MAGYARORSZÁG MÁGUSFALVAITALÁROSTaláros
Történelmi áttekintés: Talárost később alapították a többi mágusfalunál, mivel az alapítói nagyon sokáig megpróbáltak együtt élni a muglikkal, füves asszonyokként, emberekként ismerték őket. Az ország három részre szakadásakor döntöttek úgy, hogy ki szeretnének maradni a mugik harcaiból és biztonságos helyen nevelik fel a gyermekeiket. Történt ugyanis, hogy az általuk lakott Nyírbélteket is feldúlták a török seregek, s majdnem az összes család földönfutóvá vált, a házaikat felégették, a jószágaikat pedig elhajtották. Szerettek volna már meglévő falvakban letelepedni, ám a közelben lévő Szalamandra-Szentegyed nem fogadta be őket, mivel elítélték őket a muglikkal való közösködésük miatt. Nem szerettek volna túlzottan messzire menni, így a mai Püspökladány közelében, 1529-ben megalapították a falujukat, melynek nem adtak rögtön nevet. Az elsődleges célja az volt az akkori körülbelül 30 embernek, ahogy biztonságban tudhassák magukat, hogy ne kelljen rettegésben élniük. A falu alapítói között volt egy híres talárszabász is, Veres József, aki híres volt arról, hogy a gyengébb anyagból is minőségi talárt volt képes varrni. Később őt választották meg a polgármesternek- tekintve, hogy azon kevesek közé tartozott, aki képes volt írni-olvasni, s 1567-ben bekövetkezett halála után a tiszteletére Talárosnak keresztelték el a falut. Az évek alatt a lakosság megtöbbszöröződött, mindenkit szívesen láttak a kis közösségükben. Egyre jobb és jobb kapcsolatot ápoltak a többi varázslófaluval, sőt néhány külföldi mágusfaluval testvérfalukká váltak, így segítve egymás fejlődését. A két világháború között több olyan családot fogadtak be, akiknek a biztonságuk érdekében menekülniük kellett a szülőhazájukból.
Látnivalók: - A faluban található egy régi ösvény, mely mentén idősebb-fiatalabb fák sorakoznak, szám szerint 6 darab. Ezeket a testvérfalvak egykori polgármesterei ültették, a testvérük pedig a másik városban áll. Az ösvény végén áll egy park, a testvériség parkja. - Egy régi talármúzeum is talárható a talárszabászat emeletén, melyben 1200-as évekből származó talárok is találhatóak. Nyomon lehet rajtuk követni a divat fejlődését, illetve a talárkészítés rejtelmeibe is bevezetnek Veres József leszármazottjai.
Érdekességek: - A talárokat külföldre is innen szállítják, olyan híresen jó minőségűek. Különféle bűbájokkal ellátott talárokat, védőkesztyűket gyártanak a vállalkozásban, mely családiból ma már faluszintűre nőtte ki magát, kifejezetten keresik a tehetséges, fiatal szabászokat. - Nem mindegyik testvérfalut lehet megközelíteni hopphálózaton keresztül, ám Talárosról mind a 6 falu elérhető ilyen módon is.
Szendrei Véda munkája KUNSZENILAKunszenila Történelmi áttekintés:Kunszenila valaha egy nyüzsgő, élettel teli hely volt, s bár lakosainak száma soha nem ért el bűvös magaslatokba, de másfél emberöltőnyi ideje még nem gondolták azt, hogy valaha majd magukénak mondhatják az egyben szomorú és megtisztelő címet, ami a legkisebb varázslófalunak jár egész Európában, s ami még szomorúbb; ha nem csak a varázslófalvak listáján nézzük, akkor is valahol a sor végén kullogna. Sok mindennek tulajdonították az emberek és a lakosság nagyon magas számú eltelepülését, de rá kellett jöjjenek, hogy különösebb oka nincsen; egészen egyszerűen senki nem szeretne egy aprócska, a semmi közepén lévő faluban lakni, ahol a vízért is a kútra kell járni. Az itt élők ma már nem mások, mint a sok-sok évvel ezelőtt itt született boszorkányok és varázslók - szám szerint 12 fő -, akik valószínűleg itt fognak elhunyni, hogy aztán ez az aprócska kis hely örökre megszűnjön.
Látnivalók:
- az ország legnagyobb karácsonyfája - egy emlékfal, ahova azok nevét vésik fel, akik az elmúlt öt évtizedben távoztak a városból Érdekességek: - a nagy kivándorlás az előző nemzedéknél kezdődött, szinte minden fiatal elhagyta akkor a szüleit. - egy ideig próbálkoztak a falu feltámasztásával, nagy karácsonyi vásárokat rendeztek, különböző programokkal akarták csalogatni az embereket - sikertelenül - semmilyen közintézmény és bolt nincsen a településen, és egyedül egy kandalló van rácsatlakozva az országos hopphálózatra, ezen keresztül tud mindenki közlekedni.
Szabó-Kelemen Zsombor munkája SZALAMANDRA-SZENTEGYEDSzalamandra-Szentegyed
A legtisztább mágusfaluként emlegetett helyiség jelzője nem azt jelenti, hogy a város gondnoksága fokozottan figyel a szemét eltakarítására. Szalamandra-Szentegyed, ez a körülbelül 150 fős kis település Szolnok és Szarvas között nagyjából félúton elmondhatja magáról: teljességgel kizárták a mugli világot életükből. Beton, de még földutak sem vezetnek a faluba, hiszen nincs szükség rájuk. Mindenki hoppanálással vagy hopp-porral oldja meg a közlekedést, és hasonló módon tölti fel az élelmiszer- és italbolt, a patika vagy a gyógyház tulajdonosa a készleteit, de a felhasznált javak fő részét a falu maga termeli ki. Akik nem varázslóállásokat töltenek be a közeli vagy távolabbi városokban, a faluban földműveléssel, gyógynövénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak, az asszonyok szívesen szőnek, a fiatal fiúk halásznak a közeli tóban, és a lakóknak nagy segítségükre van természetesen a varázstudományuk. Az elzárt helység népe büszke arra, hogy a varázstalanoktól teljesen elszeparálva élhetnek. Akad olykor egy-egy család, amelynek kirepülő gyermeke nem szülei életmódját kívánja tovább folytatni, és elköltözik Szalamandra-Szentegyedből, de ugyanígy a falu a muglikat megunt tiszta vérű családok beköltözését is lehetővé teszi. Ugyan ha a betelepülők nem bizonyítottan aranyvérűek legalább tíz nemzedékig felfelé, előfordul, hogy még 20 év szentegyedi tartózkodás után sem tekintik igazi helybélinek a falu tősgyökeres lakói.
A település két faluból (Szalamandra és Szent-Egyed) egyesült még a XV. században. A két közösség jó barátságban volt, gyermekeik sűrűn jártak át egymáshoz, és ez nem is esett nehezükre, elvégre párszáz méter és egy folyócska választotta el a két helységet egymástól, aminek átugrálásából a szentegyedi gyerekek versenyt is csináltak. A folyóátugró verseny a mai napig dívik az ifjú varázslóknál és boszorkáknál. Szalamandra és Szent-Egyed két legmegbecsültebb családja döntésével aztán egy faluként élt tovább a két település, és az őket elszakító folyó fölé hidat építettek, az üres pusztát házakkal, és egy térrel építették be az egyesülést megpecsételendő. A tér érdekessége, hogy az azt körülölelő fákon ezernyi pixi él, és ünnepek alkalmával a falu lakói varázslataikkal úgy zavarják fel és világítják meg ezeket a lényeket, hogy temérdek kék szikraként varázslatos látványt nyújtsanak. Nem ritka, hogy az ifjú párok ilyen ünnepségekre időzítik egybekelésüket.
Hogy mi is a vonzata annak, ha egy település a mugliktól és technikájuktól teljesen elzárva él? Hadd meséljem el azt a történetet, amit én is csak úgy hallottam: vagy tíz éve történt, hogy egy repülő húzott el meglehetősen közel Szalamandra-Szentegyed fölött, és a lakosság húsz év alatti része pánikban tört ki, hogy a világ vége közeledik egy hatalmas átok képében. A kezdeti ijedség után együttes varázslatra készültek, hogy elpusztítsák a felettük süvöltő "átkot", de az gyorsabban robogott el felettük. Szerencsére, hiszen lett volna egy-két menetük a Mágiaügyi Minisztériummal ellenkező esetben. Az idősek tájékozottabbak, de a fiatalok mit sem tudnak a muglik létezéséről. Iskolájuk konkrétan nincs, de otthonaikban és a közösségi házban az idősebbektől rengeteget tanulnak, viszont a tananyag még csak nem is érinti a muglikat. Bár akik a faluban maradnak, nem is feltétlenül használnák ezen információkat, de egy a településtől elszakadt szentegyedi varázslóifjonc bizony nem egyszer bajba keveredik tulajdonsága miatt. Elmondható viszont, hogy Szalamandra-Szentegyed azon kevés helyek egyike, ahol őrzik a varázslóhagyományokat, és olyan legendákat őriznek, amelyek másol már rég feledésbe merültek. Nagy hangsúlyt fektetnek a varázslásra, csemetéik kiválóan bánnak varázspálcáikkal. Mindenki maga döntse el, vajon megérné-e ebben a faluban élni. Te odaköltöznél?
Dolánszky Alex munkája ÜSTÖSDÜstösd
Történelmi áttekintés:
A település első írásos említése az 1300-as évek elejéről származik, ekkor költözött az addig lakatlan vidékre (a mai Győrtől kb. 20km-nyire délnyugatra) hat varázslócsalád, köztük Buchmeier Pál is, aki tíz évvel később megnyitotta első üstöntödéjét. Talán ez volt az, ami a falut elindította a gyárvárossá válás útján. 1425-ben itt nyitották meg az ország első mágikus édességgyárát, majd ötven évvel később egy játékgyárat is, bár akkor még mind a kettő céhes formában működött. Az ez után következő évszázadokban sokan azért költöztek az időközben várossá terebélyesedett Üstösdbe, hogy céheket, majd később manufaktúrákat és gyárakat hozzanak létre, vagy ezekben dolgozzanak. Mivel a települést a kezdetektől fogva álcázóbűbájokkal védték, nyugodtan fejlődhetett a mugli háborúktól mentesen. Virágkorát az 1800-as évek végén élte, ekkor vált világhírűvé a város hatalmas piaca, ahol a pletyka szerint minden megtalálható. Az 1900-as évek elején a bűnözés elharapódzott a városban, egy híres banda a félvérek és a muglik kilakoltatását követelte, céljukat zsarolással, kínzásokkal és gyilkosságokkal akarták elérni. 1940-ig több, mint 230 ember hagyta el a települést, de a banda tagjait csak húsz évvel később tudták elfogni. Azonban az alapítóról sosem tudtak meg semmit. Sokan úgy gondolják, hogy később új tagokat toborzott, és így a csoport a mai napig tevékenykedik. Manapság viszonylag kevesen lakják a helyet, és nem is vonzó az új lakóhelyet keresők körében, de turisták gyakran megfordulnak a városban. A város régi pompáját nem sikerült helyreállítani, de erre próbálkozások az utóbbi években is voltak.
Látnivalók: - A bevásárlónegyed, a város leghosszabb utcáját foglalja magában. A régi céhek maradványaiként kisebb-nagyobb boltokat találunk itt, melyekben csupa minőségi, kézzel készített terméket vehetünk. A boltok többsége a külföldi megrendelésekből él meg, mert már nincs akkora forgalom, mint a város fénykorában. - Az ország legnagyobb mágikus piaca, mely minden hónap harmadik vasárnapján a főtéren található meg. Hajnaltól késő estig a legkülönfélébb árusok portékái közül lehet válogatni, bár azért mindent nem árusítanak. - Játékmúzeum, ami a régi játékgyár épületéből lett kialakítva. Tizenkét szobában mutatják be a régi és új idők mágikus játékait, valamit egy helyiséget a muglik által kedvelt játékoknak is fenntartanak. A látogatás alkalmával mindent ki lehet próbálni, bár néhány dolgot csak felügyelet mellett. - Az édességgyár, ahol magyar mágikus édességeket lehet megkóstolni, és megtudni, hogyan készülnek. - Az öntöde, egészen pontosan a régi üstöntöde, bár csupán egy része szabadon bejárható, hiszen itt még ma is folyik termelés.
Érdekességek: - A bevásárlónegyedben sok külföldi cég kisebb üzlete is megtalálható - A gyáraknak köszönhetően a település levegője füstös, az eget ritkán látni miattuk, ezért mindig félhomály uralkodik a városban.
Merkovszky Ádám munkája SZALAMANTONSzalamanton
Történelmi áttekintés:
A történet szerint évszázadokkal ezelőtt élt egy velejéig romlott, gonosz varázsló, aki eltökélte, hogy minden muglival végez és, amikor ez megtörténik, a varázslók végre békében élhetnek. Ezt azonban már az akkori varázslók többsége sem nézte jó szemmel, pedig azokban az időkben még sokkal többet jelentett az úgy nevezett tiszta vér és a varázslóönérzet. Végül a mágust a Balaton északi partjának nyugati csücskében sikerült bekeríteniük, és megölniük. Ekkorra azonban már több száz mugli áldozata volt gonosz tetteinek, és a közben mellé szegődött híveinek. A végső csatában tíz hős mágus – 6 varázsló és négy boszorkány vesztette életét. Állítólag, amikor az ártatlanok kiontott vére a földre hullt, ott kinőtt egy virág, melyet később nagyezerjófűnek neveztek el, mai ismertebb nevén ez a boszorkányfű. Az egykori csata helyén még ma is áll a hősök emlékműve – ez a város egyik terén található meg, a megölt muglik sírjaival együtt. A tíz hős sírja is megtalálható még, folyamatosan gondozzák őket és évente egyszer, május 7-én meg is koszorúzzák. Ennek közelében lelhető fel Szalamanton falu, amely viszonylag új település, az 1600-as évek végén hozták létre. Mivel a falu a Balaton partján áll, ezért az itt élők elsősorban a turizmusból élnek, híresek a fesztiváljaik, és több közismert személyiség is Szalamantonban telepedett le. A falu összetétele vegyes, bár legfőképpen félvérek lakják. Főszezonban főleg külföldi turistákkal találkozni a település utcáin, ellenben télen alig lézengenek emberek a faluban. Bűnözés szinte nincs, az egyik legbiztonságosabb mágusfalunak nevezhető, ami köszönhető a Balatoni javító-nevelő intézet, valamint a bíróság közelségének, hiszen ezek miatt az aurorok gyakran megfordulnak Szalamantonban.
Látnivalók:
- A hősök sírjai, valamint a csata emlékműve, illetve a közelében épült múzeum, amely bemutatja, hogy mi történt akkor régen - Az ország fiatalkorú bűnelkövetőkre szakosodott mágikus bírósága ebben a faluban működik, szinte az összes fontosabb ilyen típusú tárgyalás itt zajlik le.
Érdekességek: - A Mirákulum nevű cirkuszi társulat központja, elsődleges előadóhelyük - Mágikus Dallamok Napja fesztivál helyszíne - Itt rendezik meg a Hőhűtő hetet - Bűbájos Bálint-napi mulatságok helyszíne - A Balaton közepén található a fiatalkorúak javító-nevelő intézete, ahová Szalamantonból szokták átszállítani a rabokat
Merkovszky Ádám munkája CSERMELYMENEDÉKCsermelymenedék
A menekültek eldugott varázslófalva
Történelmi áttekintés:
Ez a helyiség valamikor a muglik két nagy világháborúja között jött létre. Eleinte csak pár varázslócsalád menekült fel az Északi-középhegységbe a pusztítások elől, hogy mágiájukkal feltűnésmentesen megvédjék családtagjaikat, később többen is csatlakoztak a csoportosuláshoz, így elég változatos manapság is a lakók nemzetisége. A mugliriasztó bűbájok segítségével tökéletesen el tudtak együtt rejtőzni, s egy összetartó közösségben építgették-szépítgették településüket. A községben működött egy igen fejlett aurorképző intézmény is, de a 18 évvel ezelőtti nagy aurormészárlás után, - amit környékbéli sötét varázslók követtek el -, a hely bezárt, az épület azóta is üresen áll, a gyereket rémisztgetik vele rémtörténet gyanánt.
Látnivalók: - Csermelymenedék nem az a falu, ahol annyi mindent nézegetni lehetne, de a helyiek nagyon büszkék a patak tisztaságára és a hidaktól varázslatossá tett hangulatára.
- A falu egykori aurorképzője bezárás után is vonzza még az arra tévedő turistákat.
Érdekességek: - Alapvetően a Hosszú-völgyi-patak két felére építkeztek, romantikus hidak kötik össze a két oldalt.
- Érdekes, hogy manapság még a fiatalok sem nagyon hagyják el ezt a nyugodt környezetet, ha ki is repülnek a családi körből, idővel úgy is visszatérnek.
- Mivel sokféle mágus gyűlt itt össze, nincs a falunak konkrét iparága, mindenki értett valamihez, ami később azzá fejlődött ki, hogy az évek alatt önellátóvá váltak.
Vikohino Thaihasy munkája
|
|
|
×××
Még nem volt időm elmenni Luna kihízott, fekete ruháiért, így valami sajátot dobtam össze, ha már így hozta a nap. Nem mintha különösebb örömöm lelném abban, hogy temetésekre járkáljak, amin még csak szívesen se látnának. De tök izgi! Már hónapok óta nem hallottam semmit, én legalább szereztem pár jó estét szerencsétlennek, mielőtt kinyírta volna az élete. Nem számít, egy világi szerencsétlennel kevesebb, mondhatnám. Maradjunk annyiban, hogy az anyja nem fog örülni, mert nem dolgozta fel a fia lépését, az édesapja szerint velem jobban járt volna, az öccsét meg túl jól ismerem. És nem vagyok benne biztos, hogy a halott neje szívesen látja a volt szeretőt ott, de ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? Pont ezért megyek. Azzal nem vádolhat senki, hogy nem öltöztem fel megfelelően. Sajnálni nem tudtam azt, ami Tomival történt, és meg sem rendített, de azért a régi szép idők - mikor is volt, tél végén? - emlékére eltoltam egy felest a közeli kocsmába, mielőtt kitipegve meg nem találtam a temető bejáratát és el nem indultam a tömeg után. Feltoltam egy napszemüveget, miközben a feneketlen táskámban turkáltam, hátha találok valami rágófélét. Vagy egy cigit. Mindkettővel tudnék mit kezdeni, ahogy a körbeállt tömegen csinosan előre törtem, majd egy fához oldalaztam. Remekül láttam mindent, és mivel itt rajtam kívül mindenki irtózott más sírra lépni, elég nagy helyem is volt. - Elnézést, Ön ismerte? - kérdezte a hátam mögül egy idősebb nő, mire széles mosollyal fordultam hátra. - Csak pár éjszakán át, még a neje unalmas volt - ezután persze mint egy angyal úgy néztem körbe, hogy megvárjam,a hogy a koporsó megérkezik és lassan az igen jó kondiban lévő temetkezési alkalmazottak becipeljék. Uh, az a segg. Azaz reméltem, hogy az alkalmazottak.
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Budanekeresd mellett valahol Írta: 2019. május 19. 22:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758793#post758793][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.19. 22:30[/b][/url] ×××
Még nem volt időm elmenni Luna kihízott, fekete ruháiért, így valami sajátot dobtam össze, ha már így hozta a nap. Nem mintha különösebb örömöm lelném abban, hogy temetésekre járkáljak, amin még csak szívesen se látnának. De tök izgi! Már hónapok óta nem hallottam semmit, én legalább szereztem pár jó estét szerencsétlennek, mielőtt kinyírta volna az élete. Nem számít, egy világi szerencsétlennel kevesebb, mondhatnám. Maradjunk annyiban, hogy az anyja nem fog örülni, mert nem dolgozta fel a fia lépését, az édesapja szerint velem jobban járt volna, az öccsét meg túl jól ismerem. És nem vagyok benne biztos, hogy a halott neje szívesen látja a volt szeretőt ott, de ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? Pont ezért megyek. Azzal nem vádolhat senki, hogy nem öltöztem fel megfelelően. Sajnálni nem tudtam azt, ami Tomival történt, és meg sem rendített, de azért a régi szép idők - mikor is volt, tél végén? - emlékére eltoltam egy felest a közeli kocsmába, mielőtt kitipegve meg nem találtam a temető bejáratát és el nem indultam a tömeg után. Feltoltam egy napszemüveget, miközben a feneketlen táskámban turkáltam, hátha találok valami rágófélét. Vagy egy cigit. Mindkettővel tudnék mit kezdeni, ahogy a körbeállt tömegen csinosan előre törtem, majd egy fához oldalaztam. Remekül láttam mindent, és mivel itt rajtam kívül mindenki irtózott más sírra lépni, elég nagy helyem is volt. - Elnézést, Ön ismerte? - kérdezte a hátam mögül egy idősebb nő, mire széles mosollyal fordultam hátra. - Csak pár éjszakán át, még a neje unalmas volt - ezután persze mint egy angyal úgy néztem körbe, hogy megvárjam,a hogy a koporsó megérkezik és lassan az igen jó kondiban lévő temetkezési alkalmazottak becipeljék. Uh, az a segg. Azaz reméltem, hogy az alkalmazottak.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 19. 23:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758810#post758810][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.19. 23:51[/b][/url] Beastly
XxSoonXx | what a funeral...
Tik-tok, ketyeg az óra, a pillantásom a karórámra csúszik. Nem jár, most épp, mióta valaki orrát a koponyájába applikáltam vele, a reparo se segít rajta. De kitartóan ketyeg, emlékeztet, hogy a szartól még nem áll meg az élet, csak nem halad arra, amerre akarod. A fülemből lóg fél oldalt az élénkvörös madzag, a másik fele csak úgy lazán lóg az öltönyöm előtt, mint valami kokárda, jelezve, hogy ez a helyzet sem szórakoztat. Újabban semmi, szinte már érzéketlen lettem a világra. Csak nem jön az a shot, amitől jobb lenne. Szomorú. Rágyújtok egy hanyag mozdulattal, mintha a Lucky Strike segítene bármin is. Nem a gyászra gondolok itt, az nem érint meg. Az unalom viszont... A fülemben elég hangosan szól az "Always look on the bright side of life..." Kezdetű csoda, ahogy besétálsz. Olyan színes fénypont módjára, aki azért jött, hogy visszakapja a színeket a világomba. A nyanyus mögöttem közli, hogy le kéne már halkítanom a zenét, meg ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek, én meg csak visszatolom a szürke sapkám a homlokomból. Megint rád kell nézzek, csak nem bírom ki, mintha az istenverte naprendszer lennél, a maga vonzáskörével. - Ilyen konkurencia mellett bármi unalmas. - Talán kicsit túl hangos. Talán épp annyira, hogy te is hallod, mielőtt tovább fütyülném a számot. Ez egy ilyen nap. Szegény Dezső. (Így hívták szerencsétlent egyáltalán?)
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 00:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758812#post758812][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 00:08[/b][/url] ×××
Van egy olyan probléma a művészekkel, bárki mondjon is mást, hogy vagy első perctől tudod, hogy menthetetlenül unalmasak, vagy sosem ismered meg igazán. Egyik helyzettel sem voltam megbékélve, de előbbiből egy életre elég volt ez a verzió. Nem volt rossz, adnék neki egy erős hetest a teljesítményére, de nem sírom vissza. Annyit ért, ameddig tartott. Ezért is megy olyan jól, ahogy megemelve a kezem odaintegetek az édesanyjának, aki mintha nagyobb zokogásban törne ki. Opsz? Ah, végre. Sikeresen lett egy tic-tac a táskámban a nagy turkálásban, de lassan a cigarettatálca is meglett. Nem dohányzom. Kivételes alkalmakkor, mondjuk szex után. Egy nehéz műszak végén, esetleg azokon a vasárnap reggeleken, mikor stresszel mellettem valaki, hogy most mi lesz a családjával. Semmi aranyapám, hazamész hozzá és éltek tovább boldogan, pont úgy, ahogy én innen lelépek, és volt Ildikó, nincs Ildikó. Milyen szarok ezek a magyar nevek. - Hm... - pislogtam nagyobbakat alig elfordulva csak pár pillantást vetve a hang irányába, mire vigyorogva összefontam a karjaim magam előtt. - Ezek szerint tüzet már kérnem sem kell, csináltam - nevettem fel, nem is törődve a körülöttem lévők bánatával. A sírköveken ütemeseket koppantak a sarkaim, ahogy elhátráltam az iménti kijelentés tulaja felé. - Részvétem? Nagybácsi? Szomszéd? Anyád bff-jének fia? Érdeklődtem volna? Lehet, igazából csak elkapott a lendület, még a végén megremegek a temető romantikájában.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 20. 01:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758815#post758815][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.20. 01:21[/b][/url] Beastly XxF.ckboyXx | what a funeral...Az idő is szar, a napszemüvegem szívem szerint felcsúsztatnám a helyére, de nem teszem. Nem azért, mert udvarias lennék, az indok az, hogy ott felejtettem az istenverte szobában és már két Jägerrel és jó pár várossal később eszméltem, hogy ez így nem az ideális állapotom. De aztán jöttél te. És egyszerűen már a zene is csak háttérbe szorul, csak figyellek, mintha muszáj lenne. Az örömanya - borúanya? Gyászanya? Minden szarnak van neve, ennek miért nincs? -, egyre hevesebben zokog, a testsúlya nagy részét elveszíti, ha így folytatja. Elég aszott már így is, rusnya egy teremtés a szentem. De te. Te nagyon értesz valamihez. - De még milyet. Perzsel - csúszik ki a számon, ahogy megnedvesítem az ajkam, mielőtt még feléd nyújtom az égő Luckyt, cserébe a másik szálért. Talán udvarias vagyok, talán csak látni akarok valamit a szádban, ami az enyém. Mindenki döntse el maga. - Kolléga, ha úgy vesszük. Nem emlékszem, csak szólt az ébresztőm, hogy ide vagyok hivatalos, hát jöttem. Gondolom oka volt. - Talán pont te. Ismét végigmérlek, leplezetlenül, lennének ötleteim, hogy mit tehetnénk most inkább az itteni búsulás helyett. De inkább csak a koporsó felé pillantok, ahogy megszólal a Because I'm happy. Kellemetlen véletlen. - Minden hullához ennyire kiöltözöl?
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 01:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758816#post758816][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 01:43[/b][/url] ×××
Egyesek polgárpukkasztásnak hívnák, szerintem hétfő reggeli kibúvó a munka alól. Meg át mindenki egy fokkal kevésbé akar majd felb.szni a melóhelyen, mert híre megy, honnan mentem be. Minél kevesebb alsóbb, irodai moly pasas talál be, annál szívderítőbb a napom. Bár rendesen melengeti a lelkem, hogy végre eltámolygott báránykám is megint jó helyen keresi a kenyérre valót. Szia Gabe. És viszlát, ezzel a lendülettel a napszemüvegem lejjebb is csúszott, hogy felette nézzek el Felé. Visszaigazítottam, de nagyjából kettő percet bírt még, mielőtt magammal együtt áthelyeztem. Én hátrébb kerültem, ez a kis műanyag meg feljebb, hogy a legszebb nézéssel figyelhessem mindazt, ami zajlik. Nem a temetést. - Szeretem, ha éget - szélesedett ki a mosolyom, hogy aztán minden ellenérzés nélkül vegyem el a szálat és toljam tovább az általam előbányászottat. Kényelmesen szívtam bele, a rúzs nyomot hagyott a filteren, majd várakozóan engedtem ki a füstöt, mielőtt a sikításra elhúztam volna a szám. - Lehet most kéne még egyet integetnem, szerintem észrevett az újdonsült ara... nem, özvegy - javítottam ki magam. Mondjuk pillanatnyilag nem sok különbséget láttam egy temetés és egy esküvő között, egyéni hiba. Aztán elkezdtek lapátolni, a koporsón már nem is koppantak az adagok. Lassan vége. Még egy kis családi sírás, meg mennek a tessék-lássék népek Gratulálni a veszteséghez. Én is készültem, elő is húzom az üdvözlőlapot. "Boldog Születésnapot!" Csinos kis sárga, virág helyett ezt csúsztatom az egyik sírrendező kezébe, tegye már oda legyen kedves. Természetesen alá is írtam, mert rendes vagyok. - Ah, csak felkaptam valamit - legyintettem - de ha ezt tudom - néztem rá elbillentve a fejem és még a lábaim is keresztezve, ahogy figyeltem rá. - Mennyi lehetőség...
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 20. 02:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758817#post758817][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.20. 02:14[/b][/url] Nem bírsz magaddal. Megértelek, nekem is nehéz lenne a helyedben, látszik rajtad, hogy igényled a figyelmet. Én pedig, mivel udvarias és segítőkész vagyok, a közvetlen kérésed nélkül adom ezt meg neked. - A tűz veszélyes, kedves - jelzem neked finom mosollyal az arcomon, mielőtt még átnyújtanám a cigarettát. Aztán csak előveszem a gyújtóm a zsebemből ismét és meggyújtom a felém nyújtottat, remélve, hogy nem mentolos. Az az egyetlen, ami szerény véleményem szerint szívhatatlan szar. Mint egy rágógumi és egy cigaretta elb.szott szerelemgyereke. - Azt hiszem, hogy ez neki annyira most nem kellemes élmény, mint anno a férjének volt - pillantok a hárpiára kétkedő fejjel, majd előrehajolva az egyik apóka válla fölött a koporsó felé. Nem, nincs hetedik napon föltámadá, Dezső még mindig halott és a földben fekszik. Akkor mi a f.szomért kell sikítozni? Inkább rád nézek, te nem sikítasz, pedig biztosan jól állna, akár itt a fűben is. Mélyet szívok a cigiből, mielőtt fújnék pár formás karikát. - Édes lap, szép választás, én csak tűzijátékot hoztam - húzom elő a zsebemből a cukrászdából szerzett tüneményt, amit ha jól tudom, szintén öngyújtóval kell útnak indítani, mint egy valamirevaló mécsest is. - Gyertyát is vettem, de már csak kilences meg egy B maradt, szóval még mérlegelek. Nem érzem magam furcsán tőle, szerintem helyénvaló ez így is, ahogy csak figyellek, ahogy illegeted magad itt abban a tenyérnyi, fekete anyaghalmazban. - Lehetőség? - kapok a szavad után, érdeklődve, a tekintetem az arcodra szegezve, valahogyan elszakítva a többi porcikádtól, majd integetek az özvegynek, kis mosollyal. Nem értem, miért ennyire életunt. Ugorjon utána, ha annyira fáj érte a szíve.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 11:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758827#post758827][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 11:25[/b][/url] ×××
Kérni sem tudnám szebben hogy történjen valami, mint ahogy a puszta jelenlétem tudja üzenni. Tudok, ha szükséges hang és jellegtelen lenni, de nem szeretek. Mi értelme van ennek? Nem mondanám tipikus vadászterepnek az esküvőt, de mikor Arthur fejét betörték is remek köröm lett a kórházban még bejártam megnézni él-e még és mit lopott el eddig. A legutóbbi temetésre is miatta mentem el. Még ő kipakolta a hagyatékot én csak mély sóhajokkal vettem tudomásul, hogy nem volt, ami szórakoztasson. - Volt már veszélyesebb is a kezeim között - vontam vállat, bár ez már nem volt a játék része, inkább részben vallomás volt, részben pedig ok rá, miért merem ilyen könnyedén venni ezt. Büszke voltam magamra és ez adta a látszólagos magabiztosságom az esetek jórészében. Az íz nem fétis kérdése. - Sokkal többet is kihozhatott volna a férjéből, de vannak tehetségtelenek zsigerből - állapítottam meg, ahogy újabbat szívtam a füstölgő szálból mielőtt oldalra emeltem volna a tekintetem. Pont rá. Illetve előbb elkaptam egy néni tekintetét, aki engem - vagy őt - figyelte, de mikor felvontam a szemöldököm vissza is fordult nagy pityeregve. Állítom nem is tudja kit ástak el, de a pletykáknak a legmélyebb táptalajában vagyunk. Ezért is hoztam a lapot. Új születésnapja lett. - Azok csinosak, bár leginkább a családban ténfergő kölyköknek szoktam küldeni, azért aranyos - a gyertyával sincs nagy baj, legalább égethető és majdnem stabil. - Kedvel - állapítom meg az intés irányába bökve a fejemmel. Legalábbis nem lerí róla a sikítófrász, mint tőlem, vagy a fura pasastól tőlünk átellenben. Mert láttam, hogy milyen volt, mikor észrevette. - Lehetőség. Jól karbantartott temető, tiszta sírkövek, kellemes időjárás. Lehetőségek - mosolyodtam el, hogy aztán alig erőt víve bele vessek egy keresztet - azért a berögzülések -, majd elé lépve felé nézzek, a cigarettát tartó kezem végighúzva a vállától a válláig a mellkasán, majd a mutatóujjam egy pillanatra rajta felejtve kerülöm meg és hátat fordítva indulok el ki. Vagy be. Egy rejtély ez a temető és az elrendezése. Még hátranézek de éppen csak egy pillanatra.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 20. 13:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758851#post758851][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.20. 13:12[/b][/url] Azt mondod nekem, hogy volt már dolgod veszélyesebbel. Nem, mintha tudnád, mennyire vagyok kiszámíthatatlan, vagy veszélyes, de édes próbálkozás. Tetszik, hogy ennyire belevaló vagy, tüzes, épp csak a temető nem borul lángokba. - Nincsenek kölykök a családomban, így valahogy egyszerűbb a temetés. Mégis hova máshova venném? - kérdezlek, bár nem várok őszinte választ. Nem ismerjük egymást, így nem is kell, hogy tudd a választ erre. Az özvegy majd megszakad a bánattól, túldramatizálja és még csak nem is jó színész. Gyenge a játéka. Nem úgy, mint a tiéd. - Ez az infó a részéről nem érdekelt. - Te tudnál kedvelni? Ez már fontosabb kérdés, de nem teszem fel, csak újabbat szivok a cigarettából, amiről fel sem tűnik mentolos-e egyáltalán. Eltompitasz, nem tudok másra gondolni. Normális ez? Nem hiszem. A kezed hozzám ér, hirtelen kényelmetlen még létezni is, nem hogy öltönyt viselni! Aztán ringó csípővel el is indulsz másfelé Nagyot nyelek, hogy összekapjam magam, majd a tömeg közt előre csusszanok, lazán, mint egy kígyó. A csikket az utolsó lapát föld előtt a sírba pöccintem, majd az első koszorúra tűzöm a tüzijátékot és meg is gyújtom. A 9b csak a sírkőre kerül, majd a sikogatások közepette indulok utánad. "I write sins, not tragedies." Milyen szép szám. Nem futok, csak sietek, de elég hamar beérlek. - Nem tanácsos ám egyedül mászkálni egy ilyen környéken.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 13:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758853#post758853][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 13:49[/b][/url] ×××
Otthonra... honnan kéne ezt tudnom? Nem a gyerekek részt, csak magát a tényt. Vannak érdekes szokások, én is rengeteg dolgot tartok a lakásomban, amit más nem. Kezdve néha a bátyámmal. Ez sem normális harminc után, nem? Egyikünk részéről sem. - Templomi adománynak - tártam el oldalra a kezem, de végül csak nevettem kicsit, ahogy a napszemüveget kiemeltem a hajamból és a táskámba csúsztattam, nem éreztem tovább szükségét, eddig is csak része volt inkább a napomnak, mint plusz, ami kell is. A csikk lassan egészen a szűrőig tömörült le a kezemben, de még pislákolt, nem akart kialudni. Sok dolog van így. Mosolyogtam, volt valami aranyos ebben a kijelentésben, kicsit olyan erős is volt, de nem azon a dacos módon, nem láttam mögé, de pont elég volt, hogy érdeklődve nézzek, majd el is induljak. Nem különösebben éltem soha szabályokkal és etikával elég jól, ezért sem érdekelt, hogy úgy érek idegenekhez, ahogy ezt kevesen díjaznák. Most mit tesz? Ráver a kezemre? Megszorítja a csuklom. Hát, nézzük... Még látom, ahogy nekiindul a gyertyákkal én pedig szolid, de ütemes lépésekkel hagyom lassan magam mögött a gyülekezőket. Nagyobb csend, kevesebb ember, de több sír. Hát, ilyen is van. Ahogy elnézem a dátumokat, egyre régebbiek, bár a gondnokság keze munkája meglátszik, az elég nyilvánvaló, hogy sosem jár ide senki. Már egész sajnálatra méltó. A szűrőre ráharapok, mint mindig, majd a lábam előtt földet érő csikkre taposok, lezártnak nyilvánítva ezt a részt majd egy rózsa tövébe rúgom. - Nem vagyok egyedül - néztem rá, mert megtanítottak idejekorán számolni. - De ha félnél, van egy szabad... kezem is megfogni.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 20. 14:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758855#post758855][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.20. 14:24[/b][/url] - Nem járok ilyen helyekre. - Megvan ennek is a maga oka, de neked ezt nem kell tudnod. Jobban is örülök, hogy nem tudsz róla, oda lenne a varázs, nem figyelnél rám. Vagy talán mégis. Unatkozol, igényled, hogy a középpontban légy és ezt nem adják meg neked. De itt vagyok én. Oldalra biccentem kicsit a fejem, megigazítva a fülhallgatóm, mielőtt kiesne, pedig már csak hajszálon múlik. Figyelem, ahogy itt hagysz, de nekem még dolgom van, le kell rójam a kegyeleti köröket, elég hamar túl is teszem magam rajta. Megveregetem kicsit a sírkő tetejét. (Jó gyerek voltál, Dezske, igaz, midig útban és talán épp ezért is fekszel most itt a hideg, nedves földben. Mert sosem tudtad, mikor kell félreállni és befogni azt az ocsmány pofádat. Ez persze, nem több, mint megérzés. ) Inkább utánad indulok, hátra sem pillantok a tömegre, mind unalmasak és színtelenek, mintha az élet már elvett volna tőlük mindent - Dezsőt. Ha ő volt az életük értelme, már most sajnálom őket. Elég hamar beérlek, talán azért, mert vársz rám, a magad módján. Miért is ne tennéd? Mit csinálnál egy temetőben egyes egyedül? A sírok már már nyomasztóan sokan vannak, de eleget járok ilyen helyeken, nem hatnak már meg. Inkább csak téged figyellek, ahogy elnyomod a parázs utolsó maradványait. - Értékelem a felajánlást, de a neved sem tudom - nevetem el magam kicsit, ahogy a kezed után nyúlok. Szinte érzem a bőrünk érintkezésekor a szikrákat, majd az ajkaimhoz emelem a kezed. Hálás vagyok a látványért, a tényért, hogy nincs negyven centis műkörmöd, lehet, hogy már át is vetődnék egy síron. - Ulreich, szolgálatodra.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 14:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758864#post758864][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 14:57[/b][/url] ×××
- Ez megnyugtató - nem tudom miért, de szerintem a vallási fanatizmus magasan veri a legtöbb létező problémát a világon. Nem mintha tartanék tőle, azt hiszem látszólag semmitől. Közben persze megvannak a magam keresztjei, több is, mint kellene, de elcipekedek, elfér. Rám nem várt senki, én sem tettem volna fordított esetben, így a lap eljuttatása után még egyszer a friss sír felé néztem, majd vidám arccal indultam meg távolodva a tömegtől. Céltalan voltam célokkal. Leginkább a zsibongást, a bút és az embereket kívántam kizárni. Nem volt meg a szikrája sem annak, hogy megkönnyezzem, vagy csak elszomorodjak. Biztos lett volna, ahol megteszem, de ez a mai nap nem erről szólt. Egyébként is órát kéne este tartanom még, nem fér bele egy összeomlás az ütemtervbe. Még jó hogy csak Tamás patkolt el. - Hagyományos típus vagy, legalább név legyen - préselem össze az ajkaim, majd teljesen sallangmentesen nézek a szemébe, az arcára, még nem bemutatkozik. Valahogy nem tudtam nevet társítani hozzá, még egyelőre ezt sem, de vagyunk így páran a világban. - Maga vagyok a kűrium. A kisugárzásom születésemtől kezdve halálos - vigyorodom el, de aztán csak figyelem a kezem a kezében. Nem tudom miért, de egyszerre furcsa és mégis csak más, mint egyébként. Nem szeretem a rengeteg ismétlődést, ami impulzusként ér az életben, valahogy a munkámban is az új kihívás elégíti ki az intellektuális éhségem csupán. Hát még egyébként. - Cassandra. Én vigyáznék az áldozatkészséggel. Bánták már meg.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 20. 15:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758868#post758868][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.20. 15:20[/b][/url] Elég hamar vagyok túl az udvariassági körökön, amúgy sem hiszem, hogy megnyertem őket magamnak. Nem is akarom, Dezsike már életében is csak egy emberi hamutál volt, őrizte magában, ami másokban rákot okozott. Undorító. Inkább felgyorsítom a lépéseim, utánad sietve, halványan elmosolyodva a sikolyok hallatán. A lelkemben valahogy azt a kéjes elégedettséget érzem pár pillanatig, de aztán ez lehal, minden egyes alkalommal. Most sem marad tovább pár másodpercnél, olyan éhség ez, amit nem tudok kielégíteni. Impulzus, impulzus, IMPULZUS. - Csak szeretek nosztalgiázni, azt név nélkül nehéz - (Csak szeretek élni, az hév nélkül merész) kihúzom a fülemből a kis hangszórót és a zsebembe gyúrom, már nincs mit elnyomjon, hallani akarom minden szavad. Nincs mit kizárni, csak te vagy, én, meg a márványtömbök tömkelege, elszórva a fűben, mint az üveggolyók egy morbid játszódélutánon. - És, sokan haltak már beléd? - Morbid érdeklődés, de tudni akarom, a tekintetem fogva tartja a tiéd. Még csak meg sem lepne, a szemeid is olyanok, azt súgják, hogy fuss, míg tudsz, mert véged lesz. De én nem hiszek az ilyen figyelmeztetésekben. Maradok, de elengedem a kezed. - Mint a trójai mondakörben? És a te jóslataid elhiszik? - vonom fel a szemöldököm, figyelem az arcod, érted-e amiről beszélek, vajon hányszor hozták ezt már fel neked és mit gondolsz róla. Egy fél lépést tán teszek is közelebb, ha nem figyelsz. - Nem csak nálad. Felnevetek, röviden, csendesen, nyugtalanítóan. Ilyen ez.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 16:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758874#post758874][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 16:02[/b][/url] ×××
Túl rég élek egyedül, és a saját lábaimon ahhoz, hogy egy temetőben remegő lábbal közlekedjek. Holtak, könyörgöm, varázsló vagyok, több szellemet láttam már, mint a magukat médiumnak sikító csalok a sarki virágosnál. De ajánlották legutóbb, hogy leveszik rólam a cigányátkot. Ennyi pénzért Arthur is, kétszer, csak mondom. - Emlékek nélkül még inkább - simítottam ki egy ráncot a zakóból, ahogy megállva egész kicsit felé fordultam. Szerettem húzni z idegeket, az időt, az életet, mert hát minek van, ha nem erre? Szerintem ezért em voltam különösebben gyanakvó vagy aggódó látványosan. Nyilván vannak korlátok, amiket biztonsági okokból nem lépek át, de ez egyelőre nem is volt fontos. Elmosolyodtam, de semmi cinizmus vagy éppen válasz kikívánkozása nem volt emögött, csak mindaz, amit mondott. Sütöttem már el párszor a dolgot, de vagy nem reagáltak jól, vagy én voltam a creep nő, de akadt olyan is, aki kielemezte a komplexust, amit ő emögé látott. Ha van sincs köze hozzá. De ez, egész üditően volt más. - Az én szemszögemből lényegtelenek - vontam meg a vállam. Ha akartam érdekelt, de a legtöbbször nem. Annyit sírtunk ezen, na nem szó szerint Lunával, szerintem sosem konkretizáltuk hány emberi lelket emésztettünk meg. De legalább éltünk és tapasztaltunk. - Úgy, mondjuk jóslatokba nem bocsátkozom. Bár a bizalmamra gyakran vetnek keresztet, lehet, hogy megvan a magam átka - közöltem nemes egyszerűséggel fel sem eszmélve, hogy már ott álltam vele szemben, az aura csak egy fogalom lett, a személyes tér pedig egy szókapcsolat. - Sosem olvasom a figyelmeztetéseket. És így is volt, nem véletlen bántam már annyiszor balesetek után a hajam, a kezem vagy éppen egyéb részemen lévő seb gyógyulási idejének lassúságát. De élek, akkor meg? Nem kérdeztem, nem vártam engedélyt a jobbom a vállára simult, a tekintetem a kezemmel együtt vezettem a nyakáig majd a mögöttünk lévő sírkő felé taszítottam rajta egyet. Így nincs hátrébb. Utána léptem, egészen rá hajoltam és a tekintetét kerestem.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 20. 16:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758884#post758884][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.20. 16:59[/b][/url] - Azokkal általában nincs gondom. Nem vagyok az a felejtősre ivós alkat, szeretem az emlékeim. - Tudom, hogy nem erre gondolsz, hagyom, hogy a kezed végigcsússzon az öltönyömön. Régi vacak, ha kiégetnéd sem lenne rossz szavam sem. - Mindenkiéből, nem? A hulla nem beszél - nézek rád és nem tudom eldönteni, hogy csak az unalom tette, vagy mindig ennyire vadító vagy-e. Hallgatlak, magabiztos vagy és független, az a fajta nő, akinek a mosoly áll a legjobban. - Mi baj a bizalmaddal? Ha azt nem vesszük, hogy rossz emberekbe veted. Ez nem csak veled esik meg, a legtöbb szép nő, akit ismerek, így jár, anélkül, hogy tudná, mi vár rá. Egészen közel kerülsz, szinte érzem a testhőd, a bőröd az enyémen, holott fel vagyunk öltözve és annyira nem is állsz közel. - Csak azok teszik, akik félnek élni - közlöm veled, eltűrök egy tincset az arcodból, aztán már csak a hátam csattan a sírkövön. Nincs gondom vele, a fájdalom nem mindig rossz, most sem. A kezem a derekadra csúszik, a másik a tarkódra, ahogyan egészen közel vonlak. A tekintetem keresed, én viszont nem, az ajkaim éhesen tapadnak a tiédre. Az érintésem a derekadról a seggedre csúszik, rá is szorítok, ahogy még közelebb vonlak. Kellesz, itt és most.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 18:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758899#post758899][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 18:06[/b][/url] ××× #badgal | Szia kiscsibe; minden államban nagykorú vagy már? nem sírod el magad micimaci halálán? a lelked készen áll rá, hogy nem mindenki hercegnő a kindertojásból? akkor tégy, ahogy szeretnél. én szólok, hogy nem kéne. sok itt a hű meg há. |
Nem hirtelen, nem alkoholista és még csak nem is az unalmas gyásznép. Már kezdem úgy érezni, hogy a mai lottószelvényt fel sem kellett adjam. Persze erős lenne ezt kijelenteni, de szeretem legalább a napi apró jó dolgokat, de azokat nagyon. - Számuk? Valakinek biztos fontos lenne - de az nem én vagyok, meg szerintem nem is ő, ha már így állunk. Ilyenkorra már vagy turkálnak a tapasztalataimban, vagy megilletődnek. Egyiket sem látom, amivel nem is igen tudok mit kezdeni, de eltölt némi boldogsággal, hogy nem is kell. - Nem szeretem, mikor fogni akarják a kezem a szar döntésekhez, elvagyok velük egyedül. Világ életemben próbáltam elkerülni, hogy bárkit és bármibe belerántsak, ez azzal is járt, hogy bár bizalmasnak tűntem, sosem kezeltem úgy, hogy megkaptam a másikét ezért nem buktam nagyot. Nyilván könnyebb tanulni abból, de nekem ez így megfelelt. Közel voltam, közelebb, mint kellene talán, mégsem mozdult, meg sem ingott, ami nyomán éppen csak a pillantásom kellett a háta mögé vezessem, arra a fél lépés távolságra, amivel egy sír előtt álltunk. Áthidalható, ha akarjuk, ha nem. Elégedetten sóhajtok fel, amikor megszorít, egészen megkönnyebbülök a reakciótól, és mikor minden hezitálás nélkül kap az ajkaim után a zakóba markolok a másik kezem pedig a borostára siklik. Elhajolok, nevetek, nem a helyzeten, nem kínomban, inkább elégedetten és boldogan. Lehet ezt egy temetőben? Hangosan és illendően? Aligha. Pillanatok alatt veszik el a gomb összetartó ereje a kezem előbb az ingre siklik, majd az övére, ahogy az ajkaim újra az övére nyomom, erőszakosan, a szája szélére harapok, ahogy a sóhajom közepén a kezét lejjebb tolom a combomra, hogy aztán visszafelé húzva az anyag felfusson a keze előtt. A bőrömön akartam érezni a tenyerét. Pont így. - Van fegyvertartási engedélyem - viccelhetnék, de ez minden létező értelemben valós infó. Nem mintha bárki erről beszélgetne a továbbikban, én is csak egy félmosollyal bontom ki az övét, majd a kezemmel a nadrágon keresztül szorítok rá. A táskám megadta magát rég egy virágcsokorba esve.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 20. 18:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758914#post758914][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.20. 18:55[/b][/url] #oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
Lehet, hogy tesztelsz. Azt a tényt, hogy nyilvánosan vagyunk, te meg itt állsz egy hajszálnyira tőlem, mitől más már legalább zavarba jött volna. Én nem, nem zavar, az arcom sem rezzen, az egyetlen, amit nem értek, hogy is kerültél ide egyedül. Elég hamar köt ki a hátam a márványtömbnek vetve, te meg egészen hozzám simulsz, olyan közel, hogy kedvem lenne hozzád dörgölőzni, hogy érezd mennyire akarlak. Helyette csak a fenekedre markolok, még közelebb rántva és hevesen csókollak. A nevetésed visszaverik a sírok, ijesztő is lehetne, de számomra inkább izgató az életörömöd, a felszabadultságod. Lerángatom magamról a nyakkendőt, hogy könnyebben széttold az inget, mielőtt még a kezed az enyémre csúszna, hogy elvedd, amit akarsz. Az ajkaid közé nyögök, ahogy a fogaid érintését érzem, szinte vezetned sem kell a kezem, magamtól csúszik a szoknyád alá, egészen fel a combodon, majd a bugyid csipkéje szélén. - Szeretem a határozott nőket - egészen lassú, körkörös mozdulatokkal simítok végig rajta, egyre lefelé, majd a tenyerem rád simítom. Még így is forró vagy. Kioldod az övem, gyors, gyakorlott mozdulattal, nem babrálsz, mielőtt a kezed a farkamra szorít, én pedig hangosan felszisszenve nyomom az ölem egyre inkább a tenyeredhez. - Meg akarlak dugni. - Akár szebben is fogalmazhatnék, de ahogy a ködös pillantásom rád emelem, tudom, hogy nem kívánsz, vagy érdemelsz többet. Épp olyan mocskos vagy, mint én. Az ujjaim végigsiklanak a szeméremdombodon, majd eltolom a kezed. Egy határozott mozdulattal fordítalak magamnak háttal, fél kézzel a derekadnál fogva rántalak egészen közel magamhoz, ahogy a szoknyád felgyűrve csúszik a kezem az alsóneműd alá. Élvezem, hogy ilyen szorosan simulsz hozzám.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 20. 19:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758925#post758925][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 19:36[/b][/url] ××× #badgal | Szia kiscsibe; minden államban nagykorú vagy már? nem sírod el magad micimaci halálán? a lelked készen áll rá, hogy nem mindenki hercegnő a kindertojásból? akkor tégy, ahogy szeretnél. én szólok, hogy nem kéne. sok itt a hű meg há. |
Egyesek szerint engem doppingol a köz. Fogalmuk sincs mennyire tényként kezelnek, egy általuk sem belátott fétist. Szeretem, ha van benne valami plusz. A hely maga, a lehetőségek, és az eshetőségek. Már attól éreztem, hogy erősebben pulzál a vér az ereimben, hogy itt voltunk, hogy a rengeteg sír, a közeli temetés tömege ellenére, nem hátráltál ki, nekem meg eszem ágában sem volt tartani az illendőt. Azt a fél lépést legalább. Én nagyon éltem volna ezt a távolságot már magamban. Izgató, kellemes, és boldog. Talán mind ez egyben, ahogy megnyugtató és feldob a tény, mennyire nem nyúltam mellé, pedig sikerült már párszor. Utálom az élettelen és szürke, félő embereket. Nem élnek igazán. És akkor itt vagyok, azt sem tudom kivel tulajdonképpen, és még csak nem is érdekel a sok hiány. Az elégedett nyögéssel éppen a füle tövében elvigyorodom, a fülcimpájára harapok, mielőtt annyira elhajolnék, hogy a kezem visszahúzva az inget is bomlasszam, mint sokszor az emberi kapcsolatokat. - Érezni akarom, mennyire szereted - búgtam, szinte már túl szaggatva is, ahogy az egyik kezem a sírkőre fogott, mikor megéreztem a kezét a combom egy érzékenyem pontján. A tolásra nem csak, hogy sugárzó mosollyal néztem a szemébe egy pillanatra, de elengedtem, mielőtt az anyag alá csúsztattam volna a kezem, hogy határozottan fogva érezzem az ereiben gyülemlő hévet. A kijelentésre csak megint ott vagyok; nevetek. Válaszolni sincs időm, ahogy a kezem felszabadul engedelmesen fordulok is. A hátammal a karok közé simulva állok meg, még csak meg sem inognak a lábaim a tűsarkakon, ennél stabilabban nő sem állt még, mint én minden elé. - Mutasd - kezdtem a csípőmmel kilengve kicsit jobbra, majd balra, egészen hozzá dörgölve magam - mit tudsz, kölyök. Erőszakos, mégis valahogy már majdnem kedveskedő volt, ahogy a körkörös mozgással simultam az öléhez, hol a kezének tolva magam, hol neki.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 21. 01:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758965#post758965][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.21. 01:26[/b][/url] #oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
A miénk nem lesz egy Shakespear-i love story, azt sem tudod, hogy ki vagyok, ahogyan én sem tudom rólad. Csak azt, hogy kellesz, akarlak, itt és most, szinte már nyugtalanítóan. Még harapsz is, a romantikát teljesen megöltük, de legalább a kémia működik, végigfut a hátamon a hideg a fogaid érintésétől, mielőtt hagynám, hogy szétrántsd az ingemet. - Érezheted is. Hol szeretnéd? - rád vigyorgok, pimaszul, akaratosan, ahogy a kezem a combodon jár. Te is legalább annyira akarsz engem, mint én téged, ez pedig legalábbis nyugtalanító kéne legyen. De helyette csak még inkább felizgulok tőled, a hangoktól, amik elhagyják az ajkaid, a gesztusoktól, amiket meglépsz. A kezed gyors és gyakorlott mozdulattal csúszik a ruhám alá. Megremegek egy pillanatra, halk nyögéssel, ahogy az ujjaid a férfiasságom köré kulcsolódnak. Egy pillanatra még hagyom, hogy átjárjon az érzés, mielőtt eltolva megfordítanálak, a borostámmal a nyakad súrolva. - Mindent - közlöm széles vigyorral, ahogy a kezem még lejjebb csúszik, a nyelvem pedig végigfuttatom a nyakadon. Érzem a pulzusod, szinte ugyanabban a heves iramban lüktet, mint az öled az érintésemre. Az ujjaim kínzó lassúsággal csúsznak végig rajtad, egyre nedvesebb vagy tőlem, mire halkan a füledbe morgok. A merevedésem szinte kínzóan feszít, ahogy hozzám dörgölöd a formás segged, így még pár kört leírok a csiklód körül, mielőtt beléd csúsztatnám egy ujjamat, nem is igen várva, mielőtt mozgatni kezdeném. Nincs nekem erre fölösleges időm. A fülcimpádba harapok óvatosan, erősebben karolva át a derekad, ahogy hozzád simulok szorosan. Ha akarnál sem visszakozhatnál már.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 21. 02:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758966#post758966][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.21. 02:13[/b][/url] ××× #badgal | Szia kiscsibe; minden államban nagykorú vagy már? nem sírod el magad micimaci halálán? a lelked készen áll rá, hogy nem mindenki hercegnő a kindertojásból? akkor tégy, ahogy szeretnél. én szólok, hogy nem kéne. sok itt a hű meg há. |
Nem igazán voltam vele képben milyen egy kedves, rendes, már-már romantikus kapcsolat, nem tudom volt-e részem ilyenben. Az utolsó próbálkozótól lenyúltam pár rekesz bort, mielőtt kidobtam. Még csak fel sem tűnt neki. Annyit nem ért, hogy nekem minden nap látnom kelljen az unalmas semmittevését. A fejem oldalra billent, a szavaira csak kiszélesedett a mosolyom, ahogy az állára adott csók után kicsit sem kedveskedve karcolták a fogaim az ádámcsutkáját is. Ha létezik kihagyhatatlan alkatrész, amitől már csak tudom, hogy felülnék egy körre, mint gyerekként a hullámvasútra, az ez, szexin, bárkin. Ugyan már, minden nőnek kell valami mint a fasziknak. Egy jó segg, formás mellek vagy hosszú lábak. Nekem ez lett a fétisem, de a borosta sem volt háttérbe csúsztatható. Egy alig hallható, de pontosan érthető magamban kijelentés után már gyakorlatilag, ha akarna is csak keservesen tudna kicsúszni a kezeimből. Éppen csak a csuklóm hullámzott meg párat mire el kellett engedjem. Még az én legnagyobb bánatomra is. - Jó válasz - közöltem szinte azonnal, ahogy a fejem hátra vetve a vállára dőltem egy pillanatra az ég felé mosolyogva még lehunyt szemmel, de aztán csak rámorogtam a kelletlenül lassúnak ítélt tempóra. Nem a türelem a fő erényem. De az övé sem. Létezik, hogy a polgárpukkasztó őrület matchinggel? Lehet, ha nem, ez már akkor is megtörtént. Történik. Történjen már. Nem álltam le, még mindig szemtelenül és erőszakosan dörgöltem magam hozzá csípőből, egy-egy mozdulatnál kellően érezve is a hatásosságot, így már elégedettebben akartam a karja után kapni, de aztán kicsúszott előbb két kisebb nyögés, majd egy sóhaj, ami már majdnem betudható volt egy sikoltáskezdeménynek is. Jó úton, kölyök. Jó úton. De nem hagytam, a kezére fogva húztam ki magamból, leginkább kényszerítve, nem mintha ne élném ezt el bármeddig. A kezét ha hagyta is végül felhúztam az ajkaimig, majd z ujjét bekapva fordultam vele szembe. Végignyaltam igen csak látványosan, majd egy mosollyal húztam végig a a kezem a felsőtestén. - Arccal vagy arc nélkül? - Nagyon is lényeges. Én tudom mit élek. Előrébb való ez holmi teljes névnél vagy személynél. Nem házasodni készülünk, hanem dugni. A kezem közben ismét a férfiasságára fogott, és egész lassan kezdtem kényeztetni, ahogy a választ vártam még.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 21. 02:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758967#post758967][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.21. 02:37[/b][/url] #oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
Hangosan szívom be a levegőt, ahogyan a fogad a torkom karcolja. Nem vagy egyszerű eset, én sem, azt hiszem, hogy ez afféle Match, még ha nem is mondjuk ki hangosan. épp eléggé érezzük a másikon szavak nélkül is, ilyen ez a biológia. Halk vagy, de ahhoz nem eléggé, hogy ne halljalak meg, most rajtam van a sor, hogy felnevessek. Türelmetlen vagy, azt sem tudod kivárni, hogy az embernek legyen ideje benned lenni. - We aim to please, Ma'am - nevetek fel még kicsit, ahogy a fejed a vállamnak ejted, de aztán elkomolyodom, csak arra koncentrálok, hogy gyönyört okozzak neked. Itt, ahol bárki megláthat, velem, de téged ez látszólag nem hat meg. Tetszik, hogy ilyen bevállalós vagy. Szorosan hozzám dörgölőzöl, nem segítesz a helyzetemen, túl szűk ez a nadrág, túl szoros, minden bajom van már vele, de nincs energiám és időm letolni, éppen lefoglalnak a halk nyögéseid. Aztán eltolod a kezem, mire felvont szemöldökkel figyelem, mit művelsz, míg az ujjaim az ajkaid közé nem veszed. - Ízlik? - érdeklődöm meg tőled derűs arccal, de lejjebb is tolom azzal a lendülettel a nadrágom, mert ebbe még belehalok. Az ügyes, határozott kacsód ismét megtalálja az utat a gyönyörhöz, míg összeszorítom a szemeim egy pillantásra. - Arccal. Mindenképp. - Az ujjaim a tiédre csúsztatom és kissé határozottabban fogom a farkam köré, halkan felnyögve. Pont úgy jó.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 21. 03:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758968#post758968][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.21. 03:02[/b][/url] ××× #badgal | Szia kiscsibe; minden államban nagykorú vagy már? nem sírod el magad micimaci halálán? a lelked készen áll rá, hogy nem mindenki hercegnő a kindertojásból? akkor tégy, ahogy szeretnél. én szólok, hogy nem kéne. sok itt a hű meg há. |
Működik. Megtalál. Alkalmazod. A szakmám, közben pedig mégis ilyen helyzetekkor értem meg igazán, milyen az, amikor csak szüksége van egyik sejtnek a másikra. Ó, de mennyire, a vonzás törvénye ehhez képest kisiskolás porszem. Hiába tapostam el azt a csikket, mintha a parázs még csak ki sem hagyott volna ütemet. Pislákolás? Látni véltem a szemében a lángot, és teljesen elvesztem egy pillanatra. Bár háttal neki is megvolt a maga élvezeti értéke az egésznek, még az sem zavart, ahogy mintha magunkon éreznék szempárokat. Csak enyhén meggörnyedtem, a térdeim szóltak, hogy én lehet jól bírom az ipart, nekik viszont van egy reflexeffektusuk. Érzem az apró szinte áramütés szerű bevillanásait a szervezetemnek, ahogy végigfut rajtam a libabőr, ahogy megráng a testem egy pillanatra, hogy elégedett nyögéssel húzzam el a kezét. - Bár úri hölgy teli szájjal nem beszél - húztam ki lassan az ajkaim közül az ujját, csak egy szikrázó mosoly lett a végső válaszom. Túl természetes, túl magától értetődő volt a mozdulat, pedig van, hogy én sem melegedem így bele. Ahogy a nadrág lecsúszik a jobbomon a magassarkúmmal a közepébe is lépek. Ő sem mozdulhat, és nincs is erre a darabra szükségünk, jelenleg a kezem többet nyújt minden szónál. - Tetszik. Kedvelem - nevettem fel, valahogy egész más hangszínnel, mint eddig, kicsit megbicsaklott nemrég a hangom, még kerestem, hol is van, ahogy a nyakához hajolva csókoltam. Közben, szándékosan talán, de olykor el-el eresztettem a tempót, ahogy a farkát fogva kényeztetem, mikor már éreztem, hogy pont tökéletes. A térdem a combjához szorult, lassan kúszott felfelé, majd egy egyszerűbb mozdulattal a nyújtott lábam a sírkőre került, a feje mellett pontosan. Szép darab a magassarkúm, de nem érdekelt az most senkit. Közelebb húzódtam, éreztem, ahogy mindkettőnk teste forr, dobja magából a hőt, mintha ettől a másikét teljesen magénak tudhatná. A szemérem ajkaim közé siklott a férfiassága, én a nyakába nyögtem, mielőtt belé nem kapaszkodtam. Toltam magam közelebb, hogy belém csúszhasson. Akartam. Azonnal, minden porcikát is a kezeim közül.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Írta: 2019. május 21. 03:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758969#post758969][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.05.21. 03:19[/b][/url] #oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
- Még szerencse, hogy itt nincs olyan - állapítom meg, mert bár csinos a pofid, álszent ne legyél. Nem vagy úrinő, ha valaha voltál is, kivetkőztél belőle és már csak ez maradt. Ez a bestia, akit végignézek, amint lenyalja magát az ujjaimról. Lejjebb is tolom a nadrágom, mielőtt belehalok, nem mintha ez fizikailag lehetséges lenne, de nagyon is úgy érzem. A kezed továbbra is fáradhatatlanul dolgozik rajtam, a fejem neki is vetem a válladnak egy pár pillanatra, de aztán fel is kapom, hangosan felnyögök, ahogy gyorsabb tempóra váltasz. Csak tudnám, mit élsz át, mikor ismeretlen férfiakkal kefélsz temetőkben. Neked sem kell fétisért a szomszédban kopogtatni, gyönyörűm. Mire észbe kapnék, a magassarkúd már a sírkövön koppan, én meg nyelek egy nagyot, visszapillantva rád. - De kibaszott hajlékony valaki - állapítom meg, ahogy a derekadhoz nyúlok, mielőtt még megborulsz itt nekem. Segítőkész fiú vagyok, ahogy a szeméremajkaid közé csusszanok, a karom továbbra is a derekad támasztja, míg a tenyerem a fenekedre simul. Egészen lassan hatolok beléd, ha már magadtól ennyire türelmetlen vagy, legalább az egyikünk bírjon magával. Hangosan felnyögök, hihetetlenül szoros vagy, ahogy magadba fogadsz. Egy fél pillanatot várok is, hogy mindkettőnk hozzászokjon az érzéshez, mielőtt még lassú, de jól célzott lökésekkel mozogni nem kezdenék benned. Egy csoda vagy. A másik kezem végigfuttatom a lábadon, ahogy zihálva figyelem az arcod. Meseszép.
|
|
|
|
Cassandra McNeilly INAKTÍV
offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 78
|
Írta: 2019. május 21. 13:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758984#post758984][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.21. 13:10[/b][/url] ××× #badgal | Szia kiscsibe; minden államban nagykorú vagy már? nem sírod el magad micimaci halálán? a lelked készen áll rá, hogy nem mindenki hercegnő a kindertojásból? akkor tégy, ahogy szeretnél. én szólok, hogy nem kéne. sok itt a hű meg há. |
- Sosem tudtam befogni - vigyorodtam el, és még csak kényszerem sem volt bármit javítani a mondatán. Persze ha arról volt szó, tudtam az lenni, de nem igazán volt a zsánerem abban a szerepben tündökölni. Kényelmetlen. Meg kicsit másfelé tendálnak a tetteim. Kicsit. - Túl szürke lennék, kinek kell ez? Nem mintha eredetileg ezt hangosan ki terveztem volna mondani, de az agyam mechanikája az utóbbi pillanatokban az ingerfelfogással leterhelődött. De milyen jól tette, engem is terhelhetne még így ez az ember tovább. Nem kellett mondanom, mintha csak tudta volna mit tegyen, hogy az hozzám pontosan jó legyen. Leszámítva az időérzékét. Sosem értem rá semmire, ez sok szokásomra nyomta rá a bélyeget. Elszoktam tőle, milyen ha idő van valakire. de adni is szeretek, nem csak kapni, ennek pedig mindig elég mély nyomát hagyom. Erősen fonódnak az ujjaim a farkára, nem engedem, hogy eltűnjön az arcáról az érzés, amit kelt benne. Ő is elmélyülhetne már. Bennem. - Túlélési alapfeltétel - se. De ettől még én így kezelek minden tudást, amit az évek alatt felkaptam, vagy másod magammal kitanultam Frank személyében. A stabilitás viszont nem járt csomagban ezzel, így tudtam értékelni az azonnali reakciót, ó de nagyon. Az egyik kezem a tarkójára markolt, hogy közelebb rántsam egy csókra. Nem, most nem akartam letépni a fejét, még csak a vérét kiszívni sem, ez volt az a hála, hogy ide értünk és ki sem hátrált. De nem tartott sokáig, a szám elnyílva maradt; hangosan nyögtem fel, ahogy magamban éreztem elsőre. Mindenem kiabált érte; még. Tedd meg, azt akarom, hogy úgy dugj meg, a nevemre se emlékezzek a nap további részében. Szedem a levegőt, de mintha nem találnám, a nyakához hajolok, az ajkam végigfut rajta, de csak újra felnyögök, egyenesen a nyakhajlatába. Többször is. A kezem a vállába markol; tartom a tempóját, mielőtt a kezemmel az állára fogok, hogy magam felé fordítsam, bár megremegek, mintha nem is zilálna szét teljesen úgy nézek a szemébe mielőtt meg nem feszül a testem újra a fejem meg csak felszegem, ahogy a nyaka köré fonódó kezeimmel kapaszkodva tekerek párat a csípőmön.
|
|
|
|