36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 1. 19:25 | Link

Danka

Üstösd - bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Idegesen toporgok a számomra vadidegen helyen. Na nem mintha ezt a mellettem elhaladó emberek észlelnék, beletemetkeznek a maguk dolgába. És látszólag senki nem akar megfulladni az itteni levegőtől. Csak én. De én nagyon. A félhomályt még csak-csak meg tudnám szokni, sőt igazából már most egész jól megszoktam, de ez a büdös füst. Kaparja a torkomat, égeti a szememet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tiszta a levegő a mugli szüleim településén, vagy Bogolyfalván. Hanyagul nekidőlök egy lámpaoszlopnak amíg Dankára várakozom, hogy segítsen a projektemben. Már a gondolattól is összeugrik a gyomrom, és hangosat fújtatok. Fejembe végigpörgetem újra a jelenetet: ahogy betoppan a szobánkba, és rajtakap hogy egy mugli katalógust böngészek, a fürdőruháknál kinyitva, és azon bosszankodok, hogy kizárt, hogy felvegyek egy ilyet. Felajánlotta, hogy segít a vásárlásban, ha szeretném, én meg úgy kaptam az alkalmon, mint a fuldokló a mentőöv után. Valahogy így is éreztem magam.
Az út is borzalmas volt idefele, nem csak, hogy hosszú és körülményes, de ráadásul még egy tömegnyomor kellős közepére is sikerült bekerülnöm. Tényleg itt az ideje, hogy bele merjek lépni egy nyamvadt kandallóba. Valószínűleg jobb lett volna a közérzetem, ha nem egyedül kellett volna eljutnom erre a fantasztikusan füstös helyre. De Dankának még dolga akadt, én meg halálra untam magam a kastélyban. Én javasoltam, hogy itt találkozzunk, gondoltam addig szétnézek, hátha egy kirakatban azonnal meglátok egy megfelelő fürdőruhát és nem kell végigszenvednem a napot. Rögtön ugorhattunk volna a kávézós, sütievős részhez, amiben reménykedtem.
Borús hangulatom egyre jobban eluralkodott rajtam, mérgesen szemléltem a boltokat – amik kirakatába még véletlenül sem raktak egy fürdőruhát sem – amikor észrevettem a felém közeledő lányt. Éljen! Megmenekültem!
- Szia Danka! Minden oké volt? – kiabálom neki oda hatalmas mosollyal az arcomon. Még integetek is hozzá, na nem mintha nem vett volna észre. Az egész utca észrevett, és most úgy néznek rám mint, aki megőrült. Hirtelen kuncogni kezdek a gondolatra, hogy lassan eltanulom ezt a túláradó öröm dolgot a fiútól, aki miatt most itt vagyok „Mucsaröcsögén”.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 2. 14:46 | Link

Lau
Őszintén kicsit meglepett, mikor a közös szobánkba belépve észrevettem Laurát, ahogy egy katalógust lapozgat. Ez inkább rám jellemzőbb, bár én kviddicses felszerelés után szoktam kutakodni, de természetesen nagyon szívesen ajánlottam fel a segítségem. Én sem vagyok túl nagy divatguru, de így valószínűleg viccesebb lesz, az  meg csak jót jelenthet. Nekem még volt egy edzésem az iskolában, amit igazán bántam, de nem hagyhattam ki. Így történt, hogy megebszéltük, majd ott találkozunk. Kicsit bűntudatom volt, amiért Laut elküldtem egy Isten háta mögötti faluba, ahol ha jól emlékszem, ő még nem is járt. Nekem már volt szerencsém Üstösdhöz, a vizsgaidőszakban voltunk itt Mei-el, aki hasonlóan kviddicsőrült, mint én, így meglátogattunk egy szaküzletet. Az edzés végeztével nagyon siettem, a csapattársaim furcsán is néztek rám. Én voltam az első a zuhany alatt, irtó gyorsan öltöztem és siettem a legközelebbi kandallóhoz. Tudtam, hogy Laura nem így utazott, de nekem egészen sietős volt, ezért ezt választottam. Értem az ő félelmét is, kicsi koromban nekem sem ment ez a fajta közlekedés, de ha beleszoksz, akkor viszonylag bulis. Biztosan sokkal egyszerűbb a hoppanálás, én is már nagyon de nagyon szeretném megtanulni, ahhoz viszont még várnom kell pár évet. Mikor megérkeztem a célállomásomhoz, kicsit leporoltam magamról a koszt, majd köhögtem párat. Vitathatatlan tény, hogy a hely levegőjéhez hozzá kell szokni. Elkezdtem a megbeszélt hely felé sétálni, de alig értem a lány látókörébe, már hallottam is a hangját.
- Szia, Lau! Minden tökéletes, köszi. És veled? - mosolyogtam rá, miközben a boltok kirakatát néztem. Tudom, hogy tavasz van, de szerintem igenis elkezdődhetne a nyári szezon darabjainak mutogatása.
- Tudod már, milyen fajtát akarsz? Egybe, külön, színes, egyszínű, mintás, sima vagy akármi különleges elképzelés? - kérdeztem, miközben elindultam a boltok irányába. Tudtam én, hogy nem ez a kedvenc programja, de talán ha gyorsan meglesz, akkor áttérthetünk a kedvelt elfoglaltságaira is.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. április 5. 20:19
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 2. 17:58 | Link

Danka

Üstösd - bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Határozottan szórakoztató a többi járókelők nézegetni. Kitaláltam egy játékot, miszerint megpróbálom kitalálni, hogy ki miért rójja az utcákat. Az az öltönyös pacák biztos valamilyen szerződést kötött, és most igyekszik vissza a munkahelyére. Legalábbis elég önelégült az arckifejezése hozzá, hogy igaz legyen a feltételezésem. A leghosszabban egy teljesen szétszórtnak tűnő nőt nézegetek, lóg rajta a pulcsi, amit nem kevés folt tarkít, a haját - ha jól látom - egy ceruzával tűzi fel. Hatalmas táskák a szeme alatt, kimerült pillantás mintha két lépés közben is el tudna aludni. Tuti kisgyerekes anyuka. És tuti, hogy egynél több van neki azokból az energiabombákból. Pillantásom a zacskókra téved, amit lóbál, és igen, ott egy pelenka tehát jól tippeltem. Gyakrabban kéne ilyet játszani, egész mókás. Még azt is elfeledteti, hogy mennyire büdös itt minden, ja nem, azt mégse. De majdnem.
Dankán látszik a sietség, legalábbis még mindig kicsit ki van pirulva. És mivel olyan meleg nincs, így vagy sietett, vagy nem tudom. Edzés után szokott ilyen lenni. Nagyon megörülök neki, legalább nem vagyok már céltáblája a sihedereknek, akik azon tanakodnak, hogy ide merjenek-e jönni hozzám. Ha nem lennék ilyen defektes tuti a lány nyakába ugranék örömömben, hogy megkímél tőlük a tudtán kívül. Jó lesz ez a nap, csak legyünk túl a vásárláson.
- Aa, minden príma. – mondom vontatottan. Tudom, hogy érti a hangsúlyt. Rühellem ezt az egészet, és az a legrosszabb, hogy magamat hoztam ilyen helyzetbe. Mindenesetre elvigyorodom és a kezemmel a kirakatok felé kezdek el mutogatni. – De komolyan, ezek annyira de annyira királyak, hogy nem is tudom eddig hogy voltam meg nélkülük.
Eszembe jut, hogy ha egyszer bevásárló negyedbe vagyunk, akkor kéne, hogy legyen valami spéci bolt, ahol kristályokat és hasonlókat árulnak. Na oda szívesen beszabadulnék. Talán felvetem Dankának az ötletet amikor végzünk a ruhákkal. Eláraszt a kérdéseivel, de már az elsőnél elvesztem a fonalat. Mi az, hogy milyen fajtát? Ezekből több fajta  is van?
- Hát, nem. Ne legyen olyan, mint a régi, ami fodros és szorít. – felelem neki, majd követem a boltokhoz. Úgy néz ki ő egy kicsit jobban kiigazodik ebben a világban, mert szinte célirányosan tart az egyik üzlet felé. Semmi különöset nem fedezek fel a kirakatban, így tippem sincs, hogy honnan veszi, hogy itt lehet kapni. Mindenesetre belépünk, a fejünk felett persze azonnal megszólal egy csengő. Ettől el is húzom a számat, olyan fülsértőek ezek a kis vackok. Szinte rögtön meg is jelenik egy középkorú boszorkány, amolyan nagymamás mosollyal kérdezi, hogy miben segíthet. Nagyot nyelek mielőtt elmondanám neki, hogy úszni szeretnék és ehhez valamilyen fürdőruhát keresek. Elkalauzol minket a bolt egyik sarkába, majd visszavonul, miután felszólít minket, hogy szóljunk nyugodtan ha segíthet.
- Köszönjük! – szólok a néni után, majd a vállfákon lévő anyagokra pillantok. Sokat nem látok belőlük, így találomra leveszek egyet és a megdöbbenéstől szinte azonnal el is ejtem.
- Ez mi? A zoknijaim több anyagból készülnek mint ez! Fel nem veszem! – döbbenten pislogok Dankára, és a kezemben tartott darabot lóbálom. Nagyjából mint egy melltartó meg egy tanga. Nagyjából, csak feleannyi anyagból. – Oké, mi az, hogy egybe-külön-sima-különleges? Olyan nincs mint egy talár csak úszásra? Amiből ki se látszom? – tuti remekül szórakozik rajtam a fél bolt. Ha tudnám, hogy úgy megyek lubickolni, hogy csak és kizárólag én leszek ott, és senki sem jöhet oda akkor, akkor lehet hogy felvennék egy ilyet. Vagy egy semmilyet is akár, de jesszusom, nincs az a pénz, amennyiért egy ilyenbe mutatkoznék egy fiú előtt. Nem, nem, azt már én. Én ugyan nem.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 8. 14:49 | Link

Lau
Felnevettem, amikor szarkasztikus beszélt a vásárlásról. Más embereknél gyakran gúnyosnak, esetleg sértőnek találom ezt a hangnemet, de Lauránál egyáltalán nem. Nagyon jól ismerjük egymást, így már mindenféle különleges módon tudunk kommunikálni; szemmel, mozdulatokkal, hangsúllyal, sőt gyakran azt is tudjuk, mire gondol a másik  bármiféle segítség nélkül. Egy ideig furcsa volt, de mára megszoktam, hogy olykor előbb jön rá arra, hogy mit érzek, minthogy én realizálnám. Közben célirányosan indultam meg az egyik bolthoz. Úgy emlékeztem, az enyémet is valami hasonlóan furcsa nevű üzletben szereztük be, azt meg egészen szeretem.
- Oké, nem fodros, nem szűk - ismételtem meg, leginkább magamnak. Eddig azt hiszem, én is eljutottam. Nehezebb reggeleimen képes vagyok az ő szekrényét kinyitni, így ha legtöbbször talárban is vagyunk, tudom, hogy a fodros nem a kedvence. Ahogy a csipke sem, ha jól emlékszem. Meg a lenge öltözetek sem, amit be is bizonyított az első bikinire tett reakciójával. Ha addig csak a fél bolt figyelt ránk, akkor harsány nevetésem után már biztosan mindenki minket nézett.
- Bikinit szeretnél vagy olyat, ami a pocidat is takarja? Egyszínű legyen vagy mintás? Kell-e bármi felesleges tartozék, mint ilyen kis lógók? - kérdezgettem, miközben lekaptam egy darabot, amiről sok cérnadarab lógott lefelé, demonstrálva, miről is beszéltem. Nem vagyok nagy ruhaszakértő én sem, de elég sok anya-lánya vásárláson vettem már részt ahhoz, hogy ezekről legyen valami fogalmam. Kicsiként nagyon élveztem a vásárlást, annak is a próba részét. Mindig úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, amikor végigvonultam a szüleim előtt, egy kislánynak pedig ez a legjobb érzés a világon. Azóta inkább nyűg az ilyen program, mert mindenkinek más elképzelései vannak. Anyu a saját stílusa szerint öltöztetne, apu eldugna egy zsákba, hogy semmiképp se égjek le vagy fázzak meg, Olivérnek meg minden mindegy, csak menjünk már enni. Emiatt már fárasztóbb, de jóval kalandosabb a dolog.
- Szerintem nincs talár. Az biztosan növelné a súrlódást - ráztam meg a fejem, és elképzeltem, ahogy Lau egy navis jelképpel ellátott talárban próbálkozik az úszással. Vicces látvány lehetne, de gondolom nem arra hajt, hogy az ott lubickoló pár embert jobb kedvre derítse.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 8. 19:22 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Meg se fordul a fejemben, hogy az, ahogy a vásárlásról beszélek bárkinek is rosszul esne. Hiszen nem azt akarom hangoztatni, hogy idióták, akik shopping-mániásak, hanem csupán azt, hogy én nem vagyok ilyen. Tény, hogy képtelen vagyok megérteni őket, hogy nekik abban mi a jó, de attól még csinálják nyugodtan. Ha nekik úgy jó. Csak engem ne akarjanak belerángatni állandóan. Hébe-hóba még elmegy, annyit kibírok.
- Sokat segítettem, igaz? – kérdezem kicsit szomorkásan, hiszen tényleg elképzelésem sincs, hogy mit szeretnék. Néha úgy érzem, hogy mostanában ez az érzés elég gyakran elfog. Rengeteg ismeretlen helyzetbe kerülök, nem tudom, hogy mit kéne várnom, mi a normális és mi nem az. Kicsit aggaszt a dolog.
- Hát, egybe részes még sose volt rajtam. Azóta nem volt rajtam fürdőruha, hogy kinőttem a gyerekkori fodros fürdőbugyim. A bikini legalább hasonlít arra, amiket már egy ideje hordok. – halkabbra veszem a hangom, egyrészt mert tényleg minket bámul az egész bolt, másrészt meg mert eléggé cikinek érzem, azt amiről beszélek. Mégis milyen lány az, aki ennyire járatlan ezekben a témákban?
- Nem feltétlen kell a hasamat eltakarnia, csak, csak ne úgy nézzek ki, mint aki a sarkokon ácsorog pénzkereseti céllal. A mintás az jó, az vicces, vidám. A felesleges tartozékot meg maximum levágom, ha mégse tetszenek. – vigyorodok el a rongyi láttán, amit elém rak. Tudok hihetetlenül extrémen öltözködni, a szekrényem mélyén ott van még az összes lógós, tépett, szakadt, gyöngyös és hasonló díszítésű ruhadarab, amit korábban hordtam. Mostanában viszont valahogy jobban adok arra, hogy hogy is nézek ki. Nőies ruhákat hordok, vagy legalábbis igyekszem. A lábam megmutatása sem okoz túl nagy gondot, vagyis néha igen, de alapvetően nem annyit, mint korábban.
- Valami olyat szeretnék, ami illik hozzám, amiben csinos vagyok, és amiben ha meglát… - kezdem zavarodottan a mondatot, majd elharapom, ahogy rájövök, hogy mit is szeretnék. Nem, nem, nem. - … nak, amiben ha meglátnak, akkor nem röhögnek ki, de nem is okozok túl nagy feltűnést, és békén hagy mindenki.
Talán sikerült megmentenem a menthetőt a gyors korrekciómmal, viszont határozottan úgy érzem, hogy semmi értelme nem lett annak, amit mondtam. És a fülig piruláson se tudok sokat javítani. Felkapok egy fura darabot, ami alul bugyi, felül meg valami topszerű. És máris sikerül ezzel kizökkentenem magam a tépelődésből.
- Pedig akkor senki se érezné úgy, hogy felbátorítom bármire is. Ez micsoda? – igyekszem nem túl zaklatottan nézni Dankára, végül is tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit is szorongatok a kezemben. Pedig épp az imént sikerült kimondanom, hogy mi is az igazi bajom ezzel a fürdőruhás-bikinis dologgal. Félek. Félek attól, hogy olyan helyzetbe hozom vele magam, mint akkor, amikor kicsi voltam, amikor… Laura, elég!

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 23. 16:11 | Link

Lau
- Már ez is több, mint a semmi - válaszoltam neki, miután észleltem, hogy kicsit szomorkásan ingatta a fejét. Emiatt nem kell aggódni, még senki nem maradt fürdőruha nélkül, a faluban pedig van még egy csomó bolt ahová bekukkanthatunk, ha itt nem találunk semmit.
- Tehát akkor mintás bikini jöhet. Nézd, ott van egy kacsás! - kaptam le még egyet, a lógókkal tarkítottat pedig visszatettem a helyére. Tudtam, hogy érti a viccet, és mosolyogva lóbáltam magam előtt a halványkék alapon úszkáló sárga gumikacsás csodát. - Ha ez nem tetszik, úgy látom, van ugyanilyen sötétlilában - álltam lábujjhegyre, hogy ellássak a válla fölött. A legtöbb diáktársam még mindig magasabb nálam, megszoktam, nem is zavar, de most jól jön a nyolc év balett, amikor végig spiccben kellett tartani a lábam. Ágaskodás közben megpillantottam egy nőiesebb darabot is, ami kék-fehér csíkos volt. A barátnőmet kikerülve léptem az állványhoz és leszedtem róla a darabot.
- Ugyan ez egyberészes, de szerintem szép - tartottam magam elé. Nem akartam kényszeríteni, hogy azt vegye meg, még csak a siettetés sem állt szándékomban. Próbáltam segíteni neki, hiszen azért mentem el, és hátha legalább egy kis iránymutatást szerzett abból, amiket mutogattam. Ha mást nem, legalább azt, hogy mi nem tetszett neki. Reméltem, hogy megtanulta már, hogy nem sértődöm meg akkor sem, ha nem azt a darabot választja, amit én néztem ki, hiszen neki kell hordania és a végső cél mindkettőnknek ugyanaz.
- Aha, ez nem is lesz nehéz. Jó alakod van, csak olyan darabot kell találnunk, ami ott takar ahol kell. Hidd el, találunk valami csinosat - feleltem, és próbáltam felfogni a hallottakat. Nekem sosem volt ilyen problémám, csak felvettem, ami tetszett és nem zavart ha néztek, de az ellenkezője sem. Lau kicsit más kaliberű, ő szeret csinosan elvegyülni.
- Ez is fürdőruha. Csak a tervezésénél a kényelem volt a fő szempont, nem a kinézet. Olyan, mint a sportmelltartó szárazföldre - magyaráztam neki, miközben tovább bolyongtam a sorok között. Még sohasem próbáltam olyan darabot, de ha tényleg sportmelltartóhoz hasonlít, akkor Laura helyében én azt választanám.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 24. 19:19 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Halványan elmosolyodom a vigasztalást hallva. Lehet, hogy nekem semmi támpontot nem ad, amit elmondtam, de talán neki igen. Vagy legalábbis idővel úgy is kiderítjük, hogy melyik darabok legyenek. Mert abban biztos vagyok, hogy nem egy fürdőrucit veszek meg, ha már eljutottam ide.
- Kacsás?! – hördülök fel, majd rápillantva a fantasztikus darabra nem bírom megállni, hogy ne kezdjek el vihogni. Komolyan van olyan, aki felvesz ilyet? Oké, biztos hogy van, de furcsa elképzelni egy korunkbeli lányt egy ilyen darabban. – Unikornisos nincs? Az legalább navis.
Vihogva csóválom a fejem a sötétlila és a halványkék darabokat nézegetve. Persze csak vicceltem az unikornissal, de van egy olyan sejtésem, hogy az tuti sikert aratna. Navinés, naná hogy. Kár, hogy nem áll szándékomban ilyeneket venni. Mindenesetre határozottan jó ötlet volt Dankát elhívni, ő keres, kutat, úgy mint aki tudja is hogy mit csinál és tessék, talál értelmes darabokat, sőt határozottan szépeket is.
- Tényleg jól néz ki! Sőt, még el is tudom benne magamat képzelni! – bólogatok nagyokat, és bele is teszem a lábamnál heverő kosárba. Valószínűleg az eladó hozta utánunk, ugyanis elfelejtettem venni egyet, amikor beléptünk. De most milyen jól jön! Belerámolok majd még pár darabot, aztán jön a legrosszabb rész … a próba. Aztán ezt el is felejtem egy pillanatra, amikor jön a dicséret. Belepirulok és persze fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom, kell egyáltalán mondani erre valamit? Végülis is pusztán genetika az egész, nem csinálok semmit, hogy úgy nézek ki ahogy.
- Nem úgy néz, mint amiben lehet normálisan úszni. Mármint ez a rész, ami lelóg a hasamra az zavaró, hogy mozog nem? – kérdezek rá inkább az aggályaimra, félresöpörve a kinézetes gondolatokat. Aztán összevont szemöldökkel nézek a lányra.
Tényleg, azt mondtam, hogy úszni tanulni megyek? Nem csak ilyen vízben ejtőzés meg ilyenek, hanem úszás. Szóval jó lenne, ha minden ott maradna ahol kell. Egyszer hallottam, hogy az egyik osztálytársnőmnek lejött a bikinifelsője, amikor elrúgta magát a medence széléről. Na, ilyet nem szeretnék. Ja meg ilyen kitömött darabokat se. – bökök rá egy nagyon szivacsos darabra, a felirat szerint valami push-upos cucc. Nem tudom mi az, de nem tetszik. Melltartóba se szeretem az olyanokat, a merevítő az még csak-csak elmegy, de igazából azt is nagyon ritkán veszem fel.
- Azt amúgy tudtad, hogy a mugli világban csak több számmal nagyobb ruhákat hordtam? Itt kezdtem el normalizálódni ruhaügyileg. Hű, nézd, ez szép! – mondom miközben nézegetem a darabokat. Egy sima fekete darabot, amit ahogy nézem mindenhol madzaggal kell megkötni a kosárba pakolok, ez annyira kis szolid egyszerű, hogy tuti jó lesz. Aztán felmutatom azt amire rávágtam hogy szép, sok sok apró vízszintes csík fut a háromszög részén meg a bugyin is, mindenféle vidám színben. Kíváncsian várom a véleményét, hogy szerinte ez mennyire illik hozzám.
- A fiúknak mennyivel egyszerűbb! Felkapnak egy rövidnadrágot és kész is. Nincs ennyiféle választék.- bökök az állammal a pasirészleg felé, majd rögtön mellette észreveszem a vízisporthoz kitalált darabokat. Szörfruha, na tessék, ilyesmit akartam először. Ha jól látom ott vannak valami női shortok is, szupi, olyan kell. Ha nem is vízbe veszem fel, de kell és kész.
- Te is veszel valamit ha már itt vagyunk? Biztos könnyen találsz magadnak. Elvégre jobban nézel ki, mint én. – kérdezem meg a lányt, hozzátéve a véleményemet. Dankában van valami, nem is tudom, különleges. Ránézésre is, de a személyiségére is értve. Legalábbis én így érzem.

Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 1. 12:32 | Link

Lau
Szélesebbre húztam a mosolyom, amikor barátnőm is eleresztett egy szerény mosolyt. Szeretem, amikor mások jól érzik magukat a környezetemben és bár tudom, hogy Laurának nem a vásárlás a kedvenc elfoglaltsága, de ezt is el lehet egy kicsit viccelni.
- Unikornis? Jó ötlet - kacsintottam egyet, amíg visszatettem a darabokat. Olyan jó volt hallani, ahogy Lau nevet. Három évünk alatt nagyon a szívemhez nőtt, már szinte családtagként tekintek rá. Kicsit olyan nővérfajta nekem, okos és szép, amikor kell, segít összeszednem magam és bármiben számíthatok rá. Ahogy ő is rám. Jó tudni, hogy legalább egyvalaki van a kastélyban, aki mindig mellettem lesz. Örültem magamnak, amikor a lány elvette tőlem a fürdőruhát és berakta a kosárba, és annak is, amikor saját maga kezdett el pakolni. Tudtam én, hogy rá fogunk találni a kellő darabokra.
- Öhm, szerintem nem tudom. Vagyis én a hagyományosban bíznék a leginkább - feleltem, de egy kicsit összezavart. Én mindig egyberészeset hordok, az egyszerű és ha jót fogsz ki, akkor szép is.
- Nem mondtad. Azt hittem, valami elemi mágiás cucchoz kell. Mondjuk lelocsolnak egy kádnyi vízzel, neked pedig meg kell állítani, hogy rádzuhanjon. Tényleg, tudsz ilyet csinálni? - néztem rá kíváncsian. Én tökre azt hittem, hogy elemi mágia fog történni, de lehet csak azért, mert nekem nincs ilyen képességem, így meg nehéz elképzelni, hogy mit csinálhatnak vagy gyakorolhatnak olyankor, amikor Lau eltűnik vizezni.
- Nem, ezt sem tudtam - nevettem el magam egy kicsit. Mindent elmondunk egymásnak, de a múltról nem beszélünk gyakran, az úszás pedig csak a fürdőruha választással jött, én viszont nem kérdeztem rá. - Azok egyáltalán kényelmesek voltak? Mármint nem volt rossz, hogy rálógott a kezedre az ujja meg ilyenek?
- Tényleg az - bólogattam hevesen. Illene is hozzá, mert olyan kis bohókás. Tetszett benne a sok szín, az elképzelés sem volt túl kirívó, a színválasztás dobta fel az egészet. Mosolyogva hallgattam a véleményét.
- Cserébe viszont mi szebbek vagyunk a strandon - mosolyogtam tovább. Illetve mi dönthetjük el, hogy mit mutatunk meg magunkból, milyen típust akarunk felvenni, hiszen a választék is nagyobb. Az mondjuk tény, hogy nehezebb is választani.
- Oh, köszi, de nem hiszem, hogy jobban nézek ki nálad - pirultam el egy kicsit. Laut mindig olyan belevalónak láttam, ő nem volt annyira bolondos, mint én, és ez mindenben meglátszott. A döntéseiben, a stílusában és a modorában is. - Nem tudom, ha találnék olyan nadrágot, ami a sokáig seprűn való üléshez kényelmes, akkor azt megvenném - válaszoltam végül. Már hozzászoktam és nem is zavar, de a hosszabb edzésekhez vagy meccsekhez tök jól jönne egy ilyen.
- Meg egy ilyen nagy, overallos pizsit is elfogadnék unikornisos kiadásban - lelkesedtem, amikor hirtelen ez is eszembe jutott. Imádom az ilyeneket, csodálkozom, hogy nekem hogyhogy nincs még ilyenem. De ha ebben a boltban nincs ilyen darab, akkor nem ráncigálom át a barátnőmet máshová, hiszen annyira azért nem kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 1. 20:14 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Mindjárt gondoltam, hogy az unikornisos butáskodásom tetszeni fog neki. Igazából már egész jól tudok könnyed laza hangon cseverészni, na meg viccelődni mindenfélével. Kellemes érzés, és nagyon de nagyon jó újra és újra rádöbbenni, hogy mennyivel jobb lett az életem a suliban. Barátokat találtam, családot találtam … oké jó nagyot, jó zajosat, jó komplikáltat de végül is családot. És még a komfortzónámon is lazán át tudok trappolni, csak a megfelelő társaság kell hozzá. Mint a ruhavásárláshoz Danka. Testvér híjján nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen érzés is lehet a testvéri szeretet, de valami hasonlónak gondolom, mint amit a lány vált ki belőlem.
- Oké. – kuncogom el magam a határozott válaszára, magam is hányszor mondtam már ezt neki különféle szituációkban. – Á, eszem ágába sincs ilyet felvenni. Vagy legyen ott valami, vagy ne, de ne lengedezzen.
El is engedem rögtön a tankinit, már a nevét is tudom, hiszen a semmiből mellettem termett az eladóhölgy és sápítozva dícsért, hogy milyen jó ízlésem van. Szerencsére bejött a boltba még pár ember mielőtt bármit mondhattam volna. Kezemmel végigsimítok pár fürdőrucin, mindig is szerettem az anyaguk fura tapintását, de igazából nem akarok pont ezekből választani. Próbálom rendezni magamban, hogy mégis milyet is szeretnék.
- Miért kéne ahhoz fürdőruha? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, aztán eljut a tudatomig a magyarázata és a kérdése. Biccentek egyet, jelezve, hogy már értem a dolgot. – Tudok persze, de ha véletlenül rám is ömlene egy kádnyi víz akkor se lenne semmi gond. Meg tudom szárítani magam elemi mágiával. De ezeket akkor is meg tudom csinálni, ha nem engem céloznak meg hanem mondjuk téged. Úszni nem tudok, vagyis mágiával most már minden további nélkül, de rendesen nem. Gondoltam megtanulok.
Végül is jogos a gondolkodásmódja, nem valami sokat meséltem eddig arról, hogy miket tudok, vagy miket tanulok. Se neki, se másnak. Csupán a bűvész trükk részét szokták látni, amikor szórakozásból csinálok valamit az elemmel. Vagy Benito lekötésére. És tessék, már is kiderül, hogy még egy dolgot nem mondtam el neki. Ha így folytatjuk lesz ez még több is.
- Elképesztően kényelmesek voltak! Úgy képzeld el mintha hetekig csak testhez simuló ruhába lehetnél, majd egyszer csak adnak neked egy melegítőt. Szinte sírva fogsz belebújni az örömtől, hogy de jó! Nem szorít sehol, nem tapad kényelmetlenül, áh, nagyon imádtam. És a legfontosabb, hogy takart. Rendesen. Az ujját fel lehet hajtani, ha zavarja az embert, én szerettem ha csak az ujjaim vége kandikált ki a pulcsi ujjából. Lehet, hogy a hétvégékre előkotrom őket. – áradozok a kedvenc kopott, elnyűtt, rojtosra hordott ruhadarabjaimról. Persze a legtöbb ember nem így vélekedik róluk, de ez az én véleményemet nem változtatja meg.
- Inkább te. Én nem. A strandon túl sok az ember, dehogy megyek én oda ennyi ruhában. – csóválom meg a fejemet, majd legyintek egyet, amikor nem ért velem egyet a kinézetével kapcsolatban. Nem most fogok belemenni, hogy miért téved, szerintem. A pirulásából kiindulva ő se épp erről szeretne beszélgetni.
- Megkérdezhetjük az eladó hölgyet, hogy nincs-e valami speciális kviddics nadrágjuk. De azt hittem, hogy ki vannak párnázva rendesen a seprűk, pont amiatt, hogy nagyon kényelmesek legyenek. – tuti, hogy valami ilyesmit olvastam, de persze nem mélyedtem bele annyira a témába. A kviddics és a seprűlovaglás nem az én világom. Hanem Dankáé. És ahogy hallom a fura pizsik is, amik a legnagyobb meglepetésemre még nekem is szimpatikusnak hangzanak.
- Pizsi overál? Nem is rossz! Bár ha találnánk valami cuki unikornisos pizsamát azt én is vennék! Ha nem itt, hát máshol! Poénos lenne abban ottalvósozni Thoma … - hirtelen elhallgatok és zavart arcot vágok. Hoppá, na mit nem mondtam a több még nem elmondott dologról? Nos ez is egy olyan … nem mert olyan nagy titok lenne, hanem mert még nem is kértünk engedélyt rá, szóval az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Megköszörülöm a torkomat és igyekszem a lehető legnormálisabb hangon folytatni a társalgást.  – … szóval jó lenne egy olyan.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. május 1. 20:32
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 5. 20:53 | Link

Lau
- Te tudod - emeltem fel a kezeim, mintha védekezni akarnék. Örültem, amikor Laura elhívott vásárolni, de nem gondoltam, hogy ilyen vicces lesz. Pedig ismerhetném már annyira magunkat, hogy mi mindenből poént csinálunk, nemhogy a ruhákból, főleg ha néhányuk ilyen nevetséges.
- Wow, ez azért elég menő - szaladt ki a számon az első gondolatom. Mindig csodálattal figyeltem azt a pár trükköt, amit a szobatársam mutatott. Az alapokat én is tudtam a képességről, például hogy barátnőm tudja formálni, színezni és mozgatni a vizet, de itt valahogy le is maradtam. Sokáig furcsa volt a képessége, ám hamar rájöttem, hogy ez így fair, Laura tudja manipulálni a vizet, én pedig szinte bármit megcsinálok egy seprűn. Jó, hogy neki is van egy hely, ahol jól érzi magát. Legalábbis nagyon remélem, hogy vizezés közben kiad magából mindent.
- Ú, jól hangzik. Ha megkeresed őket, majd mutasd meg! - kértem meg a hosszú beszámoló után. Tényleg érdekelt, hogy az milyen lehet, hiszen én a fél életemet szűk ruhákban, a másik felét meg talárban töltöttem. Az edzésekre is szűk ruhákat veszek fel, tulajdonképpen csak olyanok kaphatók minden üzletben. Értem én, hogy sporthoz kényelmesebb, és a súrlódást is csökkenti, de például télre vagy esőbe jobban jönne valami meleg és nagy, amibe bele lehet burkolózni. Ilyen szinten értem Laut, de nehezen tudnám elképzelni magamat nagyobb ruhákban, mint ami a méretem. Nem tudom, hogy én miért szoktam hozzá ennyire a feszülős dolgokhoz, de nekem már szinte ez kényelmes. Nem kell bajlódni azzal, hogy feltűrjem az ujját vagy a nadrág szárát, egyszerűen felkapom és mehetek is.
- Pedig szerintem a strand jó hely. Lehet fagyit enni, úszkálni a vízben, napozni, homokvárat építeni vagy egyszerűen csak feküdni - soroltam, holott biztos voltam benne, hogy ő is tudja, mit lehet csinálni a strandon. Egyszerűen csak annyira szerettem a nyarat és a vizet. A családommal minden nyáron kijártunk, kis idő után, már Olival ketten is elengedtek minket. Nekem a strand egyszerűen a boldogság fogalma. Egy csomó minden más mellett, mert én bizony nagyon sok dolognak tudok örülni.
- Nekem inkább az üléssel van a baj. Még egy trónon is fárasztó sokáig ülni. Hát még képzelj el engem, sokáig ülni - nevettem fel egy aprót, ahogy magamra gondoltam és az egy helyben maradásra. Órákon sem bírom ki, de a kviddics eléggé elveszi az eszem ahhoz, hogy olyankor ne azon kattogjak, mennyire jól esne most egy cigánykerék vagy spárga. Ha nem szeretném ennyire ezt a sportot, biztosan hasonló gondolatok kavarognának a fejemben. - Erre a problémára viszont nem megoldás a még puhább nadrág. Attól még ugyanolyan nehéz ülve maradnom - ráztam a fejem. Azért elég gyakran előredőlök, hogy legalább a fenekem ne kényszerüljön annyi üldögélésre, néha kicsit erőteljesebben is huppanok vissza a seprűre, mint kellene. Meg ezek iskolai tárgyak, azok mindig kicsit leamortizáltabbak, pedig azért nagyon figyelnek ránk. Ha lenne merszem, kérnék apáéktól egy saját seprűt, de attól a beszélgetéstől nagyon félek. Annyit viszont soha nem tudnék összegyűjteni, hogy én vegyem meg.
- Ugye? - kérdezek rá rögtön, és csak ezután esik le, mit is mondott Laura. - Ottalvósozol? Thomas-szal?
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 6. 11:02 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Kicsit meghökkenek a védekező mozdulaton, de szépen rájövök, hogy aggodalomra semmi ok. Senki nem értett félre semmit, nem mondtam semmi bántót. Azt hiszem. Dankának se tetszett az a ruha, legalábbis úgy tűnt.
- Meg elég ijesztő és veszélyes is tud lenni. Főleg ha elvesztem az irányítást. – avatom be a lányt az aggasztó dolgokba. Utóbbiról eddig egyedül a profnak beszéltem, ő ugyan mondott olyat, amivel tudom kezelni a dolgot, elvileg. De gyakorlatilag azért korántsem biztos, hogy sikerül is. Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy pontosan mi is váltja ki a spontán elemi kirobbanást. A somolygó mosolygásból meg nem jöttem rá. Megkérdezni viszont nem mertem. Szóval most itt tartok, néha félek, hogy mit is fogok tenni.
- Oké, de nem hiszem, hogy tetszenének neked. Vagy legalábbis a legtöbb belőle nem tetszene. – rámosolygok Dankára, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam róla nagyjából milyen az ízlése. Nagyjából.  A nála nagyobb méretű ruhák biztos nem tetszenének neki, viszont az, ami az ő mérete, de mégis lengébb az viszont lehet. Azt sokkal egyszerűbb felvenni is, mint azokat, amiket mostanában hordok. Most gondolkodhatok azon, hogy mihez mi illik inkább, meg hogy ki is nézzen valahogy ugyebár. Régen hol volt ilyen gondom? Egy bő farmer, hozzá egy bő póló és ennyi. Az összes ruhám ugyanúgy állt rajtam, tök mindegy volt melyiket aggattam magamra.
Lassan bólogatok, ahogy ecseteli a strandos dolgokat, fejemben egy ezer éves sláger csendül fel, amitől kis híján felröhögök.
- Fagyi megvolt, fekvés megvolt. A többi nem. Bár igaz, hogy nem is igazi strand volt, inkább stég. Talán majd idén. – felelem neki mosolyogva. Ha a suli olyan tábort rendez, ahol lehet rendesen strandolni akkor biztos kipróbálom ezeket. Jó a homokvár építést talán nem. Abból már kinőttem szerintem. A hintázásból is, de az nem érdekel, akkor is hintázok és kész.
- A közhiedelemmel ellentétben a trónok kényelmetlenek ám. Hm, állva viszont nem nagyon lehet kviddicsezni. – hümmögök még párat, sajnos ötletem sincs, hogy akkor mégis hogyan lehetne könnyíteni a helyzeten. Az érdekes azonban az, hogy eddig nem igazán vettem észre, hogy nagy baja lenne Dankának az üléssel. Jó, ficereg órán, de a fél terem azt teszi, mert semmi kedve ott ülni és tanulni. Eddig fel se merült bennem, hogy neki nem az unalom a baja, hanem, hogy ülni kell. Lázasan kutatok a fejemben valami vidító gondolat után, majd hirtelen felragyog az arcom. Megvan! – Figyu, egyszer kimehetek megnézni, hogyan edzel vagy repülsz vagy ilyesmi?
Még soha nem jutott eszembe, hogy ezt megtehetném, vagy, hogy esetleg Danka szeretné. Mindig igyekszem messziről kerülni a seprűt és a kviddics pályát, de most tényleg szívesen kimennék és megnézném a lányt, abban, amiben a legjobb. Amit a legjobban szeret a világon.
- Most keresünk pizsit is, vagy először próbáljam fel a fürdőruhákat és majd utána? – kérdezek vissza gyorsan ahogy elhangzik pár kérdés. Nem terelni akarom a témát, csupán egy kis időt próbálok nyerni a normális válaszadáshoz.
- Ha beleegyezik a bácsikája, meg a házvezetőnk akkor igen, ott alszom nála. Náluk. Tudod, ő nem itt a kastélyban lakik, tök izgis lesz. – remek, a normális válasz nem jött össze. Danka is nagyon jól tudja, hogy a fiú nem bentlakásos … miért hangzik ez az egész magyarázkodásnak? Hiszen nem nagy ügy … nem olyan nagy ügy. De miért Thomasszal, miért nem Thomasnál? Nem vele alszom ott, csak nála.

Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 6. 11:59 | Link

Lau
- Nem is tudom elképzelni, milyen lehet az amikor elveszted az irányítást. Jaj, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy főnökösködő vagy, csupán mindig összeszedett - feleltem, majd gyorsan kijavítottam az első mondatom, mert nem úgy hangzott, mint a fejemben volt. Emlékeim szerint neki sosem jutott még eszébe reggel, hogy aznapra van egy beadandója, amihez még hozzá sem kezdett. Velem már megtörtént, kétszer is.
- Egy próbát megér - mondtam, pedig abban egyetértettünk, hogy nem nagy eséllyel fognak nekem bejönni. Furi volt belegondolni, hogy Laurának sikerült megváltoztatnia az öltözködési stílusát. Mármint ha nagyon szeretném, akkor nekem is menne, de nem lehetett könnyű. Az elején biztosan voltak olyan gondolatai, hogy mennyivel könnyebb lenne most belebújni egy óriási ruhába, de nem tette meg. Én valószínűleg egy párszor visszaestem volna, mire véglegesen leszámolok a szokásaimmal. Itt van a példa arra, hogy a lánynak milyen nagy ereje van, így nem is igazán féltem az elemétől. Ha meg valami rossz kezdődne, akkor ott lenne Westwood prof a szakmai segítséggel, én pedig a lelkivel, mert az elemi mágiáról ugyan nem sokat, de Lauról annál többet tudok.  
- A fagyi és a víz a legjobb része. Idén lemehetnénk a Balatonra, ha addig nem borítom ki a bilit, anyáék biztos elengednek. Vagy megkérdezem őket most, és akkor majd tudok erre az engedélyre hagyatkozni - tervezgettem tovább, mint ahogy kellett volna. Már rögtön az engedélyemen gondolkodtam, miközben a barátnőm még azt sem mondta el, hogy egyáltalán kedve van-e hozzá. A Balatonról mindig nagyon jó emlékeim voltak, és ha Laura még csak stégen volt, akkor tök jó buli lenne megmutatni neki a magyar üdülőhelyet. Mondjuk ott sok ember van, de szerencsére nem tapogatnak, úgyhogy elvileg nagy gond nem lehet.
- Akkor még inkább nehéz lehetett - feleltem a trónos tényre. Én azt hittem, hogy minél jobbat akartak az uralkodónak, de ha ő mondja, akkor elhiszem. Még a végén kiderül, hogy a seprűn kényelmesebb létezni, mint egy trónon. Órákon is folyton mozgok, néha felhúzom a lábam törökülésbe, amit a tanárok nem igazán díjaznak, néha az egyik lábamat a másikra rakom, néha pedig hintázok a székeken, a lényeg, hogy öt-tíz percnél tovább képtelen vagyok ugyanúgy maradni. Ha szabad lenne, biztosan a nyakamba is feltenném a lábam, vagy spárgáznék, de az elég furán venné ki magát.
- Persze, amikor csak akarsz. Meccsre is kijöhetsz, ha beindul a szezon, csak olyankor picit sokan vannak, megértem ha az nem jön be. Ha lenne VIP páholy foglalnék neked helyet, de szerintem nincs ilyen. Majd kérvényezem - lendültem bele a témába. Nagyon jól esett, hogy Lau ki szeretne jönni az egyik edzésemre. A legtöbb ember nem szereti, ha nézik, de otthon senki nem lelkesedik azért, hogy ilyen helyzetben lássanak, így meglepetésként ért a kérdés. Vagyis az öcsémnek lenne kedve megnézni engem, de anyuék nem engedik, én pedig nem tudok egyszerre vigyázni rá és a játékra koncentrálni.
- Szerintem előbb próbálj, az fontosabb - bólintottam és lassan a próbafülkék felé vettem az irányt. Sok üres volt, de a választást nyilván a barátnőmre hagytam. Levágtam magam egy puffra és mosolyogva vártam, hogy Laura is elfoglalja a helyét.
- De jó, szurkolok, hogy mindenki beleegyezzen - mondtam, de nem kérdezősködtem tovább. Az ottalvósbulik viccesek, de az engedélyek már nem annyira. Még jó, hogy vásárolni a szünetben jöttünk, amúgy elég gyanús lett volna egy újabb baglyot küldenem Pestre, amiben megkérem a szüleimet, hogy az előző látogatásom után még egyszer engedjenek el Üstösdre. Bár azt nem tudják, hogy múltkor kviddicses dolgokért mentem, a vallatásban egészen ügyesek, én meg túl lelkiismeretes vagyok, ezért egyikünknek sem lett volna előnyös.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 6. 18:45 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


- Kivéve, amikor nem – nevetek fel az összeszedettségem hallatán. Teljesen összekavart tudok lenni, igaz, ami igaz nem éppen a leckékkel és tanulnivalókkal kapcsolatban. Mindenesetre kifejtem neki, hogy jobban értse mire gondolok. – Hát az olyan, hogy a semmiből eső kezd el esni, vagy jég hála nekem. Úgy, hogy nem én irányítom a képességem, nem én idézem elő, csak jön magától. Mint amikor kitör az emberből a mágia kiskorában és még nem tudja rendesen kordában tartani. Ha valami nagy érzelmi megrázkódtatás ér, akkor például kikapcsolhat teljesen a képességem. Vagy nagy károkat okozhat. Erre van ilyen mágiablokkoló is, szóval ha úgy érzi a prof, hogy gond van, akkor ad egyet, és csak akkor lehet levenni, amikor irányított közegbe vagyok. Én itt még nem tartok, de nem is szeretnék.
Bólintok egyet a ruhatáram feltúrására, ezt megbeszéltük. Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzájuk. Az egy teljesen más korszakom volt, azóta már nagyon nem olyan vagyok. Kicsit olyan érzés, mintha régen csak egy árnyék lettem volna a sötétben. Saját magam árnyéka. Én sem tudtam, hogy mennyi minden van bennem, amíg a napfény el nem oszlatta a sötétséget körülöttem, és meg nem tapasztaltam, hogy milyen is a világ körülöttem. Vagy valami hasonló, metaforákba sose voltam jó. Viszonylag könnyű volt eldobni a régi ruháim, nem okozott nagy gondot, hogy teljesen másképp kell bennük mozogni. A rengeteg karkötőmtől és nyakláncomtól már nehezebben váltam meg. Azokat mondjuk még időnként most is felveszem, csak éppen nem az összeset egyszerre.
- Jól hangzik a Balaton! Vajon akkor is kell szülői engedély, ha amúgy haza se megyek nyárra? Meg ha addigra már nagykorú leszek? Nem a muglik szerint ugyan, de kétlem hogy a mugli világban szükséges lenne beleegyezés egy 17évesnek. – kicsit elbizonytalanodom az engedély miatt, annyira szokatlan, hogy eddig soha semmit nem csinálhattam, erre most itt van kismillió lehetőség és azoktól akik kalitkába zártak még mindig kellene valami beleegyezést szereznem. Röhejes. Maga a Balcsi az remekül hangzik, hogy én hányszor szerettem volna lejutni oda! Szinte már látom is magam előtt a felhőtlen szórakozást, ami ott vár majd.
- A meccset inkább kihagynám, ott túl sok minden történik egyszerre. És ha tök magasan vagy akkor nem is tudnám, hogy melyik vagy te. Másért meg nem akarok aggódni, hogy baja lesz. – vonok vállat az ötletre. A tömeg sem szimpatikus az igaz, de tényleg az hogy én ide-oda kapkodjam a fejemet és próbáljam beazonosítani, hogy most ki kicsoda…áh már most megfájdul a fejem. Annak viszont nagyon örülök, hogy nem utasította el a zseniális támogatási kísérletemet. Ha én sportolnék valamit, amit érdemes lenne megnézni, biztos örülnék neki ha a barátaim velem lelkesednek, vagy legalábbis ott vannak a számomra fontos eseményeken. Az meg hogy a játék jelen helyzetben kviddics…nos, nagy szó ha ott szeretnék lenni!
- Akkor irány a próbafülke! – ez az a rész, amit főleg utálok a vásárlásban. A ruhapróba. De fürdőruhát nem tudok úgy megvenni, mint egy pólót, hogy ránézek és tudom, hogy jó. Szóval marad a szenvedés. Kiválasztom a legszélsőt, ledobom benn a kosaram a földre, majd miután összehúzom a függönyt – kis híján leszakad a lendülettől – nekiállok minél előbb túlesni az egészen. Az egyberészessel kezdem, de hiába nézegetem magam a tükörbe fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem.
- Öhm Danka! Segítenél egy kicsit? – dugom ki a fejem a két függöny közti résen. Biccentek egyet befelé a próbafülke felé, jelezve, hogy ki nem megyek így, jöjjön be ő.
- Szerinted? – kérdezem, és állok ott mint egy rakás szerencsétlenség fülig pirulva. Ha mázlim van nem kér meg, hogy forogjak körbe. Végül is egy hatalmas tükör van mögöttem, látja, hogy milyen hátul a fürdőruha. Egy pillanatra viszont elfelejtem, hogy mit is csinálunk éppen, és zavarodott arcot vágok. Szurkol??
- Öhm, oké. Ha mégse jön össze az se gáz, elvagyunk anélkül is hogy egész éjszaka dumáljunk. – vonok vállat. Végül is a nap nagy részében azt tesszük, amikor mindketten ráérünk. És azért elég hosszúak tudnak lenni a nappalok. Miért kell szurkolni? Ezt szívesen megkérdezném tőle, de hirtelen eszembe jut valami, amitől teljesen ledöbbenek. – Várj, szerinted … nekem is engedélyt kéne kérnem a szüleimtől?
Erre eddig nem is gondoltam, és nem, nem akarok írni nekik ilyesmiről. Igazából semmiről sem akarok írni nekik, de erről aztán végképp nem. Ahhoz, hogy rendes engedélyt adjanak el kell mondanom azt is, hogy kihez készülök. Na márpedig Thomas fiú … eszembe sincsen apámmal fiúkkal kapcsolatos dolgokról diskurálni. Még akkor sem, ha csak barátok vagyunk. Bármit mondanék úgyse hinné el nekem.

Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 8. 14:09 | Link

Lau
- De amúgy is tudsz havat varázsolni? Mármint olyan rendeset, amikor naaagy pelyhekben hullik és nem ilyen por, hanem normálisan lehet formázni - magyaráztam lelkesen. Ha a válasz igen, akkor szerintem mostantól mindig havas lesz a szobánk. Vagy legalábbis gyakran kérném meg Laurát, hogy legyen havunk. Akkor még jobban sietnék vissza bájitaltanról. Mondjuk úgy biztosan nehezebb lenne tanulni, mert a hó elvonná a figyelmem, de elég vicces lenne úgy kelteni a többieket, hogy hógolyót dobok az arcukba. Bár előfordulhat, hogy ők nem lennének olyan vidámak tőle, mint én. És a szoba hőmérsékletét is lejjebb kéne tennünk, nehogy megolvadjon a fehér csoda. De azzal nincs baj, vannak téli ruháink, meg Launak is sok, nagy ruhája, azok biztosan melegek.
- Ha nagykorú vagy, akkor szerintem nem. Meg én ide sem kértem engedélyt, amúgy is a kastélyban voltam, és amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Vagyis nem az fájna nekik, hogy eljövök, csak múltkor voltam már Üstösdön, és előfordulhat, hogy elfelejtettem említeni nekik a levelemben, hogy akkor kviddicses dolgokért jöttem. Az viszont feltűnő lenne, ha ilyen rövid idő alatt kétszer is itt kötnék ki ugyanolyan mondvacsinált indokokkal - meséltem végig, bár fogalmam sem volt, hogy ezt mondtam-e Laurának. Azt biztosan említettem, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén Mei-el elutaztunk, de azt talán még nem tudja, hogy nem kértem engedélyt a szüleimtől erre a kiruccanásra. Nyilván az lett volna a logikusabb, ha most írok levelet, az előzőt pedig eltussolom, de akkor vizsgák voltak, így mindenki kicsit szigorúbb volt a kastélyban, inkább nem kockáztattam. Jövőre sokkal könnyebb lesz, akkor már nem kell ezek miatt aggódnom, hiszen végre nagykorú leszek. Ez azért egészen érdekesen hangzik, főleg magamat nézve.
- Jó, ez az igaz. A meccsekre inkább azok járnak, akik vagy maguk is kviddicsesek, csak épp nem játszik a csapatuk, vagy imádják nézni a sportot   - gondoltam át a szurkolótábort a lelátókon. Meg persze ott vannak azok, akik csak a házuk miatt jönnek ki. Nekik az eredmény valamennyivel fontosabb, mint a meccs. Azok furcsa emberek, mert nem is igazán tudják élvezni a játékot, csak azon izgulnak, hogy melyik csapat fog nyerni. Persze, mindenkit érdekel a vége, és szurkolni is lehet, de nem kell olyan mérgesnek lenni, ha a csapata nem nyeri meg a mérkőzést.
- Persze - pattantam fel a helyemről, amikor Laura segítséget kért., hiszen pont azért voltam ott. A lehető legkisebb résen próbáltam beszuszakolni magam a fülkébe, hogy azért a mögöttünk lézengő pár embernek se mutassunk meg mindent.
- Nekem bejön - bólogattam serényen, amikor gyorsan végigmértem, minden tükörből. Szerintem jól állt neki, de természetesen megmondanám, ha nem lenne előnyös. Nem is értem azokat, akik nem merik elmesélni másoknak, hogy egy ruhadarab nem áll jól rajtuk. A dicsérettől lehet, hogy egy darabig örülnek, de csak rosszabb lesz, ha kiderül, hogy nem volt igaz. Vagy a legrosszabb; sosem derül ki. A családommal is jártam vásárolni, már rutinosan hárítok el csúnya dolgokat, a lehető legkedvesebben.
- Ennyire azért nem ismerem a kijárást, de ártani nem árthat. Vagy ha visszakérdeznek, hogy hová kell akkor hazudj. Ha nagyon nem akarsz írni, akkor pedig hamisíts! Esetleg ha számon kérik az iskolában, akkor mondd, hogy elfelejtetted vagy nem tudtad, hogy kell ilyen - vagy lehetsz őszinte és tisztességes is tettem volna még hozzá, de az olyan képmutatás lett volna részemről. Ha a szüleim megtudnák, miket csinálok a hátuk mögött, valószínűleg nem lennének túl büszkék rám. Főleg ha hallották volna ezt a beszélgetést, ahogyan nemes egyszerűséggel ajánlottam Laurának, hogy verje át az ő szüleit. Nem könnyű nekünk, az egyszer biztos.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 8. 19:10 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Havat? Ez egy érdekes kérdés, amin még nem igazán gondolkoztam el. Sőt, eddig eszembe sem jutott, hogy esetleg havat is tudnék idézni. A tananyagban nem szerepel, és hallani sem hallottam még, hogy hydromágus tudott volna. Talán megkérdezem a prof-t róla.
- Szerintem nem. De majd utánajárok. Koripályát viszont simán csinálok neked bárhol. – mosolygok rá Dankára. De tényleg, ha szeretne korcsolyázni a szobánkban vagy bárhol máshol csak egy szavába kerül a dolog. A legnagyobb nyári kánikulában is megoldom. Bár akkor inkább odabenn, a nagy meleg és én nem vagyunk túl jóban. De a lényeg a lényeg, hogy teljesen mindegy a levegő vagy a talaj hőfoka. Amíg odakoncentrálok addig nem olvad el.
- Lehet, hogy most engedélyt kellett volna akkor kérnem, bár szünet van, és estére visszamegyünk. – töprengek el hangosan. Kicsit kaotikus nekem ez az egész rendszer, és határozottan örülök, hogy hamarosan nem kell majd ilyenekkel bajlódnom. Kivételesen lesz miért várni a szülinapom. Miután figyelmesen végighallgattam Dankát valami szöget ütött a fejemben. – Miért ne jöhetnél el kétszer Üstösdre rövid időn belül? Vannak barátaid, velük jössz-mész, kikapcsolódsz meg miegymás. Nem kötelező a kastély falai között gubbasztani. Vagy ennyire féltenek, hogy minden lépésedről és főleg azok okáról is tudni akarnak?
Az biztos, hogy neki is sokkal könnyebb lesz, amint betölti a 17et. Majd mehetünk együtt mindenfelé, mindenféle papírok nélkül. Csodás lesz!
- Vagy akiknek valamilyen okból kötelező kimenniük. Például a párjuk játszik, vagy elvárja tőlük valaki valamiért. – remélem a prefektusoknak nem kötelező, bár ugye támogatni illik a házukat, meg jó példát mutatni. Ha meg igen, akkor szépen hozzávágom a kitűzőmet az első utamba akadó navinéshoz, hogy innentől kezdve te csinálod. Kizárt, hogy engem bárki is rávegyen arra, hogy végigüljek egy meccset. Az egyéni edzés az egy dolog. Legalábbis ha Danka az az egyén.
Minden önuralmamra szükség van, hogy ne kezdjem el magam köré csavarni a függönyt, amíg arra várok, hogy a lány bejöjjön hozzám a fülkébe. Ami egy kicsit vicces, mivel azért láttuk már egymást fehérneműben … szobatársaknál elég nehéz ezt elkerülni. De akkor sose én kérem meg arra, hogy nézzen már meg. Szimplán lát és kész. És véleményt sem szoktam kérni.
- Oké, akkor egy már van. – hadarom gyorsan, amikor pozitívan nyilatkozik. Ismerem már őt annyira, hogy tudjam, ha nem lenne jó, akkor megmondta volna. Szóval hiszek neki. Nagyot sóhajtva hajolok le a fekete bikiniért, ez olyan klasszikus, egyszerű. Legyen hát ez a következő.
- Hazudjak? Hamisítsak? – döbbenek le teljesen. Na, ez új hozzáállás. Finoman kiterelem Dankát a próbafülkéből, amíg átöltözöm addig legalább van időm végiggondolni ezt az opciót. Abban biztos vagyok, hogy ha egyszer az iskola kéri, hogy legyen engedély, akkor nem jöhetek azzal, hogy jaj én nem is tudtam. Anélkül nem engedik. A hamisítás már jobb módszer, valószínűleg ha felkeresnék apámat, ő akkor lazán közölné, hogy azt csinálok, amit akarok, őt nem érdekli, és hagyják már békén. A hazudás pedig éppen ezért felesleges, ha a vesémet akarnám eladni, hogy valami tudatmódosító szert vegyek, hát az se érdekelné.
- A szüleimmel nem lenne gond, de nem bánnám, ha nem kellene hozzájuk fordulnom. – felelem végül amikor kicsit széthúzom a függönyt, hogy Danka bejöhessen, vagy benézhessen. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindegyik ugyanolyan fazon lenne, és elég lenne csak a méretet megjegyezni. Még jó, hogy csak két bikinit választottam ki.
De nem akarok hazudni neki. – picit megvonom a vállam, ahogy ezzel elrendezem a kérdést végleg. Ha nem tisztán intézem az egészet, akkor nyilván nem avathatom be a fiút sem, valahogy nem hiszem, hogy tetszene neki ha hazugságokkal indulnánk neki egy pizsipartinak. Na meg a nagybátyjának sem, na meg az sem ha neki kéne hazudnia miattam. Áh, nem. Ha nincs más mód, akkor fogcsikorgatva is, de megoldom rendesen. – Reméljük, hogy nem kell. Tényleg azon kívül, hogy Balaton, merrefelé gondolod a nyaralásunkat? Északi part? Déli?

Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 14. 10:03 | Link

Lau
- Az is elég menő - bólintottam lelkesen a koripálya hallatán. - De az nem fárasztó, ha sokáig kell figyelned a jégre, hogy olyan maradjon? - tettem fel újabb kérdést. Még mindig nagyon érdekelt az elemi mágia, de azért sokkal érdekesebb, ha Laura meséli, és nem órára kell tanulnom, ezért nem is vettem fel. Holott ehhez sokkal könnyebben találnék segítséget, mint bájitaltanhoz.
- Talált, süllyedt. Bár mostanában szerintem kezdenek ráeszmélni, hogy jövőre hivatalosan felnőtt leszek, az a sok szabadság egyszerre meg túl sok lesz a kalitka után - reagáltam az utolsó kérdésére. Talán könnyebb lenne, ha én is otthon élnék, akkor ismernék a barátaimat és látnák, hogy nem vagyok már olyan felelőtlen kislány, mint ahogy elengedtek az iskolába, de az itteni életemet nem adnám semmiért. Néha még a szünetekben sem megyek haza, így a bevált mugli telefonhívásokon és ritka bagolyváltásokon kívül alig hallok felőlük, pedig elsősként, még el sem tudtam képzelni az életemet a családom nélkül. Ebből legfőképp Olivér fáj, ő már nagyfiú lett, nemsokára betölti a tizennégyet és még mindig nem került elő semmilyen képessége, így azt is buktuk, hogy legalább egy iskolába járjunk. Félreértés ne essék, kicsit sem szégyellem, hogy a testvérem mugli, hiszen anyu is az, és bajom sincs velük, de az mégsem túl jó, hogy alig látom őt. Egyszer el kellene hívnom Bogolyfalvára, hátha van kedve megnézni a helyet, ahol éldegélek, és végre nem csak a pixeles képét vagy a görbe betűit látnám.
- Furcsa ez az elvárós dolog, kötelezik, hogy menjen el, pedig úgy is lehet támogatni másokat, hogy nem vagy közvetlenül mellette - ráztam meg egy aprót a fejemet. Én is tudom, hogy Lau támogat a kviddicsben, és nem baj, hogy nem jár meccsre. Egyszerűen neki is van véleménye, és az, hogy én bolondulok a sportért, az nem jelenti, hogy ettől neki is rögtön kint kell lennie a lelátón, amikor én is. Persze, nagyon jól esne, de nem fogom kényszeríteni.
- Áah, mikor lettem ilyen rellonos? - pillantottam fel kétségbeesetten. Jó, azért oda még talán nem jutottam el, legfeljebb eridonossá váltam, de egyszerűen nem merem a dolgokat máshogy megoldani. Mintha valami blokkolná a kedves, szófogadó énemet, és hirtelen csak csalással tudnám megoldani a dolgaimat, furi. Közben kisurrantam a fülkéből, várva az újabb vezényszóra, miszerint visszaszivároghatok.
- Azt én sem bánnám, ha már intézhetném a dolgaimat egyedül - bólintottam picit, amíg bedugtam a fejem a függönyök között. Talán egyszerűbb lesz, ha nem kell ki-be mászkálnom. Alaposan végigmértem a lányt, majd végül kimondtam az ítéletet. - A fazon jó, viszont lehetne valami színesebb is. Te mit gondolsz? - kérdeztem, mert mégiscsak neki kell jól éreznie magát benne, nem nekem.
- Az Északiban annyi vonzó, hogy mélyebb víz, így lehet fürdeni, de a legtöbb strand belépős. Délen sok szabadstrand van, és ott kicsit jobban pezseg az élet - soroltam fel az érveket, amiket anyáéktól hallottam, mikor a családi balatonozást szervezték. A tó környékén nem csak úszni lehet, de megannyi program van. Például a kiskori kedvencem mindig a kisvasútazás volt, azt nem múlhatta felül semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 14. 19:39 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Ahogy látom Dankát határozottan érdekli ez az egész elemi mágiás dolog, legalábbis egyik kérdést teszi fel a másik után. Egyáltalán nem zavar a dolog, csak egy kicsit szokatlan, hogy egyszerre ennyit beszéljek róla. Lehet, hogy az óráim után mesélnem kellett volna egy kicsit, akkor most nem ömlesztve kapná az információt.
- Attól függ, hogy mekkora helyen kell fenntartanom a jeget. Na meg, hogy meddig. Órákig egy térnyi jeget megtartani azért elégé kimerítő lenne. Akkor a legkönnyebb, ha alapból van ott víz, és csak át kell alakítani. A semmiből megteremtve … hát de, eléggé fárasztó. – bólintok egy nagyot, ahogy elmagyarázom neki. A teraszon ugye a vizes szobába eleve van víz, de még néha így is hulla fáradtan esek be az ágyba gyakorlás után. De még így is imádom minden pillanatát az egésznek. Nagyjából, mint Danka a kviddicsnek.
- Lehet ezért kattantak most be még jobban, nem? Mert hamarosan tudják, hogy „elveszítenek” – mutatok nyuszifület az utolsó szónál. Érdekesnek találom ezt a fajta szülő-gyerek kapcsolatot. Bár ez a normális ugyebár. Csak nem nekem. Valószínűleg bele is őrülnék, ha nálunk hasonló lenne a helyzet, annyira megszoktam már ezt a nagyfokú szabadságot. Az elején még rossz volt, amikor idekerültem és szüleim levették rólam a kezüket, de aztán megszoktam itt. Barátaim lettek, méghozzá nem is akármilyenek! A világ legjobb barátai! Hála nekik egész jól megtaláltam a helyem ebbe a furcsa világba.
- Az azért könnyebbség lehet, hogy azért a szüleidnek még ott van a kistesód. Ki tudja mi lenne, ha egyke lennél! – csóválom meg a fejemet ahogy megpróbálom elképzelni a dolgot. Aztán kicsit furcsán pislogok a lányra a kifakadása miatt. Rellonos? Miért lett ő rellonos?
- Jaj dehogy lettél te rellonos! A körülményeket figyelembe véve teljesen logikus ötlet meg tanács volt. – igyekszem gyorsan megnyugtatni Dankát, hogy nem zöldült be, se kívül se belül, amiért azt javasolta, hogy hazudjak meg csaljak. Miközben próbálok még ezen jár az agyam, szóval csupán második nekifutásra sikerül a bikinifelsőt jól felvennem. Legszívesebben elröhögném magam, de inkább folytatom a gondolatmenetemet. – Mondom, ha bárki másról lenne szó, akkor simán meg is tenném. Amúgy meg … a lázadó beszél belőled. Neked van mi ellen lázadoznod, próbálgatod minél inkább meglazítani a láthatatlan pórázt, mielőtt végleg elszakítanád. Ez tök normális.
Próbálok türelmesen és főleg mozdulatlanul állni, amíg bíráló tekintettel végignéz rajtam. És bár tudom, hogy ez az egész az én ötletem volt, mégis a hideg futkos a hátamon. Az az egy szerencsénk van, hogy Danka lány. Különben már biztos kiborultam volna.
- Őszintén szólva ebbe kicsit jobban érzem magam, mint a másikba. Könnyebb benne mozogni. Meg, jobban fogom érezni a vizet. De a végére tartogattam a legjobbat, mármint amelyik a leginkább tetszik. – felelem kicsit megkönnyebülve, hogy végre véleményt mondott és fel is emelem a korábban említett vidám mintás darabot. Amíg a lány a magyar tenger partjairól, meg strandjairól mesél, addig én gyorsan bikinit váltok, azzal a fergeteges érzéssel, hogy ez az utolsó! A pizsamákat fel nem próbálom az már tuti!
- A mélyebb víz jó, ha tud úszni az ember, meg ha az a fő program. Ha bulisabb környezet kell, akkor ezek szerint a déli a megfelelő. Hm, hát nekem végül is mindegy. – vonom meg a vállamat újra kidugva a fejem a függöny résén. Sőt még egy kicsit félre is húzom, annyira örülök, hogy mindjárt végzünk a legrosszabb résszel.
- Tádááá! – mosolygok miközben körbefordulok. Minél előbb visszaöltözhetek a saját göncömbe, annál jobb! – Előre közlöm, hogy a pizsi részlegen, te fogsz próbálgatni. Én ránézésre döntök. A Balcsi ügyben, meg döntsd el te, hogy hova menjünk. Az a veszély nem fenyeget, hogy belefulladjunk a Balcsiba. - bár lehet, hogy utána kéne néznem, hogy hogyan kell valakit kimenteni a vízből. Talán majd megkérdezem a fiútól, ha nem felejtem el.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 17. 21:51 | Link

Lau
Csak serényen bólogattam a magyarázatra. Nekem még mindig furi volt ez az egész elemi mágiás dolog. Már eleve azt nehéz volt felfognom, hogy valakik úgy születnek hogy konkrétan tudják azt a dolgot irányítani, ami nélkül nem is lenne élet. Tudom, hogy ezt gyakorolni kell és mások meg másmilyen tehetséggel születnek, de ez kicsit olyan, mintha amikor valaki az első repülésnél olyan ügyes lenne, mint az, aki már kicsit gyakorlottabb. Jó, nálam is valahogy így volt, de az nem ugyanaz. A seprűket naponta láttam, tudtam, hogyan ülnek rajta, mit csinálnak, amikor gyorsulni akarnak és a legtöbb cselt fejből idéztem.
- Az is lehet, tényleg fogalmam sincs. Mindig különlegesek voltak, de most végképp szeretnének tudni mindenről. Szerintem nagyon megijedhettek amikor realizálták, hogy nemsokára jogilag önálló leszek, azaz a beleegyezésük nélkül igazolhatok akármelyik utánpótlás csapathoz, ha felvesznek. Meg csak nézz rám, közel sem én vagyok a legérettebb és összeszedettebb az évfolyamban - sőt, néhány fiatalabb is simán lepipál. Főleg a kékek közül. Ők nem férnek a fejembe. Egyszerűen hogyan képesek ennyire odafigyelni mindenre? Olyan, mintha szivacsból lenne az agyuk. Konkrétan ha megkérdezed őket, hogy két évvel ezelőtt, ugyanezen a napon mit csináltak, valószínűleg tudnának rá pontos választ adni, miközben én azt sem tudom, tegnap melyik farmerom volt rajtam, pedig amint vége az óráimnak, mindig ledobom magamról a talárt.
- Hát, ő egyelőre varázstalan, de ha esetleg úgy adódik, amikor betölti a tizennyolcat, tuti csinálni fogok valami nagy balhét, hogy ő is elindulhasson a saját útján és kapjon egy lélegzetvételnyi szabadságot - szegényt otthon hagytam, egyedül a parás szüleimmel, úgyhogy most elég sokat tartotta a hátát értem. Biztos vagyok benne, hogy direkt kérte meg anyáékat többször is, hogy segítsenek neki a leckében, amikor érezte, hogy kezd megfagyni a levegő köztünk. Okos gyerek, okosabb, mint én, de talán apáékat is lekörözi. Akármi is lesz, ha felnő, én biztosan támogatni fogom mindenben, mert azért mégiscsak az öcsikém, én pedig a nővére vagyok, még akkor is, ha messze élek és mostanában ő húz ki engem a csávából, nem fordítva.
- Hát, már csak attól félek, hogy végelegesen elszakad - hümmögtem kicsit, miután kimondtam. Nem szeretek a félelmeimről beszélni, ez pedig mostanában még inkább beigazolódott. Néha azt érzem, hogy a mostani terveimmel inkább már csak magamtól kellene még közelebb mennem a családomhoz, és nem feszegetni a határokat. Félek, hogy már nem maradt túl sok időnk együtt. Annyira hálátlannak érzem magam, hiszen magukhoz vettek, kiszedtek egy ijesztő árvaházból és sajátjukként neveltek, én pedig csak ellentmondok nekik, holott egész életükben csak jót akartak nekem. Néha nem tudom, hogy a kviddics megér-e ennyit, de ha esetleg tudnám párhuzamosan teljesíteni a kettőt, akkor velem madarat lehetne fogatni.
- Szerintem azt vedd meg, amiben a legjobban érzed magad - bár ezt úgyis tudta, azért megjegyeztem. Én azért vagyok, hogy elmondjam, külsős szemmel hogy néz ki, de az érzet sokkal fontosabb, mint a kinézet. Ha valaki jól érzi magát mondjuk talárban, akkor abban is nézhet ki nagyon jól, holott az iskolai viselet csak egy nagy lepel, kicsit ránk igazítva.
- Ez a legjobb - bólintottam teljes meggyőződéssel. Látszott is, hogy ez volt a kedvence, csak úgy ragyogott. - Rendben és rendben. Tudod, hogy nekem fel kell próbálni mindent, mert ami nem túl szűk csípőben, annak rálépek az ujjára, akkora - hát, igen, ilyen az, amikor az ember lánya alacsony. Megvártam amíg Lau a fülkében tevékenykedett, de közben megláttam egy eladót, így gyorsan odafutottam megkérdezni, hogy van-e unikornisos pizsijük. Reméltem, hogy Laura észrevesz, pedig nem volt túl sok aggódnivalóm, hiszen kb. három lépést tettem a próbafülke elől. A néni azt mondta, hogy van pizsi overáljuk, de amint végigmért, hozzátette, hogy lehet, az én méretem már elfogyott. Megadta az instrukciókat, hogy merre menjek, én pedig próbáltam mindent észben tartani, miközben eldöntöttem, hogy mindenképp veszek unikornisos pizsit, még ha el is esek benne a fürdőből jövet. Amíg Laura vártam, olyan dolgokról fantáziáltam, minthogy milyen jó lenne egy olyan, amin a szarv világít. Tuti senki nem tudna aludni tőle, és este mindenki látná, ha jövök, de ez lenne benne a vicces rész.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 18. 18:54 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Azért ez nem egészen úgy van, ahogy Danka gondolja. Konkrétan tényleg ezzel a képességgel születtem, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy esetleg elő is tör. Akár szunnyadhatott volna életem végéig is. Azt, hogy konkrétan irányítani is tudom, nos ezt csak három éve tudom. Mint ahogy azt is, hogy boszorkány vagyok. Ó és én aztán minden voltam csak ügyes nem!
- Ettől félnek a leginkább igaz? Hogy úgy döntessz, hogy kviddicsezel hivatásos szinten és ők nem tehetnek ellene semmit? – kérdezek rá a dologra. Ez biztos fontos dolog, hiszen kiemelte. Ha jól emlékszem, akkor a szülei nem éppen lelkesednek a lányuk seprűlovasságáért. Pedig büszkének kéne inkább lenniük! Mondom én, akinek a szüleit nem érdekli semmi velem kapcsolatban. – És? Majd benő a fejed lágya! Még gyerek vagy, miért kéne úgy viselkedned, mint egy felnőttnek?
Abba inkább ne menjünk bele, hogy én mégis mikor viselkedtem úgy, ahogy a koromhoz úgy igazán illene. De az egészen más kérdés. Tudnék én is úgy viháncolni meg ökörködni, meg felelőtlenként belegaloppozni a nagy világba, csak ez bonyolult. Már éppen mondanék valami vicceset az öccséről és a szüleiről, amikor megosztja velem a félelmét. Egyből el is hessegetem a gondolatom, hiszen ez fontosabb.
- Soha nem fog elszakadni. Ők a szüleid, szeretnek téged, és bár most még nem úgy látszik, de biztos vagyok benne, hogy maximálisan támogatni fognak és melletted fognak állni akármi is lesz. Féltenek téged, és ez így van jól. Majd ha a saját lábadra állsz és látják, hogy boldogulsz akkor könnyebb lesz nekik is. És te sem fogsz nekik hátat fordítani, hiszen szereted őket. Ezt ők is tudják. – egészen belepirulok ahogy előadom a monológom arról, hogy én hogy látom a dolgot. Dankának nem kellene ostoroznia magát azzal, hogy megbántja őket, mert nem lóg a nyakukon. És attól még, hogy nagykorú lesz, még nem kell világgá mennie és többé szóba sem állnia a szüleivel. Mármint ha ezt szeretné, akkor persze megteheti, de egy életkortól még nem fog végérvényesen elszakadni tőlük.
- Szerintem megveszem mind a hármat, így mindenféle lesz a szekrényembe és jó sokáig nem kell ennek újra kitennem magam – nevetem el magam a kis divatbemutatóm után. Kuncogva kezdek el újra normális ruhába öltözni, amíg Danka azt ecseteli, hogy még jó sokáig itt leszünk a próbafülkék közelében. Amikor kilépek látom, hogy a lány kicsit messzebb álldogál, az eladó pedig elindul valahova mellőle. A kosarat otthagyom a próbafülke mellett, nincs a boltban senki sem rajtunk kívül, az eladó meg árgus szemekkel figyel és fülel, szóval biztos már fejben összeszámolta, hogy eddig mennyi érmét is kell elkérnie a fürdőruhákért. Nem fognak eltűnni a cuccaink.
- Na, van nekik olyan, amilyet szeretnél? – remélem van olyan, ami nem overál, hanem rendes pizsama szerűség. Póló, vagy top, esetleg hozzáillő nadrág. Az az igazi pizsamás, hálóinges típus nem vagyok. Ha nincs, akkor majd vadászok valamit a ruhatáramból, ugyanis ki van zárva, hogy abba menjek majd át, amibe egyébként aludni szoktam.  A világító szarv egyébként meg tök jó lenne, legalább nem verném be folyton a lábujjamat mindenbe, csak követném Danka overálljának fényét.

Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 26. 15:40 | Link

Lau
- Fogadni mernék, hogy a mumusok egy újság, amin valamelyik nagy csapat újonnan leigazolt játékosáról írnak, a cikk mellett pedig én mosolygok vagy repülök vagy tudom is én mit csinálok - akár az a szalagcím is lehetne, hogy megsérültem. Furi egy helyzet ez, mert ők annyira jobban akarják tudni, hogy mi a jó nekem, pedig még egyszer sem láttak játszani. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk irtózatosan bénán kviddicseznék, de még csak erről sincs szó. Persze, nem tartom magam valami őrült nagy tehetségnek, de már sokan és sokszor mondták, hogy ügyes vagyok. Olyanok is, akik nem mondanának ilyet, ha nem lennék az. Vagyis csak remélem. Már gondolkoztam, hogy jelentkezek egy rendes, nagy csapat utánpótlásához játszani, de ahhoz magántanulónak kellene lennem, és a legtöbb itteni buliból kimaradnék, az meg fájna a kicsi szívemnek.
- Szerintem csak félnek, hogy nem tudok rendesen vigyázni magamra - szerintük nem látom be a tetteim következményét és az érzelmeim vezérelnek. Megértem, egész kiskoromban alig szakadtunk el egymástól, szinte mindenről tudtak, de már nem vagyok olyan, mint régen. Rengeteget segített ez a kényszerszabadság, amikor a Bagolykőbe jöttem. Kicsit lecsatlakoztam róluk, ők meg elkezdték felfogni, hogy életképes vagyok. Az öcsémmel máshogy volt. Ő fiú, és teljes egészében a sajátjuk. Persze, sosem volt más, hogy én nem vagyok vérszerinti, de én voltam az első és jobban féltettek, mert szerintem kicsit mindig irtóztak attól, hogy egyszer jön valaki, és visszakövetel magának.
- Remélem - tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy ők tudják, hogy én is őket. Csak nehéz előállnom mindennel, ami bennem van mostanában. Egy idő után megbékélnének vele, de addig csak rosszabb lenne. Azt pedig végképp nem szeretném. Nem válaszoltam arra, hogy Laura mindet megveszi. Szerintem mindhárom jól állt neki, és az már csak az ő döntése, hogy melyikeket választja.
- A néni szerint van, csak előfordulhat, hogy orra bukok az ujjában, akkora - mondjuk az sem lenne baj. Tisztára olyan lehetnék, mint egy orangután, csak színesbe és unikornis szarvval. Nem is tudom, miért terveznek ilyen dolgokat olyan nagyba. Például anyu tuti nem venne fel olyat, de az ő méretében van. Közben próbálkoztam úgy lavírozni a sorok között, ahogyan az eladó mondta, és nem lehagyni Laut. Végül csak elértem a színes hálóingek, pizsik és pizsi overállok világába. Először nem sikerült felfedeznem azt, amiért jöttem, de rengetegféle dolog lógott a vállfákon, selyemhálóingtől, a snoopy-s pizsiig bármit meg lehetett venni. A fürdőruhák sem voltak rosszak, de az alvós dolgokért jobban rajongtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 26. 20:50 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Hümmögök egy sort a szülei legnagyobb félelme hallatán, bár szerintem nem ez lenne a mumusuk. Inkább az, hogy arról értesítik őket, hogy a lányuk halott. Mert mondjuk szörnyethalt egy nagyon veszélyes trükk gyakorlása során, vagy a meccs közben leesett, vagy nem tudom. Nem értek a kviddicshez annyira, hogy tudjam mibe lehet belehalni a játék közben.
- Örülj neki, hogy féltenek. Hidd el sokkal rosszabb az, amikor kiskorodban, amikor tényleg nem tudsz magadra rendesen vigyázni úgymond magadra hagynak. – válaszolom csendesen. Tudom, hogy erről nem tud a lány. Nem tudja, hogy mi történt velem, hogy miért nem foglalkoznak velem a szüleim, csak annyit, hogy felőlük azt csinálok, amit akarok. Ez jelenleg nagyon kellemes, de korántsem volt az, amikor tényleg szükségem lett volna rájuk. – A lányokra meg amúgy is jobban kell figyelni, általában jobban féltik és védik őket a felnőttek.
Vagy legalábbis ez lenne a normális. De inkább átkormányozom a gondolataimat vidámabb témák felé, egészen pontosan az unikornisos overál felé, amit Danka keres. Mosolyogva követem a sorok között, gond nélkül lépést tartok vele. Egyrészt ugye hosszabb a lábaim és nagyobbakat tudok lépni, másrészt meg nem különösebben foglalkoztat, hogy hozzá se érjek a ruhadarabokhoz. Le ugyan nem lökök semmit, de az szerintem csak valami bűbáj miatt lehet, amivel rögzítve vannak ez ellen.
- Inkább legyen hosszú, mint rövid. Sokkal könnyebb felvarrni, mint hozzátoldani. Szóval ha van ami megtetszik, akkor vedd meg, megpróbálom megcsinálni neked, hogy ne ess el benne. Maximum elvisszük egy talárszabászatba és kikunyeráljuk, hogy rád igazítsák. – állok elő egy megoldásféleséggel a túl nagyra tervezett ruhákkal kapcsolatban. Közben ide-oda kapom a tekintetem a pizsamák és egyéb alvódolgok között. Aztán leesik az állam, ugyanis a selyemhálóingek mellett elég fura darabok lógnak. Mi értelme van az olyan anyagnak, ami teljesen átlátszik? Olyan, mint egy nem is tudom mi.
- Vajon miért vesz meg valaki ilyen szúnyoghálószerűséget alváshoz? – kérdezem meg Dankát tágra nyílt szemekkel. Áh, nem is értem. Fejcsóválva otthagyom őket, hogy a normális alvó dolgokhoz érjek. Pólók, topok, rövidnadrágok, szettek, hálóingek, hosszú ujjú pizsik. Hagyom a lányt nyugodtan válogatni, míg én elgondolkodva szemlélek egy spagetti pántos topot, amihez egy short tartozik. És persze unikornisos, naná. Lekapom az állványról, és visszasétálok a lányhoz.
- Nézd de cuki ez a pingvines! Juj, cicás is van!

Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. június 5. 14:28 | Link

Lau
- Oh - picit lehajtottam a fejem, és szégyelltem magam rendesen. Mindig bajom volt azzal, hogy mennyire túlféltenek, de sosem gondoltam bele abba, hogy sokkal rosszabb lenne, ha nem is tennék egyáltalán.
- Nem is értem, miért. Hiszen ők is ügyesek lennének, ha nem óvnák őket annyira - legalábbis én hiszek és mindig hinni fogok abban, hogy a fiúkat és a lányokat egyenlően kell nevelni. Engem is féltettek, de amióta eljöttem az iskolába, sokkal ügyesebb lettem szinte mindenben. Tudom intézni az ügyes-bajos dolgaimat, és bár a tanárok még mindig vigyáznak rám, azért meg tudnám védeni magam egypár dologtól. Jó, azért egy sárkánytámadást nehezen élnék túl, de néhányszor már üldözőbe vettek a gurkók, azokat is segítséggel ugyan, de leráztam.
- Szuper, akkor ez megoldva - lelkes voltam, nagyon. Én nem tudnék olyan unikornis overál nélkül élni, főleg ha ilyen közel vagyok. Maximum pár hétig nem költök semmire, de én nem fogok anélkül elmenni. Ha mégis, akkor nagyon szomorú leszek. Még hallottam Lau kérdését, de már pár állvánnyal arrébb voltam, úgyhogy visszaszambásztam és megnéztem a darabot.
- Biztosan nyár van, és nem akarja hogy melege legyen - mondjuk nem is értem azokat az embereket. Nekem szinte nem létezik meleg, nyár közepén dobom csak le a takaróm, alapból avval alszom. Talán csak egy picit játszik benne az szerepet, hogy félek, hogy az ágyam alatt lakó szörny elkapja a lábam és leránt magához. Nem is kételkedem abban, hogy létezik, mert tudom, hogy ott van, de valószínűleg nem bírná velem sokáig és visszadobna Laurához és Danához.
- De éééééédes - vinnyogok vékony hangon. Hasonlítottam Agnesre valamelyik mugli animációs meséből, aminek sosem jut eszembe a neve, de ha egyszer olyan furi. Agnes viszont irtózatosan cuki, és imádja az unikornisokat, úgyhogy szerintem az a kislány én vagyok. Még ott van Margot, de ő komoly, Edith meg fiús. Szerintem maradok Agnes.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. június 8. 15:12 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Szavaimmal nem pont azt szerettem volna elérni, hogy elszégyellje magát. Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy pont úgy van jól, ahogy náluk van. Vagy legalábbis jobb úgy. Kicsit félrebillentem a fejem, ahogy hallgatom, hogy igenis ügyesek a lányok, nem kell őket agyon óvni. Elfojtok egy sóhajtást, ezek szerint nem értette meg, hogy mire gondoltam ezzel.
- Nem arról van szó, hogy ne lennének ügyesek. Csak velük több szörnyű dolog tud történni, mint a fiúkkal – ha ennyiből sem érti, akkor hagyom a témát. Ahhoz aztán tényleg semmi kedvem, hogy ki is mondjam nyíltan. Így is kicsit rossz irányba halad a beszélgetés. Legalábbis nem kellemes ez a téma. – Vannak dolgok, amikben mi vagyunk jobbak, vannak amikben a fiúk. De próbálkozni és szárnyat bontogatni mindkettőnek ugyanúgy kell. A lehetőséget is ugyanúgy meg kell hogy kapja mindenki.
Megvonom a vállamat, majd sétálok tovább a ruhák között, hátha találok valami olyat, amire azt mondom, hogy na ez kell. Mint Danka az unikornisos overállal. Eléggé valószínű, hogy egy édességboltban előbb találnék ilyen dolgot, ami annyira fellelkesítene, de a remény hal meg utoljára.
- Aludjon pucéran akkor. Vagy kapcsolja be a légkondit vagy a ventillátort. De ez minden csak nem kényelmes – rázom meg a fejemet, az anyagot fogdosva. Tény, hogy a nagy meleget én sem bírom, de ez rám inkább odakinn igaz. A kastélyban elég hűvös van, de el tudnám viselni ha még hűvösebb lenne. A vízmágiámnak hála nagyon de nagyon jól viselem a hideget. Nem véletlenül szoktam pánt nélküli sporttopban meg cicanadrágban aludni. Takaró nélkül, persze. Nyárra a hosszú nadrágot váltom női boxerra, és reménykedem, hogy hamar újra beköszönt az ősz. Szóval nem is kétséges, hogy nem ártana nekem valami megfelelő pizsama szerűség.
Danka ágya alatt tanyázó szörnyről nincs tudomásom, sőt Benito sem érzékelt semmi veszélyes dolgot a szobánkban sose. De attól még lehet, hogy létezik. Ebben az iskolában minden lehetséges, már lassan semmin sem lepődök meg.
Oké a denevérhangon visító Dankán igen. Ez a kislányos viháncolás illik hozzá, nem arról van szó. Csak hirtelen nem tudtam, hogy ez valami riasztó akar-e lenni, vagy megelégelte az eladó, hogy mindent összetaperolunk, és ezzel figyelmeztet, hogy legközelebb valami csúfsággá változtat minket. Örülök, hogy tetszik neki az állatos felső, amit mutogatok, bár ő nem ilyet keres.
- Na, megvannak az overálok?
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. június 27. 13:48 | Link

Lau
- Mondjuk beszélek itt, de ha esetleg húgom lenne, biztos én is óvnám a rossz dolgoktól - nem mintha Olcsit nem félteném. Őt olyan nehéz volt otthagyni, még ha a szüleim ott is vannak vele, akik azért nagyobb biztonságot tudnak neki nyújtani, mint én. Apu terelő volt, bárkit leütne miattunk, de mégiscsak jó lenne Olivér közelében lenni. Nagyon reméltem, hogy ő is varázsló lesz, de aztán sokáig nem jelent meg az ereje, már úgy tűnik, nincs is neki. Nem szégyellem, vagy semmi ilyesmi, mert ő úgy tökéletes, ahogyan van, de olyan jó lenne, ha velem lehetne nap, mint nap. Bár kétlem, hogy ő is sárga lett volna, de már csak az örömmel töltött volna el, ha látom a cuki fejét a folyosókon.
- Juj, én szerintem bele is halnék, ha nem aludhatnék takaróval és hosszú pizsiben nyáron - bár tisztában vagyok vele, hogy Lau szíve inkább a hideg felé húz. Biztosan ő is tudja, hogy én hogyan alszom. Egy szobában éldegélünk már egy ideje, és remélem ez így is marad. Ennyi idő alatt majdnem mindent meg lehet tanulni a másik szokásairól, még akkor is ha az ember lánya nem valami ijesztő kukkoló. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy olyan természetesen élünk együtt. Nem kelünk fel a másik motoszkálására, nem kínos, amikor elaludt fejjel mászkálunk a szobában, már két napirendet tudunk; a sajátunkat, és a szobatársunkét, vagy ha nem is az egészet, azt már megjegyeztük, mikor ér vissza a szobába. Megdöbbentő dolgok ezek, de kifejezetten szeretem az egy szobában élést, és nem cserélném el, akkor sem, ha élhetnék a szüleimmel és Olival, mert bár imádom őket, itt sokkal önállóbb vagyok.
- Ha a néni nem tévesztette el az irányt, akkor azon a falon kell lenniük - tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, és végre megláttam őket. Sietős léptekkel el is indultam feléjük, de kissé elszomorodtam, amint megláttam, milyen magasra tették fel. Pont csak az aljukat értem fel. Durván tíz centi hiányzott ahhoz, hogy megkaparintsam a tökéletes pizsiket. Kicsit megszédültem abban, ahogyan a fejemet forgattam egy létrát keresve. Biztosan kell lennie ilyennek is, nem hiszem el, hogy csak én vagyok olyan kicsi, hogy fontos lenne legalább egy sámli.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. június 29. 21:41 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


- Ez a nagy testvér dolga – mondom én, akinek erről aztán gőze sincs. De valahogy így képzelem el a dolgot, igen. Legalábbis a jó testvérek esetén igen. Viszont most már végképp nem tudom, hogy mi is a helyzet az öccsével, szóval óvatosan felteszek egy kérdést. – Ő nem akar ide járni?
Bólogatva hallgatom, hogy Danka takarós lány. A takaró az nekem is kell, arra fekszem rá ugyanis. Olyan jó puha, sokkal jobban szeretek abba belesüppedni, mint a lepedőbe. De hát nem lehetünk egyformák, milyen unalmas is lenne a világ akkor! Ez a szobatársasdi meg egyszerre jó és rossz. Rossz, hiszen amikor pocsék passzban vagy, és csendre és magányra vágynál, hát akkor sem vagy egyedül. Persze elvonulhatsz máshova, de ott is megvan az esély arra, hogy megtalálnak. Viszont ugyanezért jó is: nem fogod sokáig emészteni magad mindenféle miatt, hiszen van valaki, aki meghallgat, aki segít ha baj van.
- Pont neked való egy overál akkor, lehet hogy ha abba alszol, akkor nem fog kelleni a takaró. Meglátjuk – bólintok majd határozottan odasétálok az említett falhoz majd felhúzom a szemöldökömet. A lehető legjobb helyre rakták, tényleg.
- Ennél magasabbra már nem lehetett volna? – dünnyögöm halkan, aztán egy gyors körbepislogás után már elő is kapom a pálcámat és elkezdem lelebegtetni a lány által annyira óhajtott darabokat. Ha idejön a vén banya pampogni, hogy ezt nem szabad, hogy képzeljük, akkor tuti hogy megkapja tőlem a magamét.
- Tádááá! Tessék válogatni kisasszony! – finoman meghajlok mialatt az overálok egymás mellé kerülnek a kör alakú ruhaállvány tetején. Nem igazán érdekel, hogy teTádále van mindenfélével, ott pont jól szem előtt van nekünk. Egy kicsit elcsodálkozom azon, hogy pálcát ragadtam és úgy oldottam meg a problémát, nem igazán jellemző rám, hogy ez az első gondolatom.
- Ha megtalálod a legjobbat akkor ugorjunk be egy kávézóba elvitelre kérni valami finomat – mondom neki az órámra pillantva. Prefektusi rang ismét … már lassan óra nélkül is érzékelem, hogy kezd késő lenni, és vissza kell indulni, nehogy kapásból meg kelljen büntetnem magunkat. Ó, magamat. Danka a hopp-hálózatot használja, csak én vonatozok. Most már igazán jó lenne rászánnom magam a kandalló kipróbálására! Csak nem lehet az annyira rémes. Vagy, igen?
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 09:49 | Link

Lau
- Azt hiszem, igen, tényleg az. Ha Olivér nem lenne ilyen talpraesett, tök nehezen hagytam volna otthon - ez a kifejezés sem túl szép. Nem hagytam otthon, csak akkor a tanulmányaim fontosabbak voltak, amik nyilván magukkal vonzották, hogy már nem élünk egy fedél alatt gyakorlatban. Attól még ugyanúgy szeretem a családomat, egyszerűen ezt dobta a gép. Bejárós is lehetnék, de az már komplikált Pestről. Korán kellene kelni, sokat utazni és valószínűleg a legtöbb szuper barátomat nem ismertem volna meg, ha tanítás után indultam volna haza.
- Biztosan szeretne, de hát ugye már tizenkét éves és még mindig semmi. Anyu mugli ugyan, tehát erre lehetett számítani, meg senki nem fogja őt emiatt lenézni, nem vagyunk olyanok, csak jó lett volna, ha együtt járunk suliba. Bár ha nem maradnék mestertanoncnak, akkor a legjobb esetben is egy évet lettünk volna együtt - bár szeretnék maradni ötödik után is, mert a Bagolykőben elég jó a kviddicses tehetséggondozó, Magyarországon erre nincs is jobb iskola. Az országhatáron kívül akad egypár speciális sportegyetem, ami még talonban van, de mellette biztosan szeretnék szerezni valamiféle képesítést. Bármi történhet velem, ami a kviddicses karrierem végét jelentheti, úgyhogy jó lenne több lábon is állni. Azzal pedig a szüleim is kibékülnének, szerintem.
- Ugyeee. És annyira édesek - bólogattam hevesen, kicsit talán túl gyorsan is. Aztán még jobban megörültem, amikor Lau levarázsolta nekem a darabokat. Nekem az utolsó gondolatom lett volna használni a pálcámat, de jó tudni, hogy a barátnőm még okosan gondolkodik.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam a szőkére, majd neki is álltam nézegetni. Egy darab sárga volt, de az már inkább volt neon, mint olyan szép arany, amilyen a Navine. Kicsit körbejártam az overálokat, nézegettem őket, aztán végül kiválasztottam egy kéket és egy lilát, ráfektettem őket az alkaromra, és indulásra készen Lau mellé léptem.
- Rendben. Ezek jók is lesznek, mehetünk fizetni - mondtam, majd megindultam arrafelé, amerre feltevésem szerint a kassza volt. A cukrászda jól hangzott, szeretek mindent, ami édes, de lehet majd megkérem Laut, hogy ő hozza haza vonattal, mert a hopp-hálózatban koszos lesz. Vagy az is előfordulhat, hogy vele együtt vonatra pattanok.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 26. 19:25 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Hümmögök egy sort miszerint otthon hagyta az öccsét. Érdekes kifejezés. Dankának suliba kellett jönnie, az öccse még kicsi volt, és mégis úgy érzi, hogy otthon hagyta őt? Inkább hozta volna magával? Vagy hagyta volna a fenébe a sulit csak hogy rá vigyázzon? Persze az az opció, hogy bejárós legyen, mint Thomas eszembe se jut. Pedig adná magát, na mindegy.
- És öcséd hogy van ezzel? Van valami elképzelése, hogy mit szeretne csinálni a mugli világban esetleg? – érdeklődöm, hiszen ez a leglényegesebb. Hogy a fiú hogy érzi. Nagyon bántja, hogy nem jöhet ide a nővére után? Vagy nem annyira gond neki, mert van ami nagyon érdekli?
Ó, pedig nekem sem a pálcahasználat az első gondolatom ám. Sőt, általában úgy szoktam szidni magamat, hogy ez miért is nem jutott eszembe. De másoknak tényleg annyira magától értetődő dolog, hogy pálca pálca pálca, hogy lassan kezdem megszokni én is a dolgot. Legalább tanulok tőlük, és nem butaságokat.
- Nincs mit! Lehet, hogy én is veszek majd egyet valami halloweeni bulira – töprengek el hangosan. Aludni biztos, hogy nem fogok egy ilyenben, csak úgy felvenni meg ugyan minek? Télen is dögmeleg van a körletben. A folyosókra meg ki nem megyek benne. Szóval, marad valami beöltözős buli. Mert tényleg jópofák. Bár kibírom ha nem veszek. Jaj de határozott vagyok én! Na, ezért sem szeretek vásárolni járni. Amíg én töprengek addig Danka válogat magának, csak a színeket látom, hogy melyik milyen állat akar lenni azt nem. Így jár aki elbambul.
- Szuper! Aztán eszünk valami finom sütit! – ez az ötlet teljesen feldob, úgyhogy elég gyorsan teszem meg a kasszához vezető utat. A boszorkány mosolyogva és sokatmondó pillantásokkal kísérve rámolgatja a fürdőruháimat egy szatyorba, majd közli a végösszeget. Hát, ezért sem vásárolok. Ennyi kis kevés ruhaanyagért ennyi pénzt elkérni! Leszámolom neki az érméket, majd megvárom amíg Danka is végez. Aztán fellégezve lépek ki ismét az utcára. Ez is megvolt, vettem fürdőruhát az úszástanuláshoz, pizsit az ottalvósra. Most egy évig nem akarok ruhaboltot látni! Tényleg megérdemlem azt a jutalomsütit. És Danka is, mert kibírt engem ilyen sokáig! Vidáman cseverészve folytatjuk a kis kiruccanásunkat, a cukrászda tökéletes megkoronázása a napnak. Aztán sajnos visszafelé kell indulnunk, köt a vasúti menetrend minket. Mert végül Danka velem utazik, úgy legalább tudunk még beszélgetni. Bármennyire is ódzkodtam én ettől az egésztől, összeségében egész kis kellemes napot sikerült eltölteni Üstösdön vásárolgatva. Vannak még csodák, nem igaz?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok