37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 4. 21:38 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



Kit érdekel a vizsgaidőszak, amikor leértékelés van az ember lányának kedvenc kviddics üzletében? Már nem is aggódtam az LLG vizsga miatt, az elméletet ráérek bemagolni később. Amúgy is biztos jobban fog menni a tanulás, ha majd valami jó kis _akciós_ cucc mellett ülök. Arie is imádni fogja, mivel így még gyorsabb leszek a melóban. Tehát ezzel mindenki csak nyer.
- Meg kell ígérned, hogy nem engeded meg, hogy seprűt vegyek magamnak - jelentem ki, ahogy kiérünk a hoppanálási pontról az utcára.
Danka hasonlóan kviddics őrült, mint én, ezért is jöttünk együtt. Az edzéseink sokszor egymás után vannak, így ismertük meg egymást. Ami engem illet, amúgy is jó viszonyt ápolok a navinésekkel, de ha még azonos az érdeklődési körünk is.. na az a jackpot. Imádom ezt a lányt már most.
- Egyébként még nem is kérdeztem, hogy mióta kviddicsezel, igaz? - szólaltam meg újra, kicsit nevetve vágtam fejbe magam.
Nem vagyok kimondottan nőies, de egy akció komolyan elveszi még az én eszemet is. Olyan nehéz másra gondolni, konkrétan már látom magam előtt a leértékelt holmikat a polcokon. Egy seprű ápoló szett egészen biztosan a kosaramban fog landolni, a többit nem is merem előre eldönteni. Mindenesetre végre lesz mire elkölteni a spórolt pénzem valami hasznos dologra.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 6. 17:16 | Link

Mei
Ha valaki azt mondja nekem pár éve, hogy vizsgaidőszakban fogok felkerekedni egy kviddics üzletbe, akkor valószínűleg kinevetnem. Mármint amióta az eszemet tudom, seprűre akarok ülni, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire nagy szerepet fog játszani az életemben.
- Próbálkozni fogok, de teljesen elvesztem a józan eszemet, amint belépek bármilyen kviddicses közegbe - mosolyodtam el, de próbáltam arra koncentrálni, hogy a gondosan tartogatott zsebpénzemet okosan költsem el, és ha lehet Mei-t is erre sarkalljam. Valószínűleg apa ezért sem akarta, hogy repüljek, azt meg főleg, hogy kviddicsezni is elkezdjek. Néha számomra is hihetetlen, amikor mások elmesélik, milyen veszélyes dolgokat csináltam a levegőben. Nekem valahogy olyankor kikapcsol az agyam és mindent az ösztöneimre bízok. Mondanám, hogy a véremben van, de teljesen fogalmatlan vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen is a vérem. Inkább csak ráfogom, hogy ebben nőttem fel, egyszerűen rámragadt .
- Uuu, mindenki azt gondolja, hogy óriási tehetség lehetek, mert apukám elég sokáig kviddicsezett, de az igazság az, hogy még a kviddicses ereklyék közelébe sem mehettem. Először hat évesen ültem seprűre, de megszegtem a szabályokat, úgyhogy egy ideig nem láttam viszont a seprűt. Aztán kiharcoltam, hogy kilenc évesen elkezdhessek sportszerűen kviddicsezni - meséltem el az egészt történetet.
- És te? - kérdeztem meg gyorsan a kisebb mesém után, mivel tényleg érdekelt a válasza. Amíg apu játékos volt, rengeteg csapattársát ismertem és még mindig fel tudnám idézni, hogy nagyobb legendákat hogyan és mikor fogta meg a sport. Gyakran jártam ki a meccsekre anyuval, aztán mikor Olivér megszületett az egésznek vége lett és már apu is csak nézőként volt jelen. Aztán amióta eljöttem Pestről csak ritkán megyünk el. Szerintem a fő oka, hogy apuék nem rajonganak az ötletért, miszerint én rajongok a kviddicsért. Szerintük túl veszélyes, de amíg nem sérülök meg, addig nem tudnak példákat hozni. Nem mintha egy esés után engedném, hogy eltiltsanak a sporttól.
- Kigondoltad már, hogy mit szeretnél venni? - pillantottam fel rá, miközben egymás mellett gyalogoltunk a bolt felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 12. 18:50 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



- Mi vagyunk a legjobb csapat - mondtam nevetve.
Talán ez lenne az a pillanat, amikor a józanságomnak vissza kellene fognia, talán még el is keseredhetnék, de nem teszem. Végül is pont azért jöttem el Dankával, mert ő is hasonlóan gondolkozik.
Érdeklődve hallgatom a történetét. Kicsit még irigy is vagyok, amiért ő tehetséges, bár arra már annyira nem, hogy nem támogatják. Persze, veszélyes sport meg minden, de nem arra való a család, hogy ott segítsen, ahol tud? Vagyis valahogy így képzelem el a normális családokat. Az enyém sem épp ilyen, legalábbis a nagy része.
- Jól tetted, hogy harcoltál. Tényleg nagyon jó vagy, egy ilyen tehetséget kár lenne veszni hagyni. Ha az apukád kviddicses volt, neki kellene ezt a legjobban látnia - bólogatok hevesen. Én biztosan nagyon büszke lennék, ha a gyerekem is azt szeretné csinálni, amit én csináltam korábban. Ez a családban marad szokás olyan kis naiv, de olyan jó. Az összetartozást is mutatja, és békésnek kellene lennie, amiért nem kényszeríteni kell, hogy azonos hobbi legyen.
- Nálam igazából pont fordítva van - nevetem el magam. - Nem indult valami jól a kviddicses pályám, folyamatosan leestem a seprűről. De nagyon sokat gyakoroltam, mert az volt az álmom, hogy hivatalos tesztelő lehessek a nővérem mellett. Ő Japánban gyárt seprűket - magyaráztam. - Nem volt mellettem, nem tudott mindig segíteni, de volt pár háztársam, aki igen.
Robertre gondoltam, akivel nem egyszer kimaradtunk takarodó után is, csak hogy gyakorolhassunk. Annak idején az utolsóak voltunk a versenyben, de két éven belül elsők lettünk. Még most is hiszem, hogy a közösség ereje bármire képes, a barátainkkal elérhetjük akár a csillagos eget is.
Kissé túlságosan is szentimentális hangulatba estem, épp jókor terelte el a témát Danka.
- Egy ápoló szett már nagyon jól jönne - jelentem ki vigyorogva. - De ha találok valamilyen könyvet, ami még nincs meg, azt hiszem arra sem tudnék ellent mondani. - Végső soron mégiscsak levitás vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 13. 15:39 | Link

Mei
- Az biztos is - helyeseltem. Tetszett Mei hozzáállása, hiszen mi az esetek nagy százalékában egymás ellen játszunk, és még ellentéteink sincsenek. Egyszerűen csak találtam egy embert, aki hasonlóan rajong a kviddicsért, mint én.  
- Édes vagy és köszönöm szépen, de nem tartom magam tehetségesnek, inkább csak van érzékem hozzá - mondtam, bár nagyon jól esett, a dicsérete. Ritkán fűznek hozzá valamit a sportteljesítményeimhez. Amíg otthon éltem rengeteg játékos megfordult náluk, akik mindig mondták, hogy a szüleimnek támogatniuk kellene engem és nem eltiltani, de aztán általában előjött egy viccesebb történet, és el is felejtettük az egészet. Mostanában már megfagy a levegő, ha valaki azt mondja a házban, hogy a végén még én is apám nyomdokaiba lépek. Az öcsém konkrétan az egyetlen, aki jó véleménnyel van a kviddiccsel való kapcsolatomról és meri is hangoztatni. Ő mugli, ahogy anyám is, ezért valószínűleg nem fogja megtapasztalni, milyen érzés ez az egész varázslósport.
- Tök durva, hogy mennyire kitartó vagy - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogyha én leestem volna a seprűmről, akkor belátom, hogy a szüleimnek volt igaza és nagy ívben elkerülnék mindenfajta repülési formát.  
- És akkor kapsz seprűket is a nővéredtől? - miután kicsodálkoztam magam, feltettem az első kérdést, ami a testvérét illetően megfogalmazódott bennem. Én mindent saját pénzből veszek, nem hiszem, hogy a családom boldogan befektetne a kviddicsbe. Ellenben minden másban besegítenek, úgyhogy nem panaszkodhatok.
- Nekem egy kész gyűjteményem van már a könyvekből, ha szeretnéd kölcsön tudom adni bármelyiket - ajánlottam fel, bár nem tudtam a lány hogyan áll a kölcsönkönyvekhez. Például én mindent elfogadok, kivéve a kviddicseseket, mert azokat gyűjtöm, és olyan jó érzés, amikor sikerül újat a polcomra helyezni.
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 20. 20:35 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



Fél szemöldökömet megemelve nézek Dankára.
- Ha nem lennél tehetséges, a csapatkapitányunk nem hívná fel a figyelmet minden meccsünk előtt a figyelmet rád - mondom komolyan.
Talán ilyen kis részleteket elárulni nem nagy bűn. Kelemen amúgy sem olyan szigorú, még ha valahogy meg is tudná, biztosan nem venné a fejemet. Akkor ki lenne a helyettese? Oké, ez egy kicsit beképzelt volt tőlem, a csapattársaimat legalább olyan jónak tartom, mint saját magam. Masa például szintén eszméletlen tempóban halad, igazából nem csodálkoznék, ha kiballagó Kelemen őt kérné fel kapitánynak. Bár ennyire előreszaladni még nem szeretnék, még azt sem tudom, hogy Kelemen marad mesterképzésen, vagy milyen tervei vannak.
- Talán - megvonom a vállam. - Inkább csak rögeszmémmé vált az egész már a legelején. De amúgy nem, seprűket sosem tud nekem adni. Néha amikor meglátogatott, kicsempészett egyet-egyet, de amíg nem hivatalos tesztelő valaki, addig nem is szabadna kipróbálni. Meg amiket ő gyárt, azok a profi ligába készülnek, csak a japán csapat tagjai használhatják.
Bár az is igaz, hogy a nővérem volt mindig is a példaképem. Egyszerűen nem volt olyan opció, hogy nem fog menni a kviddics, mert mindenben rá akartam hasonlítani. Azért ezt már nem kötöm Danka orrára, a családomról nem is nagyon szeretek beszélni.
- Igazából könyvekből nekem is van pár, mostanában inkább régi köteteket keresek. Tudtad például, hogy négyszáz évvel ezelőtt teljesen más cseleket használtak? Nagyon kevés könyvben vannak leírva, a többségük már átalakult és úgy használjuk. De olyan érdekes ez az egész - mesélem, és szinte már érzem, hogy csillognak a szemeim. Imádok erről beszélni, magamtól még írtam is egy egész halom jegyzetes tekercset.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 1. 16:40 | Link

Mei
- Tényleg? - ennyi csúszott ki a számon. Egészen csodálkoztam, hogy egy csapatkapitány felhívta a figyelmet rám. Én tényleg nem érzem magam tehetségesnek, csak az a célom, hogy minden edzésen egy picit jobb legyek, mint az előzőn. Gyakorlással igen sok mindent el lehet érni, úgy látszik figyelmet is.
- Hú, ez a hivatalos tesztelő dolog elég komolyan hangzik - bólogattam, bár még nem sokat hallottam erről. A végkifejletről rengeteget tudnék mesélni, azt is látom a legtöbbet, de mindig érdekelt, hogy mi van az elején. Egyáltalán hogyan tudnak egyszerű emberek ilyen csodálatos tárgyakat tervezni?
- Azt gondoltam, hogy az idő haladtával fejlődtek, de csak az otthoni polcunkról elcsent könyvből olvastam pár régi cselt - azt már nem meséltem el neki, hogy majdnem össze is törtem magam, mivel nyilván a legfelsőbb polcra helyezték el, én pedig azt lábujjhegyen nem értem el. Így következett az, hogy akkor felállok az asztalra és onnan valahogyan leszedem a kötetet, de a művelet nehezebb volt, mint gondoltam. Közben az ajtó elé értünk, én pedig gyorsan kitártam azt.
- Csak utánad - mosolyogtam és a lány után én is belépkedtem a boltba, majd hangosan köszöntem.
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 23. 18:01 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



Vidáman bólogatok a kérdésére. A pályán egymás ellen játszunk, de máskor lehetünk barátok. Jó érzés, hogy itt nincs akkora rivalizálás, mint az előző sulimban volt. Akkor még a folyosón is nehezen mentünk el egymás mellett, nem hogy egy teljesen idegen faluba menjünk el együtt.
- Igen, elég nehéz bejutni egyébként. A tesztelőknek is ugyanolyan jóknak kell lenni, mint maguknak a játékosoknak, másképp nem érne semmit a munkájuk. Ráadásul Japánban ez még nehezebb... - kicsit elszomorodok, ahogy mindig, amikor arra gondolok, hogy ott elégetik a seprűket minden vesztes meccs után. Ez egy nagyon barbár szokás, Harunak rengeteg munkája ment már kárba. Egyszerűen nem fair a rendszer.
- Igen, Bojarski prof is azokról tanít. Gondolom nem véletlenül ez az előírt - megvontam a vállam. Valószínűleg az elfelejtett cselek túl veszélyesek voltak, de a mai fiataloknak is meg kellene adni a lehetőséget, hogy tovább fejlesszék. Annyira sok csodálatos dolgot kitalálunk mi is, pont a Navine csapatában csinálták meg először a Czettner-fordulót, amit az egyik legcsodálatosabbnak találok mind közül. Merész, életveszélyes, de zseniális.
Jártam már korábban is kviddics szaküzletben, de ez más volt. Nagyobb, világosabb, csodálatosabb.
- Szerinted van különbség a mennyország és ez a hely között? - kérdeztem hangosan gondolkodás nélkül. Mindegy, melyik nyelven mondom, egyszerűen elvarázsolt.
Előre léptem, igyekeztem nem túlságosan elveszettnek tűnni. Másokat is érdekelhetett az akció, mert nagyon sokan voltak az üzletben, az eladókat folyamatosan lefoglalta valaki. Varázslatos lehet itt dolgozni.
- Úristen Danka, ezt meg kell nézned - intettem a lány felé vigyorogva, amikor rátaláltam egy olyan tisztító ruhára, ami ha minden igaz, még a seprű végén is lesimítja az esetleges ferdüléseket károk nélkül. A leírása szerint még a legapróbb szálkákat sem töri le, elég egyszer használni, máris úgy fog kinézni a seprű, mint újkorában. Tuti kell egy ilyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 1. 11:23 | Link

Mei
- Azt hiszem kissé beszűkült a látóköröm a játékosra és nem gondolkodtam azon, hogy mennyi embert kell megmozgatni ahhoz, hogy egyáltalán pályára mehessen a csapat - gondolkodtam hangosan Mei mondatai után. Én mindig csak játékos akartam lenni, pedig ha ez befuccsol akkor még nagyon sok mindent csinálhatok a kviddiccsel.
- Pedig biztosan sokat tanulnánk ezekből - bólogattam, holott pontosan tudtam, hogy szabályellenes lenne ilyen veszélyes manővereket tanítani. Nem csak a gyakorlottabb kviddicsesek lenne nagy falat, de ha a kalandvágyó többiek is kipróbálnák abból egészen nagy káosz alakulhatna ki. Most is tanulunk cseleket, de azokat nem próbálgatják olyan nagy számban, de értem, hogy a veszélytől tiltanak, hiszen az újdonságokra sokkal több embernek fáj a foga, mint mondjuk egy bejáratott Vronszkij-re. A műbukás is nagyon nehéz, cserébe hihetetlenül látványos, és az is látszik, hogy mekkora esélyed van megsérülni. Ezt már csak a legnagyobb fanok kezdik el ilyen fiatalon.
Nagyokat pislogva léptem be a boltba. Szerintem még sosem jártam szaküzletben, vagy legalábbis nagyon kicsi voltam. A legtöbb dolgot vagy az iskolától kapom kölcsön, vagy megrendelem, hiszen azt kevésbé tudják nyomon követni a szüleim. Olyankor nem kell kikérőt írniuk, én meg csendben megszerzem ami kell. Most sem tudják, hogy kviddicses holmikért jöttem, csak aláírták a papírt, és a falu nevére kérdeztek rá. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy ez nem hazugság, hiszen nem érdeklődtek, hogy miért jövök Üstösdre, de azért van egy kis bűntudatom.
- Erősen kétlem - forgattam a fejem, hogy mindenhová ellássak. Nagyon sokan voltak odabent, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán maradt valami nekünk. Ám a méreteket elnézve, akár Európa összes kviddicsjátékosa vásárolhatna itt, mindenki megtalálná a neki való árut. Magamhoz kaptam egy kosarat, hogy amint meglátok valamit, magamhoz tudjam venni.
- Azta - ámultam el, amint újra Mei mellé léptem és elolvastam a termék leírását. Ő hamar megtalálta, amit keresett, de én még nem voltam biztos abban, hogy mit is szeretnék pontosan. Egy nehezebb kvaff például nem lenne rossz ötlet, hiszen ha azzal gyakorlok és megtanulom azt bedobni, akkor a hivatalossal már aligha hibázhatok. Közben a sorok között mászkáltam és a kihelyezett csodákat vizslattam, hátha találok valamit, ami nélkül hirtelen nem tudtam volna élni.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. május 1. 11:24
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok