36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 20. 21:26 | Link

Kisfiú
önkénteskedjünk! - csókstand - fesztiválozós


Életem egyik legjobb döntése volt, hogy engedtem magam rábeszélni erre a fesztiválozásra. Már nem is tudom, hol hagytam el Hannah-t, és igazából jelenleg nem is nagyon izgatom magam azon, merre lehet a Szőke, elvagyok magamban is. Vagyis... magamban, hát igen.
Úgy éreztem javítanom kell a karmámon, valahogyan kiegyensúlyozni a sok gonoszságot, amit tettem az elmúlt hónapokban - meg az elmúlt körülbelül 16 évben -, így beálltam önkénteskedni a gyerekekért, aminek hála most is egy deltás barna áll előttem a jutalmára várva. Az egész helyzet akkor lenne csak jobb, ha fizetnének is azért, hogy puszival vagy csókkal háláljam meg a jótékony adományozást, de ettől el tudok tekinteni, meg az már egy másik szakma lenne... Szóval nem is kell jelenleg ennél több, napsütés, Balcsi, jó hangulat, és még körbejárnom sem kell a fesztivál területét ahhoz, hogy szórakozást találjak magamnak egy férfiú személyében. Az előbb említett delikvens, akinek pipiskedve épp a nyakát karolom át, hogy csókot nyomjak a szájára, éppen megfelelő lenne ahhoz, hogy elkísérjen a következő koncertre, meg talán tovább is...
Jobban belegondolva ez eléggé öncélú cselekedet a részemről és nem is érdekel a promóció valódi célja, de csak érzékeli karma asszonyság, hogy mélyen legbelül törődöm a jótékonykodással... ő csak látja, na.

Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. június 20. 23:28 | Link

Adél
#nem_vagyok_kisfiú #smaci #széplányok #outfit

Terveim szerint csak benézek a fesztiválra és már itt sem vagyok. Ha mázlim van talán összeszedek egy lányt és együtt távozunk ugyanazon vágyak reményében, de nem hinném, hogy ekkora szerencsém lenne. Ami nemrég egy este történt, azt teljesen a véletlennek tudhatom be, semmi másnak. A vonzerőm oda és akkor nem kellett, a lány szó szerint a karjaimba vetette magát.
Körbe járva mindent és konstatálva, hogy számomra semmi érdekes nincs kifelé indultam, de mégis... muszáj voltam venni egy jégkását, így egy partmenti lánynál álltam meg. Kikértem, fizettem és el is jöttem. Szerencsétlen már a köszönés utáni mosolyomnál elalélt majdnem, nem szeretnék még szívinfarktust is okozni neki. A part felé fordulva pillantom meg a sok sorban álló lányt és fiút. Az én kíváncsiságomat is felkeltve indultam el arra, hogy felfedezzem mégis mi az isten folyik ott. Beállva az egyik fiú sor mellé, kicsit lábujjhegyre állva néztem körbe a fejek felett. És megláttam.
Nem foglalkozva a rosszalló vagy éppen az elismerő pillantásokkal töröm előre az utat, hogy a mellette ülő srácot egy kézmozdulattal elküldjem onnan.
- Tipli - mondom nyomatékosításképpen a - most már - előttem ülő srácnak, aki meglepődötten akar mondani valamit, de csak felvonom a szemöldököm és máris elhallgat, majd sietősen távozik. A lányok tekintetében felfedező csillogást ignorálom.
- Mennyire hiányoztam egy 10-es skálán? - rontok bele a meghitt pillanatba, amiben Amélia éppen benne van az idegen sráccal.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. június 21. 10:27
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 21. 00:25 | Link

Kisfiú
de nekem igen - csókstand - fesztiválozós



Eléggé élvezem a helyzetet, ugyan eddig sem volt vele gond, de ezzel a sráccal talán jobban is, mint elvárnák. És nagyon remélem, hogy Pécsre jár. Vagy megfordul Szentendrén. Vagy kiderül, hogy éppenséggel bagolyköves csak még nem láttam. Belemosolygok a csókba a gondolatra, mi mindent tehetne azért, hogy hasznosan teljenek a mindennapjaim... Fejleszthetnénk a barkóba tudásomat, például. Meg megnézhetnénk, hogy ő mennyire ügyesen találja ki én mire gondolok.
Ám ennek is vége szakad. Alapvetően sokáig húztam vele, még a végén a többiek is elvárnák ezt a fajta - mondjuk úgy - odaadást, meg amúgy is valaki hozzám intézett egy kérdést. Kissé csalódottan pillantok félre a csókból Denisre, majd egyik kezemmel eltolva a srácot vetek véget az intim közelségnek, és egy sokat ígérő mosollyal útjára eresztem. Talán nem fut messzire, legalábbis erre enged következtetni a rosszalló kivagyteitt tekintet, amit a megzavaró felé, és a kacsintás, amit felém küld távozásakor.
- Ebben a pillanatban gondolod, vagy úgy általánosságban? - fordulok a rellonos felé és teszem fel a költői kérdést ártatlanul pislogva rá, mert hát teljesen egyértelmű, hogy ebben a pillanatban nem hiányoltam senkit sem. Az, hogy eszembe jutott-e a találkozásunk óta, már más lapra tartozik.
- Adakoztál már? - biccentek az adományokat gyűjtő srácok felé, jelezve, hogy ez ám nem akármilyen sor és ha már ilyen szépen az elejére tört, és nem mellesleg fel is tartja azt, lehet nagyobb összeggel illik segíteni a gyerekeket. - Mert anélkül nem kapsz, sajnálom.- fűzöm hozzá azért jelezve, mire is gondoltam, félmosolyra húzódó szám sarkában némi huncutsággal. Jó napom van, meg kell hagyni.
Utoljára módosította:Draskovits Amélia Léda, 2017. június 21. 00:32
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. június 21. 17:37 | Link

Adél
#de_ne_legyek_az #smaci #széplányok #outfit

Egyáltalán nem tetszett az, ahogy a csávó az eltávozásánál Améliára néz. Az hagyján, ahogy rám, de ahogy a lányra... olyan balsejtelmű. Ráadásul a pasi egyáltalán nem szimpatikus. Mintha nekem kéne, hogy az legyen, de ez most itt részletkérdés. Ha én itt vagyok, ne nézzen rá úgy, mint aki felakarja falni elevenen, mert nem állok jót magamért. Úgyis régen verekedtem végül is.
Ahogy elküldte a pasit, ahogy az rákacsintott... legszívesebben beküldeném meglepetésből az öklöm az öntelt képébe, de nem tehetem. Kérlek... itt jótékony célra adakoznak.
- Is-is - mosolyodok el a kérdésre, de nem nézek Améliára. Tekintetemmel végig a lassan - túl lassan - elmenő srác hátát vizslatom. Amikor hátra-hátra pillant összeszűkült tekintetem semmi jót nem ígér a csávónak, szóval gyorsan tiplizzen, amíg jót állok magamért.
- Adakozni? Neeeem - nevetek fel és elindulok a szerencsétlen csók-osztogató srác helyére. - Miattam jönnek adakozni - jelentem ki, mintha ez lenne az élet legegyszerűbb dolga. Pedig nem az, főleg, hogy rólam van szó. Mindent utálok, ami sok emberrel kapcsolatos és mégis önkéntesen önkéntessé avanzsáltam magam az elkövetkezendő órákra. Az elküldött szerencsétlenre pillantva látom csak, hogy vigasztalják a többiek, de nem küldenek el. Egyem meg őket... még ők is tudják, hogy velem több esélyük van.
- Amúgy meg már így is kaptam, ha emlékeim nem csalnak - vágok egy elgondolkodó képet, mintha nem tudnám, hogy így is sokkal többet kaptam már a lánytól, mint az itt sorban állók többsége fog valaha. A srác sorát elnézve elég sokan kedvelték, vagy csak sajnálatból álltak a sorába, így is nagyon megnőtt a lányok száma, amióta ide álltam.
Egy szőkeség topogott türelmetlenül előttem, csípőre tett kezeivel. Nemes egyszerűséggel rántom magamhoz egy csókra, közben még a tarkóját is megcirógatom, hogy kicsit kiengeszteljem, amiért ilyen sokat kellett várnia.
- Vigyázz avval a csávóval - nézek Améliára őszintén, szinte már kérlelve, majd folytatom az osztogatást.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. június 23. 11:25
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 22. 00:12 | Link

Kisfiú
bizonyítsd be. - csókstand - fesztiválozós



Szemöldökömet felvonva figyelem reakcióját az általam eléggé megkedvelt delikvensre, és egyelőre nem tudom mire vélni azt. Nem mondom, hogy nincs ínyemre, amiért tesztoszterontól túlhajtva szúrós tekintettel méregetik egymást, de Denis valamilyen szinten birtokló féltékenysége nagy kérdőjelet hagy bennem még úgy is, hogy tudom, nagy hatással voltam rá. Főleg úgy, hogy utána ő áll be önként csókokat osztogatni. Jó, tudom, a férfiakat nem érteni kell... többnyire nem.
- Miattad? Most versenyre hívsz? - jó nyilván nem, és ezt tudom is és kedvem sem lenne most már tényleg válogatás nélkül mindenkinek adni magamból egy keveset, de a túlzott magabiztossága kihozza belőlem a versenyszellemet. Kihívóan tekintek rá, kicsit meg is döntve a fejemet, miközben egyik kezemet csípőmre rakom.
- Ha már úgy is kaptál - kicsit megnyomom célzásértékűen ezt a félmondatot - akkor gondolom nem is kérsz többet. Szóval más tétben kell megegyeznünk - összegzem tehát a dolgot, de egyelőre csak mímelem, hogy jobban elgondolkodnék azon, mi is lehetne a verseny tétje, mivel pillantásom kénytelen vagyok az újonnan elém állt jótét lélekre emelni. Mosolyogva lépek közelebb a fiúhoz, ujjaim közé fogom az állát és magamhoz húzva leheletnyi puszit nyomok a szája szegletébe. Nem is érdemel többet, mert annyira nem az esetem, szóval hiába is kap utánam, elhúzom a fejemet a további kontaktust elkerülve.
- Ugyan miért vigyáznék? - tekintek kérdőn újfent az immár ténylegesen is önkéntessé avanzsált srácra (- szívesen, egyébként.) Szokták mondani, hogy ugye nem bánt a farkas, csak megkóstol. Hát engem az előbbi barna kóstolgathat. - Akkor én is mondjam, hogy vigyázz az ilyen szőkékkel?
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. június 22. 21:00 | Link

Álmaim nője

Nem olyan régen érkeztek a vörössel a fesztivál helyszínére. Rájuk fér a bulizás, a lazítás. Az itt eltöltött idő alatt már meglátogatták a büfét, ahol Nikolai rendesen kibélelte izmos hasát sült kolbásszal annak érdekében, hogy a hűsítő sör fogyasztása meg legyen alapozva.
Kézen fogja kis feleségét, aztán miközben a hajó felé terelgeti, a fülébe súg valami olyat, amit bőven elég Annának hallania. Sötét szemeiben megcsillan a vágy, de mielőtt a nő reagálna, maga elé engedi a felvezető lépcsőn. Na persze nem pusztán udvariasságból, ki is használja az alkalmat és szemügyre veszi a kilencven-hatvan-kilencvenet.
- Még egyszer ránézel haver, de betöröm az orrod - morogja közelebb lépve a sráchoz, aki úgy gondolta, hogy az ő kedve biztos kapható különböző dolgokra.
Legalábbis a nézéséből Niko ezt szűrte le, azt pedig nem tűri, hogy valaki így néz Annára. Az övé. Az ő felesége, nézzenek csak az ujjára.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 22. 22:33 | Link

A legjobb

 Néha attól félt, hogy Ádám ki fogja rúgni, annyiszor kellett már szabadnapot kérnie tőle. De nem tehetett róla, mindig izgatott lett, ha Niko előrukkolt valami új ötlettel, hova menjenek és mit csináljanak.
 Első utuk persze a büfébe vezetett, amit Anna is nagyra értékelt, tekintve, hogy aznap még egy falat sem ment le a torkán. A hajó felé embert ember után kerülgetve jutottak csak el. Kellett neki a biztos pont, Niko, akit ha elvesztett volna a tömegben, bizony nem kis pánik kapta volna el.
 Szélesen elvigyorodott a mondatra, és már szándékában állt a bejárat előtti sort feltartva megállni, mikor a másik utat engedett neki a lépcsőn. Kissé kelletlenül, ám felindult a hajóra. Lesz még bőven alkalmuk a fesztiválon, ha minden úgy megy, ahogyan tervezték. És hát miért ne mehetne úgy?
 - Odanézz - ragadta meg Niko kezét meg sem hallva a figyelmeztetését és kezdte befelé húzni a tömegben. Valahol messzebb szappanbuborékokat fújt a levegőbe. De nem olyan normál méretűeket. Óriásokat. Akkorákat, hogy ha nem pukkanna szét, akár egy ember is elférne benne. Körülöttük meg kicsinyített másokként keringtek a kisebbek, akár a bolygók a nap körül.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. június 22. 22:50 | Link

Álmaim nője

Már azt is elfelejtette, hogy a napokban valami olyasmit intézett, amiről Annának se számolt be részletesen. Pedig illene, tudnia kellene róla, hogy lassan nem kell szabadnapot kérnie, sőt, dolgoznia sem kell, ha nem akar.
Akár a kis söröcskéje nélkül is tökéletesen jól érezné magát így, hogy látja Annát mosolyogni és gondolatai bejárják a helyszíneket elképzelés szinten. Lesz néhány napjuk arra, hogy mindent körbe...járjanak. Persze, csak ez jár a fejében amikor a nő fülébe beszél.
A hajón elég rámorrannia a srácra és az már húzza is fülét-farkát, Niko pedig ellazítja arcizmait és követi Annát a buborékok felé. Nos hát vannak dolgok, amik egyiküket érdeklik, a másikukat kevésbé. Lassan felvonja szemöldökét és körbenéz, megpillantja a medencét. Kaján vigyor terül el arcán.
- Inkább te nézz oda - szólal meg.
A következő pillanatban pedig egyik kezét a neje combja alá, a másikat a hátára csúsztatja és felkapja. Néhány lépéssel a medencénél terem, ahol vigyorogva dobja bele a vízbe kedvesét.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 22. 23:14 | Link

A legjobb

 Teljesen lekötötték a buborékok, ahogyan átnézve rajtuk eltorzult a világ. Már megfordult a fejében, hogy megpróbál belelépni az egyikbe, mikor Niko másra irányította a figyelmét. Ahogyan odakapta a fejét, copfja az arcába csapott, így nem látott semmit még akkor sem, mikor férje váratlanul felkapta. Aprót sikkantott, és a nyakába kapaszkodott. Nem talált kellő fogást, így mire a medencéhez értek, Niko könnyedén bele tudta dobni.
 Teljesen elmerült a víz alatt, átáztatva rövidnadrágját és világos pólóját. Egy pillanat múlva kint volt a vízből, és nézett fel vigyorogva a másikra.
 - Nikolai! - Elkezdett a medence széle felé gázolni. Teljesen libabőrös lett a hűvösebb víztől. - Vállald a felelősséget! Ha már bedobtál, gyere utánam.
 Szélesen mosolygott, mikor odaért a peremhez. Kissé felnyomta magát, ahogyan egyre halkabban beszélt. Reméltem, hogy Niko leguggol majd hozzá, hogy aztán maga után tudja húzni a vízbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. június 22. 23:31 | Link

Álmaim nője

Könnyedén emeli fel kis feleségét és viszi a medencéhez. Mázli, hogy a legtöbben épp koktéloznak és a csókstandnál állnak sorban, így nem dobja rá az emberekre. Vigyorogva nézi végig ahogy elmerül és felbukkan, meg is nyalja ajkát a felbukkanó látványra. Pontosan ilyet szeretne látni egész hétvégén.
- Az volt a tervem - vonja meg a szemöldökét, és még rá is kacsint a nejére mielőtt egy laza mozdulattal ledobná magáról a pólóját.
Érzi magán a pillantásokat, de ő csak a vörös tekintetét keresi. Nem olyan hülye, hogy simán leguggoljon mellé, ugyan. Kicsit távolabb lépve beugrik mellé. Csurom vizesen, meztelen felsőtesttel bukkan fel, majd lassan megközelíti.
- Ez például egy helyszín... - mormolja a nő fülébe amint a háta mögé ér és átöleli.
Kis időre megállapodik a fülénél, aztán belecsókol a nyakába, és a felső pántját odébb húzva a vállára is nyom egyet. Kettejük közül határozottan Anna az, aki figyel a határokra.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 22. 23:51 | Link

A legjobb

 Egy dolgot volt nehéz megszoknia Ninkoval kapcsolatban. Mégpedig hogy nem kevés figyelmet fordított rá az ellenkező nem. Néha úgy érezte, természetellenesen sokat. Most is, ahogyan levetette pólóját, minden közelben lévő női szem rá szegeződött. Ez pedig sosem fog neki tetszeni. Ellenben férje látványa... Egy aprót sóhajtott, és újra meg újra feltette a kérdést, hogy lehetett ilyen mázlista.
 Esze ágában sem volt megfordulni, mikor látta, hogy nem akar hozzá guggolni. Bár terve nem sikerült, ezt azért korántsem élte meg kudarcként. Érezte, amint Niko vizet ért, és egy nagyobb hullám a nyakát és tarkóját is befedte. Felhúzta a vállát, mintha ezzel védekezhetne ellene.
 Lehunyta szemét az érintésére.
 - Mindenki szeme láttára? - mosolygott, miközben lassan szembefordult férjével. Egy finom csókot lehelt az ajkára. Lesz még bőven idejük kipróbálni mindent, de jelenleg nem ártana átgondolniuk, mit csinálnak.
 Kissé elhúzódott, majd nevetve fröcskölte a vizet Nikora. Talán az arcára is ment. Bár évek óta kviddicsezett, a célzás ilyen figyelemelterelő körülmények között határozottan nehezen ment neki.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2017. június 23. 01:07
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. június 23. 00:08 | Link

Álmaim nője

Niko is tudja, Anna az, aki észhez téríti, amikor nem bír az ösztöneivel. Már amennyire ilyenkor észhez lehet téríteni. Felnyög a nő eltávolodására, és nem is engedi, hogy túl távol menjen. Visszahúzza a kezénél fogva, majd a medence széléhez tolja. Az imént kapott csókot háromszorosan adja vissza, hosszabban, mint az előző.
- Mindenki szeme láttára. Amiért lelocsoltál - durcásan vonja fel fél szemöldökét.
Egész olyan, mintha valóban haragudna, pedig sosem tudna Annára. Vonásai ellágyulnak, kivételesen megregulázza magát. Jobbjával finoman simít végig a nő arcán.
- Egy koktélt?
Meg sem várja a választ, odébb lépve kinyomja magát a medence szélén örömet szerezve ezzel a csajoknak. Megáll a napsütésben és megrázza a haját, majd a bárpulthoz sétál a lehető legjobb gyümölcsös ital reményében. Egy az asszonynak, és egy töményebb saját magának.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 23. 00:25 | Link

A legjobb

 Szusszanásnyi ideje sem volt. Sőt, ami azt illette, válaszolni sem igen tudott egy pár pillanatig a csók után. Szeretett volna ő ezek után igen sok mindent még, amit ilyen körülmények között sajnos nem lehetett.
 Még mindig csak egy bólintásra futotta válasz gyanánt a kérdésre. Szíve szerint vele indult volna el a pulthoz, de valamikor neki is le kellett hűtenie magát.
 Egy apró fintort vágott az egyik nyálcsöpögtető leányzó felé, ahogyan szemérmetlen módon végigmérte férjét. Mindenki szeme láttára történt az előző, nem igaz? Akkor mindenkinek tudnia kell, kivel van Niko. Legalábbis nagyon remélte, hogy mindenkinek világos volt az üzenet.
 Kinyomta magát a vízből, és a peremre ült, hogy lábát továbbra is a hűs vízben áztathassa. Még mindig az egyre gyűlő rajongótábort méregette, mikor Niko visszatért az italokkal.
 - Azt hiszem, hozni kéne pár tűzoltót a biztonság kedvéért... - jegyezte meg az italba kortyolva.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. június 23. 08:44 | Link

Álmaim nője

Egyszerűen imádja, hogy Annával így lehet szórakozni. Nem zavarba, hanem tűzbe hozzák egymást és minél tovább húzzák egymás agyát, az annál nagyobbat szól amikor megtörik a jég. Nem cserélné el ezt semmiért. Ahogy az látszik is, feleségén kívül más nő nem érdekli. Ők nézik és olvadoznak a napágyakon, a Weißling fiú pedig egyszerűen felszegett állal végigsétál a "kifutón".
Mosolyogva figyeli az idő közben medencéből megszökött Annáját. Két elég jól összerakott pohárral tér vissza és helyezkedik el a nő mellett.
- Féltékeny vagy? - nevet fel.
Vigyorog miközben felé eső karjával átöleli kedvesét és magához húzza. Puszit nyom a hajába és ajkaira, majd poharát koccintásra emeli.
- Igyunk arra, hogy nekik csak a bámulás jut. Meg az öklöm, ha úgy stírölik a se... feneked.
Anna kedvéért még vigyáz is a szájára. Elvégre az ember a felesége hátsóját nem seggként emlegeti, nem igaz?
- Amúúúúgy - nyújtja el a szót és az égre emeli a tekintetét.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. június 23. 11:54 | Link

Adél
#pffkérlek #smaci #széplányok #outfit

Nem feltétlen érdekel, hogy mit gondolhatnak a körülöttünk lévő emberek, de még az sem, hogy Amélia fejében mi jár evvel a helyzettel kapcsolatban. Ismerem az ilyen pasikat, és semmi jót nem ígérnek. És bár a lány döntése lenne, hogy elmegy-e vele, avagy sem, mégis én azt akarom, hogy az utóbbi legyen. Ne menjen el vele, maradjon itt velem, és ha simán megunom ezt az egészet, hadd raboljam el jégkásázni. Talán még fürdeni is.
A kihívásra felnevetek. - Dehogyis - emelem égnek a tekintetem. - Már nyertél is szerintem - kacsintok rá. Magam elé nézve keresem az újabb delikvenst, de hiába, majd valaki óvatosan megrángatja a nadrágom. Megilletődve nézek le, ahol egy kislány áll hatalmas, barna szemekkel. Meg kell zabálni!
- Ó-óóóó - értelmezem a helyzetet, mint egy intelligens ember, majd lehajolva lassan felemelem a kislányt. - Mit szeretnél prücsök? - mosolygok rá. És ahogy a kislány az arcára mutat, már minden világos. Nem egy szószátyár. Lágy puszival hintem puha kis arcocskáját, majd lerakom és rögtön el is fut a szüleihez, akik már adakoztak, ha jól látom rengeteg ruhát és más értelmetlen holmit.
- Más tét? - emelem tekintetem Améliára, fejemben még mindig a kislány jár. Vajon az én húgom is ilyen lett volna? Jó kérdés, mi? Soha nem tudhatom meg. Amint odafordulok, áll be Amélia sorába egy újabb srác - sosem fogynak el? -, aki a lány után kap, nem éppen férfiasan vagy éppen illemtudóan, és Amélia hiába kapja el a fejét, nem tudom szó nélkül hagyni az esetet. Utolsó kis féreg...
- Még egy ilyen, haver, és a tested maradványait a hattyúkkal etetem meg - faarccal közlöm a csávóval és olyan higgadtan és hidegen amennyire csak telik tőlem. Nehéz türtőztetnem magam, de nem csinálok jelenetet, a mai nap nem alkalmas rá, talán majd legközelebb.
- Akkor ne vigyázz - vonok vállat, és az elkövetkezendő pillanatban lefagyok. Egy srác áll előttem, hatalmas nagy vigyorral, csillogó szemekkel. Szerintem elég feltűnő, hogy a másik sorba lenne a helye, hiszen minden pasi ott áll, akkor ő mié... NANE! Nenenenenene!
- Rossz sorban állsz, bro' - intek fejemmel a mellettem lévő pasis sorra, ami Amélia reszortja. Próbálok higgadt maradni és azt mutatni, hogy egyáltalán nem esett le a dolog, és ő hibázott, csak menjen már át a másik sorba.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. június 23. 11:57
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 23. 20:43 | Link

A legjobb

 Vágott egy fintort. Féltékeny? Még hogy ő? Ugyan! Csak nem szerette, ha mások ennyire leplezetlenül bámulják a férjét. Tény, hogy azért volt mit nézni rajta, de nem árt, ha tudják, hol a helyük. Grimaszba torzult arca azonban gyorsan mosolyba szelídült, mikor Niko biztosította őt a neki járó kiváltságokról. Helyes. Ennek így kellett lennie. Pont.
 Felnevetett, ahogyan Niko kijavította saját magát, majd magasra emelte poharát, és összeérintette az üvegeket.
 - Hadd csorgassák a nyálukat! - Szélesen mosolygott a kijelentésre. Teljesen igaza volt Nikonak, de azért tartsák csak meg a távolságot. A poharak nem csengtek hangosan, tompa volt a hang a sűrű italtól bennük. Annának viszont legalább olyan jól esett az ital, mint a hűsítő vize a medencének most, hogy csak a lábát érte.
 Pár korty után maga mellé rakta a poharat, és a másikra emelte tekintetét.
 - Amúgy? - tette fel a kérdést csak úgy mellékesen, és finoman megbökte csupasz oldalát. Bár sejtette, hogy Niko akkor is folytatná a mondatot, ha éppen nem szólt volna közbe.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2017. június 23. 20:47
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. június 23. 21:57 | Link

Álmaim nője

A lehető legközelebb húzódik Annához és a koccintást követően a pohár tartalmát majdhogynem ki is issza. Ő, mint csárdatulaj tudja, hogy ebben a melegben a hűsítő italok igencsak kelendő árucikkek, és ez nem az a hétvége, amikor foglalkozniuk kellene az árakkal. Nagyon úgy áll, hogy lassacskán meg is indulhat a következő körért.
- Amúgy nemtom eleget hangoztatom-e, de szeretlek. Tudtad? - vigyorodik el.
Niko nem épp az a fajta férfi, aki túlzásba viszi az érzelmei kimutatását. Pedig képes rá, és ha vigyorog is teljesen komolyan gondolja.
Gyűrűzött kezével felesége gyűrűs keze után nyúl és finoman szájához emeli. Megcsókolja kézfejét, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakán folytatja.
- Nincs meleged ebben a ruhában? - mormolja a fülébe.
Orrával megböki a nő fülcimpáját és újra a fedetlen részekhez tér vissza. Még jó, hogy a jégkockák kicsit hűtik...
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 23. 23:25 | Link

A legjobb

 Nagyon szélesen elvigyorodott, és ismét úgy érezte magát, mint egy kamasz az első csókja után.
 - Sejteni sem sejtettem - jegyezte meg ironikusan válaszként, majd egy könnyű csókot nyomott az arcára. - Remélem azt azért tudod, én mennyire szeretlek.
 Ha Niko kevésszer, Anna még ritkábban foglalta szavakba azt, mit is érzett igazán. Inkább apróságokban, tettekben próbálta tudtára adni a másiknak, mennyire fontos neki. Mert az volt. A legfontosabb az életében.
 A melegben még forróbbnak érezte Niko leheletét a nyakán. Mosolygott, de a józan eszét még nem vesztette el, ellenben férjével.
 - Azt hiszem, lázas vagy...ok - suttogta a másik fülébe, és csókolta meg a tövét, majd egy újabb sóhaj kíséretében egy mozdulattal próbálta beleborítani a férfit a kellemesebb hőmérsékletű medencébe.
 - Nem árt, ha kicsit lehűtöd magad - vigyorgott szélesen a medence pereméről, miközben a mellette lévő italt magához véve kortyolt itta meg az ital nagy részét.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. június 24. 12:38 | Link

Álmaim nője

De még mennyire, hogy tudja. A néha előtörő kételkedések mellett érzi, hogy Annának ő éppúgy fontos, mint fordítva. Nehezen ugyan, de megbarátkozott a gondolattal, hogy létezik egy ilyen nő, aki minden hibája ellenére is őszintén tudja szeretni. Azóta pedig azon van, hogy kiérdemelje őt lehetőleg élete végéig.
Beleborzong a nő szavaiba és érintésébe, tényleg csak egy hajszál választja el attól, ami a gondolataiban zajlik le. A nap huszonnégy órájából nagyjából huszonkettőben illetlen dolgokról fantáziál nejével kapcsolatban. Talán még az egészséges határokon belül.
Így, hogy a fejét már szinte keresnie kellett, a nem várt lökéstől vízbe pottyan. Szemét törölgetve, haját hátra simítva bukkan fel. Nem tud haragudni az asszonyra, de összeszűkíti szemeit és ajkait is összepréseli miközben elé úszik. Combjain támaszkodik meg.
- Legalább dobd le a felesleges ruhát és ugorj be mellém - forgatja meg a szemét rosszallóan.
Vizes tenyerei csattannak a nő combján - persze nem erőből csap oda -, és elhátrál egészen a másik oldalig, ahonnan egy pöttyös gumilabdát szervál.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 25. 15:29 | Link

A legjobb

 Lesz még bőven idejük a fesztivál alatt annak a tervnek a kivitelezésére, amit Niko az érkezésükkor megosztott vele. Nem akarta elkapkodni a dolgokat, ráértek, és bizony szerette volna élvezni azt is, amit nem csak Niko, de a fesztivál is kínált a számukra. Így nevetve vette tudomásul, hogy sikerült a férfit beborítania a vízbe, és bár nagyon nem volt szép dolog a részéről, határozottan szórakoztatónak találta Niko arcát is.
 A majdnem üres poharat maga mellé rakta, mikor a férfi felé közeledett. Mosolyogva nyomott csókot vizes homlokára, majd bújt ki felsőjéből, és dobta kicsit távolabb a medence szélétől.
 - Már jövök is - válaszolta végigsimítva az arcán. Sosem gondolta volna, hogy valaha is ismerni fogja azt a boldogságot, amit most érzett.
 Felguggolt, aztán már kiegyenesedve hátrált egy kicsit, és bújt ki a rövidnadrágjából, hogy alig pár másodperc után ismét a vízbe mártva magát élvezze a nap további részét.

// Love Love //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok