37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 25. 18:24 | Link

Hugica*.*
Taláros, Iványi-család otthona


A kis hordozóban meglepetéssel érkezett haza a karácsonyi szünetre Polett, úgy döntött, idén a karácsonyt a családjával tölti, most már főleg, hogy volt is értelme: remélte, hogy a testvére már várja. Ő már tudta, hogy milyen ajándékkal kedveskedik, nem véletlenül látogatott el a menhelyre.
Hogy mi lapult abban a halványkék hordozóban? Egy kis balinéz kölyökmacska, ő maga sem értette, hogy lehet valaki olyan kegyetlen, hogy ilyen aranyos, fehér kis szőrgombócot kidobjon? Neki nem lett volna szíve hozzá.
  – Sziasztok! – köszönt belépve az ajtón. Csizmáját rögtön letette a helyére, majd felakasztotta kabátját a fogasra. Jóformán csak intett a szüleinek, aztán suhant fel az emeletre az új szobáját.
  – Lili! Boldog karácsonyt, hoztam valamit! – mosolyogva emelte fel a hordozót úgy, hogy jól látható legyen az ajtajában kuporgó kis miau. – Milyen volt a suli?
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. december 25. 20:45 | Link

Polett

Végre hazaértünk, ami nagyon jó, hiszen mostanra már teljesen otthonomnak tudom mondani ezt a helyet. A szobám engem tükröz, vidám sárga alappal, és a szivárvány minden színével. Az ágyneműm és az ágytakaróm is olyan, mintha a világ minden festéke összefolyt volna rajta. Az új szüleim nagyon rendesek velem, nem tekintenek nem ide illőnek, vagy újnak, ha itthon vagyunk, én is kiveszem a részem a házimunkából, és ez az, ami mindig is hiányzott. Itt mindenki vidám, ha valami balul sül el, nevetünk. Az eredeti családomban ha eltört egy pohár, egész nap feszültség volt. Hát még amikor kiderült, hogy boszorkány vagyok. Emlékezni se jó rá. Persze elvehették volna az emlékeimet, de nem akartam, emlékezni akartam rá, hogy miként döntöttek, és az egészre. Csak az öcsém hiányzik, ő nem tehetett semmiről, ő nem tagadott meg engem, és bár nem emlékszik rám, tudom, hogy örökké szeretni fogjuk egymást.
- Boldog karácsonyt!
Felelem mosolyogva, felpillantva a levélből, amire éppen Izának rajzolok mókust. Még a nyelvem is kidugom, úgy koncentrálok, ám a hordozó rákényszerít arra, hogy ideiglenesen félre tegyem a levelet, és megnézzem, hogy mi van benne.
- Cica! De aranyos! Kiveszed?
Mostanra már a hordozó előtt vagyok, lehajolok hozzá, hogy jobban lássam, az sem zavar, hogy hosszú hajam a padlót súrolja. Imádom a hajam, eddig mindig befontam, ám mostanában inkább kibontva hordom, nagyon szeretem, ahogy suhan mögöttem.
- Nagyon jó volt. Thomas bácsi hozott nekünk egy csomó ajándékot, finom sütiket, és játszottunk egy csomó mindent. Laurával meg hóembert építettünk.
Miközben beszélek, visszasétálok az ágyhoz, a táblát, rajta minden eszközömmel átpakolom az íróasztalra, leülök, és megpaskolom magam mellett a helyet, hogy üljön le testvérem is.
- És a tiéd?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 25. 22:36 | Link

Hugica *.*

Letty elmosolyodott a látványra, húga annyira koncentrált valamire, hogy még a nyelvecskéjét is kiöltötte. Hát igen, de ő legalább ki tudott szabadulni abból a kis világból, nem úgy, mint Polett. A leányzó, ha beszabadult egy könyvtárba, záráskor is alig lehetett kirugdosni, társasági élete is alig volt. Ha nem lenne egy-két bizonyos személy, akik utalgatnak rá finoman, avagy durván, hát észre se vette volna, mennyire begubózott.
– Neked is, Hugi! – viszonozta a jó kívánságot, hogyne tette volna. Körbehordozta tekintetét a mostanra teljesen berendezett szobán. Ejha, a szüleik igazán kitettek magukért, csodálatosra bűvölték, szinte ragyogott a szoba. Érezte, hogy Lili jó választás, és hogy tuti szereti rendben tartani a környezetét.
 – Önkéntes lettem a helyi menhelyen, anyuék megengedték, hogy legyen cicánk – újságolta boldogan, és nem véletlenül használt többes számot. Úgy szánta a kismaccsot, hogy közös legyen, és így mindketten jól járjanak. Ő itthon foglalkozhat a picivel, és ha lehet, magával viheti az előkészítőbe, de azért ő is gondozná a picit.
A menhelyen sokat foglalkozhatott az állatokkal, úgy vélte, hadd vegye ki nyugodtan Lilcsek is a részét belőle.
– Csillag a neve, és igen – letette a hordozót a pihe-puha szőnyegre, kinyitotta az ajtaját, és megpróbálta kicsalni a picit. Elsőre nem igen akart összejönni a mutatvány, úgyhogy kivette. A maccs hunyorogva gömbölyödött össze Polett tenyerében, kicsit hirtelen érte a sok fény. Olyan picike volt, hogy elfért a levitás tenyerében.
– Ó, az jól hangzik. Mi is kaptunk Berci bácsitól ajándékot, majd megmutatom, ha kipakoltam a bőröndből. Megtanultam úszni, de pszt, el ne mondd anyának. Tudod, milyen, ha bekapcsol a vészvillogója – mesélt ő is az iskolai életéről, egészen megszerette, főleg azt, hogy sok olyasmit megtehet, ami a Roxfortban pl. nem. Az alagsori medence kiváló ötlet, hisz sokan szerették ezt a sportot attól, hogy ő kezdő volt. Mire nem jó egy sárkánybarát, igaz, nem Paff a neve, de legalább túlélhető a társasága, és jó fej. – Miket kaptál, mutasd meg!
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. december 25. 23:47 | Link

Nővérkém Love

- Csillag.
Jegyzem meg a nevet, a kezemet finoman és lassan kinyújtva a cica felé. Hagyom, had szaglásszon meg, hiszen mostantól az egyik társa leszek. Otthon nem igen lehetett állatunk, bár egyszer megpróbáltuk, de az előkészítővel rendszeresen jártunk menhelyekre, rezervátumokba. Elisa néni, aki a faluba hozott és Thomas bácsi is mindent megtettek azért, hogy állatokkal is körülvehessük magunkat. Nagyon sok mágikus és varázslat nélküli állattal foglalkozhattunk. Én például tudom, hogy ha elég pénzem lesz, akkor egy puffskeint fogok venni. Tudom, vannak furcsa szokásai, de egyszerűen olyan aranyos, hogy nem lehet nem szeretni.
- Tedd le az ágyra. Várj!
A szekrényhez lépve egy puha takarót veszek elő, és lefektetem az ágyra. Olyan jó illata van még most is, hogy csak na. Otthonról ez volt az egyik dolog, amit elhoztam, a babatakaróm. Mindig velem volt, megvédett. Elisa néni úgy bűvölte meg, hogy mindig érezhessem az otthon illatát. Ez egyrészt gyógyír volt, másrészt kemény lecke az emberi természetről, viszont valami csodálatos része. Az anyukám és az apukám voltak azok, akik megteremtettek engem, a testvérem pedig, aki bármikor, ha szomorú voltam, átölelt. Ezeket az emlékeket nem akarom elfelejteni akkor sem, ha ők el is felejtettek engem.
- Erre tedd rá, nem esik majd baja, de nagyon puha.
Én magam nem az ágyra ülök, hanem elé térdelek, nézem az apró macskát, aki lassan elkezdi felfedezni a környezetét. Olyan, mint én voltam egykor. Esetlen, bizonytalan, de kíváncsi. Nekem sikerült, és tudom, hogy neki is fog majd. Megleli a maga otthonát, és remélem, hogy mi leszünk azok.
- Jövőre, amikor már én is a Bagolykő diákja leszek, vigyázhatunk rá felváltva. Bármelyik házba kerülök is, találkozni fogunk egy csomót, és ő is bemászhat bárhova, ugye?
A kérdésére, hogy mit kaptam karácsonyra, és a kérésre, hogy mutassam meg, felkelek, és az asztalomhoz lépek, elveszek egy dobozt, amibe az ajándékokat tettem. Még nincs meg a helyük, addig viszont nem akarom, hogy elvesszenek.
- Kaptam itthon egy naplót, hogy leírjam a gondolataimat. Rengeteg mágikus filcet, és tollat, amik nagyon menők. Csillognak, és ki is emelkednek a papírról. Ezekkel csináltam rajzokat Iza és Titi leveleire. Kaptam pucsit és zoknit is. Sosem volt még karácsonyi zoknim. Ezt pedig Thomas bácsi adta.
Egy könyvet emelek ki a sok közül, melyet Georgia Macelley jegyez. Nagyon szép fekete és arany borítója van, a címe pedig magáért beszél: Varázslatos találkozások.
- Az írónő leginkább felnőtteknek ír regényeket, ez az első olyan, ami ifjúsági irodalom. Már a felét kiolvastam, imádom. A cím nem a legjobb, de nagyon tetszik, és Thomas bácsi írt is bele nekem.
Polett elé csúszva kinyitom a könyvet, melynek első oldalán egy kis üzenet található:


Kedves Lili!

Csodálatos személyiséged, kedvességed, önzetlenséged varázslatossá tesz minden napot, melyet közöttünk töltesz. Tudom, hogy félsz attól, hogy elhagyd az Előkészítőt, mi is félünk attól, hogy mi lesz, ha már nem leszel itt, de tudom, hogy sikeresen veszel majd minden akadályt. Kriszpin egy csodálatos emberrel fog gazdagodni jövőre a személyedben, én pedig remélem, hogy nem felejtesz el minket.

Karácsonyi alkalmából szívből üdvözöl:
Thomas Alexander Everett
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 26. 15:22 | Link

Hugica  Love


Nagy kő esett le a szívéről. Lilinek tetszett az ajándék, bár még tartogatott egyet s mást, amit sikerült Bogolyfalván beszereznie. A csomagban lapult egy általa kötött téli túlélőkészlet, Lili kedvenc színeiben, egy könyv kamaszlányoknak, hogy valami könnyebb is jusson az olvasmányok mellé, és házi sütésű finomságok is lapultak abban a bézs színű csomagolásba burkolt, piros masnival átkötött dobozban, amit a háta mögött rejtegetett.
 - Van ám itt még valami neked – kacsintott vidáman, és ha Lili nem is, de ő lehuppant, csak nem az ágyra, hanem az íróasztali székre.
Elég kimerítő volt a vonatozás, muszáj volt pihennie is egy keveset.
 - Wow, Everett tanár úr aztán kitett magáért. És tudod mit? Igaza van, nekem te vagy a legjobb karácsonyi ajándék, Hugi. Nem is adhattak volna anyáék jobbat – átölelte a testvérét, és tényleg komolyan is gondolta, amit mondott. Ez a kislány kimondottan megérdemelte, hogy családba kerüljön, és főleg jó családba.
- Én a házvezetőmtől egy plüss cicát kaptam, Nigella lett a neve. Pont olyan, mint az igazi, de valójában mágikusan megbűvölték – elő is vette a szürke maccs-utánzatot, rendszerint azzal aludt esténként a suliban, mint valami kis ovis. Nem tehetett róla, megveszett a plüssökért, a szobája tele volt velük, és főleg a cicákért rajongott nagyon.
A pici cica kételkedve, de kíváncsian méregette a mászkáló tárgyat Lili régi babatakarójáról.
- Majd felolvasol a könyvedből? Biztos tök jó lehet – nem lehetett nagyon leállítani, ha könyvekről volt szó.
Ez volt életében az első olyan karácsonya, amikor nem érezte úgy, mintha egy fal választaná el az emberektől.  – Szerinted melyik házba fogsz kerülni? Melyikbe szeretnél?
Sejtelmesen utalgatott csak rá egyelőre, hogy bizony nemsokára egy suliba fognak járni, és akkor reszkess, Bagolyk(ő)önyvtár!
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 4. 22:48 | Link

Nővérkém

- Ez mind az enyém? Azta! Köszönöm szépen! Én még nem adhatom oda neked amit én adok, mert még nem csomagoltam be.
Azért nem, mert még nem találtam meg a tökéletes csomagolópapírt, és bár ez nevetségesnek tűnhet, de nagyon fontos, hogy minden jó legyen. Ez az első karácsonyom az új családommal, és nem akarom elszúrni, és azt sem akarom, hogy olyan apróságon múljon, mint a csomagolópapír. Tudom, ez viccesen hangzik, de akkor is.
- Viszont még ma megkapod.
Jelentem ki magabiztosan, mert ez motivál engem is arra, hogy megoldjam a problémát. Igen, mondjuk színezés helyett is megoldhattam volna, de még nem vagyok itt ismerős, apa meg csak délután ér rá, hogy elmenjünk bevásárolni. Akkor akarok majd valami szépet találni. Tudom, hogy egy kicsit későn lesz. Eredetileg a faluba akartam venni, de már nem volt alkalmunk kimenni, amik pedig ott voltak, egyik se nyerte el a tetszésemet.
- Nagyon rendes ember, sajnáltam, hogy Shanes néni elment, de nagyon szeretem Everett bácsit is. Nagyon rendes.
Örülök a szavainak, közelebb sétálok hozzá, és megölelem, hiszen nagyon jó, hogy ilyen rendes testvérem lett. Végre meghallgattak az imáim, amiket lefekvés előtt mindig elmondtam, főleg akkor, amikor a Kereki – Nagy beli ágyamban próbáltam elaludni. A kollégiumi ágyam más volt, ott szerettem lenni, de a nevelőotthon valahogy kivett belőlem valamit, még akkor is, ha nem akartak nekünk ártani, mert nagyon rendesek voltak velünk. Azonban az egy árvaház, nem lehet mindig felhőtlen a légkör.
- De aranyos! Rendesen vannak akkor macskatulajdonságai?
Mondjuk ez egy eléggé kicsűrt kérdés volt így, de nem mondhatom, hogy a lényeg nem ment át benne. A kérdésre, hogy majd olvasok – e a könyvből, bólintottam, miközben felkelve visszaraktam a többiek közé, majd elpakolom, de nem most, amikor Polett végre itthon van.
- Egy ideje már gondolkozok ezen. Az biztos, hogy nem a Rellon házba. Nem vagyok agyafúrt, sem főnökösködő. Nem is hiszem, hogy az Eridon lenne a megoldás, mert nem vagyok olyan hangos, szeretek csendben elvonulni, és szemlélődni. A Levita talános, mert nagyon szeretek tanulni és új dolgokat megismerni, de a Navine is, mert olyan kedvesek és kellemesek. Szóval vagy sárga leszek, vagy kék.
Tartok egy kis szünetet, lehuppanok az ágyra, lábaimat felhúzva öltözök be a kötött ajándékokba. Végül összeszedem a gondolataimat, és kimondom, amit már egy ideje érzek:
- Azt hiszem, navinés szeretnék lenni.
Talán egy kicsit meglepi, hiszen egy időben nagyon Levita párti voltam, mégis azt hiszem, hogy a Navine az, amit igazán otthonomnak tudok tekinteni. Persze ehhez a süvegnek is lesz még szava, és messze is van még a tanévkezdés. Addig is, anyáék szólnak, hogy menjünk enni, így engedelmesen lesomfordálunk.
Utoljára módosította:Iványi Lili Athalie, 2017. január 19. 22:16
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 28. 00:50 | Link

Hugi *.*

- Igen, a tiéd – mosolyogtam rá, és csillogó szemeinek látványa elégedettséggel töltött el. A testvérem a legszentebb nekem a világon, még ha nem is köt minket össze a biology, inkább csak a jog, de nekem akkor is ő a testvérem.
- Hidd el, Lil, nekem te vagy a legnagyobb ajándék. Végre van élet ebben a házban, előtted borzalmas volt itt. Egyedül lenni a legrosszabb egy vadidegen helyen – borzongtam meg, és igen, annak ellenére, hogy kezdtem belerázódni abba, hogy magyar az oktatási nyelv, és itthon is magyarul beszélhetek. Nem kell egyik nyelvről a másikra váltogatnom, még mindig kész tortúraként éltem meg a váltást, úgyhogy meg tudom érteni minden cserediák érzését, mikor egyik kultúrából a másikba libben át, még egésze rövid idős program után is nehéz visszarázódni az eredetibe.
 - Igen, teljesen olyan, és nagyon tündéri. Viszont Csillag is tünemény. Képzeld, önkénteskedek a menhelyen szabadidőmben, így sokat vagyok az ottani kisállatok között – meséltem neki, amint eszembe jutott a nagy lelkesedős, felszabadultabb társalgásban.
Hála az égnek, mindenki jól volt itthon, és arról is letett végre apu, hogy a kedvenc sportjára rávegyen. Pfuj, kviddics. Még semmi bajom nem lenne vele, ha nem lenne ott a két szabotáló halálgömb.
- Bármelyik házba is kerülj, attól még a tesóm maradsz. Csak szólj, ha kekeckednek, helyre teszem az idiótát. Némelyik nagyobb hajlamos a nálánál kisebbnek nekimenni, de ne hagyd magad, te vagy a jobb – bátorítottam, bár talán nem egészen ilyen módon kellene, de azért mégis. Nem ártott biztosítani, hogy a nővérkéjéhez bármikor, bármilyen nyűggel, gonddal, bajjal fordulhat. Na jó, szerelemben viszont nem hozzám érdemes tanácsért fordulnia, egyenesen Zója tanárnőhöz fogom irányítani, ebben a témában nem az én tisztem a tanácsadás. Abban viszont, hogy anya kajája jó, sosem kételkedtem, úgyhogy Lilivel az oldalamon szépen lesurrantunk, hogy megtámadjuk a terítéket. Nyamm.
Na, ez a legjobb dolog az egész tanévben, a karácsonyi szünet.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok