37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 20. 23:35 | Link

Niko
Budanekeresd
Ruha

A szőke lány a sarkán billegett és kritikus szemmel méregette a kínálatot. Elgondolkodva érintette mutatóujját az ajkaihoz és közben cseppet sem foglalkozott vele, hogy vőlegénye minden bizonnyal az idegösszeroppanás szélén áll valahol a háta mögött. A vásárlás, mint olyan nem tartozott Niko kedvenc elfoglaltságai közé, ezt Szofi hamar leszűrte -körülbelül három másodperccel azután, hogy bejelentette: kellene néhány bútor az új lakásba. Bár a fiú nem volt kifejezetten lelkes, a szőke hajthatatlannak bizonyult és kihasználva tagadhatatlan előnyét -egyszerűen csak nő- fél órával később már Budanekeresd egyik bútoráruházában álltak.
Ez volt egy órája és Szofi azóta sem hagyta elmenekülni élete értelmét. Mindent megfogdosott, mindennek megpróbálta elképzelni a helyét, mi mihez passzol. Egyszóval abszolút női szemmel nézegette a kínálatot és mindennek Niko volt a szenvedő alanya.
Nagyot sóhajtva pillantott hátra a férfire, hátha még éppen jó kedvében találja valahol egy ágy tetején -ennek kifejezetten kevés volt az esélye... nem az ágyon fekvésnek, a jó kedvnek.
- Gondoltál már rá, hogy szükséged lenne egy állólámpára? -intett a fejével a szemközti fal mellett sorakozó világításra.
Önkéntelen mozdulat volt ugyan, de Szofi megmasszírozta a csuklóját és lejjebb húzgálta a kabátja szegélyét. Biztos, ami biztos alapon. Azóta az este óta folyton ezt csinálta és bár igyekezett elkerülni Niko előtt, most mégsem bírt magával.
Bűntudatosan vezette félre a pillantását és csúsztatta a zsebébe mindkét kezét. Ez a mai kis túra valahol egy bosszú is volt, bár tagadhatatlan, hogy bútorokra mindig szüksége van az embernek, ha pedig végül nem vesznek semmit, akkor legalább némi tapasztalatot sikerül szerezniük.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 21. 11:33 | Link

Szofi

Mostanra a hatvanezredik sóhaj hagyja el ajkait, de mint hűséges társ, követi kedvesét minden egyes bútorcsoport választékának hatalmas dzsungelébe. Most, hogy lassacskán beköltözhetnek az új lakásba, tisztában van vele, hogy Szofinak igaza van, és kellenek azok a bútorok. Bízik benne egyébként, de egy szóval se mondta volna, hogy válassza ki ő egyedül, neki aztán mindegy. Mert nem, kicsit se mindegy, szeretné, ha élete első saját lakása nem női bútorokból lenne összeválogatva.
Hang nélkül imitálja, hogy letépi az összes bőrt a képéről, majd amikor a másik felé fordul, felszalad a szemöldöke. Néhány másodperc erejéig még azon is elgondolkodik, hogy mi a jó élet az az állólámpa...
- Nem, kicsim, még nem gondoltam rá - ingatja meg azt a tököt a nyaka felett, majd felfedezi a mozdulatot, amivel mellkasába sikerül tőrt döfni.
- Direkt szívatsz? Mi lenne, ha először választanánk egy ágyat, és konyhabútort? Vagy mi, egy olyanon akarsz nekem főzni? - mutat jobbjával a lámpák irányába.
Kissé kétségbeesettnek, töketlennek érzi magát ebben a helyzetben. Biztos benne, hogy aki elsuhan mellettük, kineveti, nem pedig együttérez. Soha nem akart papucs lenni, és nem is lenne, ha nem érezné azt a kis ráhúzást a nő részéről.
Tudja ám, Szofi, nem hülye a vőlegényed.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 21. 11:54 | Link

Niko

A szőke persze tisztában volt vele, hogy túl messzire ment a lámpás dologgal. Ajkaira halvány görbület telepedett, miközben Niko tanácstalansága átcsapott felháborodásba. Valahol, a lelke mélyén Szofi teljesen meg tudta őt érteni, de esze ágában sem volt ezt kimondani.
A lány sohasem volt túl jó a lakberendezés témában -ennek több oka is lehetett, de most maradjunk abba, hogy egyszerűen túlságosan nő. Minden apróság lekötötte a figyelmét és elterelte a céltól, amire összpontosítani kívánt. Ez volt az oka annak is, hogy megakadt a lámpák között, holott gyakorlatilag minden hiányzott még. A fiú javaslata persze ésszerű volt, fel kellene állítani egy fontossági sorrendet. Ágy, konyha, nappali... Na, ez hiányzott a szőke mentális kis listájáról. Már régen elveszítette egyébként még azt a listát is. Túl sok dolog kötötte le a figyelmét egyszerre és hirtelen úgy tetszett, igazából mindenre szükségük lenne.
- Oké, igazad van! -ismerte el egy mártírsóhaj kíséretében. - Csak elkalandoztam.
Azt már nem tette hozzá, hogy sokadszor a mai nap folyamán, ahogyan azt sem, hogy valószínűleg így fogják átvészelni a vásárlás procedúrát. Nem akarta ráhozni a frászt Nikora, aki valószínűleg már egy életre megbánta, hogy a szőkét magával vitte.
Szofi a jobbját előhúzta, a fiú keze után nyúlt és lassan indult meg a konyhai berendezések irányába. Ha egy kicsit szemfülesebb lett volna, bizonyára tesz valamiféle megjegyzést a főzéses dologra, de most teljesen hidegen hagyta. Annyi minden volt itt, amire figyelnie kellett.
- Szóval... mit is szeretnél egészen pontosan? -pillantott fel Szofi a vőlegényére.
Elvégre Niko otthona lesz, ő pedig csak és kizárólag azért volt ott, hogy segítsen neki. Tegyük azért hozzá, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. október 21. 11:56
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 21. 12:15 | Link

Szofi

Bohócnak érzi magát. Egyértelmű, hogy a szőkeség jól mulat az ő nyomorán, és ezt nem könnyű elviselnie egy férfinak, akinek eddig nem kellett alkalmazkodnia asszonyokhoz.
- Vettem észre - szúrja oda kissé sértődötten.
Esze ágában sincs megbántani a másikat, de nem szeretné, hogy az éjszakát is itt töltsék. Pedig amilyen tempóban haladnak... Nikonak fogalma sincs, mi a különbség az elefántcsont és a tojáshéj színek között, ezért nem csoda, hogy a szeme is ki akar folyni a helyről.
- Köszönöm, ház asszonya - mosolyodik el végre kissé, mikor ujjait összefűzi párja ujjaival.
Így, hogy célirányosan indulnak meg a konyharészleg felé, máris jobban érzi magát. Útközben a tekintetükkel részvétet nyilvánítanak egymással egy másik szerencsétlennel. Legalább nincs egyedül.
- Feketét. Vagy szürkét, fát. Ezt nézd! - kivételesen ő kezd lelkesedni valami iránt. - Állj oda.
Elengedi Szofi kezét, majd a bútorhoz tessékeli. Néhány lépésnyit hátrál, karba teszi a kezeit. Tetőtől talpig végigméri menyasszonyát, meg a szekrényt, és elégedetten bólogat.
- Jól áll, ezt szeretném.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 21. 12:36 | Link

Niko

Szofi kifejlesztette a képességet, hogy képes legyen teljesen figyelmen kívül hagyni Niko duzzogását. Bizony esetekben. Már akkor tudta, hogy így fognak majd nézni egymásra, amikor napirendre tűzték a váráslás témát és ebben egyre csak biztosabbá vált, mióta betették ide a lábukat.
Ujjaik szorosan egymásba fonódtak és a szőke halkan felkacagott a megszólításon.
- Hogy mondtad? -érdeklődött az ajkaiba harapva.
Ház asszonya. Hát persze.
Szofi még sohasem gondolt úgy magára, mint aki képes lenne háztartást vezetni, korán férjhez menni, gyerekeket nevelni... Ebből a lánykérést már kipipálhatja, a többire pedig egyelőre gondolni sem hajlandó.
Nem tudta nem észre venni a tekintetet, amivel a párja és egy másik hasonló korú lány partnere üzenni próbáltak egymásnak. Miért való ennyire a férfiak természete ellen a vásárlás?  A lány aprót rázott a fején és biztos volt benne, hogy ő ezt sohasem fogja megérteni.
A férfiak furák.
Ezt pedig mi sem bizonyította jobban, mint hogy az oldalán álló férfiegyed hirtelen teljesen belelkesedett, akárcsak egy kisgyerek és a szekrény felé kezdte lökdösni őt.
- Komolyan hozzám akarsz bútort választani? -vonta fel Szof a szemöldökét, miközben megtámaszkodott a fán.
Mikor is álltak meg a férfiak az evolúciós fejlődésben?
Nevetve figyelte, ahogy Niko felméri őt és csodálatának tárgyát együtt, majd csak megrázta a fejét.
- És akkor miattam nem haladunk. -jegyezte meg, ahogy közelebb lépett a párjához és kezeit lassan a nyaka köré fonta. - Hogy is volt azokkal az ágyakkal?
A lelkes Niko határozottan kedvére való volt.

Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 23. 14:26 | Link

Szofi

Nem válaszol, csak mosolyogva megrázza a fejét. Szereti egyszer elmondani a dolgokat, és ha azt épp hallja Szofi, teljesen jól van úgy. Neki ő lesz a ház asszonya, tekintve, hogy Emmával nem tisztázta még a hozzáköltözést, na meg mégiscsak feleség lesz a szőkéből.
Abban az esetben, amikor végre a saját szájízének megfelelő terméket talál egy bevásárlás alkalmával, visszatér az életkedve és nem kínként kezeli a szituációt. Sőt. Komolyan jól szórakozik, miközben asszonykáját rendesen szemügyre veszi a leendő konyhabútora társaságában. El is képzeli a hálóingében, kócosan. Teljes az elégedettség.
- Mivel te fogod a legtöbb időt vele tölteni... Vagy rajta - vonja fel a szemöldökét.
- Nincs fél perce, hogy oda állítottalak, maradj csendben - szól rá fenyegetően miközben automatikusan a nő derekára csúsztatja kezeit.
Szemeit lehunyja, aztán lefejti magáról a másik kacsóit, hogy zsebéből elővegye a papírt, amit az eladó nyomott a kezébe.
- Fel kell írni a számát... - miközben beszél, közelebb lép a bútorhoz, és megkeresi rajta a matricát, amiről felfirkantja a megfelelő helyre a számokat.
Ezután elégedetten húzza tovább kezénél fogva kedvesét.
- Asztal? Bőr széket szeretnék hozzá...
Nézelődése közepette kissé elfeledkezett arról, hogy rosszul kellene éreznie magát. Igazság szerint pontosan azért hagyta, hogy úrrá legyen rajta a lelkesedés, hogy fordított legyen a helyzet és ő álljon bosszút az órákon át tartó fali dísz válogatásért.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 7. 10:03 | Link

Niko


Szofi szinte el sem akarja hinni, mennyire fordítva sült el a kis terve, mint képzelte. Niko egészen belejött a vásárlásba, a szőkéből pedig hirtelen utánfutó lett, na meg kirakati bábu, akit könnyedén oda lehetett állítani minden második bútordarab mellé. Valahol nagyon jól szórakozott, közben pedig kissé csalódott volt. Szerette volna látni, ahogy Niko elunja az életét, miközben bútorok színéről és ágyneműhuzatokról folytatnak mélyre ható eszmecserét.
- Azért ne hidd, hogy mindent egyedül fogok csinálni. –nevetett fel a szőke, miközben kezei a férfi vállára csusszantak. - De már eléggé megnéztél. –forgatta meg szemeit a lány, ahogy elhúzódott Nikotól.
Sokkal jobb ötletei lettek volna, hogyan is folytassák a mai napot, de a vőlegénye hirtelenjében nagyon belejött a vásárlásba és a szőke parkolópályára lett helyezve.  Valahol sértette az önérzetét, közben pedig tagadhatatlan büszkeséggel a szemeiben figyelte, ahogy Niko felírja a bútor számát, majd maga után rángatja. Ki gondolta volna, hogy ide is eljutnak valaha.
A lány kritikus szemmel mérte fel az asztalkínálatot, miközben végigsétált közöttük és minden egyes bútordarabot megérintett, mintha ezzel okosabb lenne. Felsóhajtott, ahogy végigért a soron és elemelt egy pezsgőt a kihelyezett állványról. Máskor is ide jönnek bútort venni.
- Ne legyen üveg, rendben? Azzal rengeteg a gond. –ingatta a fejét kissé bizonytalanul és ivott egy kortyot.
Kezdte már sejteni, hogy mire megy ki a játék. Vőlegénye pontosan tudta, hogy az állólámpák és könyvespolcok rengetegében eltöltött néhány óra a szőke bosszúja volt bizonyos múltban történt eseményekért és sikerült ezt a maga javára fordítania. Szofi sohasem vallotta volna be, de elismeréssel tartozott Niko kitartásáért.
Lehúzta az italt és már nyúlt is a következőért. Ha harc, hát legyen harc.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 7. 10:04
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok