36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 10. 00:35 | Link

Őrült világ – debütálás
Tybalt bácsi aka. Révay A. Valentin


Nem hitte el. Még mindig nehezen fogta fel, hogy Júlia lett belőle. Az újságírók persze, szokás szerint megrohamozták, de elintézte őket annyival, hogy adott nekik egy ingyen fürdőt, „egészségükre váljék” mondat kíséretében, elegánsan meghajolva.

Jó, egy leheletnyi önprodukálás azért volt ebben, de annyira felbosszantották, hogy muszáj volt valamilyen úton-módon lerázni őket.
Megvan a helye és ideje a hivatalos sajtótájékoztatónak, nem igaz, hogy nem lehet kivárni, addig meg hagyják, hadd tegye a dolgát.

Hogyan legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején… hát így. Escalusnak is javasolni kellett volna, hogy öntse nyakon a kakaskodókat vízzel, oszt jól van. Ez az Aguamenti bűbáj hasznos tömegoszlató-fegyver.

Hamar elszaladt ezek után átöltözni, ezúttal megnyugtatták, hogy a hangtechnikát nem áztatta el, nem lesz szükség kényszermegoldásokra és acapellára, ami amúgy sem szerencsés ekkora területen belül, mint amekkora a szalamantoni színház.

Az átvedlés viszonylag gyorsan ment, a sminkelés volt kicsit lassabb, de igyekezett, hogy ne maradhasson le az előadás egyetlen percéről sem. Szerette a darabot, annak ellenére, hogy Romeo karakterét helyenként szintén Aguamentivel kínálta volna, hogy fulladjon is bele.

De már kívánt neki taroló átkot, Hasfelmetsző Jack-átkot, sőt, egy kis Adavát is, de azt csak akkor, ha már nagyon felhergelte magát a könyv olvasásán. Szóval az ifjú Romeo-színésznek nem volt könnyű dolga, mire Bori Júliává érett a próbák során, de azért megcsinálták a fiatalok.

- Nekem akkor is Paris meg Tybalt a szimpatikusabb – duzzogott még az előadás kezdete előtt tíz perccel is, Romeo meg csak vigyorogva vállon bökte finoman, nehogy Júlia leharapja a fejét.
- Értem én, hogy engem imádsz, Bori, de hát… most őt kell levenned a lábáról – viccelődött Paris színésze a lánnyal. Fiatal végzősök voltak a művészeti suliban, úgyhogy korban kicsit közelebb is álltak egymáshoz, mint az első éneklős párjával.
- Nem fair – durcáskodott tovább.
- Na, kezdődik a nyitány, nekem hamarosan előre kell mennem, tudod, menyecském. Aztán csak ügyesen, szorítok neked – ugratta Romeo, mire Bori fejcsóválva ment inkább komolyabb társaságot keresni. Izgult. Nem is kicsit, mert ez a tömeg azért csak nagyobb, mint az az éneklős esten volt, és ez az első igazi szerepe.
- Maga hogy csinálja, hogy nem megy az egekbe a pulzusa? – pillantott segélykérőn Révayra.
Most már szabályosan hiányolta a leönteni való újságírókat. Remek feszültséglevezető elfoglaltság...
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. november 6. 16:11
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 10. 00:56 | Link



Mondhatjuk, hogy nem rajongtam túlságosan a vizsgaelőadásokért, meg a művészeti sulisokért, néha egyszerűen csak idegbajt kaptam a pofátlan kis taknyosoktól, a Marie Antoinette premierjén pálcát fogtam a Herbertet játszó színészre. Pedig én próbáltam türelmes lenni, de ha valami fel tud idegesíteni, az a professzionalizmus teljes hiánya. Ma, mikor a délután beestem, összefutottam pár ázott firkásszal és volt egy megérzésem, hogy ismét Aquamenti asszonysággal sodorta őket össze a sors. Hát ragyogó...
Igazából nem sok időm volt velük törődni, mert a hangosítást teszteltük, volt, hogy a bűbájjal akadtak gondok és olyankor az egész sokkal hangosabb volt a kelleténél... Közben be kellett ülnöm a sminkeshez is, meg a fodrászhoz, aki elpanaszolta, hogy megint hosszú a hajam és mennyivel jobban szereti a karaktert rövid hajjal, mire kedvesen rámosolyogtam.
- Fogja be a száját és csinálja, amiért fizetik - simítottam meg az arcát gyengéden, ezzel sikerült is ráhoznom a frászt, hogy aztán a zöld ruházatomban csendesen üldögélve dúdolgathassam Verona betétdalát.
Immáron teljes harci díszben indultam a színpad mellett várakozó stábhoz, akik éppen a saját kis kicsinyes tinédzser gondjaikkal voltak elfoglalva. Csak hangosan felhorkantam és látványosan egyikről a másikra néztem
- Van valakinél perec? Szükségem lenne rá! - fontam össze a karomat a mellkasom előtt, aztán csak megráztam a fejemet. Nonszensz, nem értek még meg a közönség előtti fellépésre, kölykök még csupán mind.
Miss Vizeslány megkérdezte tőlem, hogyan nem idegeskedek előadások előtt, mire ránéztem a szemöldököm felvonva.
- Egyszerű. Én nem eljátszok egy szerepet, a szerep én vagyok - jegyeztem meg a szemem forgatva, majd Mercutiora néztem. Azért velük jó volt a színpadon együtt dolgozni, szerettem elhajolni, mikor csókot dobott a Veronai jelenetben.
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 10. 01:32 | Link

Őrült világ – debütálás
Tybalt bácsi aka. Révay A. Valentin


- Nem tehetek róla, nem kedveltem meg Romeót – forgatta a szemét a válaszra, de legalább most már eljutottunk odáig, hogy nem akartam automatice felkenni a falra a srácot, jópofa volt, de egy idő után sok a stílusa. – És nem várom az interjút, mert tudom, hogyha én lelépek a színpadról a végén, meg fognak rohamozni.
Nem árt meg neki a józanító pofon, de legközelebb leöntöm őt is. Stílusosabb. De ha megint olyan lüke újságírót fogunk ki, én… én… szabadon engedem a bennem rejlő Capulet-szellemiséget.


Borinál ugyan volt sajtos perec, házi sütésű, de úgy döntött, hogy ismerve a kollégáját, inkább nem kínálja meg, sajnálta volna kritikára pazarolni a finom anyuci-féle nassolni valót.

Amint felmentek a színpadra, akiknek kellett, odasurrant a helyére, hogy amikor váltás van, és ő következik, akkor gyorsan tehesse meg. Valami fantasztikus volt a művészetisek vizsgaelőadása még így is, hogy egyelőre messze állnak a profik szintjétől. Ez a darab megunhatatlan, főleg a vége. Azt képes lett volna órákig újra-meg újra visszajátszani. Túlságosan imádta, amikor Romeo önkezével megszabadítja a nézőket a szenvedéstől, azaz saját magától.

A veronai betétdalra már járt a kis lábacskája úgy szép halkan, a dallam magával ragadta. Kész. Verona beszippantotta, és így már fejben is ott volt, ahol lennie kellett, Júlia-üzemmódba kapcsolt.
Amint ő következett, már sietett is, és remekül sikerült a jelenet, bár itt ő még nem sokat énekelt, inkább csak színészkedett a dada és Capuletné mellett.

Valahogy Bori mintha megtalálta volna a hangját, de főleg önmagát. Nem volt olyan nagyon nehéz a dolga, korban közel álltak egymással Júliához, és tiltakozni, hát azt tudott a házasság ellen rendesen.
Remélte azért, hogy közben nem talál valahol valahogy kedves Tybaltjuk egy adag perecet…

Nem szívesen menekített volna most Júliaként perecet.
A közös szám Romeóval majdnem fintorgást váltott ki belőle, de szerencsére elnyomta ezt, ráparancsolt magára, hogy ő most Júlia, és szeretnie kell Romeót.

Ha kevésbé lenne ilyen, még menne is…
Ja, a színlelt vágy tényleg rossz…
És nem tudok sokat a szív dolgairól, és nem akarom még látni… ráérek.


Hát, kicsit furcsa volt ez így, de megoldotta. Mást képzelt Romeo helyébe, akivel tudna előadni, mert felőle érezte az alázatot, és inkább segítette, mint hátráltatta a munkában.
Konkrétan a színi estre gondolt, ez segített neki abban, hogy kieressze a hangját.
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. november 6. 16:12
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 30. 21:38 | Link



Mert ő nem szereti Rómeót! Paff neki, ez olyan, mintha én komolyan szerelmes lennék Boriba... Na persze, ennyire azért ne feszegessük a törvényesség határait. Egész egyszerűen jó színész voltam, azért mégsem lehet eltekinteni attól, hogy hóbortos vagyok, önfejű és úgy nem mellesleg 40 éves. Mégis szívem-lelkem beleadtam Tybalt szerepébe, mert nekem ez így volt természetes. Ha nem színészkedném, szerintem többszörös személyiséghasadásom lenne. Nem tudom, melyikkel jártam jobban.
- Ezt úgy mondod, mintha kifogás lenne - néztem rá "Én ezt nem veszem be" arckifejezéssel, hogy aztán még egy rántással helyre igazítsam a kabátomat, aztán felsiessek a verekedés jelenethez. Többnyire csupán színlelt volt... Többnyire. Aztán egyszer elszakadt a cérna és pont az előadás előtt sikerült összekapnom az egyik statisztával. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy nem lettem megdicsérve. Most azonban minden ment, takkra pontosan és a verekedés is csupán addig tartott, míg Verona hercege fel nem kiáltott. Ő volt az egyetlen személy, aki előtt ténylegesen alázatos meghajlást mutattam be. Aztán a Verona betétdal jó része alatt kiemelt helyen ácsorogtunk fent az emelvényen a két eszelőssel.
Aztán jött Júliáék első jelenete, mi pedig mint a szélvész lerohantunk a színpadról. Vagyis ők, én csak hosszú lépésekkel átszeltem a teret a lépcsőig, hogy aztán lebaktassak. Fel kellett készüljek Júlia fogadására. Szóval kis kitérő után ismét változott a helyszín és amint Bori lejött, voltam kedves egy nagy darab perecet az arcába pöccinteni.
- Van még ezen mit csiszolni. Aztán csak óvatosan a nőfalóval... - néztem rá oldalra biccentve a fejemet, majd a vállára tettem a kezem és eltoltam az öltözőig.
- Húzzál öltözni, Julis, mert lecsúszod a duettet Verona legjobb partijával... - a hangomon is hallani lehetett, mennyire irtóztam Rómeótól. Wáh... Gyakran én is énekeltem, eltúlzott gesztusokkal, szerencse, hogy itt nem működött a hangosítás...
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 31. 00:56 | Link

Őrült világ – debütálás
Tybalt bácsi aka. Révay A. Valentin


 - Egy aljas, tapló, rohadék. Előadás után megfojthatom? – sziszegte dühösen. Nemrég megint veszekedett a kettős, pontosabban Bori üvöltözött, meg néhány statiszta csattanát vélt hallani, úgyhogy a rossz hangulat borítékolva volt.
Sóhajtott. Egyszerűen nem értette ezt az embert, de kedvelte. Hogy mivel érte el? Meg ne kérdezze senki tőle. Az viszont biztos volt, hogy a fiút, akivel ma közösen romantikázniuk kellett művészien, zsigerből gyűlölte.
Szimpla unszimpátia volt ez a részéről, nem tehetett róla.
Természetesen gondoskodott róla, hogy Romeónak ne legyen jó, jól megkínálta egy olyan étellel, amire a gyomra égéssel válaszolt általában, ilyesmit nem is nagyon ehetett a srác, de Bori addig győzködte, hogy semmi gonosz szándék nincs e mögött, csak engesztelő-ajándék a pofonokért, hogy bedőlt neki… lehetett volna több esze is idősebb létére…
A kedves fiatalember ezek után olyan átéléssel énekelte a Miért fáj? c. részt, hogy Bori már kezdte megsajnálni, látszott rajta, hogy tényleg szenvedett, de azért ott bujkált a szája szegletében az a hamiskás mosoly, amiről tudni lehetett, hogy bizony művelt valamit, de azt csak a jó ég tudja, hogy mit. Meg az, akivel művelte…
A báljelenetre úgy festett, mintha Romeo összeszedte volna magát, de még mindig elég rosszul festett.
Ajjaj… talán mégse kellett volna megetetnem vele?
Hamar félrerakta a lelkiismeret furdalását, mert még színpadon volt. A szenvedő hősszerelmes kibírta még két számig, de utána beugrónak kellett mennie.
A műsor azonban a felvonások közti szünetben az öltözőben folytatódott tovább.
- Mégis mit tettem volna? Bőven megérdemelted, amit kaptál… - próbálta védeni magát Bori, és ott akarta hagyni, de a másik nem engedett.
- Mi a francot ártottam én neked?
- Csak annyit, hogy létezel… hagyj már békén! Szállj le a földre, utállak!- Azzal már le is rohant a lépcsőkről, és még épp időben elcsípte Révay urat, hogy bőgve a háta mögé meneküljön.
- Vá… várj már meg!
Bori azonban nem várt, hanem elegánsan elkapta a perecet, és Romeo arcába továbbította, akinek így is volt baja Bori bosszújának köszönhetően.
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. november 6. 16:13
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 31. 01:22 | Link



A kérdésére persze felvettem a rosszalló arckifejezésemet, mert egyáltalán nem tartottam jó ötletnek emberek megfojtását. Mármint, voltak kivételek, mint például az összes férfi, aki valaha arra gondolt, hogy a lányom közelébe merészkedjen, vagy így fog dönteni. Nem, azokat tényleg sokkal könnyebb lenne elásnom a kertben, még virágföldre sem kellene költenem.
- Amennyiben továbbra is együtt akartok dolgozni, akkor nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet. Amúgy sem próbáltad még, nem is biztos, hogy menne - néztem rá rosszalló pillantással. Mert hát vannak, akiknek az ilyesmiben már nagyobb gyakorlata van és most nem akarok ujjal mutogatni, khm, khm, khm. Aztán utána volt egy kisebb fennakadás, Rómeó pedig meglehetősen szenvelegve adta elő a [I]Miért fáj?-t, ez meg elég gyanús volt. Aztán a bál alatt még inkább kiült az arcára, hogy valami nem okés, na nem mintha nekem lett volna rá időm az epilepsziás rohamom közepette, hogy őt tanulmányozzam. Aztán jött az Ez a kéz utolér, ami közben megszorongattam az egyik csajszi nyakát. Igazából határozottan szerettem ezt a számot, mert én álltam a középpontban. És ugye milyen igaz is, hogy A vágyott nő ha másra vár, Egy sebzett szív az bosszút áll.
A srác nem is bírta ki a teljes első felvonást, szóval a Ha Ha ha alatt voltam szíves meglátogatni Borit, persze csak miután végzett az átöltözéssel, meg én is.
- Mégis mi a jó francot műveltél? - kérdeztem a lehető leghalkabban, hogy ne kavarjam még nagyobb slamasztikába, míg nem vagyok biztos a dologban. Azonban elég hamar jött érte a sminkes, így csak egy villámló pillantást vetettem rá.
Az esküvő jelenet alatt szokás szerint kis késéssel becsusszantam a párocskák közé egymagam és a nyakláncomba voltan látványosan szerelmes. Aztán eljött a szünet ideje, amikor is ezeknél újra kitört a háború. Komolyan, rosszabb a helyzet, mint Veronában...
Aztán mire elmélázhattam volna, élő pajzsnak használtak és még a perecem is elvették, amit amúgy szándékoztam megenni. Rómeó meg volt oly édes, hogy megindult felém, mire a kabátom ujjából elő rántottam a pálcámat és vészjósló pillantást vetettem rá. Amúgy is utáltam, ha ezek a mitugrász kölykök az aurámban tobzódtak.
- Nagyon nem ajánlom... lépj hátra kettőt! - le sem vettem róla a tekintetem, majd intettem Borinak, hogy húzzon az öltöző felé. - Hozzád még lesz egy-két keresetlen szavad...
Hogy melyiküknek szólt, azt hagytam, hadd döntsék el maguk.
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 31. 01:45 | Link

Őrült világ – debütálás
Tybald bácsi aka. Révay A. Valentin


- Bocsánat. – Romeo Azonnal hátrált is, nem akart komoly balhét, de szívesen ment volna Júlia után, csakhogy allergiás reakciója akadályozta ebben. Nem sokkal a civódás után orvoshoz kellett vonulnia.
Oké, hogy volt szándékosság a dologban, de ennyire rosszat azért nem akart még Bori sem. Ő maga is frászt kapott az eü-intézmények gondolatától is. Nem. Nem látogatom meg. Be nem teszem oda a lábam… a beugró legalább normális és nem arrogáns.
Az átöltözés után bevárta, amíg a sminkes egyszerűen végzett, majd elcsípte épp időben Tybald bááácsit.
- Én ezt… nem akartam. Nem tudtam, hogy allergiás rá – Pontosabban, hogy ennyire kibukik attól a bizonyos összetevőtől a gyomra.
Tényleg nem akart ennyire messzire menni, csak a gyerekes bosszúvágy vezérelte a legutóbbi tréfákért, amiket a fiú űzött vele.
Igen, ezúttal tényleg mind a kettő messzire ment, aminek majdnem az előadás látta kárát, és örülhettek, hogy a rendező nem tette ki őket páros lábbal még… megpróbálta, hátha némileg több együtt töltött idő után csak elsimulnak az ellentétek.
- Ugye nem lesz nagy baja? – Na, nem mintha komolyan aggódott volna Romeóért, leginkább a saját bőrét féltette, hogy mégis mit fog kapni ezért a pöttyet alattomos visszavágásért.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 31. 02:01 | Link



Asszem, hogy a kissrác lef.sta tőlem a bokáját. Még lehet, hogy elnézést kéne kérnem a kosztümöstől ezért, de csak ha biztos vagyok az ez utóbb történt incidensben. Lehet, hogy csak képletesen történt meg. Annyi előnyöm egészen biztosan született az egészből, hogy már nem akarta beszennyezni a mocskos kis mancsával az aurámat, szépen lelépett. Azaz elvitték kórházba, mert elvileg rosszabbul lett, de ez már nem az én problémám volt, így nem is törődtem vele.
Még nekem is kentek egy kis púdert a fejemre, illetve próbáltak valamit kezdeni a rakoncátlan hajtincseimmel, mire a csaj kezére vágtam.
- Ez a kéz utolér! - néztem rá figyelmeztetően, még talán egy egészen kicsit vicsorítva is, majd felkeltem a székemből és indultam is ki a folyosóra, hogy kicsit még kinyújtóztassam a tagjaimat a második felvonás előtt.  Aztán megérkezett Julcsika, aki rögtön elkezdte ecsetelni, hogy jaj ő nem így gondolta, én meg csak nagy szemekkel néztem rá. Aztán körbenéztem, mint aki nem akarja, hogy mások is meghallják a dolgot, hogy körülményesen lejjebb hajoljak és intsek, hogy hajoljon közelebb.
- Elárulhatok egy titkot? ...Nem érdekel. - közöltem enyhén magasabb hangon az átlagnál, de suttogva, mert ugyebár ezt senki nem tudhatta rajta kívül. Aztán felegyenesedtem és megvontam a vállamat. Az ő problémájuk volt, ameddig Rómeó beugrója ki nem esik, és nem nekem kell beállnom helyette, addig én teljesen boldog vagyok a helyzetemmel.
- Fogalmam sincs, de remélem tudod, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy élő pajzsként használtál - néztem rá kissé apásan, az a "világos?" arccal. Közben a háttérben felhangzott a Jogod nem volt előszele, a kis beszélgetés, amit valamilyen furcsa módon szerettem. Szóval csak sóhajtva néztem a lányra, majd megráztam a fejemet.
- Igyekezz nem elszúrni, oké? Nincs több perecem.
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 31. 02:22 | Link

Őrült világ – debütálás
Tybalt bácsi aka. Révay A. Valentin


Juliska hálát adott a víz – és könnyálló sminknek, de gyorsan letörölte, ne hihessék az örök pörgős ciklont gyengének.
- Az a perec jól jött éppen. Anya sütött házilag, nekem még van… ha tényleg megeszi, megkínálhatom.
 - Engem viszont érdekel, hogy mi lesz vele – suttogtam vissza. – Mit tud róla? Ugye nem vitték… oda?
Azzal az "oda" szócskával a kórházra-orvosra célzott. Ezt még a leginkább utált egyénnek se kívánta, akármennyire falnak ment tőle.
Bori arról már nem tudott, mert amint Révay intett neki, ő azonnal le is lécelt akkor. A kis kamasz bólintott, ő sem akarta elszúrni, elég volt egyszer a hangtechnika baki, még jól emlékezett rá, hogy tulajdonképp az indította be nála a színházasdit, de arra sose számított, hogy így fog valakit utálni, mint Romeo színésze, és hogy aggódni is fog érte.
Bori eztán nem sokat időzhetett aggodalmában, mert jött a második felvonás, és ezzel mázlija volt, hogy felbukkant az eredeti partnere, a második felvonás közepére visszaért, és cserélte is a színészét, így az önátsegítést a túlvilágra már az eredeti tervek szerint csinálták.
- Remélem, most boldog vagy, Bori – morogta a srác az előadás végén.
- Mégis mi a nyavalya történt veled?
- Ezt én is kérdezhetném. Teljesen megvesztél? Ez már a harmadik alkalom, hogy megpróbálsz megölni.
- Te meg az arroganciáddal kikészíteni. Szállj le a magas paciról, attól, hogy Romeo lettél, még nem vagy valaki. Példát vehetnél Tybaltunkról, talán, ha megembereled magad, talán nem foglak utálni. Talán – sziszegte a szőke.
Már megint kezdték a műsort, pardon, folytatták ott, ahol abbahagyták…
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. november 6. 16:14
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 31. 02:34 | Link



Hát, mintha még sírt is volna, de nem voltam biztos benne, és hát mindenkinek jobb volt így, ha én nem veszek tudomást női nemű lények érzelmeiről. Leginkább ignorálni szerettem őket. Aztán megkínált pereccel, én meg elhúztam a számat és elgondolkoztam kicsit, hogy most elfogadjam-e.
- Ha nem akarsz engem is eltenni láb alól, legyen. Nem szeretem a beugrómat, egy tehetségtelen kis senki. Legutóbb mikor az R&J turnus alatt beteg voltam, két szerelmes dal ideje alatt hánytam a színfalak között... - csak hogy rávilágítsak az elkötelezettségemre, kiemeltem ezt a kis sztorit. Nem mondhatnám, hogy örültek nekem, de nem nagyon zavartattam magamat. A shownak folytatódnia kell.
- Hova? Orvoshoz? Gondolom de, mivel az emberek oda kerülnek, ha betegek... - próbáltam elmagyarázni, mintha egy öt évessel beszélgetnék. Hogy mennyire nehéz eset a mai fiatalság... Legalább abban szót fogadott, hogy igyekezzen ne elszúrni, de aztán nekem menni is kellett, mert hát, Belém égett! Mármint nem ez az egész, hanem... áh, mindegy, csak belém égett. Aztán le is jöhettem, ezen kívül már csak meghalnom kellett, ami már piskóta volt. Szerettem kiterülni a színpadon, olyan jól tudtam csinálni...
Alig hogy meghaltak, már ment is ismét a hisztéria, mire mindkettőnek elkaptam a tarkóját, aztán onnan a vállukra csúszott a kezem. Kettejük közt álltam, édes mosollyal.
- Ha tovább cirkuszoltok, és nem jöttök a színpadra széles mosollyal, mindkettőtöket berúglak a zenekari árokba egészen véletlenül a tapsrend alatt... - jegyeztem meg aranyosan mosolyogva magam elé, majd megveregettem a kis hölgy vállát és odabaktattam a helyemre.
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 31. 11:10 | Link

Őrült világ – debütálás
Tybalt bácsi aka. Révay A. Valentin

Bori ijedten megrezzent, és meg is jegyezte:
- Én a kórházra gondoltam – suttogta halkan, bűnbánó arccal. Ilyet senkinek se kívánt. – Anya perecétől még senki se lett rosszul, és miért tenném el magát láb alól?
Amint folytatódott a kettős kakaskodása, még Benvoliót és Mercurtiót is kis híján letarolták, majdnem pálcát rántottak egymásra, és még épp időben lépett közbe Tybalt, ezúttal a békítő szerepében. Még jó, hogy ez nem jutott el a firkászok fülébe…
- Mégis mi a franc baja van velem?
 - Haver, néha tényleg visszavehetnél, ha nem kér belőled.
 - Próbálok jó fej lenni, erre kis híján eltesz hidegre. Ezt még visszakapja a kis…
 - Én a helyedben nem tenném.
 - Miért nem?
 - Fogalmad nincs, ember, kinek a rokona ez a csaj. Pálcát akarsz megint a torkodnak?
 - Na ne! Ugye nem…
 - De-de. Tybalt unokahúga, nem kekeckednék vele.
 - Nem is Révayval akarok kitolni. Csak kicsit ráijesztek, háta mégse vagyok olyan utálatos.
 - Csak arrogáns, ebben igaza van.
 - Van egy egészséges önbizalmam, ezzel mi a gáz?


Bori a tapsrend alatt rá se nézett. Felvette az aranyos kislány-pofiját, és mihelyst legördült a függöny, felképelte Romeót.
 - Kopj le. Nem kérek belőled, senkinek sincs joga hozzá, hogy szekálja a másikat. Szőke vagyok, és? Közöd hozzá? Nem vagyok a macskád sem, te… akkora hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél.
Azzal már vonult is átöltözni, közben kikerülte Révayt. Borinak erős volta gyanúja, hogy talán rájátszhatott a srác, semmit se vett készpénznek a partnerétől.
- Megtettem, amit kért. Még egy előadásunk van ma... hogy bírjam ki vele?
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. november 6. 16:14
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. november 3. 16:13 | Link

Hunyadváry Borbála művésznő és Révay A. Valentin művész úr
Ó Rómeó, miért vagy te Palatkai Norbert...?

Mennyire idegesítő. Igen, Palatkai Norbert mélyen tisztelt ifjonc művész úr baromira idegesítőnek találja a szintén ifjonc és szintén mélyen tisztelt művésznőt. Nem érti. Miközben a lányra pillantva még az ő bensőjében is megmozdul valami, közben képtelen a közelében maradni. Olyan ez, mint egy gyógyszer: miközben a szervezet minden porcikája enyhülésért sóvárogva fogadja be, közben az íze gusztustalan és egyébként is, ki szeret gyógyszert szedni? Ezzel azonban sem ideje, sem energiája foglalkozni, elvégre itt ő most A Színész, aki majd learatja a babérokat tökéletes, minőségi játékával. Elkápráztat minden jövevényt, aki ma megjelent és el fogják ismerni tehetségét és játékát... Legalább annyira, mint Révay Valentinét. Elvégre Tybalt mégsem ragyoghatja túl Rómeót, nemde?
Csak egy pillanat műve. Két fiola, az egyik azonban ravasz bájitalt rejt, valódit. Norbertnek meggyőződése, hogy most halálra fogja rémiszteni a szőkét, aki természetesen bele fog bakizni az előadásba éppen ezért. Minden tökéletes, olyannyira, hogy orrát nagyképűn húzza fel egy pillanatra, szemeiben ravaszság csillan. Süt róla, hogy tökéletesnek tartja nemcsak magát, de a tervét is. Tekintete arrébb siklik, ahol a mellékszereplők rohangálnak, csak ezután néz ismét a két fiolára. El is emeli az egyiket, s mint ki jól végezte dolgát folytatja az előadást ugyanott, ahol abbahagyta.
Felcsendül a Lesz ébredés vagy tévedés? című szám, minden úgy halad, ahogy kell. Minden tökéletes. Olyannyira, hogy fel sem tűnik neki, hogy csínye beteljesülni látszik, csak nem épp úgy, ahogyan azt eltervezi. A gondosan elkészített tetszhalál főzetet tartalmazó üvegcsét ugyanis Bori emeli épp ajkához, hogy legurítsa tartalmát, míg az ártalmatlan lötty rejtőzik Rómeónál. Norbert rendkívül ügyes kotyvasztó, a legtöbb vele egykorú, de tán még az idősebbek is megirigyelhetik ügyességét. Sosem hibázik, ha egy főzetről van szó. Most sem tette.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. november 10. 12:56 | Link


És Norbi, a bajkeverő
Tybalt

Persze nem így gondola ő sem a mai dolgok alakulását, de nem is igen érdekelt, mert a tervek nem számítanak. Inkább csak az, hogy mi is lett a végeredményük. Aztán csak csórtam egy kicsit a perecből, mert én nem voltam allergiás semmire és hát elég vonzó péksüti volt.
- Nem tudom, manapság már nem bízhat az ember senkiben... - jegyeztem meg, de aztán megint kitört a háború, én meg úgy döntöttem, hogy nem is érdekel tovább. Ha elszúrják az előadást úgyis mindkettő "véletlenül" a zenekari árokban végzi majd, ha rajtam múlik. Az én presztízsemet ne rontsa le senki, pláne ne ilyen kis taknyosok.
Aztán a tapsrendet követően csattant a pofon, én meg csak fogtam a fejemet és felsóhajtottam. jegyzet önmagam számára: Soha. SOHA ne fogadj el többet Művészetis vizsgaelőadásra felkínált posztot. Soha.
- Úgy kérlek, hogy összeszeded a maradék méltóságodat a padlóról és színészhez méltóan viselkedsz - jegyeztem meg halkan, de aztán mentem is, hogy a vodkás vízzel felfrissített első jelmezemet visszakaparintsam. A zöld inges kombó annyira nem volt a szívem csücske, mint a bálos cuccom, de azért elég jól elvoltam ezzel is. Legalább ebben nem haltam meg.
Viszont a második halálom után beütött a krach. Én láttam, hogy Rómeó ott valamit baromkodik a fiolákkal, na de ki gondolta volna, hogy ebből majd probléma lesz? Mert hogy nem én, az biztos. Igazából csak reménykedtem, naiv módon, hogy végre kicsit békén hagyják egymást. Hiba volt...?
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 13. 06:41 | Link

Tybalt bácsi aka. Révay A. Valentin
Hogyan legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?

Khm… mondani könnyű… megtenni annál nehezebb. Csak meg ne szólaljon színpadon kívül az a tuskó… - gondolta Bori mérgesen. Ma már elég volt neki a kalandokból, szeretett volna egy nyugis előadást, lehetőleg Romeo irritáló szövegelése nélkül. Más kérdés, hogy a srácnak meg épp Bori volt irritáló.
Erre szokták azt mondani, hogy kinek a pap, khm, a többit meg mindenki helyettesítse be tetszése szerint.
 - Maga szerint én itt lennék, ha anyám nem tudna jól főzni-sütni? – forgatta a szemeit. Ezt a sértést! Még hogy anya kajája megbízhatatlan, mázli, hogy csak én hallottam…
A háború újabb kitörése után kaptak a fiatalok „néhány” szúró pillantást, végül Róza tett rendet a kakaskodók között, egyiket az egyik, másikat a másik irányba terelve.
Ó, igen. A fiolák… Amit Romeo nem sejtett, az az, hogy az ő kis drága fiolájában ártalmatlan zöld tea lapult, az ijesztésre szánt ital pedig végezte a dolgát az adott időnél kissé előbb és kissé más kezében…
- Na jól van, elég ebből, kelj már fel! Vagy idehívom Norbit… - fenyegette a dajka színésze, csakhogy nem használt.
Egy órás kavarodás lett, mire Bori magához tért, kótyagosan.
- Mi… mi történt itt? – pislogott párat. Rémült volt még mindig, ezúttal komolyan azt hitte, hogy ébredés helyett tévedés lesz, mert hogy ez a lötty, amit legurított, nem az átlagos teácskája volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. november 13. 15:05 | Link


És Norbi, a bajkeverő
Tybalt

Persze a kajás megjegyzésen a kisasszony felhúzta az orrát, de én ezen nem igen háborgattam magam. Lazán megvontam a vállamat közömbös arccal, miközben a perecet a számba tömtem. Bár nem tudom mennyire lehet teli szájjal pókerarcot vágni. Én minden esetre megpróbálkoztam vele.
Közben újabb csata tört ki, de én nem kívántam a szemtanújává válni, hát felkerekedtem és szépen elbattyogtam az öltözőig, ahol át is vedlettem a friss illatú, jól kinéző zöld ingemben. Oh, micsoda halál mentes csoda. Ezek után sikerült a fiolás incidenst megcsodálnom...
A második előadás totál botrányba fulladt, Júlia nem ébredt fel, Rómeó elbújt valahol a színfalak mögött, a dajka őrjöngött, a rendező ezen az estén szinte a teljes beugró gárdát mozgósította, míg mi Mercutioval egy nem létező jelenetet játszottunk el. Fent ültünk egy leeresztett gerendán, majdnem a díszletek teteje felé, miközben figyeltük Veronát és megbeszéltük a dolgokat.
- Én mondom neked, Montague kutyák... nem lesz ennek jó vége. Hajnalra valaki itt fog ülni mellettünk
- Sajnos egyet kell veled értenem, Macskakirály... ha ez így megy tovább, valaki megbotlik és fűbe harap! - érkezett a Shakespeare által sosem papírra vetett válasz. Végül is én határozottan élveztem a plusz játékidőt, amit kaptunk, míg igyekeztek rendet tenni a gárdában. Aztán mikor visszakerültem a talajra, összecsaptam a két tenyerem.
- Ooooooo Rómeóóóóóó - a hangom magasabb volt, mint általában és dallamos, tehát jött az alap reakció: mindenki, aki ismerte ezt a fajta viselkedésemet, már igyekezett is eltűnni az útból, meg rögtönzött útmutatást adott, hogy merre is keressem a ficsúrt. Már éppen slisszolt volna el, de elkaptam a grabancát - és itt most nem a ruhájára kell gondolni - és a rendező felé vonszoltam, miközben ő hevesen jajgatott. Azért az nem túlságosan jó érzés, ha összemarkolják a bőrt meg az izmokat a nyakadon és annál fogva vonszolnak. Csak ez engem nem érdekelt, maga kereste a bajt.
- Rendező úr, attól tartok, a hozzá fűzött remények ellenére Palatkai úr még nem érett meg arra, hogy a színház főállású színésze legyen. Javaslom a képzésének előröl kezdését - közöltem, a rendező pedig szégyenkezve, de egyet értett velem. Megsemmisítő pillantást vetettem a kölyökre, majd indultam megnézni, hogy mi is van Julcsával. Még egy ilyen este és visszaadom ezt a színházat, köszönöm szépen.
Kb fél óra telt még el, mire magához tért.
- Hát... sok minden - közöltem a pulzusát ellenőrizve, majd megvontam a vállamat. Persze a dajka egyből elkezdett beszámolni. A lepcses szájú mindenét, hogy Capuletné még nem adta be neki a felmondását...
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 13. 17:47 | Link

Valentin
plusz egy bajkeverő


Bori magához tért. Azaz ezt nem mondanám, sokkal inkább azt, hogy felébredt. Mégse lett tévedés ebből, legalábbis nem akkora, ami kiváltotta belőle a riadalmat. Hát sikerült a srácnak elérnie, amit akart, még ha nem is abban a formában, amiben az tervezte.
- Mi a sz… ittam?! – fakadt ki a valljuk be, még igencsak kölyöknek nevezhető hölgyemény, mert hát februárban töltötte a tizennégyet, úgyhogy még bőven a gyerek kategóriába sorolható.
Ez a nem túl szalonképes megnyilvánulás ritkán hagyta el a száját, de az utóbbi időben elég sok olyan szokást szedett magára, ami korábban nem jellemezte.
 - Hol van ez a barom. Megfojtom. Megtépem. Szétátkozom. Kikaparom a szemét – dühöngött, de inkább csak dacból, ahhoz túlságosan lekötötte a látszat-halál ténye ahhoz, hogy komolyan meg merjen próbálni kárt tenni a fiúban.
Elég büntetés annak Révayt elviselni, úgy döntött.
Az a kérdés, ami elhangzott, még mindig válaszra várt, és a kedves „hősszerelmes” örülhetett, hogy Bori nem ocsúdott fel a döbbent ijedtségéből olyan gyorsan, különben menekülhetett volna egy dühös kamasz kitörésétől.
- Én soha többé nem fogok elaludni. Nem, az kizárt – rázta a fejét. A pihenés szót se akarta jó ideig meghallani.
Az biztos, hogy a jómadár tanult az esetből, és egy darabig tuti nem fog hurrikán módjára pörögni. Sem pedig csínytevésen törni a fejét.
Abban pedig biztos volt, hogy fel fog keresni valakit, aki szakértő abban, hogyan éljen túl.
Nem akart még egy ilyen esetet, és az is biztos volt, hogy átigazol egy másik színházba, mert ahol Palatkai Norbert főszerepet játszik, vagy egyáltalán bármilyet, oda ő nem megy.

A Diótörő Marikáján kívül legalábbis úgy határozott, egy jó hosszú ideig leginkább mellékszerepeket szeretne, és soha többé nem akar Júlia lenni. Elérte a srác, hogy beparázzon, még ha nem is úgy, ahogy eredetileg tervezte.
Miután megszégyenülve megpróbált elkullogni, összefutottak, és kapott nem kevés képletesen értendő villámszórást Bori szeméből.
- Örülhetsz neki, hogy nem akarok jogi cirkuszt ebből. Ha az volt a terved, hogy megijessz, hát sikerült.
- Én nem úgy gondoltam, Golymók.
- Őszinte legyek? Magasról köpök rá. Ne szólj hozzám a továbbiakban, mert azonnal kikaparom a szemed – morogta a lány, könnyekkel küszködve. Még mindig arra gondolt, hogy nem akar aludni többet.
Félt az alvásnak csak a puszta gondolatától is.
 - Ennek az idiótának a nevében is elnézést kérek, ha már ő nem képes rá. Elmagyarázná, miért nem keltem fel? "Dadus" csacsogásából semmit se érteni - fordult Révayhoz, mikor az átöltözés után elcsípte.
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. november 13. 19:12
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. november 24. 01:57 | Link

Hunyadváry Borbála művésznő és Révay A. Valentin művész úr
Ó Rómeó, miért vagy te Palatkai Norbert...?

Hát, előfordulnak hibák.
Megtörténik az ilyesmi...
Annak ellenére, hogy Norbert teljesen biztos volt a dolgában, még őt is meglepte a malőr; nyálas, remegő kocsonyaként, körmét rágva figyelte a holtan fekvő Júliát, mint aki tényleg elhiszi. Ha lehetséges az, hogy felcserélték a bájitalokat, lehetséges lenne az is, hogy ő tévedett, mikor elkészítette azt? Egy percig nem tétovázott, mikor arról volt szó, hogy ő vegye be a szert - de most mintha rájött volna, hogy léteznek előre nem tervezett események is. A magabiztosságának váratlan megingása olyan feltűnő ólomsúllyal zuhant a vállaira, hogy olybá tűnik, majd' összecsinálja magát ijedtében. Megremegnek térdei a teher alatt.
Voltaképpen árulkodó viselkedése húzta rá a reflektorfényt - pedig ez az igazi, őszinte mozzanata, a felismerés félelme, hogy is...hát....nem tart sokáig.
- Rendező Úr, ezt Ön se gondolja komolyan... - Kezdi fájdalmasan simogatva megkarcolt tarkóját, kiegyenesedve, mikor már csak ketten maradtak a mélyen tisztelt Művész úrral. A konkrét bizonyítékok hiányában is nyilván mindenki tudja, hogy ő tette. No persze ez még nem ok arra, hogy menesszék őt! Felháborító. hogy ŐT?! Egy ilyen fontos embert? És, ugyan kérem, mélyen T., mi lesz ezzel az egész szarkupaccal nélküle? Elég tíz perc, hogy meggyőzze önmagát a tettének tulajdonképpeni jelentéktelenségéről. Bőven elég.

Hogy a rendező akar-e komoly ügyet csinálni belőle, vagy szájrágós tétovaságában inkább hagyja elúszni a dolgot, ma még nem tisztázódott - Norbinak szerencséje van, hogy ezúttal nem egy túlzó jellemességgel megáldott emberrel van dolga. Lelkiismeret furdalását olyan könnyen hessegeti el, mint ahogy ráhúzza a cipzárt táskájára. Egyedül könnyű. Sóhajt egyet - egy egyszerűt egy nehéz nap után, vagy valami kikívánkozó rosszallást maga felé. Hátrahúzott vállal, egyenesen elindul kifelé, a színház már majdnem teljesen üres. Ám akármennyire is úgy határozott, hogy neki nincs felelőssége a témában, pillanatnyi dermedtséggel rántja össze magát, mikor az egyik oldalsó folyosón felcsendül Bori hangja.
Nem baj, nem kell mást tennie, mint elsétálni egyenesen...nem kell oldalra nézni. Alig siettetve meg a lépeit, elindul. Talán nem veszik észre. Vagy hát aztán! Megsérült talán valaki?
Ó...jól hallom? Nem, igaz? Akkor meg!  
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok