37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. június 20. 00:06 | Link

Szofi

- Szerintem nem engedné, hogy elváljatok. És én sem engedném - forgatja meg a szemeit a lány, miközben a másikra mosolyog. Azt nem szabad, hiszen Dai nagyon aranyos, és Szofi meg maga a főnyeremény, legalábbis a jobb napjaikon azok, és tök aranyosak együtt meg minden. Szólni kéne Cupidonak, hátha lenne ötlete a két fiatallal kapcsolatban, csak ne Gwen húzza a rövidebbet.
- Értem, akkor legalább jól szórakoztál - ha nem lenne barátja szívesen megismerné valamelyik fiút, főleg, ha az szőke hajú. Gwennek két gyengéje van, az előbb említett hajszín és az ázsiai fiúk. Ezzel a kettővel kilóra meg lehet venni a lányt és Zalánnak sikerült. Bár, ha nem lennének koreai felmenői, akkor is nyert ügye lett volna, mert olyan aranyos.
- Akkor menjünk, láttam valahol egy jó kajáldát, és pont az ott az - mutat amerre a rellonos is. Tényleg egy rugóra jár az agyuk, vagy csak nincs kedvük többet sétálni, esetleg elfáradtak és a kaja jó ürügy a pihenésre. Miközben várakoznak kérdések tömkelege érkezik a szőke felé, ő legalábbis annyinak érzi, mint mindig. Mindig ilyen barátnőket fog ki, akiket jobban érdekel a szerelmi élete, mint saját magát. Így kell szeretni őket.
- De olyan aranyos, meg koreai és olyan szép szeme van - ha Szofi nem akarja hallani Gwen áradozását, akkor Szofi nem kérdez többet a firól. Az eridonosnak felcsillannak a szemei miközben mesél, de ezt is megszokhatta már a másik. De Szofi még tovább kérdez, méghozzá az összejövetelükről. Elgondolkozik kicsit, de nem szeretne hazudni a másiknak ezért szépen elkezdi mesélni a történetet.
- Még a szünetben unatkoztam és írtam neki baglyot, hogy lenne-e kedve aquaparkba menni, neki pedig volt és eljött és megcsókoltam és összejöttünk. Röviden ennyi - hadarja el. Ha a rellonos nem értette magára vessen, nem ismétli önmagát, akkor távolról haragítaná magára Vörit, amiért neki soha nem mondott el másodjára semmit, a rellonosnak meg igen.
- Ráment eszek, meg egy nagy adag sushit kérek, mondjuk mindenből egy kicsit - így biztos lehet kérni, talán még el is készítik neki, esetleg egy kis plusz pénzért.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. június 20. 15:19 | Link


~ Óvónénit játszva ~

Egyre jobban mehetnékem volt már. Pár hónapja már az iskolában voltunk, és ilyen sok időt egy helyen csak télen szoktunk tölteni. Éppen ezért le akartam magam foglalni, hogy ne érezzem a késztetést. Így kerültem az előkészítőbe, sőt ezért haladtam most egyenesen egy kis csapat felé, akik a color run-ra indultak, és nem csak a már ott lévő srácra, de rám is voltak bízva. Néha igazán elgondolkodtam rajta, hogy miért vállalok be ilyeneket.
Mikor megláttam a kisembereket, amint Kirill körül állva figyelnek, rögtön minden a helyére került. Ott KELLETT lennem. Üdvözöltem őket, és már mentünk is a kandalló felé, hogy elkezdődjön a móka. A fiú ment mindig legelöl, én pedig leghátul. Megbeszélés nélkül tudtuk, hogy ez így lesz jó. És igazság szerint egy kicsit kínosan éreztem magam az alvajárkálós estém után.
Végre odaértünk, és láttam, ahogy a sok kicsi elkerekedett szemekkel néz körbe. Igazság szerint én is ezt tettem volna valószínűleg, ha nem én lettem volna az, akinek példát kell mutatnia. Azért a szemem sarkából körbekémleltem a helyet amennyire csak tudtam, persze feltűnés nélkül. Aztán Kirill szólalt meg, és én is úgy odafigyeltem rá, mintha csak kisdiák lennék. Hiszen ebben a kismonológban voltak azok a dolgok is, amik rám vonatkoztak. És természetesen a vattacukor említésekor elsőként tettem fel a kezem. És amikor láttam, hogy a fiú is ezt teszi, elmosolyodtam. Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen gyereklelkű. Aztán figyelmem a kisfiúra terelődött aki egy kérdést tett fel. Ha jól emlékeztem, ő volt az, aki elsős létére is inkább velünk tartott.
- Térkép? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, és segélykérően Kirillre néztem. Túlságosan új voltam még ahhoz, hogy ilyen részleteket tudjak. Ráadásul én csak segítő vagyok.
A kérdés megválaszolása után az aprónépet a vattacukros standhoz kísértem, ahol mindenki rögtön elkezdett válogatni, és kérni az árustól, én pedig nevetve figyeltem a jelenetet.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2016. június 20. 15:19
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 21. 23:04 | Link

Gwen

- Mennyire hasonlítotok, szinte megijeszt. -jegyzi meg egy halvány mosollyal.
Elengedi a legjobb barátját érintő témát, ennyi már bőven több, mint elég volt belőle, tekintetbe véve, hogy Szofi éppen tövig rágja a körmeit miatta és sehogyan sem tud megszabadulni a gyomrában csücsülő csomótól, ami minden alkalommal ugrándozni kezd, ha éppen Dai dolgai agyal. A fiú már egészen kiskora óta mellette állt, átsegítette a legnehezebb időszakain és olyankor nyújtott kezet neki, amikor senki más nem volt hajlandó. Mégis, senki sem tudott olyan mesterien az idegeire menni, mint ő.
Meg sem lepi, hogy Gwennel ugyanazt az étkezdét nézték ki. Nem találkoztak az utóbbi időben túl sokat, de ez kettejüknek bőven elég volt hozzá, hogy a kapcsolatuk szintet lépjen és ne csak úgy menjenek el egymás mellett, mint akik ugyanabban a cipőben járnak. Bár tény, hogy ez kellett ahhoz, hogy találkozhassanak. Amíg sorba állnak Gwen vázolja, mi a helyzet az új lovagjával és Szofi természetesen bombázza a kérdéseivel.
- Te olvadozol! -vigyorog barátnőjére. - Szóval bikiniben riszáltad magad előtte az aquaparkban. Már értem, miért mondott rögtön igent
Miközben beszél a lány elgondolkozva tanulmányozza, mit is rendeljen magának, de azért a mondat végén átpillant a barátnőjére és egy halvány mosolyt villant felé.
Amíg Gwen leadja a rendelését és ő magában tépelődik, hogy vajon kellene-e és megérné-e elmesélni a másiknak mindazt, amiben ő most éppen toporog, de végül elveti az ötletet. Ha Gwen esetleg hallott valamit és rákérdez, akkor szívesen válaszol, de arra nem viszi rá a lélek, hogy önszántából vallomást tegyen. Tett ő már eleget a minisztériumban...
- Én is sushit kérek. -zárja rövidre a rendelést. Hirtelen már teljesen elment az étvágya. - Milyen koncertekre szeretnél menni... vagy mást szeretnél csinálni?
Az eridonos érezheti a szöszi hirtelen hangulatváltozását, de Szofi igyekszik a legjobb formáját hozni, amíg várnak, hogy a tálcáikra pakolják az ételeket. Össze kellene szednie magát és nem folyton a vélt, vagy valós problémáin agyalnia, főleg nem a múlton. Elvégre bulizni érkezett.
A tálcákat eléjük helyezik és Szofi rendezi mindkettejük számláját, majd fejével egy üres asztal felé bök.
- Ott jó lesz? Egyébként remélem bemutatod nekem a lovagodat... kíváncsivá tettél. -les át Gwenre, miközben a tálcával egyensúlyozva a szabad hely felé halad.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. június 21. 23:08
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. június 22. 18:46 | Link


Ahogy szembekerül a szépfiúval, minden erejét össze kell szednie, hogy ne üvöltsön rá szerencsétlenre még egyszer, mert hát azért kérem szépen, nem értett ő az előbbiből egy mukkot sem, tessék hangosabban beszélni. Még a szempilláit is megrebegteti,  mikor az eddig még be nem azonosított háztársa megszólal, akit nem mellesleg fel sem ismer. Mondjuk nem is hibáztatom érte, mostanában amúgy sem tartózkodott az Eridonban... se a kastélyban.
- Aha, most itt vagyok, láthatsz - szépen ívelt jobb szemöldökét felvonja, italát megforgatja ujjai között, ahogy a fiúra néz. Meg kell hagyni, tetszik neki a látvány, ez tagadhatatlan tény. Tekintetével végigméri az előtte állót, lassan, áttanulmányozva minden, vagy legalábbis majdnem minden pontját. Még csak leplezni sem akarja a dolgot, hadd növelje ezzel a Kafka gyerek egóját.
- Azért jöttél, hogy jobbá tedd? - ismét megemeli egyik szemöldökét, amely a nagy nézelődésben került vissza normális állapotába, most azonban megint feljebb kúszik a lány homlokán. Amíg a Kafka gyerek végigpillant a fesztiválon, addig ő a hajába túrva iszik bele egyelőre még hideg italába, és valószínűleg nem jó ötlet pont itt üldögélni, ez azonban a két eridonost egyértelműen nem érdekli. Csak nem tiporják el azért őket, ha meg mégis, legalább együtt kerülnek kórházba, mint két... mint két idióta, akik arra sem voltak képesek, hogy legalább valami padra üljenek. Nem, mert ők veszélyesen élnek és majd amúgy is feltámadnak hamvaikból, mint egy csodás főnix.
- Te amúgy ki is vagy? Ha már annyira emlegetted, hogy találkoztunk vagy mi - egy gyors mozdulattal rántja ki a pólójára csúsztatott napszemüveget és illeszti az orrára, aminek következtében bő fazonú felsője lecsúszik egyik vállán. Mintha észre sem venné, kezdi el magát legyezni szabad kezével, közben azért várja ám a választ, mert nem szeretne rossz benyomást kelteni. Csak kevésbé udvarias ilyen melegben, mint általában.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 24. 07:58 | Link


Amúgy nem szokásom félni, de tényleg, de egy pillanatra komolyan berezelek ettől a csajtól. Mintha csak a következő pillanatban előránthatna egy hentesbárdot, és lenyeshetné vele a fejem, amiért ide jöttem és meg mertem zavarni az édes sziesztáját.
- Hát... Van két szemem, szóval ja, látlak.
Biccentek, ahogy elnézek a körülöttünk elterülő lábak irányába. Aztán visszapillantok a lányra, és bár nem mondanám, hogy találkozik a tekintetünk, de azért felfogom, hogy itt néz nagyban, olyannyira nagyban, hogy mindjárt még én pirulok bele. Tulajdonképp nem zavarom meg, hát ha ez hiányzik a boldogságához, pupillázzon csak, én addig tökre elvagyok itt.
- Ahha.
A kérdésére bólintok, szám egy féloldalas mosolyra húzódik.
- Megláttalak itt egyedül, és gondoltam boldogítalak, elvégre mit veszíthetek. Max elver a pasid.
Még kacsintok is, most mondjátok meg, milyen tök bátor meg ultramenő meg swagyolo vagyok. Nem igazán izgatom magam a körülöttünk mozgó lábaktól, akinek még tiszta a vére, az minden bizonnyal látja, hogy itt vagyunk, akinek meg már nem egészen, az.. Rosszabbat is kibírtam már, jó? Én Kafka vagyok meg piros (szép és laza, haha), mit nekem, ha rám esik egy pár kilós emberke? Mondjuk a lány nevében nem nyilatkozhatok, de ha féltené az életét, nyilván nem pihentetné itt ilyen nyugodtan a puha popóját.
- Kafka Leonard, az új prefektus. Eridon. - felé nyújtom jobbom, ahogy újra megejtek egy mosolyt, csak olyan biztatásképp, hogy nem fogom itt szétbüntetni nem is tudom mi fogyasztása miatt. Bár elég poénos lenne full komoly arccal bevágni egy 'nevet, házat, évfolyamot' mondatot (Radúz meg Viktor úgy magyarázták, így kell), de most inkább kihagyom.
- Én nem tudom a neved, de tényleg ismerős vagy, ne haluzok.
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 25. 20:33 | Link

Color Run


Semmi kedvem nem volt ehhez az egész programhoz, de muszáj volt elmennem rá, mert a tesóm intézkedett az ügyben, hogy ne maradjak le erről az eget rengető eseményről. Persze ő azt szerette volna, ha minél több ilyen jellegű eseményen részt veszek, hiszen szerinte ez kovácsolta össze az embereket, de azt nem vette figyelembe, hogy esetemben nagyon is tévúton járt. Úgy gondolta, hogyha majd ellátogatok az ehhez hasonló programokra, akkor számos barátra, ismeretségre tehetek majd szert, de azzal nem számolt, hogy nekem más terveim voltak a jövővel kapcsolatban. Az volt a különbség köztünk, hogy engem teljesen más dolgok érdekeltek, mint ami őt, ezt pedig egyszerűen nem tudta elfogadni és megérteni. Szóval ezzel a benevezéssel azt hitte, hogy jót tesz majd nekem, de természetesen ezt én nem így gondoltam. Egy Kirill és egy Tánya nevű kísérőnk volt, ők gondoskodtak az osztály biztonságáról. A munkájukat nagyon jól végezték, teljesen beleélték magukat a szerepükbe és egyenesen a vattacukros standhoz kísértek egy kis bemutatkozás után.
- Egy epres vattacukrot szeretnék! - mondtam Tánya néninek, miközben rá emeltem tekintetemet és a ruháját is megcibáltam némi erősítésként, hogy biztosan azt kapjam majd, amit rendeltem. Legszívesebben most a szobámban lettem volna, mert ott nyugodtan élhettem volna a hobbimnak, azaz bújhattam volna az izgalmas könyveket, ehelyett Lillának hála itt kellett lennem ezen az unalmasnak tűnő eseményen. Legszívesebben visszafordultam volna a szobámba, de ezt sajnos nem tehettem meg két kísérő jelenlétében, úgyhogy meg kellett barátkoznom a ténnyel, miszerint minden jel arra utalt, hogy még jó pár órát itt kell majd töltenem kísérőim társaságában.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 25. 20:33
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 29. 15:49 | Link




- Ahogy akarod, nem vagyok az a vitatkozós fajta- mondtam, majd vállat vontam, és beletörődtem kedves kis becenevembe. Igazából még passzolt is volna gyerekkori énemhez, az aranyos kis angyalkához, aki sosem húzott fel egy sötét ruhát sem, igyekezett mindig a szivárvány színeiben pompázni. Így próbáltak nevelni legalábbis.
Hihetetlen milyen szép idő lett hirtelen, azt hiszem nagyon meg is bántam volna, hogyha most kihagyom ezt az egész bulit. Alig fújt egy kisebb lágy szellő, de az éppen elég volt arra, hogy egy kicsit felfrissítse az embert. Mindenki rohangált ide-oda, figyeltem a talpig poros embereket, nevetni, vattacukrot enni és minden egyéb jót csinálni.
- A ruhád lehet, hogy színes, de Te magad nem tűnsz annak, és ez azt hiszem most kicsit filozofikusra sikerült- vallottam be, majd picit belepirultam mondandómba. Itt mutatkozott meg rajtam még gyermekiségem. Kicsit elbíztam magamat, azt gondoltam játszhatom a menőt és a magabiztosat egy olyan előtt aki ténylegesen is az, de az, hogy látni rajtam zavaromat teljesen lebuktatott. Mindegy, egy próbát megért, de azért igyekeztem folytatni a beszélgetést olyan stílusban, mint ahogyan az eddig is ment.
- A színvak nagyon csábítóan hangzik, de azért lehet néha a Niko-t is igénybe veszem majd- mondtam, egy apró de meggyőző mosollyal az arcomon. Otthon mindenki azt mondta, az én igazi fegyverem a mosolyom, az tesz azzá aki vagyok, és nem mellesleg még aranyos is. Ez szinte majdnem minden egyes mosolyomnál eszembe jut, szóval jó idegesítő néha a vigyorgás. Kezdtek kicsit elgémberedni a lábaim, de pont jókor álltam fel, mivel a fiú is indulni akart. Nem mertem bevallani neki, hogy nem vagyok valami nagy úszóbajnok, de ez a nap legyen a "csináljunk olyat, amit máskor nem" nap. Felkaptam a táskámat, amibe fürdőruhát is eltettem a biztonság kedvéért, majd csípőre tett kézzel néztem le a Nikolaira.
- Oké, miért is ne?- mondtam, majd megfordultam és abban a pillanatban az egyik háztársam, mivel felismertem az arcát, mindkét kezével megdobált a színes porból. Megráztam magamat, majd felsóhajtottam.
- Oké, győztél, most már tényleg 100%-ban szivárvány lettem.- mondtam, hangomban hallatszott a megadás, majd halkan felnevettem, mert ahhoz képest hogy elsőre dühös voltam, hogy "összekoszolódom" most már inkább mókásnak tűnt, mintsem bosszantónak. Kezemben erősebben markoltam a táskám fogókáját, majd ismét a fiúra pillantottam, várva, hogy kis utunk elkezdődjön.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:17
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. június 30. 11:55 | Link

Szofi


- Ha ez ijeszt meg, akkor mit szóljak, mikor ti meg teljesen ugyanolyanok vagytok. És vannak bizonyítékaim, ne tagadd - nevet a szőke , majd megtaláljak a tökéletesen kajáldát, ami itt lehet. A japán kajánál nincs jobb, ezt többen is bizonyíthatják a közelében.
Aztán terítékre kerül az a téma, amiről régebben nem szeretett beszélni. Zavarta, ha erről kérdezték, szerinte csak ki kellett volna nyitniuk a szemüket, mert egyértelműek voltak a dolgok, de könnyebb megkérdezni, mint mást csinálni. Szép lassan kezdett megnyílni a témát illetően és már nem kell harapófogóval kiszedni belőle a szavakat. Most is magától mesélte el, amit Szofi tudni akart.
- Én nem riszáltam magam előtte és nem is kérdeztem meg, hogy akkor most mi van, csak úgy jött - válaszolja őszintén. Nem kellett semmit mondani, a pillantás elég volt, de ezt így nem mondja a rellonosnak, még csöpögősnek tartaná Gwent, pedig nem az. És az előbb ő volt kiakadva, amiért Zalán prefektus, pedig nincs velük baj. Ha azt nézzük Krisz is az volt.
Közben rájuk kerül a sor, ők pedig leadják a rendelésüket. Annyira sietett megtalálni a másik szőkét, hogy alig volt ideje bekapni valamit, szóval most késői ebédet és reggelit is tart egyben. A vacsora majd olyan éjfél körül jöhet, vagy talán egy kicsit előbb, de, ha most teleeszi magát, később már nem tud enni, csak édességet. Azt viszont bármennyit.
- Ugye van itt Children of Distance koncert? Őket akarom - csillannak fel szemei, a kedvenc magyar együttesére. Őket bármikor, bárhol szívesen meghallgatja, élőben meg pláne. Van még pár ilyen együttes, de ők biztos nem jönnének ide, pedig a lány mindent megadna értük.
Megköszöni a fizetett ételt, bár, ha tudja, hogy a lány fizet, nem kér ennyi mindent.
- A forgós játékokat, amikre felülünk én állom - ennyit simán megtehet. Visszatérnek a szerelmi témára, amit Gwen remélt, hogy már elfelejtettek. Nem akarja sokáig ragozni a dolgot, egyszerűen nem szeret az ilyenekről beszélni, senkinek.
- Ne nevezd lovagomként, az előzőt is annak szólították és lelépett. De, ha akarod, bemutatom - bólint majd a levese felé fordul. A ramen az egyik olyan étel, amit nem tud szépen enni, de ez soha nem zavarja. A hosszú tészta a legjobb benne, amit pálcikával kell fogyasztani.
- De te is mesélhetnél a szerelmi életedről. Több sráccal is láttalak, és nem rossz a szemem, szóval hallgatlak - visszaadta a labdát, ami tök természetes náluk. Ez a legjobb barátnők dolga.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Color Run
Írta: 2016. július 5. 16:49
| Link

Alig érkezezik meg a helyszínre,máris magával ragadja az a bizonyos fesztiváli hangulat. Na nem mintha olyan bulizós fajta lenne,de hát az ilyesmit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sajnos nem sok ideje marad a nézelődésre ha még a mai nap folyamán meg akarja találni a futókat. Rohamtempóban átvág a sátorok között s hamarosan eléri a színpadokat. Persze ez korántsem olyan egyszerű figyelembe véve a tömeget hiszen az ilyesfajta rendezvények sok embert megmozgatnak,ráadásul vannak akik nem kifejezetten szelíd módszerekkel próbálnak előbbre jutni. Így eshetett,hogy negyed órán belül harmadszor is a kiindulópontnál találja magát és futhat neki újra. Végül mégis sikerül át jutnia,onnantól viszont fogalma sincs merre menjen tovább szóval marad a jól bevált kérdezősködés.
Hozzászólásai ebben a témában

"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 6. 19:28 | Link

Leonardi

Egy pillanatig tényleg elhiszi, hogy a fiú csak azért jött ide, mert nem talált magának jobb partnert a mai napra. Aztán megszólal, Heléna szája pedig rögtön mosolyra húzódik még azelőtt, hogy akár befejezhetné a mondatát. Most mondjátok meg, hát így sem csajozott még senki.
- Akkor kezdhetsz futni, mert ott megy. Vesz nekem valamit és már jön is – találomra bök rá az egyik kigyúrt fiatal fazonra a közelükben, mert tudja, hogy egyrészt a hapsi úgysem hallja és többet az égvilágon nem is látják, másrészt pedig a háztársa nem fog belekötni. Nyugodt szívvel mutatja be az álbarátját háztársának, a nevét azonban egyelőre nem árulja el. Ha Leonard ennyire kíváncsi lesz, majd utána küldi, hogy keresse meg, addig meg szépen lelép és valószínűleg addig nem is találkoznak, míg a klubhelyiségben egyikük bele nem rohan a másikba. Nem szó szerint természetesen.
- Kőszegi Heléna Viktória, nem prefektus, Eridon – mosolyogva fogadja a felé nyújtott jobbost, ezúttal az is bebizonyosodik, hogy ők ketten bizony háztársak. Ha eddig még egyikük sem tudta volna, hát most majd akkor rádöbbenhetnek azon döbbenetes tényre, hogy még nagyon sokat fognak találkozni, akár akarnak, akár nem. Vegyük csak például a házként szolgáló Eridont, aminek bizony van klubhelyisége, ahol pedig az emberek szeretik az idejüket tölteni, mondjuk a leányzónak kimaradt az elmúlt öt év, de hát hé! Valószínűleg Leonardnak sem voltak álmatlan éjszakái amiatt, mert nem láthatták egymást.
- Csajokat jöttél ki bámulni, vagy már nem bírtad a többieket hallgatni a folyosókon? – tetszik tudni, nem mindenki olyan aranyos és tündi-bündi, mint ez a leányzó itt a prefektus úr mellett. Vannak úgyszólván bunkó emberek is, akiktől a falra lehet mászni, meg akik pont ilyen helyekre üldöznek el olyan embereket, mint Leonard.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok