37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. június 2. 19:53 | Link

Rebeka Love
Budanekeresd, leendő tetkószalon


- Ahj, úgy örülök neki, hogy segítesz, egyedül semmire nem mentem volna - csicsergi Sára, a szokásos stílusában, amivel általában leveszi a világot a lábáról. Közben pedig a tetoválás-terveit ragasztgatja egy kartonra, amit majd üveglap mögé rak és mágikus gravírozással díszíti majd. Már mindenre megszületett a fejében a terv, csak a kivitelezésre kell időt szánnia. Figyelnie kell magára még mindig, nem hajthatja túl magát, ezért kér segítséget. Noel valószínűleg nem nagyon örülne a takarításnak, ami a felújítási munkálatok után elég nagy feladat. De attól igenis örül, hogy Rebeka segít neki, készséges, és még mindig itt van. Ugyanis a többiek már régen elmentek, csak ketten maradtak. Már a nap is régen lement, két pizzás doboz hever az egyik asztalon a káosz közepén, ami arra vár, hogy majd megvacsorázzák. Éhen- és szomjanhalni biztosan nem fognak, esetleg nem kell majd nekik estimesét olvasni az egész napos munka után.
- Áucs, áucs - nevetgél, közben pedig rázza a kezét. Így jár a fáradt, figyelmetlen művész, amikor forró ragasztóval dolgozik a tökéletes eredmény érdekében. Minél tovább fognak tartani a munka, a dekorálás, a takarítás és minden apróság elintézése, annál később állhatnak munkába. Úgyhogy Sára, az ő részéről iszonyat gőzerővel csinálja a dolgait és teszi oda magát.
- És, mi újság veled mostanság? Amióta már nem a kastélyban lakok, elég keveset láttalak, szóval jó sok dologról lemaradtam biztos - cseverészik tovább, mintha mi sem történne, mintha reggel lenne és kipihenten, dupla kávéval pörögne. Jót tesz neki ez az üzlet, elfelejt minden egyebet és lelkes lesz. Úgy is fogalmazhatunk, ez élteti most, ez hajtja előre, okot ad, hogy minden reggel felkeljen.
- Ha azt befejezted, összesöpröd még kérlek, ami a földön landolt? Ott a seprű és a lapát - mutat a sarok felé, ahol az említett munkaeszközök csak úgy várnak, hogy használják őket. Igen, elég lenne egy pálcaintés, hogy megoldja magát a probléma, de azt nem mondta, hogy Rebeka nem használja a pálcáját közben. Az ő gyomra már személy szerint korog, és ez a pocaklakónak sem tetszik, de ezt még szeretné befejezni, mielőtt vacsoráznak...
- Aztán eszünk, ígérem - jut eszébe Rebeka is, mert valahogy most olyan kis fiatalnak tűnik hozzá képest, mintha rá lenne bízva és rá is neki kéne vigyáznia. A mondat nem csak Rebekának, de a babának is szól, biztatásként.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2016. június 2. 19:54
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. június 4. 22:07 | Link


- Ugyan, ez csak természetes - legyint egyet, miközben szorgosan folytatja a munkát. Az a helyzet, hogy Sára tetoválószalont nyit, amiben, ha minden jól megy, akkor a társa lesz. Együtt viszik majd az üzletet és híresek lesznek, mint egy igazi amerikai álom, magyar kiadásban. Az első találkozásuk után nem hitte volna, hogy majd idáig jutnak, de a Bogolyfalva Csillaga rendesen összekovácsolta őket és végtére is ez a lényeg. Az persze tény, hogy elég keveset találkoznak, mivel egyrészt a felügyelők mindenhol ott vannak és tényleg csak akkor lehet kimenni a kastélyból, amikor engedélyük van, másrészt unokanővére is végzett, így nem jár többé a tanodába. Az persze érdekes történet, hogy lett a baba, de ameddig Sára nem akar beszélni róla, vörösünk sem feszegeti a témát.
A jajgatásra azonnal odakapja a fejét, de aztán megnyugszik egy pillanat alatt. Ez most egy kényes állapot, amelyben rokona van, bármikor bármi megtörténhet, de leginkább akármi. Nem igazán ért sem a terhességhez, sem az ilyenkor előforduló hangulatokhoz, pláne nem ezek ingadozásához. Számára igazából időzített bomba a szőke, de mivel jól végzi a munkáját, így nincs mitől tartania.
- Hááát, neked több mesélni valód van. Meglepett, mikor megtudtam, hogy babát vársz - kissé habozik, hogy belekezdjen-e a Dávid sztoriba. Mert hát hogyne lenne mesélni valója, te jó ég?! Az az ember egy félisten, egy Adonisz, maga a megtestesült tökéletesség és fenségesség. A tisztesség, a becsületesség, az udvariasság és charme lovagja! Igen, egy picit odáig van érte... - Persze - biccent egyet rögtön és mivel igazából épp ebben a pillanatban végez, már nyúl is értük. Ekkor esik le neki, hogy miért akar kézzel söprögetni...? Elvégre varázsló, vagy mi a fene, talán kamatoztathatná a tudását. Így ahogy megfogta, úgy engedi is el és mormol el egy varázsigét, amivel már maguktól dolgoznak is az eszközök, Rebekáé pusztán az eszmei irányítás. Szerencsétlenségére alig pár percre rá kínosan hangosan megkordul a gyomra. Egyből odakap és elhúzza a száját, majd bocsánatkérően Sárára pillant. Nyilván ő is baromi éhes, amiről pillanatokkal később tanúbizonyságot is szerez, mert kánonban szólal meg mindkettejük gyomra. Rebeka felnevet, majd int pálcájával, hogy elég a takarításból.
- Gyere, együnk - ellentmondást nem tűrően ragadja kézen a szőkét és az asztalhoz húzza, hogy végre üljön le és egyen. Rájuk fér, az egész napot végigdolgozták, szinte megállás nélkül. Elhelyezkedve kinyitja az egyik dobozt és beleszimatol. Mmm, bolognai, a kedvence. Ki is vesz egy szeletet és miután félvállról kinyög egy 'étvágyat mondatot, már eszik is. Persze rögtön elégedett fejszerkezete lesz és hümmög, mint aki még életében nem evett ennél finomabbat.
- Igazából van egy srác, aki nagyon tetszik, de nem tudom, hogy viszonozza-e. Pár évvel idősebb nálam, rúnaszakértő, Dávidnak hívják. Imádja a színházat és el is vitt, viszont utálja az édességeket, a faluban lakik és jól korcsolyázik - ezeket összefoglalva elég sokat tud róla, most, hogy így végiggondolja. Aztán azon kapja magát, hogy ábrándosan nézi a pizzaszeletét, mintha ő lenne az a csodás férfi és beleharaphatna. Nagy nehezen ocsúdik csak fel és pislog Sárára. Igen, bajban van. Totál belezúgott.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. június 4. 22:39 | Link

Rebeka Love
Budanekeresd, leendő tetkószalon


Igen, pontosan tudja, hogy ez természetes, és ha a vöröske nemet mondott volna, most borzasztóan fel lenne háborodva. De szerencsére ez nem történt meg, szóval jókedvűen csicsereghet, meg hálálkodhat. Így mindenki jobban járt, mindenki boldog és persze fáradt, elnyűtt. Nem mintha Sárán látszana, most éppen olyan jó hangulatban van, hogy sugárzik, mintha igenis sok oka lenne a boldogságra jelenleg.
- Ebben én nyertem, engem sokkal, de sokkal jobban meglepett - válaszolja, és még nevet is egyet. Ó igen, a gonosz kis meglepetés, ami egy apróság, de mégis akkora lyukat ütött az életén, mint egy bontógolyó. Közben még kiadja az apró feladatot is Rebekának, aki ezt ügyesen meg is oldja, addig pedig felragasztja a tervezeteket. Néha picit elnézegeti őket, mert annyira szépek és olyan sok munkája van bennük, hogy még kicsit el is érzékenyül tőle.
Aztán hallja Rebeka gyomrának korgását, amire máris szabadkozik, ígérgeti, hogy mindjárt esznek. Ő nem éhes, de a kis pocaklakója már egyenesen lázad a bánásmód ellen, úgyhogy Sára is kénytelen éhes lenni. A vöröske pedig már ott is terem mellette, és mielőtt még felocsúdhatna, megfogja a kezét és elhúzza. Sára pedig nem ellenkezik, inkább gyorsan lerakja a ragasztópisztolyt és enged Rebekának. Leül az asztal mellé, lófarokba fogja hosszú, szőke tincseit és aztán ő is nekilát enni. Közben érdeklődve hallgatja Rebeka mondanivalóját, zöld tekintetével őt vizslatja és huncutkás mosoly játszik az arcán. Kisujjával letöröl egy kis cseppnyi paradicsomszószt saját ajka széléről.
- Fúúúha, ez nagyon jól hangzik! - lelkesedik, mint egy tizenéves tinilány, még helyezkedik is a széken, fészkelődik, mert nem bírja türtőztetni magát. - Ahj, Rebeka, ahogy azt a pizzaszeletet nézed... beleestél, mint ló a gödörbe, igaz-e?
Nevetgél kicsit a másikon, de nem gonosz módon. Csak jó kedélyű, kedves nevetés, aztán eszik még pár falatot. Fel sem tűnt neki, milyen gyorsan sikerült eltüntetnie az első szeletet, úgyhogy vesz magának még egyet, és abba is beleharap. Közben pedig az egója máris a középpontban akar lenni, egy sóhajra kényszeríti Sárát. Annyira szeretne ennyire elvakultan szerelmes és gondtalan lenni, ezen felül semmi másra nem koncentrálni. Nagyon is tudja milyen érzés, és veszettül hiányzik neki. De ahogy jobban belegondol, inkább csak Viktor hiányzik neki, mint a tizenéves kamasz-szerelem, de ahhoz meg már volt ideje hozzászokni.
- Jaj, ne viccelj már. A fiúk nem visznek el színházba randizni olyasvalakit, aki nem tetszik nekik. Sőt, biztosan ki voltál csípve, valami csini ruha volt rajtad, ugye? Ha a szemedbe _is_ nézett, akkor még azt is feltételezheted, hogy kedvel is - fejti ki a gondolatmenetet, mint valami új-keleti bölcs, csak kissé más témában. Közben már megint azon kapja magát, hogy a pizza eltűnt benne, mintha egy fekete lyuk lenne a lénye. Pedig eskü, amíg a kis monológját adta elő, egy falatot sem evett és nem beszélt teli szájjal... na mindegy, amíg még van utánpótlás, addig nem feltétlen bánja.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok