37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. december 28. 16:02 | Link

Claire Love
Karácsonyi szünet vége felé
Szalamanton


- Nekem tetszik a története, izgalmas.
Mikor megérkezik a vonat, épp nagyban mesélem Clairenek, hogy miről híres Szalamanton. Menő hely lett az utóbbi években, főleg mióta az állandó lakosok rájöttek, hogy a turizmusból milyen jó összegek folynak be, azt hiszem valahogy engem is ez a szellem ragadott meg az utóbbi időben... csak evickélek a lehetőségek között, és közben azt se tudom, hogy ki vagyok igazából vagy mi akarok lenni. Egyértelmű persze, hogy szuperhős nem lehetek, mert az olyan elcsépelt, és különben is, hogy nézne ki az, ha én latexban szaladgálnék gyilkosok után. Mindig is valahogy férfiatlannak éreztem ezt a megoldást, másrészt meg a zenész vagy énekes se jó. Kötelezően tanultam zenélni, de onnan, hogy valami kötelező, már nem is érdekes, meg amint lehet, megszabadul tőle az ember. Lehetnék színész, bírom, ha eljátszhatom a hülyegyereket, de az meg egy csomó kapcsolatot és ilyesmiket igényel.
- Nos hát, üdvözlet a kis falucskában, ahol felnőttem.
Miután lekászálódunk a vonatról a megmagyarázhatatlanul sok csomagunkkal, megfogom a lányka pracliját, és elindulok vele ki a csöpp állomásról, bele a normálisnál is nagyobb forgatagba, ami kint fogad minket. Karácsonyi időszak van, valahogy erre mindig emlékeztetnem kell magam.
- Nyáron amúgy rosszabb, mivel akkor a Balaton miatt nyomulnak ide az emberek.
Menet közben dobok egy kicsit a vállamra tett táskán, úgy, hogy csak egy pillanatra engedem el Claire kezét. Anyám elutazott valahova a pasijával, azonban nem leszünk kettesben, mert az öcsém, és az anyai ági nagyszüleim otthon vannak nálunk. Az állomástól csak pár perc sétára lakunk, amit ebben a nagy hidegben nem bánok, és ami azt illeti, már most, az utca elején érzem, hogy a nagyi almáspitét süt. Igen, ez az a rész, amit valószínűleg behallucinálok már a nagy várakozásban, de az én ezen szakaszából a nagyi almássütije a kedvencem.
- Íme.
Váratlanul torpanok meg, és pillantok fel a házra. Az utcába többnyire közepes vagyont mutató házak vannak, de igen, az én anyámnak ezen is túl kellett lőnie.
- Bizony, pont annyira hivalkodó, mint anyám, és pont annyira lassan fog eltelni ez a két nap, mint amennyire kínosnak gondolod most.
A mai nap könnyed lesz viszonylag, de Merlin mentsen meg minket a holnaptól. A kulcsom valahol a táskám mélyén, nem vagyok valami praktikus gyerek, de hát csak van itthon valaki, aki kisétál majd a csengetésre.
- Gyönyörű vagy.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. január 6. 22:21 | Link

Ervin  Love

Hatalmasat dobban a szívem, amikor a vonat begurul az állomásra.
Már az ajtóban állunk, leszállásra készen. A vonat megáll, az ajtó kinyílik és mi leszállunk. Pontosabban leesünk a peronra, mert annyi cucc van nálunk, mintha hónapokra jöttünk volna ide, pedig csak pár napra.
Osztozkodunk még a táskákkal pár percig, majd kéz a kézben, elindulunk. Természetesen az elosztásban Ervin kapta a nehezét. Én hősöm!
Közelebb lakik, mint gondolnám, abban reménykedem pedig, hogy az út és a hideg kissé lenyugtat. Ervin mellettem vacog, de nekem jól esik a hideg. A vonaton eléggé meleg volt és nagyon régóta utaztunk már. Rettegek a családi látogatástól, de már alig vártam, hogy leszálljunk.
Az út utolsó órái azzal teltek el, hogy Ervin mesélt a helyről, ahol él. Érdekes dolgokat mondott róla és tényleg gyönyörű ez a hely. Lehet, hogy csak a hó teszi, de nagyon szép.
Séta közben olyan erősen csimpaszkodom a kezébe, hogy érzem az izmait a vastag kabátján keresztül. Nem is csak a családtól tartok, hanem tőle is. Ez lesz az első, hogy együtt töltjük az éjszakát és ez szerintem bőven ad okot az izgalomra.
Aztán hirtelen megtoppan. Egy hatalmas ház előtt állunk meg. Pontosabban palota előtt. A mi házunk kétszer beleférne.Kitűnik a többi, átlagos ház közül. Hatalmas nagy és elegáns, nem tudom benne elképzelni Ervint, vagy a szobáját, ami úgy jelenik meg előttem, hogy egy nagy ruha halmaz, amit 4 fal vesz körül.
Egy hang sem jön ki a torkomon, de nem tudom eldönteni, hogy a csodálkozástól, vagy attól, hogy még jobban izgulok. Én nem vagyok ilyen elegáns családból származó. Mi, amikor otthon vagyunk, maci naciban flangálunk fel-alá és nyitott ajtónál pisilünk. De ez a ház, ahogy kinéz... A bent ülőket fűzőben és öltönyben tudom elképzelni.
De borítóról könyvet ne!
Ervin bátorítóan megszorítja a kezemet, rám néz és így szól:
- Gyönyörű vagy!
Ettől megnyugszom. Mitől félek? Hiszen pont ott vagyok, ahol lenni akarok.
Vele!
- Oké, menjünk be, mindjárt megfagysz.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. január 9. 18:18 | Link

Claire

- Nem is fagyok meg.
Jegyzem meg egy kicsit felhúzott orral, ám ami igaz, az igaz, Magyarország kezd igencsak phává tenni. Eddig télen is plcsiban mentem mindenhova, ám tavaly kellett kabátot vennem, idén pedig rendesen fázok is. Pedig nincs hidegebb, mint eddig, vagy legalábbis nem annyival, hogy ezt ennyire megérezzem. A kulcsaim lehet, hogy kellenének, mert nem nagyon ézékelek mozgolódást. Épp mikor már rászánnám magam, hogy na, akkor most kutassunk át mindent, akkor végre nyílik az ajtó.
- Hát nem kapkodja el.
Mordulok fel, mert az ajtóban az öcsém áll, aki utána kényelmesen kisétál, mintha nem lenne nagyon hideg. Bence, az Isten áldjon meg ilyenkor. Szerintem ezt a gyereket többnyire lassítóval tömik, mert amikor a kastélyban látom, akkor is olyan lassan és megfontoltan sétálgat.
- Hello.
Köszön teljesen nyugodtan, majd ráérősen beledugja a kulcsot a zárba, és elfordítja. Claire amúgy korban hozzá közelebb áll, hiszen csak két év van közöttük, azonban az öcsém tökéletes példánya a férfi sztereotípiáknak. Messze van még az érettségtől, még nagyon gyerek, és nem érdeklik az olyan dolgok, mint, hogy milyen jó is az, hogy lányok is vannak a világon. Jaj, de kis aranyos lesz, amikor majd rájön, hogy pedig nagyon jók. Beenged végre, Claire-t pedig magam elé engedem, ám útközben megelőzöm, hogy ki tudjam neki nyitni az ajtót. Már az előszobában érződik, hogy nagyon finom illatok terjengenek a levegőben, készül a vacsora, és a gyomrom is kordul hozzá egyet. Gyorsan kibújok a cipőmből, a kabátomból, és Claire kabátjával együtt szépen felakasztom.
- Ezekért majd visszajövünk.
Bence közbe elhalad mellettünk, és visszaegy a kanapéhoz, hogy a videojátékban tovább gyilkolhassa a rá támadókat. Mi viszont - mivel menet közben a lányka kezét is sikerült megfognom - a konyha felé vesszük az irányt.
- Most nézd meg mit csinál, megint azokkal az erőszakos játékokkal játszik. Pszichopata lesz belőle.
Aranyos hangú az én nagymamám, és ahogy elnézem, mindannyinkat fel akar hízlalni, hiszen tele van a konyha süteményekkel, és minden lehetőségen étel készül.
- Szia nagyikám.
Nyomok egy puszit az aggódó arcára, amitől egyből elmosolyodik. Összeborzolja a hajam, amit viszont utálok - bár jobb, mint az arccsípkedés -, így felegyenesedek, és arrébb lépek.
- Szeretném bemutatni neked Claire-t, a páromat.
Nem a csajom, nem a nőm, nem, ő a párom, a lány, akit kerestem. Tudom, és kész. Nagyi persze egyből magához öleli, nem olyan, mint anyám, aki még velünk is kimért. Szinte hihetetlen, hogy ő nevelte fel. Tényleg igaz a generációs ugrás.  
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, szólíts csak Katinak vagy nagyinak, és tegeződjünk.


Bence
Nagyi
A ház belülről
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2016. január 9. 19:14
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok