36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. szeptember 13. 11:27 | Link

Budanekeresd
a baleset
okt. 18.
aláfestés

Előző héten Svédországban jártak, amit már az első perctől nagyon várt. A tizenhatodik születésnapján Axel vitte el oda utoljára, most pedig egy egész hete volt arra, hogy a gyakorlás mellett utazgassanak a családdal és megismerjék a még mindig egyik hazájának mondott országot. A csodás környezet mellett végig svédül beszélhetett anélkül, hogy a járókelők furcsán néztek volna rá.
Élvezte és meg is fordult a fejében, hogy egyszer majd oda fog költözni. Aztán a vasárnapi utazás közben már potyogtak a könnyei és azok is előtörtek belőle, amik nem Linköping elhagyásához kapcsolódtak. Próbálta elnyomni, de csak nem múlik a fájó űr a mellkasa tájékáról. Éjszakánként még így másfél hónappal később is a sötétség nyeli el, kivörösödött szemekkel alszik el, arcát a sós könnyek reggelre kimarják. Minden nap, minden éj ugyanolyan üres.
Budanekeresd még rosszabb volt. Közel volt az iskolához, közel Noelhez, mégis távol. Utálta, hogy pénteken és szombaton olyan mosolyt kell magára erőltetnie, ami nem magától jön. Csak az előadások utáni vastaps és a virágcsokrok azok, amik őszinte örömet hoznak az életébe, meg persze az apja, aki minden előadását kitartóan végignézte. A közönségben őt szúrja ki általában elsőként.
Eltelt az egy hét itthon, a következő Párizs. Félidőnél vannak a turnéban. Mostanság már Alíz szőke haját is megtartotta, mert hát minek kelljen minden előadásra átvarázsolni. Egy kis változás nem árt.
Három bátyjával egy kisebb kocsmában ünnepelték az eltelt hetet, ami után mindenki ment még kissé becsiccsentett állapotában a lakókocsijába, a szobájába. Kivéve a lányt, aki egy negyedórányi forgolódás után felöltözött és átment a teljesen üres nagysátorba. Gyakorolni akart, felejteni, azt csinálni amit szeret. Kár, hogy nem gondolta át. Mindig van vele valaki, aki biztosítja és bár még nem esett le egyszer sem, figyeli, vigyáz rá.
Dunsztosüveget tett le a közelébe, melyben sok kis szentjánosbogár világította be a környezetet. Nem tudta miért, de az ő selyemszalagjai alatt volt egymás mellé állítva két tornagerenda, szőnyeg nélkül. Valószínűleg a pakolás közben csak ott lett hagyva. Ez pont kapóra jött neki. Ahelyett, hogy alulról mászott volna, tett néhány sétakört a gerendákon, a selyembe kapaszkodva még ugrált és táncolt is, valami svéd dalt énekelve. Szédelgett, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy felmásszon a kötélen.
Lógatta a copfba fogott haját és a sötétben sok olyan dolog férkőzött be agyába, ami könnyeket csalt a szemébe. Noel arcát látta maga előtt, az anyagba burkolózva az ő ölelését érezte. Összeszorult a torka. Lábbal kapaszkodott amíg kitörölte szemeiből a könnyeket és nyúlt a másik anyagért.
Nagyjából tíz méter magasan kapaszkodott. Vajon Anna soha nem mondta el neki, hogy ittasan az ember ne másszon fel a kötélre?
Lábai kitekeredtek már, a másik oldalra akart átnyúlni amikor elszámította magát. A semmibe nyúlt, nem kapaszkodott és elbízta magát.
Zuhanás közben egy hang sem jött ki a torkán. Megfagyott az idő arra a néhány másodpercre amíg a lány háta találkozott a gerendával, aztán a feje is. Szájából fájdalmas hörgés tört elő. A feje beverésével már elveszítette az eszméletét és előreborulva esett végül a földre. Szőke tincseit hamar pirosra festette a sebből szivárgó vér, melyről ő már nem is tudott. Elmerült a saját sötétségében.
Hozzászólásai ebben a témában

Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. szeptember 19. 15:08 | Link

Budanekeresd
okt. 18.
összekaparjuk a hugit

Egy jól eltelt hét, és egy kellemes kocsmázás után ki gondolta volna, hogy október tizennyolcadika lehet egy borzalmas nap is? Kezeket fel. Na. Senki.
Félig-meddig józanul tértünk nyugovóra. Már épp kezdett felkelni a nap, amikor felpattant a szemem. Valami nem stimmelt. Rossz érzésem volt, bár nem tudtam megmondani mit éreztem. De éreztem, azt egyszer biztos. Körülnéztem a lakókocsiban. Miután megláttam Annie üres ágyát, kezdtem aggódni. Mióta szakítottak Noellel, nem volt mindig fényes hangulatában. Történetesen azt is tudom, hogy rengeteget sírt azóta, de mint jó bátyja, nem kérdezősködtem a körülményekről, egyszerűen csak ott voltam, ha kellettem. Ahogy Máté és Sebastien is.
Kiléptem a lakókocsi ajtaján és körbejártam a környékét. Semmi. Annie minta felszívódott volna.
Elindultam Mátéhoz, hogy megnézzem nem ott van-e. Azonban Máténál sem volt. Máté pedig nyugodtan hortyogott az ágyában.
Kezdtem rosszra gondolni. Annie talán elment sétálni a sötétben és eltévedt. Most pedig már farkasok nevelik fel, meg hasonlók.
Máté ágya fölé álltam és megböktem a vállát.
- Máté! Kelj már fel! Annelie eltűnt.
Megböktem még párszor a vállát, hátha hatással lesz rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Naphegyi Máté
INAKTÍV


Napsi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
Írta: 2015. szeptember 27. 13:35 | Link

Budanekeresd
okt. 18

 Végre egy kis pihenés. Mostanában annyi fele jártak, hogy Máté már meg sem tudta számolni, hány új kocsmában voltak, hány előadást játszottak, vagy hogy hány külföldi csajnál próbálkozott be az elmúlt hetekben. Aznap este tökéletesen telt, ünnepeltek egyett a siker örömére, majd pára óra harsány nevetés és koccintás után megindultak a lakókocsik fele, hogy álomra hajtsák fáradt buksijaikat. Még gyorsan elbúcsúztak mind egymástól, "Jó éjt!" kívántak, majd mindenki elvonult. Napsi gyorsan átöltözött, majd bedőlt az ágyban, és pár másodperc múlva már húzta is a lóbőrt. Szeretett ő szórakozni, meg minden, de azért az alvás...az alvás az örök szerelme. Nem mintha sokáig tartott volna a nyugodt hortyogás, hisz arra ébredt, hogy valaki pisszeg meg bökdösi, hogy keljen már fel. Már reggel lenne? Dehogy, ezt megállapította, ahogy kinyitotta a szemét, és a vaksötétben kivette Harold körvonalait. Beletelt egy kis időbe, amíg földolgozta haverja mondanivalóját. Egy nyűgős mordulással válaszolt, de gyorsan fölvette a cipőjét, és kisurrant az ajtón az aggódó báttyal együtt.
-Merre próbálkozzunk? -suttogta oda, előhúzva a csomag cigijét a farzsebéből. Meggyújtott egy szálat, majd visszacsúsztatta helyére a dobozt. A hideg levegőben még a pára is látszott, így a fiúk mögött hosszú füstcsík jelezte útjukat.
-A sátorban nézted már? -bökött fejével az említett hely felé. Végül arra indultak meg, hisz egy próbát megér. Bár szótlanul keresgéltek, semmi, de semmi sem készíthette volna fel őket a látványra, ami odabenn várta őket.
 Az égő cigaretta kiesett Máté kezéből, ahogy dermedten megtorpant a cirkuszi szátor bejáratánál, megpillantva a vértócsában fekvő lányt. Nem tudott sem megszólalni, sem megmozdulni, és egyetlen kérdés visszhangzott üvöltve a fejében: meghalt?
Utoljára módosította:Naphegyi Máté, 2015. szeptember 27. 13:36
Hozzászólásai ebben a témában
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 4. 14:04 | Link

Budanekeresd
okt. 18.
összekaparjuk a hugit

El se hittem, hogy sikerült végre felébresztenem. Láthatólag nem izgult annyira, mint én. Komótosan elővette a doboz cigit a zsebéből és rágyújtott, miközben én a már majdnem a falnak mentem. Hogy tud ilyen nyugodtan viselkedni? Mindenesetre nem hibáztattam. Már kezdtem arra gondolni, hogy csak én reagálom túl a dolgot.
- Az jó ötlet. Ott még nem.
Őszintén szólva eszembe se jutott arra keresni. Lehet, hogy közrejátszott az enyhe tompaság, ami a kocsmázás utáni kialvatlanságomon alapult.
A nyugtalan hangulat miatt nem volt kedvem társalogni, igyekeztem inkább lehűteni a fejemet. Ami azonban az után jött, nem igazán segített saját magam lenyugtatásában.
Először azt érzékeltem, hogy Máté megtorpant és a szájából a földre pottyant a félig elszívott cigaretta. Aztán én is megláttam...
Ott feküdt a saját vérében a földön. Egy hatalmas vörös tócsában. A lábam majdnem gyökeret vetett. A fejem kóvályogni kezdett, apró fekete pöttyök táncoltak a szemem előtt. A lábaim megindultak a vörös kupac felé. Éreztem, hogy pár másodperc alatt leizzadtam mindenütt.
Amikor végre a húgom teste mellé értem, pár centire tőle földre rogytam. A fejem még mindig nem volt tiszta. Láttam a szőke tincseibe száradt vért. Arra gondoltam, hogy mióta lehetett eszméletlenül a földön. Fél órája? Vagy több ideje?
Amint kitisztult a fejem és képes lettem ép ésszel gondolkozni, ellenőriztem a pulzusát a nyakán. A szíve vert, a mellkasa pedig lassan, de emelkedett és süllyedt.
- Máté, gyere már ide! Segítened kell. - A második mondatra elcsuklott a hangom.
- Valószínűleg eltört pár bordája. A fejéből pedig ömlik a vér. Segítség kell.
Lehámoztam magamról a pulcsimat és leszakítottam az egyik ujját. Körbetekertem vele a feje körül a sebet, de az anyag pillanatok alatt átázott.

 
Utoljára módosította:Harold Love Blomqvist, 2015. október 4. 15:05
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. október 4. 18:51 | Link

AnneLián, Harold és Máté
Budanekeresd
október 18.


Kissé sok helyre megyünk, ez kifárasztja az embert, meg ugye a vizsgák meg minden, igen, azokra is tanulni kell, de még mennyit...! És mindeközben az Alízt próbáljuk és adjuk elő!
Sok minden összejött, gondolkodni sem nagyon volt időm. Aznap este sajnos nem is gyakoroltam, pedig akartam - a szokásos titkos edzésemet lefolytatni, amikről eddig nem nagyon tudtak a többiek. De nagyon fáradt voltam, úgyhogy aznap nem mentem. Kár volt.
Már éppen elaludtam volna, de félálmomból felriasztott pár kiabáló férfihang. Első körben nem tudtam volna megmondani, mit kiabálnak egymásnak magyarul, vagy hogy épp kik, de amikor kissé kitisztult az elmém a kábulatból, felültem az ágyamban, aztán meg felszereltem a lábam, hogy megnézzem, mi az isten csapása folyik kint.
A "segítened kell" kiáltást a sátor felől hallottam, de nem igazán fogtam fel, hogy esetleg komoly baj lehet, gondoltam, pár társulati tag hülyéskedik, vagy valami; lassú, ügyetlen léptekkel indultam el a bejárat felé.
- Mi van már, srácok? - kérdeztem gyakorlatilag félig csukott szemekkel; pislogtam.
Vöröset láttam meg magam előtt, és a térdelő Haroldot, meg Mátét... Vöröset... Annelie szőke hajából rikító vöröset... eszméletlen... fekszik... fölötte a karikák...
- Qu'est-ce qui...? - motyogtam, ahogy hatalmas szemekkel néztem a jelenetet. Megsérült.
Ne. Nem sérülhetett meg ő is. Annelie. Él még? Reflexszerűen mozdultam, odamentem hozzájuk, lábam megnyikordult, olyan hevesen térdeltem le. Nem. Nem.
Gyógyítónak tanulok, igaz? Ezt kellett volna megmutatnom, nem? Persze, hogy de. De nem tudtam. Némán tudtam fölötte térdelni, és ennyi. Teljesen leblokkoltam.
- Gyógyítót kell hívni... - mondtam ki hangosan is ezt a rendkívül éles meglátást.


Fordítás
Utoljára módosította:Sébastien Bataille, 2015. október 4. 18:55
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok