37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 25. 19:18 | Link

Krisz
Ruha | azt hiszem Szalamanton | [zárt]

A srácokon nem lehet kiigazodni. Erre már akkor rájött, mikor a fiú mondta, hogy nézze meg, ahogy átalakul. Eddig azt akarta, hogy a lány felejtse el, most pedig megmutatja, hogy mi történik vele, azokon a napokon. Bár szeretné megértetni a dolgot Gwennel a lány nem hiszi, hogy emiatt elhagyná Krisztiánt. Eddig sem ártott neki, ezután miért tenné, ha távol tartja magát az erdőtől meg a zárt terektől, amíg telihold van. Valamint a lány számára érthetetlen a kivitelezés. Csak nem mehet be ilyenkor az erdőbe, hogy testközelből megcsodáljon egy vérfarkast. Az lenne az utolsó gondolata, hogy talán menekülni kéne.
Mégis igent mondott a dologra. Nevezhető bátornak, vakmerőnek, vagy bolondnak, esetleg egyszerre mind a hármat, de szeretne pontot tenni a dolog végére és megértetni a farkassal, hogy őt nem érdekli a valója, nem őt szereti. Eddig azt hitte, két hónap alatt ki tudja heverni a dolgot, mégsem így lett, ugyanúgy érez a másik iránt, ha ezt nem is mutatja. Könnyebb elrejteni az érzelmeket, mint odaállni a másik elé és elmondani. Ja, nem! Már ezt is próbálta a szőke, a fiú után ment, de ő elküldte. Ezután nem várhatjuk el, hogy a lány menjen utána. Azért neki is van büszkesége.
A ház előtt kicsit elbizonytalanodik, hogy tényleg akarja-e ezt, de a kíváncsisága mindent legyőz. Az illedelmességét nem hagyta otthon, mielőtt belépne az ajtón, kopog rajta. Volt már itt nemrég, nem is egyszer, mégis furcsa a küszöbön állni. Nem fogják elküldeni, igazából azt sem tudja, mire számítson. A fiú annyit írt, ha látni szeretné farkas alakban, akkor jöjjön el a következő teliholdkor. Lehet nem is gondolta komolyan, esetleg azt hitte Gwen nem jön el. Ha így van, akkor nagyon meg fog lepődni és mégsem ismeri annyira a szőkét.
Utoljára módosította:Gwen L. Blake, 2015. augusztus 25. 21:42
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. augusztus 26. 21:27 | Link

Miko
Még szép, hogy Szalamanton

Egy pillanatig sem hittem, hogy nem fog eljönni. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Gwenben nincs életösztön. Mintha direkt keresné azokat a helyzeteket, amik veszélyesek, amikben megsérülhet, amikben akár meg is halhat. Persze nem vagyok pszichológus - az nem számít, hogy együtt élek eggyel, a tudás nem ragad csak úgy az emberre, nem lehet bacilus módjára felszippantani -, úgyhogy ebbe sosem gondoltam bele komolyabban.
A kopogtatást hallva az ajtóhoz sietek. Meztelen talpamat csiklandozzák a szőnyeg hosszú szálai, karomon feláll a szőr a hidegtől. Bőröm alatt az idegvégződések különösen érzékenyek, minden apróságra reagál a testem. Még meggondolhatnám magam. Egyszerűen nem nyitok ajtót. Tahóság persze, de még mindig jobb, mint amire készülök. Még akkor is marhaság, ha Judit úgy gondolja, jót fog tenni mindkettőnknek az igazsággal való szembesülés. Csak ő tud ilyen furcsán fogalmazni.
Mégis lenyomom a kilincset és félreállok a szőke útjából. Halkan morgok valamit, ami talán köszönés is lehetne, de jobban leköt az, hogy láthatom, és, hogy...
- Ebben a ruhában akarsz lejönni a pincébe? - Hangom szemrehányó, némiképp atyáskodó. Becsukom az ajtót mögötte, majd sietve elindulok befelé. A nappaliban fekvő kanapéról felkapom a kapucnis pulcsimat, azt dobom oda neki:
- Legalább ezt kapd fel! Enélkül le se engedlek - mondom komor arccal, bár már várom, hogy vissza fog szólni, elvégre rajtam is csak egy szakadt rövidnadrág, meg egy szétvásott ujjatlan felső feszül.
Megvárom, míg felveszi a pulcsimat, és csak utána vezetem le a hideg helyiségbe. A szürke betonfalakat egy halványan hunyorgó varázslámpa sárgás fénye világítja be. A távolabbi falnál vasketrec fémje tükrözi vissza a homályos ragyogást.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 26. 22:07 | Link

Krisz
Ruha | azt hiszem Szalamanton | [zárt]

Még van idő elmenni, ha nem akarná ezt a dolgot. De az elszántsága erős, nem lehet megingatni. Meg szeretné akarja tudni a dolgok hátterét, és muszáj ezért bemennie. Nem is haboz a kopogással, bár előtte vesz egy nagy és mély levegőt. Ha valami súlyos dolog van készülőben, mindig ezt csinálja. Segít megnyugodnia és most ennél fontosabb nincs is. Nyugodtnak kell maradnia!
A várttal ellentétben nem a nő fog ajtót nyitni, hanem a fiú. Nemrég járt itt, nem változott azóta sokat a ház. Nagy önuralomra van szüksége a szőkének, hogy ne ugorjon a fiú nyakába, még a múltkori hűvösség után is. Lehet, hogy nem mutatja és próbálta elfelejteni, de ez nem megy egyik napról a másikra. Elmormog egy halk köszönömöt és próbál nem a ruhájára tett megjegyzésre koncentrálni. Talán nem ez a legfontosabb.
Összehúzott szemöldökkel figyeli a ruhaneműt, amit felé nyújtanak, hirtelen azt sem tudja, mit csináljon. Rendes esetben már ki is kapná Krisztián kezéből, hogy felvéve magát ölelhesse, mert a fiútól kapta, aki ezt hordja. De ez most nem rendes eset. Mindennek lehet mondani, de annak nem. Lassan elveszi a ruhaneműt, majd magára kapja, a kapucnit pedig a fejére húzza. Otthon is általában ilyeneket hord és szereti, ha nem látszik a szőke haja. Ezért van az a része.
- És most? - kérdezi a szőke. Nem tudja mennyi az idő, mikor kell fel a hold, vagy, hogy korán jött-e. Ő csak itt van. A délutánt alig tudta kivárni, tűkön ült ettől az egésztől. Lehajtott fejjel teszi fel ezt a két szót, inkább a kezével babrál. Kicsit hosszú rá ez a pulcsi, de ezen kár aggódni. A választ követően teszi, amit Krisztián mond, és megy, ahova kell. Már nincs vissza és most a lány biztonsága a legfontosabb, ha ezt nem is érti meg. Ha valami történik, akkor csakis az Ő hibája, legalábbis a maga állítása szerint. A saját döntése miatt jött el, senki nem kényszerítette, viszont meg lehet érteni. Tudni szeretné ezt az egészet, miért távolságtartó, miért hagyta ott és neki ezek az információk többet érnek most bárminél.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 4. 22:22 | Link

Miko
Még szép, hogy Szalamanton | Augusztus 29-e, telihold

A pincébe leérve rögtön a "zárka" felé veszem az utam. Az ember azt gondolná, hogy egy volt javítósnak már bőven elege van a rácsokból és a bezárásból, de igazság szerint az a fémketrec számomra a biztonságot jelenti. Nem a sajátomat, hanem mindenki másét tőlem. Eszem ágában sincs továbbadni ezt az átkot valakinek, vagy éppen halálosan megsebesíteni valakit. Nem, ezeknél sokkal jobb lehetőség a zár és a rácsok.
Amint belépek a fémrudak közé, azok közelebb csúsznak egymáshoz. Mikor megállnak már a csuklóm sem férne át közöttük. A zárka csak kívülről nyitható, és csupán egy ember van, aki ki tudja nyitni. Judit. Ha vele történik valami, amíg én itt vagyok bent, valószínűleg csontvázzá asznék, mire megtalálnának. De ezt a kockázatot vállaltuk. Amíg nem árthatok másoknak, addig ezt el kell fogadnom. Kis kockázat, szinte elhanyagolható.
- És most várunk - sóhajtok, majd hátamat a hideg falnak vetem, és lecsúszok mellette. Lábaimat felhúzom, átkarolom, így nézek fel a lányra, akit szeretek, és akinek pont ezért nem lenne szabad itt lennie. Egy részem szeretné, ha végig itt maradna, egy másik örülne, ha már most elmenekülne.
- Ha van kérdésed, még most tedd fel! Később bár nem leszek túl beszédes kedvemben - húzom el a szám, majd a hangjára várva egy repedést kezdek el piszkálgatni szétvásott nadrágomon. Ha nem szól, akkor némán fogjuk kivárni a percet, mikor a hold végre megmutatja arcát.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. szeptember 4. 23:21 | Link

Krisz
Ruha | azt hiszem Szalamanton | [zárt]

A pulcsi felvevése után érdeklődve pillant a másikra, hogy most mi legyen. Ő tudja, mit kell tenni, a szőkének ilyenben nem volt még része. Amikor kapcsolatba került egy másik lénnyel, akkor kiszívták a vérét, legalábbis egy részét, ennél több nem történt. A fiú nem válasz, csak elindul a pince felé, ahová feltehetőleg a szőkének is követnie kell. A helyiségbe belépve megáll az ajtóban, és várja a további utasításokat, amik azonban nem jönnek. Krisztián elindul a kalitka felé, a lány megvárja, míg belép, és ő is kényelembe helyezi magát amennyire lehet. Az egyik sarokhoz sétál, leül és a hátát a két falnak támasztja. És most várunk. Órát nem hozott magával, hogy még mennyi idő van hátra, de biztos nem lehet percre pontosan beazonosítani, ahogy a visszaváltozást sem. Ezekről nem tájékozódott senkitől, pedig a bácsikájának biztos vérfarkassal is volt már dolga.
- Mikor változol vissza? Mármint reggel - még el sem kezdődött az egész, de a szőke már ezt tudakolja. Ez is tanúsíthatja, hogy nincs türelme, maximum a fontosabb dolgokra. És ez annak számít, de ezt meg kellett tudakolnia. A válaszra egy bólintással válaszol, aztán egy érdekes kérdés fogalmazódik meg a fejében. Régebben is megkérdezte magától, de a másiktól nem volt lehetősége, és nincs is ennél jobb alkalom rá. Nem mehet el válasz nélkül Krisztián, ha meg nem akar megszólalni, a lány megkérdezi reggel. Mert addig tervez maradni. Végignézi ezt az egészet, bármennyire is lesz fájdalmas, elszomorító számára.
- Mi lenne fordított esetben, ha én lennék farkas? - kérdezi végül és felpillant a fiúra. Nem csak a szavait szeretné hallani, hanem az arckifejezését is válasz közben. Talán nem fordul el a lánytól.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 29. 13:38 | Link

Miko
Még szép, hogy Szalamanton | Augusztus 29-e, telihold

~Ez egy borzasztó ötlet. Szörnyen nagy ostobaság.~ Nyugtalan gondolataim lassan szétrepesztik a fejem, de lehet, hogy csak az éj közelít túl gyorsan. Kezem megremeg, kérdésére csak egy vállvonással felelek. Fogalmam sincs, mi lesz reggel, azt sem tudom, hogy fogom átvészelni a következő tíz percet.
Most már egészen biztos vagyok viszont abban, hogy nem akarom, hogy itt legyen. Nem akarom, hogy lásson, hogy megismerje azt az alakom. Egyszerűen erre nem állok készen. El kell küldenem, amíg még tudom.
- Nem tudom - válaszolom őszintén. - Lehet, hogy soha többé nem akarnálak látni. Lehet, hogy félnék tőled. De az is lehet, hogy nem számítana. De nem sok értelmük van a "mi lenne ha" kérdéseknek. Senki nem tudja megmondani, hogy mi történne, hogyan reagálna egy olyan helyzetben, ami számára addig ismeretlen volt.
Még épp befejezem a mondatot, mikor érzem, hogy az izmaim megfeszülnek. Lassan itt az idő... A felismerés erőt ad ahhoz, hogy megváltoztassam a döntésem. Sejtem, hogy ezzel mindennek véget fogok vetni, de talán már régen elrontottam az egészet.
- Menj el, kérlek! - pattanok fel, és lépek a rácshoz. Tudom, hogy az arcom könyörgő, és gyűlölöm magam a gyengeségem miatt, de muszáj rávennem, hogy elmenjen. Én hívtam, de akkor dühös voltam és meggondolatlan, most egyszerűen csak rettegek. Nem akarom, hogy úgy lásson.
- Menj el! - üvöltök rá, ha még nem mozdult, ha még látom rajta a tétovázást. Aztán elfordulok, hátamat a rácsnak vetem, ujjaimmal megszorítom a hideg fémet. Szemhéjaim szorosan csukva. Ha tehetném, a füleimet is befognám, hogy biztosan ne jusson el hozzám semmi. De nem tehetem. Ha mondani akar valamit, még meghallgatom. De remélem, a búcsú szavai lesznek azok.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok