MAGYARORSZÁG MÁGUSFALVAITALÁROSTaláros
Történelmi áttekintés: Talárost később alapították a többi mágusfalunál, mivel az alapítói nagyon sokáig megpróbáltak együtt élni a muglikkal, füves asszonyokként, emberekként ismerték őket. Az ország három részre szakadásakor döntöttek úgy, hogy ki szeretnének maradni a mugik harcaiból és biztonságos helyen nevelik fel a gyermekeiket. Történt ugyanis, hogy az általuk lakott Nyírbélteket is feldúlták a török seregek, s majdnem az összes család földönfutóvá vált, a házaikat felégették, a jószágaikat pedig elhajtották. Szerettek volna már meglévő falvakban letelepedni, ám a közelben lévő Szalamandra-Szentegyed nem fogadta be őket, mivel elítélték őket a muglikkal való közösködésük miatt. Nem szerettek volna túlzottan messzire menni, így a mai Püspökladány közelében, 1529-ben megalapították a falujukat, melynek nem adtak rögtön nevet. Az elsődleges célja az volt az akkori körülbelül 30 embernek, ahogy biztonságban tudhassák magukat, hogy ne kelljen rettegésben élniük. A falu alapítói között volt egy híres talárszabász is, Veres József, aki híres volt arról, hogy a gyengébb anyagból is minőségi talárt volt képes varrni. Később őt választották meg a polgármesternek- tekintve, hogy azon kevesek közé tartozott, aki képes volt írni-olvasni, s 1567-ben bekövetkezett halála után a tiszteletére Talárosnak keresztelték el a falut. Az évek alatt a lakosság megtöbbszöröződött, mindenkit szívesen láttak a kis közösségükben. Egyre jobb és jobb kapcsolatot ápoltak a többi varázslófaluval, sőt néhány külföldi mágusfaluval testvérfalukká váltak, így segítve egymás fejlődését. A két világháború között több olyan családot fogadtak be, akiknek a biztonságuk érdekében menekülniük kellett a szülőhazájukból.
Látnivalók: - A faluban található egy régi ösvény, mely mentén idősebb-fiatalabb fák sorakoznak, szám szerint 6 darab. Ezeket a testvérfalvak egykori polgármesterei ültették, a testvérük pedig a másik városban áll. Az ösvény végén áll egy park, a testvériség parkja. - Egy régi talármúzeum is talárható a talárszabászat emeletén, melyben 1200-as évekből származó talárok is találhatóak. Nyomon lehet rajtuk követni a divat fejlődését, illetve a talárkészítés rejtelmeibe is bevezetnek Veres József leszármazottjai.
Érdekességek: - A talárokat külföldre is innen szállítják, olyan híresen jó minőségűek. Különféle bűbájokkal ellátott talárokat, védőkesztyűket gyártanak a vállalkozásban, mely családiból ma már faluszintűre nőtte ki magát, kifejezetten keresik a tehetséges, fiatal szabászokat. - Nem mindegyik testvérfalut lehet megközelíteni hopphálózaton keresztül, ám Talárosról mind a 6 falu elérhető ilyen módon is.
Szendrei Véda munkája KUNSZENILAKunszenila Történelmi áttekintés:Kunszenila valaha egy nyüzsgő, élettel teli hely volt, s bár lakosainak száma soha nem ért el bűvös magaslatokba, de másfél emberöltőnyi ideje még nem gondolták azt, hogy valaha majd magukénak mondhatják az egyben szomorú és megtisztelő címet, ami a legkisebb varázslófalunak jár egész Európában, s ami még szomorúbb; ha nem csak a varázslófalvak listáján nézzük, akkor is valahol a sor végén kullogna. Sok mindennek tulajdonították az emberek és a lakosság nagyon magas számú eltelepülését, de rá kellett jöjjenek, hogy különösebb oka nincsen; egészen egyszerűen senki nem szeretne egy aprócska, a semmi közepén lévő faluban lakni, ahol a vízért is a kútra kell járni. Az itt élők ma már nem mások, mint a sok-sok évvel ezelőtt itt született boszorkányok és varázslók - szám szerint 12 fő -, akik valószínűleg itt fognak elhunyni, hogy aztán ez az aprócska kis hely örökre megszűnjön.
Látnivalók:
- az ország legnagyobb karácsonyfája - egy emlékfal, ahova azok nevét vésik fel, akik az elmúlt öt évtizedben távoztak a városból Érdekességek: - a nagy kivándorlás az előző nemzedéknél kezdődött, szinte minden fiatal elhagyta akkor a szüleit. - egy ideig próbálkoztak a falu feltámasztásával, nagy karácsonyi vásárokat rendeztek, különböző programokkal akarták csalogatni az embereket - sikertelenül - semmilyen közintézmény és bolt nincsen a településen, és egyedül egy kandalló van rácsatlakozva az országos hopphálózatra, ezen keresztül tud mindenki közlekedni.
Szabó-Kelemen Zsombor munkája SZALAMANDRA-SZENTEGYEDSzalamandra-Szentegyed
A legtisztább mágusfaluként emlegetett helyiség jelzője nem azt jelenti, hogy a város gondnoksága fokozottan figyel a szemét eltakarítására. Szalamandra-Szentegyed, ez a körülbelül 150 fős kis település Szolnok és Szarvas között nagyjából félúton elmondhatja magáról: teljességgel kizárták a mugli világot életükből. Beton, de még földutak sem vezetnek a faluba, hiszen nincs szükség rájuk. Mindenki hoppanálással vagy hopp-porral oldja meg a közlekedést, és hasonló módon tölti fel az élelmiszer- és italbolt, a patika vagy a gyógyház tulajdonosa a készleteit, de a felhasznált javak fő részét a falu maga termeli ki. Akik nem varázslóállásokat töltenek be a közeli vagy távolabbi városokban, a faluban földműveléssel, gyógynövénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak, az asszonyok szívesen szőnek, a fiatal fiúk halásznak a közeli tóban, és a lakóknak nagy segítségükre van természetesen a varázstudományuk. Az elzárt helység népe büszke arra, hogy a varázstalanoktól teljesen elszeparálva élhetnek. Akad olykor egy-egy család, amelynek kirepülő gyermeke nem szülei életmódját kívánja tovább folytatni, és elköltözik Szalamandra-Szentegyedből, de ugyanígy a falu a muglikat megunt tiszta vérű családok beköltözését is lehetővé teszi. Ugyan ha a betelepülők nem bizonyítottan aranyvérűek legalább tíz nemzedékig felfelé, előfordul, hogy még 20 év szentegyedi tartózkodás után sem tekintik igazi helybélinek a falu tősgyökeres lakói.
A település két faluból (Szalamandra és Szent-Egyed) egyesült még a XV. században. A két közösség jó barátságban volt, gyermekeik sűrűn jártak át egymáshoz, és ez nem is esett nehezükre, elvégre párszáz méter és egy folyócska választotta el a két helységet egymástól, aminek átugrálásából a szentegyedi gyerekek versenyt is csináltak. A folyóátugró verseny a mai napig dívik az ifjú varázslóknál és boszorkáknál. Szalamandra és Szent-Egyed két legmegbecsültebb családja döntésével aztán egy faluként élt tovább a két település, és az őket elszakító folyó fölé hidat építettek, az üres pusztát házakkal, és egy térrel építették be az egyesülést megpecsételendő. A tér érdekessége, hogy az azt körülölelő fákon ezernyi pixi él, és ünnepek alkalmával a falu lakói varázslataikkal úgy zavarják fel és világítják meg ezeket a lényeket, hogy temérdek kék szikraként varázslatos látványt nyújtsanak. Nem ritka, hogy az ifjú párok ilyen ünnepségekre időzítik egybekelésüket.
Hogy mi is a vonzata annak, ha egy település a mugliktól és technikájuktól teljesen elzárva él? Hadd meséljem el azt a történetet, amit én is csak úgy hallottam: vagy tíz éve történt, hogy egy repülő húzott el meglehetősen közel Szalamandra-Szentegyed fölött, és a lakosság húsz év alatti része pánikban tört ki, hogy a világ vége közeledik egy hatalmas átok képében. A kezdeti ijedség után együttes varázslatra készültek, hogy elpusztítsák a felettük süvöltő "átkot", de az gyorsabban robogott el felettük. Szerencsére, hiszen lett volna egy-két menetük a Mágiaügyi Minisztériummal ellenkező esetben. Az idősek tájékozottabbak, de a fiatalok mit sem tudnak a muglik létezéséről. Iskolájuk konkrétan nincs, de otthonaikban és a közösségi házban az idősebbektől rengeteget tanulnak, viszont a tananyag még csak nem is érinti a muglikat. Bár akik a faluban maradnak, nem is feltétlenül használnák ezen információkat, de egy a településtől elszakadt szentegyedi varázslóifjonc bizony nem egyszer bajba keveredik tulajdonsága miatt. Elmondható viszont, hogy Szalamandra-Szentegyed azon kevés helyek egyike, ahol őrzik a varázslóhagyományokat, és olyan legendákat őriznek, amelyek másol már rég feledésbe merültek. Nagy hangsúlyt fektetnek a varázslásra, csemetéik kiválóan bánnak varázspálcáikkal. Mindenki maga döntse el, vajon megérné-e ebben a faluban élni. Te odaköltöznél?
Dolánszky Alex munkája ÜSTÖSDÜstösd
Történelmi áttekintés:
A település első írásos említése az 1300-as évek elejéről származik, ekkor költözött az addig lakatlan vidékre (a mai Győrtől kb. 20km-nyire délnyugatra) hat varázslócsalád, köztük Buchmeier Pál is, aki tíz évvel később megnyitotta első üstöntödéjét. Talán ez volt az, ami a falut elindította a gyárvárossá válás útján. 1425-ben itt nyitották meg az ország első mágikus édességgyárát, majd ötven évvel később egy játékgyárat is, bár akkor még mind a kettő céhes formában működött. Az ez után következő évszázadokban sokan azért költöztek az időközben várossá terebélyesedett Üstösdbe, hogy céheket, majd később manufaktúrákat és gyárakat hozzanak létre, vagy ezekben dolgozzanak. Mivel a települést a kezdetektől fogva álcázóbűbájokkal védték, nyugodtan fejlődhetett a mugli háborúktól mentesen. Virágkorát az 1800-as évek végén élte, ekkor vált világhírűvé a város hatalmas piaca, ahol a pletyka szerint minden megtalálható. Az 1900-as évek elején a bűnözés elharapódzott a városban, egy híres banda a félvérek és a muglik kilakoltatását követelte, céljukat zsarolással, kínzásokkal és gyilkosságokkal akarták elérni. 1940-ig több, mint 230 ember hagyta el a települést, de a banda tagjait csak húsz évvel később tudták elfogni. Azonban az alapítóról sosem tudtak meg semmit. Sokan úgy gondolják, hogy később új tagokat toborzott, és így a csoport a mai napig tevékenykedik. Manapság viszonylag kevesen lakják a helyet, és nem is vonzó az új lakóhelyet keresők körében, de turisták gyakran megfordulnak a városban. A város régi pompáját nem sikerült helyreállítani, de erre próbálkozások az utóbbi években is voltak.
Látnivalók: - A bevásárlónegyed, a város leghosszabb utcáját foglalja magában. A régi céhek maradványaiként kisebb-nagyobb boltokat találunk itt, melyekben csupa minőségi, kézzel készített terméket vehetünk. A boltok többsége a külföldi megrendelésekből él meg, mert már nincs akkora forgalom, mint a város fénykorában. - Az ország legnagyobb mágikus piaca, mely minden hónap harmadik vasárnapján a főtéren található meg. Hajnaltól késő estig a legkülönfélébb árusok portékái közül lehet válogatni, bár azért mindent nem árusítanak. - Játékmúzeum, ami a régi játékgyár épületéből lett kialakítva. Tizenkét szobában mutatják be a régi és új idők mágikus játékait, valamit egy helyiséget a muglik által kedvelt játékoknak is fenntartanak. A látogatás alkalmával mindent ki lehet próbálni, bár néhány dolgot csak felügyelet mellett. - Az édességgyár, ahol magyar mágikus édességeket lehet megkóstolni, és megtudni, hogyan készülnek. - Az öntöde, egészen pontosan a régi üstöntöde, bár csupán egy része szabadon bejárható, hiszen itt még ma is folyik termelés.
Érdekességek: - A bevásárlónegyedben sok külföldi cég kisebb üzlete is megtalálható - A gyáraknak köszönhetően a település levegője füstös, az eget ritkán látni miattuk, ezért mindig félhomály uralkodik a városban.
Merkovszky Ádám munkája SZALAMANTONSzalamanton
Történelmi áttekintés:
A történet szerint évszázadokkal ezelőtt élt egy velejéig romlott, gonosz varázsló, aki eltökélte, hogy minden muglival végez és, amikor ez megtörténik, a varázslók végre békében élhetnek. Ezt azonban már az akkori varázslók többsége sem nézte jó szemmel, pedig azokban az időkben még sokkal többet jelentett az úgy nevezett tiszta vér és a varázslóönérzet. Végül a mágust a Balaton északi partjának nyugati csücskében sikerült bekeríteniük, és megölniük. Ekkorra azonban már több száz mugli áldozata volt gonosz tetteinek, és a közben mellé szegődött híveinek. A végső csatában tíz hős mágus – 6 varázsló és négy boszorkány vesztette életét. Állítólag, amikor az ártatlanok kiontott vére a földre hullt, ott kinőtt egy virág, melyet később nagyezerjófűnek neveztek el, mai ismertebb nevén ez a boszorkányfű. Az egykori csata helyén még ma is áll a hősök emlékműve – ez a város egyik terén található meg, a megölt muglik sírjaival együtt. A tíz hős sírja is megtalálható még, folyamatosan gondozzák őket és évente egyszer, május 7-én meg is koszorúzzák. Ennek közelében lelhető fel Szalamanton falu, amely viszonylag új település, az 1600-as évek végén hozták létre. Mivel a falu a Balaton partján áll, ezért az itt élők elsősorban a turizmusból élnek, híresek a fesztiváljaik, és több közismert személyiség is Szalamantonban telepedett le. A falu összetétele vegyes, bár legfőképpen félvérek lakják. Főszezonban főleg külföldi turistákkal találkozni a település utcáin, ellenben télen alig lézengenek emberek a faluban. Bűnözés szinte nincs, az egyik legbiztonságosabb mágusfalunak nevezhető, ami köszönhető a Balatoni javító-nevelő intézet, valamint a bíróság közelségének, hiszen ezek miatt az aurorok gyakran megfordulnak Szalamantonban.
Látnivalók:
- A hősök sírjai, valamint a csata emlékműve, illetve a közelében épült múzeum, amely bemutatja, hogy mi történt akkor régen - Az ország fiatalkorú bűnelkövetőkre szakosodott mágikus bírósága ebben a faluban működik, szinte az összes fontosabb ilyen típusú tárgyalás itt zajlik le.
Érdekességek: - A Mirákulum nevű cirkuszi társulat központja, elsődleges előadóhelyük - Mágikus Dallamok Napja fesztivál helyszíne - Itt rendezik meg a Hőhűtő hetet - Bűbájos Bálint-napi mulatságok helyszíne - A Balaton közepén található a fiatalkorúak javító-nevelő intézete, ahová Szalamantonból szokták átszállítani a rabokat
Merkovszky Ádám munkája CSERMELYMENEDÉKCsermelymenedék
A menekültek eldugott varázslófalva
Történelmi áttekintés:
Ez a helyiség valamikor a muglik két nagy világháborúja között jött létre. Eleinte csak pár varázslócsalád menekült fel az Északi-középhegységbe a pusztítások elől, hogy mágiájukkal feltűnésmentesen megvédjék családtagjaikat, később többen is csatlakoztak a csoportosuláshoz, így elég változatos manapság is a lakók nemzetisége. A mugliriasztó bűbájok segítségével tökéletesen el tudtak együtt rejtőzni, s egy összetartó közösségben építgették-szépítgették településüket. A községben működött egy igen fejlett aurorképző intézmény is, de a 18 évvel ezelőtti nagy aurormészárlás után, - amit környékbéli sötét varázslók követtek el -, a hely bezárt, az épület azóta is üresen áll, a gyereket rémisztgetik vele rémtörténet gyanánt.
Látnivalók: - Csermelymenedék nem az a falu, ahol annyi mindent nézegetni lehetne, de a helyiek nagyon büszkék a patak tisztaságára és a hidaktól varázslatossá tett hangulatára.
- A falu egykori aurorképzője bezárás után is vonzza még az arra tévedő turistákat.
Érdekességek: - Alapvetően a Hosszú-völgyi-patak két felére építkeztek, romantikus hidak kötik össze a két oldalt.
- Érdekes, hogy manapság még a fiatalok sem nagyon hagyják el ezt a nyugodt környezetet, ha ki is repülnek a családi körből, idővel úgy is visszatérnek.
- Mivel sokféle mágus gyűlt itt össze, nincs a falunak konkrét iparága, mindenki értett valamihez, ami később azzá fejlődött ki, hogy az évek alatt önellátóvá váltak.
Vikohino Thaihasy munkája
|
|
|
K.D.A. Szalamanton tóparti kisvendéglője Roppant nagy jelentősége van ennek az estének, ami már kora délelőtt idegessé, folyton feszengővé tette. Az irodában dekoncentrált, a munkájában esetlenül figyelmetlen volt, és hiába ült mellette Jared, jelenléte mit sem segített rajta. Unottan ropogtatta nyakát, fütyülgetve dobolt az asztal lapján, és óránként lejárt a hivatal büféjébe, hogy kávézzon egyet. Napközben többször, a lehető legváratlanabb helyzetekben nyúlt zakója belső zsebébe, és vette elő az apró bársonydobozt, hogy kinyitva azt, újra és újra farkasszemet nézzen a benne ezüstösen csillogó ékszerrel. Segédje szerint megfelelő darab, de miután ő is pont ugyanannyit ért az eljegyzési gyűrűkhöz, mint ő, így bár ad szavára, most szemernyit sem nyugtatta meg. Hallgatagon sétál a szalamantoni tópart kikövezett, keskeny útján, és a mellette haladó nőre pillantgat. Furcsamód ma nemcsak ő, de Katherine is feszült volt, és most is úgy viselkedik, mintha tudtán kívül megbántotta volna valamivel. Konstantin lustán megvakarja orrnyergét, majd farmerja zsebébe csúsztatja kezeit, és oldalán a vámpírral, a kivilágított vendéglő felé veszi az irányt. - Úgy hallottam, itt a legjobb a marhasült - óvatosan töri meg a hosszúra nyúlt csendet. Hangja rekedtesen szól az órák óta tartó szótlanságtól, de igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy érezhetően baj van. Az időjárás kellemes, a sárgás fények gyönyörűek, a vendéglő mint kívülről, úgy belülről is hangulatos. Nem is választhatott volna ennél tökéletesebb estét arra, hogy annak módja és rendje szerint is megkérje a barna loknis nő kezét. - Osztrovszky névre foglaltam - tárja ki az ajtót Katherine előtt, és a hozzájuk siető pincérnek morózusan bemutatkozva, már követhetik is őt a helyiség terasz részére. A legszebb, legdrágább helyre.
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. augusztus 3. 23:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502621#post502621][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.03. 23:36[/b][/url] K.D.A. Szalamanton tóparti kisvendéglője Roppant nagy jelentősége van ennek az estének, ami már kora délelőtt idegessé, folyton feszengővé tette. Az irodában dekoncentrált, a munkájában esetlenül figyelmetlen volt, és hiába ült mellette Jared, jelenléte mit sem segített rajta. Unottan ropogtatta nyakát, fütyülgetve dobolt az asztal lapján, és óránként lejárt a hivatal büféjébe, hogy kávézzon egyet. Napközben többször, a lehető legváratlanabb helyzetekben nyúlt zakója belső zsebébe, és vette elő az apró bársonydobozt, hogy kinyitva azt, újra és újra farkasszemet nézzen a benne ezüstösen csillogó ékszerrel. Segédje szerint megfelelő darab, de miután ő is pont ugyanannyit ért az eljegyzési gyűrűkhöz, mint ő, így bár ad szavára, most szemernyit sem nyugtatta meg. Hallgatagon sétál a szalamantoni tópart kikövezett, keskeny útján, és a mellette haladó nőre pillantgat. Furcsamód ma nemcsak ő, de Katherine is feszült volt, és most is úgy viselkedik, mintha tudtán kívül megbántotta volna valamivel. Konstantin lustán megvakarja orrnyergét, majd farmerja zsebébe csúsztatja kezeit, és oldalán a vámpírral, a kivilágított vendéglő felé veszi az irányt. - Úgy hallottam, itt a legjobb a marhasült - óvatosan töri meg a hosszúra nyúlt csendet. Hangja rekedtesen szól az órák óta tartó szótlanságtól, de igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy érezhetően baj van. Az időjárás kellemes, a sárgás fények gyönyörűek, a vendéglő mint kívülről, úgy belülről is hangulatos. Nem is választhatott volna ennél tökéletesebb estét arra, hogy annak módja és rendje szerint is megkérje a barna loknis nő kezét. - Osztrovszky névre foglaltam - tárja ki az ajtót Katherine előtt, és a hozzájuk siető pincérnek morózusan bemutatkozva, már követhetik is őt a helyiség terasz részére. A legszebb, legdrágább helyre.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. augusztus 3. 23:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502627#post502627][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.03. 23:46[/b][/url] Konstantin Szalamanton Frusztrált voltam. Nem, nem ez a megfelelő kifejezés; mérhetetlenül dühös voltam. Persze foghattam volna arra, hogy az esküvő megszervezése kiborít, vagy hogy a tökéletes ruha megtalálása lehetetlen feladatnak tűnik, esetleg azzal is áltathatnám magam, hogy Gwenért aggódom, de mindez nem lett volna igaz. Konstantinra haragudtam. Haragudtam? Tajtékoztam! Mégis melyik nő ne tenné ezt az esküvője előtt, ha megtudja, hogy a vőlegénye valaki mással ütötte el az időt, csak mert ő éppen nem volt elérhető? És hogy ez a nőnemű egyed konkrétan elszakította egymástól az unokahúgomat és a fiút, akit szeret? Szóval, miután kiüvöltöttem magamat Gwennek és mint egy őrült fel-alá járkáltam a nappalinkba, ahová kényszerrel rángattam el, elkezdtem összeszedni magamat a vacsorához. Meglepett a dolog, viszont kiderült, hogy a vőlegényem sem az időzítés mestere. Ezt tovább tetézte a nyitómondattal. Marhasült? Kit érdekel a marhasült? A francba is, titkolóztál előttem! Így vicsorogtam magamban, ahogy befelé haladtunk az étterembe, majd anélkül, hogy megvártam volna a férfit lehuppantam a helyemre, összekulcsoltam a kezeimet az asztalon és kibámultam a tájra. Jobbnak láttam mélyen hallgatni. Egy ideig. -Miért hoztál ide? –szegeztem neki, ezzel esélyt adva, hogy legalább egy kicsit jobb színben tüntesse fel magát.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. augusztus 4. 00:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502650#post502650][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.04. 00:09[/b][/url] K.D.A. Szalamanton tóparti kisvendéglője Miért hoztál ide?Katherine hangja vészjósló, testbeszéde egyszerre mesél dühről, sértettségről és valamiféle dermesztő hűvösségről. A férfi egy ideig a dacos nőben, majd a Balaton fodrozódó vízében gyönyörködik, és csak akkor fordul vissza hozzá, mikor átgondolja a kérdést és kész válasszal tud szolgálni. Lassan mozdul, tekintete sejteti, hogy nem egészen érti miért szegezett neki ilyen klasszikus, női sértettségből fakadó kérdést. - Hogy ne otthon vacsorázzunk? - szavait ostobán egy halvány, csipkelődő mosoly kíséri. Nem tudja még, hogy miféle haraggal áll szemben. Előredől, kezét átnyújtja az asztalon, és tenyerével befedi a vékonyka, összekulcsolt ujjakat. - Nem hozhatom el a menyasszonyomat csak úgy egy ilyen helyre?Mosolya rövid időre kiszélesedik, majd oldalra döntött fejjel, aggódó tekintettel kezdi figyelni a kedvest. Nem tudja, hogy mi lehet a baj, hogy mit és hol rontott el, miközben ennek az estének egyszerűen csak tökéletesnek kellene lennie. Hiszen megkéri a kezét!- Mi bánt? - kérdezi, gondolatban mindent feladva, s kezét visszahúzva rákönyököl az asztal lapjára. Szíve idegesen dobog, vonásai megkeményednek. Szürkés színű fényei ide-oda járnak az óceánszín szemek között, ahogy minden erejével igyekszik felvenni a szemkontaktust. Vastag szája most egyetlen vonallá préselődik, és a zsebében rejtőző bársonydoboz egyre lejjebb kerül a meg kell tennem listán.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. augusztus 4. 00:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502652#post502652][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.04. 00:16[/b][/url] Konstantin Szalamanton Hallgattam. Ez tűnt a lehető legjobb stratégiának jelen helyzetünkben. Nem akartam komolyan összeveszni Konstantinnal, sőt az, ami itt és most folyt közöttünk megőrjített, de muszáj volt tovább mennem. Női büszkeségből. Vagy legalább Gwen védelmében. Nem lehet mindent olyan egyszerűen megoldani, mint hogy lelép az ember, kitudja hová. Muszáj volt szembe állnom a férfivel és tisztáznom a helyzetet. Még az esküvő előtt. Halvány mosoly kúszott az arcomra, amikor a lehető legférfiasabb reakcióval hozakodott elő. Elpoénkodta a helyzetet. Azt hiszem, ez volt a legjobb, amit tehetett, ugyanis kiengedtem a bent tartott levegőt, de ujjaim továbbra sem reagáltak az érintésére. Vártam, mikor ébred rá, hogy nem a fáradtság terített így ki, sokkal inkább ő. -Szira.Ez volt az egyetlen szó, amit első körben ki tudtam adni magamból. A tekintetem elsötétült, ahogy visszafordultam Konstantin felé. Többé nem akartam titkolózni és bíztam benne, hogy vére őszinte lesz velem. Nem titkolózik, nem próbál meg terelni –ez lett volna a lehető legrosszabb opció. Kihúztam magam ültömben és a vámpírokra jellemző merev, szoborszerű mozdulatlansággal méregettem őt. Óceánjaim mélyen azokba a csodás szürkékbe mélyesztettem, így is tovább követelve az igazságot. -Tőled akarom hallani az igazságot. Mikor, hogyan és a legfontosabb: miért?Magamra öltöttem a kiismerhetetlenség álarcát, de közben legszívesebben átvetettem volna magamat az asztalon, csak hogy az ölébe fészkelhessem magamat és megcsókolhassam. Fizikai fájdalmat okozott, hogy nem érhetek hozzá… hogy ennyire hűvös vagyok.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. augusztus 4. 12:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502731#post502731][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.04. 12:14[/b][/url] K.D.A. Szalamanton tóparti kisvendéglője A név hallatán hátradől, hirtelen izzadni kezdő tenyereit mozdulatlan combjaira engedi. Száját beszívva, meredten figyeli az asztal túlvégén ülő nőt, annak úgy szeretett tekintetét, mely most csalódottsággal vegyes haraggal néz vissza rá. A benne lábra kapó gondolatra, miszerint most, egyetlen pillanat alatt mindennek vége lehet, nagyot nyel, gerince mentén végigfut a hideg. Teste libabőrössé válik, karjain megemelkednek a nyári napsütéstől kiszőkült szőrszálak. Nemcsak Katherine, de ő is csalódott. Szemben ül vele az egyetlen nő, akit többet bántott, mint szeretett, és akinek azok után soha többé, semmivel sem akart fájdalmat okozni. És tessék. Torkában máris érzi a lenyelhetetlen, maró gombócot, ami mindig összerántja újra és újra levegőért kapó ajkait. Megkeményedett vonásai felett, lesütött szemekkel hallgatja a közéjük fészket rakó feszült csendet, és annak ellenére sem képes megszólalni, hogy tudja, az éjlény válaszra várva nézi őt. Fél, hogy bármit is mondjon, elveszíti az éppen csak magának tudott nőt, akiről a hetekben végérvényesen kiderült, hogy pótolhatatlan. Számára örökérvényű. Beharapott alsó ajakkal pillant fel, engedi riadt tekintetét az őt vizslató szempárba. Foga húsába mélyed. - Amikor elmentél - kiszáradt szájjal, elhaló hangon felel. Társként tiszteli a szemben ülő felet, de most nem néz a szemébe. Az asztal közepén helyet kapó só- és borstartónak beszél, szavai közben megáll, nagyot nyel. Az egyre csak növekvő, torkát összeszorító, maró gombóc fájdalmasan tapad gégéjére, s úgy tűnik, egy pillanatra sem kívánja megkönnyíteni a férfi dolgát. A szégyenérzet és bűntudat táplálja, és hiába keres, egy dolog sincs, ami távozásra bírhatná. - Egyszer sem mondtam ki, de már tudom, végig bennem volt a félsz, hogy nem jössz vissza. Tartottam attól, hogy nem látlak soha többé. Nem mutattam persze, én nem az a fajta vagyok, aki munkaidőben sír a szívébe férkőző nő után. Még magammal sem voltam hajlandó leülni, egyáltalán tisztázni, hogy mit is érzek irántad. Tagadtam, lehetőségeket kerestem...Fejét olykor megcsóválva nyílik meg Katherine előtt. Ha lenne más választása sem leplezné a múltban benne dolgozó érzelmeket, melyek végső soron a Madagaszkár partjain történtek rejtett okait is szolgáltatták. A sótartóról a nő tekintetére vezeti saját, őszinte szempárját, lásson benne bármit is; haragot, düht, bánatot. Jobbját felteszi az asztal lapjára, és a hozzájuk siető pincért várakozásra bírva előrehajol, hogy hangját visszafogva szólaljon meg újra. - Hiba volt, de hidd el, soha többé nem fordul elő - mondja, szürke fényei rettegő nyíltsággal fürkészik Katherine vonásait. Mellkasa idegesen jár fel-le, lábai meg-megreszketnek. - Hozzám tartozol. És nagyon sajnálom, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt belássam. Szeretlek. Mindig is szerettelek, ez... mindig így volt.Hát kimondta. Határozott szavaival saját magát is meglepve csendesedik el, s dől vissza a súlyától megreccsenő széktámlának. Igen, hibázott, de nem élhetett úgy, hogy minden percben a néha-néha feltűnő Katherine-t várta. És ezt neki is tudnia kell. Kérdő, s egyben türelmesen várakozó tekintettel pillant fel a szemben ülő, csodálatosan szép nőre. Jobbja egy fogpiszkálóval játszik, mellettük hangulatos, narancsfényű lámpások égnek. A Balaton felől hűsítő szél érkezik, és ő csak arra tud gondolni, hogy el akarja venni ezt a lányt.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. augusztus 18. 12:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=506585#post506585][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.18. 12:06[/b][/url] Konstantin Szalamanton Hallgattam. Továbbra is ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Tartottam tőle, ha kinyitom a számat, esetleg olyasmit mondhatok, amit a későbbiekben megbánnék. Mérhetetlenül csalódott voltam. Természetesen én magam is tisztában voltam vele, hogy nem várhattam el a férfitől a tökéletes hűséget, amikor sohasem tudhatta, mikor tűnök el és mikor bukkanok fel újra. Csakhogy most felmerült bennem a kérdés: mi lesz, ha valamiért úgy alakul, hogy hosszabb időre el kell mennem? Ha akkor nem bízott bennem annyira, most miért bízna? Elvégre teljesen jogosan lapulhat meg benne a félsz, hiszen vámpír vagyok. Mégis mi tarthatna vissza attól, hogy eltűnjek? Tudtam, hogy ennek sohasem szabadna őt kitennem. Meginogtam azon elhatározásomban, hogy hozzá megyek feleségül. Jó ötlet-e egy embert ilyen mértékű bizonytalanságban tartanom? -Valamit tudnod kell. –szólaltam meg egészen halkan, amikor ő elmondta, amit el kellett. -A múltban tettem olyan dolgokat, amire nem vagyok büszke. Abban az időszakban, amikor te nem tudtad hol is vagyok és vissza jövök-e, én olyan életet éltem, amit talán nem kellett volna. Vannak ellenségeim és lehet, hogy ez komolyan kihat a közös jövőnkre. Még így is el akarsz venni? Fel kellett tennem a kérdést és szándékosan figyelmen kívül kellett hagynom a szerelmi vallomást. Mozdulatlanul ültem a székemen és csak arra tudtam gondolni, hogy ha most nemet mond, akkor teljesen összetörök. Kezeim az ölemben pihentettem és ujjaim szorosan fonódtak egymásba. Az érzelmeimet a lehető legmélyebbre rejtettem, miközben szörnyű fájdalmat okozott figyelni, hogy ő mennyire szenved. -Mi lesz, ha ezek miatt egyszer hosszabb időre el kell mennem? Akkor is keresel valaki mást? Tudtam, hogy önző vagyok. Mérhetetlenül önző. Nem várhattam el tőle, hogy várjon rám. Most sem. Tudnia kellett, mivel is áll szemben, mielőtt még az egész életét feltenné kettőnkre. A maszkom talán csak egy pillanatra, de megroppant, így ha elég figyelmes volt láthatta a tekintetemben a kimondatlan fájdalmat és gyötrődést, de a lehető leggyorsabban rendeztem az arcvonásaimat.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. augusztus 25. 12:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509161#post509161][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.25. 12:33[/b][/url] K.D.A. Szalamanton tóparti kisvendéglője Mozdulatlanul figyeli a nemcsak, hogy komoly, de sajnos túlzottan komornak is ható gondolatairól számot adó nőt. Míg hallgatja őt, felelevenedik előtte a tengerparti hiba; Szira arca és az akkori gondtalan súlytalanság, amihez ösztönszerűen menekült. Katherine elhallgat, de ő még mindig nem szólal meg. Szavak helyett némán tartja a szemkontaktust, engedi, hogy a csalódott szemek szabadon olvashassanak szürkés fényeiből. Sajnálja, hogy így történt, hogy eljutottak addig a pontig, mikor ő úgy érezte, ezt kell tennie, de nem fog még egyszer bocsánatot kérni. Tekintetét egy pillanatra a sótartóra süti, nagyot nyel, majd égő, összeszűkült torkát megköszörüli, és felnézve, egyenesen visszanéz az őt fogva tartó mély óceánokba. - Eltudnál úgy menni, hogy nem szólsz? - kérdezi arcára költöző borús vonásokkal, kiegyenesedett, távolságtartó testtartást felvéve. Szemöldöke megremeg, de nem néz másfelé. Ha egy nap Katherine szó nélkül elmenne, ő akkor is hazavárná, de ha aztán csak hónapok, netalántán évek múlva térne vissza, már soha többé nem engedné közel magához. Akkor a nő csupán egy mélységesen csalódott, és valószínűleg megtört férfit találna a házban, aki képtelen volna őt tovább szeretni. A gondolatra szája széle is megrebben, s alsó ajkát egy pillanatra beharapva fordul el a Balaton halkan hullámzó vize felé. - Ha a válasz igen, akkor ne gyere hozzám - morogja a partnak, majd ingerült sóhajtással a széktámlának dől, és zsebébe nyúlva egy fekete bársonydobozt húz elő. Azt egy feldúlt, vehemens mozdulattal csapja az asztalra, és haragosan áttolva a nő térfelére, annak szemeibe nézve nyitja ki. - Azért hoztalak ide, hogy hagyományos módon is megkérjem a kezed. Nem másért, nem csak úgy, de... bocsáss meg, kimegyek a mosdóba.Ingerülten rúgja ki maga alól a széket, és jobbjával finom borostás arcán végigsimítva hagyja hátra Katherine-t, hogy a kis vendéglő mellékhelyiségébe térve farkasszemet nézhessen saját tükörképével. Ez rohadt jó...
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. augusztus 25. 12:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509171#post509171][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.25. 12:57[/b][/url] KonstantinSzalamantonTiltakozni szerettem volna, de a szavak a torkomra forrottak. Egy dologban hihetetlenül hasonlítottunk egymásra; ha Konstantin hagyott volna el engem szó nélkül, én is csalódtam volna benne. Menekülőre fogtam volna és valószínűleg pontosan ugyanazt a hibát követtem volna el, amit ő. A kis dobozkát figyeltem az asztalon, nem mertem a férfire nézni. Önzőnek és mocskosnak éreztem magamat. A fájdalom felkúszott a gerincemen és hányingerem támadt tőle. Valószínűleg olyan volt ez, mint a poszttraumás stressz; elvégre egy vámpír nem lehet rosszul! Az életem kész káosz volt és mikor a helyükre akartak zökkeni a dolgok, én makacsul tiltakoztam. Féltem. Megrémisztett a gondolat, hogy mindez egyetlen pillanat alatt összedőlhet, akár a kártyavár. Vettem néhány mély levegőt és hangtalanul, néhány széket félretolva és jó pár emberi testen átpréselve magamat a mosdó felé vettem az irányt. Ujjaim között szorongattam a bársony dobozkát, kétségbe esetten kapaszkodtam belé, miközben belöktem az ajtót és a lehető leghalkabban Konstantin mögé léptem. -Nem tudnálak elhagyni. Főleg nem szó nélkül. -szavaimat felsőjéhez intéztem, ahogy átkaroltam hátulról és egészen hozzá simultam. -Talán te nem hiszel nekem, de te vagy a legfontosabb az élemben és bármit megtennék érted.Egy pillanatig haboztam, majd ha hagyta, óvatosan szembe fordítottam magammal, hogy egyenesen a szemeibe nézhessek. Fájdalmas volt látni, mit tettem vele. Mit tettem kettőnkkel. Rá kellett ébrednem, hogy a saját váramon taposok éppen. Óvatosan a férfi ujjai közé csúsztattam a kis dobozt és kezeim a derekán pihentek meg. -Szeretlek. És melletted akarok maradni. Örökre.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. augusztus 25. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509290#post509290][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.25. 18:33[/b][/url] K.D.A. Szalamanton tóparti kisvendéglője A hideg vizet megnyitva hajol a csap fölé, mikor már nem tud tovább szembenézni méregtől eltorzult arcával. Az elmúlt napokban azt gondolta, hogy Katherine-nel a lehető legjobb úton haladnak a boldog egybekelés felé, most meg mintha megint ugyanott tartanának, mint hónapokkal ezelőtt: pont ott, ahol a part szakad. Ahol semmi sem biztos, ahol minden törékeny. Most úgy tűnik hiába töltött hosszú, zavaros órákat a gyűrű és a hozzá illő doboz kiválasztásával, és időzött a lánykéréshez megfelelő szavak kigondolásával. Hiába keresgélt lázasan, bújta régi költők nagystílű köteteit, vagy beszélt kollégáival bizonyos félelmeiről és a nagy estével kapcsolatban érzett aggodalmairól. Még gyakornokát is leültette, hogy megmutassa neki a gyűrűt, holott Jared még csak egy kölyök! Kezét az erősen folyó víz alá dugva próbál úrrá lenni egyre csak háborgó szíve felett. Nem tudja mi lesz most, hogy menyasszonya végül miként dönt, egyáltalán bízik-e benne annyira, hogy valóban hozzámenjen feleségül. Szabad kezével fájó nyakába kapaszkodik, és egy pillanatra még szemeit is lehunyja. Az ajtó halkan nyílik ki, nem úgy, mint ahogyan egy férfi nyitná, a mozdulat annál sokkal törékenyebb és finomabb. Katherine illata gyorsan férkőzik a hivatalnok orrába, mire felnéz, és a tükörből kezdi figyelni megenyhült, lesütött szemű kedvesét. - Csak annyi kell, hogy bízz bennem - feleli lehajtott fejjel, tenyerével betakarva a derekát ölelő kézfejeket. Aztán megfordul, és visszaveszi a lánynak adott apró dobozt. - Tudom, hogy nem mennél el szó nélkül. De neked is tudnod, idebent kell érezned, hogy ha el is mész, nekem akkor sem lesz más.Beszéd közben mutatóujját jelképesen az éjlény melléhez érinti, majd arcéléhez nyúl, és ujjbegyeit finoman végighúzza arccsontján. Tekintete a kéken ragyogó szemek között ingázik, száján halvány mosoly tűnik fel. - Menjünk ki a partra - suttogja mély orgánumú, rekedtes hangján, s visszafordulva a kagylóhoz egy mozdulattal zárja el a még mindig folyó csapot. - Hazafelé majd veszünk vacsorát.Nemcsak az étvágya ment el, de már kedve sincs visszaülni rossz hangulatú asztalukhoz. Az hiába volt az étterem legdrágább és egyben legromantikusabb részén, a férfinak már nem lenne kényelmes azon a helyen folytatni közös életük első, és talán az egyik legmeghatározóbb estéjét.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. augusztus 25. 21:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509353#post509353][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.25. 21:06[/b][/url] Konstantin Szalamanton A levegő csak lassan szökött ki a tüdőmből, ahogy hallgattam Konstantint. Megnyugodtam és valamivel reálisabban tudtam felmérni jelenlegi helyzetünket. Tudtam, hogy én is épp úgy hibás vagyok a kialakult helyzetben, mint ő. Csakhogy nő vagyok. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy felkapom a vizet, ha a kastélyból kell megtudnom, miközben pakolok át a vőlegényemhez, hogy neki volt egy kisebb afférja az egyik diákkal. Valahol gondolom, azért érthető, hogy nem repestem a boldogságtól és még csak körtáncot járni sem volt kedvem. Nem vagyok féltékeny típus, sohasem voltam, de bántott, hogy Konstantin ezt a dolgot nem tudta szemtől szemben közölni. Elvégre tisztában volt vele, hogy ott élem a mindennapjaimat, ahogyan azzal is, hogy odabent még a falnak is füle van. -Sohasem hagynálak el szó nélkül. -ismételtem meg, hogy nyomatékosítsam. -De ha mennem kell, velem tartasz? -lesütött pilláim alól lestem fel az arcára, reményteli íriszekkel. Halvány mosollyal nyugtáztam csak, hogy sikerült valamilyen szinten helyre billentenem a kapcsolatunkat és sehogyan sem akaródzott eleresztenem őt, így végül az ujjaimat az övébe fonva hagytam el az éttermet. Fejem a vállára hajtottam, miközben lassan lépdeltünk a part irányába. -Voltam Gwennel ruhát nézni. -jegyeztem meg mintegy mellékesen, hogy tovább oldjam a feszültséget. A „ruhát nézni” kifejezés tulajdonképpen egy egész délutánon átívelő, könnyekkel és verejtékkel megtoldott folyamatot jelent, mely idő alatt végig válogatott káromkodásokkal szórakoztattam magamat és a hallgatóságot. Nem egyszerű ruhát találni, pláne úgy, hogy mindennél jobban meg akartam felelni a férfi szüleinek... főleg az édesapjának. -Szerinted apád miért gyűlöl ennyire? -bukott ki belőlem a kérdés némi hezitálás után. Őszinte választ vártam, épp ezért tekintetemet Konstantin arcára függesztettem.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. augusztus 25. 23:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509433#post509433][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.25. 23:31[/b][/url] K.D.A. Szalamanton tóparti kisvendéglője Hogy más férfinak mit jelent az eljegyzés, arról fogalma sincs, de hogy számára addig soha nem tapasztalt biztonságot és egy ideje már vágyott oltalmat nyújt, azt a lánykérést követő összes pillanatban érezte, és érzi most is, ahogy lepillant a szemeit lesütő nőre. Ujjaival a keskeny áll alá nyúl, és egy gyengéd mozdulattal felemeli, hogy ha a barna loknis is úgy szeretné, belenézhessen tekintetébe. Amíg viszont szemeik össze nem találkoznak, nem szólal meg, csupán somolyogva fürkészi a bájos, fiatal arcot. - Megmondtam a bálon, hogy engem nem tart itt semmi - halkan, de annál határozottabban feleli a reménykedő szempárba, majd már az étteremből kifelé, a vékony ujjakkal egybefonódva folytatja. - Eljöttem Londonból, és láss csodát, rögtön az első munkanapomon megjelentél. Ha ez nem isteni jel, akkor semmi sem az. Addig maradunk Bogolyfalván, míg szeretnél, és ha úgy adódik, hogy mennünk kell, hát helló világ... A nőébe kulcsolódó keze előre-hátra ring az esti séta közben. A mellettük fodrozódó víz hangján kívül csak az övékét hallani, a part azon szakasza egyébként teljesen üres. Sem szerelmes párokat, sem arra futókat nem látni. A késői idő még kellemesen, andalgósan meleg. - Hűha! - sóhajt fel, és kiszélesedő vigyorral fordul Katherine felé, hogy következő kérdését már nehezen elfojtott nevetéssel tegye fel. - És volt nagy hiszti?Elképzelése sincs arról, valójában milyen is lehet egy menyasszonyi ruhapróba, de a gondolat, hogy a mellette sétáló nő belebújt néhány - bizonyára - gyönyörű és ízléses darabba, hangulatát máris oldottabbá, az estét pedig sokkal intimebbé teszi. Még szívverése is felgyorsul, és a vacsorameghívás valódi célja is újra felrémlik előtte. Percnyi elmélkedését a kedves borús kérdése szakítja félbe. - Nem téged utál, hanem azt, ami vagy - válaszolja őszintén, a rámeredő komoly tekintetbe pillantva. - Fél tőled. Ugyanígy reagált akkor is, mikor megjelent a varázserőm. Pszichológushoz járatott, holott kutyabajom sem volt. Majd megszokja, ne is törődj vele, hiszen anyám imád.Biztató, boldog mosolyt küld Katherine felé, és közelebb húzva őt magához szabadon engedi kezét, s karját lazán átveti vállain. Léptei alig észrevehetően lassulnak, míg végül megáll, és tétován szembefordul az éjlénnyel. Széles vigyora finom mosollyá szelídül, légzése azonban túlságosan is gyorsan élénkül. Lefelé, a nő ruhájára pislog, majd mint aki meggondolta magát megköszörüli torkát, és idétlen nevetésbe kezd. Ha-ha. Ha-ha-ha. Ha-ha.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. augusztus 26. 10:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509494#post509494][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.26. 10:36[/b][/url] Konstantin Szalamanton Jól eső érzés tudni, hogy valakire mindig, minden körülmények között számíthatunk. Kettőnk kapcsolata a lehető legrosszabbul indult. Vadászott rám és bántott. Sokszor. A választ várva mégis úgy kapaszkodtam belé, mintha az életünk ebből az illanó pillanatból állna és tudtam, ha elengedem mindennek vége. Az egész életünk tulajdonképpen veszélyes volt. Nem is olyan régen még a tárgyalásomon csücsültem, ahová magammal rántottam a férfit is, mert segítségre volt szükségem, nem tudtam, kihez fordulhatok, kiben bízhatok. Ha akkor nincsen Ezra és Gwen, valószínűleg életem végéig az Azkabanban maradok. Megborzongtam az emlékre, ahogy kifelé nyomakodtunk az étteremből, le a csendes, kihalt vízpartra. -A hatodik bolt után én már őrjöngtem, Gwen meg maga alatt volt Krisz miatt. Majd emlékeztess, hogy soha többé ne vegyek fel menyasszonyi ruhát-elmosolyodva lestem fel rá a szemem sarkából. Bár az étteremben történtek után igyekeztem kerülni a kényes témákat, az édesapjával kapcsolatos kérdés csak úgy felbukkant a semmiből. Egyszerűen tudnom kellett, mit is tettem, amiért ennyire ellenségesen kezelt. A válasz egyértelmű volt ugyan, de bíztam benne, hogy más húzódik meg a háttérben. -A vámpír is én vagyok, Konstantin. Ha azt gyűlöli, ha ettől fél, akkor tőlem fél.-néztem nagyon komolyan a szemébe, miközben lelassított és megálltunk. Ismertem a tekintetet, ennél jobban már csak a nevetést. Az a fajta volt, ami kényszeríti az embert, hogy bekapcsolódjon, így aztán nem tudtam ellenállni neki. Egy percnyi hasizom gyakorlat után egészen óvatosan meglöktem a férfi vállát. -Ezt direkt csinálod! Talán ez volt az a pillanat, amikor én magam is felfogtam, mennyire szeretem őt. Minden idegszálammal, minden érzékszervemmel csak rá tudtam koncentrálni, csak őt akartam látni, vele akartam maradni. Ebben a pillanatban az öröklét is kevés időnek tűnt volna együtt, de ami nekünk jutott még ennél is rövidebb, ijesztően rövid idő volt. Halvány görbület játszott ajkaimon, ahogy közelebb léptem hozzá és ujjaim az inggombjaival kezdtek babrálni. Lassan haladtam lefelé, kezem becsúszott a felsője alá és egy pillanat alatt átvette a testhőmérsékletét. -Úszunk? -érdeklődtem apró mosollyal és ezzel egyidőben a ruhám lecsúszott a cipőim mellé. Óvatosan kibújtam belőlük és apró léptekkel megindultam a víz irányába, de nem eresztettem Konstantin tekintetét.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. augusztus 26. 22:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509668#post509668][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.26. 22:12[/b][/url] K.D.A. Szalamanton Nevetése közben szemei környékén elmélyülnek az apró, vékony vonalú ráncok, melyek már húszasévei derekán bőrébe égtek, s melyeknek egyetlen céljuk, hogy a testének napról napra való, emberi mértékkel is gyorsnak számító öregedését ekképp is érzékeltessék - meghazudtolhatatlan tükörképével, kollégákkal, fel- és lemenőkkel, és ha kell, az egész világgal is. Konstantin íves fogai előbukkannak hosszúra nyújtott mosolya alatt, majd mielőtt megszólalna, színpadiasan megköszörüli torkát, és arcának tettetett komolyságot kölcsönöz. - Mindenképpen igyekezni fogok még időben, lehetőleg halálom előtt rád szólni, hogy eszedbe ne jusson a következőnek menyasszonyi ruhába bújni... - szája sarkában ugyan ott üldögél egy halvány, réveteg mosoly, ő maga mégis elkomorodik. A gondolat, hogy Katherine életében ő mindössze egyetlen fejezet lehet, vasmarokkal mar bele a szívébe. Ajkait egy alig hallható sóhaj hagyja el, majd lemosolyog a barna fürtökkel keretezett gyönyörű arcra; a fekete pillák alatt szendergő szemekbe, a hívogató, vastag ajkakra. Mosolyog, mert egy percre sem szeretné elrontani az estét. Az éjlény vállain pihenő keze annak puha arcát érinti, ujjaival játékosan végigsimít orrán, majd elfordul tőle, és az előttük végeláthatatlanul folytatódó macskakövekre pillant. - Tisztában vagyok azzal mi vagy - jelenti ki, az éjszaka csendjét megtörő hangjából csak éppen kihallani az élt. Hogy is ne tudná? Minden szabad percét megoldáskereséssel tölti, a lehetőségeket veszi sorba, de akármelyik úton is induljon el, a gondolatok mindig egyfelé vezetnek: változás. Fleur pirospozsgás, ránevető arca és Célestine ösztönös, anyai kifakadása jelenik meg ilyenkor előtte, és pontosan tudja: hiábavaló minden próbálkozása. - Minden épeszű ember félne tőled - folytatja, beszéd közben a nő felé, oldalra pillant. - Semmiféle elvárást nem fektethetsz apám elé, mert csalódni fogsz. Hidd el, már nem egyszer tapasztaltam.A hivatalnok már réges-régen feladta a próbálkozást, hogy megfeleljen édesapjának, akinek mondhatott és akiért tehetett bármit, neki mindig az a fránya, eltolt gyerek maradt, aki képes volt örökölni az őrült anyós furcsaságait. - Hé, én így nevetek! - mordul fel aztán, de arcán pimaszság árnya suhan át. Ha-ha. Ha-ha-ha. - Ha nem tetszik, még most szólj...Továbbra is nevetve beszél, azonban a következő pillanatok az összes kikívánkozni vágyó hangot torkára fojtják. Katherine érintése nyomán bőre égni kezd. Mosolya helyét tétovaság veszi át, vonásaiba sutaság költözik. Szapora szívdobogással figyeli a ruháitól megváló nőt, s távolodását csillogó szempárral követi. Tarkóját idegesen vakarja meg, aztán zavart vigyorral nyúl öve után. - Danielle... - anyaszült meztelenül, minden porcikájában dideregve sétál be a hideg vízbe, és úszik a nő felé. Szája elszíneződik, teste libabőrözik. - ...ha most megfázok, egy hétig ágyba hordhatod a teát.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. augusztus 27. 11:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509789#post509789][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.27. 11:18[/b][/url] Konstantin Szalamanton -Ilyet ne mondj! –csattantam fel gondolkodás nélkül. Mérhetetlen fájdalmat okozott már csak belegondolni is, hogy elveszíthetem Konstantint. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ezt a fájdalmat túléljem, ebben szinte teljesen biztos voltam. Mármint elméleti síkon. A testem bármeddig képes lett volna fenntartani magát egy ki vér segítségével, de a sokak által vitatott lelkem darabjaira hullott volna. Régi kapcsolat volt a miénk, talán túlságosan is régi. Láttuk egymást kétségbeesetten próbálkozni, láttam őt küzdeni, ő pedig látott engem megtörni. Mentette a bőrömet, annak ellenére, hogy tudta, ha lebuktatják, mindkettőnkre komoly következmények várnak. Feláldozta magát értem, ahogyan én is bármikor feláldoznám magamat őérte. Nem akartam elereszteni a tekintetét, amikor pedig megsimította az arcomat, belebújtam a tenyerébe. Egy pillanat erejéig jól esett úgy tenni, mintha semmi és senki nem állhatna közénk, de ez nem volt igaz. Tudtam, hogy az apjának nincs ínyére a kapcsolatunk és azt is, hogy Fleur édesanyja sem kedvel engem különösebben; bíztam azonban benne, hogy ez nem lesz semmiféle hatással sem Konstantin és a lánya kapcsolatára. -És a minisztérium? –vetettem fel elgondolkozva. –Ez az egész bizonyíték lesz a szemükben. Mostmár pontosan tudni fogják, hogy miért védtél engem.Ez tény volt. Nyilvánvalóan nagy ívben el kellett volna kerülnünk a kapcsolatot, elvégre melyik épeszű, komoly előmenetelben reménykedő férfi venne el egy vámpírnőt, akinek minden lépését árgus szemekkel figyelik? Ezra, a teremtőm mindenben mellettem állt, így az alvilágban betöltött jelenlegi pozíciómat is neki köszönhettem. A kapcsolatai távol tartották tőlem a nemkívánatos egyéneket; talán nem is olyan nagy baj, hogy annak idején nem szakítottam meg vele minden kapcsolatot. Figyeltem, hogyan őrlődik, hogy kövessen-e, miközben egyre beljebb sétáltam a vízben. Tetszett a tekintet, amivel rám nézett és szinte biztos voltam benne, hogy az én szemeim is csillognak. A fenyegetésre nem szóltam egyetlen szót sem, csak felkacagtam és még mélyebbre evickéltem. -Kapj e! –szólítottam fel mosolygva, beharapva az alsó ajkamat.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé offline RPG hsz: 259 Összes hsz: 510
|
Írta: 2015. szeptember 3. 18:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=512873#post512873][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.03. 18:44[/b][/url] K.D.A. Szalamanton
Minisztérium, bíróságról szövögetett vágyálmok, a tűz körül ülő, kezüket dörzsölgető fontos, tehetős emberek. Napjai összefoglaláshoz elegendő egy mondat. Egész életében körülvette a munka, pirkadattól alkonyatig dolgozott, mellette tanult, fejlesztette magát, és az előtte már százak által kitaposott úton járva egyetlen célként lebegett lelki szemei előtt a kép: egy napon bíró lesz, ő lesz a hatalom egyik csúcsa, az ítélőszék feje. A parancsteljesítő tisztből, és a papírhalmok tetején görnyedő emberből lesz valaki, akinek a nevét aranytáblára gravírozzák, és a kalickába zárt bűnösök azt, az ő nevét olvassák majd utoljára, mielőtt haláluk kegyes napjáig - döntése szerint - börtönbe nem vetik őket. De hol a járatlan út? Nem a hivatalban, és nem a bírói székben. Az itt van, ezen a helyen, ebben a pillanatban. A Balaton hideg vize minden léptével jobban lepi el libabőröző testét. Ahogy az őt váró, csillogó szemű éjlény felé sétál, ujjai a vízfelszínt szántják, tekintete egy pillanatra sem engedi szabadon Katherine hívogató fényeit. Bár még beszél, hozzászól, nevén nevezi a nőt, de szíve már amiatt üt félre, amit hetek óta mondani készül neki. Ez sokkal nehezebb, mint amire számított, és talán mert soha, senkit nem akart ennyire közel tudni magához, rettenetesen fél. Nem a választól, és az esetleges elutasítástól tart, hiszen egy igent már kapott. Olyasmitől fél, amit még magának sem mer beismerni. Kimondani meg végképp nem. Hiába megtermett, sokat látott férfi és próbálkozó apa, a lánykérés - és az azzal együtt járó fogadalom, változás, örökre szóló összetartozás megrémíti. Fél, hogy a rámosolygó nő még túl fiatal, túl bolond, és ha újra igent mond is, hamar meggondolja magát. Ujjai között a gyűrűvel úszik a nő után. Ereiben már csak az elkövetezők felrémlő gondolatára is megiramodik a vér, s azzal együtt légzése is szaporábbá válik. - Lassíts - kéri halkan a huncutul hátráló, játszani akaró vámpírt. - Gyere közelebb.Hangja az izgalom hatására akár még komornak is hallható. Arca gondterhelt, száját többször beharapja. Baljával Katherine után nyúl, és ha elkapja a kezét, egy könnyed mozdulattal közelebb húzza magához. Felsóhajt, félrepillant, aztán zavartan nevetve néz vissza a lányra. Ez élete legnehezebb perce, az első eset, amikor nincsenek szavak arra, amit mondani készül. - Te vagy életem szerelme - kezdi, hangja reszket, Katherine-hez érő keze forrón remeg. - Minden, ami vagyok, és minden, amim van, a tiéd. Ha egy emberöltőn át, akkor addig, ha tovább, hát tovább. Szeretlek az első pillanattól - nagyot nyel, s elhallgatva, rezzenő ajkakkal pillant le a fodrozódó vízfelszínre. - Szeretném, ha feleségül jönnél hozzám, és bár nem így terveztem ezt az estét, és most sem ereszkedtem térdre, nem tudok tovább várni. Leszel egy halandó férfi felesége?Utolsó szavait már egészen közel, sajátjait a nő tekintetébe fúrva ejti ki. A jobbjában tartott gyűrűt beszéd közben a víz fölé emeli, és a Holdfényben meg-megcsillanó ezüstékszert végig meztelen testük között tartja. Ha a nő újra igent felel, gyűrűs ujjára egy lassú, ügyes mozdulattal felhúzza eljegyzésük jelképét, és felszabadult vőlegényként csókolja meg.
|
|
|
|
Osztrovszky Katherine INAKTÍV
offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 179
|
Írta: 2015. szeptember 3. 19:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=512880#post512880][b]Osztrovszky Katherine - 2015.09.03. 19:04[/b][/url] Konstantin Szalamanton Nem éreztem hidegnek a vizet, sőt valójában semmit sem éreztem. Kérdések sokasága kavargott a fejemben. Vajon jól döntöttem-e, amikor igent mondtam? Vajon helyes-e hozzákötnöm valakihez az életemet, akit minden bizonnyal el fogok veszíteni? Megéri-e ezt a fájdalmat vállalni? Miért nem tudok olyanná válni, mint mikor Serennek kellett a szárnyai alá vennie? Akkor vakmerő voltam, cseppet sem érdekeltek a következmények, most viszont már nem törődhettem csak magammal. Volt valaki, aki számított, akit akár az életem árán is hajlandó lettem volna megvédeni. Akár magamtól is, ha erre van szükség. Ennyire szerettem őt. Ha a biztonság rajtam múlt volna, azon, hogy én mellette vagyok-e, gondolkodás nélkül a féléletemet adtam volna érte. Mert erről szól a valódi, színtiszta szerelem. Képesek vagyunk önmagunkat is feladni azért az egyetlen emberért, aki fontos nekünk. Megálltam, amikor szólt és hagytam, hogy a karomnál fogva közelebb húzzon magához. Csak néztem rá, miközben próbálta összerakni a megfelelő szavakat a fejében és egy pillanatra elbizonytalanodtam. Megriasztott, fogalmam sem volt róla, mit is akarhat épp itt és épp most. Felvont szemöldökkel figyeltem, és minden egyes szavától egy kicsit szélesebb mosolyra húzódtak az ajkaim. Pontosan azt mondta, amit hallanom kellett. A gyűrűt néztem, ahogy felemelte a víz alól és kissé összezavarodva haraptam az ajkamba. -Egyszer már igent mondtam. Gondolod, hogy ezúttal máshogy döntenék? –érdeklődtem, mert ebben a pillanatban értettem csak meg, miért is volt olyan ideges. –Szeretlek és bármit megtennék érted. Sok mindenen keresztül mentünk együtt és egyszer sem menekültem el. Persze, hogy hozzád megyek! Eddigre már egy szabályos vigyor csücsült a pofimon. Felé nyújtottam a kezemet, hogy ráhúzhassa a valódi eljegyzési gyűrűmet és épp csak a helyére került, én már Konstantin nyakában lógtam, ajkaim követelőzően tapadtak az övéire. Ebben a pillanatban biztos voltam benne, hogy helyesen döntöttem.
|
|
|
|