37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 4. 21:38 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



Kit érdekel a vizsgaidőszak, amikor leértékelés van az ember lányának kedvenc kviddics üzletében? Már nem is aggódtam az LLG vizsga miatt, az elméletet ráérek bemagolni később. Amúgy is biztos jobban fog menni a tanulás, ha majd valami jó kis _akciós_ cucc mellett ülök. Arie is imádni fogja, mivel így még gyorsabb leszek a melóban. Tehát ezzel mindenki csak nyer.
- Meg kell ígérned, hogy nem engeded meg, hogy seprűt vegyek magamnak - jelentem ki, ahogy kiérünk a hoppanálási pontról az utcára.
Danka hasonlóan kviddics őrült, mint én, ezért is jöttünk együtt. Az edzéseink sokszor egymás után vannak, így ismertük meg egymást. Ami engem illet, amúgy is jó viszonyt ápolok a navinésekkel, de ha még azonos az érdeklődési körünk is.. na az a jackpot. Imádom ezt a lányt már most.
- Egyébként még nem is kérdeztem, hogy mióta kviddicsezel, igaz? - szólaltam meg újra, kicsit nevetve vágtam fejbe magam.
Nem vagyok kimondottan nőies, de egy akció komolyan elveszi még az én eszemet is. Olyan nehéz másra gondolni, konkrétan már látom magam előtt a leértékelt holmikat a polcokon. Egy seprű ápoló szett egészen biztosan a kosaramban fog landolni, a többit nem is merem előre eldönteni. Mindenesetre végre lesz mire elkölteni a spórolt pénzem valami hasznos dologra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 1. 19:25 | Link

Danka

Üstösd - bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Idegesen toporgok a számomra vadidegen helyen. Na nem mintha ezt a mellettem elhaladó emberek észlelnék, beletemetkeznek a maguk dolgába. És látszólag senki nem akar megfulladni az itteni levegőtől. Csak én. De én nagyon. A félhomályt még csak-csak meg tudnám szokni, sőt igazából már most egész jól megszoktam, de ez a büdös füst. Kaparja a torkomat, égeti a szememet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tiszta a levegő a mugli szüleim településén, vagy Bogolyfalván. Hanyagul nekidőlök egy lámpaoszlopnak amíg Dankára várakozom, hogy segítsen a projektemben. Már a gondolattól is összeugrik a gyomrom, és hangosat fújtatok. Fejembe végigpörgetem újra a jelenetet: ahogy betoppan a szobánkba, és rajtakap hogy egy mugli katalógust böngészek, a fürdőruháknál kinyitva, és azon bosszankodok, hogy kizárt, hogy felvegyek egy ilyet. Felajánlotta, hogy segít a vásárlásban, ha szeretném, én meg úgy kaptam az alkalmon, mint a fuldokló a mentőöv után. Valahogy így is éreztem magam.
Az út is borzalmas volt idefele, nem csak, hogy hosszú és körülményes, de ráadásul még egy tömegnyomor kellős közepére is sikerült bekerülnöm. Tényleg itt az ideje, hogy bele merjek lépni egy nyamvadt kandallóba. Valószínűleg jobb lett volna a közérzetem, ha nem egyedül kellett volna eljutnom erre a fantasztikusan füstös helyre. De Dankának még dolga akadt, én meg halálra untam magam a kastélyban. Én javasoltam, hogy itt találkozzunk, gondoltam addig szétnézek, hátha egy kirakatban azonnal meglátok egy megfelelő fürdőruhát és nem kell végigszenvednem a napot. Rögtön ugorhattunk volna a kávézós, sütievős részhez, amiben reménykedtem.
Borús hangulatom egyre jobban eluralkodott rajtam, mérgesen szemléltem a boltokat – amik kirakatába még véletlenül sem raktak egy fürdőruhát sem – amikor észrevettem a felém közeledő lányt. Éljen! Megmenekültem!
- Szia Danka! Minden oké volt? – kiabálom neki oda hatalmas mosollyal az arcomon. Még integetek is hozzá, na nem mintha nem vett volna észre. Az egész utca észrevett, és most úgy néznek rám mint, aki megőrült. Hirtelen kuncogni kezdek a gondolatra, hogy lassan eltanulom ezt a túláradó öröm dolgot a fiútól, aki miatt most itt vagyok „Mucsaröcsögén”.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. április 8. 19:10 | Link

Kicsike | nyuszisan | zene

Minden rivaldafény az övé. Drága csipkés ruhája tükrözi a bár színeit, ő pedig a zene ütemére mozog. Beleéli magát, kihívó mosollyal illeti az őt figyelőket. Sokan be sem vallanák, valójában mennyire érdekli őket a női ruhákban fellépő férfi.
Lassan vonul le a színpadról, körbesétál a nők között, hosszú ujjaival végigsimít egy-egy borostás arcot. Mintha nem lenne célja, mintha véletlenül választana ki a vendégek közül egy lányt. Ők azonban tudják, egymás miatt érkeztek. Bagoly váltott baglyot, nem ez az első, hogy némi minőségi időt töltenek együtt.
Szavak nélkül, távolságtartó arckifejezésével járja körbe Francit, leguggol előtte, majd nőket meghazudtoló kígyózó mozdulattal egyenesedik fel. Szemében az az érdeklődés csillan, ami mindig, ha valahol összefutottak az évek során. Nem mondhatni, hogy túl gyakran sodorta őket egy helyre az élet, de mióta megtudta, hogy egy országban élnek, többször invitálja a bárokba, mint másokat.
Újból és újból körbetáncolja, közben másokra is vet egy-egy pillantást, de figyelme javarészt a nőre irányul. Közel hajol arcához, nyom az arcára egy csókot, mellyel rúzsfoltot hagy ajkai helyén. Mások nagy valószínűséggel nem is sejtik, hogy ez az egész este ma neki szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Budanekeresd mellett valahol
Írta: 2019. május 19. 22:30
| Link


×××

Még nem volt időm elmenni Luna kihízott, fekete ruháiért, így valami sajátot dobtam össze, ha már így hozta a nap. Nem mintha különösebb örömöm lelném abban, hogy temetésekre járkáljak, amin még csak szívesen se látnának. De tök izgi! Már hónapok óta nem hallottam semmit, én legalább szereztem pár jó estét szerencsétlennek, mielőtt kinyírta volna az élete. Nem számít, egy világi szerencsétlennel kevesebb, mondhatnám. Maradjunk annyiban, hogy az anyja nem fog örülni, mert nem dolgozta fel a fia lépését, az édesapja szerint velem jobban járt volna, az öccsét meg túl jól ismerem. És nem vagyok benne biztos, hogy a halott neje szívesen látja a volt szeretőt ott, de ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? Pont ezért megyek.
Azzal nem vádolhat senki, hogy nem öltöztem fel megfelelően. Sajnálni nem tudtam azt, ami Tomival történt, és meg sem rendített, de azért a régi szép idők - mikor is volt, tél végén? - emlékére eltoltam egy felest a közeli kocsmába, mielőtt kitipegve meg nem találtam a temető bejáratát és el nem indultam a tömeg után. Feltoltam egy napszemüveget, miközben a feneketlen táskámban turkáltam, hátha találok valami rágófélét. Vagy egy cigit. Mindkettővel tudnék mit kezdeni, ahogy a körbeállt tömegen csinosan előre törtem, majd egy fához oldalaztam. Remekül láttam mindent, és mivel itt rajtam kívül mindenki irtózott más sírra lépni, elég nagy helyem is volt.
- Elnézést, Ön ismerte? - kérdezte a hátam mögül egy idősebb nő, mire széles mosollyal fordultam hátra. - Csak pár éjszakán át, még a neje unalmas volt - ezután persze mint egy angyal úgy néztem körbe, hogy megvárjam,a hogy a koporsó megérkezik és lassan az igen jó kondiban lévő temetkezési alkalmazottak becipeljék. Uh, az a segg. Azaz reméltem, hogy az alkalmazottak.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2019. május 20. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romée Nisa Yazel
INAKTÍV


poison ivy
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 71
Írta: 2019. június 21. 10:48 | Link

Dani


Ünneplésre méltó a vizsgaidőszak vége. Nem csak, hogy vége, hanem, hogy egész jó átlaggal végzett ahhoz képest, hogy semmi kedve nem volt a tanuláshoz. Szóval büszke magára és persze a barátaira, akikkel kisebb rajként szálltak be az egyik puccosabb, de nem túlzottan elszállt bárba, ahol általában jó a hangulat.
Nem kellett sok idő hozzá, hogy lecsússzon az első pár feles, aztán koktélokkal a kezükben táncoljanak. A kis esernyő rágcsálása közben fedezi fel az idegent, akivel először csak összeakad a tekintete, majd többször hosszasan merednek egymásra. Előfordul az ilyen, főleg ennyi ember között, így nem foglalkoztatja igazán, egyébként is van az a mennyiségű alkohol a vérében, amitől már a szúnyogok is messziről kikerülik.
Az egyik sárga esernyős, fehér koktéljával és barátnőivel végül beveszik a táncparkettet. Ha kényszerítenék, sem tudná megmondani, milyen zene szól, csak mozog a ritmusra és mint azok a idegesítő lánycsapatok, ők is sikoltozva ujjonganak és tizedjére is koccintanak a sikeres vizsgaidőszakra.
Romi tekintete újra és újra összeakad a srácéval. Nem pont az esete, mégis megfogta már az első pillantással.
Utoljára módosította:Romée Nisa Yazel, 2019. június 21. 10:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 28. 22:40 | Link

Kolos

Ha már úgyis...
Hangzik el főnökömtől a bűvös mondat, miután tudom, lesz egy kisebb kitérőm. Nem bánom persze, imádok csak úgy menni, nem csak sulitól suliig, és Korinna erre bőven ad nekem lehetőséget. Most is az egyik kosztümét kell elhoznom, mert valami baromi fontos vacsorára megy. Nem részletezte, nem kérdeztem. Imádok az asszisztense lenni. Nekem jórészt kikapcsolódás, apuéknak megnyugvás, és még ő is a hasznom veszi. Bár így zsúfoltak a napjaim, egészen idáig sose tudtam, milyen az, amikor valaki tényleg úgy beesik az ágyba.
Gondoltam nagy bátran, most kipróbálom a zsupszkulcsot, hát nem kellett volna. Sőt.. nekem kimondottan a mugli közlekedést találták ki, mert vonattól, repülőtől, busztól még sose voltam rosszul, bezzeg most a gyomrom megint vet egy bukfencet.
Ráadásul azt se tudom, hol vagyok. Mindegy, elindulok egy irányba, hátha itt is úgy van, hogy minden út ahhoz a térhez vezet, ahová mennem kell.
Persze ez sem válik be, de akkor meglátok valakit. Ismerem őt, hisz sokszor néztem Lilit próba közben, mikor épp nem volt jobb dolgom. Sokszor néztem, valahogy mégse öntött el a kényszer, hogy belépjek a színjátszóba. Jó, harmadik végén csupán Kolos miatt már majdnem megfontoltam, aztán rájöttem, csak azok a hülye hormonok.
- Kolos, ments meg - ahogy a közelébe érek, nagy szemeimmel pislogok rá.
- Keresem ezt a boltot, de rosszul is vagyok, meg az a hülye zsupszkulcs is nem tudom, hová rakott le... Áldjuk a barmot, aki feltalálta - igen, ez az én számból hangzott, és még a szemem is megforgatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2019. december 15. 22:33 | Link

Emir

Kicsit izgatottan várta ezt a napot, hisz eltelt pár hónap, mióta utoljára találkoztak a férfival, mégis tartották a kapcsolatot. Csodás dolgokra képes ez a mugli világ, belátja Myra is, főleg, ha videochatről és szelfikről van szó, meg csókos emojikról. Mindketten elfoglaltak, ez a valamiféle kapcsolattartás felüdülés volt mindkettejük számára. Vagy hát...Myra így élte meg, de talán a másik fél is, máskülönben nem randiznának most egy kicsit sem bulizós, inkább érdekes és aranyos helyen.
Szürke kabátjában, a fülére jól ráhúzott pomponos sapkában lépked egyenesen a cél felé, a világító hóemberhez, ahová megbeszélték a találkát. Nem nehéz kiszúrni őt, tekintve, hogy kicsit sem illik bele a képe. Olyan, mintha oda festették volna.
Elmosolyodik és integet, majd átverekszi magát az ovis csoporton, akik megpróbálják elállni az útját. Forró csoki és korcsolyázás, ez a nagy terv. Utóbbival szemben mondjuk vannak kétségei, nem ez az a terep, ahol jól érzi magát. Sőt, nehezen adta be a derekát, de most itt van. Itt, éppen átölelve Emirt. Puszit nyom az arcára és hátrébb lép egy lépést.
- Na, hiányoztam? - huncut mosollyal kérdezi és ha erre nemet kapna válaszul, biztosan hátat fordítana, aztán korizzon azzal, akivel akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2019. december 29. 15:53 | Link

Drága kicsi Catherine

Ezek a jótékonysági események puszta rongyrázások. Rengeteg pénzt emésztenek fel, főleg ha egy olyan kihalófélben lévő faluról van szó, mint Kunszenila. Persze maga az indíttatás, a motiváció rendkívül pozitív és értékelendő, elvégre igazán nemes a cél, melyet kitűztek. Mégis, Konrád gyakorta viseltetik szkeptikusan az ilyen és ehhez hasonló összejövetelek alkalmával. Édesanyja rendezvényein persze minden alkalommal megjelenik, mindenkihez akad pár kedves szava, hosszabb pillantások, bizalmas kézfogások és érdekes információk helye ez. Éppen ezért, ezt a kora délutáni programot sem hanyagolja el, bár most, hogy Bogolyfalva polgármestere lett és megkapta a saját kis játszóterét, már egészen másképp áll mindenhez. Kevesebb ideje lett, több figyelmet igényel egy komplett falu - ami már inkább szinte város - vezetése, mint mondjuk néhány hivatali beosztotté. Emberek jóléte és élete függ tőle, a tervezett programokat pedig úgy kell végrehajtania, hogy minél több pénz elsikkasztásával minél nagyobb javakat hozzon létre a közjó érdekében. Ez megnyilvánulhat programokban, fejlesztésekben, netán konkrét várossá alakulásban, ez irányú terveit azonban még nem prezentálta a Tanács tagjai előtt. Csak szép sorban mindent.
Megigazítja tökéletesen kötött nyakkendőjét, karján ékeskedő órájára pillant, majd még egyszer, utoljára végighúzza ujjait szőke tincsein. A megjelenése, csak úgy, mint mindig, most is tökéletes. Amikor megérkezik, akkor már jó néhány vendég lézeng a helyszínen: egy különleges sátrat húztak itt fel, melyet tértágító bűbájjal varázsoltak még nagyobbá. Ma estére várható a varázsvilág krémje, a leggazdagabb és legbefolyásosabb családok fejei teszik majd tiszteletüket. Ha másért nem, hát azért mindenképp érdemes ellátogatniuk, hogy lássák a Daróczy-k és Payne-ek közös gyermekét. Ez az esemény ugyanis a két család első, közösen szervezett alkalma, amikor egy jobb, nemesebb célért gyűjtenek, illetve várnak befektetőket. Kunszenila felemelkedése persze hiú ábránd, de talán a betelepülők fellendíthetik némileg a falu életét.
Amikor megérkezik, először édesanyját köszönti, hagyja, hogy a nő apró csókot leheljen arcára és megsimítsa karját. Amikor megdicséri, milyen elegáns, ő is hasonlóképp tesz, káprázatosnak nevezi anyja megjelenését, miközben arcán megnyerő mosollyal pillant körbe a másodperc egyetlen része alatt, vajon hányan lehettek ennek fültanúi. A büszke anya és az ambiciózus, karrierista fiú. Milyen idilli. Ezután minden vendéget maga is köszönt, hiszen az egyik házigazda gyermekeként valahol kötelessége is megtenni a szokásos köröket, az illem ezt diktálja. A hölgyeknek nem átall egy-egy bókot elejteni, azonban sohasem mondja kétszer ugyanazt, személyre szabja minden kedves szavát. Mikor már majdnem végig érne a soron, odalép hozzá anyja és a Payne család feje, hogy bemutassanak neki egy szőke leányzót. A drága kicsi Catherine nem is olyan kicsi, mint amilyennek anyja lefestette, s most, hogy házassága felbomlóban van Denis Brightmore-ral, úgy tűnik szívesen megkörnyékeznének vele egy szintén nemesi vérű, előkelő pozícióban lévő férj jelöltet. De túl fiatal még ő Konrádhoz.
- Örvendek a találkozásnak Catherine, édesanyám már sokat mesélt rólad - amikor kiemeli szülőjét, akkor egy pillanatra a nőre sandít, ezzel is megadva a kellő tiszteletet. Hiába, egy párás szemű felmenő mindig jól jön az ember megítélésénél. Eközben, bár tegezi a lányt, láthatóan tekintettel van arra, hogy egy Payne lányával beszél, annak a Payne-nek a lányával, aki történetesen ott áll mellette. Jó benyomás, mindenkire. Ha kettesben maradnak, majd kicsit oldja a hangulatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 20. 07:54 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| Bodzavirág utca | Csepreghy ház |

Az erős szél megrázza a hatalmas tölgyfát, aminek törzsén csiklandozva szalad végig a hideg rezgés. Így az egyik gyengébb faágról ökölnyi adag hó hullik alá, pontosan göndör kobakomat megcélozva. A váratlan hidegre teknőcszerűn húzom be nyakamat, majd halk káromkodást mormolva söpröm le a havat fejem búbjáról. Eléggé hosszú volt az út Talárosig, és többször el is aludtam, ami egy icipicit nyűgössé tett. Azonban minél gyorsabban túl szeretném magam tenni ezen a kicsit sem pozitív érzésen, és mosolyt varázsolva arcomra, fejemről a havat sepregetve fordulok a mellettem bandukoló Thomasra. Biztosan ő is már nagyon szívesen venne magához egy forró italt, mert az idő nem túl kegyes hozzánk. Annak ellenére, hogy úgy beöltöztem, mintha egy északi-sarki túrára mennék nagyon is fázom. A szél csípős hideg, be is sötétedett, alig egy néhány méter széles útvonalon tudunk haladni a Bodzavirág utcában, hiszen annyi hó esett, hogy szinte megállította a közlekedést. Természetesen járnak a polgárőrök, és óránként, két óránként rendet csinálnak pálcájukkal, de oly’ intenzíven hullanak a hópehelyek felhő börtönükből, hogy még ez az órás járőrözés sem számít gyakorinak.
- Mindjárt ott vagyunk – szólalok meg végül egy hatalmas mosollyal arcomon, majd a következő lehetőségnél balra fordulunk. – Anya már biztosan nagyon vár bennünket – sóhajtok egy mélyet, miközben a szűkülő hóösvény miatt Thomas elé kell keverednem, így szólok neki hátra. – Tetszeni fog itt – kiabálok fejemet kissé hátra fordítva. Nagyon csendes és kedves népek lakják ezt a mágusfalut. Nem szokott történni semmi különleges – már ha akármit is lehet nem különlegesnek nevezni egy mágusok és boszorkányok lakta településen. Szívem vadul kalapál, arcomon letörölhetetlen vigyor trónol, majd egy mély, boldog sóhaj után megállok házunk előtt. Leengedem a gondosan letakarított előkertben a bőröndömet, majd Thomas mellé állok, és oldalról ölelem át karommal az ő vállait. Kicsit meg is szorongatom. – Megérkeztünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. november 2. 19:17 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Gyomromat fogva, arcomon fájdalmas fintorral és kétrét görnyedve állok egy bokor mellett. Varázsgyermek lét ide vagy oda, vannak dolgok, amiket még az én kis belsőm sem tud elviselni; ilyen a hoppanálás. Mély levegőt veszek, majd fújom ki tüdőmből, mintha éppen halni készülnék, de megpróbálok minél hamarabb túllenni ezen, mert azért mégsem a bogolyfalvi temetőben vagyunk. Pedig lehet ott most gyorsan túllennénk a szertartáson. Kék szemeim kissé megfakultak, szinte szürkés árnyalatot vettek magukra, míg arcom sem éppen a legfényesebb. De szerencsére egészen gyorsan fel szoktam épülni ebből az állapotból.
Jól vagyok, jól vagyok – intek Lili felé, aki bizonyára meglepve konstatálja, hogy nem megy nekem. Hiszen nem szóltam neki előre. Erősnek akartam mutatkozni, ezért megtartottam magamnak ezt az aprócska információtöredéket. Még egy újabb fújtatás után egyenesedek fel, engedve a bokor egyik ágának a szorításán, majd egy kissé erőltetett, ám annál kedvesebb mosollyal arcomon fordulok vissza barátom felé.
Lehet, hogy szólnom kellett volna – mondom a helyzettől függetlenül egészen vígan, ahogyan máskor is tenném, majd oldaltáskámhoz nyúlok, hogy egy félliteres, D&D feliratú butykost vegyek elő. Mindig készülök vízzel az ilyen jellegű utakra, mert alapvetően annyit iszok, mint egy kacsa. S ez most is kifejezetten jól jött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Bánffy-Vass Petronella
INAKTÍV


just a Freckled Meow
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 30. 19:04 | Link

Nairobi
Üstösd, bevásárlónegyed ♥ a little shopping never killed nobody ♥ felöltöztem

A mai nap volt az, amikor végre semmi olyan nem volt a naptáramban, ami kötelező program lenne. Ezért – annak ellenére, hogy többször is a kezembe vettem a telefont, hogy Beliánt vagy esetleg Karolát felhívjam, mégsem tettem – egyedül hoppanáltam inkább Üstödre, hogy szétnézzek a vásárban. Itt mindig találok különleges darabokat, és mivel Apuci küldött egy szemet düllesztő összeget, így nincs mit tenni; el kell verni ruhákra, táskák és kiegészítőkre. S hogy stílusosan vásároljak, magamra vettem kedvenc boszorkánystílus tervezőm sapkáját és blézerét, majd alatta egyszerű fekte toppot viselek, egy aligha márkás farmernadrággal. Mindenki tudja, hogy az az igazi elegancia, amikor nem mindened a legnagyobb márkák boltjaiból vannak. Szemeimet feltűnően rózsaszínre festettem, hogy hozzam magammal a megszokott „it-girl” formát, és ezekkel nézelődve szedem hosszú lábaimat Üstösd bevásárlónegyedében. Régóta tervezem ezt, azonban a büdzsé alá mentem jóval, és nagyon kellett Édesapa segítsége ahhoz, hogy talán nem fogok enni néhány hétig rendesen, de ruháim lesznek. Kifogástalan felelősségtudat, nem igaz? Éppen az egyik egyedi táskaárus mellett állok meg, hogy rózsaszín rágógumimat szemet gyönyörködtető méretre fújjam, és megbűvölt, tér-tágított oldaltáskámba tekinthessek. Nem is tudom, hogy mennyire feneketlen a női táska, de ez a bűbáj a lehető legjobb dolog, ami valaha velem és hozzám hasonló shopaholic társaimmal történhetett. Élvezem a napnak az erejét, a fényeket, a sok-sok embert, hiszen Bogolyfalva gyönyörű, de ezt az érzést soha nem fogja bennem kelteni, mint az üstösdi bevásárlónegyed. Gyere rám elegancia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. január 8. 21:40 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Hát szóval az egész… nem. Háttal nem kezdünk mondatot. Akkor elölről. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mindenki tudta, hogy anya meg apa elmennek a hétvégére, ergo valamelyikünknek mindenképpen haza kellett jönnie erre a két napra, és valamiért én voltam az. Nem emlékszem, hogy azért, mert én húztam a rövidebbet - szó szerint -, esetleg nem csináltam meg valamit Darwinnal és Felhővel, amit meg kellett volna, különben megszívom, vagy… jó. Az igazság az, hogy a család legifjabbik Móricának valami nagyon fontos próbája lesz a színházban, szóval, mivel én totálisan supporter testvér vagyok, természetesen magamra vállaltam, hogy akkor ő koncentráljon a szuperfontosra, addig én tartom a frontot itthon. Mondom természetesen.
Figyelemmel arra, hogy egyedül vagyok, a fejhallgatóm nagyon jót pihen az íróasztalomon, miközben én torkom szakadtából üvöltöm azt az orosz technos dalt, amiben a pasi nagyon erotikusan mondja ki az orosz női neveket. Nagyjából ennyi a szövege a dalnak, a Natasát pedig én is ki tudom mondani oroszul, úgyhogy egészen jól megy. A szomszédok legnagyobb örömére nincs jó idő kint, úgyhogy az ablak jelenleg be van zárva, de ha nagyon megérzem a bugit, lehet kinyitásra kerül. Ki tudja, mit hoz még a mai nap? Na már csak azért is, mert ahogy véletlen megbotlok székemben és az ablakpárkányra támaszkodom, hogy lehetőleg ne csattanjak a földön, mint a tehénsza- glás lapjával - ne beszéljünk róla -, az üvegen keresztül ismerem fel a ház felé közeledő sziluettet. Az üvöltő zenével nem törődve rohanok le az emeletről, majd tárom ki Rin orra előtt az ajtót, mielőtt még egyáltalán megszülethetne a kopogás gondolata.
- VÉGRE! - vigyorodom el szélesen, jobb kezem azonnal mozdul, hogy elvegyem tőle a táskáját, majd beljebb engedjem. Azzal a lendülettel csukom be mögötte az ajtót, majd fejemmel intek az emelet felé. - Ismered a járást, és nagyon remélem, hogy most nem a testvérem ágyából kell, hogy kiszedjelek - igen jelentőségteljes pillantást vetek barátnőmre, azonban pár pillanat múlva már széles vigyorom virít arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 620
Írta: 2021. január 26. 18:46 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Szeretem, ha helyszínre hívnak. Majdnem olyan, mint amikor egy-egy ásatásra kell kimenni, csak itt kevesebbszer dacolnunk az időjárással, és kicsit több körülöttünk a hozzá nem értő ember, akikkel emiatt általában könnyedén konfliktusba kerülünk. Mert nagy bajok szoktak lenni abból, amikor ész és erő ütközik egymással. Tipikusan él bennem az aurorokról a köznép által gyakran emlegetett sztereotípia. Minisztériumi alkalmazottként tudom, hogy - szerencsére - vannak közöttük normális feladatokat ellátó, értelmes gondolkodású egyedek, akik előtt őszintén emelem kalapom. A saját kis területükön kimagaslóan látják el a veszélyesebbnél veszélyesebb feladataikat. Sőt, még olyanból is akad, akinek az alantas munkakörök jutnak, és mégsem tapló hozzá, hanem alázattal húzza le a napokat. De mindig összeszorított foggal kell megérkeznem, mert csak ott dől el, hogy összeveszünk-e az okoskodókkal, vagy hagynak minket nyugodtan végezni a dolgunkat. Bezzeg, ha fordítva lenne, és mi parancsolnánk nekik... De ez egy olyan béka, amit le kell nyelni, elhitetni velük, hogy ők az istenek, és akkor nincs gond. Amíg a régészetből hullámzó a projektek száma, itt szinte mindig akad valamilyen ügy, aminél képbe kerül egy körülményes varázstárgy. Úgyhogy nem unatkozom. Nincs családom, nincs mit veszítenem. Tudják jól a főnökeim, hogy kit kell küldeni ilyenkor.
Annyit mondtak, hogy lesz itt egy volt-nincs szekrény. Is. Meg a jó ég tudja, hogy mi kerül elő azokból a dobozokból, amit a rajtaütés elől menekülő, számomra is homályba burkolózó bűnözők a nagy sietségben hátrahagytak. Hoppanálva érkeztem meg Üstösd füstös, komor naplementéjébe, hogy az egyik elhagyatott gyárépület - vagy valami olyasminek tűnő - frissen felfedezett, a leírások alapján lakásnak használt részlegéig ballagjak át a gazos udvaron keresztül. Összehúztam a kabátomat, aztán rutinosan nekiálltam körbekérdezni, hogy ki a főnök, ki milyen feladattal dob meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 23. 17:02 | Link

Ricsárd (táccs mí) - Szalamantoni áprilisban
Ruházatom


Nagyom meleg van. Komolyan mondom, az elmúlt napok, sőt hetek hullámzását azt hittem, hogy nem lehet semmivel sem überelni, erre tessék, máris itt van a következő, a kegyetlen forróság. Lehet, hogy ez csak egy átmenti állapot, de azért nem bíztam semmit a véletlenre, kicsit rásoliztam a színemre, hogy napcsókoltabb hatást keltsek, és csak ezek után kaptam el a tavaszi-nyári kollekcióm egyik szeretett darabját.
Nem terveztem nagyon kiöltözni, farmerkabival tompítottam a hatást, és hozzá futkosós cipőt vettem, szóval az elegáns-sportos lány kombinációmmal operáltam. Nem lehet eltéveszteni, ez egy örök divat most már, különösen, ha minőségi darabokból állítódik össze, és hát mit mondhatnék? Vajda vagyok. Ezzel a nyugodt, és meglepően elégedett hozzáállással, meg egy nagy málnás-vaníliás fagyival ülök a szalamantoni hivatal előtt, időpontra jöttem, pontosabban a másik fél azt ígérte, hogy időben kijön ez épületből. Na persze. Az illendőségi női késés öt perc, pasitól már ez is bunkóság, és akkor tessék, harminchárom perce és huszonöt másodperce várok rá extrán. Nem, nem ment el, ezt pontosan tudom, és amikor meglátom őt végre felbukkanni, ajkaim boldog mosolyra húzódnak, szívem nagy boldogan dobban egyet, de, mire kellő közelségbe ér, rendezem is a vonásaimat, és a fejem tetejére csúsztatott napszemüveg alatt, ragyogó kékjeimmel rá pillantok.
- Ha így megvárakoztatod az embereket, nem csodálom, hogy a feleséged olyan morcos mostanában. Nyalsz?
Nyújtom felé a fagyit mosolyogva, éppen csak most kezdtem bele, és udvariasan csak az egyik felén jelent meg látványosabban a nyelvnyomom, vagyis, a felé eső fele olyan, mint ami majdnem érintetlen. Teljesen nem lehet, hiszen a fagylalt olvasni szokott, és ettől az extra, csokis szélő édestölcsér se ment meg.
- Úgy nézel ki, mint, mint Richárd apu, még a végén kiderül, hogy rokonok vagytok, de amúgy tényleg, nagyon sokat öregedtél, riasztóan komolyan nézel ki, én meg abban reménykedtem, hogy csinálunk valami vadulást.
Vagyis, enged vezetni, és gyorsulhatunk kicsit. Ehhez képest olyan, mintha tényleg a nagybátyámmal készülnék eltölteni néhány órát. Nem annyira szimpatikus a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 6. 20:55 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Szerintem bűn.
Állapítom meg a mellettem kényelmes, mégis úrias testtartással ülő bátyámnak ama ostoba cselekedetét, hogy egy igen drága és jó minőségű whiskeybe jegyet tett, hármat is. Ki az, aki elpancsol egy ilyen gyönyörű értéket? Hát persze, ő. Amióta házas ember lett, úgy vélem, igen sok mindent elpocsékol, véleménye szerint pedig, ha majd én is megteszem, akkor megértem, hogy ez igazából miért nem pocsékolás. Nana ismét állapotos, vagy a negyedik gyerekük születik már, és a gondolat, hogy a házasság és a gyerekvállalás arra késztet majd, hogy jeget tegyek a világ legszebb színű alkoholába, kiráz. Én sosem. Akkor inkább ne legyen feleségem.
A gondolatra viszont, hogy ne legyen, valahogy ösztönösen a táncolók irányába terelem a tekintetem. A csermelymenedéki virágzó bál az egyik legnépszerűbb esemény, állítólag évről évre a legromantikusabb, legtöbb jegyességet hozó alkalom. Úriemberek válogathatnak kedvükre ifjú hajadonok között, míg a szülők hadban állnak azért, hogy egy-egy esélyes és vagyonilag, szerepileg kiemelkedő frigy megköttessék még mielőtt más kerül képbe, vagy, mielőtt a fiatalok meggondolhatnák magukat. Micsoda romantika. Tekintetem anyánkra csúszik, aki úgy pásztázza a táncoló és petrezselymet áruló lányokat, mintha a fejük fölé lenne írva, hogy mit kínálhatnak, és keresné azt, aki nekem jó. Ha így, hát én is így játszom.
- Ki idén a legbotrányosabbnak mondott?
Emelkedek meg érdeklőn, és Bálint bár nem válaszol, ujja mégis elmutat egy irányba, megszabadítva ideiglenesen a pohár hűvösségétől. Kiváló. Felkelve megigazítom a nyakkendőmet, biccentek a bátyámnak, és ahogy véget ér a zene, határozottan lépek be a nő elé, aki irányába többen is elindultak. Ó nem. Ez a tánc most az enyém. Mélyen a szemébe nézek, és határozottan közelebb lépek.
- Táncoljunk. Kérem a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 116
Írta: 2021. április 11. 22:34 | Link

Odett - Csermelymenedék

A nagybátyám elvesztése óta ez volt az első alkalom, hogy szórakozni indultam, méghozzá egy koncertre, amit Csermelymenedéken tartottak. A falut és a környékét amúgy is kedveltem, ott lakott egy régi barátom, emiatt többször is jártam már nála, sokszor jártuk be a patak partját, s most is Ő hívott el erre a falusi fesztiválra. Nem is tudom pontosan, hogy mit köszöntöttek, de a sátrakból és a tömegből ítélve úgy tűnt, hogy nagyon is népszerű lehet ez a program.
A régi cimborámmal úgy beszéltük meg, hogy majd a helyszínen találkozunk, odaérve azonban sehol sem találtam rá. Meglehetősen nagy volt a tömeg, amit elsőre nem tudtam mire vélni, aztán ahogy megláttam, hogy ki lesz a fellépő, már nem is csodálkoztam ezen a felhajtáson. Az egyik kedvenc előadóm volt kihirdetve, nagyon megörültem annak, hogy zenélni fog, gyorsan meg is akartam találni Tamást, hogy vele együtt tudjunk minél előbb helyet foglalni a színpad közelében.
Bevallom, bezsongtam, mint egy kisgyerek, s ez nem volt általában jellemző, de akadt egy-két olyan énekes, akinek nagyon szerettem a dalait és a munkásságát. Odett pedig pontosan ezen muzsikusok közé tartozott, még lemezem is volt tőle odahaza, amit gyakorta hallgattam. Szerettem, mert fiatalos hangzása volt a dalainak a pop-rock stílusában, és remek hangulatot biztosított a szürke hétköznapokon.
Az emberek egyre jobban tömörültek, kicsit nehézkes volt átvergődni köztük, sokaknak már műanyag pohárban lötyögött az itóka, egyszer majdnem le is öntöttek sörrel, de szerencsére időben sikerült távolabb  ugranom. Végül, kikeveredve a tömeg szélére, próbáltam a tekintetemmel felmérni a tömeget, hogy Tamás vajon hol lehet, aztán a rúnázott készülékkel próbáltam felhívni, de a vonal megszakadt. Nem tudom, hogy ez a terület mennyire volt mentes a mugli ketyerék alól, de mivel nem tudtam elérni Tamást, a keresésébe kezdtem. Újságíró volt a foglalkozása, s mivel aktívan közreműködött a falu életében is, úgy gondoltam, hogy talán most is félig-meddig dolgozik. Ezért indultam útnak a színpad melletti sátrakhoz, ácsorgott ott pár nagyobb alkatú úriember, s úgy tűnt, küzdenek is néhány fiatallal, így könnyedén tudtam elsétálni mellettük. Nem, mintha bármi hátsó szándékom is lett volna, inkább csak lötyögtem, mint aki nem tudja a világát, közben ide-oda pillantottam, majd az egyik  Staff jelzésű sátorba fordultam be, ott viszont nem volt senki, de a sátorból nyílt egy másik, így bátorkodtam átsétálni, hátha ott lesz a sajtó, s megtalálom Tamást. Pechemre őt nem leltem, viszont egy nő feküdt az egyik pad tetején.
- Elnézést , ez itt nem a sajtó sátor? - közben közelebb lépdeltem, a hölgyet ekkor már jobban láttam. A hétköznapihoz képest meglehetősen sokkal extrémebb öltözet volt rajta, kicsit el is kerekedtek a szemeim, aztán ahogy feljebb vezettem rajta a pillantásom, nagyon is ismerős vonásokat véltem felfedezni, s ahogy rájöttem, hogy ki Ő, le is blokkoltam, talán még a szám is tátva maradt egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Parszek Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 19
Írta: 2021. május 15. 11:39 | Link

Kiscsikó
Kunszenila, újház?

A kastélyban való élet szép és jó, de ha az ember a barátnőjével szeretne sok és minőségi időt tölteni, akkor nem éppen előnyös, ha a közös munkahelyükön laknak. Még ha a hely nem is szűkös, az intimitásnak éppenséggel nem ad sok helyet. Nem beszélve a családalapítás gondolatáról, ami bár engem még nem környékezett meg, anyám nem győzi a fülemet rágni miatta. Végül nem emiatt, de egyéb vitathatatlan előnyei végett felvetettem az összeköltözés ötletét Vivinek. Kiderült, hogy az utóbbi időben, ő is valami hasonlón gondolkodott, de legalábbis eszébe jutott már a közös kuckó gondolata.
Amihez persze pénz is kell, így amíg ő az előkészítőben vállalt másodállást, addig én csillagmágikus bűvölést végeztem felkérésre. Nem mondhatni, hogy most már felvet minket a pénz, de összegyűjtöttünk annyit, hogy szüleim segítségével képesek legyünk egy barátságos méretű, kertes házat vagy ha ez túl nagy kérés, hát egy tágasabb lakást megvenni.
A házkeresés mókás dolog, ha azzal együtt mélyedhetsz el a szobaméretek rejtelmeiben, a hasznos alapterület számolgatásában, a keleti és nyugati ablakok összehasonlításában és az "erre sose lesz pénzünk" sóhajtozásban, akivel le tervezed élni az életed, ugyanakkor eléggé fárasztó is. De végre eljutottunk odáig, hogy kiválasszunk néhányat, lehetőségeinkhez mérten a legjobbakat.
A kunszenilai az első, amihez éppen most tartunk. A lassan kihaló településen viszonylag olcsón lehet nagyobb házakat találni, bár az állapotuk hagy némi kívánnivalót maga után. Túl sokat nem szeretnék a felújítással sem bíbelődni, de ha netalán itt találjuk meg álmaink házát, hát üsse kavics, szívesen belevetem magam a mágikus házfelújítás rejtelmeibe.
Biztatóan megszorítom a mellettem sétáló nő ujjait, miközben a nagyon csendes települést szemlélem.
 - Itt aztán nem lenne gond a szomszédokkal - jegyzem meg, tudva, hogy kicsi az esély rá, hogy egyáltalán legyenek szomszédaink, bár még mindig kétséges számomra, hogy akarnék-e olyan helyen élni, ahol nagyjából két kezemen meg tudom számlálni az összes lakost. Persze közösségi életet máshol is élhet az ember, de a kihaltság kissé kísértetiesnek tűnik számomra. Ami egyébként Vivit tudva az oldalamon eléggé mulatságosan hangzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
Írta: 2021. május 29. 20:26 | Link

Villő
When I Am Older




Lehunyt szemei alatt is érezte az összes kis fűszál hajlását. Hajlongtak a gyönge szélben, és nyomorogtak mezítelen talpai alatt. Mégse, egyetlen kis négyzetméterén a kertnek nem találta a brosst. Azt a darabot, amelyet még anyja hordott vastag kötött kendőjét. Mindig azt mondta rá, hogy az egyetlen emléke a régi életéből. Emlékezteti, hogy miért ne bízzon az emberekben. És ez a kis tárgy volt az egyetlen hagyatéka Gertienek.
Lassan kezdtek lefolyni krokodilkönnyei orcáján, ahogy kezdte elveszíteni az utolsó kis reményszirmot is, hogy megtalálja az elveszett tárgyat. Mindenhol megnézte már, ahol csak járt, égen földön, természetben és házban egyaránt. Mégse lelte. És abban a pillanatban felmerült benne az a mérgező gondolat, mely a vénáját zöldre festette. Sötétebbre mint a borostyán levele.
Piros, kisírt szemekkel és felfújt arccal lépett be újra a házba, és fújtatva caplatott fel a lépcsőn, hogy testvérei szobájába betörjön. Elvették tőle. Az egyetlen emlékét. Előbb megfosztották szabadságától, és most már azt is befolyásolni akarják, mire gondolhat. Pedig ezt nem fogják megúszni.
Ahogy a folyosóra fordult, beleütközött egy testbe. Fel se fogta ki áll előtte, jelenleg mindegy volt, hogy a család közül kivel találja szembe magát. Mindenki bűnös volt. Sőt, együtt tervelték ki. - Elvütted! Minek küll az nektek? - kérdezte még mindig zokogva, eltorzult arccal. - Vissza akarom kapni! - követelődzött azonnal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

She is a wild child
With a gypsy soul
That dances with the stars.
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 31. 22:23 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Az édesanyja mindig azt tanította, ahhoz megfelelően öltözzön, amit sugallni kíván. Egy dolog bizonyos: semmiképp sem szeretné egy megkeseredett özvegyasszony látszatát kelteni, elvégre nem az, másrészt viszont nem öltözhet már úgy, mint ifjú korában. Egy kivágott, rövid ruha, mélyen dekoltált felső résszel igazán csábító lenne, nem is esne nehezére gazdag férjet fogni benne, mégsem akar akárkit. Ha már mindenképp házasodnia kell, hogy megmentse családi örökségét, legalább egy hangyányit érezze jól magát benne. Fújtatva kapja ki a rég nem hordott ruhát a szekrényből és némiképp elégedetlenül szemléli, hogy aztán sóhajtva magára öltse. Hogy mennyire ki nem állhatja ezeket a családi vacsoraként aposztrofált rém unalmas összejöveteleket! De nincs mit tenni, hívja a kötelesség, ami igencsak terhes az elmúlt időszakban.
A Ballay birtokra érkezve nem lepi meg különösebben a fényűzés, elvégre aranyvérű családról van szó. Kedvesen mosolyogva, szemérmesen elegyedik beszélgetésbe rendre az emberekkel, s nem is ébred rá sokáig, hogy épp annak az embernek az asztalánál fog ülni, aki oly felháborítóan viselkedett a legutóbbi bálon. Azóta nem találkozott vele, tekintete mégis kíváncsian fürkészi a karót nyelt vendégsereget. Talán a sors keze lehet abban, hogy egy pohár itallal a kezében ismét a teraszon találja magát, ám ezúttal valóban egyedül.
Mély levegőt vesz és kifújja. Még a nevét sem tudja, hogyan kerülhetné el így azt a pimasz frátert? Vagy netén ismernie kellett volna? Meglehet. Most azonban nem gondol erre, ráér később is. Ajkához érintve a poharat aprót kortyol a konyakból és a kerten végignézve ismét megállapítja, hogy túlzottan gazdagok. Ide kellene beházasodnia, ám akadt valaki, aki szüntelen ostromolja levelekkel és hajlandó volna a hozománytól is eltekinteni. A Szentessy család igen jóhírű, s az ifjú sarj jó ideje már, hogy nem lel társra, most pedig Abigélt szemelte ki. Sajnos ma este nem jöhetett el, mivel meghívva sem lett, ezt viszont a nő egyáltalán nem bánja. Igent kell majd mondania, azonban mielőtt a házasság fojtó köteléke hurokként szorulna nyakára, szeretné kiélvezni a tavasz utolsó, mesésen kellemes napjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
június 3. csütörtök
Írta: 2021. június 1. 13:10
| Link



Elaraszolt mellettem néhány sötét, magányos este, mire végül dűlőre jutottam magammal, és a józanságnak rég hátat fordítva, elegáns whiskys pohárral a kezemben a dolgozó szoba gyér fényében fürdő asztalához támolyogtam, és sokadik próbálkozásra végül hiánytalanul megírtam a levelet. Eljönnék, ha nem bánod. O. Noel. Ennyit vitt magával a pufók fülesbagoly, se többet, se kevesebbet.

És ígéretemhez hűen, itt vagyok. Eljöttem.
Nem érzem magam túl jól, mintha italtól forogna velem a világ, pedig csupán egyetlen egyet kortyoltam, még jóval ezelőtt, sok-sok órája, mikor anyámmal együtt kiléptem a kúria robosztus ajtaján. Kellett, mondhatni.

Kopogtatok, és megköszörülve a torkom egymáshoz simítom nyirkos tenyereimet. Egy pillanattal később ügyesebb mutatóujjammal idegesen nyúlok merevre vasalt inggallérom alá. Zavar, de nem találom hol szúr az anyag. Végül - kissé talán ingerülten - leengedem a kezem, és kiegyenesedve teszek egy lépést hátra, hogy céltalan pillantást vethessek a házra.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2021. június 1. 13:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. július 10. 14:40 | Link

Noel


- A titok, hogy nincs titok. Az ember egész életében keresi a miérteket, amik valójában nincsenek. Éld meg a napot, a pillanatot. Lefekvés előtt, mielőtt elaludnál azon gondolkozz, mi történt aznap. Ne a nagy dolgokon, a kicsiken. A fiad rád mosolygott a reggelinél, vagy szépek a tulipánok idén, csend van, vagy éppen hangzavar. Van az úgy, hogy az élet egyszerű és nem görcsös ragaszkodás. Szeresd az életet, és rájössz, hogy semmi más nem kell.
Szenvedéllyel a hangomban beszélek az egyszerűségről, és amióta így élek, nekem is minden olyan könnyed. Minden napnak van egy olyan pillanata, amikor rápillantok a férjemre, a gyerekeimre, és elégedett vagyok. Rendben vagyunk. Nincs semmi nagyon bonyolult a napokban, nincsenek nagy drámák, révbe értünk.
- Ha a szuverenitást nézzük, az sem korlátlan, hiszen korlátozza a társadalom, a jog, a világpolitika, szerintem ezt is korlátozza minden más. Vagy akár egy valami. Mi van, ha maga az ok az, hogy kell egy ellensúlyozás, ami ellen te jelenleg harcolsz. Vagyis, maga a káosz, amit érzel, káosz is marad, míg el nem fogadod a lelki békéhez vezető utat. Az a nagy kérdés, hogy tetszik-e neked az az út, tudnál-e azonosulni vele, rálépni, és nem lelépni róla. Ha megvan a kellemes kiegyenlítődés, megvan a béke. Minden embernek más ez. Neked lehet, hogy a benned élő tűzzel összecsapó víz kell, nekem egy morgós öregember jutott.
Szinte egykorúak vagyunk, szóval nem szép Dwayne-t öregnek nevezni, de hát morog, folyton, így azt se mondatom, hogy egy fitt csudamuki. Ezért megjegyzem csúnyábban is nézne, mint, hogy leöregeztem.
- Ha a történet alapja a nyughatatlan tűz, akkor nem érdemes mellé levegőt adni, mert felkorbácsolja és őrületbe hajt, sem földet, mely kioltja. Egy olyan személy kell, aki lágy engedelmességgel, nyugalommal és kellő, de nem bántó iróniával áll ellent akkor, amikor szükséges. A tűz és a víz ellentétek, de mégis vannak azonosságok is bennük. A nyugodt folyó otthont ad, az életető tűz vágyat. Nem semlegesítik egymást, hanem táplálják és tisztelik. Ha nekem kéne megválasztanom a jövendőbeli társad, azt mondanám, olyat keress, aki befelé él, hiszen megérti akkor, hogy mi játszódik le benned, hogy mennyire nem egyszerű a világod, olyat, aki reális, a jelenben tud tartani, de érző, harmóniára vágyó, mert akkor ő kiváló ellensúlyozó lesz neked, aki, talán egy kicsit merevebb, aki...
Szép dolog nagy lendülettel beszélni, egészen addig, amíg az ember bele nem gondol, hogy miről is beszél, és a történet egy pontján, ahogy beszélek, és ahogy rám pillant, ahogy nézzük egymást, hirtelen értem. Értem a helyzetet, értem a pillanat jelentőségét, és értem azt, hogy mit is kerülgetünk mi ketten, hogy miért is beszélünk most ezekről a dolgokról. Mennyire vak voltam!
- Tőled nem tud szabadulni évek óta, ugye? Te vagy az, aki elől folyton elszalad, és az, akihez mindig visszamegy.
Hogy nem raktam össze a dolgokat, hát mindig minden megjegyzés találó volt. Nem sokat mondott róla, de ő nem is olyan, nagyon zárkózott volt mindig is. De a mondatok, az a pár, egyértelműnek kellett volna lennie...
- Kolumbiában van, Cartagena-ban.
Ez egy viszonylag nagy hely, nem csak úgy odamegy az ember, és kész is. Felemelkedve az asztalhoz sétálok, és a laptopomat felnyitva, megnyitom az e-maileket.
- Minden nap ír, nem sok mindent, rövideket. De azt tudom, hogy egy Hotel Dorado Plaza Calle del Arsenal nevű helyen lakik. Sosem foglalt még szobát ennyi csillaggal, ahogy sosem menekült még meleg országba. Azt írta, hogy most mindent fordítva akar csinálni, mint előtte, hátha megfordul a szerencséje. A napnyugtát mindig a parton nézi végig, leírjam a címet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 10. 12:29 | Link

Benedek
outfit | tivornyázók

Ismét a másik oldalára fordul, álmatlansága teljesen kikészíti. Anyagi helyzetüket rendezte, a Wass család neve ismét a helyén. Alig pár napja házas csupán, de erre már volt lehetősége - kit akarunk átverni, hisz ez volt az első dolga -, ám a házasélet közel sem olyan édes, mint amilyennek mondják. Gáborral szemben kimondottan elutasító, a férfi a hitvesi csókon kívül nem érintette a nőt, ráadásul amilyen mulya és szerencsétlen, ezt még csak a szemére sem hányja. Nem lép fel férfiként, nem próbálja levenni a lábáról és elcsábítani, ebből kifolyólag kapcsolatuk börtönné vált. Nem sokat javít a helyzeten, hogy a kedves mama folyton-folyvást körülöttük legyeskedik, az őrületbe kergetve Abigélt. Legalább éjjelente eltűnik, nem mintha sokat számítana.
Szüntelen azon jár agya, hogyan léphetne ki ebből a helyzetből, hogyan szabadulhatna meg férjétől anélkül, hogy ezért börtönbe kéne vonulnia. Nehéz kérdés. Ezt a találgatást szakítja félbe az utcáról beszűrődő zajongás, már amennyiben ezt lehet annak nevezni. Fújtatva rúgja le takaróját, hogy az ablakon kinézve megpillantsa a kertkapun betámolygó Benedeket és Gábort. Együtt. Nyelvére kell harapnia, mert nem egy és nem két káromkodás hagyná el csinos ajkait. Rögvest kiront szobájából, hogy a földszintre érve ne a személyzet, hanem ő nyisson ajtót, s még csak az sem érdekli, hogy úrihölgyhöz nem méltóan lenge öltözetben teszi mindezt, ingerültsége ugyanis elegendő tüzet biztosít ahhoz, hogy ne vegye észre a jeges szellőt, mely beáramlik a házba, mikor ajtót nyit.
- Felteszem van magyarázata mindkettejüknek. Hallgassanak már el!! - fojtott hangon próbálja lepisszegni a két részeget, de mint tudjuk, ilyenkor ez nem sokat ér. A komornyik rögtön megjelenik és elhűlve nézi a jelenetet. - Ne bámuljon már úgy, még soha nem látott ittas embert? Segítsen neki bejutni a vendégszobába, nem kockáztatjuk meg a lépcsőzést - a férfi készségesen lép Ballay-hoz, hogy átvegye tőle a magán kívül lévő férfit, aki mintha valami olyasmit motyogna, hogy Abigél milyen kívánatos ma este is. A nő természetesen csak megforgatja szemeit, hogy rögtön utána villámokat szórva íriszeivel életének alfájára és omegájára tekintsen.
- Maga pedig távozzon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. február 21. 10:14 | Link

Csak az igazság, mi kell nekem,
Mondd, azt az éjjelt miért feledted?: Wass Abigél


Vannak emberek, akikre azt mondják, hogy menthetetlenek. Sokáig azt hittem, hogy én nem ilyen vagyok, de a picsába is, de. Menthetetlen. Akkor meg, ha az vagyok, akkor senkinek se kell magyarázkodnom. Annyira nem, hogy nagyon. Vagy valami ilyesmi. A véralkohol szintem olyan magas, hogy azt se tudom, hogyan jutottam el ide, azt se, hogy hogyan nem hánytam ki mindent, ami a gyomromban van. Egyik whiskey a másikat követte, csak a töményről szólt az este. Hogy ne is emlékezzek, hogy majd szépen, amikor azt érzem, hogy elég, fogjam magam, és ne nézzem kivel és merre, csak előre. Hogy az éjjel ne szóljon másról, csak részegségről és nőkről. Az akarok lenni, akinek születtem. Egy szélhámos, egy széltoló, egy ösztönlény, egy állat, egy menthetetlen ember, mit bánom én, hogy mi, csak ne legyen a szavaknak értelme.
Menthetetlen emberként menthetetlenül cselekszem, így érkezem meg ide is, ehhez a gyűlöletes házhoz, melynek eseményeibe gondolva is köpnöm kell egyet. Éljen az ifjú pár meg a szép szerelem, ugye? Én meg várok, csak várok, de mire is várok? Erre? A nagy bejelentésre? A kurva nagy boldog befejezésre. Elég volt. Ha igaz, akkor itt és most vége, akkor elég, akkor megteszem, akkor lezárom. El kell engednem. El kell őt engednem. De tudnom kell, hogy igaz-e. A lépteim meglepően határozottak, ahogy az elszántságom is, és szerintem az adrenalin az, ami egyben tart. Csak így sikerülhetett ilyen állapotban eljutnom ide. Nem érzem a hideget, holott egészen biztos, hogy hűvös van, én mégis kabát nélkül, kigombolt inggel, de legalább sállal a nyakamon - anyám mindig azt mondta, hogy a nyakam védjem - haladok végig az úton, lépten-nyomon felvéve egy-egy kavicsot, melyek most a kezemben pihennek, és melyekkel azt a bizonyos ablakot kezdem el dobálni. Pontosan tudom, hogy melyiket kell, hiszen nemrég kimásztam rajta. Eddigi életem legfontosabb éjjelét követően távoztam rajta egy ígérettel, hogy várni fogok rá, mert őt akarom, mert bármit megtennék érte.
- Csak nem férjurad ágyának kényelme éltet. Nagy csődör lehet.
Sziszegek bosszúsan magam elé, újabb követ hajítva az ablak irányába. A kviddics olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, és aki egyszer jó terelő volt, jó is marad. A gondolataimnak minden kavics gurkó, és az ablak az a gyökérfejű, aki most biztos az igazak álmát alussza, elvégre életében először nőben lehetett. Csakhogy az a nő már foglalt, és nem érdekel a házasságuk, jelen pillanatban semmi sem érdekel, csak az igazság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
Írta: 2022. március 20. 19:45 | Link

fogadó a máguserdő környékén. erdei-wellness. a vizsgák után


Végre! Kockásra ülte a fenekét, mire ideért - a végén persze segítséggel -, de itt van. Csak ő és a hátizsákja. Nem is kell több. Leadta a pakkot, az utolsó kijavított dolgozatot is és máris átváltott szünet üzemmódra. Persze, még volt egy kis idő a kicsikkel, azonban ott már jóval felszabadultabban viselkedik. Mindenhol. Mégis, van benne valami, egy mély csend, egy tisztes táv, amit a világtól tart és mindenkitől. Mégsem látni a szomorúságot, a depressziót, semmi hasonlót, csak őt. Végre, csak őt. Reménykedik, hogy amint végre kialussza és kipiheni magát, van, amit vissza tud csinálni, megjavítani. Attól még, hogy nem mondja, érzi a magányt és vágyakozik, csak… Amint belép az aulába, elzárja magában mindezt.
Kora estére kerül csak elő, ahogy bepakolt, rögtön le is dőlt, beállítva az ébresztőt, hogy a vacsorát semmiképp se hagyja ki. Kipihent óvodás képével ült neki és használta ki a svédasztalos-vacsora fogalmát gusztustalanul – nem, illedelmesen evett és még kést, villát is használt –, visszaélve a szakácsok munkára fordított idejével. Hát na, ki van fizetve vagy mi. Programja viszont már csak már holnap lesz, így a kora este csendjében húz kabátot és indul felfedezni a környéket, ameddig engedi a határ. Kilépve gyújt rá, majd ül le a kinti padok egyikére, hogy az eget kémlelje, vagy épp a megzizzenő kijelzőt, mert Hay felé üzent, hogy ideért és minden nagyon szép, küldött képeket is, így van mit kibeszélni, meg persze a lány felől is. Ha okosabb, elhozta volna, most azonban már mindegy. Biccent pár, szintén bagózni kiülő tagnak, nem szól senki hozzá és ez így van jól. Most nem nézik kicsoda, micsoda heg fut rajta, mennyit sírt, mikor kezdett el ismét mosolyogni, csak egy a vendégek közül, semmi több. Kinyújtja a lábait, hallgatja a jobb oldala felől odahallatszó idegen nyelvű szavakat és azon kesereg, hogy a bárban mit ihat, mert az alkoholról igen finoman letiltotta az orvosa. Majd valami koktélt, esernyővel, hogy a feeling meglegyen. Ez legyen a legnagyobb baja itt.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2022. április 7. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsoldos Virág
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 13
Írta: 2022. június 15. 22:01 | Link

Milán
egy szalamantoni apartmanban, hosszúhétvégézve

Komolyan nem tudom, hogy ennyi év után még mindig nincs képben az ízlésemmel, vagy csak szereti nézni, ahogy felidegelem magam, de ez már legalább a negyedik olyan film, amiről messziről süt, hogy utálni fogom, de mégis elém teszi, hogy mennyire jó lesz. Persze, én vagyok a hülye, hogy még ezek után is hiszek neki, de hát kettőnk közül ő a szakértője ezeknek a mugli tudományoknak. Nekem legfeljebb annyi van meg, amit mugliismereten magamra szedtem, de oda leginkább aludni jártam be, szóval ez nem éppen reális és tág ismeret.
- Komolyan Nyuszi, ez mi a fasz? Én ezt most kikapcsolom. De komolyan, különben rövid úton agyvérzést kapok. Tudom, lényegesen könnyebb lenne az életed nélkülem, de ha el akarsz tenni láb alól, válassz valami kíméletesebb módot. - Valami spanyol förtelem áll meg a képernyőn - hál Merlinnek végre -, Ablakon át, vagy mi a címe. Harminc percnyi esélyt kapott, és ebben a harminc percben legalább húsz olyan dolgot találtam, ami elképesztően káros a fiatal lányok önképére - hogy a csapnivaló színészi játékról és a kriminális történetvezetésről. Mondjuk ha valaki pornót akar nézni, annak jó, mert állítom, hogy a harmincból huszonnégy és fél azzal telt, hogy szexeltek. - Ezért még komolyan ki kell engesztelned - csóválom meg fejem, és karjaim összefonom mellkasom előtt. Mint egy durcás kisgyerek, igen, jó meglátás. De hát ilyen ez, ha az ember sosem nő fel, csak elég időssé válik hogy legálisan rágyújthasson, alkoholizálhasson és élhessen nemi életet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2022. augusztus 18. 15:27 | Link

Benedek
tragédia két felvonásban | első felvonás

Hátat fordít, szőke tincsei kétségbeesetten követik minden mozdulatát. A lépcső felé veszi az irányt, mert Benedekkel való vitája most már több, mint hangos szóváltás. Ebben a házban még a falnak is füle van, ráadásul mióta Gábor megtudta, hogy a férfi a házukban töltötte az éjszakát, borzasztóan féltékeny és folytonosan csak azt szajkózza, hogy Abigél megcsalta. Pedig, ha tudná, milyen közel állt hozzá és mégsem tette meg...
- Nem tud megijeszteni, ezt jól vésse az eszébe - hirtelen perdül meg tengelye körül, az ezzel járó szédülésről pedig nem hajlandó tudomást venni. Ruhája tökéletesen eltakarja, mennyire lefogyott, csupán szemei árulkodnak arról, hogy mostanában nincs minden rendben vele. Bár tehetne valamit, akármit, hogy visszacsinálja, meg nem történtté tegye a gyermeket, melyet szíve alatt hordoz! Egyetlen gyermek sem érdemli meg, hogy anyja már azelőtt megbánja őt, mielőtt megszületik, a nő mégsem képes szeretni. Mi több, a hányinger kerülgeti a gondolattól, hogy Gábortól többé nem szabadulhat majd. Soha. Mégis kettős a helyzete: nem tudná elviselni, ha a magzatnak baja esne, mindenképp magát okolná. Nem érti igazán maga sem, hogy mi történik, könnyebb mindezt ráfognia a terhességi szeszélyre, semmint felismerni, hogy az anyai ösztön bizony benne is dolgozik, gyűlölje bármennyire is az apát.
- Bárcsak sohasem ismertem volna meg, maga képmutató, arcátlan fajankó! A saját hibáit persze képtelen elismerni, mások feje felett viszont gond nélkül tör pálcát! Én nem akartam ezt a gyereket, nem is lehetnék terhes, de maga ezt nem tudja elfogadni, minden haragját rajtam tölti ki, ebből viszont nem kérek! - hangja hol hangosan zeng végig a házon, hol fojtottan sziszegi a szavakat. - Tűnjön el, látni sem bírom - felemeli mindkét kezét és nekiiramodik a lépcsőnek, fokról fokra indul el, ám a világ egyre sötétebbnek tűnik. Lecsukódik a szeme, de nem nyílik olyan gyorsan, ahogy kellene. Valami nincs rendben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. augusztus 18. 20:31 | Link

Vissza ide, másik játék, tudom, tudom, verselek: Mesélő

Megígértem neki, hogy vigyázni fogok rá, és ehhez tartom is magam, hogy nem engedem oda, hogy csírájában fojtom el. Nem mintha el kellene fojtanom, hiszen nincs sehol, nem jött oda, de sosem tudhatom. Egy alamuszi, köcsög, rohadék, aki mindig a legváratlanabb pillanatban tesz olyat, amit nem hinnél, hogy megtesz. De megteszi.
- Hol van?
Mordulok rá egy ártatlan szobalányra, aki riadtan mutat a dolgozószoba felé. Nem csodálom, hiszen láthatta, hogy a ház úrnőjét elviszem, és visszatérve ziláltan és véresen érkeztem, hosszúra hagyott tincseim össze-vissza állnak. Mint az őrült, ki letépte láncát... elég találó, pedig nem különösebben rajongok a költészetéért, de most még én magam is elismerem, hogy tökéletes leírás. Egy gyűrött papírt, remegés miatt ronda kézírással nyújtok a lány felé. Látszik, hogy szép kézírásom van, de most ez volt a legkisebb dolog, ami számított.
- Kérem, ezeket készítse össze. És tegyen bele pár olyan ételt, amit szeret az asszonya.
Mert azt nem írták, de ha az ispotályi koszton múlik, akkor még vékonyabb lesz, és azt nem szeretném, ezek után, gondolkodás nélkül lépek tovább, és indulok el a dolgozószoba felé, aminek ajtaján nem kopogok, csak benyitok, és tekintetem az asztallapra emelem.
- Látom megkaptad az üzenetem, te gyökér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 192
Írta: 2022. augusztus 30. 18:51 | Link

Alíz
Szalamantoni falunapok


- ALÍÍÍÍÍZ, HAHÓÓ - próbálom túlkiabálni a hangos zenét, amiről egyelőre fogalmam sincs, honnan dübörög, mert a felállított színpad még üresen áll. Nem is olyan régen ért véget egy előadás, arról viszont még sikeresen lemaradtam, pedig ígéretesnek tűnt. Ha jól láttam, a Mirákulumtól voltak itt előadók, és úgy megnéztem volna. Sajnos a főnök nem értékelte különösebben, hogy ezért szabadnapot gondoltam kivenni, így átöltözni is a minisztérium egyik mosdójában sikerült rohanva. Még a jobb kezemben az aprócska összecsukható tükör, a balban meg a szemceruza, és félig már kész is vagyok. Közben fel-felpillantok, aztán zavartalanul folytatom a hevenyészett sminkelést. Már csak egy vonal, még egy kis szemfesték, direkt csillámosat dobtam be reggel a táskámba ez alkalomra, na meg egy nem túl feltűnő rúzst. Minden tökéltesen illeni fog a méregzöld felsőmhöz, amit a melegre és az alkalomra való tekintettel a rövidnadrágom mellé választottam. Ide mégse jöhettem a formális irodai viseletben meg a talárban. Azok most a tértágított táskámban lapulnak. Mindenesetre két vonal meghúzása között sikerül kiszúrnom Alízt az egyelőre nem túl sűrű tömegen túl, olyan négy méternyire saccperkábé. Átkiabálni viszont ezt is kihívásnak tűnik. Kezemeben a ceruzával a levegőbe lendítem a karom és integetek is neki, de nem úgy tűnik, mintha nagyon hallana. Vagy csak ilyen lassan érne oda a hang? Páran felém néznek, amint elhaladnak mellettem, úgyhogy inkább gyorsan meghúzom azt a még hiányzó vonalat a szempilláim tövénél, aztán összecsattintom a tükröt és a táskámba dobom azt is, meg a ceruzát is, nem vesződve a cipzárral, és még mindig a levegőben kalimpálva bal karommal szaladni kezdek felé.
- Alíííz, sziaszia - igyekszem még mindig hangosabbnak lenni a zenénél, ahogy széles mosoly kíséretében köszönök neki, majd azzal a lendülettel meg is ölelem. - De jó, hogy ideértél. Képzeld, a főnököm teljesen kivolt, hogy én egy nyomorult koncertért jönnék el hamarabb, és nem veszem komolyan a vacsorája beszerzését. Mielőtt kezdenek, nincs kedved velem vattacukrot vadászni? - kérdezem. Közben meg már a hajamat igyekszem egy normálisabban kinéző kontyba bűvölni, mert ha az egész a nyakamba fog lógni egész este, az nem ígér se nekem, se a mellém kerülőknek semmi jót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. szeptember 7. 21:43 | Link

Nettém
KnightofRen | reggel fél hat | Üstösdi piac


Még gyakorlatilag a világomról nem tudtam ébredéskor, de az nem állít meg semmiben. Én szóltam előre, hogy eljövök akár egyedül is, de az üzlethez vennem kellett ezt-azt, meg ha már itt vagyunk, akkor kicsit körbe is lehet nézni. Nagyon furcsa portékák fordulnak meg az efféle helyeken. A kávés termoszba kortyoltam, majd Nette felé nyújtottam.
- Én állítom neked, hogy amúgy egyesek sárkánytárgyával gondozzák itt a veteményest. Abszolút nem higiénikus, de mástól tuti nem nő ekkorára az a burgonya! - meredtem az egyik idős hölgy pultjára. Az részletkérdés, hogy húsevők trágyáját nem használjuk, de Gizi nénit nem lehet csak úgy ilyen határok közé szorítani. - Komolyan, két sarlót elkérni hat szál murmánc szőrért! Rablás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Cassandra Romanova
INAKTÍV


Cass | Cassy
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 21
Írta: 2022. szeptember 30. 23:33 | Link

Kornél
az esküvő előtti éjszaka

A szabály egyértelműen és világosan hangzott: az ifjú pár nem láthatja egymást, utoljára az esküvő előtti napon, délután tölthetnek együtt időt. Ezután a menyasszonyt felkészítik a következő nap eseményeire, korai alvással igyekeznek biztosítani kipihentségét és frissességét a nagy napra, melynek reggelén már hajnalban megkezdődik a tényleges felkészülés. Smink, ruha, haj, s még ezernyi apróság, melyre az ember álmában sem gondolna.
Ennek esett áldozatául a turbékoló gerlepár is, akiket elválasztottak egymástól, majd este kilenckor, miután minden fény kihunyt, magukra hagytak. Természetesen jobb helyeken ez azt jelentené, hogy mindkét fél békésen alszik a saját ágyában, nemúgy az aktuális jövendőbeliket. Cassandra képtelen lehunyni a szemét, elvégre másnap hozzámegy Kornélhoz! Hónapok óta várják ezt a napot, s az ég tudja, miképp, de megállták, hogy lefeküdjenek egymással. Most már mindjárt itt a nászéjszaka, a lány pedig rájött, hogy nem képes a férfi nélkül nyugovóra térni. Egy lenge hálóinget kapva magára halkan oson ki a folyosón, s az árnyak takarásában egyenes a férfi szobájáig lopózik, ahová hangtalanul jut be. Kornél mozdulatlan, lassan egyenletessé váló szuszogása tölti csak be a szobát. Hogy képes ilyenkor aludni? Cassy az ágyhoz oson, s a még épp csak álomba szenderülni készülő Kornél érezheti, ahogyan a matrac lágyan besüpped mellette, majd egy finom, vékony kéz kezdi cirógatni szőke haját.
- Nem tudok aludni kedvesem - halkan, suttogva ejti csak ki a szavakat. Ha Kornél ránéz, láthatja, ahogy az ablakon beszűrődő éjszakai fény ragyogó sziluetté varázsolja a lány alakját. Haja könnyeden, szinte már puritán módon omlik vállára és hátára, szemei pedig vakítóan világítanak az est sötétjében. Igéző látvány, akárha angyal ült volna mellé, különösképp azért, mert a fehér, aliganyagú hálóing is ezt a szűzies, ártatlan összképet erősíti. Csupán a gondolatok azok, melyek a pokolban születtek, s melyek idáig hozták eme csodaszép lányt, hogy minden intés ellenére még egyszer láthassa vőlegényét, mielőtt férjének szólíthatná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok