29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 26. 11:01 | Link

Krisz
zárás

Mégis az lett, amit a legkevésbé szeretett volna. A fiú elküldi egy szó nélkül, és a lányban az is megfordul, hogy talán Ő tett valami olyasmit, amit nem kellett volna. Eddig elszúrt nem egy dolgot, nem is akarattal, csak olyat mondott, vagy tett, amit nem kellett volna. Ilyenkor elgondolkozik, hogy miért haragudtak meg rá az emberek, de soha nem jön rá. Vagy, ha igen akkor későn és már nem lehet mindent megjavítani. Most is olyat tehetett, amivel megbántotta a fiút, de nem tudja mit. Azt tette, amit eddig szokott, semmit nem változott. Ez lenne a baj? Hogy ugyanúgy viselkedik az emberekkel, nem számít ők, hogy fordulnak hozzá. Tényleg el kell gondolkoznia a kedvesebbik felén, nem haragudnának rá annyian.
A fiú cselekedetei is azt mutatják ideje mennie, nem akar vele többet beszélni. A szőke lánynak nehéz lesz elmenni anélkül, hogy ne sírjon, de valahogy csak sikerülni fog. Elköszönöm a lehető leghalkabban, a másik nem biztos, hogy hallani fogja, de nem is ez a lényeg. Remélhetőleg nem köszön vissza, akkor nem fog tudni elmenni anélkül, hogy ne ölelné meg. Aztán nem tudná elengedni. Lassan kisétál a konyhából, majd a kijárat felé veszi útját. Judittal nem találkozik, elköszönni se tud. Ha most elindulna megkeresni, akkor nem bírna sírás nélkül távozni. Így is nehezére esik. A nő biztos meg fogja érteni, főleg, hogy többet nem találkoznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. augusztus 26. 21:06 | Link

Michelle

Az embernek muszáj dolgoznia, ha nem akar éhen halni, főleg akkor, ha nincs senki, aki eltartsa őt. Általában meg-megfordul a fejemben, mi lett volna, ha ott maradok a suliban. Most éppen vizsgaidőszak lenne... tanulás... vizsgák... Kell a fenének! Főleg, hogy most eddigi életem egyik legjobb munkáját végezhetem.
Bár csak egy haveromat helyettesítem, sokkal jobb, mint a gyomlálás az üvegházakban vagy a játékok összeszerelése. Egy kocsmában lehetek pultos. Nem az egyetlen, de így legalább nem egyedül kell helytállnom az olyan zsúfolt estéken, mint a mai.
Sajnálom is, hogy csak jövő hétig él ez a lehetőség, de addigra Tamás felgyógyul, és visszakéri a munkáját. Pedig már egészen beletanultam a dolgokba. Ezért is lehet, hogy amikor meghallom a kiáltást, reflexből nyúlok az üvegért, és mire ránézek az illetőre, már csúsztatom is elé a poharakat.
És csak ekkor jövök rá, hogy én ismerem őt. Sajnos az ő agyában is meggyullad a szikra, még szerencse, hogy az ezekhez hasonló helyeken ritkán van néma csend. Az egymásnak kiabáló, az egymással beszélgető, feleselő hangok, a háttérben a zene és a bútorok padlón való csúsztatásának hangja, az üvegek koccanása, az ital loccsanása, mind-mind segítenek abban, hogy elfedjék a szőkeség megjegyzését. Nem is hiába reménykedem abban, hogy nem fordul felénk a fél kocsma, egyedül a nő melletti vörös hajú férfi néz felénk értetlenül, de ő annyira részegnek tűnik, hogy valószínűleg akkor sem fogná fel, hogy miről van szó, ha egyenesen az arcába mondanám a kész tényeket.
- Kettőt találhatsz - tárom szét a karjaimat a kérdésre. - És még azt mondják, hogy a szőke nős vicceknek semmi alapjuk nincs - rázom meg a fejem, majd rávigyorgok a rellonosra.
- Bút felejteni jöttél, szórakozni vagy kikészültél a vizsgáktól? - kérdezem, és úgy döntök, egy időre felfüggesztem a többiek kívánságaira való figyelést. Vagyunk elegen, majd valaki más teljesíti az óhajokat. Elvégre mindenki láthatja, hogy az én vendégem különleges. Gyönyörű, szőke és nő. Senki nem fog kérdőre vonni mulasztás miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. augusztus 26. 21:27 | Link

Miko
Még szép, hogy Szalamanton

Egy pillanatig sem hittem, hogy nem fog eljönni. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Gwenben nincs életösztön. Mintha direkt keresné azokat a helyzeteket, amik veszélyesek, amikben megsérülhet, amikben akár meg is halhat. Persze nem vagyok pszichológus - az nem számít, hogy együtt élek eggyel, a tudás nem ragad csak úgy az emberre, nem lehet bacilus módjára felszippantani -, úgyhogy ebbe sosem gondoltam bele komolyabban.
A kopogtatást hallva az ajtóhoz sietek. Meztelen talpamat csiklandozzák a szőnyeg hosszú szálai, karomon feláll a szőr a hidegtől. Bőröm alatt az idegvégződések különösen érzékenyek, minden apróságra reagál a testem. Még meggondolhatnám magam. Egyszerűen nem nyitok ajtót. Tahóság persze, de még mindig jobb, mint amire készülök. Még akkor is marhaság, ha Judit úgy gondolja, jót fog tenni mindkettőnknek az igazsággal való szembesülés. Csak ő tud ilyen furcsán fogalmazni.
Mégis lenyomom a kilincset és félreállok a szőke útjából. Halkan morgok valamit, ami talán köszönés is lehetne, de jobban leköt az, hogy láthatom, és, hogy...
- Ebben a ruhában akarsz lejönni a pincébe? - Hangom szemrehányó, némiképp atyáskodó. Becsukom az ajtót mögötte, majd sietve elindulok befelé. A nappaliban fekvő kanapéról felkapom a kapucnis pulcsimat, azt dobom oda neki:
- Legalább ezt kapd fel! Enélkül le se engedlek - mondom komor arccal, bár már várom, hogy vissza fog szólni, elvégre rajtam is csak egy szakadt rövidnadrág, meg egy szétvásott ujjatlan felső feszül.
Megvárom, míg felveszi a pulcsimat, és csak utána vezetem le a hideg helyiségbe. A szürke betonfalakat egy halványan hunyorgó varázslámpa sárgás fénye világítja be. A távolabbi falnál vasketrec fémje tükrözi vissza a homályos ragyogást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 26. 21:50 | Link

Cekci pultos farkas
#Szalamanton #hahajótnevettünk #kettőtkérek

Nem tudom, melyikük lepődik meg jobban a másik láttán, az azonban bizonyos, hogy nem egymásra számítottak. Michelle első gondolata az volt, hogy "milyen édes ez a pultos a fiú", a második az, hogy "de nekem ott van Vasil", a harmadik és egyben végső pedig "úristen ez Krisztián". Hiába, ez ma nem az ő napja, már ami a gyorsaságot illeti. Többre és jobbra számított, ebből csak a megfelelő és átlagos jött ki. Ezért vagyunk most itt, ezért is lepődünk meg és ezért is van az, hogy az első kérdése tán logikátlannak tűnhet. A szőke nős vicceknek mellesleg van alapja, csak nem Michelle-el kapcsolatban, ugyanis nem arra irányult a kérdés, hogy konkrétan mit csinál, hanem arra, hogy Szalamantonban, távol a Bagolykőtől mit csinál. Nem mindegy. Így kevésbé szőkés. Viszont érik a visszavágás és őszintén szólva nem is töpreng sokat, egyszerűen csak csípőből akkora bunkó, mint mások nekifutásból.
- Mintha valahol egy kutya ugatna... - még a füléhez is teszi a kezét, ami mellesleg abszolút nem pofátlan. Véletlenül sem. Na mindegy, ezt a kis intermezzot leszámítva nem óhajt a parasztok királynője címre hajtani, így szinte rögtön vált is vissza normálisba. - A kérdés arra irányult, hogy miért pont Szalamantonban vagy, mert az egyértelmű, hogy pultosként dolgozol - ebben a pillanatban gurul le az első feles. Még csak az első. Olyan régen nem tett semmi rosszat, hogy szinte már hiányolja. Nem dohányzik, nem módosítja a tudatát, alkoholt sem fogyaszt, még csak erőszakos bűncselekménnyel sem vádolhatják - ami persze egy aurortanonctól elvárható, de ez lényegtelen.
- Sz*rok a vizsgáimra, azzal pedig, hogy ma este leiszom magam egyszerre szórakozom és elfelejtem azt, ami odahaza vár - beletúr hajába és lehúzza a második felesét is. Ez röpke két percen belül a második emberek, úgy figyeljünk. - Még kettőt kérek - igazából szívesen mondaná, hogy még vagy nyolcat, de fogalma sincs a jelenlegi teherbírásáról, az meg cink lenne, ha az asztal alá inná saját magát. Partner nélkül annyira nem muris.
- Inkább mesélj te. Elég nagy port kavartál, ha lehet ilyet mondani...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 26. 22:07 | Link

Krisz
Ruha | azt hiszem Szalamanton | [zárt]

Még van idő elmenni, ha nem akarná ezt a dolgot. De az elszántsága erős, nem lehet megingatni. Meg szeretné akarja tudni a dolgok hátterét, és muszáj ezért bemennie. Nem is haboz a kopogással, bár előtte vesz egy nagy és mély levegőt. Ha valami súlyos dolog van készülőben, mindig ezt csinálja. Segít megnyugodnia és most ennél fontosabb nincs is. Nyugodtnak kell maradnia!
A várttal ellentétben nem a nő fog ajtót nyitni, hanem a fiú. Nemrég járt itt, nem változott azóta sokat a ház. Nagy önuralomra van szüksége a szőkének, hogy ne ugorjon a fiú nyakába, még a múltkori hűvösség után is. Lehet, hogy nem mutatja és próbálta elfelejteni, de ez nem megy egyik napról a másikra. Elmormog egy halk köszönömöt és próbál nem a ruhájára tett megjegyzésre koncentrálni. Talán nem ez a legfontosabb.
Összehúzott szemöldökkel figyeli a ruhaneműt, amit felé nyújtanak, hirtelen azt sem tudja, mit csináljon. Rendes esetben már ki is kapná Krisztián kezéből, hogy felvéve magát ölelhesse, mert a fiútól kapta, aki ezt hordja. De ez most nem rendes eset. Mindennek lehet mondani, de annak nem. Lassan elveszi a ruhaneműt, majd magára kapja, a kapucnit pedig a fejére húzza. Otthon is általában ilyeneket hord és szereti, ha nem látszik a szőke haja. Ezért van az a része.
- És most? - kérdezi a szőke. Nem tudja mennyi az idő, mikor kell fel a hold, vagy, hogy korán jött-e. Ő csak itt van. A délutánt alig tudta kivárni, tűkön ült ettől az egésztől. Lehajtott fejjel teszi fel ezt a két szót, inkább a kezével babrál. Kicsit hosszú rá ez a pulcsi, de ezen kár aggódni. A választ követően teszi, amit Krisztián mond, és megy, ahova kell. Már nincs vissza és most a lány biztonsága a legfontosabb, ha ezt nem is érti meg. Ha valami történik, akkor csakis az Ő hibája, legalábbis a maga állítása szerint. A saját döntése miatt jött el, senki nem kényszerítette, viszont meg lehet érteni. Tudni szeretné ezt az egészet, miért távolságtartó, miért hagyta ott és neki ezek az információk többet érnek most bárminél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. augusztus 26. 22:12 | Link

K.D.A.
Szalamanton


Nevetése közben szemei környékén elmélyülnek az apró, vékony vonalú ráncok, melyek már húszasévei derekán bőrébe égtek, s melyeknek egyetlen céljuk, hogy a testének napról napra való, emberi mértékkel is gyorsnak számító öregedését ekképp is érzékeltessék - meghazudtolhatatlan tükörképével, kollégákkal, fel- és lemenőkkel, és ha kell, az egész világgal is. Konstantin íves fogai előbukkannak hosszúra nyújtott mosolya alatt, majd mielőtt megszólalna, színpadiasan megköszörüli torkát, és arcának tettetett komolyságot kölcsönöz.
- Mindenképpen igyekezni fogok még időben, lehetőleg halálom előtt rád szólni, hogy eszedbe ne jusson a következőnek menyasszonyi ruhába bújni... - szája sarkában ugyan ott üldögél egy halvány, réveteg mosoly, ő maga mégis elkomorodik. A gondolat, hogy Katherine életében ő mindössze egyetlen fejezet lehet, vasmarokkal mar bele a szívébe. Ajkait egy alig hallható sóhaj hagyja el, majd lemosolyog a barna fürtökkel keretezett gyönyörű arcra; a fekete pillák alatt szendergő szemekbe, a hívogató, vastag ajkakra. Mosolyog, mert egy percre sem szeretné elrontani az estét. Az éjlény vállain pihenő keze annak puha arcát érinti, ujjaival játékosan végigsimít orrán, majd elfordul tőle, és az előttük végeláthatatlanul folytatódó macskakövekre pillant.
- Tisztában vagyok azzal mi vagy - jelenti ki, az éjszaka csendjét megtörő hangjából csak éppen kihallani az élt. Hogy is ne tudná? Minden szabad percét megoldáskereséssel tölti, a lehetőségeket veszi sorba, de akármelyik úton is induljon el, a gondolatok mindig egyfelé vezetnek: változás. Fleur pirospozsgás, ránevető arca és Célestine ösztönös, anyai kifakadása jelenik meg ilyenkor előtte, és pontosan tudja: hiábavaló minden próbálkozása. - Minden épeszű ember félne tőled - folytatja, beszéd közben a nő felé, oldalra pillant. - Semmiféle elvárást nem fektethetsz apám elé, mert csalódni fogsz. Hidd el, már nem egyszer tapasztaltam.
A hivatalnok már réges-régen feladta a próbálkozást, hogy megfeleljen édesapjának, akinek mondhatott és akiért tehetett bármit, neki mindig az a fránya, eltolt gyerek maradt, aki képes volt örökölni az őrült anyós furcsaságait.
- Hé, én így nevetek! - mordul fel aztán, de arcán pimaszság árnya suhan át. Ha-ha. Ha-ha-ha. - Ha nem tetszik, még most szólj...
Továbbra is nevetve beszél, azonban a következő pillanatok az összes kikívánkozni vágyó hangot torkára fojtják. Katherine érintése nyomán bőre égni kezd. Mosolya helyét tétovaság veszi át, vonásaiba sutaság költözik. Szapora szívdobogással figyeli a ruháitól megváló nőt, s távolodását csillogó szempárral követi. Tarkóját idegesen vakarja meg, aztán zavart vigyorral nyúl öve után.
- Danielle... - anyaszült meztelenül, minden porcikájában dideregve sétál be a hideg vízbe, és úszik a nő felé. Szája elszíneződik, teste libabőrözik. - ...ha most megfázok, egy hétig ágyba hordhatod a teát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. augusztus 26. 22:36 | Link

Michelle, az alfa és az omega Rolleyes

A csaj beszólására csak forgatom a szemem. Komolyan, ennél eredetibbre nem futotta? A kutyás poénok már a könyökömön jönnek ki. Valószínűleg nincs is olyan, amit még nem hallottam. De tény, hogy ennyit megérdemeltem a szőke nős dologért, úgyhogy pláne ráhagyom. A vendégek inzultálása nincs a munkaköri leírásomban, a bólogatás és mosolygás viszont igen, bár ezekkel kellőképpen fukarkodom.
- Egy ismerősömnél dekkolok, plusz ez az egyik legforgalmasabb mágustelepülés Magyarországon. Sok a munkalehetőség, még a magamfajták is találhatnak ezt-azt, mint látszik - magyarázom az egyértelműt, bár, ha jól rémlik, a csaj nem magyar, így talán neki nem is annyira kézenfekvő.
- Ennyire csak nem rossz a helyzet - mormolom az érthetőség határain belül. Valahogy furcsának találom, amikor valaki nekem panaszkodik. Ritkán találkozom olyan emberekkel, akiknek a problémáit nagyobbnak látom, mint a sajátjaimat. Pedig annyira talán nem is vagyok önző és énközpontú.
Közben elé tolok még két poharat tele folyadékkal, de közben remélem, hogy nem fogja annyira kiütni magát, hogy a végén nekem kelljen hazacipelni.
- Nagy port kavarni... Az a szakterületem - húzom el a szám. - Mit mesélhetnék? Úgy mentem, ahogy érkeztem. Még, ha közben nem is nagyon csináltam semmit. Dögunalom az életem. Melózom reggeltől estig. Biztos vagyok benne, hogy te sokkal több érdekességgel tudnál szolgálni. Ráadásul az a rendes felosztás is, nem? Az beszél, aki iszik. A csapos hallgatni szokott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. augusztus 27. 11:18 | Link

Konstantin

Szalamanton


-Ilyet ne mondj! –csattantam fel gondolkodás nélkül.
Mérhetetlen fájdalmat okozott már csak belegondolni is, hogy elveszíthetem Konstantint. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ezt a fájdalmat túléljem, ebben szinte teljesen biztos voltam. Mármint elméleti síkon. A testem bármeddig képes lett volna fenntartani magát egy ki vér segítségével, de a sokak által vitatott  lelkem darabjaira hullott volna.
Régi kapcsolat volt a miénk, talán túlságosan is régi. Láttuk egymást kétségbeesetten próbálkozni, láttam őt küzdeni, ő pedig látott engem megtörni. Mentette a bőrömet, annak ellenére, hogy tudta, ha lebuktatják, mindkettőnkre komoly következmények várnak. Feláldozta magát értem, ahogyan én is bármikor feláldoznám magamat őérte.
Nem akartam elereszteni a tekintetét, amikor pedig megsimította az arcomat, belebújtam a tenyerébe. Egy pillanat erejéig jól esett úgy tenni, mintha semmi és senki nem állhatna közénk, de ez nem volt igaz. Tudtam, hogy az apjának nincs ínyére a kapcsolatunk és azt is, hogy Fleur édesanyja sem kedvel engem különösebben;  bíztam azonban benne, hogy ez nem lesz semmiféle hatással sem Konstantin és a lánya kapcsolatára.
-És a minisztérium? –vetettem fel elgondolkozva. –Ez az egész bizonyíték lesz a szemükben. Mostmár pontosan tudni fogják, hogy miért védtél engem.
Ez tény volt. Nyilvánvalóan nagy ívben el kellett volna kerülnünk a kapcsolatot, elvégre melyik épeszű, komoly előmenetelben reménykedő férfi venne el egy vámpírnőt, akinek minden lépését árgus szemekkel figyelik? Ezra, a teremtőm mindenben mellettem állt, így az alvilágban betöltött jelenlegi pozíciómat is neki köszönhettem. A kapcsolatai távol tartották tőlem a nemkívánatos egyéneket; talán nem is olyan nagy baj, hogy annak idején nem szakítottam meg vele minden kapcsolatot.
Figyeltem, hogyan őrlődik, hogy kövessen-e, miközben egyre beljebb sétáltam a vízben. Tetszett a tekintet, amivel rám nézett és szinte biztos voltam benne, hogy az én szemeim is csillognak. A fenyegetésre nem szóltam egyetlen szót sem, csak felkacagtam és még mélyebbre evickéltem.
-Kapj e! –szólítottam fel mosolygva, beharapva az alsó ajkamat.  
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2015. augusztus 27. 11:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 29. 12:10 | Link

Alina
Üstüsd | Ruha Augusztus harmadik vasárnapja

- Majd máskor szólok. Egyébként sem otthon töltöttem az időt, inkább az utcákon lófráltam és találkoztam pár régi ismerőssel - vonja meg a vállát. Ez nem olyan fontos, hogy a lánynak tudnia kelljen róla. Azok az ismerősök régiek, már csak inkább beszélőviszonyban van velük, Kevin az egyetlen, akivel gyerekkora óta nagyon jó a kapcsolatuk, mindent tud a lányról. És csak miatta másnap hazautazott. Mondtam már, hogy imádja a fiút?
A ruha végül ott marad a helyén, de Gwen gyarapszik egy nyaklánccal. Szereti az ékszereket, inkább ezekre költ többet, mint a ruhákra. Többet érnek a kis csecsebecsék.
- Köszi! Hát, ha akarod holnap elmehetünk oda is, de akkor belopózol velem a régi auror parancsnokságra - kacsint a lányra. Ha már oda mennek muszáj lesz körbenézni, bármennyire veszélyes vagy tilos. Ez a két szó nem ijeszti el a szőke lányt, sőt még kalandosabbá teszik az utat. Vannak, akik szereti az ilyen helyeket, de a szőkénél erősebb jelzőt is használhatunk.
- Összekötöm a jót a hasznossal. Kicsit pihenek, és egyébként kutyát kell vegyek, szóval azt itt is meg tudom csinálni. És nem nekem lesz, mielőtt megkérdeznéd - bármennyire is hihetetlen nem magának szeretné az ebet. Bármennyire is szeretne, nem lehet. Van kettő és egy macsekja, akit ha költözik a faluba, ide fog hozni. Végre az összes állat együtt. Sajnos a másik három nem érte meg ezt a szép napot, már mindegyik öreg volt. Nagyon szomorú volt, mikor egyenként jött a levél, miszerint a nyula, a baglya és a kígyója is meghalt. A szőke lány annyira szereti az állatokat, hogy jobban sajnálja őket néhány embernél.
Pár árussal odébb meg is pillantanak egy állatokat áruló férfit. Gwen csillogó szemekkel közelít, mert már messziről megpillantotta a megfelelő kutyust. Nagyra fog nőni és még szép is. Megfelelő lesz a fiúnak. Közelebb lép, megkérdezi, az árust mennyibe kerül. Kicsit elhúzza a száját a borsos ár miatt, de egy ilyen gyönyörű kutya megéri. Előveszi hát a galleonokat és szól Alinának, hogy várjon, míg elintézi a papírokat. Még percekkel később is ott állnak, de végre magáénak tudhatja a huskyt. Megfelelő ajándék lesz az illető számára.
- Mehetünk - mosolyogja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. szeptember 3. 18:44 | Link

K.D.A.
Szalamanton


Minisztérium, bíróságról szövögetett vágyálmok, a tűz körül ülő, kezüket dörzsölgető fontos, tehetős emberek. Napjai összefoglaláshoz elegendő egy mondat.
Egész életében körülvette a munka, pirkadattól alkonyatig dolgozott, mellette tanult, fejlesztette magát, és az előtte már százak által kitaposott úton járva egyetlen célként lebegett lelki szemei előtt a kép: egy napon bíró lesz, ő lesz a hatalom egyik csúcsa, az ítélőszék feje. A parancsteljesítő tisztből, és a papírhalmok tetején görnyedő emberből lesz valaki, akinek a nevét aranytáblára gravírozzák, és a kalickába zárt bűnösök azt, az ő nevét olvassák majd utoljára, mielőtt haláluk kegyes napjáig  - döntése szerint - börtönbe nem vetik őket. De hol a járatlan út? Nem a hivatalban, és nem a bírói székben. Az itt van, ezen a helyen, ebben a pillanatban.
A Balaton hideg vize minden léptével jobban lepi el libabőröző testét. Ahogy az őt váró, csillogó szemű éjlény felé sétál, ujjai a vízfelszínt szántják, tekintete egy pillanatra sem engedi szabadon Katherine hívogató fényeit. Bár még beszél, hozzászól, nevén nevezi a nőt, de szíve már amiatt üt félre, amit hetek óta mondani készül neki. Ez sokkal nehezebb, mint amire számított, és talán mert soha, senkit nem akart ennyire közel tudni magához, rettenetesen fél. Nem a választól, és az esetleges elutasítástól tart, hiszen egy igent már kapott. Olyasmitől fél, amit még magának sem mer beismerni. Kimondani meg végképp nem. Hiába megtermett, sokat látott férfi és próbálkozó apa, a lánykérés - és az azzal együtt járó fogadalom, változás, örökre szóló összetartozás megrémíti. Fél, hogy a rámosolygó nő még túl fiatal, túl bolond, és ha újra igent mond is, hamar meggondolja magát. Ujjai között a gyűrűvel úszik a nő után. Ereiben már csak az elkövetezők felrémlő gondolatára is megiramodik a vér, s azzal együtt légzése is szaporábbá válik.
- Lassíts - kéri halkan a huncutul hátráló, játszani akaró vámpírt. - Gyere közelebb.
Hangja az izgalom hatására akár még komornak is hallható. Arca gondterhelt, száját többször beharapja. Baljával Katherine után nyúl, és ha elkapja a kezét, egy könnyed mozdulattal közelebb húzza magához. Felsóhajt, félrepillant, aztán zavartan nevetve néz vissza a lányra. Ez élete legnehezebb perce, az első eset, amikor nincsenek szavak arra, amit mondani készül.
- Te vagy életem szerelme - kezdi, hangja reszket, Katherine-hez érő keze forrón remeg. - Minden, ami vagyok, és minden, amim van, a tiéd. Ha egy emberöltőn át, akkor addig, ha tovább, hát tovább. Szeretlek az első pillanattól - nagyot nyel, s elhallgatva, rezzenő ajkakkal pillant le a fodrozódó vízfelszínre. - Szeretném, ha feleségül jönnél hozzám, és bár nem így terveztem ezt az estét, és most sem ereszkedtem térdre, nem tudok tovább várni. Leszel egy halandó férfi felesége?
Utolsó szavait már egészen közel, sajátjait a nő tekintetébe fúrva ejti ki. A jobbjában tartott gyűrűt beszéd közben a víz fölé emeli, és a Holdfényben meg-megcsillanó ezüstékszert végig meztelen testük között tartja. Ha a nő újra igent felel, gyűrűs ujjára egy lassú, ügyes mozdulattal felhúzza eljegyzésük jelképét, és felszabadult vőlegényként csókolja meg.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. szeptember 3. 19:04 | Link

Konstantin
Szalamanton


Nem éreztem hidegnek a vizet, sőt valójában semmit sem éreztem. Kérdések sokasága kavargott a fejemben. Vajon jól döntöttem-e, amikor igent mondtam? Vajon helyes-e hozzákötnöm valakihez az életemet, akit minden bizonnyal el fogok veszíteni? Megéri-e ezt a fájdalmat vállalni? Miért nem tudok olyanná válni, mint mikor Serennek kellett a szárnyai alá vennie? Akkor vakmerő voltam, cseppet sem érdekeltek a következmények, most viszont már nem törődhettem csak magammal. Volt valaki, aki számított, akit akár az életem árán is hajlandó lettem volna megvédeni.
Akár magamtól is, ha erre van szükség.
Ennyire szerettem őt.
Ha a biztonság rajtam múlt volna, azon, hogy én mellette vagyok-e, gondolkodás nélkül a féléletemet adtam volna érte. Mert erről szól a valódi, színtiszta szerelem. Képesek vagyunk önmagunkat is feladni azért az egyetlen emberért, aki fontos nekünk.
Megálltam, amikor szólt és hagytam, hogy a karomnál fogva közelebb húzzon magához. Csak néztem rá, miközben próbálta összerakni a megfelelő szavakat a fejében és egy pillanatra elbizonytalanodtam. Megriasztott, fogalmam sem volt róla, mit is akarhat épp itt és épp most. Felvont szemöldökkel figyeltem, és minden egyes szavától egy kicsit szélesebb mosolyra húzódtak az ajkaim.
Pontosan azt mondta, amit hallanom kellett. A gyűrűt néztem, ahogy felemelte a víz alól és kissé összezavarodva haraptam az ajkamba.
-Egyszer már igent mondtam. Gondolod, hogy ezúttal máshogy döntenék? –érdeklődtem, mert ebben a pillanatban értettem csak meg, miért is volt olyan ideges. –Szeretlek és bármit megtennék érted. Sok mindenen keresztül mentünk együtt és egyszer sem menekültem el. Persze, hogy hozzád megyek!
Eddigre már egy szabályos vigyor csücsült a pofimon. Felé nyújtottam a kezemet, hogy ráhúzhassa a valódi eljegyzési gyűrűmet és épp csak a helyére került, én már Konstantin nyakában lógtam, ajkaim követelőzően tapadtak az övéire.
Ebben a pillanatban biztos voltam benne, hogy helyesen döntöttem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 4. 22:22 | Link

Miko
Még szép, hogy Szalamanton | Augusztus 29-e, telihold

A pincébe leérve rögtön a "zárka" felé veszem az utam. Az ember azt gondolná, hogy egy volt javítósnak már bőven elege van a rácsokból és a bezárásból, de igazság szerint az a fémketrec számomra a biztonságot jelenti. Nem a sajátomat, hanem mindenki másét tőlem. Eszem ágában sincs továbbadni ezt az átkot valakinek, vagy éppen halálosan megsebesíteni valakit. Nem, ezeknél sokkal jobb lehetőség a zár és a rácsok.
Amint belépek a fémrudak közé, azok közelebb csúsznak egymáshoz. Mikor megállnak már a csuklóm sem férne át közöttük. A zárka csak kívülről nyitható, és csupán egy ember van, aki ki tudja nyitni. Judit. Ha vele történik valami, amíg én itt vagyok bent, valószínűleg csontvázzá asznék, mire megtalálnának. De ezt a kockázatot vállaltuk. Amíg nem árthatok másoknak, addig ezt el kell fogadnom. Kis kockázat, szinte elhanyagolható.
- És most várunk - sóhajtok, majd hátamat a hideg falnak vetem, és lecsúszok mellette. Lábaimat felhúzom, átkarolom, így nézek fel a lányra, akit szeretek, és akinek pont ezért nem lenne szabad itt lennie. Egy részem szeretné, ha végig itt maradna, egy másik örülne, ha már most elmenekülne.
- Ha van kérdésed, még most tedd fel! Később bár nem leszek túl beszédes kedvemben - húzom el a szám, majd a hangjára várva egy repedést kezdek el piszkálgatni szétvásott nadrágomon. Ha nem szól, akkor némán fogjuk kivárni a percet, mikor a hold végre megmutatja arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. szeptember 4. 23:21 | Link

Krisz
Ruha | azt hiszem Szalamanton | [zárt]

A pulcsi felvevése után érdeklődve pillant a másikra, hogy most mi legyen. Ő tudja, mit kell tenni, a szőkének ilyenben nem volt még része. Amikor kapcsolatba került egy másik lénnyel, akkor kiszívták a vérét, legalábbis egy részét, ennél több nem történt. A fiú nem válasz, csak elindul a pince felé, ahová feltehetőleg a szőkének is követnie kell. A helyiségbe belépve megáll az ajtóban, és várja a további utasításokat, amik azonban nem jönnek. Krisztián elindul a kalitka felé, a lány megvárja, míg belép, és ő is kényelembe helyezi magát amennyire lehet. Az egyik sarokhoz sétál, leül és a hátát a két falnak támasztja. És most várunk. Órát nem hozott magával, hogy még mennyi idő van hátra, de biztos nem lehet percre pontosan beazonosítani, ahogy a visszaváltozást sem. Ezekről nem tájékozódott senkitől, pedig a bácsikájának biztos vérfarkassal is volt már dolga.
- Mikor változol vissza? Mármint reggel - még el sem kezdődött az egész, de a szőke már ezt tudakolja. Ez is tanúsíthatja, hogy nincs türelme, maximum a fontosabb dolgokra. És ez annak számít, de ezt meg kellett tudakolnia. A válaszra egy bólintással válaszol, aztán egy érdekes kérdés fogalmazódik meg a fejében. Régebben is megkérdezte magától, de a másiktól nem volt lehetősége, és nincs is ennél jobb alkalom rá. Nem mehet el válasz nélkül Krisztián, ha meg nem akar megszólalni, a lány megkérdezi reggel. Mert addig tervez maradni. Végignézi ezt az egészet, bármennyire is lesz fájdalmas, elszomorító számára.
- Mi lenne fordított esetben, ha én lennék farkas? - kérdezi végül és felpillant a fiúra. Nem csak a szavait szeretné hallani, hanem az arckifejezését is válasz közben. Talán nem fordul el a lánytól.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 667
Összes hsz: 6164
Írta: 2015. szeptember 5. 14:40 | Link

Annelie
Miért, talán nincs rajtad bugyi?

Szalamanton


Azt már megtanulta, hogy az érzésekre nincs magyarázat. Édesanyja szerint nem is kell, hogy okok és miértek után kutasson, mert az érzések nem többek egy mindent tudó láthatatlan selyemfonálnál, ami vagy útnak indul, s összeköt két embert, vagy nem. Az asszony szerint amiatt sem kell aggódnia, hogy ez a fonál meddig, és milyen hosszúra nyúlik, hogy egészen halála napjáig, vagy csak néhány hétig marad erős, ugyanis az érzések változékony bestiák. Hol ezt, hol mást érzünk, de a rád váró lány mellett nem lesz többé kérdés, hogy együtt maradtok. Ha pedig már családotok lesz, a selyemszálat a gyermeketekben fogjátok látni, aki akkor is közös úton tart majd titeket, mikor valamiért másfelé mennétek. Most a szerelem, később az odaadás, végül a család forraszt vele majd össze. Először csak nézed, aztán akarod, a legvégén pedig már képtelen vagy elengedni. Nem lesz semmi baj, Noel, ne aggódj feleslegesen - mondta a nő, mikor fia utoljára hazalátogatott. Nincs magyarázat. Ha szeretlek, szeretlek, ha szeretsz, szeretsz.
- A turné alatt majd kicsenlek a szobádból, és titokban bejárjuk a várost - ígéri pimaszul, s gondolatai máris akörül forognak, hogy hová is vihetné először a világot járó, ám azt mégsem ismerő lányt. - Melyik város lesz az első?
Abba eddig még bele sem gondolt, hogy Annelie hamarosan elmegy a cirkusszal, és legközelebb csak karácsonykor jön vissza. Nem gondolt bele, mert elképzelni sem tudja a lány szobáját üresen, a klubhelyiséget és a folyosókat a nevetése és duruzsoló hangja nélkül. Legszívesebben vele tartana, de az ötödévet nem végezheti el magántanulóként. Lehet, hogy ez lesz az utolsó éve, hiszen egyelőre nem tudja, jelentkezik-e mestertanoncnak. Az év végén pedig a VAV vár rá, amitől már most görcsbe rándul a gyomra.
- Nem? - éppolyan halkan kérdez vissza, mint amilyen halkan beszél a szemeibe kapaszkodó barnaság. Hangja a szóval együtt hal el, arca elfehéredik, zöldjeiben leplezetlen csalódottság ül. - Nagycsaládban nőttem fel, három testvérem van. Aranyvérű vagyok. Nemcsak, hogy szeretnék apa lenni, nekem annak is kell lennem.
Nem kezdi el fejtegetni, hogy milyen fontos is egy magafajta, aranyvérű fiatalnak, hogy megfelelő - értékes vérű - családja legyen, hogy milyen fontos a szüleinek, hogy ők négyen tovább vigyék az örökölt nevet, a beléjük nevelt hagyományokat és nem utolsó sorban a nemes vért. Nem kezd bele, mert tudja, hogy ezzel a lány is tisztában van, az ezzel járó vitákra pedig egyiküknek sincs szükségük. Kezei lecsúsznak Annelie karjáról, azzal együtt szemeit is leveszi kétségbeesett arcáról.
- Tudom, hogy nem régóta vagyunk együtt - mondja, tekintetét a közelben álló oszlopra függesztve. - De ha a cirkusz ilyen fontosságú marad az életedben, akkor abba én egyszerűen egy idő után már nem fogok beleférni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2015. szeptember 12. 00:48 | Link

Krisz

Doléance szalad végig a Balaton-parton Szalamantonban. Arcára még a szokásosnál is nagyobb lelkesedés ült ki, ugyanis hamarosan sosem látott élményben lesz része. (Valójában kis korában apukája és nagypapája is elvitte ilyen helyekre, de az olyan régen volt, hogy már nem emlékszik rá.) A méltán híres szalamantoni varázslócirkuszt készül ugyanis meglátogatni. Társasága is van erre az eseményre, csak elkeveredett tőlük a nap folyamán, mert a lányka leragadt kacsákat etetni, miközben a többiek még mentek volna vásárolni az előadás előtt.
A lány most észlelt, hogy hamarosan kezdődik a műsor, így otthagyta a kacsákat. (De megígérte nekik, hogy hamarosan visszajön, és hoz még enni.) Szalad, szalad, a haja lobog a szélben, fehér nyári ruhája - ha látod a lányt, 70% esélye van, hogy ebben a ruhában találkozol vele - úszik utána, igyekszik tartani a lépést.
Érzi, ahogy futás közben szandálja meglazul, így kénytelen megállni egy picit. Lehajol, és megigazítja a fehér topán csatját. Egy kacsa ráhápog. Doléance nem tudja eldönteni, ez egyike-e azoknak a kacsáknak, akiket az imént etetett, de úgy képzeli, igen.
- Tényleg jövök nem sokára - biztosítja a tóban ringatózó szárnyast.
- Háp - válaszol a madár.
- Háp - ismétli, de a lány ezt már nem hallja, mert letér a tóparti betonútról, és a fűbe vágott ösvényen szalad a cirkusz felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. szeptember 12. 21:01 | Link


Ne nézz a szoknyám alá
[zárt]


Kíváncsian mosolygott fel Noelre. Nem kételkedett a szavaiban, mert egyszerűen el tudta róla képzelni amint besurran hozzá és akár az ágyából is kilopja. Valószínűleg menne vele bárhova, a világ végére is, csak mert szereti.
- Szalamanton után Berlin. Vasárnap este utazunk, azután Róma és Firenze. Firenzében két hetet leszünk, abból a második teljesen szabad, pihenős hét - mondta lelkesen azokat a helyszíneket amiket így megjegyzett. Egyelőre ennyivel volt tisztában, aztán majd szépen folyamatosan a többit is észben tudja tartani.
Szépen lassan földbegyökerezett a lába, elérkezett az a beszélgetés amire nem volt még felkészülve. Zavartsága látszott, ahogy minden más is. Szavakat is nehezen talált, hát még a gondolatait amik úgy száguldoztak a fejében, mint egy menekülő cikesz.
Nagyot nyelt, még ácsorgott ott továbbra is ahogy a fiú elengedte. Nem nézett már rá, lefelé fordította tekintetét, egyenesen a macskakő apró hibáira, az olyan repedésekre amikkel ő is tele van. A lelke. Érezte magában azt a fájó ürességet amit Noel szavai okoztak, de nem érezte veszett ügynek. Talán meggondolja magát egyszer. Vagy nem?
Egészen idáig meg sem fordult a fejében, hogy a párja rosszul választott, neki pedig nem kellett volna beleszeretnie. Arca kipirosodott, a gondolatra szeme is bekönnyeztek amit csak megerősített a pislogás nélküli maga elé bámulás. Tudta. Tudta jól, hogy nem szabadna szerelmesnek lennie, elront mindent, elrontja Noelt, elrontja az életét. De szereti.
- Adj időt és nem rontom el - emelte fel a fejét. A fiút nézte, megerősítést várt. Valami egészen mást várt ettől a sétától.
Néma csendben, egymáshoz csak alig-alig érve indultak végül tovább. Anne az egyik, Noel a másik irányba nézett miközben elhaladtak Szalamanton legforgalmasabb üzletei előtt, hogy ahogy jöttek, vissza is menjenek a Mirákulumba.

//Köszönöm!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 10557
Írta: 2015. szeptember 13. 11:27 | Link

Budanekeresd
a baleset
okt. 18.
aláfestés

Előző héten Svédországban jártak, amit már az első perctől nagyon várt. A tizenhatodik születésnapján Axel vitte el oda utoljára, most pedig egy egész hete volt arra, hogy a gyakorlás mellett utazgassanak a családdal és megismerjék a még mindig egyik hazájának mondott országot. A csodás környezet mellett végig svédül beszélhetett anélkül, hogy a járókelők furcsán néztek volna rá.
Élvezte és meg is fordult a fejében, hogy egyszer majd oda fog költözni. Aztán a vasárnapi utazás közben már potyogtak a könnyei és azok is előtörtek belőle, amik nem Linköping elhagyásához kapcsolódtak. Próbálta elnyomni, de csak nem múlik a fájó űr a mellkasa tájékáról. Éjszakánként még így másfél hónappal később is a sötétség nyeli el, kivörösödött szemekkel alszik el, arcát a sós könnyek reggelre kimarják. Minden nap, minden éj ugyanolyan üres.
Budanekeresd még rosszabb volt. Közel volt az iskolához, közel Noelhez, mégis távol. Utálta, hogy pénteken és szombaton olyan mosolyt kell magára erőltetnie, ami nem magától jön. Csak az előadások utáni vastaps és a virágcsokrok azok, amik őszinte örömet hoznak az életébe, meg persze az apja, aki minden előadását kitartóan végignézte. A közönségben őt szúrja ki általában elsőként.
Eltelt az egy hét itthon, a következő Párizs. Félidőnél vannak a turnéban. Mostanság már Alíz szőke haját is megtartotta, mert hát minek kelljen minden előadásra átvarázsolni. Egy kis változás nem árt.
Három bátyjával egy kisebb kocsmában ünnepelték az eltelt hetet, ami után mindenki ment még kissé becsiccsentett állapotában a lakókocsijába, a szobájába. Kivéve a lányt, aki egy negyedórányi forgolódás után felöltözött és átment a teljesen üres nagysátorba. Gyakorolni akart, felejteni, azt csinálni amit szeret. Kár, hogy nem gondolta át. Mindig van vele valaki, aki biztosítja és bár még nem esett le egyszer sem, figyeli, vigyáz rá.
Dunsztosüveget tett le a közelébe, melyben sok kis szentjánosbogár világította be a környezetet. Nem tudta miért, de az ő selyemszalagjai alatt volt egymás mellé állítva két tornagerenda, szőnyeg nélkül. Valószínűleg a pakolás közben csak ott lett hagyva. Ez pont kapóra jött neki. Ahelyett, hogy alulról mászott volna, tett néhány sétakört a gerendákon, a selyembe kapaszkodva még ugrált és táncolt is, valami svéd dalt énekelve. Szédelgett, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy felmásszon a kötélen.
Lógatta a copfba fogott haját és a sötétben sok olyan dolog férkőzött be agyába, ami könnyeket csalt a szemébe. Noel arcát látta maga előtt, az anyagba burkolózva az ő ölelését érezte. Összeszorult a torka. Lábbal kapaszkodott amíg kitörölte szemeiből a könnyeket és nyúlt a másik anyagért.
Nagyjából tíz méter magasan kapaszkodott. Vajon Anna soha nem mondta el neki, hogy ittasan az ember ne másszon fel a kötélre?
Lábai kitekeredtek már, a másik oldalra akart átnyúlni amikor elszámította magát. A semmibe nyúlt, nem kapaszkodott és elbízta magát.
Zuhanás közben egy hang sem jött ki a torkán. Megfagyott az idő arra a néhány másodpercre amíg a lány háta találkozott a gerendával, aztán a feje is. Szájából fájdalmas hörgés tört elő. A feje beverésével már elveszítette az eszméletét és előreborulva esett végül a földre. Szőke tincseit hamar pirosra festette a sebből szivárgó vér, melyről ő már nem is tudott. Elmerült a saját sötétségében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Cekci pultos farkas
Miután hősnőnk kellően kiparasztkodta magát, rögtön vált is normálisba. Nem volt szép a kutyás poén, de a szőke nős vicc miatt igenis járt a keksz visszavágó. Mondjuk ennyiben körülbelül ki is merül az ihletbödöne és valóban az emberi kommunikációra áll át.
- Ezt úgy mondod, mintha leprás lennél – elhúzza a száját, majd gyorsan körülnéz, hogy nem hallja-e őket senki, vagy legalább nem figyelnek. – Nem értem, miért léptél le, vannak még rajtad kívül ketten, nem kell szégyellned – ezt azért is mondja, mivel ő őszintén letojná, ki mit gondol a helyzetéről. Vérfarkas kórban szenved, nem ő választotta, nem tehet róla, akkor meg békén lehet hagyni. Persze, veszélyes, de még mindig ki kell emelnünk, hogy létezik farkasölőfű főzet, amivel a teliholdas állatkodást is el lehet kerülni. Nem azt mondom, hogy ez az állapot kellemes és veszélytelen, mert nem az, nagyon veszélyesek tudnak lenni, de még mindig nem fair kiközösíteni őket.
- Egyébként nem, holnapra már semmi bajom nem lesz – a helyes megfogalmazás a „kutya bajom se lesz”, de igyekszik kerülni a farkcsóválók említését. Talán toleranciának hívják ezt, fogalmunk sincs, de annyi biztos, hogy a szőke lassan beilleszkedik a társadalomba. Lesznek kattant dolgai, de kinek nincsenek? A stílusa legyen a legnagyobb probléma vele. Majd csiszol rajta.
- Ha szórakozásra vágysz, tudod, hol találsz – megvonja a vállát. Keveset beszéltek eddig, de az új kapcsolatok kialakítása Michelle szakterülete, azt leszámítva, hogy ő általában rombolni szereti azokat és nem építeni. Hupsz. – Valóban kíváncsi vagy a fél élettörténetemre?  - felsóhajt és megforgatja a szemét, hogy aztán lazán legurítsa a következő felesét. – Végre valahára van egy rendes kapcsolatom és rájöttem, mit akarok kezdeni az életemmel. Csak a kettő nem igazán összeegyeztethető. Mostantól egyik lábammal a Bagolykőben, másikkal a Beauxbatons-ban állok. Remek, nem? – unottan támasztja meg fejét a kezén. Valójában frusztrálja ez a hangzavar. A saját gondolatait sem nagyon hallja, nemhogy még majd Kriszét kivegye ebből a zajból.
- Nem megyünk csendesebb helyre? Mondjuk annak az italnak a társaságában – a fiú mögé biccent és felvonja fél szemöldökét. Egy majdnem teli üveg, csend és ők ketten. Rájuk fér, de Kriszre biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. szeptember 19. 15:08 | Link

Budanekeresd
okt. 18.
összekaparjuk a hugit

Egy jól eltelt hét, és egy kellemes kocsmázás után ki gondolta volna, hogy október tizennyolcadika lehet egy borzalmas nap is? Kezeket fel. Na. Senki.
Félig-meddig józanul tértünk nyugovóra. Már épp kezdett felkelni a nap, amikor felpattant a szemem. Valami nem stimmelt. Rossz érzésem volt, bár nem tudtam megmondani mit éreztem. De éreztem, azt egyszer biztos. Körülnéztem a lakókocsiban. Miután megláttam Annie üres ágyát, kezdtem aggódni. Mióta szakítottak Noellel, nem volt mindig fényes hangulatában. Történetesen azt is tudom, hogy rengeteget sírt azóta, de mint jó bátyja, nem kérdezősködtem a körülményekről, egyszerűen csak ott voltam, ha kellettem. Ahogy Máté és Sebastien is.
Kiléptem a lakókocsi ajtaján és körbejártam a környékét. Semmi. Annie minta felszívódott volna.
Elindultam Mátéhoz, hogy megnézzem nem ott van-e. Azonban Máténál sem volt. Máté pedig nyugodtan hortyogott az ágyában.
Kezdtem rosszra gondolni. Annie talán elment sétálni a sötétben és eltévedt. Most pedig már farkasok nevelik fel, meg hasonlók.
Máté ágya fölé álltam és megböktem a vállát.
- Máté! Kelj már fel! Annelie eltűnt.
Megböktem még párszor a vállát, hátha hatással lesz rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. szeptember 26. 05:11 | Link

Krisz - Szalamanton


Jelenlegi külső


Nem tart sokáig megtalálni a célszemélyt -s bár lehetett volna egy teljesen random idegen, így utólag belegondolva, szerencsére nem lőtt bakot- , a személyleírás is hasznára volt, innen már szinte-szinte gördülékenyen kellene menjen az egész, csak egy egyszerű tárgyfelmérésről van szó. Ők megegyeznek, a kötet hozzájuk kerül, mindenki jól jár. Ehhez persze előbb egy kis szociális összehangolódásra van szükség- túl száraz és hirtelen dolog volna csak a könyvvel és annak ellenőrzésével törődni.
- Öhh... Igen... igen, ez így van. Nagyon örülök. - Kissé meghökken a neve hallatán, el akarta árulni, de megelőzték benne. Ismernie kellene? Bár.. volt egy Kolf Krisztián az iskolájában, nagy a valószínűsége, hogy még mindig ott tanul. Sosem beszélt mellesleg a fiúval, csak a nevével volt tisztában; az arcot biztos nem jegyezte meg. De mennyi az esély rá, hogy ez a Kolf Krisztián ugyanaz a személy, mint az iskola diákja? Vajon mennyi? Tűnődő pillantást vet a férfire, közben maga mellé rendezi a táskáját (egy, a ruhájához csöppet sem illő tarisznya stílusú táskát teleaggatva kitűzőkkel).
- Szóval ez az... Mh... - Már a szemei csillanásából is észre lehet venni, milyen odaadással és hódolattal viseltet az öreg kötet iránt. Mindenek előtt előkotor a táskájából egy pár orvosi kesztyűt és felhúzza (mugli módszer, de praktikus), óvatosan végigsimít a borító fedelén, majd vigyázva felnyitja a könyvet. Elkezdi átlapozni, néhol húsz oldalt is ugrik, másutt oldalról oldalra pörget, bele-beleolvas (habár ez Krisztiánnak inkább csak hosszabb pillantás lehet, feltéve, hogy nem tudja kapásból, hogy Runa fotografikus memóriájával egy ezer szó per perces olvasási sebesség is jár beépítetten). Mindent alaposan átnéz a nyomdaterméken, végighúzza az ujját a gerinc mentén, de még az apróbetűs részt is kisilabizálja a könyv hátoldalán. Hosszasan szemléli, maga elé motyog érthetetlen, szavaknak tűnő foszlányokat egyszer-egyszer, és csak jó tízperces mustra után hajlandó elengedni kincset. Közben a teáját is kihozták, de hát volt fontosabb dolga is a melegtől és az innivalótól.
- Megkérdezhetem, hogyan jutottál a könyvhöz? - Végre visszahelyezi Krisztián elé (nagyon ügyelve az épségére), és belekortyol a teájába, miközben a férfire függeszti tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Naphegyi Máté
INAKTÍV


Napsi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
Írta: 2015. szeptember 27. 13:35 | Link

Budanekeresd
okt. 18

 Végre egy kis pihenés. Mostanában annyi fele jártak, hogy Máté már meg sem tudta számolni, hány új kocsmában voltak, hány előadást játszottak, vagy hogy hány külföldi csajnál próbálkozott be az elmúlt hetekben. Aznap este tökéletesen telt, ünnepeltek egyett a siker örömére, majd pára óra harsány nevetés és koccintás után megindultak a lakókocsik fele, hogy álomra hajtsák fáradt buksijaikat. Még gyorsan elbúcsúztak mind egymástól, "Jó éjt!" kívántak, majd mindenki elvonult. Napsi gyorsan átöltözött, majd bedőlt az ágyban, és pár másodperc múlva már húzta is a lóbőrt. Szeretett ő szórakozni, meg minden, de azért az alvás...az alvás az örök szerelme. Nem mintha sokáig tartott volna a nyugodt hortyogás, hisz arra ébredt, hogy valaki pisszeg meg bökdösi, hogy keljen már fel. Már reggel lenne? Dehogy, ezt megállapította, ahogy kinyitotta a szemét, és a vaksötétben kivette Harold körvonalait. Beletelt egy kis időbe, amíg földolgozta haverja mondanivalóját. Egy nyűgős mordulással válaszolt, de gyorsan fölvette a cipőjét, és kisurrant az ajtón az aggódó báttyal együtt.
-Merre próbálkozzunk? -suttogta oda, előhúzva a csomag cigijét a farzsebéből. Meggyújtott egy szálat, majd visszacsúsztatta helyére a dobozt. A hideg levegőben még a pára is látszott, így a fiúk mögött hosszú füstcsík jelezte útjukat.
-A sátorban nézted már? -bökött fejével az említett hely felé. Végül arra indultak meg, hisz egy próbát megér. Bár szótlanul keresgéltek, semmi, de semmi sem készíthette volna fel őket a látványra, ami odabenn várta őket.
 Az égő cigaretta kiesett Máté kezéből, ahogy dermedten megtorpant a cirkuszi szátor bejáratánál, megpillantva a vértócsában fekvő lányt. Nem tudott sem megszólalni, sem megmozdulni, és egyetlen kérdés visszhangzott üvöltve a fejében: meghalt?
Utoljára módosította:Naphegyi Máté, 2015. szeptember 27. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 29. 11:41 | Link

Dol - zárás - Örömömre szolgált. :3

Egy újabb munkától túlzsúfolt nap. Éppen futárkodom, néhány csomagot viszek a gyártól az egyik árusító helyre. Nem a legizgalmasabb meló, de viszonylag jól fizet, és a felvételnél keveset kérdeztek, elég volt, hogy látták, megvan a fizikumom és az állóképességem hozzá.
Ha nem időre szállítok ki, megtehetem, hogy a hosszabb utat választom. Kifejezetten szeretem Szalamantont, de főként azt, hogy ennyire közel épült a városka a Balatonhoz. A part menti sétányon a legjobb végigsétálni, ha tehetem, mindig erre jövök.
Mióta ott hagytam a sulit, ritkán találkozom ismerős arcokkal, ha mégis, kerülöm velük a kontaktust. De most, mikor megpillantom a Levita volt házvezetőjét, elfelejtek eltakart arccal sietősen arrébb vonulni. Mindig csodálkoztam rajta, hogy hogyan nézhet ki ennyire "gyereknek". Bár talán a viselkedése okozza, hogy annak tűnik.
Ahogy elszalad mellettem, fehér ruhájába belekap a szél, hosszú fekete haja úszik utána a levegőben. A tünemény szó jut eszembe róla. Nem az édes és cuki értelemben, hanem a tünékeny látomás jelentés szerint. Egy pillanatig még elgondolkodva nézek utána, aztán feljebb dobom táskámat a vállamon, és folytatom utamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 29. 13:38 | Link

Miko
Még szép, hogy Szalamanton | Augusztus 29-e, telihold

~Ez egy borzasztó ötlet. Szörnyen nagy ostobaság.~ Nyugtalan gondolataim lassan szétrepesztik a fejem, de lehet, hogy csak az éj közelít túl gyorsan. Kezem megremeg, kérdésére csak egy vállvonással felelek. Fogalmam sincs, mi lesz reggel, azt sem tudom, hogy fogom átvészelni a következő tíz percet.
Most már egészen biztos vagyok viszont abban, hogy nem akarom, hogy itt legyen. Nem akarom, hogy lásson, hogy megismerje azt az alakom. Egyszerűen erre nem állok készen. El kell küldenem, amíg még tudom.
- Nem tudom - válaszolom őszintén. - Lehet, hogy soha többé nem akarnálak látni. Lehet, hogy félnék tőled. De az is lehet, hogy nem számítana. De nem sok értelmük van a "mi lenne ha" kérdéseknek. Senki nem tudja megmondani, hogy mi történne, hogyan reagálna egy olyan helyzetben, ami számára addig ismeretlen volt.
Még épp befejezem a mondatot, mikor érzem, hogy az izmaim megfeszülnek. Lassan itt az idő... A felismerés erőt ad ahhoz, hogy megváltoztassam a döntésem. Sejtem, hogy ezzel mindennek véget fogok vetni, de talán már régen elrontottam az egészet.
- Menj el, kérlek! - pattanok fel, és lépek a rácshoz. Tudom, hogy az arcom könyörgő, és gyűlölöm magam a gyengeségem miatt, de muszáj rávennem, hogy elmenjen. Én hívtam, de akkor dühös voltam és meggondolatlan, most egyszerűen csak rettegek. Nem akarom, hogy úgy lásson.
- Menj el! - üvöltök rá, ha még nem mozdult, ha még látom rajta a tétovázást. Aztán elfordulok, hátamat a rácsnak vetem, ujjaimmal megszorítom a hideg fémet. Szemhéjaim szorosan csukva. Ha tehetném, a füleimet is befognám, hogy biztosan ne jusson el hozzám semmi. De nem tehetem. Ha mondani akar valamit, még meghallgatom. De remélem, a búcsú szavai lesznek azok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 4. 14:04 | Link

Budanekeresd
okt. 18.
összekaparjuk a hugit

El se hittem, hogy sikerült végre felébresztenem. Láthatólag nem izgult annyira, mint én. Komótosan elővette a doboz cigit a zsebéből és rágyújtott, miközben én a már majdnem a falnak mentem. Hogy tud ilyen nyugodtan viselkedni? Mindenesetre nem hibáztattam. Már kezdtem arra gondolni, hogy csak én reagálom túl a dolgot.
- Az jó ötlet. Ott még nem.
Őszintén szólva eszembe se jutott arra keresni. Lehet, hogy közrejátszott az enyhe tompaság, ami a kocsmázás utáni kialvatlanságomon alapult.
A nyugtalan hangulat miatt nem volt kedvem társalogni, igyekeztem inkább lehűteni a fejemet. Ami azonban az után jött, nem igazán segített saját magam lenyugtatásában.
Először azt érzékeltem, hogy Máté megtorpant és a szájából a földre pottyant a félig elszívott cigaretta. Aztán én is megláttam...
Ott feküdt a saját vérében a földön. Egy hatalmas vörös tócsában. A lábam majdnem gyökeret vetett. A fejem kóvályogni kezdett, apró fekete pöttyök táncoltak a szemem előtt. A lábaim megindultak a vörös kupac felé. Éreztem, hogy pár másodperc alatt leizzadtam mindenütt.
Amikor végre a húgom teste mellé értem, pár centire tőle földre rogytam. A fejem még mindig nem volt tiszta. Láttam a szőke tincseibe száradt vért. Arra gondoltam, hogy mióta lehetett eszméletlenül a földön. Fél órája? Vagy több ideje?
Amint kitisztult a fejem és képes lettem ép ésszel gondolkozni, ellenőriztem a pulzusát a nyakán. A szíve vert, a mellkasa pedig lassan, de emelkedett és süllyedt.
- Máté, gyere már ide! Segítened kell. - A második mondatra elcsuklott a hangom.
- Valószínűleg eltört pár bordája. A fejéből pedig ömlik a vér. Segítség kell.
Lehámoztam magamról a pulcsimat és leszakítottam az egyik ujját. Körbetekertem vele a feje körül a sebet, de az anyag pillanatok alatt átázott.

 
Utoljára módosította:Harold Love Blomqvist, 2015. október 4. 15:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. október 4. 18:51 | Link

AnneLián, Harold és Máté
Budanekeresd
október 18.


Kissé sok helyre megyünk, ez kifárasztja az embert, meg ugye a vizsgák meg minden, igen, azokra is tanulni kell, de még mennyit...! És mindeközben az Alízt próbáljuk és adjuk elő!
Sok minden összejött, gondolkodni sem nagyon volt időm. Aznap este sajnos nem is gyakoroltam, pedig akartam - a szokásos titkos edzésemet lefolytatni, amikről eddig nem nagyon tudtak a többiek. De nagyon fáradt voltam, úgyhogy aznap nem mentem. Kár volt.
Már éppen elaludtam volna, de félálmomból felriasztott pár kiabáló férfihang. Első körben nem tudtam volna megmondani, mit kiabálnak egymásnak magyarul, vagy hogy épp kik, de amikor kissé kitisztult az elmém a kábulatból, felültem az ágyamban, aztán meg felszereltem a lábam, hogy megnézzem, mi az isten csapása folyik kint.
A "segítened kell" kiáltást a sátor felől hallottam, de nem igazán fogtam fel, hogy esetleg komoly baj lehet, gondoltam, pár társulati tag hülyéskedik, vagy valami; lassú, ügyetlen léptekkel indultam el a bejárat felé.
- Mi van már, srácok? - kérdeztem gyakorlatilag félig csukott szemekkel; pislogtam.
Vöröset láttam meg magam előtt, és a térdelő Haroldot, meg Mátét... Vöröset... Annelie szőke hajából rikító vöröset... eszméletlen... fekszik... fölötte a karikák...
- Qu'est-ce qui...? - motyogtam, ahogy hatalmas szemekkel néztem a jelenetet. Megsérült.
Ne. Nem sérülhetett meg ő is. Annelie. Él még? Reflexszerűen mozdultam, odamentem hozzájuk, lábam megnyikordult, olyan hevesen térdeltem le. Nem. Nem.
Gyógyítónak tanulok, igaz? Ezt kellett volna megmutatnom, nem? Persze, hogy de. De nem tudtam. Némán tudtam fölötte térdelni, és ennyi. Teljesen leblokkoltam.
- Gyógyítót kell hívni... - mondtam ki hangosan is ezt a rendkívül éles meglátást.


Fordítás
Utoljára módosította:Sébastien Bataille, 2015. október 4. 18:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. október 6. 18:22 | Link

Üstösd | Gwen | Egy hétvége | Outfit

Helyeslően biccent, mikor Gwent azt mondja, legközelebb majd együtt hazautaznak. Nem teszi hozzá, hogy neki a közeljövőben kell ezt mindenképp megejtenie, nem akarja az eridonost untatni az edzéstervek és étrendek taglalásával. Ugyan barátnője is sportoló, már, ha a biztoshgalálkviddicset lehet sportnak nevezni, és nem életveszélyes örületnek, és biztoisan tudná, miről is van szó, és emnnyire fontos ez, most azonban akad ettől izgalmasabb téma is, például a csermelymenedéki aurorparancsnokság.
-Valamikor tanulnunk is kell, és enyhén szabályellenes lenne, ha belopóznánk oda, de mint tudjuk, a kíváncsiság nagyúr. Szóval, igen bemegyek veled, de ha elkapnak minket, a te feladatod lesz kidumálni minket az auroroknál, hogy mit is kerestünk mi ott pontosan...
Elvigyorodik, tudja, hogy Gwennek nem okozna problémát egy értelmesnek tűnő magyarázatot összehozni. Jó beszélőkéje van a lánynak, és még jobb meggyőző képessége... Ha kevésbé szőrös szívű hivatalnokot fognának ki, hatásos is lehetne a dolog, de ne fessük az ördögöt a falra ugyebár...
Szemei elkerekednek az újabb jószág hallatán. Mi a fészkes fenének Gwennek még egy kedvenc? Nincs már elég?! Lina számon sem tudja tartani, melyik állatból mennyi van neki, erre most kitalálja, hogy kell még egy... A prefekta már majdnem kimondaná, hogy barátnője teljességgel, és végérvényesen meghibbant, amikor kiedrül, hogy a kutyus nem is neki kell, hanem valaki másnak, akinek nevét Gwen nem szívesen akarja elárulni a jelek szerint.
-És kire szeretnéd rátukmálni a te fene nagy állat imádatodat? Ki az a szerencsét... akarom mondani szerencsés ember, akinek egy kutyát szeretnél ajándékozni? Ha jól sejtem, fontos lehet az illető. Vagy tévedek?
Szemöldöke enyhén felkúszik, arcán sejtelmes mosoly ül. Őszintén szólva örül, hogy Gwen nem süllyedt el a Krisztián távozása utáni depresszióban, de talán korai lenne egy újabb kapcsolatba belevágnia. Az olyan lenne, mintha az új szerelemmel vagy vonzalommal szeretné palástolni a fájdalmát, és öreganyáinktól tudjuk, az nem vezet jóra.
A papírok elintézése után, immáron hárman folytatják útjukat. A kölyökkutya nagyon aranyos, de Lina végre szeretné tudni, kiehz is fog ő pontosan kerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. október 11. 13:10 | Link

Alina
Üstüsd | Ruha Augusztus harmadik vasárnapja

Ha már odamennek a régi aurorkiképzőhöz, akkor természetesen be kell lógni. Lehet, hogy találnak valami izgalmasat, egyben veszélyeset, illetve ez jó lehetőség a szőkének a munkásság megismerésére. A tanulás megemlítésére összerezzen, furcsán pillantva a mellette állóra. Komolyan? Gwen meg a tanulás? Ezt még Lina sem gondolta komolyan.
- Majd te tanulsz, amikor nem vonszollak valahová, vagy fordítva. Ha valami olyan oknál fogva elkapnának, akkor nem lenne nagy baj, mert a bácsikám van oda kirendelve és Ő annyira nem büntetne meg minket - kacsint a lányra, jelezve, hogy nincs baj. Bár a bácsi sokszor kapta már rajta, mikor Kevinnel voltak rossz helyen. De akkor jó ötletnek tűnt, számukra biztosan.
Útközben megpillantja a megfelelő kutyust Kilián számára. Valahonnan tudja, hogy a fiú szeretne egy kutyát, és mostanában sokat lógnak együtt, sokat segítettek egymásnak, ezért megérdemli az állatot. Miután kifizeti az állatot és elintézi a vele kapcsolatos ügyeket, kézbe kapva lép a lány elé. A kérdésekre számítva, sóhajt egyet, és egy levegővétellel elhadarja az egészet.
- Én nem tukmálom, hanem ajándékba adom, mert régóta szeretne egyet. Amúgy meg nem mondom el a nevét. Szerintem látni fogod a kastélyban sétálgatva... Öhm... Kibával. Ez megfelelő név lesz átmenetileg neki. Az egyik legjobb haverom kapja, de nem Ádi mielőtt elkezdenéd faggatni - válaszolja. A lányból kinézi, hogy felkeresi a férfit és elkezdi kérdezgetni.
Fel sem tűnik a szőkének, hogy kiértek a piacról és már csak hébe-hóba vannak árusok.
- Akarsz itt még nézelődni, vagy van elég pénzed átmenni a másik faluba megnézni azt az épületet. Már van harc kutyánk is - emeli fel a kezében lévő kiskutyát. Kicsit túlozza az utolsó mondatot, lehet Kiba is olyan félős, mint az övéi, de majd Kilián bátor ebet farag belőle, ha kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 24. 15:29 | Link

Viktor
Budanekeresd


Szombat van. A hét egyik legszebb napja kéne, hogy legyen, de nekem csak annyi jut belőle, hogy teljesítem a kötelességem. Még mindig nyűg, hogy ideutazzak, attól függetlenül, hogy csak annyiba kerül, hogy megérintem a nyakláncom. A tanév viszont egy ideje elkezdődött, és a tanulás meg a húgpesztrálás mellett már nincs időm semmire sem. Utálom...
Puffogva indulok el a suliból, hogy megpihenjek a szokásos szállásomon, mert holnap is még maradnom kell, addig pedig még gyakorolni sem lenne rossz. Csak érjek már vissza Reához. Vagy inkább menjek vissza a kastélyba?
Elgondolkodom, ont a fő utca kellős közepén. A forgalom nem érdekel, a bámulások sem igazán. Csak az, hogy mi a jó francot akarok most csinálni. Bár erre a kérdésre tudom a választ, a helyes út mégis mást mutat.
Már fogom a medálom, hogy utazzak vissza, kívülről kb. viszont úgy nézhetek ki, mintha éppen öngyilkos akarnék lenni. De most ez sem érdekel.
A könnyeim is folyni kezdenek, ahogy arra gondolok, mekkora liba testvéreim vannak. Pedig tudom, hogy most érnek bele a tinédzser korba, vagyis már benne vannak, de kiakaszt. Nekem ilyenem nem lehetett. Mindig rend és fegyelem, lázadás nélkül.
Most tényleg irigyelni kezdtem őket? Szinte rosszul leszek a gondolattól, pedig tudom, hogy így van. Irritáló, elkényeztetett tyúkok. Kiráz tőlük a hideg...
Utoljára módosította:Nathalie Quinn, 2015. október 24. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. október 27. 17:33 | Link

Nathalie

Ma jó napom... pom... pom... lesz! Fütyörészi magában Pompom zenéjét. A mese, amin minden Viktor korabeli gyerek felnőtt a Dr. Bubóval egyetemben. Jaj, de szerettem is én azokat a meséket. A tévé maci után jöttek mindig. De szép idők is voltak.
Na, de elég a nosztalgiázásból, még a végén öregnek fogtok nézni engem vagy Viktort, vagy ami még rosszabb - drámai dobpergés - mindkettőnket. Most mindenki sápadjon el, hogy az milyen tragikus lenne! Igen igen, már alakul. Na jó, nem kell! Evezzünk is inkább szebb és jobb vizekre. Bár ahogy elnézem annak a lánynak nem igazán sikerül ez, aki ott áll a fő utca közepén. Viktor persze a helyzet javításának céljából odasétál a lányhoz. Ő örök optimista és persze meglehetősen naiv léte lévén mindig elhiszi, hogy a legtöbb, ha nem mindegyik helyzetet jóra lehet fordítani.
 - Szia! -
Érinti meg a lány vállát, aki éppen ekkor hoppanál, zsupszkulcsozik, vagy nem is tudom mit csinál. Nem volt lehetőségem megfigyelni, csak érezni azt, ahogyan Viktor gyomra a váratlan változástól liftezni kezd. Na, az még szép lenne, ha előkapná a csirkepörköltet nokedlivel. Szóval nagy levegő, kifúj. Nagy levegő, kifúj. Á, igen, máris kezd alakulni. A színe is egész emberi, nem olyan ufó zöld.
 - Öhm... hol vagyunk? - Néz körbe értetlenül, majd a lányra pillant. Nem igazán erre számított, szóval most kissé ő is meg van illetődve. - Amúgy én Viktor vagyok. Nem főzök jól, nem tudok mosni, és nem vagyok túl házias, szóval házi manónak nem fogsz tudni befogni. - Vigyorog és kissé próbálja oldani a fura helyzetet, ami ki alakult. Bár tény, hogy nem egy remek csajozós szöveggel, sőt! De hát kérem szépen, ez Viktor. Minden nő (rém) álma! Na jó, azért talán annyira nem vészes a helyzet. Vagy szerintetek mégis?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 31. 11:35 | Link

A külvilág megszűnt létezni egy jó pár pillanatra, így hatalmasat ugrok, amikor tudomásul veszem, hogy nem vagyok egyedül.
- Szia!
Perdülök meg, mielőtt meglátnám, hogy ki is az. Még csak hangról sem volt ismerős, de így, arcról már más a helyzet. Tudom, hogy nem sokkal idősebb nálam, mindössze 1-2-3 évvel, meséltek már róla a toronyban is, de a vér mégis úgy dönt, hogy kifut az arcomból.
- Akarom mondani... izé... Szép napot tanár úr!
Még sírni is elfelejtek, annyira ledöbbentem, bár csak magamon. Eszembe juthatott volna, hogy itt is előfordulhatnak még tanárok, nem csak a kastélyban, meg a faluban, de ez így sokkoló. Azért remélem nem veszi zokon.
Mondjuk, ha belegondolok, most nem is tanít, szóval semmi okom a félelemre. Vagy nem tudom. Valaki csapjon már le, lé'cci...
Még akkor sem enged alább a döbbenetem, amikor megkérdezi, hol vagyunk, sőt. De hogy került akkor ide? Vagy emlékezetkiesése van? Vagy nem ide készült? Vagy ide készült, csak még nem volt itt?
Annyira izé vagyok, lassú, hogy pár kínos másodperc is eltelik, mire szóhoz jutok.
- Budanekeresd főterén.
Lassú, de tökéletes, pontos tartalmú válasz. Ennél tömörebb, ha akarnék sem tudnék lenni, de nem is kell, mert aztán előjön belőlem természetes énem vigyorija, ami kissé ijesztően festhet a könnyes arcom mellett. Nem baj, a nevetés mindenre gyógyír, és ő tudja, hogy kell kijátszani ezt a kártyát.
- Vicces vagy.
Próbálok egy kicsit visszavenni a lendületemből, így már csak az ajkam harapdálva kuncogok a markomba.
- És mi lenne akkor, ha csak szimplán levonulnánk első körben az út szélére, mielőtt palacsinták leszünk, szétátkozott valamikre hasonlító valamik?
Tényleg. Voltam ekkora hülye, hogy itt megálltam. Há' jól van. Buksisimi magamnak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok