27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 242
Írta: 2019. május 8. 14:09 | Link

Lau
- De amúgy is tudsz havat varázsolni? Mármint olyan rendeset, amikor naaagy pelyhekben hullik és nem ilyen por, hanem normálisan lehet formázni - magyaráztam lelkesen. Ha a válasz igen, akkor szerintem mostantól mindig havas lesz a szobánk. Vagy legalábbis gyakran kérném meg Laurát, hogy legyen havunk. Akkor még jobban sietnék vissza bájitaltanról. Mondjuk úgy biztosan nehezebb lenne tanulni, mert a hó elvonná a figyelmem, de elég vicces lenne úgy kelteni a többieket, hogy hógolyót dobok az arcukba. Bár előfordulhat, hogy ők nem lennének olyan vidámak tőle, mint én. És a szoba hőmérsékletét is lejjebb kéne tennünk, nehogy megolvadjon a fehér csoda. De azzal nincs baj, vannak téli ruháink, meg Launak is sok, nagy ruhája, azok biztosan melegek.
- Ha nagykorú vagy, akkor szerintem nem. Meg én ide sem kértem engedélyt, amúgy is a kastélyban voltam, és amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Vagyis nem az fájna nekik, hogy eljövök, csak múltkor voltam már Üstösdön, és előfordulhat, hogy elfelejtettem említeni nekik a levelemben, hogy akkor kviddicses dolgokért jöttem. Az viszont feltűnő lenne, ha ilyen rövid idő alatt kétszer is itt kötnék ki ugyanolyan mondvacsinált indokokkal - meséltem végig, bár fogalmam sem volt, hogy ezt mondtam-e Laurának. Azt biztosan említettem, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén Mei-el elutaztunk, de azt talán még nem tudja, hogy nem kértem engedélyt a szüleimtől erre a kiruccanásra. Nyilván az lett volna a logikusabb, ha most írok levelet, az előzőt pedig eltussolom, de akkor vizsgák voltak, így mindenki kicsit szigorúbb volt a kastélyban, inkább nem kockáztattam. Jövőre sokkal könnyebb lesz, akkor már nem kell ezek miatt aggódnom, hiszen végre nagykorú leszek. Ez azért egészen érdekesen hangzik, főleg magamat nézve.
- Jó, ez az igaz. A meccsekre inkább azok járnak, akik vagy maguk is kviddicsesek, csak épp nem játszik a csapatuk, vagy imádják nézni a sportot   - gondoltam át a szurkolótábort a lelátókon. Meg persze ott vannak azok, akik csak a házuk miatt jönnek ki. Nekik az eredmény valamennyivel fontosabb, mint a meccs. Azok furcsa emberek, mert nem is igazán tudják élvezni a játékot, csak azon izgulnak, hogy melyik csapat fog nyerni. Persze, mindenkit érdekel a vége, és szurkolni is lehet, de nem kell olyan mérgesnek lenni, ha a csapata nem nyeri meg a mérkőzést.
- Persze - pattantam fel a helyemről, amikor Laura segítséget kért., hiszen pont azért voltam ott. A lehető legkisebb résen próbáltam beszuszakolni magam a fülkébe, hogy azért a mögöttünk lézengő pár embernek se mutassunk meg mindent.
- Nekem bejön - bólogattam serényen, amikor gyorsan végigmértem, minden tükörből. Szerintem jól állt neki, de természetesen megmondanám, ha nem lenne előnyös. Nem is értem azokat, akik nem merik elmesélni másoknak, hogy egy ruhadarab nem áll jól rajtuk. A dicsérettől lehet, hogy egy darabig örülnek, de csak rosszabb lesz, ha kiderül, hogy nem volt igaz. Vagy a legrosszabb; sosem derül ki. A családommal is jártam vásárolni, már rutinosan hárítok el csúnya dolgokat, a lehető legkedvesebben.
- Ennyire azért nem ismerem a kijárást, de ártani nem árthat. Vagy ha visszakérdeznek, hogy hová kell akkor hazudj. Ha nagyon nem akarsz írni, akkor pedig hamisíts! Esetleg ha számon kérik az iskolában, akkor mondd, hogy elfelejtetted vagy nem tudtad, hogy kell ilyen - vagy lehetsz őszinte és tisztességes is tettem volna még hozzá, de az olyan képmutatás lett volna részemről. Ha a szüleim megtudnák, miket csinálok a hátuk mögött, valószínűleg nem lennének túl büszkék rám. Főleg ha hallották volna ezt a beszélgetést, ahogyan nemes egyszerűséggel ajánlottam Laurának, hogy verje át az ő szüleit. Nem könnyű nekünk, az egyszer biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 991
Írta: 2019. május 8. 19:10 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Havat? Ez egy érdekes kérdés, amin még nem igazán gondolkoztam el. Sőt, eddig eszembe sem jutott, hogy esetleg havat is tudnék idézni. A tananyagban nem szerepel, és hallani sem hallottam még, hogy hydromágus tudott volna. Talán megkérdezem a prof-t róla.
- Szerintem nem. De majd utánajárok. Koripályát viszont simán csinálok neked bárhol. – mosolygok rá Dankára. De tényleg, ha szeretne korcsolyázni a szobánkban vagy bárhol máshol csak egy szavába kerül a dolog. A legnagyobb nyári kánikulában is megoldom. Bár akkor inkább odabenn, a nagy meleg és én nem vagyunk túl jóban. De a lényeg a lényeg, hogy teljesen mindegy a levegő vagy a talaj hőfoka. Amíg odakoncentrálok addig nem olvad el.
- Lehet, hogy most engedélyt kellett volna akkor kérnem, bár szünet van, és estére visszamegyünk. – töprengek el hangosan. Kicsit kaotikus nekem ez az egész rendszer, és határozottan örülök, hogy hamarosan nem kell majd ilyenekkel bajlódnom. Kivételesen lesz miért várni a szülinapom. Miután figyelmesen végighallgattam Dankát valami szöget ütött a fejemben. – Miért ne jöhetnél el kétszer Üstösdre rövid időn belül? Vannak barátaid, velük jössz-mész, kikapcsolódsz meg miegymás. Nem kötelező a kastély falai között gubbasztani. Vagy ennyire féltenek, hogy minden lépésedről és főleg azok okáról is tudni akarnak?
Az biztos, hogy neki is sokkal könnyebb lesz, amint betölti a 17et. Majd mehetünk együtt mindenfelé, mindenféle papírok nélkül. Csodás lesz!
- Vagy akiknek valamilyen okból kötelező kimenniük. Például a párjuk játszik, vagy elvárja tőlük valaki valamiért. – remélem a prefektusoknak nem kötelező, bár ugye támogatni illik a házukat, meg jó példát mutatni. Ha meg igen, akkor szépen hozzávágom a kitűzőmet az első utamba akadó navinéshoz, hogy innentől kezdve te csinálod. Kizárt, hogy engem bárki is rávegyen arra, hogy végigüljek egy meccset. Az egyéni edzés az egy dolog. Legalábbis ha Danka az az egyén.
Minden önuralmamra szükség van, hogy ne kezdjem el magam köré csavarni a függönyt, amíg arra várok, hogy a lány bejöjjön hozzám a fülkébe. Ami egy kicsit vicces, mivel azért láttuk már egymást fehérneműben … szobatársaknál elég nehéz ezt elkerülni. De akkor sose én kérem meg arra, hogy nézzen már meg. Szimplán lát és kész. És véleményt sem szoktam kérni.
- Oké, akkor egy már van. – hadarom gyorsan, amikor pozitívan nyilatkozik. Ismerem már őt annyira, hogy tudjam, ha nem lenne jó, akkor megmondta volna. Szóval hiszek neki. Nagyot sóhajtva hajolok le a fekete bikiniért, ez olyan klasszikus, egyszerű. Legyen hát ez a következő.
- Hazudjak? Hamisítsak? – döbbenek le teljesen. Na, ez új hozzáállás. Finoman kiterelem Dankát a próbafülkéből, amíg átöltözöm addig legalább van időm végiggondolni ezt az opciót. Abban biztos vagyok, hogy ha egyszer az iskola kéri, hogy legyen engedély, akkor nem jöhetek azzal, hogy jaj én nem is tudtam. Anélkül nem engedik. A hamisítás már jobb módszer, valószínűleg ha felkeresnék apámat, ő akkor lazán közölné, hogy azt csinálok, amit akarok, őt nem érdekli, és hagyják már békén. A hazudás pedig éppen ezért felesleges, ha a vesémet akarnám eladni, hogy valami tudatmódosító szert vegyek, hát az se érdekelné.
- A szüleimmel nem lenne gond, de nem bánnám, ha nem kellene hozzájuk fordulnom. – felelem végül amikor kicsit széthúzom a függönyt, hogy Danka bejöhessen, vagy benézhessen. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindegyik ugyanolyan fazon lenne, és elég lenne csak a méretet megjegyezni. Még jó, hogy csak két bikinit választottam ki.
De nem akarok hazudni neki. – picit megvonom a vállam, ahogy ezzel elrendezem a kérdést végleg. Ha nem tisztán intézem az egészet, akkor nyilván nem avathatom be a fiút sem, valahogy nem hiszem, hogy tetszene neki ha hazugságokkal indulnánk neki egy pizsipartinak. Na meg a nagybátyjának sem, na meg az sem ha neki kéne hazudnia miattam. Áh, nem. Ha nincs más mód, akkor fogcsikorgatva is, de megoldom rendesen. – Reméljük, hogy nem kell. Tényleg azon kívül, hogy Balaton, merrefelé gondolod a nyaralásunkat? Északi part? Déli?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 242
Írta: 2019. május 14. 10:03 | Link

Lau
- Az is elég menő - bólintottam lelkesen a koripálya hallatán. - De az nem fárasztó, ha sokáig kell figyelned a jégre, hogy olyan maradjon? - tettem fel újabb kérdést. Még mindig nagyon érdekelt az elemi mágia, de azért sokkal érdekesebb, ha Laura meséli, és nem órára kell tanulnom, ezért nem is vettem fel. Holott ehhez sokkal könnyebben találnék segítséget, mint bájitaltanhoz.
- Talált, süllyedt. Bár mostanában szerintem kezdenek ráeszmélni, hogy jövőre hivatalosan felnőtt leszek, az a sok szabadság egyszerre meg túl sok lesz a kalitka után - reagáltam az utolsó kérdésére. Talán könnyebb lenne, ha én is otthon élnék, akkor ismernék a barátaimat és látnák, hogy nem vagyok már olyan felelőtlen kislány, mint ahogy elengedtek az iskolába, de az itteni életemet nem adnám semmiért. Néha még a szünetekben sem megyek haza, így a bevált mugli telefonhívásokon és ritka bagolyváltásokon kívül alig hallok felőlük, pedig elsősként, még el sem tudtam képzelni az életemet a családom nélkül. Ebből legfőképp Olivér fáj, ő már nagyfiú lett, nemsokára betölti a tizennégyet és még mindig nem került elő semmilyen képessége, így azt is buktuk, hogy legalább egy iskolába járjunk. Félreértés ne essék, kicsit sem szégyellem, hogy a testvérem mugli, hiszen anyu is az, és bajom sincs velük, de az mégsem túl jó, hogy alig látom őt. Egyszer el kellene hívnom Bogolyfalvára, hátha van kedve megnézni a helyet, ahol éldegélek, és végre nem csak a pixeles képét vagy a görbe betűit látnám.
- Furcsa ez az elvárós dolog, kötelezik, hogy menjen el, pedig úgy is lehet támogatni másokat, hogy nem vagy közvetlenül mellette - ráztam meg egy aprót a fejemet. Én is tudom, hogy Lau támogat a kviddicsben, és nem baj, hogy nem jár meccsre. Egyszerűen neki is van véleménye, és az, hogy én bolondulok a sportért, az nem jelenti, hogy ettől neki is rögtön kint kell lennie a lelátón, amikor én is. Persze, nagyon jól esne, de nem fogom kényszeríteni.
- Áah, mikor lettem ilyen rellonos? - pillantottam fel kétségbeesetten. Jó, azért oda még talán nem jutottam el, legfeljebb eridonossá váltam, de egyszerűen nem merem a dolgokat máshogy megoldani. Mintha valami blokkolná a kedves, szófogadó énemet, és hirtelen csak csalással tudnám megoldani a dolgaimat, furi. Közben kisurrantam a fülkéből, várva az újabb vezényszóra, miszerint visszaszivároghatok.
- Azt én sem bánnám, ha már intézhetném a dolgaimat egyedül - bólintottam picit, amíg bedugtam a fejem a függönyök között. Talán egyszerűbb lesz, ha nem kell ki-be mászkálnom. Alaposan végigmértem a lányt, majd végül kimondtam az ítéletet. - A fazon jó, viszont lehetne valami színesebb is. Te mit gondolsz? - kérdeztem, mert mégiscsak neki kell jól éreznie magát benne, nem nekem.
- Az Északiban annyi vonzó, hogy mélyebb víz, így lehet fürdeni, de a legtöbb strand belépős. Délen sok szabadstrand van, és ott kicsit jobban pezseg az élet - soroltam fel az érveket, amiket anyáéktól hallottam, mikor a családi balatonozást szervezték. A tó környékén nem csak úszni lehet, de megannyi program van. Például a kiskori kedvencem mindig a kisvasútazás volt, azt nem múlhatta felül semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 991
Írta: 2019. május 14. 19:39 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Ahogy látom Dankát határozottan érdekli ez az egész elemi mágiás dolog, legalábbis egyik kérdést teszi fel a másik után. Egyáltalán nem zavar a dolog, csak egy kicsit szokatlan, hogy egyszerre ennyit beszéljek róla. Lehet, hogy az óráim után mesélnem kellett volna egy kicsit, akkor most nem ömlesztve kapná az információt.
- Attól függ, hogy mekkora helyen kell fenntartanom a jeget. Na meg, hogy meddig. Órákig egy térnyi jeget megtartani azért elégé kimerítő lenne. Akkor a legkönnyebb, ha alapból van ott víz, és csak át kell alakítani. A semmiből megteremtve … hát de, eléggé fárasztó. – bólintok egy nagyot, ahogy elmagyarázom neki. A teraszon ugye a vizes szobába eleve van víz, de még néha így is hulla fáradtan esek be az ágyba gyakorlás után. De még így is imádom minden pillanatát az egésznek. Nagyjából, mint Danka a kviddicsnek.
- Lehet ezért kattantak most be még jobban, nem? Mert hamarosan tudják, hogy „elveszítenek” – mutatok nyuszifület az utolsó szónál. Érdekesnek találom ezt a fajta szülő-gyerek kapcsolatot. Bár ez a normális ugyebár. Csak nem nekem. Valószínűleg bele is őrülnék, ha nálunk hasonló lenne a helyzet, annyira megszoktam már ezt a nagyfokú szabadságot. Az elején még rossz volt, amikor idekerültem és szüleim levették rólam a kezüket, de aztán megszoktam itt. Barátaim lettek, méghozzá nem is akármilyenek! A világ legjobb barátai! Hála nekik egész jól megtaláltam a helyem ebbe a furcsa világba.
- Az azért könnyebbség lehet, hogy azért a szüleidnek még ott van a kistesód. Ki tudja mi lenne, ha egyke lennél! – csóválom meg a fejemet ahogy megpróbálom elképzelni a dolgot. Aztán kicsit furcsán pislogok a lányra a kifakadása miatt. Rellonos? Miért lett ő rellonos?
- Jaj dehogy lettél te rellonos! A körülményeket figyelembe véve teljesen logikus ötlet meg tanács volt. – igyekszem gyorsan megnyugtatni Dankát, hogy nem zöldült be, se kívül se belül, amiért azt javasolta, hogy hazudjak meg csaljak. Miközben próbálok még ezen jár az agyam, szóval csupán második nekifutásra sikerül a bikinifelsőt jól felvennem. Legszívesebben elröhögném magam, de inkább folytatom a gondolatmenetemet. – Mondom, ha bárki másról lenne szó, akkor simán meg is tenném. Amúgy meg … a lázadó beszél belőled. Neked van mi ellen lázadoznod, próbálgatod minél inkább meglazítani a láthatatlan pórázt, mielőtt végleg elszakítanád. Ez tök normális.
Próbálok türelmesen és főleg mozdulatlanul állni, amíg bíráló tekintettel végignéz rajtam. És bár tudom, hogy ez az egész az én ötletem volt, mégis a hideg futkos a hátamon. Az az egy szerencsénk van, hogy Danka lány. Különben már biztos kiborultam volna.
- Őszintén szólva ebbe kicsit jobban érzem magam, mint a másikba. Könnyebb benne mozogni. Meg, jobban fogom érezni a vizet. De a végére tartogattam a legjobbat, mármint amelyik a leginkább tetszik. – felelem kicsit megkönnyebülve, hogy végre véleményt mondott és fel is emelem a korábban említett vidám mintás darabot. Amíg a lány a magyar tenger partjairól, meg strandjairól mesél, addig én gyorsan bikinit váltok, azzal a fergeteges érzéssel, hogy ez az utolsó! A pizsamákat fel nem próbálom az már tuti!
- A mélyebb víz jó, ha tud úszni az ember, meg ha az a fő program. Ha bulisabb környezet kell, akkor ezek szerint a déli a megfelelő. Hm, hát nekem végül is mindegy. – vonom meg a vállamat újra kidugva a fejem a függöny résén. Sőt még egy kicsit félre is húzom, annyira örülök, hogy mindjárt végzünk a legrosszabb résszel.
- Tádááá! – mosolygok miközben körbefordulok. Minél előbb visszaöltözhetek a saját göncömbe, annál jobb! – Előre közlöm, hogy a pizsi részlegen, te fogsz próbálgatni. Én ránézésre döntök. A Balcsi ügyben, meg döntsd el te, hogy hova menjünk. Az a veszély nem fenyeget, hogy belefulladjunk a Balcsiba. - bár lehet, hogy utána kéne néznem, hogy hogyan kell valakit kimenteni a vízből. Talán majd megkérdezem a fiútól, ha nem felejtem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 242
Írta: 2019. május 17. 21:51 | Link

Lau
Csak serényen bólogattam a magyarázatra. Nekem még mindig furi volt ez az egész elemi mágiás dolog. Már eleve azt nehéz volt felfognom, hogy valakik úgy születnek hogy konkrétan tudják azt a dolgot irányítani, ami nélkül nem is lenne élet. Tudom, hogy ezt gyakorolni kell és mások meg másmilyen tehetséggel születnek, de ez kicsit olyan, mintha amikor valaki az első repülésnél olyan ügyes lenne, mint az, aki már kicsit gyakorlottabb. Jó, nálam is valahogy így volt, de az nem ugyanaz. A seprűket naponta láttam, tudtam, hogyan ülnek rajta, mit csinálnak, amikor gyorsulni akarnak és a legtöbb cselt fejből idéztem.
- Az is lehet, tényleg fogalmam sincs. Mindig különlegesek voltak, de most végképp szeretnének tudni mindenről. Szerintem nagyon megijedhettek amikor realizálták, hogy nemsokára jogilag önálló leszek, azaz a beleegyezésük nélkül igazolhatok akármelyik utánpótlás csapathoz, ha felvesznek. Meg csak nézz rám, közel sem én vagyok a legérettebb és összeszedettebb az évfolyamban - sőt, néhány fiatalabb is simán lepipál. Főleg a kékek közül. Ők nem férnek a fejembe. Egyszerűen hogyan képesek ennyire odafigyelni mindenre? Olyan, mintha szivacsból lenne az agyuk. Konkrétan ha megkérdezed őket, hogy két évvel ezelőtt, ugyanezen a napon mit csináltak, valószínűleg tudnának rá pontos választ adni, miközben én azt sem tudom, tegnap melyik farmerom volt rajtam, pedig amint vége az óráimnak, mindig ledobom magamról a talárt.
- Hát, ő egyelőre varázstalan, de ha esetleg úgy adódik, amikor betölti a tizennyolcat, tuti csinálni fogok valami nagy balhét, hogy ő is elindulhasson a saját útján és kapjon egy lélegzetvételnyi szabadságot - szegényt otthon hagytam, egyedül a parás szüleimmel, úgyhogy most elég sokat tartotta a hátát értem. Biztos vagyok benne, hogy direkt kérte meg anyáékat többször is, hogy segítsenek neki a leckében, amikor érezte, hogy kezd megfagyni a levegő köztünk. Okos gyerek, okosabb, mint én, de talán apáékat is lekörözi. Akármi is lesz, ha felnő, én biztosan támogatni fogom mindenben, mert azért mégiscsak az öcsikém, én pedig a nővére vagyok, még akkor is, ha messze élek és mostanában ő húz ki engem a csávából, nem fordítva.
- Hát, már csak attól félek, hogy végelegesen elszakad - hümmögtem kicsit, miután kimondtam. Nem szeretek a félelmeimről beszélni, ez pedig mostanában még inkább beigazolódott. Néha azt érzem, hogy a mostani terveimmel inkább már csak magamtól kellene még közelebb mennem a családomhoz, és nem feszegetni a határokat. Félek, hogy már nem maradt túl sok időnk együtt. Annyira hálátlannak érzem magam, hiszen magukhoz vettek, kiszedtek egy ijesztő árvaházból és sajátjukként neveltek, én pedig csak ellentmondok nekik, holott egész életükben csak jót akartak nekem. Néha nem tudom, hogy a kviddics megér-e ennyit, de ha esetleg tudnám párhuzamosan teljesíteni a kettőt, akkor velem madarat lehetne fogatni.
- Szerintem azt vedd meg, amiben a legjobban érzed magad - bár ezt úgyis tudta, azért megjegyeztem. Én azért vagyok, hogy elmondjam, külsős szemmel hogy néz ki, de az érzet sokkal fontosabb, mint a kinézet. Ha valaki jól érzi magát mondjuk talárban, akkor abban is nézhet ki nagyon jól, holott az iskolai viselet csak egy nagy lepel, kicsit ránk igazítva.
- Ez a legjobb - bólintottam teljes meggyőződéssel. Látszott is, hogy ez volt a kedvence, csak úgy ragyogott. - Rendben és rendben. Tudod, hogy nekem fel kell próbálni mindent, mert ami nem túl szűk csípőben, annak rálépek az ujjára, akkora - hát, igen, ilyen az, amikor az ember lánya alacsony. Megvártam amíg Lau a fülkében tevékenykedett, de közben megláttam egy eladót, így gyorsan odafutottam megkérdezni, hogy van-e unikornisos pizsijük. Reméltem, hogy Laura észrevesz, pedig nem volt túl sok aggódnivalóm, hiszen kb. három lépést tettem a próbafülke elől. A néni azt mondta, hogy van pizsi overáljuk, de amint végigmért, hozzátette, hogy lehet, az én méretem már elfogyott. Megadta az instrukciókat, hogy merre menjek, én pedig próbáltam mindent észben tartani, miközben eldöntöttem, hogy mindenképp veszek unikornisos pizsit, még ha el is esek benne a fürdőből jövet. Amíg Laura vártam, olyan dolgokról fantáziáltam, minthogy milyen jó lenne egy olyan, amin a szarv világít. Tuti senki nem tudna aludni tőle, és este mindenki látná, ha jövök, de ez lenne benne a vicces rész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 991
Írta: 2019. május 18. 18:54 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Azért ez nem egészen úgy van, ahogy Danka gondolja. Konkrétan tényleg ezzel a képességgel születtem, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy esetleg elő is tör. Akár szunnyadhatott volna életem végéig is. Azt, hogy konkrétan irányítani is tudom, nos ezt csak három éve tudom. Mint ahogy azt is, hogy boszorkány vagyok. Ó és én aztán minden voltam csak ügyes nem!
- Ettől félnek a leginkább igaz? Hogy úgy döntessz, hogy kviddicsezel hivatásos szinten és ők nem tehetnek ellene semmit? – kérdezek rá a dologra. Ez biztos fontos dolog, hiszen kiemelte. Ha jól emlékszem, akkor a szülei nem éppen lelkesednek a lányuk seprűlovasságáért. Pedig büszkének kéne inkább lenniük! Mondom én, akinek a szüleit nem érdekli semmi velem kapcsolatban. – És? Majd benő a fejed lágya! Még gyerek vagy, miért kéne úgy viselkedned, mint egy felnőttnek?
Abba inkább ne menjünk bele, hogy én mégis mikor viselkedtem úgy, ahogy a koromhoz úgy igazán illene. De az egészen más kérdés. Tudnék én is úgy viháncolni meg ökörködni, meg felelőtlenként belegaloppozni a nagy világba, csak ez bonyolult. Már éppen mondanék valami vicceset az öccséről és a szüleiről, amikor megosztja velem a félelmét. Egyből el is hessegetem a gondolatom, hiszen ez fontosabb.
- Soha nem fog elszakadni. Ők a szüleid, szeretnek téged, és bár most még nem úgy látszik, de biztos vagyok benne, hogy maximálisan támogatni fognak és melletted fognak állni akármi is lesz. Féltenek téged, és ez így van jól. Majd ha a saját lábadra állsz és látják, hogy boldogulsz akkor könnyebb lesz nekik is. És te sem fogsz nekik hátat fordítani, hiszen szereted őket. Ezt ők is tudják. – egészen belepirulok ahogy előadom a monológom arról, hogy én hogy látom a dolgot. Dankának nem kellene ostoroznia magát azzal, hogy megbántja őket, mert nem lóg a nyakukon. És attól még, hogy nagykorú lesz, még nem kell világgá mennie és többé szóba sem állnia a szüleivel. Mármint ha ezt szeretné, akkor persze megteheti, de egy életkortól még nem fog végérvényesen elszakadni tőlük.
- Szerintem megveszem mind a hármat, így mindenféle lesz a szekrényembe és jó sokáig nem kell ennek újra kitennem magam – nevetem el magam a kis divatbemutatóm után. Kuncogva kezdek el újra normális ruhába öltözni, amíg Danka azt ecseteli, hogy még jó sokáig itt leszünk a próbafülkék közelében. Amikor kilépek látom, hogy a lány kicsit messzebb álldogál, az eladó pedig elindul valahova mellőle. A kosarat otthagyom a próbafülke mellett, nincs a boltban senki sem rajtunk kívül, az eladó meg árgus szemekkel figyel és fülel, szóval biztos már fejben összeszámolta, hogy eddig mennyi érmét is kell elkérnie a fürdőruhákért. Nem fognak eltűnni a cuccaink.
- Na, van nekik olyan, amilyet szeretnél? – remélem van olyan, ami nem overál, hanem rendes pizsama szerűség. Póló, vagy top, esetleg hozzáillő nadrág. Az az igazi pizsamás, hálóinges típus nem vagyok. Ha nincs, akkor majd vadászok valamit a ruhatáramból, ugyanis ki van zárva, hogy abba menjek majd át, amibe egyébként aludni szoktam.  A világító szarv egyébként meg tök jó lenne, legalább nem verném be folyton a lábujjamat mindenbe, csak követném Danka overálljának fényét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Budanekeresd mellett valahol
Írta: 2019. május 19. 22:30
| Link


×××

Még nem volt időm elmenni Luna kihízott, fekete ruháiért, így valami sajátot dobtam össze, ha már így hozta a nap. Nem mintha különösebb örömöm lelném abban, hogy temetésekre járkáljak, amin még csak szívesen se látnának. De tök izgi! Már hónapok óta nem hallottam semmit, én legalább szereztem pár jó estét szerencsétlennek, mielőtt kinyírta volna az élete. Nem számít, egy világi szerencsétlennel kevesebb, mondhatnám. Maradjunk annyiban, hogy az anyja nem fog örülni, mert nem dolgozta fel a fia lépését, az édesapja szerint velem jobban járt volna, az öccsét meg túl jól ismerem. És nem vagyok benne biztos, hogy a halott neje szívesen látja a volt szeretőt ott, de ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? Pont ezért megyek.
Azzal nem vádolhat senki, hogy nem öltöztem fel megfelelően. Sajnálni nem tudtam azt, ami Tomival történt, és meg sem rendített, de azért a régi szép idők - mikor is volt, tél végén? - emlékére eltoltam egy felest a közeli kocsmába, mielőtt kitipegve meg nem találtam a temető bejáratát és el nem indultam a tömeg után. Feltoltam egy napszemüveget, miközben a feneketlen táskámban turkáltam, hátha találok valami rágófélét. Vagy egy cigit. Mindkettővel tudnék mit kezdeni, ahogy a körbeállt tömegen csinosan előre törtem, majd egy fához oldalaztam. Remekül láttam mindent, és mivel itt rajtam kívül mindenki irtózott más sírra lépni, elég nagy helyem is volt.
- Elnézést, Ön ismerte? - kérdezte a hátam mögül egy idősebb nő, mire széles mosollyal fordultam hátra. - Csak pár éjszakán át, még a neje unalmas volt - ezután persze mint egy angyal úgy néztem körbe, hogy megvárjam,a hogy a koporsó megérkezik és lassan az igen jó kondiban lévő temetkezési alkalmazottak becipeljék. Uh, az a segg. Azaz reméltem, hogy az alkalmazottak.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2019. május 20. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 19. 23:51 | Link

Beastly

XxSoonXx | what a funeral...

Tik-tok, ketyeg az óra, a pillantásom a karórámra csúszik. Nem jár, most épp, mióta valaki orrát a koponyájába applikáltam vele, a reparo se segít rajta. De kitartóan ketyeg, emlékeztet, hogy a szartól még nem áll meg az élet, csak nem halad arra, amerre akarod. A fülemből lóg fél oldalt az élénkvörös madzag, a másik fele csak úgy lazán lóg az öltönyöm előtt, mint valami kokárda, jelezve, hogy ez a helyzet sem szórakoztat. Újabban semmi, szinte már érzéketlen lettem a világra. Csak nem jön az a shot, amitől jobb lenne. Szomorú. Rágyújtok egy hanyag mozdulattal, mintha a Lucky Strike segítene bármin is. Nem a gyászra gondolok itt, az nem érint meg. Az unalom viszont... A fülemben elég hangosan szól az "Always look on the bright side of life..." Kezdetű csoda, ahogy besétálsz. Olyan színes fénypont módjára, aki azért jött, hogy visszakapja a színeket a világomba.
A nyanyus mögöttem közli, hogy le kéne már halkítanom a zenét, meg ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek, én meg csak visszatolom a szürke sapkám a homlokomból. Megint rád kell nézzek, csak nem bírom ki, mintha az istenverte naprendszer lennél, a maga vonzáskörével.
- Ilyen konkurencia mellett bármi unalmas. - Talán kicsit túl hangos. Talán épp annyira, hogy te is hallod, mielőtt tovább fütyülném a számot. Ez egy ilyen nap. Szegény Dezső. (Így hívták szerencsétlent egyáltalán?)
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. május 20. 01:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 00:08 | Link


×××

Van egy olyan probléma a művészekkel, bárki mondjon is mást, hogy vagy első perctől tudod, hogy menthetetlenül unalmasak, vagy sosem ismered meg igazán. Egyik helyzettel sem voltam megbékélve, de előbbiből egy életre elég volt ez a verzió. Nem volt rossz, adnék neki egy erős hetest a teljesítményére, de nem sírom vissza. Annyit ért, ameddig tartott. Ezért is megy olyan jól, ahogy megemelve a kezem odaintegetek az édesanyjának, aki mintha nagyobb zokogásban törne ki. Opsz? Ah, végre. Sikeresen lett egy tic-tac a táskámban a nagy turkálásban, de lassan a cigarettatálca is meglett. Nem dohányzom. Kivételes alkalmakkor, mondjuk szex után. Egy nehéz műszak végén, esetleg azokon a vasárnap reggeleken, mikor stresszel mellettem valaki, hogy most mi lesz a családjával. Semmi aranyapám, hazamész hozzá és éltek tovább boldogan, pont úgy, ahogy én innen lelépek, és volt Ildikó, nincs Ildikó. Milyen szarok ezek a magyar nevek.
- Hm... - pislogtam nagyobbakat alig elfordulva csak pár pillantást vetve a hang irányába, mire vigyorogva összefontam a karjaim magam előtt. - Ezek szerint tüzet már kérnem sem kell, csináltam - nevettem fel, nem is törődve a körülöttem lévők bánatával. A sírköveken ütemeseket koppantak a sarkaim, ahogy elhátráltam az iménti kijelentés tulaja felé. - Részvétem? Nagybácsi? Szomszéd? Anyád bff-jének fia?
Érdeklődtem volna? Lehet, igazából csak elkapott a lendület, még a végén megremegek a temető romantikájában.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2019. május 20. 11:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 20. 01:21 | Link

Beastly
XxF.ckboyXx | what a funeral...


Az idő is szar, a napszemüvegem szívem szerint felcsúsztatnám a helyére, de nem teszem. Nem azért, mert udvarias lennék, az indok az, hogy ott felejtettem az istenverte szobában és már két Jägerrel és jó pár várossal később eszméltem, hogy ez így nem az ideális állapotom.
De aztán jöttél te. És egyszerűen már a zene is csak háttérbe szorul, csak figyellek, mintha muszáj lenne.
Az örömanya - borúanya? Gyászanya? Minden szarnak van neve, ennek miért nincs? -, egyre hevesebben zokog, a testsúlya nagy részét elveszíti, ha így folytatja. Elég aszott már így is, rusnya egy teremtés a szentem. De te. Te nagyon értesz valamihez.
- De még milyet. Perzsel - csúszik ki a számon, ahogy megnedvesítem az ajkam, mielőtt még feléd nyújtom az égő Luckyt, cserébe a másik szálért. Talán udvarias vagyok, talán csak látni akarok valamit a szádban, ami az enyém. Mindenki döntse el maga.
- Kolléga, ha úgy vesszük. Nem emlékszem, csak szólt az ébresztőm, hogy ide vagyok hivatalos, hát jöttem. Gondolom oka volt. - Talán pont te. Ismét végigmérlek, leplezetlenül, lennének ötleteim, hogy mit tehetnénk most inkább az itteni búsulás helyett. De inkább csak a koporsó felé pillantok, ahogy megszólal a Because I'm happy. Kellemetlen véletlen. - Minden hullához ennyire kiöltözöl?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 01:43 | Link


×××

Egyesek polgárpukkasztásnak hívnák, szerintem hétfő reggeli kibúvó a munka alól. Meg át mindenki egy fokkal kevésbé akar majd felb.szni a melóhelyen, mert híre megy, honnan mentem be. Minél kevesebb alsóbb, irodai moly pasas talál be, annál szívderítőbb a napom. Bár rendesen melengeti a lelkem, hogy végre eltámolygott báránykám is megint jó helyen keresi a kenyérre valót. Szia Gabe. És viszlát, ezzel a lendülettel a napszemüvegem lejjebb is csúszott, hogy felette nézzek el Felé. Visszaigazítottam, de nagyjából kettő percet bírt még, mielőtt magammal együtt áthelyeztem. Én hátrébb kerültem, ez a kis műanyag meg feljebb, hogy a legszebb nézéssel figyelhessem mindazt, ami zajlik. Nem a temetést.
- Szeretem, ha éget - szélesedett ki a mosolyom, hogy aztán minden ellenérzés nélkül vegyem el a szálat és toljam tovább az általam előbányászottat. Kényelmesen szívtam bele, a rúzs nyomot hagyott a filteren, majd várakozóan engedtem ki a füstöt, mielőtt a sikításra elhúztam volna a szám. - Lehet most kéne még egyet integetnem, szerintem észrevett az újdonsült ara... nem, özvegy - javítottam ki magam. Mondjuk pillanatnyilag nem sok különbséget láttam egy temetés és egy esküvő között, egyéni hiba. Aztán elkezdtek lapátolni, a koporsón már nem is koppantak az adagok. Lassan vége. Még egy kis családi sírás, meg mennek a tessék-lássék népek Gratulálni a veszteséghez. Én is készültem, elő is húzom az üdvözlőlapot. "Boldog Születésnapot!" Csinos kis sárga, virág helyett ezt csúsztatom az egyik sírrendező kezébe, tegye már oda legyen kedves. Természetesen alá is írtam, mert rendes vagyok.
- Ah, csak felkaptam valamit - legyintettem - de ha ezt tudom - néztem rá elbillentve a fejem és még a lábaim is keresztezve, ahogy figyeltem rá.
- Mennyi lehetőség...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 20. 02:14 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


Nem bírsz magaddal. Megértelek, nekem is nehéz lenne a helyedben, látszik rajtad, hogy igényled a figyelmet. Én pedig, mivel udvarias és segítőkész vagyok, a közvetlen kérésed nélkül adom ezt meg neked.
- A tűz veszélyes, kedves - jelzem neked finom mosollyal az arcomon, mielőtt még átnyújtanám a cigarettát. Aztán csak előveszem a gyújtóm a zsebemből ismét és meggyújtom a felém nyújtottat, remélve, hogy nem mentolos. Az az egyetlen, ami szerény véleményem szerint szívhatatlan szar. Mint egy rágógumi és egy cigaretta elb.szott szerelemgyereke.
- Azt hiszem, hogy ez neki annyira most nem kellemes élmény, mint anno a férjének volt - pillantok a hárpiára kétkedő fejjel, majd előrehajolva az egyik apóka válla fölött a koporsó felé. Nem, nincs hetedik napon föltámadá, Dezső még mindig halott és a földben fekszik. Akkor mi a f.szomért kell sikítozni? Inkább rád nézek, te nem sikítasz, pedig biztosan jól állna, akár itt a fűben is. Mélyet szívok a cigiből, mielőtt fújnék pár formás karikát.
- Édes lap, szép választás, én csak tűzijátékot hoztam - húzom elő a zsebemből  a cukrászdából szerzett tüneményt, amit ha jól tudom, szintén öngyújtóval kell útnak indítani, mint egy valamirevaló mécsest is. - Gyertyát is vettem, de már csak kilences meg egy B maradt, szóval még mérlegelek.
Nem érzem magam furcsán tőle, szerintem helyénvaló ez így is, ahogy csak figyellek, ahogy illegeted magad itt abban a tenyérnyi, fekete anyaghalmazban.
- Lehetőség? - kapok a szavad után, érdeklődve, a tekintetem az arcodra szegezve, valahogyan elszakítva a többi porcikádtól, majd integetek az özvegynek, kis mosollyal. Nem értem, miért ennyire életunt. Ugorjon utána, ha annyira fáj érte a szíve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 11:25 | Link


×××

Kérni sem tudnám szebben hogy történjen valami, mint ahogy a puszta jelenlétem tudja üzenni. Tudok, ha szükséges hang és jellegtelen lenni, de nem szeretek. Mi értelme van ennek? Nem mondanám tipikus vadászterepnek az esküvőt, de mikor Arthur fejét betörték is remek köröm lett a kórházban még bejártam megnézni él-e még és mit lopott el eddig. A legutóbbi temetésre is miatta mentem el. Még ő kipakolta a hagyatékot én csak mély sóhajokkal vettem tudomásul, hogy nem volt, ami szórakoztasson.
- Volt már veszélyesebb is a kezeim között - vontam vállat, bár ez már nem volt a játék része, inkább részben vallomás volt, részben pedig ok rá, miért merem ilyen könnyedén venni ezt. Büszke voltam magamra és ez adta a látszólagos magabiztosságom az esetek jórészében. Az íz nem fétis kérdése. - Sokkal többet is kihozhatott volna a férjéből, de vannak tehetségtelenek zsigerből - állapítottam meg, ahogy újabbat szívtam a füstölgő szálból mielőtt oldalra emeltem volna a tekintetem. Pont rá. Illetve előbb elkaptam egy néni tekintetét, aki engem - vagy őt - figyelte, de mikor felvontam a szemöldököm vissza is fordult nagy pityeregve. Állítom nem is tudja kit ástak el, de a pletykáknak a legmélyebb táptalajában vagyunk. Ezért is hoztam a lapot. Új születésnapja lett.
- Azok csinosak, bár leginkább a családban ténfergő kölyköknek szoktam küldeni, azért aranyos - a gyertyával sincs nagy baj, legalább égethető és majdnem stabil.
- Kedvel - állapítom meg az intés irányába bökve a fejemmel. Legalábbis nem lerí róla a sikítófrász, mint tőlem, vagy a fura pasastól tőlünk átellenben. Mert láttam, hogy milyen volt, mikor észrevette. - Lehetőség. Jól karbantartott temető, tiszta sírkövek, kellemes időjárás. Lehetőségek - mosolyodtam el, hogy aztán alig erőt víve bele vessek egy keresztet - azért a berögzülések -, majd elé lépve felé nézzek, a cigarettát tartó kezem végighúzva a vállától a válláig a mellkasán, majd a mutatóujjam egy pillanatra rajta felejtve kerülöm meg és hátat fordítva indulok el ki. Vagy be. Egy rejtély ez a temető és az elrendezése. Még hátranézek de éppen csak egy pillanatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 20. 13:12 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


Azt mondod nekem, hogy volt már dolgod veszélyesebbel. Nem, mintha tudnád, mennyire vagyok kiszámíthatatlan, vagy veszélyes, de édes próbálkozás. Tetszik, hogy ennyire belevaló vagy, tüzes, épp csak a temető nem borul lángokba.
- Nincsenek kölykök a családomban, így valahogy egyszerűbb a temetés. Mégis hova máshova venném? - kérdezlek, bár nem várok őszinte választ. Nem ismerjük egymást, így nem is kell, hogy tudd a választ erre. Az özvegy majd megszakad a bánattól, túldramatizálja és még csak nem is jó színész. Gyenge a játéka. Nem úgy, mint a tiéd.
- Ez az infó a részéről nem érdekelt. - Te tudnál kedvelni? Ez már fontosabb kérdés, de nem teszem fel, csak újabbat szivok a cigarettából, amiről fel sem tűnik mentolos-e egyáltalán. Eltompitasz, nem tudok másra gondolni. Normális ez? Nem hiszem.
A kezed hozzám ér, hirtelen kényelmetlen még létezni is, nem hogy öltönyt viselni! Aztán ringó csípővel el is indulsz másfelé
Nagyot nyelek, hogy összekapjam magam, majd a tömeg közt előre csusszanok, lazán, mint egy kígyó. A csikket az utolsó lapát föld előtt a sírba pöccintem, majd az első koszorúra tűzöm a tüzijátékot és meg is gyújtom. A 9b csak a sírkőre kerül, majd a sikogatások közepette indulok utánad. "I write sins, not tragedies." Milyen szép szám. Nem futok, csak sietek, de elég hamar beérlek.
- Nem tanácsos ám egyedül mászkálni egy ilyen környéken.
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. május 20. 13:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 13:49 | Link


×××

Otthonra... honnan kéne ezt tudnom? Nem a gyerekek részt, csak magát a tényt. Vannak érdekes szokások, én is rengeteg dolgot tartok a lakásomban, amit más nem. Kezdve néha a bátyámmal. Ez sem normális harminc után, nem? Egyikünk részéről sem.
- Templomi adománynak - tártam el oldalra a kezem, de végül csak nevettem kicsit, ahogy a napszemüveget kiemeltem a hajamból és a táskámba csúsztattam, nem éreztem tovább szükségét, eddig is csak része volt inkább a napomnak, mint plusz, ami kell is. A csikk lassan egészen a szűrőig tömörült le a kezemben, de még pislákolt, nem akart kialudni. Sok dolog van így.
Mosolyogtam, volt valami aranyos ebben a kijelentésben, kicsit olyan erős is volt, de nem azon a dacos módon, nem láttam mögé, de pont elég volt, hogy érdeklődve nézzek, majd el is induljak. Nem különösebben éltem soha szabályokkal és etikával elég jól, ezért sem érdekelt, hogy úgy érek idegenekhez, ahogy ezt kevesen díjaznák. Most mit tesz? Ráver a kezemre? Megszorítja a csuklom. Hát, nézzük...
Még látom, ahogy nekiindul a gyertyákkal én pedig szolid, de ütemes lépésekkel hagyom lassan magam mögött a gyülekezőket. Nagyobb csend, kevesebb ember, de több sír. Hát, ilyen is van. Ahogy elnézem a dátumokat, egyre régebbiek, bár a gondnokság keze munkája meglátszik, az elég nyilvánvaló, hogy sosem jár ide senki. Már egész sajnálatra méltó. A szűrőre ráharapok, mint mindig, majd a lábam előtt földet érő csikkre taposok, lezártnak nyilvánítva ezt a részt majd egy rózsa tövébe rúgom.
- Nem vagyok egyedül - néztem rá, mert megtanítottak idejekorán számolni. - De ha félnél, van egy szabad... kezem is megfogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 20. 14:24 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


- Nem járok ilyen helyekre. - Megvan ennek is a maga oka, de neked ezt nem kell tudnod. Jobban is örülök, hogy nem tudsz róla, oda lenne a varázs, nem figyelnél rám. Vagy talán mégis. Unatkozol, igényled, hogy a középpontban légy és ezt nem adják meg neked. De itt vagyok én. Oldalra biccentem kicsit a fejem, megigazítva a fülhallgatóm, mielőtt kiesne, pedig már csak hajszálon múlik.
Figyelem, ahogy itt hagysz, de nekem még dolgom van, le kell rójam a kegyeleti köröket, elég hamar túl is teszem magam rajta. Megveregetem kicsit a sírkő tetejét. (Jó gyerek voltál, Dezske, igaz, midig útban és talán épp ezért is fekszel most itt a hideg, nedves földben. Mert sosem tudtad, mikor kell félreállni és befogni azt az ocsmány pofádat. Ez persze, nem több, mint megérzés. )
Inkább utánad indulok, hátra sem pillantok a tömegre, mind unalmasak és színtelenek, mintha az élet már elvett volna tőlük mindent - Dezsőt. Ha ő volt az életük értelme, már most sajnálom őket. Elég hamar beérlek, talán azért, mert vársz rám, a magad módján. Miért is ne tennéd? Mit csinálnál egy temetőben egyes egyedül? A sírok már már nyomasztóan sokan vannak, de eleget járok ilyen helyeken, nem hatnak már meg. Inkább csak téged figyellek, ahogy elnyomod a parázs utolsó maradványait.
- Értékelem a felajánlást, de a neved sem tudom - nevetem el magam kicsit, ahogy a kezed után nyúlok. Szinte érzem a bőrünk érintkezésekor a szikrákat, majd az ajkaimhoz emelem a kezed. Hálás vagyok a látványért, a tényért, hogy nincs negyven centis műkörmöd, lehet, hogy már át is vetődnék egy síron. - Ulreich, szolgálatodra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 14:57 | Link


×××

- Ez megnyugtató - nem tudom miért, de szerintem a vallási fanatizmus magasan veri a legtöbb létező problémát a világon. Nem mintha tartanék tőle, azt hiszem látszólag semmitől. Közben persze megvannak a magam keresztjei, több is, mint kellene, de elcipekedek, elfér.
Rám nem várt senki, én sem tettem volna fordított esetben, így a lap eljuttatása után még egyszer a friss sír felé néztem, majd vidám arccal indultam meg távolodva a tömegtől. Céltalan voltam célokkal. Leginkább a zsibongást, a bút és az embereket kívántam kizárni. Nem volt meg a szikrája sem annak, hogy megkönnyezzem, vagy csak elszomorodjak. Biztos lett volna, ahol megteszem, de ez a mai nap nem erről szólt. Egyébként is órát kéne este tartanom még, nem fér bele egy összeomlás az ütemtervbe. Még jó hogy csak Tamás patkolt el.
- Hagyományos típus vagy, legalább név legyen - préselem össze az ajkaim, majd teljesen sallangmentesen nézek a szemébe, az arcára, még nem bemutatkozik. Valahogy nem tudtam nevet társítani hozzá, még egyelőre ezt sem, de vagyunk így páran a világban. - Maga vagyok a kűrium. A kisugárzásom születésemtől kezdve halálos - vigyorodom el, de aztán csak figyelem a kezem a kezében. Nem tudom miért, de egyszerre furcsa és mégis csak más, mint egyébként. Nem szeretem a rengeteg ismétlődést, ami impulzusként ér az életben, valahogy a munkámban is az új kihívás elégíti ki az intellektuális éhségem csupán. Hát még egyébként. - Cassandra. Én vigyáznék az áldozatkészséggel. Bánták már meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 20. 15:20 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


Elég hamar vagyok túl az udvariassági körökön, amúgy sem hiszem, hogy megnyertem őket magamnak. Nem is akarom, Dezsike már életében is csak egy emberi hamutál volt, őrizte magában, ami másokban rákot okozott. Undorító. Inkább felgyorsítom a lépéseim, utánad sietve, halványan elmosolyodva a sikolyok hallatán. A lelkemben valahogy azt a kéjes elégedettséget érzem pár pillanatig, de aztán ez lehal, minden egyes alkalommal. Most sem marad tovább pár másodpercnél, olyan éhség ez, amit nem tudok kielégíteni. Impulzus, impulzus, IMPULZUS.
- Csak szeretek nosztalgiázni, azt név nélkül nehéz - (Csak szeretek élni, az hév nélkül merész) kihúzom a fülemből a kis hangszórót és a zsebembe gyúrom, már nincs mit elnyomjon, hallani akarom minden szavad. Nincs mit kizárni, csak te vagy, én, meg a márványtömbök tömkelege, elszórva a fűben, mint az üveggolyók egy morbid játszódélutánon.
- És, sokan haltak már beléd? - Morbid érdeklődés, de tudni akarom, a tekintetem fogva tartja a tiéd. Még csak meg sem lepne, a szemeid is olyanok, azt súgják, hogy fuss, míg tudsz, mert véged lesz. De én nem hiszek az ilyen figyelmeztetésekben. Maradok, de elengedem a kezed.
- Mint a trójai mondakörben? És a te jóslataid elhiszik? - vonom fel a szemöldököm, figyelem az arcod, érted-e amiről beszélek, vajon hányszor hozták ezt már fel neked és mit gondolsz róla. Egy fél lépést tán teszek is közelebb, ha nem figyelsz. - Nem csak nálad.
Felnevetek, röviden, csendesen, nyugtalanítóan. Ilyen ez.
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. május 20. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 16:02 | Link


×××

Túl rég élek egyedül, és a saját lábaimon ahhoz, hogy egy temetőben remegő lábbal közlekedjek. Holtak, könyörgöm, varázsló vagyok, több szellemet láttam már, mint a magukat médiumnak sikító csalok a sarki virágosnál. De ajánlották legutóbb, hogy leveszik rólam a cigányátkot. Ennyi pénzért Arthur is, kétszer, csak mondom.
- Emlékek nélkül még inkább - simítottam ki egy ráncot a zakóból, ahogy megállva egész kicsit felé fordultam. Szerettem húzni z idegeket, az időt, az életet, mert hát minek van, ha nem erre? Szerintem ezért em voltam különösebben gyanakvó vagy aggódó látványosan. Nyilván vannak korlátok, amiket biztonsági okokból nem lépek át, de ez egyelőre nem is volt fontos.
Elmosolyodtam, de semmi cinizmus vagy éppen válasz kikívánkozása nem volt emögött, csak mindaz, amit mondott. Sütöttem már el párszor a dolgot, de vagy nem reagáltak jól, vagy én voltam a creep nő, de akadt olyan is, aki kielemezte a komplexust, amit ő emögé látott. Ha van sincs köze hozzá. De ez, egész üditően volt más.
- Az én szemszögemből lényegtelenek - vontam meg a vállam. Ha akartam érdekelt, de a legtöbbször nem. Annyit sírtunk ezen, na nem szó szerint Lunával, szerintem sosem konkretizáltuk hány emberi lelket emésztettünk meg. De legalább éltünk és tapasztaltunk. - Úgy, mondjuk jóslatokba nem bocsátkozom. Bár a bizalmamra gyakran vetnek keresztet, lehet, hogy megvan a magam átka - közöltem nemes egyszerűséggel fel sem eszmélve, hogy már ott álltam vele szemben, az aura csak egy fogalom lett, a személyes tér pedig egy szókapcsolat. - Sosem olvasom a figyelmeztetéseket.
És így is volt, nem véletlen bántam már annyiszor balesetek után a hajam, a kezem vagy éppen egyéb részemen lévő seb gyógyulási idejének lassúságát. De élek, akkor meg?
Nem kérdeztem, nem vártam engedélyt a jobbom a vállára simult, a tekintetem a kezemmel együtt vezettem a nyakáig majd a mögöttünk lévő sírkő felé taszítottam rajta egyet. Így nincs hátrébb. Utána léptem, egészen rá hajoltam és a tekintetét kerestem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 20. 16:59 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


- Azokkal általában nincs gondom. Nem vagyok az a felejtősre ivós alkat, szeretem az emlékeim. - Tudom, hogy nem erre gondolsz, hagyom, hogy a kezed végigcsússzon az öltönyömön. Régi vacak, ha kiégetnéd sem lenne rossz szavam sem.
- Mindenkiéből, nem? A hulla nem beszél - nézek rád és nem tudom eldönteni, hogy csak az unalom tette, vagy mindig ennyire vadító vagy-e. Hallgatlak, magabiztos vagy és független, az a fajta nő, akinek a mosoly áll a legjobban. - Mi baj a bizalmaddal?
Ha azt nem vesszük, hogy rossz emberekbe veted. Ez nem csak veled esik meg, a legtöbb szép nő, akit ismerek, így jár, anélkül, hogy tudná, mi vár rá.
Egészen közel kerülsz, szinte érzem a testhőd, a bőröd az enyémen, holott fel vagyunk öltözve és annyira nem is állsz közel.
- Csak azok teszik, akik félnek élni - közlöm veled, eltűrök egy tincset az arcodból, aztán már csak a hátam csattan a sírkövön. Nincs gondom vele, a fájdalom nem mindig rossz, most sem. A kezem a derekadra csúszik, a másik a tarkódra, ahogyan egészen közel vonlak. A tekintetem keresed, én viszont nem, az ajkaim éhesen tapadnak a tiédre. Az érintésem a derekadról a seggedre csúszik, rá is szorítok, ahogy még közelebb vonlak. Kellesz, itt és most.
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. május 20. 18:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 18:06 | Link


×××

#badgal
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 20. 18:55 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


#oopsididtagain
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 20. 19:36 | Link


×××

#badgal
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 21. 01:26 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


#oopsididtagain
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 21. 02:13 | Link


×××

#badgal
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 21. 02:37 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


#oopsididtagain
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 21. 03:02 | Link


×××

#badgal
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
Független varázsló, Uralkodó Unikornisok csapattag



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 21. 03:19 | Link


XxF.ckboyXx | what a funeral...


#oopsididtagain
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 58
Írta: 2019. május 21. 13:10 | Link


×××

#badgal
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 242
Írta: 2019. május 26. 15:40 | Link

Lau
- Fogadni mernék, hogy a mumusok egy újság, amin valamelyik nagy csapat újonnan leigazolt játékosáról írnak, a cikk mellett pedig én mosolygok vagy repülök vagy tudom is én mit csinálok - akár az a szalagcím is lehetne, hogy megsérültem. Furi egy helyzet ez, mert ők annyira jobban akarják tudni, hogy mi a jó nekem, pedig még egyszer sem láttak játszani. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk irtózatosan bénán kviddicseznék, de még csak erről sincs szó. Persze, nem tartom magam valami őrült nagy tehetségnek, de már sokan és sokszor mondták, hogy ügyes vagyok. Olyanok is, akik nem mondanának ilyet, ha nem lennék az. Vagyis csak remélem. Már gondolkoztam, hogy jelentkezek egy rendes, nagy csapat utánpótlásához játszani, de ahhoz magántanulónak kellene lennem, és a legtöbb itteni buliból kimaradnék, az meg fájna a kicsi szívemnek.
- Szerintem csak félnek, hogy nem tudok rendesen vigyázni magamra - szerintük nem látom be a tetteim következményét és az érzelmeim vezérelnek. Megértem, egész kiskoromban alig szakadtunk el egymástól, szinte mindenről tudtak, de már nem vagyok olyan, mint régen. Rengeteget segített ez a kényszerszabadság, amikor a Bagolykőbe jöttem. Kicsit lecsatlakoztam róluk, ők meg elkezdték felfogni, hogy életképes vagyok. Az öcsémmel máshogy volt. Ő fiú, és teljes egészében a sajátjuk. Persze, sosem volt más, hogy én nem vagyok vérszerinti, de én voltam az első és jobban féltettek, mert szerintem kicsit mindig irtóztak attól, hogy egyszer jön valaki, és visszakövetel magának.
- Remélem - tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy ők tudják, hogy én is őket. Csak nehéz előállnom mindennel, ami bennem van mostanában. Egy idő után megbékélnének vele, de addig csak rosszabb lenne. Azt pedig végképp nem szeretném. Nem válaszoltam arra, hogy Laura mindet megveszi. Szerintem mindhárom jól állt neki, és az már csak az ő döntése, hogy melyikeket választja.
- A néni szerint van, csak előfordulhat, hogy orra bukok az ujjában, akkora - mondjuk az sem lenne baj. Tisztára olyan lehetnék, mint egy orangután, csak színesbe és unikornis szarvval. Nem is tudom, miért terveznek ilyen dolgokat olyan nagyba. Például anyu tuti nem venne fel olyat, de az ő méretében van. Közben próbálkoztam úgy lavírozni a sorok között, ahogyan az eladó mondta, és nem lehagyni Laut. Végül csak elértem a színes hálóingek, pizsik és pizsi overállok világába. Először nem sikerült felfedeznem azt, amiért jöttem, de rengetegféle dolog lógott a vállfákon, selyemhálóingtől, a snoopy-s pizsiig bármit meg lehetett venni. A fürdőruhák sem voltak rosszak, de az alvós dolgokért jobban rajongtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok