36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 19:04 | Link

Andretzky Korinna


Kicsit összevonom szemöldökömet a hölgy nevemre tett megjegyzésére. Érdekes, hogy druszám az ellentétem. Szőke haj és kék szemek. Kíváncsi lennék milyen arcot vágna, ha találkoznánk. Minden esetre tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli Ophelia a világon, és ez jól is van így. Abban pedig szintén teljesen biztos vagyok, hogy az egyetlen Ophelia Chole Donovan én vagyok és ez is jól van így. - Egy első kiadású példányt szeretnék belőle megvenni. Már sehol sem lehet hozzájutni, legalábbis nekem sajnos nem sikerült - szomorodom el, mert hát tényleg sok helyen kerestem - Ti vagytok az utolsó reményem - biccentem félre fejem és zöld szemeimmel kérlelőn pillantok a mellettem ülőre. Közben megérkezik a kávé és vele együtt a fehér felsős pasas. Nem tudom eldönteni, hogy ő egy peches munkatárs, alkalmi pincér vagy kifutófiú esetleg a kis hölgy szeretője. Nincs is közöm hozzá. Engem igazából a könyv érdekel, hiszen a magam pasi ügye már megvan. Francesco Nico Bianchi. Vak randevú. Azonnali vonzalom részemről. De, hogy mi lesz belőle, na az még a jövő zenéje. Mindegy, maradjunk csak a könyvnél. - Mire értetted, hogy nem könnyű vele? - kérdezem, majd belekortyolok a kávéba, ami egészen jó ízűnek mondható. New Yorkban más egy kicsit, de hamar megszoktam az itteni verziót. A tej sokat segített a bajon. - Azt olvastam róla, hogy odavan a jó seprűkért és a szép boszorkányokért. De ez azért nem akkora baj? Vagy igen? - kérdezem somolyogva, mert valahonnan piszkosul ismerős ez a viselkedés. Orpheus, az ikeröcsém is épp ilyen. Csak ő a kórházi kalandjaival veszi le sorban a lábáról a nőket. Nem is beszélve a szövegéről és a csibészes mosolyáról.  
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 17. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 17. 19:51 | Link

Ophelia Donovan


Kicsit felvonom a szemöldököm az első kiadás hallatán. Az bizony nem olcsó és nem nagyon kapható, holott nem egy annyira régi könyvről van szó, csak éppen vannak olyanok, akik limitálhatják a könyveik kiadását, ilyen vagy olyan okokból, főleg egoizmusból és nyereségvágyból. Az ilyeneket gyűlölöm.
- Van pár gyűjtő ismerősöm, akik jellemzően kettőt vesznek az első kiadásokból. Egyszerre haszonszerzés és magángyűjtemény gyarapítás.
Okos gondolat, hiszen egy példánnyal a saját vagyonuk gyarapszik, míg egy másik továbbadásával is vagyont, a tényleges pénzbenit növelik. Érdekes elmélkedés estére, talán a következő levelembe is belefogalmazom. Igazán kedvelem, hogy Jack, a levelezőtársam ennyire jól mozog ezen a téren, hasznos gondolataival én is mindig csak gyarapodom.
- Viszont, ez nem olcsó mulatság.
Ezt tudnia kell, mert ha ebbe tényleg belemegyünk, akkor nagyon, de nagyon borsos árat kell majd érte fizetnie, és mindegy, hogy Henrik, Klára vagy éppen Esmail gyűjteményéből kerül-e eladásra a könyv, egyikük sem arról híres, hogy ostoba lenne. Ha már ennyivel a kiadás után keresik, akkor nyilván tudni fogják, hogy értékes, és ismerik egymás helyzetét, tudják, hogy ki mennyire hajlandó eladásra kínálni egy példányt belőle. Ha így is benne van, akkor csináljuk. Tény, hogy nekünk is két példányunk van belőle, de az annak okán van, hogy Lara és én már az alapításkor lefektettük azt is szabályba, hogy a bekerült vagyont egyformán osztjuk el.
- Nem mindenki vevő arra, ha a másik fél nem érti meg a nemet.
Sem Lara, sem én nem voltunk oda érte, és az egészségesen túl nem akartunk menni, de az egészséges udvarlás szinte meg sem volt, egyből a szexista részre tértünk át. És bár az én gyomrom elég sok mindent bevesz, mégsem tud bevenni mindent, mind a ketten tanultunk önvédelmet, szóval nem volt olyan könnyű egyikünk helyzete sem. Nem szívesen találkoznék vele megint, elég ez a levél kapcsolat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 17. 21:26 | Link

Andretzky Korinna


- Van pénzem, az nem gond - biztosítom a hölgyet, mert láthatóan kapitalista szemléleteket vall. Nincs ezzel baj, mindenki pénzből él a világon. Figyelmesen hallgatom és közben kortyolgatom a kávét. Azonnal megértem mi is a baj azzal az íróval, akiért én annyira odavagyok, pontosabban voltam. Úgy látszik nem mindenki tudja jól kezelni, ha elbűvölő és bomlanak utána a csajok. Visszaél vele, rosszra használja, ami illúzió romboló. Mint amikor rajtakapod a szüleidet, ahogy beviszik a fenyőt meg az ajándékokat karácsonykor. A hangulatomat azonnal legyilkolta és egy álomkép tört össze bennem akkor is, ahogy most. - De ha jobban belegondolok van jobb dolog is amire költeni tudom... - mosolygok a nőre és látszik rajtam értettem mire célzott az imént. Mentségemre szóljon, hogy én minden ilyen esetben élek az ártatlanság vélelmével, és az öcsém viselkedésére apellálok. A munkám során sok szemétládával találkoztam már, szóval biztosra veszem, hogy a kiadója nem mondana róla ilyesmit, ha nem volna igaz. Minden esetre szigorúan bizalmasan kezelem az információ töredéket és nem is forszírozom tovább az ügyet. Ez az egész dolog kellemetlen is lehetne, de én nem csinálok belőle nagy gondot. Azzal csak magamnak ártanék. A pasi egy barom, de írni azt nagyon tud. Egyenlő: a második kiadás is megteszi a szóban forgó könyvéből. A maradék pénzből meg veszek valami mást. Van is egy csodás kabát és egy hozzá illő csizma, amit az egyik kirakatban láttam nem messze innen. - Esetleg egy régi könyv megmentésében járatos ismerősöd is akad? - érdeklődöm, miután az utolsó kortyot is bevedeltem a kávéból. A véremmé vált az hét szentség. Mostanában hozzászoktam, hogy reggelente ezzel az ütős, európai fajtával indítom a napot. De ma kihagytam az utazás miatt, ami Bogolyfalváról ide, Budanekersdre vezetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 2. 16:10 | Link

Ophelia Donovan


A pénz a mai világban egy szükséges rossz, de nem szeretem halogatni a tényét, hogy kell. A ritka dolgok sokba kerülnek, és ezt jó, ha a vágyakozó is tudja. Az első kiadások pedig nagyon sok pénzt ölelnek fel. Nem véletlenül, hiszen egy nap még többet lehet majd kapni értük. Az ember szereti bebiztosítani a jövőjét. Belőlem sokan nem nézik ki, hogy van eszem az ilyenekhez, mégis, azért kellőképp jól koordinálom az anyagi hátterem ahhoz, hogy ne panaszkodhassak. Pontosan tudom, hogy mit meddig érdemes őrizni, hol érdemes szaglászni, és kivel érdemes könyvbe kezdeni.
- Nem rossz befektetés.
Vonom meg a vállam végül. Tudom, hogy rá kellene beszélnem, pontosabban nem kellett volna lebeszélnem róla, hogy beszerezze, hiszen az nekünk is csak haszon, azonban nem vagyok híve a hazugságnak. A pasas olyan, amilyennek leírtam, ha megkérdezik, ő maga is így vall önmagáról, sőt, az emberek is így fogják, akiknek közük volt hozzá. Van az a pénz, amiért persze szépen írják le, hogy nőfaló, de ez egy másik történet. El tudok intézni vele sok mindent, személyes találkozót is, csak nehogy utána én legyek a gonosz, aki nem figyelmeztette a másikat.
- Régi könyv? Persze. A legjobbkor jöttél!
Lelkesülök fel megint, hiszen ritka az, amikor csak ketten vagyunk az irodában, és az egyikünk tudja, hogy mi a dörgés a könyvek terén, a másikunk meg a könyvmentés nagymestere. Rávillantom a legédesebb mosolyomat a visszaérkező Márkra, aki ilyenkor szerintem elkezd ösztönösen aggódni, pedig még csak egy fogadást bukott el velem szemben.
- Márk kiválóan dolgozik, ha a könyvek mentéséről van szó, csodálatos szerelemmel szemléli őket. Ezért is vettem fel, úgy néz minden könyvre, mintha istennők lennének.
Szegény srác meg ott pirul velünk szemben, pedig komolyan mondtam, ő tényleg teljes odaadással és óvatosan kezeli a műveket. Pillanatok alatt tud csodát tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 4. 21:38 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



Kit érdekel a vizsgaidőszak, amikor leértékelés van az ember lányának kedvenc kviddics üzletében? Már nem is aggódtam az LLG vizsga miatt, az elméletet ráérek bemagolni később. Amúgy is biztos jobban fog menni a tanulás, ha majd valami jó kis _akciós_ cucc mellett ülök. Arie is imádni fogja, mivel így még gyorsabb leszek a melóban. Tehát ezzel mindenki csak nyer.
- Meg kell ígérned, hogy nem engeded meg, hogy seprűt vegyek magamnak - jelentem ki, ahogy kiérünk a hoppanálási pontról az utcára.
Danka hasonlóan kviddics őrült, mint én, ezért is jöttünk együtt. Az edzéseink sokszor egymás után vannak, így ismertük meg egymást. Ami engem illet, amúgy is jó viszonyt ápolok a navinésekkel, de ha még azonos az érdeklődési körünk is.. na az a jackpot. Imádom ezt a lányt már most.
- Egyébként még nem is kérdeztem, hogy mióta kviddicsezel, igaz? - szólaltam meg újra, kicsit nevetve vágtam fejbe magam.
Nem vagyok kimondottan nőies, de egy akció komolyan elveszi még az én eszemet is. Olyan nehéz másra gondolni, konkrétan már látom magam előtt a leértékelt holmikat a polcokon. Egy seprű ápoló szett egészen biztosan a kosaramban fog landolni, a többit nem is merem előre eldönteni. Mindenesetre végre lesz mire elkölteni a spórolt pénzem valami hasznos dologra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 6. 17:16 | Link

Mei
Ha valaki azt mondja nekem pár éve, hogy vizsgaidőszakban fogok felkerekedni egy kviddics üzletbe, akkor valószínűleg kinevetnem. Mármint amióta az eszemet tudom, seprűre akarok ülni, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire nagy szerepet fog játszani az életemben.
- Próbálkozni fogok, de teljesen elvesztem a józan eszemet, amint belépek bármilyen kviddicses közegbe - mosolyodtam el, de próbáltam arra koncentrálni, hogy a gondosan tartogatott zsebpénzemet okosan költsem el, és ha lehet Mei-t is erre sarkalljam. Valószínűleg apa ezért sem akarta, hogy repüljek, azt meg főleg, hogy kviddicsezni is elkezdjek. Néha számomra is hihetetlen, amikor mások elmesélik, milyen veszélyes dolgokat csináltam a levegőben. Nekem valahogy olyankor kikapcsol az agyam és mindent az ösztöneimre bízok. Mondanám, hogy a véremben van, de teljesen fogalmatlan vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen is a vérem. Inkább csak ráfogom, hogy ebben nőttem fel, egyszerűen rámragadt .
- Uuu, mindenki azt gondolja, hogy óriási tehetség lehetek, mert apukám elég sokáig kviddicsezett, de az igazság az, hogy még a kviddicses ereklyék közelébe sem mehettem. Először hat évesen ültem seprűre, de megszegtem a szabályokat, úgyhogy egy ideig nem láttam viszont a seprűt. Aztán kiharcoltam, hogy kilenc évesen elkezdhessek sportszerűen kviddicsezni - meséltem el az egészt történetet.
- És te? - kérdeztem meg gyorsan a kisebb mesém után, mivel tényleg érdekelt a válasza. Amíg apu játékos volt, rengeteg csapattársát ismertem és még mindig fel tudnám idézni, hogy nagyobb legendákat hogyan és mikor fogta meg a sport. Gyakran jártam ki a meccsekre anyuval, aztán mikor Olivér megszületett az egésznek vége lett és már apu is csak nézőként volt jelen. Aztán amióta eljöttem Pestről csak ritkán megyünk el. Szerintem a fő oka, hogy apuék nem rajonganak az ötletért, miszerint én rajongok a kviddicsért. Szerintük túl veszélyes, de amíg nem sérülök meg, addig nem tudnak példákat hozni. Nem mintha egy esés után engedném, hogy eltiltsanak a sporttól.
- Kigondoltad már, hogy mit szeretnél venni? - pillantottam fel rá, miközben egymás mellett gyalogoltunk a bolt felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 10. 19:58 | Link

Andretzky Korinna


Nem próbál kapitalista kufár módjára rábeszélni, hogy mégis vegyem meg azt a bizonyos első kiadást, ami miatt végül is eljöttem ma ide. Ez nagyon tisztességes gesztus részéről és ezt egy mosollyal méltányolom. Manapság azt tapasztalom, hogy ez a fajta hozzáállás kiveszőben van a világból. A kereskedőknek minden eladó és szemrebbenés nélkül rásózzák a gyámoltalanabbakra, akik hagyják magukat megdumálni. Ez a fiatal lány büszke lehet magára, amiért ő a kivétel. Ezután az én egyetlen kedvencem rongyosra olvasott, itt-ott már lapját hullató kötetére térünk rá, már ami a megbeszélést illeti. Előhalászom táskámból és átnyújtom neki. A szegény könyv borítása kopott. Az idő vas foga rágta meg minden apró részét. Illatán már az én nyomom is érzik. Este, lefekvés előtt mindig bekenem a kezem borsmentás balzsammal. Aztán a puha takaró ölelésében egy-egy verset elolvasok még altató gyanánt. Így érződhet enyhe mentás aroma a megsárgult lapokon. - Tudom, hogy nem lehet olyan, mint új korában. Sőt, ami azt illeti így szeretem, de ha nem esne darabokra az már bőven több volna, mint tökéletes - mosolygok a hölgyre, aki magához hívja az innivalónkat felszolgáló fehér pólós helyi Adoniszt. A magyarázata furcsának hat az ifjú képesítésével kapcsolatban, de mindenképpen bizalom ébresztő. - Ez esetben az én kis istennőmet a fiatalember oltalmába ajánlom - nyújtom át szívem egy darabját a nevezett piruló férfiembernek mosolyogva. Ezután még kedélyesen csevegve egyeztetjük, hogy mennyiért és mikorra készül el a restaurálás. Értékmentés, ahogy magamban megfogalmazom. Mert lehet nekik csak egy régi könyv, de nekem kincs, emlék és egy rész az életemből. Reményekkel és bizalommal telve lépek ki végül az ajtón. A haza vezető utazás alatt azon morfondírozva, hogy mit is olvassak mostantól egy ideig esténként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 12. 18:50 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



- Mi vagyunk a legjobb csapat - mondtam nevetve.
Talán ez lenne az a pillanat, amikor a józanságomnak vissza kellene fognia, talán még el is keseredhetnék, de nem teszem. Végül is pont azért jöttem el Dankával, mert ő is hasonlóan gondolkozik.
Érdeklődve hallgatom a történetét. Kicsit még irigy is vagyok, amiért ő tehetséges, bár arra már annyira nem, hogy nem támogatják. Persze, veszélyes sport meg minden, de nem arra való a család, hogy ott segítsen, ahol tud? Vagyis valahogy így képzelem el a normális családokat. Az enyém sem épp ilyen, legalábbis a nagy része.
- Jól tetted, hogy harcoltál. Tényleg nagyon jó vagy, egy ilyen tehetséget kár lenne veszni hagyni. Ha az apukád kviddicses volt, neki kellene ezt a legjobban látnia - bólogatok hevesen. Én biztosan nagyon büszke lennék, ha a gyerekem is azt szeretné csinálni, amit én csináltam korábban. Ez a családban marad szokás olyan kis naiv, de olyan jó. Az összetartozást is mutatja, és békésnek kellene lennie, amiért nem kényszeríteni kell, hogy azonos hobbi legyen.
- Nálam igazából pont fordítva van - nevetem el magam. - Nem indult valami jól a kviddicses pályám, folyamatosan leestem a seprűről. De nagyon sokat gyakoroltam, mert az volt az álmom, hogy hivatalos tesztelő lehessek a nővérem mellett. Ő Japánban gyárt seprűket - magyaráztam. - Nem volt mellettem, nem tudott mindig segíteni, de volt pár háztársam, aki igen.
Robertre gondoltam, akivel nem egyszer kimaradtunk takarodó után is, csak hogy gyakorolhassunk. Annak idején az utolsóak voltunk a versenyben, de két éven belül elsők lettünk. Még most is hiszem, hogy a közösség ereje bármire képes, a barátainkkal elérhetjük akár a csillagos eget is.
Kissé túlságosan is szentimentális hangulatba estem, épp jókor terelte el a témát Danka.
- Egy ápoló szett már nagyon jól jönne - jelentem ki vigyorogva. - De ha találok valamilyen könyvet, ami még nincs meg, azt hiszem arra sem tudnék ellent mondani. - Végső soron mégiscsak levitás vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 13. 15:39 | Link

Mei
- Az biztos is - helyeseltem. Tetszett Mei hozzáállása, hiszen mi az esetek nagy százalékában egymás ellen játszunk, és még ellentéteink sincsenek. Egyszerűen csak találtam egy embert, aki hasonlóan rajong a kviddicsért, mint én.  
- Édes vagy és köszönöm szépen, de nem tartom magam tehetségesnek, inkább csak van érzékem hozzá - mondtam, bár nagyon jól esett, a dicsérete. Ritkán fűznek hozzá valamit a sportteljesítményeimhez. Amíg otthon éltem rengeteg játékos megfordult náluk, akik mindig mondták, hogy a szüleimnek támogatniuk kellene engem és nem eltiltani, de aztán általában előjött egy viccesebb történet, és el is felejtettük az egészet. Mostanában már megfagy a levegő, ha valaki azt mondja a házban, hogy a végén még én is apám nyomdokaiba lépek. Az öcsém konkrétan az egyetlen, aki jó véleménnyel van a kviddiccsel való kapcsolatomról és meri is hangoztatni. Ő mugli, ahogy anyám is, ezért valószínűleg nem fogja megtapasztalni, milyen érzés ez az egész varázslósport.
- Tök durva, hogy mennyire kitartó vagy - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogyha én leestem volna a seprűmről, akkor belátom, hogy a szüleimnek volt igaza és nagy ívben elkerülnék mindenfajta repülési formát.  
- És akkor kapsz seprűket is a nővéredtől? - miután kicsodálkoztam magam, feltettem az első kérdést, ami a testvérét illetően megfogalmazódott bennem. Én mindent saját pénzből veszek, nem hiszem, hogy a családom boldogan befektetne a kviddicsbe. Ellenben minden másban besegítenek, úgyhogy nem panaszkodhatok.
- Nekem egy kész gyűjteményem van már a könyvekből, ha szeretnéd kölcsön tudom adni bármelyiket - ajánlottam fel, bár nem tudtam a lány hogyan áll a kölcsönkönyvekhez. Például én mindent elfogadok, kivéve a kviddicseseket, mert azokat gyűjtöm, és olyan jó érzés, amikor sikerül újat a polcomra helyezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 20. 20:35 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



Fél szemöldökömet megemelve nézek Dankára.
- Ha nem lennél tehetséges, a csapatkapitányunk nem hívná fel a figyelmet minden meccsünk előtt a figyelmet rád - mondom komolyan.
Talán ilyen kis részleteket elárulni nem nagy bűn. Kelemen amúgy sem olyan szigorú, még ha valahogy meg is tudná, biztosan nem venné a fejemet. Akkor ki lenne a helyettese? Oké, ez egy kicsit beképzelt volt tőlem, a csapattársaimat legalább olyan jónak tartom, mint saját magam. Masa például szintén eszméletlen tempóban halad, igazából nem csodálkoznék, ha kiballagó Kelemen őt kérné fel kapitánynak. Bár ennyire előreszaladni még nem szeretnék, még azt sem tudom, hogy Kelemen marad mesterképzésen, vagy milyen tervei vannak.
- Talán - megvonom a vállam. - Inkább csak rögeszmémmé vált az egész már a legelején. De amúgy nem, seprűket sosem tud nekem adni. Néha amikor meglátogatott, kicsempészett egyet-egyet, de amíg nem hivatalos tesztelő valaki, addig nem is szabadna kipróbálni. Meg amiket ő gyárt, azok a profi ligába készülnek, csak a japán csapat tagjai használhatják.
Bár az is igaz, hogy a nővérem volt mindig is a példaképem. Egyszerűen nem volt olyan opció, hogy nem fog menni a kviddics, mert mindenben rá akartam hasonlítani. Azért ezt már nem kötöm Danka orrára, a családomról nem is nagyon szeretek beszélni.
- Igazából könyvekből nekem is van pár, mostanában inkább régi köteteket keresek. Tudtad például, hogy négyszáz évvel ezelőtt teljesen más cseleket használtak? Nagyon kevés könyvben vannak leírva, a többségük már átalakult és úgy használjuk. De olyan érdekes ez az egész - mesélem, és szinte már érzem, hogy csillognak a szemeim. Imádok erről beszélni, magamtól még írtam is egy egész halom jegyzetes tekercset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 1. 16:40 | Link

Mei
- Tényleg? - ennyi csúszott ki a számon. Egészen csodálkoztam, hogy egy csapatkapitány felhívta a figyelmet rám. Én tényleg nem érzem magam tehetségesnek, csak az a célom, hogy minden edzésen egy picit jobb legyek, mint az előzőn. Gyakorlással igen sok mindent el lehet érni, úgy látszik figyelmet is.
- Hú, ez a hivatalos tesztelő dolog elég komolyan hangzik - bólogattam, bár még nem sokat hallottam erről. A végkifejletről rengeteget tudnék mesélni, azt is látom a legtöbbet, de mindig érdekelt, hogy mi van az elején. Egyáltalán hogyan tudnak egyszerű emberek ilyen csodálatos tárgyakat tervezni?
- Azt gondoltam, hogy az idő haladtával fejlődtek, de csak az otthoni polcunkról elcsent könyvből olvastam pár régi cselt - azt már nem meséltem el neki, hogy majdnem össze is törtem magam, mivel nyilván a legfelsőbb polcra helyezték el, én pedig azt lábujjhegyen nem értem el. Így következett az, hogy akkor felállok az asztalra és onnan valahogyan leszedem a kötetet, de a művelet nehezebb volt, mint gondoltam. Közben az ajtó elé értünk, én pedig gyorsan kitártam azt.
- Csak utánad - mosolyogtam és a lány után én is belépkedtem a boltba, majd hangosan köszöntem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 1. 19:25 | Link

Danka

Üstösd - bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Idegesen toporgok a számomra vadidegen helyen. Na nem mintha ezt a mellettem elhaladó emberek észlelnék, beletemetkeznek a maguk dolgába. És látszólag senki nem akar megfulladni az itteni levegőtől. Csak én. De én nagyon. A félhomályt még csak-csak meg tudnám szokni, sőt igazából már most egész jól megszoktam, de ez a büdös füst. Kaparja a torkomat, égeti a szememet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tiszta a levegő a mugli szüleim településén, vagy Bogolyfalván. Hanyagul nekidőlök egy lámpaoszlopnak amíg Dankára várakozom, hogy segítsen a projektemben. Már a gondolattól is összeugrik a gyomrom, és hangosat fújtatok. Fejembe végigpörgetem újra a jelenetet: ahogy betoppan a szobánkba, és rajtakap hogy egy mugli katalógust böngészek, a fürdőruháknál kinyitva, és azon bosszankodok, hogy kizárt, hogy felvegyek egy ilyet. Felajánlotta, hogy segít a vásárlásban, ha szeretném, én meg úgy kaptam az alkalmon, mint a fuldokló a mentőöv után. Valahogy így is éreztem magam.
Az út is borzalmas volt idefele, nem csak, hogy hosszú és körülményes, de ráadásul még egy tömegnyomor kellős közepére is sikerült bekerülnöm. Tényleg itt az ideje, hogy bele merjek lépni egy nyamvadt kandallóba. Valószínűleg jobb lett volna a közérzetem, ha nem egyedül kellett volna eljutnom erre a fantasztikusan füstös helyre. De Dankának még dolga akadt, én meg halálra untam magam a kastélyban. Én javasoltam, hogy itt találkozzunk, gondoltam addig szétnézek, hátha egy kirakatban azonnal meglátok egy megfelelő fürdőruhát és nem kell végigszenvednem a napot. Rögtön ugorhattunk volna a kávézós, sütievős részhez, amiben reménykedtem.
Borús hangulatom egyre jobban eluralkodott rajtam, mérgesen szemléltem a boltokat – amik kirakatába még véletlenül sem raktak egy fürdőruhát sem – amikor észrevettem a felém közeledő lányt. Éljen! Megmenekültem!
- Szia Danka! Minden oké volt? – kiabálom neki oda hatalmas mosollyal az arcomon. Még integetek is hozzá, na nem mintha nem vett volna észre. Az egész utca észrevett, és most úgy néznek rám mint, aki megőrült. Hirtelen kuncogni kezdek a gondolatra, hogy lassan eltanulom ezt a túláradó öröm dolgot a fiútól, aki miatt most itt vagyok „Mucsaröcsögén”.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 2. 14:46 | Link

Lau
Őszintén kicsit meglepett, mikor a közös szobánkba belépve észrevettem Laurát, ahogy egy katalógust lapozgat. Ez inkább rám jellemzőbb, bár én kviddicses felszerelés után szoktam kutakodni, de természetesen nagyon szívesen ajánlottam fel a segítségem. Én sem vagyok túl nagy divatguru, de így valószínűleg viccesebb lesz, az  meg csak jót jelenthet. Nekem még volt egy edzésem az iskolában, amit igazán bántam, de nem hagyhattam ki. Így történt, hogy megebszéltük, majd ott találkozunk. Kicsit bűntudatom volt, amiért Laut elküldtem egy Isten háta mögötti faluba, ahol ha jól emlékszem, ő még nem is járt. Nekem már volt szerencsém Üstösdhöz, a vizsgaidőszakban voltunk itt Mei-el, aki hasonlóan kviddicsőrült, mint én, így meglátogattunk egy szaküzletet. Az edzés végeztével nagyon siettem, a csapattársaim furcsán is néztek rám. Én voltam az első a zuhany alatt, irtó gyorsan öltöztem és siettem a legközelebbi kandallóhoz. Tudtam, hogy Laura nem így utazott, de nekem egészen sietős volt, ezért ezt választottam. Értem az ő félelmét is, kicsi koromban nekem sem ment ez a fajta közlekedés, de ha beleszoksz, akkor viszonylag bulis. Biztosan sokkal egyszerűbb a hoppanálás, én is már nagyon de nagyon szeretném megtanulni, ahhoz viszont még várnom kell pár évet. Mikor megérkeztem a célállomásomhoz, kicsit leporoltam magamról a koszt, majd köhögtem párat. Vitathatatlan tény, hogy a hely levegőjéhez hozzá kell szokni. Elkezdtem a megbeszélt hely felé sétálni, de alig értem a lány látókörébe, már hallottam is a hangját.
- Szia, Lau! Minden tökéletes, köszi. És veled? - mosolyogtam rá, miközben a boltok kirakatát néztem. Tudom, hogy tavasz van, de szerintem igenis elkezdődhetne a nyári szezon darabjainak mutogatása.
- Tudod már, milyen fajtát akarsz? Egybe, külön, színes, egyszínű, mintás, sima vagy akármi különleges elképzelés? - kérdeztem, miközben elindultam a boltok irányába. Tudtam én, hogy nem ez a kedvenc programja, de talán ha gyorsan meglesz, akkor áttérthetünk a kedvelt elfoglaltságaira is.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. április 5. 20:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 2. 17:58 | Link

Danka

Üstösd - bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Határozottan szórakoztató a többi járókelők nézegetni. Kitaláltam egy játékot, miszerint megpróbálom kitalálni, hogy ki miért rójja az utcákat. Az az öltönyös pacák biztos valamilyen szerződést kötött, és most igyekszik vissza a munkahelyére. Legalábbis elég önelégült az arckifejezése hozzá, hogy igaz legyen a feltételezésem. A leghosszabban egy teljesen szétszórtnak tűnő nőt nézegetek, lóg rajta a pulcsi, amit nem kevés folt tarkít, a haját - ha jól látom - egy ceruzával tűzi fel. Hatalmas táskák a szeme alatt, kimerült pillantás mintha két lépés közben is el tudna aludni. Tuti kisgyerekes anyuka. És tuti, hogy egynél több van neki azokból az energiabombákból. Pillantásom a zacskókra téved, amit lóbál, és igen, ott egy pelenka tehát jól tippeltem. Gyakrabban kéne ilyet játszani, egész mókás. Még azt is elfeledteti, hogy mennyire büdös itt minden, ja nem, azt mégse. De majdnem.
Dankán látszik a sietség, legalábbis még mindig kicsit ki van pirulva. És mivel olyan meleg nincs, így vagy sietett, vagy nem tudom. Edzés után szokott ilyen lenni. Nagyon megörülök neki, legalább nem vagyok már céltáblája a sihedereknek, akik azon tanakodnak, hogy ide merjenek-e jönni hozzám. Ha nem lennék ilyen defektes tuti a lány nyakába ugranék örömömben, hogy megkímél tőlük a tudtán kívül. Jó lesz ez a nap, csak legyünk túl a vásárláson.
- Aa, minden príma. – mondom vontatottan. Tudom, hogy érti a hangsúlyt. Rühellem ezt az egészet, és az a legrosszabb, hogy magamat hoztam ilyen helyzetbe. Mindenesetre elvigyorodom és a kezemmel a kirakatok felé kezdek el mutogatni. – De komolyan, ezek annyira de annyira királyak, hogy nem is tudom eddig hogy voltam meg nélkülük.
Eszembe jut, hogy ha egyszer bevásárló negyedbe vagyunk, akkor kéne, hogy legyen valami spéci bolt, ahol kristályokat és hasonlókat árulnak. Na oda szívesen beszabadulnék. Talán felvetem Dankának az ötletet amikor végzünk a ruhákkal. Eláraszt a kérdéseivel, de már az elsőnél elvesztem a fonalat. Mi az, hogy milyen fajtát? Ezekből több fajta  is van?
- Hát, nem. Ne legyen olyan, mint a régi, ami fodros és szorít. – felelem neki, majd követem a boltokhoz. Úgy néz ki ő egy kicsit jobban kiigazodik ebben a világban, mert szinte célirányosan tart az egyik üzlet felé. Semmi különöset nem fedezek fel a kirakatban, így tippem sincs, hogy honnan veszi, hogy itt lehet kapni. Mindenesetre belépünk, a fejünk felett persze azonnal megszólal egy csengő. Ettől el is húzom a számat, olyan fülsértőek ezek a kis vackok. Szinte rögtön meg is jelenik egy középkorú boszorkány, amolyan nagymamás mosollyal kérdezi, hogy miben segíthet. Nagyot nyelek mielőtt elmondanám neki, hogy úszni szeretnék és ehhez valamilyen fürdőruhát keresek. Elkalauzol minket a bolt egyik sarkába, majd visszavonul, miután felszólít minket, hogy szóljunk nyugodtan ha segíthet.
- Köszönjük! – szólok a néni után, majd a vállfákon lévő anyagokra pillantok. Sokat nem látok belőlük, így találomra leveszek egyet és a megdöbbenéstől szinte azonnal el is ejtem.
- Ez mi? A zoknijaim több anyagból készülnek mint ez! Fel nem veszem! – döbbenten pislogok Dankára, és a kezemben tartott darabot lóbálom. Nagyjából mint egy melltartó meg egy tanga. Nagyjából, csak feleannyi anyagból. – Oké, mi az, hogy egybe-külön-sima-különleges? Olyan nincs mint egy talár csak úszásra? Amiből ki se látszom? – tuti remekül szórakozik rajtam a fél bolt. Ha tudnám, hogy úgy megyek lubickolni, hogy csak és kizárólag én leszek ott, és senki sem jöhet oda akkor, akkor lehet hogy felvennék egy ilyet. Vagy egy semmilyet is akár, de jesszusom, nincs az a pénz, amennyiért egy ilyenbe mutatkoznék egy fiú előtt. Nem, nem, azt már én. Én ugyan nem.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 8. 14:49 | Link

Lau
Felnevettem, amikor szarkasztikus beszélt a vásárlásról. Más embereknél gyakran gúnyosnak, esetleg sértőnek találom ezt a hangnemet, de Lauránál egyáltalán nem. Nagyon jól ismerjük egymást, így már mindenféle különleges módon tudunk kommunikálni; szemmel, mozdulatokkal, hangsúllyal, sőt gyakran azt is tudjuk, mire gondol a másik  bármiféle segítség nélkül. Egy ideig furcsa volt, de mára megszoktam, hogy olykor előbb jön rá arra, hogy mit érzek, minthogy én realizálnám. Közben célirányosan indultam meg az egyik bolthoz. Úgy emlékeztem, az enyémet is valami hasonlóan furcsa nevű üzletben szereztük be, azt meg egészen szeretem.
- Oké, nem fodros, nem szűk - ismételtem meg, leginkább magamnak. Eddig azt hiszem, én is eljutottam. Nehezebb reggeleimen képes vagyok az ő szekrényét kinyitni, így ha legtöbbször talárban is vagyunk, tudom, hogy a fodros nem a kedvence. Ahogy a csipke sem, ha jól emlékszem. Meg a lenge öltözetek sem, amit be is bizonyított az első bikinire tett reakciójával. Ha addig csak a fél bolt figyelt ránk, akkor harsány nevetésem után már biztosan mindenki minket nézett.
- Bikinit szeretnél vagy olyat, ami a pocidat is takarja? Egyszínű legyen vagy mintás? Kell-e bármi felesleges tartozék, mint ilyen kis lógók? - kérdezgettem, miközben lekaptam egy darabot, amiről sok cérnadarab lógott lefelé, demonstrálva, miről is beszéltem. Nem vagyok nagy ruhaszakértő én sem, de elég sok anya-lánya vásárláson vettem már részt ahhoz, hogy ezekről legyen valami fogalmam. Kicsiként nagyon élveztem a vásárlást, annak is a próba részét. Mindig úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, amikor végigvonultam a szüleim előtt, egy kislánynak pedig ez a legjobb érzés a világon. Azóta inkább nyűg az ilyen program, mert mindenkinek más elképzelései vannak. Anyu a saját stílusa szerint öltöztetne, apu eldugna egy zsákba, hogy semmiképp se égjek le vagy fázzak meg, Olivérnek meg minden mindegy, csak menjünk már enni. Emiatt már fárasztóbb, de jóval kalandosabb a dolog.
- Szerintem nincs talár. Az biztosan növelné a súrlódást - ráztam meg a fejem, és elképzeltem, ahogy Lau egy navis jelképpel ellátott talárban próbálkozik az úszással. Vicces látvány lehetne, de gondolom nem arra hajt, hogy az ott lubickoló pár embert jobb kedvre derítse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. április 8. 19:10 | Link

Kicsike | nyuszisan | zene

Minden rivaldafény az övé. Drága csipkés ruhája tükrözi a bár színeit, ő pedig a zene ütemére mozog. Beleéli magát, kihívó mosollyal illeti az őt figyelőket. Sokan be sem vallanák, valójában mennyire érdekli őket a női ruhákban fellépő férfi.
Lassan vonul le a színpadról, körbesétál a nők között, hosszú ujjaival végigsimít egy-egy borostás arcot. Mintha nem lenne célja, mintha véletlenül választana ki a vendégek közül egy lányt. Ők azonban tudják, egymás miatt érkeztek. Bagoly váltott baglyot, nem ez az első, hogy némi minőségi időt töltenek együtt.
Szavak nélkül, távolságtartó arckifejezésével járja körbe Francit, leguggol előtte, majd nőket meghazudtoló kígyózó mozdulattal egyenesedik fel. Szemében az az érdeklődés csillan, ami mindig, ha valahol összefutottak az évek során. Nem mondhatni, hogy túl gyakran sodorta őket egy helyre az élet, de mióta megtudta, hogy egy országban élnek, többször invitálja a bárokba, mint másokat.
Újból és újból körbetáncolja, közben másokra is vet egy-egy pillantást, de figyelme javarészt a nőre irányul. Közel hajol arcához, nyom az arcára egy csókot, mellyel rúzsfoltot hagy ajkai helyén. Mások nagy valószínűséggel nem is sejtik, hogy ez az egész este ma neki szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 8. 19:22 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Meg se fordul a fejemben, hogy az, ahogy a vásárlásról beszélek bárkinek is rosszul esne. Hiszen nem azt akarom hangoztatni, hogy idióták, akik shopping-mániásak, hanem csupán azt, hogy én nem vagyok ilyen. Tény, hogy képtelen vagyok megérteni őket, hogy nekik abban mi a jó, de attól még csinálják nyugodtan. Ha nekik úgy jó. Csak engem ne akarjanak belerángatni állandóan. Hébe-hóba még elmegy, annyit kibírok.
- Sokat segítettem, igaz? – kérdezem kicsit szomorkásan, hiszen tényleg elképzelésem sincs, hogy mit szeretnék. Néha úgy érzem, hogy mostanában ez az érzés elég gyakran elfog. Rengeteg ismeretlen helyzetbe kerülök, nem tudom, hogy mit kéne várnom, mi a normális és mi nem az. Kicsit aggaszt a dolog.
- Hát, egybe részes még sose volt rajtam. Azóta nem volt rajtam fürdőruha, hogy kinőttem a gyerekkori fodros fürdőbugyim. A bikini legalább hasonlít arra, amiket már egy ideje hordok. – halkabbra veszem a hangom, egyrészt mert tényleg minket bámul az egész bolt, másrészt meg mert eléggé cikinek érzem, azt amiről beszélek. Mégis milyen lány az, aki ennyire járatlan ezekben a témákban?
- Nem feltétlen kell a hasamat eltakarnia, csak, csak ne úgy nézzek ki, mint aki a sarkokon ácsorog pénzkereseti céllal. A mintás az jó, az vicces, vidám. A felesleges tartozékot meg maximum levágom, ha mégse tetszenek. – vigyorodok el a rongyi láttán, amit elém rak. Tudok hihetetlenül extrémen öltözködni, a szekrényem mélyén ott van még az összes lógós, tépett, szakadt, gyöngyös és hasonló díszítésű ruhadarab, amit korábban hordtam. Mostanában viszont valahogy jobban adok arra, hogy hogy is nézek ki. Nőies ruhákat hordok, vagy legalábbis igyekszem. A lábam megmutatása sem okoz túl nagy gondot, vagyis néha igen, de alapvetően nem annyit, mint korábban.
- Valami olyat szeretnék, ami illik hozzám, amiben csinos vagyok, és amiben ha meglát… - kezdem zavarodottan a mondatot, majd elharapom, ahogy rájövök, hogy mit is szeretnék. Nem, nem, nem. - … nak, amiben ha meglátnak, akkor nem röhögnek ki, de nem is okozok túl nagy feltűnést, és békén hagy mindenki.
Talán sikerült megmentenem a menthetőt a gyors korrekciómmal, viszont határozottan úgy érzem, hogy semmi értelme nem lett annak, amit mondtam. És a fülig piruláson se tudok sokat javítani. Felkapok egy fura darabot, ami alul bugyi, felül meg valami topszerű. És máris sikerül ezzel kizökkentenem magam a tépelődésből.
- Pedig akkor senki se érezné úgy, hogy felbátorítom bármire is. Ez micsoda? – igyekszem nem túl zaklatottan nézni Dankára, végül is tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit is szorongatok a kezemben. Pedig épp az imént sikerült kimondanom, hogy mi is az igazi bajom ezzel a fürdőruhás-bikinis dologgal. Félek. Félek attól, hogy olyan helyzetbe hozom vele magam, mint akkor, amikor kicsi voltam, amikor… Laura, elég!

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. április 9. 12:49 | Link

My shining star

xFrancoska |éjszakaipillangó

Nem egészen így terveztem a hétvégém, de ugye az élet nem kíváságműsor. A ZH-m eredménye katasztrofális, semmire nem jó, kuka, ennyi, a tárgyam úszott. Nem mintha meghatna, nem vagyok túlzottan motivált, hogy jobban tanuljak. Helyette inkább koncertekre járok, disznót sétáltatok és igyekszem úgy tenni, mint aki k.rvára élvezi az életét. Több-kevesebb sikerrel. Azt hiszem, erre mondják, hogy hedonista? Végül is, egy fokkal jobb, mintha csak szimplán gyűlölném az életem.
Az első levélváltáskor valahogy meglepett, hogy Quinn és én egy országban vagyunk. Aztán egyre többet futottunk össze, itt-ott, mondhatni jól megértettük egymást. Most is éppen végigvágok az utcákon, hogy elmenjek megnézni, ahogy táncol. Nincs már korán, elég kihalt is a környék, kivéve a szórakozóhely környéke. Itt hallani a kiszűrődő zene moraját, ahogy soron kívül beslisszolok a biztiőr mellett, majd egy viszonylag jó helyre ülök le, kérve is egy italt. Végül is, mi bajom lehetne? Az én szerveik már viccből sem tennének jót semmilyen páciensnek, a donorság ugrott. Szomorú. Inkább követem a szememmel az események folyását és kissé el is mosolyodom a nyuszijelmez és az ismerős arc láttán. Aztán egyre közelebb kerül, én meg csendesen fel is nevetek, kósza érintéssel nyúlva csak a derekához, nem hiányzik semmilyen helyi szabály megszegése. Még a végén repülök a helyről.
- Csini vagy ma. Is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. április 17. 16:30 | Link

Kicsike | nyuszisan | zene

Nyilvánvaló, hogy élvezi a rivaldafényt. Mintha színpadra született volna, a vérében lehet. Régen el is képzelte, hogy szülőanyja táncosnő, vagy színésznő lehetett, híres és gyönyörű, mostanság viszont már nem érdekli ez a fantáziálás. Csinálja maga és majd Manó mondhatja az apnyujára, hogy milyen szép...előadó volt.
- Igyekeztem a kedvedért - somolyog válaszul, majd kezét Franci kezére rakja a derekán. Kivételesnek kell lenni ahhoz, hogy hozzáérjenek a művészhez, de ő az, nagyon is. Talán bármi megengedett.
A következő mozdulatnál a mellettük elhaladó pincérnő tálcájáról levesz egy poharat, nem nézi mi van benne, a vendégének adja. Nehogy kiszáradjon ott neki.
- Van egy ugyanilyenem. Neked jobban áll - finom mozdulattal húzza meg a nő ruhájának vékony pántját és az visszapattan a bőrére. Quinn mosolyog, s tovább táncol a változó zenére. Minden mozdulata, minden pillantása az előtte ülőnek szól.
Rengeteg emberrel veszi körül magát, de talán a felének a nevét sem tudja, nem hogy olyan fáradozásokat tegyen értük, mint a kapcsolatvétel. Keresik ők maguktól, aki nem, ahelyett pedig keres újat. Mindig akad, elég csak egy estét eltöltenie egy bárban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 23. 16:11 | Link

Lau
- Már ez is több, mint a semmi - válaszoltam neki, miután észleltem, hogy kicsit szomorkásan ingatta a fejét. Emiatt nem kell aggódni, még senki nem maradt fürdőruha nélkül, a faluban pedig van még egy csomó bolt ahová bekukkanthatunk, ha itt nem találunk semmit.
- Tehát akkor mintás bikini jöhet. Nézd, ott van egy kacsás! - kaptam le még egyet, a lógókkal tarkítottat pedig visszatettem a helyére. Tudtam, hogy érti a viccet, és mosolyogva lóbáltam magam előtt a halványkék alapon úszkáló sárga gumikacsás csodát. - Ha ez nem tetszik, úgy látom, van ugyanilyen sötétlilában - álltam lábujjhegyre, hogy ellássak a válla fölött. A legtöbb diáktársam még mindig magasabb nálam, megszoktam, nem is zavar, de most jól jön a nyolc év balett, amikor végig spiccben kellett tartani a lábam. Ágaskodás közben megpillantottam egy nőiesebb darabot is, ami kék-fehér csíkos volt. A barátnőmet kikerülve léptem az állványhoz és leszedtem róla a darabot.
- Ugyan ez egyberészes, de szerintem szép - tartottam magam elé. Nem akartam kényszeríteni, hogy azt vegye meg, még csak a siettetés sem állt szándékomban. Próbáltam segíteni neki, hiszen azért mentem el, és hátha legalább egy kis iránymutatást szerzett abból, amiket mutogattam. Ha mást nem, legalább azt, hogy mi nem tetszett neki. Reméltem, hogy megtanulta már, hogy nem sértődöm meg akkor sem, ha nem azt a darabot választja, amit én néztem ki, hiszen neki kell hordania és a végső cél mindkettőnknek ugyanaz.
- Aha, ez nem is lesz nehéz. Jó alakod van, csak olyan darabot kell találnunk, ami ott takar ahol kell. Hidd el, találunk valami csinosat - feleltem, és próbáltam felfogni a hallottakat. Nekem sosem volt ilyen problémám, csak felvettem, ami tetszett és nem zavart ha néztek, de az ellenkezője sem. Lau kicsit más kaliberű, ő szeret csinosan elvegyülni.
- Ez is fürdőruha. Csak a tervezésénél a kényelem volt a fő szempont, nem a kinézet. Olyan, mint a sportmelltartó szárazföldre - magyaráztam neki, miközben tovább bolyongtam a sorok között. Még sohasem próbáltam olyan darabot, de ha tényleg sportmelltartóhoz hasonlít, akkor Laura helyében én azt választanám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 23. 18:01 | Link

Nérel Danka
#Üstösd || #kviddicsbolondok || #katt



Vidáman bólogatok a kérdésére. A pályán egymás ellen játszunk, de máskor lehetünk barátok. Jó érzés, hogy itt nincs akkora rivalizálás, mint az előző sulimban volt. Akkor még a folyosón is nehezen mentünk el egymás mellett, nem hogy egy teljesen idegen faluba menjünk el együtt.
- Igen, elég nehéz bejutni egyébként. A tesztelőknek is ugyanolyan jóknak kell lenni, mint maguknak a játékosoknak, másképp nem érne semmit a munkájuk. Ráadásul Japánban ez még nehezebb... - kicsit elszomorodok, ahogy mindig, amikor arra gondolok, hogy ott elégetik a seprűket minden vesztes meccs után. Ez egy nagyon barbár szokás, Harunak rengeteg munkája ment már kárba. Egyszerűen nem fair a rendszer.
- Igen, Bojarski prof is azokról tanít. Gondolom nem véletlenül ez az előírt - megvontam a vállam. Valószínűleg az elfelejtett cselek túl veszélyesek voltak, de a mai fiataloknak is meg kellene adni a lehetőséget, hogy tovább fejlesszék. Annyira sok csodálatos dolgot kitalálunk mi is, pont a Navine csapatában csinálták meg először a Czettner-fordulót, amit az egyik legcsodálatosabbnak találok mind közül. Merész, életveszélyes, de zseniális.
Jártam már korábban is kviddics szaküzletben, de ez más volt. Nagyobb, világosabb, csodálatosabb.
- Szerinted van különbség a mennyország és ez a hely között? - kérdeztem hangosan gondolkodás nélkül. Mindegy, melyik nyelven mondom, egyszerűen elvarázsolt.
Előre léptem, igyekeztem nem túlságosan elveszettnek tűnni. Másokat is érdekelhetett az akció, mert nagyon sokan voltak az üzletben, az eladókat folyamatosan lefoglalta valaki. Varázslatos lehet itt dolgozni.
- Úristen Danka, ezt meg kell nézned - intettem a lány felé vigyorogva, amikor rátaláltam egy olyan tisztító ruhára, ami ha minden igaz, még a seprű végén is lesimítja az esetleges ferdüléseket károk nélkül. A leírása szerint még a legapróbb szálkákat sem töri le, elég egyszer használni, máris úgy fog kinézni a seprű, mint újkorában. Tuti kell egy ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 24. 19:19 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Halványan elmosolyodom a vigasztalást hallva. Lehet, hogy nekem semmi támpontot nem ad, amit elmondtam, de talán neki igen. Vagy legalábbis idővel úgy is kiderítjük, hogy melyik darabok legyenek. Mert abban biztos vagyok, hogy nem egy fürdőrucit veszek meg, ha már eljutottam ide.
- Kacsás?! – hördülök fel, majd rápillantva a fantasztikus darabra nem bírom megállni, hogy ne kezdjek el vihogni. Komolyan van olyan, aki felvesz ilyet? Oké, biztos hogy van, de furcsa elképzelni egy korunkbeli lányt egy ilyen darabban. – Unikornisos nincs? Az legalább navis.
Vihogva csóválom a fejem a sötétlila és a halványkék darabokat nézegetve. Persze csak vicceltem az unikornissal, de van egy olyan sejtésem, hogy az tuti sikert aratna. Navinés, naná hogy. Kár, hogy nem áll szándékomban ilyeneket venni. Mindenesetre határozottan jó ötlet volt Dankát elhívni, ő keres, kutat, úgy mint aki tudja is hogy mit csinál és tessék, talál értelmes darabokat, sőt határozottan szépeket is.
- Tényleg jól néz ki! Sőt, még el is tudom benne magamat képzelni! – bólogatok nagyokat, és bele is teszem a lábamnál heverő kosárba. Valószínűleg az eladó hozta utánunk, ugyanis elfelejtettem venni egyet, amikor beléptünk. De most milyen jól jön! Belerámolok majd még pár darabot, aztán jön a legrosszabb rész … a próba. Aztán ezt el is felejtem egy pillanatra, amikor jön a dicséret. Belepirulok és persze fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom, kell egyáltalán mondani erre valamit? Végülis is pusztán genetika az egész, nem csinálok semmit, hogy úgy nézek ki ahogy.
- Nem úgy néz, mint amiben lehet normálisan úszni. Mármint ez a rész, ami lelóg a hasamra az zavaró, hogy mozog nem? – kérdezek rá inkább az aggályaimra, félresöpörve a kinézetes gondolatokat. Aztán összevont szemöldökkel nézek a lányra.
Tényleg, azt mondtam, hogy úszni tanulni megyek? Nem csak ilyen vízben ejtőzés meg ilyenek, hanem úszás. Szóval jó lenne, ha minden ott maradna ahol kell. Egyszer hallottam, hogy az egyik osztálytársnőmnek lejött a bikinifelsője, amikor elrúgta magát a medence széléről. Na, ilyet nem szeretnék. Ja meg ilyen kitömött darabokat se. – bökök rá egy nagyon szivacsos darabra, a felirat szerint valami push-upos cucc. Nem tudom mi az, de nem tetszik. Melltartóba se szeretem az olyanokat, a merevítő az még csak-csak elmegy, de igazából azt is nagyon ritkán veszem fel.
- Azt amúgy tudtad, hogy a mugli világban csak több számmal nagyobb ruhákat hordtam? Itt kezdtem el normalizálódni ruhaügyileg. Hű, nézd, ez szép! – mondom miközben nézegetem a darabokat. Egy sima fekete darabot, amit ahogy nézem mindenhol madzaggal kell megkötni a kosárba pakolok, ez annyira kis szolid egyszerű, hogy tuti jó lesz. Aztán felmutatom azt amire rávágtam hogy szép, sok sok apró vízszintes csík fut a háromszög részén meg a bugyin is, mindenféle vidám színben. Kíváncsian várom a véleményét, hogy szerinte ez mennyire illik hozzám.
- A fiúknak mennyivel egyszerűbb! Felkapnak egy rövidnadrágot és kész is. Nincs ennyiféle választék.- bökök az állammal a pasirészleg felé, majd rögtön mellette észreveszem a vízisporthoz kitalált darabokat. Szörfruha, na tessék, ilyesmit akartam először. Ha jól látom ott vannak valami női shortok is, szupi, olyan kell. Ha nem is vízbe veszem fel, de kell és kész.
- Te is veszel valamit ha már itt vagyunk? Biztos könnyen találsz magadnak. Elvégre jobban nézel ki, mint én. – kérdezem meg a lányt, hozzátéve a véleményemet. Dankában van valami, nem is tudom, különleges. Ránézésre is, de a személyiségére is értve. Legalábbis én így érzem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 1. 02:28 | Link

My shining star
xFrancoska | éjszakaipillangó

Összességében nem az esetem ez a hely, nem különösebben éreztem soha sükségét, hogy táncoslányok - vagy éppen fiúk, ugye egyenjogúság van -, tekeregjenek az ölemben, de Quinn más volt, ő olyan... különleges. Hamarabb kiszúr, mint azt bárki gondolta volna, pedig nem voltam semmilyen szinten extrém, a hajam is csak hátrazselézett, szőke volt. Sehol egy cseresznyevirág színű lobonc.
- Csak nekem? - szalad fel a szemöldököm, szélesen elvigyorodva, holott sejtem, hogy jóval több van a háttérben annál, hogy ő most csak a kedvemre akart tenni. A munkáltatójának is biztos van beleszólása.
A tenyerem jólesően simul a derekára, míg a másikkal végigsimítok a felsőtestén, de nem sokkal később a kezembe nyomja az italt, amit én szó nélkül el is fogadok. Nem vagyok reklamálós fajta, inkább csak a töménybe kortyolok kicsit.
- Szeretnéd, ha felvenném neked? - kuncogok fel játékosan, összerezzenve a ruha pántjának visszacsapódásától. Minden kis mozdulatban látszik, hogy figyel rám, én pedig hasonlóan teszek, mielőtt pimasz vigyorral csúsztatnám az ezrest a ruhája pántja alá.
- Meddig dolgozol ma, Honeybunny? - kérdezem, a tekintetem el sem szakítva tőle. Más sokat megtenne azért, hogy annyira figyeljen rá, mint rám. Én megértem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 1. 11:23 | Link

Mei
- Azt hiszem kissé beszűkült a látóköröm a játékosra és nem gondolkodtam azon, hogy mennyi embert kell megmozgatni ahhoz, hogy egyáltalán pályára mehessen a csapat - gondolkodtam hangosan Mei mondatai után. Én mindig csak játékos akartam lenni, pedig ha ez befuccsol akkor még nagyon sok mindent csinálhatok a kviddiccsel.
- Pedig biztosan sokat tanulnánk ezekből - bólogattam, holott pontosan tudtam, hogy szabályellenes lenne ilyen veszélyes manővereket tanítani. Nem csak a gyakorlottabb kviddicsesek lenne nagy falat, de ha a kalandvágyó többiek is kipróbálnák abból egészen nagy káosz alakulhatna ki. Most is tanulunk cseleket, de azokat nem próbálgatják olyan nagy számban, de értem, hogy a veszélytől tiltanak, hiszen az újdonságokra sokkal több embernek fáj a foga, mint mondjuk egy bejáratott Vronszkij-re. A műbukás is nagyon nehéz, cserébe hihetetlenül látványos, és az is látszik, hogy mekkora esélyed van megsérülni. Ezt már csak a legnagyobb fanok kezdik el ilyen fiatalon.
Nagyokat pislogva léptem be a boltba. Szerintem még sosem jártam szaküzletben, vagy legalábbis nagyon kicsi voltam. A legtöbb dolgot vagy az iskolától kapom kölcsön, vagy megrendelem, hiszen azt kevésbé tudják nyomon követni a szüleim. Olyankor nem kell kikérőt írniuk, én meg csendben megszerzem ami kell. Most sem tudják, hogy kviddicses holmikért jöttem, csak aláírták a papírt, és a falu nevére kérdeztek rá. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy ez nem hazugság, hiszen nem érdeklődtek, hogy miért jövök Üstösdre, de azért van egy kis bűntudatom.
- Erősen kétlem - forgattam a fejem, hogy mindenhová ellássak. Nagyon sokan voltak odabent, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán maradt valami nekünk. Ám a méreteket elnézve, akár Európa összes kviddicsjátékosa vásárolhatna itt, mindenki megtalálná a neki való árut. Magamhoz kaptam egy kosarat, hogy amint meglátok valamit, magamhoz tudjam venni.
- Azta - ámultam el, amint újra Mei mellé léptem és elolvastam a termék leírását. Ő hamar megtalálta, amit keresett, de én még nem voltam biztos abban, hogy mit is szeretnék pontosan. Egy nehezebb kvaff például nem lenne rossz ötlet, hiszen ha azzal gyakorlok és megtanulom azt bedobni, akkor a hivatalossal már aligha hibázhatok. Közben a sorok között mászkáltam és a kihelyezett csodákat vizslattam, hátha találok valamit, ami nélkül hirtelen nem tudtam volna élni.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. május 1. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 1. 12:32 | Link

Lau
Szélesebbre húztam a mosolyom, amikor barátnőm is eleresztett egy szerény mosolyt. Szeretem, amikor mások jól érzik magukat a környezetemben és bár tudom, hogy Laurának nem a vásárlás a kedvenc elfoglaltsága, de ezt is el lehet egy kicsit viccelni.
- Unikornis? Jó ötlet - kacsintottam egyet, amíg visszatettem a darabokat. Olyan jó volt hallani, ahogy Lau nevet. Három évünk alatt nagyon a szívemhez nőtt, már szinte családtagként tekintek rá. Kicsit olyan nővérfajta nekem, okos és szép, amikor kell, segít összeszednem magam és bármiben számíthatok rá. Ahogy ő is rám. Jó tudni, hogy legalább egyvalaki van a kastélyban, aki mindig mellettem lesz. Örültem magamnak, amikor a lány elvette tőlem a fürdőruhát és berakta a kosárba, és annak is, amikor saját maga kezdett el pakolni. Tudtam én, hogy rá fogunk találni a kellő darabokra.
- Öhm, szerintem nem tudom. Vagyis én a hagyományosban bíznék a leginkább - feleltem, de egy kicsit összezavart. Én mindig egyberészeset hordok, az egyszerű és ha jót fogsz ki, akkor szép is.
- Nem mondtad. Azt hittem, valami elemi mágiás cucchoz kell. Mondjuk lelocsolnak egy kádnyi vízzel, neked pedig meg kell állítani, hogy rádzuhanjon. Tényleg, tudsz ilyet csinálni? - néztem rá kíváncsian. Én tökre azt hittem, hogy elemi mágia fog történni, de lehet csak azért, mert nekem nincs ilyen képességem, így meg nehéz elképzelni, hogy mit csinálhatnak vagy gyakorolhatnak olyankor, amikor Lau eltűnik vizezni.
- Nem, ezt sem tudtam - nevettem el magam egy kicsit. Mindent elmondunk egymásnak, de a múltról nem beszélünk gyakran, az úszás pedig csak a fürdőruha választással jött, én viszont nem kérdeztem rá. - Azok egyáltalán kényelmesek voltak? Mármint nem volt rossz, hogy rálógott a kezedre az ujja meg ilyenek?
- Tényleg az - bólogattam hevesen. Illene is hozzá, mert olyan kis bohókás. Tetszett benne a sok szín, az elképzelés sem volt túl kirívó, a színválasztás dobta fel az egészet. Mosolyogva hallgattam a véleményét.
- Cserébe viszont mi szebbek vagyunk a strandon - mosolyogtam tovább. Illetve mi dönthetjük el, hogy mit mutatunk meg magunkból, milyen típust akarunk felvenni, hiszen a választék is nagyobb. Az mondjuk tény, hogy nehezebb is választani.
- Oh, köszi, de nem hiszem, hogy jobban nézek ki nálad - pirultam el egy kicsit. Laut mindig olyan belevalónak láttam, ő nem volt annyira bolondos, mint én, és ez mindenben meglátszott. A döntéseiben, a stílusában és a modorában is. - Nem tudom, ha találnék olyan nadrágot, ami a sokáig seprűn való üléshez kényelmes, akkor azt megvenném - válaszoltam végül. Már hozzászoktam és nem is zavar, de a hosszabb edzésekhez vagy meccsekhez tök jól jönne egy ilyen.
- Meg egy ilyen nagy, overallos pizsit is elfogadnék unikornisos kiadásban - lelkesedtem, amikor hirtelen ez is eszembe jutott. Imádom az ilyeneket, csodálkozom, hogy nekem hogyhogy nincs még ilyenem. De ha ebben a boltban nincs ilyen darab, akkor nem ráncigálom át a barátnőmet máshová, hiszen annyira azért nem kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 1. 20:14 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Mindjárt gondoltam, hogy az unikornisos butáskodásom tetszeni fog neki. Igazából már egész jól tudok könnyed laza hangon cseverészni, na meg viccelődni mindenfélével. Kellemes érzés, és nagyon de nagyon jó újra és újra rádöbbenni, hogy mennyivel jobb lett az életem a suliban. Barátokat találtam, családot találtam … oké jó nagyot, jó zajosat, jó komplikáltat de végül is családot. És még a komfortzónámon is lazán át tudok trappolni, csak a megfelelő társaság kell hozzá. Mint a ruhavásárláshoz Danka. Testvér híjján nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen érzés is lehet a testvéri szeretet, de valami hasonlónak gondolom, mint amit a lány vált ki belőlem.
- Oké. – kuncogom el magam a határozott válaszára, magam is hányszor mondtam már ezt neki különféle szituációkban. – Á, eszem ágába sincs ilyet felvenni. Vagy legyen ott valami, vagy ne, de ne lengedezzen.
El is engedem rögtön a tankinit, már a nevét is tudom, hiszen a semmiből mellettem termett az eladóhölgy és sápítozva dícsért, hogy milyen jó ízlésem van. Szerencsére bejött a boltba még pár ember mielőtt bármit mondhattam volna. Kezemmel végigsimítok pár fürdőrucin, mindig is szerettem az anyaguk fura tapintását, de igazából nem akarok pont ezekből választani. Próbálom rendezni magamban, hogy mégis milyet is szeretnék.
- Miért kéne ahhoz fürdőruha? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, aztán eljut a tudatomig a magyarázata és a kérdése. Biccentek egyet, jelezve, hogy már értem a dolgot. – Tudok persze, de ha véletlenül rám is ömlene egy kádnyi víz akkor se lenne semmi gond. Meg tudom szárítani magam elemi mágiával. De ezeket akkor is meg tudom csinálni, ha nem engem céloznak meg hanem mondjuk téged. Úszni nem tudok, vagyis mágiával most már minden további nélkül, de rendesen nem. Gondoltam megtanulok.
Végül is jogos a gondolkodásmódja, nem valami sokat meséltem eddig arról, hogy miket tudok, vagy miket tanulok. Se neki, se másnak. Csupán a bűvész trükk részét szokták látni, amikor szórakozásból csinálok valamit az elemmel. Vagy Benito lekötésére. És tessék, már is kiderül, hogy még egy dolgot nem mondtam el neki. Ha így folytatjuk lesz ez még több is.
- Elképesztően kényelmesek voltak! Úgy képzeld el mintha hetekig csak testhez simuló ruhába lehetnél, majd egyszer csak adnak neked egy melegítőt. Szinte sírva fogsz belebújni az örömtől, hogy de jó! Nem szorít sehol, nem tapad kényelmetlenül, áh, nagyon imádtam. És a legfontosabb, hogy takart. Rendesen. Az ujját fel lehet hajtani, ha zavarja az embert, én szerettem ha csak az ujjaim vége kandikált ki a pulcsi ujjából. Lehet, hogy a hétvégékre előkotrom őket. – áradozok a kedvenc kopott, elnyűtt, rojtosra hordott ruhadarabjaimról. Persze a legtöbb ember nem így vélekedik róluk, de ez az én véleményemet nem változtatja meg.
- Inkább te. Én nem. A strandon túl sok az ember, dehogy megyek én oda ennyi ruhában. – csóválom meg a fejemet, majd legyintek egyet, amikor nem ért velem egyet a kinézetével kapcsolatban. Nem most fogok belemenni, hogy miért téved, szerintem. A pirulásából kiindulva ő se épp erről szeretne beszélgetni.
- Megkérdezhetjük az eladó hölgyet, hogy nincs-e valami speciális kviddics nadrágjuk. De azt hittem, hogy ki vannak párnázva rendesen a seprűk, pont amiatt, hogy nagyon kényelmesek legyenek. – tuti, hogy valami ilyesmit olvastam, de persze nem mélyedtem bele annyira a témába. A kviddics és a seprűlovaglás nem az én világom. Hanem Dankáé. És ahogy hallom a fura pizsik is, amik a legnagyobb meglepetésemre még nekem is szimpatikusnak hangzanak.
- Pizsi overál? Nem is rossz! Bár ha találnánk valami cuki unikornisos pizsamát azt én is vennék! Ha nem itt, hát máshol! Poénos lenne abban ottalvósozni Thoma … - hirtelen elhallgatok és zavart arcot vágok. Hoppá, na mit nem mondtam a több még nem elmondott dologról? Nos ez is egy olyan … nem mert olyan nagy titok lenne, hanem mert még nem is kértünk engedélyt rá, szóval az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Megköszörülöm a torkomat és igyekszem a lehető legnormálisabb hangon folytatni a társalgást.  – … szóval jó lenne egy olyan.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. május 1. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 5. 20:53 | Link

Lau
- Te tudod - emeltem fel a kezeim, mintha védekezni akarnék. Örültem, amikor Laura elhívott vásárolni, de nem gondoltam, hogy ilyen vicces lesz. Pedig ismerhetném már annyira magunkat, hogy mi mindenből poént csinálunk, nemhogy a ruhákból, főleg ha néhányuk ilyen nevetséges.
- Wow, ez azért elég menő - szaladt ki a számon az első gondolatom. Mindig csodálattal figyeltem azt a pár trükköt, amit a szobatársam mutatott. Az alapokat én is tudtam a képességről, például hogy barátnőm tudja formálni, színezni és mozgatni a vizet, de itt valahogy le is maradtam. Sokáig furcsa volt a képessége, ám hamar rájöttem, hogy ez így fair, Laura tudja manipulálni a vizet, én pedig szinte bármit megcsinálok egy seprűn. Jó, hogy neki is van egy hely, ahol jól érzi magát. Legalábbis nagyon remélem, hogy vizezés közben kiad magából mindent.
- Ú, jól hangzik. Ha megkeresed őket, majd mutasd meg! - kértem meg a hosszú beszámoló után. Tényleg érdekelt, hogy az milyen lehet, hiszen én a fél életemet szűk ruhákban, a másik felét meg talárban töltöttem. Az edzésekre is szűk ruhákat veszek fel, tulajdonképpen csak olyanok kaphatók minden üzletben. Értem én, hogy sporthoz kényelmesebb, és a súrlódást is csökkenti, de például télre vagy esőbe jobban jönne valami meleg és nagy, amibe bele lehet burkolózni. Ilyen szinten értem Laut, de nehezen tudnám elképzelni magamat nagyobb ruhákban, mint ami a méretem. Nem tudom, hogy én miért szoktam hozzá ennyire a feszülős dolgokhoz, de nekem már szinte ez kényelmes. Nem kell bajlódni azzal, hogy feltűrjem az ujját vagy a nadrág szárát, egyszerűen felkapom és mehetek is.
- Pedig szerintem a strand jó hely. Lehet fagyit enni, úszkálni a vízben, napozni, homokvárat építeni vagy egyszerűen csak feküdni - soroltam, holott biztos voltam benne, hogy ő is tudja, mit lehet csinálni a strandon. Egyszerűen csak annyira szerettem a nyarat és a vizet. A családommal minden nyáron kijártunk, kis idő után, már Olival ketten is elengedtek minket. Nekem a strand egyszerűen a boldogság fogalma. Egy csomó minden más mellett, mert én bizony nagyon sok dolognak tudok örülni.
- Nekem inkább az üléssel van a baj. Még egy trónon is fárasztó sokáig ülni. Hát még képzelj el engem, sokáig ülni - nevettem fel egy aprót, ahogy magamra gondoltam és az egy helyben maradásra. Órákon sem bírom ki, de a kviddics eléggé elveszi az eszem ahhoz, hogy olyankor ne azon kattogjak, mennyire jól esne most egy cigánykerék vagy spárga. Ha nem szeretném ennyire ezt a sportot, biztosan hasonló gondolatok kavarognának a fejemben. - Erre a problémára viszont nem megoldás a még puhább nadrág. Attól még ugyanolyan nehéz ülve maradnom - ráztam a fejem. Azért elég gyakran előredőlök, hogy legalább a fenekem ne kényszerüljön annyi üldögélésre, néha kicsit erőteljesebben is huppanok vissza a seprűre, mint kellene. Meg ezek iskolai tárgyak, azok mindig kicsit leamortizáltabbak, pedig azért nagyon figyelnek ránk. Ha lenne merszem, kérnék apáéktól egy saját seprűt, de attól a beszélgetéstől nagyon félek. Annyit viszont soha nem tudnék összegyűjteni, hogy én vegyem meg.
- Ugye? - kérdezek rá rögtön, és csak ezután esik le, mit is mondott Laura. - Ottalvósozol? Thomas-szal?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 6. 11:02 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Kicsit meghökkenek a védekező mozdulaton, de szépen rájövök, hogy aggodalomra semmi ok. Senki nem értett félre semmit, nem mondtam semmi bántót. Azt hiszem. Dankának se tetszett az a ruha, legalábbis úgy tűnt.
- Meg elég ijesztő és veszélyes is tud lenni. Főleg ha elvesztem az irányítást. – avatom be a lányt az aggasztó dolgokba. Utóbbiról eddig egyedül a profnak beszéltem, ő ugyan mondott olyat, amivel tudom kezelni a dolgot, elvileg. De gyakorlatilag azért korántsem biztos, hogy sikerül is. Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy pontosan mi is váltja ki a spontán elemi kirobbanást. A somolygó mosolygásból meg nem jöttem rá. Megkérdezni viszont nem mertem. Szóval most itt tartok, néha félek, hogy mit is fogok tenni.
- Oké, de nem hiszem, hogy tetszenének neked. Vagy legalábbis a legtöbb belőle nem tetszene. – rámosolygok Dankára, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam róla nagyjából milyen az ízlése. Nagyjából.  A nála nagyobb méretű ruhák biztos nem tetszenének neki, viszont az, ami az ő mérete, de mégis lengébb az viszont lehet. Azt sokkal egyszerűbb felvenni is, mint azokat, amiket mostanában hordok. Most gondolkodhatok azon, hogy mihez mi illik inkább, meg hogy ki is nézzen valahogy ugyebár. Régen hol volt ilyen gondom? Egy bő farmer, hozzá egy bő póló és ennyi. Az összes ruhám ugyanúgy állt rajtam, tök mindegy volt melyiket aggattam magamra.
Lassan bólogatok, ahogy ecseteli a strandos dolgokat, fejemben egy ezer éves sláger csendül fel, amitől kis híján felröhögök.
- Fagyi megvolt, fekvés megvolt. A többi nem. Bár igaz, hogy nem is igazi strand volt, inkább stég. Talán majd idén. – felelem neki mosolyogva. Ha a suli olyan tábort rendez, ahol lehet rendesen strandolni akkor biztos kipróbálom ezeket. Jó a homokvár építést talán nem. Abból már kinőttem szerintem. A hintázásból is, de az nem érdekel, akkor is hintázok és kész.
- A közhiedelemmel ellentétben a trónok kényelmetlenek ám. Hm, állva viszont nem nagyon lehet kviddicsezni. – hümmögök még párat, sajnos ötletem sincs, hogy akkor mégis hogyan lehetne könnyíteni a helyzeten. Az érdekes azonban az, hogy eddig nem igazán vettem észre, hogy nagy baja lenne Dankának az üléssel. Jó, ficereg órán, de a fél terem azt teszi, mert semmi kedve ott ülni és tanulni. Eddig fel se merült bennem, hogy neki nem az unalom a baja, hanem, hogy ülni kell. Lázasan kutatok a fejemben valami vidító gondolat után, majd hirtelen felragyog az arcom. Megvan! – Figyu, egyszer kimehetek megnézni, hogyan edzel vagy repülsz vagy ilyesmi?
Még soha nem jutott eszembe, hogy ezt megtehetném, vagy, hogy esetleg Danka szeretné. Mindig igyekszem messziről kerülni a seprűt és a kviddics pályát, de most tényleg szívesen kimennék és megnézném a lányt, abban, amiben a legjobb. Amit a legjobban szeret a világon.
- Most keresünk pizsit is, vagy először próbáljam fel a fürdőruhákat és majd utána? – kérdezek vissza gyorsan ahogy elhangzik pár kérdés. Nem terelni akarom a témát, csupán egy kis időt próbálok nyerni a normális válaszadáshoz.
- Ha beleegyezik a bácsikája, meg a házvezetőnk akkor igen, ott alszom nála. Náluk. Tudod, ő nem itt a kastélyban lakik, tök izgis lesz. – remek, a normális válasz nem jött össze. Danka is nagyon jól tudja, hogy a fiú nem bentlakásos … miért hangzik ez az egész magyarázkodásnak? Hiszen nem nagy ügy … nem olyan nagy ügy. De miért Thomasszal, miért nem Thomasnál? Nem vele alszom ott, csak nála.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 6. 11:59 | Link

Lau
- Nem is tudom elképzelni, milyen lehet az amikor elveszted az irányítást. Jaj, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy főnökösködő vagy, csupán mindig összeszedett - feleltem, majd gyorsan kijavítottam az első mondatom, mert nem úgy hangzott, mint a fejemben volt. Emlékeim szerint neki sosem jutott még eszébe reggel, hogy aznapra van egy beadandója, amihez még hozzá sem kezdett. Velem már megtörtént, kétszer is.
- Egy próbát megér - mondtam, pedig abban egyetértettünk, hogy nem nagy eséllyel fognak nekem bejönni. Furi volt belegondolni, hogy Laurának sikerült megváltoztatnia az öltözködési stílusát. Mármint ha nagyon szeretném, akkor nekem is menne, de nem lehetett könnyű. Az elején biztosan voltak olyan gondolatai, hogy mennyivel könnyebb lenne most belebújni egy óriási ruhába, de nem tette meg. Én valószínűleg egy párszor visszaestem volna, mire véglegesen leszámolok a szokásaimmal. Itt van a példa arra, hogy a lánynak milyen nagy ereje van, így nem is igazán féltem az elemétől. Ha meg valami rossz kezdődne, akkor ott lenne Westwood prof a szakmai segítséggel, én pedig a lelkivel, mert az elemi mágiáról ugyan nem sokat, de Lauról annál többet tudok.  
- A fagyi és a víz a legjobb része. Idén lemehetnénk a Balatonra, ha addig nem borítom ki a bilit, anyáék biztos elengednek. Vagy megkérdezem őket most, és akkor majd tudok erre az engedélyre hagyatkozni - tervezgettem tovább, mint ahogy kellett volna. Már rögtön az engedélyemen gondolkodtam, miközben a barátnőm még azt sem mondta el, hogy egyáltalán kedve van-e hozzá. A Balatonról mindig nagyon jó emlékeim voltak, és ha Laura még csak stégen volt, akkor tök jó buli lenne megmutatni neki a magyar üdülőhelyet. Mondjuk ott sok ember van, de szerencsére nem tapogatnak, úgyhogy elvileg nagy gond nem lehet.
- Akkor még inkább nehéz lehetett - feleltem a trónos tényre. Én azt hittem, hogy minél jobbat akartak az uralkodónak, de ha ő mondja, akkor elhiszem. Még a végén kiderül, hogy a seprűn kényelmesebb létezni, mint egy trónon. Órákon is folyton mozgok, néha felhúzom a lábam törökülésbe, amit a tanárok nem igazán díjaznak, néha az egyik lábamat a másikra rakom, néha pedig hintázok a székeken, a lényeg, hogy öt-tíz percnél tovább képtelen vagyok ugyanúgy maradni. Ha szabad lenne, biztosan a nyakamba is feltenném a lábam, vagy spárgáznék, de az elég furán venné ki magát.
- Persze, amikor csak akarsz. Meccsre is kijöhetsz, ha beindul a szezon, csak olyankor picit sokan vannak, megértem ha az nem jön be. Ha lenne VIP páholy foglalnék neked helyet, de szerintem nincs ilyen. Majd kérvényezem - lendültem bele a témába. Nagyon jól esett, hogy Lau ki szeretne jönni az egyik edzésemre. A legtöbb ember nem szereti, ha nézik, de otthon senki nem lelkesedik azért, hogy ilyen helyzetben lássanak, így meglepetésként ért a kérdés. Vagyis az öcsémnek lenne kedve megnézni engem, de anyuék nem engedik, én pedig nem tudok egyszerre vigyázni rá és a játékra koncentrálni.
- Szerintem előbb próbálj, az fontosabb - bólintottam és lassan a próbafülkék felé vettem az irányt. Sok üres volt, de a választást nyilván a barátnőmre hagytam. Levágtam magam egy puffra és mosolyogva vártam, hogy Laura is elfoglalja a helyét.
- De jó, szurkolok, hogy mindenki beleegyezzen - mondtam, de nem kérdezősködtem tovább. Az ottalvósbulik viccesek, de az engedélyek már nem annyira. Még jó, hogy vásárolni a szünetben jöttünk, amúgy elég gyanús lett volna egy újabb baglyot küldenem Pestre, amiben megkérem a szüleimet, hogy az előző látogatásom után még egyszer engedjenek el Üstösdre. Bár azt nem tudják, hogy múltkor kviddicses dolgokért mentem, a vallatásban egészen ügyesek, én meg túl lelkiismeretes vagyok, ezért egyikünknek sem lett volna előnyös.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 6. 18:45 | Link

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


- Kivéve, amikor nem – nevetek fel az összeszedettségem hallatán. Teljesen összekavart tudok lenni, igaz, ami igaz nem éppen a leckékkel és tanulnivalókkal kapcsolatban. Mindenesetre kifejtem neki, hogy jobban értse mire gondolok. – Hát az olyan, hogy a semmiből eső kezd el esni, vagy jég hála nekem. Úgy, hogy nem én irányítom a képességem, nem én idézem elő, csak jön magától. Mint amikor kitör az emberből a mágia kiskorában és még nem tudja rendesen kordában tartani. Ha valami nagy érzelmi megrázkódtatás ér, akkor például kikapcsolhat teljesen a képességem. Vagy nagy károkat okozhat. Erre van ilyen mágiablokkoló is, szóval ha úgy érzi a prof, hogy gond van, akkor ad egyet, és csak akkor lehet levenni, amikor irányított közegbe vagyok. Én itt még nem tartok, de nem is szeretnék.
Bólintok egyet a ruhatáram feltúrására, ezt megbeszéltük. Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzájuk. Az egy teljesen más korszakom volt, azóta már nagyon nem olyan vagyok. Kicsit olyan érzés, mintha régen csak egy árnyék lettem volna a sötétben. Saját magam árnyéka. Én sem tudtam, hogy mennyi minden van bennem, amíg a napfény el nem oszlatta a sötétséget körülöttem, és meg nem tapasztaltam, hogy milyen is a világ körülöttem. Vagy valami hasonló, metaforákba sose voltam jó. Viszonylag könnyű volt eldobni a régi ruháim, nem okozott nagy gondot, hogy teljesen másképp kell bennük mozogni. A rengeteg karkötőmtől és nyakláncomtól már nehezebben váltam meg. Azokat mondjuk még időnként most is felveszem, csak éppen nem az összeset egyszerre.
- Jól hangzik a Balaton! Vajon akkor is kell szülői engedély, ha amúgy haza se megyek nyárra? Meg ha addigra már nagykorú leszek? Nem a muglik szerint ugyan, de kétlem hogy a mugli világban szükséges lenne beleegyezés egy 17évesnek. – kicsit elbizonytalanodom az engedély miatt, annyira szokatlan, hogy eddig soha semmit nem csinálhattam, erre most itt van kismillió lehetőség és azoktól akik kalitkába zártak még mindig kellene valami beleegyezést szereznem. Röhejes. Maga a Balcsi az remekül hangzik, hogy én hányszor szerettem volna lejutni oda! Szinte már látom is magam előtt a felhőtlen szórakozást, ami ott vár majd.
- A meccset inkább kihagynám, ott túl sok minden történik egyszerre. És ha tök magasan vagy akkor nem is tudnám, hogy melyik vagy te. Másért meg nem akarok aggódni, hogy baja lesz. – vonok vállat az ötletre. A tömeg sem szimpatikus az igaz, de tényleg az hogy én ide-oda kapkodjam a fejemet és próbáljam beazonosítani, hogy most ki kicsoda…áh már most megfájdul a fejem. Annak viszont nagyon örülök, hogy nem utasította el a zseniális támogatási kísérletemet. Ha én sportolnék valamit, amit érdemes lenne megnézni, biztos örülnék neki ha a barátaim velem lelkesednek, vagy legalábbis ott vannak a számomra fontos eseményeken. Az meg hogy a játék jelen helyzetben kviddics…nos, nagy szó ha ott szeretnék lenni!
- Akkor irány a próbafülke! – ez az a rész, amit főleg utálok a vásárlásban. A ruhapróba. De fürdőruhát nem tudok úgy megvenni, mint egy pólót, hogy ránézek és tudom, hogy jó. Szóval marad a szenvedés. Kiválasztom a legszélsőt, ledobom benn a kosaram a földre, majd miután összehúzom a függönyt – kis híján leszakad a lendülettől – nekiállok minél előbb túlesni az egészen. Az egyberészessel kezdem, de hiába nézegetem magam a tükörbe fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem.
- Öhm Danka! Segítenél egy kicsit? – dugom ki a fejem a két függöny közti résen. Biccentek egyet befelé a próbafülke felé, jelezve, hogy ki nem megyek így, jöjjön be ő.
- Szerinted? – kérdezem, és állok ott mint egy rakás szerencsétlenség fülig pirulva. Ha mázlim van nem kér meg, hogy forogjak körbe. Végül is egy hatalmas tükör van mögöttem, látja, hogy milyen hátul a fürdőruha. Egy pillanatra viszont elfelejtem, hogy mit is csinálunk éppen, és zavarodott arcot vágok. Szurkol??
- Öhm, oké. Ha mégse jön össze az se gáz, elvagyunk anélkül is hogy egész éjszaka dumáljunk. – vonok vállat. Végül is a nap nagy részében azt tesszük, amikor mindketten ráérünk. És azért elég hosszúak tudnak lenni a nappalok. Miért kell szurkolni? Ezt szívesen megkérdezném tőle, de hirtelen eszembe jut valami, amitől teljesen ledöbbenek. – Várj, szerinted … nekem is engedélyt kéne kérnem a szüleimtől?
Erre eddig nem is gondoltam, és nem, nem akarok írni nekik ilyesmiről. Igazából semmiről sem akarok írni nekik, de erről aztán végképp nem. Ahhoz, hogy rendes engedélyt adjanak el kell mondanom azt is, hogy kihez készülök. Na márpedig Thomas fiú … eszembe sincsen apámmal fiúkkal kapcsolatos dolgokról diskurálni. Még akkor sem, ha csak barátok vagyunk. Bármit mondanék úgyse hinné el nekem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok