36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. március 17. 18:40 | Link

Konstantin
Március 17., kora délután, Üstösd


Kérdésére nem érkezett válasz, csak a hatalmasra nyílt, szinte rettegő szemek árulkodtak a férfi érzéseiről. Hirtelen forróság öntötte el, pulzusa az egekbe szökött - nyilván a tárgyaláson történt valami, ami mindent megváltoztathat. Bár Konstantin nem beszélt neki erről, pontosan tudta, hol volt a férfi az előző nap folyamán. Nem firtatta a dolgot, ez olyan ügynek tűnt, amit a másik nyilvánvalóan nem szívesen osztott meg vele, ezt pedig tiszteletben tartotta. Majd mindent a maga idejében, ha el akarja mondani, majd elfogja. De az a nézés... az a gondterhelt, kialvatlan és teljesen szétszórt ábrázat szörnyen nyugtalanító érzést keltett benne.
Kérdőn pillantott hát a férfire, amikor az egy viseltes papírlapot nyújtott át neki. Elképzelni sem tudta, mi állhat az irományban, egészen addig, amíg az első mondaton át nem futott a tekintete. Úgy tűnt, egy búcsúlevelet tart a kezében, az első bekezdés után nem is értette, miért osztja ezt meg vele Konstantin, de ahogy szemei tovább falták az üzenet sorait, úgy fogta fel, mit is jelent az egész valójában.
Egy gyerek.
Homlokán baljóslatú ráncok jelentek meg, tekintete pedig szinte elsötétült, ahogy a pergamenre vetett szavakat olvasta. Végeztével egy vegyes érzelmekkel telt pillantás kíséretében adta vissza a levelet a címzettnek. Megnyalta kiszáradt ajkait.
 - Hát... én nem is tudom, mit mondjak.
Ez volt a teljes igazság és ennél őszintébb mondandója aligha akadt volna. Jobb karját a mellkasához szorította, baljával pedig kicserepesedett ajkait kezdte piszkálni. Mereven bámulta a férfi furcsán lógó nyakkendőjét; odabent mintha összedőlt volna a kártyavár.
 - Mit akarsz csinálni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 17. 19:19 | Link

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd


Úgy érzi, szíve egyre gyorsabb, émelyítő dobbanásait az összes helyszínelő hallja. Léna arcát figyeli, a sorokon ugráló barna szempárt, a homlokán elmélyülő barázdákat, és kétes érzelmeiről mesélő száraz ajkait, amit ki tudja ezek után fog-e még valaha csókolni. Gondolatai valahol a világ másik végén, Renée és az aprócska lány körül járnak, akit tisztje és felelőssége volna legjobb tudása szerint felnevelni. Jobbja szúrós állához ér, nedves ujjai sercegő borostáján simítanak végig, mikor Léna elolvasva az utolsó szót is, visszaadja neki a papírt. Bizonytalanul veszi át tőle, tétova pillantást vetve a francia nő kézjegyére. Léna bezárkózó testbeszéde pontosan arról árulkodik, amitől Konstantin a leginkább tartott, és annak ellenére is, hogy megérti a reakciót, szívét összébb rántja a csalódottság.
- Én... - megköszörüli torkát, s egy pillanatra lehunyja szemét. Most már úgyis teljesen mindegy. Elhagyott magabiztossága után kap, s mikor újra az előtte álló aurorra néz, már keresve sem találni a belőle  kibukó mamlaszt. - Mint mondtam Pesten, én nem szeretnék gyereket.
Előző éjjel hosszú órákon át gondolkodott, hogy felkutassa-e Renée-t, és becsületes, régimódi férfiként vele maradjon, hogy neki társa, a kislánynak pedig apja legyen. Aztán valahol a hajnal első fényeivel ő is rádöbbent arra, hogy sem szerető férjként, sem odaadó apaként nem állná meg a helyét. Az a kedves francia fruska, élete első, s ezidáig egyetlen szerelme úgy tűnik, most is okosabb volt nála.
- Célestine talál a lánynak olyan férfit, akit apjának hívhat - ösztönös erőszakossággal beszél, tekintetét végig Lénán tartja, hogy minden egyes rezdülését azonnal elkaphassa. Habár az antikváriumban megbeszélték, hogy gyerekről szó sem lehet, Konstantin tart attól, hogy iménti véleménynyilvánítása ellenérzéseket válthat ki a másikból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. március 17. 20:05 | Link

Konstantin
Március 17., kora délután, Üstösd


Tekintete szinte megolvasztotta a nyakkendő után kipécézett gombot Konstantin ingjén, szívverése fokozatosan lassult, a gondolatok viszont annál gyorsabban cikáztak a fejében. Igen, megfordult a foszlányok között, hogy hátat fordít és elmenekül ismét, ahogy azt hónapokkal korábban egyszer már megtette, de semmi értelme nem lett volna. Nem haragudhatott emiatt Konstantinra. Amikor az a csöpp gyermek fogant, ők még csak nem is ismerték egymást, akkor még egy teljesen más szituációban éltek mindketten. Egyszerűen nem volt joga sértődöttnek és féltékenynek lenni, ezt pontosan tudta. A gondolat viszont, hogy a férfinek is akad egy gyermeke a nagyvilágban egy olyan anyával, aki egyáltalán nem közömbös a számára, megrémítette. Félt, hogy elveszíti, ugyanakkor hálás volt neki, hogy ezt megosztotta vele.
Anélkül lépett közelebb hozzá, hogy felpillantott volna a kemény vonásokkal tarkított, elképesztően vonzón borostás arcra. A gyerektémát elutasító megjegyzésére nem felelt, hűvös, nedves ujjait inkább a legfelső gombra csúsztatta, hogy egymás után a megfelelő helyre igazítsa az egész sort.
 - Nem tudom... talán beszélned kellene vele. Annak a gyereknek te vagy az apja, ha akarod, ha nem.
Szavai némiképp ridegnek tűnhettek, mégis a lehető legnagyobb jóindulattal mondta ki őket. Kezei gyorsan, gyakorlottan mozogtak és a mozdulatsor végeztével, mielőtt visszaejthette volna őket a teste mellé, jobbjával végigsimított Konstantin szúrós arcán.
 - Miattam meg ne aggódj, csak cselekedj szíved szerint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 18. 20:48 | Link

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd


Az a néhány, óráknak tűnő néma perc, míg Léna az inggombját fixírozza, ingerültséget és fokozódó türelmetlenséget ébreszt a férfiban. Nem tudja mire számított, de keserűségre, ami torkát csípi, egy percig sem. Talán arra, hogy a nő egyszerűen hátat fordít neki, vagy, hogy nyomban kihátrál gyermekcipőben járó kapcsolatukból, mire ő ki tudja mit tesz, hogy így vagy úgy, de maga mellett tartsa mindennapi csodáját. Abban az egyben volt csak biztos , hogy a mindig bájos nő sem kiabálni nem fog vele, sem jelenetet rendezni, de még csak egy megérdemeltnek tűnő pofon sem csattan majd el szúrós arcán. A csend, ami közéjük szorul, mindnél veszélyesebb fegyver, ami ellen kevesek vannak felvértezve, és amit nehéz kellőképpen lereagálni. Konstantin sem tudja megszólaljon-e, vagy hallgasson, akár a sír, hiszen ha nem is most hibázott, de az évekkel ezelőtti éjszaka csecsemőképű következménye mikor máskor, mint kibontakozó kapcsolatában bukkan fel. Elgémberedett hátát kihúzza, fáradt sóhajt hagy kibuggyanni száján, és a közelebb lépő auror arcát kezdi fürkészni. A dolgos ujjak elcsúszott inggombjait igazítják, a finom ajkak véleményt formálnak, de az annyira vágyott szemek nem viszonozzák pillantását. A férfi lehajtja fejét, kezeivel átfogja a vékony csuklókat. Nézz rám.
- Nekem nincs gyerekem. Sem fiam, sem lányom. És nem is lesz.
Életében nem mondta ki ennyiszer ezeket a gyötrő szavakat. Végigsimít Léna karjain, majd hagyja, hogy leengedje őket. Ő zsebébe mélyeszti idegtől reszkető ujjait, s mint egy szégyellős kamasz néz le cipői orrára.
- Nyitok neki egy számlát, és támogatom őket anyagilag. Többet nem tehetek - ennyi. Vállai megrándulnak, arcát a helyszínelők felé fordítja. Ha most nem ábrándul ki belőle az előtte álló nő, akkor soha. Nagyot nyel, s felpillant a kedves arcra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. március 18. 22:45 | Link

Konstantin
Március 17., kora délután, Üstösd


Ujjai finoman csúsztak egyik gombról a másikra, ahogy szépen sorban a helyére igazította mindet. Végezetül még megigazította a hetykén lógó nyakkendőt is, amely a férfi nyakába sietősen, szinte odavetve került. Szemeit egy pillanatra lesütötte, mély levegőt vett, amíg Konstantin hűvös kezei végigsiklottak karjain, megállapodván a csuklóján. Legyenek akárhol, akármilyen helyzetben, a hivatalnok olyan szokatlan és heves válaszokat tud kiváltani testéből egyetlen érintésével, hogy szabályosan megrémül saját magától. Azt hitte, huszonnyolc életéve alatt sikerült már kiismerni magát, de mindig tartogatott meglepetéseket saját magának. A szelíd, mégis kifejező simítás valósággal lángra lobbantotta bőrét, arra ösztönözte, hogy minden szót, amit az imént olvasott, kitörölje a fejéből és a gondokat eldobva vesse magát bele újra abba a feneketlen, rózsaszínű tóba, amiből az előbb katapultálni látszott.
Hosszú percek óta először pillantott fel a kedves arcra. A kedves, gondterhelt és végtelenül ideges arcra. Ha megtehette volna, az összes negatív érzés okozta mélyedést leradírozta volna onnan, hogy egy valóságos, szívdöglesztő mosolyt rajzoljon a helyére, de tudta, hogy ez most nem lehetséges. Ez nem egy olyan probléma, amit a szőnyeg alá lehet söpörni egy időre és jobb frissen megvitatni, mielőtt még por leülepszik és végleg elválik egy élet sorsa.
 - Konstantin... - elfúló hangon szólalt meg újra, a férfi nevét szinte sóhajtotta - Az a kislány nem kérte, hogy megszülessen. De ha már így alakult, ne dobd csak így el. Kérlek. Legalább gondold át.
Kérlelő szemekkel nézett fel rá. Hát ez a nap is eljött... A nap, amikor ő kampányol egy olyan gyermek mellett, aki akár a boldogságának útjába is állhat és elveheti tőle az egyetlent, aki fényt hoz számára a sötét éjszaka után.
 - A pénz nem pótolja a szeretetet. Ezt ne felejtsd el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 20. 18:52 | Link

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd


Szótlanul követi Léna törődő, ám számára, aki még a szerelmi kapcsolatok végeláthatatlan kálváriájában vergődik, valahol még nagyon is dermesztő, asszonyi mozdulatait. Végignézi, ahogy a gombok visszabújnak eredeti helyükre, és ahogy nyakkendője felveszi gallérja vonalát, nyomban visszaadja neki elegáns, megszokott stílusát. Hálásan néz a felpillantó szempárba, és a kellemetlen helyzet ellenére is elmosolyodik. Ha ez a nő ezek után is ilyen szeretettel tud ránézni, akkor minden kimondatlan kérdése válaszra talált. Sokáig lesi Lénát, pillantását zabolázatlanul ejtve ide-oda a nő tekintete és rózsaszín orcái között. Fejében afféle gondolatok fordulnak meg, melyek ez idáig egyszer sem. Nem biztos egyik elkapott képzetében sem, de a barna szempár vigyázó pillantása, és a nő önkéntelen közelsége egyszersmind már nem tűnik sápasztóan rémisztőnek. Egy zúgolódó pillanat szikrája kell csupán, hogy ráébredjen: nem tervezte, de benne is megszületett egy érzés, mely szerint a világban él valaki, aki hozzátartozik, és akiről gondoskodni kíván. Hogy ezt a vágyat nem saját vére lobbantja lángra benne, hanem egy rajta kívülálló, meghatározhatatlan nő, egyszerűen, mindennemű téves eszme nélkül nevezhető az élet víg-komor játékának.
Az előbb kemény szavakkal élt, amiket bár egytől-egyig őszintén ejtett ki, maga is tudja, hogy meggondolatlanul tette. Tekintete bocsánatkérővé válik, ugyanakkor ajkai újabb zord szavaknak nyitnak utat.
- Ha már itt tartunk, én sem kértem, hogy megszülessen – suttogja alig hallhatóan, szavai súlya miatt kissé szégyellve magát Léna előtt. A nő olyan erővel igyekszik őt a helyes útra terelni, hogy legszívesebben már csak azért rábólintana mindarra, amit mond, hogy szemében azáltal isteni magaslatokba emelkedjen. De akárhogy szeretne is a legjobb lenni a nőnek, a nőért, a nőhöz, ő nem ilyen. Lemondóan süti le szürkés fényeit, és dacolva a tudattal, hogy az auror csalódni fog benne, magabízóan, megmásíthatatlanul szólal meg.
- Én neki csak pénzt adhatok - kijelentésével lezártnak tekinti az előző néhány percet, és egy torokszorító pillanatot mintegy lenyelve teszi fel sorsfordítónak érzett kérdését. - Eltudod őt fogadni, vagy… szeretnéd, hogy elmenjek?
Bár nem mondja ki, de szemei, mimikája és még feszült hangja is elárulja, hogy nem a helyszínről való távozásra céloz. Arra kíváncsi, hogy el kell-e hagynia Lénát? Még ha nem is alkotnak egy párt, az ő szívében már előkelő helyet foglal el a nő, és most attól tart, hogy ártatlan, gyönyörű gyermeke tudatlanul is megvétózta szerelmi kapcsolatának jogát. Végleg. Kérdő pillantását kolléganőjére emeli, tétova kezeit hagyja lógni a semmiben.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. március 23. 10:54 | Link

Konstantin
Március 17., kora délután, Üstösd


Elégedett pillantással nyugtázta munkájának eredményét - Konstantin ismét felvette azt a rendíthetetlenül magabiztos álarcot, ami valós érzelmeinek nagy részét takarja a világ elől. Törékeny nőként úgy vonzza a férfi határozott, biztonságot sejtető megjelenése, mint méhecskéket kora tavasszal az ibolya lila virágja, ami pedig odabent van, több, mint amiről valaha remélni mert. Olykor bántó őszinteség és olvasztó gyengédség lágy egyvelege, pontosan az, amire az utóbbi időben szüksége van és a gondolat, hogy elveszítse megmentőjét idejekorán, egyenesen halálra rémítette. Mondhatott ő bármit, igazgathatott bármennyi gombot azon a makulátlan ingen, minden szavából és mozdulatából sütött a félelem, a bizonytalanság. Pár hónapja még elképzelhetetlen volt számára, hogy ismét tartozzon valakihez. Idegenkedett a gondolattól, hogy ismét szeressen valakit, hogy ismét tálcán nyújtsa valakinek a szívét. A kudarc lehetősége szabályosan megbénította gondolatait, a levél láthatatlan súlya rátelepedett vállaira és bár tudta, ő maga mit is akar nagyon, felötlött benne a gondolat, hogy talán bölcsebb dolog lenne elengedni a férfit. Talán erről szól az ő élete: elengedésről és elfogadásról.
Sötétjeit ismét belevájta a férfi szürkeségeibe, mit sem foglalkozva a körülöttük zsongó, bizonyítékokkal hencegő aurorokkal. Ez egy olyan helyzet, amikor a munkának várnia kell.
 - Nem kérted, de te is kellettél hozzá - mutatott rá kissé keményebb hangon, mint ahogy az előbb a kérlelést tálalta. A gyermeknemzés bárhogyan is nézzük, kétemberes munka és ha egyikőjükben sem merült fel a heves vágy lehetséges következménye, hát az nagy baj. Ilyenkor már késő gondolkodni, ilyenkor már nincs olyan, hogy jó megoldás és a végén valaki biztosan szenvedni fog.
 - Ne... - arcára kiülő rettegését már nem tudta leplezni tovább, torkában hatalmas gombóc nőtt - Ne menj el. Nem akarom, hogy elmenj.
Szükségem van rád. Sűrűn nyelve próbálta visszafojtani sírásra ösztökélő elkeseredettségét. Nagyra nyílt tekintete kétségbeesetten cikázott a két szép szem és a kicserepesedett ajkak között. Nem is tudta hirtelen, mire vár. Ígéretre? Újabb kemény, a gyermeket megvető szavakra? Az utóbbi kettő nyugtatta volna lelkének önző részét, de bántotta volna a kislányt, aki a mellkasába szorult. Azt a kislányt, aki elvesztette imádott édesapját és annak óvó szeretete nélkül nőtt fel.
Gyorsan mozdult.
Gyorsan és mit sem foglalkozva a többiekkel, akik ha nem is olyan nyíltan, de figyelték minden mozdulatukat és kihallgatták minden szavukat. A külvilágot kizárva lépett közelebb a férfihez, hogy borostás arcát hideg tenyerei közé fogva egy apró csókot leheljen szájára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 23. 20:38 | Link

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd


Ujjai végigszánkáznak az újragombolt anyagon, a feszesen álló, elegáns nyakkendőn, végül gallérjához kúsznak, hogy azt fel-le billentgetve elkerüljék valódi helyüket. Legszívesebben ugyanis az őzt idéző nő bőrét tapintanák, hűvös kezeihez érnének, vagy minden vágyat, érzést és akaratot közvetítvén túrnának hullámos hajába.
Konstantin tekintetében kigyullad a tűz, szája némán kapkod levegő után, és bár a nő teljes joggal emeli fel hangját a kényes témában, és mutat rá a múlt zord, és megmásíthatatlan tényeire, a férfi ekkorra már - mindennemű természetszerűségnek ellentmondva - végez a lányáról szóló percekkel. Ereiben dolgozik az adrenalin, bőre több helyt bizsereg, szíve mellkasában ficánkol, akár egy kifogott hal, akinek életben maradásához kétségkívül vissza kell jutnia a vízbe. A férfi számára a visszakozó, reményvesztett aurorból előtörő szavak jelentik a tengert, s fürge mozdulatainak legvége, a szájára tapadó ajkak elmondanak mindent, mit szó közölve sem képes.
Ha a nő esze azt is diktálja, hogy ez az ember rossz parti, hogy emellett a férfi mellett is lesznek ugyanolyan nehéz napok, mint bármelyik másik esetében voltak, s hogy ennek a férfinak az életfelfogása egy kicsikét különbözik az átlagétól, szíve mégis a hivatalnokéhoz dobban.
Konstantin sebesen viszonozza a kezdeményezést, szapora szívvel hajol Lénához, hogy kiéhezve csókolhassa vissza ízes ajkait. Fejéből hirtelen vész ki az összes gondolat, a hely, idő és évszak meghasonul a semmivel. Kezei saját életre kelvén szorítják meg Léna tarkóját, élvezve a puha tincsek csiklandozó érintését. Aztán, egy képtelen gondolattól vezérelve húzza végig ujjait a másik oldalán, s derekánál megállva, egyetlen könnyű mozdulattal szorít rá, és emeli meg a kollegina légies testét, hogy végül feneke alá fogva, pillanatok alatt kerüljenek egy magasságba. Mosolygó, élettel teli szemekkel fürkészi Lénát, majd egy újabb, sokkal intenzívebb táncra kéri fel kívánatos ajkait. Mozdulatai erőszakosak, kezei markolnak, fogai harapnak, lehunyt szemei előtt nem lát mást, csak az aranybarna tincsek lázas suhogását. A megviselt, itt-ott szakadt pergamen, mely ezidáig kezében izzadt, most mellettük fekszik. Gyűrötten, megtépázva, elnyűve. Szeretetről mesélvén, szeretetet önzetlenül adományozván, de a címzettől szeretetet sohasem kapván.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2015. március 24. 10:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. március 23. 23:58 | Link

Konstantin
Március 17., kora délután, Üstösd


Vajon mi a helyes út? Elengedni és elfogadni vagy önzőnek lenni és harcolni vágyainkért a végletekig? A józan ész harca ez, de mit ér az ész, ha az esetek túlnyomó részében úgyis a szív dönt? A szív, ami nem hagy nyugodni és ami vagy így, vagy pedig úgy, de a végén úgyis a helyes irányba fog terelni. Ő sem igazán gondolkodott már a miérteken, csak bámult abba az átható szempárba. Hogy mikor és hogyan történt meg vele, egyáltalán nem tudta volna megmondani, még a legmerészebb kínvallatás ellenére sem, de az érzés egyre inkább hatalmába kerítette. Tartozni valakihez.
Egy ártatlan csókocskának indult, de végül egy mindent elsöprő lavina kerekedett gesztusából. Ajkai még csak másodszor érintették a másikét, mégis olyan volt, mintha egy hosszú utazás után végre hazatérne. Szemeit lehunyta, s ott, a félig felrobbantott, nyüzsgő ház előterében mindent kizárva átadta magát végre az érzelemnek, amitől annyira nagyon félt. Fejében pár pillanatig nem létezett semmi más, csak a gondolat, hogy a két félből lassan egy teljes egészet alkotnak majd. Úgy csókolt vissza, mintha soha sem tudna eleget szerezni magának Konstantinból, úgy, hogy érezze a hivatalnok, mindennél jobban szüksége van rá. Balja önkéntelenül csúszott le a férfi nyakába, ahogyan az felkapta semmivel sem törődve, jobbja mohón túrt a sűrű, sötét hajba.
Csak akkor pillantott fel, amikor egy lélegzetvételnyi ideje adódott két eszeveszett és ijesztően ösztöni csókcsata között. Döbbent arcok és kutakodó szempárok tömkelege vette őket körbe, rosszallásuk pedig szinte megbénította a levegőt az amúgy sem túl kellemes hangulatú házban. Halkan köszörülte meg a torkát egy újabb, leheletnyi csók közepette, majd ahogy elszakította magát a férfitól, megduzzadt ajkai széles mosolyra húzódtak.
 - Azt hiszem, ezt jobb volna máskor befejezni - fejével oldalra, az egyik kikerekedett szemű auror felé bökött, majd lábaival kalimpálni kezdett, jelezvén ezzel, hogy ha lehet, legalább testileg visszatérne a talajra.
Földet fogva még végigsimított egyszer az ingtakarta mellkason.
 - Este találkozunk - belesuttogta ezt a két, reményekkel teli szót a férfi nyakába, miközben egy utolsó csókot lehelt annak forró bőrére, aztán egy letörölhetetlen vigyorral az arcán lépett át a bonyodalmat okozó búcsúlevél felett.


---------- Köszönöm, drága Kiss ----------
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2015. március 23. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 28. 21:02 | Link

C a i t l y n *__*

- Engem csak ne félts, van benne gyakorlatom! - A makulátlan, naiv lélek valószínűleg semmilyen édes, mögöttes tartalmat nem fedez majd fel sem hanglejtésében, sem vigyorában. Nem, nem gonosz megrontó ő, hogy a kedves kis lelkeket porba tiporja, elvegye a szerénységet, prűdséget és már erényeket a kedves hölgyektől. Általában ők kínálják fel neki saját maguk, de ez egy másik történet, nem az, amiben éppen most csücsülünk.
Ugyanis vonaton ülnek, és haladnak Üstösd felé. Rey csak legyint Cat kérdésére, miszerint jól van-e, és kivételesen nem veszi észre, hogy a lány végigpillant rajta. Pedig olyan szépen vigyorogna rá! Helyette inkább elmeséli a lánynak, mi is vár rájuk Üstösdön. Látja a lelkesedést és egyre szélesebben mosolyog, végül átcsapnak vonásai vigyorba, mert annyira édesnek tartja Caitlynt. Ő maga is lelkesedő típus, de messze eltörpül a navinés szépség mellett.
- Hé, hé, édesem, azért vegyél levegőt! - Neveti, mert mintha Cat feje kezdene színt váltani, de lehet, hogy csak képzeli a nevetéstől. Aztán próbálja rendezni a vonásait és komolyan figyelni amit mond, a kérdéseit, de még mindig olyan jól szórakozik. Látszik rajta, hogy visszafogja magát, mert a szemei ugyanúgy nevetnek.
- Nem igazán vagyok még otthon a magyar kviddicshírességekben, de hidd el, megfogjuk ismerni őket. Amúgy még én sem voltam ilyenen konkrétan, más fajtában még igen, de hát ott a helyünk, ez nem is kérdés! Még akkor is, ha esetleg nem kviddicsezhetünk a nagyokkal, aláírást még begyűjthetünk, ha ügyesek vagyunk. - Ő már most vigyorog, mert elképzeli, hogy az új terelőütője mellé, amit venni készül, még kap is rá egy aláírást valaki hírességtől. Ettől pedig máris olvad, de maradék lelki ereje megakadályozza, hogy lefolyjon a székéről. Cat mellett ülve hátradől, lábait felrakja a szemben lévő ülésre, elégedett sóhajjal helyezte magát kényelembe.
- Hm? Hát, ahogy néztem, nem olyan nagyon, ne félj. - Mosolyog és kacsint, nem lesz baj. Nem töltik itt a fél napjukat, hogy tíz percre beugorjanak a vásárba. De nem ám! Azért mennek, hogy egész nap ott partizzanak, hülyéskedjenek, vásároljanak. Megnézzenek mindent, megfogdossák még azt is, amit nem szabad. Már előre imádja a pörgést, csak attól fél, hogy majd elhagyja a lánykát a tömegben. Nem baj, majd jó közel marad hozzá, nehogy elillanjon a szeme elől. Na akkor esne igazán kétségbe.
 - Hát, nemrég érkeztem, de harmadikos vagyok. - Vigyorog a lányra. Igen, erre a témára mindenki ráérez, de ő nem titkolja, igazából nem is annyira szégyelli. - Kicsaptak a Roxfortból. - Teszi hozzá könnyedén, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. De sajnos nem, nem az.
- És te? Hogyhogy egy magyar iskolát választottál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 28. 22:16 | Link

Rey *_*

- Na, majd meglátjuk! Bár szerintem te csak azt hiszed, hogy van. – Kacsintottam rá egy kuncogás kíséretében, folytatva a hülyéskedésünket.
Az összes idegszálammal a mondandójára figyeltem, kizártam minden mást. Hirtelen másodlagossá váltak még az olyan alapvető cselekedetek is, mint például a légzés. Mondjuk, az egyhelyben való ugrálás nem maradt el, de hát ez van, amióta az eszemet tudtam, így reagáltam az izgalmas dolgokra. Őszintén szólva eszembe jutott az is, hogy a nagy lelkesedésem jeléül ráugrom, de, tekintve, hogy egy vonaton álltunk, ahol rajtunk kívül még sok más ember is utazott, inkább elhalasztottam ezt a leszállásunkig. Rey, élvezd ki az addig hátralevő időt, mert utána már nem kíméllek! – Mulattam magamban, ördögi tervemet szövögetve.
- Igyekszem, éppen azon vagyok – Kacagtam fel Rey-jel együtt, miután vettem egy hatalmas levegőt. Mikor már nem fenyegetett a fulladás veszélye, Reyt kezdtem figyelni. A vigyor után próbált komolynak tűnni, ám a szemeit nézve arra jutottam, hogy nagyon jól szórakozott még mindig, csak próbálta (rosszul) leplezni.
- Ó, akkor legalább nem vagyok egyedül tudatlan. És az a más fajta milyen volt? És hol? És mikor? Naná, hogy ott, hát hol máshol lennénk? Ki nem hagynám semmi áron! Még szép, hogy ügyesek vagyunk! A legügyesebbek, pláne, ha aláírás a tét! - Vigyorodtam el Reyre emelve a pillantásom. Picit már kezdett fájni a nyakam a magasba nézéstől, mert az én drága mókapajtásom bőven fölém magasodott. Arra gondoltam, kéne vennem egy olyan nyakpárnát, vagy mit, amikor a srác kézen fogott. Rövid keresés után találtunk is egy kényelmesnek tűnő helyet, így lehuppantunk egymás mellé. Rey igazán otthon érezte magát, hátradőlt, felrakta a lábait, majd egy elégedett sóhajt hallatott.
- Téged aztán nehéz lesz kirobbantani innen, annyira elkényelmesedtél, mint valami lajhár! – Kacagtam fel az „előadás” után.
- Á, nem félek én semmitől, ne aggódj. – Kacsintottam vissza rá. Az odatartó út ideje csupán az tudakozódás szintjén érdekelt, akár az egész napot képes lettem volna végigvonatozni a szent cél érdekében.
- Óó. Miért, mit csináltál? – Ezen eléggé meglepődtem, és gyermeki kíváncsiságom felütötte fejét. Természetesen nem ítéltem el, csak érdekelt, mi történt ott, a testvériskolában. De Rey olyan egyszerűen ejtette ki a mondatot a száján, mintha csak azt jegyezte volna meg, hogy „Milyen szép napunk van”.  
- Hát, igazából magam sem tudom. Mehettem volna bárhova máshova, de New York közvetlen közelében nem volt ilyen suli, ezért körbenéztünk a világban, és Bagolykő tetszett meg a legjobban. Legalább tanulás közben új helyeket ismerek meg. Persze anyu nagyon nehezen engedett el, nem is akart, de végül sikerült meggyőznöm. És képzeld, milyen kicsi a világ, két gyermekkori barátom is itt tanul, hosszú évekig nem is láttuk egymást, erre bumm! Összetalálkoztunk. Képzelheted, hogy meglepődtünk. Te végül hogy kötöttél ki itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2015. április 12. 11:30 | Link

A nagy nap
április 18., szombat

Menyasszonyi ruha, Hajkorona
Helyszín

Hetek óta izgatottan vártam ezt a napot. A napot, amikor életem szerelmével gyűrűt húzunk egymás ujjára és felveszem a nevét, mint a felesége. Évekkel ezelőtt csak álmodtam erről, most mégis megtörtént. Nem aludtam semmit, végigizgultam az éjszakát Marki mellett. Vajon a ruha passzolni fog? A hajam nem fog szétesni?
Szerencsére a legprofibb csapat jött segíteni abban, hogy ez a nap a lehető legtökéletesebb legyen. Egyenesen Párizsból jött az egykori sminkesem és fodrászom, akik minden megjelenésre és bemutatóra, meg fotózásra előkészítettek. Ismét remek munkát végeztek, a tükörbe néztem és lenyűgözött a látvány.
Minden kész volt, a tanúm, azaz a sógornőm hozta a csokromat, úgy elment az idő, hogy észre sem vettem, máris menni kell. Szalamanton egy gyönyörű épületében és annak hátsó kertjében rendeztük meg az esküvőt, ahol bőven elfért minden vendég. Elég sokan jöttek el. Barátok, barátnők és a család, de mindenkit jól ismertünk, maximum a partnereiket nem. Igaz, először csak az ablakból láttam a lent összegyűlt embersereget, de elégedett voltam.
A négy koszorúslányból kettő még csak totyogott, Ákos, a bátyám kissé feszélyezve is érezte magát amiatt, hogy az ikrei fiatalabbik tagja elesett a saját lábában. Nos...lezajlott minden, teljes boldogságban vettük be a sátrat, ahol az asztalokon már tálalva volt minden étel és ital. Az izgalomtól már napok óta alig ettem, már a illatoktól is kezdtem jobban lenni. István kezét fogva fogadtam a gratulációkat, bár legszívesebben mentem volna már tortát vágni...
- Szeretlek - mosolyogtam a férjemre egy szabad pillanatban, amikor nem próbált senki cuppanós puszival teleragasztani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. április 12. 16:52 | Link

Boti és a pár
április 18., szombat
Ruha, haj, minden
Marki&Barbi wedding


Emmánk kezében van már egy ideje az a bizonyos meghívó, amit Botival együtt kaptak pár ismerősükkel együtt, nem is akármire, hanem volt házvezetője és tanára, azóta kollégája és barátja Marki esküvőjére. Egy szó mint száz, a vörös lányka elsőre igencsak meglepődött, nem igazán követte mások magánéletének alakulását, de persze nagyon örült nekik, mint ahogy mindenkinek szokott. Azonnal rábólintott a meghívásra természetesen, aztán Botival egyeztetve el is intézték, hogy mindketten ott lehessenek az ifjú párral azon a napon.
Az elsők között érkeztek a család után, csak pár pillanatra, egy ölelésre sikerült elkapni Barbit, meg két szóra. Látszott rajta, hogy nagy az izgalom, de ez természetes Muci szerint, így csak biztatóan mosolygott még körbenézett meg köszönt az éppen odaköszönőknek ő is.
- Nagyon csinos vagy!
De aztán tényleg hagyta is a leendő feleséget, hogy felkészülhessen, ő pedig Botiba karolva ment elfoglalni a helyét a ceremónián, ami egész gyorsan lezajlott. Persze a szokásos feszültség tetőzött az igenek elhangzásakor, de utána a felszabadult mosoly a páron és a vendégeken is feloldotta a hangulatot. Emmában, mint melyik másik egyszer hercegnős esküvőre vágyó kislányként felnövő nőnek nem, is eszébe jutott, a sajátja egyszer majd vajon milyen lesz, eljátszott a gondolattal, de talán most először. A napirendje, az élete és a felelősségei most jobban lekötik, minthogy ilyeneken gondolkodhasson, azonban, ahogy Boti kezét szorongatta most, olyan jó érzés fogta el, hogy együtt vannak. Több részben osztozott a pár örömével, ami azért nagyon aranyos, még el is sírta magát kicsit, de persze ezt rögtön orvosolta. Meghatódott az eseménytől.
Észre se vette, ahogy pár szót váltva kedvesével lassan a lagzi helyszínére érkeztek, ahol egyből a friss házasok felé irányította magukat, hiszen az elején még minden gratulálóval türelmesek a párok, aztán lesz csak sok, jobb előbb boldogan túlesni rajta, aztán hagyni őket is ünnepelni.
- Jaj, gratulálunk, sok boldogságot!
Adott két puszit és egy ölelést előbb Barbinak, majd Markinak is, aztán átadta a terepet Botinak is. Mosolygósan pillantott végig a helyen és kiszúrta Védát is, így a kötelező kör után tovább indultak, hogy mások is gratulálhassanak, meg sem állva volt főnökasszonyáig, akit szintén átkarolt. Hát, ilyen ez, Emmánk mindenkit, akit valaha a szívébe zárt így köszönt. Majd helyet is foglalt Boti mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2015. április 16. 22:05 | Link

Esküvő

Eljött a nagy nap. Kacskaringós úton jutottam el idáig, de a lényeg, hogy sikerült. Rengeteg hibát, ballépést követtem el, mire végérvényesen ráébredtem, hogy Barbi az igazi, a nagy Ő, aki nélkül nem tudnék teljes életet élni.
Az esküvőnk helyszínéül Szalamantont választottuk, a csodás mágustelepülést a Balaton partján. Igyekeztem kivenni a részemet a szervezésből, a készülésből, amennyire csak tudtam, de igazat megvallva az érdem Barbié volt, rengeteget dolgozott azon, hogy tökéletes esküvőnk legyen. A vendéglistát is ő állította össze, nekem gyakorlatilag csak rá kellett bólintanom, pontosan tudta, hogy kiket szeretnék meghívni. Számomra a szüleim voltak a legfontosabb vendégek, nekem az is elég lett volna, ha csak ők jönnek el. Úgy tűnt, büszkék rám, meghatotta őket a szertartás. Már régóta szeretnének egy kisunokát.  
Barbi egyenesen maga volt a földre szállt angyal. Én pedig a világ legszerencsésebb és jelen pillanatban legboldogabb fickója, ehhez kétség sem férhetett.
- Én is szeretlek. - válaszoltam újdonsült feleségemnek, majd kapott tőlem egy gyors csókot. Sorban fogadtuk a gratulációkat, a gratulálok között ott volt Emma és Botond is. Nemrég még ők is diákok voltak, ma meg már érett felnőttek. Elrepült az idő.
A gratulációk után fogalmam se volt, hogy mi következik a programban, de eszembe jutott, hogy Barbi még nem dobta el a csokrát. A fülébe is súgtam, hogy most kéne megtennie, itt az alkalom, mielőtt még mindenki helyet foglalna. Biztos akad olyan hajadon lány a népes vendégseregben, aki csak erre vár, és szívesen elkapná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 10:33 | Link

Szalamanton - Runa (Misi bőrében O_O ) [zárt]
Az iskolából való lelépés után

Judit szerint az egyik legostobább ötletem volt, hogy ott hagytam a sulit. Talán igaza van. De tudom, hogy a múltam miatt, és amiatt, ami vagyok, akkor sem lenne több esélyem elhelyezkedni, ha széttanultam volna az agyam, és iskolalesőként végzek. Abban is igaza van, hogy meg sem próbáltam. Amennyit lógtam, csoda, hogy nem ők rúgtak ki, hanem én jöttem el.
Persze, ha nem derül ki, hogy vérfarkas vagyok, még mindig ott lennék. Azt hiszem szereztem néhány barátot, ott volt Gwen... A múltidő nem véletlen. Nem hiszem, hogy bármelyikük is szívesen maradna a közelemben a továbbiakban. Tudom, hogy Gwen megértő, de szerintem sokszor túlságosan is a szíve után megy az esze helyett. Ha alaposabban átgondoljuk, egyértelmű, hogy semmi keresnivalója egy ilyen alak mellett, mint én.
Aki nem átallotta meglopni a saját szüleit. Na, mondjuk szerintem ez az én tulajdonom is, de hát, na, a nővérem tutira tolvajnak bélyegezne, ha tudna róla. Vastag, bőrkötéses, rúnázott könyv. Fémes csatokkal, díszekkel telerakva. A lapjai vékonyak, átlátszóak szinte, betűi vérvörösek, és csak remélem, hogy nem azzal van írva, amire gondolok. Egyértelműen sokat ér, én pedig pont ezért nyúltam le, mikor utoljára abban a házban volt, lassan már több, mint két éve. Azt gondoltam, hogy jól fog még jönni a rosszabb napokon. Igazam lett. Most például nagyon is hasznosnak tűnik, amikor a minisztérium küldöttjét várom, hogy eladhassam neki. Ebből a könyvből egy ideig megélek, főleg így, hogy Judit megengedi, hogy nála hédereljek. Nagyon rendes nő, szerintem a nővéremnek képzeli magát. Sosem fogom tudni visszafizetni mindazt, amit tőle kaptam és kapok. De talán majd egyszer meghálálhatom valahogy...
Utoljára módosította:Kolf Krisztián, 2015. július 22. 10:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Runaként, csak Misivel írva. Értitek
Írta: 2015. július 22. 11:20
| Link

Bezárt a bazár - Krisz - Szalamanton


Jelenlegi külső


Egy átlagos munkanap, amikor az átlagostól eltérően terepre küldik ki a gyakornokot Szalamantonba. Úgy sasszézott be reggel a Minisztériumba, hogy majd a kávéja után nekiesik a mai napi fordításnak (ígéretes, de nehezen fordítható rúnaszerű írásokat kaptak kézhez Törökországból tegnapelőtt), de mielőtt felcsaphatta volna az érzékeny lapokat, a főnöke berendelte magához és előadta a módosított napi tervet: menjen el Szalamantonba, és gyűjtse be az alábbi könyvet (itt elé tolta a kötet címét egy papírdarabkán), majd hozza vissza a Minisztériumba, hogy katalogizálhassák. Elképzelni nem tudja, miért vesz meg a minisztérium egy könyvet csak azért, hogy katalógusba vegye, azaz... halvány sejtései akadnak: olyan értékes műről van szó, hogy meg akarják őrizni, vagy annyira veszélyes. Esetleg mindkettő, vagy éppen teljesen más indok húzódik mögötte. Akárhogyan is, az egyik munkatársával tartott társas hoppanálásra (ő maga még nem rendelkezik hoppanálási engedéllyel), s míg a másik öt perce betért a helyi patikába bumszalagbőrt venni (Karolinának furcsa beidegződése innen vásárolni, mert "a szalamantoni, az minőség!" ), ő most kanyarodik be a cukrászda előtti placcra, és nemsokára a leírásnak megfelelő egyént is kiszúrja napszemüvege mögül. Ebben a rekkenő hőségben egyebet, mint a rajta hullámzó, türkizkék ruhát, nem bír elviselni. A haja is szoros kontyban ül a feje tetején minél kevesebb bőrt érintve, hogy kerülje a felesleges fűtést.
Az egyetlen indok, amiért megáll Krisztián előtt, az a kiszúrt, bőrkötéses rúnázott könyv- ennél feltűnőbb és nyilvánvalóbb bizonyítékot nem is kaphatna arról, hogy jó helyen jár.
- Jó napot! Kolf Krisztián, ha nem tévedek... ? - Pillanatnyi habozást enged a hangjába, hátha valaki mást küldött az említett maga helyett. Kellemetlen volna összecserélni a személyeket, inkább biztosra megy. Bár amennyiben megerősítést nyer a gyanúja, és megengedik, hogy leüljön (éés rendel magának egy teát), szinte azonnal eloszlatja magatartásából a felesleges kétségeket.
- Nos... Ha nem haragszik... Ehm, tegeződhetnénk esetleg? - Formalitások, formalitások, de hát most először küldik ki beszerzésre. Normális, hogy először ne érezze magáénak a helyzetet és vívódjon, bukdácsoljon.
- Szóval... láthatnám közelebbről a kötetet? - Rá aztán mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lopná a napot, és köntörfalazna. Az a dolga, hogy ellenőrizze a kötet hitelességét, minőségét, és megegyezzen az árban Krisztiánnal, így hát el kell kezdeni a dolog legelején: az ellenőrzéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 11:51 | Link

Szalamanton - Runa (Misi bőrében O_O ) [zárt]
Az iskolából való lelépés után

Mikor a minisztériumból jött levél egy emberüket jelölte meg átvevőként, nem gondoltam, hogy ismerem őt. Nem nagyon vannak kapcsolataim... nos, hát sehol, de a minisztériumban pláne nincsenek. De ahogy közeledik felém a kékeszöld ruhás lány, tudom, hogy már láttam valahol. Mire odaér hozzám, már azt is tudom, hol: az iskolában.
Nem sok embert jegyeztem meg, de a tanárok rokonai általában hatalommal rendelkeznek, és még a javítóban ragadt rám, hogy kiderítsem, kik azok akikkel valamiért nem érdemes kikezdeni, vagy éppen az útjukat keresztezni. Ez a lány a listámon volt. Na, nem azért, mert annyira ijesztő lett volna, de sem a rellonos pasijával, sem a tetramágus nevelőapjával nem szándékoztam közelebbről is megismerkedni, mert esetleg véletlenül meglöktem a lányt.
- Nem téved...sz, és, ha én sem, akkor téged... önt Katie Runa Blackwoodnak hívják.
Na, kinek rossz a memóriája? Persze, ha nem gondoltam volna még régebben létfontosságú infónak ezt, meg sem tanultam volna. Kicsit mindig későn jut eszembe, hogy talán nem kéne rögtön letegeznem, de hát egy volt iskolatársam, nem olyan természetes a magázás számomra.
- Persze - bólintok megkönnyebbülten a tegezés ötletére, majd kérésére átadom a könyvet. Remélem, hogy jó kis summát kaphatok érte, de azért nem is akarok nagyon mohónak tűnni. Szükségem van a pénzre, de azért nem is kétségbeesetten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 23. 12:58 | Link

Krisz
Ruha | Három nappal később | [zárt]

Mégis az iskolában maradt, de, csak mert Kath nem engedte hazamenni. Talán jobb is így, otthon sokat kérdezősködnek, és most nem erre van szüksége. A napokban senkihez nem szólt, az órákra sem járt be, a barátai nem tudják, mi van vele. Sem Alízzal, sem Elenával, de még Linával sem társalog. Két ember van, akinek olykor-olykor válaszol, és az nem mást, mint aki ott volt abban a pillanatban is, illetve Shay. Ha Gwen a faluban jár, betér az unokatestvéréhez, de igazából ott is csak van. Általában akkor lép le, ha Kon megérkezik. Nem akarja őket zavarni és remélhetőleg nem is teszi.
Sokat gondolkozott azon, hogy hol lehet a fiú, mit csinálhat, egyáltalán jól van-e. Nem gondolkozott mivel járhat a farkasság, nem érdekli ez a dolog, most felemészti a szomorúság. Egyik délután, Kathnek valami sürgős dolga akadt, így Gwen nem tudott lemenni hozzá, a többiekkel meg nem akart találkozni. Folyton azt kérdezgetik mi történt, mondjon vagy csináljon valamit, de a szőke nem reagál. Ha mégis megszólalna, csak annyit mondhatna, hogy hagyják békén. Talán Alíz nem értené meg, megint összevesznének, és nem békülnének ki. Erre most főleg nincs szüksége a lánynak, a mostani dolgok is túlságosan fájnak neki. Viszont az a délután mást, mint az előbbiek, mert most nem az erdőbe indul, hanem az egyik fogadóba. Van nála pár sarló, ez talán elég is lesz az útra, bár, ha nem akkor gyorsan felszalad és hoz még pár ezüst tallért. De pont elég a fogadósnak és megmutatja a helyet, ahova mennie kell. Itt még nem utazott hop-porral, de eddig nem is akarta kipróbálni. Utálja ezt a közlekedési módot, viszont seprűvel mégsem mehet, az túl feltűnő. Kimondja a helyet, ahova utazni szeretne, majd pillanatokkal később ott is lesz. Most jobban bírta az utat, általában után kell pár másodperc, míg elmúlik a szédülés, de most arra sincs ideje. Elindul a nő háza felé, akinél eddig Krisz lakott. Egyszer már járt itt, onnan tudja, merre van a ház. Kicsit sietősebbre veszi a lépteket. Tíz perces séta után ott is van Judit házánál, bekopog de, válasz nem érkezik.
- A francba - arra nem gondolt, hogy nincsenek itthon, csak jött a feje után, aminek ez a végkimenetele. Na, mindegy! Eddig eljött már nem megy vissza.
A várakozás neki egy örökkévalóságnak tűnik, pedig a nő háromnegyed óra múlva megérkezik.
- Jó napot! Bemehetnék? - kérdezi. Nem biztos, hogy a nő megengedi, de ha mégis, akkor követi majd a házba és megvárja a fiút.
Utoljára módosította:Gwen L. Blake, 2015. július 23. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 23. 13:17 | Link

Miko

Judit napjának nagy részét általában a javítóban tölti a problémásabbnál problémásabb kölykökkel. Szereti ezt a munkát. Ő ott a gyógyító, és egyben a pszichológus is. Szereti meghallgatni őket, kicsalogatni a gyerekeket a maguk építette falaik mögül. A javító legtöbb lakója kedveli a nőt, amolyan pótanyjukká fogadták. De nem sokan vannak, akik a börtön után is meglátogatják még. Nem sokan, de azért akadnak.
Krisz három napja tűnt fel a küszöbén, nem mondott semmit, de Judit értette. Azóta a fiú nála lakik. A nő segített neki munkát találni, és bár próbálta rábeszélni Krisztiánt, hogy menjen vissza, és fejezze be az iskolát, tudta, hogy felesleges minden szó. Ismeri a srácot, tudja, hogy ha ő eldönt valamit, azon többé nem változtat.
Judit most éppen hazafelé tart a munka utáni bevásárlásból. Kezeit lehúzzák a nehéz szatyrok, ő mégis gyalog jött végig a mágusfalu utcáin. Ha csak teheti sétál mindenhova, ritkán hoppanál. Éppen a pálcáját kezdené keresni, amikor meglátja a lányt az ajtó előtt.
Korábban már járt nála, így tudja, ki ő. Krisz megkérte, hogy tagadja le őt, de Judit sosem szeretett hazudni. De problémát sem akar okozni a fiúnak. Tanácstalanul megtorpan, aztán sóhajtva mégis folytatja útját az ajtó felé.
- Szia! Ha segítesz becipekedni, akkor persze - mosolyog a lányra, majd átadja az egyik szatyrot, elmondja a zárnyitó bűbájt, és kinyitja az ajtót. Miután beengedi maga előtt a lányt, maga is átlépi a küszöböt.
- A konyhában tedd le, kérlek! - mondja, majd gyorsan körülnéz árulkodó nyomok után. Sehol egy ledobott zokni, egy póló vagy éppen egy alsónadrág - még szerencse, hogy Krisz a rendesebbik fiúk közé tartozik. Megnyugodva követi a lányt, majd kivesz az egyik konyhaszekrényből két poharat.
- Kérsz valamit inni? Minek köszönhetem a látogatásod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 23. 13:43 | Link

Krisz

Kezd unatkozni mikor, meglátja a nőt. Soha nem tudta elfoglalni magát, amíg másokra várt, mindig kell valamit csinálnia. Ha van nála valami, ami lefoglalja, talán kibírja valahogy ezt az időt, de most csak egy pálca van nála, azzal meg nem kezdhet el szórakozni az utcán. Ezért maradt az egy helyben álldogálás. A nő lassan érkezik szatyrokkal a kezében. A szőke kérés nélkül is felajánlaná a segítségét, végül is Ő jött ide, ez a minimum. A felé nyújtott zacskót elveszi, majd várakozik, amíg a nő kinyitja az ajtót.
-Köszönöm! - válaszolja Gwen, utána pedig a konyhába indul. A nő, akkor is kedves volt vele, amikor először járt itt, és ahogy a lány gondolta, ez nem változott. Megérti a fiút, miért szeretne itt lenni.
- Segítsek kipakolni? - fordul a nőhöz, hátha szüksége less még segítő kezekre. Inkább vízzel kínálja a szőkét, amit Ő el is fogad. A saját hülyesége miatt nem hozott magával semmiféle itókát. Bár az utóbbi időben kezd leszokni az energiaitalokról, de a napi két-három üveg megmaradt. És a melegben bármennyire is nem szeretne, vagy nem szomjas inni kell, különben fájni fog a feje. Ezeket az alkalmakat, pedig szeretné minél többször elkerülni.
- Én Krisztiánt keresem - válaszol halkan, de nem tudja miért halkította le a hangját. Judit biztos tudni fogja hol a fiú, hiszen Krisz sokat mesélt róla, és a kapcsolatuk is nagyon jó. Ha mégsem tudná, akkor Gwennek nincs, ötlete hol kereshetné. A családjához nem ment vissza, ebbe szinte száz százalékig biztos, máshova meg nem nagyon mehetett. Vagy van még egy hely, ahol a fiút elszállásolják, csak erről a lány nem tud? Elkezd kutatni az agyában, hátha Krisz említett neki valamit, de nem jut eszébe semmi.
- Nem tudja, hol van? - nem szeretné húzni az idejét, ha még sincs itt, akkor elmegy és máshogy próbál a nyomára akadni. Nem lehet olyan nehéz. Talán segítséget is kérhetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 23. 17:06 | Link

Miko

- Köszönöm, nem kell, azt majd Kr... én megcsinálom - mosolyog ártatlanul, mintha nem is épp az előbb szólta volna el magát majdnem. Reménykedik benne, hogy inkább torokköszörülésnek hallotta a lány, és nem egy névkezdeménynek.
- Oh, szóval Kriszt - néz fel a plafonra, mintha gondolkodna. - Sajnálom, mostanában nem láttam - rázza meg a fejét, majd hátradől a konyhapultnak, kezeit összefonva maga előtt. Gyűlöl hazudni, úgyhogy, ha a fiú hazaér, biztosan fenéken billenti ezért.
Kissé zavarta végigsimít rövid haján, majd sajnálkozón a lányra néz:
- Fogalmam sincs. Vannak barátai, még a javítóból, talán valamelyiküknél húzza meg magát - von vállat, majd lassan elköszönne, és kifelé terelgetné Gwent, amikor hallja, hogy valaki lenyomja a kilincset, nyikordul az ajtó. ~Krisz!~ Mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne felhangzik az ismerős morgós hangszín:
- Megjöttem!
Hangjába fáradtság vegyül, és amikor belép a konyhába döbbenete mellett is tisztán látszik az arcán a kialvatlanság. Judit neheztelőn pillant végig rajta, végül mégsem mond semmit. A fiú ruhája piszkos, testtartása, ha csak árnyalatnyit is, de görnyedt. A nő inkább elhagyja a konyhát, hogy a fiúra bízza a problémát, amit a lány jelenthet.
Krisz először nem szól semmit, majd fásultan elmosolyodik, és megvakarja az arcát.
- Úgy látszik, nem sikerült elég jól elrejtőznöm - sóhajt, majd kérdőn a lányra tekint. Sejti, miért jött, de egyszerűen fogalma sincs, mit mondjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 23. 18:59 | Link

Krisz

Az idősebbeknek mindig segít, ha megkérik. Viszont a kutakodás nem a kedvenc dolgait erősítik, ezért kérdezi meg, hogy a kipakolásban is segítsen-e, vagy az hagyja. A választ követően egyet hátralép, elfogadja az italt és várja a választ a kérdésre. Azonban nem úgy alakul a dolog, ahogy szeretné, Judit sem tud semmit a fiúról. Erre nem számított a lány. Most valami mást kell, kitaláljon, hogy megkeresse, de semmi ötlete sincs. Egy sóhaj kíséretében köszönne el, de nyílik az ajtó és belép a keresett személy. Nem haragszik a pszichológusra, talán a rokonaiért és a barátaiért Ő is füllentene egy kicsit. Shayért már megtette, mikor a lány koncerten volt, de az apukája kereste. Nem hitte, hogy a lányért valaha is tenni fog valamit, ami jónak számít, vagy fordítva, de egy jó ideje, kijönnek és nincs vitte. Ez nem csak nekik, de az otthoniaknak is jó. Judit helyzetét is megérti, ha Krisz kérte meg. Illetve azért sem neheztelhet, mert egyáltalán a nő beengedte. Elküldhette volna az ajtóban a szőkét, ahogy az embereket általában teszik, ha egy személy valaki mást keres. Elhajtják, és ezzel elintézettnek tekintik a dolgokat. Miközben kimegy, a konyhából a lány végignéz a srácon. Látszik rajta a fáradtság és, hogy nem aludt olyan sokat. Eddig a lány nem tudta elképzelni, hogy képesek Z emberek, több mint hat órán keresztül az ágyban lenni. Majdnem a fél életüket ott töltik, mikor mást is csinálhatnának. Pl.: bajt keverhetnek. De biztos megvan az okuk rá, nem kérdezte őket. Most viszont csak rá kell nézni a másikra, akiről virít, hogy mennyire fáradt. A gondolkodásból a fiú hangja kelti fel. A lány egy picit elmosolyodik, aztán válaszol.
- Vagy csak ismerlek - nem tudja melyik az igaz, de most nem ez a lényeg. Ő jött ide, mégsem tud mást mondani, pedig lenne mit. A hangját, mintha elvitte volna a cica, csak figyeli a másikat. Ha még percekig nem szólalnak meg, akkor a szőkének kell kezdeményezni, ami nehéz dolog lesz. Nem találta ki, hogy mit mondjon, csak jött. Az sem volt biztos, hogy a fiú itt lesz. Felkészületlenül nehéz lesz mondania bármit is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 24. 11:48 | Link

Miko
Az általam mozgatott NJK kikerült a képből, így tudatosan E/3-ról E/1-re váltok

Nemrég kezdtem melózni, és bár sejtettem, hogy nem egyszerű az élet, ha az embernek nagyrészt el kell tartania saját magát, de nem is gondoltam volna, hogy pár nap után ennyire lestrapáltnak fogom érezni magam. Bár szereztem már gyakorlatot önfenntartásból, elvégre zsebpénzt a szüleimtől már régen nem kapok, azért az mégsem ugyanilyen volt. Ha Judit nem fogadott volna be...
Persze, ha az ember három különböző helyen dolgozik, hogy ne csak a rezsibe és az egyéb felmerülő dolgokba tudjon beszállni, de még félre is tudjon tenni, akkor ne csodálkozzon, ha nem olyan üdítően friss a közérzete.
Mondjuk, én nem is csodálkozom. Az sokkal jobban meglep, hogy Judit konyhájában Gwent találom. Persze gondolhattam volna, hogy megkeres, de hát még ott az iskola, azt gondoltam, erre a találkozásra majd később kerül sor. Legalább hónapokkal, de ha közben sikerült volna albérletet szereznem, akkor akár évekkel később.
Nem mintha nem hiányzott volna a lány, de az a búcsúm ott és akkor véglegesnek tűnt, ezért úgy érzem most nincs már mit mondanom.
- Valóban ismersz - bólintok, hogy tápláljam még kicsit a beszélgetés parazsát, mielőtt elküldöm Gwent. Mert hát mit kezdhetnénk egymással? Hogyan lehetne ezt még folytatni?
- Miért jöttél? - sóhajtom, és elsétálok a konyhapultig, hogy a nehéz bútor kettőnk között legyen. Az talán megakadályoz benne, hogy hozzálépjek és magamhoz öleljem exbarátnőm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 24. 13:45 | Link

Krisz

A fáradozás, ami igazából nem is számít annak, meghozza a gyümölcsét és itthon találja a fiút, és mégsem tud megszólalni. Lett volna ideje felkészülni, amíg várt rá, illetve Juditra, akkor viszont inkább idegeskedett, hogy megtalálja. Ha a nő sem tudna segíteni, akkor lenne nagy baj. Tehát az idegesség következtében azt sem tudja, most mit mondjon, vagy tegyen, pedig neki kéne lépnie, ha már Ő jött ide. Legszívesebben megölelné a fiút szorosan, aztán adna neki egy Petrificus Totalust, hogy vissza tudja vonszolni az iskolába. Ez nem is lenne rossz terv, csak a fiú biztos tiltakozna, nem hagyná varázsolni a lányt, illetve a bíróságon sem értenék meg, hogy csak miatta tette. Bár a bácsikája elintézné a felsőbbségeket. Vagy a szőke őket is leátkozza, aztán jönnek a miniszterek és mindenkit kiiktatna. A világleigázó módszereit tegyük egy kicsit félre, és koncentráljunk a jelenre. Valahogy össze kell szednie magát, különben a semmiért jött ide.
- Csak amennyire te engem - őszinte a válasz, Krisz is jól kiismert a szőkét idő közben, ezért számíthatott az érkezére a napokban. Előbb vagy utóbb eszébe jutott volna a pszichológus, és csapot-papot ott hagyott volna, mint most is. Megvárja, míg a fiú megáll, csak akkor nyitja szólásra az ajkait.
- Szerintem tudod miért jöttem... - kezdi a mondatot, viszont a hangja elcsuklik. Nem volt még egy ilyen személy az életében, ezért nem is tudhatja, hogy kell ezt csinálni. Nem szokta kifejezni az érzéseit, sem szavakkal, sem gesztusokkal, most hirtelen mégis ezt kéne csinálni. Persze, a boldog pillanatokban engedett a fiú ölelésének és nem ellenkezett, de azok nem voltak ilyen szomorúak, mint most ezek. Alapból nem olyan könnyű ez a dolog, de így főleg nem. Most nem ölelheti meg a másikat, nem csinálhat szinte semmit, csak a gondolatait és érzéseit oszthatja meg szavakkal. Ez így sokkal bonyolultabb és elszomorítóbb. Összeszedi magát, így folytatja a mondatot, amit nem tudott befejezni.
- Én még mindig szeretlek - kimondta és nem kezdett el sírni. Az első napon rengeteget zokogott, de ezt a lányok nem láthatták, mert akkor ment a szobájukba lefeküdni, mikor már elaludtak, és akkor lépett le, mielőtt felébredtek. El sem tudják képzelni mi, lehet a lánnyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 24. 16:43 | Link

Miko

- Ez is igaz - bólintok újfent. Még mindig nem tudom, hova fogunk kilyukadni, mert bár sejtem, miért jött, nem tudom, mit akar elérni ezzel. Nem fogok visszamenni. Ezzel neki is tisztában kell lennie. Ha ilyen könnyen megingatható lennék, már az iskola kapujában sikerült volna lebeszélnie a távozásról. Ha nem vissza akar vinni, akkor vajon mit szeretne?
Következő mondata hallatán elfordulok, és inkább a konyhaablakon túli utcai nyüzsgést veszem szemügyre. Legalábbis úgy tűnhet, valójában nem látok túl az átlátszó felületen, mert gondolataim körbezárnak.
Én is szeretem, de ezt most elmondani... Teljesen értelmetlen. Miért akaszkodnék rá, amikor tudom, hogy nálam jobb pasija is lehet. A szerelem nem tart örökké. Majd egyszer bizonyára elfelejtjük egymást, még, ha ez nem is holnap lesz.
De hazudni sem fogok neki. Nem mondhatom azt, hogy szeretem, de az ellenkezőjét sem tehetem. Hallgatok hát az érzéseimről, és átugrom a témát.
- Hamarosan mennem kell vissza dolgozni - jegyzem meg, hátha megérzi, hogy jobb lenne, ha elmenne. Neki biztosan jobb lenne. Én meg majd kiheverem. Nem ő az első ember, akit elveszítek, bár ő állt hozzám az egyik legközelebb.
- Kérsz valamit enni, vagy inni? - fordítok neki hátat, hogy a szekrényekhez léphessek, és ne kelljen még véletlenül sem a szemébe néznem. Érzem, hogy szemét vagyok. Gwen ennél jobbat érdemel. De talán, ha dühös lesz rám, könnyebben elenged, és inkább haragos legyen, mint szomorú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 24. 19:37 | Link

Krisz

Nem ilyen rideg fogadtatásra számított, eddig egy kedves szót nem hallott a másik szájából. Az is megfordul a fejében, hogy a fiú nem is szereti, de biztos nem így van. Ennyi idő alatt nem lehet kiszeretni a másikból a lány tudta szerint. Azt remélte a fiú ugyanúgy szereti, mint Ő, de úgy tűnik tévedett. Ez már nyomós indok lenne a távozásra, viszont nem maradhat lezáratlanul a dolog. A szöszi még nem zárta le a dolgokat. Nem is fogja egykönnyen, ezt észrevehettük az elmúlt napokban mutatott viselkedéséből.
A fiú szerint nemsokára mennie kell, ami meglepi a lányt. Nem az, hogy dolgozni megy, hanem, hogy ennyire egyszírűen kidobná. Nem ezt várta volna, majdnem egy év után. De mit is gondolt mikor idejött? Hogy a szép nézésével és a kedves szavaival visszacsábítja a fiút az iskolába? Nem hülye Ő, a kudarcot legbelül elkönyvelte még, azonban a remény hal meg utoljára. Nem gondolta, hogy az egyik kedvenc verse meg is fog elevenedni, főleg nem így.
A terelést is észreveszi, de inkább nem szól semmit. Erre már nem tud mit mondani. Talán megértette, hogy nem szeretné a másik látni, el kéne, felejteni ás túl kéne lépni. Ezt még nehezebb elfogadnia, mint azt, amit csinálni kell utána. Nem kezd el sírni, megígérte magának, hogy nem fog, de sokkal nehezebb betartani, mint hitte. Ideje lenne indulni, nem szeretne a másik terhére lenni. Viszont a lába, mintha a földbe gyökerezett volna, nem tud megmozdulni. A ki nem mondott szavak, talán azok is maradnak, jobb is így. Ki tudja, mit hallana, ami még jobban elszomorítaná. Most döntötte el, hogy haza fog menni Pécsre, amilyen gyorsan csak lehet, vagyis amint lesz otthon valaki. Egy üres házba jobb lenne hazatérni, akkor nem kérdezősködnének, csak utána jönne a "Mi történt?", a "Miért jöttél haza?" meg a hasonló kérdések. Ezekre nem lenne ereje válaszolni. Shayt is hazarendelnék, hátha tud valamit a lány állapotáról meg hasonlók. Ezeket később sem kerülheti el, viszont akkor megértőbbek lesznek ebben teljesen biztos. Még egy pillantást vet a fiúra, lehet, még mondani szeretne valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 25. 13:31 | Link

Miko

Reménykedem benne, hogy ha eléggé udvariatlan vagyok vele, és a legkisebb jelét sem mutatom annak, mennyire hiányzott, és hogy mennyire jól esne, ha a karjaimban tarthatnám, akkor elmegy. Mert rájön, hogy ez így nem fog működni, vagy azt gondolja, hogy már nem szeretem. Mindegy, csak ne legyen itt. Mert minél tovább marad, annál inkább megingatja azt az elképzelésemet, hogy jobb neki nélkülem.
Mivel nem kér semmit, és nem is mond semmit, kénytelen vagyok újra felé fordulni. Örülök, hogy nem sír, mert nem tudnék mit kezdeni a könnyeivel. A szomorúságát, tanácstalanságát is nehéz elviselni úgy, hogy nem vigasztalhatom meg, nem segíthetek neki.
A szemébe nézek, látom, hogy mondani szeretne valamit, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani is akarom. Nekikezdek elpakolni a vett dolgokat a polcokra. Legalább addig sem kell ránéznem, amíg krumplikat rakom be a konyhapult alsó részébe. Szeretném, ha már nem lenne ott, mire végzek, mert mindkettőnknek jobb lenne, ha egyszerűen csak nem látnánk egymást soha többé. Mind a ketten élnénk tovább az életünket mintha mi sem történt volna.
Na, persze... Valószínűleg sosem felejtenénk el, de eleve nem egy világba tartozunk, még, ha születésem jogán és neveltetésemet tekintve egy aranyvérű, gazdag és nagymúltú család leszármazottja is vagyok, ez ma már vajmi keveset jelent. Egy hátrányos helyzetű bűnöző vagyok, és a mi történetünk nem egy romantikus vígjáték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
[Neviczky kúria]
Írta: 2015. augusztus 1. 01:42
| Link

Eszter
Aktuális megjelenés

Amikor kézhez kapta a meghívót, először nem volt biztos abban, hogy mennyire jó ötlet ez az egész. Mármint, a legutóbb történtek fényében Eszterrel. Azonban a kisebb súrlódások nem akadályozhatják abban, hogy bizonyos kötelességeit teljesítse, főleg, ha a házigazdától kap meghívót egyenesen az estre. Márpedig így történt, és modortalanság lett volna a magyar aranyvérű szcéna egy kiemelt tagját (történetesen Eszter édesanyját) visszautasítani, mikor az olyan figyelmes, hogy figyelemmel követi az országba érkezését. Ráadásul még alkalmat ad arra is, hogy bemutatkozzon a helyi varázsló származású közösségnek. Egy pillanatig sem hiszi mellesleg, hogy a konkrét személyére lennének kíváncsiak, az a köreikben többnyire nem rémlik. Az számít, hogy van-e Neved. Márpedig neki van, és nem is olyan rossz csengésű, ami azt illeti. Az iskolában lehet, hogy Mihael megalapozott egyfajta hírhedtséget, azonban az iskolán kívüli világ egészen sokféleképpen ismerheti a családjukat - az ő apja például igencsak köztiszteletben álló személy, az édesanyjának pedig szintúgy van mit felmutatnia. A francia estélyek és szalonok hangulatáról és nívójáról senkinek egy rossz szava nem lehet.
Egyszóval Ethan jelenleg inkább a szüleit jött képviselni, s emellett nem tilos az sem, hogy megpróbálja kiépíteni a maga kapcsolatait. Sosem árt, ha van néhány befolyásos ismerőse abban az országban, ahol legalább két évet fog még biztosan eltölteni, ha minden úgy megy, ahogy tervezték. Megérkezve, a szokásos és belé nevelt protokollt követve indul a házigazdákhoz, Neviczky Laurához és Neviczky Gábor. Nincs különösebben kialakult képe róluk, ismeri a munkásságukat, mert utánanézett és tájékozatlanul belépni egy ilyen társasági eseményre a lehető legnagyobb hiba, amit ember elkövethet..ne. De nem ma. És nem ő. Tehát..
Első szabály: Légy tájékozott! Próbálj utánanézni a legtöbb résztvevőnek, de a két házigazdának legalább. Naprakésznek kell lenned az aktualitásokat illetően, máskülönben hanyagnak bélyegeznek meg
Második szabály: Tartsd meg az egyensúlyt! Ne légy túlzottan behízelgő, mert az visszás reakciókat vált ki és viszolygást kelt. A bókok maradjanak meg az udvariasság szintjén, és bánj velük takarékosan! A túl sok bók tenyérbemászó benyomást kelt.
A második szabály szerint jár el akkor is, amikor bemutatkozik Laurának egy kézcsókkal és kezet fog Gáborral is, megköszönve a meghívásukat. Mindemellett nem felejti el átadni édesapja és édesanyja üdvözletét sem. Rövid, diplomatikus társalgást követően egy biccentéssel búcsúzik, mikor újabb érkezők szólítják meg a két házigazdát, és diszkréten odébbáll. Kap egy kisebb tányért, amire a teremszerte járkáló pincérek által hordozott tálcákról szedhet le falatkákat.
Esztert egyelőre csak futólag látta, de talán jobb is, pedig neki különösebb problémája nincs a lánnyal - csak hát miután legutóbb úgy felpofozta ok nélkül a minisztériumi folyosó közepén, nem igazán tudja, hogy mit kezdhetne vele. Jobb híján nem is inkább a kortársai társaságát keresi a tömegben, hanem olyan varázslókat szólít meg, átadva apja üzeneteit, akik a mágusjogon belül járatosak. Anatole egyértelműen megtehette volna, hogy bagolyban vagy más módon üzen ezeknek az embereknek, de már évszázadok óta ez egy bevett szokás arra, hogy egy apa megpróbálja bevonni fiát a társaságba. Jó két-három ilyen beszélgetésen van túl, mire egy félreesőbb részre lehúzódhat egy pohár fehérbor társaságában kifújni magát. Az ilyesfajta társalgások mindig módfelett körülményesek, neki pedig nála sokkal idősebbekkel kell tartania a tempót.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. augusztus 1. 02:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. augusztus 3. 07:50 | Link

Ethan

Alakalomhoz illően

A vendéglistát nem én állítottam össze, amit itt-ott hibának is értek, bár anyám mindig is tudta jól, hogy mi alapján kell összeválogatni egy eseményre az embereket. A szervezői készsége kitűnő, ehhez csepp kétség se fér. Meg is látszik a partin, hogy nagy világias, pompás, lenyűgöző. Mindenhonnan árad a mágia, az aranyvér tisztelete. A díszleteket mind nagy mágusok ereklyéi adják. Kitűnő minden. A vendégeknek egy szavuk sem lehet.
A kedves iskolatársamnak, Ethannek sem, akivel a legutóbbi találkozásom nem sikerült olyan jól, mint az aranyvérűek között szokás. Rossz napom volt. Több okból is. Ez az egész parti is legfőképp azért lett megszervezve, hogy a családunk rossz híréről el legyen terelve a figyelem. Ugyanis az öcsém megint túl hírhedt lett, lévén, hogy kiderült, vérfarkas. Ezért is van itt egyébiránt Ethan, ő most az egyik legizgalmasabb téma a fiatal varázsvérűek körében, hiszen elég charme-os, gazdag és befolyásos fiatal. Mindenki kíváncsi rá. Na meg a többi pletykatéma arisztokrata is itt van. Legyen miről beszélni. Bármiről, csak éppen Krisztiánról ne.
Ha pedig az előbb Ethanről esett szó, akkor itt az ideje, hogy megkeressem őt. Bocsánatot ugyan eszem ágában sincs kérni, de néhány számára szükséges embernek tervezem bemutatni őt.
 - Remélem kellemesen érzed magad. Örülünk, hogy eljöttél. - Egy aprócska nőies meghajlás, ahogyan azt a köszönés mellé kell társítani egy ilyen helyen. Majd persze a kezemet felé nyújtom üdvözlésképp, míg a másik kezemben egy pohárka drága pezsgő pihen.
 - Ha megengeded bemutatnálak annak az úrnak ott. - Mutatok egy őszes hajú férfira, aki éppen édesapámmal cseverészik. Nagyon jó a viszonyunk vele. Amikor még fiatalabb voltam meg is említette, ha lenne egy fia, akkor biztos én lennék a felesége. Szerencsére nincsen fia. Nem szeretem ugyanis, ha az életre szóló döntéseimet helyettem hozzák meg.
 - Ő am MMM Miniszteri Hivatalának az államtitkára. Igazán kedves ember és jó, ha jóban vagy vele. - A legfontosabb információkat megosztom vele a férfiról. Aztán el is indulok felé. Egy széles mosollyal az arcomon. Már üdvözöltem őt a mai napon, így nem kell egy újabb tiszteletkört lefutnom vele ilyen téren. Egyenesen a tárgyra is térhetek, amint elkértem őt apától.
 - Ha megengeded apa... - Először apa felé fordulok, majd az államtitkárhoz. - Szeretném bemutatni Ethan Saint-Venant-ot. Nemrég érkezett Franciaországból. A Beauxbatonsról. Nagyon érdekli őt a politika, a jog. - Ennyi felvezető elég is, nem akarok mindent ellőni Ethanről ő helyette.  Inkább csak egy baráti mosolyt eresztek meg felé és átadom neki a szót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. augusztus 3. 23:36 | Link

K.D.A.
Szalamanton tóparti kisvendéglője


Roppant nagy jelentősége van ennek az estének, ami már kora délelőtt idegessé, folyton feszengővé tette. Az irodában dekoncentrált, a munkájában esetlenül figyelmetlen volt, és hiába ült mellette Jared, jelenléte mit sem segített rajta. Unottan ropogtatta nyakát, fütyülgetve dobolt az asztal lapján, és óránként lejárt a hivatal büféjébe, hogy kávézzon egyet.
Napközben többször, a lehető legváratlanabb helyzetekben nyúlt zakója belső zsebébe, és vette elő az apró bársonydobozt, hogy kinyitva azt, újra és újra farkasszemet nézzen a benne ezüstösen csillogó ékszerrel. Segédje szerint megfelelő darab, de miután ő is pont ugyanannyit ért az eljegyzési gyűrűkhöz, mint ő, így bár ad szavára, most szemernyit sem nyugtatta meg.
Hallgatagon sétál a szalamantoni tópart kikövezett, keskeny útján, és a mellette haladó nőre pillantgat. Furcsamód ma nemcsak ő, de Katherine is feszült volt, és most is úgy viselkedik, mintha tudtán kívül megbántotta volna valamivel. Konstantin lustán megvakarja orrnyergét, majd farmerja zsebébe csúsztatja kezeit, és oldalán a vámpírral, a kivilágított vendéglő felé veszi az irányt.
- Úgy hallottam, itt a legjobb a marhasült - óvatosan töri meg a hosszúra nyúlt csendet. Hangja rekedtesen szól az órák óta tartó szótlanságtól, de igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy érezhetően baj van. Az időjárás kellemes, a sárgás fények gyönyörűek, a vendéglő mint kívülről, úgy belülről is hangulatos. Nem is választhatott volna ennél tökéletesebb estét arra, hogy annak módja és rendje szerint is megkérje a barna loknis nő kezét.
- Osztrovszky névre foglaltam - tárja ki az ajtót Katherine előtt, és a hozzájuk siető pincérnek morózusan bemutatkozva, már követhetik is őt a helyiség terasz részére. A legszebb, legdrágább helyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok