36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 20:29 | Link

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

A magunkkal cibált lányt teljesen figyelmen kívül hagyom. Úgy tervezem, hogy megszerzem az ereklyét, aztán majd hazaszállíttatom magunkat, addig is szórakoztassa el magát, csak ne az én fülembe visítozzon. A fickó azonban nem áll kötélnek. Mondjuk az ő helyében én se akarnék megszabadulni attól a tárgytól.
Társalgásunkban beállt szünetet a vörös csaj azonnal ki is használja. Fogalmam sincs, miért gondolja úgy a legtöbb nő, hogy a csendet fecsegéssel kell kitölteni. A kislány ráadásul nem átallja ránk fogni a pálcáját. Próbálom nem kiröhögni. Most komolyan. Hány éves lehet? Tud egyáltalán olyan varázslatot, amivel kárt tehetne bennünk? És, ha meg is tenné, azzal se lenne előbbre, elvégre mi tudnánk hazavinni. Jobban mondva csak a fickó, de ő meg nem hajlandó. Ezen a helyzeten vajmi keveset változtat a pálca. Bár a lány nem tudhatja, mi az a tárgy, amiről szó van. Ha ismerné a részleteket, talán nem viselkedne ilyen őrülten. De, ki tudja? A nők többsége szeret értelmetlenül viselkedni.
Az ajtón belépő alakok jobban aggasztanak, és láthatóan a vöröske is hasonlóan érez, ráadásul pajzsnak néz engem. Más helyzetben fel is horkantanék, amikor látom, hogy félig mögém bújik. Biztos a széles vállaim miatt gondolja, hogy ott nagyobb biztonságban van. Végül is, ha mögém áll, az első átkot tutira megússza.
- Ha én azt tudnám? - suttogom vissza. - Egyszerű melónak indult a dolog.
Na, jó, kicsit hazudok. Egy ilyen ritka és értékes ereklye mindig vonzza a sötét alakokat, emiatt is veszélyes ez a munka. Számítottam rá, hogy felbukkannak majd érdeklődök a feketepiac környékéről is, de reméltem, hogy gyorsabb leszek náluk. Úgy látszik, nem jött össze.
- Ötletem mindig akad, de a helyzet ismerete nél... - Nem fejezhetem be a mondatot, mert egy átok csapódik be pár centivel a fejem mellett a falba. Összerándulok és a támadóm irányába nézek. Az egyik izmos fazon kivont pálcával néz ránk, és már emelné újra, de az alacsony fickó leinti:
- Ne siessünk annyira. Még nem is volt időnk megismerkedni. - Mosolyával kést lehetne élezni. - Halljam a neveteket! - int nekünk, akárha ő lenne itt a császár. Azt hiszem, így is van. Sikerült belebotlanunk valamelyik sötét varázslókat vezető góréba. Nem tudom, itt hogy hívják, én általában maffiának szoktam nevezni az ilyet.
- Kovács Dávid vagyok, ő meg itt a húgom, Gabriella - mutatok a lányra, és csak remélni merem, hogy nem cáfol meg. Jobb nekünk, ha nem tudják a valódi nevünket. Ha ezt netán megússzuk, nincs szükségünk a nyakunkban lihegő maffiatagokra.
- És mit kerestek itt a bátyáddal, aranyom? - kérdezi a főnök a vöröskéhez fordulva. Már szólalnék meg, amikor meglátom a villanást a kopasz fickó szemében. Egyből a torkomra forr a válasz, így ezt a kört a lányra hagyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 29. 21:18 | Link

Aaron E. Blake
Szalamanton, A téli szünetben † Ruha

Na, tényleg slamasztikában vagyunk és az még nekem is leesik, hogy nem egy kisebb fajta kis összeröffenésre jöttem el véletlen, hanem egy nagyobbra és veszélyesebbre. A fiú válasza pedig nem éppen kielégítő.
- Egyszerű? - kérdeztem fojtottan. - Ha nem vennéd észre három izomember kivont pálcával akar minket elátkozni és ez a te munkádnak köszönhető. Mindegy, csak jussunk ki élve. - sóhajtottam egy aprót, majd összeszedve magam valamennyire a kopasz fickóra emeltem a tekintetem, aki méregetni kezdett. Tudja kit méregessen... Jobb ötlet hiányában a fiúra pillantok újra félig meddig a takarásában és megkérdezem, hogy esetleg nincs egy frappáns ötlet a tarsolyában, de nem tudja befejezni a mondatot, mert egy átok csapódik felette a falba. Nem rezzenek össze, már rájöttem, hogy ezek itt nem lesznek olyan kedvesek és csak úgy kiengednek... Mivel nem sokat tudok tenni a fickóra emelem a tekintetem aki közben megszólalt. Az a mosoly egy hétig a rémálmaim főszereplője lesz, az tuti! Már éppen szólásra nyitnám a számat, hogy akkor se mondanám meg a nevem, ha megpróbálna megölni, amikor a srác kijelenti, hogy ő a bátyám. Mázlimra sikerül semleges arckifejezéssel elfogadnom az új helyzetet. Szóval Kovács Gabriella vagyok... szuper. Mondjuk nem is olyan rossz név! Elrendezve magamban a dolgot a fickóra tekintek aki aranyomnak hív. Biztosan meg fogom fojtani!... Elmosolyodok halványan, magamra erőltetve egy teljesen ártatlan arckifejezést, olyat amivel megszoktam győzni a szüleimet, hogy én abszolút jó kislány vagyok, nem fiúzom, nem rosszalkodom.
- Hát tudja... - mondom és a „bátyámra pillantok” - Igazából csak véletlen keveredtünk ide, mert a nagy tolongásban nekünk jött az a fickó. - mondom és arrébb lépek amit nagyjából mindenki figyelemmel követ. A fickó megint elkezdett vizslatni, ami zavar, de amennyire lehet figyelmen kívül hagyom és rápillantok, majd a többiekre. - Muszáj ezt? - kérdeztem a rám szegeződő pálcákra mutatva. - Igazán, nem akarunk mi rosszat. - mondom abszolút őszintén előadva az ártatlant, pedig ha közelebb jön akkor szívesen középen küldöm úgy, hogy biztosan érezze a sarkaimat. Mivel a kopasz fickót nem zavarja arrébb sétálok újra felérve a helyet és arra nézek, akinek hála idejutottunk, de ő meg se mukkan. A kopasz is ráemeli a tekintetét, majd int az embereinek, akik elvesznek tőle egy kesztyűszerűséget. Aha, akkor tényleg az amire gondoltam, valami értékes ereklye lehet... most komolyan, egy kesztyű miatt kerültem bele ebbe az egészbe. A kopasz elveszi a kesztyűt, majd intett az embereinek azok pedig körülállják a férfit. Én az előzőn tartottam a tekintetem és kíváncsian néztem a kezében lévő tárgyat. - Az micsoda? - érdeklődtem csak úgy semlegesen, de ezzel újra magamra vonom a vezetőjük figyelmét és kapok egy elég érdekes pillantást mellé. Nem mond semmit, csak felém lép, én pedig egyet hátra. Végül megáll és felnevet, majd az eközben siránkozó ember felé tekint és csak annyit mond. - Öljétek meg! - na itt volt az a pont, amikor újra a bátyuskám felé tekintettem, mert nem sok ötletem volt. A három el volt foglalva az üvöltő férfivel, a kopasz meg újra velem. Remek, lehet nem volt jó ötlet ennyire rám terelni a figyelmét. A kesztyűre pillantok a kezében, aztán vissza az arcára és hátrálok még egy lépést. Már csak egy lépésem van, aztán a fal és közé szorulok. Gondolkodj Cat!...
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. december 29. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 21:51 | Link

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

Szerencsémre a lány veszi a lapot, hagyja, hogy a húgomként mutassa be, és utána is játssza a jóskislányt, aki teljesen véletlenül keveredett bele a dologba. Mondjuk a részéről ez nem is hazugság, talán épp ezért sikerül nagyon jól az előadása. Láthatóan nem látnak bennünk a továbbiakban fenyegetést, helyette inkább a kesztyűt akarják megszerezni. Azt azonban nem hagyhatom. Viszont három fegyveres szekrény méretű fickó ellen nem is fogok kiállni, akkor sem, ha ezzel megmenthetnék egy életet. Hát hol érdekel engem az a pasas?
A kesztyű átkerül a kopaszhoz, ez pedig számomra igencsak előnyös változása a helyzetnek. Közben a vöröske kilép mögülem és keringőzni kezd a pasassal, bár egy igencsak érdekes változatát járják a táncnak: a hátráló lány és a közeledő tuskó. Remek. Mikor azonban a pasas mellém ér, eszembe villan egy kifejezetten jó ötlet. Benyúlok a kabátom zsebébe, és ez senkinek nem tűnik fel, elvégre éppen senki nem figyel rám. A fickókat lefoglalja az ismeretlen kínzása, a kopaszt pedig megbabonázta egy vörös tincses fruska. Ez mondjuk, számomra nem kevéssé beteg, de éppen jól jön.
Bal kezemmel megszorítom a zsebemben lévő pálcámat, majd hirtelen előkapom, miközben jobb kezemmel átkarolom a kopasz nyakát, és magam elé fordítom.
- Kezeket fel, pálcákat a lábaim elé! - üvöltöm, hogy felkeltsem magamra a figyelmet, közben pedig a pálcámat a kopasz fejéhez szorítom.
- Gabi, ha lennél olyan kedves és összeszednéd az urak fegyvereit... - intek a lánynak, miután a kopasz bólintására a melákok engedelmeskednek szavaimnak.
- Uram, kérem, adja át a kesztyűt a gyönyörű hölgynek! Aztán már csak néhány dolgot kérnék a testi épségéért cserébe. - Szinte látom, hogy forgatja a szemeit, és biztos vagyok benne, hogy valami ravaszságon töri a fejét, de most nem számít. Ha gyorsan cselekszünk, mi maradunk nyeregben.
- Maga ott! - kiáltok a kissé megviseltnek látszó, de még éppen hogy élő fickónak. - Jöjjön ide! Gabi, segíts neki! - utasítom a lányt, remélve, hogy szót fogad nekem, ami neki is érdeke, elvégre ő is szabadulni akar. Amint közelebb érnek lehalkítom a hangom, hogy a verőlegények ne hallják, amit mondok. Több időnk lesz elpucolni a nyomainkat, ha nem tudják, merre indulunk. - Maga fog kivinni innen minket. Szedje össze magát, aztán hoppanáljon abba az ispotályba, amit ismer! Vigyen magával minket, és ezt az alakot is! - rántom meg a kopasz fickót a nyakánál fogva. - Maga kezelést kap, mi meg lelépünk.
Remek terv, persze csak, ha a fickóban van még annyi szufla, hogy el tudjon velünk indulni. Érzem, ahogy megragadja a kezem, majd a társas hoppanálásra jellemző érzést, aztán a talajt a lábam alatt. Azonnal emelem a kezem, és leütöm a kopasz fickót. Néha egyszerűbbek a mugli módszerek, vagy legalábbis könnyebben kézre esnek.
Körülnézve azonban meg kell állapítanom, hogy nem egy ispotályban vagyunk.
- Ez... Üstösd? Maga idióta...! - kiáltok a fickóra, aki ebben a pillanatban esik össze. Ennyit bírt. Sürgős ápolásra lenne szüksége. Nekünk viszont el kéne tűnnünk. Üstösd a lehető legrosszabb választás volt. Annyi itt a feketemágus, mint az utcákon a macskakő. Tanácstalanul nézek a lányra, hátha vannak itt ismerősei, vagy ötlete, hogyan vergődjünk kandalló és hopp-por közelbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. december 31. 00:01 | Link

Shay
Vonatozósdi, Rákosborzasztó felé


- Na várjá'... - Mondja, miközben gondterhelten sóhajt egyet. Kezd attól félni, hogy ez az egész meghaladja majd szellemi képességeit. Pedig jó esze van és nagyon szorgalmas, de Gergő egyelőre nem rakta össze a képet. A vonat el is indul Bogolyfalva állomásáról, ő pedig a fejét vakargatja, hátha az segít majd neki a koncentrálásban. Rosszul hiszi, csupán pár zavaró tényező van a fülkében, egy-két visítozó gyerek, a vonat zakatolása, egy ketrecét rázó bagoly és ehhez hasonlók. Ő mégis próbálja összerakni a képet.
- Mond má' meg, most akkor miért szökünk? - Kéri még egyszer, Shayleen-nel szemen ülve. Kicsit lejjebb csúszik az ülésen, hogy a könyökét lerakhassa. Akkor pedig mutató és hüvelykujjával megtámasztja kissé oldalra biccentett fejét. Mert oké, hogy a lány kirándulni akar, Gergőt meg lehet rángatni akárhová, semmi rossznak nem az elrontója ő. De akkor most ki elől kellett ennyire nagyon elszökni? Miért játszottak James Bondosat? Mert talán még azt is könnyebben megértené jelenleg, ha csak a lánynak különösen bizarr vonzalma lenne a 007-es iránt és át akarta volna érezni a feelingjét.
- És hova? - Kérdezi amúgy, mert arról sincs fogalma, hogy egyáltalán hova mennek, ha már ennyire szöknek. És ha már vele, akkor... miért pont vele?! Még csodálkozik, hogy értetlen, nem tudja felfogni. Ráadásul az a bagoly is egyre jobban idegesíti. Ritmusosan kezd el dobolni mutatóujjával a halántékán, hogy ne ritmusosan tépkedje ki a tollait egyesével. Ő tökre jól lenne, kiképzett egy papucs, bárhova lehet rángatni és tökre átadja az irányítást, de ha már nyolcadszorra gondolja végig és még elsőre sem értette meg, nemhogy kilencedszerre.
- Hát jó'van... - Állapítja meg végül magának, sóhajtva, hogy a csöppnyi feszültséget, ami felgyülemlett benne, levezesse. Igazából lassan kezdi feladni az egészet, kiégett villanykörteként csendben füstölög majd. Feljebb ül, kihúzza magát, tenyereit két combjába törli, kicsit megizzadtak. Csak remélni meri, hogy nem a világ másik végére vonatoznak. Még az is lehet, hogy Shayleen eladja őt rabszolgának a szerb határon túl...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 31. 10:52 | Link

SuperGergő, a megmentő *-*
Úton Rákosborzasztó felé

Ez pontosan az, aminek látszik. Bár való igaz, szorul némi magyarázatra a dolog. Az egész úgy kezdődött, hogy Shayleen idejött tanulni és Gwent megkérték, hogy felügyeljen rá. Ezek után unokahúga kierőszakolta valakiből a jelszót és rájár a navinésre, amit enyhén szólva nehezen tolerál a szentünk. Érthető. Az ünnepekre szeretett volna elutazni, de mivel állandó kémkedés áldozata, így nem maradt más út, szöknie kellett. Ezért lehetséges, hogy Gergővel épp a vonaton ül és immáron talán harmadjára kezd bele a mesébe, miért is mennek valamerre. Talán értelmesebb lenne elmondani az alapokot, miszerint anorexiás, de tudjuk, hogy ő tudja, hogy nem az. Szóval jah, a probléma gyökere valahol itt van elültetve.
- Mert az unokahúgom szülői kérésre megfigyel. Szerintem levegőt sem kéne vennem, ha nincs a közelemben... - fújtat egyet és keresztbe fonja karjait. Idegesítő kis mócsinggal van dolga, nem véletlen, hogy borzasztóan durcás emiatt. A szilvesztert szerette volna egy jó helyen tölteni, olyanokkal, akiket szeret. Vagy legalább ismer. Az új iskola pont így ünnepekkor elég szívás, hiába végtelenül aranyosak a háztársai. Igazából, ha nincs Gergő, még mindig bent agonizálna a Navine körletében. Hála istennek a fiú nem olyan, aki ne lenne benne egy szökésben, akár aggályai ellenére is. Oh, yeah.
- Igazából passz. Ez a vonat Rákosborzasztó felé megy, ott pedig elég jó szilveszteri buli szokott lenni - rántja meg vállát. Hallott már róla korábban, meg igazából jól utána is nézett - végül is, szökéséhez bombabiztos tervre volt szüksége -, így a város térképével felszerelkezve teljesen nyugodtan ül a vonaton. És teljesen átérzi Gergő morcos hangulatát. Idegesítő utasok. Idegesítő utasok mindenhol. Shayleen-t most mégsem zavarja egyáltalán a dolog, örül, hogy távolodik az utált rokontól, ez neki éppen elég megnyugvás. Talán túlontúl nagy is.
- Egyébként, köszönöm, hogy eljössz velem - hálásan rámosolyog a fiúra. Tartozna egy épkézláb magyarázattal a miérteket illetően, de még nagyon korainak tartja felfedni a problémáját. Nem Gergővel van ám baj, hát nézzetek már rá milyen cuki, nem? Csak izé... Nem úgy szoktak kezdeni egy hosszabb távú barátságot, hogy "hello, Shayleen vagyok, anorexiás és utálom a pszichológusokat, egyébként igazán szép napunk van ma!"... Ő is igyekszik elkerülni, hogy sajnálat tárgyává váljon.
- Na és mi legyen a program? - előrehajol kissé izgatottan és csillogó szemekkel néz Gergőre. Beleélés trillagos-brillagos ötös.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. december 31. 11:49 | Link

Shay
Rákosborzasztó felé


Kicsit meglepő a lánytól a testtartás, fújtatás, durcás válasz, de úgy látszik a rokon gondolata ezt váltja ki belőle. Nem mintha Gergőn látszana, hogy meglepődik, rajta sajnos semmi nem látszik. De ezzel akkor sincs előrébb, de legalább már van mibe kapaszkodnia.
- És miért? Olyan balhés vagy? - Kérdezi, mert nem igazán tudná elképzelni Shayleen-ről, hogy ő olyan gyerek, akire figyelni kell, nehogy rosszba keveredjen. Amúgy is a Navinébe került, ott meg pláne nincs semmi félnivalója, mert ha egy olyan érzelmi analfabétának tűnő pokrócot is megszerettek, mint Gergő, akkor bárkit, azaz bárkit befogadnak.
Meg amúgy is, milyen dolog az már, hogy a szülők tudni akarnak róla, mit csinál, kémkednek utána? Gergő kipillant az ablakon, nézi a téli tájat és elgondolkozik. Az ő szüleit az sem érdekli, hogy él-e még. Igazából akkor sem érdekelte őket, mi van vele, amikor hazalátogatott. És úgy gondolta eddig, hogy ez a normális, amióta a Bagolykőre jár, megváltozott. Egész életében így bántak vele, legalább annyira ragaszkodtak hozzá, mint egy bérmentes munkáshoz, de most már annyira sem. Kiábrándító? Ebből a szemszögből igen.
- Aha, és az messze van? - Kérdezi végül, visszatérve a valóságba, Shayleenre pillantva. Mert az oké, hogy Rákosborzasztó, sosem hallott még róla, de elfogadja. Nem szokott szilveszterezni, nem szeret sokáig fent lenni, de ha a lány ezt szeretné, hát legyen. De legalább annyit szeretne csak, hogy megtudja, mennyi ideig kell még ezen az idegesítő vonaton ülnie. Az a gond, hogy már nem csak a bagoly tollazatát, de a gyerekek játékát is félti magától, szóval kötött pulcsiját szorosabbra fonja maga körül és lejjebb csúszik ültében.
- Hátőő... szívesen. - Mondja végül, mert amúgy nem egy illedelmes gyerek, meg nem is igazán tud ezzel mit kezdeni. De azért próbálkozik, bár a válasz sántít. Nem hagyta volna, hogy Shay egyedül kóboroljon meg vonatozzon meg mit tudja ő merre járkáljon. Tulajdonképpen, összegezve nem volt más választása, de ilyenkor azt kell mondani, hogy szívesen.
De aztán látja, hogy a lány lelkesen dől előre és a program felől érdeklődik. Gergő pedig csak enyhén felvonja egyik szemöldökét. Legszívesebben rávágná, hogy mit tudja ő, ő sosem ünnepli ezt, hiszen csak a következő évbe lépnek be, nem most nevezik ki Bogolyfalva polgármesterét pápának vagy ilyesmi. De nincs szíve, mert látja, hogy Shayleen lelkes, meg hálás, meg mosolyog, meg minden. Nincs szíve.
- Kereshetnénk valami boltot, ahol vehetünk mágikus tűzijátékokat. - Javasolja végül, mert jobb ötlete nem volt. De ha Rákosborzasztó legalább akkora, mint Bogolyfalva, akkor biztos találnak valamit, amit vehetnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 31. 13:42 | Link

SuperGergő, a megmentő *-*
Úton Rákosborzasztó felé

A kérdésre egy pillanatra megmerevedik Shay. Tekintetét elfordítja és a tájat kémleli. Szája vonallá préselődik, ahogy igyekszik elnyomni a feltörekvő gombóckát a torkában. Hosszú történet ez.
- Azt hiszik beteg vagyok - mondja halkan, de tekintetét továbbra is a tájon tartja. Nehéz lenne elmagyarázni, mi is a baja. Hiszen semmi. Annyira tagadja magának is, ami szinte ijesztő. Hogy valójában mi és mennyit jelent az életében, számára természetes, nem érzi abnormálisnak, hogy figyelmet fordít a táplálkozásra. Azt hiszi, mindenki ellene van, rosszat akarnak. Senki sem látja azt, hogy ő mit akar, hogy valóban mi a helyzet, miért menekül olyasmibe, amit jobb lenne eldobni, mert neki is csak nyűg. Bizonyos szempontból megnyugvás a pszichológus, mert így a terhet leveszi a válláról.
- Szerintem pár percen belül odaérünk. Direkt nem messzi helyet választottam - körbepillant és konstatálja, hogy iszonyat dühítő a vircsaft, ami megy körülöttük. Ha nem zúzna benne az adrenalin, a szökés miatti felszabadultság, talán már kimászott volna a vonatból, hiába van kint hideg. Inkább megfagy, minthogy elviselje őket. Gergő láthatóan nem viseli ilyen jól a dolgot, de ez érthető, Shayleen-nek egyetlen rossz szava sincsen. Inkább igyekszik elterelni a figyelmet.
Kissé érzi, hogy a másik navisnak annyira nem buli ez az utazás, de majd megtetszik neki! Milliónyi jó programot kitalálhatnak, aminek a feléhez nem kötődik evés. Így mindketten boldogok lehetnek. Az első bedobott ötlet kifejezetten tetszik a lánynak, olyannyira, hogy széles mosoly jelenik meg az arcán.
- Ez jó ötlet! Legyen színes és csodálatos! - csillogó szemekkel pislog a fiúra, aki tán kissé különösnek tarthatja a lelkesedést. Pedig Shayleen életében először szilveszterezik úgy, ahogy ő szeretne. Számára ez iszonyat nagy szó. Ennek örömére kiéhezteti és felrobbantja magát. Más hülye is így csinálja, nem arról van szó... De ez végre az ő döntése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 2. 19:55 | Link

Annelie F. Blargjsrthoi

december 23, este

 Életembe nem láttam még ilyen első osztályú előadást, mint amire Annelie meghívott. És bár valóban kedvem lett volna gratulálni nekik a lenyűgöző műsorért, sajnos leragadtam a mellettem tomboló lánnyal még besezélgetni egy kicsit. Helyes egy leányzó volt, meg kell hagyni, de a közelébe se ért annak a Rellonosnak, akit volt szerencsém fejbe kólintani a dobverőmmel - majd nem sokon múlott, hogy élve felkoncol. Nem erőltettem a dolgot, a végén adtam neki egy puszit, amibe belehajolt, és igazat is adtam neki: miért ne. Nem fogtam hosszúra a dolgot, épp igyekeztem ugyanis az egyik fellépőhöz, amit közölve vele mégiscsak leléptem a sátrak felé. Ízlésesen út közben egy cigarettát elszívtam, itt-ott útbaigazítást kértem, és mily boldogsággal töltött el az érzés, hogy másodjára sikerült megtalálnom Anniéket! Addigra már bőven kivégeztem a dohányomat, amely maradékjai valami fűcsomóban végezhették. Mielőtt beléptem még megigazítottam a fekete szövetkabátomat és sálamat, kisöpörtem minden porszemcsét az ingemről, beletúrtam a hajamba, ránevettem egy lányra, aki mindezt leesett állal nézte végig és benyomultam szépen a helységbe. Szerencsémre a leányzó egyedül piszmogott valamit a szobában és igencsak reméltem, hogy nem olyan jókor jöttem be, hogy most leátkozzon, tehát a biztonság kedvéért még csak rá se néztem, hanem rögtön a sarokba. De az anyja, se Cath, se Máté. Lehet együtt mentek el valamiért a cirkuszi növendéknek, de ez csak annál jobb! Legalább nem kell még őket is magammal vinni, esetleg meghívni őket inni, ne adj Isten hát ha még sokat és töményet is akarnak inni.. Na nem.
- Na, kész vagy már? Menjünk, kérlek! - beszéltem oda pontosan a saroknak, ahol egy valami fogas-szerűség állt, s még mielőtt bármit válaszolhatott is, folytattam. - Pazar volt a műsor. Egyszerűen fantasztikus voltál, imádtam. - most már befogom, mert még le talál átkozni, aminek a lehetősége így sem volt elhanyagolandó. Nem, még véletlenül sem mertem odasandítani, mert bár a késztetés megvolt igen rendesen, azért az ő haragjától tartok. De na, menjünk már!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. január 2. 22:08 | Link


Így nézünk ki


Nagyon hosszú, tartalmas és nagyon nagy sikernek örvendő műsoron volt túl a Mirákulum, köztük Anne is. Elfáradt, de még a műsor után beszélgetnie kellett a vendégekkel. Már Máté kezét szorongatta, és a vállár hajtotta a fejét, jelezve, hogy menjenek már. Catet is vitte magával a lakókocsijukba, ahol elbúcsúzott nagytesójától, barátnője pedig hallgathatta a boldog, de egyben fáradt nyavalygást, igaz, csak pár percig.
Közben a lány felfrissítette magát, átöltözött, extra sminkjét pedig lemosta, azt is csak bólogatással fejezte ki, mennyire nem bánja, ha Harold elhívja Catherine-t sétálni. Tudta, hogy a bátyjának bejön a csaj, de neki meg pasija van, szóval...na ez a rész már hidegen hagyja.
Egyedül maradt a kocsiban, éppen az utolsó simításokat végezte arcán, a vörös rúzst kente fel mikor nyílt az ajtó, valami idegennek tűnő csöves...fiú kukkantott be. Annelie felvonta szemöldökét, aztán összecuppantotta ajkait.
- Tudom - villantotta meg vörös szája mögött hófehér fogait egy vigyor keretében. Őszintén jó kedve volt, fel is pattant a székből, magára kanyarította kabátként funkcionáló blézerét és odalépett Ruihoz.
- Hova is megyünk? - egy pillanatra elgondolkozott, arról valahogy nem esett szó, hogy a műsor után hol fognak haverkodósat játszani.
- Amúgy egész tűrhetően nézel ki - picit lábujjhegyre állt, megigazította a srác kabátjának gallérját, majd végignézett rajta. Nem, nem úgy, mint férfi, hanem mint divatos srác...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 2. 22:43 | Link

Annelie F. Blargjsrthoi

 Az én szerencsémre legyen mondva, hogy olyan állapotban leltem fel, mikor talán eszébe se jutott az a lehetőség, miszerint csak úgy üdvözlés-képp hozzám vág egy cserepet vagy épp ami a keze ügyébe kerül. Egy tükröt vagy valamit. Kellemes csalódásként ért, mikor odaállított mellém, megcsapott enyhe, de kellemes parfümje és megcsodálhattam a ruháját. Habár igaz is.. neki szinte minden modell jól áll.
- Egy teázóba gondoltam, de ilyenkor már egy sincs nyitva. Úgyhogy.. - ilyestájt pipiskedett a lábujjhegyén igazgatva a galléromat és mit ne mondjak, igencsak tetszett ez a helyzet. Egy szép, intelligens és karizmatikus lány olyan közel, hogy szinte érzem leheletét az arcomon.. Mindössze egy pillanat erejéig akadt össze pillantásunk, de rögtön ki is hátráltam a képből..- Keresünk egy kocsmát. - fejeztem be a mondatot, hogy végre elhagyva a lakókocsit kiléphessünk a szabadba s udvariasan felajánljam neki jobbomat.
- Jut eszembe. Tudsz itt a közelben egyet, vagy menjünk aztán majdcsak látunk? - néztem még rá még mielőtt esetleg elindulnánk bármerre is.
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. január 3. 09:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. január 3. 07:24 | Link


Így nézünk ki


Annelie arckifejezésén látszott, hogy a teázónak még a gondolata is riasztja, Ruiból meg amúgy nem nézte volna ki. A második verzió valamivel jobban tetszet neki, de a kocsmákkal sincs kibékülve, hisz nem iszik igazán alkoholt, maximum ha ünnepelnek, vagy Noel meglátogatja egy üveg bor társaságában. Az is régen volt már.
Indulás előtt egy pillantást vetett az íjára, ami az ágya fölött a falon pihent. Ő most itthon marad, biztonságban, elég a pálca is. Becsukta maga után a lakókocsi ajtaját, mielőtt pedig belekarolt volna a srácba, körbenézett. Máténak direkt nem szólt, hogy elmegy. Biztos, hogy ott állt volna végig amíg a másik megérkezik és leült volna vele beszélgetni, mintha az apja lenne. Szerencsére nem volt ott senki a közelben, javarészt az emberek a sátorban ünnepeltek, beszélgettek, meg hát pakolták össze a dolgaikat.
- Minden utcában van legalább kettő, nem lesz nehéz - vigyorodott el és szépen a másik kijárat felé kezdte húzni haverját, vagyis a drótkerítéshez, ahol mindig át szoktak szökni. Van rajta egy kisebb lyuk, Anne viszont azt a megoldást választotta, hogy átmászik rajta.
- Gyere - vigyorgott rá Ruira a kerítés tetejéről, majd leugrott. Két lépést odébb állt, aztán megigazította blézerét.
Ahogy ránézett Ruira, nem igazán tudta hova tenni. Mert hát Catherine-t megérti amiért eljött vele az előadásra, de ezzel a levitással még nem ismerik egymást olyan jól.
- Öhm...örülök, hogy eljöttél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 3. 13:35 | Link

Annelie F. Blargjsrthoi

 Igen, ez is meglepetésként ért, hogy Máté nincs a közvetlen közelében, mert hát kétlem, hogy csak így elengedné hőn szeretett kis "hugicáját", a valódi bátyjáról pedig eddig még csak hallottam. És ha csak fele annyira vagány, mint Annelie, akkor már gratulálni kéne a teljesítményéért.
 Na szépen megcsodáltuk egymást, galléros igazgatásomra én is megjegyeztem futólag a két tagmondat közt, hogy azért rajta is megakad az ember tekintete, s kilépve a lakókocsi ajtaján, már vitt is valamerre. Kicsit furán jött ki a lépés, mivel ő karolt belém, tehát nekem kéne mutatni az utat, azonban ő volt az, aki a kerítés felé kormányzott. Nem teljesen értettem a dolgot, de amíg odaértünk, addig megkérdeztem még tőle, hogy milyen gyakorisággal szokott kocsmázni - nem megsérteni akartam, csak valahogy nehezen nézi ki belőle az ember.
 Aztán gyakorlott mozdulatokkal úgy mászott fel, majd át a kerítésen, hogy óvatosság végett alig volt időm körbepillantani. Ott a közelben volt valami tátongó űr a drót szövetében, no persze bizonyára még nem vette észre, azért választotta ezt a megoldást. A biztonság kedvéért mégegyszer azért körbehordoztam a pillantásom, netán lelek fürkésző tekintetek, esetleg egy zabolázatlanul rohanó Mátét. De nem, senki az ég világon le se s... sajnált minket.
- Úton vagyok. - válaszoltam a már kerítés tetején nógató lánynak, ám megvártam, míg épségben megérkezik a túloldalon és elhátrál. Nem mintha nem lettem volna meggyőződve arról, hogy az ég világon semmi baja nem lesz, azért mégiscsak jelenleg az én felelősségem a leányzó. Kabátomat lehámoztam magamról - benne a cigarettámmat - s áthajítottam a lánynak remélve, hogy el is fogja kapni. Eztán gyakorlott mozdulatokkal másztam majd ugrottam a drótról, köszönhetően a katonai kiképzésnek és gyakorlatoknak. A másik oldalnál megköszöntem neki, hogy tartotta a ruhámat, majd ismét a karomat nyújtva neki elindultunk az egyik irányba.
- JAh tudod éppen nem volt jobb dolgom. - és mert perseze sosem voltam mágikus cirkuszban. Nem ilyesféle helyről jöttem. - Na és te világ életedben ezt akartad csinálni? - enyhe kis akcentusom itt-ott hallatszik, főleg akkor, amikor nem figyelek rá. Van úgy, hogy a mondatban egy szó után megállok gondolkodni, s nem mindig használom a megfelelő alakzatot vagy igeidőt utána, de azért a nagyját csak meg lehet érteni. Ilyen és hasonló témákkal kezdtük amíg oda nem értünk a kocsmához, röpke 10-20 perc alatt, ha érzékszerveim nem csalnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. január 4. 17:31 | Link


Így nézünk ki


Ahogy a fára mászás, és a karikán, meg szalagon való tartózkodás, a kerítésmászás sem tartozik Anne gyengéi közé. Azokról inkább nem beszél, elég ha Máté tudja, másnak nem kell.
Ruira várakozott a túloldalon, a kabátot viszont nem akarta megfogni. Összevonta szemöldökét, de az utolsó pillanatban elkapta a szövetet, még mielőtt belepottyant volna a hóba. Ennyit megtehet egy olyan ismerősért, aki eljött Szalamantonba megnézni a műsorukat, pedig nem valószínű, hogy ilyen körökben mozgott volna korábban. A cirkuszt nem mindenki tekinti jó szórakozásnak, pedig ők különlegesen csinálják amit csinálnak.
A lány még így egy órával az előadás után is érezte magában a fáradtság ellenére azt az adrenalint, ami felváltotta az izgalmát abban a pillanatban, ahogy a levegőbe kezdett emelkedni a karika, a vörös hosszú ruhája pedig rózsaszirmokban hullott szét, egészen míg dresszé nem alakult. Egy pillanatra elkalandozott, felidézte a közönséget, az arcokat.
- Mi? Ja... - elmosolyodott, és bólintott. - Mióta az eszemet tudom. Anyu is légtornász - vállat vont, biztos volt benne, hogy ez elég magyarázat arra, hogy egy lány miképp lesz 16 éves korára artista. Persze a bájital titok, arról nem beszél.
A beszélgetés gördülékenyen ment közöttük és hamar találtak egy szimpatikusnak tűnő kocsmát. Rui ment előre, Anne a fejét lehajtva nézett elsőre körbe. Összeszűkített szemekkel fintorgott egy nagyjából vele egyidős srácra amikor végigmérte, gyorsan bele is karolt a fiúba amolyan vele vagyok módon.
- Kérj nekem is valamit, addig elfoglalom azt a helyet - bökött a fejével az egyetlen szabad asztal felé, szerencsére hátrébb. Meg is indult felé, aztán a kabátját letéve folyamatosan a pult felé nézett, drukkolt, hogy Rui minél előbb odaérjen hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. január 6. 18:18 | Link

Projektmunka - Robertnempajti.

Bah, Erőszak. Már csak ez kellett, persze. Ropogtatom öklömet, miközben idegesen lépegetek egyik lábamról másikra. Azt hiszem valamilyen elismerést ezért kaptam az előadásért. Az mondjuk egy kicsit fájt, hogy kevesebbet, mint az... vagyis ő. A srác, akinek minden egyes mozdulata, pillantása idegesített, mivel úgy nézett, mintha ő jobb lenne mindenkinél. De nekem egy nyamvadt ponttal ne bizonyítgassa ezt, mert most aztán megmutatom neki!
Kezem ökölbeszorul, halvány pír kúszik fel nyakamon keresztül arcomra. Ujjaimmal tenyeremen lévő bőrkeményedéseken körözök, amik a szüntelen fizikai gyakorlás jelei. Tetszett ez az új élet, amiben mindig van mit csinálni, és azt tehetem, amit szeretek. Végre élek, és nem zenélek. Idővel jövök á csak, mennyi mindenből kimaradtam, hogy milyen apró burokban nevelkedtem. A mentális kihívásokon aligha kerültek más akadályok elém, így ebben a pillanatban, minden izmomat befeszítve úgy éreztem magam, mint akit ledobtak egy idegen ország közepére, hogy hajrá, találkozunk a határon! Festeni akarok. Most. Szemem elkalandozik a Balatonra, ahogy a nap meg-megcsillan a fodrozódó habokon. Felettünk egy szürkés sirály repül el, ami kissé tengeri érzést kelt bennem. Egyből az indulás előtti reggel sejlik fel bennem. Ahogy kinyitom a szeme, az ablakon hűvös hideg fény árad be, a plafonomon stilizált madáralakok raja száll el, majd tűnik ez az egyik sarokban. A gyilkos szándékú vekker még nem lendült akcióba, hét óra előtt lehetett. Ser Karom már meghallotta a hatalmas sóhajtásom, befészkelte magát a nyakamhoz. Szórakozottan simogattam a fülét, a feje búbját, majd lassan lerúgtam magamról a takarót, és átöltöztem. A fogmosást, állatetetést már gépiesen csináltam, gondolataim a közelgő próbatétel körül keringtek, elmosva a valós történéseket. Mikor kizökkentem az álmodozásból, már a Levita festményének folyosóján álltam. Lemondóan sóhajtottam magamat illetően, majd lendületes sebességgel nekiindultam, hogy a többiekkel találkozzak a bejáratnál.
Álmodozásomból a nevem zökkent ki, amit Charles mond. Arcomon még mindig olyan kifejezés ül, mintha máshol lennék, ezt elváltoztatom egy magabiztos mosolyra, majd biccentek a zsűri, a nagyérdemű, majd felszólítóm felé. mikor továbbhalad a felsorolásnál kétségbeesetten szegezem tekintetem Merkovszky Ádámnak, példaképemnek, tanítómnak, alkalmi pszichológusomnak, és… titkolt apapéldámnak. Ugyan nem tudok arról, hogy lenne gyereke, biztos vagyok benne, hogy helytállna ebben a rendkívül nehéz szerepben.
A gondolatoktól összeszorul a torkom, megrázom fejem, ekkor elindul a verseny.
Érdekes, az első gondolatom az volt, hogy tiszta éhezők viadala, majd nekiiramodtam, és átugrottam az ajtón.
 Mély levegő, tüdőm megtelik az élet téveszthetetlen zöld illatával, egy erdőben találom magam. Még mindig jobb, mint a mocsár. Érzem a környezetem, a páratartalmat, fülem mellett fúj a lenge szél. Fejem kapkodom jobbra-balra, figyelve a különböző helyeken felbukkanó embereket.
Kezemet felemelem, és pisztolyt formázok belőle, min ahogy azt az óvodában szokás. Halkan lépkedek, a fák törzseihez simulva, az avarra lehulló levelek és a dús növényzet hangtalan járást biztosít nekem. Egy rövid, fekete hajú fiú nézelődik előttem, én célbaveszem ujjammal.  Mutató és középső ujjam előtt apró üveggolyó méretű vízcsepp jelenik meg, ami egy félökölnyi gömbbé hízik. Elindítom egy egyenes pályán, majd mikor két méterre van tőle, módosítok az útján úgy, hogy oldalról kapja az ütést. A bordái alatt, középerősen találom el. Felszisszen, odakap, de addigra már elolvad, és nyomtalanul eltűnik. Elkezd futni abba az irányba, szabad terepet adva nekem.
Futok egy ideig, míg találok még valakit.  Tekintetünk találkozik, íriszem összeszűkül, lában a földbegyökerezik.
Robert az. Nem egy gyereket küldött a földre, és könnyedén fellökött egyet egy fuvallattal.
Célbavesz, kezem megremeg, felemelkedik, majd újra megismétlem a lövéshez szükséges mozdulatsort. Tudom, hogy ez nem fog rajtam segítni, így agyam zakatol, kattog, forog, pörög, csak egy dologra fókuszálva, az állati túlélési ösztönre. meglövöm, amit ő eltérít. Mond valamit,de nem hallom.  a körülöttünk lévő területen hat tíz centi átmérőjű vízgömböt hozok létre, amik csak lebegnek. Remélem nem jött rá a tervemre. Rávigyorgok, és ezt mondom.
- Csak erre vártam.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. január 6. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 6. 23:04 | Link


Ahhoz képest, hogy milyen rémes volt ez a mai nap, mármint a kezdetekben, egészen sikerült már lenyugodnom, azt hiszem. Ő is megmutatta, milyen is valójában, én is bevágtam a hisztis énemet egy kis időre, de azt hiszem, hogy megint muszáj lesz visszazárnom a rácsai mögé, mert nincs szükségem mára több balhéra. Szerettem volna még egy darabban hazaérni estig, otthon úgyis várt rám még egy leteremtés, amiért egyedül tűntem el. Legalábbis volt egy ilyen érzésem. Persze Aaronon már látszott, hogy mehetnékje van, szíve szerint eltűnne, de nem tettem szóvá, nem akartam újabb vitát fellobbantani a mai találkára. A bocsánatkérésem után közölte, hogy már nem tartom fel, mert a fickó, akinek a nyomában volt, már tutira meglépett. Olyan voltam, mint akit megrázott az áram, grimaszoltam és összerándultam kicsit, mert ez így most nem jött ki túl jól. Én sem szerettem, ha akadályoznak a dolgomban, gondolom ő sem rajongott az ötletért annyira. A szám elé kaptam a kezem zavartan pislogva, aztán inkább csak elvigyorodtam.
- Bocsánat, nem tudtam... - mondtam, aztán inkább elhallgattam, nem tudtam, mit is mondjak szerencsétlen srácnak. Néha maga voltam az isten csapása, ezt mondjuk be kell valljam magamnak. Még akkor is, ha néha nehezemre esik a dolog. Ő maga is elgondolkozott, ahogy én magam is, arra eszméltem fel, hogy bocsánatot kér, amiért rám ömlesztette a stressz miatti rosszkedvét,de én nem haragudtam rá, legalábbis most már egyáltalán nem.
- A legjobb családban is megesik. További... inkább nagyobb szerencsét a továbbiakban a munkájához, Mr Blake - mondtam, aztán még néztem utána egy darabig, majd elindultam az eredeti célállomásom felé, a karácsonyi vásárba. Egész könnyen zajlott le a nap, aztán végül a találkán gondolkozva vonatoztam hazafelé. Ennek még utána járok...

/Köszönöm a játékot!/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 10. 18:55 | Link

Shay


Ahogy felteszi a kérdését és látja Shayleen arcát, ahogy kissé megmerevedik, már meg is bánja, hogy feltette. Tudja, hogy nem illik kotorni mások magánéletében, meg amúgy is, nem akarja, hogy akkor most depressziós legyen. Na nem mintha elítélné, vagy zavarná, de egyszerűen nem tud a negatív érzésekkel mit kezdeni. Neki is vannak, de kimutatni se tudja őket, nemhogy vigasztani. Mármint, ha a lány kiönti neki a lelkét, neki kell vigasztalni, nem? Ő tök szívesen meghallgatja, de egy nyúlfarkincányit nem tud segíteni.
- És az vagy? - Csupán ennyi érdekli, semmi több. Semmi felesleges boncolgatás további kérdezősködés. A legtöbb ember megrohamozta volna, hogy mi a betegsége, mennyire veszélyes, miért hiszik róla azt, hogy beteg. Nem, Gergőnek most csupán csak annyi számít, hogy Shayleen betegnek érzi-e magát és ő hinni fog neki. Nincs oka rá, hogy ne tegye.
- Jól van. - Nyugtázza, ahogy lejjebb csusszan ültében. Igyekszik kizárni a fejében sokszorosan lüktető zajokat. Túlérzékeny az érzelmekre, érzi a sok zaklatott energiát és ő sem érzi magát komfortosan tőle, nagyon nem. De már nem maradnak sokáig a vagonban.
Amúgy nem Shayleen ellen irányul a "morcossága", ezt próbálja egy kis kedves találgatással ellensúlyozni. Látja amúgy is, a lány milyen lelkes lesz attól, ha a szilveszterezésről beszél. Ez neki biztos hatalmas dolog, ajándék, bár Gergő nem érti miért, nem is érti a lelkesedését. Csak vége van egy évnek, kezdődik minden elölről, szilveszter minden évben van. De ha az idei olyan különleges a lány számára, nem akarja majd megérteni, miért inkább csak igyekszik asszisztálni. Látja a lány arcán, hogy tetszik neki a tűzijáték ötlete, Gergő tekintete pedig kicsit meglágyul, ahogy továbbra is érzelemmentes képpel fixírozza a szemben ülőt.
 - Az lesz. - Ígéri neki végül nyugtató hangon, talán kedves hangnemben, bár nála elég nehéz megmondani. Érzi a lányon, hogy zaklatott volt, de most már ő is olyan izgatott, hogy Gergő is feladja a nyugalomra tett kísérleteit. Sóhajt egyet, felül és előre dől, könyökeit térdeire támasztja, úgy pillant a navinés lánykára.
- Meg a'sszem ilyenkor pezsgőt kell inni. - Teszi hozzá, ha már a képzeletbeli bevásárlólistánál vannak. Nem tudja, milyen hely Rákosborzasztó, de ilyesmit csak lehet szilveszterkor kapni. Bár Gergő személy szerint még soha életében nem ivott ilyesmit, de úgy érzi, éppen itt az ideje kipróbálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. január 16. 20:45 | Link

SuperGergő, a megmentő *-*
Rákosborzasztó betonján

A kérdés nyílt és egyenes, de Shayleen mégsem tudja egyszerűen csak rávágni, hogy nem. Az ablakon néz ki makacsul és szeme könnybe lábad. Tudja a választ mélyen belül, annyira tudja és mégsem bírja beismerni és elfogadni. Az. Annyi éve küzd, annyi mindenen túl van már, de azt mondani, hogy beteg... Mintha kijelentené, hogy tudott róla, csak nem érdekelte. Mégis, a fiú most őszinte kérdést tett fel, a lány pedig kötelességének érzi, hogy igazat mondjon.
- Igen - suttogja alig hallhatóan, de nem pillant Gergőre. A könnyeket már kipislogta a szeméből, nem akart sírni. - De nem érzem magam annak - muszáj még hozzátennie, hogy bármit is mondjanak az orvosok, ő jól van. Nem érzi úgy, hogy olyan komoly lenne a baj, ahogyan azt mondják. Túléli, tehát a betegsége nem súlyos. Ennyi a lényeg.
Leányunk iszonyatosan hálás Gergőnek, hogy nem fejtegeti és nem faggatja, vagy akarja jó útra téríteni. Nincs rá szüksége. Amire van, az egy olyan ember, akit nem az érdekel, hogy mennyit és miből eszik, valamint mikor edz. Csak úgy vannak és mennek, minden kikötés és rossz érzés nélkül. Ezzel együtt pedig az úti célba is beleegyezik, vagy inkább beletörődik Gergő. Éljen éljen! Már csak a programot kell kitalálniuk, de a tűzijáték, ahogy a fiú kiejti a száján, rögtön elnyeri Shayleen tetszését. Szinte már fóka módjára, tapsikolva örül neki. Nos, igen, van, aminek tud így örülni.
- De jó - végül hangot is ad örömének és izgatottan ül tovább, várva, hogy folytassák a tervezgetést. Mert az bizony folytatódik, már érkezik is a pezsgő ötlete, ami, mivel már nagykorúak, teljesen legálisan kivitelezhető.
- Persze, természetesen, azzal majd koccintunk és éjfél előtt visszaszámolunk - a hihetetlen lelkesedés akár ijesztő is lehetne, de a lányra nézve inkább mókásnak neveznénk. Mikor újabb gondolatot fogalmazna meg a tervekkel kapcsolatban, megáll a vonat és megérkeznek. Rögtön felkapja a táskáját, majd megragadja Gergő kezét és szinte felrántja az ülésből - annyi időt azért hagy, hogy a cuccait hozza magával - és már ugranak is le a vonatról.
- El se hiszem! - csillogó szemekkel néz körbe, megannyi ember jött velük együtt ide. - Na jó, szerintem nézzünk el először a vásárba, mit szólsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 27. 16:12 | Link

Shay
Rákosborzasztó


- Értem. - Mond ennyit, ezt is csendesen. Annyira azért nem analfabéta, hogy ne lássa a lány szemében gyülekező könnyeket. Bár zaklatottságát inkább megérzi. Nehéz lenne megmagyarázni, hogyan, de érzi, hogy a kérdés fájó pontot érintett. Mintha a vonat zajos, kellemetlen közege tiszta víz lenne, Shay érzései pedig belecsepegtetett vércseppek. Gergő pedig gyakorlott cápaként érzi meg furcsa képességével, hogy itt valami nincs rendben, ezért nem is faggatja tovább. Ha a lány beszélni akar róla, ő szívesen meghallgatja. Mármint, igazából másra talán nem is jó, mint hallgatni, de arra igen, igazán. Mármint, tényleg. Csak ajánlani tudom.
De Gergő inkább úgy dönt, gyerekeket is megtévesztő módszert alkalmaz: lekenyerezi a lányt, méghozzá tüzijáték, pezsgő és ehhez hasonló dolgok gondolatával. Shayleen pedig hirtelen nem vért csepegtet a vízbe, hanem egy adag csillámport kavar fel az aljáról, ami kissé megcsapja Gergőt. Nem tehet róla, így született, legszívesebben kikapcsolná az érzékelősdit, mert ilyenkor nem tud, mint a lányra pislogni, mint a hal abban a bizonyos szatyorban. Amúgy sem szószátyár, de ehhez hozzászólni végképp nem tud, de a visszaszámolás és koccintás gondolatára megenyhülnek vonásai, úgy pillant végig a lányon. Még mindig sokkal jobban meg van elégedve a csillámporos állapottal, mint az előzővel - könnyedén levont konklúziót hallhattunk.
Bár nincs ideje tovább morfondírozni ilyesmin, mert a lány lelkesen konstatálja, hogy megjöttek és már kapja is el Gergő kezét, hogy húzza magával. Ő fél kézzel felkapja a cuccát, de amúgy abszolút hagyja magát. Valljuk be, a lánynak vajmi kevés esélye lenne, ha nem hagyná magát, de ő most éppen megmentő, hős lovagként funkcionál és legalább olyan hősiesen hódol be a női akaratnak, mint ahogy szembe mer szállni vele. Így leugrik ő is a vonatról, hallgatja a lelkes ötletet, majd bólint egyet.
- Jó ötlet. - Ad végül is hangot a gondolatának. - Ha lehet, ne vessz el. - Kéri a lánytól még, mielőtt annyira lelkesen vetné magát a tömegbe, hogy eltűnne Gergő szemei elől. Mert oké, nem maga miatt fél, őt amúgy sem nehéz észrevenni a magasságával, szőke fejével, és egyedül is megvan. De Shayben már nem ilyen biztos, könnyen eltűnik a többiek között, olyan picike, főleg Gergőhöz képest. Na meg, ha ilyen hűvös időjárásban, szilveszter éjszakáján egyedül bolyong egy másik mágusfaluban... na az nem valami jó ötlet.
- Akarsz olyan... tudod, dudát? Vagy kereplőt? Ilyen vicces dolgokat? - Kérdi, mert ahogy már a vásárban sétálnak, mindenféle kelléket lát a szilveszteri mókához és meglepő, néha félelmetes arcok jönnek vele szembe. Persze, ő nem igazán fél tőlük, még csak meg se lepődik annyira, inkább csak csendesen elfogadja, hogy ma minden a feje tetejére áll. Igazából neki is kedve van tótágast állni, bár itt és most nem biztos, hogy a nagyérdemű értékelné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. február 1. 21:47 | Link

SuperGergő, a megmentő *-*
Rákosborzasztó betonján

Nem óhajt több szót ejteni a betegségéről. Immáron Gergő is tisztában azzal, hogy valami nem egész, de felesleges olyan témát boncolgatni, amiről Shayleen még nem kész, hogy beszéljen. Talán legközelebb kiönti a szívét a fiúnak, talán sosem fogja. A benne lappangó gondolatok, félelmek, vágyak és mindenek felett álló önfejűsége hajtják előre, a pszichológusok pedig rendre kudarcot vallanak vele. Shiemi volt az első, aki megtörte a jég felszínét és, ha a lány maradt volna, le is jut a mélybe. Talán. De erre semmi garancia nem volt és nem is lesz.
Szerencsére, ha akarnának se tudnának többet beszélni erről, mert megérkeznek. Navinésünk szervezetében az adrenalin felszabadul, s könnyedén ragadja meg a fiú kezét, hogy lerántsa a vonatról. Végre megjöttek, buli vaaaan! Azonnal körbe-körbe forgolódik, hátha talál rögtön valami érdekeset. Az első ötlete a vásár felé tóduló tömeg követése. Kaphatnak mindenféle jóságot-bőséget, vicces cuccokat, nem utolsósorban pedig tűzijátékot.
- Íjj, ezt nem tudom megígérni, de igyekszem. Téged úgyis kiszúrlak bárhonnan - felpillant a magas Gergőre, mert hát lássuk be, nem csekélyke magassága a tömeg fölé emeli. Biztos, ami biztos, kézen ragadja a fiút, így fix, hogy nem szakadnak el egymástól. Mielőtt bárki kombinációkba kezdene, nem kell többre gondolni annál, mint ami van: barátság. Amúgy sem volna nyerő ötlet egymás hajkurászásával tölteni az év utolsó napját, arról az idegességről nem is beszélve, ami vele járna. Ha egyszer megoldhatják rövid úton, akkor meg is oldják.
- Nem rossz ötlet. Csapjunk valami zajt, ez tetszik - elismerően bólint az ötletre és szemével már keresi is a megfelelő céleszközt. Ma éjjel meg akar őrülni ugyanúgy, ahogyan mindenki más is. Mindenfelé különböző sapkák vannak, viccesebbek is, átlagosabban is, konfettiszórót is lehet találni, lényegében minden partieszközt. A keresett dudát végül könnyedén kiszúrja az egyik bódéban. - Egyébként, ihatnánk is valamit, ha már erre járunk, oltárian szomjas lettem - mosolyog fel a fiúra, miközben kiválasztják a saját darabjukat. Az idős hölgy, aki árulja, borzasztóan kedvesen pislog, hagyja, hadd nézelődjenek. Már ha akarnak. Fizetés után viszont Shayleen az orrára bízza magukat, hátha kiszagol valami fogyaszthatót, ami lehetőleg oltja szomját.
- Te magasabb vagy, látsz valahol valami folyadékot? Egy folyó is jó lesz, csak ihassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. február 7. 15:52 | Link

Linácska <33
Ruha | Taláros | December 1 | Bocsánat a késői válaszért

- Én is kíváncsi lennék az arcára, mikor elolvassa a sorokat. Egyáltalán, ha eltudja - mosolyog a lány. Mindenki tudja, hogy macskakaparás az írása, és külön tudomány, ha valakinek sikerül elolvasnia. Csomószor kikészítette a magántanárát azzal, hogy olvashatatlanul ír. Egyszer sem próbált meg javítani az írásán. Mondták már neki, hogy írjon szebben, de ezeket a kéréseket figyelmen kívül hagyta. Általában mindig hallgat az édesanyjára, de nem szeret írni, és ezt a nő is tudhatja.
A vattacukor mindkét lánynak megfelel, mint édesség, így vesznek fejenként egyet-egyet. Ki tudna ellenállni ezeknek az édességeknek? Azt most figyelmen kívül kell hagyni, hogy ragadósak és mindent összekennek. Minden jóban van valami rossz. Vagy fordítva van?
. Én úgy tudom, hogy a rellonosok nem kedvesek, sőt inkább gonoszak
 - néz nagy és kíváncsiságtól teli szemekkel a másikra. Hallott pár dolgot a zöldekről, amik csupa rosszak, és ezért is nem akart abba a házba kerülni. Nem mintha lett volna választása, de megkönnyebbült sóhajt hallatott, mikor a süveg az Eridont ejtette ki. Eddig onnan sem ismer senkit, de szent meggyőződése, hogy a piroskák nem gonoszak.
- Nemcsere? - kérdezi nevetve - Megnézném Ádámot lányként magassarkúban és szoknyában. És, és sminkben is.
Szegény srác, ha ezeket hallaná. Közben egy ajándékos bódéhoz kerülnek a lányok, ahol mindenféle karácsonyi kacatokat árulnak. Van itt minden, ami szem, szájnak ingere.
- Szeretnél valamit venni? - érdeklődi meg a másiktól. Bár adtak neki költőpénzt, azt nem itt szeretné elkölteni, hanem a faluban. Amikor ott jártak beszélgetni az igazgatóbácsival, akkor látott pár érdekes boltot, amik felkelteték az érdeklődését.
- Majd a faluban is eljössz velem vásárolni? Szükségem lenne pár dologra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. február 9. 20:19 | Link

Taláros
Talárosi mulatságok
2014.XII.1.

Kata<33



Lina, Katkóval együtt jót mosolyog a felvetésen, miszerint, ha egy idegen kezébe került Kata eltévedt levele, bizony meggyűlik a baja, mire kisilabizálja belőle, hogy miről is van szó, hiszen az idősebb lány, hát, fogalmazzunk úgy, hogy nem gyöngybetűs írásáról híres, sőt… Ember legyen a talpán, aki nem rugaszkodik neki kétszer-háromszor a macskakaparásnak is beillő soroknak. Ha azonban mégis sikerült átvergődnie magát a kacskaringós betűkön, biztos, hogy úgy érzi, teljesen megháborodott, elvégre a muglik körében nem ismeretes a Teszlek Süveg, meg a kastély, mint iskola, és a diákokat nem szokás házakba sorolni… Remélhetőleg a kézhez kapó ember majd buta diák tréfának fogja fel a dolgot, és hamar túllép rajta, egyik lánynak sem hiányzik egy ilyen botrány a nyakába.
A szó a rellonosokra terelődik, és bár Linácska igyekszik nem rossz színben feltüntetni a zöld ház lakóit, úgy tűnik, a hírnevük már megelőzte őket. Kicsit elmosolyodik, majd félszegen, talán kicsit súgva fűz hozzá még néhány mondatot a témához. Hiába, az iskola farkastörvényei óhatatlanul is beleívódnak a mindennapi viselkedésbe: a Rellonról jót vagy semmit, különben krumplis zsákként végzed valamelyik vállán, és akkor még ez volt a jobbik eset.
-Na, jó, igaz, ami igaz nem túl kedves figurák. Ha éjjeli őrjáratra kell mennem mindig azon rinyálok, hogy csak ne fussak össze velük, mert nem biztos, hogy meg merném őket büntetni, hiába van hozzá jogom, ha takarodó után kapom el bármelyiküket a folyosón. Igyekszem elkerülni őket, mert hát izé… iszonyatosan félek tőlük. Olyan, hogy is mondjam…- Haját birizgálva keresi a megfelelő szót, majd az eddiginél is jóval halkabban, szinte suttogva böki ki: -Ijesztőek.
Tekintete komoly, szemeit Katkóéba fúrja, hogy a lány érezze, most tényleg komolyan beszél. A téma hála Merlinnek nem akad el penészfalvánál, hanem tovább terelődik a pezsgős iskolai életre. Lina nem felejti el kiemelni az elmúlt tanév legemlékezetesebb eseményeit, kiemelve a nemcserés támadást. Látható módon Kata érdeklődését felkeltette a dolog, és az is egyértelmű, hogy testvéri szeretet melengeti szívét, rögvest a tesójára, Ádámra gondolt, és elképzelte őt szoknyában, kisminkelve lányként. A kép megjelenik Alina szemei előtt is, és harsány hahotában tör ki.
-Ádámot én is szívesen megnézném. Mondjuk elég morbid volt, ez az egész, nem lehetett tudni, hogy aki előtted áll, az most tényleg lány, vagy csak átmenetileg az. Szerencsére én aznap este aludtam, mint a mormota, úgyhogy nem kellett meg tanulnom állva pisilni és boxert sem kellett húznom…
A sztori mesélése közben elérkeznek egy ajándékos bódéhoz, ahol mindenféle csecsebecse van kirakva, köztük Alina nagy szerelmei is, a kiegészítők. Nem bírja megállni, hogy ne próbáljon fel egy-két gyűrűt, fülbevalót. Az egyik tollas ékszer annyira megtetszik neki, hogy képtelen otthagyni, a vásárlás előtt azonban még kikéri Katkó véleményét is róla.
-Nézd! Ez pont megy az egyik kedvenc sálamhoz, muszáj megvennem. Neked is tetszik? És ezek a gyönyörű karkötők… Váó, ebből pont két egyforma van. Megvesszük őket barátságkarkötőnek?
Lelkesen néz a lányra, reméli, rábólint az ötletére. Katkó közben bogolyfalvi vásárlásra invitálja Linát, aminek természetesen a lány nem tud ellenállni.
-Naná, hogy elmegyek. Nekem is kéne már egy-két dolog, például penna, pergamen, toll, tinta. Hihetetlen gyorsasággal fogynak ezek nálam. Már arra is gondoltam, hogy valamelyik tréfás kedvű kopogószellem direkt nyúlja le őket, hogy bosszantson vele…
Felháborodott, kissé méltatlankodó arckifejezést ölt magára, majd mimikája megenyhül, amint a gyönyörű tollas fülbevalót forgatja kezében, valamint erősen szemezget a barátságkarkötő-jelölttel, elvégre ilyen gyönyörű ékszerekre nem lehet csúnyán nézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2015. február 12. 16:04 | Link

Projektmunka - Mirabell

Eléri az erdőt, és azonnal fel is nyúl egy indáért, hogy aztán eltűnhessen a lombkoronák óvó ölelésében. Itt aztán nekidől a fa törzsének, és szusszanhat egyet lehunyt szemekkel. Össze kell szednie magát, és koncentrálni. Át kell gondolnia újra az ellenfelei taktikáját, és kitalálni, mit csináljon... vagy legalább megpróbálni.
Mirabell szinte biztos, hogy utána fog indulni. Ahogy megismerte a lányt, nem az a típus, aki hagyja, hogy csak úgy legyőzzék. Most visszavághat neki, így biztos, hogy ez a terve... és minden bizonnyal a többieknek is. Az egyik legmagasabb pontszámot kapta a versenyen, így vagy mindenki rá fog vadászni, vagy Mirabellre hagyják a piszkos munkát, vagy remélik, hogy majd valaki más elintézi, mármint, akárki más, mint a mesében, amikor mindenki azt hitte, hogy valaki megcsinálja a munkát, de végül senki nem végezte el... klasszikus.
Neki pedig talán védekeznie kellene az elején. Elrejtőzni, és várni, hiába sietne a lány elé, őt kell idecsalnia. Amikor legutóbb találkoztak, az erdő elvitathatatlanul Mirabell területe volt, és még úgy is legyőzte, de aztán mára... mára már talán nem ennyire egyértelmű a kérdésre adott válasz, elvégre ő is rengeteg időt tölt a kastély melletti erdőben, és a lexikális elemi mágikus tudása páratlan - amit nem a szél hordott össze, szóval nem kell sem félnie, sem meghátrálnia - előbbivel nyugtatja magát, utóbbi eszében sincs - csak kivárnia, amíg a lány ideér, és elintéznie. Simaliba.
Elhúzódik a törzstől, és pillekönnyű mozdulatokkal, hogy még a levelek is alig zörrennek meg, felfelé kapaszkodik a fa teteje irányába, hogy onnan majd többet lásson, és megkereshesse a legmegfelelőbb búvóhelyet, amíg ellenfelét várja. Amikor már elég magasan van, sikerül is kiválasztania egy tőle nem messze lévő fát, amire aztán villámsebesen átugrál. Elég közel van az erdős terület széléhez, de mégis jól takarja őt. Itt aztán várhat, és csak reméli, a másik arra alapoz, amit tőle látott a legutóbb, ami alapján úgy kell logikáznia, hogy Ashley az erdő mélyén lapul. Pedig dehogy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 2. 23:34 | Link

C a i t l y n *___*
úton Üstösd felé

Biztos volt benne, hogy el kell menniük Üstökösdre, amint meghallotta, hogy az ott található híresen nagy piactér és boltok egy hétvégére mind átalakulnak. Bizony, nem répát-zöldséget megy venni a mágusfaluba, hanem az ott megrendezett Kviddics-hétvégére. De egyedül borzasztó unalmas lenne, ezt tudja ő is, belátja, szóval keresett valakit, akit elhívhat magával. A szintén terelő, navinés lánykát találta meg az őrültségével, ő pedig igent mondott. (Szegény, naiv kislány. - a szerk.)
Viszont késésben vannak, ahogy a vonatállomás felé baktat, Caitlynnel az oldalán, közben valami hülyeséggel szórakoztatja, szokás szerint. És amikor meghallja a fütyülést, látja a vonatot, ahogy lassan indulni készül és akkor megdobban a szíve. Ez nem lesz így jó - esik le neki pillanatokon belül.
- Lekéssük! Gyere! - Szólítja fel a lányt lelkesen, majd elkapja a kezét, hogy véletlen se maradjon le tőle. Azért nem lő ki nélküle és nem kezd futásba egyedül. Persze rángatni sem akarja, de azért jó lenne nem lekésni. Így szabad kezével lelkesen integet, hátha van valami kalauz vagy ilyesmi, aki meg tudja várni őket.
Amikor odaérnek, előreengedi a lányt egy finom húzással kerül közelebb a vonathoz, mint ő és már szállhat is fel, Rey pedig csak utána. Kicsit lihegve, de elégedett vigyorával küzdve dől neki a vonat oldalának, ahogy az ajtót becsukta. Megcsinálták! De abban a pillanatban már indul is a vonat, érzi, ahogy mozog alatta.
- Hé, jól vagy? - Kérdezi elmosolyodva, már az orrán véve a nagy levegőket. Fontosabb dolga most, hogy aggodalmaskodó pillantással vizsgálja meg a lányt, hogy bírta az előzőeket. Remélhetőleg kifogástalanul, legalábbis ő nagyon reménykedik benne.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. március 4. 22:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 4. 20:30 | Link

Rey *_*

Egyik nap Rey elhívott világot, vagyis pontosabban inkább kviddicset látni. Ugyan nem tudtam, mire számítsak, de természetesen lelkesen beleegyeztem, elvégre kviddicsről volt szó, tehát bűn lett volna kihagyni.
Egymás mellett baktattunk a vasútállomás irányába, közben pedig az Eridonos fiú szórakoztatott. Már fájt az arcom meg a hasam a sok nevetéstől, de ezt egyáltalán nem bántam.  Még oda se értünk a pályaudvarra, mikor meghallottam a füttyöt. Hunyorogtam a szememmel, s kisvártatva meg is láttam a vonatot. Nekem nem úgy tűnt, hogy majd szépen megvárja, míg kényelmes tempóban odaballagunk és felszállunk, már készülődött az induláshoz. „A vonat nem vár” - hiába, ezek szerint tényleg igaz a dal, halkan el is kezdtem dúdolgatni. Erősen reménykedtem benne, hogy a csihuhu nem fog minket otthagyni.
Rey is felfigyelhetett a dologra, mert pillanatokon belül kézen fogott, s futásnak eredt. Igyekeztem nem lemaradni mögötte, és (szerintem) egész jól bírtam, bár útitársam valószínűleg elég rendesen visszafogta magát. Hiába voltam energiabomba, szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy ha akarna, gond nélkül lehagyna a srác. Persze ettől függetlenül még feljegyeztem magamnak, hogy egy nap kerítsünk sort egy szolid kis futóversenyre, csak, hogy jól sejtem-e. Egyszer csak az Eridonos fiú lázas integetésbe kezdett. Elég viccesen nézett ki, egy kicsit fel is nevettem, aminek köszönhetően majdnem elestem, de Rey megtartott, nehogy elvágódjak. Komolyan, néha úgy gondoltam, igazán jól jönne egy olyan cucc, mint ami a szumóbirkózóknak is van. Elképzeltem, ahogy abban a felszerelésben járok-kelek a kastélyban, s ettől megint nevethetnékem támadt.
Szerencsére még épp elértük a szerelvényt, és Rey úriemberekhez méltóan előreengedett. Újabb élő példa arra, hogy az úriemberek még nem haltak ki teljesen.
- Persze, semmi bajom. Ennél azért több kell ahhoz, hogy elfáradjak. – Mosolyogtam rá kedvesen, de azért (remélhetőleg) alig észrevehetően picit kapkodtam a levegőt. - És te jól vagy?
- Egyébként helyileg hova is megyünk? Őszintén szólva, amint kiejtetted a szádon a „kviddics” szót, egy csöppet elkalandoztak a gondolataim… - Vallottam be nevetve.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. március 5. 19:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 4. 22:32 | Link

C a i t l y n *___*

Ahogy a vonat füttyent, indulni készül, nem lát más esélyt, mint kézen fogni Caitlynt és úgy futni vele. Hallja, hogy a lány nevetgél, ahogy integet, és érzi, hogy meginog az egyensúlya, szóval gyorsan megtartja, mielőtt még orra bukna. Nincs ideje babusgatni, pedig szívesen lassítana, de ez a vonat kell nekik, márpedig nagyon. Minden esetre a lányt küldi előre, hogy ő biztosan felkerüljön, utána felpattan ő is és elégedetten csukja be az ajtót maga után, dől neki a vonat oldalának.
- Ezt megjegyzem ám, ha esetleg le akarnálak fárasztani. - Nevetgél kicsit, majd normalizálja légzését azzal, hogy nagy levegőt vesz, máris semmi baja. Szóval vigyorogva legyint a lány kérdésére.
- Hát persze. - Legyint elvigyorodva. Talán majd egyszer felvilágosítja a lányt, hogy ez a férfi nem sajátossága. Bármennyire is szenvedjen, legyen halálán, a hölgyek előtt egy ilyen kérdés elhangzása után bármelyik összeszorítja farpofáit, kihúzza magát és legyint. Igen, persze, jól van. Ő most tényleg jól érzi magát, semmi rossz nem történt vele, de ha bármi baja lenne, akkor is pont ezt csinálná.
Cat kérdésére és magyarázatára pedig nevetgél kicsit, annyira bájos a lány, hogy komolyan el van tőle ájulva. És akkor még szebb látvány, amikor nevet, az egyetlen, amit jobban szeret a lányoknál, azok a nevető lányok.
- Üstösdre megyünk. Híres mágusfalu a nagy piacáról és van egy bevásárlóutcája. Figyelj nagyon, most jön a bűvös szó! A hétvégére kviddics-vásár lesz. Mindenféle dolgot lehet majd kapni, és ha minden igaz, lesznek bemutatók is, magyar kviddicsjátékosok... - Nem folytatja, inkább ellenőrzi, hogy Cat figyel-e rá. De ahelyett, hogy tovább ácsorogna, ismét megfogja a lányka kezét, hogy véletlen se hagyja el, ahogy a vagonban beljebb megy és megvárja, amíg ő választ egy kellemes helyet, hogy leülhessen vele.
 - Még lesz egy kis idő, mire odaérünk. - Nem célzás, még akkor sem, ha mosoly társul mellé, csak úgy megjegyzi, hogy bizony vonatozni kell. Eddig siettek, most meg totál ráérnek, szóval akár el is üthetik az időt valamivel.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. március 4. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 5. 20:37 | Link

Rey *_*

Mázlink volt, pont az utolsó előtti pillanatban sikerült felkászálódnunk a vonatra, ugyanis csupán egyetlen pillanattal az után, hogy felértünk a szerelvényre és Rey egy laza mozdulattal becsukta az ajtót, már hallani is lehetett az indulás szokásos zajait.
- Ó, ahhoz bizony korábban kell felkelned! – Ugrattam nevetve. Alapjáraton is mosolygós személyiség voltam, de az ő közelében valahogy állandóan nevetnem vagy vigyorognom kellett, és nekem halványlila gőzöm sem volt, hogyan csinálta. Bár még nem ismertem régóta, se túl jól, de tipikusan olyan srácnak tűnt, aki mindig jókedvű. Reméltem, hogy a kis utazásunkon egy kicsit jobban is meg fogom ismerni, mert úgy gondoltam, mi ketten jó barátok lennénk. Persze egy olyan szinten társasági lény, mint én, mindenkiben a lehetséges barátjelöltet keresi, ez nem újdonság, de ezzel a fiúval tényleg nagyon jóban szerettem volna lenni.
Kérdésemre csupán legyintve válaszolt, ami nem lepett meg. Ahogy végignéztem rajta (igyekeztem nem túl feltűnően csinálni), még a maratont is képes lett volna lefutni.
Szinte megbabonázva ittam magamba mindegy egyes szavát, néhány pillanatig talán még lélegezni is elfelejtettem a nagy izgatottságtól.
- Úúúúú! Komolyan mondod? Hát akkor muszáj lesz bevásárolnom! – Felspanolt állapotomban elkezdtem aprókat ugrálni egy helyben. – Ésés kik lesznek ott? Bár, őszintén szólva nekem aztán elkezdheted sorolni a neveket, még senki híres kviddicsest nem ismerek, de nagyon érdekelnek. Te voltál már ilyen rendezvényen? Úú, majd mi is tudunk kviddicsezni? Az nagyon szuper lenne! Meg majd, ha tudunk, szerezzünk aláírást is! – Hadartam el a kérdéseimet egy szuszra. Emlékeztetnem kellett magam, hogy egy picit álljak le, és néha azért levegővétel sem ártana. Teljesen és totálisan belelkesedtem, de hát én nem tehettem róla, a kviddics volt az oka. Igaz, ami igaz, még nagyon-nagyon-nagyon, de tényleg nagyon-nagyon-nagyon messze voltam attól, hogy igazán jó játékos legyek, a profitól pedig még messzebb álltam. De nem adtam fel, amikor csak lehetőségem nyílt rá, rohantam a pályára edzeni. Legutoljára Gergőcivel mentem, s ugyan az elején meglehetősen béna voltam, de a végére egészen belejöttem a dologba.
Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Rey megint megfogta a kezemet, (talán attól félt, hogy lelkesedésemben lyukat ugrálok a padlóba) majd megindult beljebb az utastérben. Természetesen az ablak melletti helyet foglaltam be, ebből nem engedtem.
- Miért, milyen messze van ez az Üstösd? – Kérdeztem. Nem zavart a hosszú utazás, akár az egész világot szívesen körbeutazom, ha jó társaságom van.
- Egyébként mióta jársz a Bagolykőbe? A szüleid is varázslók? – Érdeklődtem. Arra gondoltam, hogy ha úgyis van időnk, akkor kezdetnek akár beszélgetéssel is eltölthetnénk.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. március 15. 21:18 | Link

Konstantin
Március 17., kora délután, Üstösd


Arcán a rosszallás ezer jele mutatkozott, ahogy a táskájába süllyesztette az áldozat magyalpálcáját. Egy rakat szétszóródott könyv és egy nagy vértócsa mellett guggolt a homlokát ráncolva, tökéletesen belemélyülve a megoldásra váró eset részleteibe. A nyomokból egyértelműen kiderült számára már az első pillanatban, hogy egy előre eltervezett, brutálisan elkövetett gyilkosság történt a házban az éjszaka folyamán, de a tettesre utaló nyomot még nem sikerült elővakarnia a szerencsétlen fickó otthonának romjai alól. Kora reggel riasztották, amikor a jól megérdemelt kávéját fogyasztotta az ebédlőasztalánál ücsörögve. Úgy volt, hogy a Minisztérium közelébe sem kell mennie aznap, a kastélyban várta egy rakat óraterv és miegymás, lélekben és a sünis mamuszában arra volt felkészülve, nem egy ilyen durva ügyre.
Óvatosan állt fel a föld közeléből, jobb térde éles, kattogó hangott hallatott, ahogy kiegyenesítette elgémberedett tagjait. Már legalább negyed órája gubbasztott az élettelen test kihűlt helye felett eredmény nélkül, ideje volt szemügyre venni a ház többi részét is. Körülötte még két társa dolgozott, az épület környékét pedig további aurorok biztosították. Nem mintha attól tartottak volna, hogy az elkövető fényes nappal visszatér majd a tetthelyre, mégsem lehettek óvatlanok. Üstösd a kétes ügyletek rosszhírű településeként égett a varázslók tudatába, egy olyan helyként, ahol bármi bármikor megtörténhet. És meg is történt.
Sötét tekintettel követte az ablakon át a fekete zacskó és kollégái útját egy speciális, külön erre a célre kialakított szállítójárműig, aztán visszafordult a nappaliból maradt romhalmaz felé. Feltúrták, majd felrobbantották a környezetet - valami azt súgta számára, hogy a tettes, avagy tettesek valami számukra értékes dolog után kutattak, talán meg is találták, talán nem.
Igazán hosszú délutánnak nézett elébe, de mindenképpen végezni akart a helyszínelés rá eső részével úgy hatig. Valószínűleg sejthető, hogy miért.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2015. március 15. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 15. 22:22 | Link

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd


Már 12-én megkapta Renée levelét, viszont azonnali felbontás helyett az egyre magasabb kupac tetejére dobta. Régen látogatta már meg a boszorkányt, és valószínűnek tartotta, hogy az irat tárgya csak egy közös vacsora, vagy egy együtt töltött délután vidám képe lehet. Csakhogy amióta a 16-ai tárgyalás borzongató ábrázata lebegett előtte a nap minden percében, sem vidámnak, sem éhesnek nem érezte magát. A félredobott borítékra aztán megannyi másik üzenet is érkezett, így a hivatalnoknak csupán akkor tűnt fel újra a nő küldeménye, mikor a felmentése utáni késő este visszatért bogolyfalvi irodájába. A szobában sötétség honolt, egyedül megbűvölt asztali lámpája égett, melynek csendes fénye alatt bontotta fel, s olvasta végig a mindent megváltoztató sorokat. Aztán még egyszer. És még egyszer. Aztán már csak egy-egy bekezdést. Egyetlen sort. Egyetlen mondatot. Legvégül egyetlen nevet. Fleur.
Összeszoruló mellkassal és nyomban kiszáradó szájjal dőlt hátra megreccsenő székében, hogy állát meg-megsimítva végeláthatatlan percekig bámulja az asztalra vetülő árnyékot. Habár tekintete mindössze egy pontot figyelt, kékjei össze-vissza ugráltak, akár a délelőtti órák legkellemetlenebb perceiben. Hirtelen dőlt előre, a pergamenért kapott, és összegyűrve azt állt fel, hogy teljes erejéből nekivághassa azt az iroda ajtajának. Az csattanva végezte a padlón, labdaformájából kirúgva magát némán pillantva vissza Konstantinra. A férfi higgadt nyugalma tombolássá fajult. Pálcáját előrántva dobta a sarokba, majd puszta kézzel vert le mindent asztaláról. Levelek repültek, pennák szakadtak szét, s törtek ketté, lámpájának izzója darabokban gurult szét asztala körül a földön. Ütötte a fát, majd kirántotta a fiókokat, és azokból is kidobált mindent. Székét felrúgta, de dühét annak kettérepedő lába sem volt képes idejében elfojtani. Aznap éjszaka nem ment haza. A sarokban álló tujában - már pálca segítségével - elsorvasztotta az életet, kereteikből öklével törte ki az összes ablaküveget, kizárólag azért, hogy újraragasztva őket, újra és újra beléjük verhessen. Ajkait átok-, és szitokszavak hagyták el, úgy ordított, hogy a biztonsági őrnek be kellett nyitnia hozzá. A falon függő festmények leverve, a kolléga asztala, pont mint sajátja, irat- és tárgymentesítve. Konstantin őrjöngése után a sarokban ülve tért magához.

Kedd reggel letusolt, tiszta ruhát húzott, ám arca többnapos borostától vált szúróssá. Fel- s alá járt a hivatalban, majd Pestre hoppanált, hogy a Mágiaügyi Minisztérium épületében megtalálja Lénát. Kezében az időközben széthajtogatott levelet szorongatta, s bárkivel futott is össze, vagy volt kénytelen beszélni, azt indulatosan, agresszív formában tette meg. Hol van?! Hol?! Üstösd. Léptei alatt zengett a minisztérium átjárója, s amint kilépett annak hatalmas bejárati ajtaján, azonnal továbbhoppanált az apró mágusfaluba. Hol vagy?
A települést aurorok biztosítják, a férfinak nincs nehéz dolga rátalálni az érintett színtérre. Vér, mocsok, berobbantott ház. Pont, mint az ő lelke. A nőt keresve hatol be a lezárt helyszínre, a hozzászóló, ittlétét kérdező biztonsági emberekkel mit sem törődve.
- Léna!- az omladékká váló ház előtt áll meg, és kiált be komor hangján a nappaliba. - Beszélnünk kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. március 16. 22:14 | Link

Konstantin
Március 17., kora délután, Üstösd


Egykedvűen kullogott át a szintén feltúrt konyhába. A szekrények tartalma, lábosok, műanyag edények, evőeszközök és minden egyéb felszerelés a földön szétszórva hevertek. Valaki sietősen borogathatta ki a fiókokat, ennyit sikerült leszűrnie abból a csodálatosnak nem nevezhető látványból, ami elé tárult. Nem talált egy nyomot sem, amin elindulhatott volna, egyetlen oda nem illő hajszálat, papírfecnit, egy leheletnyi jelet sem. Csalódottan állt a küszöbön, egyenesen belebámult a földet pásztázó kollégája hátába. Gondolatban már egészen máshol járt, az érdektelenség és a kudarc érzete teljesen elterelte a figyelmét a munkájáról. Fejében egyik ábránd követte a másikat és azon kapta magát, hogy már az este apró részleteit tervezgeti. Mint valami tinilány, aki nem képes az iskolában a tanárra figyelni, mert a randi és a leendő öltözék nyilván fontosabb, mint a tudás, amit az agyába próbálnak tuszkolni.
Merev bambulásából egy feszült, ámde szörnyen ismerős hang rángatta ki. Szemöldöke azonnal az egekig szökött, ahogy elképedt arccal fordult ki a konyhából és loholt a férfi vélt tartózkodási helyére. Soha sem fordult még elő, hogy munka közben zavarták volna egymás köreit, a munka szent és sérthetetlen általában és mindkettejük életében előkelő, dobogós helyen áll. Kutyafuttában érkezett meg a ház bejárati ajtajához, egy pillanat alatt leverte a víz a férfi hangsúlyától. Arcát talán még soha sem látta ennyire feszültnek, az egész testbeszéde azt ordított a képébe, hogy valami nagy baj akadt a hivatalnok háza táján és csak remélni merte, hogy az a probléma nem vele kapcsolatos.
 - Mi a baj?
Homlokát ráncolva lépett közelebb a szeretett férfihez, kezét már éppen a karjára tette volna, de aztán meggondolta magát. Ez nem olyan a helyzetnek tűnt így első benyomásra, így inkább megtörölte leizzadt tenyerét a nadrágjában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 17. 15:08 | Link

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd


A feldúlt ház romjai között áll, feszülten várva az egyetlen személy feltűnését, aki ebben a helyzetben valamiféle válasszal szolgálhat. A nyomozó osztag és a fel-alá járkáló aurorok mellett is kívülállónak látszik, de rendezetlen kinézete; sietségében félregombolt inge és idétlenül lógó nyakkendője az őt nézőben könnyen azt a benyomást keltheti, hogy nemcsak a bűncselekmény helyszínének képébe nem illik bele, de még saját magától is elidegenedett. Jobbjában esetlenül szorongatja Renée utolsó neki küldött levelét, izzadt ujjai hullámokat szabnak a pergamenbe.
Az ajtóban felbukkanó nőre emeli kialvatlan, véreres tekintetét, és bár köszönni akar, fogadkozni ittléte felől, és elmondani a terepre öltözött Almásy lánynak, hogy így is gyönyörűnek, mi több, őrülten kívánatosnak látja, nem jön ki hang kiszáradt torkán. Néma hápogással pislog az aggódó szempárba, határozott alakja most végtelenül suta, egy kétbalkezes mamlaszt idéz. A gyűrött, s itt-ott beszakadt levélre pillant. Néhány másodpercig magában töpreng, vajon jól teszi-e, vajon Léna megérti-e, vajon ő maga felnőtt döntést tud-e hozni a kislány felett, aztán egy tehetetlen sóhaj után felemeli a megviselt üzenetet, és átnyújtja az aurornak. Egyszer úgy is meg kell tudnia. Pont, ahogy nekem kellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok