36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Vadőrlak és környéke - Kelemen Farkas hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 20:15 | Link

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

Bár általában nem szokása semmit sem másra hagyni, ez alkalommal egyszerűen nem volt választása. Sebastian nem árulta el, ki is az a bizonyos információforrás, kénytelennek bizonyult megbízni benne. Igaz, ez azért nem éppen jelentett akkora kihívást, mint eredetileg gondolta volna, hogy lesz, már csak azért is, mert a fiú eddig még nem szegte szavát és egyszer sem okozott csalódást. Az iskola bejáratánál nekiszegezett kérdésre szó nélkül veszi elő az igazolványt és nyomja a másik kezébe. Volt ugyan benne mélyen egy kis vonakodás, de ezt ígérte, meggondolni korábban kellett volna magát. A vadőrlakig tartó séta alatt éberen figyel, egészen szemernyi szorongással tekintve minden elébe még, szóvá azonban a világon semmiért nem tenné, hogy kételyei még mocorognak agyában. Jó ötlet volt ez? A hozzá intézett szavak sem űzik el mindet, még ha el is hiszi, hogy a másik őszintén beszél. Rábólint azért a kérdésre.
- Természetesen - teszi hozzá szóban is a válaszát az iménti gesztushoz. Szívesen megkérdezné azt is, hogy talán olyannak tűnik, aki kikényszerítene információt bárkiből is, de lenyeli inkább a kérdést, a büszkeségét némileg sértő feltételezéssel együtt, hogy bárkit is megpróbálna sarokba szorítani. Különben is kár ezen rágódni, inkább a kopogás eredményére vár kíváncsian, remélve, hogy nem hiába jött idáig.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 21:38 | Link

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

A kopogást követően nem sokkal nyílik is az ajtó, és neki az az érzése támad, hogy a különös fogalmát teljesen ki fogja meríteni az, amibe éppen csöppent. Ugyan furának mégse mondaná a szó nem túl pozitív mellékzöngéi miatt, de az tény, hogy a vadőr nem mindennapi ember már első ránézésre sem. Közvetlen, szabad természetnek tűnik, aki még bátor is, ami azt illeti, mert olyan természetességgel veregeti hátba és tegezi le, mintha legalább régi ismerősök lennének. Kissé meglepetten pislog párat ennek eredményeként, még bemutatkozni is elfelejtene, ha Sebastian éppen nem oldaná meg helyette ezt a kérdést.
- Khm - köszörüli meg végül a torkát túllépve a váratlan meglepetésen - Üdv. Örvendek, Kafka úr - igyekszik még mindig hivatalosnak maradni, de valami oknál fogva nagyon nehezen akar menni. Bizonyára a vadőr teremtette közvetlen hangulat az oka, vagy mire foghatná, de megszokott távolságtartó frázisai egyszerűen nem jönnek a nyelvére. Meg is vakargatja a tarkóját ennek eredményeként némileg tanácstalanul, hogy most aztán mi legyen, mégiscsak nagyon furcsa lenne, ha most körme szakadtáig ragaszkodna a megszokásaihoz, ennyire végtére még nem is rigolyás. Ahhoz nincs benne eléggé a korban, vagy mi.
- Maradhatunk a Farkasnál. A Kelemen felügyelő egyébként is túl hivatalos - nyögi ki végül, kompromisszumra jutva önmagával azt illetően, hogy ezt ő most egy baráti beszélgetésnek minősíti, eltekintve attól a ténytől, hogy életében először találkozik a vadőrrel. Besétál közben, ha már olyan szívélyesen terelik, és még mindig kissé feszengve ugyan, de csak helyet foglal.
- Teát kérnék, köszönöm - jelenti ki végül, és eltöpreng rajta, hogy vajon itt most illene-e annyi cukrot tenni a teájába, amennyivel egyébként inni szokta. - Igazán kellemes környezet. Régóta dolgozik az iskolának? - érdeklődik végül körülnézve a helyiségben, és hogy a két kijelentésnek egymáshoz mi köze, azt ő se tudná megmondani, de már késő lenne újragondolni. Sebaj.  
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 23:13 | Link

Sebastian és Radúz
Április 23

- Rendben - bólint az ajánlatra válaszul, miközben még mindig magához térni igyekszik, mert a meglepetés erejével úgy sikerült éppen kibillenteni megszokott egyensúlyából, hogy azt az akadémián is tanítani kellene. Igaz, ilyen karizmatikus egyéniséggel is ritkán találkozik, hozzá mégiscsak inkább sunyi, gerinctelen alakok kerülnek kihallgatásra, akik aztán legfeljebb csak a megvetését vívják ki maguknak. Radúz ezzel szemben majdhogynem csodálatot ébreszt benne ebben a percben, amilyen lazán kezel mindent, és úgy, hogy képtelen rávenni magát még egy rosszalló pillantásra is. Egye fene, nem fogja kötni az ebet a karóhoz, végtére is még az igazolványa is a fiú zsebében lapul, tulajdonképpen nem is mondhatja, hogy hivatalos minőségben van itt. Kicsit értetlenül igyekszik értelmezni aztán az elhangzó szavakat, de csak nem lesz okosabb, kikről, mikről, milyen híradóról van szó, egyelőre azonban rá nem kérdez, majd kiderül. Különben is leköti éppen a figyelmét, hogy miközben egészen kicsit úgy érzi, mintha éppen ő lenne Alíz Csodaországban egy nem születésnapi teadélutánon, alaposabban is megnézze, hol van éppen.
- Köszönöm - pislog aztán a tányérra, meg arra a sok zöld levélre, amiről csak nagy nehezen és hozzávetőlegesen tudja megállapítani, mi van benne. Szabad idejében szívesen mászkál erdőn-mezőn, meg túlélt ő egy túlélési kiképzést is már, de azért ez meghaladja a tudományát. Szimata sem segít, noha erősen medvehagymára gyanakszik, de egyelőre úgy dönt, halasztja a lehetőséget, hogy megkóstolhatja a vadőr készítette salátát. A konyhából behallatszó hangok azért megmosolyogtatják futólag. Tényleg egyre kellemesebbnek ítéli ezt a helyet közben, és majdnem minden új részlet csak hozzáad egy kicsit. Hümmögve bólogat a kapott válaszokra, megnézve közben a falakat is. El is csodálná, ha nem szakítanák félbe a fiú lelkes szavai. A tegeződés már meg se lepi ez alkalommal.
- Semmi gond - vesz nagy levegőt, majd kissé rezignált féloldalas mosolyra húzza a száját - Tegeződjünk, az lesz a legegyszerűbb. Különben igazán szép alkotások. Tehetséges művész vagy - teszi még hozzá aztán, és belegondolva valahol ebben a percben annyira magától értetődőnek tűnik tegezni a másikat, hogy még eddigi feszültsége is kezd végképp elpárologni. Fölösleges macera. A teát ismét csak megköszöni, és úgy dönt, hogy egyelőre megpróbálkozik kevesebb cukorral a szokottnál.
- Az szép. Amióta a Boszorkány és Varázsló Megfigyelési Szakosztályon dolgozom, még nem voltam annyit egy helyben egyszer sem - jegyzi meg aztán a teát kevergetve, és megcsodálva közben a bögrét is. - Na és pontosan mit foglal magában vadőrnek lenni?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 2. 23:14 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 4. 20:10 | Link

Sebastian és Radúz

Elismeréssel adózik a művészi tehetségnek, már csak azért is, mert neki nem igazán jutott belőle. Azt, hogy még egyet is értenek a véleményével, majdhogynem elégedett mosollyal nyugtázza, további megjegyzést azonban ehhez a témához már csak azért sem fűz, mert Sebastian meg lassan főtt rákra kezdi emlékeztetni. Úgy tűnik, valaki láthatóan nem szokott hozzá a dicsérethez. Elnézi inkább még a falat díszítő ábrákat csendben, amíg a férfi visszatér a konyhából, és kitartóan kavargatja teáját. Amíg az a rengeteg cukor felolvad, ami most jelen pillanatban a szokásos adag felét jelenti csupán, az is kellő erőfeszítés, hogy előre ledolgozzon belőle valamennyit. A rumot egyelőre mellőzi, még ha el is gondolkodik rajta, végtére is egyelőre nem éppen felügyelőhöz illő magatartásnak gondolja, ha ő is azzal kezdené inni a teát. Ettől ugyan még megadhatja magát az igazán kellemes aurának, ami a vadőr lakhelyét övezi, és aminek annyira nehezére esik ellenállni, hogy a tegeződést is ő javasolja aztán, hiába ragaszkodik általában a maga megszokott távolságtartó modorához. Ezen a helyen végtelenül idegennek és furcsának tűnik még számára is. Kezdetnek aztán a vadőri munkakör mibenléte felől érdeklődik, mert van valamicske elképzelése róla, de nem éppen érzi úgy, hogy az ki is merítené a valóságot. Meg is döbben kicsit, hogy mennyi minden tartozik ehhez a feladatkörhöz, amire még csak nem is gondolt. Teáját kortyolgatva a bögre fölött figyelmesen pislog a magyarázó Radúzra, amíg az pirítósával hadonászva beszél éppen munkájáról. Hümmögve bólint a végére, elrágódva az elhangzott szavakon, meg a hozzájuk fűzhető kérdésein, amikkel már eleve ide érkezett. Vajon miről is tud az eddigi ügyekből, amiken éppen dolgozni igyekeznek.
- Így van - bólint aztán a fiú kijelentésére, térdére támasztva közben könyökét, kissé előre dőlve, két tenyere közé szorítva a bögrét. - Akad néhány érdekes ügy, ami a minisztériumig jutott. Vérfarkastámadás az erdőben például. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, milyen kérdéseim is lehetnek, mert Sebastian nem árulta el, kihez is lesz szerencsém, de az eddigiek alapján erről bizonyára hallottál már. De hallottam olyat is rebesgetni, hogy egyes diákok az erdőben vadásznak. Ez például mennyire igaz? Bevallom az összes futó ügy összes részletét még nem ismerem - foglalja össze, amit egyelőre magának is sikerült megfogalmaznia. Így, hogy nincs egy konkrét ügy, amiben neki a delikvenst kell kihallgatnia, nehezebbnek érzi valamivel, hogy igazán célra törő, velős kérdésekkel álljon elő.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 4. 20:17 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 9. 01:11 | Link

Emlékeiben kutat bármiféle ügy után, amiről egy vadőr tudhat, de mint éppen beismerte, akad ügy, aminek részleteiről még hiába kérdeznék. Minden aktának nem ért a végére, némelyik mégiscsak több vagy éppen érdekesebb olvasnivalóval szolgál alkalmanként, mint amit a hátralévő kupactól remél. Így is felhoz végül néhány ügyrészletet, ami eszébe ötlik és talán a vadőr tudhat is róluk, ha már az erdőhöz köthetőek, ha nem téved. Érdeklődve hallgatja aztán a választ, és zsebéből tenyérnyi jegyzetfüzetet kotor elő egy mostanra már félig elhegyezett ceruzával együtt. Felkészült aurornak tűnhet, ami azt illeti, hiszen vannak modernebb, okosabb megoldások is az elhangzó szavak rögzítésére, elvégre a mágustársadalom technológiája is fejlődik, de úgy véli, éppen elég, ha saját kezűleg feljegyzi, amit fontosnak tart. Szemöldökét ráncolva pörgeti végig a lapokat, amelyeket imitt-amott főleg rövidítésekből álló kusza jegyzetek tarkítanak, de addig is bólogat, amíg ezeken az elsőre nehezen érthetőnek tűnő betűhalmazokon szalad végig tekintete. Szemét forgatva keres egy üres oldalt, hogy feljegyezzen legalább két félszót emlékeztetőnek.
- Vannak olyan vakmerő diákok, akik teleholdkor az erdőben sétálnak? - rázza meg a fejét kissé hitetlenkedve. Csak remélni meri, hogy nem elsősök azok a merész diákok, de mivel tart tőle, hogy igenlő választ kapna, inkább nem is teszi fel a kérdést. Úgy érzi, erre még azt sem lehetne mondani, hogy borúlátó.
- Visszatérve, ez egy olyan ügy, amiről a Minisztérium is jelentést kapott és részben emiatt vagyunk itt. Ezek szerint nem csak a tilosban sétáló áldozat hibája volt, hogy megtámadták. Csodás - állapítja meg cinikusan, száját kissé elhúzva. Nem igazán tud örülni annak, hogy nem elég, hogy vérfarkasok vannak erre viszonylag szép számban, de még felelőtlen is egyik-másik és fölöslegesen veszélyezteti a környezetében élőket.
- Hogy lehet egy vérfarkas ilyen felelőtlen? - kérdezi szemét forgatva, feljegyezve éppen az elhangzottakból, amit szükségesnek tart. - És ráadásul már nem is diák, így nem sok az esélye, hogy felelősségre tudjuk vonni - mondja még visszafordítva pár oldalt, mert ott éppen akad egy név és két hozzáfűzött sor. Újabb sóhajt követően inkább belekortyol a teájába, majd letéve a bögrét figyelmesen hallgatja az újabb beszámolót. Arcára először csodálkozás ül ki, ami majd szörnyülködésbe fordul át némi értetlenséggel, hitetlenséggel vegyítve. Ez tényleg megtörténik egy iskola területén?
- Merlin szakállára, ez szörnyű - szalad ki a száján félhangosan, egyszerűen nem tudja hová tenni ezt az esetet. A rebesgetések alapján nem gondolta volna, hogy ennyivel rosszabb lehet a helyzet.
- Hát itt az igazgatóság feje milyen mélyen van a homokban, hogy egyes diákok bármit megtehetnek? Gondolom, legalább az igazgató lánya, bár inkább az igazgatóhelyettesre tippelnék, neki van egy szekéraljnyi gyereke. Na mindegy, ez nem tántorít el, hogy utánanézzek, már a sárkány sem egy iskolába való háziállat - szólal meg már majdhogynem zsörtölődve, száját húzva. Ennek mindenképp utána fog nézni.
- Kék? - kérdez vissza meglepetten, szemöldökét kérdőn vonva fel. Ez valami szakzsargon lenne? Egyszerűen nem érti. A thesztrált megjegyzi magának addig is, bár ha őrizet alatt van és egyébként is bestiaszakértőé, azért nem aggódik különösebben. Warrenről meg már hallott, csak bólintással veszi tudomásul, hogy ő érti a dolgát. Legalább. Az is több a semminél.
- Csak Farkas, maradjunk a keresztnevemnél, kérlek - mondja reménykedve, hogy abból véletlen sem lesz semmi más, mert a Kálmánra kissé megrándult a szája széle már. - Azt pedig megköszönném. Főleg ezt a sárkányos lányt, mert szívesen a körmére néznék. Van még esetleg más is, akire érdemes lenne odafigyelni? - fejezi be egyelőre mondanivalóját, és egyelőre letéve a noteszt, ismét a bögrét veszi kézbe, hogy ujjai között szorongatva kortyoljon bele a teába, még a közelében készülő rajzra is vetve egy futó pillantást, amennyiben akad rálátása.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 9. 01:18 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 24. 18:26 | Link

Radúz és Sebastian

Száját elhúzva vesz nagy levegőt, hogy aztán lemondó sóhajnak beillő módon fújja ki. Egyes emberek csak akkor tanulják meg, hogy a tűzzel játszani nem jó ötlet, ha már megégették magukat, vagy éppen akkor sem. Gondolatban értékeli azért a vadőr igyekezetét, ami a figyelmeztetéseket illeti, mások ostobaságáért és hitetlenségéért viszont már nem ő felel, hát nem is érzi fontosnak, hogy erre további szavakat pazaroljanak. A vérfarkast illetően is csak bólint jegyzetelés közepette, sajnos tenni nem sokat tud, mert bár a fiúról van aktájuk, falulakóként már hivatalosan nem kezdhetnek vele semmit, amennyiben nem okoz galibát. A támadásért feltehetőleg számon kérik majd más alkalmazottai a Minisztériumnak, az ő megbízásuk ugyanis csak az iskolára vonatkozik, még ha figyelnek is néhány falulakót. Mégiscsak van, aki a kastélyba is bejárhat ilyen-olyan teendők okán. A bestiaszakértő leírását hallva először kissé meglepetten pislog - ennyit a gondolatról, hogy szakzsargon lesz -, aztán egy elnyújtott "á" szalad ki száján. Így már érti, mit is jelent pontosan a kék. Sebastian magyarázata további részletekkel bővíti frissen szerzett ismereteit, legalább már nevet is tud társítani az egyedi öltözködési stílushoz.
- Nem rémlik, hogy aktája lenne, de egyébként is csak kevés falulakót figyelünk, akik bejárnak a kastélyba - intézi szavait a fiúhoz főként, azt igyekezve tudtára adni, hogy meglehetősen kevés az esélye, hogy bármelyikük is zargatni óhajtaná. - Éppen elég munkát adnak a diákok amúgy is - teszi még hozzá, amint sikerült egyességre jutni a nevét illetően, végtére is éppen neki keres jelentést a férfi egy egészen megdöbbentő esetről, amivel kapcsolatban még csak nem is intézkedett senki. Feljegyzi addig is a sárkányt is, ami szerinte nem iskolába illő házikedvenc, nem véletlenül nem lehetett Hagridnak sem sárkányt tartani, hiába volt nagy szívfájdalma, mint az kiderült a kapcsolódó tanórák egyikén, pedig abban biztos, hogy egykori, legendás lények gondozását oktató tanára szakavatottabb e téren valamivel egy diáknál. - Köszönöm - veszi át az elé tartott lapokat, hogy beléjük nézzen. A név alapján úgy tűnik, jól sejtette, hogy vezetőségi taghoz lehet köze a lánynak, de már csak apró csillagocskával jelzi ezt a jegyzetei között, a névhez mellékelten. Utána fog járni. Bizonyos esetekben a szabály csak annál inkább szabály, mert ha kivételez is, hát azt más érdemek alapján teszi, nem arra alapozva, hogy ki kinek a fia-borja. Egyelőre térdére fektetve a lapokat olvasgat még, a jegyzetfüzetet maga mellé téve, hogy teájába is bele tudjon kortyolni, majd a bögre fölött pislog Radúzra kérdőn. Kettő? Egyelőre csak egyről tud. Most vajon melyik nincs a listán, vagy van csak nem említették meg, hogy melodimágus? Kíváncsi tekintete aztán a fiúra vándorol, ha már tőle kér a férfi segítséget a nevet illetően. Közben csak hümmögve jelzi, hogy eddig minden világos egyébként, közbeszólni viszont nem akarna, mielőtt még nem hall nevet. Sebastian egyébként is megfogalmazta lehetséges további kérdését. Kvibli melodimágus? Tényleg különleges eset lehet. Várakozón dől kicsit hátra ültében, még mindig a bögrét szorongatva. Ez így egész érdekes. Már csak ezért is megérni látszik a vesződséget ez az alku.  
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 30. 18:24 | Link

Radúz és Sebastian

Hümmögve húzza mosolyra a száját, nem annyira a tényen, hogy a párszaszó tanulhatónak tűnik legalább bizonyos mértékig a másik szavai alapján - noha erről eddig halvány elképzelése sem volt -, hanem inkább magán a vadőrön. Az a benyomása, hogy különös szerzet a szó előnyösebb értelmében. Mintha egy meséből szalajtották volna, hogy ő legyen aztán itt az erdő védelmezője, mint valami jóságos szelleme a helynek, aki egyaránt érti az emberek és az állatok nyelvét, talán még a növényekét is, mert miért ne lehetne értelme a levelek susogásának is? Figyelmesen hallgatja közben kellemes baritonját, ahogy egymás után hangzanak el szavai, érezhetően őszintén, talán kissé még naivan is, hiszen ezt javaslatnak is vehetné, némi túlzással. Valaki, aki érdekeseket mesélhetne diákokról, és biztos benne, hogy lenne, aki kapna az alkalmon a helyében, hogy akár még a lakcímét és megérdeklődje, a már említett okból. A maga részéről beéri a diákok adta munkával is bőven, hiszen akad. Csak a fejét rázza inkább a bátorságpróba hallatán, abbahagyva a jegyzetelést is, inkább a kapott jelentéseket igyekezve átböngészni teáját kortyolva, amíg szóba nem kerül a különös melodimáguspalánta. Sebastian kérdez helyette is, viszont annál inkább érdekli a válasz. Az olvasással felhagyva pislog hol egyikre, hol a másikra, hátha okosabb lesz a kérdést illetően.
- Ó, azt hiszem, róla is van aktánk, bár még biztosan nem olvastam - jegyzi meg, némileg visszafogva hangját, egész érdeklődve, elgondolkodva figyelve a vadőr csodálkozását, értetlenségét - mintha nehezére esne a neveket megjegyezni, bár ettől még úgy tűnik, határozottan törődik mindenkivel, akit csak gondjaira bíztak - és a fiú dacos magatartását, amit nem feltétlen tud mire vélni. Ennyire zavarná a rábízott feladat vagy inkább maga a fiú, akiről szó van? Úgy érzi, valamit nem lát a sorok között. Valami valahol kimaradhatott számára, mert éppen két ellentétesnek tűnő véleménnyel találta szembe magát. Lehet valaki ennyire furcsa? Különös? Esetleg különleges? Fogalma sincs, melyik árnyalat lehet igazabb a többinél, kíváncsiságát sikerült felébreszteni viszont. Nem is fűz semmit a magyarázathoz, csendben rágódik el éppen megfogalmazódó gondolatain.
- És hol lehet megtalálni Ruarcot? - teszi fel a kérdést, amint elhangzott az utolsó szó is. - Már amennyiben nem jelent gondot, hogy kíváncsi vagyok rá. Az alapján, amit mondasz, nem hiszem, hogy veszélyes lenne, bizonyára csak a képesség miatt kapott aktát, de... azt hiszem, érdekes lenne vele beszélgetni - igyekszik érthető magyarázatot adni, elsősorban Radúznak, mielőtt még azt hiszik, cirkuszi látványosságnak gondolná vagy bármi hasonlónak. Az az érzése, hogy nem találja éppen a legjobb szavakat, de kíváncsi, mi lehet a fiúban, amitől ennyire eltérőnek tetszik a hozzáállása már csak a két itt ülőnek is őt illetően, na meg az is érdekelné, hogy miért szökik. Vajon mit lát? Mit tud? Minden egyéb részlettől is hajlandó eltekinteni, mintha nem is hallotta volna, ami ott volt a szavakban, csak mert ez túlságosan is érdekli e percben.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. június 6. 04:24 | Link

Radúz és Sebastian

Egyre kevésbé van bármilyen elképzelése a szóban forgó fiúról. Mást mondanak Radúz szavai és gesztusai, és másról árulkodik Sebastian reakciója. Csak kapkodja a fejét értetlenül állva az egész előtt, mert most vagy valami elkerüli valamelyikük figyelmét, netán az övét, vagy... tényleg ennyire megosztó személyiség lehet valaki?
- Be... hangolni? Ez valami melodimágiára jellemző szakmai... valami? - pislog értetlenül, a megfelelő szavakat sem találva. - Bocsánat, de határozottan nem vagyok jártas a témában, csupán annyit tudok róla, hogy veleszületett képesség és van fizikai, gyógyító meg... van még valami, de meg nem mondom, milyen ága. Szóval meglehetősen fehér folt, nem foglalkoztam vele igazán sosem - magyarázkodik kicsit, végtére neki ez úgy általában érthetetlen, és nem éppen a vadőr magyarázatain múlik, sokkal inkább ismereti majdhogynem teljes hiányán a témát illetően. A veleszületett képességek közül mindössze az elemi mágiát ismeri közelebbről, végtére is egy elemi mágussal egy fedél alatt nőtt fel. Arról akkor is lenne tudomása, ha nem kapott volna listát az iskolában fellelhető különleges képességekről. Egyik-másiknak még mindig utána is kellene járnia alaposabban, mert éppen úgy, mint a melodimágia esetében, vajmi kevés tudása van róluk, ha van egyáltalán valamennyi, és csak pislog, hogy mi a szösz már az is. Mégsem ezekkel foglalkozott világéletében.
- Más? Mármint ez most... ez olyasmi, amihez látnom kellene? - pislog még az eddiginél is meglepetten, némileg zavartan vakargatva meg a tarkóját, mert fogalma sincs, hogy ezen most mégis mit értsen. A vadőr szóválasztása nem segít túl sokat, de ennél tovább nem firtatja inkább. A fiú dünnyögését figyelmen kívül hagyva eltöpreng, hogy vajon ez mi mindent is jelenthet, de gyorsan feladja, úgy vélve, hogy mégiscsak olyasmi lehet, ami egy személyes találkozó során kiderülhet, vagy ha szerencséje van, tán még az aktájából is megtudhatja. Egyébként is roppant érdekesnek ígérkezik, meg egy egész kicsit ijesztőnek, de milyen auror lenne, ha megijedne egy alapképzéses diáktól mégis? Futólag pislog a csókákra aztán, amikor az ablakpárkányra telepednek, és egészen ámulva nézi, hogy a vadőr kommunikál velük.
- Ez is melodimágia netán? Vagy valami egyéb? - szólal meg, talán kissé meggondolatlanul, kíváncsian pislogva hol a madarakra, hol a vadőrre. Hirtelen ez ugrik be lehetséges magyarázatként, bár korántsem biztos benne, hogy jó irányba tapogatózik éppen. A madarak mosolyt csalnak közben arcára. Kíváncsiak. Érdekesek. -Érdekes nekik, mégiscsak csillog. Majd kérek utánpótlást legfeljebb. Munkahelyi incidens. Azt hiszem, néznének, hogy mégis mi történt - vigyorodik el, még mindig a madarakat követve tekintetével. Megfordul a fejében az is, hogy talán megsimogathatná azokat a fekete tollakat, de kellőképpen ismeretlenek egymásnak és különben is a vadőr állatai, így végül lemond az elképzelésről, csak üres bögréjét teszi le, és figyeli őket. - Nem célom senkit sem bántani - pillant fel, miközben már térdére támaszkodva hajol előre, még mindig a madarakat figyelve. - Amennyiben nem kell arra számítani, hogy megpróbál megharapni vagy tudomisén, én csupán beszélgetek az emberekkel - teszi még hozzá. Még mindig ott motoszkál a fejében mindaz, amit eddig megtudott Ruarc-ról, fogalma sincs, mire számíthatna, hát bár nem jelenti ki, nem feltételezi, de azért mégiscsak megpróbálja kideríteni, hogy mire várjon, ha találkozna vele, kezdve a legrosszabb lehetőséggel, ami csak eszébe jut. Más kérdése már egyébként sem igazán akad.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. június 6. 04:35 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. június 9. 16:15 | Link

Radúz és Sebastian

Nem érzi szégyellnivaló ténynek, hogy van még új a nap alatt számára, nem is kevés, és a melodimágia is ezen dolgok halmazát gyarapítja. Hallani ugyan hallott róla, és vajmi minimális információja is van erről a veleszületett képességről, már csak azért is, mert az aktákban felbukkant, de ettől még kérdése ezer és egy lenne, és feltehetőleg akkor is még vagy ugyanennyi akadna, amikor már mindre választ kapott. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot és homlokán az értetlenség ráncai is kisimulnak közben, ahogy bólogat elmélyülten. Még hümmög is hozzá, hogy ezzel a hasonlattal ez így máris emberközelibb számára, akinek a legcsekélyebb köze sincs ehhez a képességhez.
- Á, igen, azaz. Bocsánat, tényleg nem vagyok jártas a témában - szabadkozik kicsit még, amikor a férfi kiegészíti hiányos adatait. Megfordul ugyan a fejében, hogy ez talán befolyásoló mágiaként nagyon is megfigyelendő lenne, de a mérleg másik oldalán azért ott van az is, hogy végignéz Radúzon és teljes mértékben kizártnak tartja, hogy ez az ember rosszra használná a képességét. Inkább nem is veti fel a témát. Majd nagyot csalódik az emberismeretében legfeljebb, ha kiderül, hogy rosszul ítélte meg, de addig azonban megelőlegez neki annyi bizalmat már csak a segítségért is cserébe, ami elég ahhoz, hogy ne kapjon csillagot a neve mellé és egy varjút a nyomába. Minek? Nem tartja veszélytelennek, mint ahogy egyetlen veleszületett képességet sem, de veszélyesnek sem, mert nem lát a sorok között rossz szándékot villanni fel. A fiúra vonatkozó információk aztán kissé telibe találják, még ha nem is ismeri. Abban határozottan biztos, hogy nem olvasta az aktáját, mert ennyi minden határozottan nem kerülte volna el a figyelmét, sőt, amilyen visszhangot ver benne ez a sok kis apróság összességében, inkább ez maradt volna meg jó eséllyel, semmint egy név, amihez nem igazán tudott mit társítani eddig. Nem is tudja egyébként, hogy milyen jelzőt találjon minderre, vagy kell-e olyan egyáltalán.
- Értem - mondja, egy leheletnyit fakó hangon, és nyel mellé egyet, amitől állkapcsa kissé látványosan mozdul. A fenébe is, úgy érzi, pályát tévesztett és nem aurornak kellett volna mennie, hanem tanárnak, vagy bármiféle segítő szakmát tanulni, vagy pontosan minek is nevezik ezeket, csak mert úgy nagyon motoszkál benne éppen a tenni akarás. Igaz, hogy aurorként is azon van - még ha sajátos módszerekkel is -, hogy valami módon kicsit jobbá tegye a világot, de ez így valahogy csak elkeserítő. Nagy levegőt vesz inkább, és még szerencse, hogy a csókák érdekesnek tartva körülállják. Az az "igen" egészen hatásos trükknek bizonyul aztán, annyira, hogy meglepetten pislog, kérdőn felvont szemöldökkel, hol a csókákra, hol Radúzra.
- Ez most... - megvakargatja kissé zavartan a tarkóját - Hát... azt hiszem, eddig alulbecsültem a csókákat - közli, még mindig nem ocsúdva fel a meglepetésből, ami aztán csak továbbfokozódik a férfi újabb kijelentésével. Mit is gondolt nem is olyan régen a párszaszó tanulását illetőn? Tényleg olyan, mint ha ő maga is az erdőhöz tartozna valami módon, nem azért, mert a szakmája ezt feltételezi, hanem inkább hivatás. - Ez igazán hasznos egyesség lehet mindenkinek - húzza mosolyra a száját. - És mostanság nem volt semmi szokatlan egyébként? Gyanítom, hogy azért a néha ide is kitévedő varjainkat már jelentették például - állapítja meg aztán kissé elgondolkodva.
- Az különösebben nem gond, azt hiszem - nem mer azért teljesen biztosat mondani, végtére is nem találkozott a fiúval, ki tudja, hogy reagál rá, mennyire borítja ki egy idegen, különösen, ha még kérdez is, szóval még ha bízik is saját képességeiben, némi bizonytalanság akad szavaiban. A kérdés kissé megakasztja, beletelik pár pillanatba, mire válaszol, mert nem is zavarna, de kellemes a társaság, a teáról nem is beszélve. - Köszönöm, nem kérek - dönt végül mégis úgy, hogy nem rabolja tovább a vadőr idejét, bizonyára akad még dolga és egyébként is ezekkel a jelentésekkel sokkal több segítséget kapott, mint várta. - Inkább nem zavarnék tovább. Köszönöm a segítséget. Ezeket magammal vinném, ha nem gond, majd visszaszolgáltatom, amint kézre kerítettem a delikvenseket - köszöni meg a meglehetősen hasznos információkat, aztán részéről távozhatnak is, hagyva őt dolgozni.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. június 14. 16:03 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 21. 10:18 | Link



Még legalább egy óra, állapítja meg a karórája számlapjára pillantva leheletnyit csüggedten. Azt ígérte Vesznának, hogy megvárja, ha már az illúziómágia kapcsán Alistairrel időnként megejtett beszélgetést mára sikerült időzíteni, és mivel a lány elméletben hamarabb végez - gyakorlatban meg ki tudja, nem egyszer akadt már utolsó pillanatban tucatnyi könyvet kölcsönözni akaró vagy éppen visszaadó diák, aki után még hosszas pakolás vár a könyvtár dolgozóira - az a terv, hogy bevásárolnak a hétvégére és Aurél közelgő születésnapjára is megpróbálják megtalálni a tökéletes ajándékot. Mozgalmas és tartalmas túrának néznek majd elébe Budanekeresd boltjaiban, addig azonban mégiscsak el kell töltenie valahogyan az időt. A kastély annyira nem vonzza, éppen elég időt töltött itt felügyelőként, hogy kellőképpen sok zugát megismerje, a faluba bemenni pedig nem sok értelmét látja éppen csak azért, hiszen ha sétál, mire beér, indulhat is vissza, hogy majd a birtok határáról együtt hoppanáljanak a lánnyal Nekeresdre. Marad hát a tanodához tartozó birtok, amely szerencsére elég nagy, hogy tegyen egy hosszú sétát például a vadőrlak felé, ahol nagyon rég járt. Azóta már kétszer is változott a vadőr, biztos benne, hogy a szivárványszínű kecske sincs már meg, akit még felügyelőként volt alkalma megismerni, de bizonyára van azóta már másik nem mindennapi kedvenc itt. Ebben az iskolában mindig bele lehet botlani valami igazán különlegesbe, egyedibe. Amolyan tárhelye ez a birtok ilyen érdekességeknek. A kellemes időre való tekintettel kabátját a bal alkarján átvetve hurcolja magával, inge ujját pedig egészen könyékig feltűrte, mintha csak valami komoly munka várna itt rá, például felásni azokat az ágyásokat a vadőrlak mögött. Talán csak az egyenruha miatt gondolhatja bárki, hogy nagy valószínűséggel mégsem arra készül. Jobbját nadrágja zsebébe mélyeszti egy ideig, majd sikerül arra a döntésre jutnia, ha már ilyen szépen kinyílt itt rengeteg mezei virág, megszemléli őket közelebbről. Leszedni nem feltétlen szeretné őket, jobban szereti a növényeket élve, de ha netán talál valami érdekeset, megeshet, hogy feláldoz belőle egy szálat a tudásvágya oltárán, hogy majd a botanika jegyzetei között kapjon helyet kipréselve.
- Hello - köszön kissé szórakozottan a fűben ücsörgő lánynak, aki éppen koszorút fon egy csokornyi leszakított virágból, miután valami érdekesnek tűnőn akad meg a szeme, és le is hajol az apró, ernyőbe rendeződő fürtös virágú növénykét megszemlélni, amelynek érdekes rózsaszín szirmai vannak, habár elsőre majdnem fehérnek tűnt. Hm. Nem ismeri még.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. május 5. 22:19 | Link



Szórakozottan hajol le, hogy megszemlélje a virágot, amely sikeresen felkeltette az érdeklődését, de abban a pillanatban meghallja a felharsanó kiáltást. A neve. Bár az is lehet, hogy a lány farkast lát, ki tudja, mi itt a legújabb érdekesség, és puszta egybeesés, hogy őt meg eme nemes ragadozóról nevezte el annak idején az apja. Az egybeesés teóriája viszont még abban a percben megdől, amelyben megfogalmazódott benne teljesen spontán módon, hiszen a lány már a nyakába is ugrik. Még jó, hogy a csatakiáltás elhangzott az imént, így nem éri teljességgel meglepetésként a támadás, mint ha csak úgy orvul ejtette volna meg a lány, de azért meglepett pislogást mégis sikerül kiváltania, na meg holmi érthetetlen hümmögést, miközben beazonosítani igyekszik a pöttömöt, aki épp rajta csüng. Azokkal, akiket még felügyelőként volt szerencséje megismerni, többé-kevésbé tartja is a kapcsolatot, Natival például legalább két havonta vált levelet, amióta a lány a franciáknál tanul, Ilda időnként felbukkan a minisztériumban, olyankor pedig megisznak azért legalább egy kávét, megtárgyalva, hogyan halad a képzéssel, és így tovább. Ezt a pöttöm kis energiabombát viszont nem innen ismeri, de ha nem innen, hát honnan is? Megpróbálja hirtelen átkutatni az összes emlékét, vagy legalábbis mindazt, ami hirtelen beugrik, viszont még így sem sikerül előállnia egy névvel, hát csak óvatosan ölelgeti meg a lányt, mielőtt az lekászálódna, hogy alkalmat adjon egy kis alaposabb megfigyelésre is. Ismerős valahonnan. Most, hogy jobban megnézi, már rémlik is valami az üstösdi koboldokhoz és varázstárgyakhoz köthető hétvégi kis kitérő az apjával, amelyre nem is egyszer került sor, amikor éppen mindketten otthon tartózkodtak. Egy idő után aztán már ez elmaradt, inkább a pénzügyek adtak alkalmat a koboldoknál tett látogatásokra, hiszen van ott egy olyan kobold, aki annyira jártas mindebben, hogy évek óta ő intézi a családjuknak az összes pénzzel kapcsolatos ügyletet, ami csak szóba jöhet. A felesége pedig egy kedves boszorkány. Most, hogy jobban megnézi a lányt, hasonlít is rájuk. Az ő kislányuk lesz az, aki néha rácsimpaszkodott... hogy is hívták? Jóságos ég. Nagyon régen látta, az elmúlt években valahogy sosem sikerült vele találkozni, amilyen időpontokban odalátogatott. Kicsit kínos már lassan, hogy milyen sokáig bámulja amúgy szótlanul, miközben agyában zajlik a nagy felismerés folyamata, de végre elmosolyodva szóra nyitja a száját.
- B... Bella? - kérdezi meg végre nem túl határozottan, hiszen meglehet, hogy teljességgel mellélő ezzel a névvel. Kicsit sem biztos benne hirtelen azért, hogy ez lesz a jó, jól azonosította-e be a leányzót, ezért is az enyhén dadogós nekifutás is, ahogy még aközben is elgondolkodik rajta, hogy kimondja.
- A... a Gergely-Fábián család... ugye? Óóó, hát nem is tudtam, hogy itt tanulsz. Mióta? - kérdez vissza szinte el is feledkezve róla, hogy tőle is éppenséggel kérdeztek, noha a választ ebből is le lehet ám szűrni, ha nagyon akarja valaki. Megvakargatja a tarkóját, majd kitárja a karjait. - Hát gyere ide, hadd ölelgesselek meg még egyszer. Sokat változtál ám, igazi nagylány lett belőled, picúr - közli most már széles mosollyal. Milyen kicsi is a világ, hogy itt találkoznak.
- Illúziómágiára járok be amúgy az iskolába, mert tanulni sose késő... meg a feleségem itt könyvtáros, szóval most épp őrá is várok, hogy szabaduljon, de ha tudom, hogy itt tanulsz, már csak azért is benéztem volna, hogy meglátogassalak. Lassan már Üstösdön is ideje lenne tiszteletemet tennem különben, utoljára tavaly jártam a szüleidnél, az pedig már iszonyatosan régen volt.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. július 17. 20:59 | Link



- Ó, nagyon szép - dicséri meg a koszorút. Talán ha eléggé megrögzött terromágus lenne, akkor inkább azt jegyezné meg, hogy szegény virágok, de nem érzi, hogy ennek bármilyen mértékben is fájnia kellene neki, másrészt elég álszent megállapítás lenne, hiszen ő is szakított már le virágot. Ugyan sosem font belőle koszorút, csak kipréselte őket vagy épp nemrégiben például egy egész csokornyi vadvirágot adott Vesznának, de hát azon a ponton túl, hogy ő is leszakította azokat a virágokat, a cél már teljességgel lényegtelen.
- Tilda? - kérdez vissza teljes mértékben értetlenül, mielőtt leesne számára, hogy a lány a főkönyvtárosra gondol. Megrázza a fejét válaszul, még mielőtt megszólalna, sőt még a kezével is nemet int mellé.
 - Nem, nem Tilda a feleségem, hanem a másik könyvtáros, Révay Franciska. Bár én jobban szeretem Vesznának hívni, de szóval ő - közli, tisztázva azt is, hogy az ő felesége bizony Veszna, a másik könyvtáros, mert hiszen amekkora iskola, szükség van ám itt több emberre is, meg aztán mégsem értékelné ő sem, ha folyton Veszna lenne bent reggeltől estig, és erről esélyesen hasonlóképpen vélekedhet Tilda párja is.  
- Márpedig azt nem szeretném, ha bármivel is megsérteném - válaszolja. - Majd csak sikerül kerítenie egy kis időt még az elkövetkező hetekben, de legalábbis nyár végéig legkésőbb, hogy meglátogassa a Gergely-Fábián családot, mert bár általában legalább évente egyszer sikerül ezt kivitelezni, idén még valóban nem adódott rá alkalom, hogy benézzen hozzájuk egy teára valami kedves ajándékkal és futólag áttekintsék közben a pénzügyeket is. Éppen ideje lesz ezt a mulasztást bepótolnia.
- Óh - szalad ki a száján a kurta hang válaszul a kviddics említésére és enyhén zavartan megvakargatja a tarkóját, száját is elhúzva mellé. - Hát az az igazság, hogy a kviddics a gyengéim közé tartozik - állapítja meg roppant szolidan, mellőzve ama részletet, hogy tulajdonképpen még repülni sem sikerült megtanulnia röpke majdnem harmincnégy esztendeje alatt. Bellának viszont nehéz nemet mondani, amilyen tekintete tud lenni, és egyébként is, azzal rá nagyon könnyű hatni, ha valaki azt hozza fel, hogy nem figyelnek rá igazán. Hajaj. Most mégis mit mondjon? Lehet felnőtt például és megpróbál túllépni a szörnyű tériszonyán, hátha sikerül is. Mégiscsak egy tárgy a seprű is csak, nem egy sárkány vagy valami hasonló bestia, mi lehet abban olyan nehéz, hogy megülje az ember?
- De tudod mit, egy próbát talán megér.
Szál megtekintése

Vadőrlak és környéke - Kelemen Farkas hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék