 Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2014. április 13. 13:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=273798#post273798][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.04.13. 13:32[/b][/url] Rétfalvi Geréb - HA REPÜLNI TUDNÁL, TÖBBÉ LE SEM SZÁLLNÁL - énekelgetem, miközben a vadőrlak felé indulok. Nem tudom, miért jövök ide, csak valami idehúzott. Mostanában egyre többet vagyok kint a szabadban, mint a kastély falai között. Mivel süt a nap, rövidnadrágot és rövid ujjú felsőt viselek. Hirtelen valami cuppanósat hallok. Lenézek, majd észreveszem, hogy egy nagy pocsolyába lépek. Nem érdekel, mennyire vagyok sáros, sőt mint egy kisgyerek, elkezdek ugrálni benne. Meglátok pár embert, akik engem néznek, de nem zavar. Néhány elsős még csatlakozik is hozzám. Pár perc múlva, mikor már kiszórakoztam magam, tovább indultam, és közbe énekeltem. Mikor már elérem az erdőszélét, észreveszek pár állatot. Ezeket látva megjön a kedvem egy kis tanulásra. Bekopogok a vadőrlak házába. Pár percig várakozok, de nem jön ki. Gondolom az erdőbe ment. A diákoknak egyedül nem szabad oda bemenni, én mégis elindulok. Már egy csomó helyre mentem, ahova nem szabad, de általában éjszaka. Az erdő nappal nem tűnik olyan ijesztőnek, de még nem voltam bent. Egyszer mindent ki kell próbálni, szokták mondani. Talán ez is egy olyan helyzet. Szeretek tiltott helyeken járni. Olyan izgalmasak. Szokták mondani, hogy bajkeverő vagyok, de nem nagyon zavar. A pálcám a kezemben, hátha használnom kéne. A hátam mögött hallok valamit, majd megfordulok.
|
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2014. április 13. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=274165#post274165][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.04.13. 21:47[/b][/url] GerébMár bent járok az erdő mélyén. A szél hangosan süvít a fülembe, de az állatok hangját is lehet hallani. Délután van de az erdő így is sötét. Nem tudom mit keresek, csak megyek a fejem után. Az idő kezd kissé hűvös lenni. Észrevétlenül előveszem a pálcámat, mert szerintem követnek. Na, nem egy gyilkosra gondolok csak egy másik diákra de akkor se kövessen. Mivel nem vagyok benne biztos nem támadok. Pár percig még így megyek mikor megbizonyosodom róla, hogy van itt valaki. Hirtelen megfordulok mikor Ő elkezd beszélni és közben egy szendviccsel próbál védekezni - Hé, ne ess nekem, nem egy perverz kukkoló vagyok. Nem is igazán téged követellek... ja, de.. de nem úgy... és nem azért...csak … egyébként is, magadra vess, ha egyedül jársz az erdőben- mentegetőzik de én csak pár szót tudok kivenni belőle, azonban az utolsó mondatfoszlány megfogott. - Mi az, hogy magamra vessek? - kérdezek - Semmi közöd, hogy én mit keresek itt. És amúgy se hallgatok egy elsős kisdiákra - válaszolom kissé túlfeszítve a hurkot, majd tovább indulok. Nem látom, hogy mit csinál - Amúgy mit keresel itt? És miért követtél? - kérdezek újra de nem állok meg. Annyira azért nem érdekel.
|
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2014. április 14. 16:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=274567#post274567][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.04.14. 16:23[/b][/url] GerébHallom, hogy beszél hozzám. Nagyon felvágták az elsős nyelvét. Meg kéne egy kicsit leckéztetni, csakhogy tudja kivel van dolga. - Nézd csak, hogy el van valaki a korával. Megjegyzem, te sem tűnsz idősebbnek - mondja. Ha most viccelődni akar én kinyírom. Lassan megfordulok és ránézek. Gonosz mosolyra húzom a számat, majd gúnyosan válaszolok neki. - Lehet, hogy nem tűnök idősebbnek de több átkot és ártást ismerek mint te. És ha jól látom nálad pálca sincs. Simán rád támadhatnék, de pálca nélküli ellenféllel nem harcolok. Mondjuk nekem a bunyó ellen sincs kifogásom. - és elkezdem ropogtatni az ujjaimat. Nem tudom, hogy látott-e már a klubhelyiségbe, de ha nem akkor talán azt hiheti, hogy rellonos vagyok és elszelel. Újra elindulok. Nem fordulok hátra de hallom, hogy fut utánam. - Ó, nekem elég jó indokom van, hogy itt legyek. Éppen ebédelek, ha nem tűnt volna fel. - felel a kérdésemre, és meglengeti az undorító szendvicsét. Mikor újra az utat próbálom figyelni, Ő egy hatalmasat harap a kajájába és elkezd csámcsogni. Az arcomon egy alig látható fintor jelenik meg. Nem tudom, hogy észrevette-e de nagyon nem is érdekel. Miután lenyelte a szájában lévő falatot újra megszólal. Nem tudja befogni azt a lepcses száját?? Többet beszél mint a legnagyobb pletykafészek. - És ha hiszed, ha nem, lovagias indokok vezéreltek a nyomodba. A testőrödül kívántam szegődni. Mégis csak egy erdőben vagyunk. Azt olvastam, hogy egy mantikór tanyázik errefelé. A szűzlányok vére a kedvenc táplálékuk.Most komolyan azt képzeli, hogy a sötét középkorba vagyunk ahol a lovagok megmentik a királylányokat? Mert ha igen, akkor nagyot téved. Nekem nem kell testőr, megvédem én magamat. És remélem nem gondolja komolyan amit a mantikórról mondott. Sok könyvet elolvastam és egyik sem írta. Hirtelen megállok, és felé fordulok - Engem nem kell megvédeni. Előbb védelek meg én téged, mint te engem. Akarsz még valamit?
|
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2014. április 16. 19:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=276622#post276622][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.04.16. 19:08[/b][/url] Geréb Hirtelen meghajol előttem, amitől kicsit meg, de aztán meghallom a gúnyos hangját, és grimaszolok egyet. Szívesen seggbe rúgnám, de még előtte elveszti az egyensúlyát, lábra áll és kihúzza magát, aminek következtében egy fél fejjel magasabb. Újra megszólal, hogy nem akar velem párbajozni. Ennek hallatán elmosolyodom, mert ebből az jön le, hogy fél tőlem. - Tulajdonképpen miért vagy te ennyire agresszív? - kérdezi. Ennél a kérdésnél lesokkolok. Mi köze van neki ahhoz, hogy miért vagyok ilyen? Semmi köze hozzá. Nem tudja, mik történtek velem a múltamban, és ha így akar megismerni, nem is fog. Nem válaszolok erre a kérdésre. Talán azért nem, mert remélem, ha nem foglalkozom vele, elmegy és egyedül hagy. Aztán említi a mantikórokat, és megtorpanok. Picit elbizonytalanodom, de indulok is tovább. Újra elkezd beszélni, és a mondandója végén egy bókot fedezek fel. Nem foglalkozom vele, csak megyek tovább. Hallom, ahogy elindul a másik irányba, de pár lépés után megint megáll. - Egyébként is mi olyan fontos van odabent a sűrű mélyben, amiért érdemes kockáztatni? - szólal meg újra. - Miért vagy ennyire kíváncsi?! Miért nem szállsz le rólam?! De ha nagyon érdekel, akkor a kutyuskáim láttak egy nyulat, és elkezdték üldözni ide be az erdőbe.Vonyítást hallok nem messziről, és elkezdek futni.
|
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2014. április 18. 22:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=278553#post278553][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.04.18. 22:13[/b][/url] Geréb Hallom, ahogy elkezd beszélni a múltjáról. Nem voltak barátai, ahogy nekem sem. Szégyenlem magam, amiért így kiabáltam vele, és lehorgasztom a fejem. Miközben beszél magáról, magamra ismerek. Nekem sem voltak barátaim, mindenki került, még a rokonom is. Sajnálom a srácot. Azok után, amit hallottam, kifogok vele békülni, és most már szeretném, ha a barátaim közé tartozna. Megmondja a nevét is: Geréb. Mikor elköszönne, én nyitom a számat, de nincs idő megszólalni, mert vonyítást hallok. ~ Ezek biztos a kutyáim! - gondolkozom, majd elindulok az erdő fele, de azért egy bocsánatot kinyögök. Hallom, hogy Ő is elkezd utánam szaladni és kiabál, de nem állok meg. Megmentem a barátaimat. Gyorsabban fut mint én, de ezt csak pár perccel később veszem észre, mikor elkapja a vállamat. Azt kiabálja, hogy álljak meg. - Nem lehet. Ők voltak az első barátaim. Meg kell mentenem őket. Ők is sokszor védtek meg. - mondom neki, de nem fordulok meg. Egy gyors rántással kikapom a vállaimat a kezei közül, és még gyorsabban iramodok neki. Ha őket is elveszteném, azt már nem élném túl. Ők voltak, akik a gyerekkoromat elviselhetővé tették. Ők voltak, akik meghallgattak és segítettek felállni, lelkileg. Nem hagyhatom cserben őket. Mikor odaérek hozzájuk, meglátom, hogy pár menyétszerű lény veszi őket körbe. Ezek a lények a Jarwey-ek. Nem túl okosak, de ragadozók, és még beszélni is tudnak. A kutyáim bátrak, de a varázslényektől mégis félnek, ami meg is látszik. Az 'elfogóik' Beszélnek hozzájuk, Ők pedig inkább nem kockáztatnak az ugatással. - Hagyjátok őket békén - sietek oda hozzájuk, és nyúlok értük. - Menj innen, kislány. Különben megharapjuk Őket - válaszolja nekem pimaszan. Előrántom a pálcámat és feléjük tartom.
|
|
|
|
Gwen L. Blake
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2015. október 10. 13:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=529672#post529672][b]Gwen L. Blake - 2015.10.10. 13:48[/b][/url] Ényitó - legfőképpen Letta, de MindenkiValami programot hirdettek csak eridonosoknak, az évnyitó után. Gondolta, hogy le kéne jönni, mert ugye a ház összetart, meg a legtöbb barátja szintén itt lesz. Nem egyedül érkezett, illetve nem is pontosan. Az egyik csapattársával beszélték meg, hogy a kapunál találkoznak, mert Gwennek a sütiket fel kell hoznia a házából. Gondolt rá, hogy lesz valami az Eridonosok számára, buli, vagy hasonló és akkor sütött sütit. Meg ez nem hivatalos ünnepség, legalábbis a többi ház nem vesz részt rajta, ezért más ruhát húzott, ami sokkal kényelmesebb. Sietve igyekszik vissza a kastély felé, hogy Letta ne várakozzon olyan sokat, de a szőke mindig késik, ezt megszokhatták tőle.
- Szia! Indulhatunk? - kérdezi a majdnem fehér hajú lányt, miközben mindkét kezében tálcákkal egyensúlyozik. Kicsit sokat sütött és otthon is hagyott a lányoknak, de több mint a felét elhozta.
Közben haladnak a vadőrlakhoz, amiről Kata sokat mesélt, a vadőrrel egyetemben. Azóta a férfi a házvezető lett és nem egyszer találkoztak már. A séta közben beszélgetnek mindenféle dologról, de legfőképpen a kviddicset említik. Gwennek ez az utolsó éve, jövőre, mestertanonc lesz, ha Ő is így akarja, ezért ideje lenne eldönteni, mivel szeretne foglalkozni. Nem tudja, hogy a kviddicsjátékos és az auror közül melyiket fogja választani, de év végéig van még ideje eldönteni. És az sem biztos, hogy marad az iskola falai között, talán csereévre megy máshová, vagy nem folytatja a tanulmányait. Minden megeshet a döntésképtelenségéből fakadóan.
Lassacskán leérnek a házikóhoz, ahol már messziről látni lehet a fényeket, amik nagyon tetszenek a szőkének. Az asztalokat is megpillantja, amikre leteheti a két tálcát, majd ezután megmozgatja a csuklóját.
- Sziasztok! - köszön a mosolyogva a többiekre, és körbenéz a társaságon.
|
|
|
|
