Katalin - MM óra

- Szép reggelt!-*Köszöntöttem, integetés helyett biccentve- a kezemben még reggeli teám maradékát tartottam jókora bögrémben, nem akartam hadonászni az itallal. Már egy ideje talpon vagyok, de csak most értem rá elmajszolni a zsebembe tuszkolt péksüteményt, mert pirkadatkor az erdőt jártam, megfelelő alanyok után kutatva, akiken gyakorolhatunk ma. Kértem némi segítséget ehhez, lévén ritkán merészkedem a rengetegbe, így nem ismerem olyan jól, mint a kastély közelebbi környékét. Utána "zsákmányommal" visszatérve rendeztem tovább a dolgokat, hogy minden készen álljon, mire Katalin megérkezik.*
- Hogy vagy? Hallom, neveztél a tusára, sok szerencsét hozzá!-*Üdvözlöm, amíg felhörpintem a maradék kortyokat, kezemmel intve, hogy induljunk, kerüljük meg a házat- ott van most árnyék és leszünk kevésbé szem előtt, márpedig kíváncsiskodókra nincs igazán szükségünk. Eredetileg az SVK teremben akartam maradni, de végül még valamit hozzátettem a mai feladatlistához és inkább áttettem ide a helyszínt. Ahogy befordulunk a kifutók felé, a ketrecek közt oldalazva, már látni is az általam előkészített terepet. Közelebb érve kivehetővé válik öt kisebb, vörhenyes valami, egy jóval méretesebb és egy, ami le van takarva.*
- Az állatokat elaltattam, mert így lesz számukra a legkevésbé stresszelő a folyamat. Másrészt, így kénytelen leszel csak a melodimágiára támaszkodni, egyéb, például viselkedésbeli eltérések nélkül.-*Magyaráztam, ahogy az árnyékban fekvő, mozdulatlan vörös bundák sorára mutattam. Öt róka hevert a gyepen, egyenletesen szuszogva - eredetileg valami nagyobbat szerettem volna, de a céljainknak ez is megfelelt, úgyhogy végül maradtak a ravaszdik. Rajtuk kívül még két állatot hoztam, de velük kezdjük.*
- Hajnalban, vadászat után fogtam be őket, és ha végeztünk, akkor mindet elengedjük és nem lesz gond.  Az első feladatod az lesz, hogy megvizsgáld őket és feloszd betegekre és egészségesekre. Ennek már mennie kellene.-*Mosolyogtam rá biztatóan, mert lelkiismeretesnek ismertem, így biztos lehettem benne, hogy amit megtanult, azt tudja alkalmazni is. Valamint, ha elérünk az óra végére, akkor tényleg gyógyítani is fogunk, mielőtt szélnek eresztenénk őket.*
- A többi feladatról majd később, de jobb, ha arra még figyelmeztetlek, hogy boncolnunk is kellene. Bírni fogod?-*Érdeklődöm, mert ez része ennek az ágnak, ahogy az orvoslásnak is.

Katalin - MM óra

- Ezt örömmel hallom. Szerencsére vigyáznak rátok, úgyhogy nem kellene komoly bajnak történnie, ha ti is odateszitek magatokat. És igen, el tudom képzelni, főleg, hogy tulajdonképp most mindenki a riválist látja a másikban.-*Nem értettem teljesen a játékosok elszigetelésének célját, de nem folytam bele a szervezésbe, sem magába a versenybe. Valamiért nem mozgatott meg, ahogy a kviddics sem tudott igazán lekötni soha, azon túl, hogy aggódtam a diákok épsége miatt. Valamiért sosem hajtott a versenyszellem, talán mert eleve furcsa lapokkal indultam és inkább csak normális szerettem volna lenni.
Úgy tűnik, az általam felhozott feladattal lesznek gondjaink- a válasz ellenére nem bizonyosságot, inkább csak elszántságot éreztem ki a viselkedéséből, ami nem rossz, de nehezítheti a dolgokat. Mindenesetre, többé-kevésbé elkerülhetetlen.*
- Nem, őket nem bántjuk.-*Szögezem le, amikor a boncolás szóra a rókákra siklik a tekintete. Azeknek az állatoknak vagy semmilyen, vagy csak kisebb beavatkozásra van szükségük és nem ölnék le csak azért, hogy taníthassak. A letakart lényről van szó, egy borzról, amit nem nyúztam meg- csak a nyakán éktelenkedik harapásnyom, de gyorsan és effektíven törték el a gerincét, így nem szenvedett, Kon tesztrálja ejtette el és ha végeztünk, akkor vissza is kapja. Volt benne logika, hogy inkább olyan állatok üldözésére tanította, amik a földön éltek vagy fészkeltek, mert a környéken sok bagoly és egyéb postamadár repkedett, viszont egy nyúl vagy rágcsáló senkinek sem hiányzott.
- Főként azért ezzel kezdjük, mert ha elkezded az ultrahangokat használni, meg kell tanulnod minél gyorsan és kíméletesen dolgozni. Ha rögtön az elején kikísérletezed, melyik frekvenciák a legjobbak és hogyan verődnek vissza, akkor később nem teszel kárt az élő szövetekben. Főleg a vörös vérsejtek érzékenyek rá.-*Tehát nem szükséges, hogy embert is boncoljunk, ha tényleg odafigyel és megjegyzi, milyen erővel és hogyan vizsgálja a különféle szerveket, szöveteket. A túl erős vagy túl magas frekvenciájú hangok viszont képesek akár meg is ölni a sejteket,
- Ha nem szeretnéd, nem szükséges. Ha pedig rosszul lennél, bármikor tarthatunk szünetet. Egyelőre azonban lássuk a ravaszdikat.-*Váltok témát, bár a mágikus altatás nem káros, mint egyes mugli anesztetikumok. Van ugyan még egy állat, akire most figyelnem kell, bár a ház árnyékában fekvő leonberger leginkább derűs nyugalommal szemléli a történéseket.*
- Ő Obszidián.-*Mutatom be, bár lehet, hogy Kati már ismeri, Maróti professzor óriási kutyáját.*
- Állítólag nem egy vadász típus, de azért rajta tartom a szemem, úgyhogy dolgozz nyugodtan.-*Fűztem hozzá, bár a vörös bundák irányába eddig csak egy szaglászásra elég érdeklődést tanúsított, mégis élvezte, ha a füle tövét és az oldalát vakargattam, úgyhogy most is ezzel kötöttem le. Katallin egyenként, figyelmesen végigvizsgálta a fűben heverő rókákat, mielőtt kettőre mutatott volna és egy mosollyal jeleztem, hogy helyesen oldotta meg a feladatot.
- Igen, jól érzékelted. Épp ezért, a többit hagyjuk is elmenni.-*Intek, hogy húzódjon egy kicsit hátrébb, mielőtt egy-egy szótlan stimula-t szórnék a három egészséges rókafira. Obszidián mellett maradok, kellő távolságban, hogy ne érezzék magukat fenyegetve és némán figyelem, ahogy mozgolódni kezdenek, zavartan próbálva rájönni, mi is történhetett. Kissé kótyagosak, ahogy ébredeznek, de amint rendesen magukhoz térnek, gyors egymásutánban tűnnek el az erdő irányába. Náluk nem kell attól tartanom, hogy ne találnának haza. Kár volt aggódni, vetek közben pillantást a kezemet bökdöső ebre, aki jobbára azt szeretné, ha egy másik pontján folytatnám a kényeztetését, de még munka vár rám.*
- Mit mondanál, melyik a két rókából a súlyosabb eset?-*Tettem még fel a kérdést, ha már az első akadályt sikerrel vettük. Ez lehetett egy kicsit becsapós, mert egy fertőzés nem mindig mutatta azonnal ki az összes jelét, szemben egy fizikai sérüléssel, aminek világosabb nyomai voltak. Azonban ezt is meg lehet tanulni megkülönböztetni, mert nem mindegy, a harmónia hogyan és hol bomlik meg- nem tragédia, ha most még nem tudja megállapítani, de talán ösztönösen ráérez. Ugyanezt a kérdést fel fogom majd tenni még egyszer, a boncolásos rész után.

Kata, MM gyakorlati

- Alapjáraton nem vagyok kutyapárti, de ő tényleg szép és jólnevelt.-*A karkötőnek köszönhetően macskaként töltött hónap elég erősen belémvéste az ebek iránti ellenszenvet, azonban ez a szelíd óriás levett a lábamról és tényleg nem vett üldözőbe semmit, pedig az erdő szélén számtalan olyan állat élt, amire vadászni lehetett. Ráadásul okos is, mert érti ám, hogy róla diskurálunk, s egy-két lagymatag faroklegyintéssel jelzi is, hogy nyugodtan dícsérhetjük még, nincs ellenére. Végül a fejét megpaskolva hagyom magára, hogy a tanítványom mellé húzódjak.
Kata jódarabig próbálkozik, míg végül valószínűleg találomra választja ki az egyik kölyköt- bólintással veszem tudomásul, ha érzékelte, hogy van különbség, az már magában is jó; ami a többit illeti, azért vagyunk ma itt, hogy megmutassam és megtanulja. Felállok, határozottan lépve a rongyhoz, ami a mai óra legkellemetlenebb, de egyben legfontosabb feladatát takarja. A borz maga nem nyúlt elrettentő látványt, nincs igazán vér, se lógó belsőségek. Mellette előkészítve két pár gumikesztyű és néhány eszköz, amit én fogok főként használni. A hátára fordítom az állatot, az egyik kesztyűk felhúzva- nekem sem kellemes feladat, sosem élveztem, de amíg nem nekem kellett megölnöm szerencsétlen lényt, addig a gyakorlatias gondolkodás segített, hogy a mozdulatokra koncentráljak. Nem fogom egészen megnyúzni, csupán keresztben a lábak közt és hosszában metszést ejtve a hasán feltárom az üreget, mert főként a belseje érdekel most minket.*
- Próbáld meg! Itt leszek és figyelni fogok, hogy segítsek. A lényeg, hogy minél több különféle szövetet ismerj fel és megtaláld azt a frekvenciát, ami a legtisztább képet adja végül. Az erősség attól függően változik, mennyire mélyre akarsz épp látni, kísérletezz vele.-*Tényleg nincs mitől tartania, nem várok azonnal tökéletes eredményt és azt sem, hogy hipp-hopp ráérezzen. Ha rosszul lenne vagy pihenőt szeretne, akkor megállunk, de ezen végig kell most menni, mert ezek alapok, ha tényleg élőlényekkel szeretne foglalkozni.
- Három alapvető izomtípus van, ezeket könnyen el tudod különíteni. Az egyik láb, a szív és valamelyik belsőség hangjaival kezdj, ha nincs jobb ötleted. Utána már egyszerűbb azonosítani a szerveket.-*Mivel a borz még csak nemrég pusztult el, az állapota elég közeli egy élő állatéhoz, még ha saját harmóniája nincs is többé. Közvetlenül a lány mellett maradok és fülelek- figyelem őt és azt is, hogyan dolgozik, halad, hogy bármikor közbe tudjak avatkozni, vagy tanácsot adni, ha arra van szükség.

Kata, MM gyakorlati

- Tudom, hogy ez szörnyen idejétmúlt módszernek tűnhet, de ez az állat nem a boncolás kedvéért lett leölve és jobb, ha elsőre nyugodtan kísérletezhetsz. Az igézőknél rosszabb, náluk minden élesbe megy.-*Nem mentegetőztem, mindössze a Katalin arcára kiülő egyértelmű gondolatokra feleltem. Ez a borz valaki eledele, és a vasárnapi töltött csirke fogyasztása közben sem sokan szoktak könnyeket hullatni. Ami pedig a másik ágat illette, ők érzékenyebbek és az általuk manipulált elmék is azok, maximális figyelmet és precizitást igényelt, ha az ember nem akarta iszonyatos fejfájással, esetleg valami rosszabbal végezni.*
- Sejtszintre most ha akarnál, se látnál, és idekint sok a zavaró zörej. Egyelőre elég, ha tisztán el tudod különíteni az egyes szöveteket, rétegeket.-*A sejtszint, csakúgy, mint az anyagisoknál a részecskemanipulálás, már harmadik lépcsős képesség. Olyan precizitást igényel, ami most még elérhetetlen Kati számára, hiszen először próbálkozik ilyesmivel; ha hasonlatot akarnék, jelenleg pp annyit lesz majd képes megkülönböztetni, amit az ember egy ruhánál képes- milyen anyagból van, milyen vastag, van-e bélése. Azt, hogy hogyan szőtték, hol öltötték össze, milyen szálakat használtak hozzá, már csak egy értő tudja megmondani, addig pedig még sok-sok gyakorlás vár még rá.
A frekvenciaválasztásnak viszonylag jól fog neki - ha az embernek van némitudása arról, milyen intervallumban dolgoznak a mugli gépek, könnyebb némileg, de így biztosabban tanulja meg a megfelelő magasságot. Szótlan biztatom, amikor meg-megáll, hogy ne zavarjam felesleges hanggal, mígnem két frekvenciát talál, amik között kezd el keresgélni.*
- Ez jó lesz.-*Biccentek, megerősítésképp. Nem tökéletes, de első próbálkozáshoz képest remek teljesítmény, így arra ösztönzöm, hogy lépjen tovább, a szövetek elemzéséhez. A lábnál még nincs is gond, ám amikor hozzáfog, hogy a szív felé irányítsa a hullámokat, előre látom a buktatót- mégsem szólok, amire két egyszerű okom van. A, sokkal tanulságosabb, ha nem csak szóban intem, B, elég gyorsan lép, nem vesztegetve az idejét újra frekvenciakereséssel. Ez egyébként okos húzás volt, mert hasonló dolgokat akart echozni, így logikus, hogy ugyanolyan vagy hasonló hullámokra lesz szüksége. A meglepetése egy kicsit mulattat, egy visszafogott mosollyal derülök rajta és igyekszem egyben meg is nyugtatni, mert nem történt semmi egetverő.*
- A mellkas csontjai.-*Világosítom fel, mi volt az, ami visszaverte nem túl pontosan célzott hullámait. A csontszövet ugyanis túl sűrű és merev, így nem engedte át a hullámokat. Az biztos, hogy ez az élmény most elég erős, hogy ezentúl számoljon majd ennek a lehetőségével is- nem csak a hullám ereje, frekvenciája, néha az iránya és a pont is fontos, ahonnan indul.*
- A szöveteket főleg a víz és a benne oldott anyagok aránya alapján, valamint a struktúrájuk szerint tudod most megkülönböztetni. Ezen a szinten ezzel kell beérned és megtanulnod dolgozni, a későbbiekben finomabb hangolással részletesebb képeket is tudsz majd alkotni. A szív ebből a szempontból nehezebben hozzáférhető, de normál esetben a szívhangok alapján is megtudsz róla mindent, amire szükséged van. Most próbálj meg a szögekkel trükközni, nem kell nagyon szöszölni, a lényeg, hogy biztosan felismerd. Minden szövettípusnak megvannak ugyanis a jellegzetességei, amiket aztán az aurisnál is könnyebben azonosítasz majd.-*Egyszerű látni, hogy egy vizsgálat menete mennyivel egyszerűbb, ha a test harmóniáiból ki tudjuk szűrni a disszonáns hangokat és szövethez, esetleg szervhez rendelni és egyből ezeket a problémás részeket venni górcső alá. Az alaposabb megfigyelés aztán lehetővé teszi a diagnózist, a betegség forrásának megtalálását és pontos kezelését. És most már azt se olyan nehéz kitalálni, miért nem árultam el egyből a helyes megoldást- azt szeretném, ha miután végigcsinálta a gyakorlatokat, bármiféle a priori tudás befolyásolása nélkül, maga jönne rá.

Katalin, mm gyakorlat

A kezdeti nehézségek után végre nekikezd, hogy az ellenérzéseit félretéve csak a feladatokra koncentráljon és becsülöm ezt a tulajdonságát, hasznára lehet még. Az első meglepetésszerű akadálynál ugyan úgy tűnik, zavarba jön, de gyorsan túlteszi magát rajta és újra próbálkozik, felhasználva minden tippet, amit csak kap, így nem tart sokáig, hogy átverekedje magát a bordák és szegycsont barikádján. Innen már automatikusan halad tovább, egy nagy és könnyen hozzáférhető szervet választva és sikeresen teljesítve az első megadást. Most már egyre nehezíteni fogom a feladatait, de ezzel együtt, egyre pontosabban és konkrétabban meg tudja fogalmazni a kérdéseit.*
- Igen, így is mondhatjuk. Más a szerkezetük, mert a vázizmok rostokba, kötegekbe tömörülnek, míg a simaizmok csak rétegeződnek. Az összehúzódásukhoz szükséges ingerek terjedése is máshogy történik, de ez egy másik történet.-*Bólintottam, rövid magyarázattal szolgálva a megfigyelésére. Bele fog jönni, csak idő kérdése és látom, hogy komolyan veszi, tényleg mindent belead. Igyekszik és ez a fő, mert így lesz gyümölcse is annak a munkának, amit most ebbe a gyakorlatba fektet.
- Rendben. Most próbáld meg összehasonlítani az egyes belső szerveket!-*Adom ki a következő utasítást.*- Ez komplikáltabb, mert még több pontosságot igényel. Figyelj arra, milyen mélyre hatolnak a hullámok és hány réteget érintenek, próbáld meg elválasztani a különböző visszhangokat! Ha szükséges, segítek hozzáférhetőbbé tenni őket, de a célunk az, hogy enélkül is képes légy rá később.-*Elvégre, egy élő szervezetnél mindenféle boncolás nélkül is tudnia kell fokozatosan vizsgálni meg a szerveket és szöveteket, nem csak a diagnózis, de a gyógyítás miatt is. Nem várok tökéletes eredmény és valószínűleg ezzel fog elmenni a legtöbb idő, úgyhogy guggolásból ülésre váltok, türelmesen figyelve, hogyan fog hozzá, segítve tájékozódni, mit merre keressen. Nem mindenhol volt szükség rám, inkább csak támogatni igyekeztem és válaszolgattam a felmerülő kérdésekre.
- Lépjünk tovább, a csontokhoz, porcokhoz, inakhoz.-*Zárom le végül ezt a részt, s ha ezen is túl leszünk, akkor nagyon eltérő vizekre evezünk - kíváncsi vagyok, sejti-e, miért is van a társaságunkban Obszidián.

Kati - mm gyakorlat

- Csak nyugodtan, van időnk. Gondold át, rá fogsz jönni.-*Biztatom, mert ha nem is lát át mindent teljesen világosan, a megérzései jók. Egyszerűen túl nagy falatot próbált most egyszerre lenyelni, de némi töprengés után maga is megérti. Innentől már gyorsabban megy a test felporciózása, ráadásul ügyesen egymással szoros kapcsolatban lévő, közel elhelyezkedő szerveket választ, amiknél a legkönnyebben vegyülnek a visszaverődő hangok, fokozatosan vizsgálva végig. Minél több eltérésre jön rá és minél több sajátosságot tud megjegyezni, annál könnyebb ezek alapján felismerni őket később. Hagyom, hogy sorra vegye őket, mert alaposan, lelkiismeretesen dolgozik és kitartóan, pedig nem kis munka ez, tetőtől talpig, egyesével tanulmányozni mindent, az idő mellett sok erőt is emészt. Nem csoda, hogy a végén az összképnél nem bírja sokáig elválasztani a hangokat, ő is fárad, még ha a munka hevében valószínűleg kevésbé is érzi. Ráadásul Katkóból előbújt a maximalista, ami nem tudja csak úgy, könnyedén feladni.*
- Első próbálkozásra nagyszerű.-*Dícsérem meg, mert tényleg jókorát lépett előre azalatt a kurta idő alatt, amit eltöltöttünk a feladattal - az árnyékok ugyan jócskán elmozdultak, mégis, tapasztalatokban mérve ez egy hatalmas ugrás. Ahogy folytatja, gyorsan belefut a következő akadályba, vagy inkább korlátba, ami ennek a módszernek sajátja. Sejtem, mi jár a fejében, főleg, ahogy egy erősebb hullámmal célozza a borz koponyáját. Elég, intem kezemmel.*
- Ne erőltesd túl magad, mert rusnya fejfájás lehet belőle.-*Ijesztgetem viccelődve, amíg az állatot elcsomagolom, majd a kesztyűktől megszabadulva előhúzom a pálcám, hogy bögrét bűvöljek elő. Bár megkísért a forrócsoki gondolata, inkább mentás-citromos limonádéval töltöm meg, felé nyújtva. Ráfér némi szusszanás, bár a maradék időben inkább a passzív készségekre fogunk ismét fókuszálni, nem szeretném, ha a nap további részét migrénnel kellene töltenie.*
- Nem, a csontok nem engedik át az ultrahangokat. Viszont egy gyógyítónak nem ez az egyetlen eszköze - a test harmóniáinak jellegzetes megbomlása, a keringés zavara és a klasszikus orvostudomány ismeretei is a rendelkezésére állnak. Maga a melodimágia nem mindenható és nem teszi azzá a használóját sem.-*Nem véletlenül tartozik annyi tanulnivaló minden egyes ághoz - ha valaki nem tudja, hogyan áramlik a vér és mi az ellenszere, hiába ismeri fel a mérget, semmit sem tehet ellene. Általában ez az első nagyobb fal, aminek a tanoncok nekicsapódnak, hogy nem csak az erejüket kell fejleszteniük, hanem számos könyvet elolvasniuk, olyan dolgok iránt is érdeklődni, amik lehet, hogy azelőtt fel sem merültek bennük. A legtöbben azonban hamar túllépnek ezen, mert hajtja őket a kíváncsiság és az érzés, hogy valamire képesek.*
- Az utolsó két feladatod: Obszidiánon kipróbálni, amit megtanultál és újra megvizsgálni a rókákat, hogy választ adj a kérdésemre. Mivel a kutya óriási, könnyebb dolgod lesz és módod összehasonlítani, miben más egy élő és egy élettelen test. Aztán meggyógyítjuk a két kölköt és végeztünk.-*Zárom le mondókámat, mert most már aligha lesz szükség az irányításomra, inkább csak kisebb trükköket tudok megmutatni, a többi már gyakorlás kérdése.

Katalin, mm gyakorlat - zárás

Szeretem Katában, hogy jó kérdéseket tesz fel, jókor, még ha kicsit tovább is tart, hogy megfogalmazza őket. Komolyan veszi a tanulást, az egész hozzáállása remek és könnyű vele dolgozni.*
- Nem butaság.-*Nyugtatom meg, mert a válasz nem teljesen magától értetődő.*- Jól sejted, hogy a helyesen használt ultrahangot nem érzékelik, ugyanis ez a fajta már az állatok hallástartományán kívül fekszik. Ami pedig a hatását illeti, amíg rendesen alkalmazzák, nem fenyegeti semmilyen veszély az alanyt. Sok múlik a frekvencián, az erősségen és az időtartamon. Az angol nyelve ALARA elvként hivatkozik erre- as low as reasonably achievable, azaz annyira korlátozni, amennyire ésszerűen lehet. Alapvetően két veszélye lehet a nagyon magas frekvenciáknak, a túl nagy erősségnek vagy túl hosszú alkalmazásnak - az egyik a hőképződés, ami nem olyan vészes, a másik viszont a vérrel kapcsolatos és komoly. A rezgéseknek köszönhetően a vérsejtek egymáshoz tapadhatnak, vagy elpusztulhatnak, illetve a vérben apró buborékok is keletkezhetnek, amik az agyba vagy tüdőbe jutva életveszélyesek is lehetnek. Hangsúlyozom, ehhez jelentős erő kell.-*Ismételtem meg, mielőtt megijedne, mert egyelőre nem fenyegetett ilyesmi. A melodimágia, bár félelmetes eszköz lehet, szándék vagy indulat nélkül nem árt; aki nyugodtan, odafigyeléssel használja, nem fog kárt tenni sem magában, sem környezetében. Ahhoz, hogy akarata ellenére igazán ártson, jelentős erőre van szükség, amit csak az indulatok adhatnak meg, s hogy elveszítse az uralmat képessége felett. Katalint nem úgy ismertem, mint aki hajlamos lenne bármelyikre is.
A másik kérdésnek is megvolt a maga trükkje, de igyekeztem rövidre fogni a magyarázatomat.*
- Az igézőknél a szinttől függ. Az első két lépcső nem tud olyasmire kényszeríteni, ami a meggyőződéseddel, elveiddel ellenkezik, inkább csak befolyásol. Az imperatorok viszont tényleg rá tudják másra kényszeríteni az akaratukat és rajtuk múlik, hagyják-e, hogy az alany észrevegye. Ha csak pusztán ráparancsolnak, akkor igen, tudod, hogy irányítanak, viszont ha pszichológiát és meggyőzést is alkalmaznak, akkor egészen finom, észrevétlen módon tudnak ráterelni az általuk áhított ösvényre. Többnyire ezt teszik, mert takarékoskodniuk kell.-*Az energiabeli hátrányt azonban kiválóan ellensúlyozhatják pontossággal, de tudniuk kell, mikor milyen "húrokat" pendítsenek a siker érdekében. Ehhez nem mindig elég a könyvekből megszerezhető tudás, gyakorlat és érzék is kell, hogy pszichológiát, emberismeretet és manipulációt ötvözve az áhított ösvényre tereljék alanyukat. Az intelligensebbek hamar rájönnek, miért jobb rejtve maradni és feltűnés nélkül törni a céljuk felé.
A kérdések után áttértünk a gyakorlatra és amint nekifog Obszidián vizsgálatának, már egyáltalán nem olyan feszültek a vonásai.*
- Megy ez.-*Mosolygok rá, mert sokkal könnyebben használja az erejét most - meg kellett érte szenvedni, helyesebben, dolgoznia, de megérte. Miközben ő a behemót kutyával van elfoglalva, nem adok utasításokat, egyáltalán nem szólok bele, csak hagyom, hogy gyakoroljon és gyűjtse a tapasztalatokat, elvégre jó úton halad, de némi önbizalom még ráférne. Miután végzett, kutyakeksszel jutalmazom az ebet türelméért és együttműködéséért cserébe, amit derűsen ropogtat.
Ezek után már csak a rókafiak voltak hátra és türelmesen vártam, hogy újra megvizsgálja őket. Ami azt illeti, a disszonáns hang nem "próbál beolvadni" - a szervek kölcsönös kapcsolatban állnak, ha egy valamiért nem úgy működik, mint kellene, az kihat a többire is. Sokszor nem egy, hanem disszonáns hangok csoportja az, ami elárulja, mivel is van gond. Katalin egyelőre fonálként követi a harmóniát leginkább megbontó részt, ami nem baj - közben is tanul és végül ő is eljut a helyes megoldásig, mindössze több időbe telik. A válaszokra biccentek, zsebemben kutatva, miközben áthelyezkedek.*
- Szerencsénkre mindkettő könnyen kezelhető és számoltam is velük, mivel gyakoriak. Meggyógyítjuk őket, ez a legkevesebb, ha már ide hoztam őket.-*Fűztem hozzá, aztán végre megkerült a fiola is, ami miatt idáig túrtam. Tartalmát végül két kutyakekszre csorgattam, átitatva vele a nyalánkságokat.*
- Van kedved etetni?-*Érdeklődtem, mert bár felébresztenem és megbűvölnöm nekem kellett a kölyköt, a gyógyszer beadását bármelyikünk megtehette. Miután biztos voltam benne, hogy az összes féregtelenítőt lenyelte, hagytam, hogy magához térjen a varázslat alól és elfusson vissza az erdőbe. A másik vörös ellátása egyszerűbb, bár kellemetlenebb feladat volt- ki kellett húzni a mancsába fúródott tövist, kitisztítani a begyulladt részt, aztán forrasztóbűbájt és melodimágiát kombinálva begyógyítottam a sebet, legalább annyira, hogy bezárjam. Ha nem jut bele fertőzés és nem fáj, akkor a maradékot már elvégzi az állat teste, így el is engedhettem, amint feleszmélt.*
- Ezzel végeztünk is mára.-*Álltam fel, majd a maradék dolgok megbeszélése után a lányt a kastélyba küldtem, hogy visszaszolgáltassa a professzornak Obszidiánt, míg én a falu felé vettem az irányt, hogy megszabaduljak a borztetemtől, visszajuttatva azt elejtőjének.