36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 10. 01:33 | Link

- Nem vagy nagy barátságban az állatvilággal - jegyzi meg, de nem ismétli, amit mondott.
Elismerően bólint a felsorolást hallgatva.
 - Itt vannak jófej tanárok? - kerekedik el a szeme, mert számára ez a fogalom olyan volt, mintha egy mesekönyvből szedték volna ki, vagy valami utópiából, mert hogy még eggyel sem volt szerencséje összefutni, az is biztos.
De majd megnézi magának ezt a Serent, hogy tényleg olyan-e, mint amilyennek Ophelia írja le. Emberek kapcsán soha nem bízik mások ítéletében, csak a sajátjában - úgy vette észre, pontosabb képet tud alkotni, mint a legtöbben.
 - Inkább ne erőltessük - közli végül egy fintorral, nem akarja tovább forszírozni ezt a témát, Ophelia láthatóan nem hajlandó használni a fejét, bár Noel biztos benne, hogy a lány nem annyira maki, mint amilyennek most mutatja magát.
Elneveti magát a navinés őszinte csodálkozására, ahogy a kávéfőzőt megpillantja - utoljára a húga vágott ilyen képet, amikor Noel elmondta neki, hogy a Földön még ma is léteznek emberek, akik sátrakban élnek.
Kíváncsi, Nadia vajon hogy bírja egyedül - Noel próbált neki mindent elmondani, mielőtt eljött, és rendszeresen ír levelet, de eddig mindig ott volt a húga mellett, a kislány pedig lényegében egyedül maradt így, ami biztos nagy váltás volt neki.
Elhessegeti a gondolatot, Opheliára néz, aki kijavítja: nem villában él, hanem kúriában. Noel rosszallóan morog kicsit, mert ő nem érzi a különbséget a kettő között, kőgazdag-kőgazdag, nem mindegy? Egy kicsit haragszik azokra az emberekre, akiknek annyi pénzük van, hogy nem tudják hova tenni, de nem mutatja, elvégre azt már tisztán érzi, hogy Ophelia örömmel elajándékozta volna a kúriát, ha cserébe nem kell együtt élnie a mostohaszüleivel.
Bólintással beleegyezését adja, nem kérdez többet, ha a lány nem akarja, de így is megtudott mindent, amit csak kigondolt. Persze, lehetne pontosítani a részleteket, de minek? Sokkal izgalmasabb a félhomályban tapogatózni.
 - Nem úgy volt, hogy ezt a témát hagyjuk? - vigyorog a lányra,  miközben a kávéval foglalkozik. - Csak akkor mesélek, ha te is - vonja meg a vállát, ugyanis ő semmit nem ad ingyen, s visszafordul az elfoglaltságához, nem említve, hogy Opheliának nem muszáj szavakkal beszélnie ahhoz, hogy Noel értse. Még ha az ember nem ad ki egy hangot sem, a mozgása, ujjainak rezdülései, tekintete, de még öltözködése és hajviselete is róla mesél. Az, hogy ne ítélkezzünk a külsőről, hülyeség - ezernyi dolgot lehet valakiről megtudni csak abból, ha ránézel, és ha hajlandó vagy figyelni.
Noel pedig hajlandó.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 10. 18:27 | Link

- Áááá, ha csak az állatvilággal nem lennék barátságba- vonom meg a vállam, mert az hagyján, hogy az állatokkal nem jövök ki jól, az emberekkel se valami fényes a viszonyom.
- Meglepő, de ja- tudom, mit érez. Eleinte engem is letaglózott, igaz én én soha nem jártam iskolába, de a magántanárok sem a jófejségükről voltak híresek, talán ezért is nem bírták ki mellettem sokáig. Nem, még az se, aki hárfázni akart tanítani, aaaaaj ugyan már.
- Úgy van, szerintem se kéne, Még a végén oda lyukadnánk ki, hogy én nyírok ki mindenkit, aki nem sárvérű- nevetem el magam, mert magam ismerve simán tudnám addig csavarni a dolgokat, míg tényleg az lesz a végkifejlet. Igazából, nem lenne nagy cucc megérteni ezt a vérizét, ha érdekelne, de nem érdekel. Senkitől nem fogok vérmintát venni, csak hogy megállapítsam, szabad-e beszélnem vele.
Voltaképp nem is azon csodálkozom, hogy létezik még ilyen "gép", hanem azon, hogy van, aki még ezt használja is. Itt radikális modernizálóadásra van szükség, bár... tekintve, hogy az iskola egy kastély, mindenféle modern cucc nélkül - sehol mondjuk egy LCD tévé, a laptopról nem is beszélve-, ez számomra veszett ügynek minősül. Oké, hogy itt varázslók vannak, az is oké, hogy feltehetőleg a diákok nagy része, pálcával jött ki az anyjából, de könyörgöm, tessék már gondolni az analfabétábbik hányadra is. Sok más mód is létezik ahhoz, hogy a fejünkhöz vágják, mennyivel jobbak, nem kéne 24/7-ben éreztetni velünk, hogy mellesleg egy kalap lócitrom vagyunk. Már pedig ezt teszik. Mondjon bárki, bármit, én mindig ezt érzem.... persze nem teregetem a szennyest, de attól még igenis rosszul esik, mert meglepő mód, még érző lény vagyok... még.
- Ne morogj, hallod? Nem tehetek róla, hogy odakerültem- markolom meg a szekrény szegélyét, inkább az, mintsem valami olyat tegyek, amit később megbánnék. Nem tudom, hogy Gregorytól örökölhettem-e a hangulatingadozásaim, de cseppet sem segít abban, hogy megpróbáljak imponálni másoknak. Mellesleg, ha a srác féltékeny, örömmel adok neki egy utca nevet, és házszámot, menjen csak... én örülök, ha a közelébe nem kell tartózkodnom. Mellesleg fenemód tud idegesíteni, ha valaki az alapján ítéli meg a másaikat, hol lakik.
- Oké, mondd, mit akarsz tudni- persze eszem ágában sincs választ adni rá, csak a hirtelen indulat mondatja ki ezt velem. Én igazán nem tehetek róla.... próbálok nem olyan lenni, mint egy időzített bomba, esküszöm, de ez bazi nehezen megy, mikor még csak megsaccolni se tudom, mi lesz a következő, ami kivágja nálam a biztosítékot. De... legalább nem hazudtam abban, hogy defektes vagyok. Ezt már ő is láthatja, ha eddig nem jött rá.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 10. 18:34
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 10. 19:27 | Link

- Pedig sokszor könnyebb, mint az emberekkel - mosolyodik el halványan, de nem részletezi a gondolatait.
 - Nem semmi - bólint elismerően, tényleg meg kell néznie magának ezt a pasast, úgyis vett fel SVK-t, de eddig még nem volt érkezése bemenni is rá - reggel tízkor? Ugyan már.
 - Ha egy kicsit szélesíted az életbenmaradók körét, hajlandó vagyok segédkezni - vigyorog Opheliára, mivel valószínűleg a rellonosoknál külön génpár létezett, melybe a "világuralomra törés" és a "minden ember kipusztítása" nevű tulajdonságokat kódolták.
 - Tudom - vonja meg a vállát, és tényleg nem morog tovább, de egy kis zsörtölődés néha neki is kijár amellett, hogy mennyi mindent képes elviselni szó és panasz nélkül.
Egy pillanatra elfordul a kávéfőzőtől - veszett lassan melegedett a víz, de nem akart nagyobb bűbájjal kísérletezni, nemrég érkezett, örül, hogy tudja, melyik végénél kell megfogni a varázspálcát -, majd tekintetével a navinés pillantását keresi, de valahogy sosem találkozik a tekintetük. Nem volt nehéz levágni, mi a stájsz.
 - Értékelem az elővigyázatosságot, de nem fogok sírva elrohanni, ha rám nézel - közli a lánnyal csak olyan marginális megjegyzésként, miután egyre nyilvánvalóbbá vált a számára, hogy Ophelia tényleg nem tud a szemébe nézni, talán mert érzékeli, hogy Noel könnyen olvas a tekintetekből, és nem akarja megbántani - ez pedig meglepően kedves gesztus, de a fiú nem igényli. Nem takargatja az arcát, nem menekül az emberek elől, és nem fél szembesülni azzal, ha meglátja önmagát a másik gondolatainak tükrében. Megtanulta, hogy hiába is próbálna másnak mutatkozni, mint ami, ez nem változtatna a valóságon, csak önmagát ámítaná, az pedig merő energiapazarlás.
Most fel lehetne hozni ellenérvként, hogy akkor miért nem képes a saját nevén bemutatkozni, de ez nem rejtőzködésből van, inkább csak ártatlan csíny, amin remekül szórakozik.
Egy fél pillanatig sem érdekli, hogy a lány kérdését csak a harag mondatja ki vele: érzékelte már a másik agresszióját, de nincs benne félelem a következményektől, ahhoz pedig nem elég empatikus, hogy együttérzésből ne tegye fel a kérdést, ami őt érdekli. Ennek ellenére fel van készülve az eseteleges ellentámadásra, legyen az fizikai, vagy érzelmi: nem hiszi, hogy a navinés majd szó nélkül tűri, hogy a múltjában vájkáljon.
 - Ki bántott annyira, hogy ilyen nagyon próbálsz teljesen érzéketlennek tűnni? - néz Ophelia szemébe, inkább érdeklődve, mint együttérzőn. Egy személyes tragédia még senkit nem tett szimpatikussá a számára, ahhoz sokkal több kellett ennél.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 10. 23:34 | Link

- Lehet, inkább náluk próbálkozok, talán több eséllyel indulnék- mosolyodok el, mert, ha az embereknél nem vált be, na náluk tuti befog. És ideje lenne felébrednem.
- Egye fene... a félvéreket életben hagyom- jelentem ki nagylelkűen, mintha tényleg csak rajtam múlna, ki fog tovább élni. Oh, bárcsak így lenne. Vagyis, egy részem tényleg ezt mondja, de ott egy másik is, aki nem igazán akaródzik bántani - komolyabban- másokat, mégis gyakran ráveszi a kényszer. Azt hiszem, kezdem kapizsgálni, miért is kerültem én a csikók, vagy egyszarvúk, esetleg púpútévek közé. Ki emlékszik már, milyen állat díszeleg a taláromon...
- Öhm.. izé.. nem... vagyis... Ha ez megnyugtat, szerintem vagány- kellemetlenül fészkelődök a helyemen, és próbálok szemet hunyni afelett, hogy épp dühös vagyok, ehelyett valami halvány mosolyfélét kicsikarni. Mindig is hülyén kezeltem az ilyen helyzeteket, ez Arvidnál is bebizonyosodott, de nem tehetek róla. Nekem is van defektem, de az nem ennyire szembetűnő, feltéve, ha nem épp valami alig takaró göncöt aggatok magamra, de erre mindig gondosan ügyelek, ahogy arra is, a hegek és kisebb nagyobb zúzódások, még csak véletlenül se látszódjanak. Aztán hirtelen gondolok egyet, közelebb megyek a sráchoz, és felhajtom a pulcsim úját, ahol még halványan ugyan, de látszik egy tenyér nyom.
- Látod? Nekem is vannak.... hibáim, csak én el tudom rejteni őket- bíztatóan mosolygok rá, bár nem értem, miért teszem. Biztos vagyok benne, hogy az ő esete merőben más, mint az enyém, de csak le bírja szűrni, hogy ezt eddig rajta kívül senki más nem látta. Oké, pocsék vagyok a vigasztalásban. Viszont én még fejlődhetek, nem? Nekem nem kell olyannak lennem, mint annak ott a kúriában, nála még most is sokkal jobb ember vagyok.
- Fontos az?- komorul el a hangom. Megijeszt, hogy nyíltan rákérdez, bizalmatlanul mérem végig, majd minden mindegy alapon vállat vonok.
- Valaki megtette, ennyi nem elég?- vonom fel a szemöldököm, mert hiába mondanék nevet, sejtem, hogy csak arra kíváncsi, vajon tényleg úgy áll-e a helyzet, ahogy ő azt gondolja. Megnyugtatom, úgy áll.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 11. 00:10 | Link


A lány zavara és összekuszált mondatai mosolyt csalnak az ajkaira, de értékeli a - bár kissé gyenge - próbálkozást.
 - Kösz - nevet fel, mikor Ophelia kijelenti, hogy vagány félig összeégett arccal élni. - Ezt még senki nem mondta - teszi még hozzá, bár végül nem szól arról, hogy ez összességében pozitív vagy negatív, csak raktározza magában a hallottakat.
Rápillant a lány kezére, majd az arcára siklik a tekintete, és biztos benne, hogy a rajta uralkodó kifejezés nem mindennapi vendég a navinésnél.
 - Máris kivételes embernek érzem magam - vigyorog a lányra, utalva arra, hogy tisztában van vele: ezt nem sokan látták és nem is fogják. Nem köszöni meg, nem sajnálkozik, nem jön zavarba, nem szégyenkezik, de teljes mértékig önmaga marad, kezdjen Ophelia ezzel azt, amit szeretne, Noel nem változik mások kedvéért.
A keserű hangot hallva ismét a lányra pillant, aki a kérdést hallva ugrásra készen megfeszül, tekintete pedig leginkább egy űzött vadéhoz hasonlít: bizalmatlan és fél.
 - De, elég. De akárki is ő, ezen a félelmen élősködik, és ez az oka, hogy nem képes elengedni, olyan ez, mint másoknak a drog. Amint legyőzöd ezt a félelmet, nem tud majd használni, és dühös lesz, de el tudsz menekülni, végleg, mert nem lesz értelme, hogy visszahívjon magához. Azt kell megértened, hogy nincs hatalma fölötted - mondja egyszerűen, de nem várja, hogy tanácsát megfogadják, vagy akár csak számításba vegyék, csupán közli azt, ami eszébe jut. Tisztában van vele, hogy ez egyáltalán nem olyan könnyű és lépésszerű, mint ahogy ő leírja, de ez a dolog váza. Noel többet nem tehet Opheliáért, és az is ritka, hogy bárkinek is próbálja megmagyarázni, ő mit lát abból, ahogy az emberek működnek - azt viszont senki nem érdemeli meg, amin a lány keresztül ment, mert ha ezt nem tudja lezárni magában egyszer s mindenkorra, örök és élő problémaként fogja elkísérni az élete hátralevő részében, ezt a felelősséget pedig Noel nem volt hajlandó magára venni.
 - Kész a kávé - érkezik megmentésükre az értékes innivaló, ugyanis így legalább semmiképp nem kell folytatniuk a kényelmetlen témát, ha Ophelia nem akarja. Noelben nincsenek ilyen gátlások, de tisztában van vele, hogy az emberek többsége nem olyan, mint ő.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 11. 19:58 | Link



Hát tehetek én róla, hogy hülyén érint az ilyesmi? Nem tengek túl az empátiában, ez tény, de akkor is, fogalmam sincs, hogy lehet kezelni normálisan az ilyesmit, vagy hogy lehet-e egyáltalán.
- Nem is értem, miért nem. Pedig.... szerintem tényleg nincs vele semmi baj- azt inkább nem mondom, hogy gondoljon bele, nem kell sokat agyalnia a farsangi, vagy a halloweeni maszkján, mert ki tudja, nem lesz-e sok neki hirtelen, viszont nekem elsőre ez jutott az eszembe. Talán azért, mert mindig annyira vacakolok az ilyesmiken.
Aztán gondolva egyet, mutatok neki valamit, amit még senkinek. Ráérek később agyalni azon, mi volt ez, bár... úgyse tudnék rá választ adni.
- Hát izé... másnak is megmutatnám, ha komolyabb okom lenne rá.... gondolom- bizonytalanodok el, mert őszintén, erre nem sok esélyt rátok. Ekkora horderejű ütőkártyát senki kezébe nem adnék csak úgy, épp ezért magas nekem, hogy most miért. Lehet tényleg nem ártana meglátogatnom Zója nénit, na oké, a beteg ötleteket is ráfirkanthatom a miért vagyok én dilis listámra.
- Ha elmenekülök, már tényleg nem marad senkim- suttogom magam elé, nem is vagyok biztos benne, hogy meghallja. Megtehettem volna, és ha tudtam volna, hogy csak egyetlen biztos pont van az életemben, már rég ott se lennék, de nincs. Oké, most itt van Bagolykő, de....de... ez nem ugyanaz. Így legalább van egy hely, amit az otthonomnak nevezhetek, van valaki, akit megemlíthetek, ha valaki rákérdez, hogy kivel élek, a hogyan már megint más dolog. És igen, lehet, hogy Gregory egy utolsó féreg, de ha minden kötél szakad, ha már tényleg nincs más választásom, legalább oda visszatérhetek. Jó, nem hiszem, hogy ez valaha be fog  következni, mármint az, hogy önként és dalolva megyek oda.
- Hála égnek, azt hittem már sose- sóhajtok fel megkönnyebbülten. Vége szennyes teregetésnek, vagyis.... rávigyorgok a srácra.
- És most te jössz. Én beszéltem, most rajtad a sor- emlékeztetem arra, mit is mondott úgy két perce.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 12. 22:37 | Link

- Meg lehet szokni - válaszolja egy nemtörődöm vállrendítéssel. - Még szerencse, nem lenne túl gyakorlatias, ha minden fogmosásnál rám törne a sikítófrász - vigyorog Opheliára, ugyanis tényleg megszokta. Nem mindig volt ez így, de mostanra többnyire megtanult élni vele, ahogy az ember mindenhez hozzá tud szokni, legyen szó bármilyen mély tragédiáról. Ezt még csak nem is lehetett a komoly problémák közé sorolni, igaz, Noel nem az a típus, akit nyugtatna, hogy sokaknak nehezebb a dolga, mint neki. Meg lehet játszani az altruizmust, de ha valaki épp aktívan szenved, nem fog arra gondolni, hogy szegényéhezőgyerekekAfrikában.
 - Mi számít komoly oknak? - kérdez rá, érdeklődő tekintettel jártatva pillantását a lány arcán. Ő az előbbi esetet nem érezte komolynak, sőt, még annyira indokoltnak se, de ezt a véleményt megtartja magának, főleg, mivel Ophelia sem őszintén mondta megjegyzését, szóval valami más magyarázat áll a háttérben.
Azzal nem ámítja magát, hogy csodálatos személyisége és a vadőr konyhájának kellemes napsárga függönyei váltották volna ki a fenti hatást, az egoizmus távol áll tőle.
A válasz kicsit meglepi, egy fél pillanatig összeráncolt homlokkal néz a lányra, hogy vajon mi vihet valakit arra, hogy ragaszkodjon egy olyan emberhez, aki nyilvánvalóan arra használja őt, hogy belerúgjon párat, ha épp nagyon unatkozik már a villájában - bocsánat, kúriájában - kávézgatva.
 - Így sincs senkid - mutat rá. Zord mondat, de Noel nem szeretetszolgálat, hogy kedvesen óvja az elesettek lelkivilágát. - Ez az ember egy gyennyláda, nem pedig valaki, te pedig nem lehetsz olyan idióta, hogy ezt nem látod - teszi még hozzá nem kevés értékítélettel, talán kicsit túl erélyesen, igaz, valószínűnek tartotta, hogy ha Ophelia erre nem ébredt rá tizenakárhány éve alatt, nem Noel szívhez szóló megjegyzése fogja létrehozni a megvilágosodást.
A megkönnyebbült kis mondatot hallva nem szól, csak kiönti a kávét két csészébe - ha már ennyire megdolgozott érte, nyilván nem fogja hagyni, hogy a navinés tolja be az egészet -, és a lány felé fordul.
 - Mit kérsz bele? - néz a másikra, majd szétnéz a konyhaszekrényekben, és kisvártatva leveszi a cukortartót, rakva a saját italába valamennyit.
 - Kérdezz valamit - vonja meg a vállát, önként természetesen nem tartana mesedélutánt. Nem érzi, hogy bármi titkolnivalója volna, és nincs azzal gondja, hogy kifejezze - neki a beszéd mindig könnyen jött, úgyhogy gyakorolja is rendesen. Szerencsére viszont senki nem áll meg, hogy a beszédkényszeres, gunyoros, irritáló kiskölyökről faggatózzon, legtöbbször el vannak foglalva azzal, hogy várják, mikor lép le, Noel pedig tökéletesen elégedett mindezzel, elvégre szándékos.

Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 13. 20:10 | Link



- Nem vagy ijesztő- jelentem ki határozottan, tipikus olyan éllel a hangomban, mai azt mondatja, jobban teszi, ha nem cáfol rá. Tényleg nem tartom ijesztőnek, sőt még csak azt se mondhatnám, hogy visszataszító emiatt, mert nem.
- Öhm... azt nem tudom, eddig semmi nem számított komolyan... igazából, azt sem értem, neked miért mutattam meg- vonom meg a vállam tanácstalanul, aztán ugyanolyan érdeklődéssel tekintek rá, mert ő talán tudja. Hehe, mintha képben lenne az én agyam működésével, mai veszett ügy, mert azzal én se vagyok képben, de próba szerencse.
Nem tehetek én róla, hogy ilyen vagyok. Vélhetőleg ez is az egyik komolyabb defektem következménye, mert egy értelmes ember biztos nem maradna olyas valakivel, mint amilyen a nagybátyám. Viszont egy értelmes embernek nem kell végignéznie öt évesen, hogy megölik az anyját, és egy értelmes embert nem passzol csak úgy le az apja. Na, ezzel se dicsekszek, pedig... így már  érthető lenne, miért játszom meg néha, hogy nekem megvan mindenem. Ami valamilyen szinten igaz is, hisz tényleg megkaptam mindent, pár elhanyagolható érzésen kívül. Azt nem lehet pénzért venni, és amit nem lehet megvenni, az nem létezik, azaz, szerintem Gregory így gondolkodik, de nem akarok a fejébe látni.
- Oké, és szerinted mit kéne tennem? Lépjek le? Aztán mégis hová? Az addig oké, hogy itt van Bagolykő, de mi lesz utána? Esetleg könyörögjek egy sort apámnak, hogy fogadjon vissza? Azt se tudom, él-e még, és amúgy is az lenne az utolsó dolog, amit megtennék- ismertetem vele, miért látom tökéletesen kilátástalannak a helyzetem, mert  hogy én meg az egyedül boldogulás... ugyan már.. még csak közelébe se engedtek a konyhának, nem hogy egy tűzhellyel elbánjak, és ez csak egy aprócska probléma a sok közül. És nem, jelenleg cseppet sem érdekel, hogy a srác nem biztos, hogy kíváncsi rá, akkor miért kérdezett? Vagy miért nem terelt hamarabb.
Lepattanok, és rakok cukrot a kávémba, azt szeretem én csinálni, mert általában sose tudják eltalálni, mi az ami még jó, és mi az, ami már túl édes, ez van. Nagyon hepciás vagyok erre.
- Hogy lett ilyen az arcod?- ragadom meg az alkalmat, bár szerintem egyértelmű, hogy engem ez érdekel, mindenesetre, érdeklődve figyelem a rellonost, miközben kortyolok az italomból.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 13. 21:50 | Link



 - Ez egy rellonosnak sértő - húzza fel az orrát megjátszott nehezteléssel, de nem tesz semmilyen hozzáfűzést a témához. Ő nem érzi magát emiatt selejtesnek vagy kevesebbnek, mint a körülötte lévők, legfeljebb másnak - de unalmas is lenne a világ, ha mindannyian ugyanolyanok lennénk.
Az már persze más kérdés, hogy az emberek hogy viszonyulnak hozzá, az amerikai iskolarendszerben igen hamar szembesült azzal, hogy a szürke tömegből kitűnni nem mindig olyan előnyös.
 - Gondolom mert nem nélkülözöd annyira az empátiát, mint amennyire szeretnéd - veti fel lehetőségként, ugyanis milyen más okok lehetnének? Ophelia valószínűleg azért mutatta meg a karját, mert nem akarta, hogy ő - Noel - egyedüli szörnyszülöttnek érezze magát, amikor a lányra is rajzolt hegtérképet az élet, csak legfeljebb nem olyan feltűnőt.
Mi ez, ha nem empátia?
Figyelmesen hallgatja a navinést, és már az első kérdés után készen áll a válasszal, de megvárja, hogy a lány befejezze a mondandóját, mielőtt közzé teszi.
 - Itt maradhatsz még négy évig, vagy akár tovább, ha továbbképzed magad mestertanoncnak. Addig vállalhatsz munkát suli mellett, vagy nyáron, és mire kikerülsz innen, nem leszel hozzákötve, és semmi nem kötelez majd arra, hogy visszamenj - magyarázza. Nem hiszi, hogy létezik kilátástalan helyzet, legfeljebb eszköztelen ember.
Megkavarja a kávét, majd felül ismét a konyhapultra, miközben vár, hogy hűljön egy kicsit a folyadék. Nem szeretné a nyelvét is végigégetni.
Elfojt egy apró fintort, a kérdés túl kézenfekvő, és már annyian tették fel ugyanezt ugyanígy, hogy nem is töri magát, hogy átfogalmazza az általánosan adott feleletet.
 - Hétévesen feltörtem a zárat apa műhelyén és magamra öntöttem egy bájitalt - válaszolja egyszerűen, épp eleget mondva ahhoz, hogy elaltassa a lány kíváncsiságát, de megtarthassa magának, amiről úgy érzi, nem tartozik másra. Élete könyvét nem tartotta zárva a kíváncsiskodó tekintetek elől, de erőteljesen cenzúrázta, mi maradhat benne, és mi nem, ezzel pedig elkerülhette a további kérdéseket. Jobb megoldás, mint makacsul hallgatni, vagy kiteregetni mindent.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 15. 15:09 | Link



- És ez engem pont nem érdekel- mímelek csüggedtséget, mintha tényleg marhára szégyellném magam emiatt. Persze ez nincs így, de ha ő félvállról veszi a dolgot, én se töröm magam, hogy látsszon a túlzottempátiám.
- Kikérem magamnak, teljes empátiahiányban szenvedek.... például... simán végignéztem, ahogy valakit fellógat egy felsőbb éves, és még röhögtem is rajta- bizonygatom, hogy én aztán marhára nélkülözöm. Tényleg így van, csak aztán valahogy mégis beköszön, például, akkor is kicsit rosszul éreztem magam... aztán elmentem kávét inni.
- Inkább csak azért mutattam meg, hogy ne közösíts ki, mert nekem nincs bajom- osztom meg vele a felvetésem, mert valahol olvastam, hogy akiknek valami gázuk van, azok kiközösítik azokat, akiknek nincs, vagy csak jól titkolják, hogy nincs. Oké, ez így ritka hülyén hangzik, de még mindig jobb, minthogy még csak gondolatban is bevalljam, a rellonosnak igaza van.
Aztán kifakadok megint. Talán... lehetséges, hogy egy kicsit még jól is esik, bár... sokkal jobb lenne, ha csak egy bólintást kapnék azzal, hogy "oké, ez a te dolgod, engem egyáltalán nem érdekel a te szerencsétlenséged", könyörgöm, benne miért nincs meg ez a kiváló tulajdonság?
- Höh, nem láttál még varázsolni. Az, hogy átmentem SVKból, szerintem Seren nagylelkűségének köszönhető, vagy mert belátta, hogy vagyok annyira szerencsétlen, hogy megérdemeljem, kamatoztatni úgyse tudnám. Mellesleg még másfél év, és úgyis lelépek innen, nekem nem tetszik ez a hely, én nem akartam varázsló lenni- ajj, ezt kihagytam. Pedig, szerintem célszerűbb lett volna ezzel kezdeni, na mindegy. És amúgy is, ha elmennék Gregory mellől, keresnem kénem új valamit, ami miatt aktívan szenvedhetek, azzal meg aztán még több a macera.
- Ha nem akarsz beszélni róla- vele ellentétben, én adok lehetőséget arra, hogy visszatáncoljon. Ha nem kattantam volna be, belőlem se húz ki semmit. Aztán mégis elmondja, mire én felettébb értelmetlen képet vágok.
- Miért kellett feltörnöd a zárat?- vagy... nem is ez a lényeg? Upsz, bocsi.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 17. 08:59 | Link

- Áltasd csak magad - jegyzi meg egy joviális mosollyal, arckifejezéséről pedig egyértelműen le lehetett olvasni, hogy pontosan tisztában van az ellenkezőjével, így teljesen felesleges bármi ilyesmit bizonygatnia Opheliának, mert Noel nem hiszi el.
 - Igen, biztos kiközösítettelek volna az egyszemélyes bandámból - vigyorog a navinésre. - Egyébként a ruha kevés ahhoz, hogy elrejtsd a...bajod - teszi még hozzá: öt egész percbe telt, hogy Ophelia viselkedését látva levonja a következtetéseket, de nem firtatja tovább a témát. Az emberek többsége valószínűleg akkor sem venné észre, ha az orruk alá dugná a kezét, mert egyszerűen indifferensek mindennel kapcsolatban, ami nem érinti őket közvetlenül.
 - Hát akkor tanuld meg, hogy kell - tárja szét a karjait, elvégre ennyire egyszerű a megoldás, és fogalma sincs, Opheliában miért nincs meg ez az elhatározás.
 - Egyébként is, nem mintha nagyon sok egyebet lehetne itt kezdeni, lévén egy mágustanodába járunk, ami valahol, a felszín alatt, titkon, csak a beavatottaknak észrevehetően, talán közli, hogy bizony, itt varázsolni oktatják az embergyermekeket - teszi még hozzá, a megfelelő szavakat kicsit megnyomva a hangsúlyozás érdekében.
Bár a lánynak igaza van, semmiben nem lehetünk teljesen biztosak.
Ophelia kegyes kijelentésére megvonja a vállát; Noelnek nincs szüksége felhatalmazásra, hogy eldönthesse, mire válaszol és mire nem, ha úgy érezte volna megfelelőnek - taplóság ide vagy oda -, gond nélkül a lány szemébe hazudott volna egy mondvacsinált indokot, és a másik még észre se vette volna, olyan gyakorlata van mások átvágásában.
 - Nem szégyellem - válaszolja, és tény, az elhallgatott részleteket sem emiatt tartja meg magának, egyszerűen az az oka, hogy egyáltalán nem bízik a lányban, nem is ismerik egymást, és nem osztogatja az ilyesfajta információkat fűnek-fának, utólag pedig egyébként is hülyeségnek tűnt az egész.
 - Kellett? - felnevet, bár nem sok öröm van a hangjában. - Egyáltalán nem kellett, hacsak nem vesszük kényszernek, hogy nem tudok ellenállni a kinyitatlan záraknak - magyarázza, és noha épp elég elrettentő lehetett volna az eset, ami vele történt, továbbra sem sok gondja volt azzal, hogy lezárt, lelakatolt, elkerített, táblás figyelmeztetésekkel kidíszített, és főként tiltott helyekre másszon, kússzon, ugorjon, vagy sétáljon be. Most már egyébként sem sok olyan maradandó kár tudna tenni magban, ami megrendítené a világát.
Szóra nyitja a száját, hogy kérdezzen valamit, de mielőtt megtehetné, léptek hangja üti meg a fülét. Egyik kezével megragadja Ophelia csuklóját, a másikat pedig a szájára helyezi, ha esetleg felsikoltana - rossz tapasztalatok -, és berántja a legközelebbi ajtó mögé, ami utólag a kamrának bizonyul. Nyomaik egyértelműen hirdetik, hogy valaki járt a házban és megkínálta magát kávéval, de így legalább van egy hangyányi esélyük arra, hogy elslisszoljanak észrevétlenül.
Leguggol, a résnyire nyitott ajtón keresztül kémlelve az érkezőt, aki ugyan még a nappaliban jár, valószínűleg hamarosan ide is benéz, és közben persze már rég elengedte a lányt.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 17. 20:32 | Link



- Nem áltatom, és ne hidd, hogy csak, mert láttál valamit, amit sokan nem, már nyitott könyv vagyok a szemedben- teszem egy kicsit helyre, mert azért na. Nem vagyok én annyira egyszerű eset, hogy csak ennyiből tartson megismerni.
- Hát, én is téged az én egyszemélyes bandámból, jujjj rendezhettünk volna bandaháborút- csillan fel a szemem a gondolatra. Oké, értem én, hogy a bandaháború abból állt volna, hogy mi ketten egymásnak ugrunk, de akkor is... banda... jujj.  
- Hidd el, elég ez, mázli, hogy az emberek többségét marhára nem érdeklik a körülöttük lévők- vigyorgok rá, hisz erre már nem egyszer volt példa. És amúgy is, tudom hozni a formám, simán elérem, hogy ne kérdezősködjenek, ha én nem akarom. Aztán, ha véletlenül nem tetszik nekik, hát ámen, az ő bajuk.
- Hah, mert az annyira egyszerű. Könyörgöm, egy Wasserrel eláztattam egy termet, mikor ki akartam takarítani, egy olyan masszát csináltam, amiről még Seren se tudta, hogy mi, nem mellesleg kis híján felgyújtottam magam egy tűzgömbbel, egy aprócska gömbbel- ha ezek után még mindig azt mondja, tanuljam meg, esküszöm, röptében hajítom ki a csukott ablakon. Hát, mit gondol, miért gyötröm én magam, ki tudja mióta?
- Hallod? Nem vagy ám vicces- közlöm vele vigyorogva, mert oké... egy kicsit mégis, csak ne rajtam akarná ezt tesztelni.
Nem akarok én erőltetni semmit, csak mert.... tudom, milyen érzés az. Én tényleg olyan vagyok, hogy elvárok valamit, de nem akadok ki azon, ha ezt más is elvárja velem szemben, mert ez így fair. Tehát arra se fogom kényszeríteni, hogy beszéljen, ha nem akar, attól én még nyugodtan fogok aludni.
- Öhm... van ennek a betegségnek neve is?- mert mi másra gondolnék? Tök úgy adja elő, mintha tényleg valami fura rendellenessége lenne. Aztán max megint röhög egy jót rajtam. Már kezdem valamiért megszokni ezt.
Íííí és jön a tulaj. Oké, én gondoltam hirtelen mindenre, csak arra nem, hogy itt laknak is... igen, ki ment a fejemből. Ezért is kezdek el kapálózni, mikor a srác csak úgy befogja a szám. Hát adjon már rám szájkosarat is egyből könyörgöm.
-  Figy.... tudod... én az elsőt nem egy lepukkadt viskóban képzeltem el, bocsi- nem hagyhatom ki, hisz biztos vagyok benne, semmi olyan szándék nem vezérli, csak na... ezt nem hagyhatom ki. Leguggolok mellé, és vigyorgok, mert ez mekkora már. Tisztára, mint valami akciófilm.
- És akkor most merre kússzunk?- kérdezem tőle tök nagy átéléssel, mert igen, képes vagyok rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 22. 12:16 | Link

Oph

 - Nem feltételeztem - igazítja ki a hallottakat kifejezéstelen arccal. Hiába vannak jó megérzései, pontosan tudja, hogy az emberek nem ilyen könnyen kiismerhetőek, annál sokkal komplexebb és árnyaltabb valaki személyisége, hogy az első találkozás után már messzemenő következtetéseket vonjon le róla. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy szereti kicsit feszegetni a lány határait, talán némileg provokálni is, csak amolyan szórakozásképpen.
A navinés lelkes bandaháborús ábrándjain jót mosolyog, de nem ad hozzá további elemeket.
 - Azért vannak néhányan, akik mégis - teszi hozzá Ophelia megjegyzéséhez, ugyanis ez nem volt igaz. Ő is találkozott már vele, mennyire érzéketlenek tudnak lenni az emberek, de szerencsére nem mindenki ilyen.
 - Még bőven van időd tökéletesíteni az ön- és közveszélyes módszereidet - vonja meg a vállát. Ő nem aggódik azon, hogy közel semmit nem tud még - azokat az apróságokat, amiket már megtanult, kreatívan tudta használni, és egyébként sem siet sehova.
 - Ó, igen, úgy hívják, gyerekkor - vigyorodik el, bár mosolya nem teljesen őszinte. Nem szereti bevallani, ha valamit elront, azt a helyzetet pedig olyan gyönyörűen hagyta elfajulni, hogy öröm lehetett nézni, egy szadistának mindenképpen. Az pedig nem mentség, hogy hülye kölyök volt, ennyi eszének lennie kell az embernek.
Noelt nem lepi meg túlságosan a tulaj felbukkanása, számított rá - nehéz erről a momentumról elfeledkezni, amikor az ember egy vadidegen házában kávézgat -, ezért tud gyorsan reagálni, bár Ophelia ártatlan kis mondatára majdnem elröhögi magát, nehezen tudja visszafojtani virágos jókedvét, noha nem lenne túl előnyös leleplezni mindkettejüket.
 - Ne félj, a baracklekvárt nem tenném ki olyan traumának, hogy végig kelljen néznie - vág vissza. - Nem tudod tartani a csőröd egy pillanatra? - suttogja a lánynak, és amikor már Noel közli valakivel, hogy az időpont nem alkalmas a beszédre, akkor érdemes rá hallgatni, elvégre minden egyéb pillanatban jártatja a száját, ha akarják a környezetében élők, ha nem.
Léptek közelednek, és ha az illető belépne, egyből kiszúrná a konyha rendetlenségét, onnantól kezdve pedig nem sok esélyük lenne észrevétlenül meglépni.
 - Nem akarsz bejönni - szuggerálja a tulajt, nagy átéléssel suttogva a sötétben, és a léptek valóban elhalnak. Megnyugodva fújja ki a levegőt. - Jedi vagyok - vigyorog, és kisvártatva vízcsobogás hangzik fel.
- Dont jú vörri, dont jú vörri csááááááááááááááájld - hangzik fel a zuhanyzási rítus elmaradhatatlan kelléke, a veszett hamis éneklés. Indulhatnak.
 - Gyere - mondja Opheliának, és kinyitja a kamra ajtaját. - Szerinted nevezzük be az X-faktorba? A kávéért cserébe megérdemelné - veti fel az ötletet, és ugyanúgy távoznak, ahogy jöttek: az ablakon keresztül.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék