36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 21. 22:03 | Link

Noel

Idegőrlő tud lenni, ha valami sose sikerül úgy, ahogy eredetileg eltervezted. Ezért is hordok mostanság kapucnit. Oké, a Trullussal még mindig vannak gondjaim, és egyáltalán nem szeretném, ha valakinek egyből a vér jutna az eszébe. Még mindig nem hiszek a vámpírokban, de ha lennének, nekik talán még imponálnék is ezzel a színnel, vagy csak szimplán vérszemet kapnának, és egyből torokra mennének. Valljuk be, egyik lehetőség sem szívderítő egy védtelen lány számára.
Az időt nem is nézem, megint csak kitépem a bejárati kaput, hogy aztán a levegőn találhassam magam. Annyit le bírok szűrni, hogy este van, de csakis a sötétség miatt, amúgy meg, nem mondhatni, hogy érdekel ez a tény. Mióta itt vagyok, még sose tartottam be a takarodót, és meg is úsztam többé-kevésbé épp bőrrel. Igen, nem mindig, persze erről mélyen hallgatok, hisz nem látta senki, és az Edictumba se jelent meg. Ellentétben mással, amit jobb, ha nem kezdek el boncolgatni, mivel egyszer már sikerült felhúznom magam rajta, és ennek szegény manók látták a kárát, nos elkönyvelhetjük, hogy ezek után m,ár biztos nem fogok a a szívükbe nőni.
Csak megyek előre, gondosan kerülve az utat, ami az erdőbe vezet, hisz megfogadtam, oda többet be nem teszem a lábam, viszont emlékszem, volt itt egy másik leágazás is, amit ideje felderíteni. Most nem félek, nem tudom, miért. Talán, mert van egy lángocskám, ami nem gyújt fel semmit, mert most marhára arra koncentrálok, na meg az sem elhanyagolható, hogy Lilla felettem repked. Igen, viszem magammal mindenhová, bár a nyakam rátenném, hogy senki nem venné be, igazából egy véreb. Na, de majd egyszer... Ugyanis feltett szándékom betanítani, ha másra nem is, legalább arra, hogy mindig valakire csináljon, ahhoz minden madár ért.
Egy ház körvonalára leszek figyelmes, már amennyire ki tudom szűrni, így legyőzve mindenféle fura gondolatot, megközelítem a helyet, mondván, kíváncsi vagyok, és egyszer úgyis ott hagyom valahol a fogam. Na, meg az egyszer élünk duma.
Kicsit megrökönyödök a fák láttán, aztán elkönyvelem, hogy nem gond, hisz biztos a suli falai legalább téglából készültek, vagyis.... őszintén remélem, mert nem akarok attól pánikolni, hogy rám szakad a plafon.... pedig lenne jó néhány eset, mikor megérdemelném.
És biztos határozottan jól döntök, hogy lebeszélem magam arról, hogy ajtóstul rontsak a házba, így előbb kifigyelem a terepet, legalább arról had győződjek meg, hogy nincs itt senki.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 21. 22:55 | Link

Ophelia

Körülnéz, majd mikor egy idegesítő, dolga után szaladgáló prefektust sem lát, kilép a kőfal mögül. Még nem gyűlt meg egy fontoskodóval sem a baja, de inkább elővigyázatosan járkál takarodó után, egyelőre még nem akarja felhívni magára a rendfenntartók figyelmét.
Mielőtt azonban útnak indulna, elcsen egy szendvicset a konyháról - kell a muníció az esti sétához, és az utóbbi időben eszméletlen mennyiségű kaját volt képes eltüntetni gond nélkül, még magát is meglepve, s ez a darab is eltűnik két nagyobb harapás után. Ha nem járna minden este futni és nem fedezte volna fel már magának a kastély sporttermét, valószínűleg gurulva közlekedne.
Bár nem ismer még sok bűbájt, a varázspálca nála pihen, mégsem használja világításra, mikor kilép a hatalmas tölgyfa ajtón. Szeret a sötétben sétálni, még akkor is, ha nem kifejezetten szabályszegő céllal teszi; egy idő után azonban észreveszi, hogy nincs teljesen sötét, és ebből következően nincs is egyedül.
Egy pillanatig hunyorogva nézi a másikat, aki transzparensekkel és tűzijátékkal is hirdethetné jelenlétét, olyan élesen kitűnt a fény az egyébként sötét környezetben.
Ajkai sötét vigyorra húzódnak, ahogy óvatos, puha léptekkel megközelíti az illetőt, akiről néhány másodperc után kiderült, hogy egy lány.
Az csak jobb, ők nagyobbat tudnak sikítani.
Bár nem hangtalan, legfeljebb egy macska tudná észrevenni, hogy közeledik, így az ismeretlen valószínűleg nem veszi észre, főleg, hogy Noel nem használ semmit világításként.
Megáll a lány mögött, a füléhez hajol, majd:
 - Bú - közli nemes egyszerűséggel, kicsit felemelve a kezét blokkolásképp, ha a másik ijedtében netán reflexből orrba vágná. Nem ez lenne az első alkalom, hogy így jár - a harcolj vagy menekülj rendszer mindenkiben elég jól működött, és feltételezte, hogy aki az éjszaka közepén az erdő mellett mászkál, inkább a "harcolj" reflexe lesz előtérben.
És egyébként sem árt felkészülni a legrosszabbakra, igaz, egy rosszul összeforrt orr már igazán nem lenne negatív hatással a mutatott összképre.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 21. 23:15 | Link

Ijesztgetős Rolleyes

Tudom, hogy azért fogok lebukni, mert azon agyalok, bemenjek-e, plusz egy lánggolyó, meg egy kanári van a közelemben, ami feltűnő jelenség, szóval nem ártana kezdeni valamit a helyzettel.
Csakhogy megint egy ág reccsenést hallok, minek következtében lefagyok, és komolyan küzdök azzal, ne nézzem meg, ezt mi okozza. Valahogy semmi kedvem tisztában lenni azzal, hogy milyen vadállat leselkedik rám, azt már megtudtam, hogy van erre jó pár. Bár a csuklyám némileg kompenzálja az összképet, legalább is... most kivételesen a fejem se virít. Utálom ezt a színt, tényleg.
Arról meg inkább nem is beszélek, megint mennyire horrorfilmbe illő helyre csöppentem, úgy tűnik, tehetségem van ahhoz, hogy megtaláljam ezeket a helyeket, szuper. És ez most szarkazmus volt.
Felsóhajtok, mivel sikerült rábeszélnem magam a tovább lépésre, vagyis... arra, hogy ne cövekeljek le, ha egyszer nem szeretnék lebukni, már pedig, ez nincs a terveim közt. Ráadásul a ház is elhagyatottnak tűnik, aminek őszintén nem tudom, hogy kellene-e örülnöm, az ilyesmi sose szokott jól elsülni.
Bu.
Hallom meg közvetlen a fülem mellől, mire összerezzenek, majd megfeszülnek az izmaim, ezzel párhuzamosan az ajkamba harapok, nehogy elsikítsam magam, majd a könyökömmel hasba vágom az illetőt, aki a közelembe mert jönni. Tény, hogy részben miattam van, jobban kellett volna figyelnem, de könyörgöm, íratlan szabály, hogy ne ijesszünk meg sötétben egy lányt. Bízom benne, elég erős csapás érte az illetőt, bár az ilyesmibe sose kételkedtem, hisz még sose fordult elő, hogy le kell becsülnöm a férfit, akinek köszönhetően profi mód meg tudom védeni magam, ha egyszer arra kerül a sor.
Rendezem a vonásaim, csak eztán fordulok a "támadóm" felé. Jeges tekintettel mérem végig a srácot - mert idő közben rájöttem, hogy az -, majd sóhajtok egyet.
- Öngyilkossági kísérlet, vagy puszta mazochizmus?-  teszem fel a kérdést nem törődöm módon.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. február 21. 23:18
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 22. 00:10 | Link

Ophelia


Nem éri készületlenül az ütés, ezért könnyen hárít, bár kissé meglepődik a lány vehemenciáján. Volt némi fizikai előnye, és a tény, hogy balesete óta rendszeresen eskrimázott - egész gyorsan rájött, hogy az iskolában már csak azért is laposra verik a magányos farkast, hogy létezik, hát még azért, hogy más, mint a többiek -, mellette szól, úgyhogy valószínűleg sikeresen félreütötte a másik kezét, mielőtt az elérte volna.
No persze, majd pont egy lánnyal hagyja összeveretni magát.
Nem paranoiás, de megfordul a fejében, hogy a másik esetleg még elégtételt kíván venni, és még ha apró hegyes körmeivel is teszi, Noel nem szeretne áldozatul esni, így szemével követi a másik mozdulatait - igaz, az esetek többségében figyeli a körülötte lévő embereket. Egyszerűen érdekes.
 - Paranoia, vagy puszta agresszió? - vág vissza hasonló stílusban, némi gúnnyal a hangjában.
Nem kerüli el figyelmét, hogy a lány milyen pillantással méri végig, de a hideg tekintet nem érinti meg különösebben, inkább csak megmosolyogtatja. Oké-oké, nem kell felnyársalni, csak egy ártatlan vicc volt.
 - Öngyilkossági kísérlet? - vonja fel a szemöldökét. - Nem vagy kifejezetten ijesztő - veti oda egy fintorral, igaz, a lány magasabb nála egy öt-hat centivel, bár ez nem meglepő egy tizenöt éves fiú esetében. Még ezután fog nyúlni, bár égimeszelő valószínűleg soha nem lesz.  
 - Bemész, vagy csak csodálod a kilátást? - kérdezi, majd ajkai ördögi vigyort formálnak. - Vagy talán félsz? - cukkolja, itt érzékelve egy fogási pontot.
Szeret hobbiból mások agyára menni.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. február 22. 00:11
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 22. 00:22 | Link

Noel

Ha jobban utálok valamit annál, hogy vad idegenek jönnek a közelembe, akkor az az, hogy valami hülye sztereotípia miatt azt hiszik, hogy meg is lehet ijeszteni. Oké, meglehet, csak a mellékhatások fájdalmasak, bár a srácnak még szerencséje van, hisz könnyűszerrel kikerüli. Fel is vonom a szemöldököm, és egy pillanat töredékéig érdeklődve meredek rá, de aztán csak vállat vonok.
Nem fogom kicsinálni a srácot, bár megérdemelné, most még sincs hozzá kedvem. Igazából, rossz szokásom leblokkolni, és több időt vesz igénybe, hogy visszanyerjem a lélekjelenlétem.  
- Hidd el, egyikkel sincs kedved találkozni- vigyorgok rá gúnyosan. Tény, hogy minkét állapotban nehéz eset vagyok, és úgy amúgy is. Na, de, ha már egyszer idekeveredett, akkor csak ő is szándékozik bemenni oda, így jobb lesz nem elkergetni, ha mást nem is, legalább is az ütéseket fogja.
- Ohh, pedig erre gyúrtam- fájdalmas fintort vágok. Igazából, sose  a külsőmmel volt gond, az elenyésző rossz, ahhoz képest, amilyen a jellemem, na de, ne akarjuk már ilyen gyorsan kiismerni egymást.
- Félni, én? Biztos, hogy nem- a hangom határozott, mert már tényleg nem félek, most, hogy van a közelemben valaki, még ha az a valaki felettébb idegesítő is, még mindig jobb, mint Lillával, aki leereszkedik a vállamra. Határozott léptekkel indulok meg az ajtó felé, ami résnyire van nyitva. Hála égnek, legalább nem kell vacakolnom az alohomorával. Ki is nyitom azt, majd felvont szemöldökkel nézek vissza a srácra, aztán elvigyorodok, és arrébb állok.
- Hölgyeké az elsőbbség- ezt már egyszer el akartam sütni, épp itt az ideje, na meg... a filmekben tök jól hangzik.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 22. 00:55 | Link

Ophelia

 - Szóval paranoiás és agresszív. Az életed csupa móka és kacagás lehet - mondja. Elvileg ki akarná, hogy folyton a háta mögé kelljen pislognia, vagy épp könyökösöket osztogatnia? Noelnek legalábbis nem kenyere a felesleges erőszak, igaz, erre az agresszív embereknek az a válaszuk, hogy az erőszak soha nem felesleges, de kár is volna erről vitát nyitni.
 - Unalmas válasz - biggyeszti le a száját kritikusan, mint aki többet várt, és tényleg. Noel szerint egy kis kreativitás nem ártana még a lánynak visszavágások terén, elvégre ez volna, amit minden második ember mond hasonló helyzetben.
Ahogy az ismeretlen kicsit előre hajol, egy vérszín tincs hullik ki a kapucni mögül, ami furcsálló pillantást eredményez a rellonostól.
 - A fejedre öntötted Drakula tegnap esti vacsoráját? - kérdezi vigyorogva. - Az öreg nem lesz elragadtatva, az tuti - bizonygatja néhány bólintás kíséretében, miközben nézi, ahogy a sárga kismadár leereszkedik a lány vállára.
Micsoda felmentősereg.
A félelmet pedzegető kérdésre az ismeretlen pont úgy válaszol, ahogy Noel azt megtippelte, s azt is sikerül felgyorsítania, hogy körülnézzenek odabent. Persze, megtehetné, hogy otthagyja a lányt és egyedül vállalkozik a feladatra, de az nem lenne feleolyan szórakoztató sem.
Látványosan végigméri társát.
 - Igazad van, még én is nőiesebb vagyok nálad - közli vigyorogva, majd egy-két gyors lépéssel belopja a távolságot, ami a kis faház és köztük húzódott, de nem az ajtóhoz megy, amit a lány "kinyitott". Mégis, ki hagyná véletlenül nyitva résnyire az ajtaját, amikor tudja, hogy egy csapat vásott kölyök lakik a szomszédban?
 - Egy varázsló sem hagyja védtelenül az ajtaját - magyarázza. Ezt megtanulta, amikor gyerekként megpróbált belopózni a szomszédhoz, hogy elcsenje az almáslepényt az asztalról.
Az ablakhoz lép hát, előkotorja a pálcáját - ismét a haja gubancai között találja meg, pedig meg mert volna esküdni rá, hogy most nem oda tette; szerencsére elég nagy lobonca volt ahhoz, hogy ne legyen feltűnő. Rákoppint a keretre, elsuttog egy alohomorát, s már szabad is az út.
Könnyen felhúzza magát a mellmagasságban lévő párkányra, a következő pillanatban pedig már a nappaliban áll, tekintetével keresve valami érdekeset az elhagyatott házban.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 22. 09:20 | Link

Ugye tudsz róla, hogy idegesítő vagy?

- Pontosan, főleg, ha a hozzád hasonló idegenek próbálják feszegetni a határaim- vigyorgok rá gúnyosan, hisz burkoltan ugyan, de a fejéhez vágtam, hogy egy cseppet idegesítő. Oké, tény, hogy felnyársalnám, ha tudnám, és bármennyire is szeretném azt hinni, ez csak amolyan megszokott reakció, nem az. Fel fog húzni, és annak nem lesz jó vége.
- Te is az vagy- vonok vállat laza természetességgel. Nem szokásom gyúrni a visszavágásra, mert nem szoktam visszavágni. Tök felesleges, és amúgy is, biztos erre is fog mondani valamit, amivel azt hiszi, felhúzhat. Hát nem fog.
Elméletben örülnöm kéne annak, hogy a hajamat a csuklya takarja, de egy tincs is árulkodó lehet, ahogy elnézem. Oltári. Felhorkantok, és kedvem támad letörölni azt az ocsmány vigyort a képéről. Már mindegy alapon lekapom a fejemről a kérdéses óvóeszközt.
- Oké, kapsz két percet, vágj a fejemhez mindent, ami eszedbe jut a hajamról, aztán maradj csendben, ha nem szeretnél csigákat öklendezni- nézek rá jelentőségteljesen, ne mondja, hogy nem vagyok jó szívű, plusz a csigaöklendezést talán még el is tudom érni valahogy, azt pontosan nem tudom, hogy, de szerintem nem lehetetlen a dolog. Igaz arra is rájöhetnék már, hogy tudom visszavarázsolni az eredeti színére, mert komolyan, ennél még az a fura lila szín is jobb volt. Sokkal.
Lilla a vállamra száll, és ahogy látom, a másik is észrevette, gonoszkás vigyor kúszik az ajkamra.
- Vigyázz, torokra megy- mert mehetne, ha rájönnék, hogy lehet betanítani egy kanárit, sajnos addig még nem jutottam el a könyvben, bár abban is kételkedek, hogy van olyan fejezet. Na mindegy, kimondva jól hangzik.
Határozottan indulok, aztán mégis magam elé engedem, mondván jobb lesz szem előtt tartani, ki tudja, milyen alattomos módszerrel próbálna hátba támadni. Igen, tényleg csak egy kicsit vagyok paranoiás, mondhatni feleannyira, mint agresszív. A srác nem is sejti, mennyire beletrafált ebbe.
- Haver.... én a helyedben erre nem lennék büszke- nevetek fel, mert amúgy nem veszem fel, hisz tudom, lehetnék én más milyen is, mert már voltam, csak, hogy az életemnek az a része már egyáltalán nem érdekel, és ha még nőies se vagyok, akkor kevesebb esély van arra, hogy fel kell rúgnom valakit, zaklatás miatt. Na, micsoda hasznos dolgok ezek.
- Persze, nektek tényleg muszáj mindent túlspilázni- motyogom puffogva, majd követve őt, az ablakon keresztül veszem be a helyet. Fura, az ember azt hinné, hogy majd kiakadok, meg ilyenek, pedig nem. Nem egyszer volt már hasonló esetben részem.
Az asztalhoz sétálok, mivel sikerült valami számomra furcsa dolgot észrevennem. Közelebbről is megfigyelem, de ez nem olyan valami, mint amit én szoktam látni.
- Mi ez, valami sakk?- komolyan, még a bábuk sem egyformák, sehol egy paraszt, meg a többiek. Hát persze, csoda lenne, ha a varázsvilágban valami olyan lenne, amilyennek lennie kellene. Chhh.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 22. 17:03 | Link

Ugyan Grin neked alacsony az ingerküszöböd Grin

Tesz egy nemtörődöm kézmozdulatot, nem veszi fel a kesztyűt, de sértésekkel sem kezd el hirtelen dobálózni - az úgy egyáltalán nem vicces.
 - Mert valós, hogy ha a saját hajszínedet nem tudod visszaváltoztatni, akkor majd egy csigahánytató átkot rendesen tudsz kivitelezni - közli közömbösen, inkább csak rámutatva a lány állításának irrealitására, mintsem provokálva őt. Nem szereti a felesleges és alaptalan hencegést, főleg, mert az esetek többségében gond nélkül látja, mikor teljesen üres egy fenyegetőzés.
Aztán ha a lány valami hihetetlen csoda folytán mégis meg tudja csinálni a varázslatot és alkalmazni is van kedve, Noel tesz majd róla, hogy ő se menjen haza szárazon.
Felvont szemöldökkel néz a szárnyasra, majd elneveti magát.
 - Tényleg elég vad a külleme. Baziliszkuszra lehet nézni, de Ősárgaságára már nem - bólogat vidoran, tekintetével a hideg miatt kissé felfújt tollú, citromszín gombócot nézve. Vérmes egy állat.
 - Fogadok, nem magadnak választottad. Jobb barátságban lennél egy madárpókkal vagy valamivel, ami álmában csámcsogva leharapja a fél karod, mint egy pacsirtával - jegyzi meg, ugyanis fogalma sincs, milyen fajta madárral áll szemben, úgyhogy csak kihúzott egy fajnevet a talonból.
Megvonja a vállát - miután a fél arca lényegében összeégett vadhúsból áll, igazán nem háklis a külsejére tett minősítésekre. Egyébként sincs sértés, amit képes komolyan venni, nem elég búvalbélelt hozzá, és két kisebb testvérrel már valószínűleg minden típusú horrort átélt.
 - Nektek? - kérdez vissza Noel egy fintorral. - Nem vagy kevésbé varázsló, mint én, attól még, hogy sárvérű vagy - mondja. Az, hogy a lány mennyire nem mozog otthonosan ebben a világban, Noelnek rögtön feltűnt, a "nyitott ajtón rögtön bemegyek" pedig egy olyan hiba, amit varázslótársadalomban felnőtt gyerek nem gyakran követ el.
 - Egyébként én is csak félvér vagyok - regél. - Nem is nagyon laktam varázslók között mostanáig, úgyhogy ne általánosíts - teszi hozzá. Hozzászokott, hogy az emberek többsége nem veszi a fáradságot, hogy előbb alapot szerezzen a szavainak, ettől függetlenül nem átall minden alkalmat megragadni, hogy közölje velük, ne tegyék.
A szobában ácsorogva a lány által kiemelt tárgyra pillant, majd megvonja a vállát.
 - Gőzöm sincs, soha nem láttam még ilyesmit - közli, majd a konyhába caplat, ahol a szekrényeket kinyitogatva valami ehető után kutat. Talál is egy zacskó krékert, aminek még a szavatossága se járt le, úgyhogy a rágcsával felszerelkezve - és csámcsogva - megy vissza a nappaliba, felkínálva a lánynak a piknikezési lehetőséget.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 22. 22:55 | Link

Annyira azért nem alacsony, te is egyben vagy még Tongue

- Honnan veszed, hogy nem arra specializálódtam?- vonom fel a szemöldököm, ugyanis simán lehet, hogy egy varázslatban teljesen jó vagyok, mondjuk, profi mód el tudok árasztani egy termet, esetleg olyan ocsmány masszát létrehozni, amiről fogalmam sincs, mi az. Tehát.... azért ne tessék már engem annyira leírni.
Bosszús tekintettel honorálom  a nevetését, Lillán nem szabad, mert ő igenis lehetne egy vérengző dög, ha akarna, plusz, ha lecsinálná, vélhetőleg már nem nevetne ennyire.
- Nevess csak, de majd, ha a szemeiddel játszik...- oké, azért ennyire valótlant nekem se kellene állítanom, de tiszta poén lenne. Szegény kanári, még a végén tényleg beveszi valaki, hogy ő a kastély ügyeletes bestiája, bár tuti, hízna tőle a mája.
- Nyertél. Seren pálcájából jött ki, és ha nem tartom meg, megetette volna a sólymával, így valljuk be, az éhen halás még kegyesebb halál a számára- mosolyodok el, mert bár mostanság már berögződött, hogy etetni  is kell valakit, na de mi lesz, ha egyszer elfelejtem?
- Amúgy igen, de a madárpók szóba se jöhet, esetleg egy Akromantula, vagy skorpió, a skorpiókat csipázom- vonok vállat, miközben el is tervezem, hogy karácsonyra meglepem magam egyel. Oké, a fa alá azért nem rakom, meg be se csomagolom, még csak masnit se kötök rá. Viszont inkább egy skorpió, mint egy vadállat, aki vélhetőleg felfalna, hiába vagyok a gazdája.
- És amúgy kanári... nem pacsirta- sziszegem, mert azért Lillát se cseszegesse, ő így... jó, igaz még mindig nem veszem sok hasznát, de legalább túlélt nálam egy hetet, ennyi elég nekem ahhoz, hogy beismerjem, szívós egy madár.
Pislogás nélkül meredek rá. Milyen sár, milyen vér? Mi van?
- Oké, fogalmam sincs, miről beszélsz, de nekem teljesen normális vérem van, nincs benne semmi sár. És hogy érted, hogy fél vér? Az embernek vagy van vére, vagy nincs- legalább is szerintem így van, még sose hallottam olyanról, akinek csak félig van vére. Akkor a másik fele mégis mi? Mosogatólé? Bár... egyesekből kinézem.
- Amíg ide nem kerültem, azt se tudtam, hogy létezik olyan, hogy varázsvilág- vonok vállat, miközben körbetekintek a kis szobán.
- Tehát okkal általánosítok- fúrom tekintetem az övéibe, már ha, van annyi vér a pucájában, hogy farkasszemet nézzen velem.
Aztán meglátom a sakkhoz hasonló valamit, ami.... érdekes.  Csak rá kellene jönnöm, hogy működik. Tuti, valami hülye varázsige lesz a megoldás, szóval veszett ügynek minősül.
A srác közben csámcsogva tér vissza a konyhából, megjegyzem, fogalmam sincs, mikor ment oda ki. Megcsóválom a fejem.
- Nektek pasiknak folyton a kaján jár az eszetek?- veszek ki egy szemet a zacskóból, már, ha a másik nem csap a kezemre, vagy valami hasonló.
- Hmmm, szerinted mennyi esélye van annak, hogy az itt élő képben van a kólával is?- kérdezek rá, mert most jól jönne, és amúgy is rég ittam már.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. február 22. 22:59
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 3. 15:26 | Link

Mintha tudnál tenni bármit is Tongue

 - Nem hiszem, hogy ez így működik - jegyezi meg, amolyan elnéző mosollyal. Nem sok időt töltött a varázsvilágban gyerekkorában, de alapvető dolgokat az apja megtanított neki, és mivel igencsak apás kölyök volt, csüngött az örege minden szaván, nem csoda hát, hogy ilyen távolságokban is emlékszik erre, hiába élt muglik között az elmúlt röpke nyolc évben.
Felnevetett, olyan abszurd kép volt, ahogy felvillant előtte a vérmes kanári vijjogása. Igen, valóban rémisztő a sárga, ökölnyi tollgombolyag, aki kedélyesen csipog és csapdos kis szárnyaival.
 - Kiaza Seren? - teszi fel a kérdést. Biztos valami diák, de Noel mindig mindenről tudni akar, és többnyire meg is jegyzi a dolgokat, elraktározza későbbre, hátha fel tudja használni valamilyen módon.
Többnyire talál rá lehetőséget, hogy felhasználja.
 - Woa, sólyom? Lehet ilyet tartani az iskolában? - kérdezi lelkesen, ugyanis szeretne beszerezni magának valamilyen élőlényt, de egyelőre túl sok volt a lehetőség, hogy tudjon dönteni. Valami mágikusra fájt a foga, de felmerült benne a gyanú, hogy a vezetőség nem díjazná, ha mondjuk egy hippogriffel állítana be.
Nem is beszélve arról, hogy egyelőre valószínűleg kezelni sem tudna egy valamirevaló varázsbestiát.
 - Nem unalmas egy skorpió? - morfondírozik. Azért meg lehet unni, ha egy állat nem csinál mást, csak a kis ízeltlábaival mászkál a karodon - vagy legalábbis Noel biztos, hogy megunná. Valószínűleg a hüllőkkel is ez lenne a baja - szépek, de csak sütkéreznek a napon meg kajálnak, abban semmi érdekes nincs.
 - Kanári. Elnézést - bólint, elismerve, hogy fogalma sincs a madárrendszertanról - vagy ha már itt tartunk, bármilyen rendszerről, esetleg tanról. Nem szégyen a tudatlanság, ha az ember hajlandó beismerni és eltüntetni a fekete foltokat.
Néhány másodpercig csak pislogva nézi a lányt, de miután meggyőződik róla, hogy tényleg fogalma sincs, Noel miről beszél, a fiúból akaratlanul is kitör a röhögés.
 - Vagy vére... - röhögés. - Vagy nincs.... - röhögés.
Miután ilyen szégyentelenül kiszórakozta magát a lányon, erőt vesz a rekeszizmain és hajlandó válaszolni.
 - A sárvérű azt jelenti, hogy nincsenek varázsló felmenőid. A félvér pedig azt, hogy csak az egyik szülőd varázsló, és így tovább - mondja. - Az elv olyan, mintha zsidó lennél, csak persze más kifejezésekkel - teszi hozzá, hogy legyen viszonyítási alap.
Igaz, a holokauszt óta elég megbotránkoztató egy ilyen hasonlattal élni, de Noel nem zavartatja magát, elvégre nem pejoratív értelemben használja, és egyébként is idegesíti, hogy vannak dolgok, amit vagy ócsárlunk, vagy nem beszélünk róla. Neki nem voltak ilyen gátjai.
 - Soha nincs olyan, hogy ok az általánosításra - viszonozza a pillantást. Látszik, hogy a lány próbál félelmetes lenni, de Noel a Gamajun-ház urával is ijedelem nélkül szemezett, nemhogy egy elsőssel.
Kedvtelve rágcsál, majd elvigyorodik a lány kérdésén.
 - Részben - közli, de nem fejti ki jobban az álláspontját, valószínűnek tartja, hogy társa - ha máshonnan nem, felvilágosító óráról - értesült már a férfi lélek működési elveiről, főleg, ha a lélek tulajdonosa épp most jár a pubertásban.
 - Én nem láttam kólát, de töklevet igen - mondja. - Igaz, soha nem értettem, hogy a varázslók mit szeretnek ezen, tiszta undormány - fintorog. Még a gondolatától is kirázza a hideg. - Viszont van kávé meg vajsör - teszi még hozzá, ugyanis jól feltérképezte a konyhai állapotokat, mielőtt visszajött volna, egyrészt mert szeret enni, másrészt pedig mert szeretett volna kapni egy benyomást az itt lakó emberről, erre pedig az egyik legjobb mód a konyha átnézése.

Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 16:20 | Link

Ne akard tapasztalni Tongue

- Oké, jegyezd meg. Ha rólam van szó, semmi nem működik úgy, ahogy kellene- világosítom fel, kihagyva a tényt, hogy az agyamban is van egy jókora defekt, sőt ha már itt tartunk, bennem is. Persze ezek olyan tények, amiket még magamnak is csak alig vallok be.
Összefonom a kezem a mellkasom előtt, és úgy várom, míg a delikvens kiröhögi magát Lillán. Igazából, meg kell erőltetnem magam, hogy egy hang se jöjjön ki a számból, nem akarom adni alá a lovat.
- A Sötét Varázslatok Kivédése prof- vonok vállat, mintha nem lenne ez akkora nagy szám. Amúgy nem is, csak... oké, nem most fogok erre gondolni, mikor egy köpésre van az erdő. Be nem teszem oda a lábam.
- Hogy lehet-e, azt nem tudom, de neki van- amin én nem lepődök meg. Hallomásból tudom, hogy Serennek sok mindene van,  ami nem lehet, és sok mindent tud, amit nem lehet. Márpedig én aljasságnak érzem, hogy nem tanítja meg, hogy kell megbuherálni a mobilom, na majd ha legközelebb jó hangulatában találom.... feltéve, ha meg akarom találni.
- Nem az a lényeg, hogy unalmas. Szeretem őket, mert szépek, és nem igényélnek annyi törődést, mint mondjuk egy kutya... így talán sokáig bírják nálam- bár velük még nem kísérleteztem. Épp elég volt a Kanárit megszokni, ahhoz képest, egész jól kijövünk. Már nem érdekel, hogy mások röhejesnek találják, szerintem aranyos, és ez a lényeg. Még ha nem is egy komplett testőr gárda.
- Nem gáz, ha Seren nem mondja, én se jövök rá. Plusz könyvtárba is kéne mennem, hogy megtudjam, mit eszik, de mivel még nem dobta fel a talpát, feltételezem, amit most kap, nem halálos- tudom le egy vállvonással, így ürügyem is van, miért nem megyek oda.
Ha a szemeimmel ölni lehetne.... most vélhetőleg kínok közt fetrengne szegény, de utálom ha kiröhögnek.
- Hát... nem tudom, lehet, hogy valamelyik szülőm az volt... passz- nézek ki az ablakon, amin bemásztunk, mert... mert nem szívesen beszélek erről, sőt. Csak azt tudom, vagy sejtem... bízom benne, hogy LaFondeknak semmi köze ehhez a világhoz, bár akkor ott a kérdőjel, hogy Gregory honnan tudta, hová kell engem  vinni? Na, mindegy, azért annyira nem érdekel a dolog.
- És mert csak sárvérű vagyok, megölnének?- hökkenek meg. Oké, ez azért durva, még akkor is, hogy ott a tény, hogy nem biztos a sárvérű mivoltom, na meg, ha arra kerülne a sor, nem igazán hagynám magam. Még jó, hogy nem olyan gyakori ez a csevegési mód. Ha erről kellene beszélnem, tuti megint hülyén érezném magam, és nem csak azért, mert jelenlegi állás aszerint, fogalmam sincs, milyen vérrel rendelkezem, hanem azért is, mert.... mert a sárvár egyenlő a halállal, hát hurrá.
- Ha te mondod- hagyom rá, mert igazából semmi kedvem még valakivel megértetni a nézetemet, először is veszett ügynek minősült, így felesleges.
Nevetnem kell azon, hogy be se érünk egy házba, már kajál. Ez annyira jellemző.
- Oké, a másik részét ne részletezd- teszem fel a kezem, amolyan túl kicsi vagyok még ahhoz, hogy ezt hallanom kelljen feelinggel, persze ez nem igaz, csak na... én is abban  a korban vagyok, mégse érzek késztetést aziránt, hogy úton útfélen üzekedjek, mint a tengeri malacok. Nem mellesleg... ez több okból se valósítható meg.
- Szerintem undorító.... de azt mondtad kávé?- csillannak meg a szemeim, és karon ragadva a srácot, a konyhába vezetem. Nem nehéz megtalálni, főleg, mert onnan jött ki.
- Kávé vagy vajsör? Ha kávé, hogy kéred?- teszem fel neki a kérdést, miközben tök hiperaktívan nekiállok a lötty elkészítésének, mert az már megy. Hát... bízom benne, hogy a tulaj nem fog infarktust kapni, csak mert megdézsmáltuk a konyháját.
 
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 3. 16:21
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 7. 22:16 | Link

Peersze-peeeeersze *nyelvet ölt*


 - Akkor várom a pillanatot, hogy a gravitáció felmondja a szolgálatot és elreppenj, mint egy héliumos lufi - feleli kissé gunyorosan. Idegesíti az ilyen hozzáállás: semmi nem úgy működik, ahogy kellene, de ki mondta, hogy van egy meghatározott mód, ahogy minden történni köteles?
 - Még jó közeli viszonyban vagytok - jegyzi meg, ahogy a lány csak letegezi a profot, akiről Noel úgy hallotta, nem híve a közvetlenkedésnek.
De legalább nem olyan vaskalapos, mint amilyennek a fiú elsőre képzelte, legalábbis erre utalnak a másik szavai. - Menő - vigyorog, egyszer megnézi még magának azt a madarat, bár még nincs rá terve, hogyan, de nagyon vonzzák az ilyen állatok. A macskák már túl kommerszek.
Aprót rándít a vállán, ő nem igazán a szépséget keresi a házikedvencekben, vagyis néhány kivétellel a legtöbb állatot szépnek látja, van bennük valami egyszerű báj.
 - Jó látni, mennyire szíveden viseled a sorsát - vigyorog, kissé oldalra döntött fejjel nézve a kanárit. Nem tűnik úgy, mintha haldokolna, de az embernek nem árt tudnia legalább megközelítőleg, hogy mit eszik háziállata, nem igaz?
A navinés gyilkos pillantásai csak fokozzák Noel jókedvét, nem tud nem röhögni azon, ahogy ez a mondat kibontakozott. Hamarosan azért összeszedi magát, hogy aztán egy bólintással reagáljon a lány szavaira.
 - Árvalány? - biccent. Még nem döntötte el, hogy feszegesse-e a témát tovább, nagyban függ a másik reakciójától - no nem azért, mert Noel visszariad attól, ha ráförmednek, de még nem döntötte el, hogy elég érdekes-e ahhoz, hogy forszírozza.
A navinés meghökken, Noel meg visszahökken: nem tudja, a lány honnan jutott erre a következtetésre.
 - Micsoda? Ilyet egy szóval sem mondtam - pislog néhányat még mindig meglepetten. Eszébe se jutott a dolgok ilyen vonulata.
Kicsit elhúzza a száját, nem túl őszinte ez a beleegyezés, de nem szól, nem vitatkozik feleslegesen.
A következő pillanatban a lány megragadja Noel karját, aki engedelmesen követi őt. A kávé szóra mintha benyomták volna az "on" gombot a kanáritulajon, mert rögtön átmegy vizslamódba, hogy kiszagolja, merre található az értékes nedű.
 - Oké-oké, tudok menni egyedül is - biztosítja a lányt, aki még mindig nem engedte el a csuklóját, de most már talán megteszi.
Noel felpattan a konyhapultra, és kényelmesen elhelyezkedik, s amíg a lány a kávégyártással van elfoglalva, a berendezést pásztázza tekintetével.
 - Vajsör. Kávéból elég a napi egy, nem szeretnék ráfüggni - magyarázza, ugyanis a koffeinhez elég hamar hozzászokik a szervezet, őt pedig a gondolat is idegesíti, hogy valamiféle dependencia alakuljon ki nála. Utálja, ha megkötik, és a függőség minden tekintetben kötöttséget jelent, akármennyire is "ártalmatlan" a tárgya.
 - Mi ez a nagy kávémánia? Úgy csillog a szemed, mint egy háromévesnek karácsonykor - érdeklődik vigyorogva.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 7. 22:17
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 22:50 | Link

Nem hiszed el???? Pedig... pedig jobban tennéd * vissza nyelvet ölt*

- Na látod, azt én is várom- biccentek tök egyetértve, aztán kissé megütközve tekintek a srácra.
- Öhm... muszáj olyan idétlenül béna hangot is kiadnom mellé? Tudod, valami olyat, hogy nyeeee- próbálom úgy elvékonyítani a hangom, amennyire csak tudom, de nehéz ezt úgy érzékeltetni, hogy nem szívtam héliumot. Remélem, így érti, mire akarok kilyukadni.
- Az enyhe túlzás, de azt mondta, órán kívül tegezhetem... most nem vagyunk órán, nem? Plusz.... kihúzott a csávából.... egy párszor- teszem hozzá kissé halkabban, mert ugyan, ki kérkedne már azzal, hogy eláztatott egy termet, vagy épp majdnem öngyilkos lett egy fénygömbnek köszönhetően. Oké, az öngyilkosság túlzás, de tény, ha Seren nem bukkan fel, lehet elég égő helyzetbe keveredtem volna.
- Az.... - mosolyodok el halványan, mert én is sok dolgot tartok menőnek, mondjuk, hogy meg tudja buherálni a mugli cuccokat, hogy azok működjenek, és épp ezért fáj, hogy engem nem tanít meg rá. De fog. Még ha... még ha könyörögnöm is kell érte.
- Kezdő vagyok, oké? Ez az első szívósabb háziállatom- még a kezem is feltartom védekezésképp. Tény, hogy minta gazda se lesz belőlem, de úgy őszintén... csak nekem akkora nagy dolog, hogy A Kanári MÉG ÉL?
Persze, hogy gondolatban, már kikötözöm valahová, és a nemlétező bicskám élét próbálgatom a nyakán. Nem szeretem, ha röhögnek rajtam, épp ezért nem járok órára. Legalább is olyanra nem, ahol varázsolni is kell.
A kérdés hallatán, elkomorulok. Ez a nem beszélek róla téma határát súrolja, de aztán csak erőt veszek magamon.
- Bárcsak....- ennyit azért csak megengedhetek, még sóhajtok is, aztán imádkozom, hogy ne akarja ezt fitogtatni. Nehéz ugyan beismerni, de nem ellenszenves a srác, és nem akarom, hogy az én hülye sztereotípiám miatt legyen nyomott a légkör.
Meghökkenek azon, hogy visszahökken. Nem értem, ő miért lepődik meg, mikor ő mondta?
- De...de azt mondtad, hogy a sárvérűség olyan, mintha zsidó lennél. A zsidókat megölték, mert zsidók voltak- mondom neki roppant tudálékos fejet vágva- bármilyen is legyen az-, hisz ennyit még én is tudok, bár azt nem, hogy kik, meg miért, csak azt, hogy aki zsidó volt, meghalt.
Meghallva, hogy van kávé, fel is pörgök. Ritka alkalmak egyike, mikor engem ilyen állapotban lehet látni, külső befolyásoltság nélkül, tehát még ezt is meg kell emésztenem.
- Ja... hopp... bocsiiii- vigyorgok rá, ahogy elengedem a kezét. Jó, én se szeretem, ha hozzám érnek, fel tudom dolgozni, hogy ez akár mással is így lehet. És amúgy is... nem érdekel, mennyi idő van, most kávét iszok.
Ez az elhatározásom egészen addig tartott ki, mígnem megláttam a szerkezetet, amiből lehetne előcsalni.
- Oké, mondd, hogy ez most csak poén, és valahol van elrejtve egy konnektor, így nem kell varázslatosan megbuherálni- húzom el a szám, mert ha így van, nos... akkor én itt csúfos kudarcot vallottam.
- Ááááá nyugi, nem igazán lehet- legyintek. Én. Aki napi ki tudja, hány pohárral önt le a torkán. Áááá, nem függök, egy kicsit se.
- Csak szeretem- az én számból ilyet hallani, felér egy kisebb traumával, de tény, hogy így érzek a fekete lötty iránt.
- Amúgy... Ophelia vagyok, basszus, mostanság mindig elfelejtek bemutatkozni- vonom meg a vállam, és felpattanok mellé a pultra, amíg kitalálom, hogy csaljak a gépből kávét.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 9. 23:32 | Link

micsoda fenyegetés Grin

 - Ilyet semmiképp - rázza meg a fejét elborzadva. - Jobban hasonlított egy haldokló rókamanguszta vonyításához, mint héliumos léggömbhöz - közli még utólag, hogy a lány értse, mire ez a nagy fintorgás.
 - Áh. Értem - reagálja le gyorsan a tanári tegezés kérdését. - Milyen csávából? Átengedett a vizsgán? - találgat, elvégre nem kerüli el a figyelmét az elejtett félmondat.
 - Minden elismerésem - vigyorog, és már egészen máshogy néz a kanárira. Igazi túlélő a kis szárnyas.
Ophelia szemébe néz, tekintete fürkészi a másik pillantását - és meg is kapja a választ, amit keresett, úgyhogy nem kérdez, nem feszegeti a rövid szócskát. Mi értelme lenne? Pontosan látja, hogy a másik azt kívánja, bár ne is találkozott volna az emberrel, aki felnevelte; Noel nem tudja, hogy az illető bántotta-e, vagy "csak" elhanyagolta, de ez a két opció épp elég volt ahhoz, hogy némán elraktározza magában az ismereteket.
Talán ha szüksége lesz rá egyszer, előhúzza, de addig a lánynak nem kell tudnia, hogy ő tisztában van mindezzel.
 - Jaj. Jaj. Jaj - fogja a fejét. - Nem így. Csak a vérség szempontjából, hogy ki minek számít - magyarázza, igaz, azt a népirtást, amit az aranyvérűek néhány évtizeddel ezelőtt a sárvérűek és a muglik között rendeztek, könnyedén lehetett mindenféle történelmi genocídiumhoz hasonlítani.
Noelt nem zavarta, hogy a lány a kezét szorongatja, csak ez a huzavona volt kicsit kellemetlen, elvégre elég kompetens a járás technikáiban így tizenöt évesen.
 - Öm - nézi a szerkezetet nagy bölcsen, elgondolkozva. -  Ez nem elektromos, csak sima kotyogós kávéfőző - jegyzi meg végül, a lányra pillantva. - Valami villában éltél eddig? - teszi fel a kérdést, elvégre valószínűleg ez az egyetlen indok, ami kielégítő magyarázatot ad arra, egy nyíltan kávéfüggő személy miért nem tanulta meg, hogy kell kezelni ezt az egyszerű szerkezetet.
Noelnek viszont nem voltak ilyen problémái, úgyhogy egész gyorsan összeszerelte, az alsó tartályba a vizet, a felső, kisebb részbe a darált kávét rakva, de a tűzhely nemlétén elgondolkodott kicsit. Jobb ötlet híján előveszi a varázspálcát - hogy, hogy nem, már megint valahol a hajában találta meg a szerencsétlen eszközt, pedig megfogadta, hogy rendes, varázslóhoz méltó helyet fog neki keresni -, majd a lányra néz, de végül nem kéri áldását a tevékenységre, Lacarnium Inflamaréval egy kicsit alágyújt, reménykedve, hogy nem égeti le a faházat maguk körül.
 - Dash - mutatkozik be ő is, természetesen könyvszereplő nevét használva. Hová lenne a világ, ha a Noel Rainsworth név egyszer is elhangzana a szájából?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 10. 00:16 | Link

Majd rájössz  Evil

- A.... minek a vonyításához?- hunyok szemet afelett, hogy megint sértegetett, és inkább rákérdezek arra, ami valóban fontos. Mellesleg... így jobban járunk mindketten, legalább a hisztirohamomtól megkímélem magunk.
- Hát... először eláztattam a termét, és nem büntetett meg, hanem megtanított egy varázsigét, aztán eltévedtem az erdőben, és kis híján felgyújtottam magam, na akkor is ő segített- hadarom el gyorsan, mert amúgy utálok erről beszélni, de ha már egyszer van alkalmam, hogy elmondjam egy ismeretlennek, Seren mit tett, még mielőtt meghallja a pletykákat, akkor megteszem, hátha ő sem fog félni tőle.
- Jah, én is csodálkozom, hogy még él- tűnődök el Lillát nézve. Nem titkolom, hogy irtó béna vagyok, ha állattartásról van szó. Gregory még a tengeri malacot is nehezményezte.... nem igazán csinálhattam ott semmit, nemhogy még állatot tartsak.
- Ahhaaaa- vágok értetlen fejet, mert most már végképp elvesztettem a fonalat. Most akkor mi van? zsidó vagyok, de nem ölnek meg? Vagy... ááá ki érti ezt. Ez a varázsvilág tényleg marhára túl van bonyolítva.
Igazából örülök annak, hogy azt a témát nem feszegetjük, és még kávé is van. De mikor meglátom a szerkezetet, kihűlök. Oké, ez nem az én napom, komolyan már-már olyan képet vágok, mint a kisgyerek akinek a szeme előtt lengették meg a nyalókát, aztán szépen zsebre vágták.
- Ohhh... olyan még van?- kérdem döbbenten, mert hallani hallottam róla ugyan, de még sose láttam. Nálunk minden hiperszuper modern, a nagybátyám megteheti, hogy a legújabb dolgokat veszi meg... akár háromszor is, bár ez engem hidegen hagyott, mert mindent a szám elé raktak, nem is kellett törődnöm azzal, hogy került oda.
- Öhm... kúriában- nézek rá félszegen, hisz a hely szerintem nagyobb volt, mint egy villa. Meg persze, attól függetlenül, hogy néha eljátszom az elkényeztetett libát, még nem vagyok az.
-  Figyu... hagyjuk inkább ezt a ki vagy, honnan jöttél, meg mi egymásos témát, oké? Már így is többet tudsz, mint mások- értem én ezt úgy mindenre, ami kimeríti az "ismerjük meg" fogalmat. Igen, inkább megkérem, mintsem hozzá vágjam, hogy amúgy mi köze ehhez, mert... mert tényleg nem akarom magamra haragítani, főleg, hogy megint csak ülnöm kell, mert ő megcsinálja helyettem a kávét.
- Na, de akkor mesélj te is. Honnan jöttél, Miért vagy félvér?- döntöm oldalra a fejem, úgy figyelem... Dasht. A név hallatán, én nevetem el magam, persze gyorsan abba is hagyom, nehogy megsértsem.
- Bocsi, de ez tök úgy hangzik, mint aki bedugult orral tüsszent- vágok angyali képet,  de a mosolyom, csak nem akar eltűnni onnan.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 10. 00:30
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék