36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Süveges Nimród
INAKTÍV


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 24. 00:25 | Link

Médi

Odabent a kastély már nagyon klasszul fest, de odakint is ráférne már egy kis csinosítás. Órák után hamar felsietett a hálószobájukba, hogy lepakoljon és magához vegye a régi karácsonyi díszeket, amit az egyik kedves házimanótól kért el. Nehéz volt elcsípnie, mert mindig korán takarítják szerencsétlenek a klubhelyiséget, de végül sikerült. Még szerencse, hogy a manók nem dobták ki azokat a dekorációkat, amiket már nem használ az iskola. Volt vele dolga, mert majdnem az összes poros volt, a gömbdíszek között pedig több törött, repedt és megkopott darab is volt. Így mégsem vihette ki, úgyhogy apránként, de órákon keresztül elszöszmötölt velük. Még mindig nem tökéletesek, de arra megteszik, hogy messziről örömet okozzanak valakinek.
Miután felpakolt a már előre bekészített díszekkel, és valami alkalomhoz illő, meleg hacukát kapott magára, elindult a hófödte birtok irányába. Ahogy sietősen lépked lába alatt hangosan ropog a hó, a bakancsa egészen mélyen belesüllyed a játékosan csillogó hórétegbe. Útközben hógolyózó diákokba fut, ám most velük sem törődik: úgy gondolta, hogy a vadőrük megérdemli, azt, hogy feldíszítsék a kertjében álló fákat. Odaérve úgy látja, hogy nincs itthon a férfi, úgyhogy nyugodtan tud majd dolgozni, de sietnie kell majd, ha meglepetést szeretne okozni. Az sem segíti a tempós haladást, hogy hatalmas pelyhekben hullik alá az égből az újabb hóadag, miközben a legtöbbet még el sem sikerült takarítani.
A kartondobozkáját leteszi az egyik nagyobb fenyő alá, hogy minél kevesebb hó menjen bele, majd nekiáll elővenni a megbűvölt gyertyákat. Most már valamiféle fényfüzért használnak az iskolában, de azt mondta a manó, hogy nem veszélyes ez sem.
- Nem… ezt nem…-
Nem az, hogy nem hisz a manónak, de ezek a díszek nagyon régiek. Azért nem akarja felgyújtani véletlenül a vadőr házát meg az erdőt, úgy karácsony alkalmából. Így tehát a gyertyák visszakerülnek a dobozba, viszont helyettük narancsméretű, tarka gömböket húz elő a dobozból. Ezekre különösen büszke, nagyon sokat kellett dolgoznia velük. Valamelyiket újra is színezte.
- Vingardium leviosa! –
Mondja, miközben kesztyűben igyekszik pontosan használni a megfelelő kézmozdulatot. Egyik lebegtető bűbájt, követi a másik, és a nagy gömbök szépen sorjában kerülnek fel a legmagasabb lúcfenyőre.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2019. december 24. 17:58 | Link

Nimród

Most, hogy a falut feldíszítettük a családdal - ilyen ez, ha a család khm, befolyásos -, azon a sor, hogy csodáljam a művet itt is, ott is. A kastély még néhol üres, én többet és színesebbet pakolnék az összes folyosóra, de így is szemet gyönyörködtető.
Úgy gondoltam, kihasználom a szabadidőmet és csatlakozok a réten egy hógolyócsatához. Fel is öltöztem rendesen, ahogy anya elvárja. Vízhatlan kabát, kesztyű, sál, de még bundásabb csizma is van a lábamon. Kicsit úgy érzem magam, mint egy hóember, jó pufinak, csak répa nélkül az orrom helyén.
Kicsit sietősen hagyom el a kastélyt és lépek ki a hóesésbe. A nyelvemet egyből kidugom, szeretem a hideg pelyheket eszegetni. Kicsit el is foglal ez a tevékenység, nem veszem észre, hogy valaki pont az utamba épített barikádot egy nagy kupac hóból. Megbotlok benne és azzal a lendülettel, amivel orra bukok, gurulok is le a dombon. Sikoltok, mert imádom ezt és nevetek, mert szédülök.
Nem messze a vadőrlaktól, a fenyőknél állok meg, ott fekszem a hóban és nevetek, amikor megpillantom a díszeket az egyik tűlevelűn. Ezek biztos nem voltak tegnap még itt!
- Hű! Szia, Nimród! Te csináltad? - felülve, a szememből a sapkát és a hajamat szedegetve pillantok fel a fiúra.
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Nimród
INAKTÍV


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 25. 01:28 | Link

Médi

Miután elfogytak a nagyobb díszek, azután áttért a kisebb, de díszesebb mintázatú darabokra. Talált egy olyat köztük, amelyiken még meg is van bűvölve a minta, a csillámpor hóesésként jelenik meg a festett házikó körül. Ez a darab kifejezetten megdobogtatta a szívét, nagyon meg volt kísértve, hogy megtartsa, vagy hazavigye az otthoni karácsonyfájukra, de végül úgy döntött, hogy a karácsonynak nem a saját vágyainkról kell szólnia, így azt is kihozta ide.
Most éppen a boák kicsomozásánál jár – megesküdne rá, hogy a kastélyban még katonás rendben álltak, fogalma sincs, hogy ezek milyen partit csaptak amíg ideértek. Ahogy a sokadik gordiuszi csomót bontja, valamiféle furcsa zajra lesz figyelmes. Az első gondolata az volt, hogy túlzottan korán ért haza a vadőr, őt hallja. Aztán bevillan neki, hogy a vadőr nem női hangon sikongatna a látványtól, így a gyomrában egy gombóccal keresni próbálja a hang forrását. Ez most sírás? Nevetés? Mi van, ha neki kell megvédenie ezt a szegény lányt valami rémisztőtől, ami az erdőből idáig kikergette? Szegény pára a vadőrhöz jön menedékért, erre ezt a szerencsétlent találja itt boával a nyakában. Nagy nehezen sikerül összeszednie magát, és tekintetével felkutatni a hang forrását.
- JAJ! – Összegzi a látottakat, és olyan gyorsan megindul a domb aljához, amilyen gyorsan csak tud, ám Médi már pont megérkezik, mire odaér.
- Ne haragudj! Jól vagy? – Kérdezi, miközben a kezét nyújtja felé, hogy felsegítse. Ha nem tökölt volna annyit, talán még időben ide is ért volna, hogy elkapja szegény párát. Miután meggyőződik róla, hogy rendben van a rellonos, már nyugodtabban válaszol neki.
- Szia Médi! Igen, de még nincs kész. Gondoltam meglepem, annyit tesz értünk. Remélem tetszeni fog neki.–
Feleli finom mosollyal a szája szélén. Büszke arra, amit csinál. No, nem arra, hogy díszít, hanem arra, hogy milyen szépen sikerült rendbe hoznia a díszeket. Legközelebb a manókat is meg kéne lepje valahogyan.
- Te hogy estél le idáig? Gondolom nem ide indultál. –
Érdeklődik húga évfolyamtársától. Ha nem töri össze magát az ember, egyébként nem lenne rossz lecsúszni azon a dombon, mondjuk egy szánkón. Lehet, hogy még kihozza ide Lilit.
Utoljára módosította:Süveges Nimród, 2019. december 25. 10:42
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2019. december 25. 15:13 | Link

Nimród

Nem így terveztem, de néha akkor történnek a legjobb dolgok, mikor nem is várnánk. A gurulás pont ilyen. Nem bírnék még lábra állni, a nevetés megy, de a fókuszálás még nem. A díszeket látom és a fiút is, aki a megmentésemre sietett.
- Nagyon jól vagyok - széles mosollyal bólintok, félig már felülve a hóban. Elfogadom a segítségét, megfogom a kezét és talpra állok. Lesöpröm magamról a havat, ahol tudom és elhúzom a kabátom gallérját, ami alól a remegő Tekergő dugja ki a fejét.
- Igazán sajnálom - súgom neki és visszaterítem a bólintérre a kabátot, mint védőréteget. Ő ragaszkodott hozzá, hogy kihozzam magammal, de talán jobb is, ha a kabát rejtekében marad és duzzog tovább.
- Honnan vannak a díszek? Nagyon szépek - csodálom, hogy tudott ilyen szépségeket szerezni, látszik, hogy nem mai darabok. Talán a vásárban kapni még ehhez hasonlókat? Anyának biztosan tetszene egy olyan, mint a hógömbhöz hasonló.
- Hógolyózni indultam és lecsúsztam. De ha már itt vagyok, csatlakozhatok? Imádok díszíteni. A Boglyas teret az unokatesómmal díszítettük ketten - büszkén húzom ki magam és ha engedi, közelebb araszolok a díszekhez megnézni, mivel lesz meglepve a vadőr.
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Nimród
INAKTÍV


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 25. 16:14 | Link

Médi

Megkönnyebbülten sóhajt, és elmormol egy „akkor jó”-t, amikor a lány is megerősíti, hogy jól érzi magát. Ha már nem sikerült elkapnia, akkor lesben áll, hogy ha még szédülne, akkor ne zúgjon véletlenül sem vissza.
- Szánkóval amúgy nem lenne rossz ez a domb, nem?  Vannak szánkói az iskolának? –
Kérdi azt a szakaszt méregetve, ahol a lány nem sokkal korábban legurult. Nem tűnik túl meredeknek, de azért kényelmes tempóban tudna rajta haladni a szán. Lilit ki tudná hozni egy kis bátyó-húgi programra karácsony előtt, ráadásul meg is mutathatná neki a fát, amit csinált.
- Jé, egy bólintér? Milyen divatos itt valaki. Örülök, hogy neki sem lett baja. – Nagyon cukinak találja a kis jószágot ilyen mérgesen, még szerencse, hogy nem lett baja. Nem ért hozzá ugyan, hogy mennyire stramm jószágok, de annyira rémisztően vékonyka testük van. Még szerencse, hogy szívós kis bestiák.
- Ez egy hosszú történet. -Kezd bele a boa utolsó csomójának kibontása közben. – Hajnalban megvártam az egyik házimanót, hogy megkérdezzem tőle, hogy vannak-e a lomosban olyan régi díszek, amiket már nem használ az iskola és kidobásra van ítélve. Miután megkaptam őket, egy csomót foglalkoztam velük, hogy újra szépek legyenek. Tudod, reparo, trullus meg ilyenek. Ma lettem kész az utolsóval. –
Fejezi be büszkén a mesét. Hosszú projekt volt, az biztos, de megérte. Reméli, hogy a férfi, meg általában az erre járók fogják értékelni a gesztust.
- Van megbűvölt, díszesre faragott gyertya is, a manók szerint biztonságos, de félek, hogy rágyújtom a kunyhót. Ki tudja, hogy működik-e még a védővarázslat.
Sok mindent megcsinált ezeken az elhanyagolt díszeken, de védővarázslatot azért nem képes húzni köréjük, ahhoz még nagyon elől jár a tanulmányaiban.
-Persze, együtt sokkal izgalmasabb lesz. Még pár kisebb dísz van hátra, a szalagok meg a boák. –
Feleli a dobozban lévő boacsomóra mutatva. A nyakában lévő kibogozott óaranyszínű boát játékosan a lány nyakába tekeri, ha engedi azt. – Neked is jól áll! – Mondja mosolyogva, majd a dobozhoz lép, hogy szétszedjen egy újabb adag boacsomót. – Majd megnézem a falut, még úgyis kell vennem ajándékokat. Tuti klassz lett! Fényeket is tetettek fel? – A füzérek a kedvenc részei az egész karácsonyi dekorálásban. Bármit egy szinttel magasabbra tud emelni egy hangulatos világítás.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. január 14. 18:15 | Link

Nimród

- Szerintem vannak. Biztosan vannak
- bólintok, hisz kétlem, hogy egy ekkora iskolának ne lennének a diákok számára játékszerei. Bár ha engem nézünk, hát megoldottam szánkó nélkül is a lejutást, nem is biztos, hogy szükség van rájuk.
- Igen, ő Tekergő. A testvérei, hogy úgy mondjam...nem igazán kedvelik szegényt. Pedig nem mindig ilyen undok - jegyzem meg, hogy ő is hallja odabent. A hideget nem szereti, inkább elbújik a lustaság, én pedig felfedezem a szépen feldíszített fát, amit Nimród alkotott.
Míg hallgatom a történetet, alaposan megnézem az összes díszt, a gömbökben látom a tükörképem, így biztos vagyok benne, hogy sok időt beleölt, míg a régi fényüket visszakapták. A vadőr biztosan örülni fog, ha ezt meglátja. Én biztos nagyon boldog lennék a helyében. Majd meg is kérdezem, nem lenne-e kedve az én ablakom alatt is feldíszíteni egy fát, ha már ennyire lelkesen állt ehhez.
- Azt inkább ne! Egyik évben a faluban is felgyulladt egy fa. Szerencsére időben észrevették még és eloltották, még vissza lehet állítani, de az az ijedtség, nem volt semmi - megrázom a fejem a végén, szerintem nem jó ötlet veszélyes dolgokkal játszani itt az erdő és a sok állatka közelében. Akkor már inkább odabent, ahol könnyebb a bajt elhárítani.
Közelebb sétálok a dobozokhoz, aztán a nyakamba kerül egy boa. Elmosolyodok és egyik végét feltartom miközben manökenes pózba vágom magam. Ezt most egy ideig nem tervezem visszaadni a fának, helyette előveszek egy pirosat és megállítva a fiút ugyanúgy, ahogy azt ő tette, a nyakába tekerem.
- Eridonosok lettünk. Neked is jól áll a csillogás - nevetem el magam. - Egyébként igen, este minden ki van világítva. Feltétlenül nézd meg és ha a vásárban jársz, ne hagyd ki a forró csokit.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék