37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 13. 20:32 | Link
Kedves Antal Nimród - muszájból - #outfit

Gondolhattam volna, hogy nem lehet csak simán bemenni egy irodába, étterembe, tököm tudja hova és ott megbeszélni mindent, ami kellhet ehhez az egészhez. Nem aggódom, mivel nincs miért. Mindent szakszerűen csináltam, és ha így is elbukok, akkor valaki meghal, nem véletlen kell kérnie az embernek valószínűleg egy személyes találkozót az oktatóval, akit a tájékoztató óta nem láttam. Nyilván nem hiányoztam neki, ahogy ő sem nekem, de szükségszerűnek tartják, ami érthető, ha az ember nem akar félig bölény lenni, félig meg ember. Egy; nem szép látvány, kettő; nincs kedvem elölről kezdeni az egészet, és három; túl szép vagyok ahhoz, hogy pont a cél előtt bukjak el, főleg úgy, hogy fél-állat legyen belőlem. Pont kizárom, hogy bölény leszek, de na, Merlin sem tudhatja, amennyit utána olvastam az egésznek, ért meglepetés már embereket eddig is, és szerintem ezután is fog.
Komótosan lépkedem a megbeszélt helyszín felé, a megbeszélt időpont előtt kemény kettő perccel. Simán időben vagyok, ami hozzám mérve, igen szép teljesítmény, így a mosoly az arcomon is érthető. Táskámban pihen minden szükséges összetevő, gondosan összekutymákolva, ahogy lennie kell, innentől rajtam múlik az egész, nemde? De mint az előbb mondottam; nincs mitől félnem, mert mindent pöpecül csináltam, ahogy Kori is. Innentől csak felfelé vezet az út. Rendben, azért azt meg kell hagyni, hogy az újonnan vett babarózsaszín magassarkú cipő talán nem a legjobb viselet egy ilyen helyszínre, de kérlek! Annyira gyönyörűen csillogott a - nyilvánvalóan tértágító-bűbájjal ellátott - cipős szekrényemben, hogy kénytelen voltam felhúzni, szinte sírt érte. Így hát megtettem, azonban lehet meg fogom bánni körülbelül öt percen belül, de engedjük el. Nem hisztizni jöttem, hanem haladni, ami a legfontosabb szempont egyelőre. Addig nem érdekel a puha talajba belesüppedő cipősarkam, majd utána fog, addig is ráér. És ezek szerint én is ráérek, mert én itt vagyok, de a férfi sehol. Rossz időpontban jöttem? Vicces, ám simán kinézném magamból, hogy ahelyett, hogy kések, simán rossz időpontban toppanok be. Remek kör!
Hozzászólásai ebben a témában
Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár


KAN | mindig "kedves"
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 13. 21:07 | Link
Ophelia


Állati alakjában kicsit jobban viseli ezt a nyomorult parlagfüvet, amire valami olyan elképesztő módon allergiás, hogy nemhogy a muglik számtalan bogyója nem sokat enyhít rajta, de még kedves jó édesanyja csodafőzete sem, ami pedig a penésztől jelentkező allergiáját se perc szünteti meg. Még jó, hogy nem a macskaszőrre allergiás mondjuk. Ciki is lenne, tekintve, hogy úgy amúgy hatalmas méretű macska animágus alakjában. Egyébként ami ezt az alakját illeti, na meg a parlagfűhöz kötődő viszonyát, ez is inkább kellemetlennek nevezhető, semmint nem létezőnek, ahogyan azt ő szeretné. Sajnos az élet nem kívánságműsor, mint ahogy azt már saját bőrén régen megtanulta, így ebben a pillanatban éppen akkorát tüsszent, hogy egyensúlyából kibillen egy leheletnyit. Szerencsére csak olyan mértékű az ingadozás, amitől még nem fog hasra esni, így méltóságát többé-kevésbé sikeresen megőrizve sétál át a vadőr veteményesén, hogy aztán emberi alakot öltsön. Az iskolába a bejárás nem ám olyan mindennapos "kedvem szottyant rá, hát megnézem, hol tanulhattam volna, ha itt tanultam volna" körséta, a birtokon pedig itt a vadőrnek hála még jelentősen kevesebb a parlagfű, mint amúgy más pontjain eme jó pár hektárnak. Ide is eltéved persze azért az a szerencsétlen allergén, mint ahogy mindenhová, ahol csak megfordul, mert búrában még sem létezhet, tetszik tudni, úgy légmentesen lezárva, mint valami fagyasztásra váró húsdarab, vagy mi tudja mi még, kénytelen elviselni, hogy folyik az orra és bedagad a szeme. Talárja alól kisebb terítőnyi méretű zsebkendőt varázsolva elő trombitálva fújja ki az orrát, hogy azt hinné az ember, még az animágus alakja is kisebb fajta indiai elefánt (ami valamivel kényelmesebben férne meg a porcelánboltban, mint nagyobb termetű afrikai fajtársa), aztán a zsebkendőt eltüntetve mellőzi a kézrázást inkább.
- Jó napot. Allergia, bocsádat... h... parlagfű, de szóval az eddigiek alapjád jól halad. A legközelebbi elektromos vihardál beg is próbálkozhat az átváltozással, ha készed áll rá. Készed áll rá? - kérdezi, igyekezve normálisan beszélni. Olyan, mintha megfázott volna nyár kellős közepén, ami nem lehetetlen, de hát azért mégis. Ráadásul ez normális esetben ilyenkorra már csak emlék, most viszont másfél hónapnyi késéssel kezdődött az egész, hogy aztán tovább legyen kellemetlen. Éljen.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 14. 08:31 | Link
Kedves Antal Nimród - muszájból - #outfit

Van az úgy, amikor azt hiszed, hogy mennyire királyul nézel ki; és végül is tényleg így is van. De amikor a hiper-szetted nem arra van kitalálva, hogy a minden vizes és latyakos területen mászkálj, akkor elgondolkodsz azon, hogy talán kicsit visszakéne venni a stilóból, nem? Na, igen, ez egy normális ember lenne, de sokszor meg kaptam már, hogyha divatról van szó, akkor nem vagyok normális. És láss csodát! Tényleg nem. Szóval a hiper-szettem, még így is tökéletes, attól elvonatkoztatva, hogy az erre felé vezető úton apró pöttyök a talajban jelzik, hogy megjöttem. A sarkam ennek nem örül, de szerintem simán megérte.
Egy hatalmas tüsszentés, majd orrfújás zavarja meg igen fontos gondolatmenetemet. Megilletődve tekintek fel, az előttem állóra, aki éppen akkor töszködi vissza talárjába a zsebkendőt. Alsó ajkamat beharapva próbálom nem szembe röhögni azt az embert, aki miatt elérhetem a célom. Egyelőre jól haladok, és minden erőmet összeszedve kapom el tekintetét, hogy válaszolhassak.
- Ugyan - mosolyodom el őszintén. - Tökéletesen haladok, kérem, és terveim szerint a következő viharnál megtörténik a dolog - nehezen fogom vissza az örömömet. Minden összetevő meg van, mindennap elmondom a varázsigét, mindennek sikerülnie kell, mert nem fér bele, hogy hibázzak. Nekem most nem. Kori és Jack Jack-féle esküvőt akar, tehát Korinak kell az animágia, és félek, ha én nem teszek le mindent az asztalra, ami csak tőlem telik, akkor be sem léphetek az esküvőre. Márpedig ezt nem engedhetem.
- Milyen buktatóim lehetnek? - ez A kérdés. Nem opció, hogy elbukok, de nem vagyok egy naiv tini, aki elhiszi, hogy neki minden elsőre megy, így fel kell készülnöm arra is, hogy félig bölény leszek. Jobb biztosra menni, és ha az ember ezt szeretné, akkor kérdeznie kell. Utána olvastam mindennek, mégis, azért ha egy olyan varázslótól hallod ezt, aki évek óta benne van, és oktatja is, akkor az csak biztosabb.
- És lehet tudok adni magának valamit az allergiára - szemeim összeszűkülnek, ahogy gondolkodom. - Na nem most, de majd valamikor felkeresem. Egy próbát megérhet, még ha csak enyhíti is - azt nem kell tudnia, hogy a szer, amit kapni fog, állatoknak lett kifejlesztve, de gerinces emlősöknek, szóval annyira nem nyúlhatok mellé a dologgal. Egy próbát megér, ráadásul nem hiszem, hogy lennének mellékhatásai, ha emberen próbáljuk ki. Emberkísérlet? Ugyan.
Hozzászólásai ebben a témában
Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár


KAN | mindig "kedves"
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 14. 21:16 | Link
Ophelia


Szenved, mint egy kutya. A parlagfű (na meg a falakon a bútorok mögött alattomosan szürkéllő-zöldülő penész) teljes mértékben hazavágja, már-már vállalhatatlan állapotba döntve ezzel, csak hát akármennyire szenved is, mégiscsak vannak diákjai, ez az időszak pedig ilyen. Legszívesebben elhúzna Alaszkába az eszkimók között kutatni kicsit az animágiát, viszont az eddiginél hosszabb szabadságra már aligha mehet, azt is éppen csak sikerült kihisztiznie. Mély levegőt vesz, enyhén szipákolva, mintha elérzékenyült volna ezen a válaszon, aztán kézfejével megdörzsöli orra hegyét. Viszket az is, meg a szeme is, nagyon. Orrát ide-oda mozgatja is vagy két egész pillanatig, aztán feladja, és nagyot szusszanva ismét megdörzsöli.
- Mhm - dünnyögi bólintva is mellé, ha már a lány ilyen magabiztos. Ő legalább mégiscsak nagykorú, kicsit másabb a felelőssége az egészben, ha ő rontja el, mint ha anno a Weiler gyereknek lett volna valami komolyabb baja például. Raadásul ő még csak nem is diák, hanem csak buzgón egyetemista, akinek éppen most jutott eszébe, mennyire is menő egy ilyen képesség, aztán még rá is ért elmondani naponta azt a négy szót ugyanabban az időpontban. Sőt még ki is bírta idáig. Feladták már ez páran, szóval ezt a kitartást azért tiszteli legalább.
- Ha deb teljesül midden feltétel, akkor a legjobb esetbed deb hat a bájital, de akár részleges átalakulás is... ami állandósulhat... láttab bár szabárfülű varázslót, beg balacorrút és csekevégyes dedevérszárgyút is... deb szép látvágy - dünnyög, majd zsebkendőjét előkotorva megtörli az orrát, mielőtt ismét nagyot tüsszentene. Ki is fújja elfordulva közben, aztán megvonja a vállát. - Küldök róla bajd déhágy érdekes tadulbágyt, ha érdeklik példák, de alapvetőed ezek a legfőbbek. Ugye egyszer se hagyta ki a varázsigét? És a bájital? Binded begvan hozzá? Baga szerezte be, ugye? - kérdezi még, majd legyint egyet az ajánlatra. - Bég a legerősebb bájital is épped csak csillapítja...
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 15. 19:36 | Link
Kedves Antal Nimród - muszájból - #outfit

Elnézve drága oktatómat egyáltalán nem lennék a helyébe. Én szerencsére teljesen kiestem ebből az allergia témából, felőlem aztán bármi jöhet a széllel, az esővel, a tudja a tököm mivel. És áldom is a jó eget, amiért engem ez nem talált meg se gyerekkoromban, se mostanában. Hogy sminkelne így az ember? A folytonos vízálló sminktől - ami ha tényleg tartós, még sminklemosóval is kínszenvedés leszedni -, tuti tönkremenni a gyönyörű szempillám, és semmiért nem kockáztatnám ezt meg.
- Aha - összeszűkülő szemmel vizslatom tanáromat. És nem azért, mert olyan érdekes lenne, hanem mert nagyon kell koncentrálnom arra, hogy megértsem, amit mondd. Kicsit olyan, mintha pakisztáni akcentussal beszélne, én meg nem tudok pakisztániul, és ha ez nem elég, néha még magyarul is elfelejtek, csak kell az a bor mennyiség. - Én azért reménykedem a legjobbakban - harapom be alsó ajkamat, mert éppen az egésszel kapcsolatos legnagyobb félelmemet taglaljuk vígan. Így is elég kényes téma, hogy miféle állat leszek - igen, még ennél is nagyobb -, aztán lehet, hogy fél-állat leszek. Túl sokat olvastam ennek utána, főleg a buktatóknak, de így, hogy Kedves is kimondta ezeket még jobban parázok az egésztől. Oldalra biccentett fejjel próbálok figyelni a kérdéshalomra, amit nekem intéznek. Mélyet sóhajtva állok neki beszélni.
- Természetesen érdekel, és előre köszönöm - bólintok is mellé egy aprót, miközben testsúlyomat másik lábra helyezem. - Nem hagytam ki, minden meg van, én szereztem be az összes hozzávalót - hadarom egy szuszra a válaszokat, mielőtt elfelejtem a kérdéseket is. Ha jobban belegondolok egyáltalán nem kéne aggódnom a varázslat működése miatt, mert mindent flottul csináltam, innen már csak ki kell várni a megfelelő időt és vihart. A sikertelen átváltozásokról szóló tanulmányok meg tényleg érdekesnek hangzanak, és addig is leköt valami.
- Azért én elküldöm, hogy legalább megpróbálja - mosolygok rá oktatómra, hogy tudja biztos nem hagyom ennyiben a dolgot. - Legrosszabb esetben is, nem fog tüsszögni két órát, szerintem ez jó ajánlat.
Hozzászólásai ebben a témában
Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár


KAN | mindig "kedves"
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 19. 20:44 | Link
Ophelia


Tudatában van ő annak, hogy nem kifejezetten érthető, csak hát ez a beszélgetés már jó előre egyeztetve lett, mint amolyan mérföldkő és az a legkevésbé sem volt beleszámítva, hogy kitör rajta az allergia. Igaz, éppen ezért nem is akarja sokáig húzni a dolgokat és egyszerűbbnek látja felajánlani, hogy küld néhány remek olvasmányt a témában, minthogy tovább prüszkölve igyekezzen elmagyarázni, mennyi gond származhat egy elrontott kísérletből, és utána még azt is részletezze, hány buktatója is lehet a dolognak. Ezúttal, ilyen érthetetlen fázisban maradna inkább annál, hogy egyikre is, másikra is a válasz röviden annyi, hogy sok. Tüsszent közben egy újabbat, hiába igyekszik nagyon elnyomni az egészet, ennek a pollennek nem lehet nemet mondani, nem igazán engedi, aztán meg újabb orrtörölgetést követően jut csak szóhoz.
- Dincsbit... és az jó, dagyon jó... - bólogat egy sort elismerően, majd újfent megvakargatja az orrát, merthogy nagyon tud ám az is viszketni, akárcsak a szeme, ami icipicit még könnyezik is pillanatnyilag, hogy egészen szép legyen az összkép. Megrázza aztán a fejét ismételten az ajánlatra.
- Áh, deb fontos... bajd átküldöb amúgy a vizsgafeltételeket is, beg hogy hol is kellede begjelennie az átalakulás begkísérléséhez. Valószídűleg itt a birtokod, bert vad pár diák is a csoportban... csak éppen öddek deb volt kötelező bejárdi, bint ahogy abban begegyeztünk. Szóval majd szábítson habarosan ety bagolyra - magyarázni próbálja még, mi van hátra. Igazából nem túl sok, sőt. Egyre kevesebb, aztán ő is hátradőlhet végre, amíg meg nem jelenik egy tucat újabb diák év elején, hogy ő is átalakulni szeretne. Vagy amíg fel nem mond, attól függ, melyik történik meg előbb.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:31 | Link
Kedves Antal Nimród - muszájból - #outfit

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi lesz akkor ha eljutok idáig. Mármint nem az allergiás tanárommal való konzultációig, hanem a vizsgáig. Azt hittem, hogy félvállról fogom venni, hogy kisujjból sikerülni fog, de ezek a határozott elképzelések kezdenek megdőlni, ahogy szóba jönnek a buktatók. Mert ugye, miért ne jönnének szóba? Nem mondom, hogy stresszelek, de azért de, úgyhogy engedjük el.
Figyelmesen emelem tekintetem oktatómra, aki megint visszautasítja az allergia elleni készítmény ajánlatát, így vállat vonva lemondok róla, és egy rendben kíséretében figyelek még feszesebben a szavakra, amik elhagyják a száját, már ha ez lehetséges. Szóval várjak egy bagolyra, ami hozza a szükséges információkat a vizsgára. Gyomrom öklömnyire szűkül, ahogy elképzelem a vizsga napját, és mint, amikor idejártam készülök a vizsgára. Istenem, tényleg, mintha csak ismét tizenhat lennék és készülnék a vizsgáimra, nehogy csalódást okozzak. Annyi a különbség, hogyha itt nem jön össze a dolog, akkor nagyon csúnyán hoppon maradok fél-bölényként, nem pedig "csak" megbukok. Ha Kori itt lenne, tuti lebaszna amiért ilyenek járnak a fejemben, és kezdem azt hinni, hogy az ő fejében meg sem fordult az az eshetőség, hogy elbukhatunk.
- Okééééka - biccentek egyet Kedves felé. - Akkor várom a baglyát. Van még valami, amit tudnom kellene? - biccentem oldalra kissé a fejemet, és dobom hátra vállam fölött hajamat.
Hozzászólásai ebben a témában
Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár


KAN | mindig "kedves"
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 19. 22:11 | Link
Ophelia


Ezúttal épp, hogy mondandója végére ér, a végét kicsit még el is sieti, máris szép kis roham tör rá, hogy egyszerre vagy ötöt is tüsszent sorban. Éppen sikerült azért még orra elé tartani a zsebkendőt, mert szerencsére nem pakolta el olyan kényelmesen a zsebébe, mint előbb, aztán trombitál egy sort, majd még törölget párat orra egyre inkább vöröslő hegyén.
- Deb rémlik... vagyis hát... de deb. Azt bár bondtab, hogy a csoporttal fog vizsgázdi, úgyhoty az deb új inforbáció... szóval dincs más. Van bég esetleg kérdése? - kérdezi meg már csak jómodorból is, pedig legszívesebben már ismét macska bőrébe bújva menekülne innen egyenesen haza, ahol ismét megnyugodhat a kis majdhogynem steril környezetében. Igaz, tüsszent ott is néhányat, elvégre mégsem légmentes burok az sem, de jóval parlagfűmentesebb, mint a birtok eme, parlagfűtől elvileg javarészt mentes zuga. Csak hát a szél ugye, azt mégsem lehet kikapcsolni. Na mindegy. Megdörzsöli a szemét, aztán nehezére esik abbahagyni.
- Ha sebbi, akkor a viszodt látásra. A baglyot pedig küldöb habarosad - dunnyogja még, majd ha tényleg nincs semmi további kérdés vagy éppen kérés, akkor ő már egy szempillantással később sehol sincs, helyében viszont ott egy hatalmas kandúr, amely némi fejrángás közepette hatalmasat tüsszent. Azzal a lendülettel ugrik fel aztán, hogy eltűnjön a bokrok alján és meg se álljon a birtok határáig, ahonnan végül hazahoppanálhat otthona kényelmébe és nyugalmába.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 22:46 | Link
Türelmesen és figyelmesen bólogatva hallgatom ismét tanáromat. Csoportos vizsga? Nekem ez teljesen kimaradt az életemből, de lehet csak a feledékenységem okán. Valószínűleg, mert az utóbbi időben nem voltam a toppon, így nem lenne meglepő, ha az információ említve lett volna, én pedig simán elengedtem a dolgot. Valahogy a rezervátumban történtek sokkal jobban foglalkoztatták a fantáziámat, mint az animágia. Ha nincs Kori, akkor valószínűleg még mindig az elején tartanék. A nő nem elég, hogy magát is motiválta, de még engem is, pedig szerintem nem állt szándékába.
Révedezésemből a tüsszentés-sorozat ébreszt fel, sajnálkozó pillantással méregetem tanáromat. Annyira boldog vagyok mindig, hogy én ebből kimaradtam. De komolyan, mennyire szenvedés lehet így létezni, körülbelül sehova nem mehetnél, mert mindenhol kísértenek a pollenek te meg levegőért kapkodsz. Biztos vagyok abban, hogy irigykedve bámulnám az olyanokat, akik nem szenvednek tőle, és elküldeném őket a pokolba, amiért ők kapnak levegőt, de ez a szarság még attól is megfoszt, pedig nem elhanyagolható dolog az életben maradáshoz.
- Nincs kérdésem - rázom meg a fejem határozottan. - Viszontlátásra Kedves bá'! - integet a macska fenekének, mint egy elmebeteg, és lehetséges, hogy úgy is nézek ki, mert a vigyor levakarhatatlan az arcomról. Boldogan - mondanám, hogy ugrálva, de na, a magas sarok - indulok el visszafelé, onnan amerről jöttem, amikor a macska egész alakja eltűnik a bokrok aljában. Sínen vagyok, és innentől már csak felfelé vezet minden. Nem lehet opció a hibázás.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék