Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Levegőre vágytam. Mióta a kastélyban lakunk T-rex-szel, az élet minden, csak nem egyszerű. Szobatársak, akarva vagy akaratlanul cseverésző háztársak, kotnyeles évfolyamtársak, fura szaktársak. Érdekesek mind, nem mondom, hogy nem, de nikotin és egy kis gondolkodás nélkül nehéz túlélni köztük, ezért is kerültem minél távolabba zsivajtól és a zárt falaktól. Hozzászoktam az elmúlt pár évben, hogy akkor és oda megyek, ahova akarok, hogy a falak csak támaszok, nem akadályok. Most mégis kicsit fura az egész, már az alapképzésem alatt se voltam annyira oda a végén a túl sok ripacsért, ebbe a suliba is jutott sajna elég. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt kevésbé drámaian, mint a sóhajom a Vadőrlak hátuljánál lévő lépcsőre ültem volna. Kicsit turkáltam a táskámban, vigyázva a fényképezőgépemre és a törékenyebb dolgokra benne, mire meglett a kis fém tartó meg az öngyújtóm. Kivettem egy fehér rudacskát, a szűrő alatt elpattintottam a mentolos golyócskát, majd meggyújtottam minden gond nélkül. Az első füstfelhővel együtt szállt ki belőlem a görcs, marha idegesítő, hogy idáig ki kell totyogni az embernek ezért, és itt sem biztos, hogy kellene. Én megpróbáltam szabálykövető lenni, esküszöm, ettől még vannak balesetek, de itt legalább senki nem piszkál érte. Nem mintha a feszültség csak ebből adódna.
A tekintetem a távolabbi fára siklott, amihez a pórázt erősítettem, elég hosszan meghagyva. Az állatvédők most biztos nem lennének rám túl büszkék, de nem ismerik T-rexet. Egyszer lássa meg a menekülési utat és órákig nem látom. Egyszer majd csak azt veszem észre, hogy tojások kerültek a szekrényembe aztán nagycsaládos lett. Na, ilyet nem játszunk, túl fiatal vagyok nagymamának. Összehúztam magamon a széldzsekim, ahogy kuporogtam dúdolgatva. Annak ellenére, mennyire elhanyagolt néhány pontja itt az erdő kezdetének, elég szép hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=708718#post708718][b]Daisy Blue Berry - 2017.11.22. 15:53[/b][/url]

Levegőre vágytam. Mióta a kastélyban lakunk T-rex-szel, az élet minden, csak nem egyszerű. Szobatársak, akarva vagy akaratlanul cseverésző háztársak, kotnyeles évfolyamtársak, fura szaktársak. Érdekesek mind, nem mondom, hogy nem, de nikotin és egy kis gondolkodás nélkül nehéz túlélni köztük, ezért is kerültem minél távolabba zsivajtól és a zárt falaktól. Hozzászoktam az elmúlt pár évben, hogy akkor és oda megyek, ahova akarok, hogy a falak csak támaszok, nem akadályok. Most mégis kicsit fura az egész, már az alapképzésem alatt se voltam annyira oda a végén a túl sok ripacsért, ebbe a suliba is jutott sajna elég. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt kevésbé drámaian, mint a sóhajom a Vadőrlak hátuljánál lévő lépcsőre ültem volna. Kicsit turkáltam a táskámban, vigyázva a fényképezőgépemre és a törékenyebb dolgokra benne, mire meglett a kis fém tartó meg az öngyújtóm. Kivettem egy fehér rudacskát, a szűrő alatt elpattintottam a mentolos golyócskát, majd meggyújtottam minden gond nélkül. Az első füstfelhővel együtt szállt ki belőlem a görcs, marha idegesítő, hogy idáig ki kell totyogni az embernek ezért, és itt sem biztos, hogy kellene. Én megpróbáltam szabálykövető lenni, esküszöm, ettől még vannak balesetek, de itt legalább senki nem piszkál érte. Nem mintha a feszültség csak ebből adódna.
A tekintetem a távolabbi fára siklott, amihez a pórázt erősítettem, elég hosszan meghagyva. Az állatvédők most biztos nem lennének rám túl büszkék, de nem ismerik T-rexet. Egyszer lássa meg a menekülési utat és órákig nem látom. Egyszer majd csak azt veszem észre, hogy tojások kerültek a szekrényembe aztán nagycsaládos lett. Na, ilyet nem játszunk, túl fiatal vagyok nagymamának. Összehúztam magamon a széldzsekim, ahogy kuporogtam dúdolgatva. Annak ellenére, mennyire elhanyagolt néhány pontja itt az erdő kezdetének, elég szép hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=708727#post708727][b]Leon Tim Wolf - 2017.11.22. 18:41[/b][/url]

Már az óráin is nehezen bírta kihúzni az időt, a keze szüntelenül járt, dobolt az asztalon, vagy éppen csak a térdén, ha leszúrták, hogy ne zajoljon már. A térde szintén remegett, fészkelődött, mintha egy szöges székre kényszerítették volna. Szóval amint elszabadult, a szobája felé zakatolt, képtelen volt rá, hogy megtorpanjon akár egy pillanatra is.
Odafent ismét a derekáig elmerült a kofferjében, odébb tolva mindent, ami hasztalan, legyen az teáskanna, süteményes tepsi, kakaópor, egy fél cserép föld, némi ruhanemű, neki csak a porszívó kellett. Ennek pedig hosszú története volt. Már hetek óta minden délutánt lent töltött a vadőrlaknál, és ahogy egyre több levél hullott, ő úgy lett egyre idegesebb. Akárki is lakta azt a házat, nem vette rá a fáradtságot, hogy kimenjen és összeseperje a leveleket.
Így hősünk, ingét magára kanyarítva sétált ismét végig a kastélyon, ezúttal jóval több tekintetet magára vonva. A porszívó hangos surrogással csúszott utána, mint valami jó háziállat, fejtörést okozva ezzel, főleg az aranyvérű mágusoknak. Bamm, bamm, bamm. Hangzott a gép durrogása, ahogyan Tim levontatta a lépcsőn, vissza se nézve.
Mikor a vadőrlakhoz ért, még nem volt ott senki. Így hát a kis házikót megkerülve támasztotta le a szerkezetet. Volt itt egy cserepes növény, aminek a napokba utána nézett, tudta, hogy virágoznia kéne, mégsem történt vele semmi. Csenevész egy kóró volt, leginkább, mint ami szeretné, ha meggyilkolnák. Talán egy vagy két centi látszott ki a cserépből. Szóval Tim apró szusszanást követően törökülésbe hajtogatta amúgy is kusza termetét, a csarab cserepét pedig az ölébe vette. Mély levegőt véve, kissé fájdalmas arccal meredt rá, mielőtt a jobb kezének ujjbegyeit a virágföldbe mélyesztette volna. Aggódott amiatt, hogy mi van, ha megint nem tudja kontrollálni a képességét és megöli szegény virágot. Végül pár lélegzetvételt követően sikerült arra összpontosítania, hogy a növény fejlődjön, nőjön. Még a szemét is lecsukta egy pár pillanatra, így összpontosítva a feladatra, reménykedve a legjobbakban. Kicsit hezitált is, mikor a kezét elvéve ki kellett nyitnia a szemét.
Feltápászkodva nézte egy pár pillanatig a már sokkal jobb állapotban lévő növényt, majd egy ásítást elnyomva intett még egy aprót a növénykének. Az pedig visszaintett neki egy hosszabb hajtásával lelkesen. Leon elmosolyodott, mielőtt a porszívóját ismét magával vonszolva vissza indult a vadőrlak elé. Legalább négyszer körbepillantott, minden rendben van-e, nem követi-e semmi, talán így lehet, hogy majdnem hasra esett az ott ücsörgő lány lábában. Azonnal felkapta a fejét, szinte rémülten meredve a nőre, hiszen biztos volt benne, hogy ő nemrég még nem volt itt.
- Te... te! Te Blau vagy! - tört rá hirtelen a felismerés, el is felejtette, hogy mutogatni csúnya dolog, de aztán újabb revelációban volt része és forogva kezdte kapkodni a fejét. - Veled van a majdnem kacsa is? Mit csinálsz itt egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=708765#post708765][b]Daisy Blue Berry - 2017.11.22. 22:56[/b][/url]

Már majdnem hogy idilli kép állt össze előttem, ahogy egészen a fák és bokrok sűrűjébe feledkeztem, amik hiába tűntek lassan egész kopárnak, a színeik magával ragadták az embert. T-rex jókisfiú módjára a csőrével egy bokor tövében kopogott, így rá sem lehetett panaszom. Nagyot szívtam a bal kezemben pihenő szálba, majd a lábaim előre nyújtóztatva szorítottam magamhoz a kabátom, ahogy felfelé kifújtam az óvatosan oszló füstöt. Lehet a természetnek lenne ehhez pár szava, de mivel nincs és néma gyereknek anyja se érti a szavát, én csak csücsültem ott kényelmesen élvezve a szabad levegőt és helyet. Azt hiszem másodjára jártam itt, de se akkor, se most nem igazán néztem körül, egyenest érkeztem ehhez a lépcsőhöz és az erdőre néző kilátásához. Nem nagyon volt itt zajos, így egy darabig nem is gyanakodtam, a zörejeket betudtam a totyogó mozgásainak, akkor is, ha nem volt túl közel, nem igazán éreztem magam életveszélyben. Ez egy iskola mellett van, csak nem ugrik rám holmi óriáscsiga a nukleáris nyálával. Tévedtem. Na, nem a nyálkás lényben, ő tényleg nem jött, hanem abban, hogy a zajolást a kis drágám okozná. A lábamba akadó láb volt a legárulkodóbb, de éppen annyira bambultam, hogy csak tized másodpercekkel előtte vettem észre, így elhúzni volt csak valamennyire időm, sok másra nem. Szerencsétlent telibe fújtam füsttel, mikor előre dőlni készült a megbotláskor.
- Én? Én, iiigen, te meg a sárga inges. Várj, ne segíts - emeltem fel a jobbom szívva egy utolsó előttit a kis csikkbe, majd ráncolva a homlokom vigyorodtam el. - Timtim.
A megállapításom bizonyosan helytálló, bár inkább arcra és külsőre, mintsem nevekre szoktam emlékezni, szakmai ártalom. Bárkiről megmondom, hogy mit rendelt nálam, ha dolgoztam, vagy milyen ruhában volt, de nevek, eh, az nem igazán az én asztalom.
- T-rex ki van kötve ott, nem messze, integess - mutattam a kicsike felé boldogan, majd az utolsó után elnyomtam a csikket, és igen környezettudatosan egy papírdobozba tettem a táskámba, majd kidobom a kukába később. A kérdésére elsőre csak nemtörődöm módon legyintettem, hogy hát semmi lényegeset, de aztán végül feleltem is felfelé nézve rá. Eddig is feltűnt, hogy nem túl alacsony, de innen ülve most tényleg úgy éreztem magam, mint valami katica egy teherautó alatt. Semmi sértés, csak fura volt. - Levegőzünk, szép ez a hely, bár kicsit olyan rendetlen. Azt hittem elsüllyedünk abba a levélkupacba… és te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=709466#post709466][b]Leon Tim Wolf - 2017.12.06. 13:01[/b][/url]

Az, hogy ez eső nem esett, igen jó hatással volt Leon lelkivilágára. Általában nem kezelte valami jól, mikor víz folyt az égből, ha tehette, ki sem mozdult, mert mindig elázott és már a ruhái sem néztek ki olyan jól, mint előtte, mikor még a szekrényből vette elő őket. Jobb esetben, mert a német nem igazán volt rendezett. A cuccai néha ellepték a padlót a szobájában, ő meg a közepén feküdt, mint egy gigászi tengericsillag és kalimpált a végtagjaival, lenyomatot hagyva a kupacban.
A kis növénykével kötött barátságot megpecsételvén visszaintegetett, majd a porszívóját ismét magához szólítva indult kisebb-nagyobb recsegéssel az útjára. Talán illene jobban a lába elé figyelnie, ez egy nagyon jó megoldás lenne a problémáira, de az esetek nagy többségében nem sikerült neki. Volt már olyan, hogy festett - nem, soha nem volt benne túl ügyes, legfeljebb absztrakt művekben -, majd másfél óra múlva, saját magától halálra rémülve átszabta a vásznat maga alatt. Ott volt egy kacsa, szerinte minden épeszű ember a menekülést választotta volna.
- Is, mondhatnjuk - még majdnem a nyelvére is harapott a pár pillanatig tartó hallgatás után, ami során ismét megpróbált a magyarra hangolódni. A gondolkodás nem ment neki ezen a furcsa nyelven, ami annyira más tudott lenni, mint amit egész gyerekkorában beszélt.
- Kiderült már, hogy-e kacsa? - forgolódott körbe, sokkal vehemensebben, mint kellett volna, mielőtt megpillantotta volna a sárga tipegőst a fához kötve. A lány is hasonló célból érkezett, mint ő. Már, hogy a levegőzés és a hely miatt, nem azért, hogy valakivel beszélgessen.
- Kicsit rendetlen? Tegnap elvesztem abban a kupacban, szanamegszét is tele van vele mindene - rázta meg a fejét elkeseredetten, fel is emelve a porszívó csövét, hogy mutassa, miért is jött. - Hoztam a szövetséges fúvómasinát is. Szívó. Mindegy. Felszámolom a káoszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=709555#post709555][b]Daisy Blue Berry - 2017.12.09. 15:30[/b][/url]

Mondanám, hogy jobb időre számítottam ma, de akkor hazudnék. Lassan vége az ősznek, csoda, hogy a hó nem köszönt még be, hogy helóka, itt vagyok. Nem ismertem mondjuk eléggé ennek az országnak a dolgait, de abban biztos voltam, ez így lesz, meg olvastam is. Lassan gomolygott előttem a hidegebb idő és a cigaretta okozta párás füstfelhőcske, ahogy egész nyugis volt itt minden. Már addig, amíg majdnem rám nem zakózott a srác. Idő kérdése volt, hogy felderengjen a neve, mert azért figyeltem, hogy ezekkel se maradozzak el, de azért nem mindenkié ragad bent a fejemben, véges a kapacitás.
- Kacsa? Mármint T-rex? Ami azt illeti, inkább kecske, csak törpenövésű - közöltem teljesen magabiztosan, ahogy meredtem a sárgás pacára, amint távolodott érdekességeket keresve az ellenkező irányban. Az előbbi kijelentésemhez meg szent meggyőződésem volt, amit nem is hagytam homályban. Múlt hétvégén meló után házibuli volt a pub fölött, benéztem kicsit, hát jött ő is, ott - halottam mekegni… én már nem hiszem el neki, hogy csak egy totyogós.
Meg kell hagyni, hogy hiába méregetem a kicsikét, nem sok értelmét látom néhány dolognak, ellenben azt sem értem, miért ilyen furcsa Tim. De legalább abban egyetértünk, hogy erre a helyre ráférne egy renoválás.
- Iiigen nem csodálom, kupis - bólintottam párat, ahogy kisebb pakolászás után bezártam a táskám és felkeltem. Megigazgattam a sapim meg leporoltam a fenekem, mielőtt jobban szemügyre vettem volna… azt a fújószívó valamit.
- És ez… használ majd a helynek? - kérdeztem kétkedően kicsit. Közben persze nem tudtam túllépni a korábbiakon teljesen. Ez a kacsa dolog szerencsétlennél eléggé beakadt, már legutóbb is éreztem, én meg elég indiszkrét vagyok. - Különben, miért fontos ez a kacsa-dolog?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=709689#post709689][b]Leon Tim Wolf - 2017.12.13. 03:00[/b][/url]

Külső szemlélő számára nem tűnhet zökkenőmentesnek a kettejük kommunikációja, sőt, megesett már, hogy elbeszéltek egymás mellett, de az ilyesmi néha bele kell, hogy férjen az ember idejébe. A lányka sosem figyelt biológia órán, igazából az is lehet, hogy nem is tanulta, vagy azóta mosódtak össze a definíciók az agyában, de annyi biztos volt, hogy nincs tisztában a házikedvence titkos életével. Nem mintha annyira zárkózott lett volna a sárga tollas, de nem hápogott el mindent. Timet egyre inkább összezavarta ez az egész, az agyában hangosan zötyögtek a fogaskerekek, de nem állt össze, hogy lehet egy kacsa jellegű, T-rex nevezetű jószág kecske. Abba már bele se mert gondolni, mi is az a kecske valójában.
- Hogy néz ki egy ilyen köcske? - Nem gúnyolódott, Tim amúgy kissé mély hangjába most éppen őszinte zavarodottság hallatszott. Nem szeretett butább lenni a többieknél és most megint úgy érezte, lemaradt valamiről. Hiszen a kis T az ellenkező irányba rohant el, a lány pedig olyan tudás birtokában volt, ami magabiztossá tette és, aminek Tim híján volt. Nem ez az első alkalom, hogy a német lemaradt. - Mekegett?
A kupacok azonban makacsul lustálkodtak továbbra is a vadőrlak teljes környékén, mondhatnánk, hogy levelük se rezdült a jó ügy érdekében. Totális közömbösséget mutattak a német és a porszívó felé, de mit is tettek volna? Hisz csak száraz növényi maradványok voltak.
- Nem tudom. Anyámék sokszor használták, de sose értettem hozzá. Néha a lakásban működött. Nem mindiges. - A heves fejrázástól az aranyszőke hajtincsek össze-vissza csapkodtak, összességében kicsit kínosan is érezte magát a kék előtt. A lány is lassan talpra szökkent, a táskája tartalmára gondosan ügyelve, majd górcső alá vette a mugli szerkezetet. Nem igazán hitt a működésében, nem is volt rá oka, lehet, hogy sosem látott ilyet. De Tim összességében hitt a dologban.
- Ez... én. - A fiú ujjai idegesen kezdték babrálni a fém csövet a kezében, miközben a tekintetét erősen a talajon zizegő levélre függesztette. Hirtelen dalokat tudott volna írni az időjárásról, mindenféle megerőltetés nélkül. Aztán elhatározta magát. Beszél vele. A tekintete gyorsan járta körbe a kopár, kihalt környéket, mielőtt hangos suhogás keretében tett volna egy lépést a lány felé. Fontosnak érezte, hogy más ne hallja. - Tudod,
szerintem figyelnek engem. Irtózom tőlük. Bárhol ott lehetnek!
A gondolattól is hatalmas gombóc keletkezett a navinés torkában, ismét körbe járatva a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=709715#post709715][b]Daisy Blue Berry - 2017.12.13. 17:18[/b][/url]

Az abszurd dolgokat valahogy mindig éltem, olykor mondták, hogy el vagyok varázsolva, de ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Más dolgok foglalkoztatnak, másban vagyok kiemelkedő és egészen máshonnan nézem a világot. Sokszor csak a fényképezőgépen át. Pont ezért lehet az is, hogy amit  a két szememmel láttam, lehet nem túl tiszta pillanatban, úgy égett az elmémbe, mint másnak élete filmjének főklisés jelenete. A kérdésre viszont csak felvonta a szemöldököm, aztán picit elhajolva néztem a srác mögé, hogy jobban megnézzem T-rexet.
- Kicsi és mekeg. Meeekmeeek - imitáltam neki a hangot rá meredve szinte szemrebbenés nélkül. Én tökre komolyan gondoltam, bár ez normális embereknél igen vicces lehetett volna. Szerettem T-rexet kacsaként, dínóként, kecskeként, meg néha zenegépként is, mikor éppen a Despacitot hápogta nekem. Közben az újabb megerősítés kérésére csak bólintottam nagyokat, bár előfordulhat, hogy csak hápogni akart, miközben megakadt a kukorica a torkocskájában és a hápból előbb máp majd mep majd mek lett. Lehetséges ez is.
Miközben nagyban méregettem a kis totyogót, azt is jobban megnéztem, milyen rendetlenül heverő egy terület ez. Nem csak a levelek, de a felhalmozódott ágak, kavicsok, elszáradt termések is olyanok voltak, amik nem festettek valami jól.
- Áhhá, hát, ha azt mondod, egy próbát biztos megér - rántottam meg a vállam, hiszen akár igaza is lehet. Nem volt még közöm ilyen fúvószívó akármihez, azt sem igazán értettem, hátul minek lóg belőle a zsinór, de bizonyosan oka volt. Lehet azzal lehet húzni? Fene tudja. Ahogy azt is, mi ez a nagy kacsa-izgalom most már másodjára a fiúnál. Próbáltam én rájönni, azt hitem elsőre a vércukra miatt volt más a kacsácskámmal, de most se kevésbé tette ezt.
- Te… - mondtam, mintha kisegíteném, én se voltam mindig ász, főleg, ha más nyelven kell motyorognom, de azt hiszem itt nem ez lehetett a gond. Mikor közelebb jött kicsit zavartan piszkáltam a cipőmmel a földet, hiszen csak ketten voltunk, ki hallaná, ha olyan nagy titok? Idáig még T-rex se hall el.
- Figyelnek? Többen? De… ezt nem egészen értem azt hiszem. Félsz tőlük? De hát nem bántanak! Vagyis, gondolom mind csak nem, nem találkoztam még a világon az összessel, de engem egy se csípharapkóstolt meg - magyaráztam neki, aztán látva, hogy nem túl bizalomgerjesztően nézelődik kicsit oldalra döntve a fejem gondolkodtam el, aztán a vállára emelve a kezét simogattam meg, vagy ütögettem, nem igazán tudom a mozdulatot, általában nem tapogatom random az embereket.
- Nyugi, mi ketten vagyunk, ha lennének itt ilyen bajosak, úgyis elijednek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=711988#post711988][b]Leon Tim Wolf - 2018.01.16. 14:45[/b][/url]

Tim sosem látott még kecskét, vagy ha mégis, akkor valaki félretájékoztatta a nevével kapcsolatban. Szóval Capra aegagrus hircus-t már sokat látott, főleg állatkertekben, de olyan rendes, élő kecskét még sosem. Talán ezért nem akadt fent azon, mikor Daisy közölte vele, hogy mekegősek és hogy T-rex is az.
- Majd egyszer megnézem közelebbről is a kecskédet, de most dolgom van - szegezte a pillantását az előtte heverő porszívóra.
Őt zavarta a rendetlenség a vadőrlak környékén. Arról nem is beszélve, hogy okosabb, Leon pillanatai egyikében még az is felmerült benne, hogy mi lesz, ha egyszer rágyújt itt a környéken, leejti a cigarettáját, majd az egész környék lángba borul. Egy kacsa egészen biztosan rosszallóan nevetne a ház tetejéről, gonoszan összehúzva a szemeit, mielőtt szárnyra kapva tovább röppenne az éjszakába.
Tim nem szívesen beszélt a problémáiról a kacsákkal kapcsolatban, sokan kinevették már érte, sőt, egy ismerőse megpróbálta már elküldeni egy agyturkászhoz is ezzel. Kapott egy egész doboz vicces bogyót rá, de elég hamar elfogytak és az orvos egy héttel később már nem akart neki újabb két hónapos receptet adni. Ő ezt nem értette.
- Nem tudom, pontosan hányan, lehet, hogy csak egy, de nagyon sokszor érzem úgy, hogy figyelnek. Berlinben a parkban rajta is kaptam egyszer egyet. Nem tudom kinek szállítanak infókat, de veszélyesek! - kezdte az ujjait tördelni, amik hangos pattogással engedték ki a gázbuborékokat a meggyötört ízületeiből. Össze is rezzent az érintéstől, amivel Blue a karjához ért, de aztán kissé butácskán el is mosolyodott, a fejét kissé lehajtva. A pár tincse rakoncátlanul előreszökött, amit el is tűrt egy suta mozdulattal, ahogy csillogó szemekkel figyelte Bluet.
- Nem félek, tudom, hogy ketten elbánnánk velük. Csak figyelj, nehogy hátulról lerohanhassanak míg én szívófújóakármizem a leveleket! - kérte, majd egy gyors fordulattal a levélkupacnak rontott. A porszívó elektromosság hiányában ugyan nem működött, de nagyjából eltolta maga elől a "szemetet", Wolf ezt pedig haladásnak élte meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=712005#post712005][b]Daisy Blue Berry - 2018.01.16. 17:14[/b][/url]

Egyszer megnézi a kecskémet? Szerintem elég bután meredtem rá, és közel sem a furi gépe miatt. Azt igazából elengedtem eléggé hamar, márhogy a gondolkodást ezen. Kivártam, még ő meséli el, mik is vele a tervei. Az mondjuk elég jó dolognak tűnt, hogy Leon… vagy Tim, de ilyen elhívatott abban, hogy mit is akar éppen csinálni. Én ehhez sokszor lustának érzem magam, nem a világ legjobb tulajdonsága. Bár az se, hogy valaki ilyen rendezetlenül és elhagyatottan éljen a világban, elég rosszul festett a környék, legalább összegereblyézhette volna, aki itt lakik, de mondjuk mióta ide járok, sosem láttam senkit kijönni.
Lehet ez is csak egy olyan ház, ami belül igazából üres, esetleg tele van, de csak lommal. Egészen kíváncsi lettem már még el is pillantottam az ajtó felé, de aztán inkább a fiúra figyeltem. A kacsás aggodalmai elég bajos dolognak hangoztak, de nem néztem én rossz szemmel rá ezért.
- Úgy hangzik, mintha a KGB kacsákkal hallgatná le az embert - meredtem rá bután, a történelmi ismereteim ugyan néha elkalandozok és felszínesek ezek, ezt viszont eléggé így láttam éppen. Még bólintottam is magamnak a meglátásomra, amit lehet úgy vett az ő mondandójára teszem, de nem is számított. Próbáltam valami kedves gesztust elkövetni, de eléggé esetlenül tartottam a kezem a vállán. Amúgy is magas volt, hiába álltam én még a lépcsőn. Azért megsimogattama  vállát, mielőtt visszahúztam volna a kezem és a sárga dzseki zsebébe nem csúsztattam.
- Ühm… legyek az őrszem? Hát az azt hiszem menni fog - mondtam neki kicsit forogva a kezeim a zsebeimben lóbálva, aztán leugrottam arról a lépcsőfokról és követtem őt az útján, bár kicsit megvakartam a sapimon át a buksim, mi is történik pontosan, de hát ez tök belefér. Az mondjuk fura se volt, amit csinál, csak ezzel a porszívófújóval nem tudtam mit kezdeni. Hogy került ez itt hozzá?
- Amúgy ilyet csináltál már máskor is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=714792#post714792][b]Leon Tim Wolf - 2018.02.22. 19:39[/b][/url]

Blue számára furcsa volt Tim elképzelése, de ő ebben élt már évek óta. Még egészen fiatal volt, mikor először meglátta a kacsát egy pad mögött rejtőzni. Éppen élelmet keresett magának, az előtte ott ülő néni pedig bőséges morzsatengert hagyott maga után, de Leon megesküdött volna rá, hogy az a kacsa őt figyeli. Ez pedig azóta is kísértette az életét, szünetlenül.
- Kgmé? - kérdezte meg Leon, még mindig értelmetlen arcot vágva, mert nem tudta, miről van szó. Nagyon nem volt egyszerű Leon számára más embereket megérteni néha. A lány zsebre vágta a kezét, miután nagy nehezen megsimogatta a magasabb vállát.
- Biztosan? Nehéz feladat! Mindent látni kell! - csapkodott egy kicsit a levegőben a fiú, mintha egy óriási moszkítót szeretett volna jobb álomra szenderíteni, lehetőleg az örökkévalóság legmélyére. Tim így már sokkal nyugodtabb volt, mert ugye anno is azért verődtek az emberek hordákba, hogy túléljenek a pusztában. Ő is ezért volt éppen egy helyen Blueaval, beszélgettek is, már amennyire.
- Igen, többször is, de itt még nem. Látszik is a környezeten! - csattant fel, mert rettenetesen idegesítette, hogy a környéken minden tele volt levelekkel és el sem tudta képzelni, hány ezer kacsa rejtőzhet itt. De már nekiálltak, mint a Rakéta csapat, csak macska nélkül és remélhetően több sikerrel.