Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821210#post821210][b]Fekete Nonó - 2020.11.14. 14:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821270#post821270][b]Angelica Black Wing - 2020.11.15. 10:38[/b][/url]

Nonó

Vajon ő is egy kalandvágyó diák? Vagy csak nem tud aludni? Kérdezem magamtól, miközben figyelem a lány mozdulatait. Amikor lerakja a kolbász darabkát, elmosolyodok magamban. Nem szeretném megbántani azzal, hogy nem veszem el, de ugyanakkor nem igazán kívánom a mostanra bizonyára összenyomódott, földes kolbászt. Végtére is sikerül kitalálnom a megoldást.
 Lassan odamegyek ahova a diák lehelyezte az “ajándékot”. Közben azért fel-fel pillantok rá, nem tudhatom biztosan, hogy vannak-e hátsószándékai. Mivel azonban teljesen biztonságosnak látom a helyzetet, óvatosan csőrömbe veszem a darabkát, megbillentem a farktollaimat köszönetképpen, majd felrepülök. Megkerülöm a vadőrlakot, hogy pont a túloldalán legyek mint a lány, és leszállok. A kolbászdarabkát leteszem, abban reménykedve, hogy egy másik jószág még örömét leli benne, utána pedig deanimálok.
 Most nem voltam annyira körültekintő, mint amikor kijöttem, úgyhogy amennyiben a lány követett, még láthatta, ahogyan átváltozok emberré.
 Újra megkerülöm az épületet, és ráköszönök a lányra.
 - Szép reggelt! Úgy látom nem én vagyok az egyetlen korán kelő. - Barátságos mosollyal megyek közelebb hozzá, és reménykedem benne, hogy nem hozom rá a frászt.
 - Angelica vagyok, elsős mestertanonc és levitás. Nem ijesztettelek meg, ugye? - Utolsó mondatom közben érdeklődve fürkészem a lány arcát. Szarka alakban nem sokat láttam belőle, most viszont szinte biztos vagyok benne, hogy nem lehet másodikosnál idősebb.
 Egy ilyen fiatal diák viszont mit keres szinte hajnalban az erdő közelében? Ez a kérdés az én számból elég érdekesen hangozhat, mivel szinte minden évemben megpróbáltam bejutni, vagy legalábbis a közelében lenni. Ettől függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy az előttem álló lány is az erdőt szerette volna meglátogatni. Az is lehet, hogy csak a friss levegő vonzotta. Egyelőre nem kérdezem meg tőle, hagyom, hogy elmondja, ha szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821285#post821285][b]Fekete Nonó - 2020.11.15. 12:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821401#post821401][b]Angelica Black Wing - 2020.11.16. 17:43[/b][/url]

Nonó

 Beletelik egy teljes percbe, mire sikerül kibogozni a lány mondatait. Ilyen korán reggel hogyan tud valaki ennyit beszélni?
 Egy bólintással nyugtázom, hogy Nonó nem az ijedős fajtából való, és egy mosoly is kúszik az arcomra, de a következő mondatára el is tűnik. Legközelebb tényleg körül kell néznem! Szerencsére nem kell azonnal válaszolnom, mert érkezik a következő kérdés, amit ismét meg kell mosolyognom. Kissé átgondolom, hogyan mondjam el neki, majd végül megpróbálom a legegyszerűbben.
 - Neeem, nem aludtam szarkaként. Egy kicsit talán hideg lett volna ahhoz. - mondom kicsit kuncogva. - Csak épp úgy gondoltam, szép az idő egy kis sétarepülésre. - A szó ezennel új értelmet nyert.
 - Egyébként azért tudtam szarkává változni, mert animágus vagyok. Hónapokig készültem rá, és végül sikerült. - Nem tudom, mennyire világos, de azért remélem, hogy az eridonos megérti. Mintha említettem volna, hogy nem vagyok jó magyarázásból. Vagy rosszul emlékszem?
 - Sétálunk egyet? Kicsit hűvös van ahhoz, hogy egyhelyben álljunk. - Lépek néhányat helyben, és körülnézek, hogy merre mehetnénk, amennyiben beleegyezik a sétába. Végül úgy gondolom, a legjobb, ha egy visszaindulunk a kastély felé. Közben természetesen van időnk beszélgetni, de legalább nem erősödik fel bennem újra a rengetegjárási kényszer.
 - És tetszik az iskola? Mennek a tantárgyak? - Fordulok vissza a lányhoz, és ha ő is benne van, elindulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821412#post821412][b]Fekete Nonó - 2020.11.16. 20:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821472#post821472][b]Angelica Black Wing - 2020.11.17. 18:13[/b][/url]

Nonó

Egy aprót sóhajtok. Nem frusztráltan, sokkal inkább beletörődően. Ezek szerint még jobban össze kell szednem a gondolataimat ahhoz, hogy az eridonos megértse. Ez egy kicsit tovább tart mint terveztem, úgyhogy nem bánom, hogy közben megindulunk. Néhány lépés erejéig csak a lábam előtti talajt nézem, utána pedig felpillantok, és egy - talán - összeszedettebb magyarázatot adok elő.
 - Tulajdonképpen az animágus az a varázsló, vagy boszorkány, aki egy bizonyos bájital elkészítése és rituális elfogyasztása után, feltéve, hogy mindent jól csinált, bármikor átalakulhat egy bizonyos állattá. Az, hogy milyenné, az a mágus jellemétől függ. - Minden szót alaposan megrágok, mintha felelnék. Nem szeretnék téves információt adni, ugyanakkor annak sem örülnék, hogyha a lány saját maga nekiállna egyedül elkészíteni a bájitalt. Ezért nem megyek a részletekbe, és mondom csak a fontos dolgokat, utána pedig reménykedek, hogy megértett.
- Én is nagyon szeretem. A fákat? - Felvonom a szemöldököm, mivel nem teljesen értem, hová szeretne kilyukadni. Már éppen meg is kérdezném, mikor Nonó következő mondata megadja a választ ki nem mondott kérdésemre.
 - Néhányat ismerek közülük, igen, de nem mondanám magamat szakértőnek.
A pontokkal kapcsolatos megjegyzésén kicsit el kell gondolkoznom, hogy mit mondjak rá. Végül nem bonyolítom túl a dolgot, hisz nem szeretnék egy pont-vitát nyitni.
 - Hogyha ez megnyugtat, én nem szereztem még egy pontot sem idén. - Miért nyugtatná meg? Nem tudom.
 - Elsőéves koromban én is a pontokra hajtottam, de utána már nem hajtottam magamat utánuk. Nem vagyok akkora versenyszellem. - Természetesen nagyon jó érzés, amikor a nagyterem kékbe öltözik, és a házkupa a házvezetőnk kezébe kerül, de kicsit talán tényleg túl nagy felhajtás van a pontverseny körül. Ezért a gondolatért tudom, hogy rengetegen megköveznének, úgyhogy remélem, hogy nincs a közelben egy legilimentor sem.
 Nonó utolsó mondatára elmosolyodok, és bólintok egy aprót.
- Örülök, hogy tetszik a hely. Talán ez segít abban, hogy jobban teljesíts. - Bizonyára az ezelőtti iskolájában nem teljesített olyan jól, és ezért mondta ezt. Gondolom, miközben már kérdezek is egy újat, csak a beszélgetés életbentartása végett.
 - Mikor tudtad meg, hogy boszokány vagy? - Csak mikor kimondom, döbbenek rá, hogy ez talán túl személyes, de már késő. Kissé félve várom a lány reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821527#post821527][b]Fekete Nonó - 2020.11.18. 16:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821534#post821534][b]Angelica Black Wing - 2020.11.18. 18:24[/b][/url]

Legalább megértette. Nyugtázom magamban, és örülök neki, hogy még sincs veszve a remény, hogy megtanulok magyarázni.
 A további részletek kérésére csak kicsit eldöntöm a fejemet, és mivel hirtelen nem jut semmi eszembe, inkább a kérdésére válaszolok.
 - Nagyon érdekelnek az új dolgok. Van, hogy túlságosan is. No mindegy, tehát a kalandvágyam miatt gondoltam, hogy kitanulom az animágiát. És természetesen nem utolsó sorban azért, mert az egyik legjobb barátom és példaképem is animágus. - Mondom kicsit elgondolkozva. Visszaemlékezek arra a napra, amikor ezt a kérdést az oktató tette fel. Mit ne mondjak, akkor nem volt ilyen könnyű válaszolni!
 - Azta! Te tudsz tűzzsonglőrködni? - Lepődök meg a legmellékesebb részleten. Még fiatalabb koromban megnéztük egy tűzzsonglőr előadását. Semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy mennyire magával ragadó volt a látvány.
 - Én nem is hittem el, hogy boszorkány vagyok, azt hittem, átverés. - mondom nevetve.
 Lassan odaérünk a kastélyhoz, amit nem bánok, hiszen bár a nap már jobban süt, a hőmérséklet még mindig nem valami kellemes. Amikor felérünk az épülethez, elbúcsúzunk, és megbeszéljük, hogy még találkozunk. Utána már rohanok is fel a klubhelyiségbe, és leülök az egyik fotelbe, és elgondolkozok rajta, hogy mit kéne még csinálnom a mai nap folyamán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=824681#post824681][b]Helvey Belián Balázs - 2021.01.16. 20:12[/b][/url]

Mindjárt vége. Fáradtan dörzsöli meg a szemeit, ahogy épp elsétál egy csoki-békás kártyákat cserélgető diákcsoport mellett, majd megigazgatja vállán a táskáját. Leadott mindent, most egy ideig szusszanhat, de érezhető, hogy ez az utolsó féléve. Furcsa belegondolni, hogy nem fog ide jönni jövőre, megszokta már az utat, a diáksereget, mindent. Eljátszott a gondolattal, hogy bukik, bár amennyire van manapság kedve mindenhez, még az is sikerülhet, vagy felvesz valami új tárgyat, elvégre nem kell aggódnia a nyugdíj miatt, olyan magas az a szám, hogy ő az nem éli meg, így eltengődhet az iskolapadban évekig. Kicsit nyomasztó, de persze, ez nem így lesz, végez, dolgozni fog, elvégre ott az Előkészítő, ahol megannyi feladat várja, amint teljes időben csak azzal kell majd foglalkoznia. Ha nem fut ki a világból. Vannak gondolatai, amik ijesztőek és olyanok, amik egyre erősebbek benne. Lili szavai, tanácsa egy fekete borítójú naplóban testesültek meg, amibe manapság mindent beömleszt és jól eldugja, mintha lelkét mostanság kívül hordaná, nem magában. Most viszont csak levegőre vágyik, mielőtt belevágna a következő órájába.
Átvág a bejárati csarnokon, kilökve az ajtót pedig, hamar a hűvös levegőn találja magát. A benti fények után akaratlanul hunyorog kicsit, nem csoda, hogy az udvar a kastélyhoz közeli részén hógolyózó diákokkal van tele, vagy épp kissé csálé hóemberekkel, akik itt-ott, különböző méretekben fordulnak elő. Egy jó horror alapja is lehetne éjjel, de ő élesen balra kanyarodva másfelé veszi az irányt. Nemigen kíván most beszélgetni, egyszeriben ugyan távol van még az időpont, amikor idegei nem hagyják, azonban most nem is érzi magát teljesnek, sőt, csak egy darabka valami, ami most a vadőrlak felé tart, ahol reméli, nincs senki, senki olyan, aki nem arra készül, amire ő. Nem illik, vagyis valahol lehet, de nem emlékszik, hogy a nagykorúak hol, így most ez lesz. Felszusszan, ahogy megállva az erdő felé sandít, ahol megint egyre több időt tölt, mint illene és a szájába biggyesztett cigarettával áll meg, ujjai között egyelőre csak pihen az öngyújtó.
- Idióta – szól magára, hogy hagyja abba, most nem olyan helyen van, majd kattan a gyújtó és egy nagyobb füstfelhőt kifújva dől a ház falának. Lehet, hogy mindjárt vége, csak neki már nincs ereje hozzá. Feje koccan a falnak, tekintetét pedig az égre szegezve, csendben elfoglalja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=824736#post824736][b]Nyusha Rasskazov - 2021.01.16. 23:08[/b][/url]