28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Parolina
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 484
Írta: 2019. augusztus 19. 22:46 | Link

Türelmesen és figyelmesen bólogatva hallgatom ismét tanáromat. Csoportos vizsga? Nekem ez teljesen kimaradt az életemből, de lehet csak a feledékenységem okán. Valószínűleg, mert az utóbbi időben nem voltam a toppon, így nem lenne meglepő, ha az információ említve lett volna, én pedig simán elengedtem a dolgot. Valahogy a rezervátumban történtek sokkal jobban foglalkoztatták a fantáziámat, mint az animágia. Ha nincs Kori, akkor valószínűleg még mindig az elején tartanék. A nő nem elég, hogy magát is motiválta, de még engem is, pedig szerintem nem állt szándékába.
Révedezésemből a tüsszentés-sorozat ébreszt fel, sajnálkozó pillantással méregetem tanáromat. Annyira boldog vagyok mindig, hogy én ebből kimaradtam. De komolyan, mennyire szenvedés lehet így létezni, körülbelül sehova nem mehetnél, mert mindenhol kísértenek a pollenek te meg levegőért kapkodsz. Biztos vagyok abban, hogy irigykedve bámulnám az olyanokat, akik nem szenvednek tőle, és elküldeném őket a pokolba, amiért ők kapnak levegőt, de ez a szarság még attól is megfoszt, pedig nem elhanyagolható dolog az életben maradáshoz.
- Nincs kérdésem - rázom meg a fejem határozottan. - Viszontlátásra Kedves bá'! - integet a macska fenekének, mint egy elmebeteg, és lehetséges, hogy úgy is nézek ki, mert a vigyor levakarhatatlan az arcomról. Boldogan - mondanám, hogy ugrálva, de na, a magas sarok - indulok el visszafelé, onnan amerről jöttem, amikor a macska egész alakja eltűnik a bokrok aljában. Sínen vagyok, és innentől már csak felfelé vezet minden. Nem lehet opció a hibázás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 3. 07:36 | Link

IX.

Vizsgaidőszak, egy hétfő nap, 10 óra 34 perc. Csak pislogok és fetrengek az ágyamban. Volt ma egy vizsgám, amit meglepően jól és időben teljesítettem, ezért megjutalmaztam magam még egy kis ágyban fekvéssel. Kezeim fűben fekvő parasztlegény módjára pihennek nyakam alatt összekulcsolva, s jókedvűen dudorászok hozzá. Nincsen most senki a szobában, hatalmas a csend. Csupán az én dúdolásom töri meg olykor-olykor, amikor egy jó nóta kikívánkozik belső rádiómból. Nem tudok nem azon gondolkodni, hogy az utóbbi pár hónapban mennyire változott meg az életem. Varázscsalád, igen, pipa. Varázsfalu, jaja, az is volt. De ez teljesen más, mint otthon. Szeretem ezt a kastélyt, szeretem a barátaimat, és néha napján még a kergetést is hiányolom.
Hirtelen ülök fel az ágyon. Nincsen kedvem a sötét, néma szobában kuksolni, így kifordulok az ágyból, és a szélén megülve nyújtózkodok egyet. Bicajozni kéne egyet. Annyira kiszámítható vagyok, hogy eszméletlen. Most a félhomálytól, az átlagosnál is apróbb szemeim az éjjeliszekrényemre kúsznak, ahol kék-fehér-piros baseball sapkám pihen. Megnyalom ajkaimat. A számban az ébredés utáni kellemetlen szájízt érzem. Pedig nem is aludtam. Biztosan a sonkás croissant. A sapka mellett egy csomag rágó segít ki - ha már emberek közé megyek, és esetleg hozzám is szólna valaki, nem egy mesebeli zöld méregfelhővel szeretnék felé fordulni, amikor szólásra nyitom ajkaimat. Így még egy utolsó simítás; sapka a fejbe. Cipőt nem kell felvennem, mert eddig is abban feküdtem.
A toronyból lefelé jövet ki is találtam, hogy talán a vadőrlak környéke lenne a megfelelő spot. Már csak azért is, mert messze van, így élvezhetem a bringázást. Fel is pattanok paripámra, amint az udvarba érek, majd eszeveszettül tekerni kezdek. Egészen a vadőrlakig meg sem állok. Drift. Ismét csak a drift. Még nem szállok le a bicajról, csak a Világ Urának képzelve magam nézek végig a területen. Bézsszín nadrágot viselek, ami épphogy eltakarja kövérke térdeimet, ehhez egy zöld, „Rush - Fly By Night” feliratú póló társul, majd a jellegzetes sapkám, és fehér tornacipőm. Ja, és ki ne felejtsem a lábszárközépig érő, fehér zoknimat.
Madárcsicsergés. Sőt, ezek vadgalambok. Hallod? Itt az ősz. Megérkezett. Gyönyörű ez az évszak. Kár, hogy a sulinak mindig el kell rontania.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. szeptember 5. 21:46 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Egy vizsgám volt mára kiírva. Önismeret. Eléggé klasszul ment szerintem. Mivel írásbeli, az eredmény persze várat magára. Ma terveim szerint később majd összefutok Annievel, ahogy megbeszéltük, addig viszont sétára indulok. Jó pár napja nem csináltam már ilyet, hogy csak úgy szedjem magam és nekivágjak a környéknek. Pedig igazán szeretem. Ilyen megmérettetések után különösen ideális levezető.
Egy almát majszolgatva bandukolok a napsütésben, talárom a félvállra vett, sima fekete hátizsákomba hajtogatva, ingujjam feltűrve. Még mindig a megírt elemzésem körül forognak a gondolataim, pedig igazán kár már rágódni azon, vajon mit mennyire fogalmaztam megfelelően. Mégis ezen fogok kattogni még egy ideig. Hirtelen belém nyillal a balsejtelem, hogy a pálcámat viszont ott hagyhattam a teremben. Fogaim közé veszem almám és előre vonom táskámat, hogy matatni kezdjek benne. Leginkább a talárom szárnyának erre kialakított tartójában szeretem hordani pálcámat, azt viszont szépen elraktam ugye és nadrágom oldalán nincs, a mozdulatra meg nem emlékszem, hogy eltettem. Szóval, ahogy így kutakodok, megyek ám tovább, nem állok meg. Bár, ahogy már könyékig vagyok a motyómban, kezd felmerülni bennem, hogy le kéne inkább rakni valahova és úgy beletúrni, mert ennek így nem sok értelme. Mielőtt azonban ezt még cselekedetre válthatnám, egy fa mögül figyelmetlenül kilépve, szemem sarkából észreveszek egy felém száguldó alakot. Rákapom tekintetem a bringásra.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. szeptember 16. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 16. 10:42 | Link

IX.

Lágyan rázom csípőmet, miközben még mindig fogom belső rádióm adását. Éppen Michael Jackson egyik slágerére rázom magam. Kék szemeimet lehunyom, és élvezem, ahogy combjaim között a bringa ülésével játszok, miközben még mindig fenekemet riszálom. A zene egyre hangosabban dübörög a fejemben, majd elkezd lefelé csúszni. Végigszáguld torkomon, lezuhanva mellkasomba, ahol jár egy tiszteletkört, s ismét torkomat veszi irányba, hogy számon suhanjon ki eszeveszettmódon. És beindul a váll, két karom a magasba lendül, és Jacksont utánozva kiáltom el magam.
-  All I want to say is that, they don't really care about us… - ezt megismétlem még egyszer, miközben ökleim lecsúsznak a mellkasomra, és gorilla módjára kezdem ütni azt. Mosolyogva hallgatom, ahogyan az utolsó erősebb hangok visszhangzanak, majd elégedetten elmosolyodok, és újra tekerésre adom a fejem. Annyira nem gyorsan ugyan, mint ahogyan eddig jöttem, de nem vagyok lassú. Szemeimet egy pillanatra lehunyom, mélyet szippantva a friss levegőből, s amikor felnyitom őket, egy fiút látok meg magam előtt. A semmiből bukkant fel. Esküszöm. A mellkasomban megragad a levegő, ahogyan a bringám kormányát megpróbálom egy másik irányba rántani, de már túl késő. Így a srác táskájába akad a vezérrúd jobb széle, egészen pontosan a fékkar. Nem is kérdés, hogy mind a ketten a fűben találjuk magunkat pillanatokon belül. A bringa kissé felsérti a lábamat, nem tudtam a hirtelen esésben kirántani alóla. A navinés sem jár jobban, neki igencsak megránthatja a nyakát vagy mellkasát a táska, ami most már mellettük hever a földön. A pánt sikeresen elszakadt.
- Ú, b*szki… - nyögöm, miközben fájdalmas képpel a bicikli-sértett vádlimhoz nyúlok. A másikra emelem a szemeimet. – Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. szeptember 16. 22:10 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Sajnos a fenomenális szólóról lemaradtam, pedig ha legalább csak egy taktust elcsípek belőle ahelyett, hogy teljesen a gondolataimban vagyok, most nem itt lennénk. Nem itt a fűben. Olyan gyorsan történik minden, hogy mikor már a földön heverünk, még akkor sem áll össze, pontosan hogyan zajlott ez.
- Úh... - nyöszörgöm, felülve, megrándult nyakamat masszírozva. Még ha csak ott rándultam volna meg. Karom, oldalam, alig maradhatott ki bármi a felsőtestemből.
- Megvagyok. Azt hiszem - felelem fájdalmas hangon. - Te? - kérdezek vissza rögtön. Ahogy körbenézek magunkon, próbálom felmérni, tényleg mi történt. Elrántott magával iskolatársam, az tuti. Nem messze elnyúlt hátizsákomra pillantok. Pántja elszakadt. Ó, igen, tényleg, így történt. Abba akadt bele. Fintorogva dörzsölöm lüktető vállamat.
- Sajnálom, kerestem valamit a táskámban és nem figyeltem - szabadkozom a nekem jött bringásnak, ai elé olyan gyönyörűen kisétáltam. Meglátom közben szegény, félig megrágott almámat is pár fűcsomónyira. Kár érte. Mondjuk legalább nem akadt a torkomon. Simán kirepült a számból.
- Szerintem ne nagyon ugráljunk egyelőre - javaslom neki, hiszen ez igazán szép zakó volt, ilyenkor legjobb nem pattogni, hanem időt kell hagyni felmérni a károkat. Olyan sérülésünk szerencsére nincs, ami sürgősségi ellátást igényelne. Legalábbis nekem nem tűnik fel ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 20. 07:36 | Link

IX.

Jobb kezemmel támaszkodok a száraz tapintású fűben, ballal pedig hol mellkasomat, hol vádlimat fogdosom szűnni nem akaró fájdalmas sóhajtások kíséretében. Kék szemeim a másiké után kutatnak, akár egy szeretetéhes kiskutyáé. Meg akarok bizonyosodni róla, hogy jól van, és nem esett nagyobb baja. Azt látom, hogy a nyakát fájlalja, ami nem is csoda, hiszen az ütközés következtében nem sok mindenük maradt fájdalomtól mentes. Megvan. Mármint a navinés, és ez jó hír. A kérdésére nem válaszolok, csak bólogatok, és maximum egy „ühüm” hagyja el vastag ajkaimat. Közben szemeimmel követem a másik fejének útvonalát. Ott van az iskolatáska, szakadt pánttal. Fintorra húzom ajkaimat. Sajnálom, hogy így történt, nem akartam én elgázolni ma senkit sem. Tényleg nem, nézd meg a határidőnaplómban. Látod? 9 és 10 óra között semmi nincsen benne, csak egy kis free time. Kihúzom felsőtestemet, miközben bal kezemet is magam mögé teszem, így mindkét karommal támasztom magam a földön. A kiegyenesítésnek köszönhetően roppan egyet-kettőt a gerincem. Jó tudni, hogy ez megvan, ha már a kulcscsontom nem éppen van a helyén. Vagyis jobb oldalon szinte nincs is csak egy kisebb csonk. De ami jó benne; jó kis party trükk, amikor kiroppantom a vállam, és szinte ki tudom fordítani a karomat.
- Nem para – nyögöm végül, miközben kékségeimet a másik meleg, barátságos tekintetébe fúrom. Egy iskolába járunk, ez biztos, de nem tudom, hogy azon kívül miért van meg az arca ennyire. – Én is figyelhettem volna jobban – engedek meg egy fogatlan, széles vigyort felé. Kicsit bénácska vagyok ma reggel, de most annyira nem érdekel, mint amúgy szokott.
- Nem is nagyon tudnék – mondom intenzíven bólogatva. – Amúgy… - emelem meg jobb karomat, és törlöm füves tenyeremet a nadrágomba, hogy így a közelemben csücsülő másiknak nyújtsam azt kicsit előre dőlve. – Petya vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. szeptember 20. 22:00 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Sokak számára különös jelenet lehet ez itt. Már az alapvető furcsaságain túl az almát majszolgató, bamba navinéstől kezdve a Michael Jacksonra önfeledten bingázó eridonosig. Viszont én most arra gondolok, hogy két ember balesetet szenved, itt fetrengenek a földön és nem az egymás szidása és hibáztatása megy, hanem bocsánatkérések, kedves nyugtatások, közös szenvedés, a saját hibarész elismerése. Oké, számomra ez egy mindennapos dolog, mert még azért is képes vagyok elnézést kérni, ami biztosan nem az én saram és a békétlenkedés is rémesen messze áll tőlem. De akkor is. Szerintem ez így van rendjén, ahogy most itt történik.
- Thomas - nyújtom kezem az aranyos srácnak, felhagyva hozzá kicsit az önmasszírozással. Ismerős nekem is, persze, a folyosón biztos elmentünk már egymás mellett nem egyszer, és ha valahol a sulin kívül találkoznánk, tudnám, hogy hé, te az iskolatársam vagy, szia. Részemről azonban ennyi. Viszont mostantól ütközéstársak vagyunk. Ezt már senki nem veheti el tőlünk.
Leveszem megrándult vállamról a még mindig céltalanul rajta lógó táskámat és vizsgálni kezdem a károkat, meg hogy megvan-e mindenem. Nemsokára előkerítem belőle az én elveszett és megtalált varázspálcámat.
- Ezt kerestem - mosolygok rá amolyan "naná, hogy most kerülsz elő"-en.
- Figyelj csak... - kezdek valaminek, összevont szemöldökkel, miközben immáron mellkasomat tapogatom. - Nem látsz egy jelvényt valahol? - pásztázom a füvet körülöttünk. - Prefektusi - teszem hozzá, mert a végén még biztos azt hinné, aurorira gondolok mondjuk. Nyilván.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 23. 13:35 | Link

IX.

Meglepően udvarias jelenetnek lehet szem- és fültanúja bárki, aki erre jár és meghall minket beszélgetni. Nem mondom, hogy ez furcsa, de ritka. Mindenesetre. No, de nem nekem és… Thomasnak. Még mindig fájdalmas képet vágva, de barátságosan mosolyogva rázom meg a másik kezét. Nagyon óvatosan és nagyon finoman. Az igazat megvallva, nem is tudnám máshogyan, hiszen az én végtagjaim is sajognak, mint az állat. A kézfogás végeztével nem dőlök vissza, hanem inkább előre, és megpróbálom megmozdítani a lábamnak dőlt bicajt. Á! Esélyem sincsen. Semmi erő nincsen bennem. Dühös oroszlán módjára szusszanok egy hatalmasat, szinte látszik a levegőben a belőlem távozó levegő. Jól nézünk ki, mondhatom.
- Jövök neked egy táskával – szegezem mutatóujjamat a sebesültre. Vagy inkább elhunytra. Nem tudom innen megállapítani, hogy mennyire okoztam kárt. – Nagyon sz*r a helyzet? – kérdem végül fancsali képemet ismét Thomas felé fordítva. Tényleg nem akartam vele kiszúrni, teljesen véletlenül történt az egész. Eddig is őt figyelem, de amikor meghallom a „Figyelj csak…” megszólítást, szurikáta módjára húzom ki felsőtestem, amilyen azt mutatom ösztönszerűen, hogy minden figyelmem neki szentelem. Aztán visszaengedem magam a kényelmesebb ülőpozícióba, és megcsóválom a fejem.
- Eddig még… - nézek szét magam körül. – Sajnos nem – és ekkor jut el az agyamig, hogy milyen jelvényről lehet szó. S pont abban a pillanatban ejti ki Thomas is a száján a szót. Valóban! Thomas Middleton, Navine prefektus. Figyelek én. – De mindjárt megkeressük – nyögöm, ahogyan eltolom magam a földről, és akár egy pár hónapos bébi a nagyszoba szőnyegén, próbálgatom első lépéseimet. Arrébb lököm a bicajt, és megpróbálom bejáratni lábaimat. – Keressük meg együtt – széles, fogatlan vigyort engedek meg a másik felé, és kezemet is irányába nyújtom. – Fel tudsz állni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. szeptember 23. 22:54 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

- Áh, ugyan, megjavítom majd - fogom meg az elszakadt pántot, mérlegelve, miként tudnám helyrepofozni, van-e olyan tanult bűbájunk, ami alkalmas erre. A Reparot még csak ennél kisebb tárgyakon próbáltam. Itt az ideje tovább kísérletezni.
- Azért csak óvatosan! - intem erre a máris keresőexpedícióba kezdő eridonost. Bár talán igaza van, mostmár felállhatnánk. - Köszi - fogadom el nagy mosollyal a felkínált kezet és amint talpon vagyok, körözök vállaimmal, mozgatom karjaimat, nyakamat is forgatom, fintorogva. Utána nekilátok fürkészni a füvet körülöttünk.
- Ó, várj csak... - veszem magamhoz pálcámat. Hát persze! Mély levegőt szívok be és összpontosítok - Invito prefektusi jelvényem! - intek pálcámmal és már emelkedik is fel jó két méterről a csillogó fémlapocska és lebeg felém. Vigyorogva elkapom. Frankón mindig elfelejtek ilyen tökre alapvető igéket használni. Diadalmasan nézek össze a göndörhajú sráccal. Odanyomom a magamhoz hívott jelvényem szívem fölé az ingemre, ami simán ott marad, hiszen megbűvölt darab. Dehát van olyan zakózás, ami neki is betesz. Szépet repült, nem mondom!
- És a bringád hogy van? - pillantok le aggódón a kerékpárra, rátérvén én is holmiaink állapotának elemzésére, ha azt már megállapítottuk, hogy mi magunk bizony úgyis hadirokkantak vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 30. 13:51 | Link

IX.

Apró, malacszerű szemeimmel a másik tekintete után kutakodok, és amikor megtalálom, barátságosan elmosolyodok. Ilyenkor még kisebbnek tűnik a szemem, és a szám is fogatlan hatású mosolyra húzódik. Thomas szintén jámboran csillogó szempárral fogadja el a kezemet, így végre mindketten talpon vagyunk. Igaz, nem vagyunk topposak, de azért ez a pár perc pihegés a földön valamivel több életet lehelt belénk. Legalábbis belém, navinés iskolatársam nevében nem tudok beszélni.
- Nagyon szívesen – teszem végül hozzá jó kedélyűen az egész felsegítős sztorihoz, majd fordulok egyet a tengelyem körül, hátha megpillantom a csillogó prefektus jelvényt. Egyelőre nem nagyon találom sehol sem, ezért éppen nyúlnék a farzsebemhez, hogy előkapjam varázspálcámat, amikor több dolgot is észre kell vennem; Thomas is ugyanarra gondol, amire én és én pedig nem tudom, hová tettem a pálcámat. Ő nagyon boldog, hogy végül előkerül a becses jelvény, de én a diadalmas mosolyra csak fanyar grimasszal tudok válaszolni.
- Nekem a pálcám szívódott fel – motyogom az orrom alatt, az sem biztos, hogy a másik először érti, hogy mire gondolok. Ezért egy túljátszott pálcamozdulatot utánzó mozzanattal a levegőben mutatom meg, ha esetleg nem értette volna a pusmogásomat. Ekkor, Thomas kérdésére lepillantok hű paripámra. Szemeim elkerekednek, és haldokló hátasom mellé telepedek. Leveszem a sapkámat, és mellkasomhoz szorítom.
- Nem tudom – sóhajtok. – Visszatolom a kastélyhoz, és meglátjuk – gyászoló tekintetemet Thomaséba fúrom. – Segítesz megkeresni a pálcámat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. október 1. 22:43 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Bírom ezt a srácot. Vannak emberek, akikkel elég akár csak egy kevés időt töltened, és egyből azt veszed észre, hogy egyszerűen úgy jól megvagy velük. Oké, én bárkivel jól megvagyok, akinek nincs ellenkező szándéka, viszont van, akivel meg még jobban megvagyok. Nem kell, hogy olyan legyen, mint én, vagy hogy tudjak róla bármit, elég az, amit a társaságában érzek. Sapkás merénylőmtől és igazán egyedi önmagától meg egyszerűen jó kedvem van.
Beszélhet nyugodtan a nevemben, én is feltöltődtem a fűben. Összekanalaztam magam, legalább ennyire, hogy úgy fessek, mint aki még eljut ma valahova. A győzedelmes, jelvénymegtalálós hangulatomban viszont nem osztozik velem a karakteres eridonos. Először nem teljesen értem, mi baj van a pálcájával, de nagyon figyelem őt, hátha kiderül. A pantomim segít.
- Ajaj - véleményezem az ügyet a leghelyénvalóbban és már vizslatok is körbe megint, ezúttal az ő ingósága után kutatva tekintetemmel. Ám az expedícióba be kell iktassunk egy perc néma csendet, adózva a fiú hű társa áldozatának.
- Sajnos nem értek a bringákhoz - vallom meg hiányosságom, bocsánatkérő mosollyal. Ebből tökre arra lehetne következtetni, hogy máshoz viszont értek. Hogy van olyan összetettebb szerkezet, amit meg tudok szerelni. Hát nincs. Jó, ha alap gond van valami varázskütyümmel, talán rájövök, mi a helyzet. Viszont ez egy mugli holminál már teljesen kizárt. Ott még arra se jönnék rá, hogy mondjuk csak annyi a gond, hogy nem érkezik bele villanyáram, mert esetleg nincsen beledugva a falba a dugaszba.
- Lehet, jobb lenne lebegtetned. A pálcáddal, amit mindjárt megtalálunk - bólogatok bíztatóan, hiszen kétségem sincs afelől, hogy mindjárt meglesz az a szökevény. Van egy sanda gyanúm, hogy azt nem tudnám invitozni. Ha minden igaz, az nem így megy. De ha már úgyis itt sétálgatok és kukkolom a földet, felveszem onnan a táskámat és most a másik félvállamon tartom, az ép pántján hagyva lógni. A másikon most úgyse akarnám, az köszöni szépen, nem kér ma már az akcióimból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. október 4. 15:12 | Link

IX.

Érzem, ahogyan elkezd „hangyásodni” mindkét lábfejem ebben a térdelő pozícióban. Egy ilyen jellegű esés után nem volt a legjobb ötlet térdepelni, de hát c’est la vie, ahogy’ a művelt román mondja. Szemeim még mindig Thomas arcát vizsglatják, és a mosolyból hamarosan fájdalmas fintor lesz, amihez alkalmazkodnak összehúzott szemeim is. Levegőbe emelt jobb kezem mutatóujjával mutatom a másiknak, hogy várjon egy pillanatot, és egy jó hangos nyögés szántja végig torkomat, miközben öregapó módjára felegyenesedek a fűből.
- Sajnos a bringákon kívül nem értek semmihez – jegyzem meg vállamat vonva. Persze ez nem igaz. Nagyon jó vagyok Heartstone-ban, World of Warcraftban, D&D-ben, mindenféle kaland- és szerepjátékban. Igen, stratégiai is jöhet, komám. Dobd ide! Igazából csak ahhoz értek, ami igazán érdekel. Tipikus kölyök vagyok. Ha már valami nem foglal le, akkor abból nem lesz Nobel-díj. Láttátok a Star Warst? Nem? De… Nem baj. Van egy rész a Birodalom visszavágban, amikor Yoda mester kiemeli az idióta Skywalker gyerek X-szárnyúját a mocsárból, mert csóri gyerek nem képes rá? Na, ez is most egy hasonló jelenet. Én csapni való vagyok bűbájokból. Annak ellenére, hogy varázslógyerek vagyok. Ezért várnám, hogy Thomas mester segítsen valamit, de igaz, ami igaz; ő nem fogja tudni invitoval ide teremteni az én pálcámat. Ezért megvonom a vállam, majd elkezdek sétálgatni a füvet vizsgálva, hátha meglátom a pálcát.
- Meglátjuk – teszem hozzá diplomatikusan, és zsebembe vágom kezeimet. Picit sántikálva keresek, miközben egy pillanatra Thomasra emelem kék szemeimet. – És – kezdem szokatlanul magas hangon. – Mi járatban voltál… vagy errefelé? – normalizálódik hangszínem, és kezdek egy kedélyes csevegésbe újdonsült pajtásommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 980
Írta: 2019. október 5. 09:54 | Link

Dina

Nagyon szeretem az állatokat, és amikor meghallottam, hogy nincs vadőr, elkezdtem tervezgetni az állatlátogatást. Ez most nagyon önfejűnek, és lázadónak hangzott igaz? Pedig nem annak szántam.
 Egyik szép napos reggelen úgy gondoltam, ideje lenne lemenni a hippogriffekhez. Lunát megkértem, hogy vadásszon néhány nagyobb egeret, de ő csak feküdt az ágyamon, és lustán nézett rám.
 Úgy gondoltam, szükségem lehet egy társra, akivel hozunk húst a konyháról, és társaság lesz, mert nem szerettem volna egyedül menni.

Így akadtam Dinára, aki éppen a portrénk előtt sétált. Megkérdeztem, hogy jönne-e velem megetetni és simogatni a hippogriffeket, ő pedig beleegyezett.
 Kértünk Lilytől néhány szelet húst, és már mentünk is kifelé.

Lassan odaértünk a vadőrlakhoz, ahol éppen kószált egy lómadár.
 - Ki menjen előbb? - Fordulok a lányhoz kérdőn. Nem zavarna, hogyha ő szeretné előbb megsimogatni. Addig amíg nem válaszol, csak nézem a jószágot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 442
Írta: 2019. október 5. 15:15 | Link

Angie
~hippogrifflesen~

Ruci

Egy szuper nap ez is, mint mostanában szinte az összes többi, kivéve akkor, amikor annyira fáradt vagyok, hogy csak az ágyamat akarom, és Álomországot a tengerparttal. Igen, khm, most se vagyok teljesen százas, ez már csak ilyen.
Arról én is hallottam, hogy a vadőri feladatok nincsenek ellátva, és kéne foglalkozni az állatokkal, ezért örömmel belementem, amikor Angie felajánlotta, hogy kerekedjünk fel, igaz, ennek valószínűleg nem sokan fognak örülni.
- Ugye tudod, hogy engem ezért kicsapatnak? Nem ez az első erdős magánakcióm... – legalábbis minimum nagyot kapok a fejemre, mert elég veszélyes az, amibe belementünk, pláne tanári felügyelet nélkül.
- Megyek én – nyeltem nagyot. Kihívás. Kaland… kész, végem van, de nem érdekel, kell az adrenalin.
Én kifogtam egy barna-fehér foltos példányt, olyan két méteres távolságra megálltam tőle, é megvártam, amíg egyenesen rám nézett.
A meghajlás után már közel merte menni, hogy megsimogassam.
- Szia, szépségem. Ügyes vagy – suttogtam kedvesen. A hippogriffek büszke állatok, eggyel se szeretnék ellensége viszonyba kerülni.
Ez a példány kimondottan jópofa, és behunyt szemmel tűrte, ahogy finoman cirógattam a kis tollas fejét.
Szerencsére a csomagolt húst se vetette meg.
- Na? Megpróbálod, Angie? – kérdeztem, némileg felbátorodva, most, hogy összebarátkoztam a kiszemelt kedvenccel. – A lényeg az, hogy engedd, ő kezdeményezzen. Szemkontaktus, meghajlás, ha meghajolt ő is, jöhetsz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 980
Írta: 2019. október 6. 09:43 | Link

Dina

 Igaza volt, ez valóban nem egy házirendhez illő kószálás lesz. Eddig kétszer voltam az erdőben, ebből egyik sem volt túl szívderítő, de még most is vonzottak a fák és az árnyak. Annyi dolgot megúsztunk már, és most nem is megyünk be az erdőbe. Így nyugtattam magamat útközben.

Mosolyogva nézem az állatot, ahogy Dina simogatja. Szerencsénkre egy egészen szelíd akadt a nyomunkba, így egyetlen egy apró nyelés után lassan elindulok a hippogriff felé.
 Kíváncsian nézett, nekem pedig helyzethez illő módon csípni kezdett a szemem. Jó mélyen meghajoltam, nemsokára pedig a jószág is így tett. Odamentem hozzá, és kinyújtottam a kezemet.
 - Szervusz nagy madár! - barátságosan rámosolygok, és megsimogatom, utána pedig odaadom neki a húst.
 Lassan eltávolodok tőle, és körbenézek. Tőlünk nem messze áll egy másik hippogriff, ránk emelve csillogó szemeit.
 - Odanézz Dana! - mutatom az irányt suttogva - Szerintem érzi a hús illatát. Remélem egyedül van. - Kettő hippogriffre még lehet figyelni, de háromra már nem igazán. Az új, teljesen kávészinű mögött viszont nem látszott semmiféle mozgás. Megnyugtató - gondoltam magamban, és kérdőn néztem a lányra, hogy mi legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. október 6. 21:00 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Akkor remekül kiegészítjük egymást. Oké, ez nem teljesen igaz, hiszen ez csak akkor lenne így, ha én meg csak a bringákhoz nem értenék, ami viszont egyáltalán nincsen így. Viszont legalább akkor az tuti, hogy a bicikli jó kezekben van. Szerencsémre pedig egyelőre nem osztja meg velem az eszébe jutó Star Wars utalásokat, ugyanis nem sok mukkot fognék fel belőlük. Azért, mert az elmúlt egy-két évben elkezdtem filmeket nézni, attól még bőven nincs ezekről jelentősebb fogalmam. Kétséges, hogy valaha felzárkózom-e mugli kultúrából.
- Ja én csak úgy sétálgattam. Túl vagyok a mai vizsgámon, szóval gondoltam, járok egyet, ha már ilyen klassz az idő - vonok vállat, amit nem kellett volna. Már kapok is oda elfintorodva. Hanyagolnom kell ezeket a hirtelen mozdulatokat. Nem vagyok egyébként egy nagy visszakérdező, mert mindig azt feltételezem, hogy a másik megosztja velem, amit szeretne, én meg úgyis érdeklődve hallgatom, ahogy mindig mindent, így nem dobom vissza neki ezt most. Különben is, úgy sejtem, biciklizett. Ebben a járatban volt errefelé.
- Ó! - adom az öröm hangját és már hajolok is le, felkapva meglelt pálcáját a földről. Pár gally mellett volt, nem csoda, hogy nem láttuk meg hirtelen. Diadalmasan felemelem és lépek Petya felé, ám a varázseszköz nekilát szikrákat hányni. Kissé ijedten nyújtom neki, vegye át gyorsan. Úgy tűnik, a legkevésbé sem lelkesedik érte, hogy nem a gazdája kezében van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. október 7. 10:56 | Link

IX.

Minden beszélgetésemben találhat a partnerem olyat, ami felesleges fecsegésnek vagy túl udvarias „ne legyen már csend” locsogásnak tűnhet. Pedig engem tényleg minden érdekel, azért nem tudom befogni a számat. Azonban – ahogyan jelenhelyzetben is van – nem zavar, hogyha a másik nem kérdez vissza, például. Én ugyanúgy folytatom a társalgást. Kedves mosolyra húzódnak ajkaim. Ilyenkor a mosoly mindig egy hihetetlen jóleső érzéssel párosul. Simogat és megnyugtat. Szeretem az ilyen emberek társaságát, mint amilyen Thomas is. A mosolyból végül elgondolkodóan megfeszült ajkak lesznek, és apró szemeimmel még inkább hunyorítva bólogatni kezdek.
- Igen, baromi csúcs ez az idő – hunyom is le szemeimet, amik a fiú mondandójának a végére kipattannak. Hallom a felszisszenést. Azonnal védelmezően odalépek, és ismét egy kisebb fintor kúszik arcomra.
- Szerintem úgy lesz a legjobb, ha innen egyenesen a gyengélkedőre megyünk – osztom meg elgondolásomat a másikkal. Én sem vagyok a legjobban, nagyon hasogat a térdem, és olykor zsizseg valami a fejemben is. Úgyis régen voltam már arrafelé. Ideje lenne megnézetnem magam, hiszen a sok WC búvárkodástól akármilyen szövődményeim lehetnek. A végén még kopoltyúm nő a bullyknak köszönhetően. Mondjuk, eléggé menő lennék vele. Mindig egy vízzel teli gömbakváriumot kéne hordani a fejemen, hogy életben maradhassak. Én lennék Aquakid, Aquaman métán elfeledett fiúgyermeke. Fejemet megrázva tekintek ismét Thomasra. A pálcám! Nekem ez tovább tartott volna ezekkel a gondolatokkal a fejemben.
- Szuper vagy! – mondom, és a szikrákat megszüntetve veszem magamhoz. És automatikusan, de persze óvatosan magamhoz ölelem a srácot, ezzel kimutatva hálámat. Aztán inkább gyorsan hátra lépek, és zavartan a kezemet nyújtom felé. – Mármint… khm… köszi szépen – mosolygok bátortalanul. Elijah-val a baráti ölelések már megszokottak, de egy ismeretlen biztosan nem veszi túl jó néven.
- Menjünk vissza – tekintek a kastély felé. – Tolom inkább – hajolok le bicajomért.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. október 14. 09:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. október 15. 22:10 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Elhúzom a számat kicsit.
- Én megvagyok szerintem - hárítom a gyengélkedős ötletet. - De szívesen elkísérlek - ajánlom azért. Nem hősködés ez, csak tényleg nem érzem szükségét. Mármint otthon vannak mindenféle készítmények, ilyen húzódásokra aztán főleg, hiszem Liam bácsival gyakran történnek balesetek, amikor a Dojoban oktat. Meg, amikor az éj leple alatt öntörvényűleg bűnüldöz, dehát arról én ugyebár mit sem sejtek.
Elvigyorodok azon, hogy szuper vagyok és boldogan adom neki vissza pálcáját: boldogan, mert végre megtaláltuk és boldogan, mert így nem engem pörköl. Aztán ölelést kapok. Rögtön emlem kezem, hogy visszaöleljek, de ekkorra már elengedtek. Pislogok kettőt és kicsit zavartan fogom meg a kezét.
- Nincs... nincs mit - felelem hebegve a köszönetre. Viszont nem nagyon hallom már a többit, amit mond. Még az ölelésnél járok. Olyan őszinte volt. Most meg mintha zavarban lenne tőle. Lehet, azt hitte, rosszat tett? Hogy ez nekem gond? Baromira nem veszem ám észre, ki mit miért csinál és mi húzódik meg a háttérben, viszont az ösztöneim szerencsére jól működnek néha. Most pedig arra sarkallnak, hogy szélesen elmosolyodjak és átöleljem az éppen a bringájával felegyenesedő srácot. Na ez viszont már lehet, hogy tolakodó. Hiszen az előbbi a hála jele volt, az oké. De ez? Ez egyzerűen egy ölelés. Egy ölelés, ami kell, mert az előző az félbemaradt, mielőtt még megkaphattam volna. Az meg nem járja. Lágyan szorítom őt magamhoz tehát, nagyjából három másodpercig, aztán hátát megsimítva engedem el.
- Mit csinálunk? - kérdezem meg, amiből kimaradtam. Mit mondott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 263
Írta: 2019. október 21. 18:00 | Link


# kinézet # január 7.

- De ha nekik mondod "ez csak egy fa" - fújtam hatalmasat magam elé, ahogy lassan elbotorkáltam a már kikötözött fák között Tim mellé. Igazság szerint annyi rossz van a világban, hogy már fel sem tűnik szerintem sokaknak, hogy ami őket körbeveszi se különb. Nekem sem mindig volt egyértelmű, hogy nem tesz jót se nekem, se másoknak mondjuk a hely, ahol dolgozom. Disneylandről is megvan a magam véleménye. Na ott aztán durván sokat szemetelnek, és erre nevelik a pöttöm gyerekeket is. Ez jó példa? Akkor ránk miért mutogatnak Timmel, hogy na ilyenek ne legyenek? Érthetetlen.
- Mindig rámondja valaki, hogy ezért van, aztán meg elmész az ilyen irodaházba és mit látsz? A manó viszi ki a kávét. Értem én, hogy nem mind akar felszabadulni, de azért lehetne nekik kitalálni olyat, mait szívesen csinálnak és nem megterhelő nekik - vagy hasonló. Vonogattam a vállam. Tisztában voltam vele, hogy nem oldjuk meg a világ egyik legnagyobb gondját, ettől még remélni szoktam, mert szeretem, mikor nyugodt és békés minden, könnyebb úgy élni. Éreztem, hogy valami néz, de eltekintve mivel csak azt a nagy szarvasmacit láttam, inkább elengedtem.
- Ehhez nincs valami ismerőse Dustinnak? Ő foglalkozott a minisztériumnál is, sulikban is az elemivel ahogy tudom. Talán tudna tippeket adni - mert hát ő ilyen mentorféle Timnek amúgy is, ezt nem is nehéz átlátni.
- Én is gondoltam rátok, de ez azért munkát, időt, tervezést igényel. Meg na, azért van dolgotok enélkül is. Szóval még nincs helyem, addig jegelhető - én legalábbis úgy láttam, hogy még nincs meg  ahova vagy a mit, addig nem kell mozgósítani a fél világom. - Van a vadőrlak mögött egy ilyen kivágottas rész, kijárták a vadak, talán arra? Szebb lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. október 25. 09:54 | Link

IX.

Az én esetemben nagyon egyszerű a sztori arra, hogy mi van a háttérben a fiú ölelgetésnél; apám mindig azt mondta, hogy nem férfias. És mivel én kifejezetten szeretnék az lenni vagy csak egyszerűen túljátszani, és Vajda Ricsi macsó akarok lenni… ezért van az, amikor a bennem lévő őszinte szeretet és csodálat minden élőlény felé egyszer csak megsemmisül. Automatikus dolgok ezek, amiket oldalakon keresztül ecsetelhetnék, de most nincsen rá szükség. Leginkább azért nincsen, mert az esetlenre sikerült kézfogás után Thomas magához szorít, és megölel. Először megfeszül a meglepettségtől a testem, és átszáguld rajta az a kellemes melegség, amit ez a mozdulat ad nekem. Elfelejtem, hogy mennyire „nem fiús” ez, és széles jobb tenyeremet a másik hátán terítem szét. Jólesően mosolygok. Nem gondolok arra, hogy tolakodó, egyszerűen átadom magam az érzésnek, mert nagyon fizikális kölyök vagyok. Mindenkit indok nélkül fogdosnék. Csak a vállához érni, pacsizni vagy rádönteni a fejem, amikor valamin sírásig nevetünk. Engem ezek mozgatnak. Aztán véget ér az ölelés, én pedig barátságosan rámosolygok a másikra, és újra a bringára nézek. A hátam simítása megborzongtatott. Elijah-n kívül nem szokott hozzámérni senki. Csak anyukám. És őt ritkán látom.
- Nekem mindenféleképpen meg kéne látogatnom a gyengélkedőt – válaszolom arra, hogy mit csinálunk. Kicsit el is fintorodok, miközben meghajolok, és térdemet kezdem tapogatni. Fel is szisszenek, és fájdalmas képet vágva nézek fel Thomasra. – Segítesz? Ritkán megyek oda. Azt sem tudom hirtelen, hogy merre van – emelem rá kék szemeimet, felegyenesedek, és ismét a bringa felé hajolok, hogy felemeljem a fűből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 556
Összes hsz: 2572
Írta: 2019. október 26. 21:44 | Link

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | #afterthehugGIF

Viszonozza az ölelésem és mosolyog, mikor elválunk. Jól van. Akkor minden rendben. Több, mint rendben. Egyébként same here. Mindenkihez állandóan hozzáérek. Mindenkihez. Jólesően, barátságosan, kedveskedve. Hozzám tartozik. Nem rögtön, nem idegenekkel, ám amint picit elengedem magam a másikkal, ezek egyből jönnek. Gondja nem is szokott lenni vele senkinek. Az viszont külön öröm, ha ez kifejezetten tetszik a másiknak, vagy ha partnerre találok benne.
- Jól van - bólintok, hogy ő mindenképpen meglátogatná a gyengélkedőt. - Persze - vágom rá, hogy segítek, elkísérem, útbaigazítom. Együtt meg is indulunk hát a kastély felé, szépen lassan, kíméletesen. Mint két csatamezőről érkezett lovag, baktatunk egymás mellett, ki-ki ilyen-olyan tagjait fájlalva néha, szisszenve, morogva, jajdulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 442
Írta: 2019. október 27. 07:03 | Link

Angie

Valahogy éreztem, hogy ennek ne lesz túl jó vége, ha sokáig maradunk itt kint, és esetleg khm, elkezdenek keresni bennünket. Ezért minimum ki is csaphatnak, a hippogriffek ne éppen veszélytelen állatok, egy rossz mozdulat, és akár az életünkkel is fizethetünk a meggondolatlanságért.
- Angie, ennyi szerintem elég lesz mára. Mielőtt kicsapatjuk magunkat – figyelmeztettem. Ennyi eszének levitás létére kéne lennie, azért ezzel magasan túlléptük a határt. Így is örülhetek, ha sima büntetőmunkával megúszom a szitut.
Egyedül volt a kicsike. Jó, nem annyira kicsike. Az enyém nem igen akart még elengedni, talán jól esett neki a kis törődés.
- Szívem, édes vagy, de nekünk is megvan még ma a dolgunk, majd talán visszajövünk máskor is, ha találunk tanárt, aki szívesen jönne velünk. – Ezt eleve így kellett volna kezdeni, de utólag már késő okosnak lenni. A távozást a megfelelő „rítussal” lezártam, és vártam, hogy Angie mikor tud elszabadulni úgymond a sajátjától. Óvatosan kell őket kezelni, hiperérzékeny lények, persze, a maguk nemében páratlanul gyönyörűek is ugyanakkor.
Megérdemlik a kellő tiszteletet.
Annyira már nem voltam olyan, hú, de nagy vadóc, mint korábban, és kezdtem érezni, hol húzódik az a határ, ami még ennyi idősen belefér. Na, ez már pont nem. Hogy akkor mégis miért mentem bele? Maradjunk annyiban, hogy mérsékelt kerék – és néhanapján agyhiányban szenvedek.
Kivételesen elfeledkeztem arról a fenyegetésről, amit még a tanév kezdetén, az évnyitón intézett felém Sárközi tanár úr: egy stikli, és akár egész tanévre büntetőmunkán végzem.
Jó, a harmadik évem után ez kimondottan jogos volt, khm, nem is vitattam el ezt soha. Nézzük azért a dolog pozitív oldalát is: a cukiság faktorom mára kimaxolva, és még a kaland is kipipálható. Sőt, ha minden igaz, egy cél lekerülhet ezzel a bakancslistámról. Régi álmom volt hippogriffet simogatni, igaz, azt nem gondoltam, hogy ilyen kis kalandos lesz.

Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2019. október 27. 07:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 282
Írta: 2019. november 4. 00:40 | Link


Január 7


- De ugyan az mégis mire lenne jó? Fizetni kéne érte és munkahelyeket teremtene olyan varázslók számára, akiknek ez szükséges. Mire lenne ez mégis jó? - A német hangjából csöpögött az irónia, pedig az emberek nagy része megesküdött volna rá, hogy ennyire nem is intelligens Tim, hiszen ő csak egy füves, aki a világáról sem tud. Pedig elég erős társadalomkritika fogalmazódott meg a fejében, sőt, tudás is volt benne jócskán, csak nagyon jól takarta.
Annak viszont soha nem nézett utána, hogy hol is tudna ténylegesen kijutni egy ilyen rendezvényre, épp elég probléma volt neki az élet, a fák most, a kacsák, akiktől még mindig rettegett. Most is oda kellett nézzen az erdőbe, mikor ág reccsent a közeli aljnövényzetben.
- Lehet, hogy a napokban majd rákérdezek, ha találkozunk - hagyta annyiban a dolgokat a Jóóóval magasabb, még itt sem ért a teendői végére, akkor még meg sem említettük Afrikát. Ilyen szempontból pedig túlzottan maximalista volt, nem hagyta volna ott egyiket sem csak úgy, félkészen.
A német azt viszont nem értette, hogy is lehet a lehet a barátnője ennyire ignoráns. Kicsit lesepregette a ruhájára ragadt aljnövényzet-darabkákat, meg is nézte maradt-e még rajta valami, de ő nem vette észre azokat a mikroszkopikus sárfoltokat.
- Ugye tudod, ha nem állsz neki keresni, soha nem is lesz belőle semmi?
Ezt afféle motivációnak is szánta, nem csak kérdésnek, ő hajlandó lett volna elindulni a nővel... de ahhoz nem ártott volna végre tényleg nekiállni, vagy legalábbis, elhatározni, hogy megtörténik majd.
- De, az ott jó lesz! - lelkesedett a német, majd azzal a lendülettel el is indult, hogy nekivágjon az ismeretlennek, a kivágott fenyővel együtt. Abban már épp csak pislákolt az élet, de Tim úgy érezte, vagy így, vagy úgy, de most együtt fognak működni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 263
Írta: 2019. november 23. 22:43 | Link


# kinézet # január 7.

Nagyon szomorúak a tények, amiket én és Timtim is ismerünk. Igazság szerint az, hogy a föld jobb hely legyen, egyáltalán nem ott kezdődik, hogy üldözzük a magukat jól érző embereket. Mert bizony rengeteg észosztást kapunk, én annak idején a családomtól is megkaptam mennyire rossz úton vagyok. Majd az utcán kötök ki begyógyszerezve, meg még isten tudja milyen csúnya dolgok után. Abban igazuk volt, hogy a kezdő munkahelyeimen nem bántak velem hercegnőként, és néha voltak erőszakosabb emberek is, akik próbálkoztak akár sikeresen, akár nem dolgokkal. De itt vagyok, élek, van egy lakás, amiben jól megvagyok, van melóm és jövőelképzelésem. Meg még pénzem is, tök meglepő. Ellenben szegény manókkal.
- Ha nem is rögtön, de későbbre szerintem ez egy nagyon jó elképzelés - mosolyogtam is rá a németre, ahogy egy kisebb, még nekem se gondot okozó súlyban lévő fát felemeltem és felegyenesedve néztem körbe. Megvártam, még döntésre jut ezeket illetően, csak utána segítettem neki a megfelelő elhelyezésbe. Hiszen minden fa megérdemli a második esélyt. Kicsit kételkedtem ugyan abban, ha törzzsel lefelé beülteti, annak nagy haszna lesz, de nem én akartam összetörni a pozitív elképzeléseit. Erre van annyi rossz ember a világban.
- Igen, és keresem! Pár helyen érdeklődtem is, vannak címek, ahova elmehetnénk körülnézni - mondtam végül, de egyelőre nem tértem ki erre bővebben, a tavasz pont jó lesz megtalálni a tökéleteset.
Lassan húztam, amennyi ment a többihez a vadőrlak mögé, és csak figyeltem, ahogy Timtim az elemével, az akaratával vagy éppen a puszta kezével de éppen létrehoz egy karácsonyfa temetőt. Még ha új életnek is szánja így vagy úgy, de azért nagyon édes tőle.


/ Love Love Love/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék