25. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 349
Írta: 2017. október 30. 18:59 | Link

Olívia

- Várj, ne kapkodj.
Intem türelemre a kis kölyköt, aki feszt ki akarja venni a kezemből a nekik szánt zöldségmixet, amit a konyhán adtak. Főként répa van benne meg saláta. Állítólag nem szeretik, de gyakorlatban meg úgy eszik, mintha muszáj volna. Szép mondhatom. Végül sikerül végre kibontanom a gyerekzárat - elég nagy kihívás tud ám lenni - a dobozon, és kicsit lejjebb eresztve, erősen fogva a műanyagot, hagyom, hogy egymással párharcot vívva találjanak maguknak benne kedvükre valót.
A kezem már fárad, amikor a nevemet hallva felpillantok. A maradékot kirázva a földre gyorsan összepattintom a dobozt, majd a fülem mögé tűrve a hajam pillantok fel az érkező lányra. Össze volt fogva a hajam, mert nagyon hosszú, és csak zavarna engem is az evésben is meg a létezésben is, de a legnagyobb unikornis baba szétrágta, és örüljünk neki, hogy csak a hajgumimat, furcsa lenne, ha a hajamat is megrágta volna, és mondjuk a közepén hiányozna egy nagy folt. De ellenőriztem már, és minden a legnagyobb rendben.
- Szia Olívia!
Intek neki, és kedves mosollyal az arcomon közelebb sétálok hozzá. A picike unikornis hűségesen kocog utánam. Az elejétől fogva inkább velem van, ha itt vagyok, mint a testvéreivel, akik esznek addig, amíg oda nem érek a lányhoz, de aztán inkább elkezdenek egymással játszani.
- Igen, unikornisok. Nem láttál még unikornist?
Kérdezem felülve a határukat ötvöző fa kerítés tetejére. Szokták mondani, hogy ne csináljak ilyet, mert megsérülök, de hát ugyan már, nem vagyok én olyan, akit üvegburában kell tartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hok Olívia
KARANTÉN


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. október 30. 19:04 | Link


Ez a hely minden egyes nap tartogat meglepetéseket a számára. Ha csak egy egyszerű sétára is indul, már rögtön tudja, hogy valamilyen "kalandban" lesz része úgyis. Mert vagy lát valami nagyon érdekeset, vagy pedig úgy eltéved a kastélyban, mint annak a rendje, és jó ideig eltölti majd az idejét azzal, hogy jobbra-balra bóklászva keresi a megfelelő útvonalat. Nem is biztos benne, hogy valaha sikerül majd megtalálnia, de legalább sosem unatkozik. Vagyis szokott néha még itt is, de itt az unalom is egészen más, mint odahaza a mugli világban volt.
Ott tényleg unalom volt az unalom. Itt még az is sokkal izgalmasabb.
Olívia nem tudja levenni a szemét az unikornisokról, főképp azért mert ezek még olyan picik, és... nem fehérek.
- De hát ezek arany színűek! - hüledezik is. Majd megrázza a fejét a kérdést hallva. - Nem, még nem. Még egyelőre nem volt legendás lények izém... - fejezi be frappánsan a mondatot, de elkezd ő is közelebb sétálni Emilyhez és a csikókhoz. De azért még nem annyira, mert hát ki tudja milyenek ezek a lények a valóságban. Lehet, hogy veszélyes ragadozók, akik a szarvukkal szívják el az életerőt az embertől. Nem, nem, ezt tényleg nem gondolja komolyan.
- És nem bántanak? Ide lehet jönni hozzájuk? Mit keresnek itt? - záporoznak a kérdések, de Emily ezt már egyszer tapasztalhatta. Legalább most már az elején sem tűnik túlzottan zárkózottnak a kócos fekete hajú lány. Megigazítja a táskát a vállán, és megtorpan egy kicsit tisztes távolságban még az állatoktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 349
Írta: 2017. október 30. 19:38 | Link

Olívia

Elnevetem magam, amikor az őszinte megdöbbenést látom Olívián. Nem azért, mert ő esetleg nem tudta, és kinevetem, hanem mert annyira aranyos ez a reakció. A mágus és mugli gyerekeknek is azt tanítják, hogy van az unikornis meg a pegazus, mind a kettő fehér csodaló, de szarvuk van, de szárnya csak a pegazusnak. Ez sok információ egy kiskölyöknek egyszerre, de a lényeget megjegyzik: Fehér a színe.
- Mert még kicsik.
Adom meg a választ, ami számomra kézenfekvő, de nyilván annak nem, aki mondjuk azon is csodálkozik, hogy arany színű popók szaladgálnak most itt. Mert ez a helyzet, ugyanis a két távolabbi egyed most a popsiját mutatja csak nekünk.
- Hamarosan arany helyett ezüst színűek lesznek, majd fehérek.
Mondjuk ez így nagyon rasszistán hangzik, nem tudom miért, de hirtelen olyan furán érzem magam egy pillanatra, mert így színek alapján csoportosítom őket. Pedig ez az igazság, a színük az életkori sajátosságuk. Kicsit fészkelődöm a tökéletes pont megtalálására törekedve a fa kerítésen, majd lepillantva elnevetem magam. A kicsi sunyiban elkezdte rágni a nadrágom, de nem igazán zavar, mindent helyre lehet hozni mágiával, kivéve a megtört szíveket meg a trollt bájitaltanból.
- Eredetileg nem, de ez is egy olyan dolog, amit varázslás helyett csináltam. Van engedélyem.
Amire be kell vallanom, nagyon büszke vagyok, elvégre ez nagy dolog ám itt.
- Ne aggódj, ők elég barátságosak, mert mindig is voltak emberek a közelükben, de amúgy sokszor emberkerülők. Csak akkor közelednek, ha tiszteled őket. Engedd, hogy megszagolja a kezed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hok Olívia
KARANTÉN


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. október 30. 19:45 | Link


- Ezüst és fehér? - pillant érdeklődve és kíváncsian Emilyre. - Hát ez tök érdekes. - mondja, és látszólag tényleg annak tartja. - Főleg mert az arany elég fényes szín, és a csikókat meg kicsinyeket inkább elrejteni szokták az állatok, de ez elég feltűnő lehet egy erdőben. Vagy nem erdőben élnek? - kíváncsiskodik még egy sor,t persze az fel sem merül benne, hogy lehet, hogy Emily sem mindent tudó, és talán nincs is kedve válaszolgatni a buta kérdéseire.
- Akkor odamehetek? - néz vissza a kis csikókra. - Biztos? Nem lesz baj? Hogyan csináljam?
Lassan leemeli a táskáját a válláról, és leteszi a fűbe. Szerencsére nincs sár, ennyi kis koszt meg elbír. Automatikusan beletúr borzas fekete, szélfúttának tűnő hajába, ahogyan zavartan tanulmányozza a csikókat. Nem akar félősnek tűnni, meg hát nem is fél amúgy az állatoktól, inkább az ő lelkibékéjüket szeretné megtartani, ezért hát elindul lassan feléjük, de még nem túl gyorsan, inkább csak óvatosan.
- Milyen engedély? - kérdezi közben Emilytől, mert hát ez is megragadta ám a figyelmét. Nem ért ő még ezekhez a varázs dolgokhoz, engedélyekről pedig végképp nem sokat tud.
Utoljára módosította:Hok Olívia, 2017. október 30. 19:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 349
Írta: 2017. október 30. 20:29 | Link

Olívia

- De, erdőben laknak, nem tudom, hogy hogyan tudják elrejteni magukat. Ezen még nem is gondolkoztam.
De nagyon érdekes, valljuk be. Tényleg, hogyan rejted el a kicsinyedet, akinek először arany, aztán ezüst színűek. Nem lehet éppen könnyű feladat. Szegény mamájuk, eddig bele sem gondoltam, hogy milyen lehet a mamájuk mindennapja. Ráadául az orvvadászok vadásszák az unikornisokat, mert minden részük értékes. A vérük gyógyító erejű,  bár az ár, amit érte fizetni kell, az súlyos, a szőrük mágikus mag pálcákba, a szarvuk bájitalok alapja. Hallottam már olyat, hogy a húsukat ették. Ezeknek a szép állatoknak, olyan szomorú. De most már érdekel a válasz, szóval fel is jegyeztem magamnak, hogy legközelebb kérdezzem meg Olive nénit.
- Próbáljuk ki, de csak lassan mozogj, és szerintem csak hozzá menj közel, mert ő barátságos, a többiek eléggé félénkek, meg művésziek.
Még mindig a popójukat mutatják, a művészet jut eszembe. Kicsit olyanok így, mintha Cole egyik festményén szerepelnének. A bátyám elég rendesen tehetséges, még ha mostanában nincs is jó viszonyunk, ez tagadhatatlan. Az utóbbi időben, főleg mióta felbukkant Valery is, úgy érzem, hogy az ingatag családi kapcsolatunk kezd széthúzni.
- Mivel ugye nem nagyon volt lehetőségem, meg képességem varázsolni, de jó volt az átlagom, ezért lehettek különleges hobbijaim. Az íjászkodás, a csellózás, oké, sokan tanulnak itt zenét, meg az, hogy kijöhetek ide, és segíthetem Olive néni munkáját. Persze nem mindenben, de ilyesmiben igen. A veszélyes lényekhez nem szabad odamennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hok Olívia
KARANTÉN


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. október 30. 20:35 | Link


Hát igen, Olívia néha zavarba ejtő kérdéseket tudott feltenni másoknak. Ilyenkor Peter mindig azt mondta, hogy túl okos, és egyszer még orrba verik ezért, hiába lányt. Néha olyan volt, mintha kötekedni akarna, pedig ezek csak gondolatok voltak, amik folyton megfogalmazódtak a fejében, és olykor hangot is adott nekik.
- Lehet egy aranybányában kéne inkább. - próbál meg elsütni valami kis viccet. Majd az instrukciókat követve elindul lassan, tényleg nagyon lassan a mutatott állat felé, és odaemeli a kezét, hogy a csikó megszagolhassa.
- Nincs a közelben felnőtt egyszarvú? - kérdezi közben részint érdeklődve, mert hát azért olyat is szívesen látna, részint pedig mindenre felkészülve... nem találkozott még unikornissal, és nem szeretne máris egy bazi nagy szarvat az ülepébe vagy a lapockájába, vagy bárhová is. Nem tudja, ezek az állatok mennyire kedvelik vagy sem, ha emberek közelednek a kicsinyeikhez.
Csak lassan csinálja hát tovább a dolgokat, és ha minden jól megy, talán még módjában áll megsimogatnia is egy fényes apróságot. Azt azért be kell vallania magának, hogy tényleg cukik, és nagyon szépek.
- Művésziek? - kérdez vissza közben Emily egyik szavára, mert ezt nem igazán érti, de egy félmosoly becsúszik azért e mellé is.
Közben pedig kap egy kis magyarázatot az engedélyes kérdésére is.
- Ahaaa. És akkor ehhez van engedélyed? Azt hittem valamilyen... szakma, vagy mi, mint a mugliknál a... hogy is mondják magyarul? - gondolkodik el egy pillanatra. - Áh, a jogosítvány meg a... diploma, azt hiszem. - kaparja ki a szavakat az elméje mélyéről.
- De ez tök klassz dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 349
Írta: 2017. október 30. 21:10 | Link

Olívia
 
Felnevetek arra, amit mond. Valóban, célszerű lenne olyan helyen tartani a kicsiket, ahol éppen nem tűnek fel senkinek. Olyan könnyű lenne ellopni is őket. Ha megbíznak benned, csak elsétálsz velük. Értékes a szőrük, a vérük, a szarvuk. Állítólag van ország, ahol a húsuk és a csontjuk is.
- Van két példány, de szerintem ők most bementek az erdőbe.
Elmutatok arra, amerre sejtem, hogy lehetnek, de azt nem tanácsolom, hogy kövessük őket. Egyszer eltévedtem bent, és hát nem olyan vidám hely az. A mai napig hallom a patadobogást, és szerintem ha nem jár arra egy felnőtt, akkor nekem kampec lett volna.
- Hogy érzed magad a suliban?  
Kérdezem azzal párhuzamosan, hogy ő rákérdez a művészi szóra. Elmosolyodok, és végül úgy érzem, hogy erre jobb, ha most válaszolok, elvégre az én kérdésem később is aktuális lesz.
- A bátyámnak van egy kiállítása, festő. Nagyon érdekes képei vannak. Engem kicsit zavarba hoznak, mert elég intim képek is vannak benne, fiúkról. Én meg még nem... érted.
Egy kicsit zavarba is jövök, mert ezt nem sok embernek sem mondtam el. Furcsak a gondolat, hogy itt már nagykorúnak számítok, de még csak meg sem csókoltak sosem. Ráadásul most tetszik egy fiú, aki történetesen a bátyámmal kavar. Az életem kegyetlen azt hiszem. És akkor még ott van Valery felbukkanása is, aminek a felemlegetésére ösztönösen a hasamhoz nyúlok egy pillanatra. Sosem lesz senkim, talán jobb is, ha Adrian felé húz a szívem, az esélytelenek nyugalmával szemlélem akkor a világot legalább.
- Szakképesítés? Nem, olyanom nincs. De gondolkoztam rajta, hogy akár gondozó lehetnék, te mi lennél, ha nagy lennél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hok Olívia
KARANTÉN


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. október 30. 21:29 | Link


Örül, hogy Emily nevet azon, amit mondott. Sokan nem állnak vele szóba, csak úgy, mert furcsa, mert néha fiús, mert hallgatag, vagy mert visszaszól azoknak, akik beszólnak neki. De Emily másnak tűnik. Ő elsőre is közeledett felé, és díjazza a poénjait is.
- Szabadon járhatnak ki-be? Nem tudom, hogy megy ez a varázsvilágban a varázslényekkel. - vallja be, igaz, nem nagy vallomás ez.
Lassan sikerül végre elérni a csikót, és hálistennek úgy tűnik nem történik katasztrófa. Sőt, egészen jó fejnek tűnik a kis egyszarvú, és azt is hagyja, hogy megsimogassa.
- Csúcs...
De ekkor Emily kérdést intéz hozzá, úgyhogy még egy kicsit megsimogatja az állatot, majd a lány felé fordul.
- Hát... a suli király. - von vállat egy laza, pillanatnyi félmosollyal.
- A kastélyban minden nap el lehet tévedni, és el is szoktam, de tele van egy rakás klassz hellyel... az órák meg szintén tök jók. - mondja, de direkt nem tesz említést a többi diákról.
Közben viszont a művészi dologról esik szó, és Emily mintha zavarba jönne. Olíviával nem gyakran történik meg az ilyesmi, és nem is érti igazából mitől jött zavarba a lány. Csak abbahagyja az egyszarvú simogatását végleg, majd ahogy Emily felé fordul va áll hirtelen ötlettől vezérelve elrúgja magát a talajtól és ő is felpattan - már amennyire pattan - a kerítésre, és leül mellé.
- Te még nem... mi? - kérdezi szenvtelenül, mert hát ezt a mondatot sokféleképpen be lehet ám fejezni, Olívia meg ha nem is igazán tapasztalt benne, azért mégis csak tud egy s mást már. És ilyenkor nagy előny,e hogy néha lassan tudja felfogni mások érzelmeit, mert most nem is lesz összeszedetlen Emily zavartságától. Csak ugyanolyan marad, mint eddig volt.
- Gondozó? Az tök jól hangzik. - válaszol közben ám Emilynek, majd maguk elé bambul és megvonja a vállát.
- Hát nem tudom milyen szakmák vannak a varázsló világban. Kiskoromban csillagász akartam lenni, meg alkimista meg varázsló. Hát asszem ez utóbbi kettő végül is bejött. - vigyorodik el egy pillanatra.
- Na és neked milyen az ittléted? Meg mi akarnál lenni? - érdeklődik ő is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 349
Írta: 2017. november 4. 23:03 | Link

Olívia

- Ők elég rosszul vannak besorolva. Pontosabban szerintem nincs rájuk jó érték, mint a kentaurokra. Rájuk például azt mondják, hogy „majdnem” emberi értelemmel rendelkeznek. Pedig ők elég okosak, szerintem inkább mi rendelkezünk „majdnem” kentauri értelemmel. Csak hát elég vadak, meh patájuk van, és ettől egyből máshogyabban tekintenek rájuk.
A majdnemeknél mind a két alkalommal a levegőbe is macskakörmözök, hogy érzékeltessem a komolyságát a fokmértéknek. Ha valaki, én tudom milyen másabbnak lenni a többieknél, milyen, ha szinte már lesajnálóan néznek rád. Csóri Emily, nincs se varázsereje, se nem szép, se nem vörös hajú, se nem nádszál karcsú, és nem is tud még táncolni sem, festeni sem. Nem úgy, mint Rosie, vagy Cole. Eddig legalább Valery nem volt itt, őt nem vették be a sorba, de majd most jöhet az is, hogy nem annyira látványos és nem annyira határozott, mint Valery. Az egész családom szívás, ha a magam szemszögéből nézem. Persze amúgy is hibbantnak tűnik mindenki a másik szemében, szóval ez még dob a nagy családi összetartozáson. Mindig, amikor rájuk gondolok, elhúzom a számat, pedig nem illendő ilyet csinálni. Cole mostanában mindig gonosz velem, Rosienak pedig muszáj segítenem, még ha nem is állunk egymáshoz közel. ValVal meg, na ő egy külön fejezet számomra.
- Itt kint meg van szabva, hogy meddig jöhetnek, ugye ezért van a kerítés, bent azonban egy idő után véget ér, ott teljesen szabadok. Pont ezért nem célszerű az erdőben mászkálni. Ott annyi minden történhet az emberrel. Állítólag tűnt már el ott diák. Persze erre nincs bizonyíték, az iskola szerint csak elköltöztek, és ezért máshol fejezi be a tanulmányait a srác, de mások meg azt mesélték, hogy hősködni próbált, ezért bement oda éjszakai bátorságpróbára. Két nap múlva megtalálták a fülét, mást nem.
Mondjuk ez szerintem egy kicsit bizarr, meg miért hagyná meg valaki az egyik fülét. Gondolom egy telefül volt, vagy egy megkövesedett halloweeni süti, de semmi esetre sem hiszem, hogy pont egy emberi fül lett volna. Ha a sok pletyka igaz volna, már réges rég bezárták volna a sulit.
- A suliban még én is el szoktam tévedni.
Nevetem el magam, ez azért egy jobb téma. Mondjuk a fül sem rossz, de én biztos nem mennék el ilyen bátorságpróbára. Még elsőben hallottam ebéd közben, amikor mellettem ülve beszélgettek róla. Krisz volt a srác, ha jól emlékszem.
- Nem volt még fiúm. Még csak nem is csókolóztam. Elég gázosnak érzem a helyzetet. Felnőtt vagyok papíron, de még senki sem akart megcsókolni, vagy a barátnőjének. Persze a nővérem és a húgom mellett nem is nagyon akarna senki engem választani, de jó lett volna, ha valaki legalább megpróbál romantikusan gondolni rám.
Mondjuk eddig én sem gondoltam romantikusan senkire. Akire meg most mégis, arra meg nem szabad, úgyhogy huss, már el is kergetem a gondolataim közül a problémát.
- Csillagász is lehetsz, vagy jós, vannak olyanok is. Aurorok, ők a kemény fiúk, olyanok, mint a rendőrök meg a kommandósok. Aztán vannak itt is újságírók, meg gyógyítók, akik ugye az orvosok, pszichológusok, tanárok, gyógynövényesek és bájitalosok, boltosok, cukrászok és szakácsok meg festők, akik megbűvölik az ételt meg a képeket. Meg nem tudom. A mugli szakmák varázslatosan.
Az alapjaik megegyeznek, csak nálunk van némi plusz mágia a történetben, de nem annyira rossz az. Elpillantok az unikorniskölyök felé, amelyik most éppen az erdőből kibukkanó anyja felé siet.
- Azt hiszem világutazó lennék, felfedeznék új fajokat, meg írnék a varázslófalukról. Ilyen útikalauzokat. Hova érdemes menni, meg hova nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hok Olívia
KARANTÉN


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. november 8. 19:56 | Link


- Kentaurok? - ragadja meg a lényeget az egész számára még érthetetlen besorolásos dologból. - Vannak kentaurok is?
Olívia őszinte döbbenettel néz a lányra. Ám ha tudná, mik járnak most Emily fejében, akkor talán nem is hinné a lány, hogy Olívia mennyire meg tudná érteni. Sőt, még annál is inkább. Neki ugyan nincsenek testvérei, de sokat tud arról a bizonyos megszívott családi életről. De itt már jobb. Sokkal jobb. Távol az apjától és attól az élettől, ami nem nevezhető igazi életnek. Csak Peter ne hiányozna annyira neki. De ő otthon is hiányzott. Messze van Londontól az a bizonyos Roxfort.
Az erdő veszélyinek megemlítésére viszont már tényleg felszalad a szemöldöke.
- Komolyan eltűnt itt egy srác az erdőben? Ez nem hangzik túl biztonságosnak.
Nem úgy mondja ezt, mintha félne vagy bármi ilyesmi. Inkább úgy, mint aki nem érti, miért nem zárják körbe és gyújtják fel az ilyen erdőt, egy iskola területén.
De nincs sok ideje ezen agyalnia, mert máris egy újabb érdekes témára térnek rá. Méghozzá a fiúkra. Olívia pedig nagy komolyan figyel, mintha csak nem is tizennégy éves volna, hanem egy komoly nagykorú. Mert azok bizony már sokkal érettebbek, úgy ám.
- Ah. - reagál eképpen arra, hogy Emilynek nem volt még barátja. Aztán jó hallgatósághoz híven csendben ül egy ideig, amíg a lány befejezi.
- Én se csókolóztam még. - von vállat a végén. - A pasik amúgy is tök gázak. Legalábbis akik egyidősek velem. Tök idióták. - vallja be. - De gondolom a Te korosztályodban már vannak normálisabbak. Biztos csak nem jó helyen kerested. - mondja, talán mintha némiképp vigasztalni is próbálna ezzel. - Romantikusan meg lehet, hogy gondoltak rád, csak be vannak tojva ahhoz, hogy el is mondják. - nyom el egy félmosolyt. - Szerintem szép vagy. Téged biztos nem csúfolnak deszkának.
Ekkor szóba kerülnek a szakmák is, Olívia pedig érdeklődve hallgatja Emily magyarázatait.
- Milyen az az auror? - érdeklődik. - A bájitalos dolgok amúgy érdeklenek. Kíváncsi leszek rájuk... A felfedezés meg szuper! - bólogat Emily szavaira.
- Én is szívesen látnék egyszer világot. Odahaza van egy barátom, Peter, vele beszéltünk róla néha, hogy együtt majd útnak indulunk. Talán egyszer majd. - pillant kissé szomorkásan maguk elé.
Most ugyan jó itt, és örül Emily társaságának is, de olyan távolinak tűnik az a szabad jövő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Másodikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 215
Írta: 2017. november 22. 15:53 | Link


# kinézet # délután

Levegőre vágytam. Mióta a kastélyban lakunk T-rex-szel, az élet minden, csak nem egyszerű. Szobatársak, akarva vagy akaratlanul cseverésző háztársak, kotnyeles évfolyamtársak, fura szaktársak. Érdekesek mind, nem mondom, hogy nem, de nikotin és egy kis gondolkodás nélkül nehéz túlélni köztük, ezért is kerültem minél távolabba zsivajtól és a zárt falaktól. Hozzászoktam az elmúlt pár évben, hogy akkor és oda megyek, ahova akarok, hogy a falak csak támaszok, nem akadályok. Most mégis kicsit fura az egész, már az alapképzésem alatt se voltam annyira oda a végén a túl sok ripacsért, ebbe a suliba is jutott sajna elég. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt kevésbé drámaian, mint a sóhajom a Vadőrlak hátuljánál lévő lépcsőre ültem volna. Kicsit turkáltam a táskámban, vigyázva a fényképezőgépemre és a törékenyebb dolgokra benne, mire meglett a kis fém tartó meg az öngyújtóm. Kivettem egy fehér rudacskát, a szűrő alatt elpattintottam a mentolos golyócskát, majd meggyújtottam minden gond nélkül. Az első füstfelhővel együtt szállt ki belőlem a görcs, marha idegesítő, hogy idáig ki kell totyogni az embernek ezért, és itt sem biztos, hogy kellene. Én megpróbáltam szabálykövető lenni, esküszöm, ettől még vannak balesetek, de itt legalább senki nem piszkál érte. Nem mintha a feszültség csak ebből adódna.
A tekintetem a távolabbi fára siklott, amihez a pórázt erősítettem, elég hosszan meghagyva. Az állatvédők most biztos nem lennének rám túl büszkék, de nem ismerik T-rexet. Egyszer lássa meg a menekülési utat és órákig nem látom. Egyszer majd csak azt veszem észre, hogy tojások kerültek a szekrényembe aztán nagycsaládos lett. Na, ilyet nem játszunk, túl fiatal vagyok nagymamának. Összehúztam magamon a széldzsekim, ahogy kuporogtam dúdolgatva. Annak ellenére, mennyire elhanyagolt néhány pontja itt az erdő kezdetének, elég szép hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
Prefektus Navine, Navinés média, Másodikos mestertanonc


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 252
Írta: 2017. november 22. 18:41 | Link


November 22? | Timmi

Már az óráin is nehezen bírta kihúzni az időt, a keze szüntelenül járt, dobolt az asztalon, vagy éppen csak a térdén, ha leszúrták, hogy ne zajoljon már. A térde szintén remegett, fészkelődött, mintha egy szöges székre kényszerítették volna. Szóval amint elszabadult, a szobája felé zakatolt, képtelen volt rá, hogy megtorpanjon akár egy pillanatra is.
Odafent ismét a derekáig elmerült a kofferjében, odébb tolva mindent, ami hasztalan, legyen az teáskanna, süteményes tepsi, kakaópor, egy fél cserép föld, némi ruhanemű, neki csak a porszívó kellett. Ennek pedig hosszú története volt. Már hetek óta minden délutánt lent töltött a vadőrlaknál, és ahogy egyre több levél hullott, ő úgy lett egyre idegesebb. Akárki is lakta azt a házat, nem vette rá a fáradtságot, hogy kimenjen és összeseperje a leveleket.
Így hősünk, ingét magára kanyarítva sétált ismét végig a kastélyon, ezúttal jóval több tekintetet magára vonva. A porszívó hangos surrogással csúszott utána, mint valami jó háziállat, fejtörést okozva ezzel, főleg az aranyvérű mágusoknak. Bamm, bamm, bamm. Hangzott a gép durrogása, ahogyan Tim levontatta a lépcsőn, vissza se nézve.
Mikor a vadőrlakhoz ért, még nem volt ott senki. Így hát a kis házikót megkerülve támasztotta le a szerkezetet. Volt itt egy cserepes növény, aminek a napokba utána nézett, tudta, hogy virágoznia kéne, mégsem történt vele semmi. Csenevész egy kóró volt, leginkább, mint ami szeretné, ha meggyilkolnák. Talán egy vagy két centi látszott ki a cserépből. Szóval Tim apró szusszanást követően törökülésbe hajtogatta amúgy is kusza termetét, a csarab cserepét pedig az ölébe vette. Mély levegőt véve, kissé fájdalmas arccal meredt rá, mielőtt a jobb kezének ujjbegyeit a virágföldbe mélyesztette volna. Aggódott amiatt, hogy mi van, ha megint nem tudja kontrollálni a képességét és megöli szegény virágot. Végül pár lélegzetvételt követően sikerült arra összpontosítania, hogy a növény fejlődjön, nőjön. Még a szemét is lecsukta egy pár pillanatra, így összpontosítva a feladatra, reménykedve a legjobbakban. Kicsit hezitált is, mikor a kezét elvéve ki kellett nyitnia a szemét.
Feltápászkodva nézte egy pár pillanatig a már sokkal jobb állapotban lévő növényt, majd egy ásítást elnyomva intett még egy aprót a növénykének. Az pedig visszaintett neki egy hosszabb hajtásával lelkesen. Leon elmosolyodott, mielőtt a porszívóját ismét magával vonszolva vissza indult a vadőrlak elé. Legalább négyszer körbepillantott, minden rendben van-e, nem követi-e semmi, talán így lehet, hogy majdnem hasra esett az ott ücsörgő lány lábában. Azonnal felkapta a fejét, szinte rémülten meredve a nőre, hiszen biztos volt benne, hogy ő nemrég még nem volt itt.
- Te... te! Te Blau vagy! - tört rá hirtelen a felismerés, el is felejtette, hogy mutogatni csúnya dolog, de aztán újabb revelációban volt része és forogva kezdte kapkodni a fejét. - Veled van a majdnem kacsa is? Mit csinálsz itt egyáltalán?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Másodikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 215
Írta: 2017. november 22. 22:56 | Link


# kinézet # délután

Már majdnem hogy idilli kép állt össze előttem, ahogy egészen a fák és bokrok sűrűjébe feledkeztem, amik hiába tűntek lassan egész kopárnak, a színeik magával ragadták az embert. T-rex jókisfiú módjára a csőrével egy bokor tövében kopogott, így rá sem lehetett panaszom. Nagyot szívtam a bal kezemben pihenő szálba, majd a lábaim előre nyújtóztatva szorítottam magamhoz a kabátom, ahogy felfelé kifújtam az óvatosan oszló füstöt. Lehet a természetnek lenne ehhez pár szava, de mivel nincs és néma gyereknek anyja se érti a szavát, én csak csücsültem ott kényelmesen élvezve a szabad levegőt és helyet. Azt hiszem másodjára jártam itt, de se akkor, se most nem igazán néztem körül, egyenest érkeztem ehhez a lépcsőhöz és az erdőre néző kilátásához. Nem nagyon volt itt zajos, így egy darabig nem is gyanakodtam, a zörejeket betudtam a totyogó mozgásainak, akkor is, ha nem volt túl közel, nem igazán éreztem magam életveszélyben. Ez egy iskola mellett van, csak nem ugrik rám holmi óriáscsiga a nukleáris nyálával. Tévedtem. Na, nem a nyálkás lényben, ő tényleg nem jött, hanem abban, hogy a zajolást a kis drágám okozná. A lábamba akadó láb volt a legárulkodóbb, de éppen annyira bambultam, hogy csak tized másodpercekkel előtte vettem észre, így elhúzni volt csak valamennyire időm, sok másra nem. Szerencsétlent telibe fújtam füsttel, mikor előre dőlni készült a megbotláskor.
- Én? Én, iiigen, te meg a sárga inges. Várj, ne segíts - emeltem fel a jobbom szívva egy utolsó előttit a kis csikkbe, majd ráncolva a homlokom vigyorodtam el. - Timtim.
A megállapításom bizonyosan helytálló, bár inkább arcra és külsőre, mintsem nevekre szoktam emlékezni, szakmai ártalom. Bárkiről megmondom, hogy mit rendelt nálam, ha dolgoztam, vagy milyen ruhában volt, de nevek, eh, az nem igazán az én asztalom.
- T-rex ki van kötve ott, nem messze, integess - mutattam a kicsike felé boldogan, majd az utolsó után elnyomtam a csikket, és igen környezettudatosan egy papírdobozba tettem a táskámba, majd kidobom a kukába később. A kérdésére elsőre csak nemtörődöm módon legyintettem, hogy hát semmi lényegeset, de aztán végül feleltem is felfelé nézve rá. Eddig is feltűnt, hogy nem túl alacsony, de innen ülve most tényleg úgy éreztem magam, mint valami katica egy teherautó alatt. Semmi sértés, csak fura volt. - Levegőzünk, szép ez a hely, bár kicsit olyan rendetlen. Azt hittem elsüllyedünk abba a levélkupacba… és te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 349
Írta: 2017. november 26. 19:56 | Link

Olívia

- Állítólag, de nem tudom, én még nem láttam őket.
Mondjuk nem is nagyon szeretnék, azt mondják, hogy nagyon durvák az emberrel, hogy nem kérdeznek, először bántanak, mert, hogy ők olyan vad és harcos nép. Legalábbis az évnyitón mindig elmondják, hogy ne mászkáljunk egyedül az erdőben. Mindig legyen velünk egy felnőtt, aki tudja, hogy mi a helyes irány. Pedig azt hallottam, hogy van bent, egy kis völgyecske, ahova mindig besüt a nap meg a hold és gyönyörű, mert a szentjánosbogarak is mindig ott köröznek, és az ember ott igazán kikapcsolhat. De hogyan kapcsolhatnék én ki, ha mondjuk Magnus professzor is ott van, és nézi, hogy mit csinálok? Mondjuk én meg leginkább Magnus professzort nézném, mert valljuk meg, ő az egyike a legdögösebb tanárainknak. Naná, hogy nem tanít, pedig ha tanítanak, valószínűleg már nem lenne nyálam.  
- Van pár furcsa haláleset a suli történelmében. A nagy része unalmas, ilyen krónika. Ki lett az iskolaelső, meg a végzősök bálkirálya, érkező meg távozó tanárok. De beszámolnak pár halálról is. Például régen a könyvtár máshogy helyezkedett el, kétszintes volt. Egy fiút megszállt valami kísértet vagy mi, teljesen megőrült, és kiugrott a könyvtár felső szintjén az egyik ablakból, és akkor még nem volt esésfékező bűbáj, miatta bűvölték el a kastélyt, hogy ne legyen több ilyen öngyilkosság. Egy fiúra egy bulin egy troll lépett rá, de akkor nem itt voltak a kastélyban, hanem egy tóvidéken vagy hol voltak, ilyen táborszerűen.
Ha lett volna bennem a szikrányinál több mágia, akkor ezeket nem tudnám, de mivel nem volt eddig, ezért akkor, amikor más bűbájtanon lobbantotta lángra a társa haját, én poros könyvekből gyűjtöttem össze az éppen feladott extra mágiatörténet vagy önismeret feladataimhoz a válaszokat. Azért tudok ennyire sok mindent az iskoláról is.
- Vannak, de nem igazán tudom. Volt egy srác, aki tetszett, de ő a bátyámat kedveli.
A tetszett nem volt éppen határozott, még mindig tetszik, de nem lenne szabad, hogy tetsszen. Ez nagyon egy bonyolult helyzet.
- Kérlek, ezt ne mondd el senkinek!
Annyira könnyű kitalálni, ha látja őket együtt az ember, és nem akarok összeveszni Adriannal. Ő az egyik első ember, aki rendes volt velem. Most így is félek, hogy Valery valahogy elveszi tőlem. Félek, hogy ValVal megtudja, hogy tetszik, és akkor ki fog játszani minket egymás ellen. Adrian is és Cole is örökre megharagszik rám, és ha nem is bántanának, de azzal, hogy nem beszélnek velem is megkeserítenék az életemet.
- Nem, engem nem csúfolnak deszkának, de sokan próbálnak fogdosni, meg pár fiú szerint bolond vagyok, meg fattyú. Azért nincs rendes varázserőm, és azért nem vörös a hajam, mint a testvéreimnek. Talán tényleg elcseréltek a kórházban.
Nem lenne rossz, persze jó sem, mert az azt jelentené, hogy Cole sem a testvérem, de viszont akkor elmondhatnám másoknak, hogy mit tett velem Valery, megmutathatnám a hajam, és az okot, hogy miért járok bő pulcsikban, hogy miért nem fogok olyan lány lenni, aki bármit felhúzhat.
- Te is szép vagy, és még simán lehet nagy cicid, lehet nagyobb lesz, mint az enyém. Olyan nagy, hogy repülhetsz vele.
Persze tudom, hogy a lányok, akiknek nagy cicijük van, olyan igazán nagy, azok nem repülnek, hanem a hátukat fájlalják, de szeretném, ha nevetne, és nem szomorítanám el.
- Olyan mint a rendőr meg a kommandós. Attól függ, hogy hol dolgozik. Van nyomozó, aki ugye nyomoz, meg kommandós, aki a gonoszokkal harcol, van olyan, aki nyomokat olvas, és az irodából próbálja összerakni, mint a profilozók, hogy mi történt. Vannak iktatósok, olyanok, akik engedélyekkel foglalkoznak, meg mondjuk felügyelik a mágikus közlekedést. Sokféle van. A házvezetőm például harctéri volt, aztán megsérült, a házvezetőhelyettesem különleges munkát végez, de nem tudom mit, rá egy furcsa szót használnak, hallhatatlan, de nem igazán értem, hogy miért ezt, én szoktam hallani. Aztán a Rellon házvezetői is aurorok, a helyettes, Dwayne bácsi együtt dolgozott Sárki apuval, Magnus bácsi pedig végrehajtó, de az lehet ugyanaz, mint Dwayne bácsi, nem tudom, a portrék ezt nem tudták megmondani.
Látom a szomorkás pillantását, így egy kicsit lehajtom a fejem a következő kérdésem előtt, de végül csak megkérdezem.
- Peter szomorú volt, hogy eljöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
Prefektus Navine, Navinés média, Másodikos mestertanonc


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 252
Írta: 2017. december 6. 13:01 | Link


November 22? | Timmi

Az, hogy ez eső nem esett, igen jó hatással volt Leon lelkivilágára. Általában nem kezelte valami jól, mikor víz folyt az égből, ha tehette, ki sem mozdult, mert mindig elázott és már a ruhái sem néztek ki olyan jól, mint előtte, mikor még a szekrényből vette elő őket. Jobb esetben, mert a német nem igazán volt rendezett. A cuccai néha ellepték a padlót a szobájában, ő meg a közepén feküdt, mint egy gigászi tengericsillag és kalimpált a végtagjaival, lenyomatot hagyva a kupacban.
A kis növénykével kötött barátságot megpecsételvén visszaintegetett, majd a porszívóját ismét magához szólítva indult kisebb-nagyobb recsegéssel az útjára. Talán illene jobban a lába elé figyelnie, ez egy nagyon jó megoldás lenne a problémáira, de az esetek nagy többségében nem sikerült neki. Volt már olyan, hogy festett - nem, soha nem volt benne túl ügyes, legfeljebb absztrakt művekben -, majd másfél óra múlva, saját magától halálra rémülve átszabta a vásznat maga alatt. Ott volt egy kacsa, szerinte minden épeszű ember a menekülést választotta volna.
- Is, mondhatnjuk - még majdnem a nyelvére is harapott a pár pillanatig tartó hallgatás után, ami során ismét megpróbált a magyarra hangolódni. A gondolkodás nem ment neki ezen a furcsa nyelven, ami annyira más tudott lenni, mint amit egész gyerekkorában beszélt.
- Kiderült már, hogy-e kacsa? - forgolódott körbe, sokkal vehemensebben, mint kellett volna, mielőtt megpillantotta volna a sárga tipegőst a fához kötve. A lány is hasonló célból érkezett, mint ő. Már, hogy a levegőzés és a hely miatt, nem azért, hogy valakivel beszélgessen.
- Kicsit rendetlen? Tegnap elvesztem abban a kupacban, szanamegszét is tele van vele mindene - rázta meg a fejét elkeseredetten, fel is emelve a porszívó csövét, hogy mutassa, miért is jött. - Hoztam a szövetséges fúvómasinát is. Szívó. Mindegy. Felszámolom a káoszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Másodikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 215
Írta: 2017. december 9. 15:30 | Link


# kinézet # délután

Mondanám, hogy jobb időre számítottam ma, de akkor hazudnék. Lassan vége az ősznek, csoda, hogy a hó nem köszönt még be, hogy helóka, itt vagyok. Nem ismertem mondjuk eléggé ennek az országnak a dolgait, de abban biztos voltam, ez így lesz, meg olvastam is. Lassan gomolygott előttem a hidegebb idő és a cigaretta okozta párás füstfelhőcske, ahogy egész nyugis volt itt minden. Már addig, amíg majdnem rám nem zakózott a srác. Idő kérdése volt, hogy felderengjen a neve, mert azért figyeltem, hogy ezekkel se maradozzak el, de azért nem mindenkié ragad bent a fejemben, véges a kapacitás.
- Kacsa? Mármint T-rex? Ami azt illeti, inkább kecske, csak törpenövésű - közöltem teljesen magabiztosan, ahogy meredtem a sárgás pacára, amint távolodott érdekességeket keresve az ellenkező irányban. Az előbbi kijelentésemhez meg szent meggyőződésem volt, amit nem is hagytam homályban. Múlt hétvégén meló után házibuli volt a pub fölött, benéztem kicsit, hát jött ő is, ott - halottam mekegni… én már nem hiszem el neki, hogy csak egy totyogós.
Meg kell hagyni, hogy hiába méregetem a kicsikét, nem sok értelmét látom néhány dolognak, ellenben azt sem értem, miért ilyen furcsa Tim. De legalább abban egyetértünk, hogy erre a helyre ráférne egy renoválás.
- Iiigen nem csodálom, kupis - bólintottam párat, ahogy kisebb pakolászás után bezártam a táskám és felkeltem. Megigazgattam a sapim meg leporoltam a fenekem, mielőtt jobban szemügyre vettem volna… azt a fújószívó valamit.
- És ez… használ majd a helynek? - kérdeztem kétkedően kicsit. Közben persze nem tudtam túllépni a korábbiakon teljesen. Ez a kacsa dolog szerencsétlennél eléggé beakadt, már legutóbb is éreztem, én meg elég indiszkrét vagyok. - Különben, miért fontos ez a kacsa-dolog?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
Prefektus Navine, Navinés média, Másodikos mestertanonc


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 252
Írta: 2017. december 13. 03:00 | Link


November 22? | Timmi

Külső szemlélő számára nem tűnhet zökkenőmentesnek a kettejük kommunikációja, sőt, megesett már, hogy elbeszéltek egymás mellett, de az ilyesmi néha bele kell, hogy férjen az ember idejébe. A lányka sosem figyelt biológia órán, igazából az is lehet, hogy nem is tanulta, vagy azóta mosódtak össze a definíciók az agyában, de annyi biztos volt, hogy nincs tisztában a házikedvence titkos életével. Nem mintha annyira zárkózott lett volna a sárga tollas, de nem hápogott el mindent. Timet egyre inkább összezavarta ez az egész, az agyában hangosan zötyögtek a fogaskerekek, de nem állt össze, hogy lehet egy kacsa jellegű, T-rex nevezetű jószág kecske. Abba már bele se mert gondolni, mi is az a kecske valójában.
- Hogy néz ki egy ilyen köcske? - Nem gúnyolódott, Tim amúgy kissé mély hangjába most éppen őszinte zavarodottság hallatszott. Nem szeretett butább lenni a többieknél és most megint úgy érezte, lemaradt valamiről. Hiszen a kis T az ellenkező irányba rohant el, a lány pedig olyan tudás birtokában volt, ami magabiztossá tette és, aminek Tim híján volt. Nem ez az első alkalom, hogy a német lemaradt. - Mekegett?
A kupacok azonban makacsul lustálkodtak továbbra is a vadőrlak teljes környékén, mondhatnánk, hogy levelük se rezdült a jó ügy érdekében. Totális közömbösséget mutattak a német és a porszívó felé, de mit is tettek volna? Hisz csak száraz növényi maradványok voltak.
- Nem tudom. Anyámék sokszor használták, de sose értettem hozzá. Néha a lakásban működött. Nem mindiges. - A heves fejrázástól az aranyszőke hajtincsek össze-vissza csapkodtak, összességében kicsit kínosan is érezte magát a kék előtt. A lány is lassan talpra szökkent, a táskája tartalmára gondosan ügyelve, majd górcső alá vette a mugli szerkezetet. Nem igazán hitt a működésében, nem is volt rá oka, lehet, hogy sosem látott ilyet. De Tim összességében hitt a dologban.
- Ez... én. - A fiú ujjai idegesen kezdték babrálni a fém csövet a kezében, miközben a tekintetét erősen a talajon zizegő levélre függesztette. Hirtelen dalokat tudott volna írni az időjárásról, mindenféle megerőltetés nélkül. Aztán elhatározta magát. Beszél vele. A tekintete gyorsan járta körbe a kopár, kihalt környéket, mielőtt hangos suhogás keretében tett volna egy lépést a lány felé. Fontosnak érezte, hogy más ne hallja. - Tudod,
szerintem figyelnek engem. Irtózom tőlük. Bárhol ott lehetnek!

A gondolattól is hatalmas gombóc keletkezett a navinés torkában, ismét körbe járatva a tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Másodikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 215
Írta: 2017. december 13. 17:18 | Link


# kinézet # délután

Az abszurd dolgokat valahogy mindig éltem, olykor mondták, hogy el vagyok varázsolva, de ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Más dolgok foglalkoztatnak, másban vagyok kiemelkedő és egészen máshonnan nézem a világot. Sokszor csak a fényképezőgépen át. Pont ezért lehet az is, hogy amit  a két szememmel láttam, lehet nem túl tiszta pillanatban, úgy égett az elmémbe, mint másnak élete filmjének főklisés jelenete. A kérdésre viszont csak felvonta a szemöldököm, aztán picit elhajolva néztem a srác mögé, hogy jobban megnézzem T-rexet.
- Kicsi és mekeg. Meeekmeeek - imitáltam neki a hangot rá meredve szinte szemrebbenés nélkül. Én tökre komolyan gondoltam, bár ez normális embereknél igen vicces lehetett volna. Szerettem T-rexet kacsaként, dínóként, kecskeként, meg néha zenegépként is, mikor éppen a Despacitot hápogta nekem. Közben az újabb megerősítés kérésére csak bólintottam nagyokat, bár előfordulhat, hogy csak hápogni akart, miközben megakadt a kukorica a torkocskájában és a hápból előbb máp majd mep majd mek lett. Lehetséges ez is.
Miközben nagyban méregettem a kis totyogót, azt is jobban megnéztem, milyen rendetlenül heverő egy terület ez. Nem csak a levelek, de a felhalmozódott ágak, kavicsok, elszáradt termések is olyanok voltak, amik nem festettek valami jól.
- Áhhá, hát, ha azt mondod, egy próbát biztos megér - rántottam meg a vállam, hiszen akár igaza is lehet. Nem volt még közöm ilyen fúvószívó akármihez, azt sem igazán értettem, hátul minek lóg belőle a zsinór, de bizonyosan oka volt. Lehet azzal lehet húzni? Fene tudja. Ahogy azt is, mi ez a nagy kacsa-izgalom most már másodjára a fiúnál. Próbáltam én rájönni, azt hitem elsőre a vércukra miatt volt más a kacsácskámmal, de most se kevésbé tette ezt.
- Te… - mondtam, mintha kisegíteném, én se voltam mindig ász, főleg, ha más nyelven kell motyorognom, de azt hiszem itt nem ez lehetett a gond. Mikor közelebb jött kicsit zavartan piszkáltam a cipőmmel a földet, hiszen csak ketten voltunk, ki hallaná, ha olyan nagy titok? Idáig még T-rex se hall el.
- Figyelnek? Többen? De… ezt nem egészen értem azt hiszem. Félsz tőlük? De hát nem bántanak! Vagyis, gondolom mind csak nem, nem találkoztam még a világon az összessel, de engem egy se csípharapkóstolt meg - magyaráztam neki, aztán látva, hogy nem túl bizalomgerjesztően nézelődik kicsit oldalra döntve a fejem gondolkodtam el, aztán a vállára emelve a kezét simogattam meg, vagy ütögettem, nem igazán tudom a mozdulatot, általában nem tapogatom random az embereket.
- Nyugi, mi ketten vagyunk, ha lennének itt ilyen bajosak, úgyis elijednek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
Prefektus Navine, Navinés média, Másodikos mestertanonc


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 252
Írta: 2018. január 16. 14:45 | Link


November 22? | Timmi


Tim sosem látott még kecskét, vagy ha mégis, akkor valaki félretájékoztatta a nevével kapcsolatban. Szóval Capra aegagrus hircus-t már sokat látott, főleg állatkertekben, de olyan rendes, élő kecskét még sosem. Talán ezért nem akadt fent azon, mikor Daisy közölte vele, hogy mekegősek és hogy T-rex is az.
- Majd egyszer megnézem közelebbről is a kecskédet, de most dolgom van - szegezte a pillantását az előtte heverő porszívóra.
Őt zavarta a rendetlenség a vadőrlak környékén. Arról nem is beszélve, hogy okosabb, Leon pillanatai egyikében még az is felmerült benne, hogy mi lesz, ha egyszer rágyújt itt a környéken, leejti a cigarettáját, majd az egész környék lángba borul. Egy kacsa egészen biztosan rosszallóan nevetne a ház tetejéről, gonoszan összehúzva a szemeit, mielőtt szárnyra kapva tovább röppenne az éjszakába.
Tim nem szívesen beszélt a problémáiról a kacsákkal kapcsolatban, sokan kinevették már érte, sőt, egy ismerőse megpróbálta már elküldeni egy agyturkászhoz is ezzel. Kapott egy egész doboz vicces bogyót rá, de elég hamar elfogytak és az orvos egy héttel később már nem akart neki újabb két hónapos receptet adni. Ő ezt nem értette.
- Nem tudom, pontosan hányan, lehet, hogy csak egy, de nagyon sokszor érzem úgy, hogy figyelnek. Berlinben a parkban rajta is kaptam egyszer egyet. Nem tudom kinek szállítanak infókat, de veszélyesek! - kezdte az ujjait tördelni, amik hangos pattogással engedték ki a gázbuborékokat a meggyötört ízületeiből. Össze is rezzent az érintéstől, amivel Blue a karjához ért, de aztán kissé butácskán el is mosolyodott, a fejét kissé lehajtva. A pár tincse rakoncátlanul előreszökött, amit el is tűrt egy suta mozdulattal, ahogy csillogó szemekkel figyelte Bluet.
- Nem félek, tudom, hogy ketten elbánnánk velük. Csak figyelj, nehogy hátulról lerohanhassanak míg én szívófújóakármizem a leveleket! - kérte, majd egy gyors fordulattal a levélkupacnak rontott. A porszívó elektromosság hiányában ugyan nem működött, de nagyjából eltolta maga elől a "szemetet", Wolf ezt pedig haladásnak élte meg.
Utoljára módosította:Leon Tim Wolf, 2018. január 16. 14:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Másodikos mestertanonc


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 215
Írta: 2018. január 16. 17:14 | Link


# kinézet # délután

Egyszer megnézi a kecskémet? Szerintem elég bután meredtem rá, és közel sem a furi gépe miatt. Azt igazából elengedtem eléggé hamar, márhogy a gondolkodást ezen. Kivártam, még ő meséli el, mik is vele a tervei. Az mondjuk elég jó dolognak tűnt, hogy Leon… vagy Tim, de ilyen elhívatott abban, hogy mit is akar éppen csinálni. Én ehhez sokszor lustának érzem magam, nem a világ legjobb tulajdonsága. Bár az se, hogy valaki ilyen rendezetlenül és elhagyatottan éljen a világban, elég rosszul festett a környék, legalább összegereblyézhette volna, aki itt lakik, de mondjuk mióta ide járok, sosem láttam senkit kijönni.
Lehet ez is csak egy olyan ház, ami belül igazából üres, esetleg tele van, de csak lommal. Egészen kíváncsi lettem már még el is pillantottam az ajtó felé, de aztán inkább a fiúra figyeltem. A kacsás aggodalmai elég bajos dolognak hangoztak, de nem néztem én rossz szemmel rá ezért.
- Úgy hangzik, mintha a KGB kacsákkal hallgatná le az embert - meredtem rá bután, a történelmi ismereteim ugyan néha elkalandozok és felszínesek ezek, ezt viszont eléggé így láttam éppen. Még bólintottam is magamnak a meglátásomra, amit lehet úgy vett az ő mondandójára teszem, de nem is számított. Próbáltam valami kedves gesztust elkövetni, de eléggé esetlenül tartottam a kezem a vállán. Amúgy is magas volt, hiába álltam én még a lépcsőn. Azért megsimogattama  vállát, mielőtt visszahúztam volna a kezem és a sárga dzseki zsebébe nem csúsztattam.
- Ühm… legyek az őrszem? Hát az azt hiszem menni fog - mondtam neki kicsit forogva a kezeim a zsebeimben lóbálva, aztán leugrottam arról a lépcsőfokról és követtem őt az útján, bár kicsit megvakartam a sapimon át a buksim, mi is történik pontosan, de hát ez tök belefér. Az mondjuk fura se volt, amit csinál, csak ezzel a porszívófújóval nem tudtam mit kezdeni. Hogy került ez itt hozzá?
- Amúgy ilyet csináltál már máskor is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
Prefektus Navine, Navinés média, Másodikos mestertanonc


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 252
Írta: 2018. február 22. 19:39 | Link


November 22? | Timmi

Blue számára furcsa volt Tim elképzelése, de ő ebben élt már évek óta. Még egészen fiatal volt, mikor először meglátta a kacsát egy pad mögött rejtőzni. Éppen élelmet keresett magának, az előtte ott ülő néni pedig bőséges morzsatengert hagyott maga után, de Leon megesküdött volna rá, hogy az a kacsa őt figyeli. Ez pedig azóta is kísértette az életét, szünetlenül.
- Kgmé? - kérdezte meg Leon, még mindig értelmetlen arcot vágva, mert nem tudta, miről van szó. Nagyon nem volt egyszerű Leon számára más embereket megérteni néha. A lány zsebre vágta a kezét, miután nagy nehezen megsimogatta a magasabb vállát.
- Biztosan? Nehéz feladat! Mindent látni kell! - csapkodott egy kicsit a levegőben a fiú, mintha egy óriási moszkítót szeretett volna jobb álomra szenderíteni, lehetőleg az örökkévalóság legmélyére. Tim így már sokkal nyugodtabb volt, mert ugye anno is azért verődtek az emberek hordákba, hogy túléljenek a pusztában. Ő is ezért volt éppen egy helyen Blueaval, beszélgettek is, már amennyire.
- Igen, többször is, de itt még nem. Látszik is a környezeten! - csattant fel, mert rettenetesen idegesítette, hogy a környéken minden tele volt levelekkel és el sem tudta képzelni, hány ezer kacsa rejtőzhet itt. De már nekiálltak, mint a Rakéta csapat, csak macska nélkül és remélhetően több sikerrel.  


//danke//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 944
Írta: 2018. február 25. 14:45 | Link

Apáthy Marcell


Borzasztó ez a nagy hideg, főleg itt északon, fenn a hegyek környékén. Nem is tudom, hogy hogyan sikerült Lengyelországban kibírnom a teleket annyi éven át, főleg a síparadicsom közelében, ahol a nagyszüleim élnek.  Sajnos ritkán van már lehetőségem látni őket, pedig gyerekként nagyon élveztem náluk lakni, akkor rengeteget fejlődött a lengyelem. Igazából hiába itt születem, sokkal jobban szerettem Lengyelországot, a lengyel mugli városokat, mint a magyarokat, teljesen megértem, hogy miért vágyott annyira vissza a nagymamám.
Szerencsére eddig tök jól megúsztuk a hideget meg a havat, de eljött, aminek el kellett jönnie: beköszöntött az igazi, hideg, havas, csípős tél. Sosem esik jól, amikor az ember szinte már a csontjaiban érzi a fagyos levegőt, de inkább most, mint majd húsvétkor. A húsvét már nincs is olyan messzire, csak remélni tudom, hogy a tél addig kitombolja magát.
Nem csak nekünk kellemetlen ez az időjárás, hanem a vadon élő állatoknak is, így úgy döntöttem, hogy ha már úgyis ráérek ma délután, akkor viszek ki az állatkáknak egy kis ételt az erdőbe. Felkaptam a legmelegebb szövetkabátom, a polárral bélelt, puha, kötött kesztyűmet, a legmelegebb sapkámat és a két méteres sálamat úgy a nyakamba tekertem, hogy csak a szemeim látszottak ki. Smink ma nincs rajtam, ha a csípős szél megfújja a szemem, csak bekönnyezik tőle, az meg nem szép.
A legnagyobb vászontáskámat jól megpakolom mindenféle maggal, műanyag tálakat, egy üvegben meleg vizet, valamint megkurtítottam a család húskészletét, hogy a ragadozóknak is tudjak enni adni
Picit csúszkálva jutok el a vadőrlak környékére, a legtöbb helyen teljesen szűz hó van, én hagyom az első lábnyomokat bele. Nem merek mélyre bemenni az erdőbe, mert úgyis eltévednék, a fákon és vakító fehérségen kívül semmi tájékozódási pontom sincs. Az éhes állatok úgyis kijönnek élelmet keresni.  A vadőrlak mögé megyek, hogy nyugodtan tudjanak enni, hogy ha megtalálják, amit hoztam. Az egyik fán árválkodik egy madáretető, annak a megtöltésével kezdem a mai erdei kalandomat, majd a vadőrlak mögötti cseréprakásból elhozok egyet, s bűbájjal felhevítem azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
Prefektus Rellon, Edictum főszerkesztő, Másodikos mestertanonc


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 264
Írta: 2018. február 25. 15:31 | Link

Tanárnő, kérem...

Valahogy nem találom önmagam. Most minden nyugis az életemben, semmi dráma, semmi önsajnálat, és azt hiszem, ebben a kellemes légkörben igazán pocsékul érzem magam. Azt hiszem nem vagyok normális. Mármint, élveznem kellene az életet, nem? A nyáron töltöm a huszadik születésnapom, van barátnőm, munkám és szerelmes vagyok a legjobb barátomba. Mi sem lehetne jobb ennél, nem? Az alapképzésen pont ugyanez volt a felállás, ott Fanni játszotta a barátnőmet, most Lina csinálja ugyanezt, és változatlanul szerelmes vagyok Kamillába. Tök természetes az életem, és mégis lassan úgy érzem magam, mint Tommen, csak tudom, hogy én hiába lépnék ki olyan halál lazán egy ablakon, a hülye mágia, ami a kastélyt átjárja, lelassítaná az esést, és a végén meg eltörné az orromat, hogy tuti legyen a hatás.
Szóval ebben a kellemetlen egyhangúságban indulok neki, hogy járjak egyet. Kint ugyan hideg van, holnap pedig Sárkánytanból vizsgázom, amiből semmit sem tudok, és amit nem is könnyű órán megtanulni, ha ilyen tanerő tanítja, mármint férfi szemmel eléggé dögös, szóval nehéz nem arra koncentrálni, hogy amikor egy kedvesebb tananyagrészél tart, az ajkai mellett egy kis gödröcske megjelenik. Aztán a tekintetem se mindig tud teljesen fennmaradni. Következő életemben pedig remélem, hogy átugrom ezt az elhúzódó kamaszkori vágyódást az ellenkező nem iránt, mert szörnyen kínos leplezni a vonzalmat. Vagy ha eztán is ilyen leszel, csak olyan helyre megyek tanulni, ahol hetven fölötti tanárok tanítanak.
A pince szörnyen unalmas és nyomasztó hangulata miatt úgy döntök, hogy sétára adom a fejem. Nem érdekel, hogy hideg van, sem, hogy alapesetben ilyenkor inkább szundítanék egyet, most valahogy úgy érzem, hogy ki kell mozdulnom, kicsit nem gondolni semmire. Csak össze-vissza bóklászok, és fogalmam sincs, hogy merre visz a lábam, amíg meg nem érkezek a vadőrlakhoz, és bele nem botlok egyenesen a holnapi vizsgám szöszke felügyelőjébe.
- Tanárnő!
Nem beszélek hangosan, nehogy megijesszem, vagy megzavarjam az állatokat. Bevallom, szörnyen zavarba jövök egyből, és kicsit le kell sütnöm a tekintetem. Nem hittem volna, hogy bárki is lesz itt, így hát ennyit a fejem kiszellőztetéséről.
- Segíthetek önnek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 944
Írta: 2018. február 25. 16:12 | Link

Apáthy Marcell



Szerintem minden nap ki fogok ide jönni, végül is, ha bejövök vizsgáztatni meg ilyenek, amúgy is itt megyek el. Néha lehet picit könnyebb lenne, ha a kastélyban  élnék, de  összességében mindenkinek így a praktikusabb, hiszen így tudok segíteni anyának is, meg lehetek a beszt nagynéni evör. A múltkori Hannah-val történt beszélgetésünk után próbáltam változtatni egy kicsit, és így már valamivel könnyebb az aprónéppel nekem is. Nem hiszem, hogy valaha lesz más gyerekem, mint a macskáim, de azért ez hasznos lesz, más nem az unokahúgommal meg az unokaöcsémmel.  Gondoltam rá, hogy őket is kihozom, mert biztosan élmény lenne nekik, de aztán hagytam, mert nem akarom, hogy feleslegesen kint legyenek a hidegben, ráadásul, ha elkezdenek itt rosszalkodni, akkor elriasztják az állatokat. Jelenleg csak néhány cinegét látok az egyik fáról kíváncsian kukucskálni, a távolból pedig hallok rigókat meg gerléket. Remélem sikerül megtalálniuk a kitett elemózsiát.
Miután kellően sikerült felmelegítenem a cserepet, rápakolom az egyik műanyag konyhai tálkát, majd a kesztyűmet levéve lecsavarom az üveg tetejét és beleöntöm a még langyos vizet. A hidegben azonnal gőzölögni kezd, rá kéne még olvasnom egy bűbájt, mielőtt elindulok.
Ekkor hang üti meg a fülem, ismerősen hangzik, de nem tudom hová tenni. Az ismerős ismeretlen irányába fordulok, halványan elmosolyodva bólintok a fiatal srácnak.
- Ó, szia! Te is kijöttél levegőzni ebben a jó időben?-
Kérdem csevegő hangon. Sokat ábrándozik a fiú az óráimon, de nincs vele nagy baj. Ha jól tudom, akkor nincs a mi szakirányunkon, úgyhogy annyira nem is kell neki. Vannak egy páran így, felveszik, mert eléggé érdekes terület.
- Azt megköszönöm! A húst ki tudnád tenni a ragadozóknak?-
Kérlelem a táskámban könyökig turkálva az ételhordó után. Megfogtam, hogy elpakoljam, de nagyon nem szívesen foglalkozom ilyen kajákkal, már undorodom tőle. A lezárt ételhordót a rellonosnak nyújtom.
- Köszi! Van nálam vagy két alma, az a rigóknak nagyon jó lesz. Szerintem még olajos magvakat kéne kitenni, főleg az hoztam.-
Magyarázom félig a fiúnak, félig magamnak, miközben az egyik odúba is beszórok egy adag magot.
- Te látsz valami jó helyet arra, hogy felszúrjuk az almát?-
Kérdem a fehérséget kémlelve. Régebben úgy is sokat másztam fára, innen nem olyan messzire estem le és törtem be a fejem  még tizennégy évesen. Úristen, de rég volt az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
Prefektus Rellon, Edictum főszerkesztő, Másodikos mestertanonc


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 264
Írta: 2018. február 25. 16:41 | Link

Tanárnő

Furcsa érzés, hogy letegez, én meg magázom. Valljuk be, nem is nagyon szeretnék beszélgetni vele, mert még a végén lebukok, hogy nem figyelemzavaros vagyok, hanem még mindig eléggé kamasz.
- Persze.
Átveszem az éthordót, nem gondolom, hogy olyan nagy probléma lenne a hús megérintése, láttam undorítóbbat is, mint például amikor anyám azt a furcsa és büdös növényt kaszabolja, amit ha nem kaszabolna, akkor megfojtaná, és amúgy kártékony, kivéve, ha az ember bizonyos hozzávalókkal arckrémnek használja. Az emberi bőrt hihetetlenül felfrissíti. Furcsa dolog a természet, és furcsa az is, amit anyám művel, de valljuk be, vagyok olyan őrült, hogy kérdés nélkül segítek neki is, akkor már pár szelet nyers hús nem árthat.
- Maga nagyon menő. Vagány.
Remélem, hogy nem lépek át ezzel egy határt. Hallottam már olyat, hogy tanárok, férfi emberek a diáklányokkal kezdtek ki, sőt vettek feleségül vagy ejtettek teherbe, de olyat még sosem, hogy egy fiú udvarol a tanárnőjének. Nem mintha udvarolni akarnék, én csak, előbb beszélek, és utóbb gondolkozom.
- Volt itt régebben egy olyan madáretető, aminek nem volt teteje. Egyszer az egyik gyakorló gurkó eltörte a botot, amin állt. Azóta se csinálták meg, gondolom bent lehet a házban.
Tudom, hogy tökéletes lenne, jobb, mint bármi, egy röpke pillanatig elgondolkozom a helyességén, majd végül teszek egy lépést a ház felé, aztán még egyet, meg még egyet, és bumm, ott is állok a hátsó bejárat melletti ablaknál, és a kezeimmel eltakarva a külvilágot, nézem át a csendes és üres házat.
- Az ott, nézze... az az. Szerintem az tökéletes lenne.
Ellépek, és engedem, hogy ő is odalépjen, megnézze, mire is gondoltam.
- El van törve, de szerintem meg tudnám javítani, csak ki kellene hoznunk onnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 944
Írta: 2018. február 25. 17:29 | Link

Apáthy Marcell



Halványan mosolyogva biccentek a fiúnak. Nem annyira hangoztatom az iskolában, hogy nem eszem húst, mert általában a szokásosnál is őrültebbnek szoktak nézni, ha megtudják. Én nem tudom, hogy mit lehetne csinálni azzal kapcsolatban, hogy komolyan vegyenek az emberek. Arról már leszoktam, hogy színes csíkokat fessek a hajamba, esetleg az egészet lehetne valami barnára? De az annyira nem én vagyok. Apu már amúgy pedzegette, hogy tiszta komolytalanul nézek ki. Azt mondta, hogy öregítsem magam sminkkel, vagy valami. Másnál működik, nálam még az sem.  Nem értem, még a bordó rúzs sem használ.
- Oh… öhm... köszi, hogy így gondolod. Nem ezt szokták mondani. Vagyis… a hét éves unokahúgom és unokaöcsém, ők mondták már.-
Mondom nevetve. Hát igen, nem épp ez a jelző, amit szoktam kapni, de legalább vagány nagynéni vagyok, meg vagány nagytesó. Apám is azért nem akarta, hogy sokat együtt lógjak a féltestvéreimmel, mert félt, hogy beleköpök az aranyvérű neveltetésükbe, ha már az enyém elcsúszott. Ahhoz képest, hogy gyerekként milyen jóban voltunk, már évek óta alig beszélek velük, még baglyokat sem nagyon váltunk, csak ünnepekkor. Sajnos.
- Pedig azt semmiség lett volna megcsinálni. Nem is értem.-
Felelem csalódottan, miközben visszaveszem a kesztyűmet, mert már kezdem nem érezni az ujjaimat, de legalább cserébe jó vörösek lettek. Kíváncsian figyelem, hogy mit csinál a fiatal srác, majd én is megnézem magamnak az ablakon keresztül a törött botot.
- Tényleg, ez pont tökéletes lenne. -
Helyeslek ellépve az ablaktól, egyenesen az ajtóhoz sietve. Megpróbálom lenyomni a kilincset, ám zárva van. Logikus, nincs vadőr, nincs belépés.
- Ez vajon az iskola tulajdona most, vagy magántulajdon?-
Gondolkodom ismét hangosan. Azért betörni nem nagyon kéne. Nem is tudom, hogy mióta nincs vadőrünk, Livvel szoktuk hellyel-közzel ellátni a feladatkört, mint ’bestiás’ tanárok, de jó lenne, ha valakit felvenne az intézmény.
- Meg kéne próbálni egy faágat megbuh… bütykölni előbb.
Döntöm el egy pillanat alatt, félúton moderálva magam. Tizenévesen tuti, hogy nem gondolkodtam volna, hanem egyből rárepültem volna a zárra, de azért most már megfontoltabb vagyok.
Az egyik közeli alacsonyabb fához érek, talán almafa lehet.  Nem akarom megolvasztani rajta a havat, mert szerintem megzavarná a fát, aztán még képes lenne elkezdeni rügyezni ebben az ítéletidőben, így hóval együtt felmászom a legalsó ágára. Kabátban határozottan nem megy könnyen, meg a gyakorlatból is kiestem, de legalább fent vagyok.
- Arra gondoltam, hogy ha lenne egy erősebb gally, vagy valami egy darabot lehasítanék Diffindoval és akkor arra talán fel lehetne szúrni.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
Prefektus Rellon, Edictum főszerkesztő, Másodikos mestertanonc


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 264
Írta: 2018. március 10. 18:18 | Link

Tanárnő, tisztelettel ...

- Mit szoktak mondani?
Érdeklődöm, miközben figyelmesen körbenézem az ajtó körülötti területet. Figyelek persze a tanerőre is, de régi emlékeimre, és kiváló nyomolvasói képességeimre hagyatkozva, arra a következtetésre jutok, hogy van itt egy pótkulcs. Nem akarok persze feltűnően kutatni, meg úgy csinálni, mint aki nem figyel rá, mert de, figyelek. Úgy tűnik, hogy az újságírói véna kihozza a férfiemberből azt a csodálatos képességet, melyet úgy irigylünk alapból a nőktől, vagyis a többfelé figyelés képességét. Én magam igazán hálás vagyok, hogy egy ilyen adomány birtokába kerültem.
- Én sem. Tényleg semmiség, igazán. Ha bejutunk, a vizsgán plusz öt pontért, megcsinálom.
Nagyon nagyon nagyon félek a vizsgájától, de remélem nem lesz olyan vészes. Mondjuk ha egy walesi zöld térdkalácsának főbb alkotóelemeit kell elsorolni, akkor élből kijövök, és sikítva elszaladok. De remélem, erre nem lesz szükség, éppen elég csorba esett már a becsületemen a legutóbb, amikor Kamillával beszélgettem, majd megjelent Lina és az egészből lett egy elrohanós-sütizős szakítás. Valahogy ezt még mindig nem emésztettem meg teljesen, mert nekem olyan nagyon természetellenesnek tűnt a dolog, főleg mivel tényleg csak beszélgettünk.
- Bármelyik is, van hozzá pótkulcs.
Emelem fel büszkén a bejárathoz tartozó extrát, amit tudtam, én, hogy itt találok, valamelyik bemélyedésben. És voala, meg is van. Innentől a másik félen múlik, hogy bemegyünk-e. Nem tűnik rossz arcnak, az óráit is csípem, és szerintem így, hogy van kulcsunk, nem is ellenkezik annyira. De azért az ujjaim között forgatva a réz szépséget, teszek egy finom, motiváló megjegyzést.
- Jajveszékelést hallok.
Még egy aggódó arccal is megtoldom a mondandómat. Majdhogynem igaz is. Hallom a csivitelő madarakat, és ha érteném is őket, akkor biztos, hogy azt közölnék velem, hogy mennyire nagyon éhen akarnak halni. Szegények, hihetetlen lenne, ha hagynánk csak úgy éhen halni őket.  
- De persze, a diffindo se egy rossz ötlet, egy kis mágiagyakorlás sosem árt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 944
Írta: 2018. március 12. 13:42 | Link

Apáthy Marcell

Nagyon jó érzés azért segíteni az állatokon, bárcsak többet tudnék tenni értük. Nem hiszem, hogy azért mondjuk egy gyógyítói szakot el tudnék, vagy inkább el akarnék végezni. Jó, persze szereztem képesítéseket, többet is, jó volt, szép volt, de köszönöm, nem akarok a mostaninál közelebb kerülni bármilyen oktatási intézményhez.  Ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, ennyi felelősség elég is nekem, amit itt az iskolai falain belül el tudok látni. Anyukám sem szerette, hogy ha bestiák között vagyok, de azt máig nem tudom eldönteni, hogy ez csak ilyen általános anyai féltés, a varázslények erejétől félt-e, vagy egyszerűen bennem nem bízik. Szeretem azt hinni, hogy az első, de valószínű, hogy mind a három keveréke, amiben eléggé nagy fajsúlya van a harmadiknak.
A fiú kérdésére rámosolyogok. Meglepődtem azon, hogy így rákérdez, hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak.
- Hebrencs, felelőtlen, gyerekes. Nem elég aranyvérű. -
Pár jelző kibukott belőlem, édesanyám inkább  finomabb dorgálás híve, meg annyira nem törődik a vérminőséggel meg a neveltetéssel, de azt tudom, hogy apukám már leírt. Már kamaszként leírt, azt hiszi, hogy anya hibázott velünk… Nem tudom, hogy most milyen életem lenne, ha együtt maradtak volna, valószínűleg lenne egy bukott beuxbatonsos bizonyítványom, és meg lennék bélyegezve, mint most. Lengyelország sokkal jobb hely volt, ott örültek a magyar névnek, Franciaországban a húgom csak egy lenézett kelet-európai volt eleinte, akármennyire is aranyvérűek.
- De ezekkel nem kell törődni, mert hát… így is lehet vinni valamire. Nem kell beállni a sorba.-
Mondom határozatlanul. Igazából ezzel csak magamat próbálom győzködni, de tudom, hogy ennyi idősen már nem ilyennek kéne lennem, meg sokkal jobb volna, ha rendezettebb lennék, de hát ez van. Ez vagyok én, legalább egyedi? Meg anyu sem csinálta jó, tök hamar férjhez ment, aztán meg egyedül maradt. Most én is ugorjak bele egy házasságba? Áh, tuti nem.
Nevetve csóválom a fejem a fiú ajánlatára. Hát igen, nem tudhatja, hogy milyen vizsgákat tervezek, a diákok könnyen hihetik azt, hogy megbosszulom az év közbeni magatartásukat, de nem. Nincs kedvem sokat javítani. Akinek kell a tudás, az úgyis megtanulja meg kér külön feladatot.
- Ám legyen! De aztán tökéletesnek kell lennie. Menni fog? Kell a segítség a vizsgához, azt hiszem.-
Felelem a lehető legegyüttérzőbb arccal, nagy szemekkel. Nehéz lesz, nagyon nehéz.
- Áh, a pótkulcs tökéletes. Ebbe nem hiszem, hogy bárki belekötne. -
Ekkor erős csiripelés üti meg az én fülemet is. A szomszédos fa alatt hagytam a már picit nyitott zsákot, aztán éppen azt próbálják tovább szakítani, meg veszekszenek, hogy ki érjen oda hamarabb.
– Óóó, szegénykék! Jobb lesz, igazad van, jobb lesz sietni. -
Felelem lecsusszanva a fáról. Felesleges dolog volt felmászni, főleg, hogy van pótkulcs, ezt eszembe sem jutott megnézni. Picit meginogok, ahogy a mély hóba érkezik a lábam, meg hát ugye be is rozsdáltam már fára mászásból. Régen nem csináltam már ilyeneket.
- Gyakorolhatjuk másként is, hadd egyenek, amíg elkészülünk.-
A pálcámmal intek, mire egy nagyobbacska folton megolvad a hő. A táskámban van még egy kisebb csomag bontatlan eledel, amibe belemarkolok és kiszórok a füves-avaros részre belőle vagy két marékkal.
- Mehetünk! Most már ellesznek, amíg elintézzük. Az erdő mélyén is biztosan sok az éhes állatka…-
Folytatom főleg inkább magamnak. Nem szívesen megyek be az erdő mélyére, amilyen ügyes vagyok, még el is tévednék. Biztosan ki tudnék kecmeregni valahogyan, de nem érzem magamban az erőt meg  a tehetséget.
Megvárom, hogy a fiú beengedjen minket. Legelőször nem a törött fadarabért megyek, hanem szétnézek a kunyhóban. Jó poros itt minden, látszik, hogy régen nem jártak már benne.
Komótosan odasétálok a céltárgyunkhoz, amikor is a viskó sarkából mocorgást vélek felfedezni, először csak halk molyolásként, majd egyre hangosabban, majd végül morgásba megy át.
- Belóghatott valahol egy bestia, húzódj mögém!-
Utasítom, némileg riadalommal a hangomban. Feltartott pálcával a fiú elé állok, és a veszedelem(?) forrásába nézek, hogy mikor tűnik elő. Remélem, hogy csak egy kóbor macska szökött be, de ha ez cica, akkor nagyon mérges. Nem lehet túl nagytestű, nem láttam sehol olyan nagy rést. A kéményen esett volna be?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
Prefektus Rellon, Edictum főszerkesztő, Másodikos mestertanonc


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 264
Írta: 2018. március 13. 09:07 | Link

Tanárnő

- Nem eléggé aranyvérű, voah, ez az évszázad sértése úgy vélem.
Jegyzem meg egy kicsit nagy vigyorral az arcomon. Nem félek tőle, hogy megsértődik, nem tűnik olyannak, mint aki emiatt a tóba veti magát, és hősiesen várja a megfulladást a derékig érő vízben.
- A családom egyike azoknak, akik Csermelymenedéket építették, de én sem vagyok eléggé aranyvérű, szóval nem gáz szerintem, ha ön sem az.
Az ön előtt azért van egy picike megingásom, mert majdnem letegezem, de hát egyrészt fiatal, másrészt laza, harmadrészt meg férfiszemmel igencsak vonzó, negyedrészt pedig fiúból vagyok összerakva, aki lányból van, azt már megnézem magamnak. Nem mintha tudnék szabadulni a Farkas-átoktól, de azért ennyit megengedhetek magamnak.
- De nem ám, én például a családi hagyományokat sem követem. Az édesanyám biokozmetikumokat gyárt, ilyen középdrága holmik, egy csomó lánynál láttam, mint a kincset, úgy őrzik őket, apám pedig a parkosítás és a növényvilág nagy híve, én meg írok.
A végén egy kicsit vállat vonok, mintha nem nagyon számítana, de tudom, hogy ez nekik is, nekem is számít. Nekik azért, mert félnek, hogy ha nem viszi tovább egyikünk se azt, amiért ők dolgoznak, akkor több évszázados családi hírnév veszik oda (Legalább egy jóravaló botanikus lányt találnál magadnak!), másrészt meg nem értik, hogyan lehet fontos néhány leírt betű számomra, és mégis miből akarom majd eltartani a családomat, biztosítani nekik az életkörülményeket, amiket én is megkaptam. Ez valahol talán jogos, mégsem visz rá a lélek, hogy így tegyek, sem, hogy botanikus lányt keressek, sem, hogy én magam beálljak a gyógynövények világába.
- Hát ez nem hangzik túl bíztatóan, tetszik tudni?
Jó, van némi tudásom, de évközben nem egyszer elábrándoztam, és azért így nem mondanám azt, hogy tökéletes is lesz a dolog, ahhoz nem vagyok eléggé nagy arcú. Sokan ki tudják dumálni magukat, de rajtam meg látszik szerintem, hogy milyen kis béndzsa vagyok, nem jönne össze a dolog.  
- Maga jobban felkészült, mint a manók év elején.
Pedig azért az évnyitós terülj terülj asztalkám nem egy olyan dolog, amit az ember nagyon ki akar hagyni. Szerintem a sok ijedt kiskölyök azért tapad meg az iskolában, mert akkor olyan marha jó a koszt, és azt hiszik, mindennap ezt esszük. Mondjuk sosem rossz, változatos, és mindenkire odafigyelnek, a vegától a laktóz-intolerancián át a finnyásig. Elpillantok arra, ahol a füvet belepik a madarak, majd visszafordulva, elégedetten fordítom el a kulcsot az ajtóban, és engedem előre a tanerőt, végül pedig én is belépek, vele ellentétben én azonnal a célhoz lépek. Nem tűnik túl nehéznek, és ahogy a sérülést nézem, megjavítani se lenne sok idő. És akkor megtörténik. Jön valami hang a sarokból, és addig nincs is baj, amíg a valamilyen hang nem kezd el morogni.
- Hát ez remek.
Engedelmesen beállok mögé, de az ösztöneim azt súgják, hogy nem feltétlenül tanácsos csak itt álldogálni. Ösztönből fogok rá a derekára, majd húzom közelebb magamhoz, remélve, hogy nem pofoz fel azonnal, és így kezdek hátrálásba az ajtó felé. Megtanulhattam volna már, hogy ami elhagyatott, az nem feltétlenül üres.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gergely-Fábián Annabella
Prefektus Eridon, Másodikos diák


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 101
Írta: 2018. április 20. 09:54 | Link


Gyönyörű, napsütéses délután van. Kivételesen egyedül jöttem le sétálni, mert Lili el van foglalva valami házival, az Eridonosok pedig valamiért bemondták az unalmast az utolsó pillanatban, pedig megígérték, hogy lejönnek velem. Még nem döntöttem el, hogyan fogok emiatt pontosan revansot venni, de az biztos, hogy minden félelmetességemet be fogom vetni, ami csak 148 centimből kifér. Ez éppen egy kicsit több, mint azt az átlag szemlélő ránézésre gondolná.
Bosszúságom egyébként gyorsan elillant, mert hát próbáljon meg bárki bosszús maradni ennyi csodálatos madárcsiripelés, méhecske zümmögés, színes virág, ébredező tavaszi lomb és bőrt perzselő - rémesen hiányolt - napsütés társaságában. Egyszerűen nem megy, nem is próbálom. Egy piros laza tavaszi blúz és egy farmer van rajtam, amelynek zsebe mentén egy gyönyörű színes virágminta van felhímezve. Imádom ezt a nadrágot, a jó hír pedig, hogy évek óta jó is rám és ha így folytatom, még évek múlva is jó lesz.
Egészen pontosan tudom, hogy mi az első tervem ebben a csoda-időjárásban, így teljesen magabiztosan és célirányosan kalauzolom el magamat a vadőrlak melletti füves területre, ott nyílnak ugyanis a leggyönyörűbb virágok! Sárga, kék, fehér, piros, van itt minden, ebből pedig már mindenki sejtheti, mi fog készülni: a tökéletes koszorú! Ami lehet ugyan, hogy elhervad mire az Eridonba érek, de az odavezető úton azért mindenki engem fog irigyelni! Bár itt lenne most anyu, biztosan meg tudná bűvölni, hogy sose kókadjanak le a virágok! De nekem úgy is szép lesz.
Össze is szedek jó pár szimpatikus virágot, ezzel elmegy pár hosszabb perc, utána pedig kényelmesen elhelyezkedem a fűben és a jól ismert csomózási technikával elkezdek fejfedőt eszkábálni belőle. Gyönyörű lesz, majd meglátjátok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék