36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. április 6. 23:21 | Link

Ruarc L. Mornien


Egy árnyék lép ki az iskolából. Talán semmi dolga sincsen - a szabadba érve körülnéz, s kezeit zsebre vágja; a sötét lassan beteríti alakját, az égre húzódik, s a kékkel elegyedve szürkét alkot. A sziluett keze felemelkedik, s hosszú, göndör hajába túr, mikor ismét balra tekint.
Pár pillanat erejéig mozdulatlanság ül az árnyra, majd lassan megmoccan, s lába felemelkedik - egyik a másik után, lépkedni kezd, maga mögött hagyva a fölé tornyosuló kastélyt, s menet közben felhúzza kék kapucniját. Talán semmi dolga sincsen. A maga halk lépteivel, feltűnés nélkül halad, s lassan a rétre ér. A fűszálak mintha meg sem éreznék jelenlétét; nem hajolnak el félve léptei elől, csupán cipője alatt lapulnak le... mikor már késő.
Az árnyék - nevezzük Allannek - ismét körbetekint, mintha keresne valamit. Már a rét közepén jár, s barna szemeit (melyek a félhomályban épphogy csak látszanak) végigfuttatja a fákon, talán alakok után kutatva, talán csak lustán szemlélődve.
Hirtelen változtat irányt, nem várt módon kanyarodik le az erdő széle felé, miközben a kis vadőrlakon is végignéz, méregeti, mintha csak célja lenne vele... aztán tekintete elkalandozik, egy kicsit jobbra tart, mintha csak egyenesen az erdő felé igyekezne.
A fák közé lép, s rögtön leül az egyik legszélső törzs tövébe. Jobbra tekint, majd pulcsija zsebébe mélyeszti kezeit.
Az évnyitón voltak hívatlan vendégek is - pár minisztériumi felügyelő, akik arra voltak hivatottak, hogy megkeserítsék mindenki életét. Colton, bár nem volt szokása különösképpen foglalkozni a körülötte történő eseményekkel, nem volt boldog a hivatali szervek megjelenésétől. Arca emiatt sem tükrözött túl sok érzelmet érkezte óta - talán pár biccentésen kívül alig kommunikált a külvilággal. Elvégre, hol érdekli őt a külvilág.
Pár perc etelik el, amíg ő csak tétlenül ül, távol a vadőrlak ablakából a fűre vetődő fénycsóvától. S mikor megbizonyosodott róla, hogy valóban nem jár senki a közelben, zsebeiből előhúz egy doboz cigarettát, melyből alig hiányzik pár szál, s egy öngyújtót. Kattanás hatol az éjszaka csendjébe, s nem sokkal később már ég a rúd vége, Allan pedig mérgező füstöt fújt ki, majd elrejti az égő pontot a kíváncsiskodók szeme elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 9. 12:13 | Link

Gondolataim kolibriként verdeső, surrogó szárnyakon cikáztak előttem, ahányszor megpróbáltam lehunyni a szemem. A sötétség nem tudta leplezni előlem ennek a helynek idegenségét, a falak láthatatlanul is tovább visszhangozták, amit tíz és száz és ezer szag, nesz, élő és élettelen duruzsolt szüntelen fülembe. Idegen vagyok, idegen leszek és idegenek maradnak ők mind, mert az otthonom nem egy hely, nem egy pont a térképen, hanem egy dallam, aminek hangjai úgy kúsznak be álmaimba, ahogy az öreg könyvek illata lapul a susogó lapok csendjébe. A színek felüvöltöttek és egymást hajszolva, vonyítva űzték a gondolataim, egyenként rántva le s tépve szét őket, egyiket a másik után, míg nem maradt semmi, ami megtarthatott volna. Nem nyughattam, nem ülhettem, nem volt maradásom, Rohantam, de repülni vágytam, akár azonnal lehányni magamról ezt a testnek csúfolt ember-gúnyát, hogy ne húzhasson többé a földre, ne állhassa utam.

A sötéten át rohanó alakot nem kísérte fény, méretét meghazudtoló gyorsasággal tört magának utat, hátán alig közepes batyujával. Inkább a zörgés árulta el, semmint lépteinek dobbanása, annyira könnyű - talán ha egyszer igazán nekirugaszkodna, tényleg felkapná a szél és nem is érne többet földet. A hideg sem éri utol, nem érzi és nem foghatja őt vissza, túl erősen hajtja most a kell. A levegője fogy el, az kényszeríti, nyelőcsövét égetve, megállásra. Nincs szokva ilyen erőfeszítéshez, sem tempóhoz, tagjai remegéssel tiltakoznak mindaz ellen, amit rájuk sem hederítve akar kicsikarni belőlük.


Még sosem éreztem, hogy menekülni akarnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. április 9. 16:32 | Link

Ruarc L. Mornien


Szeme követi a füstöt, mely alaktalanul kavarog fölötte, a fák ágait szürke fátyolként takarva előle. A csend vészterhesen ül köré, s eleven takaróként zárja el a külvilágtól; most senki sem látja, ő sem lát senkit. Nyel egyet, aztán ismét a füstre ugrik a tekintete, elcsigázottan mozognak szemgolyói, íriszei apró, fölösleges mozdulatokat tesznek, ahogy kutatják a kinti világot - ami már nem mögöttük van.
Zörgést hall, hát kelletlenül oldalra fordítja a fejét; keze, melynek ujjai közt ott van a cigaretta, a térdéről a törzse mellé hanyatlik, az égő rudat ismét eltakarja a növényzet. Allan figyelme egy szinte rikítóan fehér hajra terelődik, egy alakra, aki nincs túl messze tőle, de kifejezetten közel sem. Megállt. Eddig rohant.
Mintha egy képet látna, szemügyre veszi a fehér árnyékot. Hosszú, nagy és lógó ruhák, s ő észrevétlenül előredől, hogy szemeit meresztve jobban lásson. Finom, az esti szélben megrezzenő hófehér hajszálak, melyeket mintha felhőkből szőttek volna - könnyű és törékeny, talán az Éjszaka lányainak ujjai érintették s gondozták. Mintha sorsok darabkái lennének; mindegyik más, s mégis egy egésszé összeálló, sok élet töredékeként alkot védelmet egy elmeközpont köré. Megcsillan rajta a holdfény. Jövevény, ez a legjobb szó, ami illik rá - nézi a Jövevényt, végigméri. Alig látszik belőle valami.
Liheg, ezt is látja. A mellkasa emelkedése és süllyedése alig-alig észrevehető a sok réteg miatt, de mégis; valami látható belőle. Mintha egy tünemény lenne, s mégis lélegzik - él. Ez valaki. Egy élő alak, akiben ugyanúgy megannyi világ és történet húzódik.
Már nem csicseregnek a madarak. Az esti erdő visszhangjai vetülnek ki a földre, elárasztva mindent; alattomosan szivárognak, s lassan hívnak magukhoz minden idetévedőt.
Allan felszisszen. A cigaretta hamuja a karjára esett, s apró sebet ejtett a bőrén. Pulcsija ujját letűrve emeli tekintetét ismét a fehér hajszálakra és az alakra. Mintha egy festményt látna, mely kilépett az őt bezáró keretek közül; teste már kikopott, az ecsetvonalak lassan belevesznek a homályba, eltűnnek. Mintha egy régi kéz utolsó hagyatékaként vált volna ki a vászonból, s mégis olyan vékony maradt - mint egy papírlap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 14. 23:27 | Link

Fájdalmasan tudatában vagyok önnön gyengeségemnek, kiszolgáltatottságomnak és annak, hogy sosem leszek képes egyszerűen beolvadni. Tudom, hogy megfogadtam, hogy nem adom meg magam, hogy harcolni fogok és kiállom a próbád. Minden hajnallal erőtlenebbnek érzem magam. Hiába, a szavak csak szavak és ha sokat forgatja az ember a szájában őket, elkopnak, felőrlődnek és a homokszemek lassan összekaristolják az emlékeket, de minden éjjel egyre több a homok, egyre több a kavargás és egyre kevésbé kapok levegőt. Megfojt ez az örökös zaj, ricsajba fulladnak a gondolataim és csak távolabb és távolabb sodródom mindentől, mert nincs mibe kapaszkodnom. Rettegek tőle, hogy kikopsz elmémből te is, hogy ledarál a bensőmben kattogó gépezet, ami könyörtelenül méri az időt, minden pillanatot, amit egymástól távol töltünk. Még eremben lüktetnek színeid, még érzem tenyered nyomát bőrömön, még magamhoz szorítom a dallamod elalvás előtt. De már halványodsz, illatod csak álmaim közt bír meglapulni, s hangod is tompul, ahogy túlharsogja száz meg száz élő lármája.

A kapucni lecsúszott a fejéről, fedetlenül hagyva haját és arcát, ijesztő kontrasztot adva kísértetiesen derengő alakjának - mintha egy álarc lebegne a sötétben, mely levegő után kapkodva, vakon meredt maga elé. Görnyedten térdére támaszkodott, mellkasára szorítva egyik kezét, de arcát a Hold felé emelte, szinte sütkérezve a hideg fényben. Megmagyarázhatatlan szorongás, szinte űzöttség tükröződött vonásain, fura vágyódással keveredve.
Hirtelen rugaszkodott neki ismét - csak egy halk dobbanás, mintha valaki szíve eltévesztette volna az ütemet, s úgy iramlik tova a sötétben, mint lidércfény illan. Szikár alakja szilaj iramot diktál, ahogy a belső kell elsodorja a test által állított gátakat, legalább ideiglenesen szélsebesen falva a távot. A ruha ujjából elővillannak hófehér kezei, ahogy tárt karral rohan a lejtőn, lépései közt alig érinti a földet, mint a felszállni készülő madarak, inkább csak borzolja a felszínt. Nem hallani, hogy kiáltozik, s hogy a név visszhangjai mutatják neki az utat, nem a holdfény.


Te mit tennél a helyemben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. április 15. 21:16 | Link

Radúz

- Na igen, de neked energiaigényesebb is a munkád. - Mert akármennyire fárasztó azért az övé is, tény, hogy sokkal többet ül asztal mögött, a minisztériumban, ami nem éppen feleltethető meg egy alapos testmozgásnak. Nem csoda, ha nem akarja, hogy eltunyuljon, akkor kénytelen reggelente futni. Vagy ez, vagy a kviddics, amit ebben az iskolában tényleg inkább komolyabban szeretnek űzni, mint hobbiszinten, ahhoz viszont nincs elég ideje és kedve, akármennyire is  szereti amúgy például Ian játékát nézni a meccseken.
- Az, valami olyasmi - mosolyog vissza derűsen Radúz megállapítására és szóviccére, megszokta már, és egyáltalán nem is zavarják ezek a dolgok. Az ügyvédekről amúgy is gyakrabban keringenek ennél kevésbé viccesebb, sőt, inkább offenzívebb és sértőbb sztereotípiák. Szeretik például azt gondolni, hogy egytől egyig mind hazug csaló, erkölcstelen érdekember.
Tény, hogy talán jobban tudják magukat előadni, ismerik a szavak erejét, ami esetenként kifejezetten aljas kommunikációs bűvészmutatványnak hathat más emberek számára, de azért nem ilyen rossz a helyzet.
- Én ugyanígy vagyok, csak fordítva. A nyakkendő pedig.. kifejezetten hasznos tud lenni.
Kiszélesedik a mosolya, s bár nem szánja félreérthető megjegyzésnek, mire a mondat végére ér, jókedvébe már ez a felismerés is közrejátszik. Amíg Radúz tevékenykedik, addig ő is kiveszi a részét a munkából - bár nem valami tevékenyen, elvégre a férfi a lényeget megcsinálja. Legalább megnézi az üvegcse tartalmát, amit felbont. Beleszagol, figyelmesen - annak az embernek a koncentrációjával, aki szereti kiélvezni a világ ezen megfoghatatlan szegleteit, mint a különböző aromák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. április 16. 01:58 | Link

Ethan

- Tudja a fene. Állítólag a felvett energia jó 75 %-át az agy nyeli el, már ha használják.-*Persze, az agytornától nem igazán lesz izmos az ember, de nem is hízik el mellette, feltéve, hogy nem a kajára gondol éjjel-nappal olyan megfeszített erővel.*
- Mi fogott meg ebben a pályában?-*Kíváncsiskodott egy kicsit, bárminemű rosszindulat vagy előítélet nélkül, elvégre az ő szavai ritkán takartak kettős értelmet. Megvolt józan egyszerűségének, őszinte szavainak és könnyed derűjének a maga varázsa, sőt, aki áldozott rá némi időt, tudta, hogy ha nem is egy akadémikus, remekül lehet vele társalogni ezer és egy témáról.*
- Hasznos?-*A vadőr nem buta, de néha kifejezetten lassan kapcsol és beletelik néhány pillanatba, mire leesik neki a tantusz - vagy legalábbis Ethan sokat sejtető vigyora értelmet nyer számára. Szemöldöke önkéntelenül felfelé vándorol, egyfajta meglepett, néma "oh"-t formálva, majd kicsivel később arckifejezése átmegy "oooooooooh"-ba. A zavar azonban elkerüli, inkább csak hamiskásan kunkorodik a szája széle a bajusza alatt és a szeplői kuncognak, ahogy cinkos pillantást vált a jogász úrfival. Eeeejnye.*
- Megfontolandó, bár azt hiszem, ennél... elegánsabban is meg tudnám oldani.-*Az emberek gyakran elfelejtik, hogy bár a pálcáját sokáig gyakran hajfeltűzésre használta, kivételes mágiahasználó, még annak ellenére is, hogy nem feltétlen érti vagy akarja mélyebben megismerni a varázslatok működését.
Hagyta, hogy Ethan kiélvezze az illatokat, mielőtt kilopta ujjai közól az üvegcsét, hogy tartalmát a borba keverhesse, az edény fölé hajolva ellenőrizve, nem hagyott-e ki valamilyen fűszert.*
- Kész!-*jelentette be kicsivel később. Nem maradt más hátra, mint két jókora bögrében szervírozni a gőzölgő italt és letelepedni valahol - a konyha ilyen szempontból nem túl jó, az asztal nem az a kényelmes darab, így inkább a központi helyiség felé tereli vendégét, ahol gyakorlatilag bárhol lehet ülni.*
- Egészségedre!-*poharát vendégére emelte, jóízűen belekortyolva a forró italba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. április 16. 18:31 | Link

Radúz

- Mindig is érdekelt, az apám a francia Wizengamot tagja, ezért ezt a közeget ismerem, ez otthonos.  - Tipikusan egy ügyvéddinasztia következő generációjának elsőszülöttje. Ügyvédeknél ez olyan jellemző vonás tud lenni, mint amilyen gyakran zenész-, orvos- vagy aurordinasztiákról esik szó. Ethan számára valahogy sosem volt kérdés az, mi lesz, ha nagy lesz, egyértelmű volt, ilyen irányú oktatásban is részesült - és nagy szerencséjére tehetsége is van hozzá. Lehetett volna ennek szerencsétlen végkimenetele is, ha nem lenne fogékony a retorikára, a jog gordiuszi csomóinak kibogozására: egyértelműen csalódást okozna a családfőnek, illetve a család közeli ismerőseinek is, akik Anatole-ból kiindulva már elvárásokkal fordultak/nak felé. Ilyen az, amikor már a társadalmi helyzetéből eredően predesztinálva van a későbbi élete. Legalábbis egy része.
Aki nincs ehhez hozzászokva, annak számára ez talán még felháborítónak is tűnhet, vagy minimum kegyetlennek. Ethannek ez az élet természetes folyása.
- Szeretem benne, hogy annyira soktényezős. Kihívás. Ismerni a felperest, az alperest, az ügy körülményeit, a motivációkat, a különböző felmerülő alternatívák lehetőségeit, valószínűségét, az egyes információk pontos helyét és funkcióját, ami győzelemre vihet; az esküdteket és a viszonyulásukat, a bírót, a másik fél jogászát. És mindennek fényében sáfárkodni az írott törvényekkel és jogszabályokkal.
Mint egy komplex stratégiai játék, annak tudatában persze, hogy ez egyáltalán nem játék. Egy-egy tárgyaláson valakinek az élete múlik, elvégre, ha nem is életfogytiglant kap valaki, de a priusz ténye már önmagában ellehetetleníti az embert. A társadalom még nem tart ott, hogy zökkenőmentesen és szemrebbenés nélkül integrálja vissza a büntetett előéletűeket. Lehet valakinek akárhány végzettsége, akármilyen fényes eredményekkel, ha a nyilvántartásban ott villog akár egy másfél hónapos letöltött előzetes is. Leendő ügyvédként tökéletesen tisztában van vele, hogy a bizalom egyik alappillére a hitelesség.
Szórakozott félmosolya valódi, derűs gesztussá szélesedik az arcán, amikor Radúz méltatlankodás helyett visszadobja a labdát, pedig megfordult a fejében utólag, hogy talán nem volt a legnagyobb ötlet ezt bedobnia. Ilyenekben nyugodtan tévedhetne gyakrabban is. Mint most.
- Praktikusabb, tény, de hangozzon bármennyire paradoxnak, annak nincs meg olyannyira a varázsa.
Pedig jobbára Ethan is a megrögzött mágiahasználó, akármennyire kedveli a mugli technológiát, a mindennapi élet általános apróságaihoz már oda sem figyelve, teljes megszokásból használja az aranyvérű fiatalként természetessé váló mágiát. De van, ami sokkal... egzotikusabb másként.
Amikor Radúz végez az italukkal, magához veszi a saját bögréjét, ne a férfinak kelljen tele kézzel lavírozni a nappaliba vezető úton. Ellöki magát a pulttól, aminek addig derékkal támaszkodott beszélgetésük közben, és követi vendéglátóját a másik helyiségbe. Kényelmesen leül a.. hát hova is? Nem valami sok a választék, viszont Ethan nem az az "ülőpárnás" ember alapvetően, legfeljebb, ha kifejezetten olyan típusú vendéglátóhelyre mennek ismerőssel - így a magasabb lehetőség mellett dönt, az ágy szélére helyezkedik el, persze csak miután egy kérdő pillantást vet a házigazdára, hogy lehet-e. Egyik lábát átveti a másikon, bal térdén támasztva meg jobb lábának bokáját. Viszonozza a köszöntést egy elismételt "egészségedre" fordulattal, aztán maga is beleiszik.
- Ez egész jó. Még csak nem is hasonlít a literre mért utcai változatához, amivel a téli szezonban találkozni.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2016. április 16. 18:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. április 17. 00:05 | Link

Ethan

- Nna, képzeld ennek a tökéletes ellentettjét és itt vagyok én. Három bátyám van, katona, orvos meg mérnök mind, szóval enyém a család kergebirkájának címe.-*Nem mintha őt zavarná, elvégre igazán nem fűlt soha a foga ahhoz, hogy a sort tökéletesítve mondjuk ügyvédnek vagy tudósnak menjen. Szerencsére nem is kényszerítették, még ha úgy is sejtette, eleve reménytelennek ítéltek minden ilyen törekvést. Teljes pedagógiai kudarca volt egyébként jófej szüleinek, akik nehezen, de beletörődtek ebbe.*
- Most úgy hangzol, mint egy hadvezér, azt tudod?-*Nevet, nem gúnyolódva, csak derűsen tetszését nyilvánítja, míg az egyik keze ügyébe akadó fűszereskanálkával zsonglőrködik, jóformán oda sem figyelve.*- Azt hiszem, tényleg neked való hivatás. Úgy tűnik, mindened megvan ahhoz, hogy jó legyél és élvezd is.-*A mestertanonc megjelenése, kisugárzása, beszédmódja, avatatlan szemnek meggyőző hozzáértése, gondolkodása és lelkesedése mind beleillettek a siker elég összetett egyenletébe.
Ethannak nincs mitől tartania, a vadőrről még a helyettese és tulajdon házának diákjai is nehezen hiszik el, hogy a vezetőjük, éreztetni pedig egyáltalán nem szokása nemhogy rangját, gyakran még felnőtt mivoltát sem. Radúz az utolsó, aki ilyen kis utalásokon kiakadna - igazából az emberi viselkedés nagyon kevés aspektusa lepi meg vagy hozza ki a sodrából - épp ellenkezőleg. *
- Ebben egyetértünk, bár én pálca nélkül is kifejezetten lebilincselő tudok lenni, ha akarok.-*Mosolya finoman fodrozódik, nem kérkedik, de nem is igyekszik szerénykedni. A kibontakozó játékos szóping-pong túl élvezetesnek ígérkezik, hogy ne csapjon le a feldobott labdákra - nem sűrűn akad olyan társasága, aki ilyen fesztelenül reagálna.
Ethan az evidens bútorhiány okozta  pillanatnyi zavarát és eleganciáját ellensúlyozva Radúz abszolút lezserséggel helyezi magát kényelembe (magyarán minden kellemet mellőzve huppan le), miután megadja vendégének a vigyorba ágyazott engedélyt.*
- Multifunkciós bútordarab, de főleg télen alszom benne. Már alig várom, hogy kiköltözhessek a csillagos ég alá!-*Jólesően nyújtózkodik, az italt élvezve, míg futólag eltöpreng, feldobjon-e valamilyen témát és ha igen, milyet, aztán egy képzelt vállrándítással elintézi az ügyet. Majd alakul, kár lenne erőltetni.*
- Amiről te beszélsz, azt sértés forralt bornak nevezni!-*Ugyan nyilvánvaló, hogy Radúz felháborodása megjátszott, valóban nem rajong az ilyesmiért - alapjában véve inkább sörkedvelő, de minden tekintetben a minőséget helyezi a mennyiség elé.*- Nálunk amúgy inkább a puncs dívik, külön szezonja van és olyankor mindenhol azt árulnak, tucatnál is több változatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. április 17. 22:02 | Link

Ruarc L. Mornien


Az arckifejezését nem látja, de ez a jelenség, ami szinte lebeg a dombon, még gondolatait is csendre inti. Mintha egy ecset hirtelen húzna be egy vonást egy gondosan sötétre festett vászonra. Szinte látja is maga előtt, ahogy ez megtörténik; majdnem hallja az eszköz sercegését, s kezében egy pillanatra megérzi a fanyelet.
Az idő, ha eddig meg is fagyott, hirtelen indul neki, mikor az alak megmozdul, kitárt karokkal kezd rohanni lefelé, Cole pedig (oda sem nézve) nyomja el cigarettáját. A hófehér kezeket nézi, az egyre közeledő arcot.
Egy pillanat alatt áll fel, de a két kéz, a fej és a nyak még nem ért az erdő széléhez. Cole még a sötétben áll, ruhái nem rikítanak ki a fák közül. Aztán kilép onnan, talán egy kicsit önző, mert meg akarja zavarni ezt a különös embert az önfeledtségben, mert egyszerűen tudni akarja, hogy ez csak egy vízió-e, vagy tényleg létezik. Az esti homályban, ahogy a Hold húzódik az égen, olyan valószerűtlennek tűnik az alak...
És ha csak a képzelete szüleménye is lenne; tudni akarja, hogyan viselkedik.
Tehát kilép a fényre. Kezeit már zsebre vágta, így sétál a fiúval szemben, aztán tétován áll meg.
- Hé! - mondja, vagy inkább kiáltja kifejezéstelen arccal (hiszen a fiú még mindig nincs túl közel), de ekkor még tulajdonképpen nem döntötte el, mit is szeretne mondani. Tudja, hogy semmi köze sincsen hozzá, hova rohan, miért, vagy hogy ki ő egyáltalán, mégis foglalkoztatja a kérdés; annyi minden mellett haladt el idáig, annyira nem érdekelte itt semmi, ez a jelenség most mégis megfogta. Különlegesnek tűnik neki.
- Hová mész? - kérdi végül, mert megállapítja, hogy ebben az időpontban, sötétedés után reális megkérdezni, hogy mégis merre tart. Igaz, Colet általában nem érdekli, ha valaki este be akar merészkedni mindenféle veszélyes lényekkel teli helyre, de ezt az emberek nem tudják, ez pedig előnyére válhat néha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. április 17. 23:06 | Link

Radúz

Azért a katona, orvos és mérnök felsorolásra egy diszkrét "notbad" arccal reagál, tényleg nem semmi, bár azt nem mondaná, hogy kevésbé lenne nagy szó különböző bestiákban szerzett jártasság. Szerencsére sokadik gyereknek lenni a családban nagy mentességet jelent: Ethan világszemléletében legalábbis. Az aranyvérű családokban minél később születik valaki, annál kevésbé telepednek rá a család elvárásai. Ezzel nincs baja, sőt, gyakran gondol arra, hogy tulajdonképpen mennyire örül is ennek - így az öccse tényleg azt csinálhatja, amit szeret és akar. Rémi amúgy is teljesen más felépítésű, mint ő, s míg Ethan szíves örömest eleget tesz az atyai kívánalmaknak, addig Rémi élheti világát.
Rövid futó nevetés a válasz a megállapítás arra, hogy hadvezérre hasonlítana, s úgy dönt, hogy bóknak könyveli el, főleg az ezután következő kiegészítés fényében. Őszintén szólva nem először hallja, de ez nem jelenti azt, hogy ne töltené el minden alkalommal valamilyen fokú elégedettséggel. Általában Ethan is szeretne arra gondolni, hogy valamennyi kívánalomnak eleget tesz a leendő szakmájának tekintetében.
- Köszönöm. Remélem, hogy ha majd végre ténylegesen megkapom az első ügyemet, akkor a gyakorlat is téged fog igazolni.
Esélyesen azért is engedte meg magának a merészebb megjegyzését, mert Radúz kisugárzása nem arra enged következtetni, hogy nála ez probléma lenne, mégis, ilyenkor az emberben ösztönösen felmerül a kétely (bár aztán tényleg jókor, amikor már elhangoztak az azt ébresztő szavak), hogy valóban jó ötlet volt-e, jól mérte-e fel a lehetőségeit, hogy mit engedhet meg magának.
- Tényleg? Nocsak, megvannak a magad módszerei?
Csak finoman puhatolózik, centire kimérve megadva a helyet a visszakozásra mind magának, mind pedig a másiknak, hogy bármikor el lehessen vágni a viccelődés fonalát, ha kellemetlenné válna. Már épp kortyolna bele ismét az italába, amikor a férfi előhozakodni a tavaszi-nyári alvási szokásaival. Erre azért felvonja a szemöldökét értetlenül, és most nem is nehéz leolvasni az arcától, mennyire nem érzi át ennek a nagyszerűségét. Nem undorodik, nem fintorog, gesztusaiban nincs semmi offenzív, egyszerűen csak láthatóan idegen számára az elképzelés.
- Szabad ég alatt alszol? Legalább itt az erdő szélén? - Egy varázslóiskola erdeje mindig kellemetlen meglepetéseket tartogat, nem is szereti őket túlzottan, s ezért is örült, hogy akadt segítsége a keresésben. Prefektus vagy sem, önmagában még az amúgy nem elhanyagolható mágikus képzettsége mellett sem megy be jószívvel oda sötétedés után.
- Nálatok? - Belegondolva, a Radúznak elég egzotikus neve van. Ő franciaként elsőre egész hasonlatosnak érzi a magyar nevekhez, de ha összeveti az eddig hallott bemutatkozásokkal, csak ritkán találkozott hasonlóan különleges hangzásúval.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. április 18. 01:34 | Link

Ethan

Radúz legkisebb gyerekként egyfajta behozhatatlan hátránnyal indult - a legidősebb unokaöccse csak pár évvel fiatalabb nála - mire ringbe szállhatott volna a dicsőségért, a többiek már nagyon elhúztak. Épp ezért, talán a hülyeséget leszámítva, sosem próbált rátromfolni bátyjaira és diszlexiáját tekintve nem is vágyott igazán amolyan klasszikusan elismerést hozó pályára. Tanult ő a maga módján, a saját tempójában, közben pedig jól érezte magát, utazgatva és folyamatosan új kihívásokat keresett. Furcsa is számára ennyi ideig egy helyen rostokolni és ezért repes, ha vendége érkezik, főleg, ha ilyen kellemes társaságnak bizonyul. Pedig az ember első pillantásra nem mondta volna, hogy jól kijönnek, homlokegyenest eltérő dolgok iránt vonzódtak - azonban szerencsére ez sem állt a jó hangulat útjába.*
- Majd mindenképp gyere eldicsekedni, ha sikerül. Vannak még tartalékaim, megünnepeljük...-*Derűs kacsintással toldja meg a mondatot, bár pezsgő helyett sokkal inkább a jó, cseh sörök és gyógyfüvekkel kevert tömények dominálnak ebben a kínálatban. A vadőr pedig magában ritkán iszik, szereti megosztani italát és jókat beszélgetni mellette, legfeljebb a nyári hőségben hűtögeti magát sörös-limonádés fura löttyeivel.*
- A melodimágia azon oldala, amiről a tankönyvek szemérmesen hallgatnak. Nem mintha ez határt szabna a fantáziának...-*Radúz részéről játékosabb a puhatolózás, épp csak annyit árul el, hogy felcsigázza a másik érdeklődését és megpiszkálja a képzelőerejét. Ő ugyan szívesen eldiskurálna ezekről a rendhagyó alkalmazási módokról is a diákokkal, de a vezetőség alighanem megnyuvasztaná, hogy példát statuáljon vele, úgyhogy legfeljebb személyes konzultáció jöhet szóba.
Ethan meglepetése nem lepi meg, sőt, röviden elneveti magát mert valóban nem sokan mondhatják el magukról, hogy jurtában töltöttek hónapokat és utána önként repetára vágyva nekivágnak egy szál megbűvölt sátorral meg egy hátizsákkal a világnak. Abszolút megérti, ha valakinek nem álmai netovábbja a patakban fürdés és a természet lágy öle, elvégre ő is városi gyerek volt, még ha mára idegenné is vált számára a betondzsungelek világa.*
- Japp, kiakasztom a függőágyam, annál nincs kényelmesebb. Eléggé nomád életmódhoz szoktam, zavarnak a falak, úgy érzem magam, mint akit dobozba zártak. Más odakint a levegő, az étel is másképp ízlik, ha szabad tűzön készült.-*Radúznak eszébe sem jut, hogy az erdő veszélyes lenne, mert eleve máshogy tekint az azt lakó bestiákra, amiknek nagyobbik részét ismeri vagy szót ért vele, elvégre viselkedésüknek vannak egyszerűen megérthető alapszabályai. Ő sosem betolakodóként, hanem félig vendégként, félig lakóként viselkedik, úgyhogy biztonságban van, amennyire lehet.*
- Morvaországi vagyok, cseh-magyar-jóistentudja kutyulék. Azzal szoktam szórakozni, hogy kitöretem mások nyelvét a szülővárosom nevével.-*A cseh nyelv páratlanul gazdag a szlávot nem beszélők számára halálos dózisú, torlódó mássalhangzókat tartalmazó szavakban, amikkel előszeretettel gyötri a mazochista hajlamú érdeklődőket.*- Bár azt hiszem, esetedben abszolút vissza tudnál vágni. A franciára valahogy sosem kaptam rá, pedig megvan a dallamossága.-*Ennek fő oka valószínűleg, hogy az írása kész rémálom, hallás után tanulni pedig nem volt elég ideje. Vagyis lett volna, de mint annyiszor, a varázslatos lények előnyt élveztek az emberekkel szemben és így ez a csábos nyelv háttérbe szorult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 19:52 | Link

Radúz és Felügyelő
Április 23.

Mivel a telihold utáni nap Radúz általában teljesen kidől, így tudta, hogy ilyenkor érdemes hozzá lenézni. Ilyenkor a férfi az egész éjjelt azzal tölti, hogy figyel az erdő vadjaira, úgyhogy biztosan nem mászkál el másfelé, még ha rá is felejtett esetleg, hogy megbeszélték, hogy találkoznak. Ahogy arról Kelemen felügyelővel már előzőleg megállapodtak, felment érte az irodába, majd együtt indultak el, hogy elmenjenek ahhoz a bizonyos információforráshoz, aki miatt Sebby-nek lehetősége nyílt vele alkut kötni.
Az iskola bejáratáig jutottak, mikor megállt, és ránézett a férfire.
- Kérem az igazolványát! - nyújtotta elé a tenyerét, és csak akkor volt hajlandó tovább menni, ha megkapta azt. Ha így történt, akkor hamarosan már a vadőrlak ajtajában álltak és ő kopogásra emelte a kezét, de előtte még Farkasra pillantott.
- Radúz rendes, becsületes ember. Ha megkérhetem, akkor semmiképp se próbálja sarokba szorítani vagy bármi hasonló, mert önként és jó szívvel ad információkat. Rendben? - kérte, mert azért mégis csak felügyelőt hurcolt éppen a legjobb barátja házába.
Ezután pedig ténylegesen is bekopogott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 20:15 | Link

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

Bár általában nem szokása semmit sem másra hagyni, ez alkalommal egyszerűen nem volt választása. Sebastian nem árulta el, ki is az a bizonyos információforrás, kénytelennek bizonyult megbízni benne. Igaz, ez azért nem éppen jelentett akkora kihívást, mint eredetileg gondolta volna, hogy lesz, már csak azért is, mert a fiú eddig még nem szegte szavát és egyszer sem okozott csalódást. Az iskola bejáratánál nekiszegezett kérdésre szó nélkül veszi elő az igazolványt és nyomja a másik kezébe. Volt ugyan benne mélyen egy kis vonakodás, de ezt ígérte, meggondolni korábban kellett volna magát. A vadőrlakig tartó séta alatt éberen figyel, egészen szemernyi szorongással tekintve minden elébe még, szóvá azonban a világon semmiért nem tenné, hogy kételyei még mocorognak agyában. Jó ötlet volt ez? A hozzá intézett szavak sem űzik el mindet, még ha el is hiszi, hogy a másik őszintén beszél. Rábólint azért a kérdésre.
- Természetesen - teszi hozzá szóban is a válaszát az iménti gesztushoz. Szívesen megkérdezné azt is, hogy talán olyannak tűnik, aki kikényszerítene információt bárkiből is, de lenyeli inkább a kérdést, a büszkeségét némileg sértő feltételezéssel együtt, hogy bárkit is megpróbálna sarokba szorítani. Különben is kár ezen rágódni, inkább a kopogás eredményére vár kíváncsian, remélve, hogy nem hiába jött idáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 2. 20:52 | Link

Vendégek *.*
Április 23


A teliholdas éjszakák után általában hosszú órákra kidőlt - ha valaki nincs tisztában munkájának természetével, könnyen vérfarkasnak vélhette a torzonborz vadőrt a szokásai alapján, bár messze nem volt olyan sovány és megviselt a legrosszabb napjain se, mint egy valódi likantróp. Mindenesetre, farkaséhesen ébredt, egyenest gyomra méltatlankodó morgására, úgyhogy elindult reggelizni. Aztán úgy döntött, reggelizik még egyet, csak mert épp nem akadt más dolga és rémlett, hogy valamiért itthon kellene tartózkodnia. Bőséges mennyiséget készített hát a friss tavaszi salátából, aminek hozzávalóit a ház körül szedte vagy a veteményesből hozta be és dudorászva készített mellé egy tálba fűszeres mártogatós öntetet. Előhalászta a maradék tiszta rozskenyerét - ezt is otthonról kellett importálnia többnyire, a magyarok valamiért a fehér, kalácsszerű és levegőízű alternatíva hívei voltak, amivel ő sosem lakott volna jól - és helyes kis pirítóshalmot kreált, majd némi gondolkodás után egy kis kecskesajttal toldotta meg a dolgot. Épp nekilátott volna az evésnek, a nappalija padlóján terítve, amikor kopogtattak és végre helyére kattant, miért is kell itthon lennie - Sebby.*
- Heeelló, kerüljetek beljebb!-*A feltáruló ajtóban felbukkanó derűs vadúr habozás nélkül tegezi le és veregeti hátba a felügyelőt, miután alaposan megölelgeti prefektusát.*- Csüccs le, mit hozhatok inni?-*Érdeklődik, miközben betereli túszait vendégeit szerény hajlékába, annak feltett szándékával, hogy étlen-szomjan biztosan nem engedi őket sehova. Meg amúgy se. Beszélgetni akar.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2016. május 2. 21:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 21:12 | Link

Radúz és Felügyelő
Április 23.

Mikor a felügyelő rábólintott a kérésére, akkor ő elmosolyodott, és nem sokkal később már Radúzzal szemben álltak, aki szokásához híven azzal kezdte, hogy alaposan megölelgette őt. Sebby ezt kicsit rezignáltan tűrte, jobbjával megpaskolva a vadőr hátát, hogy kicsit viszonozza is a gesztust, aztán mikor szabadult a karok közül, akkor végre köszönni is tudott.
- Szia - szólalt meg, teljes természetességgel tegezve le a házvezetőjét, mert hát náluk ez már így megy évek óta. - Ő itt Kelemen Farkas felügyelő úr, a minisztérium küldötte - mutatta be a vele érkező férfit, majd az előbb említetthez fordult. - Ő pedig Kafka Radúz Arvid, az Eridon házvezetője és egyben a vadőrünk.- tudta le a kötelező köröket, aztán újra Radúzhoz fordult. -Jókor jöttünk, már kipihented magad? - kérdezte, de közben a pillantása az ételre esett és rögtön el is térült a tányérok felé. - Ó, kaja! - állapította meg a nyilvánvalót, majd otthonosan le is csüccsent, mikor Radúz hellyel kínálta őket.
Nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen hévvel szaglálódott a pirítósok irányába, mert tény, ami tény, régen volt az ebéd, ő meg néha olyasmire is vágyik (bármilyen hihetetlen), ami nem édesség. Radúz salátáit az első pillanattól fogva imádta, mert sokkal jobbak voltak, mint azok, amiket a manók készítenek odafent a kastélyban. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy ez frissen termett zöldségekből volt megalkotva.
- Én teát kérek - mondta. Valahogy Radúznál nem mert igazán kakaót inni, mert volt egy olyan gyanúja, hogy még a végén kecsketejből készülne, azt meg valahogy nem szerette volna. - Ha lehet, akkor sokat, lécci - tette még hozzá, mert biztos volt benne, hogy a pirítósra jócskán szomjas lesz majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 21:38 | Link

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

A kopogást követően nem sokkal nyílik is az ajtó, és neki az az érzése támad, hogy a különös fogalmát teljesen ki fogja meríteni az, amibe éppen csöppent. Ugyan furának mégse mondaná a szó nem túl pozitív mellékzöngéi miatt, de az tény, hogy a vadőr nem mindennapi ember már első ránézésre sem. Közvetlen, szabad természetnek tűnik, aki még bátor is, ami azt illeti, mert olyan természetességgel veregeti hátba és tegezi le, mintha legalább régi ismerősök lennének. Kissé meglepetten pislog párat ennek eredményeként, még bemutatkozni is elfelejtene, ha Sebastian éppen nem oldaná meg helyette ezt a kérdést.
- Khm - köszörüli meg végül a torkát túllépve a váratlan meglepetésen - Üdv. Örvendek, Kafka úr - igyekszik még mindig hivatalosnak maradni, de valami oknál fogva nagyon nehezen akar menni. Bizonyára a vadőr teremtette közvetlen hangulat az oka, vagy mire foghatná, de megszokott távolságtartó frázisai egyszerűen nem jönnek a nyelvére. Meg is vakargatja a tarkóját ennek eredményeként némileg tanácstalanul, hogy most aztán mi legyen, mégiscsak nagyon furcsa lenne, ha most körme szakadtáig ragaszkodna a megszokásaihoz, ennyire végtére még nem is rigolyás. Ahhoz nincs benne eléggé a korban, vagy mi.
- Maradhatunk a Farkasnál. A Kelemen felügyelő egyébként is túl hivatalos - nyögi ki végül, kompromisszumra jutva önmagával azt illetően, hogy ezt ő most egy baráti beszélgetésnek minősíti, eltekintve attól a ténytől, hogy életében először találkozik a vadőrrel. Besétál közben, ha már olyan szívélyesen terelik, és még mindig kissé feszengve ugyan, de csak helyet foglal.
- Teát kérnék, köszönöm - jelenti ki végül, és eltöpreng rajta, hogy vajon itt most illene-e annyi cukrot tenni a teájába, amennyivel egyébként inni szokta. - Igazán kellemes környezet. Régóta dolgozik az iskolának? - érdeklődik végül körülnézve a helyiségben, és hogy a két kijelentésnek egymáshoz mi köze, azt ő se tudná megmondani, de már késő lenne újragondolni. Sebaj.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 2. 21:59 | Link

Nagyrabecsült foglyaim *.*

- Ugyanmár, csak Radúz. Vagy válassz egyet a becenevek közül, amiket rám aggattak,-*javasolja kedélyesen, szemernyi jelét sem adva, hogy a hivatali személy jelenléte feszélyezné, vagy érzékelné a másik zavarát.
Kelemen Farkas. Farkas Kelemen? Most akkor végül is tegeződnek vagy magázódnak? Vigye el az ördög! Mármint nem a felügyelőt, csak azt a kacifántos kis nevét... Az ilyennekkel mindig bajban volt - nem mintha amúgy nem akadtak volna folyamatosan gondjai - mert már eleve annak eldöntése nehézséget okozott, a kettőből melyik is a keresztnév. A szlávok azt veszik előre (például eredetiben ő Radúz Arvid Kafka), a magyarok azt hagyják utoljára, de a környéken mindenki származása elég bizonytalan. Kapóra jött a témaváltás.*
- Ja-jaa, már fent vagyok egy ideje, csak szöszöltem a ház körül, aztán meghallgattam az első híradót is. Nemrég mentek el a srácok,-*utal csókáira, akik szokás szerint napkeltétől járőröznek, még ha tanítási időben általában eseménytelenül is telnek az órák. Jared szaglászása láttán nevetve hoz még két tányért, vendégei elé rakva.*
- Vegyetek csak, jut bőven.-*Hogy a felügyelő mihez kezd a csalán-pitypang-medvehagyma salátával, meg a többi, meglehetősen gyűjtögető életmódra valló aprósággal, már rajta áll, bár szerencséjére hosszú percekre kettesben marad a bizarr, zöldes alkotással, amíg Radúz "Aye, my sirs!" felkiáltással kivonul teát csinálni, a hangokból ítélve a konyhafelszerelésén dobolva a folyamat közben. A kérdést mégis meghallja még szólója közepette is.*
- Köszönöm, bár nem csak az én érdemem. Sokan rajzoltak a falakra, ezt szeretem a legjobban az egészben.-*Némi vízcsobogástól kísérve magyaráz, majd porceláncsörgés csatlakozik az akusztikus kísérethez, meg kiskanalak jellegzetes hangja.*- Harmadik éve? Nem is, már negyedik. Fúú, tök fura ennyi ideig ugyanott lenni.-*Végül feltűnik egy tálcával, amin egy óriási kancsó gőzölög, három tiritarka, hasonló méretű bögrétől kísérve, valamint méz és rum is érkezik a szettel, hogy teljes legyen a felhozatal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 22:17 | Link

Radúz és Felügyelő úr

- Hm, akkor hamarabb kellett volna jönni - sajnálkozott kicsit Sebby a tény felett, hogy lemaradt a csókákról, mert nagyon megszerette őket. Cserfes kis társaság, de roppant szórakoztatóak. Viszont mikor tányért kapott a kezébe, akkor rögtön felvidult és szerzett is a pirítósból.
- Köszönöm! - mondta vidáman, miközben a salátából is szedett magának, aztán falatozáshoz is látott, mert már nagyon közel állt hozzá, hogy hangosan korogjon a gyomra. Közben Radúz is kivonult a konyhába, Sebby pedig már előre örült a teának is, mert tudta, hogy a vadőrnél csak finomságokat lehet kapni, ő meg igenis szerette a hasát.
Ezután egy darabig csak csendesen hallgatta az eszmecserét, egészen addig, amíg a festmények nem jöttek szóba. Valahogy most ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megmutassa a felügyelőnek a saját műveit is, úgyhogy noha kivárta, hogy végigmondják, amit szeretnének, utána rögtön magához ragadta a szót.
- Én is festettem - nézett Farkasra, majd a villájával rámutatott egy életfára a falon. - Nézd csak... illetve bocsánat - akadt meg, szaporán pislogva, mert nehéz volt váltogatnia a tegeződést és a magázódást. - Szóval nézze csak, azt ott például - mutatta meg újra a fát. - És ott a csókákat is - tette még hozzá.
Közben aztán Radúz is visszaért, és Sebby boldogan vette el az egyik bögrét.
- Köszönöm szépen - mondta ismét, miközben megcukrozta a teát, majd egy kevés rumot is öntött belé. Tudta, hogy nem szabad sokat, mert hamar megárt neki, de egy kis ízesítő végképp nem fog ártani, ráadásul azt már volt szíves a felügyelővel is közölni, hogy elmúlt tizenhét, úgyhogy még csak nem is szólhat semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 2. 23:13 | Link

Sebastian és Radúz
Április 23

- Rendben - bólint az ajánlatra válaszul, miközben még mindig magához térni igyekszik, mert a meglepetés erejével úgy sikerült éppen kibillenteni megszokott egyensúlyából, hogy azt az akadémián is tanítani kellene. Igaz, ilyen karizmatikus egyéniséggel is ritkán találkozik, hozzá mégiscsak inkább sunyi, gerinctelen alakok kerülnek kihallgatásra, akik aztán legfeljebb csak a megvetését vívják ki maguknak. Radúz ezzel szemben majdhogynem csodálatot ébreszt benne ebben a percben, amilyen lazán kezel mindent, és úgy, hogy képtelen rávenni magát még egy rosszalló pillantásra is. Egye fene, nem fogja kötni az ebet a karóhoz, végtére is még az igazolványa is a fiú zsebében lapul, tulajdonképpen nem is mondhatja, hogy hivatalos minőségben van itt. Kicsit értetlenül igyekszik értelmezni aztán az elhangzó szavakat, de csak nem lesz okosabb, kikről, mikről, milyen híradóról van szó, egyelőre azonban rá nem kérdez, majd kiderül. Különben is leköti éppen a figyelmét, hogy miközben egészen kicsit úgy érzi, mintha éppen ő lenne Alíz Csodaországban egy nem születésnapi teadélutánon, alaposabban is megnézze, hol van éppen.
- Köszönöm - pislog aztán a tányérra, meg arra a sok zöld levélre, amiről csak nagy nehezen és hozzávetőlegesen tudja megállapítani, mi van benne. Szabad idejében szívesen mászkál erdőn-mezőn, meg túlélt ő egy túlélési kiképzést is már, de azért ez meghaladja a tudományát. Szimata sem segít, noha erősen medvehagymára gyanakszik, de egyelőre úgy dönt, halasztja a lehetőséget, hogy megkóstolhatja a vadőr készítette salátát. A konyhából behallatszó hangok azért megmosolyogtatják futólag. Tényleg egyre kellemesebbnek ítéli ezt a helyet közben, és majdnem minden új részlet csak hozzáad egy kicsit. Hümmögve bólogat a kapott válaszokra, megnézve közben a falakat is. El is csodálná, ha nem szakítanák félbe a fiú lelkes szavai. A tegeződés már meg se lepi ez alkalommal.
- Semmi gond - vesz nagy levegőt, majd kissé rezignált féloldalas mosolyra húzza a száját - Tegeződjünk, az lesz a legegyszerűbb. Különben igazán szép alkotások. Tehetséges művész vagy - teszi még hozzá aztán, és belegondolva valahol ebben a percben annyira magától értetődőnek tűnik tegezni a másikat, hogy még eddigi feszültsége is kezd végképp elpárologni. Fölösleges macera. A teát ismét csak megköszöni, és úgy dönt, hogy egyelőre megpróbálkozik kevesebb cukorral a szokottnál.
- Az szép. Amióta a Boszorkány és Varázsló Megfigyelési Szakosztályon dolgozom, még nem voltam annyit egy helyben egyszer sem - jegyzi meg aztán a teát kevergetve, és megcsodálva közben a bögrét is. - Na és pontosan mit foglal magában vadőrnek lenni?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 2. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. május 3. 02:12 | Link

Hadat üzentem
mellemben harci dob -
csak tudnám, kinek.


Az az egyetlen szó a torkánál fogva ragadja meg és rántja a földre - úgy szegi reptét, ahogy a sólyom töri ki egyetlen rúgással áldozata nyakát.

Egyetlen botlás elég hozzá, hogy elvágódjon, az ismeretlen lábai elé csúszva-gurulva, s még ha össze is húzza magát, ösztönszerűen igyekezve fejét védeni, vajmi keveset tompít az esésen. Pár pillanatnyi néma kábultság ékelődik az események közé, míg az izmok a csontokat mardossák és a vér alattomosan szivárogni kezd. Él. Lélegzik. A teste teszi a dolgát.

Ebben a pillanatban összetört az összes kép és álom, az összes hang és nesz és apró zörej, amit Rólad dédelgettem, épp, mikor ujjam hegyén éreztem már őket, amikor már majdnem elértelek... vagy azt hittem, ha kitörök a falak mögül, egyenest Feléd futok. Azt akartam, hogy ott légy az út végén, hogy a dallam, ami még bennem lüktet, ott dobban majd ismét tenyerem alatt, míg toll-puha csend ölel körül, mint a sűrű hóesés, elrejtve a világ elől. Miért? Tudnod kellett, mit, mennyit jelentesz számomra, mennyire összefonódtunk - vagy csak én éreztem? Hinni akarok benned, mert ki másban hihetnék, de egyedül hagytál és a magány kérdéseket szegez nekem, amikre nincsenek válaszaim, hát a sajátjait adja a számba.

A kérdés téríti magához, azonban a válasz egyetlen elnyújtott, artikulálatlan fájdalomsikoly csak, melyben nem is annyira az imént elszenvedett sérülések kínja, hanem valami ettől nehezebben felszínre szaggatott lüktet. A hang mintha nem is emberi lenne, sokkal inkább emlékeztet egy sebzett vad üvöltésére, s ijesztő hirtelenséggel megy át morgásba - ha nem látszana, milyen apró valójában a fiú, óriási állatot sejtetne. A másik jobban teszi, ha nem mozdul, mert bármiféle közeledésre a morgás mélyül és fenyegetőbbé válik, annak ellenére, hogy a jelenés néhány próbálkozás után kénytelen letenni arról, hogy felálljon a földről, mert nem tartják meg a lábai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 3. 23:52 | Link

Vendégek

- Ugyehogy?-*A konyhából érkező kommentár kétséget sem hagy afelől, hogy a vadőr hallása remekül szolgál, ráadásul nem rest továbbra is bekapcsolódni a beszélgetésbe.*- Ha egyszer el kell költöznöm innen, tuti kérek majd egy képet tőled!
Míg letelepszik, maga alá húzza egyik kedvenc ülőpárnáját - gaucsa sosem lesz - és kényelmesen nekidől az ágyának, amint kellő mennyiségű ételt halmozott a tányérjára. Magának tisztes adag rummal keverte be a teáját, némi mézet adva hozzá - nem nagyon cukroz, legfeljebb befőzésnél - s ezzel öblítgetve jóízűen nekilát a falatozásnak. A kérdésre gyorsan lenyeli a falatot, mielőtt válaszolna.*
- Hát, ügyelni a rengeteg bestiáinak és állatainak számára, állapotára, mozgására, na meg megakadályozni, hogy a diákokkal kölcsönösen kárt tegyenek egymásban. Ezen felül figyelem a vadorzókat, likantrópokat, segítek bájital-alapanyagok beszerzésében vagy ennek felügyelésében, valamint sérült vagy árva állatokról is gondoskodom. Amúgy meg a kis veteményesemet gondozom, diákokat tanítgatok erre-arra, zenélek, ha az időm engedi.-*Pirítósával hadonászva sorolja a teendőit, majd lesöpör pár morzsát a szakálláról, mielőtt belekortyolna a grogjába, elvégre igazán nem szereti a teájában úszkáló, ázott kenyérdarabkákat.*
-  Most, hogy tanítani is fogok, valószínűleg segéd vagy tanonc után nézek majd. Jól jönne valaki, aki az állatokkal segít, azt semmiféle mágia sem tudja pótolni.-*Magyarázza, bár nem bocsátkozik feleslegesen részletekbe. Igazából még győzné is ezt így együtt, csak az a fajta ember, aki szeret újabb és újabb kihívásokat keresni, úgyhogy nem szereti minden idejét lekötni. Tele van megvalósításra váró ötletekkel, amik segítenek abban, hogy maradhasson - ezek nélkül már rég úton lenne valahova máshova.*
- Szóval, miről akartatok beszélni?-*Kérdezi, ha senki sem viszi tovább a beszélgetést.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2016. május 3. 23:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 4. 01:31 | Link

Radúz és Farkas

A nyelvbotlást követően a mellette ülőre pislogott és gyakorlatilag kapva kapott a lehetőségen, amit felajánlottak neki. Ő is úgy érezte, hogy jobb lesz nekik, ha tegeződnek, mert rémes dolog egy embert tegezni a másikat meg magázni a szobában, főleg, ha esetleg mindkettőnek beszélne egyszerre. Na meg, az is tény, hogy már elég sokat beszéltek egymással, ahhoz képest.
- Rendben, köszönöm - viszonozta a mosolyt, viszont a duplázott dicséretre meglehetős gyorsasággal váltott szép pirosba az arca színe, úgyhogy itt már csak motyogva ismételte meg a köszönömöt, inkább a tányérra szegezve a tekintetét, míg Radúznak mellécsatolt egy halk "rendben"-t is.
Közben aztán Farkas már elkezdte a kérdezősködést, úgyhogy Sebby a maga részéről inkább a vacsorájának szentelte a figyelmét, na meg a teának, amibe picit talán több rumot tett, mint akart, de kiszedni már igazán nem tudta belőle, úgyhogy végül is inkább nem törődött vele.
- A felügyelő úr... Farkas szeretne pár kérdést feltenni - felelte aztán Radúznak, kicsit újra megbotolva a szavakban, mert most meg azt kellett megszoknia, hogy tegezze a másik férfit is. - Én addig elfoglalom magam - mondta, majd előszedett a pulóvere belső zsebéből egy kisméretű vázlatfüzetet. Aztán a zsebében kezdett turkálni, de sehogy sem fért a ceruzákhoz az aurori igazolványtól, úgyhogy előbb kivette azt, utána pedig megkereste a két grafitot, amire szüksége lesz. Egy keményebb hegyű és egy puha B-s darabot hozott magával. Miután az igazolványt visszarakta biztos helyre, neki is látott, hogy a maga részéről vázlatokat kezdjen rajzolni, ezúttal főleg meghatározhatatlan, díszes mintákról. Talán éppen egy új varázstárgyra szánta. Mindenesetre, attól, hogy a kezét elfoglalta, a fülét még továbbra is nyitva tartotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 4. 20:10 | Link

Sebastian és Radúz

Elismeréssel adózik a művészi tehetségnek, már csak azért is, mert neki nem igazán jutott belőle. Azt, hogy még egyet is értenek a véleményével, majdhogynem elégedett mosollyal nyugtázza, további megjegyzést azonban ehhez a témához már csak azért sem fűz, mert Sebastian meg lassan főtt rákra kezdi emlékeztetni. Úgy tűnik, valaki láthatóan nem szokott hozzá a dicsérethez. Elnézi inkább még a falat díszítő ábrákat csendben, amíg a férfi visszatér a konyhából, és kitartóan kavargatja teáját. Amíg az a rengeteg cukor felolvad, ami most jelen pillanatban a szokásos adag felét jelenti csupán, az is kellő erőfeszítés, hogy előre ledolgozzon belőle valamennyit. A rumot egyelőre mellőzi, még ha el is gondolkodik rajta, végtére is egyelőre nem éppen felügyelőhöz illő magatartásnak gondolja, ha ő is azzal kezdené inni a teát. Ettől ugyan még megadhatja magát az igazán kellemes aurának, ami a vadőr lakhelyét övezi, és aminek annyira nehezére esik ellenállni, hogy a tegeződést is ő javasolja aztán, hiába ragaszkodik általában a maga megszokott távolságtartó modorához. Ezen a helyen végtelenül idegennek és furcsának tűnik még számára is. Kezdetnek aztán a vadőri munkakör mibenléte felől érdeklődik, mert van valamicske elképzelése róla, de nem éppen érzi úgy, hogy az ki is merítené a valóságot. Meg is döbben kicsit, hogy mennyi minden tartozik ehhez a feladatkörhöz, amire még csak nem is gondolt. Teáját kortyolgatva a bögre fölött figyelmesen pislog a magyarázó Radúzra, amíg az pirítósával hadonászva beszél éppen munkájáról. Hümmögve bólint a végére, elrágódva az elhangzott szavakon, meg a hozzájuk fűzhető kérdésein, amikkel már eleve ide érkezett. Vajon miről is tud az eddigi ügyekből, amiken éppen dolgozni igyekeznek.
- Így van - bólint aztán a fiú kijelentésére, térdére támasztva közben könyökét, kissé előre dőlve, két tenyere közé szorítva a bögrét. - Akad néhány érdekes ügy, ami a minisztériumig jutott. Vérfarkastámadás az erdőben például. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, milyen kérdéseim is lehetnek, mert Sebastian nem árulta el, kihez is lesz szerencsém, de az eddigiek alapján erről bizonyára hallottál már. De hallottam olyat is rebesgetni, hogy egyes diákok az erdőben vadásznak. Ez például mennyire igaz? Bevallom az összes futó ügy összes részletét még nem ismerem - foglalja össze, amit egyelőre magának is sikerült megfogalmaznia. Így, hogy nincs egy konkrét ügy, amiben neki a delikvenst kell kihallgatnia, nehezebbnek érzi valamivel, hogy igazán célra törő, velős kérdésekkel álljon elő.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 4. 20:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. május 6. 18:29 | Link

Ruarc L. Mornien
There is a song
You're trembling to its tune
At the request of the moon;


Nem számít semmire - egyszerűen megszólal, nem gondolkodik el előtte különösképpen. A jelenés elbukik előtte. Látja guruló alakját, kezeket, fejet, ahogy a kissé sáros földhöz érnek, s csak figyeli, majd tesz egy tétova lépést, mielőtt a fiú megérkezne elé.
Ekkor pedig fájdalomsikoly hasít bele a levegőbe. Colton összerezzen, s kezei törzse elé rándulnak, mintha attól tartana, valami közeledik felé. Morgást hall, lenéz, egyértelműen a fiú felől jön. A fehér, világító bőrről vörös rikít, Allan pupillái pedig hangyányit kitágulnak.
Lehajolna, de a morgás erősödik, hát mégse teszi; de kétség sem fér hozzá, hogy meglepődött, és egyáltalán nem érti, hogy mi a fene történik. Az égre pillant, s félholddal találkozik a tekintete.
Tudja, hogy amit legszívesebben csinálna ebben a helyzetben, jobbjára semmi eredményre sem vezetne, sőt, kegyetlenség is lenne, úgyhogy inkább más opciót keres, igaz, ő az emberekhez a legkevésbé sem ért. Megköszörüli a torkát, mielőtt megszólal.
- Nem akarlak bántani. - mondja halkan (már amennyire érdes hangján ez lehetséges volt), mert már nem kell hangosan beszélnie, hiszen az illető itt van a lábai előtt. - Felsegítenélek.
Ő egyáltalán nem az a fajta, aki arról érdeklődne, hogy mi is történt tulajdonképpen az előbb. Inkább csak kifejezetten lassan közelít, apránként hajol le, bár egy kissé hátrébb lép - éppen annyira, hogy mikor letérdel a földre, meglegyen köztük egy bizonyos távolság, de esetleg segíteni is tudjon, ha úgy alakul.
Szólnia kéne valakinek, ez jut eszébe, s az órájára pillant. Normál esetben lenne még fél órája, hogy visszaérjen a pincébe. Mindegy, ez mellékes információ, inkább ismét lassan nyúl a fiú felé, figyelve, hogy mennyire morog az illető (morog... ezt azért nehéz egy kissé megértenie), s ha a hang vadállati minőségbe emelkedik, azaz "leharapom a karod" szinten van, talán csak akkor húzza vissza a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2016. május 7. 21:03 | Link

Katona Gréta kívánsága

Napsütéses délutánon járunk, lassan nyári időjárás szerint öltöznek a kastély lakói. Ebben a szép időben az állatok sem bújnak a rejtekükbe. Néhány kívánságtündér alakította úgy, hogy Gréta kívánsága teljesülhessen. Tollakkal borították be a vadőrlakhoz vezető utat, melyen ha a lány végighalad, eleinte nem fogja felismerni, miért is kapta az útmutatást.
Aztán ha elég türelmes, és bírja a várakozást, a fák között megpillanthat egy nagyobb testű lóhoz hasonló varázslényt. Tollazatával és formájával egyből felismerhetővé válik a hipogriff amint kijjebb lépked.
Kíváncsian figyeli a lányt, aki ha kellően fel lett világosítva, nem próbálja megközelíteni az állatot, inkább csak csodálja.
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. május 8. 21:33 | Link

Figyelmesen hallgatja a vendéget, bár a táplálkozással ettől nem hagy fel, sőt, a teáját is szorgalmasan kortyolgatja, nyelvével csettintve jelzi tetszését. Azonban ettől eltekintve egész kulturáltan viselkedik, mindössze talpával dobol itt-ott valamiféle ritmust, töprengés közben.*
- Aye, a vérfarkas srác. A nevére nem emlékszem, csak arra, hogy nem volt vele minden rendben, tudod, lelkileg. Gyaníthatóan szándékosan nem vette be a bájitalát és az állatok is féltek tőle, szóval inkább kiütöttem éjjelre és reggel azonosítottam be, mert az ilyet jelenteni kell.-*Nem felháborodottan, inkább szomorkásan meséli a történetet, mert mindig sajnálja, ha nem tud segíteni az ilyen embereknek - nagyon magányos egy olyan lény, akit emberek és állatok egyaránt elkerülnek, bármennyire is próbál mást állítani; egy farkas pedig kiváltképp az. Aztán a megszokott, felhőhajszoló könnyedséggel, tovább is siklanak gondolatai.*- A környék valamennyi likantrópjával kialakítottam mostanra iunctiot, szóval figyelem a mozgásukat és ellenőrzöm is az állapotukat teliholdanként. Főleg ezért vagyok az erdőben egész éjjel, na meg, hogy a nem-vérfarkas egyedeket visszatereljem az ágyukba,-*meséli derűsen. Ha szorult volna bele pedagógiai érzék, az ilyen delikvenseket magával vinné, hogy hajnalig alaposan szembenézzenek azzal, amit nem is tudatosítanak, de ő egyszerű lélek volt, szerette biztonságban tudni a diákokat. A következő témára bólint, vonásai pedig enyhe nemtetszést tükröznek, mint rendesen, amikor ez felmerül.*
- Csúnya história. Rajtakaptam egy lányt, aki nyíllal megsebesített egy diákot és még azzal fenyegette, hogy legközelebb benne hagyja. A bizonyítékaim hiányosak, de szerintem több elpusztult és megsebesített állat is az ő felelőssége, mert az erdőben kempingezett - érted, csak úgy felhúzta a sátrát a rengeteg mélyén - és annak ellenére, hogy Lorival ketten voltunk a szemtanúk, semmi se történt, hiába jelentettük. Valami fontos ember lehet, van egy sárkánya is.-*A hangja egyértelműen elárulja, mi a véleménye az ilyen bestiák tartásáról, főleg ennyire éretlen fiatalok kezében - mondjuk ki, taknyosok - ráadásul egy iskola területén. Hát mire jó az ilyen? A lőfegyverről már nem is beszélve, mintha nem lenne elég a pálca, egyeseknél meg a mindenféle képességek. Aztán megenyhül, ahogy folytatja.*
- Egyébként csak az egyik falubéli bestiaszakértővel futok néha össze - ilyen fura, kék figura, a tesztrálját futtatja meg kíséri vadászni - na meg Warrennel, bár ő legalább érti a dolgát.-*Az arckifejezéséből ítélve töri a fejét, memóriáját tornáztatva, de ennél több nevet aligha fog előkotorni az emlékezetéből. Végül egy vállvonással feladja.*
- Ha a nevek kellenek, akkor kikereshetem majd őket. Azok tekintetében menthetetlen vagyok, Kálmán felügyelő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. május 9. 01:11 | Link

Emlékeiben kutat bármiféle ügy után, amiről egy vadőr tudhat, de mint éppen beismerte, akad ügy, aminek részleteiről még hiába kérdeznék. Minden aktának nem ért a végére, némelyik mégiscsak több vagy éppen érdekesebb olvasnivalóval szolgál alkalmanként, mint amit a hátralévő kupactól remél. Így is felhoz végül néhány ügyrészletet, ami eszébe ötlik és talán a vadőr tudhat is róluk, ha már az erdőhöz köthetőek, ha nem téved. Érdeklődve hallgatja aztán a választ, és zsebéből tenyérnyi jegyzetfüzetet kotor elő egy mostanra már félig elhegyezett ceruzával együtt. Felkészült aurornak tűnhet, ami azt illeti, hiszen vannak modernebb, okosabb megoldások is az elhangzó szavak rögzítésére, elvégre a mágustársadalom technológiája is fejlődik, de úgy véli, éppen elég, ha saját kezűleg feljegyzi, amit fontosnak tart. Szemöldökét ráncolva pörgeti végig a lapokat, amelyeket imitt-amott főleg rövidítésekből álló kusza jegyzetek tarkítanak, de addig is bólogat, amíg ezeken az elsőre nehezen érthetőnek tűnő betűhalmazokon szalad végig tekintete. Szemét forgatva keres egy üres oldalt, hogy feljegyezzen legalább két félszót emlékeztetőnek.
- Vannak olyan vakmerő diákok, akik teleholdkor az erdőben sétálnak? - rázza meg a fejét kissé hitetlenkedve. Csak remélni meri, hogy nem elsősök azok a merész diákok, de mivel tart tőle, hogy igenlő választ kapna, inkább nem is teszi fel a kérdést. Úgy érzi, erre még azt sem lehetne mondani, hogy borúlátó.
- Visszatérve, ez egy olyan ügy, amiről a Minisztérium is jelentést kapott és részben emiatt vagyunk itt. Ezek szerint nem csak a tilosban sétáló áldozat hibája volt, hogy megtámadták. Csodás - állapítja meg cinikusan, száját kissé elhúzva. Nem igazán tud örülni annak, hogy nem elég, hogy vérfarkasok vannak erre viszonylag szép számban, de még felelőtlen is egyik-másik és fölöslegesen veszélyezteti a környezetében élőket.
- Hogy lehet egy vérfarkas ilyen felelőtlen? - kérdezi szemét forgatva, feljegyezve éppen az elhangzottakból, amit szükségesnek tart. - És ráadásul már nem is diák, így nem sok az esélye, hogy felelősségre tudjuk vonni - mondja még visszafordítva pár oldalt, mert ott éppen akad egy név és két hozzáfűzött sor. Újabb sóhajt követően inkább belekortyol a teájába, majd letéve a bögrét figyelmesen hallgatja az újabb beszámolót. Arcára először csodálkozás ül ki, ami majd szörnyülködésbe fordul át némi értetlenséggel, hitetlenséggel vegyítve. Ez tényleg megtörténik egy iskola területén?
- Merlin szakállára, ez szörnyű - szalad ki a száján félhangosan, egyszerűen nem tudja hová tenni ezt az esetet. A rebesgetések alapján nem gondolta volna, hogy ennyivel rosszabb lehet a helyzet.
- Hát itt az igazgatóság feje milyen mélyen van a homokban, hogy egyes diákok bármit megtehetnek? Gondolom, legalább az igazgató lánya, bár inkább az igazgatóhelyettesre tippelnék, neki van egy szekéraljnyi gyereke. Na mindegy, ez nem tántorít el, hogy utánanézzek, már a sárkány sem egy iskolába való háziállat - szólal meg már majdhogynem zsörtölődve, száját húzva. Ennek mindenképp utána fog nézni.
- Kék? - kérdez vissza meglepetten, szemöldökét kérdőn vonva fel. Ez valami szakzsargon lenne? Egyszerűen nem érti. A thesztrált megjegyzi magának addig is, bár ha őrizet alatt van és egyébként is bestiaszakértőé, azért nem aggódik különösebben. Warrenről meg már hallott, csak bólintással veszi tudomásul, hogy ő érti a dolgát. Legalább. Az is több a semminél.
- Csak Farkas, maradjunk a keresztnevemnél, kérlek - mondja reménykedve, hogy abból véletlen sem lesz semmi más, mert a Kálmánra kissé megrándult a szája széle már. - Azt pedig megköszönném. Főleg ezt a sárkányos lányt, mert szívesen a körmére néznék. Van még esetleg más is, akire érdemes lenne odafigyelni? - fejezi be egyelőre mondanivalóját, és egyelőre letéve a noteszt, ismét a bögrét veszi kézbe, hogy ujjai között szorongatva kortyoljon bele a teába, még a közelében készülő rajzra is vetve egy futó pillantást, amennyiben akad rálátása.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 9. 01:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. május 11. 02:22 | Link

Az érzés előbb majd' szétvetett, üvöltenem kellett, süket füleknek feszülve, utat törve-tépve indulataimnak, amíg a hangok, mint a falat kaparó körmök, vérezni nem kezdtek. A futás, a zuhanás, a sérülés és ez együtt kavarogtak, darabokat szaggatva ki belőlem, ízekre marcangolták gondolataimat.

Ahogy az ismeretlen visszavonul, kellő távolságot hagyva köztük, a morgás morajlássá halkul, bár nem hallgat el teljesen. A fehér alak az egyik karját magához szorítva kuporog, nem villantva ki fogait, de evidensen vicsorra ránduló vonásai elárulják. Mindezek ellenére nem néz a másik szemébe - bár arcát felé fordítja, sokkal inkább mintha átnézne rajta, valahova a másikon túlra révedő tekintettel. Aztán újabb kísérletet tesz rá, hogy felálljon és a hangja kínlódó zihálásba fullad, ahogy lába újfent megtagadja tőle az együttműködést, halk, szánalmas nyüsszenést erőszakolva ki belőle a fájdalommal.

A hangja, mint a fakéreg - tapintása nyers, érdes, mégis kellemes, arra csábítja az embert, hogy ujjaival kövesse repedéseit és megcirógassa titokzatos mintáit. Keserédes, telt és sötét, a szájpadlásomhoz tapad és önkéntelenül nedvesítem meg ajkaim. S mindennek felszíne alatt ott lüktet égig nyújtózkodó lénye, másik dallamának holdfényként alácsorduló, cseppenként hulló hangjai. Lehunytam a szemem, megmártózva a köztünk hullámzó csöndben. A szavak visszhangja finoman simult a többi közé, összecsendültek velük. Egy leheletnyi disszonancia, apró emberi hiba, kis gyarlóság bujkált még, de engedtem kisiklani ujjaim közül.

Nem úgy tűnt, mintha sietne a válasszal - Cole már guggolt, mire egyáltalán mozdult, jelét adva, hogy hallotta és értette, hogy hozzá szóltak. Az alak hirtelen kisebbnek és kevésbé fenyegetőnek tűnt, mozdulatai pedig lassúak, nyugodtak, magabiztosak lettek. Hogy ösztönösen vagy megfontolásból cselekedett így, jelenleg nem számított, csak a kisugárzása és a hangja. Nincs morgás, de hosszú pillanatokig megmarad még Ru feszültsége, mint aki minden másodpercben támadásra számít. A sérült állatok veszedelmesebbek a jó erőben lévő, egészséges társaiknál, mert ha nem futhatnak el, körömszakadtáig harcolnak és pontosan ez rezdült még épp inaiban.
Egyetlen rossz mozdulat. Egyetlen hirtelen rezzenés.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. május 14. 15:16 | Link

Maegor


Sok lehetőség megfordul a fejében, de nehezen dönt. Végül is csak nem ülhetnek be kedélyesen a Teázóba vagy nem kaphatnak be egy fincsi sütit, még csak datolyát sem kereshetnek közösen a Piacon, mert nagy feltűnés lenne belőle. Attila mondjuk élvezné, de vendége sértésnek vehetné, hogy kiteszi ilyesminek. Voltaképp fogalma sincs róla, hogy mihez vonzódna meghívottja, mert még soha nem találkozott kentaurral. Ismerni sem ismert egyet sem, de mióta él, nem látott még kávézni ilyen lényt, úgyhogy ez is kiesett, mint helyszín. Eszébe jutott még a Vajner lovasudvar, ám ezt sürgősen elvetette. Azzal tisztában volt, hogy nagyon érzékenyek, így végül az ingájáért nyúl, hogy attól kérjen segítséget. Nem ez a kedvenc jóseszköze, de a célnak most ez felel meg a legjobban. Így még mielőtt baglyot reptetett volna a találkozó helyszínével, leült  a szobájában, hogy kiingázza a megfelelőt. Rajzol egy kört, benne a lehetséges irányokkal, az ingát fölé tartja és amelyikre majd az mutat, oda hívja megbeszélésre Maegort. Szeret titkolózni, így egy percig sem kell azon csodálkozni, hogy a témát nem említi majd, csak hogy fontos és hasznos is egyben. Láncra fűzött kristálya a Vadőrlak felé leng ki. Ezután egy kényesen udvarias levélben kedvesen invitálja sötétedés a előtti órára a Kentaurt. Felmerül ugyan benne, hogy talán a nevezettnek nincs órája, aztán megnyugszik. Hiszen, aki a csillagok titkának nagy tudója, annak nem jelenthet problémát. A levelet végül mégis átfogalmazza ekként:
Tisztelt Maegor úr! Ma, Napnyugtakor várom tisztelettel a Vadőrlak szomszédságában. Ha esetleg nem lenne megfelelő a helyszín, kérem értesítsen!
A megszólításon még töri a fejét kissé, aztán úgy ítéli meg, nem tud jobbat. Elmorfondírozik azon is, hogy tud-e Maegor olvasni, de lesz, ami lesz alapon elküldi a levelet a bagollyal. Nyolc óra körül el is indul, mivel nem kap semmi hírt, hogy célba ért-e az üzenet vagy sem, de lehet, hogy igen. Lassú sétában teszi meg az utat odáig, megáll a háztól kicsit távolabb, meregetve a szemét, hogy ha kell, észrevegyen egy suhanó árnyat, vagy egy várakozó valakit, valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Maegor
INAKTÍV


A Csillagszülött
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 22
Írta: 2016. május 14. 19:29 | Link


Mikor a bagoly elérkezett hozzá, Maegor éppen az erdőt járta.
Csodálkozva állt meg, ahogyan a madarat meglátta huhogni az egyik fa ágán. Nappal nem szokott ez a madár ilyen éber lenni. Ám habár nem sok ideje tartózkodott emberek közelében, arra már ráébredt... a varázslóknak van egy olyasfajta különös szokásuk, hogy ezekkel a szerencsétlen, éjszakai állatokkal küldözgetik az üzeneteiket ide-oda.
Egy ideig csak méregette a madarat. Aztán közelebb lépdelt hozzá kíváncsian. Bár nem félnek tőle az állatok többnyire, a természetes ösztön végett legalább meg kellett volna rebbennie. De amaz ehelyett a lábát nyújtotta felé. Maegor furcsállva nyúlt érte, s óvatosan levette a levelet.
Nem tudta, hogy elolvassa e vagy sem. Azt sem tudta, megérti e a levél tartalmát, vagy sem. Neki címezhették? Egy ember? És ha így van... miért? Ha viszont nem neki... talán nincs is köze ahhoz, ami benne van.
Egy ideig elácsorgott a fa alatt, amely pár pillanattal azután, hogy átvette az üzenetet, elbagolytalanodott. Így némi töprengés után úgy döntött, talán mégis csak neki szólt az üzenet, ezért kibontotta azt. Kellett egy kis idő, mire kibogarászta, mi van benne. Az ő népe többnyire csak az emberi nyelvet tanította, az írásuk megtanításába nem fektettek túl sok időt, pedig Maegor úgy hallotta, egész erdőket lehetne megtölteni olyan könyveknek nevezett dolgokkal, amelyekben érdekesebbnél érdekesebb történetek és tudnivalók vannak leírva ezen a különös ábrás nyelven.
Ám végül sikerrel járt.
Felfedezte már rögtön az elején saját nevét, így megkönnyebbüléssel konstatálta, hogy neki szól. De ki küldhetett neki üzenetet és miért? Úgy tűnik, a híre sokkal gyorsabban terjed a környéken, mintsem azt gondolhatta volna. Még csak pár hete érkezett, és pár napja kezdett letelepedni, saját kunyhót építeni. Még el sem jutott addig, hogy tényleges otthona legyen itt, és még nem is elegyedett beszédbe szinte senkivel. Egy lányt kivéve persze.
Ám további töprengés helyett inkább megpróbálta értelmezni az üzenet - mert bizonyosan így hívják - tartalmát.
Maegor úr... úr... na de mi a fene lehet az az úr? És mit jelent rá nézve? Jót vagy rosszat? Napnyugtakor várják... de miért várják? Valami rosszat tett? Vétett az emberi törvények ellen? Óvatos természete rögtön gyanakvóvá vált, ám mindig bizakodó volt, és hallgatott az ösztöneire. Az ösztönei pedig nem súgtak semmi rosszat, nem fújtak riadót. Mi lehet hát? Valakinek baja eshetett, és hallhattak valamiképpen a képességéről?
De akkor nem sürgősen kellene oda mennie? A napnyugta még igencsak messze van. És mi az a vadőrlak?
Vad... mint a vadak, az állatok... lak, mint otthon? Állatok otthona? Az erdőben? Nem... akkor erdőt írhatott volna. Az emberek biztosan nem csavarják ilyen túl a dolgokat, mint az ő népe. Akkor meg mégis hová? Biztos nem a saját otthonába...
Ekkor jutott eszébe az a különös kis kunyhó, amit az erdő környékén látott. Más volt, mint a többi ház, amire éppen csak, hogy vetett egy pillantást. Azok annyira kitűntek a világból, a természetből... annyira furcsák voltak és idegenek. De az a kunyhó egészen otthonos volt, és beleolvadt a környezetbe. Talán az lehet az...
Hosszas mérlegelés után végül emellett döntött. Ha mégsem jól találgatott, majd hátha kap egy újabb baglyot.
Eltette az üzenetet, és mintha mi sem történt volna, el is ment a dolgára. Egészen napnyugtáig.

Maegor mindig pontosan érkezik, ha hívják valahová.
Így történik ez most is. Pontosan napnyugta van, amikor a kentaur kilép a fák közül, és méltóságos léptekben megindul az említett épület felé.
Nem lát még ott senkit, de lehet, hogy csak rossz oldalról közelít. Mindenesetre nem akar túl közel menni. Még mindig van benne valamiféle félsz egy esetleges csapdától, de azért továbbra is bizakodó marad, ahogyan eddig is.
Hajában tollakkal, és fagyöngyös fonatokkal, hátán íjjal és nyilakkal telik tegezével lassan lépdel. Aztán megáll, és csak vár, hogy valaki megjelenjen.
Fekete szemeivel a környéket pásztázza és a kíváncsisága kezd felülkerekedni aggodalmán. Mit szólnának az övéi, ha ezt tudnák?
Egy emberrel találkozik. Férfi, vagy nő? Felnőtt vagy csikó? Mit akarhat tőle?
Felpillant az itt ott felpislanó csillagokra. Semmi vészjóslót nem lát bennük. Felsóhajt, hatalmas mellkasát megemelvén ezzel, aztán csak vár türelmesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék