36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 22:57 | Link

Radúz

Gyakran szokott teljesen belemerülni a gondolataiba, és most is éppen ez történt, ezért nem is vette észre, hogy odabentről hangok szűrődnek ki. Igaz, nem is figyelte, nem számított rá, ezért aztán kellőképp meglepte, mikor egyszer csak kinyílt mögötte az ajtó, ő pedig rajztáblástul a padlón kötött ki. Megütődve nézett a hosszú hajú figurára, aki miatt a feje is megismerkedett a padlóval, amolyan "ez kicsoda és mit keres itt" kifejezéssel, de aztán kapcsolt, és rájött, hogy esélyesen éppen az új vadőrrel futott össze. Egyébként ezt megerősítette az a tény is, hogy a fejre állított kép szélén betájolta, hogy nem üres a ház, hanem vannak berendezési tárgyak, na meg az is, hogy a fiú..? férfi..? éppen most közölte, hogy övé a hely.
- Öhm... Én csak... - Nem kicsit volt megzavarodva szegény Jared, mert erre nem számított, és az invitálás még annál is jobban meglepte, hogy beesett az ajtón. - Elnézést, Jared vagyok - fogadta el a felé nyújtott segítő kezet aztán, visszanyerve valamennyit a méltóságából. - Igazából én csak rajzoltam, nem akartam zavarni - tette hozzá még mindig egy kicsit bizonytalanul, főleg mert közben meglátta a másik mögött a színes anyaghalmot, amit nem tudott mire vélni.
- Esetleg... egy kicsit éppen bejöhetek, ha nem probléma - döntött aztán, mert ezt komolyan meg akarta nézni közelebbről.
Nekifogott hát gyorsan, hogy összeszedje a rajzcuccait a már majdnem kész képpel egyetemben, aztán beljebb lépett és szétnézett.
- Gyakran voltam már itt, de bent még soha - jegyezte meg, miközben végigtekintett a nem túl nagyra szabott helyiségen, de méretétől függetlenül kellemes helynek tűnt így első látásra. Ráadásul abban is biztos volt, hogy ha ennyire frissen érkezett a vadőr, hogy még nem jutott el a kastélylakókhoz a híre, akkor ez még nem is a végleges verzió.
- Csak nem rég érkezett, igaz? - nézett az idegenre, automatikusan magázást használva, mert egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy amaz milyen korú lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 13. 23:24 | Link

Jared

Az ifjonc némileg zavart rosszallással néz felfelé rá, míg ő türelmesen várja, hogy megszólaljon, egyáltalán nem érzékelve a helyzet némileg abszurd mivoltát. Könnyen lehet, hogy ő az a fajta ember, aki a rajtakapott betörőt is meghívná egy sörre, ha már úgyis erre járt.*
- Örvendek a találkozásnak, Jared!-*Azt persze elfelejtette közölni újsütetű ismerősével, hogy valószínűleg még vagy két tucat alkalommal fognak bemutatkozni egymásnak, mert bár az arcokra kiválóan emlékezett, a neveket úgy elfelejtette, mint a huzat.*
- Már hogy zavarhatnál? Te vagy a legelső látogatóm!-*Rázta meg fejét, széles vigyorral, kíváncsian nézegetve a rajzokat, amíg a szőke összekapkodja a holmiját.*
- Gyere! Kérsz teát? Van fekete, zöld, maté, gyümölcsös, gyömbéres meg gyógynövényes is.-*Miközben sorolja a kínálatot, kijjebb sétál keskeny gangján, hogy az eresz alól kandikálva körüllessen, de csókáknak semmi nyoma. Nem bízik benne, hogy maguktól be akarnának jönni az ismeretlen épületbe, még nem szokták meg a környéket, úgyhogy jobb, ha egy kicsit rajtuk tartja a szemét.*
- Akkor épp ideje ezen változtatni. Bár még kicsit kopár itt.-*Vendégét előreengedve becsukja maguk mögött az ajtót, elcsattogva a konyhába, hogy elkészítse a kívánt italt, kis tálcára rakva a kannát, cukrot és csészéket, hgoy visszatérve lepakolja az egészet az egyetlen, most asztalként funkcionáló dobozra. Ezt majd később pótolni fogja, de székek valószínűleg sosem fognak állni a házban, legfeljebb a konyhában.*
- Így van. De esengve könyörgöm, ne magázz. Esküszöm, érzem, hogy őszülni kezdek.-*Az ágyáról egy jókora ülőpárnát "hozzávág" Jaredhez, hogy üljön csak, ahova jólesik, míg ő kusza gombócba fogja a haját és pálcáját elővéve kezdi bűvölni az apró tűket - egy kicsit csalni fog, mert csak kézzel napokba telne összeöltögetni a darabokat.
- Van még kedved rajzolni?-*Érdeklődik, miközben figyeli, ahogy a cérna befűzi magát és aztán takaros kis csomót is köt a saját végére. Innentől ő irányítja a feladatot, mindig két-két anyagcsíkot illesztve össze, hogy aztán könnyed érintéssel végighúzza pálcája hegyét egy képzeletbeli egyenes mentén, a tűk pedig szaporán ki is varrják ezeket a vonalakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 14:14 | Link

Radúz

- Esetleg egy gyümölcsöset - válaszolta Jared, miközben bezáródott utána az ajtó, és a vendéglátója is visszatért a házba. Kicsit egyébként meglepte a fiút, hogy csak úgy ismeretlenül is beinvitálták, de meg kell vallani, hogy sokkal jobb idő volt a falak között, hiszen odakint már átfázott rajzolás közben.
- Rendben - mosolyodott el a fiú, mert Radúz közvetlensége egészen magával ragadó volt, mármint abból a szempontból, hogy nehéz volt mindenféle védfalakat fenntartani vele szemben. Közben megállt a rongykupac mellett és erősen próbált rájönni, hogy mégis mi dolga lehet vele a másiknak. Az látszott, hogy kis kockák, de a célja teljesen megfejthetetlen volt Jared számára. Le is hajolt és megfogott egyet, közelebbről megszemlélve, de nem látott semmi különlegességet rajta. Éppen ott tartott, hogy most már tényleg megkérdezi, hogy mi ez, mikor a másik egy párnát adott neki, aztán pedig tűket szedett elő és varráshoz látott. Ahha. Így már érthető.
Jared kényelmesen elhelyezkedett a kályha közelében, amiben halkan pattogott a tűz, egy ilyen nedves tavaszi napra pont elegendő meleget adva. Ha közben kapott teát is, akkor nekifogott a kortyolgatásnak, csak a szemét jártatva újra meg újra körbe a kis lakáson. Az az érzése volt, hogy nagyon otthonos hely lesz ebből hamarosan.
- Tudom, hogy korai a kérdés, de nem lesz kellemetlen ilyen távol lakni a kastélytól, teljesen egyedül? - érdeklődött, mert úgy gondolta, hogy ahhoz azért nem kevés merészség kellhet, hogy valaki ideköltözzön a bestiák tőszomszédságába. Igaz, Radúz velük foglalkozik, biztos ért hozzájuk, de ha gond van, akkor álmából felverve nem biztos, hogy azonnal cselekedni tud az ember. Nem mellesleg ez a gondolatmenet ékes bizonyítéka volt annak, hogy még a macskanevelést is csak próbálgatja a srác, nem hogy bármit is tudjon az állatok viselkedési szokásairól. Tipikus városi.
- Hát... - bizonytalanodott el kicsit a válaszadás előtt, mert nem volt benne biztos, hogy ez hova fog kifutni. Nem nagyon szokott mások előtt rajzolni, kivéve persze Gareth-et, de érdekelte, hogy mit akar a másik. - Éppenséggel van - döntött végül a pozitív válasz mellett, és érdeklődve pillantott a másikra, hogy megtudja, miért is kérdezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 15:44 | Link

Jared

- Akkor málnás-szedres-ribizlis-áfonyás tea lesz! Nem vagy ezekre allergiás, ugye?-
*Kandikált ki a konyhából, kezében a jókora befőttesüveggel, amiben nehezen meghatározható összetételű, lekvárszerű massza pihent. Ebből tett a vízhez kellő mennyiségű kanálnyit a kanna aljába, hogy az egészet leöntse - Jared valószínűleg csak akkor fog nagyot nézni amikor tölt magának és a csészéjében mindenfelé valódi gyümölcsök fognak úszni, na meg egy kis fahéj, csillagánizs meg vanília. Radúz készletében egyébként nem volt két egyforma színű darab, bár a koik mellett ez a furcsaság jóformán eltörpült.*
- Nyugodtan jöhetsz amúgy máskor is, nem irigylem én tőled a küszöböm, de ha bekopogsz, akkor adok kényelmesebb ülőkét és nem kell ajtóstól dőlnöd a házba többet.-*A saját italát biztonságos távolságba letéve dolgozott a csíkokkal, amikből már előzőleg nagyjából összerakta azt a hét szivárványtarka sávot, amit majd a végén egymáshoz ölt és leszeg körös-körbe. Nagyrészt erre összpontosít, de beszélgetni bőven marad ideje, amíg a tűk szaporán járják ugrabugra táncukat pálcája nyomán.*
- Távol?-*Radúz meglepett-értetlenül visszhangozta a kérdést.*- Itt minden csak kőhajításnyira van. Már a pusztákhoz mérten.-*Igazította ki magát, mert a vadőrlakból felsétálni a kastélyba vagy le a faluba igazán meg sem közelítette azt, amikor egy óriási síkság kellős közepén sátorozik az ember, ahol a szomszédja legjobb esetben negyed napi járóföldre lakik.*
- Amúgy sem vagyok egyedül, csak a srácok elmentek valamerre, úgyhogy majd legközelebb fogtok szerintem összeismerkedni.-*A csókáira utal, nem tudatosítva, hogy Jared nem tudhat még róluk, elvégre Radúz a madarai nélkül olyan furcsa lenne, mint egy kék belű görögdinnye. Nem mintha lenne kifogása ezek ellen, amíg tisztességes dinnyéhez illő ízük van, de na, furcsa lenne.*
- Remek! Nem akarsz a falamra festeni valamit?-*Mutatott körbe, a szoba tiszta, sápatagfehér falaira, amik egyértelműen nem maradhattak így.*- A dobozban a tálca alatt van mindenféle festék meg ecset.-*Teszi még hozzá, miközben odébb helyezkedik egy kicsivel, hogy folytassa kedélyes varrogatását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 16:54 | Link

Radúz

- Tudtommal nem - rázta meg a fejét Jared. Meglepődött a kérdésen, nem szokták ezt neki feltenni, de egyébként sem volt az az allergiás típus, úgyhogy akármit meg lehetett vele itatni. Egyébként a felajánlott kombó kifejezetten finomnak hangzott.
Igaza is lett, tényleg hihetetlenül jó íze volt a nedűnek, merő napsütés és érzékkavalkád, hát még, amikor a szájába került egy darabka valódi gyümölcs! Felhúzott szemöldökkel kémlelte az italt, hogy csak véletlen vagy valóban darabkás a tea, és ahogy ide-oda döntötte a csuporban, mintha valami formát vett volna észre az alján. Ivott is gyorsan még belőle, hogy jobban lássa, és ahogy fogyott az ital, egy halacska alakja rajzolódott ki a csuporban. Csupa érdekesség, egyetlen teában!
- Okés, köszi - biccentett a felajánlásra egyet. Újabb meglepetés. Jared számára teljesen érthetetlen volt, hogy miért ennyire vendégszeretőek egyesek, de igazából nem látott kivetnivalót a dologban, főleg mert így legalább nem kellett másik száraz hely után néznie, ha ki akar jönni firkálni.
- A pusztákat jártad? - kérdezett vissza, ha már Radúz elejtette a kifejezést. A könyveken kívül vadont nem sűrűn látó fiú szemében rögtön nagyot nőtt a másik, és most, hogy jobban megnézte, tényleg kicsit kalandor benyomását keltette benne. Valahogy mindig lenyűgözték az olyan emberek, akiknek nem törte gerincét a sok elvárás, a kell és a muszáj, de egy kezén meg tudta volna számolni, hogy mindeddig hány ilyennel találkozott. Egyelőre csak találgatott Radúz kapcsán is, de ha a másik hajlandó mesélni, akkor ő szívesen hallgatja, abban tényleg jó.
A többiek kifejezésre viszont újra felszaladt a szemöldöke.
- Családostul jöttél? - nézett a másikra érdeklődve, mert azért ahhoz valahogy kicsinek találta a vadőrlakot, de hát ki tudja? A téma viszont nem maradt túl sokáig terítéken, főleg mert falfestést ajánlottak neki, ami már régi vágya volt, úgyhogy egy percig sem tiltakozott.
- Dehogynem! - csapott le az ajánlatra és egészen felderült az arca, miközben már indult is, hogy megnézze, milyen eszközökkel rendelkezik a másik. - Van valamilyen elképzelésed? - nézett fel rá egy pillanatra elszakadva a festékektől. Volt itt minden, rengeteg szín, úgyhogy akárminek neki lehetett volna menni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 14. 16:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 17:43 | Link

Jared

- Akkor jó. Másmilyenem most nincs.-
*Kicsit sajnálkozva mondta ezt, mert voltak ennél sokkal extrásabb keverékei is, de nem hozta őket rögtön magával. Pedig csak annyit tett el, hogy kitartson nyárig, a többit eladta, elajándékozta vagy elcserélte, ahogy szokta. Kész szerencse, hogy volt annyi esze, hogy a rummentes verziót rakja be, nem kellene már rögtön az elején bajba kerülnie.*
- Hogy ízlik?-*Kíváncsiskodott, miután Jared már percek óta szórakozott a teával és a csészével, érdekesebbnél érdekesebb arcokat vágva. Tudta, hogy a sült tea errefelé jobbára ismeretlen, bár nem értette, hogy létezhet bárki, aki nem szereti, mert annyi változatban lehetett készíteni, amennyit csak valaki meg bírt álmodni.*
- Két évig egy sámán tanonca voltam, a nagy kerek semmi kellős közepén. Meg utána is sokat jártam mindenféle elhagyatott helyeken, rezervátumokban, sűrűségekben. Itt a szomszéd szobában van zuhany. Meleg vízzel.-*Érezhetően luxusnak tartotta ezt, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy megszokásból valúszínűleg így is hideget fog használni. Idővel az ember a civilizáció legtöbb vívmányáról egyre könnyebben mond le, bár azért nem vetette meg a földi élvezeteket, csak épp elkényelmesedni nem látta jónak. Lehet, hogy voltaképp a matrac helyett is csak néhány pokrócot kellett volna hagynia, de azzal nyugtatta magát, hogy nem kötelező folyton azon aludni.  
Jared arcának láttán és a félreértés hallatán felkacagott, egyaránt derülve és borzadva azon, hogy neki ilyesfajta kötelezettségei legyenek.*
- Neheheeem. A madaraimról beszéltem, bár nekem jóformán családtagok.-*Oszlatta el a másik rémképeit, kisebb szünetet tartva, hogy a saját teáját megihassa, friss adagot töltve. Vendége pedig kapott az ajánlatán, amivel valahol mindketten jól járnak - Jared kedvére mázolhat, Radúznak pedig lesz mit nézegetnie.*
- Sok szín. Még több minta.-*Egyszóval halovány lila elképzelése sincs, csak sok legyen meg tarka, egyébként minden a fiúra van bízva. Közben nem túl hangosan dúdolni kezdett, egy Hush Sound számot, mert épp az jutott eszébe és valahogy illett a hangulathoz, egy kis ritmus és derűt adva hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 19:20 | Link

Radúz

- Finom. Nem ittam még ilyen teát, egészen különleges - válaszolt a fiú továbbra is a kis csészébe bámulva. - Pontosan mi is ez? - nézett aztán fel, mert elég különlegesnek tűnt a keverék ahhoz, hogy külön neve legyen.
Igyekezett nem nagyon mutatni a meglepődését, mikor kiderült, hogy miért is tartja kicsinek a távot Radúz a kastélyig. Sámántanonc... Hát ilyenről sem sűrűn hallott még errefelé, de nagyban megmagyarázza, hogy miért gondolkodik a másik úgy, ahogy. Jared kifejezetten érdeklődőnek mutatkozott a téma iránt, hiszen ez nagyon úgy hangzott, mint ami kalandokkal és vándorlással teli.
- És hogy lettél sámántanonc? - kérdezett rá, ha már itt tartottak, és mivel Radúz nem tűnt túl zárkózott embernek, nem is nagyon aggodalmaskodott azon, hogy illik-e vagy sem.
Egyébként Jared számára nagyon úgy tűnt, hogy rengeteg csodabogár keveredik ebbe az iskolába (igaz, fogalma sem volt, hogy a többi iskolában mi lehet), de voltak itt különleges képességgel bírók is egy rahedlivel, és akkor a mindenféle hányattatott vagy valamilyen módon különleges múltról még nem is beszéltünk. Nem sok emberrel beszélgetett el, de egy sem volt, aki csak szürke egérke.
- Ja hogy! Értem már - esett le Jarednek a dolog a magyarázat nyomán. Így már mindjárt kevésbé volt furcsa a helyzet, bár a "többiek" kifejezésre a családtagokon át a haverokig minden eszébe jutott, csak épp a madarak nem. - Milyenek? - értette természetesen a szárnyasokra, miközben már a festékeket nézegette.
Szerencsére a másik eléggé szabad kezet adott neki így egy darabig csak nézte a makulátlan falat, aztán kiválasztotta a legszebb lilát, sárgát és némi kéket, hogy furcsa, kacskaringós vonalakból alkosson fát. Ismerte az életfa motívumát, arra gondolt, hogy ennek talán örülne a másik, ha már egyszer sámánnal élt, ráadásul ha nem jön be neki, akkor könnyedén átalakítható valami mássá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 22:34 | Link

Jared
He's a maniac Cheesy

- Errefelé annyira nem ismerik, pedig nagyon egyszerű. Nincs benne más, csak gyümölcsök, fűszer meg cukor. Körülbelül bármiből készíthető.-*Magyarázta, mert tényleg nem művészet ez és sokkal jobban szerette, mint a bolti vacakokat, amiknek többnyire műanyagízük volt.*
- Sült tea. -*Odahaza, Csehországban ez egy teljesen hagyományos dolog, egyszerűen elkészíthető és borzasztóságosan finom, úgyhogy vétek lett volna örökségéből kihagyni. Főleg, hogy eddig még mindenkinek ízlett, akit csak rávett a megkóstolására, csak meg kellett találni a megfelelő kombinációt.*
- A dédim bosszúja, szerintem. Kegyetlen rossz kölyök voltam és amikor tanár kellett nekem, akkor ő választotta ki. Részemről kezdetben szentül hittem, hogy ez a világvége, az apokalipszis és az armageddon egyben.-*Nevetett az egészen, mert visszatekintve rémes volt az egész helyzet, ő, akinek ki se lehetett venni a kezéből a tetriszt, hirtelen belecsöppent egy olyan világba, ahol nemhogy áram, de még meleg víz se volt. Valószínűleg azért került pont a pusztára, hogy eszébe se jusson megpróbálni megszökni.*- Mondjuk ő volt a legjobban meglepve, amikor aztán tényleg megfogott az egész és teljesen elmentem ebbe az irányba. Haláláig mondogatta, "mindig tudtam, hogy hibbant, de hogy ennyire..."-*Derűsen emlékezett, mert a dédi majdnem száz volt, amikor békésen elment és végeérhetetlen, szeretetteljes zsörtölődése elhallgatott. Egyes tockosait viszont a mai napig érzi, nemkülönben azt a fakanalas fenekelést, amit azután kapott, hogy kiszedték a gödörből - tegyük hozzá, hogy az öreg néni boszorka volt, úgyhogy hajlott kora ellenére egy pöccentésnyi bűbájjal elintézte, hogy legifjabb dédunokája még nyugdíjas korában is emlegesse majd.*
- Helyes kis csókák, nagy kópék. Mindegyik egy kicsit más személyiség, de majd meglátod. Három testvér és két ara, aztán lehet, hogy ha idén fészkelnek, akkor majd lesz még pár.-*Amíg Jared a festékek közt válogatott, Radúz hirtelen felpattanva átügetett a szobán, hogy lekapja a polcról a gramofont és némi piszkálás és böködés után beindítsa, találomra választva egy fejében felbukkanó dallamfoszlányt, amiről elsőre nem is tudta biztosan, melyik szám is lehet. Kicsivel később azonban, ahogy némi recsegés után a szerkezet ontani kezdte a hangokat, már vele együtt dúdolta a dallamot és az ütemet topogva folytatta a függönyvarrást.*
- A következőt te választod! Felváltva igazságos.-*Vetette még oda Jarednek a szólórész alatt, amit most nem léggitározhatott el, csak hogy némileg megnyugtassa, ha megrémítené elég különös ízlésével.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 14. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 23:22 | Link

Radúz

Hitetlenkedve csóválta a fejét, ha valaki csak úgy beköpi neki, hogy sült tea, és nem iszik előtte belőle, akkor egészen biztos, hogy el sem hiszi, hogy van ilyen. Pedig tényleg volt, a finom ital volt az ékes bizonyítéka, amit a kezében szorongatott.
Érdekes volt hallgatni a másik kedélyes csevegését, ezért is kérdezett újra és újra valamit. Így legalább a csönd sem ült meg köztük, és apró morzsákat tudott meg vendéglátójáról. Még hogy legilimencia... Hiszen az emberekkel elég beszélgetni is. Ilyen pillanatokban még inkább elítélte azokat, akik csak kedvtelésből (és lustaságból) használják a képességet, mert bizony akadtak ilyenek is szép számmal. Szégyen.
A csóka szót hallva viszont kissé elbizonytalanodott.
- Az olyan, mint... öhm... - ráncolta a szemöldökét. A probléma alapja az volt, hogy nem ismerte ezt a szót magyarul, és sajnos az sem biztos, hogy a madarakat meg tudná különböztetni egymástól név alapján. Alakra persze más, akinek ilyen szeme van a rajzoláshoz, mint neki, az könnyen látja az állatok között is a különbséget.
- Ne haragudj, még mindig vannak problémáim a nyelvvel - magyarázta bocsánatkérően és kelletlenül fintorogva, mert ennyi idő után már igazán illett volna abbamaradni az ilyen helyzeteknek.
Kis csönd után aztán a másik matatni kezdett valamivel, de Jared már a falat bűvölte, úgyhogy nem is figyelt rá, csak akkor tűnt fel neki, mikor megszólalt a zene. A szőke nem kicsit fagyott le meghallva a dallamot - amihez egyébként lövése sem volt, hogy mi lehet -, de valami egészen különös hangzást adott hegedűhöz és komolyzenéhez szokott füleinek. Nem rosszat, csak furcsát.
- Én nem ismerek ilyesmiket, úgyhogy... - vitte fel kicsit a hangsúlyt, miközben hátranézett a válla fölött. - Szerintem nyugodtan válassz csak te - fejezte be egy félmosollyal.
Közben már sikerült felvázolnia a fa nagyját, úgyhogy hozzá mert nyúlni a sötétebb színekhez is. Imádta a festékeket keverni, látszott az egész testtartásán, hogy élvezi, amit csinál, miközben egy darab kartonon az ecsettel pacsmagolt. Aztán elkezdte a falra is, picit még igazított az árnyalaton, utána pedig belemártotta a nagy ajtófestő ecsetet, és határozott mozdulatokkal kacskaringókat festett. Észre sem vette, hogy csupa vigyor az arca mindeközben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 15. 00:20 | Link

Jared
Egy kis jazz

Radúzhoz nem kellett pszichológia diploma - illetve lehet, hogy egyesek más véleménnyel lettek volna erről, elvégre akár esettanulmánynak is elment jobb pillanataiban, de persze, többnyire ártalmatlan bolondnak bélyegezték, úgyhogy még egyik beszélgetőtársa sem ajánlott fel neki puha, kényelmes, hátulgombolós ölelőskabátkát.
Kisebb nyelvi problémába ütköztek, ami Radúzt kicsit meglepte - nem vett észre sem akcentust, sem hibákat eddig, ha Jared nem mondja, valószínűleg inkább ornitológiai ismeretek hiányára következtet.*
- Hmmm... Corvus monedula? Jackdaw? Dohle? Ilyen kis méretű varjúféle, kék szeme van és szürkés tarkója-*Igazából azt se tudta, milyen nyelvvel próbálkozzon, úgyhogy találomra választott párat, mielőtt megpróbálta volna leírni a madarakat, de ha valaki nem ismeri annyira a hollók rokonságát, akkor nem biztos, hogy felfigyelt ezek a nem túl nagy és nem túl hangos tollasokra.*
- Egyébként semmi gond, szerintem én is csak azért tudom ennyi nyelven, mert folyton magyaráznom kell róluk. Nem vettem volna észre, hogy nem magyar az anyanyelved, szépen beszélsz.-*Nyugtatja meg Jaredet, mert ő kifejezetten előnyként élte meg, hogy Közép-Európa egyik leglehetetlenebb nyelvét beszéli, ami mellett a cseh lehetőséget adott a környező szláv nyelvek tanulására, ehhez még hozzácsapta az angolt és utazásai soránt megtanult ezt-azt.
Ami pedig a zenét illeti, talán hiba volt szabadkezet adni neki...
- Ohohhó, akkor pótoljuk a hiányosságokat!-*Csillant fel a szeme a lehetőségre - Jared tudtán kívül most írta alá azt az ítéletet, ami olyan számok hallgatására kötelezte, amik még születése előtt íródtak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lettek volna jók, csak épp a fiatalok többsége nem épp erre ugrik.
Sebaj. Művelődésbe elméletben még senki sem halt bele.*
- Szólj, ha valami megtetszik!-*Tette hozzá, míg eltáncolt a gramofonig számot váltani és vissza az anyagokhoz. Most kicsit rendszertelenül dolgozott, hogy közben mozoghasson, de ettől még meglepően jól haladt, időnként megcsodálva, hogyan alakul a másik keze alatt a minta a falon.

...meg egy kis Beatles
 
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 15. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 13:27 | Link

Radúz

- Jackdaw! I see! - vidult fel Jared, mikor végre megértette, hogy miről van szó. Fájdalom, a madarat így sem tudta volna maga elé képzelni, meglehet, mert még nem is látott ilyet. - Köszönöm. Édesanyám magyar volt, illetve hát felvidéki magyar, úgyhogy tőle tanultam az alapokat. - Osztott meg magáról egy kis morzsányi információt, ha már a másik ennyire beszédes, és szívesen mesél. Kicsit kínos lett volna talán, ha mindvégig nem árul sem semmit magáról a keresztnevén kívül.
- Te ezek szerint sok nyelven beszélsz? - kérdezett még rá, mert a felsoroltakkal együtt is már négy nyelvet tudott volna belőni, igaz, a latint nem használják beszélgetésre.
Közben a zene is elindult, és kifejezetten úgy tűnt, hogy Radúz élvezi, hogy Jared eléggé műveletlen ilyen típusú muzsika terén, mert a hangja rögtön elárulta, hogy tetszik neki, hogy most aztán mutogathat mindenfélét. Szerencsére a kisebbik Nightingale ilyesmi terén nem volt túl vaskalapos és egyébként is kedvelte a kellemes dallamokat, úgyhogy nem ódzkodott attól, hogy új dolgokkal ismerkedjen. A másik pedig bele is vágott a lecsóba, valami pattogós hegedűmuzsikát mutatva neki, aztán pedig valamit, amiről határozottan meg tudta állapítani, hogy hazájának földjéről való, mert a brit angol akcentus összetéveszthetetlen volt bármi mással.
- Nem volt rossz ez a hegedűjáték. Kíváncsi lennék, hogy nekem menne-e... - töprengett el félhangosan, miközben folytatta a széles ecsetvonásokkal készülő fát. Inspiráló hatással volt rá a dallam, még az ecsetvonások mintájára is odafigyelt, szép, aprócska kacskaringókkal tarkított volt az egész a nagyobb, fa ágait szimbolizáló kanyarok felületén, ha közelről nézte az ember.
- Jó lesz ez? - nézett aztán hátra egyszer csak, amikor már nagyjából látszott, hogy mi alakul a dologból. - Ha nem tetszik, akkor még át lehet variálni - tette hozzá, jelezve, hogy a másik bátran megmondhatja a véleményét, elvégre ő sem szívesen nézett volna a falán olyasmit, ami nem is tetszik neki, pusztán csak udvariasságból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 15. 15:44 | Link

Jared
Don't stop me now

- Great!-
*Vigyorodik el ő is, ha már sikerült áthidalni ezt a kis nyelvi bökkenőt - hasonlókra valószínűleg még számíthat a jövőben, amennyire hallotta, a kastély mindenhonnan fogad diákokat.*
- Jó alapokat adott.-*Ha hajlamos is volt bolondozás közben a túlzásokra, most nem ferdített, tényleg jól beszélt a másik. Az állatok és növények neveinek ismeretét egyébként sem várta el senkitől, semmilyen nyelven, mert nem kell mindent tudni latinul ahhoz, hogy valaki csodálhassa őket és élvezetét lelje bennük. Persze, ha mondjuk nézelődésen túl virágot is akar szedni az ember vagy netán megkóstolni ezt-azt, akkor az ember kénytelen megszerezni a kellő ismereteket, amennyiben nem szeretne korán távozni az élők sorából.*
- Ahogy vesszük. Vegyes a család meg sokat utazgattam, úgyhogy szükségem is volt rá, meg ragadt is rám ez-az. Magyarul és csehül beszélek a legjobban, meg angolul.-*Ezeket használja 100%-os magabiztossággal, minden másból sokkal több gondolkodásba telik megszólalni, bár a kiejtéssel, hallásának hála, sosem voltak gondjai.
Ha az elején kérdéses lett volna, a Beatles-szám közepe táján már nyilvánvalóvá vált, hogy Radúz rettenetesen élvezi, ahogy a maga minimalista módján jóformán guggolva táncol, míg szorgalmasan öltögeti össze a textilcsíkokat. Nagyon nem ugrálhat, mert akkor girbegurba lenne a varrás, de azért lehetőségeihez mérten denszel,  mintaállat.
Meg persze véletlenül se áll be a szája - ha épp nem beszél, dúdol, de a társalgás nem akadhat meg.*
- Nem igazán értek hozzá. De ha szeretnéd, szerzek hozzá kottát, lehozhatod a hegedűdet és próbálkozhatsz. Majd nyitva hagyom az ajtót.-*Ez őrültségnek tűnhetett, de valaki számára, aki mostanra jóformán életének negyedét jurtában, sátrakban és ezekhez hasonló, végképp nem zárható helyeken töltötte, teljesen normális. Amúgy sem nagyon tudnának mit elvinni, nincsenek értékei, illetve nem olyanok, amikre egy mezei betörő áhítozna. Se pénz, se ketyere, se ékszer nem hever nála.*
- Sőt, akár együtt is zenélhetünk majd.-*Veti fel, mert bár a hang és a hegedű kombinációja elég különös, nagyon jó kis dolgokat ki lehet belőle hozni, ha tudnak egymáshoz alkalmazkodni.*
- Miket szoktál játszani?-*Kíváncsiskodik, mert ha van téma, amit bármikor és mindig, az a zene. Közben fél kézzel a padlón dobol, míg a pálcájával újabb varrnivaló szakaszt jelöl ki, kis szünet, amíg egymáshoz igazítja a következő néhány csíkot és újra koppkoppkopp, mint egy muzikális fakopáncs.*
- Vááááárj...-*Felpattanva némi nekifutással odacsusszant mellé, hogy közelebbről is megnézhesse a fát, mert volt rajta mit. Persze közben sem bír veszteg maradni, apró tánclépésekkel ropja tovább.*
- Imádom a kacskaringókat.-*Legszívesebben meg is tapogatta volna őket, csak a festék és a fal rücskeinek kedvéért, de visszafogta magát, nehogy elkenje a képet.*
- Tökéletes lesz.-*Jelenti ki magabiztosan - egyébként sem kotyogna bele, mit fest a másik, mert ez az ő rajza és amíg neki tetszik, addig ő maradéktalanul elégedett lesz az eredménnyel. Aztán visszalejt a munkájához, amivel szertelensége ellenére is jól halad - már a harmada kész, egyre inkább látszik, hogyan fest majd a kész függöny.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 15. 16:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 16:48 | Link

Radúz

- Ez elég ütős kombinációnak hangzik - állapította meg a fiú. Azért ha valaki jól beszél angolul, az már a német alapjait is érti, a szláv nyelvek összefüggéséről meg ne is beszéljünk. Ő maga ugyan a már túlontúl általános voda-vodka-csajka hármason kívül nem sokat értett a dologhoz, sőt, azt se tudta volna megmondani pontosan, hogy ezek melyik nyelvhez tartoznak, de mindig csodálta azokat, akik megértik ezeket a roppant katonásan és keményen hangzó nyelveket.
Nem is kicsit lepődött meg Jared ismételten, mikor Radúz felajánlotta, hogy csak úgy bejöhet gyakorolni, mikor úgy gondolja. Nem igazán akart kopogás nélkül élni a lehetőséggel, pláne nem úgy, hogy a vadőrlak tulajdonosa esetleg a környéken sincs, de ettől függetlenül szívesen vette volna a kottát.
- Ha nem probléma, akkor tényleg megpróbálnám - biccentett a másik felé, de nem sértette meg azzal, hogy kifejti, hogy miért is lenne jobb, ha nem járkálna be csak úgy. Észre fogja venni, hogy nem garázdálkodik.
- Te min játszol? - kérdezte aztán érdeklődve. Elképzelni sem tudta, hogy milyen hangszer lehet ehhez a furcsa figurához illő, kész talány az egész srác, biztos a hangszere is valamilyen különleges darab.
- Hát... főleg komolyzenét. Nem azokat a nagyon elvontakat, hanem ütemes, pattogós dolgokat, vagy néha melankólikus dallamokat. Sokszor csak úgy magam kreálta módon zenélek, úgy, ahogy abban a percben épp eszembe jut.
Szeretett improvizálni, mert mindig olyankor élvezte legjobban a hegedülést. Az az igazi önkifejezés, igaz, éppen ezért nem gyakran tette ezt mások előtt. Ha volt hallgatósága, akkor maradt a jól bevált, kottákra rótt daloknál, annál is inkább, mert imprónál gyakran megbicsaklott a dallam, hiszen nem volt profi művész.
Közben Radúz közelebb jött megnézni a festményt, és Jared legnagyobb örömére pozitívan nyilatkozott a műről.
- Örülök neki! - mosolyodott el. Ha megszárad nyugodtan lehet majd tapogatni is, Radúz jól fel volt készülve erre, és az akril festék nem fog fogni száradás után, ellenben szépen meg fognak maradni a vonások.
Lendületesen neki is futott hát a végének, mert nagy ecsettel gyorsan halad az ember, és hamarosan már az utolsó réteget vitte fel a fa ágaira. Látszott rajta, hogy festett, egy merő maszat volt mindene, még az orra hegye is lila volt mostanra, de nem zavartatta magát túlságosan. Végül is, ne is fogjon rajzhoz az olyan, aki nem akarja összefestékezni magát, nem igaz?
Kicsivel később elhátrált a faltól, és távolabbról is megszemlélte művét.
- Kész - jelentette ki, miközben félrebillentett fejjel bámulta a fát. - Köszönöm a lehetőséget, hol moshatom ki ezeket? - kérdezte végül, mert nem akarta az ecseteket így hagyni, hamar tönkremennének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 16. 15:03 | Link

Jared

- Ahogy anyámék mondják, már nem adnak el.-
*Vigyorgott Jaredre, mert gyerekkorában rengetegszer fenyegették ilyesmivel, sajnos, különösebb hatás nélkül. Valamiért mindig is olyan keményfejű, csakazértis kölyök volt, akire sem rendes, sem fordított pszichológia nem hatott, úgyhogy kész pedagógiai csődöt jelentett. Na persze, Matuláig, aki sajnos remekül ráérzett, hogyan is kapja el a frakkját és változtassa kezesbáránnyá...*
- Rendben, amint meglesz, megkereslek.-*Hogy ez ígéret avagy fenyegetés, azt már Jarednek kell eldöntenie, aki egyelőre leginkább Radúz visszafogottabb énjével találkozott - szerencséjére perpillanat eléggé lefoglalja a saját fejlövése ahhoz, hogy ne halmozzon őrültséget őrültség hátára. Úgyhogy jelenleg csak guggolva táncol körbe egy halom tarka rongyot, ami lassan egyre függönyebb formát ölt, miközben megszakításokkal, de megállás nélkül dúdol.
Persze csak addig, amíg fel nem hangzik a következő kérdés.*
- Várj, inkább megmutatom.-*A szekrényéhez lejt, hogy a felba szinte észrevétlen belesimuló rekeszből előhúzza a leginkább teknőspáncélra emlékeztető tokot, benne a különös fém UFOval, ami kisvártatva előkerült. Valószínűleg ez a legértékesebb tulajdona, ami nagyjából annyit érhet, mint minden más általa birtokolt holmi együttvéve kétszer, de alapból féltett kincse.*
- Ő Zoria, a hangem.-*Mutatja be a kivételes becsben tartott darabot, ami néven túl mágiával is rendelkezik, ráadásul gyönyörű - már Radúz szemében, mert egyébként messze nem annyira dekoratív, mint egyes rokonai. Ha Jared illő mértékben megcsodálta és nincs további kérdése, akkor elteszi, de alapból "harminchárom dolgot csinálok egyszerre" mentalitása arra sarkallná, hogy ezzel játsszon kicsit.*
- Rögtönzöl! Az jó, az kell a leginkább!-*Lelkesedik, mert egyre ígéretesebbnek tűnik ez az együtt zenélés és az ilyesmi mindig felpörgeti.
Aminek természetesen következményei és mellékhatásai is vannak...
- Maszaaat!-*Jared rajtaütésszerű medveölelésben találja magát, amíg Radúz túláradó boldogságában fittyet hányva a személyes tér mindenféle értelmezésére, megszorongatja. Az egész nem tart sokáig, de valószínűleg így is sok időbe fog telni, amíg az Eridonos kiheveri a sokkot - nem mintha a vadőr ebből bármit is érzékelne, gyanútlan vidámsággal engedi szabadon áldozatát.*
- A fürdőben, arra van.-*Int az említett helyiség ajtaja felé, majd Jared arcát tanulmányozva nevetve teszi hozzá.*- De tényleg csupa maszat vagy...-*Mutatja a saját arcán azokat a helyeket, ahol a szőke kikente magát lelkes pingálása közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 16. 16:50 | Link

Radúz

A hangszer, amit éppen elővenni indult a másik, felkeltette Jared érdeklődését. Úgy sejtette, hogy ha egyszerű, hétköznapi valamiről lenne szó, akkor nem igényelné, hogy megmutassák, hiszen könnyen el tudná képzelni, ez viszont valami többet sejtetett. És igen, nem is csalódott, egy általa még sohasem látott tárggyal tért vissza a másik.
Különös volt, leginkább a teknős páncéljára emlékeztette vagy egy sekély üstre, esetleg mély merengőre. Közelebb is lépett, hogy megnézze, aztán pedig kérdő tekintettel nézett fel a másikra.
- Hang, igaz? - kérdezte, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól értette a nevét. - Ez egy dob? - következtetett roppant briliánsan. - Még sohasem láttam ilyet - vallotta aztán meg, mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló.
Ez után viszont még egy másik kérdés is eszébe jutott, ami ráadásul nem is volt annyira felesleges.
- Miért nevezted el? - érdeklődte kíváncsian. Neki sosem jutott eszébe elnevezni a tárgyait, bajban is lett volna, már ha abból indulunk ki, hogy Sherlocknak milyen sokára találtak normális nevet, így nem nagyon értette azt sem, hogy mások miért tesznek ilyet.
- Hát majd meglátjuk, nem vagyok profi hegedűs - tette még hozzá a zenélés témához, mert nem akarta a másikat áltatni, lehet, hogy egyáltalán nem fogja eltalálni a közös hangot az ismeretlen hangszerrel.
Közben már a végén járt a festésnek is, és nem sokkal később be is fejezte, elégedetten szemlélve munkáját. Egészen addig, amíg derült égből villámcsapás módon a nyakába nem borultak egy visítás kíséretében.
Jared az utóbbi időben nem lepődött meg semmin ennyire, most konkrétan köpni-nyelni nem tudott, csak állt ott, mint egy sóbálvány, reménykedve, hogy ez a nagy érzelemkitörés nem fog sokáig tartani. Radúz szerencsére nem húzta sokáig, úgyhogy hősünk hamarosan egy kicsit fellélegezhetett, de most már inkább igyekezett megtartani a két lépés távolságot. Nem haragudott, csak nem szokta meg az ilyesmit.
- Oh... - realizálta aztán a mutogatás után a fiú, hogy miért is lett maszatnak titulálva az imént. - Mindjárt lemosom - mondta, és elindult a mutatott irányba ecsetestül, hogy azokat is letakarítsa.
Nem tartott sokáig, hogy kicsit rendbe szedje magát, és immár festékmentesen tért vissza a szobába, hogy elrakja a festékes holmikat. Nem szokott maga után rumlit hagyni igazán, és ezzel most ő dolgozott, úgyhogy igazán ez a minimum. Miután végzett, Radúz felé nézett.
- Nekem most már lassan mennem kellene. Szerintem már lassan itt a vacsoraidő - mondta, majd elgondolkodott kicsit. - Enni te is feljössz a kastélyba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 16. 19:01 | Link

Jared
zárás

- Az-az. Nem, ütőshangszer, de a készítői szerint nem dob, nincs membránja, se ütője. Sokkal finomabban kell megszólaltatni, vagy elhangolódik, esetleg megsérül.-*Egészen finoman kocogtatta csak meg ujjával a térdén tartott hanget, zengő hangot csalva elő belőle, ami egyszerre emlékeztetett kicsit gongra, kicsit harangra és egy picit az indiai dobokra is. Valóban ritkaságnak számított, elvégre nem olyan rég állt elő vele néhány svájci zenész és némi időbe telt, mire a melodisok is felfigyeltek rá és átvették a fejlesztését.*
- Amit szeretek, annak nevet adok, mert különleges számomra. Egyébként is mágikus hangszer - akármennyi hang is van a világon, Zoria csak egy.-*Akár a pálcáknak, bizonyos mértékig ennek is lelke volt és nagyon is reagált arra, ki és hogyan ért hozzá. A fém megolvastásától a megmunkáláson, hangoláson át minden lépésnél mágiával itatták át és látszólagos ridegsége ellenére gyönyörű, meleg hangon szólt.*
- Próbáld csak ki! Egészen más hozzáérni.-*Unszolta Jaredet, mert bár nem lesz annyira érzékeny rá, mint egy melodimágus, a különbség tisztán észlelhető.*
- Nem kell profinak lenni, csak lazának.-*Vélekedett, míg elrakta Zoriát és becsukta a szekrényt, ami ismét kaméleonként olvadt vissza helyére. A támadást követően Jared eltűnt a fürdőben, Radúz pedig egy újabb számot elindítva visszatért a csíkjaihoz, állhatatosan folytatva a megkezdett munkát. Vendége nélkül jobban belemerült, arra sem figyelt fel, hogy közben a fiú visszajött és pakolászott, csak a hangjára ocsúdott föl.*
- Máris?-*Nézett ki az ablakon, mert még világosnak tűnt az ég - igaz is, közben elállt az eső és kiderült. A függönyre sandított - még több mint a fele várt rá, de végül is, tarthat egy szünetet és körülnézhet egy kicsit odafent, legfeljebb vacsora helyett pótolja megfogyatkozott készleteit a konyháról és kotyvaszt magának, ha semmi ehetőt nem talál.*
- Menjünk!-*Egyezett végül bele, Finitét intve a tűk felé, amik lustán beleszúrták magukat egy anyagcsík szélébe. Gyorsan magára kapta a kabátját és a bakancsát, aztán Jared kíséretében elindult a kastély felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. július 22. 18:18 | Link

VadNándi - Két érett férfi levadássza egymást unikornis címszó alatt

Leszállt az éj. Egy árny suhan el a kastélyt megvilágító fények alatt, szinte észrevétlenül tűnik tova a kísérteties alak. Aki csak látja, suhanást észlel. Norbi ma felderít. Már csak a tini ninja teknőcös szerkó hiányzik, ez azonban teknő híján nem túl divatos és méretre szabott viselet, így könnyed, fekete nadrág-fekete póló kombóban lopakodik tova. Egyenesen a Vadőrlak és környéke felé tart, ahol reményei szerint legalább kétméteres kincsekre lel. Bizony, unikornisokra. Csak azért nem lábujjhegyen teszi meg az utat, mert nem egy filmben van, de az aláfestő zene ott zakatol a fejében. Valószínűleg egy ártatlan mókust is sóbálvánnyá átkozna - ami ezek után szó szerint lefordulna a faágról és koppanna a földön -, ha veszélyes fajba sorolt nyolcezer x-et látna benne rejtőzni. Vagy elküldené az X-faktorba: átjött.
Odaérve végre valahára sunnyogva beljebb merészkedik. Lebukik a talajszintre, szimatol, figyel, hallása s látása, mint egy jól fejlett vadászkutyáé. A kaméleonok tőle vesznek leckéket. Na de hol van már az a nyavalyás egyszarvú? Itt kellene állnia és rá várnia, hiszen evidens, ha Norbi érkezik mindenki elájul. De ha nem is mindenki, az unikornisok feltétlenül. Nem minden nap lehet találkozni egy ilyen szexi, fekete ruhás, eridonos állattal. A lelke mélyén egyébként elképzeléseim szerint Norbi egy pillangó lehet. Azt már nem tudnám megindokolni, miért, de látom repülni és ez épp elegendő ahhoz, hogy alátámassza az állításom. Beljebb merészkedik, folyamatosan, csak lesi bújva azokat a csodás teremtményeket. Nem véletlenül akar bestiakutató lenni ugye. Nyilvánvaló, hogy szoros barátságot kell kötnie egy vérszomjas magyar mennydörgővel és együtt kell popcorn-t ropogtatniuk a plazma képernyős TV előtt. Az persze várható, hogy a kukorica kissé megég majd, amint Falatka - mert ez lesz a házi sárkánya neve - kipattogtatja őket, de ez a túlélésének záloga, pont nem érdekli.
Felemeli fejét és nesztelenül körbetekint. Vár. Hamarosan meg fog érkezni az áldozat a csodás lény. Érzi a reumájában, hogy itt rejtőzik valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. július 22. 19:55 | Link


Mihez kezdhet az ember sötétedés után Bogolyfalván? Nándi számára a legkézenfekvőbb válasz a következő volt: unikornisles. Elvégre Annával nem találkozhatott, aludni meg az emberek még nem szoktak ilyenkor... Ugye? A nap már lement, de hát ez még nem jelentett semmit. Egyáltalán hány órakor kezdett el sötétedni nyáron? A férfinak fogalma sem volt róla. Szabadulása óta nem tartott igényt egy működő faliórára, és most sem zavarta különösebben a hiánya. Eljött az ideje a felfedezésnek, ezentúl pedig az égvilágon semmi más nem érdekelte. Oké, azért még lelkiismeretesen friss vizet adott az abraxanoknak, de aztán bátran belevetette magát a kalandba. Kivont varázspálcával és egy (a sötétben felesleges) messzelátóval felfegyverkezve barangolt az erdőben. Azt persze tudta, hogy az egyszarvúak ritka ritka állatok, de a falu egyik udvarában már látott egyet, ergo szabadon is tartózkodnia kellett néhánynak a rengetegben. Igazi Bujdosó-logika. A holdfénynél tájékozódva figyelt minden egyes hangra a környezetében. Bagollyal, búdongóval és valami repdeső, ismeretlen sötét folttal már találkozott, a ragyogóan elegáns teremtménnyel viszont még nem. Eddig. Örömittasan meresztette szemeit pár méterrel a vadőrlak mögé, ahonnan gyanúsan unikornisi neszezést hallott. Az egyszarvúak általában nem mentek emberközelbe, de ki tudja, a vadőrnek lehet sikerült megszelídítenie egyet. Óvatos lépésekkel és fél kézzel a szeméhez emelt távcsővel közeledett hozzá.
- Hé, szépség, ne fuss el, nem foglak bántani - suttogta kedvesen a sötétségbe. Már egészen közel volt a távolról megpillantott árnyékhoz, de a messzelátónak hála csak egy nagyított képet látott egy sötét testrészről. Az a testrész viszont nem egy szarvra, sokkal inkább egy emberi vállra emlékeztetett. Nándor leengedte a nyakában lógó távcsőt, és az elé táruló látvány miatt aprót kiáltva megugrott.
- Te nem vagy unikornis - méregette még kissé zaklatottan a vele szemben álldogáló fiút. Miután lenyugodott, csalódottan fújta ki a levegőt. Jelenleg bármelyik más erdei állatnak jobban örült volna, mint egy embernek. De egy egyszarvúnak főleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
[zárt]
Írta: 2015. július 22. 20:00
| Link

Nándikornis

Az álcája több, mint testőr tökéletes volt. Eltűnve a gyep színében, osonva a sötétben, a fák árnyainak nyomában lopakodva… Erre egyszer csak neszezést hall és mit ad isten, valaki orv s galád módon mögéje kerül, hogy ártatlanságát elvéve meggyalázza. Mert lássuk be, ha valaki az éj csendjében odaoldalaz hozzád, szépségemnek hív és megkér, hogy ne fuss el, az az első dolgod, hogy a lábad a nyakadba kapod és futsz a legközelebbi auror parancsnokságig, mert egy pedofil sorozatgyilkos üldöz. Egyébként ettől függetlenül Norbi nem veszi a szívére a kedves udvarlást, simán lazán felpattan, s fényt gyújtva az éjszakába, támadójára szegezve pálcáját.
- Áááállj, te unikornis állat! – teátrálisan kiált fel, mint azokban a színpadi drámákban, amikor egy fontos leleplező jelenet van. Tudjátok. Így, hogy Norbi kivont karddal pálcával és felkészülten mered a másikra, rá kell jönnie, hogy alattomos zaklatója nem más, mint egy nagyon szőrös, de egyébként veszélytelen férfi. Nem is leplezi csalódottságát, amikor végre megszólal.
- Az egy dolog, hogy én nem vagyok unikornis, de te sem vagy! Egyébként biztos jóképű lennék szarvval a fejemen – az égnek emeli tekintetét, miközben elképzeli, majd felröhög. Ez nagyjából megközelíti a csendes téboly állapotát, de persze abszolút egészséges szinten. Bár fogalmam sincs, hogyan lehet a téboly bármilyen formában is normális, de ez talán az. Mikor úgy érzi, mindkettejük szeme kellő mértékben kiégett, leereszti pálcáját, hogy megint sötétség boruljon rájuk. Nem lenne jó, ha azt a kevés unikornist is elriasztanák, ami esetleg errefelé üti el unalmas óráit.
- Gondolom te is unikornist keresel, szóval egy csónakban evezünk. Fogjunk össze, ketten több esélyünk van a… Az elkapására – majdnem közölte, hogy a túlélésre. Nem hiába, rengeteg filmet nézett végig és, ha legalább ezernyiben nem nyomják be legalább egyszer ezt a klisét, akkor soha. Ráragadt a dolog, hiszen filmbeillő jelenet, ahogy a két főhős egymásra talál a dzsungel sötét erdő mélyén és végül összefognak, mert csak így menekülhetnek meg Godzillától és rokonaitól. Várjunk csak, az nem a ragadozó volt? Amúgy se ketten voltak. Kit érdekel? Sokkal fontosabb most a küldetés. Egy briliáns csapda kieszelése…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
[ű, de okos vagy, ezt tényleg be kell zárni :3]
Írta: 2015. július 22. 20:02
| Link


A nem-unikornis (nemkornis?) kiáltására Nándi idegesen a füléhez kapott. Nem bírta a különösen hangos zajokat. Annyi vigasza legalább akadt, hogy látta a fiú száját megmozdulni, tehát biztosan nem hallucinált. A hangoskodás szerencsére hamar abbamaradt, Nándor pedig maga mellé engedte a karjait. Most, hogy több ideje volt a megfigyelésre, hangosan is megállapította, hogy nem egy egyszarvú állt előtte.
- Az embereknek nincs szarvuk - jelentette ki egy cseppnyi bizonytalansággal a hangjában. Lenézett az idegen fénylő pálcájára. Varázsló volt, ez biztos. Viszont nem csak az emberi faj rendelkezett varázserővel.
- Te ember vagy, igaz? Csak mert olyan humanitárius kinézeted van, azért gondoltam... Bocsáss meg, ha nem... Végül is lehetsz félóriás is, én ezt nem tudhatom. Nem is muszáj elmondanod, ha nem akarod - szólt kapkodva a férfi. Az utolsó szavakat már alig hallhatóan motyogta. Nem igazán tudta, hogyan kellene viselkednie, miután leunikornisozott egy embert vagy koboldot vagy vélát vagy akármit. Nem akármit, bocsánat, hiszen ők is emberek, vagyis hát... Gyorsan megrázta a fejét, hogy kiűzze a túlságosan bonyolult gondolatokat belőle. Megpróbált a másik szavaira összpontosítani. Egy ideig úgy tűnt, hasonló célok vezérelték mindkettejüket ezen az éjszakán, de az "elkapás" említésekor Nándi rájött, hogy hatalmasat tévedett.
- Hát nem tudod, mennyire megviseli az unikornisokat a fogság? Én nem akarok elkapni egyet, csak csodálni szeretném a távolból - emelte fel védekezően a kezeit. Remélte, hogy nem egy kegyetlen unikorniskereskedővel van dolga, aki a szarváért bármikor megölné szegény állatot. Nem tudta elképzelni, hogy ilyen emberek, vagyis hát lények tartózkodjanak ebben a kicsiny falucskában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
[zárt]
Írta: 2015. július 22. 20:48
| Link

Nándikornis

Norbi kissé furcsán néz az idegenre, aki elég bizonytalanul próbál meg közölni egy nyilvánvalóan egyértelmű tényt. Ott már baj van, ha egy ember szarvat növeszt, ráadásul a fejére. Na mondjuk máshová is, végtére is nem az unikornis-sündisznó-emberek fajába tartoznak vagy mi a rákfene.
- Ez egy zseniális megállapítás – bólint egyet, mintegy jelezve, hogy valóban. Csakhogy valamiért hősünk a közeledő alakot egy mini-egyszarvúnak vélte látni. Ha olyan szögbe fordul ez a pompás állat, még az is lehetséges, hogy a szarvát nem tudják tisztán kivenni, esetleg pusztán lónak hat. Ami nem azt jelenti, hogy Nándor egy állat, aki szőrös és hátul hajzuhatag szerű farka van. Igazából, ebből már sehogy sem jövök ki jól, ahogyan a fiam sem, így inkább lépjünk biztonságosabb mezőkre.
- Félóriás? – pislogás nélkül mered a férfira, majd végignéz magán. De a félóriások olyan… Félig hatalmasak. Norbi meg olyan… Kicsike. Mármint hozzájuk képest. Várjunk, most valaki tényleg elsütötte rá ezt a behemót jelzőt, majd megjegyezte, hogy ez nem probléma? Hát mindjárt eszét veszti a szerencsétlen itt hirtelen, de mivel amúgy sem volt sok neki, ezt a küldetést egy pöppet későbbre halasztja. Ha mondjuk negyed óra múlva dobja el az agyát, ugyanaz lesz az eredmény: nem fog nagyot csattanni. – Ha ez megnyugtat, totálisan ember vagyok. A legkisebb lábujjam körméig – végre elvigyorodik, ő ezeket nem veszi zokon. Tekintve, hogy kölcsönösen nézték egymást állatnak – szó szerint -, így nincs miért neheztelnie a másikra. Na jó, egy kicsit talán, de ő nem az a típus.
- Jaj hát én se úgy értettem, hogy felcipelem az Eridon toronyba téglát legelni – megcsóválja a fejét hitetlenül. Kicsit különösnek találja a férfi hozzáállását ezekhez a dolgokhoz, olyan… Előítéletes. Bár lehet ez csak azért alakul így, mert Norbi fogalmaz kétesen. – Én csak meglesni jöttem őket, csak hát sosem voltam a szavak embere – széttárja a kezeit, amolyan „tiszta vagyok, így hódítok nem unikorniskereskedő” stílusban. Hogy mennyire lesz meg a foganatja a dolognak, az persze kiderül, de véleményem szerint nem tűnik rossz embernek. Jó, ez a fekete rablócucc nem lendít sokat a helyzetén, de hát bele kell olvadnia a környezetébe! Járkálhatna rikító rózsaszínben is, de hogy egyszarvút nem látna, az is ziher.
- Mondd csak, jó helyen járunk egyáltalán?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bujdosó Nándor
INAKTÍV


"Hajasbaba bácsi"
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 98
Írta: 2015. július 28. 21:27 | Link


Első pillantásra a fiatalember egész szimpatikus volt Nándinak. Tetszett neki, hogy nem leereszkedően szólt hozzá. Teljes komolysággal biztosította róla, hogy jól látta a dolgokat: az embereknek tényleg nincs szarvuk. Mindemellett Nándinak akadtak még gondjai a srác fajának megállapításával. Az idegen szerencsére a segítségére sietett egy különös vallomással.
- A legkisebbikig? Érdekes megfogalmazás. Hány lábujjad van pontosan? - érdeklődött tágra nyílt szemekkel a férfi. Szavai őszintén csengtek, mintha ezek után biztos lenne benne, hogy a másiknak több kis méretű lábujja is volt. A fiú mentegetőzését először gyanakodva fogadta, hisz ő nagyon is szívén viselte a magyar unikornisok sorsát. És az osztrákokét és az angolokét és tulajdonképpen bármilyen nemzetiségű unikornisokét is. Na, de lényeg a lényeg, az utolsó mondat meggyőzte. Ő aztán tudta, milyen érzés nem a szavak emberének lenni. Méltóságteljesen bólintott, mintegy jelezve, hogy a fiú átment a próbán.
- Hát, igazából valószínűbb, hogy az erdő nyugodtabb részé-... Várj, azt mondtad az Eridon toronyba vinnéd, azaz nem vinnéd fel az unikornist?
Az elmúlt napokban kicsit bővebben utánanézett Anna iskolájának, ha már Annától nem tudott semmit sem kérdezni. A legutóbbi (egyben első) találkozásuk után nem tűnt úgy, hogy a lány örülne még egy szűkszavú bagolynak az apjától. Azt viszont az ő segítsége nélkül is megtudta, hogy a Bagolykő diákjait "házakba" osztották, Anna pedig az Eridon házba tartozott. Ráadásul most már a vezetéknevét is sikerült végre megjegyeznie: Szombat. Mint a vasárnap előtti nap. Vasárnap előtti Anna. A Bujdosó jobban hangzik.
- Ismered Szombat Annát? - kérdezett rá. Nem tudta még, hová akar ezzel kilyukadni, de muszáj volt megkérdeznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 2. 22:57 | Link

Nándikornis

Tágra nyílt szemekkel mered a férfira, akiről azt hitte, hogy unikornis. Ez milyen kérdés már? Mi az, hogy mennyi van neki? Mint egy rendes, normális homo sapiens sapiensnek. Ez... Ez... Hagyjuk.
- Tíz, ember, mint neked! - védekezőn emeli fel kezeit maga elé. Hagyjuk már ezt a faj témát. Mindenből ugyanannyi van, mint ahánynak lennie kell és kész. Különben is, most az unikornisok fontosabbak, mint Norbi besorolása, főleg mivel ez elég egyértelmű. Közben persze körbekémlel, hátha erre téved egy egyszarvú és beszáll a diskurzusba, hogy neki nem lábujja, hanem patája van. Oké, merész elképzelés, de miért is ne? Jogokat akarunk az unikornisoknak! Várjunk csak ez... Ez nem az a kampány, majd legközelebb újra elsütöm.
- Hát igen. A tégla tudtommal nem egészséges senkinek sem - vállat von, de rögtön szemet fület szúr neki, hogy kitérnek az iskola témára. Igaz, hogy nem reklámozta eddig, hogy mestertanonc, vagyis tanuló, de Nándor nem is ezen akadt fenn... Hanem a házon. A házon. Mi van, ha ő valami ellenséges csapat vezetője? Biztosan a pirosak ellen szervez merényletet kenyérletételt és most infókat akar. Nem mutatja, de a gyanú árnyéka fellángol benne - ez kissé paradox kijelentés volt -, s nem is apad. Főleg, mikor egy hölgyről kérdezik. Szemöldökei a magasba szaladnak. Ez a férfi egy... Pedofil! Igen, már a legelején is gyanús volt, hogy gyermekek megrontója ezzel a szakállal és értetlenkedéssel! Elhiteti, hogy ártatlan, aztán BAMM! Rögtön bekapcsol a védelmi rendszer.
- Maga talán a szeretője? Ugye nem akarja zaklatni? - szemei élesen villannak Nándira. Szerencsétlen flótás, ezt nem kellett volna megkapnia. Ha Norbi tudná, hogy valójában Anna a férfi lánya, most hisztérikus röhögésben törne ki, fetrengene a talajdzsungelben, majd elnézést kérne. De ez utóbbit csak a felsoroltak után, természetesen. Nem merészkedik közelebb, mindössze előrébb hajol, hogy felmérje ellenfélnek hitt beszélgetőpartnerét.
- Mondja csak, maga mit keres itt ilyen későn? Mi van akkor, ha maga az unikornisvadász? - elkerekednek szemei a felismeréstől. Egyébként itt már sejthető, hogy Norbi csak adja a hülyét, ámbár be kell vallani, baromi jól csinálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:39 | Link



Jared lassan haladt lefelé a lépcsőn, közben a festményeket nézegetve. Szerette az ilyen koraesti órákat, mert ilyenkor már nem járkáltak csapatostul a diákok a folyosókon és neki is volt lehetősége alaposan körülnézni. Most direkt egy olyan utat választott, amerre ritkán járt, de nem sietett sehova, Radúzzal csak annyit beszéltek meg, hogy este benéz, ez pedig eléggé tág fogalom.
Végül azért csak leért a földszintre és elindult a poros utacskán a vadőrlak felé, de előtte még beugrott a konyhába is, abban a reményben, hogy Radúz talán örülne valami vacsorának. Így hát egyik kezében a hegedűtokot tartotta, a másikban pedig pár melegszendvicset egyensúlyozott, ezzel sikeresen elérve, hogy még véletlenül se tudjon bekopogni vagy benyitni az ajtón. Jobb híján a lábfeje külső oldalával böködte meg kissé az ajtót, remélve, hogy ez még nem akkora taplóság, hogy kizárják, aztán ha a vendéglátója előkerült, akkor bement a házba.
- Szia. Ne haragudj, nem volt több kezem – szabadkozott, miközben lepakolta a szendvicseket. – Hoztam vacsorát, remélem, még nem ettél – mondta roppant magabiztosan. Ezt a mondatot gyakorolta lefelé jövet, mert hát nem szokott ő csak úgy másokat etetni, és nem tudta biztosan, hogy ez mennyire furcsa, vagy mennyire nem. Néhányszor már járt itt, volt, hogy megkínálták valamivel, így szerette volna viszonozni.
- Oh… Fent hagytam a kottát, amit meg akartam neked mutatni – esett le neki csakhamar, hogy valami hiányzik. – A minap vásároltam egyet a faluban, állítólag valami régebbi mugli zene – mondta, azon gondolkodva, hogy megéri-e visszamásznia a toronyba, vagy inkább majd legközelebb hozza csak le magával. Persze ha nem felejti el újra.
- Hát én már nem megyek vissza… - döntött aztán hangosan is közölve a gondolatait, mielőtt elkezdte volna szétrakni az ételt. – Kaphatnék két tányért..? – érdeklődött illedelmesen, hiszen annyira még nem érezte otthon magát, hogy csak úgy nekiálljon turkálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:43 | Link

Rys

Ezt a találkát nemrég egyeztették le, mert mostanában megszaporodott teendői miatt kicsit kiszámíthatatlan volt, mikor is tartózkodik otthon, de végül csak sikerült találni egy alkalmas délutánt. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem sikerült majdnem megfeledkeznie a dologról, utolsó pillanatban kapva észbe, de még pont időben jutott eszébe, hogy zenélést ígért, nem fogócskát az erdőben. A függönyt félrehajtva az ajtóhoz sietett, szélesre tárva vendége előtt.*
- Gyere-gyere!-*Terelgette befelé Jaredet (ami kicsit úgy festett, mint amikor a rajzfilmekben kinyúl egy kéz és berántja az illetőt), a szendvicsek láttán felragyogva.*- Kaját bármikor hozhatsz, nagyjából bármekkora mennyiségben.-*Biztosította lelkesen, kikapva a kenyérkupacot a másik kezéből, hogy a konyha felé elcsattogva kerítsen hozzájuk két tányért és szervírozza őket, meg sem várva, hogy a srác egyáltalán befejezhesse a kérdését. Amíg ő odakint csörgött, Jared körülnézhetett - kunyhóban viszonylagos rend uralkodott; ahhoz képest, mennyi holmija volt, óriási kupleráj, az elfoglalt területhez mérten azonban csekély mértékű entrópia csupán. Mint minden férfi, aki nem tudja vagy akarja elfogadni, hogy képtelen a multitaskingra, ő is hajlamos volt szabadidejében megpróbálni több dolgot csinálni egyszerre, ami félbehagyott tevékenységek egész sorának romjaiba fulladt rendszerint, bár előbb-utóbb befejezett mindent. Még jó, hogy a rendrakás általában csak pöccintésnyi erőfeszítésbe került, most azonban kissé tanácstalanul nézett körbe, megvakarva feltűzött hajgubancát.*
- Nem láttad a pálcámat?-*Érdeklődött, kissé szórakozottan pislogva körbe – kínos, amikor az ember invitózna, de pont az hiányzik, amivel végrehajthatná a varázslatot. Jared közben kottákról magyarázott, meg régi mugli zenéről és kastélyról, amire a szendvicsek terelése miatt kissé késve reagált csak.*
- Felküldhetek érte a srácok közül valakit, ha gondolod.-*Ajánlotta fel, mert a csókák a látogató hírére a nyitott ablakba gyűltek, ott tolongtak izgatottan, mivel nem kaptak engedélyt a “belépésre”, egyébként már a bútorok tetejét szállták volna meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:46 | Link



- Oké, megjegyzem – vigyorgott Jared, mert egyébként a másik tényleg úgy nézett ki, mint aki folyton éhes. Na nem mintha kövér lett volna, vagy valami, hanem éppen azért mert kifejezetten vékonynak tűnt és valahogy olyannak, aki bármikor fel tudna falni egy fél marhát, csak mert éppen ahhoz van kedve. Na meg persze a szőke is szívesen rágcsált, még ha őt nem is áldotta meg olyan remek és gyors emésztéssel a sors, mint némely ismerősét.  
- Rendben, kérhetek egy cetlit és tollat? Szerintem Gareth vagy valamelyik szobatárs fent van, majd odaadják neki – mondta, de közben elért a füléig, hogy a másik kérdezett valamit, és ő is szétnézett.
- A hajadban. Megjegyzem, ez a legbiztosabb módja, hogy egyszer véletlenül felgyújtsd magad – tette hozzá, miközben kifejezetten jót vigyorgott a másikon és megközelítette a szendvicseket.
- Remélem szereted, sajtos kukoricásak egy kis ketchuppal – vett el egyet. Eléggé éhes volt és nem akart addig a zenéléshez fogni, amíg ez így van. – Gyakoroltam azt a dallamot, amit múltkor próbálgattunk, szerintem most már sokkal jobban megy – mondta két falat között.
Meglepően jól hangzottak együtt a hangszereik annak ellenére, hogy ennél eltérőbbek nem is igen lehettek volna, na meg Jared sem járt le azért olyan nagyon gyakran, főképp, mert a munkája jobbára lefoglalta a délutánjait. Viszont mikor kicsit is kommunikatív állapotban érezte magát és az ideje is engedte, akkor benézett, mert jólesett az a kis kikapcsolódás, és sokkal szórakoztatóbb volt ketten, mintha csak egyedül áll egy szoba közepén és hegedül.
- Kéthete teljesen be lett fejezve a tetoválásom, szerintem így még nem láttad – mutatta fel a tenyerét a fiúnak. – Szerintem szuper lett, inkább ne mondd meg neki, de hurrikán kisasszony érti a dolgát.
Korábban már mesélt Sáráról és mivel a falnak is füle volt a kastélyban, természetesen a cupidos eset is közszájon forgott, úgyhogy nem árult el nagy titkot vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:48 | Link

Rys

Nem is annyira emésztés, mint életmód kérdése az egész - Radúz meglehetősen átlagos volt jóformán minden tekintetben, viszont az a napi X óra, amit az erdő járásával és a ház körüli teendőkkel töltött, bőven elég, hogy formában tartsa, amire nagy szüksége van. Mugliként nőtt fel, így soha meg se fordult a fejében, hogy teljesen mágiájára támaszkodjon csak, bár tagadhatatlanul kapóra jött és rengeteg helyzetet egyszerűbbé, gyorsabbá, biztonságosabbá tett.*
- Füzetek a polcon, valamelyikben lesz ceruza is.-*Intett a kérdéses irányba,  mert asztala továbbra is csak a konyhában volt, ahol legfeljebb főzött, de jó időben még azt is inkább kint, nyitott tűzön intézte el. Jared megjegyzésére a hevenyészett kontyhoz kapott, megkönnyebbült derűvel húzva ki belőle pálcáját.*
- A nagy kérdés, hol van most vajon az ecset, amivel eredetileg fel akartam tűzni...-*Vigyorgott vissza, szemlátomást szemernyit sem aggódva saját testi épségéért, majd egy elegáns mozdulattal elintézte, hogy a tárgyai, ha lomhán is, a helyükre vándoroljanak, egészen más küllemet kölcsönözve a parányi laknak.*
- Tökéletesek. Ha mégis szeretnél bele valami húsfélét, van némi szárított sonkám. De van paradicsom, paprika, salát, sóska...-*sorolta, mert jókor érkezett és mindent érkezett kiültetni, elődje remek terepet hagyott neki. A szendvicseket az ágy melletti, szekrényként funkcionáló dobozon helyezte el, majd mielőtt még lázadás törhetett volna ki, valamelyik zsebéből csókacsemegét szórt az ablakpárkányra.
- Ó, a dallammal nem volt baj, csak kicsit görcsölsz. Ez nem szimfonikus mű, csak egy kis jamming.-*Időközben valahonnan kerített egy hajgumit és ismét rögzítette hajkoronájának legalább egy részét, bár nem áltatta magát, hacsak nem bűbájjal fixálta, Houdini módjára észrevétlen kiszabadította magát az egész, nem került sok időbe. Aztán előhalászta teknőctokot, de egyelőre csak kikészítette az ágyra, míg leült és falatozni kezdett, megpaskolva maga mellett a tiritarka takarót, hogy Jared is nyugodtan telepedjen csak le.*
- Whoa, mutimuti!-*Kapott a felé lengetett mancs után, hogy maga elé húzva alaposan szemügyre vehesse.*- Hiúz! Egész jól eltalálta Sári. De a név abszolút illik hozzá.-*Helyeselt képmutatás nélkül -  lány közös ismerősük volt, bár amikor az Eridonos elmesélte a történetet, akkor Radúz sajnos különösebb együttérzés helyett csak nevetni bírt, mert egyszerűen zseniálisnak találta, ahogy Jaredet szinte szó szerint idomításra fogták, plusz a szőke Rellonost elképzelni sem kis móka volt.
- És, fogtok még találkozni?-*Heccelte egy kicsit a srácot, miközben úgy döntött, hogy ehhez a finom szendvicshez igazán jöhet egy kis sör, úgyhogy elügetett a spájz felé, hogy megbontson egy üveggel és saját kriglijébe töltse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:51 | Link



Követte az utasításokat és keresett egy füzetet, amiből tudott lapot tépni, aztán gyors kérést firkantott rá, és odaadta Radúznak. Ő maga még nem szívesen ment közel a csókákhoz, mert bár nagyon szépek voltak, de neki túlságosan vadak, nem ehhez szocializálódott a városban, úgyhogy inkább csak távolról csodálta őket.
- Hát azt már nem tudom neked megmondani – tekintett gyorsan körbe a szobán Jared, de nem találta a kérdéses festőeszközt. Nem is foglalkozott vele igazán tovább, mert Radúz is ugrotta a témát, és előbb-utóbb úgyis meglesz, viszont a vacsorájuk kihűl.
- Oh, paradicsom! – csillant fel a fiú szeme, aki nagyon szerette az említett zöldséget. – Azt ha lehet, akkor kérnék – mondta illedelmesen, és leült a felkínált helyre. Ez egy kicsit mindig furcsa volt neki, mikor idejött, hogy nem igazán voltak szokványos ülőhelyek, de végül is az ágy is megfelelt, az utóbbi időben úgyis nagyon rászokott, hogy a szobában is mindig mindent az ágyon csináljon az evéstől kezdve a tanulásig. Persze elaludni meg múltkor az egyik babzsákfotelban sikerült.
- Nagyon megszoktam a kötött dallamokat – válaszolta. Radúznak igaza volt, egy kis lazítás sokat segített volna, és egyre jobban fel tudott oldódni minden alkalommal, de még mindig újra meg újra előjött az a hiba, hogy nem volt elég biztos a saját tudásában, ha más előtt kellett megszólaltatnia a hegedűt. De ezért is jött le ide elég gyakran, hogy ettől a beidegződéstől megszabadulhasson.
Picit megrezzent, mikor a fiatal férfi elkapta a kezét, nem szerette a hirtelen érintéseket, de nem rántotta el, hanem hagyta, hogy az megnézze magának a tetoválást.
- Egyszer faluban rohant le – fintorgott Jared visszaemlékezve a történtekre, amik nem igazán voltak kedvére valóak. – Néha olyan, mintha valami megállíthatatlan óramű hajtaná, amit valaki túlhúzott – tűnődött el, de a hangjának nem volt bántó éle, csak szimplán egy hasonlatot keresett, amivel jól le tudja írni, hogy milyennek látja a szőke lányt.
- Höh! Ne kezdd te is! – fortyant fel a fiú, mert még túl jól emlékezett, hogy úton-útfélen mennyien piszkálták a lány miatt, folyton kétértelmű célzásokat téve és számára érthetetlen kérdéseket puffogtatva.
- Sára egy egészen más világ – mondta aztán megenyhült hangon. Tulajdonképpen valamilyen kifacsart módon kedvelte a lányt, szimpatikus volt neki, de nem tudott volna sok időt eltölteni vele, ahhoz túlontúl szeles volt és erőteljes személyiség.
- Az mi? – kukkantott aztán Radúz poharába, ahogy visszaült mellé. Furcsa illatot érzett, kesernyéset, amit hirtelen nem tudott hova tenni. Alkoholpárának tűnt, de nem bor volt és nem is pezsgő, a töményeknek pedig, amiket az apja ivott olykor az üzletfeleivel, sokkal erősebb, csípősebb szaga volt. Ez valami más lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. augusztus 2. 23:54 | Link

Rys

Miután Jared megírta az üzenetet, ő felkötötte Shedir lábára - valamennyi madara közül ő élvezte a legjobban az ilyen utakat, úgyhogy miután kellő mennyiségű csemegét kapkodott össze, vidáman reppent fel, egyenest a kastélyt célozva. A többiek, ahogy elfogyott az élelem, kicsit nyugodtabban üldögéltek, de azért még mindig reménykedve nézegették a szendvicseket, úgyhogy Radúz időről időre odadobott nekik néhány kukoricaszemet.*
- Parancsára!-*Pattant fel, újabb kört ügetve le, visszatérve kicsit többet is hozott az eredetileg felajánlottnál - akadt nála egy tálban fejes saláta, néhány mézédes piros és sárga paradicsom, paprikakarikák, de zsenge csalánlevél is, meg némi spenót. Ezt mind Jared elé tette, válogasson csak kedvére, ő leginkább azt ette, ami a keze alá került, jóízűen ropogtatva sorra a zöldeket.*
- Gondolom, inkább azt tanítják. Biztos könnyebb elviselni, mint tűrni, hogy nem-túl-király skillekkel addig impovizálj, amíg megtalálod a saját stílusod.-*Vélekedett, bár neki teljes szabadságot biztosított ilyen téren, hogy egy napkeltétől napnyugtáig nyúló, kibeszabott síkság kellős közepén képezték ki, ahol ha kicsit is elvonult, senkit sem zavart.
Mint általában, most sem érzékelte, hogy a másik kicsit kellemetlenül érzi magát, túl közvetlen volt, hogy ezt a minimális berzenkedést észrevegye - ha nem teszik szóvá, sokszor teljesen elsikkadt neki minden ilyen. Alapjáraton egyébként is teljesen ártalmatlan, csupán kissé szertelen lény, úgyhogy a legtöbben elnézték neki, vagy előbb-utóbb hozzászoktak.
- Ő egy szőke ciklon. De igazán bűbájos fergeteg.-*Többéves barátság fűzte a lányhoz, így teljesen tudatában volt annak, milyen személyiség is, bár ő élvezte, ha sodortathatta magát, vagy épp kart karbaöltve tombolhattak együtt; a másik oldalon pedig látta, milyen, amikor komoly, szomorú, csendes-méla és egy picit talán elveszett. Jarednek ehhez még egy kicsit érnie kellett és lazulni - sokszor késztetést érzett, hogy megböködje, nem nyelt-e karót, aminek azonban a szőke csiklandóssága miatt nem lett jó vége, így nem kockáztatta meg ismét a manővert.
- Ugyanmár...-*Nevetett a pulykakasként dudrogó srácra.*- Te se vagy különb a deákné vásznánál!-*Intette le, mert akármennyire is ágált a leány ellen, mindenkinek megvoltak a maga kis "szépséghibái", bár Radúz vajmi keveset érzett meg ezekből. Túlságosan csapongó és szabad lénye legfeljebb nevetett, képtelen lett volna mérgelődni és méltatlankodni ilyeneken.*
- Sör! Igazi, cseh sör, bár sajna, nem csapolt. Kérsz?-*Tartotta Jared elé a poharat, miközben derűsen elsiklott afelett, hogy vendége még egy jó évnyire van a nagykorúságtól - odahaza már egészen fiatalon belekóstolt ilyesmibe, bár sosem kapott többet egy egészen kis pohárnál és nem is lett belőle alkoholista, úgyhogy nem talált ebben semmi furcsát. Azt mondjuk már meggondolta volna, pálinkával is megkínálná-e, de az egyébként is sokkal inkább riasztó, semmint csábító ennyire tapasztalatlan ivóknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:56 | Link



Radúz kész kis lakomát kerített nekik a finom zöldségekkel, és Jared is boldogan rágta a rengeteg vitaminbombát.
- Köszönöm – mondta két falat között, majd vett még egy darab paradicsomot, hogy berágicsálja.
Közben tovább gördült a beszélgetés fonala, Jared pedig bólintott egyet.
- Nekem azért kellett megtanulni, mert ezt várták el tőlem, így aztán nem nagyon volt helye mindenféle szárnypróbálgatásoknak – mondta. – Szerencse, hogy egyébként is megtetszett a hangszer, de igazán azóta szeretek játszani, mióta senki sem kéri – tette még hozzá elgondolkodva.
Valóban, mióta nem kellett mindenféle megkövetelt dolognak eleget tenni, azóta sokkal szívesebben foglalkozott rengetegféle tevékenységgel. Neki az kellett, hogy szabad kezet adjanak neki, hogy azt csinálhassa, amit ő jónak lát, mert nem volt az a típus, aki elkallódna, ha nem fogják a kezét, viszont a szamárvezetőtől egyenesen irtózott.
- Könnyen tanultad meg a hangot megszólaltatni? – kérdezte aztán kíváncsian, mert számára ez a hangszer még mindig valami egészen furcsa és rejtélyes valami volt. Kicsit sem szokványos.
Radúz Sárával kapcsolatos véleményére viszont csak dühösen szuszogott. Jobb lett volna, ha nem történik ilyen malőr, mint ez a cupidos, akkor talán nem kezdenek el hozzászólni az emberek és nyugodtan élhette volna tovább a csendes kis életét… Valahol a gondolat ezen pontján kapott észbe, hogy még jó, hogy ezt Gareth nem hallja, és mintha éppen azon kéne lennie, hogy beszélgessen másokkal, úgyhogy köztes megoldásként inkább megpróbálta elhessegetni a mérges gőzfelhőcskéket a fejéből.
Radúz közben el is ment valamerre és valamilyen itallal tért vissza, ami Jaredet teljesen zavarba ejtette.
- Az olyasmi, mint a vajsör? – kérdezte összehúzott szemöldökkel, de valahogy az illat nem olyan volt. – Hát… Kérek – felelte végül, mert csak nem hagyta nyugodni, hogy ez mi a fene lehet.
A szájában aztán furcsán keserű ízt érzett, bár nem volt rossz. Nem indította el benne azt a fintorgást, amit bármilyen tömény szesz minimális mennyisége is kivált, hanem inkább üdítőnek érezte, annak a fajta italnak, ami akkor jó, ha rettenetesen belakik az ember.
- Nem rossz – állapította meg aztán fennhangon, a gondolatainak egy részét megosztva a házigazdával is. – Habár kicsit furcsa, hogy valami, ami ennyire kesernyés, lehet finom – tette hozzá a megrögzött édességimádó, aztán némi gondolkodás után újra kérdezett.
- Lehet még egy kortyot?
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 2. 23:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék