36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 16:05 | Link

Alig telt el néhány perc, mikor Vivi felbukkant a vadőrlak felé vezető úton. Jó volt végre látni. Őszintén szólva már hiányzott az az elnergia, ami csak úgy sugárzik belőle, és valahogy egyből képes engem is feltölteni már a puszta jelenléte, még akkor is, ha ritka ***r napom van. Bár erre a napra ez egyáltalán nem volt jellemző, mégis sikerült rajta javítania.
- Nem hitted, hogy tényleg itt leszek még előtted? - Kérdeztem, inkább kijelentve; egyáltalán nem állt szándékomban felróni neki azt a pár percet, tekintve, hogy nem egyszer várattam már meg. Szerencsére mindig is megértő volt; sose volt valami jó időérzékem, a memóriámról meg ne is beszéljünk...
Viszonzásképp én is kivillantottam a fogsorom.
- Bocs. - Egy pillanatra elfordítottam a tekintetem  - Bár az utóbbi időben te se erőltetted meg magad. -  Tettem aztán hozzá egy enyhe fintorral.
Ellöktem magam a fától, odaléptem Vivi mellé és enyhén meglöktem a vállammal az övét, majd elindultam előre. Muszáj volt mozognom, már kezdtem fázni, de ahogy elnéztem ő se viselte valami jól az időjárást.
- Hogy vagy?
Utoljára módosította:Lévai P. Benjámin, 2013. március 21. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 16:21 | Link

Nagyfiú

Imádtam Benjivel lenni, tökéletesen kiegészítettük egymást. Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy kissé kelekótya, de minden tekintetben imádnivaló apámat kirángassam a rejtekéből. Nos, ez általában többé-kevésbé sikerült is. Általában. Az olyan napokon, mint ez a mai, például egyáltalán nem hatott rá a közel húsz perces beszédem, miszerint jót tenne neki egy kis frisslevegő. Persze megértettem, dolgozott. Ez fontos volt neki, nekem pedig ő volt a fontos, tehát egyszerűen csak hagytam, hogy tegye a dolgát. Ezért is voltam hálás, amikor megkaptam Benji üzenetét.
-Őszintén? –vontam fel a szemöldökömet, de csak mosolyogtam.  Mindössze költői kérdésnek szántam.
Teljesen igaza volt. Nem hibáztathattam érte, én is bezárkóztam az elmúlt időszakban. Nagyon bezárkóztam. Talán tényleg itt lett volna az ideje, hogy egy kicsit beszélgessek valakivel. Egy lánnyal. Jelen helyzetben bárkivel.
-Oké, oké! Vedd úgy, hogy nem szóltam. –forgattam meg a szemeimet nevetve.
Elindultam Benji mellett és fontolgattam a válaszomat. Pontosabban a sorrendet, amiben felvezessem neki az eseményeket. Nem tudtam, melyik is érdemel nagyobb figyelmet. Kezdtem fázni, úgyhogy jobb híján zsebre dugtam a kezemet és csak a földet voltam hajlandó bámulni magam előtt, miközben beszéltem.
-Apát nem bírom kivarázsolni a pincéből, de ez nem lényeges. Anya írt, ezzel pedig nem tudok mit kezdeni. –felpillantottam a fiúra. –Elvárja, hogy hasra essek a csodás új élete előtt. Nos, azt hiszem sejted, mennyire sietek a válasszal. Egyébként pedig tökéletesen jól vagyok! –mosolyodtam el halványan. –De mi történt veled?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 22. 12:16 | Link

Oph

 - Nem feltételeztem - igazítja ki a hallottakat kifejezéstelen arccal. Hiába vannak jó megérzései, pontosan tudja, hogy az emberek nem ilyen könnyen kiismerhetőek, annál sokkal komplexebb és árnyaltabb valaki személyisége, hogy az első találkozás után már messzemenő következtetéseket vonjon le róla. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy szereti kicsit feszegetni a lány határait, talán némileg provokálni is, csak amolyan szórakozásképpen.
A navinés lelkes bandaháborús ábrándjain jót mosolyog, de nem ad hozzá további elemeket.
 - Azért vannak néhányan, akik mégis - teszi hozzá Ophelia megjegyzéséhez, ugyanis ez nem volt igaz. Ő is találkozott már vele, mennyire érzéketlenek tudnak lenni az emberek, de szerencsére nem mindenki ilyen.
 - Még bőven van időd tökéletesíteni az ön- és közveszélyes módszereidet - vonja meg a vállát. Ő nem aggódik azon, hogy közel semmit nem tud még - azokat az apróságokat, amiket már megtanult, kreatívan tudta használni, és egyébként sem siet sehova.
 - Ó, igen, úgy hívják, gyerekkor - vigyorodik el, bár mosolya nem teljesen őszinte. Nem szereti bevallani, ha valamit elront, azt a helyzetet pedig olyan gyönyörűen hagyta elfajulni, hogy öröm lehetett nézni, egy szadistának mindenképpen. Az pedig nem mentség, hogy hülye kölyök volt, ennyi eszének lennie kell az embernek.
Noelt nem lepi meg túlságosan a tulaj felbukkanása, számított rá - nehéz erről a momentumról elfeledkezni, amikor az ember egy vadidegen házában kávézgat -, ezért tud gyorsan reagálni, bár Ophelia ártatlan kis mondatára majdnem elröhögi magát, nehezen tudja visszafojtani virágos jókedvét, noha nem lenne túl előnyös leleplezni mindkettejüket.
 - Ne félj, a baracklekvárt nem tenném ki olyan traumának, hogy végig kelljen néznie - vág vissza. - Nem tudod tartani a csőröd egy pillanatra? - suttogja a lánynak, és amikor már Noel közli valakivel, hogy az időpont nem alkalmas a beszédre, akkor érdemes rá hallgatni, elvégre minden egyéb pillanatban jártatja a száját, ha akarják a környezetében élők, ha nem.
Léptek közelednek, és ha az illető belépne, egyből kiszúrná a konyha rendetlenségét, onnantól kezdve pedig nem sok esélyük lenne észrevétlenül meglépni.
 - Nem akarsz bejönni - szuggerálja a tulajt, nagy átéléssel suttogva a sötétben, és a léptek valóban elhalnak. Megnyugodva fújja ki a levegőt. - Jedi vagyok - vigyorog, és kisvártatva vízcsobogás hangzik fel.
- Dont jú vörri, dont jú vörri csááááááááááááááájld - hangzik fel a zuhanyzási rítus elmaradhatatlan kelléke, a veszett hamis éneklés. Indulhatnak.
 - Gyere - mondja Opheliának, és kinyitja a kamra ajtaját. - Szerinted nevezzük be az X-faktorba? A kávéért cserébe megérdemelné - veti fel az ötletet, és ugyanúgy távoznak, ahogy jöttek: az ablakon keresztül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 19:58 | Link


Az első válasz nem lepett meg. Így ment ez általában nálunk, de én nem sűrűn folytam bele a kettejük "csetepatéiba". Engem ugyan nem zavart, hogy napokat tölt lent a pincében, de mivel Vivi csőrét igen csak piszkálta, többnyire nem voltam rest becsatlakozni a mentőakcióba. Mivel az utóbbi időben a nagybátyám volt az, akit elsősorban el akartam kerülni, így nem tudtam mit is kéne mondanom.
Hümmögtem és bólogattam, viszont mikor az anyjára terelődött a téma, zavaros de kíváncsi tekintettel pillantottam fel a lányra.
- Képzelem. Mégis mit vár? - Megforgattam a szemeim, a hangom pedig érezhetően gúnyossá vált.
"Egyébként pedig tökéletesen jól vagyok."
Egy pillanatra megálltam és hitetlenkedve bámultam bele a szemeibe.
Nehezemre esett elhinni, hogy valóban így lenne, a mosolya se volt épp a legőszintébb, de nem firtattam. Egyelőre. Csak egy aprót sóhajtottam, majd elfordítottam a tekintetem.
- Semmi. Semmi különös. Csak kellett egy kis tér, meg hát a tanulás... - Motyogtam lesütött szemekkel, kissé megvonogatva a vállaimat. Régóta titkoltam már előtte, de nem tudtam, hogy meddig húzhatom még ezt így tovább, de persze azt se tudtam, hogyan mondhatnám el neki az igazat.
Eltűnni mindenki szeme elől. Az nem volt olyan nehéz, de szembenézni a dolgokkal, már más tészta. Azzal a tudattal pedig, hogy a dolgok szemernyit sem javultak a próbálkozásaim ellenére se, végképp nem tudott volna mit kezdeni.
Meg egyébként is volt elég baja, nem akartam rátenni még egy lapáttal.
- A vizsgák is sikerültek, úgy ahogy. - Tettem hozzá néhány lépés megtétele közben, s egy enyhe mosolyt is villantottam felé. Nem volt őszinte, de hosszú évek alatt megtanultam, hogyan kell elfeni a valódi érzéseket.
- Nem fagysz te meg? - Láttam rajta, hogy ő sincs épp túlöltözve és határozottan fázik, de mivel nekem se volt felesleges pulcsim, nem volt jobb ötletem, mint tovább mozogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 21:44 | Link

Sejtettem, hogy nem fog tudni hogyan reagálni a problémámra és tökéletesen megértettem, hogy nem igen van kedve részt venni a mi kis magán párharcainkban, de azért nagyra értékeltem, hogy mindig mellettem állt. Apával az életemet nem nevezném éppen könnyűnek vagy átlagosnak, de imádtam őt és csak ez számított. Nem érdekelt, mennyit kell harcolnom vele, hogy néha hosszú ideig elő sem dugja az orrát a pincéből, vagy, hogy egy rosszabb napján nincsen kedve cseverészni velem. Szerettem őt és csak ez számított, semmi más. Kevés ember állt igazán közel hozzám, de akiket szerettem, azokat semmiért sem eresztettem el.
Anya… Már attól is végigfutott a hátamon a hideg, hogy egyáltalán rá gondoltam. Fájt és legszívesebben sikítva menekülőre fogtam volna, de az annyira nem rám vallana! Kit érdekel, milyen az élete nélkülem? Ha elhagyott, akkor ne játssza nekem a gondoskodó anyát. Köszönöm.
-Azt hiszem, a nyakába kellene borulnom, amiért eszébe jutottam. –forgattam meg a szemeimet.
Nem fékeztem le, mikor Benji megállt, csak meneteltem tovább. Persze, hogy tudta, nem mondok igazat, elvégre ő Benji! Aki mindenkinél jobban ismer. Értékeltem, hogy nem boncolgatta a témát, viszont én már nem voltam ilyen készséges. Egyértelmű volt, hogy valamit eltitkol előlem, de vajon meddig akarja húzni, mielőtt szól róla? Az utolsó pillanatban már nem segíthetek!
A vizsgás megjegyzésén csak elmosolyodtam, de azért behúztam a féket és megfogtam a karját, hogy ezzel lágyan megállásra kényszerítsem. Nem akartam erőszakosan követelni a választ, de azt sem bírtam elviselni, hogy nem őszinte hozzám.
-Talán megmaradnak az ujjaim a séta végére. –mosolyogtam rá, de az arckifejezésem egy pillanattal később már nagyon-nagyon komollyá vált. –Benji, mi történt? Tudod, hogy velem őszinte lehetsz! –hívtam fel rá a figyelmét.
Nem akartam bántani és annak sem örültem, hogy egyenesen rá kell kérdeznem, elvégre sokkal pozitívabb lenne mindkettőnk részéről, ha önszántából elmondaná; és kevésbé tűnne kínvallatásnak. De most itt álltunk, ő pedig láthatóan gondban volt, hogy hogyan is rejtegesse előlem a nyilvánvalót. Gyűlöltem ezt a helyzetet, de féltettem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 11:01 | Link

- Na persze... - Morogtam magam elé savanyúan. Persze, hogy bosszantott a dolog, a helyében én valószínűleg dühösen elhordtam volna mindennek, amiért volt egyáltalán képe levelet írni, de Vivi nem ilyen volt.
- Remélem is, de ha gondolod, kereshetünk valami melegebb helyet. - Nem szándékoztam ugyan túlságosan elhúzni a sétafikálásunk, de ha már egyszer végre találkoztunk, ki akartam használni az időt, mert ki tudja, mikor jut eszembe megint lelécelni...
- Ne aggódj. - Halványan elmosolyodtam, de látva az aggodalmat a tekintetében, képtelen voltam elárulni az igazat. Meg egyébként se tudna segíteni, így aztán meg végképp felesleges lenne tudnia bármiről is. Eddig is megoldottam valahogy, továbbra is menni fog és ehhez egyre makacsabbul ragaszkodtam.
- Semmi se történt, csak a szokásos. - Hazudtam szemrebbenés nélkül. Neki. Annak az embernek, akiben mindig is megbíztam, aki mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Sose hagyott cserben.
Úgy éreztem, én vagyok a legrosszabb ember a világon.
Azzal próbáltam nyugtatgatni magam, hogy mégis csak volt igazság a dologban. Csak néhány nap telt el az utolsó telihold óta, ez pedig még észrevehető volt rajtam. Vivi azon kevesek egyike, aki pontosan tudja, hogy a sápadt arcom és beesett, fáradt szemeim nem a kialvatlanságot vagy a D-vitamin hiányt jelzik.
A fejem majd széthasadt, fáradt és gyenge voltam, de próbáltam nem kimutatni. Nehéz volt, s kezdtem kételkedni benne, hogy hozzá fogok még valaha szokni.
 A főzet, mintha minden egyes átalakulásom alkalmával veszített volna hatóerejéből. Talán csak beképzeltem, ez is meglehet, túlságosan paranoiás voltam, egyre bizonytalanabb. Lassacskán kezdtem elveszíteni minden reményemet.
Megrándítottam a vállaim, lassan elfordítottam a tekintetem, hogy körbenézzek, nincs-e rajtunk kívül más is a közelben, de szerencsére magunk voltunk. Mivel a kastély mindig okoz meglepetéseket, s néhol még a fának is füle van, többet nem mertem mondani Vivinek. Tudtam, hogy anélkül is megérti, hogy most nem vagyok épp a legjobb passzban.
- És mit fogsz csinálni? Az oké, hogy nem akarsz válaszolni, de... - Tereltem aztán vissza a témát Vivi anyjára, mivel azt nem szerettem volna, hogy leragadjunk az én problémáim kivesézgetésénél. - Bár ha jobban belegondolok, minek is válaszolnál egyáltalán. - Összevontam a szemöldököm és megráztam kissé a fejem. Nehezen tudtam magam igazán a lány helyébe képzelni, de azért próbáltam megérteni. Ezen a téren mondjuk ő mindig is jobb volt, én inkább az a "csendes társ" fajta vagyok. Mondjuk ki őszintén: a tanácsaim többnyire ***rt se érnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 3. 22:08 | Link

Zsolt
április 3. 18:00

Szinte forgatókönyv szerint, akkor is ugyanúgy szokásos teendőit végezte, meg a nyakába szakadt rengeteg plusz munkát. Ez természetes, hiszem mondhatni ajándék a menühöz, hogy kétszer annyi dolga legyen. Ebben persze minden közrejátszik, de azért azt sikerült észrevennie, hogy levele érkezett. A kis fehér Józsi - azaz a bagoly - pár perce már zörgette az ablakot, de aztán meglátta és be is engedte rögtön. Annál nagyobb meglepődés volt a levél tárgya. Már megint valahova kéne mennie, hát oké. Mivel most feladó is volt, és azt még ismerősének is mondhatja, fogalmazzunk úgy, nyugodtan indult el. A papírlapot otthagyta szobájában, anélkül is tudta, hogy a vadőrlakhoz kell mennie, hatra. Azért ettől függetlenül határtalan tanácstalansággal indult el, mert ötlete sem volt, miért kellene pont akkor, pont oda mennie, vagy egyáltalán mit akar a levitás. Fogjuk rá, hogy jó idő volt, de ennek ellenére azért egy bőrkabátot felvett, hogy ne fagyjon át. E melkett farmert viselt, magassarkúval, ahogy azt szokta. Hajával különösebben nem csinált semmit, nagyobb probléma volt feltűnés nélkül lelépni. Alex mellett még teljesen egyszerű, ha egyedül lenne. De a kislány figyel rá, sok mindent anélkül nem tud csinálni, hogy testvére ne tudjon róla. Most azonban sikerült. Elég sokat hezitált is út közben. Hannával együtt rengeteg felelősség is nyakába zúdult, és lehetséges, hogy jogokat is ad, de ugyanúgy egy tucat kötelességet von maga után, feladatok tömkelegét. Vagyis legalább szólhatott volna, hogy elmegy, nehogy már probléma legyen abból is. De ő csak a szokásos procedúra keretein belül hagyta el a házukat. Szép tőle, valljuk be. De már mindegy is, kiérve a találka helyszínére, már az időjárás viszontagságai érdeklik jobban. Kellett volna valami melegebb ruházat, mert ha a fiú nem jelenik meg hamar, akkor odafagy. Igaz, fagypont felett volt a hőmérséklet is, de ez neki nem sokat számított, ilyenekre amúgy is képes. Addig pedig unalmában az élet és világ nagy dolgairól szóló gondolatait félretéve próbált egy kicsit a tanult anyagokra, az órákon elhangzottakra koncentrálni, vagyis ismételni fejben egy keveset, miközben valami fagyoskodó eltévedt turista látszatát keltette. Persze azon a környéken olyan aligha van, de bizonyára hasonlíthatott hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 5. 15:47 | Link

Sharlotte
április 3. 18:00

Az iskola szokásosan kezdődött. Találkoztam régi ismerősökkel, láttam új arokat. Különösebben nem ismerkedtem meg senkivel, de jó érzés volt újra látni a szobatársaimat, Ericet és Woodot. Éppen a szobámban pakoltam ki dolgaimat, amiket otthonról, vagy a balatoni nyaralásról hoztam. Az egyik pillanatban azt láttam, hogy egy bagoly kocogtatja az ablakom.  A lábára kötve egy levél volt, ami nekem volt címezve. Kibontottam a levelet, és láttam, hogy egy másik kedves ismerősöm hívott meg egy találkozóra a vadőrlak környékére. Abbahagytam a  pakolást és kiválasztottam egy sötét farmernadrágot, egy kényelmes sárga inget, és egy fekete szövetkabátot. Mikor először találkoztunk szintén egy levél miatt mentem ki. De akkor nem volt feladó és mégis bátran mentem ki. Miért ne mennékmost? Hisz Lotte hívott meg. A szobámból elindulva, a klubhelyiségen át elmentem a vadőrlakhoz. Majdnem senkivel sem találkoztam az út közben, és akivel találkoztam azokat nem is ismertem. Valószínüleg még. Magamhoz vettem egy szál vörös rózsát, egy kis ajándék képpen. Nagyjából hat órára érkeztem meg, de Shar már ott volt. A kis pontos, mosolyogtam szolidan. Már nem voltam messze tőle, és csak sétáltam felé nyugodtan.
-Szia! Hogy vagy?
Odaléptem a lányhoz, és megöleltem. Majd adtam neki egy kis, említésre sem méltó puszit, majd odaadtam neki a virágot.. A levélben az állt, hogy beszélni szeretne velem. Erre kíváncsi vagyok.
-Örülök, hogy újra látlak! Miről szeretnél beszélni?
Majd körülnéztem egy ülőalkalmatosság után. Jó lenne leülni, kitudja mit szeretne mondani Lotte, de ha nincs ahova leülni akkor majd állva hallgatom meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 5. 20:39 | Link

Zsolt

Sok kedve igazándiból nem volt agyonfagyni, valamint agya is csak a kistestvéren kattogott. Meg nem bánta, de furcsa érzése volt, amiért megtette.
Csak állt egy darabig, aztán elkezdett lépegetni erre-arra, mászkálni fel-alá. Addig sem érezte annyira a hideget. Bár sokat nem kellett várnia, Zsolt elég hamar feltűnt. Tényleg várta már, hogy jöjjön, és el is mosolyodott. Ahogy közelebb ért és köszönt, már még inkább várta, mert rögtön a tárgyra akart térni. Előbb azonban meglepődésének tárgya inkább a rózsa, az ölelés, meg úgy az egész. Próbálta nem mutatni, de valőszínűleg elég nehéz volt, vagy nem sikerült.
- Öhm... szia. Köszi, jól. Te? - köszönt aztán ő is. Arckifejezését nem kontrollálta, csak egy hirtelen pillanatban váltott olyasmire, amit pókerarcnak mondanak. Már kérdezett is volna, és vette hozzá a levegőt, mikor a másik megszólalt. Ekkor következett a megdöbbentség, ami eléggé kiütközött rajta, ezt viszont így akarta.
- Mi van? Hiszen te hívtál. Mit szeretnél? - kérdezte szinte már felháborodva. Ugyan7gy elkezdett fel-alá járkálni, és erősen gondolkodni, mert ezen rendesen kiakadt. Tényleg egy képtelen hwlyzet, bár hogy jó lenne? Dehogyis. Ez a negatív fajtából. És mily' ironikus, hogy először is így találkoztak, hogy ismeretlen levelet kaptak. Így viszont már annyira sem vicces, mint akkor volt. Igaz, az is inkább szörnyű volt, mint hogy bárminemű humort fel lehessen benne fedezni, de ez egy fokkal jobb helyzet. Idegességében haját fogta, és tűrögette, annyira nem akart idegbetegnek tűnni. Érzéseit, gondolatait azonban nem tudta elrejteni, mert végképp tehetetlennek érezte magát, és csak egy játéknak, akivel valaki ott a függöny mögött kedve szerint szórakozik. Ez pedig nagyon nem tetszett neki.
- Figyelj, én nem írtam neked levelet, te írtál nekem. Ha pedig nem,akkor nem tudom mi van, de nagyon nem tetszik - állt meg egy pillanatra és nézett rá mondhatni dühösen. Persze nem rá, de másra nem tudott jelen pillanatban nézni, és különben is hozzá beszélt. Ez neki már sok volt, nem igazán tudta feldolgozni. Ezért tűnt el, lépett le. Hát igen, de már mindegy.
- Na akkor most mi legyen? - tette fel az egyszerű kérdést, fejét fogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 5. 21:13 | Link

Lotte

Kíváncsian figyeltem Lotte minden mozdulatát, mert úgy éreztem, fontos gondolatokról szeretne beszélni, és ebben a komoly beszélgetésben szívesen vettem részt. Ahogy láttam; meglepődött a rózsán, pedig csak szerettem volna, hogy örüljön.
-Köszi, jól vagyok. Hiányozni fog Fédra néni.
Elnéztem Lotte feje mellett a semmibe. Nem szerettem volna, hogy lássa a szemeimben a szomorúságot.
-Lotte, ez jó vicc.
Mosolyogtam, majd ahogy újra végig gondoltam; nevetni kezdtem, de csak szolidan. Nem szeretném megsérteni a lányt.
-Bocs.
Végig hallgattam Lotte-t, bár nem értettem vele egyet.
-Lotte, én nem haragszom meg, tudom te hívtál. Ahogy mondod, ez nekem sem tetszik. Nagyon, de nagyon nem tetszik.
Elgondolkoztam a történteken.
-Legyünk optimisták. Most nem vagyunk egy gödörben, kényelmetlenül.
Ez igazán megnyugtatott. Az is nyugtat, hogy tízig még sok idő van, így ha Amira el is kap minket, nem büntethet meg. Az aztán tényleg nem lenne igazság.
-Mi legyen? Pedig túl értékes ez az este ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, nem gondolod?
Elkezdtem gondolkodni, majd megszólaltam.
-Tuti régebb óta vagy itt, mint én... Nincs valami ötleted, hova mehetnék? Én imádom a természetet, nekem az sem lenne gond, ha itt kint maradnánk... kettesben... a holdfény alatt...
Ránéztem Sharlottera, és próbáltam szemkontaktusba lépni vele. Jó, tudom, Eric a barátja, de miért ne férhetne bele egy kis flört? Vagy annál több? Eric úgy sem tud meg semmit. Ezekre a gondolatokra gondolva kezdtem rájönni, milyen szép is Lotte, főleg így, hogy a Nap már lemenőben van. Az utolsó sugarai megcsillantak gyönyörű arcán. Csak ketten, és a természet.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. április 19. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 6. 10:22 | Link

Zsolt

Hiába magyarázta ő, hogy nem küldött levelet, a másik - mint várta - ezt nem igazán értette meg. Zsolt csak azért is azt állította, hogy ő a levelét Lottétól kapta. Lehet ugyan, hogy a feladó neve helyén ez állt, de azt egészen biztos, hogy semmiféle levelet nem írt. Viszont kapott.
- De nem írtam, fogd már fel, kérlek - mondta még megerősítésképpen, hátha észhez tér, vagy valami hasonló. Talán elindulhat a megvilágosodás útja felé, bár mint aztán kiderült, neki is leesett a tantusz. Megszólalására a lány csak röhögni tudott. Persze,k optimisták. Attól még nem lesz jobb.
- Hát bocs, de valahogy nekem nagyon nem tetszik - mondta már összefont kézzel, eléggé idegesen. Ez persze csak pillanatnyi kifakadás volt részéről. Dühe ugyan nem csillapodott, de azért megpróbálta türtőztetni magát. A fel-alá járkálást újra elkezdte, mivel meg volt győződve róla, hogy ez segít. Hogy miben, az neki is rejtély, de valamivel talán enyhíthet a problémákon. Ezután következett persze az, hogy megkérdezze, mi is lesz most. Kicsit másféle választ kapott, mint várt, és abban a pillanatban meg is állt, de csak másodpercekre.
- Tudod, nekem igazából... - fejezte is be a mondatot, amint eljutottak agyáig a következő mondatok. Leginkább az utolsó pár szó ragadt meg úgy fejében, hogy azt nem tudta hova tenni. Arckifejezése megint csak váltott, most a meglepődöttség, és az értelmetlenség látszódott rajta. A hatás kedvéért még oldalra is döntötte a fejét, és szépen lassan kezdte el emelni tekintetét a fiú felé, majd mikor ez megvolt felé is fordult.
- He? - kérdezte egészen egyszerűen. Egyszerűen elképesztő, hogy mik vannak. Neki ez tényleg sok volt idegileg, meg sietnie is kellett. Vagyis nem kellett, de ő időközben eldöntötte, hogy gyors lesz és hamar hazamegy, amint csak lehet, mert úgy kisebb az esély, hogy észrevegyék, hogy lelépett. Vagyis valószínű, hogy ilyen szerencséje nem lesz, de annyira nem jár rosszul, talán.
- Mi van? - nyomatékosította még gondolatait, mert tényleg nem értett semmit. Először a levelek, igazi feladó nélkül, most meg ez. Erős gondolkodásba is kezdett, aztán ahogy felfogta, hogy mi is van, megdöbbent képet vágott egy pillanatra, majd érdekes mosollyal kezdett el alig láthatóan hátrálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 6. 12:44 | Link

Lotte

Valaki már megint szórakozik velünk. Ezt nem hiszem el, nem ez volt az első, és nagy valószínűséggel nem is az utolsó. Sajnos. Elgondolkoztam a lehetőségeken. Eric biztosan nem. Ő nem szeretné, hogy Lotte-val szenvedjünk a gödörben. Meg nem is csapná be azzal, hogy én írtam Lotte-nek és fordítva. Ez így nem mehet sokáig tovább. Van egy olyan érzésem, hogy valahol itt is van egy gödör...
-Lotte, elhiszem. Bocs a gyanúsításért, csak tudod... a levélen írta.
Ekkor jutott eszembe, hogy a levelet véletlenül a kabátom zsebében hagytam. Belenyúltam a zsebembe, de az nem volt ott. Akkor rosszul emlékezem rá. No, de nem olyan nagy gond. Neki nem tetszik?
-Lotte, hidd el; nekem sem tetszik.
Mondtam kicsit nevető hangon. Ezekben a pillanatokban, csak néztem Lotte-t. Varázslatos volt, bár azt hiszem: rosszat mondtam. Szóval hangosan gondolkoztam? Ez nem lehet igaz. Pedig csak véletlenül futott ki a számon.
-Bocs, hangosan gondolkoztam. Miket mondtam? Nem durva, ugye?
Remélem nem fog hülyének nézni. Kezdem megkedvelni, nem tudom miért. Vagyis sejtem. A tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Emiatt nagyon szégyenem magam, de most mit tegyek? Magamban mosolyogtam, de nem mutattam ki. Biztosan megbántanám, és ezt nem szeretném.
-Lotte, ha már kint vagyunk, ne pocsékoljuk el az időt.
Belenéztem mélyen a szemébe. Varázslatosak, elmélyültem barnás-kék szemeiben. Nem tudtam levenni róluk az enyémeket. Elmélyültem, mintha tengerbe néznék. Ilyen szépeket még soha nem láttam.
-Lotte, gyönyörűek a szemeid. Nincs kedved sétálni? Korán van még. Jó lenne beszélgetni veled.
Megfogtam a derekát, és a szemébe néztem.
-Merre induljunk?
Mosolyogtam.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. április 19. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 7. 17:26 | Link

Zsolt

Nehezen ugyan, de sikerült megvilágosodni a levitásnak is. Annyira nem is kattogott már rajta, vagyis olyan szinten nem, de ugyanúgy zavarta. Csak nem látta értelmét tovább idegeskedni, ez van. Legközelebb egészen biztos, hogy senkinek, semmilyen körülmények között nem fog kimenni sehová, csak ha a levélben felismeri a személy kézírását, és meg volt beszélve személyesen is. Másképp nem, nincsen neki ehhez kedve állandóan.
Ez azonban nem elég probléma neki, még jön itt Zsolti a hülyeségeivel, a bókokkal. Elég zavaró volt az ölelés, a puszi és a rózsa is, aztán erre még rákontráz.
- Ó, hát annyira durva talán nem volt - néz ki magából érdekesen, ami azt sejteti, hogy nagyon durva volt, legalábbis neki. Meg a hangosan gondolkozás, ez akkor is ugyanolyan rossz. Képtelen volt felfogni, hogy ilyeneket gondoljon róla, de hát a tények azok tények. A további megnyilvánulások ugyanabban a stílusban és szándékkal hangzottak el, ugyanaz maradt a véleménye is.
- Kérlek, én nem pocsékolom az időt. Lenne dolgom elég - tájékoztatom tovább. Nem is hazudok, hogy elkerüljem az ittlétet, tényleg elég sok dolgom lenne, meg amúgy is haza akarok már menni. Erre azonban nem kerül sor olyan normális keretek között, mint én azt szeretném.
- Sétálni? - kérdezett vissza felháborodva. - Ja, hát.. menjünk - váltott is rögtön, amint eszébe jutott, hogy ha sétálnak simán elmenekülhet. De azért a szorító közelségből megpróbált távozni, és a szemkontaktust is kerülte, egészen egyszerűen arrébb lépett párat. Egy erőltetett és zavart mosoly jelent meg arcán. Már abszolút minden baja volt, és visszacsinálta volna az egészet, de semmiség, megoldja. Tehát akkor séta. Legjobb ha ennek a résznek is a faluközeli részén.
- Mondjuk... arra - mutatott egy irányba az elképzelései szerint. Még mosolygott is hozzá, mert aztán tényleg nem tudhatja a fiú, hogy mit akar Lotte. Maximum sejtheti, de amennyire kábult állapotban van, biztos nem tűnik fel neki. Addig pedig csak tette szépen egymás után lábait, a távolságot megtartva, a kommunikációt sem erőltetve, és a megfelelő pillanatra várva. Magassarkúban volt ugyan, de tud benne futni, ahhoz megfelelő a terep. Most még nézelődni is volt ideje, ilyenkor szép a természet. Hiába is beszélgetés - vagy ki tudja mi - céljából kérte Zsolt, hogy sétáljanak, neki nem volt kedve kezdeményezni, inkább elkerülte volna. Ha viszont muszáj lesz, majd akkor csinál valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 9. 20:14 | Link

Lotte

Biztos, hogy valami olyat mondtam, amit meg kellene bánjak. De miért bánnám meg, ha azt sem tudom mit. Nem igaz? De, igen. Azért igazán érdekelne, mit mondtam, de borzalmas lehetne, ha tudnám, mit mondtam. Szerencsére tisztázni tudtuk a leveles dolgot. Biztos jó lesz ez a séta, csak azt tudom remélni, hogy most nem találunk egy gödröt.
-Gondolom. Elég furcsán nézel, szerintem jobb, ha nem tudom, hogy mit mondtam.
A helyzet súlyával nem törődve mosolyogtam azon, hogy mennyire nem figyeltem erre, hogy ne gondolkozzak hangosan. De mit tegyek? Egészen elvarázsolt, ahogy nézett, csak amióta furcsán néz, azóta... furcsa. Min gondolkozik így belemerülve? Van az arcomon valami? Vagy a kabátomon? Nem hiszem... Tényleg ilyen durva? Tönkreteszem ezzel az idegeimet. Most már nem érdekel.
-Akkor ne menjünk.
Ejha, elég gyorsan változnak a gondolatai.
-Igen, bizony sétálni.
Ezen is csak mosolyogtam. Pontosan eltaláltam a hangsúlyt, ezen biztos ő is nevetni fog. Az irány amerre mutatott szimpatikus volt.
-Rendben. Menjünk arra.
Ahogy elindultunk, gondolkozni kezdtem. Fogjam meg a kezét? Muszáj elcsábítsam, hisz gyönyörű, mint bármely gyémánt a Földön. Káprázatosan néz ki mindig. A magassága sem zavar. Amikor szőke haján megcsillan a fény, én meg elolvadok. Ekkor elhatároztam, hogy megfogom a kezét. Gyönyörű, mint a napnyugta, mint, mint... Leonie... Úristen?! Mit teszek? Milliméterekkel Lotte keze előtt kapom el a kezem. Lehet, picit hozzá is ért.
-Lotte, nincs kedvem sétálni. Hazakísérlek. Szerettelek volna elcsábítani téged, de eszembe jutott egy nálad is gyönyörűbb ékszer. A világ legszebb ékszere, és érte ver a szívem. Mindennél jobban szeretem Leonie-t.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. április 19. 17:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 10. 16:31 | Link

Zsolt

Szinte kényszeresen benne van, hogy kezdjen magával valamit, de a helyzet úgy hozta, hogy ez nem fog menni, vagy nehezen. Mikor viszont a sétálás lehetőségét a fiú felhozta mondjuk úgy felcsillant a szeme, és helyeselt is. Persze csak a hátsó szándék, ami neki kedvez, az áll mögötte, méghozzá a menekülés. Nem szép dolog, de ez érdekelte legkevésbé. Zsolt válaszán még nevetett is volna, de már nem ment neki, csak egy nagyon is erőltetett vigyor. Tehát csak ment előre szótlanul, várva a megfelelő pillanatot. Persze túl sokat várt volna, ha még csendet is akar, az nem jött össze. Vagyis egészen pontosan egy kicsit sikerült csendben haladniuk, és tartani azt a szerinte szükséges távot, ami úgy minimum sokkal több mint egy méter, de amint egy kicsit nem figyelt és a környezetét kezdte kémlelni, figyelni a fákat és a természetet - mert az ilyenkor olyan nagyon szép... -, elkövetett egy hibát. Kezénél a levitás kezét érezte, hozzá is ért egy cseppet, amire fejét és tekintetét is hirtelen oda kapta. Majdhogynem fel is háborodott, de csak egy csúnya pillantással jutalmazta az egészen, és kezét elrántva onnan, a másikkal összefonta maga előtt.  
Talán a köszönésen kívül az első számára értékelhető megszólalás most hangzott el a késő délután folyamán a másiktól. Olyasfajta "Köszönöm Istenem" érzés futott át rajta, elképesztően megkönnyebbült.
- Hát nem tudom mit vártál - vetette azért csak úgy oda neki. A mosolya már igazi volt, de még röhögnie is muszáj volt kijelentésként álcázott kérdése után. - De nem kell hazakísérned, eltalálok odáig egyedül is, kösz - egészíti még ki az előbbieket, ugyanazt a valljuk be, kissé gúnyos hangsúlyt használva. Még így is visszafogta magát, vagyis örülhet, mert egyébként durvább lett volna. Tehát még körülnézett, hogy merre is van az az arra, és tett is egy-két magabiztos lépést abba az irányba, majd azért még hirtelen megfordult sarkán és lépegetett vissza a másikhoz. Nem akart ő semmit, csak egészen egyszerűen felemelte az addig maga mellett tartott rózsát, és stílusosan visszanyomta a fiú kezében.
- Ja, és azt hiszem ez is a tiéd - fűzte még hozzá, majd hasonló laza mozdulattal fordult el, és indult meg előre, hogy aztán kiérhessen az útra. Tényleg nem volt neki szüksége a virágra, csak zavarta volna, meg nem kell, hogy Alex félreértse, vagy bármi. Elég makacs, nincs erre szüksége.
- Szia - kiáltott még vissza jó pár méterről, az 'a'-t jól elnyújtva. Már jó távol volt, és fogjuk rá, hogy addig egészen nyugisan lépdelt, akkor viszont elkezdett gyorsítani, ami átment kocogásba, majd futásba, hogy gond nélkül eltűnhessen, és elfelejthesse végre a történteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 1. 20:35 | Link

Leonie Cheesy

Az úgy indult, hogy levelet akart küldeni az egyik unokatestvérének, aki itt lakik, Magyarországon, s a baglya, Hugo sikeresen el is vitte címzett családnak azt az irományt, de a visszaúton az a szerencsétlen madár nekirepült valaminek vagy valakinek, mert mikor visszatért nemrég, sérült volt a fél szárnya, így hát úgy döntött, hogy ajánlatos volna az iskola vadőrét felkeresni, hogy Hugo minél hamarabb meggyógyulhasson. Elvégre ki más értene jobban az állatokhoz egy vadőrnél? Mondjuk az LLG tanára? Ja igen, csakhogy valamiért most pont nem jutott eszébe, talán a sietség okán.
Este van, sötét is, pálca az nincs, mert miért is lenne? De akkor hogyan botorkál a sötétben? Nos, szinte minden második-harmadik megmozdulása egy orra bukással jár együtt, így aztán mire félúton van már a feltételezett vadőrlakhoz (megy a fény után-feltételezhetően van fény is), a térdei piszkosak, a baglya panaszosan huhog, a könyöke szintén piszkos, a blúza és a halásznadrágja pedig voltak már jobb állapotban is.
-Hugo, mindjárt átadlak jó kezekbe. Na nem mintha nálam nem lennél jó kezekben, csak én nem tudlak még meggyógyítani, tudod... Hajj, te madár, ha nem mennél neki mindennek, aminek csak neki lehet, én is nyugodtabb volnék, tudod?- kicsit bosszúsan pislog tollas barátjára, de azért megsimogatja a fejét... és bumm, megint elesik.
-ÁUUUCS! - ez megint a térde lehetett. Kb az ötödik esésén van túl. Vagy hat? Már alig számolja. Így belegondolva azért hozhatott volna valamit magával, mondjuk a pálcáját, vagy könyök- és térdvédőket, esetleg fáslit vagy fertőtlenítő szert, mert lassan az is elkél, annyi horzsolást gyűjt be a vakon tapogatózás közepette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. május 1. 21:04 | Link

Runa

Megérte reggel nap-előcsalogató indián táncot járni, hiszen az ismét felkelt, bár ki tudja Leonie segítsége nélkül megtörtént volna-e mindez. Mindenesetre nem érte meg kockáztatni. Már csak a saját szórakoztatására is remek volt hatalmas tollas fejdíszt felvenni, illetve néhány tincset befonni a hatás kedvéért. Öltözéke egy barna laza ruhában merül ki, ami derékrészen övvel van összefogva. Illetve egy saru, mert olyan meleg van, hogy mást nagyon nem lehet elviselni.
Egész nap így járt peckesen, mert hát ő mégiscsak egy indián törzsfőnök, és Uff gyógyító bácsival is szívesen szembeszállna bármikor ezért a nemes címért. És hiába sötétedik már idekint, még mindig úgy érzi, nem veheti le a fejdíszt, mert milyen mókás lesz majd, ha elkezdődik az őrjárat, és így kergetheti a diákokat vissza a kastélyba.
Esetleg még beszerezhetett volna olyan altató nyilacskákat is, és keresve valami fedezéket, lődözhetett volna az ártatlanokra. Milyen mókás lett volna, ha minden harmadik négyzetméteren fekszik valaki. Tiszta csatatér, csak nem folyik a vér.
Ahogy indiános szerepében tetszelegve ugrándozik ki a kastélyból a vadőrlak felé, nem tudja nem észrevenni, hogy valaki éppen a gyep minőségét vizsgálja nem sokkal előtte. Nem is kell több hozzá, fogja a papír cetlit, amire az ilyenkor használatos szöveget felírta, és azt üvöltve, elkezd rohanni szerencsétlen áldozata felé.
-Hujjujujujjuj! – Jobb kezével a száját ütögeti, ahogy azt ilyenkor szokás – Te loptad el Szilajt! Hol a lovam? Ide vele, vagy este megsütlek nyárson! – Kannibál törzs. Szegény, szegény Runa, hova keveredett. Egy igencsak törpének mondható hölgyemény próbál fölé tornyosulni, ami esetleg csak azért sikerülhet, mert a fején méretes indián dísz virít. Az meg a másik, hogy egyfolytában belecsúszik a szemébe, és ez kissé csorbítja a tekintélyét.
-Áruld el a neved Ülő Bagoly! Barát vagy ellenség vagy? - Mielőtt a másik válaszolhatna, elkezdi körbeugrálni, miközben fejdíszét rázza. Aztán hirtelen leveti magát a lány elé, ha az még nem próbált meg elmenekülni az őrült vörös elől.
-Neked van baglyod! - Állapítja meg egy igazi törzsfőnökök bölcsességével. - Hova viszed?

fejdísz
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. május 1. 21:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 2. 23:07 | Link

Leonie

Hugo csak fészkelődik az ölében és bánatosan huhog, miközben gazdája sokadjára nyalja fel ívesen a pázsitot, mintha ugyan nem tudta volna meg az előző négy alkalomból, milyen íze lehet a friss lucernának. Lucerna ez egyáltalán? Nyilvánvalóan kevert fűféle. Az ízéből ítélve meg... Hé, hiszen nem legelni jött ide! Ő nem ló! De még csak kóborLÓ sem, hogy stílusosak legyünk. Nyöszörög hát egy sort, meg fetreng nagy kegyesen a jó illatú humusz-fű kombinációban. Szinte eggyé válik Föld Anyánkkal a szó prózai értelmében, mikor betoppan a semmiből egy üvöltöző, indiánszagú alak a képbe. Ő pedig ahogy meghallja az ordítozást, úgy kezd el visítani, mint aki egeret lát legalább. A visongás és indián ordítozás vége az, hogy elpityeredik, mikor a vad leányzó körbeugrálja, s mivel oly' sötét is van, csöppet sem ismeri fel most Hurrikán-Leonie-t a jóslástan óráról. Pardon, a "Szia"lányt inkább. Vagy több volt az egy sziánál? Meg nem mondaná már.
-Már este van és.... BAGOLYVANNÁLAMNEMFÉLEKHASZNÁLNIIII.- visongja tehetetlenül maga elé emelve Hugo-t pajzsként. A bagoly méltatlankodva csipkedni kezdi az ujját, amire ő még hangosabb jajongásba fog, végül ismét állra bukik, mert Hugo kiszabadul a mancsai közül és átpimpikál Leonie törzsfőnökhöz, hogy onnan pislogjon haragosan a gazdájára, aki valljuk be, most elég szerencsétlenül fest fűvel a szájában és arcában.
-A... a nevem?- annyira meglepődik, hogy hirtelen eszébe sem jut, hogy hívják, de végre már nem szipog! Haladunk, haladunk, csak nem lesz ebből ma újabb sírás óra.
-Ő Hugo. És vinném a vadőrhöz, mert megsérült. Szerintem ezúttal egy vonatot ütött el. Vagy a vonat őt? Zavaros, mert mindkettő mozog.- ezt már csak úgy magának motyogja, de mielőtt belemenne a relatív mozgás teóriájába, inkább megrázza a fejét és feltartja a mancsait. Őt aztán meggyőzte az indián szerelés teljesen és nem akarja a nyárson végezni.
-Runa vagyok. Vagy Hófehérke. Vagy Ruu, ha nem tudod kimondani a Runát. De ne egyél meg, ha egy mód van rá, túl girnyó vagyok hozzá.- pislog hatalmas szemeivel a másikra, azaz inkább a fejfedőjére. Az valahogy dominánsabb még a tulajdonosánál is. Vagy inkább impozánsabb? Hmmm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 9. 21:32 | Link

Ábel - vagy Oberon?

Ugyan nem csúnya, sőt, kifejezetten szép, napsütéses és meleg napnak nézünk elébe, Mary még így is nagyon rosszkedvű. A baglya nem épp a legjobb híreket tartalmazó levelet hozta családjától, sőt. Persze, volt jó is, de ott volt az a rossz, ami miatt az egész család feszült - ha együtt vannak, ha nem -, és ami miatt a szüleinek több mint húsz éve származnak problémái. Igazából nővérének is, de ő erre később jött rá. És ugyan Marynek közel sem annyi, más tekintetben van neki is baja belőle, bőven. Példának okáért, hogy az egész rajta (is) csattan. És valahányszor ez a bizonyos probléma előjön, illetve rátevődik egy lapáttal, az egész család ideges lesz. És ez az idegesség, mérgelődés heteken át tarthat. Ez az oka, hogy a Navinés egész éjjel nem aludt, ez az oka, hogy majd felrobban, és hogy semmivel sem tudja elterelni gondolatát. A hajnalban összegyűlt megkezdett, de végül összefirkált, összegyűlt rajzok szanaszét hevernek a padlón. Meg a cafatok, mert széttépettből is van éppen elég. Mikor a lány végre rávette magát, hogy összeszedje a szemetet, evidens, hogy saját lábában elbotolva szórta szanaszét ismét az egészet. Miután végzett a szemét immár sikeres összeszedésével, magában dohogva ment - vagy inkább rohant? - ki a háza területéről, majd a kastélyból. Lábait szedve rohant előre, de hogy pontosan hová, azt maga sem tudta. Csak ment, céltalanul előre. Nem kevés idő kellett, hogy felfogja, olyan területén van a kastélynak, ahol még nem járt. Végül úgy döntött, ha már úgy is itt van, megnézi magának a helyet. Talán még figyelemelterelésnek is jó lesz, legalább néhány perc erejéig. Most már valamivel lassabban szedve lábait ment előre, míg el nem ért egy kisebb házhoz. Nem tudta, ki lakhat itt, de a közelben lévő ketrecekből ítélve, kizárásos alapon csak a vadőr. Vagy valamilyen állatorvos. Habár azzal nem volt tisztában, hogyan is működik ez a varázslóknál pontosan. Minden esetre még közelebb ment a házhoz. No nem akart bekopogni, vagy bemenni, csak a környékét akarta megnézni. A ház fala mellett haladva indult annak háta mögé, kíváncsi volt, mi lehet ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 10. 19:31 | Link

Mary
A név rád van bízva Cheesy

Kicsit idegesen bóklásztam a szabadban. Nem is olyan rég másztam ki idáig, miután a bent való tartózkodásból elegem lett. Épp a folyosón mászkáltam, amikor egy nekem cseppet sem szimpatikus egyed tett valami megjegyzést a zenekaros pólómra, aminek kapcsán egy cseppet sem kedves párbeszéd bontakozott ki, amiben szóbajöttek mindkettőnk felmenői, és az esetlegesen kérdéses nemi identitásuk is. Az ember nem szeret ugye ilyenekről vitatkozni, érthető hát, hogy kicsit morcos lettem. Gondoltam, próbálgatom a csellót a szabadban, amit egy haverom bízott rám két hétre. Persze egy vérbeli zenésznek egy idegen hangszer mindig izgatja a fantáziáját, és sejtettem, hogy nem haragudna, ha kipróbálnám. Gondoltam, jobb, ha elterelem a figyelmem, mintha tovább duzzogok magamban. Nem tudtam, hová kéne mennem, nem is igazán ismertem a terepet annyira, hogy legyen kedvenc helyem, vagy ilyesmi, úgyhogy valami random helyen állapodtam meg, ami eléggé úgy festett, mint egy vadőrlak. A hátuljához baktattam. Nem csak a hangszert és a tokját vittem magammal, hanem egy széket is, amit szertartásosan leraktam a gyepre, aztán rátettem a tokot, és óvatosan kiemeltem a csellót. Nem szándékoztam a vállamra vetni, de mialatt kivettem a tokból, a vonó leesett a talajra, és valahogy fel kellett vennem, szóval a hangszer nyakát óvatosan a vállamnak támasztottam úgy, hogy a teste a levegőben lóghasson. Lehajoltam a vonóért, mialatt a hangszerre nagyon figyeltem, hogy le ne ejtsem, majd gyorsan felegyenesedtem. A cselló valamin nagyot koppant, én pedig egy pillanatra úgy éreztem, hogy megáll a szívem. Letettem a vonót a székre, és megvizsgáltam a hangszert; nem esett komoly baja, szerencsére. Csak miután kétszer átvizsgáltam, azután néztem meg, mibe szaladt bele. Egy lány volt az, aki Merlin tudja, hogyan keveredett oda, de nagyon úgy látszott, hogy kupán vágtam. Mielőtt végiggondolhattam volna, elkezdtem beszélni.
 - Mégis mi indíttatott arra, hogy csak úgy idelopózz? Tudod, egy ilyen hangszernek lelke van!
Jó, már akkor is éreztem, hogy nem ez a legszebb mondat, ami elhagyta a számat, de tényleg úgy gondoltam, hogy jobban figyelhetett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. május 11. 00:00 | Link

Runa

Nem gondolta volna, hogy valakit egyszer meg fog ríkatni a szimpla jelenlétével. Pedig azért sejthető, hogy sokan legszívesebben elsírnák magukat, mikor berobban a képbe, de igazán nem direkt csinálja, csak… olyan jó a kedve! Legalábbis eddig az volt. Aztán nagy nehezen rájön, hogy valószínűleg halálra rémített egy szerencsétlen leányt, mikor az teljesen magába borul. Ahj, hiszen nem is hozott magával ásót, hogy elföldelje a bizonyítékokat… de várjunk csak! Runa mégis mozog, és valamit mintha magyarázna is mellé, de egy fél pázsittéglával a szájában ez nem lehet olyan egyszerű művelet.
-Héé! Minden oké? – Térdel le aggodalmasan a fetrengő hölgyike mellé, miközben Hugo Boss-t a fejdíszére ülteti. Talán nem pottyantja le bosszúból, amiért Leonie megsiratta szeretett gazdáját.
-Miért sírsz? Föld ment a fogaid közé? – Kérdi nagy együttérzéssel a hangjában, miközben megpaskolja Ébenfekete Fűevő vállát mintegy vigasztalásképpen. És mivel indiánnevet már adott a hölgynek, nem is találja akkora bajnak, hogy nem mutatkozik be egyből.
-Ójajj, szegény állatkád! – vagy zuhanyzó – De akkor miért a fűben ülsz? – Billenti oldalra a fejét, aminek következtében Hugo, the big boss lebillen róla, és szárnyaival verdesve hullik a mélybe. Azaz egyenes a vöröske kezeibe, ahogy utána kap, de inkább gyorsan Runa felé nyújtja a tollcsomót.
-Nálad talán jobb helye van – Vigyorog rá – Talán gyógynövényeket kerestél itt? – A biztonság kedvéért hatalmas szakértelemmel megtapogatja a talajt, hátha talál hirtelenjében néhány levélnyi athelast, de helyette csak szimpla fű hajlik meg a tenyere alatt. Még mindig jobb, mintha valaki erre sétáltatta volna a házi kedvencét, és annak jelébe markolt volna.
-Inkább az üvegházba kéne mennünk, ott találnánk mindent – No, persze, hogy mihez kezdenének egy marék gyógynövénnyel, arról már fogalma sincs, de megpróbálhatnának woodoozni, meg amiket Uff bácsi szokott a zárt gyengélkedő ajtaja mögött csinálni. Biztos nem olyan nehéz. Tüzet gyújtanak, füstjeleket eregetnek az égbe, áldoznak mellé pár birkát…
-Vagy a vadőr jobb? - Morfondírozik tovább hangosan - Te jártál már ott? Húúú, biztos van nála egy csomó erdei állat! - Pont úgy képzeli el, mint a Hófehérkéből a törpék erdei házát, ahol reggelente együtt dalolnak a madárkákkal és hasonlók...
-Nézzük meeeeg! - Felpattan a földről, és már rángatja is maga után a szerencsétlen hölgyeményt. - Szerinted milyen állatai vannak? Lehet, hogy farkast tart a hátsó kertben! - Kissé elragadta a fantáziája, az tény és való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 11. 16:15 | Link

Leon king   Rolleyes

Két gyepízlelgetés közepette próbál nem sírni, kinyögni pár szót és még feltápászkodni is. Valljuk be, a nők tényleg sokoldalúak. Egyszerre több dolgot is tudnak csinálni, erre ő a legszebb példa: kertészkedik, kommunikál és hangutánoz is. Na jó, azért ideje összeszednie magát, nem? Ennek értelmében végre kikormányozza az arcberendezését a füves róna ágyékából és Leonie felé néz... jó könnyes szemekkel. Szegény Leonie, most ijedezhet, hogy tudta rekord idő alatt megríkatni ezt a kis levitás sziszát. Elföldelni még éppen nem kellene, mert rúg a gyerek, meg szívja az értékes oxigént is és nem biztos, hogy Leonie törzsfőnöknek maradna elég ideje eltüntetni a nyomokat. Mert hogy visítana és az elég nagy hangzavart tud okozni. Az egyetlen eset, amikor szabadjára meri engedi teljes hangerejét.
-Igen, csak ne skalpolj meg!- teljesen komolyan vette, hogy Leonie indián, sőt már várja, hogy előkapja a kisbaltáját és elkezdje lefűrészelni a homlokáról a bőrt a hajjal együtt. Azért, mikor földről kezdenek beszélni a fogai közül, diszkréten végignyalogatja a nyelvével mind a harminckettőt, hogy biztos legyen.
-Nem is tudom, talán.... De, neeeem, nem ez a lényeg, hanem, hogy éppen fel akarsz lógatni, nem emlékszel?- kezd gyanakodni, hogy talán mégsem egy vérbeli indiánlánnyal van dolga. Erre azonban rá kell kérdezni, igaz? Na akkor kérdezz, Runa!
-Te.... igazi indián vagy?- vagy nem? Vagy igen? Vagy hogy is van? Nem tudja, ezért van szüksége a válaszra. Hugo Boss közben bánatosan huhog rájuk odaföntről és szerencsére nem áldotta meg még Leonie csodás vörös haját, de ha sokat molesztálják még, azaz dobálják ide-oda, valószínűleg valakire magasról fog csinálni, hogy prózaiak legyünk.
-Elestem. Ötödjére.- feleli nemes egyszerűséggel megvilágítva fűnyalásának okát, közben meg ugye Hugo hullik, mint a szemét a kalapról és nemsokára ismét az ő karmai... khm, kezei között landol a drágám ezúttal már súlyos mélabúsan huhogva mindkét flúgos lányra.
-Ne.... De gyógynövénnyel sem tudom meggyógyítani. Vagy igen? Te tudod, mit kellene csináljak Hugo-val? Tudod talán?- megfordult az állás, most ő mászik bele a törzsasszony képébe szinte mániákusan izzó szemekkel, hogy ugyan bizony vajon Leonie képes gyógyítani? Vagy csodát tenni? Hugot-t meghúzza egy franciakulccsal és kész? Szerencsére hamar lelohad a kedve már attól is, hogy vöröske rögtön rámegy a vadőr-témára. Már mondani, hogy még nem járt ott, de ahogy említette, pont oda készült, ám erre nincs érkezése. Egy adott ponton zavarossá válik a gondolatmenet, de azon kapja magát, hogy Leonie már rángatja is a vadőrlak irányába és holmi kertben tartott farkasokról szónokol neki. Ismételten végigfut a gerincén a hidegrázás és ennek hangot is ad még idejében. Remélhetőleg.
-Farkas van a kertjében? Láttad már? Forduljunk vissza, naaaa, tényleg forduljunk vissza. Meg fog enni minket. Ahogy a mesében. Naaaa. És jön a kisgömböc és az is megesz minket! Te jó ég, már kétfelé vagyunk felporciózva? Téged megesz a farkas, engem meg a kisgömböc! Nem akarooooom!- megint visít- a változatosság kedvéért ugyanazon a hangerőn. Leonie vajon rájött, hogy egy kissé agyalágyult leányzóval van dolga? Vagy nem zavarja, mert ő is eléggé.... szabadosan értelmezi a normális fogalmát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 13. 16:27 | Link

Oberoooon Grin

Ha az idegességnek lenne olyan foka, amit ha valaki elér, felrobban, Mary már rég nem élne. Legszívesebben összetörne, szétzúzna mindent, ami a keze ügyébe kerül, jól elnáspángolna valakit - egy konkrét valakit -, és ordítana, ahogy a torkán kifér. Még a veszekedéshez is igen sok kedve volna, akár a legértelmetlenebb dologról. Bármit megtenne, csak hogy szabaduljon végre a tehetetlen dühtől. Mázli, hogy még nem bőgte el magát, jól is nézne ki... Nem mintha szégyellné, vagy ilyesmi, de akkor ha lehet még jobban belelovalja magát az egészbe, az pedig se neki, se a környezetének nem tenne jót - akár egy kilométeren belül van a legközelebbi élőlény, akár nem. Mert hiába Navinés ő, ha mérges, ott kő kövön nem marad. Márpedig a Bagolykő kő, és ha szét találja szedni... Nos, baj lesz.
Egy szó mint száz, mindenképp el akarja terelni valamivel a figyelmét, egy rövid időre legalább. Ennek érdekében, és reményében indul el a vadőrlak felé, illetve annak háta mögé. Akkor még nem is sejtve, hogy fájni fog. Érzi ugyanis, hogy valami erősen koccan a fejének, s ugyan egy halk "au", vagy bárminemű fájdalomjelzés sem hallatszik a lány szájából, se semmiéből - a koppanást leszámítva -, úgy hasogat a feje, hogy szinte káprázik a szeme. Bár csak szinte. Pedig erős lány ő, jól viseli a fájdalmat.
- Én tudom, de akkor mégis miért vágtál fejbe vele, hm? És ne takarózz azzal, hogy lopakodtam, mert egyáltalán nem jártam halkan! - kérdi s közli, már szinte kiabálva. Nem elég, hogy síkideg, még fejbe is kell vágni? Aztán még a másiknak áll feljebb!? Hát manapság már senkibe sem szorult semmi jóérzés? Marynek extra erős önfegyelemre van szüksége, hogy ne vágja sípcsonton a fiút egyből - bár ki tudja, még megteheti. Most azonban inkább magában számol el tízig, hátha megnyugszik egy kicsit, miközben jobb kezével még mindig a lüktető fejét szorítja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 14. 19:08 | Link

Mary

A zenészben életbe lépnek bizonyos anyai ösztönök, ha a hangszerét bántják. Ismertem persze kivételes embereket, az egyik kétbalkezes barátnőm hajlamos volt minden tíz méteres körzetben található tárgyba véletlen belevernie a gitárját. Az is igaz, hogy ez a cselló speciel nem az enyém volt, de ez ha lehet, még inkább felidegesített. A bennem lakozó úriember érezte, hogy bocsánatot kéne kérnem, és elsimítani a dolgot, elvégre a csellónak semmi baja nem esett, de a lány válaszreakciója, a hanghordozása és egyáltalán az arcberendezése meggyőzött arról, hogy nem kell mellőznöm a viszályt.
 - Szerinted a hobbim embereket arconcsapni bizonyos hangszerekkel? Menj a francba! - mondtam szinte még diszkréten. - Nem akartam neked esni, de tőled sem ártana egy kis szolidaritás. Igenis azon az állásponton vagyok, hogy néma kussban settenkedtél ide, nem mondom, hogy direkt, de akkor ne lepődj már meg, ha eltalálnak...
Szavakkal nem tudtam leírni, mennyire zavart a lány. Lehet, hogy rajta vezettem le azt a feszültséget is, amit nem ő okozott, de igazából már nem is érdekelt az egész. Lenyugodni másztam ki az isten hátára, nem vitatkozni a semmiért, hát magára vessen, aki utánam mászik. De komolyan, nem is értettem, mit keres itt a lány. Lehet, hogy bérgyilkos, és tényleg engem keresett, vagy virágot akar gyomlálni a szabadban. Az fel sem merült bennem, hogy esetleg hozzám hasonlóan kikapcsolódni akart. Azon kaptam magam, hogy elfehéredett ujjakkal markolászom a cselló nyakát, és kényszerítenem kellett magam, hogy lazítsak a szorításon, mielőtt szétroppantom a fát.
 - Egyáltalán mi a halált keresel itt?! - vágtam hozzá, és éreztem, hogy mostmár nehezen fogok tudni lehiggadni. Egy hang halkan suttogta a fejemben, hogy ezt a beszélgetést nem kéne folytatni, de mindegy volt már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. június 23. 20:49 | Link

Benjamin és Hugica



   Süt a nap, vagy ezer fok van, a napon lenni öngyilkosság, még akkor is, ha az ember éppen nem vámpír, beköszöntött a nyárias légkör. Kellemetlen, de minimum idegesítő dolog, valahogy a hűvösebb és elviselhetőbb idő megszállottja, mert ilyenkor nem igazán érzi jól magát, bár ki az, aki élvezi a sült csirke szerepet? Mindenesetre összekapta magát a toronyban, egy füzetecskével a kezében megindult a szabadba, valami árnyékosabb hely találásának reményében. Ott majd képes lesz a pihenőnap szellemében egy kicsit lazítani.
   Vasárnap van, ami önmagában nem vidám, ettől függetlenül Angelina mosolygósan ballag kifelé, hogy a birtokot felkutassa. Az elmúlt időszak nem volt könnyű testvérének, amiről apró dolgokat már hallott, de már rájuk fér egy komolyabb beszélgetés, éppen ezért hívta őt is ki, remélhetőleg a szokásos késését minimalizálja, és nem sokkal utána kilép majd ő is ezen a nagy ajtón és megindul az erdő felé. Egész gyors léptekkel halad, hogy célt érjen.
   Barna haja ki van bontva, de egy hajgumi pihen a csuklóján, hogy összefoghassa azt. Egyszerű fekete, pántos felső és rövidnadrág a viselete. Nem vitte túlzásba. Napszemüveg pedig egyelőre feltolva hajpántnak, de a kifelé séta alatt szemei elé csúsztatja. Nem szokott prioritást élvezni nála az, hogy órákig válogassa a tökéletes ruhát, ez testvérére se jellemző. Az már annál inkább, hogy tudat alatt is képesek hasonló, néha teljesen egyforma, öltözködésre és megnyilvánulásokra, nem lepődne meg most sem, ha tükörképként ballagna elé nemsokára.
   Hamarosan egy fából készült kis házikóhoz érkezik, ahol nem is igazán tervez tovább menni. Egy nagy fa pont árnyékot biztosít a faház lépcsőfokára, oda le is ül, félig háttal az érkezési irányának, szóval nem nagyon veszi észre, ha valaki most érkezik. Felcsapja a füzetet és egyelőre csak kis firkákat rajzolgat, a lap szélére pedig rímelő szövegeket ír, mint mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 24. 00:44 | Link

Angelina & Amanda
a szabad hétvége utolsó napján


 Meleg, meleg, forró, hőség, sivatag. Csak ezek járnak a fejében. A kis nyaralásnak köszönhetően bőre most kissé vöröses, már barnuló szakaszba lépett, nem néz ki úgy, mint egy sötétben tartott hipó reklám arca. Nem mintha neki ez fontos lenne, majd mikor vedleni kezd, mint a kígyó, lesz miért morogni, csak erre jó a nappal való találkozás. Így, egy saját maga térdnadrággá alakított farmerben és fehér trikóban csoszog a birtokon, miközben jéghideg tonikot szürcsöl. Jólesően sóhajt, ahogy némileg hűt ezzel magán, és megállva körbeles. Nemrég ért vissza, de nem tudott a fenekén nyugton ülni, a lepakolás után kimerészkedett egyből. Terve ugyan nincs, még annyi sem, amennyivel máskor beérné, de az improvizálás hasznos dolog, él vele.
Megindulva végül, követi az orrát, menetel előre, mintha tudná, hova is megy, egyre közelebb érve az erdőhöz. Elgondolkodva játszik el a ténnyel, hogy mennyivel lehet hűsebb a fák sötét árnyékai alatt, nem figyelve a tényt, hogy mik lakoznak benne, így útját folytatja az ígérkező hűs felé. Eljutni viszont már nem jut el, csak az erdőt övező helyig, a vadőrlakig, ahol belebotlik egy barna hajzuhatagba. Még csak messzebbről látja őt, mögötte ácsorog, megállva, és próbálja kitotózni, kivel is áll szemben. Hunyorogva méregeti a hajzuhatagot, amely ismerős számára, kicsit jobban megnézve ismeri fel az egyik háztársa arcképét, a prefektuslányét. Elvigyorodik, hiszen ő mindig a kellő formában köszönti az útjába kerülőket, ismerősöket, majd felötlik agyában a tény, hogy legjobb tudomása szerint, a lányból kettő is van. Ikerhúg, ikernővér, eleve maga az iker dolog számára ijesztő kissé, hiszen ha belőle lenne kettő, akkor nemigen járna jól az emberiség. De most, nem is magát akarja megkettőzni, de tökéletes tipp arra, mihez is kezdjen. Így, visszahúzódva az árnyékba, a mágiát felhasználva faragja magát a tökéletes klónná, az ikerré, arcán pedig kaján vigyorral szemléli végig magát a művelet végén. A papucsából, mely eddig lábán pihent, kilép, hiszen feltűnően nagy lenne lábára, ruháit pedig megigazgatja magán, hogy álljon is valahogy, nőiesebb legyen egy fokkal. Csak ezek után lép ki a tettek mezejére, indul meg a lány felé, haját félresöpörve arcából, és egy mozdulattal melléteremve huppan le a földre.
- Szerbusz. – köszön rá, próbálva tartani a szerepét, mocsok, feltörő vigyorát és nevetését pedig mélyre eltemetve, hogy ne bukkanjon elő. Addig is a firkálmányokat szemléli kölcsönzött íriszeivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. június 25. 18:08 | Link

Angi & Benjike

Eseménydús napok hada kergeti Egészségügyileg mondhatni, nagyjából rendbe szedte magát, bár a pihenéssel és a kipihentséggel továbbra sem ápol jó viszonyt. Lefoglalják a teendők, amiket azonban szívesebben űz, minthogy csak nézzen ki a fejéből egész álló nap a klubhelyiségben. A hétvége se telt tétlenül.
A DÖK-el szervezővé lépett elő a Tusán, ami folyamatban van, Yarista is a versenyzők között van, így ha találkoznak is nem túl sokat, bár lehet, hogy még azt is bevállalva, ha egy nap 48 órából állna is kevés lenne. Viszont itt egy hétvége, ami nekik is szabad volt és jó lehetőség arra, hogy picit lazítson, na meg a Drágával is találkozzon. Mentoraként amúgy is a lelki támasza, persze ha nem ő mentorálná se lenne másképpen. Elég érdekes dolgok történtek velük a mögöttük álló 1 évben, furcsa belegondolni is, hogy már ennyi. Egyszerre boldogságot hozó és rémületet Manda számára. Ez amolyan furcsaság az életében, eddig sosem tartott ki senki mellett, na persze mellette se más. Ez az apropója, na meg Jo kedves kis diagnózisai annak, hogy megbeszélte a nővérével a találkozót.
Na igen, ha még nem lenne nyilvánvaló az iskolában mászkálóknak, már duplázódott. Ez elég erős fegyvertény, de persze hátulütője is van. Nevezetesen nem kis szívrohamot kapott, mikor megtudta, hogy a beiratkozáskor a másik iskolában lévő háza rokonházába kerül és nem vissza a Rellonba. De az, hogy ennek pont a kék háznak kell lennie… Mondhatni mélységes csalódás, de valahogy a testvére esetében valamelyest sikerült felülkerekednie, persze az apró célzásait megkapja, de Angi nem veszi fel, ismeri és szereti a húgát, ezért nem is problémázna ezen.
A hosszanti búcsúzást követően elindul az erdő felé, ez rémlik neki, mint megbeszélt hely, bár éppen cseppet sem biztos magában, az ilyen kis pihenések nem jók másra, mint, hogy elfelejtsen fontos dolgokat, amit utál. Kicsit negatív a belső hangulata, de ezt a külső nem tükrözi, ugyanis mosolyog, közben egész békésen libeg a fás rész felé, majd a fatákolmányhoz érve különös kép villan fel előtte, amire egy egyszerre döbbent és kiakadt arccal reagál. A KÉT (?) hasonmásától még kellő távolságban van ahhoz, hogy őt ne fedezzék fel, viszont elég közel is, hogy hallja és lássa őket. Megkerüli az épületet és a faház oldalánál egy fa mellett tanyázik. Nem tudja eldönteni, hogy a képzelete, a szeme, vagy valami más játszik-e vele, vagy felbukkant a harmadik ikrük. Úr isten, ez valami elfuserált hallucináció lehet csak. Kivárás, ez lesz a megoldás, eléggé mogorván pillog egyikük felé, akit végigmérve tapasztalja, hogy a viselete sem az a „hú, de nagyon nőies”, bár a mai divatot inkább nem illeti kritikával. Mindenesetre kíváncsi a reakciókra egyelőre maga nélkül is, ha valaki szórakozik velük valami bájitallal, akkor megjárja, Angelina a békésebb és az óvóbb, de ha bántják, azért bűnhődik a galád és Manda fogja büntetni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. június 26. 18:05 | Link

Benjamin és Hugica



   Meglepődve tapasztalja, hogy nem is olyan sokáig kell magányosan üldögélnie, hiszen hamarosan társaságot kap, testvére személyében, vagy minimum a tükörképe személyében, de egyelőre semmi gyanakvás nem fellelhető a tekintetében. Talán csak azt lehetne neki felróni, hogy eléggé lenézően tekintget „húga” ruházatára. Persze, nem várja, hogy divatbemutatót tartson valaki az erdőben, de ettől azért többet várt, mint amit mutatott éppen. A nadrág, meg a felső, mindegy is, a megbotránkozását félreteszi, biztos a szerelem hülyíti meg szegényt, megesik, ami azt illeti erre kíváncsi is, de nem érdeklődik, a megszokott szótlanság sincs, testvérével amúgy sem ilyen, egy kis mosolyt küld felé, majd azért visszaköszön, bár a köszöntő gesztus is egyre furcsábbá teszi a dolgot.
   - Szia húgi. Megint annál a szőkénél mulattad az időt? – Kérdez rá, miközben az arcát fürkészi, majd a firkálgatást abbahagyva, kicsit szélesebb vigyorral tárja szét karjait ölelésre ösztönzően. – Sikerült elkésned, de elnézem neked.
   Mondja, közben még vélhetően a kedves párjáról áradozik már fogalmazódnak benne a kérdések, hiszen elég titokzatos volt legutóbb és el sem akart mindent árulni. Rendben van, hogy ő még az a nagyon rellonos, de mégis csak a testvére kérdezte. Egyszerre meglepő és gyanús a hallgatagsága, de majd most kiderül.
   - Mi a helyzet a pincében? Régen jártam arra… Bár most lényegesen kevesebbet alszom nyitott szemmel. – Nevet, de valószínűleg testvére is fog, tisztában van a dolgok okaival. Közben pedig becsukva a füzetet szembefordul vele és kérdően tekint rá, leginkább amiatt, mert tudja mennyire sok a dolga, mégsem pihen szinte soha, ellenben most eléggé virgoncnak és kipihentnek hat itt mellette. Nem tetszik ez neki, de nem tudja megmagyarázni egyelőre, hogy miért.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 1. 00:38 | Link

Kahlil - mm gyakorlati óra

Mélyet szippantok a friss reggeli levegőből.  Ma reggeli után nem kellett a többiekkel visszamennem a lakrészbe, mert Rochard bácsi elkért.  Jó hangulatban vagyok, készen állok az előttem álló különórára, nagyon kíváncsi vagyok, mit talált ki a férfi. A levélben, amit kaptam, csak az időpont, helyszín és annyi állt, hogy most ezúttal továbblépünk a gyakorlásban.  De még ha nem is lenne kedvem a melodimágiához, akkor is legalább van valami, ami kicsit eltereli a figyelmemet a tusa egyre közeledő első fordulójáról, és egyébként is bármi jobb, mint az északi toronyban ülni a többiekkel együtt.  Mióta túl vagyunk az első nagyobb közös gyakorláson, megint kialakult pár újabb konfliktus…  
Mivel ez mégsem egy hagyományos értelemben vett óra lesz, csupán egy farmer shortban, egy passzos kék pólóban meg egy tornacipőben vágok át a kastély parkján. Menet közben a gondolataim akörül forognak, vajon miért a vadőrlakban tartjuk az órát.  Már csak ezért is a szokottnál is érdekesebbnek kell lennie az órának. Úgy okoskodok, hogy egész biztosan lesz valami köze a dolognak az állatokhoz. Morfondírozás közben megszokásból a nyakamban fityegő medált markolászom. A Yaristától kapott kis mozgó unikornis a kabalám, legalábbis azt hiszem, mert arra még nem volt példa, hogy teljesen elveszítsem a fejem és „élesben” használjam.  Arra mindenesetre tökéletes hogy pótcselekvés gyanánt sokat birizgáljam. Vicces, ahogy az állatka menekülni akar az ujjaim közül, de én elkapom.
A vadőrlak közelébe érve elengedem az ékszert, mert Rochard bácsi már ott vár rám a ház előtt. Vagyis gondolom, hogy már vár, és nem csak most érkezett ő is.
- Jó reggelt, professzor úr! – köszönök neki vidáman már jó pár méterről. Odaérve hozzá aztán kíváncsian várom, hogy beavasson a mai tervbe.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 7. 15:11 | Link

Katalin - MM óra

- Szép reggelt!-*Köszöntöttem, integetés helyett biccentve- a kezemben még reggeli teám maradékát tartottam jókora bögrémben, nem akartam hadonászni az itallal. Már egy ideje talpon vagyok, de csak most értem rá elmajszolni a zsebembe tuszkolt péksüteményt, mert pirkadatkor az erdőt jártam, megfelelő alanyok után kutatva, akiken gyakorolhatunk ma. Kértem némi segítséget ehhez, lévén ritkán merészkedem a rengetegbe, így nem ismerem olyan jól, mint a kastély közelebbi környékét. Utána "zsákmányommal" visszatérve rendeztem tovább a dolgokat, hogy minden készen álljon, mire Katalin megérkezik.*
- Hogy vagy? Hallom, neveztél a tusára, sok szerencsét hozzá!-*Üdvözlöm, amíg felhörpintem a maradék kortyokat, kezemmel intve, hogy induljunk, kerüljük meg a házat- ott van most árnyék és leszünk kevésbé szem előtt, márpedig kíváncsiskodókra nincs igazán szükségünk. Eredetileg az SVK teremben akartam maradni, de végül még valamit hozzátettem a mai feladatlistához és inkább áttettem ide a helyszínt. Ahogy befordulunk a kifutók felé, a ketrecek közt oldalazva, már látni is az általam előkészített terepet. Közelebb érve kivehetővé válik öt kisebb, vörhenyes valami, egy jóval méretesebb és egy, ami le van takarva.*
- Az állatokat elaltattam, mert így lesz számukra a legkevésbé stresszelő a folyamat. Másrészt, így kénytelen leszel csak a melodimágiára támaszkodni, egyéb, például viselkedésbeli eltérések nélkül.-*Magyaráztam, ahogy az árnyékban fekvő, mozdulatlan vörös bundák sorára mutattam. Öt róka hevert a gyepen, egyenletesen szuszogva - eredetileg valami nagyobbat szerettem volna, de a céljainknak ez is megfelelt, úgyhogy végül maradtak a ravaszdik. Rajtuk kívül még két állatot hoztam, de velük kezdjük.*
- Hajnalban, vadászat után fogtam be őket, és ha végeztünk, akkor mindet elengedjük és nem lesz gond.  Az első feladatod az lesz, hogy megvizsgáld őket és feloszd betegekre és egészségesekre. Ennek már mennie kellene.-*Mosolyogtam rá biztatóan, mert lelkiismeretesnek ismertem, így biztos lehettem benne, hogy amit megtanult, azt tudja alkalmazni is. Valamint, ha elérünk az óra végére, akkor tényleg gyógyítani is fogunk, mielőtt szélnek eresztenénk őket.*
- A többi feladatról majd később, de jobb, ha arra még figyelmeztetlek, hogy boncolnunk is kellene. Bírni fogod?-*Érdeklődöm, mert ez része ennek az ágnak, ahogy az orvoslásnak is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék