36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Radetzky Edit hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Edith Ixchel Payne
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2019. augusztus 5. 17:11 | Link

Balatoni nyár
Én I 08.18.

Meglepetten, de boldogan fogadtam el az invitálást. Pár hete még nem ismertem itt senkit, és lám, a házam nem hazudtolta meg önmagát, olyan gyorsan befogadtak, hogy még én is csak meglepetten pislogtam. Észrevétlenül kerültünk egymáshoz egyre közelebb és közelebb, de hogy bánom-e? Ugyan dehogy, sőt, épp ellenkezőleg, jól érzem magam a társaságukban. Meg aztán van ingyen műsor is, Dankával az első sorból nézhetjük végig, Laura és Thomas hogyan csiszolódnak össze, napról-napra jobban odafigyelve egymásra. Aranyosak, és én mosolyogva figyelem őket, de sok más korombelitől eltérően nem vágyom hasonlóra. Majd talán egyszer.
Kedélyesen pillantok Dankára, miközben egy lecsöppenni készülő részt nyalok le a saját fagyimról. Szerencsére már ismét önmaga, így nem is tart órákig mire lesétálunk a strandra. Na persze, ha még mindig le lenne lassulva, a fagyi is rég szétolvadna mire meg tudná enni, aztán biztosan nagyon szomorú lenne.
- A mogyorós is fini - somolygok rá vissza, ahogy meglátom, hogy belenyúl a gombócba. Tovább szélesedő mosollyal nyújtom felé a tölcsért, egy kérdő szemöldökfelvonással. - Megkóstolod?
Persze az ajánlatom nem csak neki szól, bárki kérhet kóstolót, amíg el nem fogy a gombócom. Nekitámaszkodok a pad szélén lévő szoborszerű virágládának, a többiek felé fordulva. Vállamon ott libeg a vászontáskám, benne a fürdőruhámmal, és egy kis palack vízzel, valamint a pénztárcámmal, amit szerencsére most nem felejtettem el elrakni. A pálcámat, és minden más cuccomat a szobában hagytam, nehogy valaki megtalálja aztán baj legyen belőle. A bőröndöm mélyén lapul jópár csomag rágcsálnivaló, kesudió, mandula, mogyoró és hasonló magvak, valamint egy kis édesség is, amiket a születésnaposoknak hoztam. Tudom, tudom, nincs ajándék, de ez mégsem olyan ajándék ajándék, inkább figyelmesség, amivel mindenki csak jól jár. Remélhetőleg mindenki talál majd kedvére valót, és nem cipeltem őket potyára.
Utoljára módosította:Edith Ixchel Payne, 2019. augusztus 6. 18:31 Szál megtekintése
Edith Ixchel Payne
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2019. augusztus 11. 16:17 | Link

Balatoni nyár
Én I 08.18.

Körbenyújtom a tölcsérem, igazából nem is nagyon figyelve ki kóstol bele és ki nem, hiszen közben én is másokéval vagyok elfoglalva. Mondhatnánk, hogy ennyitől még figyelemmel kellene tudnom követni a sajátom sorsát, de hát eszembe sem jut koncentrálni rá. Csináltak is egy hasonló helyzetről egy kísérletet, azaz egy videót pontosabban, ahol a nézőnek azt a feladatot adják, hogy számolja meg hányat passzolnak egymás között a fehér pólós kosarasok. Egyszerű, tényleg, lassan csinálják, nincs is ezzel gond, de visszajátszva kiderül, hogy egy gorillajelmezes ember is átsétált a kamera előtt, integetve. Na most itt jön a csavar, ugyanis állítólag a megkérdezettek fele ezt észre sem vette! Szívesen kipróbáltam volna vajon nekem feltűnik-e vagy sem, de sajnos nekem már úgy mutatták meg, hogy tudtam, valami furcsa dolog fog történni. Most viszont tudtomon kívül hasonló helyzetbe kerülök, és hopp, tényleg nem veszem észre, hogy Laura passzolja a lehetőséget. Ha feltűnne valószínűleg visszakérdeznék biztos-e a dologban, hiszen tényleg finom. Vele ellentétben engem nem hoz zavarba a dolog, egyáltalán nem számít olyan kirívóan belsőséges gesztusnak. Persze akinek annyi testvére van mint az égen a csillag... Az valószínűleg elég hamar hozzászokik az ilyesmihez, és gondolkodás nélkül kóstolgat mindent amit felkínálnak, tudva, hogy ha nem teszi, két századmásodperc alatt csap majd le a lehetőségre valaki más.
Hümmögve bólogatok, hogy nagyon finom mindenkié, és köszönöm a kóstolót, majd visszatérek sajátomhoz, és elérve a tölcsér széléhez, harapdálni kezdem.
Thomas mondatára gondolkozni kezdek, hogy vajon hol láthattam utoljára a saját mobilomat. Belefeledkezve tapad a szemem a két fiúra, kívülről úgy tűnik, mintha bámulnám őket, pedig csak elgondolkodtam. Tekintetem még követi őket, mire egyre furábban és furábban pillantanak hátra, majd zavartan befordulnak egy mellékutcába. Én ezt fel sem igazán fogom, hiszen időközben megtalálom a választ kérdésemre - én szerintem valahol otthon felejtettem. Na mindegy.
Ha tippelnem kéne utoljára az éjjeliszekrényemen volt, de az is lehet, hogy az íróasztalomon maradt. Na sebaj, ha valaki el akar érni el tud, a butafont meg majd feltöltöm, mert mire hazamegyek, úgyis megint lemerül. Nem vagyok az a fajta, aki szükségtelenül hozzáfűzne dolgokat a társalgáshoz, de hát ez eddig is így volt, bízom benne hogy senki nem veszi magára elvarázsolt nyammogásomat a fagyi felett.
Élénkebben csillan meg a szemem azonban a víz gondolatára, így már el is tolom magam a virágládától, és ha mindenki felszedelődzködött, meg is indulunk. Elrágom tölcsérem alját, majd egy következő kukába én is belepottyantom szalvétámat. Az orrom hegyén még marad egy apró pötty, de ezt észre sem veszem, így teljes nyugalomban bandukolok tovább.
- Tényleg, Benito nem volt szomorú, hogy nem jöhet le? - fordulok Laura felé, ahogy mellettünk egy kisfiú elszalad egy delfin-kutya szerű kék gumimatraccal. Ne kérdezze senki miért pont ezt a két állatot láttam benne összekeveredve, én is furcsán pislogva emésztgetem még az élményt.
Szál megtekintése
Edith Ixchel Payne
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2019. augusztus 13. 13:10 | Link

Balatoni nyár
Én | Fürdőruha | 08.18.

Igaz, beoldalaztam kicsit a fürdőbe hogy arcot és kezet mossak az izzasztó út után, de mivel épp az a veszély fenyegetett, hogy ha huzamosabb ideig bámulok a kádra beleugrom, és estig nem szednek ki, inkább rögtön elkaptam a tekintetem miután megláttam. Igyekeztem inkább a Balatonra koncentrálni, és magamhoz képest sietősen hagytam ott a csapot. Az ágyra leültem, de csak annyi időre, amíg bőröndömből előhalásztam a fürdőruhám, utána az ablakohoz sétálva vártam meg míg megkapom a jelzést, hogy mindenki kész és indulhatunk.
- Hát de jó neki - sóhajtok fel a gondolatra, hogy a kis szalamandrapárduc (valami ilyesmi volt a neve) már kedvére pacsálhat a kádban, amíg mi az aszfalton kutyagolunk csak a strand felé. Hangomból tisztán kiérezhető a vágyódás, remélem nem annak tudják be, hogy szívesebben maradnék a szálláson, hanem hogy szívesen mennék már be a vízbe.
Nézelődve követem a többieket, rácsodálkozva erre-arra. Megmosolygom az unikornisos gumicsodát, aztán észreveszek messzebb ételbódékat, játszótereket. Nem jártam még itt, így minden újszerűen hat, de igyekszem nem elkeveredni a többiektől. Nem pakolok le semmit, Laurát magára hagyva veszem be én is az egyik öltözőt. Bólintok Dankának, hogy persze, majd miutn megfigyelem hová mennek be, én is eltűnök egy faajtó mögött. Rákattintom a zárat, majd gyorsan átvedlek, hogy aztán nem egészen két perc múlva már eddigi ruháimmal a szatyorban lépjek ki az ajtón.
Alapból egyébként eszembe sem jutott volna rendes ruhában lejönni a partra. Most azonban féltem, hogy ha ott találom magam a fürdőszoba közepén fürdőruhában, akkor tényleg megkísért a kád, és Benitoként vetődök a vízbe. Alapból nem szoktam ennyire hevesen reagálni a fürdés gondolatára, de rég volt szerencsém zuhanyzón kívül máshoz, az pedig csak még rátett egy lapáttal a dologra, hogy a melegben utazgatás miatt kellemetlenül ragadósnak éreztem a saját bőrömet.
Bevárjuk egymást, és amikor mindenki elkészült, visszaindulunk Laurához. Vászontáskámat a földre rakom a többieké mellé, majd türelmesen megvárom, hogy mindenki bekenegesse magát, miközben vágyódó pillantásokat vetek a víz irányába. Ha esetleg felajánlanák a naptejet visszautasítanám, nem szoktam és nem is szeretek ilyesmit használni. A bőröm nem ég le, cserébe csodás kis allergiás kiütéseket tud okozni ha nem a megfelelő fajtával kenem be magam, és annál minden csak jobb lehet.
Szál megtekintése
Edith Ixchel Payne
INAKTÍV


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 277
Írta: 2019. augusztus 19. 21:13 | Link

Balatoni nyár
Én | Fürdőruha | 08.18.

Laura szavaira egy picit mintha megszaporáznám lépteimet,és bólogatva engedelmeskedek a víz vonzásának. Egyelőre még csak messziről, sajnos. Érdeklődve figyelem a feldobott vacsiötletet, kedvem lenne a sütögetéshez, és még a bőröndömben lapuló pillecukrokat sem gyertyalángon kéne megsütnünk. Minden összevág.
- Támogatom, hogy keressünk ilyet - szólalok meg magamhoz mérten lelkesen, bár a hangsúly ugyanannyira szól annak is, hogy lépésről lépésre közeledik a Balaton (mármint mi hozzá, de érted), meg annak, hogy ebből amúgy egy király kis kaland kerekedhet. Tábortűz, rémtörténetek, sütögetés, az este hangjai... Kalandosnak kalandos, de pont ezért lenne vicces. Meg szúnyogcsípéses.
Félig transzban öltözök át, na jó, ez erős túlzás, de sietek, és gondolkodás helyett is inkább csak a jelenre koncentrálok. Nem tudom, hogy fog érinteni a víz, szeretnék is belemenni, meg kicsit izgulok is.

- Köszi, te is - mosolygok Laura kedvességére, majd a cucckupac melletti fának döntöm a hátam, várakozva. Nem ajánlom fel szolgálataimat, hiszen mire leesne a kérés, már rég akad jelentkező. Amíg kenegetik egymást, a körülöttem lévőket vizslatom, a felénk guruló labdát, Danka mosolyát, a kisfiút, a másik oldalunkon elsétáló nyugdíjas párt az unokáikkal. Csak megrázom a fejem a kérdésére, és jelzésértéűen megemelem karomat, amin jól látszik, mennyit szoktam napon lenni. Nem kell nekem ide naptej. Az úszódresszem vonalai is látszódnak halványan, hiszen edzésre általában abban járok, nem kétrészesbe, mint most. Nem bámulom meg Thomasékat, hiszen mi érdekes van bennük? Pislogva kapom fel a fejem Danka kérdésére, majd megrázom.
- Áh, megvárom, pikk pakk megvannak aztán mehetünk együtt.
Pillantásom egy csapat hattyúra terelődik, akik kenyérért nyújtogatják a nyakukat, ha innen jól látom. Mosolyogva figyelem a madarakat, majd ha mindenki elkészült, megindulok én is a part felé.
Begyalogolok a vízbe, bár hűvös, de nem zavar, teljesen hozzá vagyok szokva az érzéshez, így rögtön fejbúbig merülök a zavaros vízben. Beljebb megyek pár méterrel, hogy ne álljam el az utat, majd jólesően pakolom hátra hajamat.
Szál megtekintése
A fővároson kívül - Radetzky Edit hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek