36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Ombozi Zlatan hozzászólásai (27 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 1. 20:55 | Link

Mikecz x Győr



Komolyan úgy indult a nap, ahogy indulnia kell egy napnak. Nyugodtan, meg volt a reggeli kávém, és komótosan mentem be a hivatalba, ahol rögtön lerohantak. Levegőt sem volt időm venni, mert tuszkoltak a hopp-ponthoz, hogy indulás van, nem érünk rá. Érted, a csipa még ott csüng a szememben, és a mai nap a papírmunkáé lett volna – tehát lett volna időm kitörölni onnan -, erre jönnek és lökdösnek. Azt sem értem, hogy egy ilyen semmirekellő hogy mer egyáltalán hozzám nyúlni, de majd ha visszaérek, megbeszélem vele.
Mindig seggemben lévő őröm már a helyszínen várt, ahová nem siettem éppen. Fejcsóválva mutogatott az órájára, mintha valami elb*szott reklámban lennénk, és nem egy bűntett helyszínétől pár méterre. Nem volt időm kérdezni – semmire nem volt időm igazából -, már vezettek fel az emeletre. Az ajtó tárva-nyitva, csak biccentek az ürgének, aki előtte áll és közli velem, hogy nem nyúlt semmihez senki. Belépek, és egy kollégám cseverészik egy nővel. Ismerősnek tűnik…
És így jutottunk ide. Egy kávézóba, távolabb a helyszíntől. Fogalmam sincs, hogy sikerült elérnem, hogy engedjék át nekem a csajt, de sikerült, én pedig mondtam, hogy menjen ahová akar, majd követem. Itt vagyunk. Felpillantok rá.
- Semmit – vonok vállat könnyedén. Ajkait folyamatosan rágja, körmeit piszkálja, és a hamutálunkat most ürítik másodszorra. Szép napnak nézünk elébe, azt meg kell hagyni.
- Hogy kerültél oda? – sóhajtok egy mélyet, és nagyon remélem, hogy őszintén válaszol. Párszor találkoztunk már, és biztos vagyok abban, hogy a gyilkossághoz nincs köze, de ezt be kell bizonyítanom. És nekem, nem másnak. – Mindent megpróbálok megtenni, de senki mást nem láttak ki vagy bemenni rajtad kívül. Annyi a mázlid, hogy csak a kilincs külső oldalán van az ujjlenyomatod – végszóra teszik le elém mai második adag kávémat, megköszönöm, majd a pincér távozik is. Kövezzetek meg, de kell az energia, na.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 2. 10:06 | Link

Mikecz x Győr



Össze van zavarodva, ami teljesen érthető, de azzal, hogy idegeskedik, nem kerülünk előrébb, és azt utálom. Utálom, ha hátráltatják a munkámat, és semmit nem tudok ellene tenni. Turkálhatnék a fejében, és lehet meg is kérnek majd erre, de az elmondása alapján hiszek neki.
- Semmit – dőlök hátra csészémmel a kezemben. Mégis mit vár tőlem mit mondjak? Megoldjuk? Minden rendben lesz? Aztán a végén jön a happy end és elszalad a naplemente felé? Nem fogok hazudni neki, így is teljesen ki van készülve a csaj.
Türelmesen hallgatom végig a mondandóját. Egy halovány mosoly üti fel fejét ajkaimon, ahogy az ugrik be neki, mégis hogy nézhet ki? Komolyan ez a legfontosabb gondolata reggel, amikor megtalált egy hullát? Megértem, hogy szarul érinti egy hulla látványa, de azzal, hogy elengedi magát, még nem lesz jobb. Se neki, és legfőképp nem nekem. Ujjaimmal megdörzsölöm szemeimet, majd összecsippentem velük orrnyergemet. Ez nem tudom hogy fog végződni, de még a legrosszabbat el sem mondtam neki, és van pofám a mázlival példálózni.
- Sanszos, hogy elő fognak állítani – hunyom be szemeimet. – Egy barna hajú nő az elkövetőnk – pilláimat kinyitom, de nem nézek az előttem ülőre. Nem akarok, és valahogy most sokkal érdekesebb az utca túloldalán sétálgató nő a gyerekével. Az asztal alatt lábaimat egymásra rakom, és elgondolkodom kérdésén. Miért segítek neki? Gondoltam egyértelmű, hogy a korábbi ismerettségre tekintettel nekem már elég ok, hogy ne lássam börtönben, de ezek szerint nem az.
- Mert egy ilyen kifinomult csípőmozgással rendelkező lány – fúrom tekintetemet övébe, pont akkor, amikor kattan az öngyújtó és cigarettája vége felizzik. – Ne kerüljön már be abba a putriba – felveszem csészémet, kortyolok belőle, somolyogva teszem le magam elé. Azért az emlékek csak-csak felütik fejüket gondolataim között, bármennyire is megviselt most a nő, aki akkor örömet szerzett nekem. Minden értelemben, azért ezt tisztázzuk.
Gyorsan elkapom a pincért, aki készségesen áll rendelkezésemre, szinte még a mondandómat sem fejeztem be, de már rohan is, hogy hozza. Éhes vagyok, és megkívántam a kólát. Jaj, de még mennyire. Micsoda földi örömök ezen a gyönyörű reggelen.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 3. 21:13 | Link

Mikecz x Győr



Megnyugszik, látszik, ahogy vonásai rendeződnek egy kicsit. Engem is megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valami csoda folytán tudtam vele érzékeltetni azt, hiába pörög az arcán, attól nem lesz jobb vagy könnyebb, ráadásul engem is csak stresszel vele. Egyáltalán nem segít a helyzetünkön az, hogy egy Emeséhez hasonló sziluett a gyanúsítottunk. Az előttem ülő is akaratlan túr bele a hajába, amint elhangzik a mondat, de ha tényleg nem ő volt – amiben biztos vagyok -, akkor nincs félnivalónk. Ha szerencsém van, akkor az ismeretségünktől függetlenül is megengedik, hogy ott legyek a kihallgatáson, és mint legilimentor végig kövessem azt. Nincs titkolni valója, ez lerí róla, mert aki képes embert ölni, az nem sápad le ilyen mértékűen egy hulla látványától. Már pedig Emese túlontúl sápadt most, szinte már betegesen.
Mély levegőt veszek, ám mielőtt megtudnék szólalni a pincér lép az asztalunkhoz a rendeléssel. Két szendvicset Emese, két szendvicset elém rak, a két italt is hasonlóan osztja el. Egy intéssel jelzem, hogy kösz, és mehet. Pár másodpercig még totyorog, majd elviharzik a mellettünk lévő asztalokhoz leszedni azokat. Ügyes fiú.
- Legyen elég, hogy én tudom kit keresünk – öntöm ki az elém tett pohárba az üvegből a kóla bő felét, majd belé is kortyolok. A hideg és szénsavas lőre jólesően borzongatja végig nyelőcsövemet, még egy féloldalas mosolyt is előcsal belőlem. – Ez kell most neked, nem ügyvéd – mutatok a szendvicsre jelentőségteljesen. – Sonkás, burkolj – kortyolok még egyet, majd letéve a poharat a szendvicsért nyúlok, amibe egy jókorát bele is harapok. A szendvicset kitartva fürkészem az előttem ülőt, aki meglepően higgadtan viseli a múlt felemlegetését.
Régen volt. És nem olyan régen, mint hogy két hete megmentettél egy kiskacsát régen. Hanem tényleg régen, évekkel ezelőtt, nem is tudom pontosan hány éve, és azt sem tudom megmondani, meddig tartott, és miért maradt abba. De az biztos, hogy ameddig tartott kitudtuk elégíteni a másik vágyait és óhajait-sóhajait. Eléggé egymásra voltunk hangolva, de… lehet az miatt szakadt meg ez az egész, mert távolságtartó voltam? Simán megérteném, és ezek szerint ő még az okát sem tudja ennek, ami egyelőre nem baj. Nem kell tudnia, hogy azért vagyok lelketlen, mert az évek során a lelkem meghalt a hullák utolsó egy percével együtt. Mint egy szar horrorfilm. Ember, ekkora cikit!
Lenyelem a falatot, csak utána válaszolok neki.
- Nem Amerikában vagy, azt tudod ugye? – emelem meg egyik szemöldökömet, miközben ismét a pohárért nyúlok. – Ha szerencséd van, akkor én fogok turkálni a fejedben a kihallgatáson, ha nincs, akkor más. De mivel nem te csináltad feleslegesen parázol – vonok vállat könnyelműen. Végül is, én miért izgulnék? Nem engem fognak megvádolni gyilkossággal, és ha minden jól megy – márpedig minden jól fog menni -, akkor őt sem.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 5. 15:02 | Link

Mikecz x Győr



Agyam vissza-visszatér a tetthelyre. Sokkal nagyobb koncentráció kellett ahhoz most, hogy bármit is lássak abból a nyamvadt egy percből, és amit láttam sem könnyítette meg. Talán az kicsit mázlinak mondható, hogy nem tévedhetek. Nincs hibarátám, mert a kép, ami elém kerül hibátlan, és teljesen visszaadja azt, amit az áldozat látott. Egy barna hajú nőt, Emese-féle testalkattal, amint éppen egy tompa tárggyal közeledik az áldozat felé. Volt benne erő rendesen, egy átlagos nő nem tud akkora erőt kifejteni, ami szilánkosra töri a koponyádat azon a részen. Megrepesztheti, eltörheti, de nem szilánkosra. És csak egy ütés volt. Az áldozat ismerte az elkövetőt, mert ő engedte be, ezért halt meg kételyek és kérdések között. Szegény nő.
- Nincs erősebb - villantom meg legártatlanabb mosolyomat, ami elég nehéz, főleg azt nézve, hogy nemigen rendelkezek ilyennel. De azért megpróbálom, és akaratlan is észreveszem, ahogy fürkészi az arcomat, de én csak somolyogva eszem a szendvicset. Nézzen csak, bóknak veszem, úgysem változtam semmit, amióta utoljára találkoztunk, maximum még vonzóbb lettem. Bizony. Ő viszont igen. Nő lett, aki erősebb lett mellben is. Nos, igen, rögtön észrevettem és nem kellett hozzá hatalmas megfigyelőnek lenni, pedig ahhoz is nagyon értek. Ajkainak íve megmaradt, és az a szemtelen nézése sem tűnt el, pff, meglepő. Mindig fel volt vágva a nyelve, és most látszik rajta, hogy annyira nincs is kedve dumálgatni.
- Legilimentor vagyok, kedvesem - sóhajtok egy mélyet, drámaian behunyom a szemeimet, miközben hátradőlök a széken. Pilláimat kinyitva teszem le a szendvicsem maradékát a tényárra, majd nyúlok a szalvétáért, amivel - akár egy úr - törlöm meg ajkaimat. - És nem turkálok a fejedben. Felesleges, minden az arcodra van írva - villantok meg egy szemtelen vigyort. Húzom az agyát, persze, mert olyan dolgot látott, amit egy átlagos embernek nem kellene megtapasztalnia, nemhogy még belekeverednie. Megértem, hogy fél és stresszes, ezért vagyok én a nyugalom szigete az ilyen helyzetekben. Engem egy hulla látványa már annyira nem visel meg, mintha te elmennél megnézni az állatkertbe az elefántot. Meg van a párhuzam, ugye?
Óvatosan felnevetek az előttem ülő nő vádaskodásán. Tudhatná, hogy olyankor még az én agyam is kikapcsol, ami igen meglepő, pedig majdnem minden ismerősöm tudja rólam, hogy általában százon pörög. De én is férfiból vagyok, vagy mi, és ha helyzet van, akkor az én agyam is azt mondja, hogy kapják be a problémák és csak a pillanatra koncentrálok. Ilyenkor még a legilimenciát sem használom, és még Sárközi tanított technikája sem kell, hogy kizárjam a külső hangokat és csönd legyen, mert alapból csönd van. Imádom.
- Éppen megmentem a formás segged, te pedig szemtelenkedsz velem - forgatom meg szemeimet, kezeimet keresztbe fonom. Lábamat szintén keresztbe vetem és kinyújtom őket az asztal alatt. Térdem egy hangyányit roppan, hallom a jellegzetes hangot. - Folytasd csak, nehogy feldobjalak az asztalra, hogy bebizonyítsam nem kellett turkálnom a fejedben ahhoz, hogy tudjam mire vágysz vagy mit akarsz - hangomat nem halkítom le, ugyanolyan hangerővel beszélek, mint eddig, körbe sem nézek, hogy ki hallotta meg vagy ki sem, mert cseppet sem izgat.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 16. 21:06 | Link

Mikecz x Győr



Egy szemforgatásra telik tőlem arra, hogy lehazugoz. Ennél több nem is kell, és erőm sem lenne rá, mert jelenleg más is eléggé lefoglalja az agyam. Például a szőke pasas mögöttünk, aki meglepően sokszor, és nagyon feltűnően néz ránk folyamatosan az újságja mögül. Ember, ennél feltűnőbben nem megy?! Tudom, hogy minisztériumi dolgozó, bár még nem dolgoztunk együtt – hála Merlinnek -, de néha láttam papírhalmokkal a kezében fel s le szaladgálni a folyosókon. Biztos valami üdvöske, vagy éppen a gyakorlatát tölti nálunk. Mindegy melyik, ne hesszeljen, mert elég idegesítő, és túl fáradt és ingerlékeny vagyok ahhoz, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, még ha csak gondolatban is.
- Nem tudhatom – rázom meg a fejem óvatosan, ahogy pillantásom visszatér Emesére. Eddig is úgy tűnhetett, mintha őt nézném, annyi a turpisság, hogy a válla fölött pont rálátok újonnan jött rajongómra, így kihasználom az alkalmat. De most mellettem szóljon, hogy tényleg az előttem ülő kétségbeesett nőnek szentelem minden idegvégződésem. És más végződésem is, de ebbe most ne menjünk bele. – Majd kiderül minden előbb vagy utóbb. Addig én sem tudok többet mondani neked, mint eddig – direkt nem veszem észre, hogy mennyire jóízűen eszik, szóvá sem teszem, pedig már ott van a nyelvem hegyén a mondat kezdete. Nincs mit, b*ssza meg, hogy megmentem a segged, te meg felpofoznál, majd megcsókolnál. Komolyan mondom a nőknek tényleg nem jó semmi, és még ha egy ilyesfajta menti meg őket, mint fehérlovon betipegő hős, aki jelenleg én vagyok; az sem jó. Akkor mi a k*rva élet a jó?
- Mindig is jól olvastam bennük – vonok vállat, ajkaimhoz emelem a poharat, de mielőtt kortyolnék egyet, nyelvem hegye könnyedén végig siklik alsó ajkamon. – Nem csak te kaptad ezt a kiváltságot – mosolygok bele a pohárba, és mintha mi sem történt volna nyelem le a kortyot, majd megkeményített vonásokkal teszem le magam elé a poharat, hogy aztán tekintetem az övébe fúrjam, és amíg mondandómat be nem fejezem el nem eresztem azt.
- A gondolat betalált – kezdek bele, könyökeimmel az asztalra támaszkodom, ujjaimat összekulcsolom, így támasztom bele államat. – Nincs mára ágymelegítőm, de ha találtál volna ma már egy tükröt, akkor tudhatnád, hogy jelenleg nem állsz éppen a szexiség magaslatán, így az ötletet is elvetheted – fejezem be mondandóm teljesmértékben semleges arccal. Még csak egy gonoszabb félmosoly sem derül fel arcomon, mert nem lenne értelme. Mondhatnám, hogy fájnak a szavai, fájnak a gondolatai, de akkor hazudnék, én pedig azt nem szoktam. Csak nem mondom el az igazat, de az más lapra tartozik. Teljesen okkal gondol ilyenekre, és ahogy látom megváltozik testhelyzete, el is tudom képzelni, hogy miért, éppen ez a k*rva asztal takarja a lényeget. Szemöldököm ráng egyet, ezen kívül semmi reakciót nem vált ki belőlem, így csak hátra dőlök, miközben megrázom a fejem, lehunyt szemekkel, és kezembe fogom a poharat.
- Semmit nem változtál, Mikecz – most jött el a gonosz mosoly ideje, ami szépen fel is villan arcomon. – Ez arra is vonatkozik, hogy még mindig akarsz – töltöm újra a poharat, a kólás üveg, így ki is ürül. Az üres üveget, mint pótcselekvésképpen, a hamutál mellé tolom, véletlenül se legyen útba.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. június 16. 21:32 Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 26. 11:20 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Nem emlékszem sok mindenre az előző éjszakából; addig van meg, hogy felmentünk a lakására, ott gondolom el lehet képzelni, hogy mik történtek, főleg, hogy amikor felkeltem minden helyiségben valami biztos törött volt. Na ezt hívom én emlékezetes éjszakának. Vagyis hívnám, ha bármi is meg lenne az intimebb részéből. Meg van, hogy mennyire csillagos volt az ég, a szél kellemesen hűvösen fújt, a vörös bor ízére még most is emlékszem, megérte ennyi pénzért rendelni. Természetesen nem a csaj miatt, hanem magamnak, így duplán is megérte. Belépünk az ajtón... és vége, nincs több emlék, hogy mi történt, de mint az előbb is mondottam; azért el lehet képzelni, khm.
A tegnap este túlontúl jól sikerült, és nem az én javamra. A fejem zúg, szinte le akar szakadni a helyéről, és a kávé sem segít. Rákönyökölök az asztalra, tekintetem ide-oda jár, mint egy elmebetegnek, majd megállapodok. Nem mondanám magasnak, és ami eléggé vonzza a tekintetet az a hajkoronája, bőrének színe és az a tekintet. Oldalra biccentett fejjel nézek végig a lányon, ezt egészen addig folytatom és csinálom, amíg el nem kezd kipakolni a táskájából.
Mi a... az csont? Tekintetem rögtön a kipakolt dolgokra esik, és mivel én ülök feljebb, tisztán rá is látok a szépen növekvő csomagra. Minden van ott, ami szemnek és szájnak ingere, akár egy kirakodó vásáron. Óvatosan felállok, de nem veszem le róla a szemem, mert eszembe ötlött, hogy mint aurornak illene megkérdeznem, hogy mégis mi a terve, nem? Talán nem az ördög egyik fattyát akarja megidézni, de hát ugye, ki a tököm tudhatja? Talán pont abban a pillanatban torpanok meg mögötte, amikor megfordul, én pedig fölé tornyosulva nézek le rá.
- Jogosítványt, forgalmi engedélyt, kérem - vágok teljesen semleges arcot, egyetlen egy ránc sem árulja el, hogy én ezen mennyire jól szórakozom, és mennyire jól is fogok. Szegény lány...
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 26. 13:00 | Link

Mikecz x Győr



Sóhajtozik, nekem pedig halványlila gőzöm sincs arról, hogy ennél többet mit mondhatnék még. Nem fogok neki állni hazudozni neki, teljesen értelmetlen lenne, és ebben a helyzetben még viccesnek sem mondható. Ki lesz hallgatva, elmondanak neki mindent, aztán lesz, ami lesz. Ha a kép, amit láttam pontosabb lenne, akkor nem kéne itt ülnöm marcangoló gondolatokkal, nem mintha az én hibám lenne ez az egész, de sok örömteli pillanatot köszönhetek a nőnek, aki éppen már a könyökét rágcsálja idegességében.
- Mindenképpen – biccentek egyet felé, az utcát pásztázom megint. Jelenleg nincs kedvem belebonyolódni abba, hogy mindent előbb fog megtudni, mint én. Maximum akkor kerülhetek a képbe, ha én hallgatom ki, esetleg szükségük van a kisfilmre, amit az agyam tárol oly diadalittasan. Kezem ökölbe szorul az asztalon, szemeimet össze kell szorítanom. Az istenért, de tényleg! Miért pont neki kellett ott lennie, miért akkor? Miért nem lehetett valami totál idegen, aki engem is hidegen hagy, és leszarhatom az egészet, ahogy hozzám illik, vagy éppen a munkámhoz.
- Kérlek – veszek egy mély levegőt, öklömet kiengedem, mint egy jó gyerek, aki végül megkapta, amit akar. – Lelki szemeim előtt a kép van, amit a hulla mutatott – morgom oda neki, akár egy medve, remélve, hogy leakad a témáról, és tovább léphetünk a f*szságain. Nevet, de mégsem olyan őszintén, ahogy megszokhattam tőle, ami – nem mondom, hogy nyugtalansággal tölt el, mert akkor hazudnék, de egyáltalán nem tetszik. Szarul érintette, hogy hullát látott, ami természetes, mégis jobban viseli, mint az emberek legtöbb százaléka. Nem kapott sokkot, nem kapott pánikrohamot, nem történt semmi mérvadó az állapotában, azon kívül, hogy egy kis hisztit megengedett magának az elmúlt órákban, ami – a többihez képest – még számomra is belefér.
- Honnan tudnám, Mes? – fúrom tekintetem az övébe, és el nem engedem. A gonosz vigyor hirtelen tűnik fel ajkaimon, és el sem tűnik onnan valószínűleg egy jó ideig, amiért pofátlan módon használom azt a nevet, ahogy régebben csak én hívtam, csak én hívhattam, mert ha valaki más is hozzányúlt volna; meghal. Territoriális állatok vagyunk, mi férfiak, és ami az én területem van, az az enyém. Emese is ilyen volt, de ennek már… nem is tudom hány éve.
Nem vagyok hajlandó reagálni incselkedésére, amiért észrevette a rángást. Még a k*rva testem is ellenem játszik, hát hol itt az igazság? Teljesen kiakasztja, hogy belelátok a fejébe, és ez engem olyan elégedettséggel tölt el, hogy bizony ki is fogom használni mostantól. Nincs miért megadnom neki a személyesteret, amit elvileg minden ember megérdemel, mert szórakozni akarok. Szórakoztatni akarom magam.
- Tök unalm… - nem fejezem be a mondatot, mert meghallom mit is gondol. Hát ha ez nem visít az arcomba, akkor semmi más sem, vigyorom még szélesebb lesz, és, ahogy ő előrehajol, én csak várok, és nem mondok semmit, egészen addig, amíg meg nem áll és folytatja. Hirtelen hajolok előre, hogy fülébe tudjak suttogni, direkt úgy, hogy véletlenül se érjek hozzá, de a közelségemet mindenképpen érezze.
- Te sem tudod, hogy van-e rajtad – lélegzem direkt lassan, hogy érezzen. – És ha már az én ágyamban pihennél meg, akkor valószínűnek tartom, hogy engem akarsz – morgom kedvesen, haloványan mosolyogva. Lassan ereszkedem vissza a helyemre, és kapok el egy pincért, aki elviszi az üres tányérokat, poharat, majd hozza a következő rendelést; egy korsó sör a hölgynek, ahogy azt illik, nekem pedig még egy kólát. Munkaidőben vagyok, vagy mi az anyám.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 26. 20:29 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Annyira a tegnap esti bor hatása alatt vagyok, hogy eszembe sem jutott az az opció, miszerint hátha nem érti, amit mondok. Igen feltűnő jelenség, az immár előttem álló lány, ha csak hajkoronáját vagy bőrének színét nézem. Nem is meglepő, hogy kérdőtekintettel és félrebiccentett fejjel nézek rá, amikor visszakérdez és hirtelen nem is tudom mit reagáljak. Azért ennyire nem vagyok rossz az anyanyelvemből, hogy ne értsék meg, amit mondok, vagy ha mégis, akkor tényleg ő nem ért engem és azért cseverészik joghurtról meg jógáról, hogy aztán elkezdjen forgolódni és lefelé nézni. Istenem, mi van?
- Most remélem viccelsz velem - tartom fejem még mindig félrebiccentve, de napszemüvegemet már feltolom fejem tetejére. Ha ez tényleg megtörténik, akkor legalább erre emlékezzek, ha egy egész nap kimaradt, és úgy, hogy mindent megjegyzek, ami körülöttünk van. Oh, oké, most hogy tényleg előttem áll, és kicsit tudok nézelődni, talán mégis magasabb, mint az átlag lányok.
Kérdésén, hogy baj van-e őszintén meglepődnék, ha nem tudnám, hogy ő amúgy tényleg ilyen, és a fülbevaló, amit nemrég visszatett a helyére, segít neki megérteni a nyelvet. Nos, ez az előnye annak, ha turkálhatsz más emberek fejében, mert nem kell felesleges körökkel húzni a beszélgetést. Kicsit odébb lépek balra, hogy aztán közelebb menjek a leterített cuccokhoz, és még jobban szemügyre vegyem őket. Megesküszöm, hogy ezek tényleg csontok, de ahogy elnézem nem emberiek, túlontúl kicsik, legalábbis az én szememnek.
- Aurori kötelességemnek éreztem, hogy megkérdezzem, kedves Adyra, hogy miért vannak nálad csontok egy park közepén - teszem kezemet hátam mögé, ujjaimat összekulcsolom, ahogy a kendő fölé hajolok, és csak vállam felett sandítok hátra a lányra. Különleges arca van, s maga az egész lány elég különleges. Na, legalább azt már tudjuk, hogy nem magyar. Remek!
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 28. 14:44 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Az ékszer szépen a helyére került a nő fülében, de én így sem lettem jobban képben. Szeretem elkerülni a legilimenciával a felesleges köröket, amik snassz és teljesen érdektelen beszélgetéseket szülnek, de Adyránál, ahogy eddig tűnik, nemigen kell a snasszság miatt aggódnom, mivel így is elég furcsa irányt vett ez a beszélgetés. Szeme valahogy furán megcsillan, ahogy a cuccai fölött hajlongok, és ez a nézés soha nem jelent jót, főleg nem egy nőtől.
- Igen - egyenesedem ki, majd felé fordulok. - Megválaszolhatod a kérdésem - legelbűvölőbb mosolyomat veszem fel, fejemet is kicsit oldalra biccentem. Igen, tudom, hogy nem értette a kérdést, de na! Olyan jól szórakozom, nem fogom megfosztani ettől magamat, főleg, hogy simán benne van a pakliban a tény; sokkal jobban is szórakozhatok majd ennél.
- Láthatnám az engedélyeket? - bökök a táska felé, feltételezve, hogy ott vannak a szükséges papírok, amik igazolják ezt. Olyannyira belelovaltam már ebbe magam, hogy nehéz lesz kiszállni belőle, úgy, hogy mindketten jól járjunk. Vicces a helyzet, továbbra is fenntartom ezt, de hogy mondod el ezt egy különleges lánynak, aki jógázni szeretne joghurttal? - Nos, ez egyszerű. Belelátok a fejedbe - oldalra sandítva nézem, ahogy letakarja az üvegeket, engem ez a mozdulat pedig egy nagyon széles, és nagyon gonosz vigyorra kényszerít. Van engedélye, mégis takargatja a cuccait. Elkaptalak, te drága? Én mindig azt vallottam, hogyha megdobnak kővel, akkor dobj vissza kettővel, de ha a csaj rájön, hogy csak húzom az agyát, nem szeretném, ha ő is ezt vallaná, mert akkor mindkettőnknek nagyon eseménydús és sportos napja lenne. Jelenleg pedig nekem ehhez nem fűl a fogam annyira, tekintve, hogy szerintem még mindig a másnaposságommal küzdök egy kicsit.
- Nem is turkáltam a dolgaidban - mutatok rá a lényegre szemtelen mosolyogva. - Csak nézelődök, akár egy vásáron - legártatlanabb tekintetemet kell elővennem, remélve, hogy valamennyire meggátolja azt, hogy kitörjön belőlem a nevetés. - A fejedben mondjuk igen, ez jogos, de az néha akaratlan - megvillan a tekintetem, szinte még én is látom, ahonnan tudni lehet; most egyáltalán nem akaratlan volt. Felkeltette az érdeklődésem a valahonnan jött, Adyra nevű, para hajú nő.
- Micsoda titulus - kapok szívemhez, kicsit talán túltolva a drámai hatást. - Áh, igen - nyalom meg látatlan alsó ajkamat, mielőtt kezet nyújtanék újdonsült barátnőm felé. - Zlatan - rázom meg óvatosan, de határozottan kezét, ha felém nyújtja.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. július 31. 11:54 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Valószínűleg emberfüggő, hogy kit mennyire visel meg pár csont látványa, mert engem speciel semennyire, tekintve, hogy hullákkal dolgozom, de egy teljesen jó alapnak éreztem, hogy kicsit megbotránkoztassam a lányt. Ami valljuk be csak-csak összejött, ami minduntalan mosolygásra késztet. Nem mindennapi esemény az, hogy egy külföldivel találkozol - de -, aki csontokat pakolászik ki egy pokrócra, egy park közepére, hogy akkor ő most... mit is csinál? Lehet nem ártott volna még egyszer megkérdezni, de már késő bánat, úgy gondolom. Feleslegesen ne vigyük tovább a kényes témákat, főleg, ha a beszélgetés másik résztvevője, nem túl diszkréten rugdossa a cuccaira a pokrócot. Hümmögök párat, ujjaimat állam alá téve, mintha gondolkodnék, amikor ráemelem tekintetem, ki tudja mennyi idő után.
- A táskádnak nem kell, de a csontok azért felkeltették az érdeklődésem mi tagadás - tárom szét kissé karomat, hogy nyomatékosítsam szavaimat. Én is emberből vagyok kérem, hadd legyek már én is kíváncsi erre meg arra, ha már szembe jön egy ilyen kecsegtető lehetőség. Adyra - gondolom én - alapvetően is felkelti az emberek érdeklődését, már ha csak a külsőt nézem, de mellettem szóljon, hogy nekem nem ő tűnt fel először, hanem... oké, nem hazudok, nyilván ő tűnt fel először, a csontok csak járulékok voltak a vicces szituáció kialakításához.
Őszintén felnevetek, ahogy közelebb lép és fenyegető hangnemet hallok ki a hangjából, amiért a fejében járok. Nem mondom, nehéz dolog ez, tekintve, hogy totálisan más nyelvet beszél, mint mi, de azért a név az egyértelmű dolog az ember gondolatai között, és itt meg is akadt a tudományom. Nevetésem elhal, de így is mosolyogva tekintek az előttem állóra.
- Legilimentor vagyok - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban. - És nincs bekorlátozva, hogy kinél és meddig használhatom, édesem - a legszebb az egészben, hogy nem is hazudok, de egy pillanat erejéig tekintetem lesütöm, hogy látszódon a megbánás testbeszédemből, pedig belül a megbánás egyetlen szikrája sem lobbant fel. Még jó, hogy nem! Hát imádom a helyzetet, aztán majd megbánásra pazarlom, mi? Karját keresztbe fonva áll előttem, lehet tényleg nagyon megsértettem az egóját. Nagyot sóhajtva vakarom meg tarkómat, hogy aztán mindkét kezemet oda pakolászva pillantsak rá.
- Ha akaratlan, akkor esélyem sem volt húsz méterről a beleegyezésed kérni - somolygok vidáman. Náluk vajon nincsenek legilimentorok? Mondjuk ezt nagyon nehezen képzelem el, és nem is tűnik valószínűnek, azonban az, hogy mennyire meg van lepődve és ki is akadt ráadásul, személy szerint engem erre enged következtetni.
- Nem szükséges - pillantok az ég felé. - De ha már ennyire megsértettelek. Engedd, hogy kiengeszteljelek valamivel, Adyra - magam alatt vágom a fát, ebben már most biztos vagyok, ahogy abban is, hogy ezt a kijelentést két perc múlva - talán előbb is - nagyon megfogom bánni. De ha még több vicces pillanatom lehet az előttem álló nővel - aki valóban szörnyen különleges -, akkor üsse kő elmegyek tevegelni is, ha ez minden vágya. Azért remélem nem.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. augusztus 26. 18:56 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Értem én, hogy eltérünk egymástól. Nyelvben is, kulturálisan is, igazából, ha jobban belegondolok, akkor külső szemmel elég viccesen nézhetünk ki, de akkor sem hiszem el, hogy ennyire nem értjük egymást. Oké, nyelvi nehézségek, de van fordítója, szóval annak meg kéne könnyítenie a köztünk lévő kommunikációt, mégsem teszi, ami engem roppantmód frusztrál. Látszik rajta, hogy neki is kezd fogyni a türelme, és megmondom az őszintét nekem is, mert fogalmam sincs hol csúszott el a beszélgetés. Márpedig valahol elcsúszott, ami velem egyáltalán nem szokott előfordulni, így jobb híján csak mélyet sóhajtva lépek egyel távolabb Adyra-tól, hogy egy hipercukika mosoly mellett nyújtsam felé a jobb kezemet.
- Kezdjük elölről, ha nem bánod - vágok bele. - Ombozi Zlatan. Bocs, hogy turkáltam a fejedben - kimondom, de gondolom elég egyértelmű, hogy annyira nem bocs a dolog, különben esélyem sem lett volna idejönni és elkezdeni ezt az igen furcsa, kellemetlen mégis szórakoztató beszélgetést. Sok nővel beszélgettem, rengeteg szituációban, de eddig meg kell hagyni, Adyra viszi a prímet. Vagy tényleg ekkora a különbség kettőnk között vagy éppen hülyére vesz. Nem, most esküszöm nem vagyok a fejében, így is elég vicces a helyzet, nincs szükségem a legilimenciára ahhoz, hogy ezt megtartsuk.
- Legilimentornál nincsenek személyiséges jogok - idézem a nőt teljesen komoly arccal. Hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy ne törjön ki belőlem a röhögés, de tartom magam, minthogy abban is, nehogy kikerekedjenek szemeim a szóhasználaton. Zseniális a nő, és a végére már nem furcsállva, hanem komolyan elismerősen méregetem. Először is rettenetesen különleges, másodszor elég ránézni, hogy az ember lássa meg van a magához való esze és harmadszor; kurva vicces a nő. Szemeim kikerekednek, egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni, ahogy barnáimat pillantásába fúrom.
- Hogy rasszista? - biccentem oldalra fejemet, arcomról biztosra veszem, hogy süt az értetlenség, teljesen érthető okokból. Hogy a faszomba kerültünk a rasszizmushoz pár pillanat alatt? Ember legyen a talpán az, aki tudja követni Adyra-t. - Nem, nem vagyok rasszista - rázom meg a fejem, jobb kezemet még fel is emelem, hogy nyomatékosítsam mondandómat. Szóba jött a joghurt, közlöm, hogy meghívom kiengesztelésképpen, erre közli, hogy ki tudja fizetni. Esküszöm nektek, de tényleg, itt és most, hogy ez a nő fog engem a sírba tenni és elég hozzá ez az elmúlt húsz? Harminc perc?
- Na - csapom össze tenyereimet. - Gondoltam, hogy tudod fizetni a joghurtod. Nálunk halandóknál a kiengesztelés annyit tesz, hogy sza... akarom mondani rosszat tettél a másiknak, így veszel neki valamit, amitől jobb kedve lesz - ez a kiengesztelés definíciója? Ha nem is ez, mindegy, mert már elhangzott. - És mivel én jártam a fejedben, de neked ez rossz érzés volt, így meghívlak egy joghurtra, hogy jobb kedved legyen. Érted? - ha valaha el akarnék menni tanárnak tartsatok egy puskát a fejemhez és habozás nélkül húzzátok meg a ravaszt, kérlek. Kíváncsi és kérdő tekintettel nézzem Adyra-t, hogy vajon elfogadja-e az ajánlatom, vagy ilyen pöpec kommunikációval válnak el egymástól útjaink. Mert ha nem is érti, akkor sem tudom mégis hogy magyarázhatnám el ennél érthetőbben vagy egyszerűbben. Alapból soha nem kellett elmagyaráznom ezt a fogalmat, így is túlteljesítettem. Türelmesen várom a választ a meghívásra, miközben jobb lábamról testsúlyom a balra kerül. Érdekes egy nap ez.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. szeptember 5. 20:53 | Link

Mikecz x Győr



Elhúzom a számat a köszönöm szóra. Mintha olyan kurva sokat tettem volna eddig az ügy olyan kimeneteléért, amilyennek szerintem kéne lennie. Nem Mes volt, és ez az egy, ami biztos, mert a járása nem ugyanolyan, mint az előttem ülőnek. A mozdulatai sem összehasonlíthatóak, ám ez nem elég ahhoz, hogy azt mondhassam nem bűnös, és kiálljak a hivatal elé, hogy bevédjem. Szar dolog ez a holtakkal kommunikálás, mert mindent úgy kell visszaadnod ahogy láttad különben cseszhetjük az egészet. Hüvelyk és mutatóujjammal megdörzsölöm szemeimet, mikor újra feltekintek a nőre. Pillantása ökölbe szorult kezemre esik, én meg gyorsan lazítok szorításomon, mintha mi sem történt volna pár pillanattal előbb. Idegesítő az egész, ahogy van, és azzal, hogy idegeskedem rajta még én is, csak azért mert Emese ott volt, egyáltalán nem segítek rajta, de legfőképpen magamon nem.
- Mindegyik mutat valamit, Mes - sziszegem a szavakat. Szar érzés, hogy így tudja meg, amikor olyan sok boldogsággal teli és örömittas éjszakánk volt együtt már. Egyszer nem említettem, szinte senki nem is tud róla, így miért ő lett volna a kivétel? A hivatalban tudják, a minisztérium tud róla, és a család. Senki másnak nem kell tudnia róla, hogy miért kap el a hányinger, ha egy ember közelít felém, és nem önszántamból érek hozzá. Senkinek nem kell tudnia, hogy lelkem egy darabja minden egyes ilyen esetnél távozik a holttal is, mert még halálukban sem hagyom őket békén. Néha áldásnak érzem, néha pedig egy olyan átok, ami mintha azt mondaná, hogy erre lettem kárhoztatva valamiért. Az ok sosem fontos, itt sincs ez másképp. Szemeimet lehunyom, és amikor ismét kinyitom pont elkapom tekintetét, így örömtelien nézhetem végig, ahogy állkapcsa megfeszül a megszólítástól. Vigyorom még szélesebb lesz, jobb kezemet az asztallapon pihentetem, ujjaim halkan játszanak egy ritmust rajta.
- Micsoda bókok, kérem - kapok a szívemhez drámaian, jobb kézfejemet még homlokomra is csapom, hogy hatásosabb legyen a jelenet. Óvatosan elmosolyodom felé, miközben leengedem kezeimet. Istenem, ha nem visítanának gondolatai a fejemben sokkal egyszerűbb lenne. Figyelemelterelés. Valószínűleg tényleg erre vagyok a legjobb neki, főleg most, ha már a nyomozásról többet nem tudok mondani. Pillantásom megakad arcának élén, és egy elégedetlen sóhajjal konstatálom, hogy bizony az semmit nem változott, amit oly' sokáig, oly' sok csókkal hintettem.
- Eddig sem volt esélyed, de így, hogy már tudsz a legilimenciáról - könyökölök az asztalra. - Még viccesebb a gondolataid között matatni - széles és gonosz vigyorra húzom számat, amikor a pincér az asztalhoz lép a kikért italokkal. A sört először elém teszi le, de gyorsan helyre rázom, majd amikor végre eltakarodik, ismét minden testrészemet - khm - Emesének szentelhetem. Rögtön észreveszem, hogy arca megváltozik, mereng valamin, én pedig ezt nem akarom hagyni. Kezei arcára simulnak, én pedig anélkül, hogy átgondolnám mit teszek, emelkedem fel kissé a székről, hogy jobb kezemmel elkapjam egyik kezét, és levegyem azt arcáról, hogy rám nézzen.
- Gyere velem - hangom nem erőszakos, de éppen annyira parancsoló, amennyire lennie kell, és biztos vagyok abban, hogy szó nélkül fog követni. Felállok az asztaltól, a pénzt az asztalra dobom, meg sem számolva, rá sem nézve, majd ujjaimat Emese ujjai közé fonva emelem fel székéről és kezdem el magam után húzni.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. szeptember 10. 20:01 | Link

Mikecz x Győr



Kérdése meglep, és nem is válaszolok rögtön. Miért nem? Furcsa, hogy ezt a kérdést fel kell tenni. Mindig elképzelem, hogyha valaki megtudja, akinek amúgy semmi köze nincs hozzá, attól nem ezt a szánakozó és értetlen pillantást kapom. Hogy nem stresszeli az embereket, csak elfogadják, és tovább lépünk, mert úgysem tudnak vele mit kezdeni. Talán ép ésszel fel sem fogható, hogy a halottakkal való kommunikálás márpedig van, és én rendszeresen űzöm, mintha fegyvert tartanának a fejemhez. Vicces, tekintve, hogyha nem teszem rendszerességgel, akkor tényleg likvidálnak valószínűleg. Nem pálya a Minisztériumnak, hogy más is megszerezzen, hogy másnak dolgozzak, esetleg egyáltalán ne dolgozzak. Amikor ezt a hivatást választottam senki nem mondta, hogy ilyen mértékűen a Minisztérium alárendeltje leszek, és néha, amikor éppen olyan hangulata van apámnak látom rajta az őszinte megbánást, amiért ezt hagyta. Egyszerűen titokban kellett volna tartani... Megtehettük volna?
- Mert nem volt hozzá semmi közöd - motyogom magam elé a szavakat, hogy a következő pillanatban már tényleg Emesét húzzam magam után, aki tökéletes mintapéldája a balfaszságnak. Eddig figyelemelterelésért könyörgött, most meg a sört lötyköli az aszfaltra és menet közben issza azt. Sok ész kell ehhez, nem mondom. Pár másodpercre vagyok hajlandó megállni, amíg megissza a maradékot, majd nem várva tovább kezdem el ismét magam után húzni. Nem felelek az eddig feltett kérdésre, az előtte kijelentett mondatokra sem reagálok, mert totálisan felesleges és értelmet vesztett minden. Megtudta, hogy mi és ki vagyok. A Minisztérium bábja, a halottak ördöge, és a lélektelen. Kell ennél több egy nagyon klassz és romantikus légyotthoz? Ugye, hogy nem. Felesleges a gyertya és a melankolikus háttér hegedű, amikor talán életem egyik legnagyobb titkára derült most fény. Nem akartam neki elmondani, nem akartam, hogy leessen neki, mert az egész kurvára nem fontos, legalábbis neki biztos nem. A halottak meggyalázása már napi rutinommá vált, szinte hiányoznának, de tényleg, csak aztán mégsem. Én is meghalok velük.
Futólépésben közeledek a hopponálási pont felé, a felügyelő auror felé csak intek egyet, amolyan "ne aggódj, kezelésbe veszem" félét, és remélhetőleg leesik neki, így talán nem fut a feletteseihez. Meglepően vicces a szóhasználat, de már megfogalmazódott, szóval itt hagyom, hadd nevessetek fergeteges humoromon. Beállok a megrepedezett téglafal közé magam után húzva Emesét, kezeit derekam köré fonom, majd artikuláltan és tisztán kimondom az utca nevét, ahol lakom. Csak ne bánjam meg.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. szeptember 26. 19:59 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Elcsúsztunk valahol, mint kommunikáció és teljesen megérdemelt a többesszám. Ő is, és én is, mert a - szerintem - nagyon vicces megszólításom odáig ment, hogy én biza rasszista vagyok, ráadásul egy paraszt is, amiért turkálok a fejében. Nos, a második lehet igaz, de az elsőt még most sem tudom mire vélni, így csak elengedem, mert nem tűnt úgy, mint aki komolyan gondolja. Legalábbis nagyon remélem, hogy ilyesféle atrocitás sem érte, mert az igen gusztustalan modorra vallana, amit szintén nem tudok elviselni. A felém nyújtott kezet megmarkolom, majd megrázom, éppolyan erősen, hogy ne törjem el a kezét, de hiába nő, attól még nem tűnik törékenynek és szerintem egy erősebb kézfogásba sem halt még bele senki.
- Adyra - ízlelgetem a nevet, mintha most hallottam volna először életemben, és magamban már nem csak így hívnám. Komolyan, mintha világi spanok lennénk évek óta. - Tetszik. Gyönyörű neved van - mosolyodom el hamiskásan, majd elengedem a kezét, sajátjaimat zsebem mélyére süllyesztem. Látszik rajta, hogy valamin nagyon mereng, így ebben a pár másodpercben megengedem magamnak azt, hogy jobban megnézzem. Afrika? Messzebb nem is jöhetett volna el szülőföldjétől, mint egy ilyen kis országba. Elképzelésem sincs, honnan jöhetett az ötlet, de ahogy elnézem talán már sínen vagyunk a beszélgetésben nagyjából, így nem is kell aggódnom, mert talán kiderül, ha ilyen fesztelen folytatjuk a csevejt. Igen, egészen idáig.
- Aha, szóval lesz még - csapok le rögtön az alkalomra, mert ha tényleg lesz, akkor abban mindenki biztos lehet, hogy nem fogom kihagyni. És nem csak azért, ahogy kinéz - olyan 40%-ban van csak összefüggésben a dologgal -, hanem azért, mert ő más. Érdekes, és nem úgy különleges, ahogy a legtöbb lány elhiszi magáról, hanem tényleg az. Ahogy beszél, vagyis ahogy próbálkozik vele, a mozdulatai. És meg kell hagyni, felkeltette az érdeklődésemet, mint azt már olyan sokszor elmondtam.
- Megmondom az őszintét, nem, nem tudom, hogy értetted - rázom meg a fejemet kicsit. - De nem is érdekel. Tiszta lapot kezdtünk, engedjük el - komolyan nem érdekel. Meglepett, nem tagadom, de nem érdekel, hogy értette, vagy miért mondta, egyáltalán hogy merült fel benne ez az egész. És tőlem meg valóban eléggé távol áll a rasszizmus, tekintettel arra, hogyha tehetem az öcsém elleni gyilkolgatós játékokban, mindig négert választok. És mindig nyerek is, szóval bizony lehet abban valami, hogy a fekete bőrűek sokkal gengszteresebbek, mint a fehérek.
- Nem akartam, hogy azt hidd - vonom meg vállaimat, pillantásomat lehunyom pár másodpercre, hogy végül, amikor kinyitom egy mosoly kíséretében pillantsak Adyra-ra. - Csak gondoltam dumálunk egy jót, majd nevetünk rajta, hogy ilyen balfasz módon szólítottalak le, de eléggé félresikerült a dolog - köhintek egyet, hogy tudja, valóban így van, és egyáltalán nem az ő hibája. Nyilvánvalóan nem, mert gondolhattam volna csak a kinézetből, hogy talán nem magyar, és egyáltalán nem fogja érteni azt, amit neki magyarázok. Ennyi erővel baszki ektivitizhettünk is volna. Ah, majd elkapom a családot legközelebb, ez egy jó ötlet.
- Pontosan - emelem ki kezemet zsebemből, hogy végig simíthassak tarkómon. Legalább a kiengesztelés szóig eljutottunk, bár ha tudom, hogy ezt ismeri, akkor nem csépelem feleslegesen a számat, mint valami elmeroggyant. Tarkómról, napszemüvegem alá csúsznak ujjaim, megdörzsölöm szemeimet, majd amikor megszólal, a szemüveget fejem tetejére tolva meredek Adyra-ra.
- Hogy pardon? - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, mert csak remélhetem, hogy rosszul hallottam. - Kísérjelek el jógázni, és akkor hajlandó vagy megengedni, hogy meghívjalak egy joghurtra? Ez annyira nem fair deal - előre-hátra bicegtetem fejemet, lehunyt szemekkel, miközben az esélyeimet latolgatom magamban. Merlin, baszod! Nem tudok jógázni, mégis hogy a tökömben mennék el vele? De ugye, a másik szempont a jóga nadrág, amit meg valahogy úgy csináltak meg, hogy csak azt nem látod benne, amit nem akarsz. Csak meg ne bánjam... - Deal - nyújtom felé ismét jobb kezemet. - Csak rázd meg és akkor tutira elmegyek veled - forgatom meg kicsit szemeimet, és remélem, hogy megteszi, mert enélkül biztos kihúzom magam a jóga alól. - Hol, hánykor? - nincs idő teketóriázni. Nekem a box előtt vagy után pont nem egy kis jóga jut eszembe belemelegítésnek vagy levezetésnek. Ó, bassza meg!
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. szeptember 26. 20:06 Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. október 2. 17:51 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x júliusi Pécs, p.m. x me



Volt szó erről. Tudom én, hogy volt, kezet is fogtunk, végül elköszöntünk és elváltak útjaink. És én ennyiben is maradtam, mert kézfogás ide vagy oda, de csak nem fogok magamból hülyét csinálni egy csomó ember előtt egy olyan lány kedvéért, akit kurvára nem is ismerek, és kiengesztelésnek olyat kér, hogy toljam el vele a seggem jógázni. Kikér ilyet, de tényleg? Mondjuk azt meg kell hagyni, nem átlagos maga a lány sem, így nem kellene meglepődnöm azon, hogy ilyet kér, de esküszöm nem jutott volna eszembe az, hogy valamikor is behajtja rajtam.
Egészen addig nem gondoltam rá, amíg a bagoly pofátlan módon repült be a nappalimba, miközben én éppen próbáltam megfejteni az éppen fogyasztott whisky-m... bármiét. Az legeslegelső kortyot nyeltem le éppen, amikor a madár rárepült a kanapé karfájára és felém tartotta a levelet. Kétkedve vettem el, majd elolvastam. Aztán még egyszer, és a biztonság kedvéért még egyszer, mert elhittem volna, ha azt mondják valamit tettek a piámba és ettől az egyetlen egy kortytól is betéptem és csak káprázik a szemem. De mivel a bagoly nem mondott ilyet, és rajta kívül nem tartózkodott más a házban, így bajszom alatt motyogva öltöztem fel, pakoltam össze a táskám és indultam meg. Az átok helyét szorosan lekötöttem, és tudom, hogy nem ajánlott a hopponálás, de gyorsnak kell lennem.
Kereken 16:30-kor lépek Adyra elé egy nem éppen őszinte mosollyal ajkaimon, és ennek nem csak a jóga az oka, hanem ez az istenverte hopponálás is. Fáj, mint a kurva élet.
- Reméltem, hogy viccelsz - állok meg vele szemben, és komolyan meg vagyok lepődve pontosságomon, mert amióta az eszemet tudom soha nem értem oda pontosan sehova. Nem, mintha ma olyan sok dolgom lett volna, ami okot adhatott volna a késésre, de mindegy. - De nagyon úgy tűnik, hogy nem. Vettem - biccentek felé egy aprót, és agyamban pár pörögnek a fogaskerekek arra vonatkozóan; mégis hogy fogom túlélni ezt?
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. október 2. 20:04 Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. október 2. 20:10 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x júliusi Pécs, p.m. x me



Soha életemben nem voltam ilyen pontos, és fogalmam sincs ez most miért változott meg. Baszki még a helyszínekre is minimum tíz perc késéssel érkezem és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a minimum idő. Valamiért a kezdeti döbbenet átcsapott abba, nyilván miután elolvastam a biztonság kedvéért párszor a levelet, hogy akkor most vagy soha, itt a lehetőség arra, életemben egyszer ne késsek. Valamiért mégis úgy érzem, ezt a jó szokást nem fogom megtartani sokáig.
- Mindkettővel - vonom meg vállaimat a kérdésre. Valóban így van, nem jutott volna eszembe, hogy valaha be lesz rajtam hajtva a páros jóga. Egyáltalán mióta csinálják a jógát párban? Azt hittem ez ilyen egyedüli dolog, mindenki lemegy alfába, valami japán zene szól közben a háttérből, és boldogság. Mondjuk, mindezek alapján, nem voltam jól tájékozott a jógával kapcsolatban. Biccentve veszem el tőle a polifoamot, miközben vállamra dobom a sporttáskát, indulásra készen állva. Elképzelésem sincs mire vállalkoztam, életemben nem jógáztam, mert valahogy nem volt összeegyeztethető a box edzésekkel, de ha már eljöttem idáig csak nem ülök be valahova elszlopálgatni egy kávét. Először; nem lenne illendő, másodszor; totálisan megérdemlem, hogy lássam Adyrát minden kibaszott jóga pózban, ami csak létezik, és ha az oktató egyet is kihagy a mai órán, isten látja lelkemet, megfogom tudni.
Szó nélkül követem, azonban, amikor megtorpan, egy mindennek, csak éppen kecsesnek nem mondható mozdulattal kerülöm ki, egy oldalra lépéssel, ha egyetlen mód van rá, akkor ne taroljam már le a lendülettel. Megilletődve pillantok rá, majd vonásaimat rendezve figyelek arra is, amit mondd.
- Igen, számomra is elég érthetetlen - vonom meg vállaimat, komoly értetlenséggel a szememben. Na ugye, hogy ő sem érti? Akkor mégsem vagyok foggyos jógából. Kösz, köszi, jár a keksz! - Egyet tippelhetsz csajom, kettőre megmondom - csettintek nyelvemmel egyet, ahogy mutatóujjammal felé bökök vidáman. A kezdeti feszültség és aggodalom kezd eltűnni belőlem, mert legrosszabb esetben csak ülnöm kell és néznem ki a fejemből, mert látják rajtam a szenvedést.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. november 13. 17:17 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x júliusi Pécs, p.m. x me



- Nem az a furcsa, hogy elhívnak - rázom meg a fejem mosolyogva. - Az a furcsa, hogy jógázni hívnak, és el is jövök - fejemet tovább rázom, mert komolyan nem értem mi vitt rá erre az egészre. Jóga. Az volt valaha férfias? Egyáltalán férfiak járnak jógára? Istenem, esküszöm valami gebasz van az agyammal, amiért ezt bevállaltam, és most az a legkisebb gondom, hogy Adyra burkolt kérdése annyira mégsem burkolt. Mert azért, akinek van egy kis gógyija az hamar rájön, hogy mire irányult a kérdés, és bár nem fogom az arcába mondani, hogy túl sok helyre is hívnak, ahova rendszerint nem megyek el, de azért megtenném.
Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy tekintete megakadt rajtam, de ezt nem verem nagy dobra, mintha nem vettem volna észre, szöszmötölök tovább a táskával, mert a pántja megcsavarodott. Ez nem igaz, de ami a hátam mögött történik azt a nő pont nem látja, szóval adok neki lehetőséget a bámulásra, amíg végre megindulunk. Jól esik a tekintet, jobban esne, ha másik helyzetben kapnám, de beérem a jógával is. A jóganadrággal. Khm, részletkérdés, nem is igazán fontos a jóga. Már csak azért sem, mert a nőn nem is az a standard jóganadrág van, amire számítottam, hanem valami szürkeség, ami... nos maradjunk annyiban, hogy pont megfelelően kiemel mindent, amit az ember látni szeretne, vagy esetleg szívesen látna. Vagy csak rásandítanak, és ott felejtené a tekintetét. Mindegy, innentől az agyamban a jóga a leghátsó zugban van eltemetve, mert ahogy Adyra elindul, csak pár másodperc múlva követem a bejáratig.
- Dehogy érthető! - kerekednek ki a szemeim, ahogy tartom neki az ajtót, majd zavartalan folytatom tovább. - A jóga az nem páros bárhonnan nézem, a páros pózokat meg pontosan azért találták ki, hogy szívassák az embert - egy huncut féloldalas mosoly kerül fel ajkaimra, mert bár valóban így gondolom, de azért Adyra látványa valamelyest jobbá teszi a helyzetet.
Csak egy halk kuncogást engedek meg magamnak arra, hogy rejtett tehetség vagyok. Hogyne, mindenki rejtett tehetség valamiben, csak valószínűleg kurva mélyen van ahhoz, hogy elő is jöjjön a dolog. Csak legyintek egyet, mert ezt ugye egyikünk sem hiszi el. Szó nélkül követem Adyrát a terembe, miután elintézett mindent, és bizony, hogy tényleg ott volt a neve mellett a +1, én meg ezen még meglepődök. Hah! Tényleg itt vagy, Ombozi, ne bomolj, csak élj túl! Megemelkedett szemöldökkel tekintek a nőre.
- Hova futnék? - ha az a bemelegítés akkor rendben van, de Adyra arca nem feltétlen ezt mutatja én meg csak egy mosoly mellett indulok el a megfelelő terem felé, remélve, hogy azért így egyértelmű a helyzet. Ledobok mindent a nő cuccai mellé, kihajtogatom a szivacsot, majd azzal a lendülettel ülök le rá, mint aki vár a csodára.
- Mint egy bot körülbelül - egy határozottat bólintok. Box, érted? Hogy lennék már hajlékony? - Holnapra meg már lehetnék fatörzs is, amennyire be lesz állva mindenem... ettől - mutatok körbe drámaian a termen, utalva arra, hogy meg fogok halni. Valószínűsíthetően. - Te mióta csinálod?
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. november 14. 18:47 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x júliusi Pécs, p.m. x me



Még hogy őt lepte meg. Csak morgok az orrom alatt válaszként, mert mire feleszmélek már a teremben vagyunk és mindenki pakolgat, meg árgus szemekkel figyelik a tanárt. Nevetgéljük ki a szerencsétlen férfit, aki egy nő kérésének eleget téve éppen a halálára készül. Márpedig Adyra elég gyakran kuncog mostanában vagy rajtam, vagy a helyzeten, vagy rajtam, aki bekerült a ebbe a helyzetbe. Igazából egyik sem jelent jót rám nézve, mert valahogy az egész olyan, mintha éppen ebben a teremben akarnám hagyni a férfi mivoltom büszkeségét. Bár rajtam kívül vannak még páran férfiak, engem ez cseppet sem vigasztal, már csak azért sem, mert az arcukat elnézve elég nagy balfaszok, a jóga csak rátesz egy lapáttal erre a színvonalra. Na, de a büszkeség kérdés, ugye. Hogy csinálsz úgy magadból totálisan hatalmas idiótát, hogy közben próbálod megőrizni a férfiasságodat? Végig röhögöd. Ha az meg nem jön össze, akkor kisétálok a megmaradt méltóságommal, és amíg Adyra végzi a páros gyakorlatokat egyedül, addig én a joghurtot eszegetve bámészkodom, mégis mennyire tehetséges. Oké, a második opció egyáltalán nem áll fenn, de mindegy. Mintegy magam megerősítéseként bólintok is egy hatalmasat, még szerencse, hogy nem kiáltok fel örömömben, majd Adyrára kapom a tekintetem.
- És mit segít? - emelkedik meg szemöldököm a kérdésen. - Megtartani az önbecsülésem? - egy hatalmas vigyort eresztek meg a nő felé, remélve, mivel most meglepően jól megy a kommunikáció köztünk, akkor érzi ő is a viccet a dologban. Nem fogok felállni, és kimenni, alapvetően sem olyan fából faragtak, aki feladja az első próbálkozás előtt. A második próbálkozás előtt már feladhatod, mert legalább megpróbáltad.
- Haha - forgatom meg a szemeimet, miután lehuppantam a szivacsra. Ne is beszéljünk inkább ezekről a fürdősó dolgokról. Mi vagyok én...? A kérdés költői, nem kell rá válasz, kösz. Legnagyobb bánatomra nem élvezhettem sokáig, mert rögtön neki álltunk nyújtani. Oké, ez eddig nem is olyan vészes. Mint a kisangyal csináltam a gyakorlatokat, egy hangom nem volt, még esküszöm jól is esett, ahogy éreztem megfeszülni az izmaimat. Elismerően biccentek egyet a nő felé, aki rögtön megfeszíti a gerincét és haptákba vágja magát az edző kérdésére. Kikerekedett szemmel pislogok rá, és csak remélhetem, hogy tekintetemből kijön a "miafasz?" kérdés. Ha nem, akkor megszívtam.
- A fenét! - eresztem ki hangomat kicsit hangosabban. - Mégis mi ez? - tekintetem körbejáratom a termen, ahol mindenki csinálja a feladatot. Motyogok orrom alatt, majd kezeimet és lábaimat is elhelyezem, majd nyomok magamon egyet. Ezért jó a box, mert minden izmom meg van edzve, nem nehézkes felemelni a saját testsúlyomat, így ez sem olyan nehéz. Ha ennél bonyolultabb lesz, elszaladok.
- Ha lesz ennél szarabb is - pillantok Adyrára mosolyogva. - Csak néző leszek, nem vagyok én szalag baszki, hogy csak úgy tekeredjek - szent ég. Mi van, ha tényleg lesz ennél nehezebb?
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 3. 20:09 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



Azért az szögezzük le, hogy azt sem tudtam legelőször, hogy kiről beszélnek, amikor a bagoly a kezembe nyomta a levelet. Szó szerint, mert hogy addig nem tágított az udvarról, amíg ki nem téptem a csőréből azt a szart, majd el nem olvastam. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, még az elégedett mosolyt is láttam játszani a csőrén, elrepült, ott hagyva engem azzal a fontos kérdéssel, hogy ki ez? Először arra gondoltam, hogy biztos meghúztam párszor, de nem ugrott be a névről, esetleg azt, aki írta a meghívót, de arról se, főleg azért nem, mert pasi írta, úgyhogy elengedtem és úgy voltam vele, ha meglátom, akkor tutira beugrik majd ki ő.
Szóval ilyen kedves gondolatokkal indultam meg a helyszínre, az ajándékot a többihez pakoltam, mert egy túlbuzgó csaj azt visította indokolatlanul az arcomba, majd miután kiléptem az udvarra esett csak le, hogy kiről beszél mindenki. Na, így azért egy fokkal könnyebb lesz a helyzet. Mindenki türelmetlen volt, alig várták, hogy a születésnapos megérkezzen és ordíthassák neki, hogy boldog születésnapot. Gondoltam én. De nem ordítoztak, hanem énekelni kezdtek, nekem pedig majdnem torkomon akadt a szivar, annyira meglepődtem. Elhúztam ajkaimat, lehunytam szemeimet, és igyekeztem legalább a dalt kiűzni a gondolataim közül, mert van egy olyan érzésem, hogy gyerekzsúrra jöttem. Ujjaim közé csippentem a szivart, aprót kortyolok az aranyló whiskyből, és éppen akkor emelem el ajkaimtól a poharat, amikor a születésnapos drágaság rám pillant és iszik. Elmosolyodom, ahogy elkapom tekintetét, még egy laza kacsintást is megengedek magamnak, amolyan tipikus zlatanosat, végül még egy kortyot leküldök, mielőtt a szivar kerülne ismét ajkaim közé, de Myra tekintetét el nem engedem. Ha már meg lettem hívva, akkor illik úgy viselkednem, ahogy elvárják tőlem, nemde? Ne okozzak csalódást, bár a kérdőjel, hogy honnan az anyámból szedett elő engem a srác, azért még ott van ám, de majd kiderül. Talán. Remélem. Tudni akarom igazából.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 4. 17:28 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



Elhúzott ajkakkal figyelem a torta körüli sürgést és forgást. A legtöbbjük egyidős velem, talán már felnőttek, erre úgy örülnek egy szelet tortának, mintha azt mondták volna nekik, hogy nem AIDS-esek. Soha nem fogom megérteni a születésnapok körüli felhajtást, úgy csak még inkább nem, hogy az enyém is mindjárt itt van. Az édes huszonhét négy nap múlva megérkezik, és egyelőre nagyon sikeresen elkerültem a családdal a témát is. Egyszerűen nem veszem fel a telefont, és az ilyen jellegű üzeneteket figyelmen kívül hagyom. Még szerencse, hogy nemrég volt szó a felnőttekről meg a viselkedésükről, nem? Mindegy, akkor sem akarom, már csak azért sem, mert Valentin-napra esik megint, micsoda meglepetés - nem, valaki csere? -, és ha aznap ki kell lépnem a házból, akkor sírógörcsöt kapok a sok szerelmes láttán, és nyilvánvalóan nem azért, mert nekik mennyire jó, én meg szingliként élem a mindennapjaimat. A nagy faszt, csak idegesítenek és nem akarom látni, ahogy nyalogatják egymás manduláját.
Tekintetemmel, egy visszafogott mosollyal ajkaimon követem végig a nőt, aki kikerüli a haverjait, felkap két felest és felém indul. Ha az ember nem vak, akkor bizony észreveszi ám, hogy a nő ruhája azt nem takarja, amit nem akar takarni, így nem túl diszkréten mérem végig, miközben felém tart. A whiskys pohár lebeg mellettem mire odaér, hogy a felém nyújtott felest el tudjam venni, majd tartva a szemkontaktust húzzam le azt. Hát ez szar volt. Somolyogva fogom kezembe ismét whiskymet.
- Minek köszönhetem a meghívást Blackburn? - kortyolok egy aprót italomból, miközben el nem engedem a nő tekintetét, ahogy a mosoly is ékesíti arcomat folyamatosan. - Azt hittem minimum örökre el akartál felejteni. Már nincs így?- forgatom meg szemeimet a dráma kedvéért, miközben szivaromat biggyesztem ajkaim közé.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 5. 17:30 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



Csak megforgatom szemeimet a frappáns válaszra, meg kicsit elhúzom a számat, mert hát, miket nem mondd. Ki tudtam logikázni, ha már nem Myraként volt aláírva az a kurva meghívó, hanem... hanem más neve volt ott, engedjük el, hogy kié, nem releváns most. Kitaláltam magamtól is, de így, hogy megerősít ebben, csak szusszanok egyet. Köszönöm az információt, nagyon mélyen elraktározom, hogy a későbbiekben is mindenképpen emlékezzek rá.
- Miket nem mondasz - csapok a homlokomra meglepetten mégis, muszáj hangot adnom a megdöbbenésemnek. - Pedig azt hittem - ajkaimat lebiggyesztem, még tekintetemben is megvillan a csalódottság, amiért nem jutottam Blackburn eszébe, hogy meghívjon eme jeles alkalomra. Indokolatlanul. Még mindig, és ha ez a beszélgetés így folytatódik, akkor nem is fogom soha kideríteni, hogy mit keresek itt. Pedig csak a kíváncsiság hajtott, hogy eljöjjek egyáltalán. Piám otthon is van, torta nem kell, dugni is van partnerem, szóval tényleg alaptalan a meghívás, de akkor is meg fogom tudni. Mindezek után már tudnom kell az okokat. Talán a csávó félrenézett valamit, mert elég régen találkoztunk mi ahhoz a nővel, hogy az ittlétem valakinek boldogságot okozhasson.
- Igen, mert én hívattam meg magam a születésnapodra - mosolyodom el szemtelenül, ujjaim automatikusan engedik el a poharat, hogy a nő elvehesse és kortyolhasson belőle. Pillantásom a csattanásra szakítom el Myráról, miközben ő a hang irányába fordul. Whiskym az asztalon koppan, és még a szivaromat is elveszi. Éppen szólásra nyitnám a számat, hogy kifejezzem nem tetszésemet, megemelkedett szemöldököm is erre utal, amikor a nő közelebb lép, majd óvatos mozdulattal kezdi el levenni rólam a textilt. Halkan felkuncogok.
- Nézzenek oda - mosolyodom el szélesen. - Egy kis alkohol és már vetkőztetsz megint, c-c-c - csóválom meg a fejemet somolyogva, azonban meg nem állítva a folyamatot. Könnyedén siklik le rólam a pulóver, hogy csak a nem sokat takaró felső maradjon rajtam, kérdő tekintetemet emelem a nőre. - És most mi a terv? Fürdesselek meg? - játékosság csillan tekintetemben, mert ezen aztán ne múljon, ha kell, akkor ruhástul vetem bele magam a medencébe karjaim között tartva Myrát.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 9. 19:42 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



- Ne sajnáld, megérdemlem, nem? - mosolyodom el szélesen, szememben villan a szemtelenség. Bár még mindig elég hihetetlen, hogy meghívtak, mert idejét nem tudom annak mikor láttam utoljára Blackburn-t, de ha már így alakult, akkor ki kell használni a lehetőség adta helyzeteket, és ha ez az, amire gondolok, akkor bizony nem leszek rest megmarkolni azt és jól is is facsarni. Ne legyek már én az ünneprontó!
- Ez mondjuk teljesen benne van a pakliban - bólintok egy határozottat és egy utolsót kortyolok az italból, mielőtt az Myránál kötne ki, nos, nem tagadom, legnagyobb bánatomra. Ahhoz képest, hogy nem a megszokott lőrém, nem rossz, elnyalogattam volna még egy ideig. - Főleg, ha tudnám ki az, aki meghívott - biccentek fejemmel a nagy tömeg felé, akik közül páran bizony eléggé árgus szemekkel figyelnek minket, mert Merlinre! A születésnapos nem kért a tortájából, csak azért, hogy odamenjen egy férfihez, aki mindenkit leköröz az itt jelenlévők közül. Ilyen ez. Ha nem lenne elég a nevem, akkor ott van a végtelen sármom és fantasztikus tincseim. Hallatlan kérem, hogy a tortánál, a vendégseregnél, a jó ismerősöknél, barátoknál fontosabb egy arc, amit ritkán látnak a nő közelében. Mint mondtam már egyszer; ilyen ez. Szinte egyértelmű volt, hogyha választás elé kerülne kihez húzna jobban a nő, de még választás elé sem kellett állítani, jött magától végül is, hogy könnyedén, kecses mozdulatokkal álljon neki vetkőztetni.
- Hm... - ráncolom a szemöldökömet a kérdésre. - Ja, akkor lehet az nem te voltál - vonom meg vállaimat, miközben hangosan felnevetek. Tekintetemmel követem végig csak a mozdulatot, ahogy elhajítja a könnyű anyagot, az meg puffan valahol. Remek, majd ne felejtsem itt. Blackburn neki áll vetkőzni, és miközben azt teszi, én hátra lépek párat, hogy premierben láthassam, ahogy a ruha lekerül róla, majd zavartalan áll előttem fehérneműben. Az eddig csak erre sandító tekintetek már telibe, zavartan bámulnak minket. Én meg elvigyorodom, miközben pólóm szegélyét megmarkolva dobom le magamról azt, valahol a kardigán mellett landolhat, hamarost követi a nadrág is.
- És most, hogy boxerben állok előtted - lépkedek a nő elé, hogy óvatosan cirógassam meg csuklóját, mielőtt lágyan fogom tenyerembe ujjait, tekintetemmel mögé sandítva párszor. Meg van. - Készen állsz? - búgom halkan, közelebb hajolva füléhez, majd eltávolodok, tekintetem villan és a nő már karjaim között van, akivel pár öles lépést követően vetem bele magam a medencébe röhögve.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2020. február 16. 19:38 Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 16. 19:37 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



Nem kell kétszer mondani, hogy ne törődjek valamivel. Amúgy sem vagyok hajlandó több figyelmet fordítani, mint amennyi valóban szükséges, olyan dolgokra, amik cseppet sem érdekelnek. A srác meghívása, bár valóban indokolatlan, mert évek óta nem találkoztam a nővel, de az egómat simogatja, és ha már így alakult illik letenni a tiszteletemet, hogy a megjelent lányok éhesen és vágytól csillogó tekintettel nézzenek végig rajtam. Nem mondom, néhány lány a képzeletemben nagyon is jól nézne ki, ahogy kipirosodott arccal, kéjesen, suttogva nyögdécseli a nevemet, mert még többet akar belőlem. Majd később, majd máskor, most nem ezt a játékot játsszuk.
Mert pillanatok alatt kerül le rólam is, és Blackburnről is a ruha. Az összes valahol a földön landol, nem törődöm vele, csak az foglalkoztat kissé, ahogy az összes tekintet ránk szegeződik. Ellenállhatatlan mosoly kerül ajkaimra, miközben a minket stírölő tömegről esik vissza pillantásom a nőre, akinek tekintetében a várakozás minden mást elnyom. Ahogy eltávolodom tőle kapom fel rögtön karjaimba, a következő pillanatban hatalmas csobbanással érkezünk a vízbe. Széles vigyorral lököm fel magam a medence aljáról, fejemet felfelé fordítva dugom ki a vízből, hajamat hátra simítom, és amíg barnáimmal Myrát keresem, egy diszkrét kacsintást megengedek a még mindig minket szuggeráló barmoknak. Lehet nincs jobb dolguk, lehet csak féltékenyek, de ahogy látom a lányok alig várják, hogy átázott alsónadrágban kiszálljak a medencéből. Na, kérem, az Ombozi ékszer mindenkit érdekel, nem csoda, nem meglepő, az érdeklődést mindig bóknak kell venni. Óvatosan elmosolyodva fordítom hátra fejemet a nőre, hogy legalább valamennyire láthassam arcát, miközben halkan felnevetek és karjánál megfogva rántom magam elé, miután elhúzódik fülemtől.
- Ha én most innen kiszállok, a barátnőid elájulnak - intek fejemmel a lányok felé levakarhatatlan, hamiskás mosollyal. - De szívesen megteszem, ha ez a cél - biccentem oldalra a fejemet, ahogy a nő karját vállamra teszem, majd a másikat ugyanúgy, hogy kényelmesen tudjon helyezkedni. Nem tartom bilincsben. Még nem.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 20. 15:37 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



Még az alkohol ködös mámorára sem foghatom azt, hogy ennyire jókedvem van és ennyire fesztelen vagyok. Egy pohár whiskynél azért több kell, hogy megérezzem azt a bizonyos ködöt, és mivel tényleg csak az első pohár feléig jutottam el, mivel Myra megitta a maradékot, így aligha beszélhetnénk mámorról. El sem akartam jönni. De még mennyire hogy nem, mert ezek az emberek számomra teljesen jelentéktelenek, pedig auror létemre kellene, hogy számítsanak, legalább egy fikarcnyit is, nem? Mégsem számítanak, mert nem miattuk jöttem el, hanem a nő miatt, aki pillanatok alatt kerül velem szembe. Karjai nyakam köré fonódnak, lábai derekamat ölelik. Ennél közelebb aligha kerülhetnénk egymáshoz, de amíg a játék, csak játék marad, nekem nincs ellenemre. Követem Myra pillantását, ahogy a kint állók felé pillant, és a tekintet, amit nekik küldd, már majdnem zavarba hoz - majdnem -, azonban ehelyett, halkan felnevetek, miközben megcsóválom a fejem. Mint éhes vadak az utolsó falat húsért, úgy pillantgatnak rám. És még hogy a férfiak mérik végig mindig szemtelenül a nőket. Aha, akkor ide lehet kuksolni, és máris változik a véleménye mindenkinek.
- Kisajátítasz? - rekedtes hangom úgy szeli ketté azt a milliméternyi távolságot, ami arcunk között van, szinte hallom, ahogy törik. Bár ember legyen a talpán, aki érti ezt. Az egyik pillanatban még nem ő volt, akit meg akartam dugni, most meg úgy bújik hozzám, mint egy kiscica, aki egy kis figyelemre és simogatásra vágyik. Rakd össze.
Fejemet az említett asztal felé fordítom, ahogy Myra is. Bár szemöldököm megráng, de végül lemondóan sóhajtok egyet. - Váljék egészségére - vonom meg vállaimat már amennyire a helyzet engedi. - Nehogy behajtsam rajta a buli végén - gonoszkás mosoly kerül ajkaimra a mondat elhangzása után. Bátorságról tett tanúbizonyságot a gyerek. Vagy merészségről? Nem ugyanaz a kettő, egy hajszálvékony határ választja el őket egymástól, nekem pedig van időm eldönteni, hogy a srác melyik is volt.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. március 7. 13:45 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



Hívhatjuk kellemes meglepetésnek, hogy így alakult a nap, még akkor is, ha valami agyam hátsó szegletében ordít, hogy talán ezt nem kellene. Az ok ismeretlen, de a játszadozással való elégedettség erősebb, mintsem az, hogy neki kezdjek rájönni mégis mi kaparászik ott hátul, amikor Myra teste hozzám simul, és legszívesebben röhögnék az egészen, mert mindezek után magyarázza meg az ember, hogy nem dugta meg régebben. Vagy nem fogja, ugye, de ez még eléggé a jövő zenéje, hiszen a buli még el sem indult igazán.
- Nagyon is - szám sarka rándul csak meg, ahogy visszafojtom a mosolyomat. A távolság kettőnk között, ami mondjuk aligha van, nem indokolná a suttogást, a visszafogott hangon beszélgetést, de valamiért, ahogy én is, úgy Blackburn is érzi, hogy a helyzet valamiért megköveteli. Franc sem tudja miért, nem is érdekel, mert ma nem akarok a whiskymen kívül gondolni másra, feltéve, ha a csávó szemtelensége ennél nagyobb határokat már nem feszeget. Egy elcsórt szivar oké, belefér még, de még egy, és lenyomom a torkán. Mindennek van határa, úgyhogy csak legyintek egyet a nő kérdésére, ne is foglalkozzunk vele. Széles vigyor kerül ajkamra, ahogy nyakamba fúrja fejét, éppen elég időm van, mielőtt ellöki magát tőlem, hogy a parton, csálé fejjel álló srácok felé megengedjek egy kacsintást. Még összejöhet a nő, srácok, ne ássátok el ilyen hamar a dolgot. A nőre nézek, fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy úszni kezd, gondolkodás nélkül követem. És bár a nő előbb ér a medence széléhez, amiből ki is pattan seperc alatt, nem vagyok rest a partra érkezvén utána futni. Mit ne mondjak edzésben tart, de ez inkább csak játék, mint edzés, nemde? Nem véletlen futok utána levakarhatatlan mosoly mellett, hogy végül elkapjam karját és magam felé fordítsam egy határozott rántással.
- Meg kell hagyni, Blackburn, gyors vagy - szemtelen és széles vigyort villantok, ahogy közelebb húzom magamhoz. - De mit kapok azért, hogy elkaptalak? - tekintetemben kíváncsisággal kevert játékosság csillan, még szemöldökömet is kérdőn megemelem. Rossz ajánlat nemigen van, esetleg átgondolatlan, azonban ez is hamarosan kiderül. Myra karját nem engedem el, lassan kezdem el simogatni a vizes bőrfelületet csak azon a területen, amit ujjaimmal még kényelmesen elérek.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. március 8. 21:43 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



Foghatjuk arra a nő sikeres elkapását, hogy lassított, de mindannyian tudjuk, hogy nem ennek köszönhető. Előbb vagy utóbb - valószínűleg előbb - így is elkaptam volna, csak az a nem mindegy, meddig menekül, mert annak nagyobb esélyét látom, hogy három perc múlva megunom és simán töltök egy pohárka whiskyt, és azt kortyolgatva várom meg, amíg a nő visszaér a rohangálásból. Ámbár így, hogy könnyűszerrel elkaptam, ezen felesleges is gondolkodni, főleg úgy, hogy már karjaim között tartom egy elégedett vigyorral ajkaimon. A kérdést sokféleképpen fel lehet fogni, igazából a nőn áll, hogy melyik értelmet keresi a feltett kérdésben. Ez az egy olyan dolog van, amit nem befolyásolhatok, plusz ugye az, hogy véletlen fehér felső van rajtam, ami úgy feszül kidolgozott felsőtestemre, még én is félve pillantok le rá, mert megvakulni még nem szeretnék. Blackburn mégis végig mér, de olyan tipikusan nőies pillantással, amikor mindössze elég két másodperc, hogy mindent lásson és az agyába is vésse.
- Sok minden elég lenne, ám sajnos ez elég gyér eddig - vonom meg vállaimat, hangom komolysággal megfűszerezve hagyja el ajkaimat. Nos, ezek szerint leesett neki mire megy ki a játék, de nem megy bele, én meg igencsak kezdem unni ezt az egészet, mert a pillantások most már végképp lyukat égetnek a hátamba, ami eléggé kezd idegesíteni. Nem tudom elképzelni, hogy az itt jelenlévőknek valóban nincs jobb dolguk, mint engem meg Myrát stírölni. Van torta meg pia, medence, tele van minden csajjal meg csávókkal, csak fel kellene tudniuk találni magukat, ám valahogy ez nem akar összejönni, nekem meg éppen elég volt ennyi a barmokból nagyjából, mert türelmetlenségem és unalmam sajnos növekszik. Egyre csak jobban és jobban. Lehet, hogy a nő élvezi a játékokat, és jobb esetben én is, de ez a nap most talán annyira nem tartozik azok közé a napok közé.
- Ej, Blackburn - rázom meg fejemet végül cöcögve kicsit, hangom rosszallástól cseng, miután ő megcirógatja arcomat, akár valami kisállatnak. - Eljöttem, erre elcsórják a szivaromat, megisszák a whiskymet - esik pillantásom a srácra vállam felett, aki elégedetten húzta le nemrég az utolsó kortyot aranyló italomból. - És még meg is futtatsz. Nem valami jövedelmező ez a buli nekem - mosolyom szemtelen, ami ajkaimra kerül, mert természetesen a nő is érezheti, hogy viccelek, meglepően jónak ígérkezhetne a buli, ha nem hívna a kötelesség, ami nekem mindig kínszenvedés, ámbár szükséges.
Szál megtekintése

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. március 25. 19:32 | Link

Blackburn x rég nem láttalak x 02.10. x style



A játékok fontosak az életben, hogy az ne legyen egysíkú és unalmas. Főleg, ha a játékban a másik is benne van, ráadásul nyakig, de szerencsére, ahogy én is, úgy az előttem álló is tudja, hogy ez valóban nem több, mint játék. Normális esetben lenne merszem és pofám is megtenni azt, hogy kihasználom a helyzetet és a játékot a magam javára fordítom, mert meg tudnám tenni, de ez nem normális helyzet. A szuggeráló emberek mind Blackburn miatt vannak itt, és ezzel tisztában vagyok, hát csak nem vagyok akkora suttyó, hogy elvigyem az ünnepeltet, nemde? Fogjuk arra, hogy valóban nem vagyok.
- Már annyi is, ha nem bámulnának - forgatom meg szemeimet látványosan. Mintha egy gyerekzsúron lennék, csak ott talán a kölykök nem égetnék ki tekintetükkel a hátamat, amiért minimálisan ugyan, de kisajátítottam a születésnapost. Merlinre, hány évesek vagyunk? Ezt valószínűleg nem csak velem csinálhatná meg Myra, hanem a macsók közül is állhatna itt valaki, de ha puhányok és balfaszok is mellé... tehetek én róla, hogy vonzó aurám van, amit igenis észrevesznek a nők? Na ugye, hogy nem.
- Látod, ebben egyetértünk - nevetek fel hangosan, majd nem éppen diszkréten pillantok a mutatott irányba. Elengedem a nőt, hogy teljes testemmel feléjük fordulhassak. Néhány felém mosolyog, az egyik még integet is, az meg rám kacsintott? Szent ég, mi a fasz folyik itt? Nincs ezeknek a nőknek büszkeségük? Rosszallóan csóválom meg fejemet ismét, majd fejemet Myra felé biccentem, mintha csak szívességet tennék neki azzal, hogy ránézek, miközben hozzá beszélek.
- Dugja meg őket a macsó sarok - vigyorom szemtelen, de legalább teljesen őszinte. - Nincs nekem erre időm, mennem is kell, szóval - magamhoz rántva a nőt suttogom ajkaiba szavaimat. - Köszönöm a meghívást, de ennyi voltam - azzal a lendülettel engedem el, amivel magamhoz húztam, majd szó nélkül indulok vissza a medence irányába, hogy felszedjem a földről a ledobott textildarabot. Egyedül Myrának intek egyet, miközben a kijárat felé veszem az irányt. Mindezek után legalább elkönyvelhetjük azt, hogy ezek a bulik nem nekem valóak. Túlzásnak érezném azt mondani, hogy kinőttem belőlük, de azért érzem, hogy nekem ez a befeszülve állok egy sarokban nem jön be, ha meg csinálom a hangulatot, akkor meg bámulva vagyok. Nézzenek csak, még jól is esik az egómnak, olyan kellemesen simogató, de egy idő után elég frusztráló ám. Végül is, amit kitűztem magamnak, az megtörtént. Megmutattam a képemet és most lelépek. Legszebb befejezés, így legalább Myra is tud a vendégekkel foglalkozni, nem lesz a nyakamba varrva, hogy miattam nem volt rájuk idejük. Bárkik is a rájuk.
Szál megtekintése

A fővároson kívül - Ombozi Zlatan hozzászólásai (27 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek