28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Harriet O. Wallace hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Az Alföldön
Írta: 2019. szeptember 4. 23:04
| Link

Bremzay Úr
Eugén
#


Életem legsokkolóbb napja a mai. Márhogy nem nekem, inkább a környezetemnek, mint Ili néni, aki minden reggel azon bosszankodik, hogy éppen csak azt nem mutatom meg, amit nem lehet sétálva, de mindegy is. Tátott szájjal vette tudomásul, hogy ruhában vagyok, ami amúgy csinos, de még nem egy túlzás, mondjuk legalább van! Mert ugye vettem a fáradtságot, és nem csak hogy nem késtem el, de még voltam szíves ruhát is felvenni, ami illik egy... eseményhez? Nem nagyon tudtam amúgy hová tenni, az én döntéseim a lovak terén elég sajátosak, egész máshonnan közelítem meg általában mint a sok üzleties vagy éppen viszonteladó. Sokaknak ők eszközök, én életemben kétszer álltam ott ilyen vásárlásnál, az egyik a saját pacim, a másik édesapámé volt. Régen történt.
Lelkesen és vidáman sétáltam be a lovardába és köszöntem - miután végighallgattam a mennyivel könnyebb lenne ha eleve itt lettem volna és nem az ikeás dobozban -, hogy aztán Eugén oldalán elinduljak a nevelőanyukámék aukciójára. Jó, nyilván nem az övüké, de a legtöbb ló, aki ott van igen, szóval végülis, stimmel. Inkább összecsuktam a fejemben lévő könyvet, mert életem is itt unom el a filozofálással, még megérkezünk. Azaz én haza...
- Szereted ezeket az eseményeket, vagy tényleg szeretnél új lovat? - kérdeztem rá még kellő távolságban minden bájolgástól és embertől, akik ilyenkor rárepülnek az ismerősökre meg ismeretlenekre. A legtöbbször hátul vagyok, vagy lóközelben, ez még úgy nekem is új, de meglátjuk.
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2019. szeptember 4. 23:04 Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. szeptember 12. 01:06 | Link

Eugén
#


Én próbálok a lehető legpozitívabban állni a naphoz, az igyekezetem magasan verte a legtöbb dolgot, amit odafigyeléssel kellett volna korábban űzzek, így nem lehetne rám panasz. Késtem fénykoromban vizsgáról, óráról, megbeszélésről, állásinterjúról, temetésről és esküvőről is. Talán csak versenyről nem sikerült egész életemben. Meg ma innen, itt voltam, még előbb is, mégis... duh, mindegy is. Inkább elcsatoltam a kis fonott részt a hajamban, ahogy nekivágtunk a napnak, és próbáltam újra elölről kezdeni, mint mindig.
- Befektetés vagy saját célra? - billentettem oldalra a fejem, igazából érdekelt. Azt már láttam mennyire elválaszthatatlan azoktól, ami a sajátja, itt meg leginkább lovakat értek, meg mondjuk az óráját vagy a cigarettát. De az tartozék, nem fontos. A lényeg ugyan az, kicsit olyan volt, mint aki függője ezeknek. Ezt viszont meg tudom érteni, jobban mint kéne. - Sosem ittam, nem tudom mennyire igaz rá, hogy az jó - vontam vállat kicsit kelletlenül, nem éreztem soha ingert rá, sőt, magát az alkoholt is kerültem és a dohányzást is, sportemberség vagy mi a fene. Sosem tiltottak egyiktől sem, de mégsem estem bele. Vagy nem volt miért.
- Mi baj? - néztem le magamra még meg is torpantam kicsit már a nagykerítésnél, ami a főbejárat, hogy kicsit csalódottan vegyem tudomásul a hallottakat, nem mintha érteném mit is akart ezzel. - Minden rendben, ma olyan nagyon rossz fajta Bremzay vagy... mármint, érted én kedvelem a Bremzays dolgokat is... vagy hát úgy bírom tudod, de az Eugén kevésbé néz ki úgy, mint akinek a világ nyom pisztolyt a fejéhez és inkább itt sem lenne - mert bármi is a baja ruhával, idővel, hellyel, csak abban vagyok biztos, hogy ha lovakról van szó ennél azért egy fokkal még ő is kevésbé morgós. Ma ebből eddig nem sok tűnt fel.
- Hát, ami biztos, hogy lipicaiak, félvérek lipicai jelleggel, nóniusz és ha szerencsések vagyunk idén is van arab telivér, legalább mutatóban - bár általában úgy indul, hogy mutatóban, aztán meg... de ugye engem is érhet meglepetés. Mint mondjuk apát, mikor közölnöm kell, hogy a box most nem kell.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. szeptember 12. 19:35 | Link

Eugén
#


- Igazából a sajátod is befektetés is, gondolom. Csak nem pénz, inkább élet - billentettem oldalra a fejem még egy kicsit el is mosolyogva magam az orrom alatt, de csak befejeztem a szájjártatást. Egyelőre. Kényszerem van rá, valahogy jó hallgatóság vagyok ugyan, de mikor érzem, hogy nekem kell vezetni, ha hallani akarom, kénytelen vagyok csipogni. A kijelentését amennyire lehetett nem akartam kinevetni, de bizonyosan igaza van. Nekem ez ettől még nem ilyen komoly, azt hiszem csak az elveim tartanak, használok alkoholt mondjuk sütéshez, de nem magamban, az ételbe borítom. Sosem kapott el a hév, na. A cigit egyszer próbáltam, pár slukk, de ennyi. Nem volt kellemes.
- Nekem is, ne is mondd. Még a tükörnek se hittem el - ingattam is a fejem látványos csodálkozással, ami azért nem volt valódi, de próbálkoztam. Tény, hogy sokat látott, eleget járkálok, mikor tudok a lovardába, ezt nem ott hordom. A versenyeken pláne. A cukrászdában nem nézegetik az embert és így ebben szerintem ki is merült az, hogy lásson bárki. Vagy nem tudta hogy én vagyok! Volt, hogy évek után megkérdezte egy pasas, hogy nem jártam eddig ide. Addig minden évben ott voltam, csak lovas cuccban és legtöbbször apám oldalán, ott a nevelőanyám választott velem ruhát meg minden. Egyből más lett a fekvés. És miután kifordult ettől a gyomrom, megint leszoktam róla.
- Én szeretem Bremzayt, de most még hozzá képest is... csak fura - vontam vállat, mert ha szarul is néz ki, ahogy éppen felém nézett meg a korábbi diskurzus inkább nem mondatja ki magam, csak megemelem a kezeim megadóan, hogy elfogadtam, ha így, hát így.
- Szépek, igen. gondolom nem szépségért vásárolnál, de azért megéri őket végignézni. Van pár oktatóló meg egy-egy versenylónak szánt is, de ritkák, mert viszonylag gyorsan forgó eszközökként mennek - vontam vállat, mert annyira nem voltam benne mint ő vagy a szüleim, én a hallomásból építkeztem, és hittem ezekben. - Hát?
A kérdésre rá emeltem a tekintetem, de aztán csak jött a többi én meg meg is álltam. Ha kicsit is közelebb megyek minimum jön valaki, hogy kész a box, bár most nem arra figyelek, hogy tudjam. - Én nem csak. Azt mondtad nem vagy beteg - csattantam fel, mert emlékszem ám a kaszinósra. - Mondjuk nem úgy nézel ki, mint aki bevallaná, ha vele lenne...szóval... mi az igazi gond?
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. szeptember 12. 21:13 | Link

Eugén
#


- Vagy beleszeretsz és mindent feláldozol - közöltem szinte azonnal, nem azt mondom, hogy most mondhatják mennyire együgyű és felelőtlen vagyok, de így van. Hajthat aki és amit akar, engem ez nem fog zavarni. Annak idején remek állapotú paciknak mutattak be, egytől egyig a legjobbak lehettek volna, én csak néztem őket, és valahogy összeakadtam a fiammal. Ő makacsabb volt mint a többiek. Fújtatott, látszott, hogy megindulna, nem bírta magát fegyelmezni. Nekem ő kellett, ez ott eldőlt. Engem szeretett is. Hiába nem voltam idős és tapasztalt, velem többet tanult, mint a hivatásossal a lovardában. Aztán csak összenőttünk.
- Nincs, gondolom. Remélem. De ne vegyél már ennyire komolyan, nem mindig vagyok valami bomba, de ha annyira tudni akarod, direkt vettem fel. Én is fel tudok öltözni, ha akarok - közöltem végül ki is fújva a levegőt. Nem azt mondom, hogy komolyabban vett most, mint kellett volna, de talán igen. Nyilván megvannak a magam gondjai a külsőmmel, miért felelne meg minden valakinek magán? Na ugye! De most nem ennek volt itt a köre éppen. Próbáltam úgy kinézni, mint egy nő, nem pedig mint a pajtából szakasztott kislány. Ahhoz könnyebb pedig ruhát szelektálnom.
- Nyomott vagy, Eugén. Biztos ilyen szarul festhettem én is, mikor egy hete nem aludtam - préseltem össze az ajkaim, igazából csak a szemei pirossága volt olyan, ami talán lehetett emiatt. De ki tudja, lehet csak a sok cigarettafüst, őt meg nem zavarná. Én meg minek nézegetek ilyeneket, mint szem, ugyebár... mindegy.
- Sok tényező nem mindegy, ha komolyan gondolja az ember. De mégis vannak, akik csak úgy értelmetlenül költik a pénzt. A nevelőanyám szerint legalábbis sokan nem értenek hozzá, vagy nem befektetésnek sikerül - mert volt már, hog ő is eladott egy lovat, akit még ő maga se vett volna meg. Mutatóba volt, mert csinos, de csak a baj volt vele és ezt nem is titkolta. Annyira.
- Ennek még mindig örülök, de ettől még nem magyarázza meg ezt - mutatom így magunk elé a helyzetre törekedve célozni. Aztán csak sóhajtottam egyet, majd egy mosollyal néztem rá, ha ő nem is feltétlen hajlandó mindig rám nézni, mikor beszél. - Ha nem kezdesz el nyihogni, prüszkölni és repülsz egy kört az udvaron, aligha indulnak meg rögtön - és ez azt hiszem elég öndegradáló, de tény. Rá számítanak, Ránk így nem. Azt hiszem.
- Miért nem mondtad, ha nem alkalmas? NEm tudom mi nyomaszt ennyire, de remélem megoldódik.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. szeptember 12. 22:42 | Link

Eugén
#


Mosolyogtam, nem művien, nem is cinikusan, sőt, még csak meg sem próbáltam befolyásoló és direkt lenni, egyszerűen a kérdés hozta ki. A válasz igen, de ezt mondanom sem kell, már megtettem. Aztán valahogy ugyan ez az arcomról elhalványul, nem azt mondom, hogy lelombozó kicsit, mikor elfordul, de valahol most kéne, ha illedelmes meg olyan kis teszetosza lennék közölni, hogy felejtse el vagy éppen, hogy ez nem számít. Nem teszem.
- Szerintem is, annyi talán nekem is csak költői túlzással volt, amúgy nincs baj az alvókámmal... általában - nem mintha kérdezné, vagy kíváncsiság csendülne a hangjából, de ha nem beszélek ki fog? Na, hát helyben vagyunk. Nem tudom mondjuk mi zavar jobban, még nem sikerült eldöntenem. A csend jó vagy rossz? És az, mikor úgy felel, mintha akadékoskodnék? Eskü', semmi szándékos.
- Az emberek amúgy sem érik meg - ingattam is meg a fejem, nem voltam lenéző, egyszerűen kiskorom óta nem mérem őket értékben. Azt hiszem ebben nagy benyomása volt a biológiai anyámnak, aki engem sem tekintett egy idő után értéknek, vagy úgy bárminek. De majd kinövöm. Viszont a lovakban ha nem is maradéktalanul, de jórészt egyetértettünk Bremzayval, ezt már tudtam egy ideje és örültem is neki, azt hiszem ez olyan közös nevező ami nélkül Pacihotelt se bérelhetnék. Sok dolog kedvezményes nekünk így a fiammal. Az élet, leginkább.
- Azt hiszed? - kérdeztem kicsit hitetlenül, magához képest ez olyan furcsán bizonytalanná tette őt, ami még engem is megzavart. Őt mondjuk láthatóan nem, így végül ahogy lelassultam és meg is álltam felé is fordultam már és a házak helyett a tekintetét kerestem. Bár a kezét előbb sikerült megtalálnom. Már nem is igazán tűnik fel külön, ha újabb szál kerül a kezébe. Olyan megszokott, olyan Eugén. Mint a kérdése, amire el is kezdtem nevetni.
- Én tudom, elég sok sejtésem van erről ami azt illeti - még bólintottam is párat magam elé, ahogy közelebb lépdeltem hozzá. - Nem mondtam, hogy egyszerű, csak hogy mindig van lehetőség. Mi történt Admirallal?
Igazából anélkül, hogy kérdeztem vagy figyeltem volna a kezem már az arcán volt, egyrészt mert nem vártam meg, még megint rákezd az elfordulásba, másrészt már egyébként is itt voltam. Ezért is, mint már mondtam is, de nem figyel rám.
Nem figyelt.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. szeptember 13. 02:12 | Link

Eugén
#


- A globális felmelegedés, a gazdasági válság, a féreghajtók hatása, anyám, az afrikai éhezés, a vízszennyezés... mi nem okozhat? - tettem fel a kérdést a hadarásom után, mintha ezzel lerendezném. Nyilván nem. Mondjuk nincs nekem semmi komoly bajom, néha rosszakat álmodok, és vannak dolgok, amik nem akarom, hogy újrakezdődjenek ha visszaalszom. Álmatlan, mert nem akarok aludni, az nem ugyan az. Ilyenkor sütök, recepteket írok, gyakorlatsort állítok össze magunknak a pacikával. Hasznos idő.
- Lehet - rendeztem le egyszerűen, mert ha így is van, gondolom ez valahol keserű dolog, még ha én vagy ő a magunk kis indokaival máshogy is látjuk. Mondjuk mentségemre legyen szólva, én megpróbáltam párszor elhinni az ellenkezőjét. Nem igen jött be, így hát el is engedtem, hogy megcáfoljam.
Tudja, én tudom, most, hogy tudjuk inkább el is felejthetjük. Nem vagyok az, aki majd ebbe is beleköt, van elég más. Illetve nem is igazán akarok, ki vagyok hogy kérdezzek? Persze érdeklődni egy dolog arról, mi van vele, megint más számon kérni. Tegyük hozzá, eleve nem ilyennek szántam a kérdéseim, elcsúsztam, talán túlságosan akartam. Még sóhajtottam is egyet, ahogy néztem őt, majd bólintottam nagyokat.
- Így van, nálam többször senki nem próbálta tökéletesre sütni a képviselőfánkot, és kevés nő tudja kézzel úgy felverni a tojáshabot, hogy azon akár könyökölni is lehessen bűntelenül - húztam ki magam kicsit büszkén, mert persze ha a beszélgetéseinkről volt szó, nem a cukrászság a fő profilom, de bármilyen hihetetlen, más sem. Nem tartom magam pengének, mert próbálgattam ezt-azt. Pláne ha valami szar volt, ahhoz vissza se tértem.
Ott voltam előtte. Ha akarta, ha nem. Ha kérte, ha nem. Ha tehetett volna ellene, ha nem. Néztem rá, talán csak addig vettem el a szemeim az övéiről, még a keze az enyémre tartott és kinéztem arra. Nem akartam kiprovokálni, hogy még szarabbul érezze magát, de úgy látom helyben vagyunk. Én ezt nem szerettem volna, azt sem, ha ilyet él meg. Nem csak ő, bármelyikünk. Én is tűzbe mennék a patásomért, nem kevésbé tenné Bonnie is például. Szomorú lettem, mert értettem, éreztem mi ebben akkora gond, miért mondja azt, amit. Tőle valahogy még nagyobb súlya volt a szónak, amire kicsit össze is rándult a gyomrom és az ajkaim is. A kezem lassan csúszott át a tarkójához, hogy közelebb húzzam és nem igazán kérdeztem vagy kérleltem, csak átkaroltam a nyakát és úgy húztam közelebb és szorítottam magamhoz. A jobbom a hajába futott, de inkább megnyugtatásként simítottam végig. Befogtam, kivételesen a számat is. Nem értettem miért jött, én sem tettem volna. Engem sem érdekelt volna ez vagy az hogy itt vagyok, ha nekem ott kell lenni. Bármilyen szarul is hangzik.
- Ha hátul kezdünk a versenylovaknál spórolunk vagy egy órát... és sok embert. Előbb visszamehetünk.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. szeptember 22. 18:32 | Link

Eugén
#


A felsorolásom valahol nagyon soványkának bizonyult, mert lehetne még folytatni nagy és kis dolgokkal is, igazából ha akarnám, meg is tehetném, a kifogáskereséshez úgyis értek, elvileg. De nem szerettem volna ebbe belemélyedni, van ilyen is. Nem mintha más témákba feltétlenül igen, vannak pontok, amibe nem érdemes, mert nem tudni mi sül ki belőle. Mások szerint kényes olyanokon poénkodni, amin én, de még Bonnie is rendszeresen megtesszük. Más, hogy közel sem viccelünk, de adjunk nekik igazat.
- Kétlem, hogy a tojáshabra igényed lenne, de a süteményről beszélhetünk, amibe kell - tettem hozzá, mert ha egy dolog biztos, akkor az az, hogy különösebb kérés se kell, elég ha él bennem a gyanúper, hogy viccnek tekintik a dolgaimat. Bár itt inkább más kényszerről beszélnék, de ez nem olyan lényeges, amit ki kellene fejtegetnem. - De nyilván eddig azért került el, mert akkor van erre időm, mikor nem tudok még, már... aludni, túl korán. Túl későn - és nyilván ekkor az ikeás doboz van, abban meg maximum a porcicákat szolgálhatnám ki. De nem akartam újra belemenni ebbe, így is kicsit rosszul érintett a mai, persze, értem a háborgását valahol, és megkaptam eleget az ajánlatot, és nem vagyok ezzel túl... elfogadóképes. Ettől még ma aztán jött rendesen, nem akartam megint húzogatni ki a gyufásdobozából a szálakat. A végén nem marad, nincs mivel gyújtani, és kitér a hitéből.
A keze. Ennyi tűnt fel elsőre, nem ezt láttam, hittem vagy sejtettem, ahogy ott volt az enyémen, de nem erre koncentráltam, hanem rá. Az agyam próbált mondani, segíteni, de akaratlanul is tudtam valahol milyen ez. Kicsi voltam, de nem eléggé, hogy felejtsek, én is láttam egy pacit végkimerülni, a szemem láttára köszönt el tőlünk s pont ezért él bennem is a legrosszabbak feltételezése néha. Én önző lennék és nem lennék itt ilyen helyzetben, nem tudtam felfogni, mi az, ami mégis zajlik. Csak átkaroltam, éreztem az illatát, az arcát elsimítódni az enyém mellett, az ujjaim a hajába csúsztak, mintha vigaszt akarnának adni. Pedig ezt nem annyira ismerem, rémes vagyok ebben azt hiszem. Ezt hittem.
A fejem az övé felé billent, de mikor elhajolt hagytam elhúzódva, a karjaim is lejjebb estek a nyakából, elhúzódtam volna, ha arról van szó. De nem. Már csak a dohány ízére, a keserűségre eszméltem, ami keveredett azzal a cukros utóízzel, amit a reggeli cukorpelyhem hagyott nekem hátra, és még csak nem is zavart. Nem tudtam miért; nem tudtam meddig - de lehet hogy fogjam be a szám, vagy inkább csak legyen vége a kérdezgetéseknek, de ezt inkább nem firtattam. Utána akartam hajolni, mindig túl sokat akarok, így elég kellemetlen, de nem ez életem első ilyen alkalma, kezelem a csődöt is.
- Ühüm, Eugén... - néztem utána, ahogy elfordult, de végül csak kis sóhajjal elléptem tőle. Mi? - Nem itt akarsz és nem is itt kellene lenned, igaz? - néztem kicsit mögé, arra, ahonnan jöttünk éppen, aztán csak nem akartam megfordulni. Nem várom el, én sem hiszem, hogy maradnék, nem tudom, de nem gondolnám, hogy megtenném, ettől csak rosszabb érzés.
- Még nem késő lemondani - tettem hozzá, és szeretném azt mondani, hogy időben és pont jókor... de nem. Hallhatóan nem. A köszöntésből, a nevetésből tudtam ki közeledik. Most nyerítsek ló hiányában?
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. szeptember 22. 23:32 | Link

Eugén
#


- Nem vagy valami lelkes - jegyeztem meg egykedvűen, és itt még csak nem is a látott szar hangulatára céloztam, csak éreztem, hogy nem feltétlen tartozik abba a körbe, amibe mondjuk a törzsvendégeim. Azok is jórészt nők, meg Santoséktól Chris is. Bár az ingyen akcióin már csak fogom a fejem. Elliet kedvelem, rendes nő, bár furcsa kérdései tudnak lenni - de én leszek az utolsó, aki köveket vet bárkire. - Megesik.
Egyszerűen kezeltem ezt, mert hát mit tehetnék? A teától feszt pisilni kell, nem jöhet szóba, h ittam kávét, rajtam két napig isten se segít, érzékenyen érint a koffein alvásilag. A kakaót szeretem, de nem vagyok hajlandó magamnak csinálni, így nem iszom. Nem nagyon van álomba kísérőm.
De úgy éreztem ebben a pillanatban nálam, meg a fölöttem lebegő régi rosszaknál bőven van rosszabb. Van, akinek mindig plusz egy, és most éppen éreztem is ez mit takar. Azt hiszem én is elszomorodtam, nem csak a helyzettől, vagy a hallottaktól, a ténytől, hogy reményvesztettnek tűnt. Már azzal is, hogy kimondta fél. Csak szorítani akartam, magamhoz. Nem önzőségből, nem erőből vagy akaratból, hanem hogy jobb legyen, valami. Bármi. Azzal én sem számoltam, hogy mire rá nézhetek közelebb kerül, mint hittem. A pályán lényegesen jobb a reakcióidőm ez biztos, most is itt volt ez a csók, amivel még plusz ezer kérdésem lett volna, de én most csak még egyet szerettem volna, de nem lehetett. Éreztem, hogy ez nem az az alkalom, anélkül, hogy kimondta volna. Lehunytam a szemem, ahogy kiengedtem a levegőt, majd felnéztem, hátha ismét rám néz, ekkor már az ujja végigszántotta az ajkaim, ami valami furcsán kevés volt ahhoz, amit én szerettem volna.
- Én sem lennék itt a helyedben. Akkor miért? - tettem fel végül a kérdést, mert ez nem egy mindegy volt, vagy egy nem fontos. Még csak nem is hobbi vagy ígéret kérdése, szerintem. És csúnyán hangzott, de egy aukció sem ér annyit, amennyiben hátra kéne hagynom Kearneyt. De megzavart a csókkal, de tényleg még egy kicsit rá is hajoltam, mikor elhúzódott, aztán csak csendes sóhajokkal fordultam a hang irányába, közben ő meg elindult, MEGSZÓLÍTOTTA majd MEGÖLELTE.
- De csak te öregszel - közölte nevetve a nevelőanyám én meg kissé leakadva lépdeltem, aztán mikor elváltak mentem oda én is átkarolni őt. - Szia, anyu.
Persze nem volt idő sokra, mert az első ami szembetűnt, hogy ÉREZTEM a szemeit a vállam felett lesni. A fel sem tett kérdését is tudtam. De csak rákérdezett. - A pacihotelben, nagyon bejött neki a minibár és a szobaszolgálat.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. október 21. 22:13 | Link

Eugén
#


Hazudik, ebben egész biztos voltam, de nem vetem a szemére, még csak elő sem hozakodom hasonlóval, inkább olyan teátrálisan forgatom meg a szemeim, mintha azzal földeket lehetne mozgatni. De eszem ágában sem volt ebben rekedni, illetve most meg én nem mondok igazat. Sokszor tettem már meg, léptem is emberek lelkébe teljesen véletlenül, most egészen más volt a cél. Szándékosan.
Kérdezni akartam és hallgatni; elengedni őt és még szorosabban fogni. Ott lebegett előttem, hogy már önző lennék, ha nincs semmi, ha nincs körülmény, ha nem róla beszélnék. Mert akartam, hogy megöleljen, hogy közel legyen. De nem éreztem közben helyesnek, kicsit sem. Lassan, de magamban már kezdtem elfogadni. Fellángolás, vigasz, támasz. Nevezzük bárminek, aztán csak ott volt, még egyszer.
- Lehet, de jobb biztosan tudni. Hallani - javítottam ki magam, mert egy dolog az elképzelésben szentül hinni, és más, mikor valaki kimondja. Várakozó voltam, ahogy felnéztem rá, de mindkettőnket elterelt Mona. - Mindenki nagyon csinos - szóltam közbe kihajolva Eugén mögül, hogy aztán én is odasétáljak és köszönjek jó erősen megölelve őt. Szeretek hazajönni, pedig sokan azt várnák nem így van. Hogy nagy vagyok, hogy nem ép a családom, vagy bármi hasonló. Én ezt sosem éltem itt meg szerencsére.
- Mit? - néztem rá teljesen értetlenül, bár azt hiszem az ismeretségünkre célzott. Aztán a nevelőanyám még méregetett engem a pacihotel dolog után, rendesen égettek a szemei, de szerencsére. - Otthon? És nem jött?
A vállaim vonogattam kicsit a hajam itt ott megigazgatva és erősen meredtem az istállókra. Ne most. - Ezek szerint már nem kell bemutassalak újra a lovak alatt négykézláb mászó kiskölyöknek - utalt rám én meg értetlenül inkább elsétáltam mellette.
- Majd később elmesélem Kearneyt. Menjünk szerintem - javasoltam, ő pedig el is indult, ideje volt, amúgy se voltunk messze, hiszen méterekkel később már rá lehetett látni az első elkerített részre kiengedett pacikra. Volt egy fekete csikócska is szóval meg is álltam kicsit megnézni, de aztán a "terv" szerint csak haladtam, hogy igyekezhessünk. Én nem akarom senki idejét húzni, főleg így. Mona előre is ment mi meg kettesben haladhattunk, relatív, mert itt már jött a helyi erő. Csak velük nem foglalkoztam.
- Nem mindig ilyen lelkes vendégfogadó itt mindenki.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. november 25. 00:35 | Link

Eugén
#


Talán... lehet, hogy... jó, egészen biztos, hogy eltúloztam kicsit ezt. Tovább húztam a rétestésztát mint kellene. Mi történik ilyenkor? Elszakad, a megszakadt nem gyúrható újra össze, az már foltos marad. Vagy kijön a töltelék, vagy meg sem lehet vele pakolni és mehet a kukába. Nem vagyok oda a tényért, hogy ilyeneket tegyek, mint cukrász. Kicsit össze is kellett magam kapni és csak a földre bámultam amennyire le tudtam nézni ennyire közel hozzá.
- Tudom - igazából tudtam is meg nem is. Velem beszélte meg, én hívtam ide, persze nem magam miatt elsősorban. A lehetőségről meséltem, az tényleg nem élvezett prioritást, hogy én akkor is hazautazom, ha ő neki más dolga lenne. Ez már hagyomány, legalább kettő nagy ilyenre hazajövök. - És betartottad.
Ez is új valahol, nem csak sok olyan apróság, amik felgyűltek bennem. A versenyek, nagyon sokan vettek már körül, férfiak is, de egy-egy versenyt, eseményt vagy éppen próbálkozást alkalomért sem éltek túl. Volt aki a meccsem közepén veszett el. Ezek sokszor estek rosszul, mert nekem fontos dolgokat akartam megosztani, de végül letettem erről. És akkor itt van ő. Aki jött az üzletével, nem is én hívtam, nem is szóltam, hogy ott vagyok, de ő jött. Aztán ott volt az a második. Meg az a megnyitó, vagy a kaszinó. Mit csinálunk?
- Sosem kérdezted, hogy ismerem-e - vigyorogtam rá, szándékosan nem pedzegetve az anya és lánya dolgot. A nevelőanyám is csak rám mosolygott meg megsimogatta a hátam inkább. Mindig rám szokták hagyni, hogy azt mondhassak, amit szeretnék. Az igazat vagy sem. - Muszáj ezt fejtegetni? Ennél csak az rosszabb, ha előszeded a képeim - forgattam meg a szemeim, persze csak vicceltem. Nem szoktam magam szégyellni, és én sajnos pontosan jól tudom, hogy mi mennyire ismerjük egymást, és kicsoda volt akkor, hogy most ki azt nem igazán. Eugén olyan furcsa. De erről inkább becsuknám a szám, ami volt megtörtént, na. Végül megvártam még Mona előre ment és a kiscsikótól fel is egyenesedtem.
- Arra van egy teljesen frissen rendezett és elkészített box, a fiamé. Sosem jövök haza nélküle - néztem rá Bremzayra, aztán megkapaszkodtam az elkerítő fába és fel is léptem az alsóbb fokra úgy hajoltam előre a felsőre illegve ott, mintha muszáj lenne. - Azaz sosem jöttem, nem szoktam egyedül jönni, mással sem, hanem vele. És nem értik. De jó helyen van, ezt ő is tudja - vontam vállat, mintha ez olyan egyszerű lenne, pedig valahol nem az, akkor sem, ha én is szeretném, ha úgy lenne.
- A potenciális vevőkkel? Hangosak, témáraterelők és felvágósak - nevettem el magam. Valahol jó volt ez, de engem nem érintett különösen, inkább figyeltem a pacit, akit kinézett éppen. Tetszett, hogy nem úgy nézett ki, mint sok verseny miatt leéheztetett, csak izomrakott paci. Nem tesz az jót nekik.
- A körbevezetés jó, de cseles is. Mindegyik be van itt tanítva erre, kérj olyat, amivel kimozdul a normálból. Ha sántít, nem szófogadó, előbb kiderül - néztem rá oldalra, ahogy a kezemre feküdtem. - Mona nem az anyukám.
Szál megtekintése
A fővároson kívül - Harriet O. Wallace hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek