36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Guinevere Frances Yazel hozzászólásai (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Témaleírás
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. augusztus 30. 12:47 | Link

Gangsta daddy

Duplo kicsit vehemens tud lenni. Na, nem velem szemben, nekem még azt is hagyta, hogy ráadjam a pulóvert, meg a napszemüveget, meg a múltkor beült mellém a kádba, de Igorral szemben néha kicsit olyan rebellis, mint aki nem teljesen ért egyet az ember terveivel. A kocsibaültetés is valahogy így zajlódhatott, gondolom.
- Jövök már, na! Ennyire sietünk? - kérdezem, de hagyom, hogy a derekam átkarolva megcsókoljon, a fejem hátravetve még el is vigyorodom utána egy kicsit, mielőtt végigsimizok a pofiján.
Végül behuppanok a kocsiba, meg bekötöm a biztonsági-övet is, mert nekem nem hiányzik, hogy a kocsi egész úton mást ne csináljon, mint sípoljon, meg vinnyogjon és mondja a magáét.
- Akár beugorhatsz te is, vagy mehetünk közösen, ahogy szeretnéd. Nem tudom, mennyire érsz rá ma. - Ez utóbbi egy állandó probléma az életünkben, ő kb folyton úton van, én meg igyekszem elfoglalni magamat. Ezért is szeretem annyira Duplót.
Igazából ez egy jó kérdés volt, vonok is rá egyet a vállamon, hogy hát a fene se tudja, miközben kibámulok az ablakon, a fejem az ajtónak biccentve. Nem
voltam soha egy nagy kocsiban utazós, elálmosodom tőle.
- Nem, voltam már bent egy párszor egyedül, szóval tudom, hogy ki jön velem haza - jegyzem meg, miközben egy kívülről ráragadt koszpöttyöt próbálok átugratni akadályokon a fejem kicsi mozgásaival. Nem vagyok bolond, természetesen. - Milyen messze van kocsival?
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. szeptember 7. 04:49 | Link



Szinte már nevetségesen boldog tud tőlem lenni néha, asszem ez valami olyan dolog, amit én nem értek. Talán azért, mert annyit várt. Alapvetően ez azért bizarr, mert valami olyasmit keresett, amiről azt sem tudta, mi is az, akár végérvényesen ki is ábrándulhatott volna, mikor újra látott. Mert sok dolog vagyok, de egyszerű nem. De nem tette. Itt van, velem és boldog. Szürreális.
- Nem tudom még, hogy mennyire fogják egymást csípni, vagy viselkednek-e, szal... ezt asszem passzolom - tolok be egy rágót a táskámból, majd lelkesen rágni is kezdem, azért hátranyúlva, hogy megvakargassam kicsit Duplo fejét. Csoda ez a kutya, az életem fontos része lett, nem teljes a reggel anélkül, hogy lemennénk egy cigire meg pisire. Természetesen mindenki a rá jutó feladatot végzi el.
- El én. Foglalt a szívem fullba. Hát... most? Még nem késő, nem? Vagy most már nem szöktetsz meg, csak aláírod? - kérdezem, megforgatva a szemeim is kicsit, de aztán csak tovább bámulok ki az ablakon, még egy ásítást is elnyomva. Nem voltunk olyan sokat ébren a nagyfiúval, de azért eléggé leszívta az energiáim így is.
- Bende! Elalszol még itt vezetés közben? - nézek rá végül számonkérőn a bambulásra, mielőtt visszatérnék a koszpöttyöm nagy lelkes ugráltatásába, azt hiszem, erre mondják, hogy elvan a gyerek, ha játszik. Duplo is csak szaglászik mindenfelé, bele a nagy vakvilágba.
- Marley. Bob. Nagyon chill darab, aranyos, szeretem. Bejárok hozzá, de az egyetemről kicsit más - vonom meg a vállam. Nem volt egyszerű megbeszélni, hogy deigenis lesz albérletem, csak bízzanak benne, de én ragaszkodom az ebhez és ő is hozzám. Nem gonoszak. - Csodaszép kék szemei vannak. Várom a féltékenységi rohamot.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. szeptember 15. 14:06 | Link

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.


- Oh! Igen, ennek mondjuk így több értelme van - bólogatok elég sűrűn, össze is préselve a szám, hogy hát erre gondolhattam volna, meg még rá is mutatok a nőre. Hát... legközelebb majd ezzel a plusz tudással futok neki a napnak. Már tudom milyen egy álszent. De milyen egy áll-szent?
Kell a gyógyír erre az állapotra, amiben ragadtam, nem akarok így élni, attól tartva, hogy bármihez érek is, majd atomjaira esik szét másodperceken belül.
- Öm... rendben - adok rá pozitív választ, de magamból kiindulva nem vagyok benne biztos, hogy ez az elég specifikus időtartam majd mindenképpen rendben lesz az életvitelemmel. Nem teszem szóvá, csak bólintok még párat.
Mondták már mások is, talán nem eléggé, mert így is vannak dolgok, amiket elkezdek és sosem fejezek be. Sorozatok, hangszerek, barátságok. Kellemetlen.
- Kösz, doki - mosolyodom el kissé. A legtöbb ember már elengedte volna a nyomorult esetemet annyival, hogy erre még nem volt precedens, így nem tudnak vele mit kezdeni. Ő meg itt volt és szívott velem, mintha muszáj lenne. Hálás voltam érte.
- Ja, nem kell feltétlenül kávénak lennie, nem iszom én sem, túlpörget. De itt az együtt kimozdulás... részére gondoltam főleg. Nem az ital milyenségére - próbálom kimagyarázni a helyzetet, de végül csak elfojtok egy frusztrált sóhajt. Inkább rámosolygok hálásan, miközben átveszem a lehető legóvatosabban a cuccokat. - Köszönöm még egyszer, Jasmine. Meglesz. Szép napot!
Még biccentek is, majd leteszem az asztalra a pénzt, amit neki raktam el, majd egy mosollyal elillanok a helyszínről. Nagyon remélem, hogy tényleg képes ezzel csinálni valamit. Velem.


// Pirul Pirul Pirul //
Utoljára módosította:Mitzinger-Yazel Frances, 2019. szeptember 15. 14:06 Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 28. 01:31 | Link



Nem nagyon akarok ebbe beleszólni, nem vagyok egy nagy kutyasuti, szerintem lehet, hogy ki sem fognak jönni. De muszáj nekik, mert ha nem, kell keresnem egy új albit, akkor meg el kell hagynom Duplot, aki már most is tisztára ki van borulva, ha este nem vagyok ott, hogy megvakarjam a hasát.
- A parkban viselkedett... - vonom meg a vállam, mert persze, le szoktam vinni sétálni, nem fogom csak úgy egész nap a lakásban tartani. Nem kevés a munkám azzal, mikor este csak lefekszik és szusssz, semmi hiszti.
Elég könnyen veszi, akár rosszul is eshetne, de csak viccelek. Másfelől, ha nem így lenne sem tudnék teljesen kiborulni, azt hiszem, hogy ez a funkció már kikopott belőlem, érzelmileg egy selejt vagyok.
- Talán majd máskor - sóhajtok színpadiasan, de csak kifelé bámulok az ablakon, szemem sem rebben. Szeretem nézni a tájat, álmosodom is tőle, szóval ajánlott hamar odaérni, ha ébren akar találni.
- Megint dolgozol valamin? - van kint a kérdés, mert a dal írás sem szokott csak úgy felmerülni a semmiből. Nem lepne meg, zenész, nekem is a legfurcsább pillanatokban és helyzetektől jön az ihlet. De lassan itt is vagyunk, így abbahagyom a pötty ugráltatását és csak mondok pár szót a kiskrapekról.
- Pár hónapos, nem nagy, de szerelem... - sóhajtok fel ábrándozva, mert amint bejöttem, megvolt az az összhang, ami nagyon ritka és épp ezért vigyázni kell rá. - Ühü.
Elég hamar kint is vagyok az autóból, várok kicsit, majd a kisujjam Bendéébe akasztom, nem olyan komoly, mint egy kézfogás, de nem olyan lame, mint külön sétálni. Egyedül.
- Édes egy fiú, imádni fogod - állapítom meg, majd beérve integetek a néninek, aki széles mosollyal tessékel be, hogy már összekészítette a papírokat. A folyosón már hallom is az ismerős nyekergést, amint kiengedik szalad is hozzám a kis zömök lábain. Fel is kapom, de még mindig nyüsszög, meg puszikat ad, majd Igor felé szaglászik. - Na, ő Marley.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 4. 02:13 | Link


hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry

Van, hogy az embernek idő kell, hogy dűlőre jusson. Nekem is kellett, méghozzá nem kevés. De tegnap, mikor álmosan, kócosan, letörve lementem a kávézóba, hogy elkezdjem a műszakomat este, a rádióban pedig elkezdődött egy Influx szám, szolid negyed órán keresztül zokogtam a pultra dőlve. Egyszerűen nem tudtam tovább lépni, csak sírtam ott, míg apám a kezembe nem nyomta Marley pórázát, meg a táskámat. Azt mondta, hogy szeret, örül, hogy itt vagyok, de sosem látott még ennyire boldogtalannak és nem bírja ezt elviselni, szóval vagy magamtól megyek, vagy ő visz haza. Kiegyeztünk, hogy megvárom a reggelt és eljön velem a hopp-állomásra Amsterdamba.
Szóval itt vagyok. Tudom, hogy nincs rá kifogás, erre az egészre nincs, valahol tartok is tőle, hogy nem az vár majd, ami... amibe nem szakad bele a lelkem. Szóval Marleyt a portásra bízom a koliban, aztán összekapom magam abban a nagyon fura lakásban, aztán a kis hátizsákomba suvasztom a befőttesüveget, hogy a jól ismert lakás felé vegyem az irányt. De senki nincs itthon, a kopogásra nem érkezik válasz. Érzem ahogy a mellkasom összezsugorodik belül egészen kicsire, nem kapok levegőt, el kell tűnnöm innen. Szóval lefutok a lépcsőn, kilököm az ajtót és futok míg a levegőm tart. Aztán az egyik kapualjban dőlök a falnak, levegő után kapkodva, a kezeim reszketnek, szerintem én magam is, ahogy előre hajolva próbálom nem kidobni a taccsot.
A hang. A hang zökkent ki, meg ismerem azt a ugatást, a falnak is dőlök, hátha nem vesznek észre. De érzem, ahogy rám néz, hallom Duplot is egyre közelebb, majd érzem, ahogy a mancsok összekaparják a farmerem. A kezem reflex-szerűen csúszik a füle mögötti ponthoz, hogy megvakarjam, ahol szereti.
- Sssss, nagyfiú. Apádat hol hagytad? Nem éri meg, ne csináld ezt - ölelem magamhoz összeszorított szemekkel a nagy szürke kutyát, az arcom a fejének nyomva. Tudom, hogy nincs itt egyedül. Sosincs. Párszor végigsimítok végül, mielőtt lefejteném a csípőmre támaszkodó mancsokat, ami Duplonak nem is tetszik.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 4. 21:23 | Link


hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry

Nem egészen ez volt a tervem, mikor reggel elindultam. Lezajlott vagy ezer forgatókönyv a buksimban, de egyik sem olyan volt, amivel tudtam volna mit kezdeni, csak ez az utolsó. Ez tökéletes... Lett volna, ha nem borulok ki teljesen a gondolattól is, hogy mi van, ha túl sokáig szarakodtam. Mert ez bizony egy nagyon is valós veszély. Én már nem venném vissza magam, de ez ugye... Én vagyok és többek közt ez is volt az oka, hogy távoztam. Igor fényévekkel jobb ember nálam és nem is azt a szart érdemli, amit a színes borítás rejt.
- Nincs is a póráz végén semmi - emelem fel a pórázt, de aztán csak visszaadom a kezébe, hozzáérve a kezéhez kicsit. Nagyon hiányzott már, veszek is egy mély levegőt, majd kifújom, a tekintetem a talajon tartva. Zsebre vágom a kezem én is, majd felsóhajtok, érzem, hogy remeg a szám.
Fontolgatom a választ, eltűrök egy kék tincset, majd felnézek rá, félig lehunyt szemmel. Érzem hogy szúr az egész.
- Létezem... - vonom meg a vállam végül, a hangom meglehetősen közönyös, ahogy a tekintetem ismét Duplora esik. - Te hogy vagy?
Életem leghülyébb kérdése, nem akarok idióta lenni, de ezt hozza ki belőlem, ahogy közelebb lépek hozzá, majd köré fonom a karjaimat, a fejem a mellkasának döntve. Nagyon hiányzott, meg is remegek a mozdulatban.
- Annyira idióta voltam... úgy sajnálom.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 30. 03:39 | Link


hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry


Megfagyok egy pillanatra, ahogy megérzem Duplot, a karmait, ahogy dögönyöz a mancsaival a farmeren keresztül, teljes extázisban. Szeretem a vizslát, annyira csoda szép és szeretetteljes. Mint a gazdája, akivel úgy bántam, mint valami aljas kurva.
- Épp eléggé az. Ugye nagyfiú? - fejtem le a mancsát a csípőmről, mire csak visszatolja a fejét a kezem alá. Még ha nem is elégedett a helyzettel, azért lepattan és hagyja, hogy kibontakozzam az ölelésünkből. Szeretem, ő is nagyon hiányzott, nem csak nekem, de Marleynak is. Érzem, hogy figyel engem, fel is akarok pillantani rá, de nem merek, csak figyelem a csodakutyát, aki hatalmas szemeket mereszt rám, csak boldog a ténytől, hogy újra itt vagyok.
Kicsit szétszórtan. Miattam. Nem teszi hozzá, de tudom, hogy beleszartam az életébe és ez bánt. Nem is akarom soha többet megtenni, helyette csak a karjai közé vetem magam, amivel ő nem igazán tud mit tenni. Rázkódom a karjai között, ahogy egyre görcsösebben ölelem, még épp időben kapva észhez, hogy ne legyen túl erős az a szorítás.
- Úgy sajnálom, B. Nem akartalak bántani. Csak... annyira egyedül voltam... és túl sok időm volt gondolkozni olyanokon, amin... soha nem akartam. De ígérem, megváltozom, csak... csak hadd magyarázzam meg! Nem itt - törlöm meg a szemeim, mielőtt elhajolok, hogy végigsimítsak párszor a mellkasán. Nem vettem le a gyűrűt, nem akartam elveszíteni őt sem, csak idő és távolság kellett, hogy feldolgozzam a saját szarságaim. És Stella. Ha vele nem beszélek, nagy esély van rá, hogy talán vissza sem jövök, csak belefulladok a ginbe és a bűntudatba. - Jártam a lakásnál, de nem volt otthon senki, gondoltam... lehet, hogy nem akarsz látni, vagy... nem tudom.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 00:45 | Link

My lark

Megvan az érzés, mikor azt sem tudod, hogy hol áll a fejed, csak fekszel az ágyban, míg már nem bírod tovább? Szóval csak felkeltem, hogy a kutyákkal körbevéve üljek le a kanapéra a nappaliba, próbáljam összekaparni a gondolataim, de nem tudok megálljt parancsolni. Toll kell, papír, a gitárom. Idegesen nyüszítek fel, mikor sehol egy üres lap, így az elmém mindent beterít. Mint egy gyilkosság helyszíne, ahol szétfröccsen a vér, mindenhol a gondolataim, az első kezembe akadó számlán, a tenyeremen, a naptáron, csak szöveg, míg a füzetem elő nem kerül. Nem tart tovább talán húsz percnél, mire az alap dallamom is megvan, és nem bírok magammal. Hamarabb érek be a szobába és térdelek az ember fölé, a vállát rázogatva, mint hogy végiggondolnám.
- B. Bende. Igor. Hé... kellesz, kelj fel! - pofozgatom finoman, hogy hé boy, ez nem egy pillanat, kelj már fel, hallanod kell. Tudom, várhatnék reggelig, de azt mondta, nem akarja, hogy többet titkolózzak előtte. Nem akarok titkokat. Kint akarom hogy legyen belőlem ez az érzés, a viszketés a bőröm alól, amit a leírt szavak jelentenek. Egy rémálom a nappali, kupi van. Duplo érdeklődve figyel az ajtóból, szerintem nem ért semmit.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 00:52 | Link

My lark

Jó, tényleg csak egy okból szoktam felkelteni Igort és az nem az szokott lenni, hogy most azonnal hallgassa meg az új számomat. Azaz, azóta sem igazán játszottam semmit, ami nem cselló. Ilyenkor leginkább rajta szoktam, szóval nem lepett meg, hogy nem akart felkelni. Alig pár órája szerettem ki belőle a lelket is.
- Haha, de vicces valaki. Úgy értem kellesz. Kint, a nappaliban, nem itt - még intek is a fejemmel kifelé, ha nem lenne egyértelmű, szeretném, ha most felkelne meg minden. Kicsit meg is simogatom az arcát, ahogy rám néz, mert nagyon szeretem, nem is baszogatni akarom az éjszaka közepén, csak azt, hogy figyeljen rám. A keze a combomra csúszik, én meg grimaszolok egyet, tolva a csípőmön finoman. Közelebb húz egy csókra, amit viszonzok is, a hajába túrva, aztán csak ismét végigsimítok az állán.
- Na. Azt hitem érdekel a zeném, gyere na. Utána kívánhatsz egyet - forgatom meg a szemem kicsit, majd a nyüsszögő Duplora nézek.  Áruló. - Légyszi?
Nagyon szépen nézek rá, nem tudom, ebből mennyi látszik a sötétben. Nem mintha azt gondolnám, hogy most majd nemet mond, tudja, hogy mennyire szépen tudok kérni tőle. Tudom, hogy kell őt meggyőzni.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:00 | Link

My Lark

- Nem, csak ezt azt összeírtam, de az sem direkt volt becsszó - emelem fel a bal kezemet, a jobbomat a szívemre téve. Nem akarom megrémíteni, egyik kutya sem rókázta össze a lakást. Akkor is csak azért kellett a segítsége, mert nem tudtam egyszerre megfogni a kuszikat, meg még  takarítani is. Most már megoldanám, mert belepem őket a fürdőbe, huss, aztán majd felvaxolom a dolgot.
- Ennyire nem hiányozhattam - jegyezem meg a halk, elégedetlen morranásra, megérintve az orra hegyét, de aztán nagy nehezen eljutok odáig is, hogy ha lemászom róla, talán kicsit könnyebben felkel?
- Öööö igen? Baj? Megmutassam inkább reggel? Nem tudtam aludni, kavarogtak a gondolataim - magyarázom nagy lelkesen az embernek, mert ha másnak nem is, neki igazán meg kellene értenie. A simogatásra kicsit felé döntöm a fejem, de aztán le is mászok róla, hogy tényleg fel tudjon kelni, minden akadályozó tényező nélkül.
- De, mindig, érzéked van hozzá - sóhajtok fel panaszosan, de aztán felkelek az ágyból, mielőtt még visszamászik mellém, annyira nem jó az önuralmam, lehet, hogy simán csak ráugranék. - Szeretem az ébredés utáni nevetésed.
Mellékes infó, de nagyon igaz, elég hamar kint is vagyok a szobából, két lépés közt megigazítom a bugyimat, majd leülök a kanapéra, odébb tolva Marleyt aki lelkesen őrzi a gitáromat azóta is.
- Kapaszkodj meg a hajadban, mert csodálatos vagyok  - nézek rá figyelmeztetően, majd mutatok, hogy üljön le valahova. Ez nem egy végigállom típusú zene.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:04 | Link

My lark

Asszem nem bízott meg abban, mi is lehet az az ez is az is, amit összeírtam. Ha őszinte akarok lenni, magam sem tudom, nem gondolkoztam, csak csináltam, ami most egy kicsit ijesztően hat, ha belegondolok.
Nem gyakori nálam az ilyen, de egészen belevörösödök, mikor rácáfol az állításomra. Mármint, alig pár órája még együtt ziháltunk az összegyűrt lepedőn, most meg megjegyzi, hogy hiányoztam.
- Te is nekem - látom be végül apró bólogatásokkal, finoman az ajkába harapva, de nem akarom túllépni a saját határaink, mert abból mindig csak a baj van. Most is csak elfelejtődne az egész szám, lehet nem is lenne holnap reggel már a fejemben a dallam. - A keltéssel, vagy hogy miért keltettelek?
Még szórakozottan fel is nevetek, mert tudom, hogy nem ez az első alkalom, hogy felkeltem, de általában a szám... nem locsogni szokott, maradjunk ennyiben. Követem őt a folyosón pár lépésen át, aztán majdnem futva, de meg is előzöm, ez valami isten adta tehetségem, néha nagyon aktív tudok lenni.
- Vagy úgy, ez sokmindet megmagyaráz - bólogatok elégedett hümmögéssel, majd leülök, odébb tolva a fiamat.
- Jó döntés - veszem fel a gitárt, ami kicsit hideg is, lehet fel kellett volna venni egy pólót? Meh. Tudom, hogy sokat kellene még fejlődni, hogy ezzel bármire vigyem. Kéne egy demo meg minden szirszar, igazából nem is vagyok benne biztos, a papírt vagy a karriert akarom-e, én csak... szeretem, amit csinálok. - Az alaphoz igazából... lennének elképzeléseim, mit akarok hallani, nagyon nem... akusztikusban gondolkoztam.
Kicsit rágcsálom az ujjam, de aztán inkább belevágok, egyes részeken inkább csak a tenyeremmel dobolva mutatom az ütemet a gitáromon, nem játszom, mert nincs meg úgy a feelingje.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:09 | Link

My Lark

Szót fogadok. Nem sokszor teszem, de nem akarok most teljesen leakadni arról a viberól, ami éppen bennem rezeg, ha megteszem, lehet hogy vissza sem mászok rá és akkor lesz egy újabb szám ami megragad két állapot közt. Már nem vers, de nem befejezett szám.
Inkább el is hagyjuk az adott helyszínt, Duplo is követ, de olyan, mint aki teljesen elvesztette a fonalat az estével kapcsolatban. Nem is bánom, mármint nagyon szeretem, de egész eddig teljesen rám volt kattanva, ha már felébredt rám. Most legalább drámai mert nem tudja, hogy hozzám húzzon vagy Igorhoz.
- Hogy milyen tehetséged van hozzám - húzom ki magam kis mosollyal, de aztán csak keresem a megfelelő tartást, elég nagy égés lenne szarul előadni valamit, amit most találtam ki. Marley nagy drámaian átmaszik apához, én meg csak figyelem őket pár pillanatig.
- Akad pár - ezzel nem túlzok, itt vannak ők, apáék, meg azért pár másik ember is, de valahogy nem érzem úgy, hogy ennek jó helye lenne olyan kezében, aki... nem ismer. Mert valahogy ez túl sok, még nekem is, ha belegondolok. Éppen ezért nem is gondolok bele, csak csinálom. Ahogy jön. Aztán az utolsó hang után kicsit megtörlöm az arcom, minden rendben, sikerült letudni különösebb sírás nélkül, csak az ízét érzem.
- Igazából ennyi. De van... más is, azt igazából, neked írtam. Nem ma, még pár hete. - Persze, ez nem jelenti azt, hogy hallani akarja, az is lehet, hogy csak kiszakadt csóró dobhártyája és szeretne inkább aludni.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:12 | Link

My lark

 Szeretem, hogy támogat. Mert azt csinálja, hiába próbálja egy csomó ember ezt tagadni, vagy elvitatni tőlem, mert hogy biztos csak azért van velem, mert jók vagyunk a szexben. Ez nem erről szól, ahogy nem is arról, hogy nagy a mellem, vagy jól áll a latex, merem remélni, hogy ebben valahogy több volt, mikor összeterelt minket a sors.
- Tudom - bólintok aprót, mert nem kell bemutatni semmit, élem az életem, tudom, hogy megy ez. Ismerem már a dörgést, Isti akkor is csak segíteni akar, mikor megkérem rá, hogy ne tegye. Veszélyes faszi.
Nem egyszerű. Én vagyok önmagam legnagyobb kritikusa és éppen ezért magam sem tudom, hogy elő szeretném-e adni neki, ami épp az eszemben jár. És azért, mert én úgy érzem, nem elég jó, amit csinálok, valami furcsa késztetés akadályoz abban, hogy neki énekeljek. Ebben él, ez a munkája, tartok tőle, hogy van, ami nem is tetszene neki... Persze, attól még lehet, hogy azt hazudná, ez nem így van.
- NEM. Nem csellóval. Gitárral - csapok a hasára a kézfejemmel, mikor elkezd nevetni,még a szemöldökeim is összevonva szigorúan, de aztán csak elmosolyodom.
- Rólad. Inkább. De igen. De most idepillogj, mert ha valamiről lemaradsz, az a te hibád lesz - kopogtatom meg az ajkam a mutatóujjammal, párszor összedörzsölöm az ujjaim, majd a ma esti kis bemutató záró fellépését indítom.
Szál megtekintése

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:16 | Link

My lark

A művészet nem egyszerű. Van, hogy olykor kétélű fegyver, mert ahogy arra is fordíthatod, hogy egy régi, elfertőződő sebet felnyitva túllépj a dolgokon, rosszul használva fájdalmat okozhatsz magadnak vagy a közönségednek is, teljesen akaratlanul. Én felelőtlen voltam, csak le akartam írni, előadni, megszabadulni, továbblépni azzal, hogy mindezt kiadtam magamból és leírtam, sőt, még elő is adtam. Nem figyelmeztettem, nem szóltam, hogy baj lehet, nem volt kint a kis tag, hogy trigger warning. Megérdemelte volna. Talán kicsit mind a ketten meg voltunk döbbenve, azt hiszem. De olyan volt, mint mikor felszabsz egy régi sebet, hogy kitisztítsd. Felszabadító.
- Most úgy csinálsz, mintha bántanálak! - jegyeztem meg enyhén felháborodottan, mer amúgy nem ütöttem meg erősen... de lehet, hogy csak nem figyeltem az erőmre megint eléggé, ezt sem tartom egy kizárt tényezőnek.
Nem bántam a homlokcsókot, sőt, egy széles mosolyt vissza is kellett fojtanom, mikor hozzá ért. Szeretem ezt a férfit, még ha egy darabig tagadtam is.
- Ismerlek - adtam magyarázatot, hogy pontosan hova is gondolok, aztán csak belevágtam az egészbe, és bár az elején még kerültem a tekintetét, aztán csak megtaláltam azt és el is mosolyodtam éneklés közben. Letettem a gitáromat végül és négykézláb kicsit közelebb is másztam, várakozva nézve rá. - Mit szeretnél?
Szál megtekintése

A fővároson kívül - Guinevere Frances Yazel hozzászólásai (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek