Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=757020#post757020][b]Vajda Eszter - 2019.05.01. 22:06[/b][/url]

Csizmám sarkai egyenletesen koppannak a nappali lakkozott padlóján, ahogy az annak határait jelölő konyhapult oldalának dőlök csípőmmel. Ujjaim között megforgatom a kezemben tartott gyűjtői kristálypoharat, tekintetem megpihen a jelenlévők arcán, ahogy belekortyolok a félszáraz rozéba, végül karjaim összefonom magam előtt. Kedves, szűk családi kör, mintha csak Karácsony lenne, azzal a különbséggel, hogy már egy májusfa is szánalmasan későn jelenne meg a kapunk előtt. Állkapcsom egy pillanatra megfeszül, fogaim szinte fájóan nyomulnak egymás ellen, ahogy egy utolsó, mélyet szívok a Vajda kúria jellegzetes illatából. Már nem táncolhatok vissza. Már nem akarok visszatáncolni.
- Szóval, valami fontosat szeretnék mondani - tudom, hogy hangzik ez, komikusan, szinte várom, hogy az apám felnevessen, de nem hátrálok meg. Már nem. A pohár talpa hangtalanul simul a márvány felülethez, ahogy leteszem kezemből, kihúzom magam, állam hajszálnyit felszegem, igen, mintha csak uralnám a környezetem. Szeretném, ha így is lenne, felnőtt vagyok, felnőttem, és véget szeretnék vetni annak, ami az elmúlt egy évben a fejem fölött zajlott. Nincs ebben semmi drámai felhang, nincs ebben hisztéria. Nem akarok többé tudatlanul létezni itt, mintha nem lenne jogom döntéseket hozni, vagy egyáltalán tudni, mit művel a családom.
- Csak egyszer fogom elmondani, és szeretném, ha tiszteletben tartanátok a döntésem, akkor is, ha nem értetek ezzel együtt - ujjaim összefonom magam előtt - ahogy azt én is megtettem már - megemelem bal szemöldököm, tekintetem először az apám arcára vándorol, ott elidőzik pár pillanat erejéig, csak utána nézek az öcsémre. Nem félek. Már nem félek, mert döntöttem, és már nem félek, mert rosszabb dolgok is történtek velem annál, mint az, hogy ne értsenek együtt velem, mégis itt vagyok.
- Újra fogom kezdeni a tanulmányaim a Bagolykőben - persze, ez még nem is olyan gázos, elvégre, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Lesz még egy diplomám? Elvégzek még pár évet az iskolapadban? Okosabb leszek? Még csak most jön a java. Hosszan kifújom a levegőt, hajam hátrasimítom a vállam felett, finoman, szolidan mosolyodom el, mielőtt berobbantanám a nyugvó bombát.
- Auror szakirányon.
Vajda Eszter utolsó, port kavaró lázadása.
Tudom, ha ezt elkezdem - sőt, ettől a pillanattól kezdve, hogy kimondtam, már nincs visszaút. Már nem táncolhatok el, nem mondhatom azt, hogy meggondoltam magam, és pont ezért fogom ezt csinálni. Erős, független nő vagyok, kitartó vagyok, és képes vagyok elérni bármit, amit el akarok érni. Azt akarom, hogy tiszteljenek. Be akarom bizonyítani, hogy tisztelniük kell, hogy már nem az a kislány vagyok, aki akkor, amikor hazajöttünk, és, hogy igenis van jogom döntéseket hozni, olyan horderejű döntéseket, amiket az apám, vagy az öcsém megtett. Nincsenek több fegyházi telefonálások és címlapok a botrányos életemről, ebben biztosabb vagyok, mint bármiben eddig az életemben.
- Utána el fogok még végezni két évet a Sárkányölőben, és a végén bűnmegelőzési végrehajtó leszek - aprót bólintok a végén, mielőtt újra ujjaim közé venném a poharam. Hát ezzel is megvagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=776307#post776307][b]Vajda Eszter - 2019.10.01. 11:16[/b][/url]

Alapvetően egy türelmes emberként jellemezném magam. Ha sorba kell állnom, akkor felesleges kommentárok nélkül állok sorba, mielőtt felszállnék a villamosra, megvárom, hogy lelépjenek a leszállók, és előre engedem a néniket - még ha a viselkedésük erre nem is adna erre okot. A legtöbbször nem is éri meg az energiát és ez elhaló agysejteket a pár perces rage-party, azt pedig, hogy rányomja az egész napomra a bélyegét egy ilyen, egyenesen elfogadhatatlannak tartom.
Azt viszont kifejezetten nehezen tűröm el, amikor valaki munka közben szarja el az időt. Ha egyedül ő függene tőle, csak legyintenék, az ő dolga, majd elszámol magában a következményekkel - esetünkben viszont nem csak én, de egy egész csapatnyi ember munkáját veszi semmibe, tulajdonképpen.... miért is? Az embernek nem kell feltétlenül ebben a szakmában élnie ahhoz, hogy rájöjjön: egy helyére legjobb esetben is csak húszan állnak sorba. Ha nem becsülőd meg magad, ha nem veszed komolyan, ha egyszerűen csak nem teszel meg mindent, ami kitelik tőled, hívnak mást. Tök mindegy, ki vagy, tök mindegy, mennyi ideje csinálod, sőt, az sem jelent semmit, mennyire nézel ki jól vagy egyedin: valaki mindig a helyedbe fog lépni.
Emir pedig elég nemtörődöm módon játszik épp az állásával, elvégre, elég a megfelelő névnek kiejtenie, hogy érdektelen, megbízhatatlan, és máris üresen fog állni a naptára, hiszen senki nem akar majd dolgozni vele. És hogy mi a legszomorúbb ebben? Senkit nem fog meghatni.
Én például kifejezetten örülnék, ha most már inkább elkezdenénk Emir nélkül, már így is túl nagy csúszást okoz, mire ideális esetben végzünk, már mindenkinek máshol kéne lennie, ami persze őt nyilván nem érdekli, hiszen lefoglalja az, hogy szopogassa a kóláját. Ilyen esetekre alapvetően kitérnek a szerződések is - ha nem tartod be a pontokat, mehetsz is haza, senki nem fog a segged után ülni. Én pedig, több évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább vagyok olyan kompetens, hogy egyedül is letoljam ezt, ha időben kezdtünk volna, még tolás nélkül is.
- Ennyi erővel akár haza is mehetnél, mindenki munkáját megkönnyítenéd - indulásból nem jelentene egy hátráltató tényezőt. Ugyan arcomon bájos mosoly vesz erőt, egy mindenképpen lesújtó pillantással mérem végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=777907#post777907][b]Vajda Eszter - 2019.10.12. 22:37[/b][/url]

Nem arról van szó, hogy már megint magányos lennék (de), vagy, hogy egyszerűen nincs kedvem az embereknek (de), hogy nem akarok egyedül lenni otthon (de).
Nagyon régen voltak ezek a ruhák ilyen összeállításban rajtam, és az elején, a tükörben állva valóban húztam is kicsit a szám miattuk, az összképet látva, viszont pár hetvenkettes tátra-koktél után némileg átértékelődött az önkép-értékelésem. Kissé lehunyom szemeim, keresztbe font jobb lábfejem apró mozdulatokat tesz az éppen szóló zene ritmusára, miközben oldalra billentem fejem is, arcom alá engedelmesen simulnak a szintetikus bunda vékony, puha szálai.
Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, ugyan a pultnál ülve viszonylag jobb világítás ér, mint a távolabb táncolókat vagy üldögélőket, ha kicsit oldalra fordulok, a színes fények engem is elérnek. A lüktetés, a tompa szédülés, a lehunyt szemhéjaim alatt pirosan-zölden-sárgán váltakozó foltok és csíkok egy olyan életérzés emlékét ébresztik bennem, amibe megígértem, soha többé. Hátrabillen koponyám, felnevetek erre a gondolatra, hirtelen nagyon gyerekesnek, idealisztikusnak tűnik, mintha azóta egész eddig valami mesében éltem volna.
Felsóhajtva fordulok vissza kiszolgáló barátomhoz, hogy balomon megtámasztva állam, jobbom megemelve rendeljek még egyet. Úgy tűnik, mára ő lesz a társaságom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=778463#post778463][b]Vajda Eszter - 2019.10.19. 17:58[/b][/url]

Ugyan érzékelem a mellém letelepedő testet, nem teljesen jut eszembe foglalkozni vele - talán eleve nem érdekelne, talán csak az alkohol elzsibbasztotta idegpályákon nem születik meg a gondolat, az inger nem képes eljutni a tettlegesség szintjére. Végül hozzám szól, ekkor pedig már ha akarnám sem tudnám ignorálni.
Egész testemmel felé fordulok. Arcomon széles, az édes koktéltól boldog mosoly terül szét, miközben macskásan nyújtózó mozdulattal könyökölök fel féloldalasan a pultra, s kissé előre, társaságom felé csúszva fekszem félig el. Még nem az ölébe.
- Mmmmmm-hm - állam tenyerembe ejtve kezdek bólogatni. Nem csak, hogy nehéz nap, mostanában az egész hetem elviselhetetlennek ígérkezik, az egész elmúlt időszak. Néha ezért önmagam okolom, néha meg mást, néha ártatlan vagyok, néha pedig bűnösnek ítéltetek egy képzeletbeli bíróságon, a saját fejemben.
- Neked? - fejem kíváncsian oldalra billen, állammal az idő közben elé csúszó üveg, majd pár mozdulattal később pohár felé bökök. Fiú megkérdi, kér-e bele jeget a kedves vendég, majd a válasz tekintetében a keményebb ital is fehér hajú barátunk szolgálatára áll.  
- Amúgy szia, Eszter - hirtelen mozdulattal nyújtom ki felé jobb kezem. Ez mindig ilyen. Az alkoholtól barátságosabb vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=780995#post780995][b]Vajda Eszter - 2019.11.16. 18:39[/b][/url]

Szemöldökeim rosszalló-gyanakvó ívet írva szaladnak össze. Meglepő módon nem arról van szó, hogy ne érteném a szavait - legalábbis, úgy hiszem értem, meggyőződésem, hogy értem, legfeljebb nem azt mondja, amit felfogtam -, az viszont nem tetszik, amiről beszél. Mégis kinek rossz minden napja? Ezt még én sem mondhatom el magamról - pedig általában mindig találok valamit, amiért panaszkodhatok -, akkor hát miért pont ő tenné? Az átlagemberek egyik kedvenc szólása, hogy a szép és gazdag ebereknek nincs oka szomorkodásra - ő pedig, ha pénzes nem is, szépnek kifejezetten szép.
Vagy csak az alkohol retusál.
- Miért? Szeretnél róla beszélni? - személyes tapasztalatom, hogy részeg idegeneknek - vagy részegen, idegeneknek - a legkönnyebb elmesélni, mitől fáj épp a szíved. Valamiért nem aggódsz amiatt, mit gondolhatnak rólad, a tanácsaik betartása teljesen opcionális, ugyanakkor nagy eséllyel soha többé nem találkozol velük, így hát mitől félnél? Én pedig kifejezetten kíváncsi vagyok, holnap pedig már aligha fog érdekelni. Kell ennél jobb lelki szemetes? Aligha.
- Mihail Vladiszlav - összeszűkülő szemekkel ismétlem el nevét, így pedig könnyebb az arcára fókuszálni is. - Kifejezetten ortodox név. Keletről jöttél? - ugyan erre már az erős akcentusból is rájöhettem, biztosabb, ha ő mondja ki.
- Mmmmh - homlokom szkeptikusan ráncolva legyintek. Ugyan most az egész olyan, mintha pezsgő folyna az ereimben, bizsergető érzést hagy maga után a bőröm és a koponyám alatt, egy kicsit még én is el szeretném hinni, hogy jól vagyok... de nem vagyok. Vagy csak nem szeretnék lenni. Már én sem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781525#post781525][b]Vajda Eszter - 2019.11.23. 15:46[/b][/url]

- Hát akkor nem - kicsit kibiggyesztem ajkaim, mintha valami sajnálat közeli állapotba kerülnék, majd vállat is vonok. Nekem igazából mindegy. Ujjaim végigfuttatva dús, sötét hajamon simítok ideiglenesen hátra pár tincset, majd kiegyenesedve teremtek röpke távolságot magunk között - bár azt már nem tudnám megmondani, miért érzem ennek szükségét. Talán a maradék önérzetem túl soknak tartja a pultokon fetrengést.
Haha.
- Tudom - lehet, hogy nem nézek egy túl okos lánynak, de attól még az vagyok - most épp részeg, de ez abszolút mellékes információ, ha már jelentéktelennek aligha nevezhető. - Hmm, fattyú - elgondolkodva csücsörítve ismétlem el a szót, kezeim közé véve a finom poharat forgatom azt magam előtt. Néha én is kifejezetten annak érzem magam - nem biológiailag, csak így fejben, mintha kimondatlanul megkímélném az apám attól, hogy olyan dolgokra kelljen gondolnia amikre nem akar.
Mert Ricsi olyan tökéletes.
- Szerelmi bánat - legalábbis ezt ismételgettem magamnak az elmúlt időben, ami azért is vicces, mert - Tudod, az a vicces, hogy egyesek szerint már pedig nincsenek érzelmeim - már én sem tudom egészen biztosan, hogy mi ez. Csak azt tudom, hogy az életem néha ebben a szédülésben töltöm, néha pedig elhiszem, hogy képes lehetek megmaradni ugyanazon ember mellett - vagy, hogy a pillanat örökké húzható mint egy rózsaszín rágógumi, amit gyerekként csentem el a boltból.
Egyszer valahol azt olvastam, az embernek egész életében egyetlen alkalommal adatik meg a tökéletes társ és vagy megtartja, vagy nem - ha ez tényleg így van, azt hiszem, már elbasztam.
- Tudom, hogy azt mondtad nem szeretnél beszélni, de egy szar nap sok mindent jelenthet, szóval... Mi a te kifogásod?