Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746583#post746583][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.15. 10:20[/b][/url]

A karácsony és a szilveszter közti időszakban be kéne tiltani a kimozdulást. Nem is igen voltam rá hajlamos, Dustinnak sem mosolyogtam az ötletre, egyetlen egyszer mentünk el vásárolni, én addig a bevásárlókocsiban ültem és igen röhejes karácsonyi playlistet toltam a hordozható hangszórómról. De ez minden, nem voltam érdemi állapotban ahhoz, hogy bárkivel együtt pezsegjek.
De új év, új én, méghozzá egy csodagyönyörű gyűrűvel az ujjamon, amit számomra is elég nehéz feldolgozni.
De most apunak is dolga volt, valami kiállítás ügyében rendezkedett, így a munka után én sem haza mentem, hanem Keszthelyre, a már jól ismert házhoz. Szimpatikus volt, olyan kis éppen kellemes, de nem az, ami azt sugallja magából, hogy öt gyerek és három generációnyi nagyi él velük a falak közt. Odatotyogtam a kapuhoz, majd bekopogtam az ajtón, remélve, hogy hamar ajtót nyit. Egészen hideg volt idekint, én meg nem voltam olyan durván túlöltözve.
Mior végre kinyitotta, egyből a nyakába ugorva öleltem meg, kicsit billegve is jobbra-balra, mielőtt még beslisszoltam volna mellette a résnyire nyitott ajtón.
- Mesélj! Hogy vagy? Nem láttalak már vagy... ezer éve. Na jó, annyi nincs, de idén még nem találkoztunk. Ez borzalmasan hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746754#post746754][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.18. 05:37[/b][/url]

Talán illett volna bejelentenem magamat, legalábbis, Apu biztos azt mondta volna hogy ha már valahova beugrok, akkor legyek szíves és szóljak előre. Mert ugye nem mindenki olyan, mint ő, van, aki nem örül annak, ha egyszer csak ott állok a küszöbön. Nem mintha ez vele annyiszor előfordulna vele, leginkább szinte soha, tekintve, hogy majdnem nála laktam. Csak majdnem, nem teljesen, mert még akadtak cuccaim a másik házban, de igazából nem olyan sokáig, azt hiszem.
Szóval itt álltam, hívatlanul és bekopogtam a vöröskéhez, a lehető legnagyobb lelkesedésemet magamra öltve, kicsit még billegve is a lábikóimon ide-oda. Nem kellett sokáig várnom, pillanatokon belül feltárult az ajtó, mi pedig egymás nyakába borultunk. Jó volt őt újra látni.
- Szczęśliwego Nowego Roku neked is, te drága - öleltem még pár pillanatig, mielőtt beslisszoltam volna a hívogató melegbe. De épp hogy csak elhaladtam mellette, a kezem után kapott, én pedig mielőtt még a szemébe nézhettem volna, már szélesen elvigyorodtam, szinte bele tudtam volna halni a boldogságba. Mikor az egész gyomrod egy apró, pici labdává változik.
- IGEN! Ez pontosan egy olyan gyűrű! -  ugráltam egy egész kicsit egy helyben, mint egy pingpong labda, de aztán a másik kezem a zsebembe mélyesztettem és kihúztam 6 kicsi tasakot. - Hoztam forrócsoki-port. Lányos este?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749155#post749155][b]Celestyna M. Czerny - 2019.02.08. 02:46[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ennyire elborul rajta. Bár... lehet, hogy kellett volna, mert a saját reakcióm is egy ehhez nagyon hasonló volt, elsőre nem tudtam, hogy le fogom hányni a kabátom - megint -, vagy elájulok ott a helyszínen és őszintén, így visszatekintve egyik se hangzik egy ideális megoldásnak.
- Öccse van, de sajnos már házas. De ha találok más, helyes, hímnemű rokont, majd szólok - nevettem el magamat kicsit. Szerettem azt a családot, édesek voltak és támogatóak is, meg minden. Össze meg vissza lettem ölelgetve akkor is, mikor visszaértünk a sétából, a kezemen a gyűrűvel. Mondjuk az öccse csak annyit közölt, hogy "ideje volt". Nem engedtek visszakérdezni rá.
Én is szorosan öleltem Korit, jobb esetben egyikünkben sem esett maradandó kár, de azért ezt majd ellenőrizni kell később, ha elmúlt a adrenalin. Kicsit én is megint bekönnyeztem, ahogy felidéztem, így végül azt törölgetve nevettem el magam és adtam oda neki a tasakokat. Szót is fogadtam és leültem a székre, miután megszabadultam a cipőmtől, majd törökülésbe húztam a lábaimat.
- Majdnem. De nem. Hát, ugye 21 volt az egyik barátunk esküvője, aztán másnap pihentünk,mert elég sok volt a pezsgő meg az ilyen-olyan nagylányos itóka, meg ettünk sütit utószülinap miatt.  Aztán 23-án még az anyukájánál voltunk, elmentünk templomba, meg közös ebéd volt, délután pedig elmentünk Orionnal sétálni - kezdtem bele a mesémbe, mert akárhogy is vesszük, ez az én mesém volt, senki nem tudta volna elvitatni tőlem, mert csak is hozzám tartozott. - Aztán a parkban leültünk az egyik padra, ameddig a kis vörös futott egy kört. És ugye hát, beszélgettünk, és egyik dolog követte a másikat, és szóba került, hogy korábban említettem, hogy hát én... szeretnék babát. Ő viszont ugye elég hagyománykövető, szóval... szóval megkérte a kezem.
És most már lassan lehetnek babák. De ezt már nem tettem hozzá, csak az ajkam harapdálva piszkálgattam a szaggatott részt a farmeromon.
- És? Te hogy vagy kedves?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=760515#post760515][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.04. 01:38[/b][/url]

Azt hiszem, hogy életemben még nem izgultam még annyira, mint ma, hiszen... nézünk csak ránk. Greatest. Day. Ever. A ruhám tökéletes volt, a helyszín is, mindenki itt volt, aki számított... és ha nem így lett volna sem érdekel, mert egyetlen ember volt igazán fontos. Ha ő nincs itt, az egésznek értelme sem lett volna. És bizton állítom, Daddy még sosem volt ilyen szép öltönyben.
Még mindig dolgozom fel, hogy a mai naptól nem Cutie Mark Crusaders a monogrammom, mert már hivatalosan is Westwood vagyok. Már nem csak Ward hív így. És tele volt minden fincsikkel és jó volt a zene, és úr isten, azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Pedig tényleg, Axel mellett... nehéz volt nem annak lennem.
Csak van, amikor már egy kicsit túl sok. Szóval mikor éppen nagy volt a tánci és mindenki el volt foglalva a beszélgetéssel, meg az eszi-iszivel, kisurrantam a hátsó üvegajtón a rétre. Szerettem, hogy nem zsufis helyen tartottuk az estét, így nem volt most zaj, meg kocsik, meg semmi undi. Helyette csak tücskök, meg a víz hangja a közelben, és a csillagok, te jó ég!
Ledobtam a világítós fehér cipellőm a fűbe, majd a puccos magassarkúból kilépve csüccsentem le, hogy belebújjak a kedvenc topogómba. Stella nem hiszem, hogy megdícsérne. De legalább a ruhám foltálló, szóval a fű sem kente össze. A térdem kicsit felhúzva dölöngéltem a zene ritmusára, ami bentről még kicsit kihallatszott. Kellett az a pár perc nyugi, amit most elloptam magamnak, kicsit megsimogatva a gyűrűt az ujjamon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=761161#post761161][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.12. 16:01[/b][/url]

Minden tökéletes kellett, hogy legyen. Ez nem akarat vagy döntés, szervezés kérdése volt, egyszerűen így volt megírva. És ha elkavarodott volna a ruhám se érdekelt volna, mert ugyanúgy odabaktattam volna az oltárhoz  egy kölcsönzött, majdnemleesős valamiben is, mint az én csodás, egyedi, mesepomázatos darabomban.
A buli is jó volt, mert sok és finom süti volt, meg jó zene és csodálatos meglepetés, ami miatt ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Igazából vészesen szaladt az idő, nekem pedig csak kellett egy pár perc magamra, hogy realizáljam, hogy ez ténylegesen itt és most történik, nem csak elképzelem, vagy álmodom. Még a karomba is csíptem kicsit az ajtón kisurranva, afféle próbaként. De nem, nem ébredtem fel.
Éppen csak elkényelmesedtem a fűben, belebújva a világítós csodába, kicsit meg is simogatva az oldalára írt számsort, mikor meghallottam a lépéseket. Az arcomon amúgy lustán elterülő mosoly kicsit ki is szélesedett.
- Minden tökéletes, szerelmem - feleltem felpillantva rá, de a kis vigyor továbbra is ott ékeskedett az arcomon. Ahogy lecsüccsent mellém, kicsit közelebb csúsztam hozzá, még begyűrve a fűzőt a cipő belsejébe, mielőtt az ujjait az enyémek közé fűzhette volna. A csókra kicsit éreztem is, ahogy felforrósodik az arcom, szóval nevetve megingattam a fejem.
- Csak kellett egy kis... csend és nyugalom, azt hiszem. Nem haragszol érte, ugye? - kérdeztem, az arcát fürkészve, de a kezét nem engedve el. - Olyan szép itt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=770901#post770901][b]Celestyna M. Westwood - 2019.09.03. 08:58[/b][/url]

Hogy csak azért jött utánam, mert a vendégek keresni kezdtek, azért, mert neki hiányoztam, vagy csak aggódott, nem tudtam volna megmondani. Nem vagyok legilimentor, csak egy mezei lengyel rókalány, olyan pici és csapzott. De cserébe nagyon tudok szeretni.
Ahogy megjelent, rápillantottam, arra számítottam valahogy, hogy majd sokkal jelentősebb, szinte már epikus lesz a különbség. Hogy ez a mai nap majd tartós nyomot hagy. Ne értsük félre egymást, életem legboldogabb napja a mai. De ahogy ránéztem, nem éreztem több szerelmet vagy erősebb köteléket a kettőnk között, mint pár nappal, héttel vagy évvel ezelőtt. A részem volt, a másik felem, akkor is, mikor nem volt mellettem. Soha többet nem kell ezt megtapasztalnom.
- És veled? Minden rendben? - kérdeztem, megsimítva az arcát, ahogy mellém ült, végigzongorázva az ujjaimmal a borostáján jólesően. Elég hamar közelebb is csúszott hozzám, az arcomon pedig ha lehet, még szélesebbre csúszott a mosoly, ahogy a hátam a mellkasának simult, a kezem pedig az övére.
- A mi napunk. Hármunké, Daddy. Hiányoltunk már - fújtam ki a levegőt jólesően, ahogy az ajkai az arcomhoz értek, majd a lélegzetét éreztem a nyakamban. Apró mosollyal simogattam tovább az arcát, szinte beleborzongva a gondolatba, hogy mennyire más ez, ugyanakkor mennyire ugyanaz, mint eddig bármikor.
- Mire gondolsz? - kérdeztem szórakozottan, a tekintetem elszakítva a tájról, majd kissé elhajolva tőle sandítottam rá, csak hogy jobban lássam. Csodálatos volt és csak az enyém. - Azért azt a látványt tudtam volna nélkülözni, hogy Noah hány a templomkerítés előtt. Szerintem ő ezt nem nagyon dolgozta fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=786958#post786958][b]Celestyna M. Westwood - 2019.12.30. 22:03[/b][/url]

Semmi különösen kiemelkedő vagy életeket megváltoztató nem volt a mai napban, de boldoggá tett. Egyszerűen mostanság hajlamos voltam hamarabb elfáradni, vagy csak nyűgössé válni az emberektől, ami most kezdett is megtörténni, így én és a telefonszámos, világító cipőm kijöttünk a teremből, hogy elpilledjünk egy kicsit az isten háta mögött.
Ez az ember annyira nagyon okos! Nagyon szerettem is érte, így csak elmosolyodtam szélesen, a fejem kicsit az övének döntve.
- De bölcs valaki! - jegyeztem meg, de semmi vicceskedő nem volt ebben az egészben, tényleg úgy gondoltam, hogy Dustin csodügyesokos és most már férjecske is.
A kérdésben éreztem az aggódást, így kicsit fel is sóhajtottam, nem akartam, hogy csak azért, mert én meg a kicsi borsó kijöttünk, vagy fáradékonyabbak vagyunk, ő elkezdjen miattunk stresszelni.
- Nem, minden rendben, csak hosszú volt a mai nap, tudod, ki kellett fényezni - még dobnék is egyet a hajamon, de mögöttem ült, így viszonylag nehéz lett volna a dolog. Nem lehetetlen, de bonyolult. De nagyon tetszett ez a ruha, a haj, a smink, minden. Finoman megsimogattam az állát, még egy csókot is nyomtam a borostájára.
- Mikor szeretnél indulni? Tudom, hogy beszéltünk már róla, de ma mindenki mesélt mindenről, rendesen meg vagyok már kavarodva - ráztam meg a fejem egy lemondó sóhajjal, miközben teljesen neki fészkeltem, hogy elkényelmesedjek. Ez így fincsi volt.
- Jaj, neki mindig csak a szája volt nagy, de az se eléggé. Neki csak másfél képviselőfánk fért be, nekem három. - Még fel is nevettem, mert elég nagy szemekkel nézett rám ő is, meg Lewy is.