28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Zippzhar Mária Stella hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. július 26. 23:16 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Értetlen arccal nézek vissza a bácsira, aki látszólag tökre nem látta a Harisnyás Pippit, hiszen akkor tudná, hogy...
- De hát neki vörös a haja - de tényleg, ezek tök fontos kis részletek Dimi bácsi! Elvigyorodom a másik megjegyzésén, és szökdécselve megindulok a csapattal, hogy aztán szófogadóan a végére maradjak kedvenc HVH-mal. Elképzelem ahogy Elle néni egy szép, megterített asztalhoz leül fejeket vacsorázni, miközben olyan régi, nem papír szalvétát köt a nyakába, és hat féle evőeszköz közül tippeli meg melyik a legmegfelelőbb az adott fogáshoz. A háttérben piros tapéta, az étterem elegáns, az étel ezüsttálcákon érkezik... Az egyik pincér pedig leteszi a tányért az asztalra, majd a sültkrumplikra hajtja a fejét, és megszólal, hogy "jó étvágyat Hölgyem". Felnevetek a groteszk képen, majd engedelmesen slisszolok be a kapun és igyekszem elfoglalni magam amíg újra rám nem figyelnek.

Odalépek az előtérben kialakított üzenőfal szerűséghez, és olvasgatni kezdem a kirakott dolgokat. Programajánlók, apró "keresem a zoknim, 36-39 fekete - Pityu" jellegű hirdetések, versek, és miegymás. Eltelik vele az idő, és így arról is lemaradok amikor Dimi bácsi beveti bűbájait a recis boszin. Egy tényleg megható búcsúvers közepénél vagyok kénytelen elfordulni, és figyelni a tájékoztatóra. Bólintok, hogy megértettem (csoportnyomás), és indulok a bácsi felé, hogy jó akkor uzsgyi, amikor két srác elkap, hogy hát én most akkor menjek velük. Rájuk kamillázok, majd bátortalanul bökök a rám váró férfira, jelezvén, hogy vele kell ezt lemeccselniük.

Azonnal meghunyászkodva lépnek el tőlem, és le is lépnek a nappali felé. Na, nem mintha félnék tőlük, de Dimi bácsival jöttem, úgyhogy vele is fogok menni. Aztán persze ki tudja, lehet végül ugyanabban fogunk részt venni. Ettől felvidámulva szökdellek vissza, majd röviden összecsapva a bokámat biztosítom menetkészségemről.
- A speciális küldetés sem hangzik rosszul, nagyon nem, sőt, de mi lenne ha előbb megnéznénk a többit? - magam előtt ütögetem össze a mutatóujjaimat, ártatlan "de én nem tudom" arckifejezéssel pislogva felfelé. - Társasjáték esetleg? A thai-chi soká lesz, addig még belefér egy kör ki nevet a végén, ellenben a virágok már csak az aurámtól is kiszáradnak, festeni meg csak pacákat tudok, szóvaaal...

Hát igen. Egyelőre a társasjáték a legbíztatóbb, aztán ráleshetünk a thai-chira, és utána még mindig tudunk speckót kérni, ha esetleg megunnánk a banánt. Felvilanyozódva figyelem, hogy ő mit szól az ötlethez, hiszen olyat nem szeretnék amit nem szeretne, de ha már megkérdezte, én válaszoltam, nehogy rám lehessen aggatni hogy döntésképtelen lennék. De úú, egy jó monopolyban is benne lennék! Mondjuk az nem fél óra... Mindegy, király ez a hely!
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 12. 17:21 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Igazából eszem ágában sincs kedvenc HVH-mat hátrahagyva csapódni a félig vadidegen emberkékhez. Nem azt mondom, aranyosak hogy foglalkoznak velem, meg így most már legalább a hazaúton nem fogja össze-vissza csapkodni a hajam a menetszél, de nem azért vagyok itt, hogy barátkozzak. A nyuszifüles opciót meg felejtsük is el. Örömmel veszem tehát a hozzám csatlakozó Dimi bácsit, és nekiállhatunk kitalálni mit szeretnénk csinálni. Kicsit meg vagyok illetődve, hiszen nem volt még részem ilyesmiben, de igyekszem sodródni az árral, semmit sem tönkretenni/elveszteni, és nem csinálni hülyeséget se. Huhh, mire végiggondolom mit ne csináljak a lista elejét el is felejtem, nem lesz ez így jó.
- Áh, akkor tényleg a társas - bólintok ahogy meghallom a festés sem úgy festés ahogy én azt elképzeltem. Jó, jobban belegondolva furi is lett volna ha csak úgy hozzánk vágnak vásznat meg festéket... De ki lennék én ha nem érteném félre a dolgokat?

Menet közben folyamatosan bólogatok, hogy veszem az adást, és mentségemre legyen mondva egy kisebb kuncogással megállom az ÖTyE lereagálását. Pedig nem egyszerű, ezt azért el kell ismerni. Akkor azért meglepődök, és a mosoly is egy pillanatra lecsúszik az arcomról, amikor nem ismerem fel a játékot ami az asztalokra van kirakva. Öhm. Pardon? Ez meg mégis mi a kockás fülű teknősbéka?
- Akkor oda? - biccentek (hiszen mutogatni milyen dolog már, ugye) fejemmel egy asztal felé, ahol még csak ketten ülnek körben, látszólag játékostársakra várakozva. Körbepillantok, és ha jól veszem le négyen játszanak egy asztalnál, így az jó lehet, de... Mi ez a játék? És miért csak ez van? Az ott a polcon komolyan egy Activity és senki nem játszik vele?! Továbbra is megrendülve veszem az irányt két fiatalabb asztala felé, ha Dimi bácsi megindul, akkor picit mögé húzódva, őt követve. Öhm, jah, lehet kicsit berezeltem? Neem, nem, nagy levegő, menni fog ez, nem baj, majd menet közben kitalálom, csak nem lehet olyan bonyolult, ugye. Híres utolsó szavak.

Az asztalhoz érve lefutjuk a kötelező udvariassági köröket, majd helyünket elfoglalva játékhoz is kezdünk. Annyira jól adhatom a magabiztost (nem), hogy "fiatalabb kezd" alapján mindenki az én lépésemre vár. Nézem az asztalon gúnyosan terpeszkedő játéktáblát, ami amúgy tök cuki, hogy ilyen kis felépíthető mezőkből áll, remélem a végén megengedik hogy építsek belőle egy tornyot. Szóval csak nézem, és várok. Ők is néznek, és ők is várnak.
- Izé, kaphatok bábut és dobókockát? - nyújtom ki végül a tenyeremet, hátha csak elfelejtettek adni, mert arról fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem az építhető játéktáblával, ha nem tudok rajta lépkedni.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 14. 18:37 | Link

Adrian
Éééééén

Ahogy azt az Edictum is megírta, a Zippzhar család bezsuppolta a cuccokat a kocsiba, majd miután hatszor minimum átrakosgattuk a bőröndöket, hogy beférjek Márk mellé, nekiindultunk a Balaton felé. Gondolom senki nem lepődik meg nagyon, ha azt mondom nem ez volt életem utazása, és nem túlzok ha azt mondom, hogy félpercenként kezdtük el meggyilkolni egymást a bátyámmal. Anya már pár kilométer után a halántékát masszírozta, Apa feltekerte a Rock FM-et, mi pedig felváltva jajgattunk és vagdalkoztunk. Nem, nem késsel, nem kell hívni a gyámügyet, szavakkal kérem, szavakkal.

Boldogan esek ki a kocsi ajtaján, mikor végre engedélyt kapok a kiszállásra. Élvezettel pakolászom vissza ízületeimet a helyükre, és kiélvezem a pár másodpercnyi csendet amikor már sem a zene, sem a többiek nem üvöltöznek a fülembe, majd beállva málhás szamárnak segítek felcipekedni a szobáinkba. Fogjuk fel edzésnek, és akkor kevésbé fáj a dolog.
Minő meglepetés, rajtam kívül mindenkinek tespedni van kedve, szóval egy tíz perces pattogás után inkább otthagyom őket, és egyedül indulok meg felfedezni a környéket. Nem figyeltem hová jöttünk, így a várost sem mondanám meg senkinek, de az egyik szabadstrandra sikeresen bekóricálok mindenféle helyismeret nélkül is. Masa, Balatonizé 1:0. Vállamon csüngő szatyromat lengetve előre-hátra szlalomozok át a futkorászó gyerekek között, majd megkorduló gyomromva pillantva célirányosan indulok meg a bódék felé, beállva a palacsinta-sorba. Kikérek egy szép nagy adagot, egy olyan alkohomentes citromos sörrel (hiába a varázsvilág, ha a mugliknak a 17 még nem mond semmit), és felcsillanó szemmel telepszem le egy üres helyre.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 14. 18:37 Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 18. 21:27 | Link

Adrian
Éééééén

Elképzelhető, hogy úgy döntöttem költőpénzemből kihozva a maximumot, végigeszem a menü palacsina-részét. Épp egy lekvárosnak érek a végére, amikor egy megzólítás felpillantásra késztet. Strandreflexként tekintetem rögtön az arcára ugrik, hiszen hemzsegnek körülöttem a a félmeztelen emberek, és nem akarok én itt konfliktusokba keveredni. Két asztallal odébb is volt valami vita az előbb arról, hogy valaki túlságosan megbámult valakit, nekem meg az ilyenhez... áh, nem is értem.
- Óh, persze, szia - veszem észre Adriant, és meg is látszik a felismerés pillanata, mivel azzal a lendülettel terül el egy széles mosoly arcomon. Tudom, tudom, az egészségesnél több tanáromat tegezem, de valahogy mindig kicsúszik a számon a forma, és ha az illető éppen nem javít ki, hát akkor úgy maradunk. Felnyalábolok egy nutellás darabot, de mielőtt beleharaphatnék, jólnevelten bólintok felé.

- Neked is - csak egy pillantást vetek a lángosaira, hümmögve kezdve elgondolkodni azon, én miért nem hoztam magamnak olyat is. Végül azért elégedetten harapok egyet, úgy próbálva végiggondolni mire értette a második mondatát. Sokat segít, amikor elkapom tekintetét, és immár mindent értve nyelem le nyugodtan a falatot mielőtt válaszolnék. Jobb kezemmel megfogom a dobozt, és úgy fordítom, hogy a 0,0% felirat jól látható legyen.
- Ah, ez csak ilyen mentes citromos. Egyrészt személyi sincs nálam, szóval nem is próbálkoztam, másrészt nekik úgysem mondana sokat a tizenhét évem.
Ez van, szerintem még egy jó tíz évig nem kapnék személyi nélkül semmit, tekintve magasságomat és gyerekes arcomat. No, annyira azért nem bánom, nem mintha annyira hiányozna nekem az ivászat. Lóbálni kezdem lábaimat, fellelkesülve a társaságtól, izgatottabban tekintve a másikra, mint ma egyáltalán bármire is. Beleértve a palacsintákat. Ami azért nagy szó.
- Mi újság? Ha azt mondod valamilyen tanári kirándulás van, akkor mondjuk lehet megijedek - nézek fel érdeklődően a nutellásomtól, majd fájdalmas rövid búcsút véve a papírtálcámon sorakozó finomságoktól, az italom felé fordítom figyelmem, hogy megpróbáljam kinyitni.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 28. 19:52 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Kibírtam volna én azt a két három órát, de eszem ágában sincs ellenkezni, amikor Dimi bácsi felveti, hogy rövidítsünk. Mármint na. Kéét-háárom óóraa? Az azért durva, ennyire nincs itt mit csinálni, hogy ezzel foglalkoztatják magukat? Igazából elég rossz lehet... Bólintok tehát, amikor mindenki beleegyezik, és hátradőlve adom át a kezdés lehetőségét a mellettem ülőnek, még mindig próbálva megemészteni a szabályokat.
Egyre izgatottabb leszek, ahogy egymás után letudják a köreiket, ki gyorsabban, ki lassabban. Megpróbálok beletúrni a hajamba, elfelejtve, hogy épp ez előbb fonták össze, így felemelt kezemet végül céltalanul ejtem vissza az ölembe. összeszorul a gyomrom a pillanatban, amikor mindhárman rám emelik tekintetüket. Tétován közelítem ujjaimat a játéktérhez, majd találomra (és remélhetőleg szabályosan) cselekszem. Nem tudom nem észrevenni a szemben ülő lány arcán felbukkanó apró mosolyt, de nem szól rám senki, szóval gondolom nem rosszat, csak hülyeséget csináltam, az meg elfér.

- Itt is olyan rossz a kaja mint a mugli sulikban, meg ilyesmikben? - az utolsó pillanatban kikerülöm a kórház szót, pedig majdnem az ugrik a nyelvemre. Megtöröm a csendet, és a koncentrálást is (bocsi Dimi bácsi), de valahogy fura csendben ülni és köveket pakolászni. Nos, asszem a mahjong nem lesz a kedvenc játékom, de sebaj, egy új tapasztalat is sokat jelent. Újabb kör indul, és ugyanúgy feszült figyelemmel kísérem a többiek lépését, hátha ráérzek még időben a játék lényegére.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. szeptember 1. 16:25 | Link

Adrian
Éééééén

Elgondolkodtam pedig a csókolomon, valahol nagyon mélyen nagyon belül. Vicces lett volna, de nem akarok én most itt sokkolni senkit szóval örülünk, hogy nem tettem. Csillogó szemekkel csípek le egy darabot a lángos széléből, majd adom vissza, miközben hangosan nyammogni kezdek a zsákmányomon.
- Hát, most imádlak - közlöm, miközben lenyalom az utolsó darabka reszelt sajtot az ujjamról, és visszatérek a palikhoz. Mármint... a palacsintákhoz, css Fraud, css. - Köszönetképpen egy kis palacsintát? - nézek vissza, majd gyorsan elmutogatva felsorolom melyik melyik az étlapról. Igen, ennél a mennyiségnél nem is azt mondom, hogy melyik milyen, mert minden is van. Ha választ, szívesen adok belőle, elvégre ha egyszer valaki megkezdi az étel-megosztást, onnantól szíves örömest állok én is bele a dologba. A gyomrom pedig olyan mint egy féktelen gödör, sosem telik meg, szóval eggyel több vagy kevesebb, nem számít.
- Üh-üm - rázom meg a fejem az ajánlatra, mert nem is igazán kívánom az ilyet. A múltkor úgyis kicsit túlzásba estem, meg is lett a böjtje, és tudooom, a kortyolj bele a sörömbe nem azt jelenti, hogy húzz le fél liter tátrateát, de nem nehéz tiltakoznom az ajánlat ellen. - Nem köszönöm - teszem azért hozzá egy apró fintorral az arcomon, és a mondat végére picit meg is rázkódok. Bwá, rossz emlékek, rossz emlékek, hess hess hess. Ilyenkor jönnek a fogadalmak? De nem vagyok azokhoz még fiatal?

Elvigyorodok reakcióján, a jelek szerint ő sem örülne annyira, ha a tanári kar további tagjai kezdenének el beszállingózni. Néma óra keredkedik a szám a legénybúcsú hallatán, lelki szemeim előtt azonnal a filmes bulizós látvány elevenedik meg. - De hát még késő este sincs - vonom össze szemöldökömet értetlenül. Mondjuk, nem az én dolgom, ezért is csak motyogva fűzöm hozzá a kommentet, két mondata között. Felhorkanok ahogy visszakérdez, közben szisszen is a kezemben lévő doboz. Akaratlanul húzom kicsit hátrébb a fejem, szemeim enyhén összeszorítom, de no para, nem ráztam fel, meg semmi, szépen kinyílik, csak... fő az elővigyázatosság.
- Családi nyaralás - mondom olyan hangsúllyal amiből rögtön lejön, hogy épp nekem sem a szívem csücske a program. Amúgy imádom, tényleg, de az utazás... bwah, na az kiakasztott. - Élvezet volt végigszenvedni az utat a kocsiban nyomorogva, ráadásul mindenki belustult ahogy beértünk a klímás szobába, úgyhogy eljöttem egyedül - vállat vonva kortyolok italomból, majd egy picit hátrébb dőlve könyökölök fel az asztalra, picit szünetetltetve a palacsintaevést.
- De így is akadt társaságom, szóval teljesen megérte - billentem felé fejem egy mosollyal.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. szeptember 13. 19:06 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Mikor nem érkezik helytelenítés, igazából nyugodtabban pakolászom a köveket, és úszom az árral. Észre se vettem, hogy mennyire befeszült a vállam, ezt most leengedem, ahogy társalgás alakul ki. Elvigyorodok Dimi bácsi mondatán, és helyeslően hümmögök egy sort.
- Kivéve ha velem szemben eszik valaki, onnan mindig hamar felállnak, mert elmegy az étvágyuk. Lehet a baracklekváros tejfölös tészta, vagy a pirosarannyal megkent mákos bejgli lehet az oka. - Úgy teszek mint aki eltöpreng a miérteken, és a két fiatal (mármint bocsánat Dimi bácsi, természetesen szintén nagyon fiatalnak tetszik lenni, de most na ők jobban) elkerekedő szemmel néz össze. Csak bólintok, hogy nem viccelek, tényleg ilyeneket szoktam enni, mire hitetlenkedve nevetik el magukat. Szépen megköszönöm a limonádét és a poharat is, és olyan szinten elkényelmesedek a helyzetben, hogy lassan lábaim is kalimpálni kezdenek alattam. Ez valami olyasmi lehet mint kutyáknál a farokcsóválás, ha megnyugszanak, csinálják, és mindenki tudja, hogy minden rendben van.

Kifejtem, hogy mennyire sajnálom, hogy a bagolykőben nem tanítanak több olyat amit a mugli sulikban szokás. Magyart, irodalmat, matekot, fizikát... de kijelentésem nem arat osztatlan sikert, azt mondják nekik még az is sok volt amit akkor kellett. Így csendben sajnálkodok tovább, majd kijátszom a köröm.
Felmerülnek a házak, a számon pedig meggondolatlanul rögtön kiszalad, hogy egy fában élünk. Illetve nem, már ugye nem, helyesbítek, most már csak olyan mintha az lenne. Nem is kell bőven kifejtenem, a tornnyal történtekről hallottak ők is. Vidámabb témákra terelődik a szó, elmesélem hogyan néz ki a lombok közötti rész, már csak hallásra is nagyon tetszik nekik. Szorgalmasan igyekszem a játékban, meg is lepődök amikor egyikük kijelenti, hogy ő akkor most igazából nyert. Öööh, meg nem mondom honnan gondolja, mert továbbra sem igazán látom a játék értelmét.
- Köszönöm a játékot - mosolyodok el azért, hiába nem tudom még mégis mit csináltam. Valószínűleg becsúszott nálam pár szabálytalanság is, de lehet látszott hogy semmi közöm a témához, és nem szúrtam el olyan nagyon, szóval nem szóltak rám.
- Nagy gond lenne ha hoznék valamilyen kártyát most? - nézek körbe bociszemekkel. Ha beleegyeznek kerítek két pakli franciát, majd csak az egyiket emelem fel, felajánlva az egyetlen kedvenc játékomat. - Kent-kupé?
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. szeptember 17. 19:11 | Link

Adrian
Éééééén

Egy pillanatig habozok, mielőtt végleg kinevezném a lángost tulajdonomnak. Mármint persze, nem tervezek semmiféle drasztikus hódítást, nem akarom körbepisilni mint a kutyák, se hasonlók, de tekintetemben megcsillan a "biztos?" kérdés. Aztán úgy vagyok vele, hogy hiszek a mondásnak, ami nem véletlenül nem úgy szól, hogy szaladjunk el ha adnak (vagy valami ilyesmi), szóval végül csak elmosolyodok, és biccentek. Rögtön le is csípek még egy falatot, most egy hangyányit nagyobbat, amivel picit össze is tejfölözöm az orromat. - Köszönöm akkor - hálálkodok újra, majd "észrevétlenül" letörlöm nózim hegyét.
Csak bólintok egy újjabbat, hogy nem kér a palacsintákból, így eszegetek tovább, szépen, kultúráltan. Najó, itt-ott kicsit összekenem magam mindennel, szóval csak olyan énesen.
Igyekszem gyorsan túlesni a kínos sztorin, így belepirulok amikor visszakérdez. Mármint... számíthattam volna rá, de hümm. Ez egy övön aluli ütés volt.
- Hát - kezdek bele egy elnyújtott sóhajjal - nem igazán, de - de egy kicsit azért mégis - mondjuk úgy, hogy nehezen tudok nemet mondani, ha játékokra invitálnak, legyen az ivós, vagy sem. - Azzal köhintek egy aprót, és Adrian példáját követve én is meghúzom italomat. AMI NEM ALKOHOLOS UGYE.

Nem firtatom tovább én sem a témát, elvégre minek is hánytorgatni miért nem megy a parti, ha egyszer nem megy hát nem megy. Van ilyen, nem kell erőltetni. Hű, hát ez elmehetne viagra-ellenes reklámnak.
Számat elhúzom, és egy "nem egészen úgy van az" féle eee-t hallatok (esküszöm van ilyen!!), mert nem arról van szó, hogy ne szeretném, csak... idegesít, hogy kidőltek és nem jöttek velem felfedezősdit játszani. Szóval végül csak megrántom a vállam, megrázom a fejem, majd bólintok is, számat pedig betömöm egy falat lángossal. Öh, lehet ezzel nem adtam túl egyértelmű választ, de elhangzik következő kérdése, és inkább nem fejtem ki jobban az elsőre adott reakcióimat.
- Apa az - jegyzem meg még félig rágás közben, így miután észreveszem magam, gyorsan le is nyelem a falatot, és egy rövidke bocsi után folytatom amit elkezdtem. - Szóval Apa varázsló, csak anya varázstalan, és ezért általában olyan megoldásokat választunk, ami neki is kényelmes. Meg mellette Apa is tökre jól megtanulta kezelni a mugli kütyüket, szóval...
Vállat vonok a témára, igazából oda sem figyeltem rá, hogy vissza kéne fogni magamat, hátha valaki meghallja miről beszélünk. Lehet, hogy még át kell majd néznem a dolgokat mugliismeret vizsga előtt. Whoops.

- Ez most épp lángos - vágom rá somolyogva, ahogy bekapok egy újabb falatot.  Csak hogy kipróbáljam milyen érzés lehet, feltartom (az egyébként tejfölös) mutatóujjam, és egy diós palacsintába harapok bele, nagyon elgondolkodó arcot vágva.
- Hmm, nem tudom, továbbra sem érzem cikinek - vigyorgok rá, majd igazából tökre elengedve a tanár-diák szerepeket húzni kezdem - bár lehet ez ilyen tudod, ilyen generációs szakadék? Nem tudom, hogy tetszik ezzel lenni Tanár Úr? - még egy apró nyelvöltést is kap, pedig igazán igyekeztem visszafogni magam (fenét), hogy ne legyek túl szemtelen. Felpörögtem, sajnálom.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. szeptember 28. 18:31 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Ártatlan angyali pislogásommal kamillázok Dimi bácsi felé, és a színjáték látszólag olyan jól sikerül, hogy asztaltársaságunk teljesen belezavarodik a témába.

A felhozott témákba lelkesen vonódok bele, nem vagyok rest saját magammal példálózni, van pár jó kis sztorim alkalmakról amikor valami - muglik számára egyébként triviális - dolgot rontottam el. Nem felejtem el azért hozzátenni, hogy a sok beadandó, szorgalmi és vizsga sokat segít a fogalmazásunkon, de azért nem tehetek mindenki kedvére. Összességében nem válik túl komollyá a hangulat, könnyed marad a kis csevej, ha egyet nem is ért mindenki mindenkivel. No meg azért meg kell valljam, hogy az egyik történetem nagy sikert arat. Miközben lepakolok egy követ magam elé bevallom, hogy egyszer egy egész hónapig dobálódott a szobám közepén egy fél pár zokni. Maja megfenyegetett hogy ha nem viszem el kimosni, vagy rakom át a tiszták közé, akkor bizony ő teszi meg, és abban nekem nem lesz köszönet. Ollllyan szívhezszóló levelet írtam neki, hogy az megszólalt, én mondom, az megszólalt! Na meg egy tanár is feljajdult volna ha látja a helyesírási hibáimat... Hupszikácska? Jót nevetek a saját bolondságomon (Maja végül elvitte a zoknimat, szip-szip), majd a véget érő játék után felpattanva rukkolok elő a mentőötlettel.

Mikor mindannyian bólintanak majdnem felzokogok megkönnyebbülésemben, MERLINRE, hát végre egy játék amit érteni fogok! Szerencsére mindenki tudja mi is ez, így miután eldöntjük a párokat - Zsombor, velem szemben egy Zsombor ül, így őt kaptam - nekiállunk kitalálni a jelünket is.

Felpattanva húzódunk kicsit arrébb, és egyezünk meg, hogy a könyökvakargatás lesz az egyezményes mozdulat, majd ha Dimi bácsiék is végeznek, visszamasírozunk az asztalhoz. Kézbe veszem a helyzetet (nagyon látszik rajtam, hogy élvezem, hogy olyat játszunk amihez értek), keverek, osztok, fordítok, és kezdetét is veheti a játszma. Van már két hármasom, így gyűjteni kezdem őket, de csak nehezen bukkannak fel.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. október 21. 20:32 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Olyan tágra nyílt szemek még nem meredtek Dimi bácsira, mint amilyenek most az enyémek.
- Ké-ké-ké-kézzel?! - akad meg a nyelvem akaratlanul is, hiába nem vagyok az a dadogós fajta, már a gondolattól is halálosan kimerülök, hogy nekem tornyot kellett volna építenem. Homokozóban, maximum! - Ne máár - hőkölök még hátrébb, egészen furcsállva, már-már ijedten pislogva. Elképzelem én is a felvázolt helyzetet, és valahogy megragad a képzeletemben az "úgyis újra összedőlt volna" rész.
- Senki ne akarjon olyan épületben tartózkodni, amiben az én kezem munkája is benne van - nevetek fel végül hitetlenkedve, miközben gondolataim már egy lyukacsos, ferdére dőlő, huzatos, billegő kőhalom körül forognak. Hát, építész nem leszek. Végülis, ha jobban belegondolok részben azért is keveredtem ma ide, hogy megtudjam mivel szeretnék majd foglalkozni... Ha pedig így találok olyanokat amiket ki tudok zárni, az is valami nem?

Még akkor is azon gondolkodom milyen könnyen jött felfedezés volt az előbbi, amikor visszatérek a játékkártyákkal. Belekezdünk, megy a csere-bere, nekem fel sem tűnik egyre nagyobbra duzzadó közönségünk, annyira belemerülök a kártyák fixírozásába. Nem is veszem észre amikor Zsombor - ugye így hívták? - a jelünket mutogatja, ellentétben kis csoportunk negyedik tagjával. Dimi bácsiék gyorsan szereznek hát így egy pontot, és csak ekkor pillantok fel a többiekre. Biztosítom a páromat arról, hogy a kövi körben jobban fogok figyelni, majd mire észbekapok, már két másik duó is csatlakozik a játékhoz, ki ki a maga kis jelével előre felkészülten. Izgalmasabbá válik a meccs, nehezedik odafigyelni mindenkire, egészen izgatottan várom a lapokat. Na majd a következő - dőlök kicsit előrébb, lélekben felkészülve rá, hogy majd jól bevetem magam.

Nos, bárhogy is (nem tudom hogy történhetett, én ártatlan vagyok), de csúnyán kikaptunk...
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

A fővároson kívül - Zippzhar Mária Stella hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek