28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Thomas Middleton hozzászólásai (79 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 6. 20:51 | Link

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben | Balatonfüreden | x

Mikor megkérdeztem Liam bácsit, eljöhetek-e a három navinés lánnyal a Balatonra, kettőt pislogott és azt mondta: oké. Már egy-két nappal az indulás előtt összeszedtem, amit hozni akarok. Soha nem voltam még így el. Nem utaztam el napokra. Meglehetősen izgatott vagyok tehát. Egy hagyományos, régi bőrönddel érkezem Balatonfüredre a vidám bandával. Igazából Edithet és Dankát olyan nagyon nem ismerem még, csak annyira, mint minden olyan navinést, akivel közös hangot találok és alkalom adtán elbeszélgetünk, elökörködünk kicsit. Viszont valójában ez az egész most mindegy is, hiszen itt vagyunk és biztos, hogy ez a pár nap, a közös élmények összekovácsol minket. Pazar társaság, ehhez kétség sem fér.
Amerre járok, szokás szerint elámulok mindenen. Nyilvánvalóan ez az alap formám, nem a mugli környezetnek szól, noha az mindenképpen rárak egy lapáttal. Igyekszem is kerülni az olyan megnyilvánulásokat, amelyek egyértelművé teszik, mennyire különleges ez a varázstalan környezet nekem. Mármint persze akkor, amikor mások is hallhatnak. A csapatunkban nem gond. Elég az hozzá, hiába élek itt Magyarországon már évek óta, még mindig olyan egzotikus nekem ez az ország. Így nyáron aztán különösen, ezt az üdülős arcát nem is láttam eddig.
Elfoglaljuk a szállásunkat: Lauval közös, kétágyas szobát kapunk. Dankáék alszanak a másikban. Éppen csak ledobjuk cuccunkat, már szedjük is magunkat egy első csobbanásra. Mivel itt nem érnek a tértágító bűbájjal ellátott holmik, én is egy vászontáskába dobáltam a törölközőt, fürdőgatyát, ilyeneket. Valami harcművészeti logó van rajta. Azzal a vállamon ballagok a lányok mellett, olyan szerelésben, amilyenben még nem igazán lehetett engem látni. Több szempontból sem: egy részről sötét rövidgatya és lábujjközös papucs van rajtam. Namármost én igazából mindig hosszú nadrágban és cipőben mutatkozom. Angol fiú nevelőotthonos beidegződés lehet ez is. Nagyon nyárnak kell lennie egy ilyen lenge összeállításhoz, márpedig most az van. A másik igazi érdekesség az az ingem. Annak bizony a csodájára lehet járni! Rileytól kaptam, szuvenír az USÁból. Sötétkék, rövid felgyűrt ujjú, fehér-rózsaszín virágokkal tarkított, lenge darab. Hamisítatlan strandra való holmi. Egyáltalán nem a stílusom, egyáltalán soha nem gondoltam volna rá, hogy felvegyek ilyet, azonban Riley adta nekem és nagyon derűs és imádom. Hát hova vegyem fel, ha nem ide?
Csoki és mangójoghurt gombócokat nyalogatok. Utóbbinak a fele már eltűnt. Nem tudom, hova lett. Leülök a pad szélére. Még jó, hogy ilyen hosszú, elférünk rajta mind. Néha előrehajolok, hogy mindig lássam azt, aki beszél épp.
Mikor a mogyorós fagyi felajánltatik és Danka ránk is odapillant, felemelkedem ültömből, hogy odahajoljak egy nyalásra. Mosolyogva, elismerően bólogatok aztán. Tényleg klassz. Utána nyújtom neki az én tölcséremet, megemelt szemöldökkel, kóstol-e ő is. Közben felfedem előtte a már említett ízeket. Visszazuttyanok végül Lau mellé és kellemesen nézelődöm. Nem hallani tőlem nagyon sok szót. Népesebb társaságban ilyen vagyok, azt hiszem. Igen, nekem a kettőnél több ember már népes társaság. Félreértés ne essék, remekül érzem magam. Egyszerűen szeretek ilyenkor figyelni inkább, ők mikről tárgyalnak, simán ellenni köztük, elvétve szólni hozzá.
- Ó, ne, a mobilkészülékemet a szobában hagytam - mondom ezt csak úgy bele a légbe egy homlokráncolt nyalás után, a felismeréstől aggódóan. - Majd Benito felveszi - viccelem el inkább a dolgot, hiszen hazaszóltam már, hogy megérkeztünk. Nem lesz gond. A jópofáskodásom közben oldalra vigyorogok Laurára. Elképzelem a jelenetet, ahogy a házőrző csodacica beledorombol Liam bácsinak. Ugyanis igazából csak ő hívna. Vagy Riley. Vagy a barátnőm, ő viszont itt ül mellettem. Ja különben a "mobilkészülék" miatt furcsállva rámpillant két huszonéves, előttünk elsétáló srác, aztán összenéznek. Na én kb. ugyanígy pislogok utánuk, ahogy ezt észre veszem, majd kérdőn a többiekre, hogy ezeknek meg mi bajuk lehet.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 11. 21:01 | Link

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben Balatonfüreden | x

Ha jól tettem, hogy a telefonkész... szóval a mobilomat a szobánkban hagytam, hát legyen. Gondolom, azért nem baj ez, mert ide nem nagyon kell és így vigyázni, figyelni sem kell rá. Rendben, szóval mobil. Megpróbálom így emlegetni mostantól. Viszont van nekik más mozdítható cuccuk is, nem? Azt nem mobilnak hívják? Na mindegy.
- Oké, köszi - bólogatok hálás mosollyal Dankának - Nem hiszem ám, hogy kellene, meg inkább az a gondom, hogy így nem érnek el, de... ennyi idő alatt csak nem keresnek - vonok vállat derűsen. Igen, abból a két emberből, aki akármi miatt is hívna, valószínűleg egyik sem akar ebben a pár órában, amíg strandolni vagyunk, tekintve, hogy egyébként is valószínűleg két kezemen meg tudnám számolni, hányszor került sor telefonos kapcsolattartásra az elmúlt 1-2 évben, amióta van ilyen kütyüm. Remélem, Edithnek sem lesz gondja belőle, hogy ő meg tökre otthon hagyta a sajátját! Részemről egyébként igazán örülök, hogy Danka össze-vissza fotózgat. Lesz még mit kiraknom a falamra és egy rakat közös képünk Lauval. Mindig elfelejtünk csinálni.
Indul a nagy fagylalt körbenyalás! Legalábbis én aztán teljes mértékben részt veszek benne. Megkóstolok minden felkínált gombócot és mindegyikre hálásan, jólesően bólogatok. Klasszak nagyon. Hamarosan szedjük magunkat és bandukolunk a strand fele, elnyalogatva még fagylaltjainkat, elrágcsálva tölcséreinket, kidobva szalvétáinkat és mire ennek a műveletnek a végére érünk, már látjuk is a bejáratot. Átadjuk a jegyeket és mienk a terep.
- Azta - folytatódik ámuldozásom, miközben beljebb sétálunk. Összemosolygok a lányokkal és megyünk valami kellemes helyet keresni. Nincsen tele a tópart, viszont tény, kevesen sincsenek. Megnézem én is magamnak alaposan a különféle gumimatrac költeményeket. Látok egy unikornis alakút is, amire egészen felragyog az arcom és mivel mutogatni nem akarok, csak háztársaimra pillantok és fejemmel arra bökök.
Kis bandukolás után találunk egy tök jó kis táborhelyet az egyik fűzfa árnyékában. Tökéletes. Félúton van a bódék meg a víz között. A játszótér sincs az arcunkban, de rálátunk mindenre. Terítünk le valami plédet és elkezdtünk szépen lepakolgatni. Leguggolva kutatok vászontáskámban. Nem akarok mindent elvinni az öltözőbe, inkább magamhoz veszem a gatyámat és ennyi. Innen nézek fel a többiek rendezkedésére, barátnőmre mosolyogva. Jól érzem magam. Nagyon.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 14. 21:34 | Link

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben Balatonfüreden | x

Kétlem, hogy Edith vágyakozó szavait hallva akármelyikünk is feltételezte volna, hogy a hotelbe akar visszamenni, nem pedig a Balatonba akar most azonnal berohanni. Mint a mágnes, úgy vonzza a lányokat a víz. Oké, én is akarom már. Nem is igazán húzzuk tovább az időt, átadjuk magunkat a strandolásnak. Matrac? Labda? Jöhet minden!
Ahogy a kis csapatunk megindul az öltözők felé, hátra mosolygok még Laurára, hogy jövünk ám egy szempillantás alatt. Miután odaslattyogtunk, bólintok Dankának a találkahelyre, aztán bevetem magam a nem túl tágas, ám mindenképp izgalmas kis kabinba. Nekem izgalmas. Szerencsétlenkedek egy keveset benn, ám ezt a menetidőm nem nagyon sínyli meg. Hamarosan ismét teljes a trió és mehetünk vissza a helyünkre.
Ruháimat karomra dobva hozom őket visszafele. Jókedvűen tárgyalunk arról, melyik lépcsőn lenne érdemes bemenni a vízbe, miközben visszaérünk barátnőmhöz, aki már szintén fürdőruhában virít. Egy falatnyi, fekete fürdőruhában. Végigtekintek rajta és egy hosszú pillanatig csak állok ott a plédünk mellett, kissé ábrándos mosollyal, aztán gyorsan becsukom a némileg eltátott számat és lerakom a cuccaimat, lazán összehajtva.
- Ezt a fürdőruhát is együtt vettétek? - nézek guggolásomból Lauráról Dankára, majd vissza. Mintha ilyet mesélt volna, hogy többet vásároltak akkor. A másikat már láttam az alagsori medencénél.
- Nagyon csinos - bólogatok mosolyogva, miközben felegyenesedem. Az én fürdőgatyám most nem az a sárga, tekergőző mintás. Nem akartam, hogy a muglik szívrohamot kapjanak. Különben sem volna törvényes ilyen megbűvölt ruhadarabokban feszítenem előttük. Ezen a most viselt, sötétkék nadrágon fehér, világoskék és zöld teknőcök úszkálnak. KATT Mármint nem úszkálnak tényleg. Csak vannak. Meglehet, ez a holmi talán még jobban kiemeli, hogy nem vagyok éppen barnabőrű. Mondjuk vészesnek se annyira vészes a fehérségem. Nem vakító. Ért már valamennyi napfény bizonyos alkalmakkor. Az utóbbi hetekben például edzésekkor. Apropó: már látszik rajtam az aikidó-fúzió. Ruhában nem igazán, de anélkül igen. Liam bácsi mondta, hogy ettől a harcművészeti ágtól soha nem leszek egy Herkules, főleg, hogy az alkatom se olyan, viszont mivel eleve vékony vagyok, szálkásodni hamar elkezdek. Elkezdtem.
- Valaki bekenne? - emelem meg kérőn a naptejet, hiszen nekem igen nagy szükségem van rá. Elsősorban természetesen barátnőmhöz intézem a kérdésem és igazán remélem, hogy ő lesz a jelentkező, viszont nem véletlenül általános az indítványom, hiszen ha mégsem akarja ezt, szeretném, ha nem kéne nemet mondania, aztán meg rosszul éreznie magát miatta. Elég, ha nem jelentkezik a feladatra. Minden esetre én türelemmel várom, ki lesz az a kedves.

¤ ¤ ¤
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 20. 00:24 | Link

- NÉGY NAVINÉS NAGY NYARA -
Lauval, Edithtel és Dankával | a szünetben Balatonfüreden | x

Mosolyogva, nagy elánnal bólogatok Lau azon kijelentésére, hogy a többiek is igen csinosak. Azok bizony, ez kétségtelen. Nekem meg nem, nem csak a navinés gatyám van. Ez a kis kiruccanás megérdemelt egy tök külön úszónadrágot. Amihez egyébként nehezen illene a piros, jó lenne hát nem pecsenyére sülni. Reménykedve várom, mi lesz a hátkenegetésemmel. Persze, csak arra gondoltam, az az, amit nem érek el. Örömmel veszem, hogy barátnőm kapja magához a feladatot. Érzem keze remegését rajtam és egy picike aggodalom felüti a fejét bennem, azonban tudom, hogy tudja, semmit sem muszáj tennie és hogy meg fog állni, ha baj van. De nem áll meg. Minden rendben. Nyomok neki a naptejből, meg aztán a saját tenyerembe is és amíg ő hátamat rendezi, addig én arcomat, karomat, felsőtestemet, nyakamat is kezelésbe veszem, nyakláncomat ide-odatolva, benyúlva alá. Mert persze az rajtam van, a fordítóbűbájos ezüstkeresztemet eleve mindig hordom, egy magyar üdülőövezet kellős közepén meg aztán főleg nem áll szándékomban megválni tőle. Rajtam marad, ettől nem félek. Eleve nem egy leesős darab, ráadásul szerintem a varázslatok se engednék, hogy elveszítsem.
- Jól  elkentem? - kérdezem Dankáéktól, akkora fehér csíkokkal az ábrázatomon, hogy kilométerekről látni. Nevetgélve mutatják nekem magukon, hol dolgozzam még el kicsit. Meg is teszem.
- Biztosan. Köszönöm - adom Lau kezébe a sorsom, hiszen nekem aztán fogalmam sincs, jó-e; illetve kifejezve aztán hálámat is. Mármint érezheti a hangomon, komolyan hálás vagyok. Azért is, mert ez tényleg jelentős segítség az én angol bőrömnek, meg azért is, mert tudom, hogy ez nem volt egyszerű neki. Nem kell aztán kétszer mondania, már fordulok is meg, nyomok a tenyerembe a fehér krémből, Lau mögé állok, a flakont előre nyújtom neki, én pedig kenegetni kezdem őt, arcomon lágy, elmélyült vonásokkal. Figyelek rá, hogy jó munkát végezzek, jusson mindenhova. Hát, deréktáj, nyak, vállak. Ujjaim a pántok alá is becsúsznak. Nem hagyok hoppon semmit. Egy ponton még a nyelvem is kinyújtom kicsit a koncentrálásban. Ugyan ellennék még ezzel egy darabig, hiszen elmondhatatlanul kellemes simogatni Laut, azonban ideje a vízbe menni, szóval tényleg pikk-pakk megvagyunk. Nem kell ránk sokat várni.
- Kész! - jelentem be az utolsó simítás után, aztán indulhatunk is.
Figyelem az embereket, ám próbálok nem feltűnően vizslatni. Csak hát olyan érdekesek. A parton megállva körbenézek aztán a kellemes szellőben lengedező nádason, a hatalmas tavon, a benne pancsolókon. Kilépek flip-flopomból és ott hagyom a lejáratnál, aztán indulok befele a többiek után. Összeszorítom kicsit a fogam, ökölbe szorított kezeimet mellkasom elé vonom, vállaimat felhúzom. Hát ez nekem nem megy úgy, mint mondjuk Edithnek. Olykor összenyomom ajkaimat, különben meg mosolygón kínlódok. De haladok befele elszántan. A legkényesebb pont, amikor a fürdőgatyám felénél van a vízszint. Ezen is túllendülök és csak tekintetemmel kérlelem a lányokat, hogy ne fröcsköljenek le. El is kezdem inkább én locsolgatni magam, megelőzve a bajt. Mármint nem azt, hogy ők rajtam üssenek - ugyanis szerintem nem tennének ilyet -, hanem mondjuk valami gyerkőc idecsapja a labdáját, én meg felsikoltsak. Jót nevetnénk, az biztos, de inkább kihagynám.

¤ ¤ ¤

Végre beérek annyira, hogy mellkasom aljáig ér a víz. Itt már erőt veszek magamon és belebukok nyakamig. Mindezt egy derűs, hangos sóhaj kíséri részemről. Ah, mostmár minden oké. Azért mozgolódom persze rendesen, mert szoknom kell, viszont szerintem pár perc és már nem érzem majd hidegnek. Meg hát természetesen igazán frissítő ebben a melegben.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. augusztus 21. 21:26 Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 24. 21:53 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Türelmesen, arcomon nyugodt mosollyal várom, hogy barátnőm megtalálja, hogyan csiholhat fényt. Addig körbepillantok még a folyosón, el a többiek szobája felé. Ma már kibuliztuk magunkat, és közösen úgy döntöttünk, térjünk nyugovóra, ne tartsunk már egymáshoz átmenős, beszélgetős estét, mert akkor leshetjük az alvást. Azt majd talán holnap. Ez a nap már így is teljes és pompás volt. Belépek Lau után, ahogy lőn világosság. Beteszem mögöttünk az ajtót és már érkezik is elém a csodacica.
- Awh, hát szia. Minden rendben volt itt? - állok neki az édelgésnek, nyomban leguggolva hozzá, simogatva, miközben ő nyomja magát lábamnak és rögvest dorombol. Cirógatom egy jó ideig, aztán felegyenesedem tőle és flip-flopom csattogásától kísérve lépdelek az ágyamhoz, ami az ajtóhoz közelebb esik. Lerakom mobilomat és pálcámat az éjjeliszekrényre, aztán kiveszem táskámból a szemcseppemet. Ez nem az, amit a látásom javítására írtak fel, ez már az utókezelés. A menete viszont ugyanaz. Lehuppanok a fal mellett álló székre, felszegem fejem, odacsöppentek szemeim sarkába, visszazárom a fiolát és jöhet a csukott szemmel üldögélés most egy-két percig. Mostmár csak este kell csinálnom ezt és gondoltam, letudom gyorsan, elfelejteni nem akarnám.
- Ha szeretnél zuhanyozni, menj nyugodtan - közlöm Lauval, ahogy a továbbiakon jár az eszem. Gondolom, tusolás, pizsivétel, fogmosás, fekvés. Nem mintha olyan nagyon álmos lennék különben. Inkább csak kellemesen fáradt. Mondjuk még nyugodtan beszélgethetünk, miután ágyba bújtunk. Ó, tényleg, ez most megint egy ottalvós, csak most ez mindkettőnknek ott és nem itt.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 24. 23:35 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Felmerült bennem, hogy figyelmeztetem őt, mire készülök, aztán úgy döntöttem, látni fogja ő a fiolát a kezemben és tudja, mi következik. Ha meg nem veszi észre, akkor valószínűleg magával a művelettel is végzek, mire rájönne, mit bűvészkedem. Ahogy hátradőlve, lehunyt szemmel üldögélek, jobban elmosolyodom, megérezve a lábszáramnak dörgölőző Benitot, aki aztán fel is pattan az ölembe. Rögtön rásimítok és hagyom, hogy elhelyezkedjen combomon.
- Rendben - felelem a mosdóba vonuló lánynak, aztán hamarosan sűrű pislogásokkal kinyitom a szemem és sutyorgok a cicának mindenfélét arról, hogy mindjárt kap tőlem finomat, ne aggódjon. Megszerzem a tápot és közben folyamatosan beszélgetünk: ő vernyákol azon a helyes kis hangján, én meg bőszen nyugtatgatom, hogy megkapja mindjárt. Kinyitom a szárított legyekkel teli zacskót és dobok neki egyet-egyet, figyelve, ahogy elkapdossa és elnyammog rajtuk. Aztán a mosdó felé kapom fejem, mikor fura zajok jönnek onnan. Hallgatózom kicsit, mert nem akarom Laut zavarni feleslegesen, mivel pedig megy aztán a további neszezés, megnyugszom, minden rendben. Hamarosan kész az etetés.
Éppen törlöm össze kezeimet, amikor nyílik az ajtó. Odapillantok és miközben megcsap az édes, epres illat, mosolyogva nézek végig a lányon, rögvest bólogatva a terep átadására, ám közben kicsit zavarban sütöm le a szemem. Megindulok összekapni a holmimat a táskámból, hiszen arra eddig nem volt érkezésem, viszont nem megy igazán flottul. Nehezen összpontosítok valahogy, ám végül csak kezem ügyébe kerül minden.
- Jössz, Beni? - fordulok a cicához, akit nem igazán kell csalogatnom, már rohan is a fürdőbe. Elnézek még Lau felé, aztán bezárkózunk. Megnyitom a vizet és a sárkányleopárd már ugrik is be a kádba. Vigyorogva figyelem őt, miközben megszabadulok ruhadarabjaimtól, aztán csatlakozom hozzá. Sok-sok buborék áll neki röpködni a helyiségben, amiket jókedvűen hessegetek kicsit, hagyva magamra folyni a vizet, aztán nekiállok mosakodni, miközben a macsek pacsál a lábamnál. Nevetve rúgdosok egy kis vizet rá, fröcskölve őt, amire csak jobban nekibátorodik. Játékunk, vigadalmunk hangjai valószínűleg betöltik a kinti szoba terét is.
Gyors zuhanyzó vagyok, viszont most ez a közös fürdés elnyújtotta az időt, szóval beletelik egy szűk tíz percbe is, mire nyílik az ajtó és kisétálunk rajta. Borzolom kicsit hajam még. Rajtam egy kockás pizsinadrág meg fehér póló. Körbenézek a szobában, majd el az erkély irányába, ott lelem Laurát. Lendületesen indulok felé, ám lépéseim lelassulnak, ahogy végigtekintek rajta, korlátra támaszkodó, csinos alakján, hátára omló, nedves tincsein. Nekem ebben a pillanatban esik le ténylegesen az, hogy most először vagyunk így, ennyire kettesben, amióta egy pár vagyunk. Aprót nyelek, röpkén megnyalom számat és folytatom utam.
Kilépek az erkélyre, Lau mögé, friss tusfürdőm illatát hozva magammal. Két kezem hátulról lágyan derekára teszem, aztán odahajolok és nyomok egy puszit meztelen vállára, csöndesen szusszanva. Ezután viszont már emelem is fel fejem, engedem el őt és húzódom tovább, hogy lekönyököljek én is a korlátra és áthatóan rámosolyogjak, magam mellé, majd körbepillantsak a Balaton esti fényein, miközben a szellő belekap hajamba, csak még kócosabbá téve.

¤ ¤ ¤
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 25. 01:20 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Az a helyzet, hogy mindig csak utólag ötlik fel bennem az, hogy talán nem kellett volna tennem, amit tettem. Most is, ahogy kiléptem a barátnőmhöz, máris mozdultam, aszerint, ahogyan adta nekem magát a pillanat. Mikor pedig aztán lekönyökölve oldalra tekintek rá, csak ekkor ugrik be, hogy remélem, nem baj, amit csináltam. Remélem, nem voltam tolakodó! Ám most is azt tapasztalom, mint mindig: láthatóan ugyanolyan jól esik neki, mint nekem. Vállát finoman nekem támasztja, mire még jobban elmosolyodok. Csoda hát, ha egyre bátrabb leszek?
Meg kell hagyni viszont, különös mindaz, ami most kavarog bennem, amióta csak megindultam ide az erkélyre. Mintha izgulnék egyfolytában, csak fogalmam sincsen, hogy miért. Pezsgek belül. Azonban nem próbálom meg behatárolni, mi ez az egész, inkább csak élvezem. Átadom magam neki.
- Az - bólogatok, elvigyorodva, aztán körbetekintek, elpillantva a víz felé megint. Feltételezem egyébként, hogy az egész nyaralásra céloz. Valóban baromi klassz minden. Tök jó volt a strandolás, a barangolás, a buli, meg hát Danka és Edith tényleg irtó aranyos lányok. Örülök, hogy egyre jobban megismerem őket. Kellemes banda a mi négyesünk. A tökéletes csapat egy tökéletes nyári kalandhoz.
- Mármint... mi ketten? - nézek vissza rá, megemelve szemöldököm.
- Vagyis hát hárman - mosolyodom el, kijavítva magam, hiszen a csodacicáról is szó van, aki különben szintén kijött azóta az erkélyre és helyet foglalt az egyik székben. Rendes tőle, hogy nem ugrik mondjuk fel a korlátra mutogatni magát a lentieknek.
- Klassz lenne - bólogatok, csöndesen felelve. Hangom lágyságát nem bizonytalanság okozza, hanem egyszerűen a hangulat varázsa, a meghittség.
- Olyankor már ingyenes a belépés a strandra, ha jól láttam. Szóval gondolom, ez azt jelenti, hogy nyitva van a kapu és simán csak úgy be lehet menni - osztom ezt meg vele, ahogy eszembe ötlik. Bár tőlem mehetünk máshova is, szabad partszakaszra. Amit szeretne. Akárhol jó.
Ahogy ezt így megbeszéltük, némán, elmerengve figyelem csak a parti életet, a hullámzó, reszkető holdfényű vizet, és olykor kicsit a barátnőmre sandítok, aki aztán persze a valahanyadik alkalommal észreveszi ezt, mire én mosolyogva kapom el a tekintetem és nézelődöm tovább ilyen idülten.
- Lefeküdjünk lassan? - kérdezem aztán, felvetve a lehetőséget, egy újabb széllökés kellős közepén, amit hátulról kapok és amitől hajam szó szerint az égnek áll. Ilyen vicces frizurával várom a lány válaszát, egészen közelről nézve szeretett vonásait, miközben vállunk még mindig összesimul.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 25. 20:23 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Néptelenebb, sötét hely. Picit helyezkedni kezdek ezekre a szempontokra mellette, enyhén összevonva szemöldököm, hiszen hirtelen valóban nem tudom, hova tenni, miért ez a fontos. Ám szerencsére hamar pontosít, úgyhogy könnyedén mosolyodom el. Ah, hát persze.
Tetszik, ahogy segít nekem, rendezgeve a hajamat. Igazából én már nem is foglalkozok vele. Teljesen random, mikor nyúlok oda, egy perc múlva úgyis áll már megint szanaszét. Viszont az kellemes, ahogyan ő törődik velem. Az végképp, ahogy megsimítja pelyhes arcomat. Na igen, az van, hogy ugyan kell már borotválkozzak, viszont csak a szám felett és az államon, és azt is elég nagyjából hetente. Az arcom oldalán viszont alig van bármi. Azt hiszem, ez alkati dolog, ami igazán jelentősen nem fog vátozni egyhamar. Talán soha.
- Még én se tudnék aludni - mosolygok barátnőmre.
- Csak jó lenne heverészni - vonok vállat.
- Csatornát? - ráncolom a homlokom. Van valami ilyen cső, amit a varázstalan emberek figyelnek? Látnak benne valamit? Mitől érdekes? Hamar megtudom tőle, hogy a TV készülékről van szó. Kicsit nevetek magamon.
- Oké, nézzünk - kapok is az ötleten, érdeklődő tekintettel. Hiszen nem szoktam televíziózni. Erre szerintem rá is jött - Meg persze beszélgethetünk is - folytatom azon dolgok sorát, amikben teljesen benne vagyok. Meg biztosítani akartam róla, hogy nem azért választottam a második programot, mert az elsőt nem akarnám. Jaj, dehogynem akarom!
Besétálunk hát az erkélyről. Az ajtót nem húzzok be, most nagyon finom levegő érkezik kintről, helyesen lebbentgetve a függönyt. Megsimogatom Benit, mint mindig, ha épp úgy adódik, a tvt meg persze a lányra bízom.
- Fogat te mostál már? - kérdezem tőle, felegyenesedve a cicától. Nyilván izgalmas egy gondolat, vajon miért érdeklődöm én ilyenekről. - Mosunk együtt? - vigyorodom el, aztán nemsokára már vetjük is be magunkat a fürdőszobába a felszerelésünkkel és jöhet a sikálás. Nem tudom, az otthonban mindig közös program volt ez a srácokkal, mert sokat lehetett ökörködni. Ha meg nem is ökörködtünk, megvolt valahogy a bensőségessége annak, ahogy némán súroltuk a fogainkat és csak a tekintetünkkel beszélgettünk. Ez most barátnőmmel sincs másképp. Néha vidáman rápillantok, máskor a tükörben nézek össze vele, miközben kajla tincseim rázkódnak mozdulataimtól. Hamarosan öblögetés, részemről egy kis ivás, törölközés és ismét a szobában is vagyunk, immáron egész valónkban üdén, ágyra készen.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 25. 22:00 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Lehuppanunk ágyam végébe és megkapom a távirányítót. Igaziból az "ami jön" lehetőségre voksoltam volna, így viszont egyszerűen a kezembe kerül a választás. Figyelmesen hallgatom, melyik gomb mire jó. Bólogatok és kezdődhet a show. A készülékre irányítom az eszközt, ami irtó hangosan adja be az első csatornát, valami híradással. Elfintorodom és lélekszakadva keresem, melyiket mondta hangerő csökkentőnek. Szerencsére hamar meglelem és alkalmazom, megkönnyebbülten szusszanva, oldalra mosolyogva a lányra.
Kapcsolok egyik műsorról a másikra, viszont koránt sem olyan hozzáértően, mint a muglik szoktak, villám módjára. Nem, én mindennek adok egy-két perc időt, hogy bizonyítson, hiszen részemről nem tudom, mire számítsak. Tiszta csigának hathatok tehát, tekintetem viszont teljesen elmerült. Kicsit néha hátratúrom a hajam, röpkén megvakarom nyakam, vagy szórakozottan besimítok pólóm ujja alá, masszírozva felkarom, lassan pislogva a képernyőre.
Természetesen elég késő van már hozzá, hogy elég durva dolgok is elénk kerüljenek: valami gyilkolászós holmi, amit fájdalmas ábrázattal figyelek egy ideig, mielőtt jóval hamarabb tovább nyomnám, mint a többit; meg egy prostitúcióról szóló dokumentumfilm, amit viszonylag hosszan nézek, kicsit eltátott szájjal, mert az a helyzet, egyelőre próbálom értelmezni, mit is látok. Igazán rövid szoknyás, lenge ruhás, erősen kifestett hölgyek járnak az éjszakai utcán és hajolnak be automobilok ablakán, miközben az egyikük a veszélyekről mesél egy falnak támaszkodva. A sofőröknek fizetnek, akik viszik őket valahova? És ezek a sofőrök nem bánnak velük tisztességesen? Vagy komolyan miről szól ez? Sokan űzik az ősi mesterséget a mágusvilágban is, persze, csak nálunk egész másként zajlik. Úgyhogy már majdnem ott tartok, hogy megkérdezem Laut, mi ez, ám még előtte elhangzik pár varázsszó. Na nem olyan, amiket mi használunk Bűbájtanon, hanem olyanok, amikről a szememben értelem csillan és egy csöndes "ó" is elhagyja a számat, majd lazán tovább kapcsolok.
Egyik csatorna jön a másik után, végül a National Geographicon állapodom meg a Meglepő párosok c. állatos műsoron. Olvadozó mosollyal figyelem, ahogy éppen egy kutya-gepárd barátságot mutatnak be.
- Ez jó lesz? - kérem azért Lau áldását, természetesen, aztán ahogy a lány megy a saját ágyára, én is felkelek, hogy kényelembe helyezkedjek az enyémen. A távirányítót éjjeliszekrényemre rakom, aztán elheverek, vállaimat a gyorsan kipárnázott támlának vetve, rá még a paplanra. Nincs kedvem betakarózni egyelőre. Egyik lábam kényelmesen átvetve a másikon, kezeimet összekulcsolom hasamon.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 25. 23:23 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Mosolyogva figyelem a helyes állatkákat a képernyőn, csodálva, ahogy két ilyen teljesen különböző lény ilyen jól elvan egymással. Nincs okuk nem ellenni. Hallgatom a gondozók elmondásait és mikor épp nem ecsetelnek semmit, a lány megragadja az alkalmat, hogy véleményezze a gepárdokat. Odapillantok rá és miközben ezt kifejti, megint beszélni kezdenek aztán a tvben is, viszont mivel én nem tudok kétfelé figyelni, úgy döntök, Laurára koncentrálok. Szomorkásan nyomom össze számat erről az érdekes, nem túl szívderítő jelenségről értesülve. Azonban hamar felderülök, mikor megérkezik Benito.
- Szia - köszöntöm, már nyúlva is érte, megsimogatni a kis gyúrómasinát oldalamnál. Hosszan, berregve helyezkedik, én pedig végig cirógatom.
- Awh - fejezem ki megilletődöttségemet az éjjeli társaságom ígéretét illetően, aki közben már gombócformát öltött mellettem a paplanom, így a puha hasát is megsimogathatom, benyúlva oda hosszú ujjaimmal. Mi is lehet klasszabb annál, mint édes állatpárosokat nézni, miközben egy doromboló sárkányleopárdot simogat az ember? Mégis valamilyen különös, lappangó hiányérzet vándorol bennem. Tekintetem el-eltéved az egy éjjeliszekrényre lévő barátnőm felé, gyakran kicsit ott maradva rajta. Illetve, ha nem is marad rajta, azon kapom magam, hogy nem látok annyit az állatos műsorból, mint láthatnék. Egy idő után nem fogom fel teljesen, máshol járok kicsit. Talán magam sem tudom igazán, hol. Lehet, éppen azon vagyok, hogy megfejtsem. Az se jut el rendesen, miről beszél Lau. Ráérősen eszmélek csak rá és ekkor mindössze szusszanok egyet válaszként.
- Biztos nem baj? - kérdezem, tekintetemben lágy, mégis őszinte aggódással amiatt, hogy elorozom az elemi lényt a gazdájától éjszakára. Tudom, nem fogja eltoloncolni tőlem, nincs tehát sok választása, de akkor is.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 26. 01:25 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Hosszan szívom be a levegőt és lassan kiszusszanva bólogatok, szelíd vonásokkal. Rendben akkor. Tudom, hogy elmondaná, ha gond lenne, hogy ellopom az alvótársát. Mint mindig, azt most sem feltételezem, hogy azért ez akkor sem a teljes igazság és hogy bár biztosan tényleg nem bánja, mindemellett szüksége lenne rá, jobban, mint nekem, hiába imádom őt magamnál tudni az éjjel. Viszont az tény, erről a csodacica dönt, ha mi meggebedünk is.
- Ugyan, miért nyomnád össze? - kérdezem, hitetlen derűvel. Persze nem az okairól faggatom tényleg a lányt, hanem hogy miként képzeli ezt a helyzetet. Nem tudom, szerintem érzed azért alvás közben is, mit művelsz, még ha csak tudatalatt is, illetve Benitonak azért tutira helyén vannak az ösztönei és előbb észreveszi, mire készülsz, mint te magad. Vagy volt már rá példa, hogy ilyen történt? Na majd ez is kiderül talán kérdésem nyomán.
Ahogy az átkapcsolásra buzdít, már nyúlok is a távirányítóért, mert ez tényleg jó ötlet. Túl sokáig mennek ezek a hirdetések, addig nézhetünk mást. Éppen pislogok le az eszközre, hogy megtaláljam rajta a megfelelő gombot, amikor jön egy kis hozzáfűzés a részéről. Elrekedik a szemem és felé kapom fejem.
- Akkor ők tényleg örömlányok voltak, ugye? - bukik ki belőlem szinte megkönnyebbülten a kérdés, hogy ezek szerint jól raktam össze a dolgokat. Viszont a részleteket nem tőle szándékozom megtudni, emiatt nem kell félnie. Na nem mintha egyébként olyan mélyre akarnám ásni magam a mugli prostitúció világában. - Nem, nem szeretném azt nézni - mosolygok, fejemet rázva, és a tvre pillantok, ahogy váltok is át máshova. Itt most sorra ismeretterjesztő csatornák jönnek - Te... igen? - állok meg aztán hirtelen, ahogy rájövök, hogy oké, hogy én örülök annak, hogy bizonyságot nyert a feltevésem, viszont Lau valószínűleg nem azért dobta ezt be, hogy az én fel sem tett kérdéseimre válaszoljon. Mivel azonban én nem a témája miatt ragadtam annál a műsornál, csak vártam, hogy kiderüljön, miről szól, így eszembe sem jut, hogy barátnőm ilyesmit feltételez. Nem látok át ezeken, szóval most nem tudok másra gondolni, minthogy őt érdekli és azért javasolta. Meglepő mondjuk, dehát... miért ne? Várom tehát, mit felel, addig nem nyomok tovább az Animal Planetről, ahol éppen pár fóka úszik a tengerben. Benito meg kifordul gombócságából, még jobban felkínálva hasát. Elvigyorodva simítok végig rajta, egész tenyeremmel.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 26. 20:42 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Mit sem tudok arról, ami lejátszódik szegényben és ami nyomasztotta is. Ha képben lettem volna, mi az a műsor, nem maradtam volna annál ennyi ideig. Még ha érdekelt volna sem. Eszembe se jutna ilyesmi a barátnőm vagy bárki más társaságában, vagy ha mégis, megkérdezném, nézhetjük-e. Viszont az a helyzet, nem izgat különösebben. Nem jobban, mint bármelyik másik program a tvben. Az sem csoda, hogy ennyi idő kellett nekem, amíg összeraktam, mit látok. Hiszen egész más dolgokra figyelek, mint azt feltételeznék egy korombeli srácról. Kicsit néha úgy érzem, a hozzám közelállók sincsenek tisztában vele, hogy nálam nem így vannak a dolgok. Mondjuk nincsen ezzel baj. Nekem bőven elég, hogy elfogadnak, ahogy vagyok.
- Jaaa, értem - nyugtázom magyarázatát, miután szusszanva elvigyorodtam az alig ruhás néniken, és igen, jól gondoljátok, továbbra sem fogtam fel, hogy mindez milyen képet festhetett rólam benne. Nem is fog. Mint máskor sem. Igazából talán ez az egyik titka annak, miért olyan könnyű mellettem lenni: nem igazán rágódom a múltbeli történéseken. Nem vesződöm velük. A jelenben vagyok benne lelkesen és izgatottan várom a jövőt. Persze, olykor fennakadok egyen s máson, azonban túl nem gondolok semmit. Van, akit megőrjít egy ilyen ember, mint én és inkább vállal be bútordobálós vitákat egy mindenen háborgó lágelmével, mint ezt a békés létezést egy olyasvalakivel, aki... aki olyan, mint én. Aki nem olyan bonyolult. Legalábbis nem úgy, mint elvárnák.
Vidáman szemlélem Benitot, aki valóban nemsokára úgy terül majd hanyatt, mint azok a fókák. Nekem legalábbis ennyi jön le abból, amire a lány utalt. Az fel sem merül bennem, hogy esetleg alkati adottságokról is szó volna. Elég az hozzá, figyelem még őt, aztán ráeszmélek, hogy hiszen nekem kapcsolgatási teendőm van és nyomkodok tovább. Elérünk nemsokára a kényes csatornacsoportokhoz, amik azonban bölcsen fizetősek. Összevont szemöldökkel olvasom a feliratot, mely szerint ezeket a felnőtt adókat külön kell megrendelni telefonon keresztül és beállítják. Még csak eszembe se jut, miket adhatnak ezeken, csak tudomásul veszem, hogy ez nincs és gördítek tovább. Zenecsatornák következnek. Leragadok egy Bruno Mars nevű énekes koncertjénél. A rövid tartalom szerint legalábbis ezt látjuk, halljuk most. Szörnyen tetszik, ahogy mozog meg az egész hangulat. Odamosolygok Laura, jó-e ez addig és maradok ennél.
Kellemesen cirógatom a tekergőző, doromboló csodacicát, másik kezemmel combomon dobolok a klassz zene ritmusára. Elnézek én is olykor a lány felé és ámuldozom kicsit a shown neki. Lehet, már hallottam is ezt az előadót. Mostantól biztos fogom. Gondolataim azonban továbbra is rendre elkalandoznak és van, hogy sokáig lesütve tartom szemem vagy a sárkányleopárd felé pislogva, vagy csak úgy a semmibe. Nem szűnik bennem az a nyugtalanító, szinte mardosó hiányérzet. Nyelek egyet, aprót nyalok számon és barátnőm felé pillantok, picit beharapva számat, mielőtt szóra nyitom.
- Odatolhatom az ágyam a tiedhez? - kérdezem meg ilyen egyszerűen, gyöngéd vonásokkal szemlélve őt. Nem akarom ráerőltetni magam, nem akark sok lenni neki, és általában annyira magától értetődik az, hogy köztünk ilyen visszafogott minden, hogy eszembe se jut más; most viszont úgy érzem, szinte fáj a távolság. Nem tudatosul bennem, pedig magától értetődő a válasz: az teszi ezt, hogy kettesben vagyunk. Végtelenül szomjazom az érintkezést azokkal, akiket szeretek, viszont ez általában olyan terekre korlátozódik, amelyeken nem osztozunk másokkal. Ahol magunk vagyunk. Másutt könnyű nem rájuk akaszkodnom, viszont egy ilyen helyzetben szinte nehéz. Főleg, hogy őróla van szó. Főleg, hogy mióta együtt vagyunk, ennyire kettesben még soha nem voltunk, így fel sem támadhattak bennem ezek az igények. Most erősen teszik. Viszont változatlanul nem áll szándékomban semmivel letámadni őt. Változatlanul tekintettel vagyok rá. Csak most nem olyan játszi könnyeden, mint általában. De ez az én dolgom.
- Messze vagy - mosolyodom el és kinyújtom felé hosszú karomat, azonban nem érem el őt. Pont ezt akartam szemléltetni. Benito átgördül másik oldalára, hassal combon, derekam oldalának simulva és felháborodva hullámoztatja farkát, hiszen a mozdulatom miatt le kellett vegyem róla kezem.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 26. 22:34 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

- Tééényleg - adok hangot annak, ahogy nekem is beugrik, hogy nálunk is Bruno Marsra buliztunk az ottalvóson. Akkor jól gondoltam, hogy hallottam már őt. Az is mennyire király volt már!? Még nagyobb mosollyal élvezem a koncertet.
Türelmesen várom, mit szól az ötletemhez. Lehet, sok mindent nem lát át velem kapcsolatban és talán soha nem is fog, amivel nincs is semmi baj, viszont szerencsére azt tudja rólam, amit igazán érdemes. Jelesül most azt, hogy soha nincsenek hátsó szándékaim. Mindig csak azt szeretném, amit mondok, hogy szeretném. Ha van olyan vágyam, amit bármi miatt mégsem említek, arról vagy fogalmam sincs nekem sem, vagy szimplán nem akarom tettekre váltani, így nincs is jelentőségük.
Feleletkezdeményétől erősödni kezdő mosolyom egy figyelő ábrázatba oszlik, amikor egy kérdésbe torkollik inkább az igenlés. Eltekintek róla kicsit, ahogy nekiállnék végiggondolni, miként válaszoljak, azonban ő folytatja, mielőtt még ezt megtehetném. Visszakapom hát rá pillantásom és csak hallgatom. Számítottam arra, amit mond. Arra is számítottam, hogy eleve egyszerűen azt mondja, hogy sajnálja, de inkább ne. Ugyanúgy fejet hajtottam volna, mint akármelyik feleletnek. Ennek ellenére igazán örülök, hogy nem hárította élből a felvetésem. Tényleg örülök. Viszont nem tudom leplezni azt a kis bántó űrt, ami attól árad szét bennem, hogy talán mégsem maradhatok közel hozzá túl sokáig. Kiül barna tekintetembe és arra késztet, hogy lesüssem kicsit, miközben megmarkolom a paplant túloldalamon, ahol ő ezt nem láthatja. Másik kezem megint Benitot cirógatja, akire bár nem markolok, apró feszültségem megérezheti. Azonban sietve túllendítem magam ezen, ahogy csak tőlem telik. Hiszen megtehetem, amit szeretnék. Azt mondja, összetolhatom az ágyakat. Szóval, még ha rövid ideig is, közel lehetek. Ezt ismételgetem magamban. Ez most a fontos. Ez kell, hogy számítson.
Végre őszintén elmosolyodhatok, utolsót simítok Beniton, majd felkelek mellőle és magamhoz veszem a pálcámat. A közénk álló éjjeliszekrényre szegezem és elmormolom a megfelelő bűbájt, átlebegtetve Lau ágyának másik oldalára, ahol még tökre elfér, megkerülve a bútort. Fölötte azért nem fogom reptetni. Ezután saját fekhelyem jön sorra, amit szintén közel úsztatok a légben, pár centire téve le puhán. Mégis kellemesebb ez így, mint a berendezést tologatni az éjszaka közepén, a szomszédok örömére. Még közelebb vonom éjjeliszekrényemet is, hogy teljes legyen az átalakítás, majd lerakom rá pálcámat. Lehajolok ágyamhoz és egy kicsit még tolok rajta, hogy valóban passzoljanak. Felegyenesedem aztán és diadalmasan mosolygok le barátnőmre.
Benito az akció idejére átugrott a lány ágyára, hogy onnan figyelje az izgi eseményeket, amiket különben a Finesse c. szám kísért. Még mindig az szól. Lemosolygok a párosra, aztán leülök a paplanomra és visszahelyezkedem úgy, ahogy az előbb voltam, csak mostmár Lau mellett. Oldalra mosolygok rá és éppen csak kinyúlok felé, kézfejemmel simítva meg karját, hogy aztán már vegyem is el onnan, derűs vonásokkal, mégis valahogy párás tekintettel. Mély levegőt veszek, mosolyogva tovább, miközben a dal végével visszaléptetek a National Geographicra, mi a helyzet ott az állatkákkal. A csodacica közénk kucorodik.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 27. 00:32 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Mindenképp sokkal jobb ez így, hogy nem áltat semmivel. Hogy őszinte, megosztja a félelmeit. Így van rendjén, nem is kívánnék mást tőle. Könnyűnek persze ettől még nem mindig könnyű, azonban ezerszer jobb, mint bármi más megoldás.
Eléggé magabiztosan lebegtetek már tárgyakat, viszont ilyen hatalmasakat ritkán szoktam, és igen, pontosan, inkább tutira mentem, nem akartam egyik ágyra csúsztatni véletlen a másikat, hogy a lábak aztán kellemetlen robajjal érjenek földet.
- Szerintem aranyosak - véleményezem a denevéreket. Bírom őket, ez van. Ahogy igazából minden lényt, ahogy az lassacskán kiderül számomra. Ám az a helyzet, már engem sem köt le annyira a tv. Talán sok is már nekem ez így egyszerre belőle, tekintve, hogy egyszerre ilyen huzamos ideig még nem is néztem. Persze, volt már szerencsém ennél hosszabb filmalkotásokhoz, az azonban más.
- Kikapcsolhatom? - kérdezek hát rá, magam mellé tekintve a lányra, miután lopva megérintette a kezem. Részéről rendben, úgyhogy a segtíségét kérem a művelethez. Nem akarok rossz gombot nyomni. Sejtem, melyik a megfelelő, ám jobb biztosra menni. Ahogy megvagyunk, a képernyő elsötétül, a készülék elnémul, én pedig odarakom a távirányító eszközt az éjjeliszekrényemre. Ezután bejelentek még egy mosdómenetet, csak hogy nehogy azt higgyje Lau, hogy ezzel a hirtelen felkeléssel szökni próbálok. Egy-két perc múlva vissza is térek, törölgetve még kicsit számat a vízivás után. Leoltom a lámpát, nem kell ennyire világos, és mostmár úgy fekszem vissza ágyamba, hogy magamra húzom vékony paplanomat. Bár igazából csak derekamat takarom be vele, lábaim kilógnak alul és egészen derekamig letolom magamon. Párnámat lejjebb húzom, hogy mostmár ne a háttámlám kényelmességét szolgálja, majd lerakom rá fejem és a szélébe fogódzkodom, oldalamra fordulva, barátnőm felé. Lágy félhomály uralkodik a szobán, hiszen az erkély felöli fal szinte végig ablak, sokat enged be a holdfényből és az egyéb, kinti világításokból. Remekül látjuk egymást. Ahogy a párnát markoló kezeim eltakarják számat, mindenre csodálkozón tekintő szemeim még nagyobbnak tűnhetnek. Főleg így, mikor a mellettem pihenő barátnőmet nézem. Elvonom aztán az egyik kezem arcom elől, hogy én is simogassam a cicát. Mivel egyáltalán nem valami méretes ez a pihepuha, doromboló felület, ujjaink olykor összekadnak Lauval, aki szintén Benitonak kedveskedik épp. Igazán élvezi a kis sárkányleopárd ezt az ajnározást, szóval egyik pillanatról a másikra már meglehetősen fent van köztünk, vállmagasságban. Könnyűszerrel hajolhatok hát oda, megpuszilgatni a most felém felkínált hasát.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 27. 22:30 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Felpillantok a lányra kócom alól, valóban egészen közelről. Tekintetemen látszik, kutatok a fejemben azután, miről is van szó éppen, hiszen ez annyira ismerős. Benito meg közte való ütközetről beszéltünk így, ami a kegyeimért zajlott volna? Áhá, gondolom, amiatt mondja, hogy a macsek hasát puszilgatom és nem az öv... öm... na várjunk csak. Nem, ezt nem hiszem. Viszont akkor nem értem. Ez pedig szerintem látszik is rajtam.
- Ne, inkább ne - jutok végül erre kérlelőn, akármi is az oka annak, amit mond és mosolygó szavaimat megerősítendő, felváltva simítom meg Lau selymes kezét és Benito puha kis testét, így jelezve, hogy nem akarom, hogy összekapjanak és bárkinek baja essen. Nyilvánvalóan tudom, hogy ilyenre nem fog sor kerülni és hogy nem ilyen cicaharcot kell elképzelni. De akkor se.
Figyelem még kicsit barátnőmet, majd hátamra fordulok, elheverve megint, viszont ezúttal kissé keresztbe az ágyamon, hiszen nem távolodtam el tőle. Éppen ezért fejem teteje nekisimul meztelen vállának. Bal karomat visszahajlítva cirógatom tovább a sárkányleopárdot, a plafon felé pislogva. Szabad kezemmel hajamba túrok kicsit, hálótársamat is megsimítva ezzel a mozdulattal, majd tarkóm alá rakom jobbom, ha már úgyis itt van.
- Soha nem voltam még hotelban - osztom ezt meg Lauval elrévedő hangon. Rengeteg új élmény ér engem állandóan, amit mind módfelett élvezek. Közben pedig már sokkal jobban vagyok így, hogy ilyen közel lehetünk. Hogy ráadásul fejemmel nekisimulok. Körbeölel finom, epres illata és érzem rezdüléseit, fészkelődését. Mégis... vagy talán éppen ezért... problémás megállnom itt. Pedig próbálok nem figyelni erre. Erre a belső kényszerre, ami hajt engem felé és amit másoknál gondtalanul megengedek magamnak. Tudom, hogy ez nem ugyanaz. Tudom, hogy most nem lehet. De jó ez így most. Jó ez így. Közel vagyunk. Elég ez. Elég kell legyen.
Tovább terelendő mindazt, ami bennem motoszkál, meg egyébként is, mert eszembe jut, nevetősen elevenítem fel a nap egyik vicces pillanatát a strandról, elmerülve kicsit a részleteiben. Erről aztán meg beugrik, hogy tényleg mennyire féltem, hogy leesik a nyakláncom a vízben, pedig hülyeség, biztosan nem engedték volna a rajta lévő bűbájok. Egyik dologról evezünk hát a másikra, ahogy beindul a beszélgetés, én pedig persze nem bírom megállni ficergés nélkül, egy adott ponton felemelem a fejem, megfordulok és hasra fekszem, felkönyökölve barátnőm mellett. Szeretettel mosolyodom el, bájos arcát figyelve, ahogy itt fekszik velem. Megragadok ebben a pillanatban, az éjszaka varázsában kicsit.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 28. 23:04 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Meglep a puszi, szemöldököm felszökik és ezzel egy időben mosolyom is elszélesedik. Mámorosan pislogok a mennyezet felé. Nekem ez jobban tetszik itt, mint egy parkban. Bár este jó lehetne. A lényeg a meghittség, hogy tényleg egyedül legyünk. Persze, imádom magam különféle társaságokba is bevetni vele, viszont ha lehet választani, erre teszem a voksom itt.
Már felkönyökölve hasalok mellette, éppen nézegetve őt, amikor odanyúl arcomhoz. Egy hosszabb pillanatra lehunyom szemem kedveskedésére, átadva magam neki teljesen, tudván, hogy ez kivételes, hogy ezt el kell rakározzam és becsben őrizzem. Ám ahogy felnyitom a tekintetem sincs még vége. Eleinte csak lágyan érinti üdén szétálló kócom, aztán merészebben belesüllyeszti ujjait. Pilláim megint összezáródnak, arcomon puha, önfeledt mosollyal élvezem, ami történik. Bocsánatkérése ébreszt fel, s pattannak ki ismét kissé párássá lett szemeim.
- Ne, én... - lehelem ki kissé kétségbeesetten, aztán elcsuklik hangom, ahogy megálljt parancsolok a hirtelen kitört nyugtatásnak. - Nagyon szeretem, csináld csak, ha... akarod - adom tudtára végre kicsit összeszedettebben, hogy ezért aztán nem kell elnézést kérnie. Még véletlenül sem.
- Bármit, amit szeretnél - fokozom, ha már itt tartunk. Mert igenis úgy érzem, hogy itt az alkalom tisztázni ezt. Lepillantok a köztünk doromboló csodacicára, szórakozottan simogatva, hogy aztán visszanézzek barátnőm szemébe. - Ne félj tőle, hogy... - rázom kicsit a fejem, azonban némileg meg vagyok lőve, hogyan fejezzem ki magam. - Nem fogom azt hinni, hogy... - kezdek már megint bele valamibe, aztán picit bosszúsan ráncolom homlokom, amiért nem állnak össze a szavak. Komolyan, hogy mondjam ezt? Aprón megnyalom a szám és fújok egyet. Kezdem kínosnak érezni ezt a hatalmas szünetet, amit most tartok. Mintha csak rozsdás fogaskerekek próbálkoznának a fejemben nyikorogva. Nem tudom, hogyan fejezzem ki azt, ami bennem van. Bökjek már ki végre valahára valamit!
- Nem fogok semmit hinni - nézek rá jelentőségteljesen. Ez telik most tőlem, nem tudom megfogalmazni, azonban remélem, így is ért engem. Hogyan kéne elmagyarázni azt, hogy attól még, mert ő megérint, nem fogom magam feljogosítva érezni, hogy így tegyek én is? Nem merül ettől fel bennem, hogy vakmerővé válljak, hogy ne vigyázzak, ne figyeljek rá. Ugyanis azt sejtem, ő emiatt tart attól, hogy megérintsen. Mert nyilván magából indul ki és abból, hogy neki ez sok lenne. Hogy tolakodó. Meg mert fél attól, hogy viszonzom. Vagy nem? Nem ez a helyzet? Akármi is az, úgy gondolom, mindenképp jó, ha tudja, amit most mondtam neki és amit esetleg, talán, véletlenül meg is értett. Ha így történt, az nem az én érdemem, hisz nem tettem túl sokat érte. Persze, nem hiszem különben, hogy ettől majd varázsütésre állandóan a hajamban lesz a keze meg mindenfele rajtam, ahol épp kedve tartja, de ez az út hozzá. Gondolom. Az a fajta út, amin olyan lassan lépkedünk, amennyire jól esik neki és amin boldogan sétálok vele akkor is, ha soha nem érjük el a célunkat, ha csak olykor kapunk belőle kicsit, de addig is legalább vele vagyok.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 30. 21:00 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Nem feltételzek semmit a sóhajáról. Nem gondolok bele, mi ez, mit jelent. Csak várok. A szavaira talán? Azt hiszem, igen. Az a tiszta sor, ha kimondja, hogy oké, akkor megkönnyebbült, vagy hogy megértette, hiába követtem el kb. mindent a hebegésemmel, hogy ne tegye. Vagy akármi.
Türelmes, figyelő ábrázatomra boldog mosoly szökik, amikor elmondja, jó volt neki. Mármint mi is? Az, hogy a hajamba túrt? Mindegy, tetszett neki, az a lényeg. Utána viszont megint valamivel komolyabb, ám továbbra is finom vonásokkal hallgatom tovább. Helyezkedem picikét közben, hogy ne ugyanazon a ponton könyököljek végig, ne nyomjon meg nagyon. De észre sem veszem, mit mocorgok. Azt sem, hogy még mindig simogatom Benit, aki már kész, szerintem elájult. Csak a lányra koncentrálok, magamba fogadva mindent, amit megoszt velem. Nem szólok közbe, hiába támad rám tömérdek gondolat. Csak némán ül ki egy-egy az arcomra homlokráncolással, vagy sűrűbb pislogással, ilyesmikkel. Persze, hogy szeretném viszonozni. Sok mindent szeretnék. Nagyon. Annyira, hogy már szégyellem. De...
- Inkább tedd csak te, mint hogy... - bukik ki belőlem, aztán gyorsan összecsukom a számat. Nem, ezt nem akartam kimondani. Thomas, fogd már be! Jobb lenne, ha... ha hagynánk ezt inkább. Ne beszéljünk róla. Tudom, én kezdtem, de csak mert tudatni akartam vele, hogy nyugodtan tegye ezt. Szeretném, hogy tegye. Istenem, nagyon szeretném. Pislogok pár zavartat, aztán kezeimet elvonom a párnáról meg a cicáról és beléjük temetem arcomat. Már megint ez. Nem tudom, egyszerűen el kell bújnom néha így. Vannak ilyen pillanatok. Ez most egy közülük. Mert nem akarok semmi esetre sem semmi olyat mondani, ami bármilyen nyomást helyezne a lányra, viszont közben foggal-körömmel próbálok kapaszkodni mindabba, amit kapok tőle. Inkább érjen hozzám csak ő, mint hogy ne érintkezzünk egyáltalán. Nincs bennem ilyenkor hajthatatlan vágy, hogy viszonozzam. Nyilván, alapvetően van. Hogy ne lenne? Körülményeinket tekintve viszont nincs. Elfogadtam és elnyomtam. Simán megteszem érte. Nem gond, nem fáradtság. Nem kell érte sajnálni engem egy percig sem. Mégis erőt igényel. Néha nagyobbat. Mint most. Itt a hotelszobánk nyári szellőtől függönylebegős magányában. Mindaz pedig, ami bennem feszül emiatt megbújva, képes kitörni ilyen kis megszólalásokban. Vagy most éppen abban, hogy tartok tőle, könnyezni kezdek. Lehet, már teszem is. Ezért takarom magam. Nem akarom, hogy azt higgye, miatta meg a helyzet miatt sírok. Hiszen nincs így. Mármint ez nem ilyen egyszerű. De különben se sírok. Csak hajlok felé. Csak nagyon lüktet a szemem. Azt hiszem.
- Nem fogom úgy érezni - ígérem csöndesen csuklóim közül - Nem érzem úgy - helyesbítek kicsit, hiszen ez így is teljesen megállja a helyét. Hirtelen aztán beugrik valami, amit mondott: amikor hozzáérek, ő is szeretne hozzám érni. Hiszen ez fantasztikus! Ez nagy dolog, nem? Elmosolyodom és látni engedem magam, leengedve kezeimet. Mondjuk szegénynek valószínűleg fogalma sincs, mi ez az elbújás utáni, villámcsapásszerű derű. Bár betudhatja annak, hogy mindössze örülök, hogy megbeszéltük. Ami különben szintén igaz. A lényeg, hogy sikerül megint visszabillentenem az egyensúlyomat. Jól vagyok. Nem is voltam igazán rosszul. Nem kell ezekkel foglalkozni. Én sem foglalkozom, másnak sem kell. Oké, ez nyilván nem ilyen sima ügy, viszont legjobb, ha így történik.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 30. 23:00 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Nem akartam megijeszteni az elbújásommal meg semmi. Dehát ilyenkor nem gondolok bele, hogy az, hogy elrejtőzök, talán nagyobb aggodalomra adhat okot a másikban, mint az, ha simán meglátja, hogy szomorkás a tekintetem. Ezek ösztönös dolgok, menekülések, nincs bennük semmi ésszerű. Viszont itt vagyok megint és rögtön észreveszem a közben helyváltoztatott barátnőm zavarodottságát. Mosolyom kicsit bocsánatkérőbe fordul át, ám hamar vigyorrá szélesedik, amikor megint összeborzolja hajam. Csöndeset nevetek. Ez a válaszom.
- Engem itt találsz - bólintok a távozás bejelentésére és figyelem, ahogy kiszáll az ágyból, aztán ahogy csukódik mögötte az ajtó, én is áthelyezkedem. Félig felülök, megcirógatva kicsit a cicát, elmerengve. Hogy min? Igazából fogalmam sincs. Langyosan, tompán, kellemesen úszkálnak a fejemben a gondolatok. Ahogy körbenézek kicsit a Benito kényeztetés közben, tekintetem Lau párnáján ragad. Egy ideig csak pislogok rá, majd vállam felett ellesek a fürdő felé. Dúdolás szűrődik onnan. Átszökik egy mosoly az arcomon, aztán megint a lány ágyneműjére nézek. Nem tudom megállni, áthajolok a térfelére és magamhoz ölelem párnáját, lehunyva szemem, belefúrva arcom és mosolyogva szívva be illatát, ott hagyott melegét. Hogy van-e ebben bármi szívszaggató? Nekem nincsen. Látni meg nem lát senki. Mármint egyelőre. Na igen. Kell pár pillanat, mire rájövök, hogy azért azt nem szeretném, ha így találna rám, szóval visszarakom szépen a holmit, elsimogatom az általam okozott gyűrődéseket és visszaülök a saját ágyamra, vállam a támlának vetve, takaróm újfent derekamra vonva, bal kezem persze megint a sárkányleopárdra téve, a jobb mellkasomon hever. Rámosolygok a mosdóból előkerülő hálótársamra.
- Aludnunk kéne, mi? - kérdezem, amikor már visszahuppant mellém.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 31. 00:00 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Levegőt is elfelejtek venni, ahogy a lány feje a vállamra kerül és kezemmel kezd játszani. Emiatt aztán furán szívok be hirtelen egy nagyobb adagot, majd torokköszörülve álcázom valami... hát nem tudom, minek. Megilletődött mosollyal pislogok csak körbe a szobában, bólogatva kicsit. Rendben, aludjunk. Ám nem sietjük el, jó pár percig maradunk még így, aztán megmozdulok, jelezve, hogy akkor ideje lépéseket tennünk az ügy érdekében.
- Jó éjszakát - hajolok barátnőmhöz, mikor éppen félig ülésben helyezkedünk mindketten, és megpuszilom őt, rámosolyogva aztán, majd miután megpaskolgattam párnámat, már rakom is le rá fejemet, hunyom le szemem. Úgy döntök, egyelőre hanyatt fekszem, aztán úgyis forgolódok majd még elalvás előtt. Aha. Ahogy én azt elképzelem. Mint az kiderül, tök sokat kivett belőlem ez a kellemesen sűrű nap, úgyhogy még éppen csak elkezdeném jólesően hallgatni Lau szuszogását és Benito doromboló légzését, átadva magam a nyári kalandunk körül forgó gondolatoknak, már álomba is merülök. Ott folytatom a vetítést.

// és boldog éjfélt *-* //
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 31. 21:40 | Link

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x

Csordultig vagyok a balatoni élményekkel és még sehol sincs a végük. Feldolgozni sincs őket se időm, se energiám, pedig mindkettőben bővelkedek. Mindez azonban nem tompít el, nem fásulok bele, sőt, boldogan veszem sorra őket, fáradhatatlanul. Mosolyom letörölhetetlen, ahogy a lányokkal a legszínesebb kalandokba vetjük magunkat. Derűs egy banda vagyunk, minden kalandban együtt. Klikkesedés kizárva. Még Lauval sem tesszük. Kívülállónak valószínűleg kitalálhatatlan lenne, fűz-e itt bárkit a négyesből nem baráti szál is a másikhoz. Aki figyelmes, ő tud csak elkapni egy-egy összepillantást, apró mozdulatot, amik viszont többet mondanak mindennél.
Előbb merültem bár álomba az éjjel, pár óra múlva megébredtem kicsit, amikor barátnőm alvókának használta a karomat. Igen, ezt tette. Magához ölelte, arcát neki simította. Álmoskásan, de határtalan örömmel nyugtáztam ezt és már mozdítottam is kezem, hogy megsimogassam őt, illetve fordultam volna, hogy oldalamra feküdjek, átölelve, teljesen megfeledkezve magamról, ám a felénél abbamaradt a mozdulat, ahogy alig éber gondolataim közé nyilallt az óva intés. Hiszen mi van, ha erre ébred? Mi van, ha megijed, talán nem is tudva hirtelen, mi történik vele? Nyugton maradtam hát. Inkább csak élveztem  a bújást, amíg nyitva tudtam még tartani a szemem. Szóval annyira nem sokáig. Reggel aztán már nem szorongatott, és láttam rajta, hogy ő semmit nem észlelt az egészből, szóval nem hoztam fel inkább én se. Azt talán furcsállta, hogy be volt takarózva. Én takargattam be vigyázva, ebbe fullasztva a megkezdett felé hajlást. Kint volt a dereka megint.
Barátnőm különben valami eszméletlen csinos ma is a fehér kis ruhájában. Ezt egy visszafogottabb változatban vele is közöltem, aztán meg nem győztem nem ott felejteni néha rajta tekintetem a nap folyamán. Most azonban már leszállt ránk az este, a strandra tartva lelvén minket. Nagy örömünkre a kapu kitárva, tényleg be lehet csak úgy jönni. Ezt más is kihasználta, vannak páran még itt a parton, azonban egyáltalán nem sokan. Javaslom, hogy menjünk még kicsit, abban a reményben, hogy valami még félreesőbb helyet találjunk. Nyilvánvalóan Benito miatt. Beveszünk egy padot. Lerakom rá a Liam bácsitól lenyúlt, japán szimbólumos vászontáskámat és még egyszer körbenézek. De ez tényleg egy nagyon klassz, elszigeteltebb partszakasz. Kibújok papucsomból és már veszem is le shortomat a teknősös fürdőgatyám felől, aztán lekapom világos pólómat, szépen a padra terítve. Mert ugye már megyünk is be?

¤ ¤ ¤
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 31. 22:33 | Link

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x

Őszintén nem tudom, mi jut eszembe meg mi nem. Mármint arról, hogy most lejöttünk ide kettesben, vagy az egymásba fonódott párocskákról, akik mellett elhaladunk. Túlságosan zsong az agyam, amolyan kellemes módon, és bár felütik bennem a fejüket mindenféle hullámzó érzelmek, gondolattá már nem nagyon formálódnak.
Vigyorogva figyelem az előkerülő zsákbamacskát, körbepillantva olykor, biztos nem tűnik-e fel senkinek, de igazán jó helyet találtunk. Aztán a ruhától megszabadult lányra nézek. Készen áll ő is a csobbanásra.
- Ó. Hát... oké - pislogok kicsit arra, hogy leveszi a karkötőjét, majd viszonzom mosolyát. Kiváncsi vagyok, hogy érti, hogy megoldja. Nem faggatom viszont, meglátom majd. Követjük Beni példáját. Na nem annyira, hogy mi is így beleugorjunk a vízbe, ám indulunk le a lépcsőn utána. Részemről az utolsó száraz fokon úgy kapaszkodom a korlátba, mintha az életem múlna rajta, aztán belemártom lábam a Balatonba. Hm. Mintha nem lenne olyan hideg, mint nap közben. Nyilván, mert nincs most úgy felhevülve a testünk. Minden esetre bátrabban folytatom utam. Azért én nem vetem így bele magam, mint a sárkányleopárd után Lau is megteszi. Csak sétálok mögöttük, igazítva egyet nyakláncomon. Egyre messzebb kerülünk a fényektől, de a szemünk is szokja a viszonyokat, így végig jól látom őket, csak immáron lassan nem fürődnek másban, mint a holdvilágban. Meg persze a tóban. Derekamig ér még csak a víz. Beni ideúszkál hozzám és cápamód köröz körülöttem. Most félnem kéne? Nem megy, túl cuki a cica. Oda-odanyúlok, mindig megsimogatva őt, amikor éppen előttem jár. A harmadiknál direkt bele is nyomja fejét tenyerembe.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. augusztus 31. 23:35 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Lenyomni a víz alá? Na jó, ez aztán eszembe nem jutott volna. Tétovázom is kicsit, dehát bízom Lauban és abban, hogy ismeri a cicáját, szóval a következő tenyerembe fejbökésnél lenyomom a kis kobakot a víz alá, mire elillan tőlem. Vidáman nézek utána és figyelem a játékukat a lánnyal. Beni viszont mindig visszatér, hogy lenyomjam és az egyik ilyennél nem iramodik el tőlem, hanem rákapaszkodik kezemre finoman. Elkezdem mozgatni őt a felszín alatt. Farka ide-oda jár, tényleg élvezi a dolgot. Kiemelem aztán, majd visszanyomom, egyre szélesebben vigyorogva rajta. Csoda egy lény! Elenged végül, kibújik tenyerem alól és úszik vissza gazdájához.
Lau nemsokára közelebb jön hozzám, mikor már mellkasom alá érő vízben álldogállok, evezgetve magam körül kezeimmel. Picit emelek szemöldökömön, ahogy olyan méricskélőn néz engem. Nem igazán tudom mire vélni. Ám hamar elfelejtem ezt, és elfogadom felém nyújtott kezét.
- Besétálni - bólogatok, izgatottan csillogó szemekkel. Tetszik nagyon, ahogy ezt elképzelem. Próbáljuk ki, persze!
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 1. 20:30 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Haladunk egyre beljebb az iszapos talajon, ám hamarosan már mintha valami máson járnék. A vízen? Most tényleg a vízen sétálunk tovább annak felszíne alatt? Lenyűgözött mosollyal bandukolok, próbálva lenézni, milyen mély van alattunk, azonban ez nyilván nem a tenger, nem az a tisztaság, és ha az is lenne, ehhez azért túl sötét van. Befurakszik valami furcsa félelem ekkor a gyomromba, remegőn szorongatva azt kicsit, ám nem sokáig tudok foglalkozni vele, hiszen Lau egy lemerüléssel megmutatja nekem, milyen szintekkel is van dolgunk.
- Hú - adok hangot ámulatomnak, amikor felbtűnik ismét.
- Hát... érhet a vállamig - felelek egy kis gondolkodás után. Igen, az úgy még klasszabb lenne. Szeretem, ha érdemben igazából csak a fejem van kint.
- Azta - kerekedik el a szemem, miket lennénk képesek megtenni a képességeivel. - De te azért elfáradsz ettől valamennyire, nem? - pillantok végig rajta kicsit, hiszen beszéltünk erről. Meg annyit még én is tudok, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Nincs olyan, hogy nekem semmit nem kell csinálnom és ez máshonnan nem vesz el energiát. Valaminek vagy valakinek biztosítania kell azt.
- Nem baj - rázom a fejem arra, hogy a vízen járni viszont nem tud -
- Az úgyis Krisztus kiváltsága - mosolygok, igazából megkönnyebbülten. Fogalmam sincs, hogyan fogadnám, ha megtennénk ezt. Oké, tudom, lebegtetéssel vagy hasonló módon lehet, viszont az nem ugyanaz. Annyi biztos, úgysem tenném meg és azt sem akarnám, hogy ő megtegye. Lehet, hogy tiszteletlenségnek érezném. Nem tudom. Hiába gyakorlom már egy-két éve aktívan a hitemet, sok minden ismeretlen még a számomra.
Körbenézek, el a távoli part felé, utána figyelem kicsit a hihetetlen jól szórakozó Benitot, végül vizes hajú barátnőmre nézek. Én még be se mártottam a fejemet. Egy nagy levegőt követően lebukom hát, akkor már elrugaszkodva az általajról és úszva is a felszín alatt egy keveset, majd kibukkanok, lehunyt szemmel és lejjebb ereszkedem, hogy letegyem megint a lábam.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 1. 22:30 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Megnyugodva bólogatok. Nem akarnám, hogy míg itt elszórakozunk, kifárassza magát. Figyelem a csodacica röpködő vízbuborékait, aztán megint Laura nézek, ahogy kiderül, mégis megy a hydromágusoknak ez a vízen sétálás. Csak egy "ó"-val adom tudtára, hogy értem és inkább nem is gondolom tovább a dolgot, mert komolyan elképzelésem sincs, mit érezzek ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, nem csoda, hogy ilyen kevés varázsló gyakorolja a keresztény hitet. Bele lehet bonyolódni. Viszont Liam bácsit ez egyáltalán nem tántorítja el és nem talál ebben nehézséget. Nekem sem szabad. Nem is igazán teszem. Megfér bennem. Csak néha akad egy-egy ilyen furcsa pont.
Puhán érkezek megint a víztalajra. Hiába tünteti el azonban a nedvességet arcomról, már reflexszerűen mozdul a kezem, hogy letöröljem, főleg szemeimről, melyeket most a kis segédletének köszönhetően könnyebben nyitok ki, azonban ténylegesen ezt nem igazán veszem észre. Rámosolygok és már nyúlnék a hajamhoz is, ám beelőz. Leeresztem hát kezem és hagyom, hogy hátratúrja. Önfeledt derűvel figyelem őt ebben az újabb, minden tekintetben varázslatos pillanatban. Szemem sarkából észlelem, micsoda jelenségek tűnnek fel körülöttünk. Körebpillantok kicsit elbűvölve. Lótuszok. Mint amit tőlem kapott. Benito meg tovább bohóckodik. Szusszanva nevetek egy aprót rajta, hogy aztán ismét barátnőmre nézzek, mikor kérdez engem. Tekintetem elkalandozik arcán, végigfutva szemein, haján, orrán, száján. Nyelek egy nagyot, lesimítom tarkómon hajam és közben elkapom róla pillantásom, lesütve a mélységbe. Túl sok mindent gondolok és érzek most egyszerre, ám az egyik legelemim emelkedik most mindegyik fölé: a félelem. De talán jól teszi. Igen, talán ez most még jól is jön, bár ez ennyire világosan nem fogalmazódik meg bennem.
- Esetleg... kijjebb mehetnénk kicsit? Oda, ahol tényleg eddig ér nekünk a víz? - kérdezem, ismét megremegő gyomorral. Borzalmasan fura nekem, hogy nem hogy nem látok magam alá, fogalmam sem lehet, mi történik alattam. Ostoba egy rémület ez, ettől még azonban nem lesz kevésbé létező.
- Vagy... úszhatunk előtte egyet még beljebb és majd utána - vetem fel ezt, hiszen rájövök, jól esne most egy kis eféle mozgás. Ő persze nem kell, hogy ússzon, tudom, hogy neki az nem annyira megy, mint inkább a víz segítségével haladnia. Viszont én szeretnék. Nyilván fura, mitől jobb úszva nem enni képben, mi van alattad, mint egy helyben állva. Igazából semmitől, attól is rajtam lesz az enyhe frász, viszont muszáj ezeken ennyire legalább felülemelkedni. Szemeimben egy kis bocsánatkérés fénylik, hiszen sajnálom, hogy rámtört ez az iszony, meg hogy ilyen unalmas és fantáziátlan vagyok, holott lehetőségeink itt a lánynak köszönhetően határtalanok. Azonban az is hozzátartozik, hogy pontosan tudom, ő és a cicája úgyis gondoskodnak arról, hogy kivételes mágikus események részesei legyünk a lubickolásunk ideje alatt.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 2. 21:38 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Fogalmam sincs, szégyellnivaló-e, hogy olykor berezelek így dolgoktól, ilyen apróságoktól, szinte hülyeségektől, viszont valahogy nem érzem úgy, hogy az lenne, főleg nem előtte vagy a barátaim előtt. Mindez a sejtelem pedig be is igazolódik, ahogy teljesen megértően fogadja kérésemet, a másik felvetésemért meg egyenesen odavan. Nagyon örülök neki! Indulunk is nemsoká. Inkább elkezdem magam evező mozdulatokkal fenntartani, mielőtt még kikerül a lábam alól a mesterséges víztalaj, majd haladunk szépen befelé. Nem vagyok én sem egy gyorsúszó, szeretek csak úgy kellemes tempóban evickélni.
- Te is látod ott azt a... - kezdenék rákérdezni arra a fura sávra messze előttünk, aztán - Jaaa! - ébredek rá, mikor Benito ráveti magát a jégcsíkra, hogy az is Lau alkotása. Rávigyorgok magam mellé. Egyébként is rápillantok néha, ahogy úszkálunk. Már amikor nem éppen eltökélten nézek magam elé, kifújva olykor számból a rá, belé került vizet. Egy tíz perc múlva aztán egyezményesen visszafordulunk. Nem jöttünk túlságosan be, ahhoz túl lazán haladtunk, úgyhogy visszafele is lehet ilyen kényelmesen, olykor váltva pár szót csöndesen.
- Hú - kapom a fejem a part egy távoli része felé, ahonnan felszáll valami az égbe, aztán hatalmas durranással szakad millió, csillogó darabra az éjszakai égen. Tűzijátékoznak - Azta - figyelem a tüneményt, összemosolyogva kicsit barátnőmmel, meg Benitora is elnézve, jól van-e, nem ijedt-e meg, majd folytatom a szemlélést. Párat lőnek csak fel, nyilván valami ízelító a holnapiakhoz, amikoris a magyarok nemzeti ünnepe lesz. Meséltek róla a lányok, milyen színpompás az mindig. A többi strandoló elkezd arrafele sétálni, hogy még közelebb legyenek vagy csak megnézzék, kik csinálják ezt. Nekem nincsen ilyan vágyam. Hamarosan abbamaradnak a szikrázások, viszont van ott valami buli, ahonnan elindultak a rakéták. Idehallasztik a zene, idesejlenek a fények. Mi meg hamarosan kiérünk oda, ahol vállamig van a víz. Mosolyogva szembefordulok Lauval. Bemártom hátra a hajam, lesimítom, aztán áttörlöm arcom. Pihegek kicsit. Hiába úszkáltunk komótosan, azért ez akkor is igénybevétel.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 2. 23:16 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Helyes, ahogy ringatózik, táncol a vízben. Én sem igazán tudok nyugton maradni. Evezgetek meg néha kicsit elrugaszkodom az iszapról mindkét lábammal, egyszer-egyszer felhúzva kicsit mellkasomhoz térdeimet. Ilyenkor fejem előre bukik, aztán fújhatom ki a vizet megint.
- Igen? Látni lehet a televízióban? - kérdezem álmélkodva, tükre úgy, ahogyan egy mugli ezt soha nem kérdezné, dehát én így képzelem, hogy valahogy a képernyőn át szemlélhető. Mit tudok én kamerákról, sugárzásról, adatátátvitelről, közvtetítéstechnikáról? A lényeget viszont megértem. Nem ott volt és nézte, hanem otthon volt és a készüléken át csodálhatta.
- Alig várom - lehelem én is, teljesen átszellemült vonásokkal, hiszen ahogy Lau mondja ezt, előttem is megelevenedik a kép. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nagyjából mindent várok. Azonban van, amit még annál is inkább. Mondjuk most éppen talán mégsem olyan helytálló ez. Hiszen jelenleg most jó lenni. Ebben, amiben vagyunk, itt az éjszakai Balatonban, kettesben, a fürkésző tekintetektől a partynak köszönhetően immáron végképp távol. A kis parázásom sincs már sehol, hiszen szilárd talajon állok. Amennyire az iszap az lehet.
Lepillantok a lány felém nyúló kezére, majd arcára tekintek. Vonásaim megkomolyodnak kissé. Nem válok komorrá, attól egészen távol állok. Simán csak elmélyül általában szimplán kedélyes, barátságos ábrázatom, hogy olyan rétegeket tárjon fel, amik máskor szunnyadnak. Ugyanaz a kisugárzás ez, amit a Harsogó portrék folyosóján tapasztalt ténylegesen először nálam az edzéseim nyomán. Az, ami azóta a lényem részévé vált, vagyis hát felfedtem ezt is magamban és hagytam a lényem részévé válni, és néha talán jobban előtérbe kerül. Mint most. Erősnek tűnök. Nem fenyegetőnek, nem jól edzettnek, hanem magabiztosnak. Belül viszont nem teljesen így érzem magam. Legalábbis nem teljes egészében.
- Lau?... - szólítom meg csöndesen barátnőmet, hagyva barna, az estében szinte feketének tetsző, ám mégis meleg tekintetem elrévedni szép, csupavíz önmagán. Nyelek egy nagyot, ádámcsutkám jókorát hullámzik, és aprót nyalok a számon, miközben egész belsőmet remegni érzem.
- Megcsókolhatlak? - kérdezem egészen lágyan, engedélykérően. Jó ideje gondolok már erre, ám eltemettem mindig. Meg ilyen tisztán amúgy sem merült fel bennem még. Nem sürgettem. Úgy döntöttem, majd előhozakodom, ha eljön a megfelelő pillanat. Ha úgy leszek vele, hogy most, igen, most megtehetném. Amikor minden olyan. Most minden olyan. Mint máskor, most sem gondoltam én ezt át, csak a megérzéseimre hallgattam, amik ahhoz vezettek, hogy itt vagyunk a lány közegében, a vízben. Ott, ahol a leginkább biztonságba érezheti magát. Ott, ahol ő az úr. Ott, ahol én vagyok kiszolgáltatott. Hogy félek-e emiatt? Nem. Pedig benne van a pakliban, hogy kapok ezért. Nem direkt, nem tudatosan. Csak lehet, megijesztem. Akár most, pusztán a felvetésemmel, akár azzal, ha miután igent mondott, valóban lépek. Lehet, olyan vízjelenség tanúja leszek, amit senki nem tesz zsebre. Még jó, hogy a muglik messze vannak. Én viszont benne a közepében. Mégsem félek. Sem attól, mi vár rám a mágiája miatt, sem attól, hogy nemet mond. Nyugodtan megteheti. Azért kérdeztem, hogy megtehesse. Viszont egyelőre minden csak egy hatalmas lehet. Egy valami biztos: szeretném őt megcsókolni. Izgulok. Rettenetesen.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 3. 22:07 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Mondtam már, hogy izgulok? Szerintem nagyjából annyira, mint mikor megkérdeztem, lesz-e a barátnőm. Én meg az én kérdéseim. De szerintem ez így van rendjén. Úgy, ha megbeszéljük. Úgy, ha megkérdezem. Nyilván van, ami csak jön magától, ahogy sodródunk, viszont vannak ilyen sarkalatos pontok, amik nekem nem tartoznak ezek közé. Amik megérdemlik, hogy világosak és egyértelműek legyünk. Meg, amikkel kapcsolatban én soha nem értettem, másoknak hogyan jön csak úgy simán.
Szinte lélegzetvisszafojtva figyelem őt, miután megkérdeztem. Meglepődik. Az oké. Ez eddig rendben. Mosoly is játszik az arcán. Ez meg már kifejezetten bíztató. Közelebb húzódik kicsit. Nem tovaszökik a vízben, de ráadásul közelebb jön. Erre a mellkasomat szorongató feszültség oszlani kezd. Bólogat. Ez pedig... mi? Bólogat? Bólogat, tehát igen? Megtehetem? Szemöldököm feljebb szalad és beszívok egy levegőt, kérdő tekintettel bólogatva vissza. Aztán szóban is felel. Igent mond. Igent mond... Utoljára annál az igennél éreztem hasonló felszabadult boldogságot, amit a Fénylő lelkek udvarán rebegett el. Viszont ezzel ugyebár nincsen még vége. Hiszen most jön csak a java. Megengedte, úgyhogy megtehetem. Kifújom az eddig bent rekesztett levegőt o-t formázó számon és bólogatok. Igen. Rendben.
Szépen közelebb húzódom hát a vízben, csobogó kis hangoktól kísérve, kiemelem alóla jobb kezem és óvatosan nyakára simítom, végig a szemeit figyelve. Meg egyáltalán, nagyon figyelve rá, minden porcikámmal. Nem csak azért, hogy vigyázzak rá, hanem mert végtelenül jól esik. Lepillantok ajkaira, röpkén benedvesítem az enyémeket, aztán visszaemelem tekintetem az övére. Egészen lassan hajolok közelebb és addig nem engedem el pillantását, mígnem már alig választ el minket bármilyen tér. Ekkor lehunyom szemem, számat szájához érintem és először csak gyöngéden megpuszilom. Azonban már ettől is reszketeg lesz szuszogásom, amely melegen csapódik arcára. A víztől eleve elég súlytalan vagyok, ám most még annyira se érzem a testemet. Egyedül számat és kezemet. Azokat, amik érintik őt. Vigyázón, puhatolózva puszilom meg újra egy lassú, csöndes szusszanással.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 3. 23:55 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

A második puszinál elhúzza tőlem ajkait és én máris lejátszom magamban, hogy jól van, ennyi volt ez most, semmi baj, hiszen csodás volt, kezdetnek is és akármi másnak is, ám alig van időm belefeledkezni ezekbe a töredékmásodperc alatt rajtam végigsöpört, elkönyvelő érzésféleségekbe, átfogja nyakam és száját az enyémnek nyomja. Viszonzom azt a kis nyögést, morgást, bármi legyen az, miközben keze hajamba merül. Az enyém főleg valami belefeledkezett hümmögés. Balomat meztelen derekára simítom. Megcsókolom ismét, fújva egy csöndeset. Igen, ez már inkább csók, mint puszi. Hozzásimogatom utána számat az ő szájához, elmosolyodva. Lágyan ajkaim közé veszem aztán felső ajkát, kisvártatva elengedve, hogy újabb csókot leheljek. Fejem folyamatosan billeg, belemozdulva minden rezdülésembe, amitől a lány ujjai kellemesen csúszkálnak csapzott tincseim közt.
Az a helyzet, nem igazán vagyok magamnál. Amióta minden feszültség kiszállt belőlem és súlytalanság vette át helyét, egyebet sem teszek, mint engedek kedvemnek, a pillanatnak. Élvezem barátnőm puha, finom ajkait, üres fejjel, mellkasomban végtelen űrben dobogó, teli szívvel. Olykor kiszökik valami beazonosíthatatlan hang a torkomból, hol csak leheletnyi és mély, máskor vékonyan nyikkanó. Nem igazán tudom most szabályozni. Ahogy mást sem. Persze, azonnal tenném, azonnal szabályoznék én mindent, ha Lau a legkisebb jelét adná, hogy sok vagyok. De nem adja. Ó, nem.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 4. 01:23 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Nem emlékszem, hol vagyunk. Meg mikor. A lényeg, hogy kettesben. Oké, Benito valahol itt lehet a környéken, ám ő hozzánk tartozik. Ami fontos, hogy nem háborgat senki. Ami történik, mind a miénk és csak a miénk.
Nyögök egy halkat, mikor lágyan megharap. Jönnek aztán az engesztelő puszik, amik megint megmosolyogtatnak, szinte hozzájuk bújok számmal, belecsücsürítve olykor a kellemes áradatba. Megint megcsókolom aztán a lányt, szusszanva szinte minden mozdulatomra, egyre jelentősebben, majd úgy hagyom számat az övéhez nyomva még kicsit, hogy ezt követően finom kis cuppanással váljanak el ajkaink. Elemelem tőle a fejem. Felnyitom fátyolos tekintetem. Mint aki túl sok mézsört ivott. Olyan kábultak szemeim, csaknem összeakadnak.
- Húh - szakad ki belőlem ez, pislogások közepette. Megrázom kicsit fejem, mint aki szédülésből akar kikászálódni, vizcseppeket szórva szanaszét kócomról ezzel. Mellkasom hevesen jár ki és be, ahogy zihálón lélegzek, mint aki most végzett a gyorsúszással. Meg-megnyalom számat, nyelek egyet és elmosolyodok. Muszáj volt véget vessek a csóknak, mert olyan lázba jöttem, hogy komolyan nekiállt minden elsötétülni. Ja és nem azért, mert csukva volt a szemem. Hanem tényleg minden a semmibe fordult. Nem éreztem még ilyet soha és nem akartam, hogy elveszítsem magamat és olyan köd telepedjen rám, amin át nem látom már a barátnőmet. Azonban elkaptam még időben, és így láthatom. Milyen gyönyörűszép, Istenem...
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. szeptember 4. 01:30 Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 512
Összes hsz: 2449
Írta: 2019. szeptember 4. 22:05 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Megint bűvöl valamit a vízzel. Azonban azt hiszem, ez már természetes a számomra. Ez Lauval jár. Mint én. Értitek. Na jó, bocsánat. Mondom, nem vagyok igazán eszemnél. Így hát az is csak lassan tudatosul bennem, mi ez itt körülöttünk. Meg a ráérősen abbamaradó buborékhadat is csak most konstatálom. Könnyeden nevetek egy halkat, amikor nevet ad a műremeknek. Nekem pedig ekkor jut eszembe, hogyezek a jelentségek igazán barátiak, sikeresen nem lettem vízbe fullasztva. Oké, sose hittem, hogy ilyesmit tenne. Bízok benne, hogy ha még nem is ura teljesen a képességeimnek, olyasmit nem tudna csinálni, amivel igazán árt nekem. Ha meg valami olyat váltok ki belőle, ami ezt okozza, akkor azt meg is érdemlem. Ezt pedig komolyan gondolom. Inkább sérüljek meg én itt a tóban, minthogy valami olyat lépjek, amivel bántom. Még ha nekem nem is az a szándékom, hiszen már hogyan is lehetne az? A lényeg, hogy megbízom benne. Azért, mert ő a képességeivel egy teljes elemet képes irányítani, még nem veszélyesebb számomra, mint én az ő számára azzal, hogy mennyire végtelenül szeretek közel lenni másokhoz és mennyire közvetlen vagyok e tekintetben. Ha én borotvaélen táncolok azzal, hogy itt vagyok vele a vízben és ilyeneket teszek, mint hogy megcsókolom, akkor ő is borotvaélen táncol azzal, hogy egyáltalán létezik és karnyújtásnyira van tőlem.
Fürkészheti mámoros vonásaimat, azonban remélem, nem látja meg bennük, mit idézett elő nálam az, amilyen merészen reagált rám. Igazán szeretném, ha ez az én titkom maradhatna. Főleg most, hogy sikerül lehiggadnom szépen, minden szempontból. Marad az őszinte öröm, az áhitat. Odahajolok és szája csücskébe puszilok, aztán jól rámosolygok, nyakáról felsimítva kezem csinos arcára, hüvelykujjammal cirógatva halántékát, majd füle mögé tűrve szőke, vizes tincseit.
- Kimenjünk lassan? - kérdezek rá és ahogy megegyezünk ebben, elhúzódom tőle és sétálhatunk kifelé. Elpillantok pár messze a parton kornyikáló, vidám fiatal felé, aztán összemosolygok barátnőmmel rajtuk. Meg egyáltalán, nem igazán akar abbamaradni derűnk. A közelében sincs.
Ahogy kiérünk, a lány még megszárít minket, mielőtt visszavenné karkötőjét. Hálás vagyok, hűs ez most kicsit itt kint a szellővel, sokkal finomabb egyből bújni vissza ruháinkba. Összeszedjük a csodacicát is és elindulunk ki a strandról. Kezem rövidgatyám zsebébe nyomva, hol az előttünk lévő utra somolyogva bandukolok csak Lau mellett, hol körbenézek picit az éjjeli, vigadó életen, és olykor rásandítok barátnőmre. Be-bevillan mindaz, ami a Balatonban történt az imént és minden alkalommal izgatott görcsbe rándul a nyomrom, elkezdek automatikan mélyebbeket lélegezni. Mosolyom nem szűnik.
Szál megtekintése
A fővároson kívül - Thomas Middleton hozzászólásai (79 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek