Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=738295#post738295][b]Reissner Eliza - 2018.10.27. 20:02[/b][/url]

Az élet nem fair.
17 évesen mások eljárnak bulizni, a fesztivál outfitjeiken aggódnak, vagy azon, hogy tudnák kicselezni a szüleiket. Nem pedig megrendezik az anyukájuk temetését. Liza mégis végigcsinálta, még csak nem is sírt.
Akkor sem, amikor neki kellett megírnia a pap beszédét, sem amikor feladott egy hirdetést a helyi újságnál. Családtagokat nem kellett értesítenie, ami csak növelte benne az ürességet. Most már teljesen egyedül maradt.
Őrá nem gondolt, aki okozta ezt az egészet. Szigorúan elzárkózott mindentől, pedig nem egy auror jelentkezett be nála, hátha tud valamit. Akkor csapott le megint, amikor senki nem várta.
Szögegyenes derékkal ült, ahogy hallgatta a számára ismerős monológot. Alig jelentek meg páran, leginkább csak a falusiak, akik szerették Vivient. A hozott csokrok, emlékiratok ott sorakoztak a zárt koporsó előtt. Azonnal arra gondolt, mennyire szerette volna a virágokat az anyukája. Akkor kedvelte leginkább a növényeket, amikor nem neki kellett gondozni.
A sír felé tartó úton is csak maga elé meredt. Nem érzett semmit, minden kikapcsolódott, ahogy meghallotta a hírt. Egy hete történt, mégsem sikerült feldolgozni. Az otthonukba ment, mielőtt ide indult, akkor is arra várt, mikor toppan be a nő óriási szatyrokkal, segítségért kiabálva. Egymás elé pakolta a lábait, abban reménykedve, mikor fogja átölelni a vállát az anyukája, hogy megnyugtassa. De nem történt semmi, csak elérték a végső nyughelyét. Páran rá néztek, hátha mond ő is egy beszédet, de Liza nem így akart elbúcsúzni.
Elővette a táskájából a tollat, amit hónapok óta keresett az anyukájának. Két hónap múlva akarta odaadni karácsonykor, de ember tervez, Isten végez. Most már nem fogja megtudni, hogy tetszett volna Neki, vagy hogy megint frászt kapott volna a mágikus dologtól.
Így utólag nem csodálta, hogy miért utálta az anyja ennyire a varázsló közösséget. Hiába kapott frászt először, ő mégis felnevelt egy boszorkányt a legjobb tudása szerint, örült, hogy négyszer is iskolaelső lett a lánya. Az ötödik alkalmat pedig már nem fogja látni.
Az élet nagyon nem fair.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=738683#post738683][b]Reissner Eliza - 2018.10.28. 20:45[/b][/url]

Felnéz a férfira, ahogy érzi a szorítást a kezén. Azt mondták neki, hogy benne megbízhat, hogy majd ő megvédi. Korábban látta párszor az iskolában, még a tanórájára is jelentkezett, hogy jobb jegyeket kapjon.
De nem tud bízni benne.
Tekintetét a sír felé fordítja, üveges szemekkel nézi, ahogy elkezdték rászórni a földet. Nem tudná megmondani, hogy mennyire végeztek gyorsan, vagy elhúzódott-e, csak a tollat kereste végig. Persze hamar betemették, mire egy pillanatra elbizonytalanodott. Anyja egész életében elzárkózott a varázslatos dolgoktól, Liza most mégis mellé helyezte és az lesz mellette örökké.
De már nem tudta visszacsinálni, meg nem is akarta. Végülis boszorkány volt, ha mást nem is, de ezt elfogadta az anyukája.
Lassan a temetés vége felé érkeztek, sorra ölelték át a lányt és fejezték ki részvétüket. Eleinte még próbált szót váltani az emberekkel, de a végére ebbe is beleunt.
Egészen addig, amíg nem érkezett meg Dóri. Homlokát ráncolva nézett a nőre, akit ezer éve nem látott. Még kiskorában párszor átment hozzájuk a hölgy, de ez is abbamaradt, amikor felköltözött a fővárosba. Liza azt hitte, hogy összevesztek az anyjával, ezért nem is gondolt rá.
- Őszinte részvétem - szólalt meg előbb Dóri.
Liza összevonta a szemöldökét, közelebb lépett a nőhöz. Homályosan élt csak az emlékeiben, de az megmaradt, hogy sosem mulasztotta el Liza cicának nevezni. Igazából csak azért emlékezett még erre, mert nagyon utálta ezt a becenevet.
Bólintott egyet, mire a nő ajkai megremegtek és a lány nyakába borult. Szorosan ölelte át, amit nem is tudott lereagálni hirtelen Liza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=739671#post739671][b]Reissner Eliza - 2018.11.04. 18:10[/b][/url]

Persze tudja, hogy célzásképp akarta mondani a nevelőapja - most először mondja ki magában - a legutálatosabb becenevet valaha, de akkor is mérges lesz egy kicsit ettől.
Nem látja, hogyan reagál erre a másik nő, pedig kíváncsi lenne rá. Megpróbál ellépni onnan, hátha még elkapja a pillantását, de ez elég nehezen kivitelezhető. Vagyis Dóri továbbra is csimpaszkodik, csak nagyon lassan engedi el. Liza hátrébb lép egyet, ha nem tanult volna némi illemtant, biztosan felsóhajt.
Viszont amit remélt, azt nem látta. A nő továbbra is sírt, bár próbálta eltüntetni ennek a nyomait a kezével, tökéletesen nem tudta kivitelezni.
- Köszönöm - mondja lassan, már épp fordulna el, hogy az említett Katához menjen, még ha csak kitalált is.
A cipője orrát nézi, aztán hirtelen eszébe jut valami. Lehet, hogy őrültség, sőt, egészen biztosan, de most vannak itt. Visszafordult, még ugyanott állt a nő, ahol hagyta. Először azt akarta megkérdezni, hogy került ide, mégis elvetette.
- Esetleg nincs meg valahol az a karkötő, amit anyutól kapott? - Kapásból magázta, de ezen nem lepődött meg. Most már ismeretlen lett számára. - Amin voltak azok a szép csüngők, görkorcsolya, magnó, meg... - nem fejezte be és még csak nem is szándékos volt. Tényleg kutatott az emlékei között, hátha eszébe jut, mi volt a harmadik, de ha a nő egészíti ki, neki úgy is jó.