Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=765921#post765921][b]Nérel Danka - 2019.08.04. 22:48[/b][/url]

Tehát először vegyünk két szülinapot, aminek az ünneplése elmaradt az események sűrűjében, csak pár jókívánságra maradt idő. Aztán kelleni fog egy beszélgetős nap, eltárolt ötletekkel. A végeredmény egy nagyon lelkes én és az ötlet, hogy ünnepeljünk születésnapot a Balatonnál, négyesben. Most is épp egy óriási fagyival a kezemben mosolygok a többiekre, amint visszafelé kaptatunk a balatonfüredi hotelünkbe. Igazából a szüleimé, de ezen különleges alkalomra kaptunk két szobát és az ünneplős termet is nekünk adták erre az estére. Szinte olyan, mintha mi is fizető vendégek lennénk. De csak szinte, mert a helyet a mi dekorációinkkal kell feldíszítenünk és nekünk kell takarítanunk magunk után. A dekor kellékek már a táskámban lapulnak, reggel korán keltem, így volt időm leugrani az egyik mugli bevásárlóközpontba pár dologért. Aztán a nagy sietségben elfelejtettem kivenni őket a táskámból, ezért strandolásnál is velünk fognak tartani. Talán nem bánják, hogy megnézhetik a strandot velünk. Amúgy nem túl sok mindent szereztem be, néhány csomag lufi, egy tízes és egy hetes gyertya és Lau ajándéka lapul benne. Az ajándékot közösen vettük neki, már amikor megbeszéltük, hogy nem kérünk ajándékokat, akkor tudtam, hogy én meggyőzőm a másik kettőt és veszünk neki valami olyat, ami a mi kis kalandunkra emlékezteti majd őt. Végül egy "I love Balaton" feliratú karkötőre esett a választásom. Nem túl sok, de ha ránéz, ez az emlék fog róla eszébe jutni. Vagy legalábbis remélem.
- Ez a málna egyszerűen isteni - mutatok a fagyimra, és nézek a többiekre, aminek következtében véletlenül belenyomom az ujjam az említett ételbe, de nem túlságosan zavar. Könnyedén lenyalom a cukros masszát és folytatom az evést. Nem vagyok biztos benne, hogy a parton egyáltalán szívesen látnának fagyival, figyelembe véve a sok-sok ételes standot, ami minden fürdős hely elengedhetetlen kelléke. Ezért egy pad felé biccentek és végül rákérdezek.
- Leülünk egy kicsit? - ez egy picit úgy hangozhat, mintha nem bírnám a sétát, pedig még csak most kezdtük. Bár ha az ember sokszor teszi meg egy nap, akkor biztosan idegesítővé válhat, az utcák viszont némileg kárpótolnak. Nem hiába emlegetik a helyet a Balaton északi partjának fővárosaként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=766659#post766659][b]Nérel Danka - 2019.08.11. 15:25[/b][/url]

Nem is tudnám megmondani, ki a legizgatottabb a társaságunkban. Edith még csak most jött és már ilyen kalandokba csöppen, Thomasnak Magyarország és a mugli világ is egészen új arcát mutatja, Laurával már a tervezés első pillanata óta minden este az őrületbe kergetjük Danát a folyamatos csevegésünkkel, én pedig egyszerűen nagyon örülök, hogy itt lehetek a barátaimmal és élvezhetjük a nyarat.
Thomas után én is belenyalok a mogyorós gombócba. Amint lenyeltem azt, megkóstolom a fiú fagyiját, megköszönöm mindkettejüknek és eléjük nyomom a saját tölcsérem is. Kisebb koromban elég sokat utaztunk a szüleim szállodáiba, a nagyok elsődlegesen ellenőrizni mentek, de ha már a Balaton partján voltak, akkor mi is mehettünk velük nyaralni. Így azért nagyon sokszor fürödtünk egy nyár alatt, mert természetesen csúcsidőben volt érdemes nézegetni az intézményeket. Aztán amióta Henrik és én is eljöttünk otthonról, már kevesebb ilyen programunk van. Általában egy külföldi nyaralást próbálunk beiktatni, de már Olivér is nagyobb, rengeteget bandázik a barátaival, mondják is sokszor anyáék, hogy szinte annyit látják, mint engem. Balatonfüreden amúgy mégsem voltunk olyan sokat. A szálloda is viszonylag új, nem kellett még felújítani, ezért csak a kötelező kontrollokra jártunk ide. A fagyizóra azért még emlékszem, ahogy arra is, hogy mennyire rajongtam a málnafagyijukért, ezért is kérdeztem meg a többieket, hogy lenne-e kedvük fagyizni.
- Benito nagyon jó asszisztens - mosolygok Thomasra. - De ha telefonálni szeretnél, akkor nálam van - mondom ki két nyalás között, miközben a táskám felé biccentek a fejemmel. Leginkább csak azért hoztam el, hogy ha anyáék hívnak, akkor fel tudjam venni és ha úgy adódik, akkor meg tudjam örökíteni a kis nyaralásunk részleteit. Szerintem a többieknek már kicsit az agyára mehetek azzal, hogy szinte mindenhol képeket akarok csinálni, de biztosan nagyon jó lesz visszanézni őket egyszer, amikor már nem találkozunk minden nap.
- Felőlem indulhatunk - bólogatok, miközben megtörlöm a szám a szalvétával és felpattanok, hogy kidobjam azt. Megállok Lau mellett és a többiek válaszára várok. A víz már engem is azóta vonz, amióta csak megérkeztünk, de nekem annyira nem volt sietős. Főleg, hogy még át is kell majd öltöznöm a parton, mert még csak utcai ruha van rajtam. A cuccaim tetején pedig ott pihen a jegyem, amit a szállodától kap mindenki, aki ott száll meg, hiszen a hely együttműködik az egyik fizetős stranddal. Ugyan mindenki csak egyet kap, ezért a többi napon vagy saját pénzből kell kifizetni, vagy keresni kell egy ingyenes részt, de szerintem megéri felhasználni azt az egy lehetőséget is, mert az a partszakasz nagyon nagy élmény. Van két játszótér, nagy vízterület, egy csomó ételes bódé, park és sportpályák is, ha valaki már unná a vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=766908#post766908][b]Nérel Danka - 2019.08.13. 11:57[/b][/url]

  Amikor először hívtam a szüleimet azzal, hogy akkor mennénk, azt hittem, hogy nagyon felelőtlennek fognak tartani és megtiltják. Még mindig nem rajonganak a gondolatért, hogy kviddicsezem, de az iskola év elején küldött tanrendet, hogy mikor mi lesz, így tisztában vannak az egyre közelgő meccsemmel és a vizsgaidőszakkal is. Mindig azt gondoltam, hogy amint végre tizenhét leszek, nem kell engedélyekért rohangálnom a szüleimhez és viszonylag önálló lehetek, aztán láss csodát, az első "felnőtt" nyaralásom is szinte teljes mértékben tőlük függött. Aztán meglepően normálisan fogadták, hogy hiába lenne egy csomó dolgom, én azért megszöknék pár napra a Balatonra, és kaptunk két szobát, amit ugyan nekünk kell takarítanunk és mindent mi intézünk, de ez is jóval több, mint a semmi. Azt mondták, hogy már nagylány vagyok, úgyhogy az ilyen dolgok is az én felelősségeim. Ha nyaralni szeretnék, akkor nyaralok, a következményeket pedig szintúgy elviselem. Egészen kielégítő ez a szituáció számomra.
- Nincs mit - mosolygok vissza Thomasra. Én is kétlem, hogy engem keresnének idő közben, maximum azért, hogy meggyőződjenek olyan dolgokról, minthogy rendesen takarítunk magunk után, nem használunk mágiát, és amúgy jól érezzük magunkat.
- Örülök, hogy ő is jól érzi magát - bólogatok lelkesen a benitos történet után. Régen sokat mondtam anyáéknak, hogy szerintem felesleges akkora kád, amikor itt van a Balaton, biztosan mindenki csak a homokot szándékozik leáztatni magáról a fürdőben, de úgy látszik, most nagyon is kapóra jön az óriási fürdőszoba. Viszonylag hamar a parton találjuk magunkat, ahol egy nálunk már kevésbé lelkes lány elveszi a jegyeinket és beenged minket. Részben megértem és sajnálom, amiért nyáron is dolgoznia kell, de szerintem nehezen találhatott volna jobb munkahelyet az idényre. A többiek mellett bandukolva én is rácsodálkozok pár dologra, holott már ezerszer láttam a különleges alakú matracokat, és biztos vagyok benne, hogy még amikor elsős voltam, a szüleim vettek nekem egy unikornisosat születésnapomra, de azt valószínűleg Pesten hagytam, mert nem gondoltam, hogy én a közeljövőben nélkülük jövök üdülni.
- Mindkettő jó ötlet - vetem oda gyorsan, fürdőruhával a kezemben, ahogy elindulok az öltözők felé. Szerencsére azért elhelyeztek néhány táblát, ami mutatja merre kell mennie az ember lányának, ha ruhát szeretne cserélni. Bár gondolom nélkülük sem lehetne eltévedni, miután minden viszonylag átlátható.Már én is nagyon igyekeznék a vízbe, így gyorsan kapkodom a lábaimat arrafelé.
- Itt kint találkozunk - mondom a másik két navinésnek, akik szintén nem öltöztek át a szállodában, ha időközben sikerült tartaniuk a tempót. Bevetem magam egy fülkébe és amilyen gyorsan és lelkesen edzések előtt szoktam öltözni állok neki itt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=767488#post767488][b]Nérel Danka - 2019.08.17. 18:55[/b][/url]

Lelkesen bólogatok arra, hogy milyen jó lesz nekünk. Bár én a fagyizást is élvezem, meg úgy mindent. Gondolom, Lau is élvezi, csak szívesebben lenne már vízben. Meg is értem, a Balaton egy csoda, még ha sok magyar panaszkodik is, hogy nincs tengerpartunk, én szeretem a Balcsit és nem cserélném el semmire. Lehet, csak elfogult vagyok, de nekem kiskoromban is teljesen elég volt, ha csak idáig jöttünk. Amúgy sem jártunk fürdeni máshová. Rengeteget utaztunk, de ott várost néztünk és sosem pihiztünk.
- Hát, a szálloda területén kétlem, hogy lenne. De biztos, hogy van a közelben olyan lehetőség - válaszolom végül, egy kis gondolkodás után. A szállodában csak reggelit kapunk, ha minden igaz, a többit nekünk kell megoldani. A szalonnasütést pedig én is jó ötletnek tartom, csak egy gitár kellene és már teljes lenne az összkép. Bár a hangszer nélkül is nagyon jó program lenne.
Viszonylag gyorsan végeztünk mindhárman, megvártunk egymást és vissza is bandukoltunk csapatunk utolsó tagjához. Ott a levetett ruháimat a táskám mellé raktam és hallgattam a kis gerlepárunk beszélgetését. Igazából egészen szórakoztató a jelenet, ahogy Laurának eláll a szava, de semmiképp sem akarom, hogy úgy érezzék, mi most minden lépésüket figyeljük. Ezért inkább cinkos mosolyt küldök a mellettem álló Szivárványlány felé, majd ha rám néz, akkor az egyik kezemmel átkarolom.
- Köszi. Mindenki tök jól néz ki - azért vicces, ahogy néha a kettejük beszélgetésébe gyorsan belevonnak minket is. Amikor elkezdődik a krémezős jelenet, még a fejemben van, hogy a lány érintésfóbiájával könnyebb lenne, ha most felajánlanám, hogy inkább megcsinálom én, de az még furább lenne, úgyhogy hagyom, hogy megbirkózzon vele. Szeretném el is terelni a figyelmet róla, ha már tudom, hogy nehéz neki, akkor legalább ne őket nézzük mindketten.
- Neked be kell kenni valamidet? - kérdezem a mellettem állót, és remélem, hogy igen, mert én utálom, amikor ebben a trugyiban tocsogok, így soha nem is használok. Szerencsés vagyok ilyen szempontból, genetikailag barnább vagyok, mint a többiek, így nem is nagyon égek le. Ha meg igen, akkor túlélem, annyira sosem durva. Közben felénk gurul egy labda, majd lassan a tulajdonosa is belekerül a látószögembe. Én előbb felkapom a földről, megvárom, amíg a kisfiú is odaér hozzánk, odaadom, ő megköszöni. Ez az egész procedúra annyi időt vesz igénybe, hogy már csak azt hallom Laurától, hogy bemehetünk nélkülük.
- Én akkor elindulok. Jössz te is, Szivárvány? - kérdezem tőle, miközben én már egyik lábamról a másikra állok, amíg választ nem kapok. Örülnék, ha ő is jönne, mert én már csak bele akarom nyomni magam a vízbe.