Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712442#post712442][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 10:30[/b][/url]

Amikor olvasni kezdtem azt az expressz ajánlott levelet, amit 25.én egy futár hozott el a patikába, azt hittem ott helyben dobok egy hátast. Padlót fogtam, ugyanis egykori főnöknőm és így visszatekintve mondhatom, hogy példaképem Váraljai Adél a RedCorset névre keresztelt mulató tulajdonosának sorain járathattam szemeimet. Évek óta csak néhány levelet váltottunk, melyben persze többször utalt rá, hogy hiányzom neki és ha kedvem támad bármikor, tárt karokkal visszavár, ám most egyenesen kérlel ahogy látom. Illetve utasít de ez a stílusa, nem veszem magamra. Először persze nagyon furcsa, sőt ijesztő volt, de hamar rájöttem, hogy igen jó lelket fed ez a katonásan harsány, mégis távolságtartóan rideg viselkedés,

...Az egyik lány kidőlt, folyik az orra meg lázas vagy mi, Ena a szilveszteri műsornak meg a telt háznak annyi. Úgyhogy told ide a formás hátsódat, ígérem külön öltözőt kapsz és én magam tanítom be neked azt a pár új dolgot ami van. A hangodat meg majd Mimi helyreteszi. Várlak 27.én reggel 9-kor a hátsó bejáratnál, és ne késs mert megbánod...na jó csak vicceltem, gyere, oké?...

 Szemöldököm akkor szinte a homlokom tetejéig csúszott, nagyot káromkodtam, majd kacagtam, mivel rabul ejtett a gondolat, hogy több mint öt év után ismét színpadra állhatok. Így hát becsomagoltam és már 26.án este ott kopogtattam a vasajtón. Régi ismerősként köszöntöttük egymást Tomival, aki egy érdekes bűvészszám előadása mellett a ruhatáros és a belépő beszedője is volt egyben. Kedélyes csevegésünket a most is tiszteletet parancsoló, hosszú vörös hajú dáma, Adél megjelenése szakította meg, de csak pár pillanatig, míg a már jócskán negyven fölötti nő szigorúan végigmért, majd mosolyra húzta ajkát és magához ölelt. Ezután azt sem tudom hogyan jutottam el ide, de ma már 31.-e van, mindjárt kilenc óra és én a sminkemet készítem, második keresztnevem, mint művésznév a plakáton, odakinn hirdeti a programot a többi lányéval együtt, s habár elvileg mugli ez a hely az az érzésem, hogy Adél boszorkány. "Még öt perc!" kiáltja be Mimi az kosztümökkel és a hangunkkal egyaránt foglalkozó nagymamakorú asszonyság. Eltölt a félelem, reszketni kezd a kezem, ám a tükörben megpillantom a főnökasszonyt. "Nyugalom Ena, csak élvezd, ahogy régen" mondja és kisétál. Utána indulok és beállok a többiek közé a leengedett függöny mögé, felvéve a kezdő pózt a nyitó számhoz. Megszólal a zene és felgördül a nehéz brokát, s én szinte visszarepülök a múltba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712527#post712527][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 18:26[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

zene és kosztüm

 Mi egy csapat vagyunk, ugyan korom miatt én lettem a szólista, aki a legtöbbet énekel egyedül, de mindenki teret kap a kezdő számban. Mindenkin csillogó és igen keveset takaró kosztümök, alattuk test színű szövet, kinek gyöngyök, mint nekem is, kinek csillogó flitterek jutottak, ezek takarnak bennünket ott ahol az illendő. Hajam kiengedve és kicsit behullámosítva, pilláim hosszúra, eltérő szín szemeim hangsúlyosra sminkelve, tekintetem egy farkasé, ajkaim vörösek akár a vér. Szívem lüktet, vérem száguld ereimben, lábam megremeg, gyomrom morzsányira zsugorodott percekkel ezelőtt. De tudom a koreográfiát és én nyitom a számot. Az első hang a legfontosabb, mélyet sóhajtok. Akkor kezdődjék a Show! Kiengedem a bennem lévő érzéseket, melyek ketrecükből szabadult vadak módjára találnak utat torkomon át és igyekszem a legtisztábban csengő erős tónust festeni a köztem és a közönség közt feszülő levegő vásznára énekemmel. Mozgásom erőteljes, mégis nőies. Lépéseim és gesztusaim egyszerre követelők és manírosak, hiszen ez a stílus megköveteli, hogy túljátsszam a szerepem. A gyermekkori balettóráknak most nagy hasznát veszem és annak is, hogy amikor este nem tudok aludni megbűvölt lejátszómon fülemben hangos muzsikára mozgok, csak úgy kedvtelésből, s ugyanez igaz az énekelgetésre, csak azt főzés és zuhanyzás közben szoktam elkövetni. Még jó, hogy a madarak a szomszédaim odafenn a harmadik emeleten és alattam is csak saját helységeim vannak. A ritmus lüktet, a lányokkal félkört formálunk és ki-ki a kör közepére kerül az énekel, van hogy közösen és van, hogy csak én magam adom elő az első számot. Tekintetem elsiklik a nézőtéren, nem látok mást csak a homályban elvesző alakokat, de annyi bizonyos, hogy a nemek aránya a férfiak felé hajlik el. Ez mindig is így volt, ez egy ilyen hely. Anno amikor még az egyetemre jártam, pontosabban már második diplomámat igyekeztem megszerezni itt Szegeden, nos kellett a pénz ezért bejöttem, mert tetszett a hely neve, s előbb pultos lány voltam hosszú hónapokon át, míg egyszer Adél zárás után meg nem hallott énekelni, nos a többi már jött magától, s a történelem ködébe vész. Jó, valójában kilenc éve volt és négy éven át tartott itteni karrierem, második keresztnevemen. Tehát még sok emlék oly eleven, hogy meghallva a számokat, melyeket ma előadunk azonnal tudtam a lépéseket. Csak két teljesen új lett repertoárra téve. A nyitó szám az egyik ezek közül. Kezdek felengedni és, ahogy bölcs főnöknőm mondta élvezni azt, amit teszek. Itt nő lehetek, affektáló, buja, kacérkodó és pimasz, kihívó és rideg, aki átgázol a férfiakon, mindegyiken, kik a lábai előtt hevernek. Jelen esetben a szó szoros értelmében így teszek pár számmal ez után és átsétálok néhány táncostársam hátám. Már alig várom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712547#post712547][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 19:51[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

Vége! Sikerült! Igen! Kiált fel bennem az a megszeppent kislány akit elfed a vad és fülledt külsővel megtámogatott nő itt fenn a színpadon. Örömöm kitart az öltözőig, ahol a következő dalhoz készülök. Gyorsabban kapom le és fel a ruhámat, mint a szél, hogy hódolhassak egy egyszerű, emberi és gyarló vágynak, a folyadék bevitelnek, de nem ám akármilyennek. Így míg a többiek még javában a parókáikat, a dresszeiket vagy épp sminkjüket igazítják, én már sétálok is át a nézőtér asztalai közt a bárpult felé, ahol magam is töltöttem italt egykor, így ismerem a kínálatot és azt is, amit nem ajánlanak ki. Petró, aki valójában Péter, de jobban szereti ha a mixer művésznevén szólítjuk, tapssal fogad. Ő is régi bútordarab már, akárcsak én. "Ez klafa volt csajszi! Tolhatom a szokásost?" - kérdezi, amire mit is felelhetnék, mint, hogy -Kitikkadtam, úgyhogy duplát! -mire ő elővesz egy hatalmas öblű talpas poharat, tejszínt, kókuszszirupot, ananászlevet és némi zúzott jegyet, majd mindezekből egy olyan alkoholmentes, azaz virgin pina colada-t varázsol, hogy beleborzongok a gyönyörűségbe, amikor az első kortyot megiszom. - Te zseni vagy Petró! Ennyi!- dicséretemet egy felé dobott csókkal erősítem meg, bár így is szikla szilárd alapokon nyugszik. A színpadon ezalatt az egyik lány egy egyéni produkcióval szórakoztatja a nagyérdeműt. Egy karikán és egy szalagon függeszkedik és hajt végre hajmeresztő tornamutatványokat. Előrébb sétálok és megállok egy társaság asztala mellett, hogy onnan nézzem. Férfiak ülnek mellettem és ahogyan fél füllel kiveszem odavannak a látványtól. Nos ez is a cél. Ezután az egyikük mintha kimondaná a nevem, lehet, hogy nem, és csak én képzelem, de lepillantok és tekintetem találkozik egy tengerkék szempárral. Rámosolygok, megemelem poharam, majd így szólok, bár inkább csak artikulálok a zajban - Egészségére! - ez is lesz egyben végszavam, mert befejeződik a szám, s nekem vissza kell térnem, hogy elfoglaljam a helyem a következőnél, melyben részt veszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712566#post712566][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 20:16[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

Dal, tánc, öltözet

 A soron következő dalt Adél énekli, én pedig táncolni fogok az egyik fiúnkkal Ramonnal, ő félvér, az édesapja magyar, míg az édesanyja Mexikóból származik. Külsőre egy igazi latin amorózóra hasonlít, ahogy én sem tagadhatom le spanyol felmenőimet. Épp ezért lettünk mi a zene alatti látványosság, azon túl, hogy főnökasszonyunk ezt az egy számot maga énekli és csak ő visel egyes-egyedül vörös fűzőt. Rajtam fekete fodros déli jellegeket magán viselő öltözet van, hajamban bíborszín rózsa, partneremen szintén fekete ing és nadrág. Felvesszük a kezdő pozíciót, s felcsendül a gitár jellegzetes hangja. A latin ritmus lüktetését modern dobok és klasszikus hegedű öleli át, adva egyedi hangzást a dalnak. Ramon erősen tart egem, forgunk, siklunk el és egymáshoz, toppantunk, közben bejönnek a többiek is, körbevéve bennünket és mi teret adunk nekik, hogy betáncolják a színpadot, míg Adél csodás spanyol kosztümjében és fenomenális hangjával varázsolja el a közönséget. A zene kicsúcsosodik és belép egy másik táncosunk, aki torreádort alakít és egy vörös posztóval játszik kicsit, mintha csak egy kendő volna, mielőtt ismét a mi párosunk kerülne a reflektorok középpontjába. A fények cikáznak, engem mégis csak egy szempár megkeresése köt le. A koreográfia ösztönből megy, mondhatni a véremben van. Ramon tiszta magyar szavai ütik meg fülem, - Ha azt a helyes szőkét keresed, akkor nézz kicsit balra - elnevetem magam. - Ennyire átlátszó vagyok? - a felelet először csak egy vigyor és egy olyan mélyre döntés, hogy hajam teljesen a padlót éri, majd amikor ismét súgótávolságba kerül, így folytatja - Csapj le rá, különben én teszem meg- ha nem a műsor közepén lennénk most akkorát kacagnék, hogy zengene a régi színházterem, mely helyt ad a mulató legfőbb helységének. Közben lassan abbamarad a zene, Adél is beérkezik mellénk és nem marad más csak a meghajlás. A taps, füttyögés és kurjantások elültével ismét rohanás a következő ruha felvételéhez, hátra az öltözőbe. Kicsit lassabban megy most, de mivel két szám múlva jövök csak így nem aggódom. Kilépve a kis szobából elindulok a kékszemű felé, hogy partnerem tanácsát követve taktikusan én lépjek elsőként. A folyosón találkozom ismét Ramonnal, aki elhaladva mellettem a fenekemre csap és így kiált - Hajrá Ena, hajrá!- csak nevetek rá, majd kikandikálok a közönség felé, s gyorsan meg is találom az asztalt, ahol kiszemeltem és barátai ülnek. Lapos kúszásban sunyulok oda Petróhoz. - Na mi van csajszi már a dupla sem elég? - tódítja, mire én ajkam elé emelem mutatóujjamat és másik kezemmel intek neki.-
 Rebegd el mi kell? - néz rám cinkos fénnyel szemében. - Készíts neki valami olyat amivel elkápráztathatom - suttogom a férfi fülébe, és a szőke felé mutatok, mire az én jó öreg mixer barátom felröhög - Elég csak rád néznie aranyom! - hahotázik - Petró, az ég szerelmére! Adj egy pohár RedCorsetet! Most! - a mixer szemeit meresztgetve tolja elém a vérvörös-fekete márványos italt - Mire készülsz te csaj? - kiált utánam, de én már nem hallom, mert megindulok a kiszemeltem felé. Már épp odaérnék, hogy a ház ajándékát kikézbesítsem az asztalukhoz, amikor egy feltűnően mérges barna lány rohan el mellettem, akit kikerülni nem tudok. Igyekszem ellépni az útjából, de minden erőfeszítésem ellenére úgy meglök, hogy kezemből a pohár egyenesen a szőke mellett ülőre esik, így az ital beteríti őt és a kékszeműt egyaránt - A jó életbe!... - kapom immár szabad kezeimet ajkaim elé megszűrve egy kövér káromkodást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712573#post712573][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 20:29[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

öltözet

 Hangjára ocsúdok fel, azt, amit a társaság másik tagja mondott nem jutott el elmém határmezsgyéjére, azon csak a kékszemű tudott szavaival áthatolni. Még javában tart a bűvész - zsonglőr produkció, melyet Tomi prezentál odafenn a világunkat jelentő deszkákon. Nem varázslat, egy fikarcnyi sincs benne abból a mágiából, melynek része vagyok, amikor a tánc és ének helyett varázspálcám és tudásom segítségével betegeket gyógyítok, mégis teljesen elámultam a látványtól. A kérdés melyet kiszemeltem feltett olyan egyszerű és logikus, hogy ez akasztja meg gondolatmenetemet. Lefagyok pár pillanatra és csak nézek rá mereven. Eltérő szín lélektükreimben zavart-bosszús fény gyúl, s pislognom kell mire kitisztul agyam és fókuszálni tudok a vörös problémára ott a másik férfin. Bár egy igézettel helyrehozhatnám, de itt szinte senki sem tudja mi vagyok, még Adél sem. Egyedül Petró előtt buktam le, de csak mert ő is közülünk való. - Persze, jöjjenek velem, az öltözőmben keresünk megoldást, és bocsássanak meg a kétbalkezességemért! -vállalom magamra annak a barnának a hibáját, aki gondolom féltékenységi rohamában kizakatolt mint a hat húszas. Megindulok az öltözők felé vezető folyosón, majd belépek a kis helyégbe, melynek egyik falán egy tükör, egy asztal, rajta az én számtalan pipere holmimmal, és egy szék áll, míg a másikon egy görgős fogas a kosztümökkel, egy kézmosó, meg egy jókora kanapé terpeszkedik, abba pedig a civil ruháim vannak lepakolva. A negyedik oldalt egy tükörfal és egy rúd foglalja el, ahol bemelegíteni és gyakorolni tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712578#post712578][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 20:50[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

 Öltözőm kényelmes mivoltát nem bizonyítja jobban semmi, mint, hogy a kékszemű, akinek mellesleg a hangja is bizsergetően kellemes már vetkőzik is, mint ha csak otthon volna. Nem zavartatom magam...Ugyan, dehogy csak úgy nézem végig akcióját, mint a Sixtus-kápolna menyezet freskóját a turisták, leszámítva, hogy a szám nincs nyitva. Nagy Szellem most segíts, könyörgöm magamban, majd miután egy perces néma áhítattal adóztam a velem szemben álló férfias torzójának az váratlanul monológorkánt küld felém arról, hogy megbízhatom-e bennük vagy sem. Nekem sem kell több ennél, megered az én nyelvem is egy kicsikét - Nos, mivel a csillogó strasszokkal kirakott ruhákon, legyezőkön és tollas boákon kívül nem sok dolgot tudnának elvinni, felvenni pedig csak akkor, ha efféle hajlamuk van, akkor pedig csak tegyék bátran, nem aggódom. Ha a tükröt vagy az asztalt, esetleg a kanapét szeretnék kicipelni, azt a bejáratnál lévő kollégáim úgyis visszahozatják, így...-ekkor vág szavamba a másik fickó, akinél öt centis hideg lett az italban lévő jégtől. - Rendben, úgyis mennem kell, de beküldök egy...hm...52-es inget önnek és egy 54-es nadrágot önnek - azzal kisietek a helységből és berontok a női mosdóba. Ott keresni kezdem pálcám, de rájövök, hogy elfelejtettem berejteni ruhám megbűvölt zsebébe. - A francba! - szitkozódom és áttrappolok Ramonhoz. - Mi van Ena, a másik csapatban játszik, vagy nős? -kérdezi partnerem sajnálkozva. - Egyik sem, de ha nem adod ide az egyik nadrágod és inged, hogy bevigyem az öltözőmbe, búcsút inthetek neki az biztos! - magyarázom sietősen. - Mit csináltál? Na jó el se mond, eredj mert három perc múlva színpadon kell lenned, majd én beviszem - mosolyog rám kajánul - Na hess, hess! - int nekem vigyorogva, mire kelletlenül elindulok számat elhúzva - El a macsokkal Ramon! - kiáltom vissza a folyosóról, mielőtt kiindulnék az újabb számra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712585#post712585][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 21:08[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

ruha

Simán lemegy ez a szám is, éjfélig  már csak egy van, utána pedig számomra csupán kettő marad hátra. "Nyugdíjas menet", így fogalmazott Adél és mi tagadás igaza van. harmincon túl ennyi adrenalin épp elég. Míg rohanok lefelé a színről, megfeledkezem arról, hogy bárki is lenne az öltözőmben, igazából amint felléptem a pódiumra ki is ment a fejemből a kékszemű és a másik. A folyosón elkezdem levetni magamról ruhadarabjaim nagy részét. Egy fekete csipkés melltartó, egy hozzá passzoló harisnyatartós alsó, fekete combfix és egy térd alá érő végig fűzős, barokk sarkú csizma van csupán rajtam, belőle minden tetoválásom kilátszik, itt nincs okom eltakarni a hegeimet fedő ábrákat. Amikor berobbanok a helységbe már a következő dalt éneklem és hangolódom rá. A becsapódó ajtó zaja töri meg a varázst, és én ráeszmélek, hogy a kékszemű férfi még idebenn van. Fejet fel, nincs mit szégyellnem. Ebben a szellemben sétálok át előtte a fogasig, ahonnan magabiztosan akasztom le a következő öltözetet. Rengeteg sminkemben úgysem ismeri fel az arcom. Bogolyfalva pedig messze van Szegedtől és kétlem, hogy bármelyik helyre volna valósi. - Segítene? - nézek hátra vállam felett a kékszeműre és pillantásommal jelzem, hogy a zipzár felhúzásához kérem a közreműködését. Nem mintha egyedül nem menne, mert hátra tudok nyúlni, de így mégiscsak könnyebb. Ez a ruha egy mélyzöld lágy esésű selyem nagyestélyi, melyet az este egyetlen lassú dalának énekléséhez fogok viselni. Míg várok addig hajam boglyába emelem és fejem tetején megtűzöm azokkal a csatokkal amikért elnyúlok szabad kezemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712588#post712588][b]Evena Noxen - 2018.01.23. 21:24[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

Nem számítottam rá, hogy ilyen az érintése. A keze meleg, erős de gyöngéd, bár talán zavarában túl határozottan húzta fel a zipzáramat, mégis elég ideig érzem őt közel magamhoz, hogy megtudjam mennyire fel képes kavarni már a puszta jelenléte is itt mögöttem. Lelki szemeim elé villan egy kép melyen kicsit szorosabban és kevesebb szövettel borítva állunk ugyanígy. Szavai foszlatják szét elmémben az ábrándot. - Keringőhöz? - nézek hátra rá, s így közelről láthatom tenger színű szemeit. - Tud táncolni? - kérdezem felcsillanó lelkesedéssel. A pillanat varázsa adja tán ajkaim közé a szavakat, minden esetre ismét megszólalok - A tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejezése. Tudta? Ez úgy igaz, hogy álmainkat táncoljuk el, ez a vízszintes megfelelője, legalábbis én így vélem - elgondolkozva pillantok félre - Ha valamikor találkozunk még az életben, ígérem keringőzöm önnel - mosolygok rá, miután megfordulok, s így szembekerülök vele - De most mennünk kell, önnek a nézőtérre, hogy onnan tovább élvezze a műsort, míg nekem a színpadra, hogy szolgáltathassam azt - kezdem el kifelé terelni magam előtt, ingéről teljesen megfeledkezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713055#post713055][b]Evena Noxen - 2018.01.26. 15:23[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

 Álarcos, farsangi bál, mint első igazi randevú...Nos, így kimondva elég furcsán hangzik, mégis igent mondtam. Botor módon az előtt, hogy megtudtam volna hová is invitál és mikorra. De már késő, megtettem és visszamondani már amúgy sem volna szívem. Így azt teszem, amit egy nő megtehet ebben a helyzetben: alakoskodás ide, képletes és valós álarcok oda, lenyűgözöm. Mivel a RedCorsetbe szólt a meghívás és pont a születésnapom estéjére úgy értékeltem, hogy kihasználhatom a hazai pálya előnyeit, tehát megírtam tervemet Adélnak, aki a maga furán zsörtölődő módján belement a kis csínybe, melyet kieszeltem. Ezzel tartozom egy ideje Norbertnek, ideje beváltanom egy korábbi ígéretemet. A hadművelet első lépéseként a patika elé hívtam tengerszemű kísérőmet, én magam viszont már a mulatóban voltam megérkezésekor. Az ajtó gond nélkül kinyílt neki és odabenn üzenetem várja, melyet az elméjében egyszerre sok gondolatot forgató emberekre jellemző szálas zilált kézírásommal olvashat.

" Kedves Norbert, ha nem baj találkozzunk ott, még mindig keresem a megfelelő jelmezt. Evena "

 Eközben én már javában egyeztettem táncos barátaimmal, a zenekarral és Petróval, Ramonnal és Tomival. A fiúk adnak majd jelet nekünk és a muzsikusoknak amikor a férfi megérkezik. - Rendben, akkor ahogy megbeszéltük - mosolygok körbe hálásan a csapatra, akik nélkül el sem tudnám képzelni, hogy ez sikerül. - Köszönöm nektek! - mondom, mire Ramon vigyorogva így szól: - Szívem, erre vártunk, mióta leöntötted a szilveszteri bulin...Mi tartott ilyen sokáig? - erre mind egyöntetűen helyeselni kezdtek, majd Petró vette át a szót - Csajszi, el ne szúrd nekem, különben nem kapsz több pina coládát az életben! - felkacagtam - Ne fenyegess, mert megjárod! - mondtam még mindig nevetve, mire Adél kicsit lehűtötte a kedélyeket - Most az egyszer, mert születésnapod van te szabod meg a műsorrendet, de ne szokj hozzá! Nyomás! Menjetek és készüljetek Sedna kisasszony nagy belépőjére! - erre persze elsomfordáltunk, ki-ki a saját helyére, így én az öltözőmbe, ahol egy különleges kosztüm várt ma rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713060#post713060][b]Evena Noxen - 2018.01.26. 15:47[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

Zene
Ruhák
Maszk

Az épületben nyüzsögnek az emberek, ez az este, ez a bál sok vendéget vonzott, akik a nagyteremben érdekesebbnél érdekesebb jelmezekben múlatják az időt és élvezik a műsort. Hátul az öltözőmben várok rá és egyre feszültebb vagyok. - Vajon tetszeni fogok neki? Vajon minden úgy megy majd, ahogy elterveztem? - cikáznak át elmémen a kérdések, megválaszolatlanul - - Megérkezett! Itt van! Ena, megjött a kékszemű! - kiabálja már a folyosón Ramon, s a mondatát az öltözőmben fejezi be. Félelemmel a szememben nézek fel és a tükörben látom a mosolyát. - Színpadra szívem! - nyújtja felé kezét, majd közösen indulunk el nyomunkban a többiekkel. Mindenkin álarc és különböző tündér jelmezek, rajtam van csak fehér ruha. Kiérve a függöny mögé kikukkantok, hogy megkeressem őt, s miután megtaláltam még hevesebben kezd dobogni a szívem. De innen már nincs visszaút. Felemelkedik a nehéz brokát és mi a vendégek közé sétálunk le a világot jelentő deszkákról, míg Tomi, aki ma a konferanszié, kihirdeti a Táncosok és Táncosnők Válaszát. Csapatom nő tagjai egy-egy férfi, míg a férfiak egy-egy hölgy elé lépnek és kérik fel a keringőre, mely eközben megszólal. - Szabad, uram? - szólítom meg a cowboy-nak öltözött férfit. Hajam díszektől ragyog, szemeim kicsillannak az ezüst álarc alól, ajkam mélyvörös rúzs fedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713062#post713062][b]Evena Noxen - 2018.01.26. 15:52[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

 Felismert engem, ez így rendben van, hiszen azt hiszem beleírtam magam a lelkébe, ahogy ő is magát az enyémbe. Pillantásától úgy dörömböl bordáim alatt a szívem, mint rab madár a kalitkában. A zene taktusai vezetnek ahogy elfoglaljuk helyünket és felvesszük a tánctartást. Egyik keze derekamra fonódik, ujjai még ruhám selymén át is perzselik bőröm, másik kezébe teszem saját kezem és elkezdünk táncolni. A keringő ritmusa elandalít, a forgások és sasszék oly könnyen jönnek mint a lélegzetvételek. Mámoros érzés a karjai közt lenni, vezet és én követem, mintha mindig is együtt táncoltunk volna. - Mindig betartom amit ígérek... - suttogom a fülébe, majd lágyan érintem ajkam az övéhez, elterelve figyelmét arról a kis varázslatról, mellyel meg szerettem volna lepni. A ruhámból ugyanis hószín szárnyak bontakoznak ki, s mi néhány centiméterrel a föld fölé emelkedünk. Egy bűbájnak hála minden mugli körülöttünk úgy látja mintha kötelekkel volnék a mennyezethez rögzítve, de a varázserővel bírók a valóságot láthatják. Szárnyakat és lebegést. Akár a szerelem, melyet iránta érzek azóta, hogy az öltözőmben odaállt mögém, hogy segítsen felhúzni a ruhám zip-zárját. Azonnal tudtam, hogy ennek lesz folytatása. Aztán a tónál, majd a patikában is végig arra vágytam, hogy ez történjen. Oh, bár biztos lehetnék benne, hogy ő is így érez. De nem szól semmit, csak néz rám, és én elveszek a szemében. Vad tenger hullámait látom, ahogy tajtékjuk elemészt, de én mégsem félek. Nem. Többé már nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713064#post713064][b]Evena Noxen - 2018.01.26. 15:58[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

Zene
Ruhák

Mint az eleven tűz hévvel égő lángja, mely elemészt, felperzsel vagy melegével óvón átölel. Kimondott szava lelkem parazsát fellobbantotta. Mit mondhatnék, hogyan is fejezhetném ki jobban azt, amit érzek? Csak mosolygok, szemeimben könnyek csillannak, de ajkam néma marad, lélektükreim melyeket rá vetek beszédesebbek, hiszen nincsenek rá szavak, tán csak hangok és dallamok, mozdulatok. Csupán ezek fejezhetik ki igazán mit is jelent ő nekem. A keringő dallama lassan elhal, hogy helyét lüktető ritmusnak adja át, s én leereszkedem a földre, majd szárnyaim szertefoszlanak akár a füst, hogy szinte másodpercek alatt egész öltözetem átalakuljon, hószínből vérvörössé, angyaliból kísértővé, éterien áttetszővé, mégis ízlésessé. Megsimítom arcát és ahogy a többi táncos úgy én is visszasietek a színpadra, hogy ezt a dalt ott táncoljuk el. A kompozíció a mi történetünket is elmesélhetné, remélem ez feltűnik majd szerelmemnek. Annyi évnyi magány után, élethossznyinak tűnő sötét éjszakák után, melyekre a hajnal kínkeserves jött egy ifjú író, öltözete régi kort idéz egy alkonyon megpillant egy nőt akit én formálok meg, míg az író állandó partnerem, Ramon. A férfi próbálja követni és utolérni a jelenés szerű alakot, aki szinte megigézte. De az eltűnik szeme elől. Ezután árnyéka önmagának, megszállottan próbálja leírni művében a nőt de a gyöngy betűk nem állnak össze múzsája képévé így sorra veti tűzbe a lapokat. Míg egy éjjel, a legsötétebb órában, mikor már a mécsvilág sem festi be a költő szobájának falát, a nő megjelenik előtte, oly közel, hogy megérintheti. Múzsája lágyan simítja homlokát és reája csókot ád, ekkor ébred a férfi és teremt a papíron csodát. Változik a kép az író magányosan ül kezében élete műve, összegyűrve, s csak vár, míg lebben a vörös szövet és feltűnik nő. A papír helyett a férfi utána ered, s végre sikerrel jár, s tán míg világ a világ egy pár lesznek eztán. Itt ér véget a zene s egy lélegzetvételnyi időre néma csend áll be, majd tapsorkán robban, mely alig akar szűnni. Ekkor kezdek lefelé rohanni, ruhám szinte úszik utánam a légben, mintha tűz volna, vagy maga a lüktető vér. Egyenesen hozzá futok, s karjába vetem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713066#post713066][b]Evena Noxen - 2018.01.26. 16:49[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

 Az élet már csak ilyen, az idő halad a pillanat szalad. De mi egy percet most még állunk és hagyunk magunk mellett elrohanni mindent. - Ez a hely nekem több, mint egy  mulató. Itt én Sedna vagyok a volt pincérlány, aki most énekes és táncosnő ha arra szükség van - magyarázom mosolyogva és körbeintek a termen. - Szilveszterkor is azért találkozhattunk és boríthattalak el a ház ajándékának szánt koktéllal, mert beugrottam az egyik lány helyett - nevetek mert elém villan a kép a repülő pohárról. - Jó estét ! Elrabolhatom a mi ragyogó fekete démonunkat egy pillanatra - toppan mellénk Petró és Ramon és sokat mondóan néznek ránk. Bocsánatkérőn pillantok fel kedvesemre, majd eloldalgok a két férfi díszkíséretében. - Mesélj! - kezdi a mixer - Igen szívem, ne csigázz, sikerült? -tódítja táncpartnerem. Bólogatok sejtelmes mosollyal míg el nem tűnünk Norbert látóteréből, majd a nyakukba vetem magam és kacagva ismételgetni kezdem - Igen, igen!- két jó barátom egyként örül velem - Látnod kellett volna a fejét, úgy bámul mint akinek megjelent Merlin! - informált Petró igen szemléletesen - Ahj, most az egyszer megbocsátom, hogy lecsaptad a kezemről - affektál manírosan Ramon, ám szeme és mosolya elárulja valódi érzéseit. - Ti, ketten, irány a dolgotokra! - jelenik meg, szinte a semmiből Adél - Neked pedig ma már nem kell színpadra állnod. Menj, ne is lássalak - intézi hozzám szigorú szavait, arcomon elhalványuló mosollyal fordulok sarkon - Igyatok, amit csak akartok, a ház állja...-hallom hangját és szinte látom ahogy elmosolyodik mögöttem. Imádom ezt a nőt. Visszatérve szívem választottját a bárpultnál találom.  - A szokásos, picit turbózva jöhet csajszi?- kacsint rám Petró - Igen, duplát mert csodás estém van! - nézek büszkén Norbertre -És önnek mit adhatok? - kérdezi a mester mixer immár a cowboynak öltözött kékszeműt. Én pedig boldogan kortyolok bele kedvenc italomba, amiben kivételesen egy picike fehér rum is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713082#post713082][b]Evena Noxen - 2018.01.26. 19:45[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

 Megsimogattad arcomat, megérintettél, szívem így még nem dobogott, vérem így még nem száguldott, gyomrom nem remegett, hangom nem szegte kapkodó lélegzetem ily sokszor és erősen semmi. A bár után, a bál végén elkísértél egészen szállodai szobám ajtajáig. Elbúcsúztunk, de én nem tudtalak elengedni. Te már alszol, de nekem nem jön álom a szememre, mert félek, ha elalszom nem rólad álmodom majd. A percek telnek az óra odalenn kattog, hangját hallom és a szuszogásod ritmusát lassan felveszi az enyém. Pilláim sűrű, fekete függönyként ereszkednek szemeim elé és végül mégis elnyom a fizikai fáradtság. Tudatalattim zárt kapuja kitárul, éles fénypászma sugarát követem a sötétben, míg a résen át meg nem látom a borzalmat. Anya arca eltorzult sikolyba dermedt, mellkasa nyitva, vére még, mint vörös patak csörgedez foszlott ereiből, a szeme vörsesbarna, mint az én jobbom, élettelen, szikrát nem vet már benne a létezés. Apa hangját hallom. Csendes és monoton. Értem a nyelvet, inuit ima, a holtakért könyörgő. A szörny már zihál, mocskos pofájából tűéles fogak villannak elő és támadásra húzza izomzatát. Kivágódik a szekrény ajtaja. Rohan a kislány, vékony alakja, fekete haja, felemás szeme az enyém. Magam látom, s kapnék rögtön karom után, de lassú vagyok, s nem érem el. Berohan apánk elé, a kaszaboló mancs az ő mellkasát majd bal oldalát éri, ahogy hozzá fordul az első ütés után. - SEDNA NEE! - kiáltja apánk és hátával védi immár a vérző lányt. A férfi gerince hangosan roppan, feje furcsa szögben mozdul el, kiömlő meleg vére illatát orromban, tapintását ujjaimon érzem, ahogy a résen át látom megelevenedni emlékemet. Gyermek énem elájul, pedig valójában akkor öltöttem először holló alakot. A bűntudat szüli most az álmomat, mert cserbenhagytam őket és elmenekültem, miután a vérfarkas belém vájta karmait. Mikor feleszmél fiatal énem, apánk teste ránehezedik, hogy levegőt is alig kap. Letolja hát magamról és feltápászkodik. - NEEEEEEEEM! - Kiáltom torkom szakadtából vele együtt és immár a valóságban is hallhatóan, pedig még mindig álmodom. Kivágom az ajtót, hogy kizuhan tokjából, odarohanok és letérdelek a két testhez. - NEEE! NEEE! KÉRLEK, NEEE! - úgy hangozhat engem bántanak, pedig én ostorozom magam, hiszen tudom elmentek. A kis Sedna mellettem áll, felnézek rá. - A te hibád! Ha az iskolában maradsz és nem szöksz haza, még most is élnek! - hangja vékonyabb, ártatlanabb, de a sajátom - Te vezetted őket ide! Te ölted meg őket! - szavaira csak könnyeimmel tudok felelni, tekintetem térdemre vetem, amin kezeim pihennek, az egyikben egy hatalmas kés, a másik vérben ázik. - ELÉÉÉÉG! - üvöltöm és azzal a lendülettel amivel felállok dobom el a kést és válok hollóvá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713362#post713362][b]Evena Noxen - 2018.02.01. 21:24[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

 Kiáltanék, ha hangom nem kárálás volna, de az, madár vagyok és szállok a sötét, holdtalan éjen át. Álmomban hollóvá változtam, hogy elmenekülhessek a rám nehezedő, fojtogató önvád elől, s úgy tűnik a valóságban is felvettem állat alakomat. Hollóként ébredezem, zihálok és verdesek, míg meg nem érzem a kezét tollaimon. Simogatásától megnyugszom, kérdő hangja arra késztet, hogy összeszedjem magam annyira, hogy deanimáljak. Kisvártatva immár az ölében fekszem, takarónkat magamra terítve bújok el ölelő karjaiban. Verejtéktől nedves fürtjeim homlokomhoz, hátamhoz és csípőmhöz tapadnak. Felnézek rá és suttogón szólalok meg. - Igen... - felelem, sóhajtva, s nem igazán tudok mást mondani. Nem meséltem neki semmit a múltamról, vagy a képességemről, de még arról sem, hogy animágus vagyok, így kérdésében érzem azt a mélységet, melyre egy olyan vallomás volna a megfelelő válasz, ami részletes és mindenre kiterjedő magyarázattal szolgál számára a történtekről. De úgy érzem nem állok még teljesen készen rá, hogy ezt megtegyem. Ha azonban úgy dönt, hogy kérdez, elmondok mindent, amit csak bírok, de magamtól túlságosan nehéz volna belekezdenem a beismerések sorába. Arcom oldalra fordítom és mellkasához simítom, hallom a szívverését és könnyek csordulnak ki szemeimből, le is hunyom őket, hogy a további cseppeket pilláim közé zárjam. Napok óta alig alszom, ha nem innám a bájitalomat már nem is tudom mi lenne velem. Ma a nagy készülődésben azt hiszem elfelejtettem felhajtani, ezért történhetett meg mindez. A rémálmaim, ha nem védekezem ellenük a főzettel, éhes farkasként törnek rám és marcangolják szét lelkemet. Pedig a Nagy Szellem a tanúm rá, hogy próbálkozom. Járok több kollégához is terápiára, hogy egy nap ne kelljen a szer és ne rettegjek attól, hogy elaludjam nélküle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713803#post713803][b]Evena Noxen - 2018.02.07. 21:10[/b][/url]

Szvelovszky Norbert

 Minden olyan zavaros és olyan gyorsan történt. Nem vagyok ilyen heves, sem ilyen ösztönös, bár ki tudja az eltelt évek remete életmódja miféle változásokat generált bennem így túl a harmincon. Mindig is feszegettem a határaimat és a maximumig igyekeztem kitolni tűréshatáraimat, így nem csodálkozom, hogy most itt vagyok. A történtek hatását még most is érzem, de Norbert kedvessége, simogatása és szavai lassan lecsendesítik a lelkemben dúló vihart. Kibontakozom karjaiból és az ablakhoz sétálok, majd megállok és kipillantok. A legfelső szintről, ahol szobám van, tisztán látszik a Dóm két tornya és a Tisza is a rajta átívelő híddal. - Most még nem tudok erről beszélni, de ígérem el fogok mondani mindent, csak kérlek bízz bennem - hallgatásom nehéz brokát súlyával telepszik kettőnk közé, mint a félhomály, melyben alakom körvonala látszik csupán a rajta megfutó kintről beszűrődő fényben. - Bármi is történt ma, vagy fog még történni, egy dologban biztos lehetsz: Abban, hogy Szeretlek - mondom, majd elindulok a fürdőszoba irányába, hogy lezuhanyozzam. A kellemesen langyos víz kitisztítja gondolataimat és helyrebillenti hangulatomat is, melyet a rémálom megtört, pedig boldognak kellene lennem, hisz itt van egy ilyen csodálatos, elképesztő férfi, a szobámban, sőt mi több az ágyamban... Homlokomat a fülke falának támasztva gondolkodom, nem is veszem észre, hogy bejött utánam és már mögöttem van, csak amikor ujjai a vállamhoz érnek térek vissza a jelenbe és fordulok szembe vele. Ő átölel, s én hagyom, hogy karjaiban csókjai és a víz elmossa minden bánatom, akár a homokban hagyott lábnyomokat a tenger hullámai.