Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719536#post719536][b]Maja Bojarska - 2018.04.04. 13:43[/b][/url]

A sok jót sorakoztatni ki ne szeretné? Én boldog voltam ezektől a dolgoktól így elég természetesnek is vettem, hogy ez jó és normális, aztán Dimitri kicsit megijesztett. De igyekeztem nem túl érzékeny lenni erre, már tényleg próbálkozom, mert vannak dolgok, amik rosszabbul esnek, mint kellenének. De most itt van a brekike is az ölembe, nem lenne neki szép példa, ha telesírom a kis kikopott, foltos haját a sapin keresztül.
- Nem úgy? - kérdeztem kicsit bizonytalanul. Előfordult már, hogy kicsit félreértettem az embereket, ettől még nem éreztem úgy, hogy amit mondott nekem kellemesen hangzott volna. Aztán hallgattam őt, logikusnak tűnt, amit mond, és most először inkább magam miatt görbült a szám lefelé. Nem is történt semmi, mégis kezdtem érteni, anya miért volt szomorú, mikor sok otthoni közös dolog után elmentem tőle a bentlakásos iskolába. Nem szerettem, ő se, mégis így volt helyes. Én ezt nem tudom mennyire viselném jól. Ülnék otthon egész nap és várnám, mikor végez és jön haza hozzám.
- De, mármint… azt hiszem értem, csak… még pici, még jó így. Még a szülinapja is messze van, nem kell sietni - ingattam is meg kicsit a fejem, azt hiszem nem vagyok valami egyszerű eset ebben, de legalább már nem akartam elsírni magam a gondolattól, hogy majd elmegy és már nem kellek neki semmire. Sóhajtottam is egy picit, ahogy a cumisüveg melegedett és inkább ellenőriztem jó-e már a hamija, mikor úgy ítéltem meg a csuklómon, akkor a szájához tartottam, ő meg pici sipítás után be is kapta.
- Nem szeretem a matekot - ingattam a fejem kicsit el is mosolyodva. - De van ám, amiből az ugyan az se akkora baj.
Korán megtanultam, hogy a művészetben a felfogások változnak és újulnak, az érték nő, ettől még a háttér, az érzések mindig maradnak, amit egy-egy darab ad. Mindegy, hogy festmény, szobor vagy valamilyen egyéb alkotásról van szó. Szerettem őket, bennük azt is, hogy az állandóságra sem tekintettem úgy, mint amit nem hallok újra szívesen. De ebből nem lenne meg a VAV-om, azt hiszem.
- Valahogy úgy, szeretek velük lenni, segíteni is, de valahogy ez így jó - bólintottam aprókat, ahogy picit megdöntöttem a cumisüveget a kicsilánynak. A teám ott hűlt előttem, nem is nagyon szeretem forrón, csak leég a nyelvem, az meg fúj és fáj. - Mert jó ember vagy, ott, ahol szükséges, sokan még a minimálisat sem érzik ennyire elhivatottan, és ez nem túl kedves - ingattam a fejem.
Egész vidáman hallgattam a történetet a nénik és bácsik látogatta fiatalabbakról, még el is képzeltem, ahogy beülnének velük kártyázni és közlik, hogy ez a kis saját körük. Jártam már így, nem vicc! De az egyik bácsi azt mondta, lehetek a kabalája, szóval leültem mellé és néztük együtt a lapjait. Cuki volt.
- Lehet érdemes lenne keresni egy gépet, amivel azt is lehet nekik csinálni, engesztelésként, tudod - mondtam vigyorgósan, ahogy letéve a cumisüveget a teámba kortyolgattam a pelust a vállamra terítve pedig a kislányt oda fektettem simizgetve a hátát. - Van azt hiszem a faluban ilyen bolt, ahol lehet is kapni talán, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=720930#post720930][b]Maja Bojarska - 2018.04.18. 13:10[/b][/url]

Minden nap kapok valami olyan hírt, amivel meg tudnak ijeszteni. Legutóbb anya és Levendula voltak, akik elkezdtek mindenfélét össze meg vissza beszélni a babákról és a betegségekről. Már attól rosszul voltam, hogy belegondoltam, milyen lenne, ha szegénynek láza lenne vagy fájna valamicsodája. Csak nem, én ezeket nem akartam. Persze, sajnos elég biztos, hogy nem kerülhetünk el minden-minden rosszat, de nem akarom én ezeket. Nagyon vigyázok rá és a dolgaira is. És fogok is, bárki bármit mondjon. Ő az én brekim.
- Igen, még pici - erősítettem meg újra, bár ezt látjuk, tudjuk és mondtuk is már, azért nekem ez ilyen fontos. Amiről Dimcsi beszél, az akkor jön, mikor valaki nagyon nagy lesz. Én utáltam, anyukám se szerette, valahogy elborzaszt az elképzelés is, hogy velem is ez fog történni, ha majd olyan iskolásbreki lesz a pindurka. Kicsit a kerek buksira borult az enyém, mielőtt megpusziltam volna a törpikét, talán jobb is így csendben hagyni, hogy erről ne beszéljünk jó sokáig.
- Tényleg? Szerintem nehéz, meg bonyolult is kicsit - és még tudnék vagy húszmillió okot, miért undi egy tárgy. Nem mintha a varázsosok között ne akadna ilyen bőven, sőt, szinte csak ilyesmik jutnak az eszembe. Én sosem kedveltem a tanulást. Aztán eleinte anya szerette volna, ha ügyes vagyok, azért próbálkoztam, aztán meg Lewy volt büszke, mikor jó lett egy-egy vizsgám, szóval ezért megérte, ha másért nem is.
- Könnyebb is, mint utólag csiribúztatni azt hiszem. Meg akkor egyből lesz mozgós és  a nénik se kell sokat várjanak - tettem hozzá egészen elmosolyodva, lassan ugyan, de átléptem azon a tényen, hogy a brekim egyszer nagylány lesz.
- Iiigen, az, nem emlékszem a nevekre mindig pontosan, de biztos egyre gondolunk - bólintottam nagyokat, ahogy picit emeltem egyet a babun, mert kényelmetlen helyzetbe csúszkált a nagy hamizásban. Bár úgy tűnt lassan elég neki, a fél kezemmel elengedtem a cumisüveget, és a teámért nyúltam, hogy lassan kortyolgassak belőle. Közben jutott eszembe, ha a nénik ennyire szeretik magukat a mozgós képeken, akkor mást is biztosan. - Az is lehet, hogy nem csak mozgós képeket, de videót is tudsz felvenni, amit ilyen varázsvetítővel megnézhetnek, az szerintem biztos van az otthonnak is…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=734931#post734931][b]Maja Bojarska - 2018.09.24. 23:44[/b][/url]

Hosszúra és naagyon boldogságosra nyúlt ez a reggel, pedig eléggé brekicsendesen telt. Bizony. Aminek két oka is volt. Az egyik, hogy bizony egyre ügyesebb nagykislányok, és már éjjel is csak Ania kelt fel az elmúlt héten, ő is csak két nap és vissza is aludt hami nélkül. A másik, hogy senkinek nem kellett reggel sehova menni, olyan kettecskés volt éééés nagyon ragacsos meg nutellás, mosolygós, pisszegős, kicsit zavarban lévős na meg csinipizsis. Majdnem egészen kilencig az ágyikóban is lehettünk, de akkor már nagyon mehetnék volt, egyrészt mert éppen mire összeszedte magát a férjecske, hogy kimegy és kitalálja, mi legyen ma a menü én meg belebújtam az unipacis köntösbe, megcsapkodta egy kicsi kacsó az ajtónkat, majd a kicsi körmös mancsok is szaladós hanggal jelezték, hogy vendég jön. Lewy kinyitotta az ajtót, majd Klara egy "Tata" kiáltással kinevette és beszaladt hozzám mászva fel az ágyba. Fel is húztam magam mellé, és mi még ott hemperegtünk vagy negyed órát, mielőtt kivittem volna reggelizni. Szeretem ezt, valahogy annyival másabb volt ez a pár nap, mint korábban. Nem éreztem magam jól akkor, sok volt az, ami nem kellemesen érintett, meg stresszes volt és uuundi. A rosszféle.
Tegnap megkaptam a papírt, hogy bizony elég szépen sikerült az írásbelim, bár voltak hibáim. A pontokat is aláírták és megkaptam a levélkét a gyakorlati vizsga helyéről és idejéről. Viszont el kellett küldenem postán vissza az adategyeztetős lapot és az aláírt lapocskát a hozzájárulásommal, hogy az eredményt közölhetik a teljes bizottsággal, így be kellett tipegtem a postára. Már egész este csak vinnyogtam meg örültem, meg ráztuk a brekikkel és ilyesmik.Az apu későn ért haza így egyedül vártam meg a hírekkel, de aztán mi együtt is jót ünnepeltünk mint az ábra is mutatta. Végül megbeszéltük, hogy én beszaladok a levélkéimmel és eljön velem Klara, meg kaphat egy picimini fagyit, mert tudja, hogy úgyis útba ejtem, addig ő elrendezi Aniat meg kitalálja a délutáni programunkat. Nos, így kerültünk kettecskén a városba, éppen a pici kacsót fogtam, ahogy a hófehér szandikában tipegett mellettem, pont olyan volt, mint az enyém miniben, a ruhánk mintája is hasonlít, de neki csini egybe szoknyája van. Egy mini szökőkutacska van a buksija tetején gumizva és viccesen lifeg, mikor jobban szalad. Imádom.
- Hm? - fordultam meg, mert nem igen hallottam, és azt sem tudtam, bárki hozzánk szólt-e. Csak ekkor vettem észre a vöröses hajú lánykát. Szerettem Pécsen lenni, mert azon kívül, ahol laktunk nem mindenki volt képben a varázsvilággal eléggé, hogy a nyakunkba ugorjanak, hogy uuuh ő a Bojarski-baba és most megtapizom. Nem szeretem a taperolós embereket. Münchenben sokkal több van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742509#post742509][b]Maja Bojarska - 2018.12.11. 17:40[/b][/url]

... a szürke patás! Csak ő húz így szánt, seeeenki más. Lehet hó, lehet... Ha a táncban jó is vagyok az éneklésre még nem mondták soha, hogy azért csináljak belőle karriert. Mondjuk rosszat se nagyon, de azért pont elég volt a brekikkel koncertezni. Ania nevetett, de szerintem csak rajtam meg mert éppen boldog volt, Klara el volt magával foglalva és ahogy táncolt a szőnyegen topogva apunak mutogatott. Nem igazán haladtunk, róla hiányzott a cipő és a kabát, na meg a sapka és sál, Ania legalább csak a kis pufi overáljából lógott már ki félig. Neki cipőcske nem kell, mert bizony csak csücsülve fog utazni, nincs mese. Bár azért hozok, biztos ami tuti. Bele is nyomingoltam még a stitches hátimba minden más mellé. Volt már egy picibe Klaracskának is, így az isziket legalább a kis plüssökkel abba pakolhattam. Muszáj volt, mert már apu zsebét is teletömtem, de még nem is tud róla. Kezdek egyre kevésbé beleférni a táskákba.
Szerencsére a kis műsort később se felejtették el, mert ahogy elindultunk a kezeikkel a kocsiban is nagyon szemléletesen tudták a popsiriszát kompenzálni, bár a helyükön se nagyon szeretnek csücsülni. Hihetetlenek, de imádom, végig feléjük is pilláztam hátra széles mosollyal a fejem az ülésnek döntve, amíg meg nem álltunk. Arról volt szó, hogy anyuékhoz kell menni, ez meg túl rövid út volt hozzá, szóval kicsit meglepve néztem a szívecskére.
- Baj van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742537#post742537][b]Maja Bojarska - 2018.12.12. 12:23[/b][/url]

Bármennyire is imádom ezt, ahogy boldogan és csak játszva tombolnak, mikor az ajtó felé néztem Lewyre, tudtam, hogy már nagyon nem itt kéne tartani. Kifújtam egy nagyobb levegőt, mire Ania utánozni próbálta és egy adag buborékos nyálat kaptam. Letörölgettem, ahogy a szőnyegen a hátára fordítottam, de még ez megtörtént ő már kint is volt az overálból. Nem, én se szeretném felvenni, de ez bizony nem egy kívánságműsor sajnos. De majd ha hazajöttünk lehetünk a csinos pizsiinkben. Vannak rajta pici rénszarvasok, meg van ilyen kis agancs a kapucnin, ami nagyon édes. De ez majd itthon megvár. Mint Volt, aki lelkes csóválással vakkantott utánunk majd lefeküdt a helyére. Bekapcsoltam a függönyre erősített karácsonyi izzókat neki, így nincs sötét se és el is hagytuk a házat.
Nem voltam gyors, de legalább sikeres, a kocsiig biztosan, ott egyszer csak landolt köztünk a sebváltón Klara sapkája, ebből is tudtam, hogy ez nem a kedvence. Ania ilyen szakértelemmel még nem bánt a tárgyakkal, de ő is leküzdötte, meg a zoknira húzott tutyit is, amit láttam ám, hogy a nővére segített neki! Ez nem és, hogy már mindketten ugyanúgy csináljak. Az más, hogy mikor ők nem voltak én hagytam így el a darabjaim az autóban. De na, az nem olyan.
Mikor megálltunk kicsit meglepetten bambiztam ki az ablakon majd Lewyre, aki nagyon fura volt. Nincs baj, értem én, de nem ott vagyunk, ahol kellene, nem?
- De anya nem itt lakik - és nyilván se az övé, se Helmut nem költözött ide csak úgy. Bár engem az is meglep, hogy képes anyuék miatt néha pár napot itt lenni csak úgy. Pedig mindig tök elfoglalt Hannah meg Sebby szerint. Látom. - Igen, párszor segítettem már, miért? Szeretné kutyákat sétáltatni? - néztem rá bután, aztán én is kikapcsoltam magam, mert ha ő megtette, gondolom ki kell szállni. Hátul közben a zenének hála fel se tűnt, hogy nem döcög a kocsi, pedig szokott belőle hiszti lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742614#post742614][b]Maja Bojarska - 2018.12.13. 00:06[/b][/url]

- Neee, pssszt - kaptam az ujjam Lewy szája elé, de már késő volt, a fél mamusz a kezemen csapódott, majd kettőn közé pottyant. Én szóltam. ez a kviddics szó felér egy "hajíts" dologgal. Múltkor Sebby is mesélt valamit és minden szavánál, mikor ez jött, repült valami. A villa is... Nem volt ám vicces! Klara élvezi ezt, pedig nem túl kedves dolog, az se, mikor veszélyes dolgokkal dobálózik. - Én mondtam.
Ahogy visszahúzódtam az ülésbe inkább lassan kicsatoltam magam, bár elég bizonytalanul. Ami azt illeti nem nagyon értettem, mi is folyik itt, mondjuk nem is kellett gondolom, ha nem szólt előre. Lehet megbeszéltek valamit és később megyünk? Nem igen értettem.
- Most miért mondod ezt így? - kérdeztem kicsit értetlenül kifelé nézve a bejáratra, majd vissza rá. Szerintem jól meglennének az állatokkal. Mármint egyikük se utálta őket vagy hasonló, mondjuk jobb, hogy nem ruháztak be, van elég a családban, akit nyúzhatnak és szerintem nekik nem lenne rá elég idejük. Helmut is sokat dolgozik, anya is és Levendulának is megvan a maga kis biznisze. Túl elfoglaltak ők ehhez.
- Tudom, ismerem - ismételtem kicsit magam, vagy legalábbis a tényt, hogy összeraktam, hogy a Misinán vagyunk. Nem lakunk messze tőle amúgy se, a tütüvel ez a tíz perces út szinte semmi. Anyuék kicsit messzebb vannak. Az vagy negyed óra, néha húsz perc. Meg a másik irányban is van. Aztán csak bólintottam picit még mindig nem teljesen értve mit szeretne. Felhúztam a sapim a két kis bojttal, majd megfogtam az egyik ilyen picit, hogy kiszálljak és a mögöttem csücsikélő Aniat is kivarázsoljam sapkásan, megint minipipősen és jól besálazva. Utálta, én is, hogy láttam rajta, mennyire nem szereti.
Aztán ahogy hajolgattam befelé nagyjából én lettem a pár napja nézett Shrekből az angyalból a Csizmáskandúr. A nagy szemek, meg az a boldogság hogy ez nagyon. Csak nagyon.
- Szóval tényleg, rendesen hazavihetünk valakit? Szabad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742885#post742885][b]Maja Bojarska - 2018.12.16. 17:39[/b][/url]

- Én is, mindkettőt is, téged is, mindent is, de - néztem hátra, hogy aztán újra Lewyre pillantsak. Nem volt ez egyszerű, én sem szólok rá soha, de igyekeztem úgy csinálni mindent, hogy ne forduljon újra elő. Levendula nem volt boldog, mikor a brekim beledobta a villát a kezébe, fel is horzsolta neki vagy micsoda, amit nem értek. Klaranak baba evőkéje van nem is olyan éles, és félig puha! - Nem az, én szeretem, hogy ügyes, csak nem szép dolog másokat dobálnia.
- Biztos nem... gondolom, hogy nem...szóval csak nem - pislogtam nagyokat, mert én pozitív akartam lenni, de végülis sose lehet tudni ki és mit tenne. Ezért is javítottam ki magam párszor, mire nevetve a végére értem. Vicces volt, nekünk biztosan, ha Helmutnak nem is lenne az.
Ahogy lassan kicsatoltam magam eljutottam addig is, hol ácsorgunk, bár a miértig igen döcögősen. Kicsit kitapostam a havas, latyakos cumót a kocsi mellett, de a kabim bekötve sikerült hátrahajolni a minibbemig és ki is emelni őt. A kis pufi overáljában olyan édes volt és mégis annyira furcsa, hogy már ennyire nagy. Nemsokára egy éves lesz. Már kapaszkodva álldogál és próbál a nővére után menni. Már nem olyan minikebrekike, mint régen.
- Hallottátok, Voltnak lehet tesója - vinnyogtam kicsit a kezemben lévő baba felé, aki boldogan ismételte ezt utánam és motyogott a saját kis nyelvén. Becsuktam a kocsiajtót, aztán a csomagtartó felé sétálva megvártam az apucit a másik nagylánnyal.
- Volt...Vau... lesz még Vau - motyogtam még picit a törpillának, hogy aztán a kezecskéit megpuszilgatva billegjünk együtt az apu előtt, hogy most megyünk, és boldogság meg nő az ohana vagy állunk és hóemberek leszünk. Már minden is, hideg van, ez az idő annyira nem jó, szóval ha meglettek el is indultam a bejárathoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742990#post742990][b]Maja Bojarska - 2018.12.17. 15:04[/b][/url]

- Én tudom, de azt mondták, ez nem jó - mondtam végül szomorúan. Én vagyok az utolsó, aki bármiért szólni szeretne, vagy az, aki gátolná abban a brekijeit, amit szeretnek, de elmagyarázták én meg láttam, hogy tényleg van, amikor nem olyan mókás ez. Mindenesetre nem csinált semmi rosszat, nem is szóltam én rá soha, inkább igyekeztem elkerülni a lehetőségeket, amikor megint előkerül. Most mondjuk nem sikerült, az autóban amúgy is kicsit tombolnak, mindig. Szerintem szeretik is ezt.
- Hát az lehet - jegyeztem meg kicsit mosolyogva összeszorított szájjal, mert nem akartam én máson nevetgélni, de ez bizonyosan vicces lett volna. Furák voltak, de ez az ő meséjük én meg csak örültem, hogy anya is boldognak tűnt, Levendula se piszkálta a Nyuszót, mert nem volt rá már ideje se, így nem hinném, hogy ebbe bele kéne mancsolni, akár csak gondolattal is! Nem fognak menhelyre költözni és senkivel nem történik majd semmi fura akkor.
Kicsit időigényesen ugyan, de sikerült minden alkatrészt összeszednem a kinti léthez és a brekit kiemelve rá is adni ezeket, nem volt vele boldog, de egyből abbamaradt a sírdogálás, mikor kutyaugatás hallatszott.
Még mindig nehéz volt felfogni, hogy itt vagyunk, ilyen ohanásan és nem csak segíteni vagy nézelődni. Szerintem mindenki tudta mennyire imádom Voltot, szerettem vele lenni és ő van ott mindig velünk, ha más nem is tud esetleg. Amúgy is imádom z állatokat és rossz látni, hogy nem csak karácsonykor, de máskor is olyan sokan vannak ohana nélkül, pedig minden apró meg nagy mancs megérdemli.
- Sebby is akar új kutyát? Nekik miért nincs brekijük most már? - néztem Lewyre tényleg érdeklődően, mert hát én ezt nem értettem. Még Maxinak és Lucusnak is lett, pedig ők aztán olyan hangos tiltakozók, hogy jaj! Meg már lassan megint lesz a Kevunak is. Meg szerintem tökre mindenkinek kellene, nem is értem. - Én nem tudom, nekem mindegy, szerintem ez nem fontos, minden kicsinek meg nagynak is kell ohana - vontam picit a vállamon, aztán csak leszegtem a fejem, tudom, hogy nem segítettem a dolgon. Inkább lassan kitapogattam a bejárat kilincsét és lenyomva azt beléptem az előcsarnokszerű pici részbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743533#post743533][b]Maja Bojarska - 2018.12.24. 16:16[/b][/url]

- Lééényegében igen. Anyukád még kereszteket is rajzolt a levegőbe, mikor a villa a keze mellett állt meg, csak aztán mondta, hogy rossz, ha nem szólok rá - húztam el kicsit a számat. Az én anyukám nem vette ennyire komolyan, azaz nem mindig, ő, leszámítva Lewy képbekerülését, mindig elég közel volt hozzám, nekem sem tiltott dolgokat, szerintem sosem kiabált velem úgy igazán és azt sem mondhatom, hogy nagyon meg kellet büntessen bármiért. Klaraéknál se mondta sosem, hogy ilyet kéne, de utána mikor Levendula elmondta, hogy szóljak a brekiimre, mert rosszakat tanultak meg, ő is mondta, hogy azért nem ártana figyelni erre. Nehéz mindent jól csinálni, néha már azt is érzem, hogy szinte lehetetlen.
Nem vagyunk egyszerűek, meg pici családnak se lehet minket mondani, de azért igyekszünk hatékonyan és gyorsan eljutni mindenhova. Mondjuk szerintem még sosem sikerült, de a szándék nagyon fontos, attól tudják, hogy te tényleg mindent megteszel, én legalábbis ettől nyugodtabb vagyok. Kellett egy nagyobb levegőt vennem, mikor pocin lettem rúgva, mert azért egy kicsit fájt. Nem mindig kellemes a kapálózó breki, de imádom őket mindenhogy is.
- Én nem ezt kérdeztem, én csak nem értem. De mi az hogy nem fér bele? Most akkor sosem lesz nekik? - néztem kicsit értetlenül. Biztos, hogy sokaknak nincs is ennyiszer eszében ilyen, de nekem nagyon hiányzott mindig. Nem a saját életemből, én lehettem a világ legboldogabb embere, mert megvolt az ohanám, egész volt, vidám és szépen növekedett is. A brekiimnek megvolt minden, amire szükségük lehet. Szeretet, apuka, sok-sok játék és idő, amire csak szeretnék. Kicsit el is gondolkodtam még  a szőkééken, így mikor beértünk kicsit késve köszöntem oda a bácsinak, meg annak a néninek is, aki kisétált elénk mosolyogva.
- Olyan kutyust kellene hazavinni, akit más biztos nem. Mármint, jó lenne, ha nem lenne ilyen kutyus, de ők mind idekerültek és olyan rossz ez, nem csak karácsonykor - dörmögtem egyre elhalkulva, ahogy már nem csak ő hallott engem. Nyomtam egy puszit a nyakam felé tolt picisapis buksira. Lewy el is mondta a pontos dolgokat, mire a hölgy átvette a dolgokat és elirányított minket maga után. Klara nem nagyon akar megmaradni ahogy láttam, hiába rezzent össze egy-egy hangosabb ugatástól, ment volna a hang után. Még azt is hallottam, ahogy Voltot próbálja hívni. Ő bizony otthon vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743914#post743914][b]Maja Bojarska - 2018.12.26. 20:18[/b][/url]

Nem tudtam vele nevetni, kicsit le is szegtem a fejem kiengedve a levegőt. Biztos vicces ez, de nekem nem annyira. Nem akarok én rosszat, azt se, hogy egyszer majd bárki azt mondja én rosszat csináltam a brekiimnek, hogy nem vagyok jó brekigazda. Ez nem igaz, mert én nagyon szeretem őket, úgy mint senki más, és a többi anyukánál is jobban vigyázok rájuk, sokkal többet játszom velük és mesélek nekik meséket. Gyűjtöm nekik is a kinderfigurákat meg a matricákat nem beszélve a sok szép színezőről.
- Nem értem őket, nem a brekik miatt, úgy amúgy se haladnak nagyon. Mióta kipipáltam a házat - meg ilyesmi. De az most nem fontos, de nagyon megállt ott a tudomány. Vagy nekem nem szóltak megint.Érdekesek voltak, de azért mégsincs jogom belemászni, csak mindig lemaradok itt, mert nem annyira értem. A brekik csodásak, ők is tudják és az enyémeket is szeretik, látom. Meg a szőke lány dolgozik sok kicsivel is.
Lassna, de biztosan elértük az apuci által kinézett célt és a néni bevezetett minket a kutyusos helyre. Nem voltak kicsik, de túl nagyok se a ketrecek és lelombozó volt. Aniaval le is guggoltunk egyhez, de eléggé megmorgott minket az a németjuhászhoz hasonló kutyus, szóval kihátráltunk mielőtt eltörik a mécses. Volt se csinál velünk ilyeneket és úgy jó.
- Ki nem? - pillantottam feléjük, mert mi már kicsit előrébb jártunk, sőt, leginkább totál nem úgy haladtunk, ahogy a néni mutogatott. Neki az a dolga, hogy hazaadjon hazaadható kutyákat, nem bíztam benne annyira, hogy mindenkit jól bemutat, szóval nézelődtünk. Azaz addig még egy kutyus kicsit vonyítva nem dobta a tálat a ketrecének. Hozzá is leguggoltam de nem nagyon mozgott. - Ő jól van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744845#post744845][b]Maja Bojarska - 2019.01.03. 14:41[/b][/url]

- Én nem is hiszem ám, hogy nem. Csak olyan... mások mint mi, vagy...Keve. Meg Cel, ő is mesélte, hogy akar brekiket - bólogattam is magam elé, ahogy már odabent voltunk. Hajlandó voltam Ania tépésének igazat adni és lassan kibogóztam a sapija kötőjét majd levéve a kabim zsebébe gyömöszöltem. Sokkal boldogabbnak tűnt ahogy a pelyhes kis hajacskája meredt a világba és nem volt semmi takarás.
Rákérdeztem mi is a gond, és mikor kifejtette szomorúan pillogtam magunk elé. Nem hittem, hogy annyira sok kutya van, aki jól alkalmazkodik más, már nagy állathoz ez pedig így nehéz. Én bárkit hazavinnék, mert biztos vagyok benne, hogy attól ilyen agresszív sok, hogy itt kell lennie.
- Az nem lenne jó Voltnak - ingattam is meg a fejemet. Ha nem figyelek eléggé, lehet mi is kapunk vizet vagy hasonlót a repülő edényből, de ügyesen helyezkedtünk, viszont túl jól nem nézett ki a kutyus. Mire Lewy visszakérdezett már elmondta a néni, hogy beteg és ezért nem túl barátságos, tudtam is sajnálni. Szomorú, ez is. Eléggé kellemetlenül is éreztem magam, meg olyan majdnem sírósan szóval csak dobtam egyet a picin és tovább sétáltunk lassan a Nyuszóék mellé.
- Nem tudom, én csak szeretném, ha ő is boldog lenne velünk. Meg a brekikkel. Ő ott nagyon szép és puha - mutattunk együtt a picivel egy fekete, hatalmas szőrtömegre, de aztán csak sétáltunk a mesélő néni mögött, ő valami fehéres kutyit mutatott be éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744889#post744889][b]Maja Bojarska - 2019.01.03. 20:58[/b][/url]

- Nem hiszem, szerintem csak kamus fiú - mondtam kicsit azért halkabban, mert nem akartam én csúnyákat szólni, pláne nem hangosan, meg tudom, hogy a beszélőkéjét nagyon ügyesen gyakorló Klara szeret ismételgetni is minket. Egyik se hangzik jól. De a lényeg a lényeg, én tudom, hogy ő nagyon régen kedvelte Gracet is, nincs semmi meglepő, az ikrek se voltak, vagyis hát mi tudtuk a pandával. Khm. Azt akartam kihozni ebből, hogy nem hiszem, hogy a keve mindig olyan jaj de jól vagyok egyedül, ohanátlanul volt, csak nem szerette emlegetni. Meg azért mégis Maxy volt a legjobb barátja. Úgy elég nehéz.
- Cel nagyon jó lány, szeretem őt és remélem hamar lesznek neki brekijei, mert tudom, hogy boldog lenne tőle - még bólogattam is magam elé egy szép mosollyal, ami Anianak is nagyon tetszett. Bár sokáig nem tartott, mert teljesen lekötöttek minket a vakkantások és csaholások, egészen le is tértünk a közös útról, hogy jól megnézegessünk egy-egy tapisat. Amikor elértünk a tányérlöködős, rosszul kinéző és szomorú kutyushoz, nem igen lettem vidám, sőt. - Meg Dolfinak - tettem hozzá, de nem jutott eszembe milyen terrier ő. Hirtelen volt, csak a neve is nagyon odavágó. Rengeteg fajtánk volt a családban. Harley is van ugye még, meg a nagyiéknál, ki ne hagyjam Oriont Dustinnál. Szerintem szinte mindenkinek van, meg múltkor a szomszéd néni is megjegyezte, hogy Volt milyen rendes, mert neki lett egy morgós valami nagyon hosszú szőrű mini kutyája, de  ami drágánk nem ugatta meg meg semmi. Ha nincs balhé a néni is nyugodt. És nem ajánlgatja a férjemnek az unokáját. Szerintem még mindig azt hiszi, tényleg tesók vagyunk. De a brekik akkor honnan? Még én is tudom, hogy nem a Télapó hozta csak úgy! Annyira magamba is felejtkeztem, hogy az adományos dolognál csak a néni válaszát hallottam, aki nem annyira örült ennek, vagy furin nézett. Nem tudom, mi másra tennék el a pénzt? Hát ez lenne a legfontosabb! De végül mondott valami névre szóló adományozást, szóval megnéztem mi volt ráírva  a ketrecre mielőtt még a fekete, nagy, maciszerű csodához sétáltunk, akihez Ania úgy bedugta a mancsát hirtelen ki se tudtam húzni. Ejj.
- Jaj, na, nem, ne húzd, nincs baj..shh - próbáltam kicsit ringatni, nem nagyon, hogy a keze meg ne fájduljon, de a mécses se törjön el. Szerencsére a kutyus nedves nózijára teljesen szerelmesen elbambult, így én meg ki tudtam szedni. Ilyet többet nem csinálunk.
- Ő egy nagyon édes. Olyan naaagy. Olyan mint egy macika.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746712#post746712][b]Maja Bojarska - 2019.01.17. 00:47[/b][/url]

Körülöttünk mindenki furcsa volt, közben meg egyforma, arról már nem is beszélve, hogy voltak gyors meg lassan lépő párosok, Lucáék minket is lepipáltak a hirtelen minden egyszerre dolgokkal szerintem, de Sebbyék vagy éppen Kevéék meg olyan kényelmesek. Dustint meg nem is értem még miért nincs brekije, meg volt esküvője és vett már sok kutyás ohanának házat! Jó, az van neki, de még nem tökéletesen élik.
- Igazából, ha nem ott lakna, nem lenne ott a legfontosabb 5 színezője, az éjjeli plüssei, a DVD-i és minden csini pizsije, bugyija meg felsője. Mutatta - bólogattam magam elé, ahogy vázoltam Nyuszó mennyire nem látja át a helyzet súlyát. Igazából a gyűrű és a brekik a hiánycikkek. - Ami meg a babákat illeti. Szerintem ő azt nagyon várja. Én megértem, ha csak így bumm lehetne kívánságra - emeltem meg kicsit a vállaim jól összeszorítva a szám aztán csak elsétáltam a picibbel a kutyákhoz. Nem fejeztem én azt a mondatot be, jobb így. Bonyolult ez nagyon. Örülök, hogy az ohanánk nagyon boldog és békés most, hogy nem rontok éppen el semmit és senkinek a kedvét. Hogy nincs rossz érzés, viharfelhők vagy bármi buta, pocigörcsöt csináló.
Fontos szempont, hogy nem csak a mi fehérkénk, de rengeteg rokonkutyus is türelmetlenül várná az új családtagot, így nem volt mindegy a dolog. De nem annyra tudtam az adományra meg  anénire figyelni, mert Ania túlkíváncsiskodta - meg kicsit én is - a nagy és fekete kutyulit, aztán beszorult a mancsa és megijedtünk. Én jobban, de mire az apu jött kiszabadultunk.
- Mi? Igen, nincs semmi, nem csináltunk semmit - tiltakoztam egyből, mintha kéne, aztán még meséltek nekünk a vauról arrébb mentem kicsit így ők is Klaraval odafértek. Fontos, hogy brekibarát is legyen! - Úgy látom nekik már eléggé tetszik, én meg mindenkit is hazavinnék - néztem Lewyre oldalra biccentett fejjel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=748092#post748092][b]Maja Bojarska - 2019.01.30. 20:32[/b][/url]

- Lehetséges, de úgyis elmesélem, mondjuk mikor legutóbb mondtam, hogy Stellának meg nekem is van ugyanolyan Macskarisztokratákos bugyink, azt mondtad ezt inkább nem szeretnéd részletesen tudni - zártam le kicsit elhalkulva, mert a nénire aztán nem tartozott. Neki úgyse mutatnám meg. de Cel. Nem volt annyira meglepő, hogy nincs képben, hát nyilván nem vele beszélget Cel, hanem velem. Mert hozzám szokott átjönni megtervezni dolgokat, megcsinálni a csillámportrékat, mesézni vagy hasonlók. Nem hiszem hogy vele csinálná ezt, mikor én nem vagyok otthon. Leginkább mert ez elég ritka volt, azaz most már megint ritka. Még próbálkoztam ezzel az egyetem dologgal volt ilyen, de azt hiszem tényleg nem az én világom, vannak szép és okos nagylányok, akiknek ez jól fog menni. Anya szerint én is megtalálom majd a minden jó útját, sőt, igazából azt mondta már olyanon vagyok, de mindig lehetnek buckák, de meg kell tanulni kikerülni. Nehéz ez a felnőttes élet. Miért nem kellett Aranyhajnak ennyit kerülgetni?
- Akkor már... - vonogattam picit a vállaim beszívva az ajkam, még rá is néztem egész elmosolyodva, ahogy a szám újra nem rágcsálósan volt, majd csak a földre pillogtam kicsit zavartan. Akkor. Ha ez kívánságra működne nem tudom hogy történne, vagyis nem tudom nálunk mi történne, lehet akkor most nem kellett volna ennyire sok rosszba belepróbálkozzak, mert mikor brekisség van meg minik, nincs is ilyenre idő, lehetőség vagy kedv. Tudom ez nem munka, ettől nem leszek okosabb vagy jobb, de én szeretem. De néha megijedek, mint mikor a pici kacsó a rácsok között akart ragadni, de kint volt mielőtt kimondjuk, hogy Kipufogófürdő! A fekete meg barátságos volt. Szaglászott, de nem kapott oda, még csak durván meg sem nyalt senkit, csak olyan ismerkedősen, tetszett, nagy és barátságos szemei voltak, puha bundája. És tudom, hogy a nagyobb tapis babákkal nem bánnak túl szeretetesen, így ő megérdemelné.
- Én szeretném - közöltem kicsit billegve Aniaval az ölemben, aki csak tapsikolt, éppen szerintem csak az ugatásnak, de azért örült. - Nincs még neki? - kérdeztem a néni felé fordulva, mert elő szokott fordulni, hogy nem csak úgy kiteszik, hanem beadják a kutyikat, akkor már van nevük, amit vagy szeretnek, vagy legalábbis megszoktak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749510#post749510][b]Maja Bojarska - 2019.02.10. 18:12[/b][/url]

- Micsoda után és miért bántja a popód? - néztem rá nagyon bután, még az arcom is úgy maradt, olyan nagyon értetlenül. Aniacska is jól megnézett, hogy mi bajom lett hirtelen, még a cumi is kiesett a szájából, jó hogy van kis névre szóló lánc rajta, ami megfogja, mielőtt is bekoszosbacisodik. Nem mintha félnénk ettől, de ami azt illeti, azt elmondta minden okos, hogy nem szabad úgy visszaadni. Mindig megmosom én is nekik, ha véletlen leesne.
- Pedig a tetők szépek, néztünk múltkor egy babaházat Cellel, aminek olyan volt a cserepe, mintha Ariel uszonyáról mintázták volna. Az a szép zöld, és csillámlott is ám! - Lelkes tudtam lenni mindig, mikor kellett, pláne, ha olyat láttunk, ami csak úgy hívott, hogy gyere és nézz meg. Sok mindennel jártam már így, de most már nagyon nem ám csak erről szól. Mindig rám tör, ha meglátok valamit, hogy vajon a brekiim mikor fognak ilyeneket nézni, szeretni fogják-e. Mint az is sokáig előttem volt, a mancsossal hogy jönnek ki. Nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki imád mindenkit. Talán ezért is ijedtem meg, mi van ha nem ilyen kutyusba botlottunk. De elhárult a baj!
- Több név? - néztem Lewyre nagyokat pislogva. Persze, hogy nem hallgat rá, ha Voltnak azt mondanák Tappancs vagy Géza, vagy Rex, tutira nem menne sehova, hát nem ez a neve. Szegény macis kutyát is biztos össze meg vissza zavarták már meg. Néztem egy darabig a kutyusra, aztán kicsit késve ingattam meg a kezem felegyenesedve a guggolásból és dobva picit Anian, hog le ne csússzon a kezemből.
- Szerintem kellene neki egy saját, amit úgy megszeret, ami ohanás és nem ilyen rossz emlékes. Ha ezekre nem hallgatott, biztos oka van rá - mondtam kicsit halkan, de aztán ám leesett, hogy egész másra feleltem korábban, mint kérdezett, így még a néni papírozott, én odamentem Lewy mellé aztán csak egy ideig tátogtam mint a halacskák.
- Én csak azt mondtam a kutyus előtt, hogy ha a brekik kívánásra is működnének, biztos hogy kibővíteném a levelem a Jézuskának....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=750432#post750432][b]Maja Bojarska - 2019.02.19. 20:55[/b][/url]

- Buta? De ő most akkor nem olyan, mint te csak Stellának? Te se vagy buta - ingattam a fejem, mert ez egyre zavarosabb volt. Persze mondta Cel is néha mikor délután összeültünk, hogy a lakótársai, köztük Gabe is elég fura szerzet, meg alig ismeri a meséket és mindig fintorog rájuk. Lewy sosem csinált ilyet, nem értem én ezt akkor. El is engedtem, inkább a cumit emeltem vissza a minim szájához és csak néztem rá széles mosollyal. Egy nagyobb sóhaj is kint volt a számon, mert szerettem, sőt, imádtam amit látok.
- Igen, olyan nagyot, de ilyen szűk babáknak való, nem férne bele egy tsum se, szóval nem is volt annyira jó - mondtam kicsit csalódottan is, mert nem volt valami lenyűgöző. Az már olyan lenne, ha csinálnának egy naaagy kastélyt, amibe beférnek a kis puffiplüsik, mindenkinek lehetne szobája, kis helye az ebédlőasztalnál, sőt, mehetnének a teraszra napozni. Meg nyáron csinálnánk nekik medencét és lenne mini étkészletük is. Én ezt eléggé tudnám szeretni. Ezt lehet később megkérdezem a nyuszót, hogy ilyen miért nincs.
- Biztos rosszul tetszettek nekik a nénik meg bácsik, mint maga, mondani - tettem hozzá megsimizgetve a kis feketét. Nem akartam én háborogni, de olyan furán beszélt ez a nő, mintha a kutyának kötelessége lett volna jól érezni magát ebben a pici valamiben, ahova bezárták. Erről beszéltem az előbb, ahogy az az Arieles kastély nem tsum, ez nem mancsos kompatibilis.
- Már jöhet is? - néztem rájuk, ahogy mi is felálltunk Aniaval. Nem is annyira figyeltem a többre, a neve biztos meg fog találódni időben, lehet már mikor elindulunk ki, csak úgy tudni fogjuk. De valahogy én is azt éreztem mint Klara. Szerettem volna a kis feketének még egy kicsit megmutatni, milyen sok szeretet járna neki, de egyelőre ezt vissza kellett fogni. Megvártam még a nénike kikerül minket hogy intézzen valamit és akkor léptem Lewy mellé.
- Én nem tudom. Lehet fogom, ő majd úgyis tudja jár-e, nem? - néztem rá azt hiszem tanácstalanabbul, mint szerettem volna. - Úgy értem, ha nem ez az idő, mikor a gólyának megint mi adunk munkát, akkor nem ez...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751010#post751010][b]Maja Bojarska - 2019.02.27. 22:44[/b][/url]

- De ez tökre értelmetlen - néztem egyre értetlenebbül - Stellának se kellenek ilyen hűdenagy dolgok, mondta, én se azért... ugye tudod, hogy ezeket se akartam volna, meg egy csomó színezőt se, nem volt muszáj - néztem rá nag szemekkel, mert egészen elvesztettem a fonalat, közben meg mutogattam a gyűrűim. Én már akkor megmondtam neki, hogy nekem ez nem fontos, sokkal jobban az volt az, hogy szerette volna, ha vele maradok mindig és a végtelenségig is. Hogy majd igent mondja a nagy napon is, ami így is lett. Nem kellett a drága gyűrű vagy hasonló, de ő mégis elment és megvette nekem. Azt a szép, hercegnőset. Meg azt a szépet is, amit a papbácsinál húztunk fel. És a műanyag, pónis is megvan, amit az állatkertben kaptam, aznap, mikor a néni biztosan megmondta, hogy jön az első brekink nem olyan nagyon sokára. Szeretem őket, de azért nem ez a legfontosabb dolog a világon. Gondolom Stellának sem, sosem ezeket mondja, meg senki, mikor beszélgetünk. Pedig neki is van sok dolog, amit szeretne. De az nem pénzbe kerül. Időbe, na azt én is tudom. Duh. És abból az apuknak nincs sok, ezt én is sajnálom.
- A tsumoknak van háza? - pislogtam nagyokat, de úgy, hogy még Aniacska is az ölembe, erre megint kipottyant a cumija és mutogatott nyögdécselve Lewyre. - Tatus - mondtam vigyorogva neki, mielőtt megpuszilgatva áttértünk a kutyusra meg én kicsit arra is, hogy a néninek felvessem, mennyire nem ért szerintem a tappancsosokhoz. Butákat mondott, miért ne mondanám meg az igazat? - Majd mi jobban figyelünk - mosolyodtam el bámulva a feketécskére, hogy aztán felegyenesedve fogjam a minimet aki eléggé ficergett. Szeretett volna végigmászni a padlón, ha már Klara szaladgálhat. De én ezt nem tartottam jó ötletnek.
- Tudom, a Télapó majd úgyis megnézi a jók listáját és utána minden kiderül, igaz minike - néztem a nagyobbik brekire, hogy aztán figyeljem a papírozást, majd nevetve bólogattam és elkezdtem a címünket pontosítani meg telefonszámot is adtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=753761#post753761][b]Maja Bojarska - 2019.04.01. 00:04[/b][/url]

- Az tudom milyen, én is szeretek adni - vonogattam kicsit a vállamon. Sosem volt lehetőségem, vagyis azelőtt hogy egy ohana lettünk és jött az első pocisság meg a bee happy, meg hogy a csapat még nem akar kidobni… szóval a saját bankszámlám előtt, hogy nagyon vásárolgassak bárkinek bármit. De nem is éreztem szükségét, így is tudtam adni, amit éppen akartam, és ha nem is örültek, azt sosem mondták. Lehet hogy mások vagyunk, mert szerintem Luna meg Stella szívesen vásárolgatnak, mi Cellel nem szoktunk annyit, meg más dolgokat is nézünk ki. De ezt gondolom minden apu látja, hogy mi fontos és mi nem.
- Megkérted, ott sem volt gyűrű, semmi. Vettél egy teát, azt is jól kiborítottam…. de nem ez a lényeg. Én enélkül is boldog voltam, nekem az ígéret….meg amiket mondasz az sokkal fontosabb, mert betartod. Azért mondtad el a papbácsi előtt is azt, amit - sóhajtottam nagyot, mert olyan volt, mintha tényleg nem értené. Pedig neki kell, hát ő az okos. Én csak Maja vagyok, de még így is bizonytalanul álltam, hogy most akkor mi is a jó, meg merre. A hajléktalan tsumokról meg hallani sem akartam!
- Ne mondj ilyen csúnyákat - fogtam be amennyire ment Ania füleit. Nincs ilyen, ne is hallja senki, még csúnyán is néztem a férjecskére, hogy nem figyel oda, miket mesél hangosan. De ez persze nem tartott valami sokáig ki és ennek nem csak a nagy mancsos volt az oka. A figyelmem is elterelődött, meg amúgy se vagyok túl jó a mérgeskedésben. Vagy ha igen, ez egyelőre rejtett képesség.
Ahogy ő felszedte a pindurt, én is befejeztem a telefonszámunk megadását is, aztán megkért a néni, hogy írjam alá, én meg kicsit bizonytalanul néztem hátra, hogy ezt biztos nekem kell-e. De ha nem jött és vette el a tollat, megtettem persze.
- Akkor ma nem anyáékhoz megyünk, hanem haza?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=753764#post753764][b]Maja Bojarska - 2019.04.01. 00:15[/b][/url]

Miért is maradna meg a babakocsiban, ha egyszer becsatoltam, ugye? Ania nem volt egyszerű kislány és hiába mondta el neki az apuci is, én is, hogy nem tudom már úgy emelgetni, ő szerette volna. sokszor, én meg szívesen is csináltam, de most is eléggé szúrt a hátam, és a pocim alja is kicsit tőle, így ez nem volt opció. Lewy és Klara nekiálltak az ebédnek, mi pedig jöttünk, hogy elsétálunk a gyógyszertárba, mert ennek a pici manónak fájdogál a torka meg köhécsel. Írtak fel nekünk valami finom dolgot, de a gyógyszerész nénihez érve szembesültünk vele, hogy ez nem lesz jó, ő ehhez a fajtához pici, így be kellett nézzünk a rendelőbe.
Nagy levegőt véve, nehezen és nyöszörögve hajoltam le, mert leguggolni azt már nem tudtam mellé, hogy kipattintsam a bejárat előtt a helyéről, majd némi segítséggel a lábikóira érkezhessen és a kocsit fogva sétáljon be mellettem. Szépen leültünk a váróba, és még én elmondtam a kijövő néninek, hogy mit szeretnénk, addig ő a babáját a helyére téve kötözgette be. Nem volt ez belekalkulálva de azért írtam a Nyuszónak, hogy kell kérnünk egy új papírt, de sietünk. Odaadtam mindent, felírta  a néni hogy Ania Bojarska, majd mondta, hogy szólítanak. Én meg a pocim simogatva figyeltem a kis hercegnőt. Folyton melegem van, vagy csak nem vagyok jól, olyan érzés, mint az utolsó napok voltak a lányoknál, pedig itt még nem tartunk. Csak kényelmetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=754040#post754040][b]Maja Bojarska - 2019.04.02. 16:43[/b][/url]

Sietni szerettem volna, gondoltam, ha a gyógyszertárat letudjuk, akkor hazafelé egy kis fagyi is belefér, mert már kezd jobb idő lenni, vagy egy pici süti. Mindig csinálnak a közeli cukrászdában ilyen kisebb szeleteket, mióta többet voltunk ott, gondolnak a babáimra és ez nagyon kedves tőlük. De erről most le kell mondani, és jó ha az ebédre sikerül hazaesni. Nem is vagyok ettől elragadtatva, meg Ania se, aki köhögött is egyet.
- Kuckuc - simogattam meg a hátát, a kabátot amit levett a babakocsira tettem és a fejéből a kapucnit is kihúztam a kékszemű csodámnak. Hiába volt betegeskedő, olyan vidám és mosolygós volt, nem is akartam, hogy ez változzon. Ezért is kell az a köptetős torokgyógyítós szirup. Vagy hasonló. Mire visszafordultam, megint kijött a néni, és szólt, hogy bemehetünk, ez gyorsabb is volt, mint hittem, szóval kivettem a kocsiból, amit nem szabad őrizetlenül hagyni, majd a pindurom kezét fogva besétáltunk.
- Jó napot kívánok - köszöntem előre, Ania pedig integetve visongott kicsit. Most 18 hónapos nagylány éppen, azaz 3 napja volt a hónapfordulója, de ez nem számít. Kicsit megrángatta a ruhám, majd a lábamhoz bújt, még én közelebb lépkedtem. - Szeretnénk ebből valami mást kérni, mert a gyógyszertárban szóltak, hogy ő még kicsi lesz a fele adaghoz is - nyújtottam át a receptet, majd a kis szöszim haját simogatta. Reméltem olyan nagy vizsgálatra újra nincs szükség, de azért itt vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=755659#post755659][b]Maja Bojarska - 2019.04.17. 14:40[/b][/url]

A néni, az új, elég kedvesnek tűnt, szóval én sem feszengtem, pedig mikor legelsőre kellett lehoznom egy brekit én is rosszul éreztem magam. Nem szeretek orvoshoz járni, az sosem jelent jót, pláne velük. Még én se nagyon akarok ilyenkor elmozdulni gyógyítók felé, csak ott van Lewy és szól aztán meg már muszáj. Vagy ő visz, de azt ne várjuk meg, mert akkor nem tesszük zsebre, ahogy néz végig a váróban vagy utána a papírok felül ránk, mennyi bajunk van.
- Igen, meg köhög, néha kicsit könnyezik is, gondolom az is a fájdalom, nem mindig mondja mi, csak tudjuk, hogy fáj - mondtam el, ahogy a minire pillantottam, aki szerette volna ha felemelem, de ez most nem annyira volt könnyű, így csak picit előre hajolva nyomtam puszit a felnyújtott kezére, még azelőtt, hogy a néni elmondta volna nekünk, mi is lesz akkor most. A kis létrás dolgot nézegette, az tetszett neki, el is indult, csak azért a keze után kaptam, mikor majdnem átesett a saját lábán. Egyszer kiijeszti belőlem a tesóit, én tudom. Szóval fogta a kezem, a másikkal meg kotort a levegőben, gondolom kapaszkodó után, de szépen elkezdett fellépdelni. Körülményesek vagyunk, tudom.
- Mennyire vetkőzzünk le? - kérdeztem rá, ahogy lassan a kis kabátkapulcsiból kicsomagoltam és a nyuszis szépséget az ágy végébe terítettem. Lecsatoltam a cumitartót is, hogy előrébb legyünk, most úgyis motyogott, meg biztos megnézik a torkát. - Tessék? - pillantottam oldalra, aztán megvilágosodva pillogtam és mosolyodtam el.
- Hát, nem vészes, pár hét, ha minden igaz, most kezdtem az utolsó hónapot - gondolkodtam el egy pillanatra. De bármikor lehet. Mikor az első ultrahangon voltam akkora sokk volt, amit mutattak, hogy nem is nagyon kapcsoltam, mikor szólt a néni, hogy lehet újra kellene számolja a heteket. Mindenesetre még húsvét előtt valamikor biztosan jön a nagy tesózás a minibrekiimnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=755805#post755805][b]Maja Bojarska - 2019.04.18. 23:44[/b][/url]

Bár nyilván, ha az előző néni nem buta, megspóroltuk volna ezt a kört, azért annak örülök, hogy talán most rendesen meg is nézik. Nem szeretjük a doktorosdihoz járást, de a rossz gyógyszerrel megijesztettek. Remélem azért ilyen sokszor nem fordul elő. Mi van ha valakivel nem beszélget a patikás néni és rá se jönnek, hogy rossz? Mi lett volna, ha neki adjuk. Kicsit meg is ijesztettem ezzel saját magam, éreztem a kis görcsöt a hasam aljában, aztán egészen kemény is lett a pocim. Duh.
- Köszönjük - mosolyogtam a nőre, ahogy Ania megtapsolva magát már egyből fordult volna hasra, hogy ő most végigmásszon itt, de nem hagytam. Mutattam hol lógassa le a lábait, ő meg párszor elismételte hogy Tatus így meg Tatus úgy, de az apuci most nincs itt, szóval csak megsimogattam a fejecskéjét, ahogy lekerült a kisfelső, majd elborítottam, amin kacagott. Lehúztam kicsit a naciját, így kipattant a body és kihúzhattam, hogy a pocija meg a mellkasa kiszabadulhasson majd ha kell. Trikót nem hordunk, így biztosabb a nem felfázás. - Álljak arrébb? - kérdeztem meg félig a derekam támasztva ki, a másik kezem a brekim előtt tartva, le ne induljon fentről, kicsit aktív.
Bárhogy is döntsön, azért kartávolságban maradtam, mert sosem lehet tudni, mikor múlik el a nagylány vagyok dolog, néha a játszón is elvannak más gyerekekkel, aztán egyszer észreveszik, hogy se én, se a mancsosaink, se a férjecske és eltörik a mécses. Én megértem őket, én sem szeretném, ha elhagynának véletlenül.
- Nagyon kedves vagy, de majd lepihenünk otthon ha végeztünk, úgyis vár ránk a délutáni szundi. Meg előtte még az ebéd - néztem a minimre, majd vissza a kedves helyettesítős nénire. - Igazából sehogy nem jó mondjuk, nem hiszem, hogy ha leülök, jobb lesz - vallottam be kicsit sóhajtva. Nehéz felkelni, meg van, hogy pont akkor fáj jobban. Ugyan ez a helyzet a fekvéssel is. Amúgy is hason alvós vagyok, azt meg ilyenkor nem lehet csak úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=756999#post756999][b]Maja Bojarska - 2019.05.01. 20:28[/b][/url]

Annyi országban és helyen fordulunk meg, hogy nem is éreztem különösebben másnak a helyzetet, mint bármikor. Voltak körülöttünk más és más segítők, még engem is kellett vizsgáljon más a pocimmal, pedig olyan orvost talált anno Lewy, aki utazott, ha kellett. Lehet ezért is állok másként a helyzethez, hallottam kint beszélgetni másokat erről a kedves doktornéniről, de engem is gyakran beszélnek ki, furák.
- Rendben - bólintottam is és elfordulva a minitől hátra léptem kettőt. Így ott voltam az ágynál, de mégsem benne az útban. Közben nézett rám is meg a nénire is nagy szemekkel, meg mindenáron meg akarta fogni a köpenye szélét is, amin el is mosolyodtam, főleg mikor látta, hogy nézem és elhúzta a mancsát. - Nem tudom pontosan mitől lehet, talán tényleg csak megfázott. De tudom, hogy fáj neki - mondtam végül, mikor láttam, hogy a nagyobbik részével végzett a dolgoknak a kedvességét pedig jó néven vettem ugyan, de nem mozdultam. Milyen ciki lenne beleszorulni az orvosunk székébe ekkora hassal. Ki se műtenének onnan.
- Nővére van, aki lassan 3 éves lesz, ő meg ugye lassan 2 éves. Jó tesók, szerintem biztos ezután is örülnek majd - meg reméltem is ezt. Én úgy láttam Juliannal is nagyon jól elvannak és Keve brekijeivel is, így nem lehet gond, igaz? Kicsit furcsa volt minden, mióta megtudtuk, hogy ketten lesznek és még fiúk is, de amíg mások nem tudják, szerintem nem is értik, Lewy miért volt olyan görcsös pár napig. Én is éreztem rajta és kicsit azt hittem, rosszat tettünk vele, de én örültem, én szerettem volna már az elejétől kicsiLewyt. Aztán bumm, egyből kettő. Talán ez olyan életbeli csoda, annyi rossz volt előtte, amivel nehezen boldogultam ott hónapokig, lehet ez volt a jó kezdete megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=758627#post758627][b]Maja Bojarska - 2019.05.18. 00:07[/b][/url]

Nyilván nem mondtam nagyon újat, de azért örültem, hogy mindketten úgy gondoljuk, nem vagyok ehhez buta, csak a vásárlással nem barátkoztam meg továbbra sem. Más mondjuk, mikor kosarat kell a brekiknek összerakni. Az túl gyorsan és jól is megy már. Néha azért kicsit rosszul is érzem magam, mert szerintem ez nem rám vall, meg van az a mondás a takaróval, hogy ha kicsi ne dugd ki a lábad. Vagy hasonló, nem akarok olyan lenni.
- De nekem nem kell másik. Akkor se kellene, ha lehetne - ráztam a fejem, olyan lendületesen, hogy Aniaval majdnem kociztunk is, nem lett volna kellemes, de éppen elhajolt, hála az égnek. Csináltunk már baleseteket. Múltkor összefejeltek a nagy forgásba meg tánciba, azt lehet elfelejtettük elmesélni a férjecskének. De nem lett baj. Ahogy abból se, hogy olyan lett az életünk, amilyen. Szerettem így, és szerintem nagyon kevés lánynak volt olyan kastélyos táncis ünnepe az esküvőjén, mint nekem, nekünk. Szóval nem hiszem, hogy bármit alulmúlt volna.
- Szeretlek Nyuszó, ajándékok ide vagy oda - vontam picit a vállamon megint, ezt ma már annyit csinálom, ideje lesz belegondolni az izomlázba. Közbe megigazgattam az ölemben forgolódó pöttömöt is, hogy arrébb álljak a papírtól. Én inkább nem írok alá semmit. Jobb az úgy, meg békés és minden. Nem szeretem, ez komoly dolog, nem való nekem. - Szerintem jobb lenne.... Neki, ha hazavinnénk. Sok új dolog lesz, most még utazgatni - néztem kicsit bizalmatlanul magam elé, hogy aztán felnézzek azokba a szép kék szemekbe, majd csak mosolyogva billentsem oldalra a fejem, mielőtt ráncolva a nózim megszólalok.
- Eh - hangzott szinkronban az én számból és Klarcáéból is. - Nincs Bumbi feje, nézd meg, ő se szereti, még le is hajtotta a fejét. Ő Macis nem olyan mint egy rosszul mondott édesség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=761092#post761092][b]Maja Bojarska - 2019.06.11. 11:17[/b][/url]

Már kezdtem megszokni, hogy minden tortúra, így magamhoz képest emberfeletti türelemről tettem tanúbizonyságot, ahogy ott ácsorogtam kicsit a pocakom simogatva, még a pindúrom vizsgálta a néni. Igazság szerint én észre sem vettem, hogy a tenyerem már megint a minikéimen van, előfordul, hogy teljesen elbambulok és Lewy vagy más szól, hogy megint csinálom. Én tényleg nem akarok idegesítő lenni, néha csak megtörténik. De aztán megtudtam, hogy semmi baj, így mindjárt nagyobb lett a mosolyom is meg nyúltam is Ania felé, aki már szólongatott is engem és elkezdtünk visszaöltözni.
- Azt megkérdezhetem, hogy ez ugye nem olyan,a mitől a másik brekinek...babának is baja lehet? - javítottam ki magam út közben, mert az a furcsa, idős néni nem értette  a kérdéseim és folyton suttogott rólam, hogy beszélek meg egyszer le is bolondozott. Sajnos ő volt a legközelebbi orvos így inkább csendesen vártam, a férjecskének mikor meséltem szerintem ő se volt elragadtatva attól az orvosdoktortól.
- Igen, szép nagyok, ugye? Sok tesó - mondtam széles vigyorral a kicsilányomnak, aki nagyokat tapsolt is mellé. Lelkes és vidám, mint Klara is, mind tudunk azok lenni és örülök, hogy annyira nem tudja bántani őket senki és semmi. Rossz kicsit belegondolni, hogy majd lassan nagyok lesznek és el kell olyan helyre járniuk, mint az óvoda meg az iskola. Én nem akarok brekik nélkül maradni. - De már nagyon várom, szeretek velük lenni, meg együtt csinálhatunk mindent - meséltem neki lelkesen, ahogy lassan minden szépen visszakerült a picikémre és ezzel együtt késznek nyilvánítottam. Fogva a kezét segítettem neki leballagni, de nagyon szerette volna, ha inkább felveszem. Nem lennék megdicsérve, de ezzel a picivel még talán nem lesz baj, így kicsit nyögdécselve de felemeltem, szépen a pocim fölé tolva őt. - Vigyázzunk a lábikóval - mutattam meg neki a kezét a hasamhoz húzva. Okos kislány sokat mesélem, hogy ott vannak a tesók. Másnak nem, másnak nem meséljük.
- Csak néha játszóházba, de most otthon vagyunk, így nem hiszem - ingattam is meg a fejem, aztán megvártam még lesz most már remélhetőleg jó receptünk. Közben Ania már integetett is nagyokat. - Köszönjük szépen és bocsánat, hogy csak időpont nélkül jöttünk, de nem akartam rossz gyógyszert - mondtam kicsit szomorkásan, aztán ha nem volt más hátra el is indultunk a brekivel, mert nekünk még haza is kell érni meg gyógyszertárt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=761217#post761217][b]Maja Bojarska - 2019.06.12. 22:43[/b][/url]

Sokszor nem fért bele a buksimba az, amiket mondott. Nem hely volt szűken, bár az is, de rá mindig figyelek, sokkal inkább nem volt vele mit kezdenem. Butaságnak tűnt, mikor azt mondta máshogy érdemelnék dolgokat, vagy szerinte nem tett minket elég boldog ohanává. Mikor úgy nézett ki azokban a nehéz és fájós hónapokban az elmúlt időben. Nem beszéltünk valami sokat, de azért mindig láttam, hogy nem teljesen vagyunk rendben. Utáltam ezt, ha valamin mégis kellene és lehetne változtatni, ezzel kezdeném.
Reméltem. Bíztam benne. Hittem, hogy nem csak elhangzik ez tőlünk, érti mit jelent nekem, nekünk szeretni őt. Hogy ez mennyire fontos és más mint egy szeretlek, egy hiányzol, egy sima fontos vagy. Ez valahogy mind volt és mindnél több.
A néni lassan felírt mindent csak aláírás kellett, meg nekünk a kutyus és majd egy név neki, de abban legalább már kiegeztünk, hogy innen nincs utazgálás máshova, csak vissza a meleg otthonba. A lányokra is ráfér, mert bár nem olyan pindurka, mindjárt egy éves Ania, szerintem neki már ez a nap ahogy van, fárasztó volt. Lelkes a vaukra de olyan laposakat pislog, mint én minden délelőtt tettem, még a pocimban volt.
- Hát eh... nem jó volt az a név - magyaráztam meg de csak egyre ingattam a buksim, már a kislányok is csinálták, annyit látják éppen, szóval hárman elleneztünk minden ötletet és nem jutottunk előrébb. Egyelőre.
- Mi lenne, ha inkább az esti mese alatt beszélnénk meg? - kérdeztem felsóhajtva, hogy mikor már lelkesebben és elánnal indultak meg a nagy mancsok, pórázvégen a szívecske mellett, mi is settenkedjünk utána. Nem akarunk a fura és kicsit morci nénivel maradni. - Berni sem lesz, bármilyen macis - mondtam még mielőtt megigazítottam volna a kislányom az ölemben és a férjecskével az oldalamon eldörmögtem egy Csókolomot és ki is léptem a helyiségből. Nem volt már ott levegő, meg jobb ez így.
Ő pedig jön velünk haza, egy szerető ohanába, olyanba ami nem hagy hátra nagykutyákat se két nap után.