Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=674624#post674624][b]Czettner L. Maja - 2017.04.15. 22:37[/b][/url]

Ha van valami, amivel esetleg villogni tudna a tánc mellett, az sem a kviddics elsőként, hiába van vele képben, hanem a művészet. Legyen az festészet, vagy egyéb ág, mint a zene. Ennek ellenére sosem teszi, és ez bizonyosan nem most fog megváltozni. Talán van az a hely és idő, mikor igen. Kicsit feszengve pillogott a dicséretre vagy megszólásra, hirtelen nem tudta eldönteni, de azért érezte az elismerést így aprót szusszant és bocsánatkérős mosolyt eresztett meg, hogy aztán a tincseit eltűrje. Nem zavarta, szerette bármi módon, ha a hajában matatott, és ilyenkor még az se érdekelte, ha ezután húsz perccel hosszabb fésülködésen kell átessen mert tiszta kóc lesz.
- Igazából én sem, és nem is tudom mi lenne a jó, de ez így szerintem nem az. Mármint érted, nem azzal van a baj, hogy van dolgunk, az normális, csak, hogy mégis ilyen rosszul jön ki. Tökre mindegy hogy most egy hét, vagy két nap, mindkettőnél tökre hiányzol nekem is.
Beszéd közben inkább a kutyus felé pillogott, meg úgy félre, kicsit lehet zavarban volt a saját okfejtésétől, pedig nem volt abban semmi rossz. Csak kimondták végre, hogy valami nem patent még. A végére emelte fel a buksiját és veszett bele a kékjeibe mosolygósan pár pillanatra.
Még választ kapott és Ők elhelyezkedtek, gyorsan visszatotyogott a shakeért és ledobta a cipőit, hogy a Minnie egeres zoknijában visszatipegve a kutyus másik oldalára huppanjon a lábait maga alá húzva. Megsimogatta a puhaság buksiját, még fél szemmel már a mesét követte.
- Akkor majd később segítek. Te meg milyen ügyes vagy, legalább megdicsért érte, hogy elvitted?
Igen, bizony ezt az érdemi szóáradatot Voltnak szánta, mit sem törődve vele milyen fura, hogy akiről éppen szó van centikre eszik tőlük. - Ú, jó étvágyat!
Eszmélt, hogy ez elmaradt, aztán míg a mese betéve tudott forgatókönyvét motyogta - sikeresen lespoilerezett két sort előre - a kis kutyika életre kelt. A lányka karjaiban kapaszkodva mellső lábaival felnyújtózott a nyakáig és a megkötött sál egyik felére harapva bontotta le és húzta el. Na szép, tolvajjal van dolog. Nevetve rázta a fejét, de szót sem szólva hagyta, hogy a mancsaival játsszon vele és az ölébe húzódjon. Legalább a kajáról le bírta venni a szemét. Látta ám hogy pillogott.
- Volt már evett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=674658#post674658][b]Czettner L. Maja - 2017.04.16. 02:44[/b][/url]

Nehéz volt számára elképzelni, hogy bármilyen helyzet előkerüljön, amiben esetleg nem csak ő tanácstalan. Valamiért abban a hitben létezett eddig, hogy Lewy mindig tudja merre van és ezzel ő a lehető legmagasabb szinteken elégedett is volt. Miért ne lett volna? Ő még a saját maga teremtette világban is elveszett néha, bár egyre kevesebbszer, és a döntési helyzeteket is viszonylag nehezen viseli. Életében talán négy vagy öt alkalom volt, mikor nagyobb hezitálás nélkül képes volt kitérés nélkül választ adni. Például az ujján is pihenő gyűrű ügyében is.
- De Te mit szeretnél? - Nézett rá, valami olyan választ várva, amivel előrébb jut. Maja esetében mindig nyilvánvaló, hogy mindig másoknak akar jót, de mostanság két szék közt a pad alá zuhanástól fél. Ez pedig el is bizonytalanítja még jobban, és valahol kicsit észhez is térítette, hogy mozdulni kell valahogy. - Szerintem már átesett azon, most a szívéhez szokott kapkodni, nem pedig a fejéhez. De nem boldogtalan vagy elkeseredett, csak nehezen fogadja el és nem is akarja. Bár gondolom ez normális az anyáknál...
Lehet, hogy egy picit tényleg erősebb befolyással van rá Lewy, mint azt gondolná és ezt Veszna is remekül érzékeli, de Majának ettől nagy az öröme, és ő sem akarhatja letörni. És ahogy másban, itt is valahogy azt szeretné, ha a kviddicssztár boldog lenne, nem pedig örök ingázást és hogy sehogy se legyen jó. Valahogy annak kell lennie, mindig van egy jó. Olyan nincs, hogy nem.
- Tetszett neki, ha olyan jól nézne ki egy cipő, én is elrohannék vele! A múltkor el is gondolkoztam egy rózsaszín Air Max-en. De inkább hazamentem és ettem egy fagyit.
Aztán ezzel abba is hagyta a csacsogást és inkább a mesére koncentrált az egyik kezével pedig Volt fülét piszkálgatta, aztán megvakargatva a buksiját hagyta, hogy lassan megsemmisítse azt a kis kiegészítőjét. Legalább öröme van kicsinek is! Mindenkinek boldogságot kampányt indíthatna lassan a navinés. Bólogatott aztán az etetésre és mosolyogva tapadt nagy szemekkel a mesére. Bírta azt a nagy vörös loboncot, bár neki sosem kellett volna. Az már a túúúl feltűnő kategória. De az biztos, hogy a főszereplő elég talpraesett lányka. Irigylésre méltó.
- Nem kell ám sietni, ráérünk, vagyis ő még egy kicsit, én meg aztán nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675053#post675053][b]Czettner L. Maja - 2017.04.16. 22:46[/b][/url]

Tudja? Tudja. Majának olyan érzése van sokszor, mintha egy hatalmas, minden kérdéssel teli szobában magára maradna, és amíg nem ad válaszokat, amik egyértelműek és döntéseknek bizonyulnak, nem szabadul. Ettől el szokta más esetben fogni a pánik is és nagyon örül, hogy csak egyedül maradva minden elmúlik. Most azonban elkerülhetetlenként lebeg szemei előtt ez az egész. Nem is akar kibújni alóla, és bármennyire próbált legalább hárítani kicsit, csak rá maradt.  Bólintott egy aprót, egyelőre szó nélkül, aztán a meséről a szemei Voltra keveredtek. A kicsike mosolyra késztette és addig is egy sóhaj kíséretében nem hagyta leblokkolni. A kutyitól távolabbi lábát, hiszen csak az volt éppen szabad, felhúzta, aztán a fejét a térdére hajtva karolta át, hogy oldalra fordulva Lewyt figyelje. Ő néha tényleg az, akinél az önálló véleményhez kell a harapófogó, de ahhoz, hogy valamit, amiben nem csak ő érintett eldöntsön… hát ő se tudja mi.
- Valószínűleg ő is szereti a kéket, vagy fázott a talpa. Bármi lehet. - Valóban, ki tudja mi járhat a fehérke buksijában. Lazán a vállát is megmondta a jelzőre meg csak felkuncogott. Nem is érti, hát szerinte aztán tök normális néha miket művel. - Hát csini volt, na. A fagyi meg finom, kárpótolt hamar.
Közben a sál lassan majdnem az utolsó centikig merő nyál volt, ráadásul az új gyerkőc szájában, amire egy percre még Maja is megijedt talán, vagy meglepődött. Visszahúzkodva tőle kicsit körbetekerte a mancsán, így nem tudott annyit elhúzni és fulladozni se szerencsétlen. Az nem zavarta, amit csinál, de nem viselné jól a lelke, ha itt miatta kapna sokkot, illetve ne kapna levegőt. Hazudna, ha azt mondaná a mesével foglalkozott, az agyacskája dolgozott, az egyik kezét a kutyus nyalogatta meg rágcsálta vidáman a másikkal meg még mindig a lábát szorongatta. Látta, hogy a vőlegénye végzett, a kérdésre megrázta a fejét aztán. - Ebédeltessünk, már biztos nagyon éhes, az evés fontos…
Látta már jó párszor a Meridát, hogy a konyhába menet fejből is befejezze nekik akár szó szerint is, szóval nem lesz nagy hiányérzet. Mondjuk egy Lilo és Stitchnél már tuti nem állna fel ennyivel, szörnyű. Lassan összekapta magát és fel is pattant, hogy a konyhába vegye az irányt a kis Ohanával. Kiérve körülnézett a tálka után és ha megtalálta, vagy kisegítették magához is vette, hogy hamarosan finomságot pakoljanak bele Voltnak.
- Szeretném én is – dobolt kicsit zavartan a pulton, még a kviddicsesre pillantott. Iiigen, bizony nem engedte el a költözködés témát, csak most teljesen randomra és értelmetlenre sikerült így mindez. Bár Majánál mikor van helyén?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675554#post675554][b]Czettner L. Maja - 2017.04.18. 14:11[/b][/url]

- Lehet, vagy csak az illat tetszett neki. Mikor kisebb voltam, volt egy samponom - valami gyümölcsös, úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó saláta, még én is megrágcsáltam a hajam.
Talán más esetben kicsit jobban beleesik a mese varázsába és teljes áhítattal bámulja azt, most azonban nem ez a helyzet. Elvarazsolta őt a kiskutyus és nem nagyon volt hajlandósága rá egy darabig, hogy másra koncentráljon. Mondjuk lehet a csöpi is közrejátszott ebben, hiszen a buksiját Maja ölébe helyezte, úgy nyammogott a sálon. A combját össze is nyálazta az eb, de nem törődött ezzel különösen sokáig, nem volt egy 'jaj, koszos lettem, vidd innen' lány, sőt. Vélhetően hármuk közül maximum Volt lepődött volna meg egyedül, mikor Maja elhasal mellette a kertben, majd heves hempergésbe kezd vele sznkronban. Megeshet. Megfog, elég biztos.
Óvatosan húzkodta el a sálat, nem akart ő haragot, de azért bajt se, a művelet végén pedig pont a puszira figyelt fel. Kicsit eszelős vigyorral villogott válaszként, tudta ám, hogy jót csinált, és örült is, hogy mindenkinek megfelelt. Na meg a puszinak is. Nagyon.
Ügyesen csusszant ki zoknisan, ismerkedve a konyhába, aztán viszonylag gyorsan meglelte az első lényegi elemet: Volt edénykéjét. Kezébe véve azt vetette fel, ami mostanra összeállt a buksijában. Megvárta még az étel belekerül, aztán a már látványosan várakozó szőrmók felé tipegett vele, aki szinte abban a pillanatban le is csapott rá, ahogy a tál talajt ért. Kis édes. Csóválta a farkát, rázta a popsiját, sőt, még vakkantott is két falat között. Nem lehetett nem szerelmesnek lenni belé.
Bár nem ugyan ilyen okokból, de ez utóbbi kijelentéssel a vőlegénye kapcsán is előszeretettel élt. Belesimulva a karolásba mosolyodott el, aztán bólintott párat.
- Nem tudom milyen lenne, milyen lesz... de szeretném. Olyan jó mikor ott vagy, megnyugtató és tudom, hogy akkor nem lehet gond. - Megvonta kicsit a vállát, ki nem mondta, de tudta ő is hogy biztonság érzete van, ez pedig sokat jelent annak, aki eddig kevés emberre támaszkodhatott úgy igazán.
- Én csípem, ha sok jut belőled - vigyorogva billegett kicsit a karok között. Tekintete a kis ebre siklott, azért azt is el tudná még ez mellett nagyon is viselni, hogy mikor vége minden kötelező napi dolognak, vele is összefuthasson. Csak jó lenne, ezt érzi, hisz benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675707#post675707][b]Czettner L. Maja - 2017.04.18. 23:57[/b][/url]

Megesik vele, hogy néha túlzásba esik mesélés terén, de ez az egyik véglet, amit Lewy előtt produkál, a másikban jó, ha kettő vagy három szót bárkinek összetesz magával kapcsolatban. Nem is igazán sikerül néha ezt hova tegye, de most túl elfoglalt is ezt kielemezni. Felkacagott a simogatásra, néhány ponton akaratlanul is csiklandós és ez olykor csak hopp, érzékenyebb, mint kéne.
- Hát, aminek jó illata van, az általában finom is, neked meg nagyon jó van, szóval biztos az vagy te is.
Teljesen logikusnak tűnt és hibátlannak az egész, ahogy a végére ért. Még bólintott is a saját mondandója végén, hogy ő bizony ezzel nagyon egyetért. Nyilván így van, hiszen ő rakta össze ezt az összefüggést. Még egy utolsót simított a kicsi buksiján, aztán nekiindult a konyhának.
Bár nem mondhatná, hogy bármiféle gyakorlata lenne a dologban, vagy hogy valaha kapott a kezébe komolyabb felelősséget pályán és fellépésen kívül, nem tűnt olyan nehéznek. Legalábbis még. Tette a dolgát abból, ami rá maradt és élvezettel csinálta. Csak ez az etetősdi is teljesen fel bírta őt dobni, tényleg nem kell neki sok. Lehet ha idejön és kapott volna egy csomag gumicukrot ugyan ilyen lelkes és boldog lenne, csak most kicsit jobban és kicsit szerelmesebben. Úgy kétfelé. True story.
- Tudom. Szeretlek.
Annak ellenére, hogy egész jól sikerült magban dűlőre jutni, azzal hadilábon állt, ez a gyakorlatban miként tud zajlani. És nem a konkrét együttlakás része, hanem úgy az odáig eljutás. Főleg az anyukája. Aki a hétvégézéseit is úgy díjazta, mintha minimum világ ellenes bűncselekményt és felségsértést készülne Maja elkövetni. Aztán kicsit megnyugodott, a hétvégékből viszont heteket csinált végül a navinés, és azóta… hát.
- Saját szobát? Mihez? Nem maradhatok veled? Ígérem többet nem kerül a hajam az arcodba reggelre! Megpróbálom legalábbis… Becsszó! - A kisujját feltartott egy pillanatra meggyőzően bólogatva is. Bár ezt annyira nem szánta ő se komolynak, de tényleg nem érdekelte a külön szoba dolog. Nyilván, ha vele akar lenni, akkor az úgy értendő, hogy V_E_L_E, nem csak nála.
- Nézzük meg! Milyen színű? Ott már kipakoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675709#post675709][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 03:22[/b][/url]

Nagyon látványos gondolkodásba esett, miközben elnevette magát. Pár pillanatig Lewyre nézett, majd maga elé a TV-re végül csak vigyorgósan adott neki egy puszit, mikor közelebb hajolt. Nem válaszolt, még dobolt kicsit a saját ajkain az ujjával végül csak hümmögve felállt. Nyitva hagyta a dolgot, valahogy csendesen tartva érezte a dolgot jobbnak. Különben a múltkoriak után nem állt volna messze már a navinéstől, ott is már a haját is végig nyalta volna, hol itt a probléma? Ő nem érzékelte, hogy lenne. Inkább már az ebre koncentrált, és ennek köszönhetően gördülékenyen és gyorsan ment a kis drága táplálékhoz juttatása, aminek nagyon tudott örülni. Ezután azonban sikerült végre megint minden figyelmét a Drágának lekötni, ami amúgy művészet. Maját egy irányban tartani nem egyszerű néha, gyorsan veszti az érdeklődését és kalandozik más vizekre.
- Anya sem állhat ellen örökre, igaz? Csak vele kell valahogy lemeccselni - sóhajtott egyet, mert tényleg ez az egyetlen elgördítendő… akadály. Inkább nem is koncentrált tovább erre, bár csak meghökkent picit a kérdésre.
- Többen is liheghetsz, nem zavar. - Igen, Maja is tudja, hogy az már nem egy nap, és bármennyire nem érzékeli néha a mondatok súlyát, teljesen nyugodtan reagálja le ezeket, mintha mindennel képben is lenne. Kicsit elgondolkodott azért, hogy fordítva is biztos van olyan, amit nehéz elviselnie a lengyelnek tőle. Ez mindenkinek megszokással jár, nem? - Maradnék is…
Mondta boldogan, miközben a hálószoba felvetésére már érdeklődött is. Követte a korábban vázolt útvonalat, hogy elérje a helyiséget, belépve pedig elmosolyodott a ragacsos szíves művének áthelyezésén, aztán mikor feltévedt a tekintete a plafonra, csak pár magánhangzót sikerült kinyögni, mint egy korábbi esetnél is. Csak most jól rácsodálkozott. Kicsit kuszán, és halkan ért el hozzá az is, amin éppen a vőlegénye tanakodott.
- Ez annyira…. király. És mozog, úúúú. - El is veszett kicsit ebben, egyenesen nekisétálva az ágy végének, sikeresen meg is torpanva így. Akkor figyelt csak újra rendesen. - Fotel? Az fontos egy hálószobába?
Sosem volt képben ezekkel, mármint a saját szobáját hagyta az anyukája dekorálni, együtt választották ki az ágyat és a bútorokat, de ennyi, csak úgy ennyiben el volt rendezve. Az első szobáját meg készen kapta, abba beleszólása sem volt. A kastélyban lévőről meg Ririéknél ami van nem is beszélve. Szóval… ez az új, berendezős, alapokról kezdős dolog még nem volt nagyon előtte.
- Jó nagy az ágyikó. Volt is bejöhet ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675750#post675750][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 15:25[/b][/url]

Pontosan tudja mennyire nem egyszerű a maga hátvédjével Lewynek lavírozni körülötte. Igazság szerint az elejétől túl sok volt a félelem és a fenntartás az anyukájában ahhoz, hogy bármit könnyedén vegyen, és be kell vallani, se a lengyel, se a saját lánya nem segített sokat. Nem nagyon volt nyugodt időszak. Biztos okoztak már pár álmatlan éjszakát és ebből csak még többet néz ki. Biztosan nem tudna ő odaállni gyomorgörcs nélkül, és az első pillanat, amiben azt érzi, megbántotta, biztosan elnapolta volna. Az pedig ki tudja meddig húzódna. Pedig maradni akar, ennek hangot is adott.
- A kicsi liheg eleget ahogy látom. Hogy tud ilyen gyorsan enni?
Még a kutyusra pillantott utoljára, aztán el is indult és viszonylag gyorsan be is tessékelték őt. Ott azonban elég hamar elveszett a plafon csodálásában, a többi dolog hirtelen másodlagos lett körülötte. Pedig! Amilyen nagy szerelme tud néha az alvás lenni, logikusan az ágy lett volna az első, amit megles, ráveti magát és addig ugrál még bele nem un. De egyelőre ez nem jött el. Szerencse. Riri egyszer mondta neki, hogy ha sokat csinálja ezt, a plafonba fog fejelni, és úgy jár, mint a mesehősök, beszorul egy lyukba a feje és lóghat lefelé. Na mindegy is.
- Nagyon-nagyon tetszik, ezt te találtad ki ide? És hogy nem itt vagy és bámulod folyton? Mennyire szép már!
Kicsit még el volt veszve benne, és sikerült mindezt a plafon felé magyaráznia, persze nem így akarta teljesen. Mire pedig összekapta magát a kviddicses már az ágyon feküdt, ő csak felnevetett, aztán feltérdelve az ágyra mászott közelebb. Nem kezdett el ugrálni, ő soooha, kicsit se. Na jó. Kicsit, maximum. Ezután fölé hajolva szerencsétlent beterítette a hajával, vigyorgott és nevetett rá még valamennyire elfogta a kezeivel, de egy puszi után csak elfordult és lefeküdt mellé. A kacsóit a hasán összefűzte aztán nézett csak oldalra.
- Hát, van, aki nem szereti, ha ott van más is az ágyban, vagy a közelében. Pedig milyen édes már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675765#post675765][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 17:53[/b][/url]

Gondolkodóba esett a saját kérdése kapcsán, de nem firtatta túlságosan. Ne volt valami magasan képzett a témában, így csak furcsán méregette a helyzetet. Totálisan elvarázsolta még azzal is, hogy itt-ott rizsszemek potyogtak a kutyus mellé, amit aztán nem zavartatva magát evett meg, mikor észrevette. Nem kellett attól tartani, hogy étvágytalan jószág lenne.
- Az igen, mekkora pocija lehet utána, mint aki lenyelt egy… srágadinnyét? Az a kisebb, igen.
Növésben van, kell az energiához az étel és a soook szundikálás. Maja tudja, ezt a szent kettősséget, ő sem mondana re róla semmi pénzért. Mondhatni a kiskedvencek szintjét néha simán súrolja az igényeivel. Legalább könnyű vele ebből a szempontból. Más terén már akadhatnak fennakadások, de üsse kavics, kompenzálva van minden. Talán jobban is, mint kellene.
- Ííííj, szuper jó lett. - Nyögdécselt még egy kört a plafonnak miközben felmászott az ágyra, aztán elvigyorodott. Kivételesen értette is, amit hallott. Érzékelte a problémaforrást, így amíg elterült, a haját oldalra igazítva kezdte ideiglenesen összefonni, hogy legalább mindenfelé ne kerüljön. Kicsit fészkelődött az ágyon, aztán felnevetve a visszakérdésen bólogatott.
- Teljesen megfelelő. Különben külön ágyban otthon is aludhatok, ahhoz nem jönnék ide.
Ártatlanul pillogott, mert ezt olyan egyértelműnek tartotta, hogy ha már idejön és marad is, az nyilván nem azt fogja takarni, hogy szeretne a kanapén egyedül mesét nézve szuszizni. Régen biztos vonzotta volna egy ilyen gondolata, de jó ideje nem így van. Közben kicsit megemelkedett, hogy kifelé nézzen a szobából, ha sikerül, de úgy tűnt a gyerkőcke nem ide tart, így végül csak beharapva a száját keresztbe feküdt Lewy felsőtestén, a karjait a saját feje alá téve. Fejét felé fordította még beszélt, bár egészen egyértelmű volt a dolog.
- Igen, nagyon, bár még mindig alig hiszlek el. Vettél egy lakást… lett egy Voltunk, mi a következő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675773#post675773][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 19:43[/b][/url]

Egy pillanatra grimaszra csúsztak ajkai a probléma hallatán, szegény kutyus, nagyon rosszul hangzott ez a végkimenetel. A szieszta gondolata már annál szebben. Belegondolva kicsit jobban ebbe, Maja is arra jutott, hogy ez mindenki számára lehetne irányelv, hiszen evés után a legjobb dolog a világon a csendespihenő. Bár ez nagyon nem adatik meg, ovi óta legalábbis még a navinés lányka se nagyon futott bele. Kár érte.
Szerencsére az új helyiség, és a belső hamar elterelte a figyelmét és felragyogott az arca, úgy mindenre. Kiszúrt dolgokat, körbe is nézett, de egyelőre csak szokta a gondolatot, hogy ez is olyan állandó pont lehet, mint mondjuk Lewy. A koli is fura volt neki elsőre, de aztán úgy hozzászokott, mikor ment, megjegyezte mi és hol van.
- Ühmöhm… azok? - Zavartan inkább a haját figyelte, csak aztán pillantott maga mellett a lengyelre, kicsit bele is pirult. Nem szánta ezt annyira nagy kijelentésnek, mint ahogy mégis sikerült. Magát is meglepte azért valahol. - Pedig nincs is sok meg nagy, tényleg.
Rá kell lassan jönnie, hogy amit ő természetesnek vesz, hogy érez, éreztet, az nem biztos, hogy annyira egyértelmű a vőlegényének is, sőt. Talán az érzékelt meglepődéssel egy kicsit be is fészkelte ez magát Maja fejébe. Ahogy nézte őt csak kicsit összehúzva magát vigyorodott el, aztán megsimizve a mellkasát közelebb csúszott egy kicsit és nagy szemeket meresztett a válaszra.
- Ne?  Megint valami de ne? - Kicsit szomorkás buksival figyelt, de szerencsére ez nem tartott ki olyan sokáig. - És mit fogunk csinálni? Fel kell avatni a lakást, nem?
Bár általában az ilyen ötleteléseknél idő, mire összeér kettejük gondolatmenete, most Majának leginkább tényleg csak érdeklődése volt, mit is szeretne a lengyel, elképzelése az nem. Különben is pár hete kicsit újraértékelte ő is az ünneplés-ajándék-együtt alvás dolgot. Csak még a következtetések nem tiszták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675890#post675890][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 02:51[/b][/url]

Kicsit talán megilletődve is volt, nem csak zavarban a visszakérdéskor. Nem mondhatná senki, hogy nem furcsa a helyzete, és itt nem is feltétlenül csak a viselkedéséből vagy az érzéseiből kell kiindulni. Egészen máshogy zajlik az élete, mint egy átlagos lánynak mondjuk a házában, vagy az évfolyamán. Persze nincs két egyforma ember, de vannak társadalmi elképzelések, meg határok, amiket bármely irányba túlzásba lehet vinni. Maja azt sem tudta pontosan hol húzódnak és melyik oldalán táncikál. Annyira izoláltan élt az emberi kapcsolatoktól sokáig, hogy a hirtelen belecsöppenéstől minden addig elraktározott kiborult. És így lett ez a rágógumilét is.
- Szeretlek, Szívecske, ez ezzel jár azt hiszem, nálam legalábbis biztos. Mint a pingvineknél, össze lehet bújni.
A végét már nagy vidámkodva közölte, ezt már egyszer-kétszer ugyan sikerült ellőni, de mit tegyen, megihletik a kis hűvös, csinibe öltözött madarak. Meg a négy kommandós is a meséből. Menten megjött a kedve hozzá, hogy megnézze valamikor, de legalább nem kalandozott el túlságosan.
- Óóó. Ühm, ez így bőven jól hangzik. És azt is kigondoltad már, hogy mikor?
Érdeklődve mosolygott rá, igazából a kérdésből is kihallatszott az, amit Maja gondolt. Általában a Drága előtte jár több lépéssel és ha nem kérdez, lehet be sem éri. Másrészt meg, nyilván érdekelte, hát ez tök nagy dolog. Ebből a szempontból pontosan megértette miért sírta el magát Veszna és akadt ki, de aztán nyilván örült is, ha nem is kirobbanóan még neki. Valamiért az anyukája nem igazán akar ahhoz a tempóhoz tapsikolni, amiben elkezdett felnőni Maja. Érthető.
- Én… nem úgy… gondoltam, vagyis sehogy, csak ilyenkor szokás azt hiszem az ilyen.
Áh, már majdnem hiánycikk volt, hogy Maja a saját mondatában elakadjon, majd bele, ahogy az is, hogy esetleg félreértsen valamit. Mondjuk nem gondolt bele miben térhetnek el, ő csak feldobta, aztán ez alakult. Szusszant egyet a lengyelen fekve aztán puszit adott a kulcscsontja környékéra, majd feltornázta magát ülő pózba mellé. A tekintete meg megint kicsit a plafonra kalandozott. Na, nem nagyon tudta még elengedni ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675892#post675892][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 04:47[/b][/url]

Mosolyogva figyelte, ahogy körbeírta Lewy, mi is a helyzet. Igazából nem akarta ezt kiprovokálni, vagy éppenséggel elvárni, ő pontosan értette, illetve érezte. Azok a repülő kis örömforrások elég régen bemásztak a pocijába és nem nagyon akartak elszabadulni. Lehet végleg be is költöztek. Furcsa lenne, ha mindig érezné, hogy van odabent valami, persze ettől még nem volt vele semmi gondja, az pedig nagyon széles mosolygást eredményezett, hogy ezt így hallotta és jól is esett a kis lelkének. Apró örömök, no.
Az viszont biztossá vált, hogy a felvetett kérdésével még ismeretlen és átgondolatlan terepre tipegtette magukat. Nem volt szándékos. Csücsörítve grimaszolt kicsit ahogy gondolkodott, nem a kérdésnek szólt, inkább csak próbálta átgondolni, hogy amúgy mi is vár rá az elkövetkezendő hónapokban. Az iskola gondolata messziről elborzasztotta, de most más időpontjait próbálta összekaparni, mintha olyan fontos volna. Pedig igazából csak döntenie kéne. Mi abban a nehéz… ó, várjunk, csak Maja.
- Szünet? Jaj, igen. Ahham, lehetne. Nem hiszem, télen hideg van. - Nem hinné, hogy akar várni, hát, az is válasz. Néha tényleg egészen a helyzet magaslatán van abban, hogyan kéne a lehető legszebben megúszni a konkrét válaszadást. A magyarázatról meg szót se ejtsünk. Nyilván nem rajong a télért fázós lévén, de például a karácsonyt meg tökre szereti és a hó is jó dolog. Na mindegy. Igazából nem nagyon tudja, hogy mennyire lenne jó, ha ebben ő döntene. Sokkal jobban szereti, ha a fix dolgokhoz alkalmazkodik, és boldogság van. - Ő, igen, persze. Azt se tudom milyen kellene. De te úgysem láthatod addig tényleg…
Előbb kicsit kétségbeesetten meredt maga elé, aztán meg megvilágosult a saját mondata közben. Nagy valószínűséggel Alíz lesz az a szerencsés – vagy Maját ismerve kevésbé -, aki vele fog tartani és szenvedni, mire meglesz az a bizonyos nagybetűs ruha. A figyelmét most azonban ehelyett a lakás és a lengyel jobban lekötötte, lesz még ideje ezen gondolkodni máskor.
- Mert amúgy hallgatnám? Mármint, mindegy. Csendben maradok. - Legalábbis most már biztosan, nem szereti, mikor csak úgy kicsúsznak a szavak és hasonló helyzetbe sodorja saját magát. De lassan visszanyert valami kevésbé piros és meleg pofikülsőt. Egy sóhaj kíséretében összepréselte az ajkait, mikor a popsijára ért a kéz. Egy kicsit el is vesztette a pillanatot, pedig rá akart kérdezni milyen ötlet. Aztán ahogy feltápászkodott csücsibe, sikerült már beszélni is megint.
- Azt mindig, tudod. De nem muszáj, maradhatunk itt is, vagy amihez kedved van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676701#post676701][b]Czettner L. Maja - 2017.04.23. 03:20[/b][/url]

Ha csak a hideg lett volna az egyetlen kifogás, tény, Maja bármire képes véletlenül. Az, hogy a jégen eltaknyoljon, csak egy variáció a sok közül. Hajlamos lenne első nekiindulásra egy hófehér ruhában latyakba ülni, vagy kitörni a saját nyakát valami módon. Ebből kiindulva, bármennyire is biztosan tipeg magassarkúban is, nem tudja elképzelni, hogy ez bizonyos terepviszonyoknál ideális lenne. Beszorul mondjuk egy pocoktúrásba, aztán annyi az egész napnak. Már persze hogy a cipő és nem Maja, ő csak nem ragadna ilyenben… felejtsük el ezt a gondolatot inkább.
- Meg is ölnének az edzőim utána, rögtön másnap. Nem lenne gondom a törés kiheverésére… A koreográfusunk már attól a haját tépi, hogy görkorizunk néha a lányokkal. - El tudja képzelni, mekkora bajban lenne, azon túl, hogy fájna, rossz lenne, besülne a saját nagy napján. Szóval nem, ezt a dolgot hamar elvetette. Na nem mintha a többi évszakban ne lenne néha kifejezetten esetlen és béna. - Nem tudom mihez ragaszkodok. Eddig két esküvőn jártam, általában nem figyeltem annyira… Nálatok van valami más amúgy? Mármint eleve a nevet is így…szóval ilyen más.
Máig nem tanulta meg rendesen kifejezni magát, nem baj, majd a következő tizenhat évében megpróbálkozik újra, vagy sikerül, vagy nem. Ennek ellenére komolyan kérdezte. Ha nagyon őszinte akar lenni, tudja, hogy ez azért elég nagy dolog és sok meló, mire az ember leszervezi, vagy szervezteti. Egy ruhát még csak ki tud kisebb segítséggel választani, hát minden lánykának volt már ovis korában is álma fehér ruháról, neki ne lenne? De persze ez még csak nagyon kis része az egésznek.
- Már van… néha, csak jobban szeretem, ha nem én vagyok hangos. Ezt pedig… - kisebb fejbillegtetés után pillantott fel rá, hogy aztán egy sóhajjal nyugtázza csak. - Tudom, de nem örülnék, ha ezért te nem éreznéd jól magad.
Nem nagyon tudta, hogyan fogalmazza meg, hogy ő még mindig eléggé nem kedveli a szituációt. Nem csak azért, mert kap egy ne vagy nem szócskát, ami különösebben nem esik nehezére, hogy elfogadja, ő aztán bármit, inkább csak az zavarja, amit közben lát rajta. Meg a jegesmedvék szorgos követése testhőmérsékletben.
- Most mi a baj? Úúúú, Stitch. Na, először is, nem is sírok mindig, egyszer csak a jelenet után tört elő! Másodszor, de, szerintem ő is sír, tök jogosan. Hát ő a rút kiskacsa a meséből, én is lógtam ki a sorból, tökre megértem szegényt…
Néha kinyílik a szájacska és nem tesznek rá féket, vagy gyárilag kimaradt, ezért nem használja annyit Maja, fene se tudja. Mindenesetre nagy örömmel és tudálékosan mászott le az ágyról, aztán azzal a lendülettel, ahogy hátat fordított érezte a tenyeret a popsiján és nagy szemekkel összeráncolt homlokkal pillantott hátra. Nem volt sértett vagy különösebben mérges, inkább csak hirtelen rosszallását fejezte ki.
- Hééé, most én is csapkodjam a feneked? Pedig hoztam gumicukrot, de most kétszer meggondolom, kapsz-e.
Azzal el is indult kifelé, út közben meg a kis cukiságot kereste padlómagasságban, hátha előbukkan, de úgy tűnt valamerre nyugalomban van még. Hátra nézett azért, hogy jön-e utána Lewy, meg gyanakvóan is pillogott, mielőtt még egy orv támadás éri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676721#post676721][b]Czettner L. Maja - 2017.04.23. 12:33[/b][/url]

Míg a fejecskéjén átfutott pár komolyabb baleseti halálnem, addig sem veszett el azért teljesen a részletekben. Szerencsére, mert, ha ez megtörtént volna, pár részletet tuti ugrik nem csak a beszélgetésben, de lehet, hogy az estében is. Lehet kicsit össze kéne kapnia a gondolatait, nagylány már, legalább ezeket megpróbálhatná rendben tartani, ha csak egy egészen kicsit is. A válaszra csak ciccegett, miközben grimaszolva rázta meg a fejét. De neeeem, nem akart belemenni, egyrészt mert esze ágában sem volt felvázolni mennyi probléma volt már ebből, mikor estek és keltek, meg milyen mozdulatokat szoktak kipróbálni görkorin is – biztosan el tudja az eséseit enélkül is képzelni a vőlegénye. Másrészt nincs annyi ideje az embernek. Harmadrészt Maja, nem fogja nagyon csacsogósra venni, már így is megint a napi beszédadag limitjének felső lécét verdesi.
- Áh, pedig már azt hittem minimum kézen állva kell oltár elé sétálni, miközben énekeljük a himnuszt, vagy valamit, mondjuk a The Muffin Man-t… káár. - El tudta képzelni a jelenetet, végre is hajtotta volna nagyon szívesen, ezen pedig el kellett magát nevesse. Gyönyörűen nézett volna ki, pláne, ha a ruhája valami naaagy hercegnős és az egész a nyakában köt ki. Idő előtt villantott harisnyakötő lett volna az bizony… De még így is tény, hogy Maja azért elég komolyan tudja ezt venni, nagy dolog, de azért sosem tudhatja az ember, ki és miként gondol erre. - De a piros-fehér tetszik. Az szép, meg ahhoz a valami kék is illik…
Még egy utolsó puszit nyomott a Drága mellkasára és inkább önállósítva magát szórakoztatta magát köröket rajzolgatva rá, elfogadva a tényállást, bár tejesen meg nem lett győzve erről. Most éppen lehet nincs ilyen, de ebben néha nem biztos. Mondjuk amúgy is elég bizonytalan egy lélek, nincs ebben semmi igazán meglepő.
- Senki, csak úgy jegyezted meg, mintha olyan rossz lenne ez. - A kisebb üzemzavarral a tapizás miatt elég halkra sikerült, de nem is akarta firtatni. Tisztában van vele, hogy lehetne több hangja, hogy nem kéne mindig mennie, hogy de te mit szeretnél és hogy na válaszolhatna hárítás nélkül, de nem szeret. Ilyen ez, ez jutott. Elfogyott az osztogatásnál az „akarom” és a „határozottság”, mire odaért.
- Rettenetes vagy, majd még visszakapod. - Nagy volt a kísértés, hogy ne csak a szája legyen nagy a navinésnek, sőt, még a szokásos visszakérdését is szépen lenyelte, de végül csak csúnyán nézve rá látványosan elfordult és elindult ki ezek után. - Jól hallottad, el fogom rakni a te részed, és majd… és majd…
Odaadja másnak? Megeszi helyette? Eldugja? Ugyan már, ő is tudja, hogy nem tud olyat mondani, amit be is tartana, így inkább csak elballagott a táskájáért, hogy kiszedje a zacsikat, közben kitérőt tett Volt felé, hogy megsimogassa a kis cukiságot, aki láthatóan élvezte a figyelmet. Mire visszaért a kanapéra és elhelyezkedett Jumba már a bizottság előtt állt és sorolták, éppen miért is, aztán megjelent Stitch és baaah, Maja ráragadt a képernyőre. A gumicukrokat az ölébe tette, a békásat – természetesen – bontani is kezdte, aztán csak leselkedett kicsit Lewy felé.
- Úúúú mooost, fiiigyeld, körbenyalja az üvegeeet. Ééés elviszik...szerencsétlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677554#post677554][b]Czettner L. Maja - 2017.04.26. 15:16[/b][/url]

Dingdingding… az a kis jelzőhang megszólalt Maja buksijában, felvillant a villanykörte, eljött a világosság… mondhatjuk ahogy szeretnénk. Ha az a kérés, Maja teljes kviddicsfelszerelésben is odaáll, nem igazán problémázott volna. Még akkor sem, ha azzal annyi plusz kilót cipelne, mintha valaki a hátára ült volna. Vagy a saját mezében is, fejjel lefelé nézve a kilences úgy is stimmelne. Mindegy is. Nincsenek ilyen ambíciói, csak nevetgélősen adott egy csókot a lengyelnek, és inkább elraktározta, hooogy majd, valamikor ezen a ruha dolgon el kell gondolkodnia, de egyedül úgysem fog menni. Még jó, hogy van neki egy Alízkája, egy anyukája, egy Ririje, egy Verocsa…. Legalább egy lánynak kellene legyen valami vásárlós lelkesedése az ismerősi körében, reménykedik.
- Én elhiszem, ne izgulj.
Biztosította mosolyogva, mert itt még közel sem érezte, hogy pillanatokon belül már csak grimaszolni fog és rázni a buksiját. Na, szépen vannak. Persze nem gondolta halálosan komolyan, de azért csak kikérte magának. Ezután inkább a gumicukorra, a mesére meg a kutyusra koncetrált még el nem helyezkedett és el nem hangzott a nagy magyarázkodás. Peeersze, jó kifogás. Niylván nem annak szánta, de bármit meg lehet oldani.
- Van egészséges nasi is, én sem ehetem ezt mindig…sajnos. Tőlem rágcsizhatsz zellercsíkokat, vagy répakarikákat. Ú, az finom. Meg az uborka. Szóval na, csak ne írd le a nasit!
Mondjuk ezzel rá is hagyta és pár szem után ő is csak meredt a zacsira, nem működtek ma együtt a gumicukrokkal. Összetekerte a nyílást, majd a kanapé végébe téve közelebb húzódott az immáron nyomokban Voltot tartalmazó vőlegényéhez, a puszi után pedig eldőlve feküdt félig neki, félig egy díszpárnán a fehér cukiság közelében. Még egy - szerencsére ragacsos szájfénymentes - puszit is nyomott a kicsike fejére.
- Tudom, egy kis drágaság. Van ohanája.
Annak ellenére, mennyire nehezére esik olykor mesenézés alatt, de összecsukott szájjal nézte, és bár ő mindent megtett csak elpityeredett, mikor leült a kacsás könyvvel az erdőben Stitch. Egyedül.
Legközelebb már csak a mese végén jött el ez a bizonyos pillanat, de tudta, hogy mindenki megmenekül, lesz nagy Ohana és boldogság. A stáblista idejére a kis fehérrel együtt nagyon laposakat pislogott már Maja, és észre sem vette, hogy elszunnyadt, miután Lewy kezét a saját arcához húzta és úgy szorongatta. Olyan megnyugtató, hogy a mese vége mindig jó; bármi is történjen az elején vagy a közepén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681563#post681563][b]Czettner L. Maja - 2017.05.17. 02:06[/b][/url]

Boldogság, gyere haza. Maja fut, rohan, elhasal, de pont elkapja a lufi madzagját, ami éppen kirepült a kezéből. Már éppen felnézne a rózsaszín, muffin alakú csoda után, amikor hirtelen megrezzen, ahogy a hasáról a súly megszűnik. Egy percre összeszaladnak a ráncai a homlokán, a szemét nem akarja kinyitni érzékelve a fényt, el is fordítja picit. Fel is ébredt, meg nem is. Még előtte van az iménti lufikergetés, de érzékeli, ahogy Lewy eltávolodik aztán már csak a takaró érintését.
- Mééég neee.
Nagyot sóhajtva kapaszkodik bele a huzatba, hunyorog kicsit, aztán az elindult páros után pillog. Éppen átfordult volna a Drága párnájába kapaszkodva, amikor az agya mozgásba lendült. Nem szólt az ébresztő, hétvége van, de még milyen. Elvigyorodott magában, ahogy a párnába temette az arcát és még percekig csak fetrengett kicsit.
Ez a vidámsága annak ellenére látszott kitartani, amik az elmúlt időszakban összegyűltek. Érthetetlen okokból kicsit megint elkezdett befelé fordulni, olyan kis elhúzódó volt az emberekkel, aztán meg jött a kis fullánkos. Nem is nagyon tudja már pontosan mi történt, pedig elmesélték neki úgy nagyjából, csak nem ez érdekelte. Majdnem elsírta magát, mikor először eszmélt rá, mi lett vele, utána a viszketés meg a fájdalom hatására sikerült is. Három teljes hétnyi teljes lemerültség és dinóság - bár nem halt ki végleg - után viszont újra hazajöhetett. Nagyon rosszul érezte már magát, nem tudott aludni, hiányzott neki a vőlegénye és a babakutyi is. Ohana nélkül egy nap is sok, nem még ennyi. Na, ez az időszak se segítette azt a kis nyünnyögős és hisztis hangulatot, ami rajta volt éppen. De szerencsére sikerült kikeveredni az első itthoni napok után, aztán meg ott volt az anyukája szülinapja, most pedig ez. Boldogság hazajött. Mint valami fura háziállatnév.
Felülve az ágyon nézelődött kicsit, még kitisztult a látása és megszokta a fényt, aztán lemászott az ágyikóról és még rendes is volt, megigazította. A hiányos öltözetét orvosolva pedig kikapta az első szimpatikus színű és könnyű ruháját a szekrényből majd felvette és elindult a többiek után.
- Úúúú, jó illat vaaan. Segítsek valamit? - Kis lépésekkel szelte a távolságot maguk között, aztán Lewy mögé érve, mikor éppen nem látott semmi katasztrófaveszélyest a keze ügyében, átkarolta hátulról, aztán lehajolt Voltért. Nevetve fogadta, ahogy a gyerkőc éppen végignyalta az arcát. Ilyen csókban se volt még része üdvözlésként eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681565#post681565][b]Czettner L. Maja - 2017.05.17. 03:49[/b][/url]

Egyszer úgy pihen, mint akit fejbe is vágtak és akarattal se ébreszthető, máskor meg van ez, hogy egy légyzizzenést is észlel és mocorogni kezd rá. Lehet benne volt még ebben a nem túl mély alvásban kicsit a kényszer, hogy hosszú idő maradt ki, hiába volt minden a helyén már hosszabb ideje újra. A puszi azért megnyugtatta meg a takaró is, hogy nincs nagy baj, nem ég a ház és vigyázzba se kell állni. Mosolyogva nyújtózott kicsit, mielőtt oldalra fordult volna, hogy még pihenhessen egy hangyányit. Inkább már csak lustálkodás volt, mint érdemi visszaalvás így gyorsan le is tett róla és észlelve, mi van ma, összekapta magát, amennyire sikerült a reggeli állapotában.
Gyereknap van, juhu! Tavaly fellépés miatt lecsúszott az ünneplős fázisról, ő maga volt az egyik program, így az ideinek extrán örült. Arról nem beszélve, ha már a szülinapja úgy alakult, ahogy, most lehet kicsit ünnepelni. Bármit is. Ehhez mérten, meg mert a felpörgése ellenére sem volt indíttatása a házból kimozdulni nem vitte túlzásba a ruházkodást, de azért ügyesen most legalább eljutott addig, hogy legyen rajta. Ezután meg nem volt más hátra, mint előre.
- Háát jó. Neked is szépségeset, Drága. - Viszonozta a csókot is még mindezek előtt, ami határozottan élvezetesebb volt, mint Volt szeretete, de őt is imádja persze. Aztán meg erőteljesen lefoglalta, hogy leselkedjen a palacsinták után, így már csak akkor figyelt fel a méregetésére, mikor azt befejezve rámosolygott a lengyel. Egy fél pillanatra magára nézett nem-e kajafoltos vagy festékes - egyik sem lenne lehetetlen, csak Maja -, de nem észlelt bajt, így el is engedte hamar maga mellett. - Jól alukáltam, nem zavartál, azért nem szóltam. Hajnalban Volt akart belemászni a számba, az kicsit zavaróbb lehetett volna, de rájött, hogy rossz helyre nyomta a mancsát és arrébb ment.
Meséli teljes átéléssel a sztorit, a keze is jár kicsit hozzá, de mikor észreveszi, inkább azzal is megfogja a babut és leül vele az ölébe fogva őt, egyelőre elég türelmes ehhez ő is, tuti le lett már kenyerezve.
- Hát először is együnk, mert éhes vagyok… de amúgy még nem gondolkodtam rajta. Miért? Tudsz valamit, amit én nem? - Nagy lelkesen érdeklődött felnézve a kviddicsessztárra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681970#post681970][b]Czettner L. Maja - 2017.05.20. 01:15[/b][/url]

Szerencsére hamar tudatosult a lánykában, hogy nincs ébresztő, semmi kötelező dolog sincs kilátásban és zavar sincs az erőben, csak mozgolódás. Hunyorgósan pillogott kicsit, aztán mikor nagyjából felfogta mi a helyzet a legnagyobb nyugalommal próbálkozott meg még visszamászni álmába a lufik közé. Kevés sikerrel, de annyira nem is bánta. Érezte a jó illatot, amire a pocija is egyből éledezni kezdet és vágyakozni. Legrosszabb, pláne, ha valakinek tartania kéne magát a kalóriabevitelhez, de azt két étkezéssel kivégezné rövidtávon. Kivonulás és a reggeli köszöntés közben osztva és szorozva elengedte ezt, majd később ráér megint aggódni ezeken. Mielőtt még elindult volna lecsüccsenni egy gyors puszira visszalépet, aztán el is helyezkedett a kicsikével az ölében.
- Attól engem nem kell félteni, elég rágondolni mondjuk arra, hogy mennyit szövegelnek nekünk mágiatörténeten, azután már estimese sem kell.
Elhúzta a száját, aztán dúdolgatva fogta meg Volt mancsait, hogy az ütemre mozogjanak vele, amit annyira nem tűrt szerencsétlen sokáig, de legalább nem menekült el. Nem baj, majd szépen lassan mindent. A pacsi már majdnem jól ment és két lábon ugrálni is, bár abba rendszeresen belehasalt és aztán hempergés volt a vége. Nem gond, Maja nem adja fel.
- ÚÚÚÚ. Valamiii, őőő… lekvárt, vagy nem, kakaót vagy…- döntésképesebb agyat, de azt mellé, nem rá. Ezen kívül teljesen elgondolkozva grimaszolt. Annyi mindent szeretett volna, amennyi a világon nincs egy pillanat alatt így gyorsan csökkenteni kezdte a listát. Addig, amíg meg nem látta a Nutellát. Impulzusokból élés rulz. - AH AZ OTT NÁLAD!
Nem kiabálgat, csak hangosabb, inkább a lelkessége miatt, közben meg tapsolt egyet a kutyus nózija előtt, aki erre felkapva a fejét szimatolt az asztal irányába egy nyüszítés kíséretében. Megvakargatta a füle mögött, aztán a buksiját simogatva nevetett fel. Eddig Maja ilyen tipikus sidekick volt mindig, ott volt kéznél bármihez, de egy ideje erősen kapja, hogy talán egy picit megerőltethetné a határozottságát, hátha van benne még egy kis erő.
- Igen? Háát jóóó, akkor mit csinálunk, Volt? Körbenyaljuk aput is? - Élénken megvan benne ahogy ő kapta a reggeli köszöntést, ha kell ő is kivitelezi Lewyn, nehogy kimaradjon a buliból, nem még a kutyus. Vigyorogva figyelte a fehér szőrcsomót, miközben fél szemmel felpillogott a sütés, hogy zajlik. Ügyes és okos lány lévén meg akarta várni a végét, meg még a Drága is ideér, szóval addig nem piszkált az asztalon semmit. Amúgy is tiszta kutyás, meg nyálas.
- Ühmhüm. Jengázhatnánk, mondjuk, de még vagy negyven dolgot lehetne, én se tudok választani. Hogy lehet ezt eldönteni? Bah…nem is tudom. Veletek lenni.
Maja részéről a tánc, a karaoke, a párnacsata és a bunkerépítés is éppen annyira felvillanyozó program emellett, mint másnak mondjuk a vidámpark, szóval nem aggódta túl. Jól érezte magát éppen nagyon, így nem nagyon látott akadályt semminek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=683353#post683353][b]Czettner L. Maja - 2017.05.29. 20:10[/b][/url]

Nem nagyon akart meglenni az, mit is szeretne igazán. Mármint de, pillanatnyi illatok és éhség dimenziójába ragadva úgy kábé mindent, de aztán sikerült szépen Voltra koncentrálni és a gondolkodásra. Hát, az is ritka, hogy ez utóbbi jelen van nála. Most is igazából addig ért vele, hogy sorolgatott, osztott és szorzott, kicsit összeszégyellte magát a kedvese megjegyzésén, aztán meg szerelmes lett. Márhogy így a harmadik is meglett a lakásban rövidúton. Nyilván az első kettőt senkinek nem kell bemutatni, az egyik a kezei között nyunnyog, a másik vele szembe néz éppen. A harmadik meg az Ő kezében pihen. Világbéke és boldogság kipipálva a listácskán.
- Hááááát. Inkább az ehető, amúgy sem volt sok kedvem enni.  - Grimaszolgatva pillogott jobbra meg balra, nem szívesen emlékezett vissza arra, amiket ott kellet volna enni. Amúgy is attól a lötyitől, amit inni kellett, ha nem akart csendesen haldokolni, minden étvágya elment. Szóval leginkább a semmin élt, nem édességen. Ebből adódóan legalább plusz kilókon sem kell aggódnia, hirtelen az is lecsúszott kicsit, ami addig volt. Mondjuk még pihihét volt a gyengélkedő után, akkor is ellógott már két edzésre még Lewy tanított. Volt is ment vele egyszer, ott tanult egy csomó csudi dolgot vele. Még mondjuk felét se jól, de majd belejön.
- Igen? Mindketten? Magamra is vállalom a dolgot szívesen, de biiiztos Volt is benne lenne, gooondolom. - Stitch megirigyelte volna azt a hatalmas vigyort, amit levágott erre, aztán csicsergett még egy kicsit szeretgetve a fehér szőrpamacsot, aki úgy mostanra ráunt az életére is, meg a bizergálásra. Kicsit kapargatva a navinés combját jelezte, hogy menne dolgára, ő pedig éppen elengedte, mikor a szenzorai leragadtak az ajándék szón. Úúúúú, egyből vinnyogott egy cuki kört, a kezeit az arcához kapva örvendett kicsit, aztán szófogadóan elindult kimosakodni a nyál-kutyiszőr kombinációból. Ezt viszonylag gyorsan meg is oldotta, aztán visszafelé még átkarolta a lengyel vállait és nyomott egy csókot az arcára aztán lecsüccsenve simizte meg a saját hasát.
- Úúúú, ide legalább kettő olyan be fog költözni… - mert a palacsinta jó. Magához is húzta az egyik tányért, aztán szépen elkezdte összekészíteni, hogy aztán már csak hamizni kelljen. Ebben legalább profi volt. Meg egy-két dolgot képes volt megfőzni és sütni is, tökre ügyes a bénasága ellenére!
- Éééés ma eeeeegész nap a miénk vagy, vagy lesz valami dolgod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=683609#post683609][b]Czettner L. Maja - 2017.05.30. 19:12[/b][/url]

Be kell vallania, hogy nagyon nem szívesen emlékszik vissza az elmúlt hetekre, és ennek nem csak az étel az oka. Kicsit elhalványul az a vigyor, lassan fejlődik vissza mosollyá, majd egy kisebb grimasszal az is tovaszáll. Nagyon rossz volt, ráadásul rengeteg olyan dolgon malmozhatott a buksijában, amivel csak magát lombozta le. Hiányzott neki minden és mindenki, mindemelett meg még a tünetekkel is küzdött. Sosem töltött még ennyi időt kórházban, még mikor műteni kellett is valamivel, az is maximum egy hét lábadozással járt és kész. Belegondolni is bizarr volt, hogy most mi lelhette azt a darazsat. Csúnya, csíkos veszedelem. Inkább koncentrált a programra, vagyis egyelőre Volttal közös kis tervére, ami úgy tűnt legalább boldogító sikert aratott indíttatásnak. Megemelte még a kapálózások elején a szőrcsomót, közelebb léptek az apuhoz, de az eb letudta az egészet egy kis nyüszítéssel és a nedves nózija odanyomásával a lengyel állához. Maja engedelmesen letette, hogy aztán a körmei kopogását hallatva távozzon tőlük a babu.
- Úúúgy tűnik ez a feladat rám marad. - Milyen szomorú. Nem, mégsem. Huncut mosollyal billegett a sarkain, hogy aztán egy apró csókot követően a vőlegénye ajkaitól s-alakban, pont mint Stitch szokta, körbenyalja szerencsétlen pofiját. Sokszor átfut Maja agyán ezt mégis hogy képes bárki - már úgy rajta kívül - tolerálni és hogy nem menekült még el mellőle a kviddicses. Ez talán rejtély marad még számára is. Vagy csak elhiszi, hogy a szeretet ereje meg a zizzentségi szint idomulása segíti a kapcsolatukat. Aztán nevetve elhajolt és ment is gyorsan dolgára kimosakodni. Villám tempóban sikerült azért, édes, mennyire motiválható egy nő.
- Tuti nagyon jó! - Ezt elmondta volna akkor is, ha nem, de ilyen eset a kanyarban sem volt. Amúgy is, nem az a prímadonna, aki azokat a furi, kisadagos kajákat eszi ilyen meg olyan különlegességekkel. Ez a palacsinta így is ellopta a szívét már. Mármint inkább kikölcsönözte, mert azt ugye már lefoglalták. De ha már ételek… ő megette a homokozóban a homokot is, mikor kisgyerek volt, hát most na. Sőt, egyszer az unokatesója rábeszélte, hogy kóstoljanak meg egy molylepkét. Megállapítása szerint olyan íze van, mint az avas diónak, brr. Soha-soha többet nem akarja az élmént, szegény molylepke. Idő közben ezt inkább nem osztotta meg a férfivel, inkább rákoncentrált az elkészítésre, hogy aztán neki is essen, nagyon kis kulturáltan a két mancsával a kérdése után.
- Ehnéhm… Naaa’ohn fihni. - Majdnem sikerült az enyém szót is érdemben kinyögni, megesik. Teliszájas vigyorral vette a választ tudomásul. Aztán a kezét a szája elé tartva beszélt, mert ugye nem bírta volna ki, még lenyeli a falatot, minek azt. De mégis hogy nézett volna ki. Inkább felkapva a lábait csücsikélt törökülésben a széken, hogy aztán pár falattal később megint járjon a szája.
- Ééééééés, üüühm. Milyen aji?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685678#post685678][b]Czettner L. Maja - 2017.06.14. 13:31[/b][/url]

Maja kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy Volt kevésbé lelkesedett a felvetésért, mint ő maga. Bár nincs ezzel semmi gond, valamivel kevésbé gusztustalan, ha nem a kutyával karöltve, vagy éppen utána kivitelezi a kis körbenyalós magánakcióit. Nem mintha őt zavarta volna, de igyekszik ám, hogy ne feszegessen túl képtelen dolgokat, mondjuk kevés sikerrel.
- Semmit, uuuncsi és semmilyen lett volna a napod, és az enyém is, az meg nagyon nem jó, csak segítek ettől megmenekülni - mondta a lehető legszélesebb vigyorral az arcán. Ő jót kacarászott még elcsusszant a fürdőbe kimosakodni, aztán pedig vissza. Igazság szerint hozzá képest most Flash is egy haldokló csiga lenne tapadás és nyálka nélkül. Jó, el kell ismerni, hogy az evés elég magas százalékban befolyásolta azt, hogy milyen hamar lelkesedik be, de ezen kívül most olyan extrák csapták fel nála a boldogságfaktort vagy négyszáz százalékos minimumra, mint Lewy, meg Lewy és Lewy. Mert ugye gyereknap van és öröm és mint kiderült ma csak az övé meg Volté, ezt meg ugye ki kell élvezni.
Nem úgy, mint a sunyi és képtelen képek készülését. Próbált nagyon csúnyán rápillogni két harapás között, meg miközben nem túl csinosan végig nyalta a saját kezét, mert összenutellázta magát. Ki tudja még hol és hogyan közben. De végül csak elnevette magát.
- Üüühhüm… vagy csak szereted, hogy nutellás vagyok, még nem vagyok biztos melyik. - El is gondolkodott kicsit látványosan, aztán csak a képre reflektált inkább. - Bezzeg a cuki alvós képeiteket Volttal meg ne pakolgassam sehova, mi?
Hazugság lenne azt mondani, hogy Maja a közösségi médiafelületein nem korlátozódott be négy-öt témára, már ami az élete képeit jelenti. Ebből egy kategóriát kitettek csak az ilyen közös képek élete férfijairól. Meeegesik. Inkább figyelte, ahogy előkerül a dobozka és már éppen ráhasalt volna a palacsintát félbehagyva, szóval nagyon szép kis élőképes mozdulat közbeni lefagyással vágott nagyon szomorú pofit, amit más kisgyerek akkor vág, mikor elveszik a kedvenc játékát. De erőt vett magán, visszadőlt a székre még hamizni és csak szuggerálta a dobozt. Nem rázogatta meg… még. Majd mielőtt kibontja. Bár fejben már ott járt eléggé.
- Evés után, ééértettem apuci. - Neeem mintha sietne, ő sosem - mondjuk de -, viszont a meglepetéseket amúgy is szereti. Már a jókat. Persze nem a nagy dolgokat, az talán kicsit még szerinte is sok, de hé, az ajándék mindig jó. Azt mondjuk nem értette, hogyan tud ilyen nyugalommal tovább enni a vőlegénye. Inkább csak szépen igyekezett elpusztítani a maradék palacsintáját.
- Ha én, vagy ha te befejezted? Jó, csendben maradok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685815#post685815][b]Maja Bojarska - 2017.06.15. 18:42[/b][/url]

Nem mondhatnánk, hogy a navinés lány az illem és óvatosság mintapéldája, már akkor, ha valami hülyeségre éppen kényszere van. Mondjuk az evés mindig ez a kategória, sokat ötletelnie se kell rajta. Mindig képtelen volt rá, hogy teljesen kulturáltan vigye véghez. A mekis krumplit a fagyiba tunkolva eszi, a kinder buenót bucka kockákra szedi, majd kinyitja és elsőre a krémet eszi meg belőle, de még sorolhatnánk ezeket napestig. Mondjuk az, ahogy éppen a nutellás palacsintával küzd is jól példázza ezt. Rosszul tekeri mindig fel, meg kikeni a szélére, ezért összekeni magát tetőtől talpig nagyjából 3 harapás után. Igazán gyönyörű, meg édes, a szó szoros értelmében.
- Hát pedig neeem, arról lekéstél… - Csücsörítve rázta nagyon komolyan a buksiját, hogy bizony ez nem opció, miközben alig volt látványos, ahogy a kezeit az asztal alá rejtette, volt ott még, de attól ő tervezett elsőre megszabadulni. Mondjuk így már lehet a combja meg a ruhája is olyan, de megesik, elengedte a dolgot. - De én szeretem a képeiteket, meg a mi képeinket is. Bár ezek szerint tegnap nem szabadott volna… upsz.
Kapta látványosan a kezét a szája elé, aztán el is nevette magát. Egyrészt mert le kellett nyalogassa az árulkodó nutellanyomokat az ujjairól, másrészt meg mert tényleg anélkül csinálta tegnap délután! Levette hajmosáshoz, mert nem akart beleakadni a gabancába, aztán szárítás közben még fent lógott a telefonján. Mondjuk a mai napot elnézve kár volt azért a pár száz óráért, amit a hajára szánt.
Normális nők sorrendje egészen más. Vélhetően ők nem az ajándékra vetik így rá magukat elsőre, ez így a leányzónál egészen máshogy indul és végződik általában, de Merlinre, ettől még tud egészen megfelelő barátnő lenni.
- Neeem tudom mire gondoooolsz… - apu. De végül z utolsó falat palacsintájával vigyorogva a megszólítást is lenyelte. Tényleg nem teljesen komplett szerencsétlen, de azt legalább képes aranyosan művelni. Viszont most komolyabb dolgot tett, mint bárki kinézné belőle! Bizonyos fokú önuralmat tanúsított, ugyanis szépen kivárta, még Lewy is befejezi az eszit, addig az ujjairól, meg a karjáról, vagy ahova még jutott lenyalogatta a nutella maradékát. Mikor viszont úgy látta a vőlegénye is végzett, lepakolta a lábait a székről, felállt odasétálva pedig a nyaka köré fonta a kezét kicsit lehajolva hozzá aztán megcsókolta olyan ragacsosan és kicsit nutellásan még. Hálás volt, úgy mindenért. Elviseli és még gyereknap is jutott és juhu.
- Megmosom a kezem, utána már kinyithatom akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=685871#post685871][b]Maja Bojarska - 2017.06.16. 00:37[/b][/url]

Maja az anyukája szerint telefonnal a kezében született körülbelül, mert annyira bele van néha gyógyulva, vagy a játékaiba, mikor mi van terítéken. Ezek után saját magát kicsit sem lepi meg ha lehetetlen dolgokat posztol, vagy lehetetlen időben, vagy néha csak úgy elhallgatva. Bajt sosem csinált, azért arra mindig ügyel, meg amúgy is, az instagramja és a facebookja is tele van leginkább Volttal és vicces Disneys meg Stitches cuccokkal. Vagy azzal, ahogy barátkoztatja a Haribo macit a békával ilyen mozgós képen. Nagyon kreatív tud lenni. Ja hát meg a táncos dolgok, amiket az anyukája csinált, szóval közvetve ő kezdte, nem is Maja az erre való rászoktatást! Huh, ha egyszer visszanézné pár éve miket tett ki. Hát nem szeretné. Jobb a békesség.
- Nehéz? Nagyon? - Kicsit lecsüggedve kérdezte, persze nem vette olyan halálosan komolyan, nem volt itt semmi baj, de azért na. Csak megjegyzi az ember az ilyen vicceket is. Ő meg pláne. De most nem nagyon volt ideje és tere ezen gondolkodni, vagy nagyon törődni vele nem hagyhatta a nutellát kárba veszni. Sem a kezén, sem a lábán. Instant takarítólányka vált belőle.
- Sooooohasenem. - Nagy nehézségek árán elfojtotta a vigyort még megrázta a fejét, kivételesen nagyon jól elvolt úgy mindennel. Jókedv, boldogság és vidámság, valamint még a buksija is tartotta a lépést. Lehet jót tesz neki a mogyorókrém. Több nutellát a népnek! - Ne nevess mert, összekenlek!
Ezen hatalmas fenyegetés követően viszont előbb az ajándékkal szemezett, majd a maradék palacsintával. Mikor azonban magában rendezgette mi és hogy történjen, fogta a fenekét, felpattant és megindult ártatlan áldozata felé. Hát, ehhez az ártatlansághoz képest Maja még mindig tényleg jó volt ám! Mikor elhajolt tőle el is eresztette é ő maga is odatotyogott a csaphoz. Kezek, pofi. Minden tiszta és ragacsmentes. A poci meg tele van és ez az egyik legjobb dolog a világon. Jó, talán nem az aranyérmes, de fent van Maja dobogóján.
- Neeem? És akkor neked ma nincs is ajándék? Na, az úgy nem működik… ühmhüm. Jó, most kibontom, deee erre visszatérünk!
Azzal sarkon fordult az asztal felé, hogy magához vegye a dobozt majd a pultra feldobva szépen… áh, ne ámítsunk senkit, fogta és rutinosan, gyorsan leszaggatta a papírt és majdnem elrágta a kioldódni nem akaró madzagot. Gyönyörű jelenetek. Kínos vigyorral Lewyre pillantott, hogy hát bocsánat meg minden, biztos volt munka a csomagolással, de. Aztán meglett a csomag tartalma is…
- Úúúú, vuuu, iiigen! Igenigenigen. De jóóó, köööszönöm!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687950#post687950][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 23:18[/b][/url]

Nagyon tudta értékelni, hogy mindazon megpróbáltatások ellenére, amit valósan tud okozni, szeretik. Őszintének kellett lennie, sosem volt egyszerű eset és hiába fejlődik és változik is, ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy elhagyjon fura dolgokat, olyanokat, amik már túl rég az élete részei ahhoz, hogy csak úgy dobjon egy hárompontost az összegyűrt galacsinnal a kukába.
- Iiigen, ez az én szerencsém azt hiszem. - Nagy meggyőződéssel bólintott is párat mellé, aztán ahogy felnézett jót vigyorgott a hajbizergáláson. Abba ő is sokszor és szívesen turizik bele, bár azért moderálja már magát a legtöbbször. Ennek ellenére nem az a lány volt soha, aki ha csak nem muszáj neki, illedelmesen ül, nem beszél teli szájjal vagy illetlen helyzetben, nem jár a keze feleslegesen, mindig szépen öltözködik és nem koszolja magát össze három perccel felöltözés után, és leginkább kerüli az olyan dolgokat, mint a festés. Főleg mert pár perc alatt kikeni magát és a tíz méteres körzetébe eső többi személyt és tárgyat. Még csak nem is szándékosan! - És akkor álmomban nyaljam le? Nem értelek én téged… - rázta meg a fejét értetlenkedve még nem vigyor kúszott az ajkaira. - De bizony, ha összekenlek, nem hagyhatom kárba veszni, mindenhonnan le kell.
A meggyőződése kimondása után szépen és tisztán tért már csak vissza az ajándékhoz, mert ugye ő ilyen kis ügyes és okos ma. Bár a kicsomagolásról már nem mondhatja el ugyan ezt, azt úgy tépte fel, mint az anyja az ajtót, mikor elsőre maradt Lewyvel a szobájában kettesben. Hát azért nem mondaná szép emlékeknek az ilyen megmozdulásokat. Erre a kis időre felhagyott a viszonzási vággyal, de nem mellőzte. Csak arrébb lett az idősávon tolizva kicsit.
- Jaj, nagyon. Ez ilyen bababarátos ugyeeeeee? Ki is próbáljuk? Voooooolt! - Szerencsétlen kutyus, ha ilyenkor nem akarja a szemei elé kapni a mancsát meccsnézésen kívül, soha. Biztos sejti már, hogy ilyenkor Majának ötletei vannak, amik ki tudja mennyire tetszenek másoknak. Amíg odaér a kutyus, ő meg gyorsan összeszedi az asztalon maradt tányérokat vissza is tér oda, amit ő bizony nem akart félbehagyni. Vőlegénye mögé tipegve átkarolta úgy nyünnyögte neki a kérdését. - Éééés te mit szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=687996#post687996][b]Maja Bojarska - 2017.07.01. 18:04[/b][/url]

Maja tudta kettejük helyett is, vagy legalábbis úgy gondolta, és ha szerinte ez így van, akkor nem nagyon keres vagyokat még tökéletesen passzol az idilli világképébe. Kevés dologban határozott halványan is, nem még erősen, ez viszont olyan dolgok egyike. A nutellában is az, ha evésről van szó, meg a jelek szerint bármilyen felhasználásról, csak kárba ne vesszen. Ami azt illeti normális cukorral teli gyerekkora volt amiért aztán senki nem hibáztathatja, a körülményekhez képest boldog gyerekkort akartak neki, valamelyest sikerült is.
- Iiigen? Nem tudtam, hogy szeretsz csupa ragacs lenni - meg azon túl azt, ha nem marad egy falat mogyorókrém sem rajta, de ez más lapra tartozik. Ha a buksijában forognának rendesen azok a kerekek, lehet nem csicsergett volna csak így össze meg vissza, mégis megtörtént, és ami már kint volt, azzal nincs mit tenni. Nem bánta de nem volt egy hétköznapi dolog a saját maga számára.
De persze nem sokáig volt esély erre koncentrálni, ugyanis a rituálisan feláldozott ajándékcsomagolás után eljutott a tartalomig is - bár Maja néha tényleg olyan, mint egy életképtelen 2 éves, akit jobban leköt egy doboz, vagy az a pukkasztható belső csomagolás, mint az ajándék maga. Széles mosollyal rázogatta szerencsétlen tubusokat, majd letéve kis időre már azon agyalt, mi is fog készülni. Mondjuk tök szükségtelenül, ez már korábban eldöntetett. Kicsit elhajolt az ölelésből, aztán figyelte a fiúkákat. Bár mielőtt bármit szólt volna megnyomogatta Volt nóziját, kényszer volt, na.
- Álmodd is. De kis cuki vagy... - Az, hogy ezt melyiküknek szánta, ha nem mindkettejüknek homályba engedi veszni mert el is szaladt a törcsiért. Út közben meg az egyik szekrényből kikotorta az ecseteit és amire még szükség lehet.
- Szerinted jól tűri majd? Meg azt talán nem kéne neki megemlíteni, hogy ha elkeni akkor utána...
A mondatot szándékosan nem fejezte be csak fejével a fürdő irányába mutatott. Ismeri már a gyerkőcöt, még hisztibe vágja magát a szóra és elszalad. Akkor mit csinál Maja? Kifesti Lewyt? Moooondjuk az sem rossz. Magában vigyorogva kezdte közben bontogatni a feketét rejtő tubust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688456#post688456][b]Maja Bojarska - 2017.07.05. 06:23[/b][/url]

- Bármikor segííítek, szívesen, tudod jól. - Nevetgélősen rázta a fejét Maja, aztán csak átlépett gyorsan a nutella és ragacsosság édes párosításán legalább kettő percre, tovább nem nagyon ment, mióta ez felmerült. Nagy boldogan simogatta meg a lengyel arcát beszéd közben, mielőtt még atomjaira kapná a csomagolópapírt, majd szemügyre vehetné az ajándékot.
Igazság szerint, ha valami ingyenes matricacsomag lett volna benne, vagy csak egy random naaaagy szívecske, amit Lewy egy dobozra rajzolt, azt is hasonlóan lelkesen bontotta volna ki, és pont így vagy még nagyobb vigyorral fogadta volna. Nincs oda érte sajnos, ha csak ő kap és nem tud adni, vagy elmarad róla, hogy adnia kéne. Ilyenkor mindig olyan kis kellemetlen érzés van benne, ami nyomja a szívecskéjét, hogy ez nem túl fair. Még a saját szülinapjakor is a sok doboz között azon gondolkodott, hogy még egy rendes puszit se tud érte adni, hiszen ő odabent várta, hog végre minden rendben legen és meggyógyuljon, a szerelme pedig a kutyival itthon támasztotta egymást, hog kihúzzák valahogy ők is. Nem volt az úgy jó és csak még több apró nem tetsző részlet jut eszébe. Ezeket igyekszik ahogy bírja száműzni és inkább az ajira és a dolgára koncentrálni.
- Pizsi? Máármint csini pizsi? Jóóóóó. A vásárlást mondjuk annyira nem szeretem, de ha együtt megyünk, akkor bizti jó lesz. - Magához képest egészen magabiztosan ment bele és még bólintott is párat hozzá. Aztán fogta magát elrohant a kellő dolgokért, hogy mire visszaérve körülnézzen, már azt lássa, hogy ők szépen elhelyezkedtek. Eléjük sétált, aztán végigsimizte Volt hátát és oldalát, jól megvizsgálva a puhi bundát, de mivel a kutyus csak nyugisan szuszogott tovább, nem zavartatta magát.
- Tuuudom. Csitu van nekem, nem mondok semmit. Köszi. - Közben mosolyogva visszavette a tubust, aztán pedig fogta magát és letérdelt előttük, hogy egy magasságba kerüljön a kutyi oldalával. Szépen elpakolta a dolgokat maga körül, aztán az ecsetek között válogatva gondolkodott, hogyan is fusson neki.
- Vagy téged, de nem kencizek össze mindent, figyelek. Na de, lássuk azt a magasfeszültséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688932#post688932][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 00:40[/b][/url]

Nem igazán gondolta volna, hogy azt a rengeteg cukiságot követően, amiket még betegen raboskodott kapott a szülinapjára, követi majd bármi. Pláne ilyen hamar. Igazság szerint még mindig furcsa neki, hogy egyre csak kap és kap, közben pedig mégsincsenek előtte lehetetlen elvárások. Néha el is tud ebben veszni, de már egész sokat dolgozott azon, hogy ne érezze magát kellemetlenül, ha ő éppen nem ad azonnal valamit viszonzásként. Pedig mennyire szeretne mindig így tenni!
- Reendben. Szeretem őket, kis szépek, nekem jó. Mikor szeretnél? - Nem is hazudott, sőt, tényleg kedvelte a pizsiket, pontosabban a helyzetet. Valahogy jó érzéssel töltötte el és fel is dobta, mikor például az első alkalommal sikerült legalább egy kicsit azt éreznie a vőlegényén a látványtól, amit saját bevallása szerint ő mindig tapasztal, ha csak a közelében lehet. Megzavarodik általában és elveszik az egészben, de persze ezt nála bárki jobban kezeli. Tulajdonképpen rájött már egy ideje, hogy szeret neki tetszeni és ezért is nem agyalja túl az ilyen kérdéseket, bár a vásárlás nyilván felvetne némi ehjt meg ahjt. Minek új, ha olyan jó és kényelmes a régi?
A puszira egészen elvigyorodott meg kicsit le is sütötte a szemeit, aztán el is sietett a cuccokért. Mikor minden meglett vissza is tért, hogy hozzákészüljön a nagy művelethez. A segítséget szépen megköszönte, mint mindig, aztán a kutyikát simizve mérte be, hol és hogyan kéne kezdeni. Az ecsetek közé túrva kereste az igazit, miközben nevetgélt, ahogy elképzelte Lewyt, amint kergetőzik a festékfoltos gyerkőccel. Édikék lennének. Pedig a babakutya már nem olyan baba, de azért még kis pötyike nekik, ami pont jó.
- Úúúú, igen? Mit szeretnél? Goondolom nem pillangót. Van valami kívánság? - Érdeklődve pislogott, ahogy az első ecsetvonásokon dolgozott. A minta körvonalát próbálta pontosan felfesteni, a kitöltés várhat még magára. Elég ügyesen és gyorsan haladt, hiszen csak szuszogott az eb, egyszer azonban jól oldalra és hátra nézett Majára, aki meglepődve pillantott rá vissza, szegényt kétségbeesettnek látta, el is nevette magát. Adott egy nagy puszit a fehér szőrcsomi buksijára, aztán haladt a művel.
- Vajon meddig marad meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689593#post689593][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 01:09[/b][/url]

A csini pizsik léte Majánál jóval később került be a szótárba pontos definícióval, mint az másoknál normálisnak lehetne mondható. De ebből is látszik, mennyire más ő, talán ebből is adódik, hogy így áll hozzá mindenhez, mint most is. Mosolygósan, vidáman, és látva, hogy a másik felvillanyozódna tőle, így lelkesen is. Picit tán jobban is, mint azt várni lehetne tőle. De hát egy ideje pontosan tudja, hogy miért olyan jó dolog ez és miért éri meg neki is kedvelni őket.
- Tuudom, de nem kell, jó a jövő hét, nem szaladok sehova, csak majd pénteken, tudod, color run, de ha vége, utánad megyünk Varsóba is Volttal, ha szeretnéd. - Igazából ez a felajánlás kimondatlanul is jelen lett volna, talán Maja viselte volna rosszabbul - de lehet mindketten - ha külön hétvégéznek. Még a kutyi se szokta díjazni, ha nincs együtt a család, ez pedig melengette a navinés lány szívecskéjét. Közben egy nagy puszival is megajándékozta, hogy neki se legyen olyan uncsi, még fogdossa a fehérkét, hogy ne mozogjon, ahogy az alkotás folyik. Már belekezdett Majci, mikor feldobta a Drágának ötletként, hogy hát őt is szívesen kipingálja valamivel, de nem tűnik olyan cuki állatos típusnak. A felvetésre viszont nevetgélve bólintott.
- Az szuper lesz. És hova szeretnéd? Várj, ne, legyen meglepis! - Azzal egyből folytatta is a gyerkőc leendő tetkóját magában jót vigyorogva. Igazság szerint remekül érezte magát, sőt. Neki a legfontosabb egy ideje, hogy ha lehet, akkor ilyen ohanásan lehessenek, bármit is csináljanak. Ha kell, még arra is képes, hogy leüljön házit írni, ami nagy szó. Múltkor vicces volt, Volt megrágta a kis füzetét, ő meg villoghatott Lewy előtt, hogy hát a kutya megette…
- Az pont jó lesz, majd vigyázunk rá, uuugye? - Volt buksiját vizslatta, aki eléggé hanyagul lihegett párat. Megsimogatta a füleit, aztán az utolsó ecsetvonásokkal bíbelődött, a kutyi meg láthatóan elfáradt a foglalkozásban mert ásított egy nagyot és ahogy lehetett lemászott apukája öléből. Aztán befészkalta magát a plüssével a szőnyegre és elbóbiskolt.
- Na jó, akkor most már ketten fogunk ünnepelni? Jöhet az a cikesz? - Rávigorogva emelte fel az ecsetét, hogy aztán a Drága térdeire támaszkodva megpuszilja az orrát, majd még egy hosszú csókot követően szedte fel végül maguk mellé a festéket. Ami Maját illeti, az egyetlen kívánsága a nap további részére az a vőlegénye, ha meg az meg van, nincs másra szüksége.
Na, ilyen a legeslegjobb gyereknap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689865#post689865][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 00:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit kétségbeesettnek tűnhettem, mert az eladónéni a patikában vagy négyszer kérdezte meg ennyi lesz-e, mert folyton hozzácsaptam valamit az árúhoz, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam, pláne, hogy összefutottam a szomszédunkkal, a bácsi meg elég kíváncsi és beszédes. Éreztem ahogy néz és jahj, csak gyorsan túl akartam esni azon a pár dobozon, meg a gyerekrágón, a vitaminon és torokfájás elleni cukorkán, azt hiszem egyértelmű, hogy utóbbi háromra nem volt semmi szükségem. A legfőbb ok az volt, hogy már vagy harminc perce ácsorogtam a kis üzletben, mire hajlandó voltam leszedegetni a polcról amikért jöttem, aztán elcsoszogni a pénztárig. Mikor végeztem kicsit megkönnyebbülve bebaktattam a bevásárlóközpontba és úgy gondolván, én ezt most megérdemlem és kell a nyugi is, vettem gumicukrot, meg Voltnak jutalomfalatot, meg Lewynek azt a kék ragacsos iszit, amit locsolni használnak inkább, mintsem inni. Ééés aztán elkeveredtem kicsit és még pár dolgot összevásároltam, pedig annyira nem is szokásom. Ma kell, azt hiszem. Mindegy is.
Egész szép kis felszereléssel másztam haza, hogy aztán átöltözzek a sulis holmimból és szoknyában kitipegjek, majd be a fürdőbe. Ott elhibáztam a dolgot, hogy nem zártam magamra, de sosem szoktam Volttól elvágni magam a lakásban, főleg, ha csak így kettecskén vagyunk. Berobogva lenyúlta a kék kupakos reménységem és még meg is rágta, aminek köszönhetően a kis kijelzése totál behalt. Nagyon mérges is lettem, egyébként is idegesebb voltam a kelleténél, így azt hiszem életemben először kiabáltam rá a gyerkőcre. Amitől ő is megijedt, aztán meg is sértődött rám. Morgott, megugatott és el is szaladt. Elég rendesen összevesztünk. Én kidobtam, és elmentem a többiért, és amíg ott ücsörögtem a fürdő padlóján és ettem a gumicukrom kifelé nézelődtem, de nem jött vissza a szőrmók.
Nagyon lassan vánszorogtak a percek, amiket ki kellett várni a fejemben meg egyre csak Anne szavai visszhangoztak, össze is szorult a pocim, hogy hogyan és miért tudja, ha így van én meg miért nem. Kipakoltam vacsihoz a konyhában, már Voltté is a tálkájában volt, aztán felmásztam a konyhapultra, hogy a Lewy által jól a szekrény tetejére dugott quaximhoz hozzájussak, mert hiába vettem macikat, az most kevés volt ahhoz, hogy nyugiban üljek a számon még hazaér. Ha ideges vagy izgatott vagyok, mindig eszem, na. Eközben a kutyi oda sem szagolt a konyhához, távolról morgott rám, én pedig csak csúnyán nézte hátra és le rá a pultról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689876#post689876][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 01:47[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ahogy a polc tetején kutakodtam, meg egy darabig farkasszemet néztem a gyerkőccel és kölcsönösen morogtunk, számoltam magamban. Azt hiszem általános óta nem csináltam ilyet. A telefonom be volt állítva, hogy majd megszólaljon, mikor vissza kell másznom elpakolni, azzal viszont nem számoltam, hogy közben már Lewy is beesik. Ennek persze nagyon örültem, el is vigyorodtam, mikor meghallottam. Magamhoz húztam a zacsit, aztán leszerencsétlenkedtem magam a pultról nagyobb koppanások és huppanások árán. Belerúgtam a székbe meg levertem egy edényt, na, megesik. Összepakoltam, aztán vigyorogva kirobogtam és egyből a férjecském nyakába vetettem magam. Reménykedtem, hogy bírja a hirtelen bevetődős felcsimpaszkodásom, különben vagy a kanapén, vagy a földön kötünk ki. Nem akartam volna kárt tenni senkiben és semmiben hirtelen. Jól megölelgetve fúrtam a buksim a nyakába egy puszi után. Örültem neki, mint mindig, meg hát hiányzott egész nap.
- A konyhában hagyott, mérges vagyok rá, és tudja. - Néztem a kutyinkra, aztán vissza Lewyre. Nagyon nem volt jellemző, sőt, még elő sem fordult, hogy nagy háborúba fogtunk volna a fehérkével, de ma valahogy ő is meg én is kibírhatatlanok voltunk szerintem. Sóhajtottam egy nagyot, aztán eleresztettem. - Éhes vagy? Vacsizol velem, vagy….Te illatos vagy.
Nem függött össze a dolog, csak érzékeltem, hogy már zuhanyzott, amire végigmértem. Ennyivel is később ért haza és ölelhettem meg és ez rossz, máskor sem érdekel, ha hazaesik, megszerethetem és aztán fürcsizik, de ezt a dolgot még nem sikerült szerintem elég jól megmagyaráznom. Közben viszont a telefonom is csengeni kezdett, szóval vigyorogva elvesztem a lakásban pár percre még a fürdőből összekapkodtam mindent vissza a táskámba szépen, és iigen, nem felejtettem el meg is nézni, mit rakok el. Közben meg eszembe jutott a kék lötyi is.
- Hoooztam neked valamit, ott van a hűtőben. Milyen volt a napod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689881#post689881][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 03:05[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Mosolyogva figyeltem, ahogy kicsit elhajoltam, aztán egyből elkomorodott a pofim és bólintottam mindhárom kérdésre. Bizony, mérges, én és rá. Néztem is a kutyi után, aki még mindig egy darab műanyagot rágcsált, pedig a szétrágott első teszt jórészét már kidobtam. Össze is szűkült a szemem, ahogy utána néztem, de aztán inkább Lewyre figyeltem. Örültem neki ennek a kis vitás helyzetnek ellenére is, amit a gyerekkel produkcióztunk. Azt hiszem egy kicsit sok volt ez a nap a lelkecském kavargott és elég rosszul viselkedtem.
- Akkor vacsizzunk, csirkés sali van, meg van süti is. Éééés…nem úgy értettem, csak… nem számít na, de ráértél volna itthon, jöhettél volna haza egyből. Esetleg.
Nem akartam, hogy mindez úgy hangozzon, ahogy kicsúszott a számon, de már megtörtént. Le is sütöttem a szemem, azt hiszem az utolsó lány vagyok, aki ilyen követelőző akarna lenni, csak, nem is tudom. Nem voltam oda a dologért, ha ilyenek miatt tovább kell rá várnunk, vagy esetleg később ér még haza és véletlenül bealszunk és annyi az esti örömködésnek, hogy mindenki él és virul meg szeretet van. Azt mondjuk elengedtem, hogy a gondolatmenetem mennyire követhetetlen, lehet picit túlzásba vittem ma az édeset. Az ebédem kindertojás volt, mióta hazajöttem meg gumicukor és puffasztott rizs volt terítéken. Nem tápláló és nem is segítő kajcsik. Ideje annak a vacsorának, már ha lezártam végre a délutáni dilimet. Amíg eltűntem és a fiúkat magukra hagytam, csendesen pakolásztam, közben meg mindegyik kis műanyagot jól megnéztem, mielőtt a telefonommal együtt a hátimba dobtam. Kijőve az egyik konyhaszékre akasztottam a táskám, mint mindig, aztán figyeltem csak fel a kérdésekre.
- Őőőő, ha már úgyis arra mentem, bementem és gondoltam örülsz neki, szóval vettem. Meg jutalomfalatot is, de nem érdemli meg. Összerágta a cuccaim, és alig hagyta abba, pedig rászóltam. Rossz volt. - Aztán be is fejeztem a mondókát mert a megterített asztalra pakoltam mindent, majd elindultam a kutya után, mert láttam, hogy sunyi és valami van még a szájában. Nagy nehezen kirángattam és a kukában landolt. Ő csak csalódottan nyüszített, majd lefeküdt a konyha közepén. Én meg megfogtam a békákat és azzal együtt lecsücsültem kézmosás után. Közben felhúztam törökülésbe a lábikóim, mert szépen ülni se tudok, ejnye, aztán foglalkoztam a hamival. Úgy gondoltam addig ráér minden, vagyis inkább össze akartam szedni kicsit a bátorságom, hogy ezt úgy hogyan. Én szerettem volna elmondani, de még picit mérges voltam a gyerkőc akciója miatt is és nem féltem kevésbé, ahogy Anne arca beugrott. Ijesztő.
- Fura, de eltelt, még mindig nem szeretem az iskolát.