27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Czettner L. Maja hozzászólásai (146 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 24. 03:31 | Link

Lewy 💗
pizsiii
Make my wish come true


Otthon, édes otthon. Igen, azzal együtt, hogy a nap nagyobbik részében az anyukája vagy hallgatással, vagy ciki megjegyzésekkel büntette őt a korábbi napokért. Volt itt minden és Maja meg merne esküdni, hogy ha mérges is lett, de élvezte a lánya szekírozását. Látta, hogy a lassan felcseperedő szeme fénye mennyire zavarban van, milyen bárgyún mosolyog, vagy éppen milyen lelkesen vallott be mindent. A szavát nem kérdőjelezte meg nyíltan, csak inkább hatni próbált rá, hogy ilyet nagyon nem illik csinálni. Ami azt illeti, ő sem így tervezi a dolgokat általában, na. Valahogy egyiküknek se sikerült feldolgozni, különböző indokokból mondjuk, de estére minden a helyére került, és még a fát is sikeresen beállították, bár még fel nem díszítették, az csak ez után indult, hogy reggelre már ott díszelegjen a nappaliban. Égősor, gyöngysor, majd jöttek a nagy és színes gömbök, a legeslegvégén pedig a székeken egyensúlyozva a csúcsdísz is elfoglalta méltó helyét, ám már hajnal közeledett. Mosolygósan adott egy nagy puszit anyukájának, aki el is ment lefeküdni, Maja azonban még becsempészte a fa alá a saját ajándékait, hogy meglepetésre ott virítson majd délelőtt, mikor felkelnek. Egészen felpörgött, így egy bögre kakaóval, nem valami álmosan vonult be a szobájába, az ajtót becsukva pedig éppen igyekezett az ágyhoz, mikor a szobája kivilágításának villogása egy alakra hívta fel a figyelmét. Kisebb szívrohammal reagálva a kopogásra közelebb is ment.
- Hogy mi?
Nagy szemekkel bámult ki, szembenézve Lewyvel. Egy percre oldalra pillantott az órára, tuti hallucinál. Hirtelen nyitotta ki az ablakot, még mindig ledöbbenve, aztán ahogy feleszmélt ijedten rátapasztotta egyik kezét a hajtó szájára, mielőtt itt nekiáll bármit hangoskodni, majd a másik kezével húzta őt befelé. Szegény cserepes virágok, kültéri égősor...és függöny. Semminek nem kegyelmezett éppen. Magának sem, nem volt elég a napi csesztetés, most még be is sétál a fiú egyenesen... a szobájába.
- Te, te, te... mit csinálsz itt? Hogyan? Miii? - aggodalmasan, mégis mosolyogva szólalt meg. Egy percre újra hitt a Jézuskában. De tényleg. Várta hogy felébredjen, vagy rosszabb, besétáljon az anyja. Bár egyelőre alaptalan félelmeivel méregette, hogy tényleg igazi-e. Aztán végül nem fájdalmasan csípett bele a vállába.
- És tényleg.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 24. 17:34 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 25. 03:15 | Link

Lewy 💗
pizsiii
I can't believe my eyes


Olyan kiegyensúlyozott lett az éjjel közepére, amibe már az se zavart be, hogy az elpakolás rá maradt. Miután elbúcsúztak, az ajándékokat szépen, katonás rendben felsorakoztatta, a leginkább látható helyre, majd lekapcsolva a villanyokat még kicsit gyönyörködött a kivilágított fában. Szerette a karácsonyt, minden plusz problémával együtt egyébként. Még azt is jól viselte eddig, mikor ment a vita a családi ebéd felett, vagy ha egy-egy ajándék nem volt a kedvence. Körbenézett még utoljára, majd a konyhából elvette a bögrét és a sütis tányért, azzal vonult be a szobájába. Ott azért akadt egy-egy csomagolópapír darab, masni, meg üres dobozok, de karácsony volt, rend és dekoráció, így úgy volt vele, ráér majd reggel eltenni. Nem számolt vendéggel. Még meg nem közelítette az ablakot el se hitte, hogy szóba jöhet ez. Aztán meg bepánikolt - nem, ő sem tudja miért pont így, csak megtörtént - engedje el mindenki a dolgot, ő is azt teszi majd egyszer. Szerencsétlent átrángatta mindenen, de a jutalma is meglett. Mikor érezte, hogy a fogak finoman az ujjához érnek el is kapta a kezét. Nem akart ő rosszat, de hangoskodást se. Lehet nyitva van a ház másik felén az ablak! Hát kérem, itt nagyobb a probléma, mint a fecsegés, az anyuka a helyi sárkány, aki őrzi a királylányt a toronyszobában… ha értjük a hasonlatot.
- Estét? Éjszaka van, Lewy! - Nem beszélt halkan, de artikuláltan próbálta jelezni kicsit a felháborodott meglepettségét. Nem nagyon tudott mit mondani, a szíve a torkában dobogott, és még a lábai is megremegtek, mi a fene ez. Azért mikor ránézett menten összeszégyellte magát. Lassan, elkerülve, hogy fenyegetőnek vegye emelte fel a kezét kicsit lábujjhegyre emelkedve, hogy vigyorogva kihúzzon a hajából egy égődarabot, majd visszaigazítsa a frizurát. Jó, ennek a dekorációnak érett már a csere, ha nem, akkor is.
- Így is nagyon csinos vagy, a kék égő meg jól ment a szemedhez. - Ajkait harapdálva beszélt, de még mindig a normál hangerőt se ütötte meg. Azt se tudta, ilyenkor hogy, meg mit kell, lehet, akármi. De ez kívülről elég jól volt ezúttal leplezve. Mindaddig, még a lengyel be nem dobta magát, ismét. Pedig már belekezdett volna, miért csinálta az előbbit, ha nem lett volna nyilvánvaló. Helyette azonban olyan közel került hozzá, hogy már csipkednie se kellett semmit. Mint egy rongybabának, olyan könnyedén vezette a fiú vállához Maja kezét. Ő meg még csak fel se mert nézni hirtelen, tekintete csak a felsőtesteik között ingázott. Hogy fogyott el ilyen gyorsan a hely kettejük között? Végül csak ránézett. Csak nézte, és észre se vette, hogy elmosolyodott. Kellett egy kis idő mire aztán komolyan beszélni kezdett.
- Ühüm, elég közelről… nem akartalak összekoszolni, csak nem akarok bajba kerülni. Anya ott alszik a másik szobában, mi van, ha meghallja! – Aggodalmaskodott egy sort, aztán kipillantott az ágyára, majd vissza a fiúra. Jó, kíváncsi volt, arra is miért, arra is mi az. Valahogy egy kis remény felcsillanni látszott benne, hiszen nem szokásuk a sztároknak szimpla rajongókhoz betörni… vagy Maja ismeri rosszul a rendszert.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 25. 04:36 | Link

Lewy 💗
pizsiii
My head says one thing, but my heart says another...


Már ott volt a száján a tiltakozás jele, ő meg akart próbálni de egy „Eh…”-n kívül nem jött össze. Tudta, hogy igaza van és az a ciki, hogy most sem zavarja, de valamit mondania kellett, ha nem akart ott bámulni tátott szájjal, mint hal a parton! Zavartan igazgatta inkább az elcsúszkált pizsit, amíg ránézés nélkül is biztos volt benne, hogy a fiú kiélvezi az élcelődést. Nem sértődött meg ezen, vagy vette – legalábbis annyira nem, de azért, nyo – a szívére, mégis tökre úgy érezte nem kellett volna kimondania se. Mikor megunta a látványos semmittevést és mosolygósabban megszabadította a fölös alkatrészektől már egy kicsit fel is lélegzett. Itthon volt, úgy érezte itt azért nincs aggódni valója, talán túl könnyedén is vette ezt az egészet. Öreg hiba, szegény lányka.
- Jó, akkor nem mondok semmit. – Most először szólt úgy igazán vissza, hogy még a szemeit is megforgatta, de ehhez azért már sok alkalom bátorsággyűjtése csúcsosodott most ki. Háh, talán egy év múlva már képes lesz zavarba se jönni! Jó, ezt mi sem hisszük el. Pláne, hogy a kialakult helyzetben is jól lefagyott. A fejében csak tücsökciripelés szólt, a szíve meg úgy visongott neki, hogy maradjon így, nyugton inkább se előre, se hátra, hogy azt hitte kiszalad a mellkasán. Nem baj, mély levegő után még a szemkontaktustól sem esett össze, vagy csúszott ki a karok között, mint a szappan szokott a tenyérből. Ez az kislány, jól haladsz.
- Nincs is tornyunk. – Nem ez volt az egyetlen cáfolandó, de az infók rövidítve dolgozódtak fel, na, és eléggé felülírt mindent az utolsó szakasz. Kicsit meglepődött, majd meg is ijedt. Nem ugyan úgy értelmeznek sok-sok mindent és ez ki is ütközik ebben a pillanatban. Most úgy érzi magát, mint a világ legrosszabb vendéglátója, pláne a korábbi kollégium látogatás fényében. - Én nem akartalak elküldeni, mármint itt tartani se, ha nem akarsz, csak, na, nem azért mondtam, hogy most fogd magad és futás. Akkor ki se nyitom az ablakot… de neked úgy is kinyitom, csak…mindegy. Nem engednélek a pokolba…
Hol kiugrik a bajból, hol bele, megint elfogta az a zavartság, amitől össze-vissza beszél, mondjuk legalább nem vörösen ácsorog és néz ki a szemein át a vakvilágba. A hosszabb csend, ahogy várt azért nagyon kétségbeejtő volt, amikor pedig hosszabban időztek rajta, száján érezhetően Lewy kékségei nagyot nyelt. Aztán visszahúzta a kezeit, miután a csomagért nyúlt a vendége, addigra kicsit a gondolatait is rendezte és nem tudott nem boldogan ránézni.
- Neked is Nagyon-Nagyon Boldog Karácsonyt! – Utána érdeklődve figyelte és figyelmesen hallgatta. Aztán egyszerre vigyorodott el és akart kérdezni, majd percek alatt művészien vágott savanyú pofiba, de tagadni se tudná, hogy nagyon érdekli a dolog, és ha alku kell, hát bele kell menni. Picit billegett jobbra-balra, majd határozottan bólogatott és kinyújtotta karjait a hajtó felé, hogy ha leereszkedik a doboz, megfoghassa. Majd beteszi a fa alá…de a fenébe is, ki akarja bontani, nagyon. És ez rá is van írva.
- Törékeny, vagy hasonló? - Igen, elég átlátszó próbálkozás, de hátha. Huncut mosollyal nézett Lewyre hátha kibök valamit. Könnyű volt Maja figyelmét vezetni, mert nem árult zsákbamacskát éppen mi vagy Ki érdekli.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 25. 17:58 | Link

Lewy 💗
pizsiii
I don't know what I'm doing now.


Akarva-akaratlanul, jó kérdés, mert ő sem tudja, de nem volt képes elmozdulni a karolásból. Hazudna, ha azt mondaná saját magának nem esett neki jól, vagy nem okozott pillanatnyi örömet, de itt még tudta, a buksija még valamennyire segítette, hogy nem szabad nagyon sokáig elhinni. De hamar kivonta őt a forgalomból és a szíve vette át az irányítást. Szegény Maja, fogalma sincs, milyen útra vezeti, de bízik benne, amit nem biztos, hogy jól tesz.
- Bár ahol korábban laktunk, ott emeleti szobám volt, az még akár toronynak is elment volna. - Nem tudta, hogy ezzel most megcáfolja magát, vagy csak időkitöltésként fecseg, jobban megnyugtatta őt, ha beszélhet, mintha bármit mutogatnia kell. Amúgy se nehéz olvasni a mimikáját, a testbeszédét, így egy kicsit nyerhetett, ha nem is sokat. És valljuk meg mind, volt nála miből. - Megtenném, hidd csak el, szóval meglátjuk, mire lesz alkalom.
Mosolyogva figyelte, aztán inkább a dobozt, majd az ablak körül került kis felfordulást. Fejben elrendezgette, legalább azt, később el is intézi, de legalább gondolatban hagyta magát szusszanni. Mikor pedig ellépett tőle a fiú, azért nem éppen fellélegzés volt, amit nem is értett teljesen. Figyelmesen hallgatta és végül rá is bólintott mindenre, de fúrta az oldalát a kíváncsiság, aminek hangot is adott. Amikor a csomag a kezeibe került, érezte, hogy nem valami könnyű, meglepetten nézett rá. Először is mennyire ciki már így, hogy ő meg csak odaállított, hívatlanul (!) egy hógömbbel. A többit nem ajándéknak szánta, csak úgy, bár azt is. Jó, inkább lép ezen egyelőre.
- Nagyon fogok, bármi is legyen az. - Biztosította róla, a saját mosolya jóval kedvesebb és vidámabb volt, mint Lewy amit magára erőltetett. Letette a csomagot, aztán kicsit toporogva ment oda hozzá, és lépett kicsit közelebb. Milyen ostobaságról beszélhet? Hezitált, aztán mosolyogva felnyújtózkodott kicsit, és remélte, hogy nem veszi rossz néven, majd adott egy puszit az arcára. Karácsony van, meg illik megköszönni, meg… meg. Annak ellenére, hogy eddig nem felelt arra, amit végül mondott, ott bujkált a fejében. - Kinyírtuk az előbb az 5 éves kaktuszom és anyu kedvenc függönyét, ennél nagyobb baj már nem igazán lehet… Nem muszáj menned.
Nagy vidáman kezdett bele, nem szerette a rossz hangulatot, vagy ha beüt a baj, abból mindig evez kifelé, bár a végére inkább csak szerényen mosolygott már. Ott volt a mondandójában, hogy érti, hogy nem ilyen irányú kijelentés volt, de nem merészkedett ennél jobban a mély vízbe, nem tudta abban mennyire tud úszni. Másfelől ő nagyon örült annak, hogy itt van, de nem tudta kérhet-e ilyet tőle, hogy maradjon. Az olyan furcsa, nem? Nem baj, ez után úgy sem fog tudni aludni, ebben már egészen biztos, addig fogja számolni az órákat, vagy a perceket, még nem lesz ajándékbontás.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 27. 23:20 | Link

Lewy 💗
pizsiii
I'm really sorry, but...


Az emberek többsége el sem tudja képzelni, milyen az, amikor az ígéret és a kíváncsiság vívódik valakiben, hiszen vagy nem bólintanak olyan alkura, amit nehéz vagy nem lehet betartani, vagy nagyon nem a kíváncsiság vezérli őket. Félreértés ne essék, Maja nem bánt meg semmit, és bizony meg sem szegi a szavát, egyszerűen nagyon nehéz napja lesz. Jönnek a rokonok, meglesz a nagy ebéd, ami alatt nagyjából négyszer érdeklődik majd, ha nem többször, mi lenne, ha előbb bontogatnának, hiszen úgy is hamar hazamennek majd az unokatesói, és ő meg szeretné látni, mennyire örülnek annak, amit kapnak. Persze, természetesen csakis ezért rágja majd az anyukája fülét, mi másért tenné? Nagy sóhaj hagyja el a száját minden alkalommal ezek után biztos, mikor valamiért elindul és elsétált a szépen feldíszített, villogó égősorral rendelkező fácska mellett. Ott sorakoznak a becsomagolt ajándékok, legbelül, leghátul pedig az lesz, amire Maja a legtöbbet gondol innentől. Azonban, ha másra nem is, de ezeknek a túlagyalásán átsegíti ami történik. Mintha valami rosszat tenne, kezdi egyre jobban így érezni, és ez maróan szalad végig a gyomrán, görcsbe rándul és reflexből lép ő is egyet hátra, majd zavartan fűzi össze karjai maga előtt. Nem néz fel rá ekkor még, csak jobbra és balra tekintget.
- Nem tudom... s nem történt semmi. – Rendezi le a leszidásnak érzékelt mondatot és a szabadkozást. Nem igazán tud vele mit kezdeni, mert eddig a percig nem is hitte, hogy kéne. Olyan furcsa és most már határozottan kicsit feszülten kínos is minden. Ha eddig össze volt zavarodva, most már tényleg nem tudja mit helyes gondolni, vagy érezni. Felnéz rá, és akkor jut odáig, hogy felismerje, hogy rendes, és ő még mindig csak egy rajongó, nyilván ezért is nem kéne ilyesmiket csinálnia, ha nem is akar vele rosszat. Két lépésből az ágya végében terem, amire lehuppan, felhúzza a lábait maga elé, aztán átkarolva őket dönti rá a fejét úgy, hogy Lewyre tudja emelni a tekintetét. Aztán mosolyogva próbált valamit reagálni, addig sem kell elengednie, mert azt annak ellenére, hogy érezte, meg kell tenni, nem akarta. Nem.
- Azt hittem te nem félsz a bajkeveréstől. És van süti is… - Azért élt benne, hogy nemrég, a kollégiumban még óva intette magától szintén, de úgy nyilatkozott, ahogy. És végül is ha azt veszi, a baj már megvolt, de mindenki megbékélt. Időlegesen biztosan. Aztán csak előjöttek a szomorú, és kicsit sem boldog nagy szemek, amik Lewyt bámulták, aztán egy sóhaj után leengedte maja a lábait és megkapaszkodva az ágyneműben vezette a tekintetét a padlón vissza magához még beszélt. Bár se nem szívesen mondja, amit mond, se nem meggyőződéssel.
- Ha tényleg menni akarsz…

Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 28. 00:47 | Link

Lewy 💗
pizsiii
Maybe we don't fight fair...
♬♪♫♩♬


Az egyszer biztos, hogy ennél jobban már biztosan nem tudná a navinést jobban összezavarni ez az egész. Egyszer igen, egyszer nem; egyszer jön, aztán meg menne; egyszer ott lehet mellette, egyszer meg „nem jó ötlet”. Legszívesebben rákérdezne, hogy most mit is akar akkor igazából, helyette azonban, mint egy gazdátlanul maradt kiskutya, lekuporodik az ágya végébe. Lehet tényleg igaza van az ismerőseinek, hogy tökre rosszul áll az emberekhez, ezért nincs sok barátja, vagy éppen abban, hogy változnia kéne. Tanácstalan pillanatnyilag, és talán egy hangyányit akaratos is, ha nem is a szavaival.
- De én nem is szórakozom…
Teljesen beleborzongott a szavakba elsőre, és nehezen is ment, hogy ezt a pár szót kiejtse ajkain. Bátortalanul, de teljesen komolyan nézett utána, nem hagyta magát, nem akarta. Olyan volt, mintha teljesen butának lenne titulálva - tény, ami tény enyhén kattant tud lenni, amit hatványozottan hozott ki belőle Lewy – pedig, ha észnél nem is volt, a szíve mindig a helyén van. Eddig egy személlyel vitte csak tévútra, az apjával. De vigyáz ő magára, és nem akar olyan ellen harcolni, aminek bármi is legyen a vége, de most örömet okoz neki. Szereti a társaságát és nem akarja, hogy az óva intő távolságkérések akadályozzák. Jó, talán egy picit makacsabb, mint hitte. Talán, esetleg. Tekintetével követte fel és le a szobában a lengyelt, de nem szólalt meg, ő már így is kezdte inkább tudatosítani, hogy ennyi volt mára.
- Nem is… - De nem fejezte be a halk szavakat, nem tudta bizony. Szemei mellett majdnem száját is nyitva felejtette egy pillanatra, úgy megdöbbent. Aztán nemcsak, hogy ott volt fél entire, elfogyott a távolság teljesen. Ő pedig… nem ellenkezett, egy fél pillanatra sem, szegény lány arra már nem lett volna képes. Az előbb még a puszit se adhatta, most meg… most meg. Teljesen úgy érezte, hogy ott süllyed bele a saját ágyába, önkéntelen mozdulattal nyúlt az arcán lévő kézhez és szorította meg lágyan, még el is mosolyogta magát, de ez elég gyorsan elmúlt. Elhallgattatták. Nagyon is.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 28. 02:26 | Link

Lewy 💗
pizsiii
I can't talk right now...I'm looking and I like what I'm seeing.


Küzdött Maja, elég rendesen, de nem adta fel persze. A maradék józan esze hajtotta neki, hogy most itt be ne szédüljön, el ne varázsolódjon teljesen és maradjon a talajon, mert nagyot koppanhat, de… de Ész hiába hívja Maját, a lány nem jelentkezik; a szívnél lehet üzenetet hagyni – veszett ügy. Elvesztette a jó és rossz közti határt, és a hormonjai is teljesen támogatólag lökték el a józan ész próbálkozásait. Egy tinilánynak csak ne akarjon megállj táblát rakni az agya maga elé. Pedig kéne. Kellett volna. Kellene. Valami. Egy pillanatra azt is elfelejtette hol is van, úgy kereste a kék szemeket, hogy valamit kiolvashasson, aztán a szavak hallatán csak elcsöndesedett, olyannyira, hogy még a levegővételt is alig lehetett észrevenni. A korábban Lewy kezén pihenő kezét ajkaihoz húzta, ujjával végigsimított rajta, aztán egy sóhaj után hátrébb csúszott az ágyon, nem feküdt el, csak felé fordult még ülve. Zavartan piszkálgatta a pizsamája szárát, majd az ágyneműt, végül megtörte a csendet.
- Én voltam, sajnálom.
Igen, végül is nem csak mert le lett csökönyösözve, hanem mert az, hogy nem mondta ki, csak célzott a tekintetével is provokálhatta a maradásra, ez meg. Hát ezzel nem tud mit kezdeni, nem mer kérdezni, mert nem akar válaszokat. Csak még egy kicsit ringani akar a hitben, hogy valami jó is történik. Az agya újra működésbe lép és folyamatosan pörög, de semmi értelmesre nem jut szerencsétlen. Legszívesebben mit szeretne? Odabújni, megölelni, megcsipkedni magát, hogy ez így van és kész. De mindez csak ott, a fejében történik.
- Ha gondolod, alhatsz itt, én meg kimegyek a nappaliba, ott is szoktam, ha rosszat álmodok, vagy van egy szivacsom is. Vagy…. Ahogy szeretnéd.
Nem akarja elküldeni, de marasztalni sem, nem is tudja mit szeretne, a felajánlást viszont komolyan gondolja. Nem ez lenne az első, hogy az anyukája kint ébreszti őt, ide úgy sem jön csak úgy, másfelől azt sem tudja ezek után akar-e Lewy egy légtérben maradni, mert van egy olyan érzése, hogy nem csak nála van zűrzavar.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2016. december 28. 03:31 | Link

Lewy 💗
pizsiii
Let's be alone together.


Ha nem beszél, abból se jön ki jobban, mintha igen. Legalábbis ez az érzés kerülgeti, ami sajnos nem csak a jelen helyzetre igaz. Fellépéseken és meccseken kívül valamiért mindig olyan, mint aki teljesen szét van esve és erről most is tanúbizonyságot tesz. Csak kapkodja a fejét a visszakérdésekre, aztán nagy szemekkel néz le rá, félrebillenti a fejét, de kivárva a végét szólal csak meg. Bár próbált nem leragadni közben a hallottakon.
- Nem tudom, ha zavarba jövök, összeakadnak a dolgok. De mindenhez két ember kell…
Ezt kicsit halkabban tette már hozzá, egyrészt mert azt csak nem akarta közölni, hogy ugyan Maja nem is tudta mit szeretne, de már tudja, hogy hasonlóra vágyott. Nem akart bénább lenni és még jobban belezavarodni, így nem is beszélt tovább feleslegesen. Nem volt messze, mikor a lengyel karja a derekára került, majd nem is próbálva ellenállni dőlt bele az ágyába, egyenesen mellé.
- Nem akarom, hogy egyedül legyél, főleg karácsonykor.
Elég nyílt kijelentésre sikerült, el is kapta róla a tekintetét, és inkább a saját kezeit figyelte, amikkel nem nagyon tudott mit kezdeni. Ott pihentek kettejük között, de végül közelebb merészkedve bújt hozzá és az egyiket a mellkasára emelve mosolyogva hunyta le a szemeit. Nem, Maját innen ebben a pillanatban kirobbantani se lehetne.
- Boldog Karácsonyt. - Igazából valamiért úgy érezte, hog rossz volt, aki kibontott egy ajándékot idő előtt, de nem volt bűntudata. Reménytelen.




/Köszönöm! Love *-*/
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 28. 03:35 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 22. 18:20 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Pécs. Újra itthon, éppen körbeudvarolta az anyukáját, aki pár órája készül és pakolászik, Maját pedig furán méregeti. Az elmúlt időszakban túl sűrűn jött haza szabadidejében a navinés, mikor korábban jó, ha versenykor vagy szünetben látták. Már gyanús lenne az anyjának, ha nem értené jobban is talán, mint Maja. Nem is kérdezett tényként kezelte, hogy biztos valami susmus vagy találka van a háttérben. Ezért ez a nagy extra erős kedvesség is talán, ki tudja. A konyhában ücsörögve végül kibújt a szög a zsákból, hogy áthívta Lewyt, segít neki tanulni. Amire csak pár szarkasztikus „képzelem” volt a válasz, meg pár kérdés, mint a "meddig marad? mikor megy?", amikre Maja illedelmes kislányként teli szájjal nem felelt. Úgy eset neki a salátájának, mintha az élete múlna rajta, úgy is érezte. Még mindig sok kellemetlenséget okozott ez, de már kezdte elfogadni Veszna is a helyzetet, ráadásul ahogy múlt az idő, talán neki is megnyugtatóbb volt, meg egyszerre aggasztóbb is, hiszen, ha ezek után válnak szét az útjaik, neki kell majd felkapargatni a lányát. Meg úgy egyébként is, eddig a kicsi egyetlene volt, most meg… gyorsabban közeleg az, hogy felnőtt nő legyen, mint hitte. A szülőség már csak ilyen.
Persze a navinés fejében ilyen szörnyűségek nem járkáltak, volt rosszabb. Maja előre látja - jósnak se kell lennie ehhez -, ahogy szépen lassan bele fog fulladni a házik, beadandók és tanulás tengerébe. Levágódott a kanapéra, ahol csak szemezett a szobája ajtajával, ami mögött a könyvek voltak, végül egy puszi meg ölelés kíséretében hagyta az anyját elkészülni az indulásra és a szobájába ment, letérdelt a földre, majd a sarkaira ülve nézett körül. Nagy sóhaj kíséretében csúsztatta ki két oldalra lábait maga alól, hogy a popsija a padlón pihenjen. Még jó, hogy bármilyen ülő póz kényelmes neki, ha már hajlékony. Jobbra és balra rakosgatja a holmiit, azt se tudja, hogy fogjon neki, lassan az ABC sorrend lesz az egyetlen, amivel dűlőre tud jutni. Vagy az sem. Az egyik kupacba kitett négy könyvet, a többi halomra hevert jegyzetekkel meg összefirkált lapokkal együtt… Hogy lesz ebből jó bizonyítvány?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 22. 19:42 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Nem volt benne biztos, hogy megúszható ez a program valami kis fennakadás nélkül, de hálát adhatott az égnek, hogy az anyukája végül az utazás mellett döntött. Biztosította róla Maját, hogy vasárnap délre hazaér, és még segít neki bepakolni a visszautazáshoz is, és ennyiben a navinés le is rendezte volna az egészet, éppen ezért nem volt túl közlékeny sem, amit így, vagy úgy, de elfogadni látszott az édesanyja.
Aztán nem telt bele túl sok idő, hogy a szobájában ücsörögve, halálra vált arccal meredjen a sok holmira és teszegesse őket szét. Az egyik kupac már majdnem olyan magas volt, mint Maja ülve, ekkor egy keserves vinnyogás kíséretében fordult az ajtó felé és a kardigánját az arca elé húzva temette bele magát. Ilyen nincs. Bár lehet, ha a szenvedésre fordított lelkesedését tanulásba fektetné kicsikét előrébb lenne, bár ezt nem hiszi el, nem akarja. Kicsit akkor lélegzett fel a nyitott rúnatan jegyzetek fölött, mikor hallotta a kopogást azonban az anyja bekiabált, hogy nyitja, ezek után meg jobbnak is látta, ha nem mozdul ki. Azért sajnálta a barátját, tudta, hogy ő is megkapja a kérdéseket úgy is, majd kiengeszteli valahogy szerencsétlent. Hallotta a nevét meg a vizsga szót és onnantól kezdve megint csak nagyban nyüsszögött a földön, mindaddig, még be nem nyitott Lewy és végig nem nézte, ahogy lecsúszik vele egy szintre. Bármekkora nyomorban érezte magát, azért ahogy ránézett, képtelen volt nem elvigyorogni magát, még a kezét is a szája elé kapta, hogy takargassa.
- Anya muskátlikat költöztetett oda, nem lenne jó ötlet bántani őket, nem örülne szerintem. - Próbálta nagyon komoly érvként használni a változásokat, az új függönyt is egyértelmű, hogy jó lenen a karnissal együtt egyben hagyni. Mondjuk ennyi pozitívuma volt, ez a rózsaszín jobban is tetszett Majának, mint az előző és ment az ágyneműjéhez is, bár abba volt ezüstszín is, és semmi pacika, a pacik a szekrény mélyén pihiznek.
- És… meddig maradsz? - Végül el is nevette magát, aztán kicsit megemelkedve közelebb csúszott hozzá, hogy elvegye és letegye, amiket hozott, aztán pedig megölelje. Persze a kérdés Maját közel sem érdekelte úgy, mint az anyját, de hát na. Mikor elengedte, akkor azért még aggódva pislogott a jobb kezére, aztán visszacsúszott a könyvek közé és ugyan abban a kicsavart pózban úgy tett, mint aki nagyon keres valamit. Igazából nem talált semmit, semmit amit tudna és értene.
- Meg fogok bukni ebből az izéból, ez már tuti. Ezt nem lehet megjegyezni! Mit hoztál? - Tekintete rátévedt arra, amit az előbb látott a fiúnál, de nem vette eddig szemügyre jobban.

Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 22. 21:22 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Tudta ő, hogy találna megoldást, csak inkább kerülhesse ki az édesanyját, amit Maja nagyon meg is értett. Bár neki sosem voltak ilyen gondjai, egész jól el szokott lenni minden emberrel, tudta szerint rossz híre sincsen, de aztán ki tudja. Sóhajtva rázta meg végül a fejét, bár még mindig nagyon vidámnak akarta magát láttatni, és ennek nem is volt sok köze az ajtó-ablak kérdéshez. Maja örült, ha jött, tőle aztán kéményen át, mint a télapó szokott is érkezhetett volna. De nem tudott most annyira lelkes lenni, egyszerűen úgy érezte omlik befelé rá az egész iskolai dolog, és már ki se látszik a romok alól. Most annyira jó lenne valami, ami feldobja, de előre látja, hogy ez a hétvége eddig semmi jóval nem kecsegtet.
- Mondanám, hogy amíg nem végzünk, de akkor lehet, hogy az elkövetkezendő 2-3 évre ki kéne ürítsed a naptárad, azt meg mégsem kérhetem.
Szomorúan elhúzta a száját, aztán lapozott egyet a könyvben, mintha attól jobb lenne. Igazából olvasgatja ám, de folyton van valami, amibe belezavarodik, és a három mondattal korábbi ki is illan a fejéből. Két hét van csak vissza az élő kivégzésig, mikor majd besétál vizsgázni, fogalma sincs, hogy fog ez menni, de a héten ettől még meglesznek a számonkérések, amikre szintén semmit nem tud.
- Rúnatan, de ez itt - mutatott a tornyosulóbb kupacra - szintén rám vár. Azt se tudom jobbról balra, vagy balról jobbra. Miért nem lehet ez is olyan egyszerű, mint a művészetek, vagy a repüléstan?
Fordult felé elég kétségbeesetten, de aztán érdeklődve figyelte a bemutatót, szemeivel a lengyel kezét követte, ami Maján ért véget egy ragadós cetli képében. Odanyúlva fogta meg magán még rápillantott, aztán csak újra a tanulásra próbált koncentrálni. Elmosolyodott, nem is vette le, csak hátradőlt, majdnem elfeküdt, jó, hogy hídba nem megy le, úgy húzta ki az egyik fiókot maga mögött, majd kivett egy csomó tollat, meg egy eléggé megfogyatkozott szívecskés, sárga tömböt.
- Nekem is van még, legutóbb anyu a homlokomra ragasztott egyet még aludtam, hogy ugyan már harmadik napja ígérem a virágok locsolását, de még mindig szomjasak… elfelejtettem, na.
De végül túlélték, mert Maja ügyesen gondozta őket, csak kicsit elfelejtette, éppen máson járt az esze vélhetően, de ez részletkérdés. Kettejük elé tolta a könyvet, majd előkotorta a füzetet, amibe jegyzetelni szokott. Leszámítva, hogy tele van széljegyzettel a tánclépések, kviddicscselek kapcsán, más rajzokkal és egyéb firkákkal, még használható dolog is akadhat benne.
- Van itt valami fa, azt mondta a tanár, hogy ezt tuti kérdezi…. Ki se tudom olvasni a nevét! – Mert milyen épelméjű nevezi el Yggdrasilnek.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 22. 23:13 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Talán sok hangyányival szívesebben lenne most a kviddicssztárral úgy, hogy nem ezekkel a tanulnivalókkal kell foglalkoznia, ráadásul Maját ismerve nem véletlenül lepte meg az anyukáját is, hogy rászánta magát. Mindig halogatja a legvégéig, szenved eleget úgy is. Most azonban itt van minden, adottak a feltételek, a lehetőség, a segítség, az idő. A navinés lány meg majd felrobban belül, mert tehetetlennek és butának érzi magát, annál is jobban talán, mint amennyire tényleg nincs IQ-ja csúcsán. Kicsit kevésbé letargikusan viselkedett a puszi után, már majdnem a figyelmét is összeszedte, mikor pillogott rá. Maja értetlenkedett egy sort, bár ez most nem volt őszinte, értette a problémát, beharapta alsó ajkát aztán a könyv felé mosolygott és csak összeszedte a kardigánt maga körül. Ekkor tárult ki az ajtaja és megdöbbenve pillogott szembe az őket figyelő anyukájával.
- Mi a baj? - A legalapvetőbb kérdés, mert ugye a lánykának biztosan nem esett le elsőre, csak második nekifutásra, hogy ez amolyan utolsó ellenőrzés távozás előtt, hiszen már kabátban volt Veszna. - Tanultok? Semmi, kincsem. Indulok, jó legyél, ha bármi van hívj. Lewy. - A végén a fiúra pillantott, aztán meg sem várva Maja válaszát legalábbis elindult, becsukva maga mögött az ajtót.
- Ne is törődj vele...
Hallani lehetett, ahogy a gurulós bőrönd kerekei szántják a járólapot, majd egy kattanás után átbukfenceznek a küszöbön és záródik a bejárati ajtó. Hát, több hasonlóra legalább nem kell számítani. Maja elég könnyedén elengedte a dolgot, aztán a virágos beszámoló után összeszedte magát.
- Az, azt hiszem. Azt mondta valami kisesszé lesz, szóval az, ha megvan, már elég átmenősnek tűnik. Ami meg a rúnákat illeti. Ühm az első nemzedékkel még nem volt gond, aztán nem tudom. Úgy tizenhat biztos megy a huszon…huszonnégyből. - Próbált fejben számolni, és remélte, hogy nem rontja el, de úgy emlékszik, ennyit vettek át. Rá kellett azért döbbennie, hogy nem egy csúcsteljesítményű harmadikos, erre Lewy nyilván jóval korábban eszmélt. De ebből kell gazdálkodni. Végül beszélni kezd és elég érdekesen olvassa ki a szavakat, szerencsétlen.
- Van valami három dolog hozzá a Hvergelmir, Bifrost meg még egy, amit nem is látok leírva...
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 23. 00:28 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Maja próbált a csendes és beletörődő lány maradni, főleg miután minden bűnét megbánta, amit néha napján elkövetett az anyukája párjai felé. Ő is volt kíváncsi, talán zavart is néha, de ettől még kritikán alul, ami itt történik, az a helyzet. Próbál a leányzó békét hozni, de az egyik oldal érteni se akarja a másikat, így meg amaz jogosan áll hozzá úgy, hogy inkább közlekedne az ablakon be és ki. Gondterhelt pillantással intett az anyukája után, hogy aztán próbálja megnyugtatni a helyzetet, de érezte, hogy ez azért kevéske.
- Hidd el, nagyon sokszor elmondtam már, hogy nem fogsz bántani, én tudom. De mindig van valami kifogás, amit szerinte én nem látok. Majd megbékél.
Annak ellenére Maja néha milyen kis butus, meg lassú, sikerül néha át is látnia a helyzetet, arról nem beszélve, hogy bár ez a helyzet hozta, hogy az anyukájával nincsenek olyan extra vidám társalgásai néha, még mindig elég sokat beszélnek, ami jót tesz. Lewynek is, ha nem is tud róla, volt már rosszabb tekintete is Vesznának, jó is, hogy azt nem látta. Közben inkább olvasgatta azt, ami volt de más volt mindenhol. Füzetben, könyvben… Elveszett.
- Hogy mi? Négy? De hogyan jött negyedik? Pedig itt még figyeltem is, még ilyen lapot is kaptunk, amin három volt. - Közben azért figyel a magyarázatra a nagy kiakadás közepette. Figyelte a vázlatot még bólogatott is, ahogy igyekezett követni mi és micsoda. Azt nagyjából felfogta, hogy mik ezek, a neveikben kevésbé volt biztos. Ahogy már abban is, hogy milyen eseményeket tart Gabi bácsi, ha ez tényleg rossz úgy. Aztán ugyan a megerősítés biztos volt, a kérdése viszont igencsak bizonytalan.
- Ühhüm. Kilenc világ van a világfán - elvileg -, abból mi csak párat tanultunk, az baj lehet?
Túlzásokba nem kell esni, nem ez számára a világ legérdekesebb témája, de ha kicsit igyekszik, talán hamarabb kigabalyodik az egész téma. Jó lenne, mert másként buta krumpli marad és majd csak dekortárgynak lesz jó egy szobában, pont, mint a kupái. Azt meg ő sem akarhatja.
- Meg, meg… vannak itt is állatok. Mondjuk azok még mennek valamennyire.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 23. 01:52 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Elég rossz érzése lett a lehangolt tanulás mellett is úgy az egész hisztitől, amit az anyja kialakított. Ő tényleg hitt benne, hogy ez majd elmúlik, vagy rendeződik, egyszerűen csak a kislányos naivitása nem akarta engedni, hogy tovább lásson az elképzelt kis tökéletes buborékjánál. Aztán most már muszáj. Szépen jött az a tű, és pukk, vége volt ennek. Sajnálta, de nem tudott mit tenni azon kívül, hogy minden alkalommal csak a jót mondta. Néha tényleg nem értette mire fel ez, sok dolgot volt már, amit ennyire nem kedvelt az anyja. Mikor otthagyta a balettet és ment más irányba ugyan ez volt, de Maja akart, ment is és jó dolga lett. Kviddics dettó. Most már igazán lehetne ennyi bizalom felé, még ha nem is túl okos, nem hoz rossz döntéseket. Mert tényleg így volt, a fiút is olyan szintekig tudta magasztalni anyucika előtt, mint szerinte senki.
Fácska, kutak és a híd. Lassan ment, de kezdte megérteni, bár határozottan nem érezte magát túl jól, meg túl okosnak sem, ami nem dobta fel, de ez van, ezt kell szeretni. Egy vérszegény mosolyt megejtett a hasonlatoknál, amit azért nagyon értékelt a rengeteg infó között, de lefagyott a rendszer. Próbált ő mindent befogadni, de ez azért nem volt kevés hirtelen. Bezzeg ha egy műelemzést kéne megírni akár korstílusi szempontból is, bármennyit tudna róla beszélni, nem érti ő ezt. Inkább szép lassan a saját kis szavaival kiegészíti a dolgokat, senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozik a gyomrában lévő gombóc ellenére.
- Nem tudom kell-e, emlegetve voltak, de nem igazán tért ki rá, nem tudom miért, meg hogyan. Gondolom akkor talán nem. Remélem.
Próbált válaszolni valami értelmeset, de még mindig az előző körön forogtak a kerekek és magában mormogta is, legalább kezdett megragadni az, ha ezek már túl magas pluszok is voltak. Aztán ahogy választ kapott menten megbánta, hogy kérdezett, és nem a volt levitás kiütközése miatt, inkább azért mert ő maga se tudta. Fenrir. Ez legalább ismerős volt, szóval úgy sejtette ezek lesznek azok, amik kellenek. Legalábbis remélte. Egyébként ez a tanulás megint kihozta sikeresen a hallgató és megfigyelő Maját. Ehhez jobban értett.
- Ők ismerősek, ezek lesznek azok… - Nem volt ugyan meggyőző, de mikor az utolsó szót is felvéste egy kis lapra előrehajolt és szépen sorba ragasztgatta őket, hogy valami rendszerben lássa. Esszét nem lehet darabokból összerakni, vagy ő nem tud. A csókra egy pillanatra megállt, fel is lélegzett, de nem a bocsánatkérés miatt, inkább mert legalább úgy érezte haladnak valamerre, bármennyire is nem volt ez az ücsörgés és eszmecsere az ínyére, sőt.
- Ne kérj bocsánatot, ezért vagyunk itt, velem meg nehéz, ez van. - Megvonta a vállát, aztán közben fogott egy szövegkiemelőt is és kihúzkodta a sorokat, amik még kellhetnek és idevágnak ahhoz, amit Lewy mondott. Bár azért rendesen össze lett zavarva, de már nem olyan káosz. Ahj, annyira csinálna inkább bármi mást, amitől nem érzi magát ilyen bútordarabnak, amit csak kerülgetni kell a szobában. Menekülési elképzelések kezdete három... kettő...
- Nem vagy szomjas? Vagy éhes?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. január 23. 01:52 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 23. 03:03 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Maja fejében rövid idő alatt sikerült az ősrobbanást előidézni, ami nem csak abból állt, hogy kezdett megvilágosulni a témát illetően, de abból is, hirtelen mennyi ötlete lett, amivel a tanulásból kimenekülhetne. A legtöbb középpontjában pedig nem egymaga állt. Ez egyszerre dicséretes áttörés és elszomorító jövőkép, bár nézőpontok kérdése. Ha őszinte akarna lenni, ez a mennyiség, amiket most lefirkálgat meg kijelölget annyi, amit máskor három, de inkább négy nap alatt összeszenved tessék-lássék módon, és jórészt eredménytelenül.
- Köszi, mindjárt összetűzöm ilyen izéval, és akkor nem is akadok bele. - Egyébként ez a szó a magyar nyelv egyik legjobb találmánya. Nincs szó, kifejezés, fogalom, amit ne lehetne az „izé” megjelöléssel leírni. Határozottan hasznos és haszontalan egyszerre. Elővett egy gémkapcsot közben, amivel fent megtűzte, majd még egyet lentre tett, így egyben áthajtható volt, szuper. Először érezte magát kicsit valahogy az este folyamán, eddig nem operált valami fényesen. Pillogott a könyvrengetegre, igazából a 6 tárgyából három nagyon jól megy, a rúnatannal most kezd megbékélni…maradt kettő, amikkel jobb volna nem is találkozni. Bezzeg ha másról van szó, milyen aktív meg szorgalmas tud lenni! Csak ugye nem mindegy mi köti le a figyelmét.
- Majd átnézem még azért volt-e másik. Ririvel múltkor ezeket legalább kiírtuk szépen, csak nem voltam benne biztos, hogy még hasznomra lesz. El vagyok veszve abban, mi és mihez való.
Vallotta be végül szomorkásan, ahogy rendezgette a post-iteket. Ahogy újra és újra rápillantott a fura nevekből legalább meg kezdőbetűk ragadtak meg, az is valami… Végül nem nagyon bírta tovább, kénytelen volt a menekülést keresni és még a szomorú kiskutyaszemeket is bevetette volna, de hatalmas sóhajjal vette tudomásul a választ.
- Akkor milyen van?
Kérdezte egy mosoly kíséretében, még nagy nehezen áttornázta magát a maga köré kevert holmin, négykézláb, mert máshogy, aztán meg sem állt Lewyig. Elég tanácstalanul figyelte, fogalma nem volt milyen felajánlást hagyhatott ki, ami most eszébe kéne jusson, de úgy volt vele, hogy ezen inkább gondolkodik, meg az élet nagy dolgain, minthogy tovább elemezzen hidakat meg kutakat. Nem volt ínyére, no. Mikor odaért kinyújtózott, amúgy is zsibbadt már mindene, aztán közelebb hajolva puszit nyomott a szájára, csak egészen rövid ideig időzve ott, majd mellé fordult, és ő is az ágynak dőlt.
- Ühm, de játszhatunk is addig valamit… vagy tudsz bármit, amivel nem halok meg papírok közt a sokktól, mennyi mindent nem tudok? - Húzta el a száját kicsit szégyellve magát végül aztán kinyújtott lábain dobolt az ujjaival.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 23. 04:06 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Sokszor ad hálát és köszönget meg dolgokat, de mindig is azt verték belé, hogy ez így helyes. Hiszen van, akinek ez sem adatik meg, neki meg mégis. Most például szinte biztos benne, hogy sok lány szívesen lenne a helyében és ez egyszerre tudná elkeseríteni és dobná fel. Igyekszik utóbbira összpontosítva elfelejteni előbbi eshetőségeit. Az agya megint teljesen önálló életre kelt ebből is kitűnik, és ki is szórta azon infókat, amikkel nem most akar tovább foglalatoskodni. Például ülni csak úgy amellett, akit úgy imád ezerszer jobb. Akkor is, ha ennyi az egész. Maja nem feltétlenül nevezhető nagyigényűnek, sőt. Annak idején a legjobb barátnőjétől egy talált gesztenyét kapott és úgy őrizte, mintha legalább valami milliós tárgy volna aranyba öntve. Az más kérdés, hogy hátba szúrta, majd elhagyta őt a lány, de a gesztenye még megvan valahol. Ilyen ő. Hirtelenharagú, de sosem tud elmélyült lenni ez, így viszonylag könnyebb vele.
- Persze, tudom, majd lesz tovább. Majd ezeket a cetliket átnézegetem és jó lesz minden. Reméljük.
Mondta mosolyogva még eltervezett célállomásához nem ért. Egy pillanatra azért megfordult a fejében, hogy most szívesen szorongatná a fiút, és kérlelné, hogy csak szabadítsa fel a tanulás alól és csináljanak inkább bármi mást, ami érdekesebb vagy izgalmasabb, de lemondó sóhajig jutott csak. Talán nem most kellene ezt feszegesse, vagy igen. Nem tudja.
- Pedig tényleg nagyon érdekel. - Meg egyébként pillanatnyilag minden más is, ami nem a tanulás. Viszont ebbe a kérdésbe se látott ő többet, mint ami elhangzott jellemzően, azonban ami utána jött, azt nevezhetjük a legutóbbi ébredése részleges következményeinek is. Kezdte felismerni a rendezvényt, amin csücsült… Olyan kár, hogy a határokat azonban nem ismeri. - De mondta, főleg mióta a neved először elhangzott, egyre többször kapom meg.
És bizony, ebben a kontextusban már nála is leesett a tantusz, nem is nézett rá Lewyre csak piszkálgatta a kardigánt meg a nadrágját a kezével, majd sóhajtva gondolkodott el, mi is legyen. Zavarban volt, úgy tért vissza, mint a hirtelen hallgatásai is. Aztán a legnagyobb jóindulattal és ártatlansággal kezdett bele őszintén az egészbe. Fölösleges lett volna csűrni-csavarni, pláne, hogy most még viszonylag összeszedett volt.
- De elsősorban nem erre gondoltam, videójátékozhatunk, vagy valami kártya, van egy csomó társas, bármi… igazából bármit szívesen csinálnék. Szívesebben. Nem szeretek tanulni, ennyit nem is szoktam egyszerre, megfájdul tőle a fejem is majd… - elhúzta száját és grimaszolt kicsit és így mostanra sikerült ránéznie a lengyelre és várni valamiféle reakciót.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. január 23. 04:08 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 23. 05:20 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Egy picinél talán jobban feszélyezte a tény, hogy sokan és sokkalta jobban teljesítettek nála az iskolában, Lewy eszéről nem is beszélve. Nála tényleg lekorlátozódott ez kreativitásban, ötletekben és gondolkodásban a táncra meg a kviddicsre kilencven százalékban. Maradt tíz minden másra, nem véletlenül toporog ott és úgy, ahogy van.
- Ha nem így lenne, miért kérdezném. Én is segíteni szeretnék, bármiben! Ahhoz viszont tudnom kell… - Kötött össze mindent, mindennel végül, hogy megértesse végre nem beszél ilyenekben a vakvilágba. Bár láthatóan egyáltalán nem tud meggyőző lenni, ha ennyire sikertelenül kérdez.
Végül inkább csak elmondta mi a helyzet és végighallgatta azt is, amik a tények. Mindezek ellenére Maja továbbra sem akarta ezeknek kis mértékben sem jogalapot adni. Vele nem volt ilyen, ő ezeket nem tapasztalta, sőt, éppen ellenkezőleg, és ezt csak ismételte és ismételte, bármennyire is hihetetlennek tűnt Vesznának. Talán már a végére el is hitte, meg úgy a mai nap láttán. Ahol egyébként Maja mérhetetlen módon kavarja a lapokat már tudat alatt.
- Hallott is, de ez annyira előítéletes. Csak vagy, vagyok, vagyunk és kész. Nincs ebben semmi hiperprobléma. Nem fogsz eladni az araboknak két tevéért, legalábbis gondolom. Szóval nincs itt baj.
Ezen a téren legalábbis biztos, hogy nincs. Aztán meglepetten pislantgatott, ahogy lassan a drága ölében találta magát. Kissé sután fonta a karjait a nyaka köré, majd rá is mosolygott. Figyelte egy darabig, tiszta libabőr lett, aztán végül visszavonulóan a kezeit elhúzta és ölébe ejtette. Felállt, és a könyveket összepakolta, hogy ne a szoba közepén heverjenek, elrakta onnan helyet csinálva, de egyelőre csak hallgatott, mert fogalma nem volt mit kellene csinálni.
- Ha azt mondom nem akarok tanulni ma már, ugye nem fogsz hazamenni?
Kérdezte nem titkolt aggodalommal a hangjában és szemében. Igazság szerint volt ő már egyedül itthon, és nem ez volt itt a gond, sokkal inkább az, hogy egy ideje bizony ő is igényli ezt, hogy ott legyen mellette, mert az jó. Ettől pedig nem szívesen szakadna el, ha nem muszáj persze. Közben végzett is, akkor visszafordult volna a lengyelhez, de előbb még egy szívecskés post-itet kezelésbe vett. Ráírta hogy „Majáé” majd leguggolva mellé szépen a mellkasára tapasztotta. Aztán hátrébb lépett egyet. Vagy kettőt.
- Hmm... Tabu? Activity?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 23. 14:31 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Még mindig bajban volt azzal, hogy eltalálja az egyensúlyt a mit lehet és mit nem, vagy mit kell és mit nem kéne dolgokban, egy kapcsolatban. Igyekezett, de kicsit nagyobb hátrányból indult, mint a legtöbb korabeli, ami némileg dicséretes, de nem sokat segít. Ellenben Majával, aki nagyon szeretne.
- Te vagy a világ legédesebb pasija. - Vigyorgott rá, aztán közelebb hajolva az ajkait a fiúéra tapasztotta, és csak mikor kifogyott a szuszból, húzódott vissza. A levegő még mindig életmentő tud lenni, ha magához veszi az ember. Komolyan gondolta, de azért nem merült ez ki ennyiben, nagyjából megértette, hogy itt a problémaforrást ő maga hozta ebbe az egészbe, ami annyira nem is tűnt éppen gyümölcsözőnek. - Tudod jól, hogy magamtól is megyek, nem kell ahhoz fogni a kezem…
És tényleg. Mármint ennél őszintébb nem is lehetett volna, ha Majának van valami random ötlete, és lassan, de biztosan a bátorságát is összekapargatja, nincsenek előtte csukott ajtók. Hát így sétált be hozzá karácsony előtt is; vagy ezért gyilkoltatja magát is gurkókkal, ha pályára léphet. Kicsit kattant ebben a viszonylatban, de talán ez is rántja fel abból, hogy ne csak naivka, de teljesen reménytelen eset is legyen. Rejtett tartalom van bizony. Arról nem beszélve, hogy lassan, de biztosan fel is fogta, hogy igen kellemetlen a másik számára, hogy ő ilyen könnyedén jön meg megy hozzá, a közelébe, rajta…
- Ez nagyon cukin hangzik, de igazából az árszínvonal emelkedik ám, vagyis pontosabban csökken a vásárlóereje a… tevéknek. Szóval én sajnos ugyan annyit érek, a tevéket tartják értéktelenebbnek, több kell belőle, hogy ugyan az az érték kijöjjön.
Micsoda fordulat, kiderül mindjárt, hogy a koszon kívül más is ragadt általánosiskola végén Majácskára. Egyébként tényleg, a tánc miatt muszáj volt teljesítenie, ha nem akarta elveszteni a helyét a csapatban. Itt kevesebb már a motivációja holmi rúnák meg lények felé. Aztán meghozta - drámaian szólva - élete legnehezebb döntését és a korábbi felismerés, na meg a mehetnékje nyomán meghátrált és inkább a pakolásba temetkezett. Pedig olyan jó volt úgy és ott. Érti ő, hogy mindenki neki akar jót, csak azt nem, őt mért nem kérdezi meg senki, hogy az úgy tényleg jó-e. Bár hozzá kell tenni, hogy az a makacssága, ami időnként - vagy annál kicsit többször - előjön, nyomatékosít sok dolgot. Például abban is biztos, ha most egyértelmű nemet kapott volna, nem hagyná annyiban. Ahogy másra meg nem mondana nemet, ha ő nem akar.
- Már tovább tartottál a könyvek felett, mint eddig bármelyik segítségem, hidd el, nagyon jól haladtál. Ne. Úgyhogy maradj szépen. - Meggyőződve még bólogatott is, őszinte volt. Hiába szoktak leülni azzal a szűk baráti körével, vagy még Majánál is alacsonyabb szinten vannak, vagy szőkék, vagy lusták. Egyébként elnézve az évfolyamát néha nem nehéz még az ő tudásával se brillírozni.
- Semmire. Esetleg a rajongóid azon 80%-a, akik nem a kvaffkezelési technikád csodálják általában. Akkor activity lesz!
Jelentette ki nagy boldogan a végét, mintha kicsit el is próbálná nyomni a korábbi kijelentését, pedig szó sem volt erről, és igazából ennek az apró „figyelmességnek” se volt hozzá semmi köze, de a kérdés elgondolkodtatta. Elcsuszizott a szekrényig, kivette a dobozt, majd maguk közé tette és levette a doboz tetejét, hogy előkerüljön minden szükséges alkatrész. Persze közben mosolyogva fel-felpillogott Lewyre.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 24. 19:29 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


- Jobb későn, mint soha kimondani. - vonta meg a vállát mosolyogva Maja, miközben kihátrált. A segítőkész valójához nyilván a megértésnek is nagyon kell passzolni, ami néha döcögve, de azért érkezik is. Természetesen ő is tisztában van azzal, hogy nem egy nagyon tipikus helyzetben vannak, és ezért is van a sok morgás az anyukája részéről, vagy éppen a fenntartások Lewytől. Bármennyire is szomorú mindkettőtől néha, ezt szépen tartani kell, bár nem erőssége ez a rend és alkalmazkodás rögvest. - Jó, te megfoghatod a kezem, ha szeretnéd, de a lényeg az volt, hogy nem te rántasz bele semmibe. Most is segítettél.
Kezdi kicsit úgy érezni, hogy hiába próbálja elkergetni a borús felhőket, rajta kívül mindenkinél félig üres a pohár és nem félig teli. Pedig azt ő nagyon nem szereti, menekül ez elől, az meg aztán tényleg nem lenne jó, ha megint inkább begubózna és csendesen várná a semmit. Már a saját gondolataiba is bekúszik egy-egy rosszabb elképzelés, így inkább kisebb grimasz után tette a dolgát miután kivesézték a tevekérdést. Azon azért felnevetett, ahogy a teveállapotokat felvázolta a fiú.
- De az a te értéked, butus, te napról-napra többet érsz, látod. Egyszer csak majd azt vesszük észre, hogy jön valaki és elrabol… Nem lenne jó.
Rázta meg határozottan aggódva a fejét, majd az utolsó könyvet is eltávolította a szőnyegről. Érezte és észre is vette, hogy figyelik, de ezt betudta annak, hogy tanulni jöttek, ő most mégis minden nyomát ennek igyekszik eltüntetni. Ahogy a keze ügyébe kerülnek a kis cetlik elmosolyodik és szépen sorba ragasztja a szekrény ajtaján, ha a szeme előtt marad legalább ki nem kerülheti – ennyire már ismeri saját magát.
- Is? Akkor most mégis hazamész? De ne menj el, lécci-lécci-lécci.
És megérkeztek a szomorú kiskutyaszemek is ismét a színpadra, amikkel úgy szeret ebben a szobában operálni a navinés. Lehet valami az itteni levegőben, mert ez azért nem biztos, hogy túl jó. Mindenesetre egy kicsit megijedt, hogy akkor most tényleg fogja magát, és ha vége a pihinek pápát int neki. Azt meg nagyon nem szerette volna… nem akarta.
- Most úgy döbbentél meg, mintha valami világmegváltót mondtam volna, pedig ez még annak is egyértelmű, aki mondjuk csak rólad látott egy képet, de nem követi a kviddicset. - Igen, Majában hamar felderengett pár beszélgetés Lottival például, bár azok… azokon inkább átlépne most gyorsan, mielőtt belebonyolódik valamibe. A barátnője sokkal szabadabban fog fel dolgokat, és teljesen máshogy is látja azokat. - Hogy ééén?!
Látványosan mutatott magára miközben próbált értetlenül grimaszolni, de a mosolya nem akart eltűnni. Aztán a plafont nézte még gondolkodva hümmögött. Végül a dobozkát magához véve kezdett csak beszélni, bár végig a játéknak nagyjából, hiszen nem emelte fel a tekintetét.
- Azt, amit a pályán dolgozol a csapatért, vagy éppen a pontokért. Mikor kapitány voltam én is szerettem volna ilyen jó lenni, aztán olyan lettem amilyen, de nem ez a lényeg. Szeretem a kviddicset, de aztán azóta már sok mindent csodálok benned, ha az érdekel…
Csak a végén pillantott fel rá, egyébként is igen kellemetlennek érzi ő, hogy ennyit beszél, bár ezt nem mutatja, csak nagyon különös neki. Folytathatta volna, de inkább figyelt, hogy ezt most tényleg elmesélje-e? Mármint nincs ebben semmi rossz persze, de ő olyan dolgokért tud bolondulni, ami másnak mérhetetlenül fura. Például a folyamatos hajba túrás mindig megmosolyogtatja, de az is olyan imponáló, hogy mennyire okos, és erre csak mostanra ébredt igazán rá. A cukorkaboltban való felsikongatása óta mintha túlságosan nagyot ugrott volna és néha még visszamenekülne a négy fal közé a csendjébe. Pedig itt is nagyon jól érzi magát, sőt, nem nagyon érezte még előtte annyira boldognak a helyzetet, mint az első meccsen amire kiment Lewyhez.
- Én kezdek! Ühm, mivel ketten vagyunk, ilyen időremenős lesz, ha kitalálod az első homokóra leteltéig, akkor az neked két pont, nekem nulla; ha a másodikig, akkor egy-egy pont, ha utána, vagy sehogy, akkor enyém a pont. És ha majd te jössz, ugyan ez fordítva.
Hadarta gyorsan végig, hátha nem értené, ők ezt, hogy szokták, mert a többszemélyes játékokat ritkán játsszák kevesen, na. Végül húzott egy lapot, és várta, hogy kezdődhessen.
Építőkocka.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 25. 03:03 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Nehéz volt úgy beszélni és cselekedni Maja számára, hogy ha nem is volt annyira nyilvánvaló, érezte az ellenállást. Nem csak azzal, amiket mondott, hanem a tettei felé is. Nem feltétlenül esett ez jól a lelkének, de ezt kompenzálva kinyitotta a szájacskáját, amin aztán folyt ki minden gondolata. Legalábbis nagyrészt a fejéből indultak a mondatok, de nem volt benne biztos, hogy észből. Nehezen találta sokszor Lewy közelében a zavar miatt ezeket, és össze is kuszálódtak, viszont most igyekezett, nagyon. De arra, amit gondolt nem nagyon tudott mit mondani, ő teljesen másként gondolta ezt, sokkal-sokkal rosszabb emberek vannak a világban, és bárkinek lehetnek hibái, attól még jó ember. Viszont bölcsebbnek látta szomorú szemekkel az ellenkezést beszéd helyett. Aztán kicsit úgy a szíve is megnyugodott attól, amit hallott, de egy halvány mosolynál több nem fért ki a csövön.  De nagyon lelkesen tett fogadalmat. Valamit valamiért, tudja ő.
- Ennek nagyon örülök. Holnap ígérem folytatom a tanulást!
Kicsit még össze kellett ezt raknia, olyan furcsán érezte magát, de nem tudta megmagyarázni magának sem igazán. Megint ott volt a gyomrában és a torkában is a gombóc, de nem félt, inkább csak kiütött rajta ez az egész hangulat, és elgondolkodott. Megfordultak nem szép dolgok is a fejében, amin biztos minden barátnő aggódik, pláne azok, akiknek a pasijáért kisebb, vagy éppen nagyobb hadsereg rajong és próbálná meg is szerezni őt. Meg olyanok is, amik így vele kapcsolatosak. Néha nem értette, hogy Lewy azért ilyen vele, mert annyi idős, amennyi, vagy csak nem akarja bántani, de ő igazából nincs annyira oda, mint Maja. Mert ő bizony el van varázsolva. Samu.
- Samu a pókom, ugye nem félsz tőlük? Fent lakik a bal sarokban, anyu hiába szedi le, mindig visszatér. Samu szeret. Meg a porcicáim, és ha még nem lépett le a sáska a konyhából, ő is itthon van. Sosem vagyok ám egyedül! De egyszer volt egy tücsköm három napig. Aztán elköltözött.
Nem, valóban nem megy, hogy komoly maradjon, és az sem, hogy ne untassa szerencsétlen az igen érdekfeszítő retardságokkal az életéből. Többszörösen tudja alátámasztani azt, mennyire nem volt százas régebben sem, mondjuk ettől függetlenül még lehet kedves, rendes és segítőkész. Nem minden patent, de a lényeg az.
- Tudod nem mindenki csak azt látja, hogy szépen mosolyogsz, meg a szemeidbe bele lehet veszni… De lássuk be nagy előny. - Mondja meggyőződve, de ezt igazából csak azért mondja már, mert félt, hogy az előbb túlzásba esett kicsit és nem szereti a túl komoly helyzeteket. - Én így imádlak, ahogy vagy…
Mondta végül egy pillanatig találva csak meg a tekintetét, aztán elcsendesedve koncentrált a játékra. Inkább foglalatoskodott a kártyákkal és a szabályokkal most, már így is túlteljesítette a havi beszédadagját, és még hol a vége? Most mondjuk egyelőre az van, ugyanis mutogatnia kell.
- Akkor elfordítom az órát, figyelj… - Azzal feltérdelt és a sarkaira ülve csúszott pont szembe vele. Előrehajolt, elfordította az órát, aztán felmutatta a mutatóujját, jelezve, hogy egy szó, majd a kezén próbálta két darabnak láttatani, amennyire ment. Figyelt, hogy mennyire lesz sikeres, és nagyon nehezen ment, hogy ne nyökögjön, igyekezett a nyelvére harapni. Aztán dobozokat formálva úgy csinált, mintha pakolgatná őket egymásra... hát kezdetnek nem rossz. Ismételgette a folyamatot, még előrébb nem jutottak.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. január 25. 20:22 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


- Ugye? Tudod, mondtam már én mindig megtartom a szavam, a portás bácsitokat se vertem át! Bár már neki is lógok sütivel. Majd legközelebb...
Nagy elánnal vágott egyből rá a téma lényegi részére, amolyan plusz biztosítéknak szánta és igazából magában már elkezdte a győzködést meg a motiváló beszédeket, hogy tényleg neki is kezdjen holnap. Nem a tanulás volt az, amire a legkönnyebben rá lehetett őt venni, de mindig akadhatnak kivételek. Időben meg kell próbálni a lelkierejét összeszedni, nem megy ez csak úgy. Maja sosem az volt, aki leül és le tudja kötni a figyelmét a tanulással, olvasással vagy éppen információszerzéssel. Voltak persze eltérések, de annak érdeklődéshez kellett eleve kötődnie. Lehet, ha rúnatanon a rúnákat valami ábrákkal, vagy képekkel tanulná, nem csak így, már előrébb lenne. De nem, még erre is lustika volt eddig, sebaj. Navinés. - Tényleg?
Szabályosan csodálkozó „ó”-t formált a szájacskája, miközben értetlenül pislogott. Okos? Persze minden bók mindig jólesett a lelkecskéjének, de ezt azért pont ő nem sűrűn hallja, még azoktól sem, akik szeretik. Nem erről híres, na. Bár azért az anyukája néha mondja neki, de mi mást tenne egy szülő? Elfogultság, könyörgöm, elfogultság. Gyorsan túllendülve ezen ecsetelte inkább a háziállatokhoz való viszonyát, aztán vigyorogva hallgatta, hogy nincs egyedül ezzel azért. Megnyugtatta, hogy nem nézi teljesen kattantnak bár arra eddig is lett volna alkalma, Maja nem mindig túl normális, de azt is képes ám aranyosan.
- Hát kicsit fura volt, főleg, hogy ha villanyt kapcsoltam csend lett, ha meg le, megint ciripelt vagy mit csinált. De aztán meg tökre hiányzott, mikor elment… vagy eltűnt. Egyszer haza akartam hozni egy siklót, akkor még Tihanyban laktunk, de anya olyat sikított az ajtóban meglátva a kezemre tekeredve, hogy éreztem, nem kéne…
Ezt már elég szomorúan adta elő, em volt az a kosztól, meg hüllőktől irtózó lány, bár nem is tudta magát sokszor behatárolni. Sok dolgot hazahordott, amit más kisgyerekek is, a legtöbbre az unokabátyai beszélték rá, de hát aki ilyen befolyásolható volt, vessen magára.
Kicsit értetlenkedve emelte a tekintetét vissza a lengyelre a kijelentésére, vagy olyasmire. Aztán elterült egy mosol az arcán és kicsit belepirulva kuncogott fel. Esze ágában sincs ezt megkérdőjelezni, nem kell ebben hinnie. Ő bízik a barátjában, és abban is, amit kimond. Kicsit harapdálta az alsó ajkait, úgy próbálta összeszedni újra a koncentrációját, hogy ügyesen mutogathasson. Fel is emelkedett a sarkairól úgy próbált pontosabban mutogatni, néha rázta a fejét, de aztán csak meglett az a szó, amire nagy vidáman bólogatott, aztán látta, hogy bizony pörögnek a homokszemek, így belehúzott kicsit. Forgott az agya, de nem nagyon talált kapaszkodót hirtelen a kockához. Mutatta, hogy a második fele jön megint a kezén közben. Négyszögeket rajzolt maga előtt a szőnyegre, hátha… ahj, aztán kicsit tanácstalanul billentette oldalra a fejét, végignézett Lewyn, aztán vigyorogva közelebb csúszott, hogy éppen csak a játék doboza volt köztük, aztán áthajolva fölötte megbökögette a fiú hasfalát és intett a fejével, hogy ott is vannak, na értse már meg mit akar! Lehet az idő le is fut közben és indul a második adag, arra már nem is figyelt.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 13. 01:40 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Még egy megálló, még egy sarok, még egy szűk utca. Majában_nincs_beépített_GPS. Ez egy olyan hiánycikként funkcionáló, jelenleg nagyon zavaró tényező, ami lehet az élete kétharmadát megkönnyítené, vagy korábban tette volna. De semmi gond. Igazság szerint már sokkal vidámabb megint, volt két elég viharos, aztán csendes napja otthon. De a nagyon fura kérdések, kijelentések, kérések, majd könyörgések után most újra süt a nap. Kint is, bent is. Bár enyhén érzi a napi reszkírozást arról, hogy miért nem jó neki otthon, a fenekén még úgy.... pár évig? Ha Vesznán múlna, még legalább 25 éves koráig. Nagy sóhajtva veszi az epres-áfonyás shake szívószálát a szájába, hogy belekortyoljon, miközben a táskáit kivételesen a kezében fogva lóbálja.
Pontosan úgy érezte magát mint Szenilla a Némóban, mikor a kék halacska mondogatja magában, hogy el ne felejtse: P Sherman, 42 Wallaby Way, Sydney. Ez a cím Majában is olyannyira megragadt, hogy álmából felkeltve is. Durva, hogy a sajátja előtt. Viszont most rendes nagylány volt, és jó sokszor mondogatta, hova igyekszik, megnézte még a google mapsen is a telefonján. Rohadt hasznos dolgok vannak rajta, szeret mugli származású lenni. Mugli is.
Most itt ácsorog, megtalálva a házat kicsit hezitálva a kapuban, de aztán csak eljut az ajtóig, hogy bekopogjon. Körbenézve túl sok mindent nem sikerül memorizálnia, remek, kénytelen lesz arról megjegyezni, hogy jutott ide, hogy volt két villanyoszlop, amiből egy bántotta, a másikon meg volt valami kék felfestés. Háromszor - pontosan bizony, mint az Ózban a lányka a rubincipő összekoccolással - fordult jobbra, meg volt egy bolt. Meg egy néni két fura macskával, bár az reméli nem alaptartozék ott egy utcával lejjebb. Viszont elég meredek a hely, az is érdekes, hogy a néni nem gurult még le azzal a gonosz, lendületes megindulásával.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 13. 19:29 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 13. 02:53 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Az a tény nem tette Maját túl boldoggá, hogy egyre fogytak a napok a szünetből, és közeledett a tanévkezdés. Mindig eléggé kétkedve és kedvetlenül vette ezt tudomásul és afölött se tudott elmenni, amit az állatkertben megtudott. Hát nem repdesett a rózsaszín felhők között örömében, de persze igyekezett rossz szót sem szólni. A legtöbb dologban próbált ő nagyon megértő és támogató lenni, de csak sikerült megkapargatni a komfortzónáitól legtávolabb eső területeket is. Nem mindig könnyen emészthetően. Suli, eh. Inkább az ajtóban toporogva várt gondolkodás helyett, ahogy nyílt, vigyorogva tolta fel a napszemüveget a buksijára szabad kezével, de nagyjából azzal a lendülettel le is fagyott.
- He? - Ennyire tellett hanghatásilag, amihez egy „mi van?” grimasz is párosult, nagy bambi szemek és értetlen pislogás társaságában. Nem tudta eldönteni, hogy megijedt, meglepődött vagy ledöbbent inkább. Mármint ez nagyon furán hangzott, mármint úgy mindenhogy. Ezzel a szóval ő nem úgy állt, mint az apuval. Érthető okokból. Aztán a befelé invitálás közben kiszúrta a fehér szőrcsomót. A fejét oldalra billentve vinnyogott fel és kapta fel a kezeit a szája elé.
- Úúúúúr Iiiisten. Deeeee cuuuukiiiii vagy, egyelek meg. - Nagyjából itt veszett el Maja egy időre az értelmi zónából, elindult befelé, de a táskáit csak letette aztán egyből a kutyust figyelte. Nem feledkezett meg a Drágáról - csak de, illetve a köszönésről inkább -, közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de még így is a kicsit szemlélte. A kezét a nózijához tartotta, hogy megszimatolhassa, de már egyből tapizta volna szegénykét. – Hazahoztad? Végleg? És a tiéd? És marad? Mi a neve?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 13. 19:29 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 13. 14:48 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Lehet hozzá kellene szoknia, hogy minden egyes alkalommal éri valami új, valami meglepetés, bárhova is toppanjon be Lewy miatt. Ezt persze tudta ő a legnagyobb pozitivitással értékelni, még akkor is, ha sokkal jobban szeretett mindig, mindent ugyan olyannak megtartani és abban lubickolni. Ha érezte, hogy át kell lépni a kiskapun egy másik kertbe, már nem volt ennyire se biztos magában. Ettől is volt az a kicsit ijedt buksi, de a felismeréstől teljesen elszállt.
- Apa? És Anya? - Kissé hitetlen tekintettel mutatott a lengyelre, majd magára aztán zavartan nevetett. Ezt aranyosnak találta, de leginkább még fel kellett volna dolgozza. Aztán viszont ahogy közelebbi ismeretségbe került a kis szőrcsomóval már mindjárt nem volt semmivel gond. Ez is olyan első látásra szerelem. Hát milyen cuki fülei vannak, meg a nózija ahogy a kézfejének nyomta azt olyan édeske volt. Még az se zavarta, ahogy kapálózva karmolászott, észre se vette. - Haza? Lett egy közös gyerekünk?
A kérdés nem azért volt, mert nem értette, inkább csak nagyon érdekelte, hogy akkor itt marad is, ez olyan otthonszerű-e már. Érezte, hogy nem lesz sok idő, mire amit kitalált meg is valósítja. Közben inkább vigyorogva Voltra nézett meg nyünnyögött neki. Mintha egy kicsit idióta módon állt volna át erre, de sebaj. A név hallatán vigyorogva pillogott a lengyelre, aztán fél karral átölelve húzódott oda hozzá, kicsit hosszabban, mint az előbb a puszi sikerült.
- Igeeeen. Hát milyen kérdés ez! - Azzal a kutyus mellső lábai alá nyúlt, hogy magához húzva, egyik kezével alulról támasztva, a másikkal magához szorítva vegye ölbe. A művelet közben sikeresen állon nyalta őt a kicsike, amire vigyorogva nyomta a pofiját az övének. Nem túl praktikusan a kibontott haja megint útban van, egy mancs bele is akadt, de rutinosan szabadította ki. Igazság szerint nem nagyon szokta a hajhúzás zavarni, ha a Szívecske ráfekszik se nyervog miatta, majd kiszabadul, mi abban a nagy kaland? - Sziamia te drágaság…
Pillanatok alatt huszadrangúvá vált szerencsétlen lakás sorsa, pedig ő tényleg úgy indult neki, hogy jól megnézi. Vagy hasonló.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 13. 19:29 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 13. 19:29 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Nem szeretett volna úgy érdeklődni, hogy azzal negatívnak tűnjön és remélte is, hogy nem volt ezzel baj, bár csak akkor zuttyant le a kő a szívecskéjéről, mikor már válaszolt neki a kviddicssztár. Vigyorogva hümmögött csak kicsit, aztán kisvártatva az egyik mancsocskát a kezébe fogva nézett fel a kék szemekbe szépen pislogva is. Kifejezetten aranyos tudott lenni, mikor éppen elkapta az öt perc, bár itt nem is akárhogy sikerült ennek megtörténnie.
- Akkor… szóval nekünk van. – Próbálkozott ezúttal nem kérdezni, inkább kijelenteni, pedig nem nagyon szokott ő ilyet, érződött is. Pedig örült neki, sőt, kutyaaaa, aranyos, biztos benne, hogy már mindketten most imádják a kis fehérkét. Kell ennél több? Jó mondjuk biztos otthon, a szerető szülők jobb esetben csak egy része az egésznek. Különben is nagyon szomorú lenne belegondolni, hogy szegény Voltnak is esetleg csak egy szülő jutna. Vagy egy, meg egy hétvégi. Egyik sem túl szimpatikus. Mikor magához vette, rögtön ki is élte ezt a szeretetnyilvánítási kényszerét és megszorongatta kicsit még hintázva és billegve is vele.
- Mire kellett vigyázni? Figyelek, nem szorítom erősen, és nézd, ő is tökre kis aranyos… - Azzal a lendülettel pedig hagyta is, hogy finoman a kacsójára harapjon az eb. Alapvetően a kölyök kutyusoktól sosem látta még, hogy nagyot harapnának, meg hogy erősen, ez most sem fordult elő. Vigyorogva figyelte, ahogy hamar rá is unt a kicsike, aztán a fejével bökdösi csak Maját kicsit.
- Nagyon, jahj, de mért nem szóltál? Akkor már jövök előbb is!
Kivéve, hogy akkor Veszna kitér a hitéből, de ez egy részletkérdés jelenleg. Picit oldalra fordult, hátha lát valamennyit Lewyből. Vele se sikerült az utóbbi pár napban olyan sokat lenni, és ezt nem szerette, nagyon nem. De azért még némi figyelme megmaradt a kutyustól függetlenül is, amit teljesen neki tudott szegezni.
- Hogy állsz a pakolással? Megmutatod a házat?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 14. 01:13 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Biztosan számíthatott volna valami pluszra, ha már idetotyog ma, de nem így volt. Kellemesen meglepődött így utólag belátva, sőt, kifejezetten nagy öröm tódult a buksijába idő közben, a kapott puszira pedig csak szélesebb mosollyal jártatta a tekintetét Volt és Lewy között. Mindkettőjükért odavolt meg vissza, ez tagadhatatlan volt, de most a megosztott figyelemdolgot se ártott gyakorolnia, amivel amúgy is voltak gondjai.
- Te, figyusz, ugye emlékszel még, hogy volt egy saját házilegyem, akinek köszöngettem; meg tücsköt simogattam, még velem lakott pár napig? Szerinted ezek után majd kiszaladok? Bár, ha te is macskát hozol… még az is lehet.
Elég bizarr módon jutott eszébe Vivi, és hányszor próbálta már rábeszélni őt a barátnőjével arra, mennyire jó dolog egy cica, és hogy tartsanak, mert fun. Nevetett, de tényleg nagyon értékelte, hogy semmi macska. Nem tudott volna azzal itt is mit kezdeni, meg hé, nézzünk rá erre a csöppre. Hát mennyivel cukibb már. Olyan kis édes, ahogy kalimpál a mancsaival, odanyomja a buksiját, vagy éppen nyaldos össze meg vissza.
- Nem. Mármint nem volt fura telefonhívás, nem vasalta ki a fekete ruháját és még a vezetékneveden se hívott. Szóval határozottan nem, bár sok fura dolog jutott mostanában eszébe. A legnagyobb baj inkább az, ahogy velem viselkedik. Eldugta az összes bőröndöt, mikor meg pakolni kezdtem, beállt a szekrény elé, és rakta vissza a cuccaim… de minek?
Maja már egészen átesett az első értetlenkedős sokkon így viszonylag könnyen mondja a dolgokat, kicsit talán gügyög is benne, lévén a kutyussal akart kommunikálni, csak ez az infó még közlésre várt. Oké, nem sok ideje volt bármerre elnézni, így mikor felemelte a fejét és befelé nézett észlelte még a káoszban lévő rendet.
- Jó, menjünk. Tudom, nem is nehéz. - Összeráncolt homlokkal pillantott rá, mintha a navinésnek nem kellene heti két edzésen valakit emelgetni koreográfia vonzataként is. Határozottan pehelysúlyú egy kutyus ehhez. - Ha meg megunt, majd megkapargat és leteszem. Addig a lábikói jól vannak rajtam.
Lassan elindult Lewy után, ha mutatta az utat, most már rá figyelve inkább, meg úgy az egészre. Egy nagyobb sóhajjal nyugtázta azért a lakás tényét. Rájött már, hogy jobb, ha csendben bólogat, mert ő az okosabb kettejük közül, biztosan jól döntött.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 14. 02:58 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Az örömtől nem tudott volna oda és vissza lenni, ha ez a négylábú a kisebb, dorombolós, csomóköhögős fajta. Valahogy annyira nem volt velük kompetens. Hiába szereti a nagymacskákat mondjuk elnézegetni az állatkertben, nem ugyan az.Helyeslően bólogatott a mondandóra, legalábbis a macska tiltása opció ezt váltotta ki, a másik felett kicsit értetlenül állt.
- Ne is, furák. De ha már nem itt laksz, minket miért érdekelne, itt mi van?
Az a nála alapból ritkán, az elmúlt időben viszont elég sokszor előkerült többesszám már nem is volt olyan fura. Sokkal rosszabbra számított az elején, milyen lesz ilyenekhez hozzászokni. Bár mondjuk a kezdeti anyu-apuzás még most sikerült leülepedjen. Mindent a maga idejében persze.
Veszna is ezzel a tanáccsal élne, csak szerinte Majának rossz az időbeosztása, már ami a haladását illeti. Még legalább tíz évig nem szerette volna, ha ilyen „család” és „gyűrű”, valamint „igen” és „nála lenni” vagy „lakni” kifejezések elhangzanak a konyhájukban. Most azonban a kézen lévő ékszerre pillogva, lefehéredve szorította el Maja kezét, még mindent - lehet meg is bánta ezt - ki nem húzott belőle.
- Áhh, ez akkor még szóba se jött, utána említettem, hogy átjönnék, azt inkább hagyjuk is… - Maja elég lemondóan sóhajtott, de előtte még megforgatta a szemeit, mikor elképzelte újra azt az arcot. Pedig tényleg nem mondott semmi rosszat! Bár arra lehet kitért, hogy mikor lehet szeretne többet Lewyvel lenni, és ez már túl sok dologgal egyenlő az anyjánál. - De az igazi halálközeli élmént akkor élte meg mikor a gyűrűt megnézte. Utána folyamatosan buta kérdésekkel jött, hogy miért, muszáj-e, történt-e valami… ami azért rosszul esett, nem is értem.
Azzal végre levegőt is vett, nem csak beszélt, megint kinyílt a csap, de idő előtt visszazárta és a kutyussal gügyögve foglalta el magát. Szépen lassan haladt, néha megtorpanva nézte mi és merre az elmondottakból. És nagyjából addig bírta Volt, ekkor kapálózni kezdett lefelé tekintgetve, maja pedig leguggolva tette talpra még megsimizve a fejét utoljára.
- Firkálni? Ooooké, bár azt nem szoktam, csak festeni – jegyezte meg kinyújtva a nyelvét is mellé, kicsit rázva a fejét. Az komoly művészet. Lehet még a végén inkább hajtogat oda egy nagy Voltot és azt ragasztja ki. Ugye a jövőbe senki nem lát ki és hol lesz, na meg mit csinál hónapok múlva. - Konyha, szoba, fürdő, vettem. Ez talán nem olyan eltéveszthető. Jóóóól, ettem, aludtam, itt vagy velem, teljesen jó minden. Bár mindjárt év eleje és ehh. Tényleg, hogy állsz… azzal?
Nem, nyilván nincs túl kellemes meggyőződése a tanári szakmáról, meg eleve az oktatáshoz köthető, de tényleg érdekli, meg szurkolt, csak, nehéznek tűnik elfogadni.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 14. 18:41 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Csak megrántotta a vállát a dologra, nem különösebben esett kétségbe vagy nyugtalankodott rajta, ha előre is gondolkodott, azt teljes pozitivitással próbálta tenni. Persze amennyire bizonyos helyzetekben lehetett. Eddig két vagy három alkalom volt, mikor kilátástalannak és negatívnak látott maga előtt bármilyen képet, azokra pedig egyáltalán nem emlékszik vissza szívesen. Sötét napok. Az anyukájával ennél azért világosabb időket élt, bár nem túl kellemeset.
- Igen? Elhiszem, de akkor is, anyuval sosem voltam sokáig rosszban, vagy nem csinált úgy legalább, mintha örökre haragudna. Miért mondana ilyet az anyukád? De nem is vagy az, dehogy fogsz. – Határozottan rázta a fejét a kijelentésekre, még ha realitást kellett is volna mögé tegyen, akkor se kerülne. Maja nem akarta, nem is látta ezeket Lewyben. Vagy amit éppen igen, azzal együtt szerette. Senki sem csak fekete vagy fehér. - A turbános bácsik, akiknél a képernyőre kell tenni a kezedet, és feltöltenek? Vagy az az asztrotv?
És igen, valahol itt lehetett volna gyanús, ha nem Majáról lenne szó a sztori. Érthetetlen okból tapizta ő már a TV képernyőjét, de hogy abból nem lett szerencsésebb, meg az éppen eséstől bezúzott popsiját se távgyógyította meg, az tuti. Mindenesetre Az ajkait harapdálva emésztgette a tényeket, a saját anyja is fura, de a lengyelé sem tűnik éppen olyan mintába illőnek. Mindeközben szemével a fehér eltűnő szőrcsomót követte, ahogy pedig elveszett a vőlegényéhez fordult vigyorgósan. Bólintott, de akkor se firka, na.
- Igen, arra gondoltam. Az baj? Mármint… ilyenkor nem az szokott lenni, hogy nehéz kitalálni mit taníts? - Nem ért hozzá, a grimaszt meg igyekszik kerülni, de ettől még érdekli mi a helyzet, hát hogy ne lenne kíváncsi? Viszonozva a csókot nyújtózkodott fel, hogy a kezeit a kviddicses vállán pihentetve figyelje az arcát.
- Nem, nem akarok, nagyon rossz volt igazából. Mármint Veled voltam jó sok napot, aztán hirtelen elfogyott… ez nem. - A mondandója végére kicsit leszegte a buksiját, pedig nem volt rossz kedve, csak rájött már elég sokszor, hogy nehéz mikor hiányzik neki.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 14. 21:54 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Hirtelen annyira jól sikerült lefoglalni a gondolatait, hogy a nagy ezotv kontra asztrotv harcban nem is tudta már ki áll nála nyerésre. Mondjuk meg kell hagyni, ezen a színvonalon maradva lenne még pár adó, amit fel tudna sorolni. A kanálhajlítós dologra felnevetett, aztán tudatlanul megrázta a fejét és még a vállát is megemelte. Lövése se volt a mentalistákat melyikbe szuszakolták be. Durva, hogy mik vannak, és hogy erre vevők, vagy legalábbis zizik annyira, mint Maja, aki egyszer leült és belenézett ebbe a kínálatba. Bár leginkább tág pupillákkal meredt a TV-re hogy, jézike, mi folyik itt? Még ő is!
- Én sosem tudtam megkülönböztetni. Mondjuk a másik furi dolog az, ami ilyen művészettel foglalkozik. Filmek, galériák, elvont alkotók. Anya mindig ilyen izékkel foglalkozik. Én olyankor alszom mellette mondjuk. Marha uncsi, meg néha a hajam égnek áll, hogy képesek két totál különböző Vasarely művet összekeverni!
Még egy sziszegő hanghatást is hozzátett. Aztán észrevéve magát nagy szemeket meresztett. Nem azért, mert sokat beszélt, hanem mert észlelte, hogy miről. Ilyenkor mindig olyan kellemetlenül érezte magát, ebben nem volt olyan buta, mint másban, csak erre meg nem kíváncsiak. Viszont mielőtt kihűl a gyomra, inkább érdeklődött és kiélvezte az ölelést. Vigyorogva végigsimított a Drága arcán, aztán egy hosszabb csókkal inkább elhessegette az iskola témát. Maaajd máskor.
- Volt olyan, hogy valahova jöttem hozzád és végül nem ragadtam ott? - A buksiját félrebillentette, miközben kérdezett és elhúzta kezeit az arcáról. Mosolygott, igazából cseppet sem bánta, hogy mindig így alakult. Bár az egyre furcsábbnak bizonyult, hogy lassan „elfogyott a ruhám” távlatokban sikerült kivitelezni ezeket. - Szeretnék maradni…
Beharapva az ajkát akart volna még talán mondani valamit, mikor érezte a picurkát a lábánál, lepillantva rá pedig annyira cukin nézett felé, hogy hát nem lehetett nem rá figyelni. Talán még egy kicsit direkt is csinálják ezt a kutyák, nem? Visszafordult aztán végül… és nagy vigyorogva gondolkodott el.
- Ühm, valami mesét mondtál, befejeztétek már?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1253
Összes hsz: 4678
Írta: 2017. április 15. 04:11 | Link


éppen csak így | Pécs, Otthon (?) | még a szünet végén


Talán egy hangyányit sikerült magát elragadtatnia, amin ő lepődött meg a legjobban. Ennek ellenére igyekezett a legkisebb feltűnéssel zavartatni magát, hiszen nem volt baj, csak ő generált magának. Milyen meglepő ez is. Elmosolyodott, azt viszont nem igazán tudta, hogy ezt tényleg folytatnia kéne-e, nem igazán könnyed tízperces csevej témája általában, ő is csak akkor állt rá, mikor kényszerből belökték emberek közé, és annyira ciki volt már a hatodik ember, aki némának nézte, hogy inkább beszélt.
- Az azért túlzás csak… van, amikor még én is tudok valamit, és mások a buták, az pedig bosszantó, ha ilyen alapvető. Vagy lehet csak nekem az. A művészet közel áll hozzám, anyu sokat rángatott minden irányba, de ettől még ennél többet azt hiszem nem tudok mondani.
Ó, de, menne az egy kis megerőltetéssel, vagy ha megint látna valamit, amiről eszébe jut. Viszont jobb az, ha ő hallgathatja, vagyis ezt szereti, inkább kiélvezi így az együtt töltött időt. Ki tudja mennyi alkalma lesz, ha Veszna komolyan veszi ezt a testőrködést és a végén a szobáját is lelakatolja, nem még a szekrényt. Pedig, Maja már magától is egyre többet indul neki és köt ki a lengyellel, komoly szándék vagy cél nélkül, amit nem nagyon lehet hová tenni.
- Szeretlek, nem is szeretnék… általában muszáj. Edzés, meccs, próba, verseny, suli… anya. Nehéz úgy, hogy mindenhez máshol kell lennem, majd máshova „haza” menni.
Kicsit lebiggyesztette a száját, de nem volt rossz kedve, csak szemléltette az állapotot. Mosolyra húzódtak ajkai, egy sóhajjal pedig lehunyta a szemét az ajkain végig húzódó simítás erejéig. Érzékelte a kis Voltot, hamar el is vitte a figyelmét.
- Ú, jól hangzik. Ühhüm, de segíthetek pakolni is, vagy ahogy gondolod. Volt gondolom haaaatalmas segítő jobb. - Az elnyújtott szóban minden benne volt, így az, hogy felnevetett már csak tetézte az elképzelését. Valamiért inkább hátráltatónak látta a kutyát, aki odatipeg, finoman megharapdálja a cipőt, hogy „hé, tedd le azt a pólót, menjünk labdázni”. Közben el is indult a kanapé felé, félig Lewy irányába gügyögve, bár nyilván az ebnek szólt az még, csak aztán a lengyelnek.
- Persze, ráérek, tiéd az összes létező időm.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
A fővároson kívül - Czettner L. Maja hozzászólásai (146 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek