Az én Kolosom
kinézet

Azóta sem megy ki a fejéből az eset, amikor Kolos betört hozzá. A betört persze erős szó arra, ami történt, de az ajtót majdnem rátörte a dörömbölésével. Akkor még nem értette az egészet, de ismét a lánynak estek le hamarabb az összefüggések. Sokáig hitte, hogy elmúltak az érzések és könnyen barátok lehetnek. Hitte a buliig, de csak addig. Két év. Ennyi telt el a búcsú óta.
Most pedig két év elteltével megint sokszor kapja magát azon, hogy jegyzetei felett elmereng, lebeg csak úgy a semmiben és a gondolkodást is elfelejti.
Ugyanez történik vele a pécsi taverna teraszán üldögélve. Ujjai között mozog a kanál, mellyel már teljesen elkeverte a jeget a kávéjában, s a tejszínhabból is csak egy apró fehér folt látszódik.
Észrevétlenül megrázza fejét, visszatér a valóságba és napszemüvegét visszatolva orrnyergére a könyöke alatt levő könyvbe fordul. Elolvasott két fejezetet azóta, hogy beült a tavernába, de épp annyira tudja, miről szól maga a könyv, mint amennyire azt meg tudná mondani, eddig merre járt gondolatban.

Az én Kolosom
kinézet

Amikor szerelmes az ember, merengése közepette mosolyognia kellene. Myra arcán viszont semmi sem látszik, csak az eltűnés. Az könnyedén felfedezhető, meg hát elég gyakran is. Egyszerűen csak nincs a testében, gondolatai sincsenek. Talán nem is szerelem az, amit érez? Furcsa, mert haragszik is, de kezdi elengedni a dolgokat és mindezzel együtt Kolost is. Neki ott az új barátnője, és Myra nem akarná, hogy miatta hagyja el.
Felsóhajt miközben egy pillanatra sem veszi le tekintetét az előtte pihenő lapokról. Valószínűleg rossz könyvet olvas, nem is azt, amit akarna, de ez kit érdekel? Belekortyol a kávéjába, most ez a két dolog amire koncentrál. Próbálja távol tartani tolakodó gondolatait, de mintha csak megidézné velük a benne szereplő személyt.
Hirtelen meglepődik, felkapja a fejét és a szíve azon nyomban nagyobbakat kezd dobbanni. A gond csak, hogy fájdalmasan, mert pont olyasmi mászik a fülébe, amit nem akart volna tudni. Kolos hadar, sokat beszél, mint mindig és eltart egy percig, hogy ezt a szemben ülő lány értelmezze. Egészen addig mozdulatlanul ül, csak a haja mozdul meg a szellőtől.
- Szia, Kolos - szemöldökét megemeli és lassan feltolja napszemüvegét a fejére.

Az én Kolosom
kinézet

Elkalandozó gondolatai most ott vannak mind, kitöltik a fejét és szemben ülnek vele. Egyszerre sok, rengeteg, hisz a napok során átgondolt, ki nem mondott lehetőségek halmozzák el. Szó nélkül ül és nézi Kolost, szemöldökét felhúzva, de érzelmek kifejezése nélkül figyel. Olyan, mintha egy szobor lenne, aki nem is érti, mit beszélnek neki. Persze érti, csak nehezen jut el a tudatáig mindaz, amit hall.
Várja. Megvárja amíg beszél és issza minden szavát. Egyre jobban érzi, hogy a bordái kezdenek összeroppanni és nem tudja, mitől. Mert egyszerre bántja a dolog és egyszerre olyan boldog, mint régen, akkor amikor még ez a kimondott szó természetesnek számított.
Hosszú pillanatokra tekintetét ismét a könyvbe nyomott betűkre szegezi, szája szegletében pedig megjelenik az egyre szélesedő mosoly. Mély levegőt vesz mielőtt felnézne.
- Akkor ezentúl csak te vihetsz haza? - ártatlan mosollyal néz a másik szemébe. Talán nem kell konkrét választ adnia ahhoz, hogy Kolos tudja; úgysem mondana nemet.
Úgy tesz, mint ez nem lenne nagy dolog, mintha pontosan ezt várta volna. Hátradől a széken és szájához emelve a poharát beleiszik a kávéjába. Nem kellene, hogy ez ilyen egyszerű legyen.
- Nem tudom, általában nem adom könnyen magam... Még randira sem hívtál el, de már szeretsz... - színészkedik direkt drámai, cicás hangon.

Az én Kolosom
kinézet

Míg az arca rezzenéstelen, odabent viaskodik magával, keresi a megfogható gondolatait, próbálja összerakni a képet és mindeközben nem akarja beleélni magát. Mindent egyszerre. Kolosnál sosem lehet tudni, mit és meddig gondol, de Myra vakon hisz neki. Addig azonban belefér egy kis játszadozás.
Jó ideje nem vitte semmiféle Balázs haza, nincs oka a féltékenységre, de ezt azért nem köti az orrára. A múltkori beszélgetés során már elég világosan kifejezte, hogy a hülye pletykák nem is lehetnek igazak.
- Van egy rossz hírem, tudod, vannak olyanok, hogy barátok. Ki szeretnéd tiltani Ármint a lakásomból? - elhúzza a száját, aztán rámosolyog. Érdekes, hogy a bizalommal addig nem volt problémájuk, amíg együtt voltak. Aztán a szakítást követően jöttek elő ezek az apróságok, amik miatt ott tartanak most, ahol.
- Hát persze - neveti el magát miközben mellkasa felszabadul, mintha az összes kő legördülne róla és a bordái nem roppannak össze alatta. - Gyertyafény, rózsák, hintó - sorolja az igényeit hercegnőket megszégyenítő módon. Aztán feláll és miközben átsétál Kolos oldalára, végig fogja a kezét, majd közel húzódva hozzá átöleli a derekát.
- Akartam már mondani, szerintem nőttél. Mondjuk úgy tíz centit. Mit csinált veled anyukád, bezárt az üvegházba? - vigyorog rá miközben felnéz a szemeibe. Valójában teljesen úgy érzi, az a két év semmi sem volt. Talán Kolos szőrösebb és magasabb, mint volt, de ugyanannyira, ha nem jobban vonzódik hozzá.

Emir
szépmosoly

Talán még sosem élvezte ennyire a szingliséget, mint ezen a nyáron. Fesztiválról fesztiválra járnak a barátnőivel és a sportújságokon kívül a divatmagazinokban is felbukkant. Nem csak a buli létezik, keményen dolgozik a szünetben, amíg nincsenek edzések és tud arra koncentrálni, hogy kihasználja adottságait. Mostanra úgy pózol, mintha ebbe született volna.
Azt is kihasználja, hogy nem csak azok ismerik meg, akik ismerik és követik a kviddics történéseit és nem, egy percig sem zavarja, hogy beszélnek arról, amikor egy buliban helyesebbnél helyesebb ismert emberekkel jelenik meg. Talán csúnya dolog ezzel népszerűsíteni magát mugli körökben, az eredmény mégis megvan, ráadásul élvezi, hogy az esték nem feltétlenül úgy végződnek, ahogy pletykálnak róla.
Az aktuális fesztiválra délután érkeztek néhány barátnőjével. Ez nem az a nap, amire őrülten bólogatott, mert rajongana bármelyik előadóért, de ugye, az élet nem kívánságműsor, ha viszik, hát megy.
Valahogy útközben összeszedtek pár spanyol fiút, akik meggyőzték őket, hogy tudják, hol lesz a legjobb buli és velük kell menniük. Ez azonban még pár pohár italt igényelt volna, hogy Myra is igazán élje a bulit. Barátnői pillanatok alatt eltűntek a tömegben, ahonnan ő inkább kifelé araszolt. Levegő után kapva helyezi bordáira a kezét, mintha valaki pontosan oda könyökölt volna bele. Valószínűleg így is történt.
Érzi, hogy ehhez kelleni fog még két rövid, meg egy kis üldögélés ott a bódé falánál. Első útja a pulthoz vezet, ahol a sorral nem törődve, szép pofiját felhasználva kikéri a két rövidet, na meg kísérőnek egy pohár sört. A koncertnek úgysem mostanában lesz vége, ez a tízperces pihenő biztos belefér.
Legalább szemügyre veszi a srácot, aki olyan ismerős, de nem tudja hova rakni. Két korty között homlokát ráncolja, próbálkozik erőteljesen. Nem, nincs meg.

Emir
szépmosoly

Hullámvölgyekkel éli meg a nyarat és a koncerteket. Mivel ez a sokadik, már egy kicsit fáradtabb és kevesebb lelkesedéssel fogadja azokat az előadókat, akiket ő maga nem ismer, vagy ha ismer is, nem rajong értük.
Most jó így, ülni a három pohárka társaságában és nem törődni a külvilággal pár ismerős arcon kívül. Az egyiknek ő is ismerős, megáll előtte és méregeti, míg Myra el nem küldi a büdös francba. Nem, cseppet sincs ráhangolódva az ittas férfiakra, de még az ugyanebben levő barátnői is inkább púpok a hátán.
Oldalra billenti a fejét, felismeri a néhány perce méregetett férfit és mosolyogva köszön vissza. Külföldinek tűnik és ha kínpadra vetnék, akkor sem tudná megmondani, honnan olyan ismerős.
Azt azonban könnyen kiszúrja, hogy alkoholmentes sört kortyolgat, így az, hogy megkínálja az egyik felessel, nem tűnik jó ötletnek, de ha már a kezében van, lehúzza az édes italt. Ízesített vodka. Nem üti ki, a hangulatot viszont remélhetőleg fokozza.
Újra a férfi felé fordul az elhangzott káromkodásra és a fejét a bódé falának dönti. Néhány másodpercig csak figyeli, mintha próbálná kitalálni, mi baja lehet, az igazság viszont, hogy a feje teljesen üres, csak a zene és annak zavaró búgása tölti ki az űrt.
- Nem a te világod? - teszi fel a kérdést megértően. Az ő lába sem jár, ráadásul a rövid ücsörgés alatt fázni is kezdett. Össze is húzza magán a kardigánt és lábait felhúzva veszi magához a sört. - Ránk, a partiarcokra!

Emir
szépmosoly

Javarészt olyan embereket lát és látott egész délután a parton, akik élvezik a bulit. Az ő világába ez a zene nem illik bele, de szeretné élvezni. Aztán ki tudja, a mellette ülő első ránézésre nem tűnik rossz választásnak arra, hogy jól érezze magát.
- Kicsit sem - rázza meg a fejét mosolyogva. Mindig van valami, ami kiengeszteli a hangulatának leapadásáért. Most a másik részéről érkező mosoly az. Azt is értékeli, hogy nem olyasvalakivel kell beszélgetnie, aki rég túl van a sokadik pohárkán és két összefüggő mondatot sem bír kinyögni.
Belekóstol a sörbe, de a hideg hatására csak megborzong. Még egy kicsit jobban összehúzza magát, szemeit viszont nem veszi le a másikról. Honnan, de komolyan? Miért olyan ismerős?
A felvetésre azonnal megrázza a fejét. Jó így, az alkohol fel fogja mindjárt melegíteni... Aztán felvonja szemöldökét és ajkai megállnak a pohár szélén. Elmosolyodik, aztán pillantásával elidőzik a férfi arcán, szemein és a felajánlott testen.
- Na és ha nem szeretnék pingvineset játszani, megfosztasz a társaságodtól? - kérdezi két korty között. Kíváncsian és a szemében az ellenkezés teljes hiánya nélkül várja a választ.
Nem az a lány ő, a híresztelésekkel ellentétben Ardai óta nem, hogy a fél világ, de még két pasi sem ment át rajta. Főleg nem egy fesztiválon.

Emir
szépmosoly

Szép a mosolya. Ismerős. Myrát is mosolygásra készteti és igazából azon ritka alkalmak közé tartozik ez az eset, amikor erősen elgondolkodik, miért is nem él a lehetőséggel. Talán jobb lenne az estéjük, ha nem itt üldögélnének és próbálnák élvezni azt, amiért mások teljesen megőrülnek.
- Szóval - vigyorodik el és közelebb ülve kezét nyújtja az ingért. Figyelemmel kíséri, két korty között másfelé is elkalandozik a tekintete. Formás karjaiból ítélve biztosan sportol valamit. Talán kviddicsező? Nem lepődne meg, ő maga is a muglik közt tölti szabadidejét.
- Egy igazi lovag vagy. Egyébként tényleg, még egy fesztiválon sem ajánlották fel az ingüket - szemöldökét összevonva gondol vissza a nyárra. Valójában elég sértő, annak ellenére, hogy többen is megállították közös szelfiért és volt, aki szintén az AMS-ről érkezett, sosem közeledtek hozzá így.
- Myra. Nagyon örvendek - szépen mosolyog, mint egy törékeny baba, de a kézfogása erős. Megtanították a hímnemű csapattársai, milyen az a normális kézfogás.
Összehúzza vállán a kapott inget és fejét a bódé helyett a férfi vállára dönti. Így tökéletesen rálát arra a fényorgiára, amit a másik figyel. Útban van, ezért Emir karját saját vállára húzza.
- Azt gondoltam, ha ebből kettőt megiszok, majd több kedvem lesz ott bulizni - mondja miközben a magasba emeli a feles poharat, benne a bordó lötyivel, másik kezével pedig a táncoló tömegre mutat. Italán áttetszik az égen cikázó fény, Myra pedig mosolyog. - Te csak alkoholmenteset iszol? - fejét kissé a férfi felé fordítja, bár ebben a helyzetben kissé nehézkes és orra szinte az arcát súrolja.

Emir
szépmosoly

Maga sem tudja sokszor, mit akar. Bonyolult, mégis egyszerű lett minden. Tartani próbálja a saját maga által kreált kis határokat, de minek? Kinek a véleménye számít? Itt hiába nézegeti a pohárkáját, attól még nem fog felpörögni annyira, hogy ezt tovább élvezze. Menjen haza, vagy töltse ezzel a nem éppen minden sarkon felbukkanó férfival az estét? Valószínűleg tudna magára vigyázni, ha bajba kerülne. Valószínűleg ennyi pletyka és újságban megjelent kép után nem érezné magát rossz életűnek.
Ott, ahol megcirógatja a karját egy kissé félrecsúszik az ing, Myra pedig beleborzong. Tagadhatatlanul vonzódik Emirhez és nem csak fizikailag. Az a néhány perc, amiben kiderült, hogy lovagias és nem részeges, megfogta.
Az allergia szó hallatán felvonja szemöldökét. Jó, jó, hallott róla, hogy vannak ilyen furcsa emberek, de hogy ők tényleg léteznek is? Elhúzza a száját. Nem mintha a lány túlzásba vinné, az ő életvitelébe nem fér bele a rendszeres italozás, de mégis, néha olyan jól tud esni.
Mondana rá valamit, kifaggatná, milyen így és nincsenek-e benne gátak, de valami sokkal jobban lefoglalja. Kellemes bizsergés indul a feje búbjából lefelé, ajkán érzi a férfi leheletét. Elmerül a már-már természetellenesen kék szemekben. Kezéből valahol félúton eltűnik a pohár, csak a sört szorongatja, s a végszóra felszabadult kezét a borostás archoz emeli. Alig érintve simít rajta végig mielőtt lehunyná szemét. Előbb orrával böki meg a másikét, majd finoman, de végig határozottan, a folytatás tudatában csókolja meg. Felesleges ellenkezni, senkit nem érdekel, ők mit csinálnak a sötétben és jelen pillanatban Myrát sem az, ami körülöttük zajlik. Csak a férfi és az érintése.

Emir
szépmosoly

Évekig élt úgy egy kapcsolatban, hogy nem élte ki a fiatalságát. A kamaszkort, a szerelmeket, az egy éjszakáig tartó románcokat. Nincs rá igénye, hogy utóbbiból húzogassa a strigulákat és ettől érezze magát boldognak.
Most azonban erre van igénye. Valaki olyannal tölteni az éjszakát, akivel talán nem bánja meg. Aki könnyen leveszi a lábáról ajkai szép vonalaival és tekintetével.
Ahogy hozzáér arcához és megcsókolja, valami különös érzés fut végig egész testén. Úgy csókolja, mintha nem csak az estének és a koncerteknek lenne vége, de a világnak is. Rég érezte ezt, rég vágyott bármire ilyen nagyon.
Félmosollyal az arcán pillant a mellette ülőre. Megvonja a vállát, aztán beleiszik a sörbe. A két ital közül valamit azért csak sikerült megmenteni, a másik már rég a talajé. Kis részeges növények.
- Gondoltam megnézem, kik játszanak a többi színpadon, aztán hazaszivárgok - von vállat, mintha az előbb nem történt volna semmi kettejük között. Csak egy kicsit kéreti magát, csak picit játszik.
- Hacsak nem tudsz jobb programot ajánlani - teszi hozzá elvigyorodva a pohara felett.

Emir
szépmosoly

Kedveli a nevetését. Tekintetét vonzza a felvillanó hófehér fogsor, ő maga is mosolyog. Legszívesebben tényleg hazament volna, még azelőtt, hogy a véletlennek köszönhetően összetalálkoztak. Most már egészen más irányba indulna, nem a koncertek és az otthona felé.
- Nyugisabbat, mint egy koncert? - vigyorog, de nem áll ellen. Megfogja a férfi kezét, majd egy pillanatra megkapaszkodik karjában. Nem részeg, de a hirtelen felállásoktól akár egy pohárka után is képes megszédülni.
Leporolja fenekét, aztán összehúzza magán a kölcsönbe kapott inget. Kicsit melegebb lett, mikor egymás karjában ücsörögtek, de most a szellő átfúj a vékony anyagokon.
Jobbját Emir mellkasára helyezi, ujjaival finoman cirógatja miközben hallgatja. Sátor. Olyasmi, ami kicsit sem Myra stílusa, csak kirándulások alkalmával alszik el benne, vagy ha kellően elfáradt és kiütötte magát az adott fesztiválon.
A feltett kérdésre azonban felszökik a szemöldöke, ajkai pedig lassacskán mosolyra húzódnak. Lassan szabadul a másik karjából, hátralép egyet. Válasz helyett elhúzza az oldalát fedő kardigánt, ott pedig megmutatja magát a kis cikesz. Szárnyait finoman rebegteti.
- Talán elég jól ismerem - teszi hozzá, majd visszahúzza a védelmet nyújtó ruhákat. Bogolyfalva és az ottani élet...most a munka, a gyerekek jutnak eszébe, de gyorsan elhessegeti a gondolatokat. Kezét a férfiéba csúsztatja és várja, hogy vezesse.

Emir
szépmosoly

Sosem lehet igazán megszokni, hogy bárhol, bármikor felbukkanhat valaki, aki ugyanabból a környezetből jött, ahonnan ő, mégis jó érzés, hisz egy kicsit olyan, mintha egy közös kis titkuk lenne a többi ember között.
Már elengedte a dolgot, hogy valahonnan ismeri a férfit, úgy gondolja, hogy biztos csak véletlen és keveri valakivel. Ezek a külföldiek egyébként is annyira egyformák tudnak lenni... Bár Magyarországon Myra is külföldi még ennyi év után is.
- Mutasd az utat - mosolyogva bök fejével az útra a bódé mögött és úgy fogja a másik kezét, hogy a tömegen átvágva se veszítsék el egymást. Nem esne pánikba, hogy nem jött össze az este, de azért na, ha már eddig eljutottak, ne a odavezető út legyen az akadály.
Ahogy lépnek kettőt, valami szokatlanba ütköznek. Az életében csak rövid ideje jelentek meg a fotósok, akik az életével foglalkoznak, nem a sportkarrierjével és a fotósok, akik a szép pofijára és pózaira kíváncsiak. Nincs hozzászokva, hogy bulizás közben egy számára idegen emberrel állítsák meg. Kell néhány másodperc, hogy felfogja, mi is történik, és hogy továbbra is kézen fogva ácsorognak azok előtt, akik a nevükön szólítják Emirt. Ja, hogy ő ismert?
Kérdésekkel bombázzák, Myra pedig, hogy őszinték legyünk, élvezi a felhajtást. Aki ebben nőtt fel és most érzi magát a pályáján, az szívesen dobálja a haját az erre éhező idiótáknak.
Neki ez csak jó, holnap megint a nevét olvashatja itt-ott megjelenő cikkekben és instagram posztokban, aztán ha még arra is rájön, éppen kivel lesz hírbe hozva, boldognak lesz mondható az élménye.
Végül felveszi a férfi ritmusát, nem esik nehezére követni a nagy lépéseket, de most már igazán megérkezhetnének.
- Tudom már, ki vagy! Pár hete ugyanott voltunk fotózáson, a többi lány totál megőrült érted - sörért emeli homlokához, mintha rácsapna meglepetésében. - Nem tudtalak hova rakni. Azért köszi, ezzel a kis közjátékkal dobtál a karrieremen - neveti el magát. Komolyan is gondolja, meg nem is, hisz nem ez volt a cél.

Emir
szépmosoly

Nem hinné, hogy ezzel így betalál, de azonnal érezhető a felhúzott fal kettejük között. Ennek ellenére követi a sátorokhoz, ahol Myra nagy valószínűséggel pillanatok alatt elveszne és egész éjjel keresné, melyik az ő sátra. Ezek a muglik...
Amikor felszabadul a keze, belekortyol italába és még útközben beledobja a maradékot egy szemetesbe. Semmit sem érez abból a kevéske alkoholból, amit fogyasztott, de még részegen is látná, hogy valami nagyon nincs rendben.
Visszamosolyog, majd belép a tértágított "lakásba". Egész otthonosnak tűnik egy fesztiválra, ha pedig már eljöttek eddig, az nyilvánvaló, hogy megnézi a belsejét is.
Leveszi tornacipőjét, katonás sorba állítja a többi mellé, majd végig tapintja az őt körülvevő anyagokat. Női szokás, semmi különös. Ahogy beengedi a háló részbe, lassan mindent megnéz, próbálja leszűrni, milyen a férfi valójában.
- Imádom a varázslatot - sóhajt fel és közelebb sétál Emirhez. - Nézd, én nem azért jöttem el veled, mert híres vagy - a kérdésre nem reagál, nem kér semmit, rajta kívül. Hasznos volt és tagadhatatlanul szereti, ha egóját simogatják, vagy épp alázni próbálják, ebben az esetben viszont egészen másról van szó. Hosszú ideje az első férfi, aki tényleg vonzza és nem csak tetszelegni jó vele.
- De, ha neked úgy jobb, tök kényelmesnek tűnik az ágyad, ledőlhetünk csak beszélgetni is. Vagy akár haza is hoppanálhatok - vállat von, azért tartása még van.

Emir
szépmosoly

Hirtelen furcsa érzések kezdenek kavarogni benne, most már jobbnak látja az indulást. Már rég el kellett volna mennie, még az elején ahelyett, hogy megállt a pultnál italokért.
Ajkát beharapva ácsorog még egy ideig, amíg a férfi határozottan ki nem jelenti, hogy verje ki a fejéből a távozást. Szemöldöke felemelkedik, az egója dolgozni kezd. Átfut fején a gondolat, hogy odalép és felpofozza, mert semmi joga hozzá, hogy tárgyként kezelje. Össze kell szorítania fogsorát, a mosoly most nem hatja meg.
Kell ez? Egy ismeretlen ágyában akar aludni, akiről azt sem tudja, mit gondol komolyan? Csak egy sokadik csitrinek gondolja, aki oda meg vissza van tőle. Eljátszani bárki el tudja, hogy lövése sincs, ki ő.
Nem, neki is jár egy jó este. Félreteszi egóját és a saját érdekében lép lassan közelebb. A néhány lépés alatt ledobja a földre Emir ingét és vele együtt a vékony kardigánját is.
Kezeit a hasának ütköző kobakra helyezi, finoman túr a sötét tincsekbe. Arcára mosoly ül és mintha az előző érzések egy pillanat alatt felszívódtak volna. Élvezi érintéseit, majd a vesébe látó pillantása pont olyan, amire azt mondják, "bumm, terhes".
- Senkinek nem fogom elmondani, ha te sem - huncut mosoly bújik meg ajka szélében. Jobbjával tovább simogatja tarkóját és haját, szabad kezét pedig arcához emeli. Megsimogatja, körberajzolja hüvelykujjával vonásait, s végül ajkán is végighúzza ujját, mielőtt még lehajolna hozzá. Gyengéden csókolja meg, az éjszakát ki szeretné élvezni és nem csak lerendezni.

Emir
szépmosoly

Ha az a tetoválás, melynél Emir elidőzik, mesélni tudna... A kis cikesz azóta van a lány oldalán, hogy a balesetéből felépült és a hitetlenek nagy döbbenetére újra pályára lépett. Nem veheti el egy gurkó azt, amiért gyerekkora óta dolgozott.
Az ajtó zárva, a koncertek messze. Az idő megáll, ők pedig kihasználják azt. Myra ajkait elhagyja egy apró sóhaj, amint a férfi ölébe kerül. Már nem tudja meggondolni magát, agya kikapcsol és csak rá koncentrál. Érintései alatt forrósodik a bőre és csak annyira húzódik el, hogy a férfit is eggyel kevesebb réteg fedje. Határozottan löki hátra az ágyra, ő pedig fölé helyezkedve, ajkaival indul felfedezőútra a fedetlen részeken egyre lejjebb.

~  ~  ~

Mély levegőt vesz, ébredezik. A feje egy kissé fáj, de ez nem a másnap fájdalma. Hátára fordulva érzi csupasz bőrén az ágynemű anyagát, egy pillanatra azt hiszi, saját ágyában fekszik. Résnyire nyitott szemmel azonban konstatálja, hogy ez nem a megszokott környezet.
Egyszerre érzi magát a világ legnagyobb ku*vájának és szerencsésnek, mert egy igazán jó éjszakát tudhat maga mögött. Mit is tett? Csak kihasznált egy lehetőséget amit nem szabadna bánnia.
Fejét a mellette fekvő férfi felé fordítja. Igen, semmi oka megbánásra. Emir tényleg olyan helyes, mint amilyen jó az ágyban.

Emir

Visszamosolyog Emirre és ugyanígy fogadja a jó reggelt puszit. Különös, de jól eső érzéssel jár, egészen természetes, mintha pontosan így kellene zajlania egy idegennel való éjszakázás reggelének.
- Amennyit hagytál aludni, az jó volt - mosolya vigyorrá szélesedik. Még egy kicsit nyújtózik és ásítozik, aztán felül az ágyban. Hátradől, a takarót magára húzza, hogy azért mégse villogjon ott csak úgy.
- Köszi. Ágyba reggeli is lesz, vagy ennyire ne legyek nagyigényű? - mosolyog tovább miközben elveszi a vizet és apró kortyokkal frissíti fel magát. Most gondol csak bele, hogy a barátnői talán azt sem tudják, él-e még. Miközben a férfi kérdésére felemeli fejét, kezébe veszi a földön hagyott telefonját.
Egy kicsit hümmög, közben feloldja a telefont és az eszeveszett csipogásba kezd. Fejét ingatja és beleiszik a vízbe.
- Nem bántam meg. Na és te? Baj, hogy nem kértem autogramot? - kérdezi a szemöldökét felvonva, mintha komolyan gondolná.
Csak futtában nézi meg, kik üzentek, de csak az egyik barátnőjének ír, hogy minden rendben vele és majd elmeséli. Az utóbbi három üzenet viszont már aggasztóbb, a fejéhez is kap miatta.
- Basszus! Ennyi az idő? Rég edzésen kellene lennem - fogóhoz illő sebességgel ugrik ki az ágyból. A vizet az éjjeli szekrényre rakja, majd a ruháit kezdi el felszedegetni.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Szerencsére nem kellett a meglepődött játszani, az összes vendég tudta, hogy a főszervező elárulta a szülinaposnak, mire készülnek, hogy az alkalomhoz illően tudjon öltözni és ne érje váratlanul, hogy jó pár kviddicscsapatnyi ember hangoskodik a balatoni nyaralóban.
Ádám, Myra csapattársa a Mennydörgőknél kitett magáért. A nyaralójába meghívott mindenkit, aki csak számít, így az egész csapat, a családtagok, barátok...egyszóval mindenki időben ott volt, hogy énekelve köszöntsék a huszonötödiket betöltő lányt.
A hideg idő ellenére a telken nincs rossz idő, valószínűleg a bűbájoknak köszönhető, hogy sokan a medencében tudják áztatni magukat. Myra még nem tart itt, őt két pusziosztás között elrángatják a tortájához. A hatalmas kviddicspályát formázó torta felett ott repked egy cikesz, amit sebesen kerget ő maga, apró figuraként. Nevetve hunyja le a szemét és mondja el magában a kívánságát. Nem kíván egyebet, csak hogy minden maradjon így, ne legyen rosszabb a következő éve sem. Aztán elfújja a pálya széleire tűzdelt gyertyákat. Pezsgős poharát emeli a többiekkel együtt.
- Köszönöm mindenkinek, szuper barátok vagytok - vigyorogva néz végig a tömegen, akik között egy férfin állapodik meg a tekintete. Félmosollyá szelídül a vigyor, belekortyol az italába.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Megtalálta az aranyközéputat a bulizás és a munka között egy ideje, szóval a születésnapja pont jó alkalom arra, hogy csaló napot tartson. Enni fog a torából és inni fog, amennyit még jól visel. Nem szeretne nem emlékezni a saját negyedévszázados születésnapjára, viszont szeretné jól érezni magát.
Szerencsére a barátai veszik körül, valahol a testvéreit is látta, de annyian gratulálnak két percen belül, hogy nem tudja már, ki van itt és ki nincs. Egyébként is jobban lefoglalja valaki azzal a hosszú hajjal és a lehengerlő mosolyával. Tekintete vissza-visszatér a férfira, néhány jelenlevő mellett nem is lepődik meg azon, hogy ő is itt van.
- Hagyjatok nekem is egy szeletet - épp csak egy pillanatra fordul Árminék felé, akik az első szelet tortát épp Myra kezébe akarnák adni, mikor ő kikerüli őket és az asztal másik végéhez sétál. Két vízszínű, rövid pohárba töltött italt vesz a kezébe és meg sem áll Omboziig.
Mosolyogva, szó nélkül nyújtja felé az egyiket. Kihívóan emeli meg szemöldökét, majd koccintás után lehajtja az italt. Összeszorítja ajkait, amíg el nem múlik a fanyar íz a szájában. Hát na, egy sportolónak nem is szabad hozzászoknia az alkohol ízéhez,hát még ilyen töményen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Nem érti, ez az ember mit keres a partiján, de zavarni nem zavarja. Sőt, a látványa jól esik a szemének, mert ha más jót nem is igazán lehet mondani Zlatánra, azt igen, hogy a jó pasik táborát erősíti.
Cseppent sem zavarja, hogy többen is megnézik, köztük ő is, máskülönben nem pózolna fehérneműben óriásplakátokon és nem költene elég sok pénzt egy ruhára, amiből pont annyi látszik ki, amennyi még kilátszhat.
- Nem én hívtalak - vonja meg a vállát, miközben tekintete a szervezőre terelődik. Elképzelni sem tudja, mi alapján lett összeállítva a meghívottak listája, bár elképzelhetőnek tartja, hogy rosszul lettek megcímezve a meghívók.
- De, továbbra is szeretnélek, csak nem hagyod - mosolyodik el, kivéve a férfi kezéből a poharát. Belekortyol az italba, ez már kellemesebb, mint az a rövid volt.
Háta mögül csattanást hall, s mikor oda pillant, ajkai széles mosolyra húzódnak. Itt az ideje, hogy ő is kipróbálja a medence vizét. Ha már az egész telek le lett bűbájozva, valószínűleg a víz sem kivétel ez alól.
Leteszi a poharat, kiveszi Ombozi kezéből a szivart. Alig észrevehető mosollyal néz a másikra. Egy lépést közelebb lép, majd az erős vállakhoz emeli kezeit. Lassú, elnyújtott mozdulattal húzza le róla a pulóvert.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Ez az ő napja és nem hagyja, hogy arról szóljon, kit miért nem kedvel, vagy éppenséggel milyen sérelmek érték egyik, vagy másik felet az ismeretségük kezdetein.
- Sajnálom, ha összetörtem a kis szíved - pillant ő is szomorúan egy pillanatra a férfira. Mivel csak az ünnepségről tudott, részletekről nem, az egész meglepetésként érte. Alapvetően nem szereti a meglepetéseket, ezt szerencsére tudta a barátja is, aki épp ezért szólt előre neki, nehogy agyvérzést kapjon itt helyben, mikor száz ember énekelni kezd egy torta körül.
- Sejtettem, hogy így van. Nem tudtak neked ellenállni, mi? - forgatja meg szemeit, mielőtt még rájönne, mit is szeretne csinálni Zlatannal a beszélgetésen kívül. Vetkőztetés máris van benne, na de nem olyan céllal, ahogy azt többen is vélhetik.
- Megint? Már elnézést, mikor vetkőztettelek én téged ezelőtt? - somolyog a lassú mozdulat közepette. Le sem veszi szemeit a másikról. Kardigánját félredobja valahova a fűbe, ahol maximum hasra esnek benne. - Pontosan ezt szeretném - sóhajt fel bólintva. Szemtelen mosoly bujkál szája szegletében, majd hátrébb lép egy lépést. Gondolkodás nélkül veszi le magáról a drága ruhát, amiben viszont nem szeretne úszni. Így most már csak fehérneműben várja, hogy melyikük rántja előbb a másikat a mélybe. Nem, egy cseppent sem zavartatja magát.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

- Ne törődj vele - sokkal jobb programot tud kettejük számára kitalálni, mint a meghívó személyének kitalálása. Egyébként sem túl fontos, a lényeg, hogy most itt van és ha már itt van, legalább szórakozhatnak is egy kicsikét.
Myrának esze ágában sincs kikezdeni Zlatan-félékkel, azt azonban nem tiltja semmi és senki, hogy beleigyon az italába, vagy elképzelje kevesebb ruhában. Szigorúan annyiban, amit még bárki más is láthat és nem négy fal között dobja le a felesleges textilt.
Szemeit forgatja, mikor a férfi rádöbben, hogy a vetkőztetés Myra esetében sehogy sem fordult elő az eddigiek során. Na, pont ezért. Rá emlékezni kell és nem összekeverni a másik nyolcszáz nővel.
- Mindjárt kiesik a szemük - csak megállapítja, a vicc kedvéért meghallgatná, mit mondanak most róluk. Mire saccolnak, ki a részegebb, ki van bedrogozva, ki felejtette el, hogy rengetegen veszik őket körül. Mindketten egy szál alsóneműben állnak a közönség előtt, de ahogy az látható, ez sem Myrát, sem Zlatant nem zavarja.
- Én? Mindig! - vigyorodik el és kapaszkodik a férfi nyakába, mikor felkarolja. Na, azért más körülmények között lehet, hogy még érdekesnek is találná az óvatos közeledést és a fülébe suttogást, most viszont a víz érdekli. Felnevet, aztán egy kisebb kiáltás elhagyja ajkait, amint a langyos vízbe csobbannak.
Egészen az aljáig ér, aztán a felszínre bukkanva ismét nevetésbe kezd. Odaúszik a férfihez, akinek hátulról öleli át a nyakát és csimpaszkodik rá.
- Még egyszer, Apu! - nyakába hajol és a fülébe suttog. Orrával érinti fülcimpáját és elmosolyodik.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyetlen dolgot tervezett a születésnapjára, méghozzá azt, hogy megengedi magának a korlátlan alkoholfogyasztást. Semmi mást, semmi Ombozit, semmi vetkőzést és pancsolást. Az sem érdekli, hogy a csipkefehérnemű nem ér fel bikinivel, ahogy az sem, miképp néznek rájuk, amikor beugranak a medencébe.
Élvezi a vizet és a hirtelen jött társaságot, akinek a nyakába kapaszkodva suttog a fülébe. Nincs ellenére, hogy Zlatan fordítson a helyzetén, sőt. Még rá is segít azzal, hogy karjait összekulcsolja a férfi tarkója mögött, aztán közelebb húzva magát a lábait a dereka köré fonja. Tekintete a lányok felé terelődik, s félmosollyal küld nekik egy győzedelmes pillantást. Átfut az agyán, hogy már csak azért is húzni akarja az agyukat, érezze csak mindenki, hogy itt ő uralkodik. Lassan fordul vissza a férfihoz, akihez így már az arcát is közelebb engedi. Ajkai elnyílnak, mikor orrát az övéhez érinti. Oldalról simítja, majd óvatos csókot lehel nedves arcára.
- Ez az én szülinapom. Ne nekik szerezz örömet - jegyzi meg úgy, hogy azt csak ő hallja. Nincs szándékában túl sok teret engedni a férfinak, lazán fonódik rá és kezd el játszadozni vizes tincseivel.
- Szerintem Máté lenyúlta a szivarodat - pont rálát az asztalra és elkapja a pillanatot, amikor az egyetemi szaktársa benyúlja az imént még Ombozi tulajdonban levő szivart. Myrát mondjuk cseppet sem zavarja, de hátha Zlatant igen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Pontosan tudja, hogy a vendégek közül sokan nem is a barátai, sokkal inkább ellenségek, akik úgy helyezkednek, hogy a legjobbat hozzák ki a Myrával való kapcsolatból. Féltékeny tyúkok többnyire, a férfiak pedig olyanok, akik szeretnék, de sosem kaphatják meg. Erre is tökéletes a kis játék, amit Zlatannal folytat a medencében és nem csak azért csinálja, hogy a zöldszemű megegye az ünneplők egy részét. Jó a kedve és el tudja magát engedni annyira, hogy vele szórakozzon. Végülis miért ne tenné? Vannak még határok, lesznek is, de még párszor csobbanna a férfival a parti alatt.
- Úgy tűnik? - kérdez vissza ugyanazon a fojtott hangon. Van, ami nem tartozik másokra, abból a távból pedig, ami köztük van, így is hallják egymást.
Mint egy kis majom, úgy csimpaszkodik, öleli minden végtagjával miközben tekintetét a medence körül járkálókon tartja. Nem mintha érdekelné, hányan figyelik még őket és kik kóstolják a tortát, de ha nem nézne kifelé, azt sem látná, hogy egyesek szeretnek benyúlni olyasmiket, mint Zlatan szivarja.
- Hogy csinálnád? Kiszívod a tüdejéből a füstöt? - kuncog fel a nyakába hajolva. Állát megtámasztja a vállán, de csak rövid ideig. Most oda nyom egy gyors puszit, ahol éri, vagyis a nyakára, aztán ellöki magát a férfitól.
- Fogadok, hogy még engem sem tudsz elkapni, nem hogy őt - vigyorog szemtelenül néhány pillanat erejéig, mielőtt elkezdene úszni a medence széléig. Ha elég gyors, még talán meg is futtatja Zlatant az udvaron.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyszerű az egész, csak élvezi a születésnapi buliját és az őt körülvevő emberek társaságát. Legalábbis egyét biztosan, aztán ki tudja, még meddig teheti. Egyikük sem az a lecövekelős, ráadásul a legutóbbi találkozásuk nem is sikerült valami jól. Nem kedvesen váltak el, ennek ellenére most pont úgy viselkednek. És hogy érdekli, vagy zavarja-e? Hát nem, cseppet sem.
A játék kedvéért kezd el menekülni a férfi elől a part felé. Nem csak a testén, de a gyorsaságán is látszik, hogy sportoló, úgy suhan el a vendégei mellett, mint a villám. Közben azért hátrapillant és lelassítva megadja az esélyt a férfinak arra, hogy elkapja. Igaz, ő sincs rossz erőben, érdekes lenne, ha ők ketten összemérnék az erejüket.
Elégedett mosoly ül ki arcára, aztán szabad kezével vizes tincseit hátradobja. Néhány másodperc elég rá, hogy lefelé pillantva szemügyre vegye Zlatan vizes testét, s végül a szemein állapodjon meg a tekintete.
- Újat mondj - a visszafogottság és szerénység apró jelét sem mutatva vigyorog vissza a férfira, akinek bizony az érintése, mint az apró villámcsapások, úgy érik ott, ahol fogja a karját.
Rápillant a kezére, majd fejét oldalra biccenti. Röviden hümmögni kezd, tényleg elgondolkodik, mi is lehetne a jutalom.
- Kedvesem, hát nem elég, hogy elkaphattál? - azzal az arcához emeli kezét és megcirógatja az arcát. Lenne egy pár ajánlata, bár semmi nem olyan izgalmas, mint valakinek az agyát húzni. Ahhoz pedig ért.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Csak mosolyogni tud ezen. Nem több az egész, mint játék, amit ketten játszanak. Hiába néz ki Zlatan épp olyan jól ki, mint egyes modellek, ha nincs meg a rezgés, sosem lesz több. Nem lesz kettő az egyből.
- Igen? És például? - kíváncsian néz a férfi szemébe. Egyébként nem nézi egy titokzatos embernek, inkább olyannak, aki kimondja, mit akar és mikor akarja.
Talán más helyzetben belemenne a játékba, de ez a születésnapja. Az emberek, akik árgus szemekkel figyelik kettejük kis játszadozását, mind miatta vannak itt. Pont, mint ahogy ő is. Csak hát kinek jobban, kinek kevésbé tetszik a műsor. Myra mondjuk széles mosollyal figyeli, hogy kezd el a másik lelkesedése alábbhagyni.
- Én? Hát én csak edzésben tartalak. Ráadásul ebben a szettben elég csettintened és bármelyikük felugrik veled a hálóba egy menetre - mutatóujjával a medence környékén ácsorgó lányokra mutat. Egytől egyig csinosak, van, aki sportoló, van, aki a zeneiparban találta meg a helyét. Mások, de itt a közös bennük; mind igent mondanának Zlatannak.