36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Návay L. Viktor hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 18. 18:48 | Link

A t t u
Szeged, Dóm tér, tanévközi szünet vége, vasárnap délután

-Olyan szép idő van, üljünk le kicsit. Tudom, hogy kávézóba indultunk, de majd mindjárt. Ismerek egy nagyon jót a közelben, és még Reginek is vihetünk sütit - állok meg a hittudományi fősuli előtt elszórt padok egyikénél. Még egészen kellemes a délutáni napsütés ahhoz, hogy egy kávézóba húzódjunk be. Később. Igaz, így vasárnap délutánra valamivel többnek tűnik a járókelő, mint amennyire emlékszem, a galamb meg valamivel kevesebbnek, de egyik sem zavar különösebben. Nagy a tér, elférünk. Az ötletem inkább elhatározás, semmint kósza javaslat, leülök. Lábaimat előre nyújtva kényelemesen keresztül rakom a jobb bokámat a balon, jelezve, hogy egyelőre nem szándékszom tovább rohanni egy szabad asztalra vadászva valamelyik kávézóban, és hátradőlök a padon, intve, hogy üljön csak le ő is. Kezeimet zsebre dugom és a járókelőket bámulva várom meg, hogy helyet foglaljon ő is a padon.
- Egyébként... még Regi is észrevette, hogy valami nincs rendben, pedig ő aztán alig lát téged, szóval ki vele, Attu, mi a gond? - kérdezem gond nélkül térve rá a meglehetősen kényes témára, futólag pillantok felé, majd jobb kezemmel elgondolkodva vakargatom meg a tarkómat. Nem is tudom, merjem-e mondani, hogy búval bélelt, mert talán nem teljesen lenne igaz, az viszont biztos, hogy különös az aurája.
- Gréta van a dolgok mögött? Azaz... a szakítás? - kérdezem pár pillanatnyi csend után végképp a közepébe vágva az egésznek, ugyanis pletykákat hallottam a szakításukról, de ő maga nem igazán beszél róla, ami azért kissé árulkodó. Nem is annyira a kíváncsiság vezérel, nem szokásom beleártani magam mindenki magánéletébe, egyszerűen csak határozottan furcsa, látszik, hogy nincs minden a helyén éppen, bármennyire is szeretné netán ezt a látszatot kelteni.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 03:08 | Link

A t t u
Szeged, Dóm tér

Mindig is könnyedén kimondtam, amit megfordult a fejemben, még kényes témák kapcsán is, ez pedig most sem változik. Bele sem gondolok, mielőtt megszólalnék, hogy vajon ez Attunak mennyire kellemetlen, elvégre még Regi is felvetette, hogy talán megkérdezhetném tőle, mi a gond. Unokatestvérem gondterhelt sóhaja nem arról árulkodik, hogy különösen jó ötlet volt ezt a témát felhozni, de már nem visszakozom. Válasza hallatán barátságosan veregetem vállon.
- Héé, családtag vagy és igazán nem vagy senkinek a terhére, mindenki örül, hogy láthat. Regi egyébként nagyon empatikus, minden feltűnik neki, anyáékban nem vagyok biztos, de nem hiszem, hogy kérdezősködésre kellene számítanod, én meg... én hallottam ezt-azt, és őszintén sajnálom, hogy így alakult - válaszolom. Hirtelen nem is tudom eldönteni, vajon jót fog-e tenni neki, ha beszél róla. Nekem például nem volt elég, különösen a bennem tomboló düh miatt, viszont még szeretném hinni, hogy Attunak segíthet, még ha nem is teljes mértékben, de legalább egy kicsit.
- Igen - válaszolom egy sóhajjal, és lehajtom a fejem egy percre. Ismerős az érzés, amin aztán évekig nem bírtam túllépni, még akkor sem, amikor már kitomboltam magam. Nem akarok erre emlékezni és nincs is itt most helye a töprengésnek egy olyan időszak történései fölött, amit már régen magam mögött hagytam. Visszatérek a felmerült kérdéshez és figyelmesen hallgatom az unokatestvérem mondanivalóját. Sajnálom, hogy ezen megy keresztül, és bár úgy éreztem, könnyedén megbirkózom ezzel a beszélgetéssel, mégis úgy érzem, nem tudok mit mondani. A saját tapasztalataimba belemenni nem jó ötlet, az övéit boncolgatni szintén nem. Tanácsot adni... ki vagyok én, hogy úgy gondoljam, tudnék egyáltalán tanácsot adni, és csak azt szajkózni, hogy idővel jobb lesz ez is, fölöslegesnek érzem. Tanácstalanul bámulok magam előtt a galambokra, megdörzsölöm a halántékom, majd sóhajként engedem ki a visszatartott levegőt.
- Nem tudom, mit mondhatnék - szólalok meg nemsokára, hosszúnak tűnő csend után, bár az órám tanúsága szerint ez mindössze egyetlen percig tartott.
- Ismersz. Sose láttam értelmét még a kegyes hazugságnak sem. Idővel talán jobb lesz, nem tudom. Én hagytam, hogy a düh uraljon, és tönkretettem szinte mindent, ami csak fontos volt akkoriban. Nem volt jó ötlet, még csak jobb sem lett tőle. Csak még nyomorultabbul éreztem magam a végére és már jogosnak tűnt, hogy elhagyott - vallom be, közben pedig előre dőlök és térdemre könyökölve tenyerembe támasztom az államat.
- Talán... talán nem ő volt a megfelelő, abban meg biztos vagyok, hogy nem tudja, miről mondott le. Nagyszerű ember vagy, és akkor is ezt mondanám, ha nem az unokabátyám lennél. Az igazat megvallva még irigykedem is néha rád, hogy mennyire tehetséges vagy és akkor ne is beszéljünk róla, hogy valószínűleg az én részemet is te kaptad nyelvérzékből a családban. Mit nem adnák érte, ha csak feleannyira is tudnék angolul például - pillantok fel, miközben azon vagyok, hogy további negatívumok helyett inkább valami jót, pozitívat mondjak.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 13. 21:37 | Link

Ö r i b a r i


Egy barátnő mindig is kötelességekkel járt. Na nem tértem jó útra, nehogy azt higgye valaki az első gondolatból, hogy fejre estem a hétvégén és most már teljesen normális kerékvágásban zajlik az életem. Nem, most kérem az örök barátról van szó, avagy kedvenc szöszimről, Sáriról, aki még vásárolni is el tud rángatni, ha elég szépen néz. Meg elég sokat nyafog. A kettő együtt az abszolút nyerő kombináció. Borozgatás közben van időm eltöprengeni ezen, de tulajdonképpen nem zavar, hogy ez így van. Valahol már meg is szoktam, lassan talán éppen, hogy hiányozna ez is, ha másként lenne.
- Tudom, de nem zavar - válaszolom a megállapítására megemelve a poharam, majd belekortyolok. Azt hiszem, ezután a fél üveg bor után, amit az elmúlt egy óra alatt megittam, kezdtem túlságosan is feloldódni. Nem az őszinteségről van szó, az egyébként is lételemem, egyszerűen csak szokásomtól eltérően lazán hátradőlve ücsörgök, és már majdnem bekapcsolódom a dúdolásba is. Ismerősen cseng a dal.
- Miről panaszkodnék? Hogy Matthew nincs itthon? Azt már úgyis tudod - vonok vállat, miután belekortyolok a poharam tartalmába, aztán bólintok a kérdésére válaszul.
- Persze, hogy emlékszem. Gyakorlatilag én lettem a szőke herceged. Vagy inkább vörös, de ez már részletkérdés. Az a fránya tériszony kifogott a bátorságodon, de tudod mit? Gyere táncolni - nyújtom felé a kezem. A poharamnak biztos helyet keresek, majd fel is kelek, és ha hajlandó jönni, ha nem, húzom magammal.
- Dúdolsz hangosabban, vagy kerítsek zenét? - kérdezem. Kicsit mintha köd ereszkedett volna a fejemre ettől az italtól, de a tánc majd csak kijózanít. Vagy nem. Legalább elszórakozunk addig is, már csak azért sem tartom rossz ötletnek.  
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 00:06 | Link

Ö r i b a r i (?)

A szobám rendje mellett a bor különösen jó, vagy helyzethez mérten inkább rossz hatással van rám. Nézőpont kérdése. Sári először jár itt, de a szüleimet sose zavarta Kinga jelenléte sem, és Sárit is barátságosan fogadták. A bor lassan fogy, és azt hiszem, ezzel együtt én is oldódom, mert valljuk be, más esetben nem fontolgatnám, hogy táncoljunk. Megjegyzésére vigyorogva rázom meg a fejem.
- Tudod, hogy magasról teszek rájuk, nem az én bajom, hogy nem tudnak megbékélni saját magukkal - vonok vállat, majd poharamat letéve már húzom is táncolni különösebb kérés nélkül. Elengedem azért, hadd tegyen zenét, ha nem szeretne dúdolni alapnak, aztán elismerően bólintok, amint felcsendül a dal. Azt hiszem, hallottam már rádióban talán, vagy ha ott is nem, valahol biztosan. Ismerősen cseng. Közelebb húzom közben átkarolva a derekát, de úgy tűnik, nincs kedve a megszokott dolgokhoz ma. Semmi vész, nem ragaszkodom én sem minden egyes szabályhoz, amit csak ismerem, hát elengedem, és átadom magam a zenének. Szememet lehunyva remekül elvagyok, amíg ismét közel nem jön és megcsókol futólag. Ez még mind nem lenne egyáltalán különös, főként, hogy tudom, hogy bejövök neki, nem beszélve körülöttünk a fél világról, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nekem meg nem az esetem. Pechjére nem fiú. Innen kiindulva csakis az alkohol számlájára tudom írni, hogy visszacsókolok, de megteszem, és innen már nincs visszaút. Következetlen önmagamhoz mérten? Az. Rossz döntés, tekintve, hogy egyébként komoly kapcsolatban élek? Nagyon is. Mindez azonban elveszik most agyam sötét útvesztőiben, és csak az számít, hogy megvan, ami egyébként hiányzik, akkor is, ha nem nyafogok róla naphosszat. Mert tény és való, amióta csak ritkán látom Matthew-t, hiányzik az életem azon része, amibe ez is beletartozik. Rossz ötlet, nagyon-nagyon rossz ötlet, hogy még közelebb húzom Sárit. Meg fogom bánni, suttogja valahol mélyen egy hang, de most nem akarok figyelni rá. Elhúzódva tőle aztán a nyakába temetem az arcom.
- Nem tudom, mi ütött belém, ne haragudj - mondom, de attól még nehezemre esik elengedni. Van benne valami, amiről úgy érzem, hogy ebben a percben szükségem van rá, különben szét fogok esni. Talán nem kellett volna ide hozni, de már késő.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. március 14. 20:06 Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 20:04 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Zűrzavar. Ezzel az egy szóval lehetne jellemezni a legpontosabban most mindazt, ami a fejemben van. Egész pontosan talán mindazt is, ami ebben a percben vagyok. Nem tudom, miért érzem azt, hogy kihullanak a kezemből a dolgok, és ha elengedem, széthullok én magam is darabjaimra.
- És ha az vagyok? Ha tényleg kezdem úgy érezni magam, mint aki a csodára vár, ami sose fog bekövetkezni? - sóhajtom, elengedve őt, hogy aztán az ágyra üljek, és térdemre támaszkodva két kezembe temetem az arcom egy hosszú perc erejéig. Sóhajtva pillantok fel végül.
- Van egy távkapcsolatom, és két macskám... három, ha egész pontos akarok lenni, és kezdem úgy érezni, hogy hatvanhat macskával fogok megvénülni, ha ez így folytatódik tovább - nevetem el magam egy egész árnyalatnyi keserűséggel a hangomban. Megértem, hogy fontos a kutatás, ahogy nekem is az aurori pálya, de ezt így mégsem teljesen érzem magaménak. Lassan hazugságnak kezd minősülni az a kijelentés, hogy minden rendben van, mert ahogy telik az idő, egyre kevésbé van rendben. Nagy levegőt veszek, kifújom, aztán felé nyújtom a kezem.
- De itt hagyom abba a panaszkodást, vagy reggelig hallgathatsz aztán te is, pedig nem sok értelmét látom az egésznek - vonok vállat, és meg is próbálok nem erre gondolni. Hátradőlök inkább az ágyon, közben húzva őt is, ha megfogta a kezem és felnézek a mennyezetre, ahová valamikor régen felkerült néhány csillagkép. Megkoptak kissé, de még mindig látszanak.
- Az Androméda az egyik kedvencem - emelem fel a kezem mutatva a képzeletbeli összekötő vonalakat a fénylő kis pontok között.
- Olyan szép volt, hogy legyőzte a Medúza legyőzőjét - teszem hozzá, aztán Sári felé pillantok szemem sarkából előbb, aztán a felé fordítom a fejem.
- Tudod, ha nem lennék... ha nem... szóval biztos te lennél az én Andromédám - úgy érzem, veszélyes ilyeneket mondani neki, de attól még őszinte vagyok, és az a fontos, nem? Vajon milyen lenne, ha ez tényleg így lenne? Átkarolom a derekát és magamhoz húzom ismét vállába fúrva a fejem. Jaj, ez a köd, ami belepi a józan eszem. Nem kellett volna innom, de már tényleg késő bánat.  
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 22:12 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Arra ébredek, hogy haj csiklandozza az arcom. Először csak résnyire nyitom a szemem felpislogva a mennyezetre. A csillagok alapján könnyű megállapítani, hogy itthon vagyok a saját szobámban, Szegeden. A mellkasomra nehezedő súly hozzávetőlegesen közelíti azt, amihez már évek óta szokva vagyok, hát elmosolyodom. Az egyenletben a probléma akkor áll be, amikor szememet ismét kinyitva egy hosszú, világosszőke tinccsel találkozom szembe. Ez viszont nem túl jó. Ugye ez csak egy rossz álom. Jóságos ég, hol is voltam én tegnap este? Gyorsan igyekszem végigpörgetni eléggé homályos emlékeimet a történeteket illetően. Sárival boroztunk, jut eszembe. Tényleg. Lassan felrémlenek az este részletei. Androméda úgy döntött, hogy előveszi minden bátorságát, ami egyébként úgy általában szerintem a számos táskája mélyén megbúvó fél univerzumok valamelyikében rejtőzik. Ráadásul nekem sem kellett biztatás. Ez nagyszerű. Kifújom a bent tartott levegőt. Szóval ez akkor úgy van, hogy azt hiszem, sikerült a bornak köszönhetően tönkretenni egy barátságot. Vajon Sári mire emlékszik? Jó kérdés. Óvatosan rázom meg a vállát ébresztő gyanánt.
- Hé, királylány, kérsz kávét? - kérdezem, ha végre kinyitja a szemét és megmozdul. Nem mintha nem tudnék egyébként megmozdulni tőle, amekkora iszonyatos teherként nehezedik éppen rám alvás közben, csak... csak. Nem is tudom, miért ébresztem fel. Talán csak tudni akarom, hogy nem menekül visítva. A beszélnünk kell-részt egyelőre hanyagolom, majd csak ha már a kávé is itt van, mert azért jó lesz leszögezni, hogy ettől a gyenge pillanattól eltekintve én még mindig a régi önmagam maradok, semmi nem változott tulajdonképpen, csak kellőképpen sokat ittam az este ahhoz, hogy visszacsókoljak, és ahhoz is, hogy ahelyett, hogy átcipeljem a vendégszobába, inkább hagyjam itt aludni. Elnézem még egy fél percig. Gyakorlatilag jó érzés azért, hogy itt aludt. Nem világvége.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 23:12 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Nem volt jó ötlet felébreszteni. Morogva fordít hátat nekem magára húzva közben a takarót is. Szavaira csak bólintok, túl korán van még nekem ahhoz, hogy már morgással kezdjük a napot. Lesétálok a konyhába, és ha már teát kért, magamnak is csak azt készítek. Igyekszem nem felverni közben mindenki mást a házban, bár a mézet megtalálni nem kis vállalkozás. Elszoktam anya rendszerétől. Néhány szekrényajtó kinyitása, majd becsukása után végül azért meglesz, úgyhogy panaszra remélhetőleg nem lesz oka. A két gőzölgő bögrével térek vissza a szobámba, majd az asztalra teszem őket. Becsukom az ajtót is magam után, csak úgy belökni ugyanis szintén felérne egy ébresztővel az egész család számára. Az ágy szélére ülve ezúttal csak végigsimítok a vállán.
- Hoztam teát, mézzel - mondom, majd a saját bögrémet kezembe véve kavargatni is kezdem jó szokásomhoz híven, pedig most sincs benne se tej, se méz, de még cukor se. Megszokás. A takaró után nyúlva magam felé húzom azért, elvégre mégiscsak a sajátom, kérek belőle.
- Mit szólnál hozzá, ha ma kihagynánk azt a manikűrt? Nagyon szépek a körmeid most is, és részemről én még tudnék még aludni bőven. Ahogy látom, te is - vetem fel, miközben hátamat az ágy támlájának támasztva még mindig a teámat kavargatom két korty között. Semmi kedvem kimozdulni, pedig nem szoktak egyébként ilyen gondjaim lenni. Általában idejében fekszem, kelek, és pontos napirendem van, de most mondhatjuk, hogy egész szépen kirúgtunk a hámból.
- Figyelj, az este... beszélnünk kellene róla, Androméda - kezdek bele aztán nagy levegőt véve, és még a bögrémet is leteszem, hogy közelebb hajolva puszit nyomjak az arcára. Elvileg elég felnőttek vagyunk. Remélhetőleg nem önti a nyakamba a teáját perceken belül.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 15. 00:18 | Link

S á r i k á m
All I am is a man

Odaadom a bögrét, ha már hajlandó elvenni, bár egy egyszerű "köszi" még távol áll tőle. Szóval még mindig morcos, mert ilyen korán reggel még aludt volna inkább. A takaróból szerencsére már nekem is jut, úgyhogy visszamászok a saját ágyamba, a saját takaróm alá, amit nemrégiben teljességgel kisajátított, mint aki otthon érzi magát.
- Bocs. Kiegyezhetünk abban, hogy mindjárt alszunk tovább - válaszolom egy félmosollyal arcomon, de azért előbb még felhoznám ezt a beszélgetést, aminek szükségét érzem.
- Ühümm, arról a... tudod... általában nem vagyok ennyire szétesve, hogy siránkozzak - válaszolom egy sóhaj kíséretében, mert hiszen tényleg nem szoktam ilyen gyámoltalan, nyafogó kiskölyök módjára viselkedni. Az ital hozta ki, azt hiszem. Végül egy újabb korty tea után leteszem az üres bögrém, kényelmesen elnyújtózom az ágyamon és felvont szemöldökkel pillantok rá az ajánlata hallatán, de végül is, ennek semmi akadályát nem látom. Mégse azt kérte éppen, hogy vegyem feleségül. Még arra is gondolok, hogy a teája ki ne ömöljön véletlenül, amennyiben még maradt, úgyhogy bögréjét önkényesen biztos helyre rakom, aztán derekát átkarolva húzom közelebb. Panaszra nem akarok okot adni, sem hagyni, így végeredményben a mellkasomon landol pillanatokon belül és kap puszit bőven.  
- Na de amilyen korán van, tényleg aludhatnánk még. Hány óra is kell neked, hogy kellőképpen szép legyél? - kérdezem végül vigyorogva, végtére is ez talán egyelőre jobb ötlet, mint arról beszélni, mennyire visel meg egy távkapcsolat, vagy egyáltalán mennyire viselkedtem szánalmasan az este egy kicsit ittas állapotban.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. március 15. 00:57 Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 01:11 | Link


december közepe, Mecsek

- Jobban nem is időzíthettünk volna, hallod? Ha szerencsénk van és nem lesz felhős az ég, holnap este még a Geminidákat is láthatjuk - állok meg egy pillanatra a pakolászással. Rengeteg szükséges holmit rejt a hátizsákom, végtére is két egész napra jöttünk, most pedig azon vagyok, hogy elővarázsoljak belőle például egy térképet. A sátrat már előszedtem, és bűbájjal pillanatok alatt kész is. Ugyan eredetileg úgy terveztem, hogy hanyagolom a mágiát idekint, nem látom most értelmét azzal vacakolni, hogy összerakosgassam a vázát. Fölösleges macerának látom, hiszen van egyszerűbb megoldás. Egyébként is sok mindent terveztem eredetileg. Azt is, hogy egyedül jövök ki, ahogy azt, hogy jóval kevesebb dolgot cipelek magammal, vagy épp azt, hogy valamivel korábban kerül sor erre az egész első hó előtt megejtendő magányos barangolásra a Mecsekben. Az első hó is lehullott már, társaságom váratlanul akadt nem is olyan régen, ennek eredményeként egyeztetni kellett sok apróságot is, és tulajdonképpen már nem is annyira csak a túráról szól az egész, hanem egy olyan út kezdetéről is, aminek a végére talán kiderül, hogy ebből a kezdődő valamiből mi lehet még, vagy lehet-e akármi, merthogy ez is éppen úgy kérdés még mindkettőnknek. Egy pillanatra elidőzök a megválaszolandó kérdések fölött, felpillantva Ricsire is, majd folytatom a pakolást, különben sose fejezem be. Szép sorban kerülnek elő a dolgaim, és amint végeztem, kiterítem a térképet is, amelyen pirossal bejelöltem már előre az útvonalat.
- Hát erre nem fogsz pluszpontot kapni órán, de kárpótlásul csillagtúrát terveztem - mutatok rá a szépen berajzolt vonalakra, amelyek mind visszafutnak a kiindulási ponthoz. Nem mondom, hogy nincs kedvem esetleg lebontani a sátrat, hogy magunkkal cipelve felhúzzuk aztán máshol, de minek? Úgy vélem, ez most így egészen nagyszerű lesz, hogy kinevezzük ezt a bázisnak, és innen indulva bejárjuk a környéket, bár azért kíváncsi vagyok a véleményére, hiszen ezt tulajdonképpen meglepetésként mutatom csak most. Fel is pillantok rá kérdő tekintettel, érdekel, vajon mit mond, habár reménykedem benne, hogy egy csillagásznak mégiscsak szimpatikus lesz az elképzelés.
- A hidegtől is kezdett megmutatkozni amúgy a látens-eridonos arcod, ugye tudod? - vigyorodom el, még mielőtt választ adhatna. - Képzeld, találtam egy új szót erre. Olyan… na várj, ez tetszeni fog, a húgomtól tanultam - tartok drámai szünetet, hogy komoly képet tudjak vágni nagy nehezen, és ne érjen fülig a szám, mert az mégiscsak rontaná a hatást. -  Olyan cuki.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 01:18 | Link



- Máskülönben hétvégére terveztem volna, de ezt vétek lenne kihagyni. Mégiscsak az utolsó meteorraj ebben az évben, és itt többet látni belőle - válaszolom kihúzva kissé magam, ahogy felpillantok a dolgaim közül, végtére is alaposan átgondoltam én ezt. Közben arra is rájövök szép lassan, hogy bár végiggondoltam mindent, mégis elcipeltem magammal néhány olyan holmit is, amire csak akkor lenne szükségem, ha egymagamban indulok útnak az eredeti terveim szerint. Azokban az elképzelésekben például nem szerepelt még sátor sem például, ami azért szolgál némi otthonos kényelemmel mágikus voltának köszönhetően. Na nem baj, elfér azért még itt ez a pár felesleges kacatnak minősülő tárgy is, szerencsére helyben sincs hiány.
- Jól van akkor - bólogatok egyetértően. - Na de ezt nézd. Elhagyhatunk még belőle, meglátjuk majd, milyen az idő meg a kedvünk, de egyelőre ennyit gondoltam - mutatom neki, merre is terveztem az útvonalat. Elnézem, ahogy végighúzza ujját a vonalakon, és valahogy olyan jó érzés, hogy láthatóan tetszenek neki az elképzeléseim a túrát illetően. Örülök. Ebben az egészen kellemes hangulatban aztán, ami egyszerűen van - úgy értem, nincs kínos csend, nagyon erőltetett beszélgetés, még azt se érzem, hogy esetleg szorongana azon, hogy mit mondjon, tudomisén -, ismét piszkálni kezdem, mintha ez valami szórakoztató játék része lenne.
- Na nézz oda, micsoda pretenciók - nevetek vele én is, amikor elmondja, mi minden legyen inkább, mint cuki. - Lássuk csak, mit tudok még kitalálni? Imádnivaló? Tündéri? Elragadó? - sorolom, ami éppen eszembe jut hirtelen még lehetséges szinonímaként ebben az esetben. - Kösz. A vörös továbbra is jóláll ezek szerint. Különben játszhatjuk azt, hogy mindig jövök egy új javaslattal, hátha szimpatikusnak találod. Ezaz, szimpatikus… és akkor a cuki már elvetve - mondom még mindig vigyorogva, miközben összehajtogatom a térképet, ha már megegyeztünk abban, hogy ez a terv megfelel. Remekül elszórakozom különben ezekkel a jelzőkkel. Gondolatban még mindig próbálok újabbat és újabbat vadászni, hátha találok, míg meg nem akadok egynél.
- Tudod amúgy, melyik a kedvencem? - teszem fel a kérdést neki, amelyre talán tudja már a választ. Valahogy különlegesnek érzem azt a jelzőt, habár eredetileg csak a neve miatt fordult meg a fejemben, de végtére is a csillagokhoz is kötődik. - Hm? - próbálom válaszra bírni, noha abban már nem vagyok biztos benne, hogy szóhoz fog-e jutni, mert ahogy itt elvagyunk féltérden vagy guggolva, éppen úgy, mintha még mindig ki lenne terítve a térkép előttünk, gondolkodás nélkül hajolok közelebb. Magától értetődőnek tűnik, hogy megcsókolhatom, és meg is teszem. Egyszerűen jó ez így.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 01:24 | Link



- Majd azt is megnézhetjük - válaszolom egy félmosollyal. - Egyébként is még a szünet idejére esik a feltűnésük, kevesebb egyeztetést fog igényelni jó eséllyel, mint ez a túra. - Most azonban nem csak a meteorraj megcsodálása a cél, de ezt már nem teszem hozzá. Mindketten tudjuk anélkül is. Megmutatom inkább a térképet az át nem beszélt útitervvel, apró meglepetés részemről a csillagszerű útvonalrajz. Jó érzés, hogy értékeli. Megállapítására beleegyezően bólogatok, kiderül majd, mit valósítunk meg mindebből. Sok mindentől függ az, így eleve nem is tervezek foggal-körömmel ragaszkodni a papírra vetett elképzelésekhez.
- Az hát… mégiscsak te fogsz tudni repülni seprű nélkül is, nemde? - kérdezem, majd fejemet kissé oldalra döntve egész komoly ábrázattal mérem végig, elgondolkodva vakargatva meg államat, amint szóba kerül a karácsonyi ajándék.
- Tulajdonképpen… akár. Remélem piros masnira gondoltál, az az igazi - vigyorodom el, és még folytatnám is, ha nem torpannék meg annál a befejezetlen mondatnál. Csak mi?
- Csak? - kérdezek vissza kissé felvonva a szemöldököm. Érdekel, mi az, amit nem mondott ki valami oknál fogva. Nem tudom eldönteni, hogy ez most vajon csak egy újabb ártatlan elszólás-e részéről, vagy netán kezd ráérezni, milyen is ez a szóbeli adok-kapok, amivel én már régóta szórakozom. Aztán azelőtt csókolom meg, hogy az újabb kérdésemre választ adhatna, és csak magamnak nyugtázom, hogy valahogy észrevehetően határozottabb, magabiztosabb, nem is tudom, lehet az is, hogy csak bátrabb, vagy kevésbé feszült. Akárhogy is, elmosolyodok, hogy nem húzza el a kezét, és már az érintése sem olyan, mintha attól félne, hogy menten eltűnök, mint valami délibáb.
- Hát az oroszlánszívű. Mi más? - válaszolok félhangosan, ha már úgyis elég közel vagyok még mindig hozzá, hogy így is hallja, és a hangom ettől mintha egy fokkal mélyebbnek is hatna, vagy csak a hideg teszi és kezdek berekedni? A pillanatnak azért mégiscsak van valami sajátos varázsa, ahogy itt ácsorgunk, egészen addig, amíg értelmét nem látom annak, hogy megmozduljak, áthelyezve a súlyom egyik lábamról a másikra, de kissé elgémberedett bokám ezt éppenséggel nem díjazza. Megbicsaklik, enyhén ugyan, de ahhoz éppen eléggé, hogy én is meginogjak, és egyensúlyomból kibillenve máris a fagyott talajon kötünk ki. Elnevetem magam a saját bénaságomon. Szerencsére reflexből a tenyeremre érkezem - volt alkalmam megtanulni rendesen esni -, meg aztán a lendület sem elég ahhoz, hogy különösebben sérüléssel járjon, de mégis kicsit aggódva pislogok Ricsire, de még mindig nyomával a vigyoromnak, mégiscsak vicces ez szerintem, és igyekszem minél gyorsabban feltápászkodni.
- Rendben vagy? - kérdezem meg, összeszedve magam, és nyújtom is a kezem felé. - Gyere, fejezzük be a pakolást, aztán levédem a sátrat, és mehetünk is, mielőtt ránk esteledik, addig viszont mesélhetnél például… nem is tudom, mi az, amit nem tudok rólad még. Mesélj nekem a karácsonyokról például - teszek javaslatot újabb beszédtémára, bár nem is tudom hirtelen, van-e most ehhez kedvem úgy igazán. Vajon mennyire nehéz téma? Hagyhatnánk estére is, hogy egy tea mellett részletezzük? - Vagy esetleg valami egyébhez lenne kedved?
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 01:32 | Link



- Naná. Az egy fontos szempont. Még az Eridont is azért vállaltam el, amikor Radúz megkérdezte, mert a ház színei mennek a hajamhoz - nevetek rá jókedvűen, miközben összeborzolja a tincseimet, majd a befejezetlen mondatra is rákérdezek. Nocsak. Meglepődöm kissé, amikor visszadobja a kérdést, ezúttal is roppant aranyosan nézve fel hozzá a pillái alól, bár most az az érzésem támad, hogy ezt már valamivel tudatosabban csinálja, mint eddig bármikor is tette.
- Pontosan. Mit akartál mondani a csak után? Nem mintha nem tudnám meglesni, ha nagyon akarnám, de jobb szeretném tőled hallani - válaszolok. Igaz, a legilimenciát akkor se használnám engedély nélkül, ha nem adna választ, de ettől még nem látom akadályát annak, hogy megemlítsem, igenis ki tudnám deríteni könnyedén, mit nem mond el, csak éppen az mégiscsak kevésbé lenne szórakoztató, arról nem is beszélve, hogy meglehetősen etikátlan megoldásnak gondolom úgy egyébként. Ahhoz viszont ilyesmire például a legkevésbé sincsen szükségem, hogy lássam, milyen hatással van rá a hangom szemernyi kis változása. Ezt nem árt megjegyezni.
-  Hajrá. Éld ki a kreativitásod, legfeljebb vétózok, ha nagyon nem tetszik - mondom egy biztatónak szánt mosoly kíséretében, a következő pillanatban meg már oda is a hangulat, és nevetve veszem tudomásul, hogy milyen remekül sikerült ez a landolás. Felsegítem, amint magam is feltápászkodom, és idejét látom, hogy befejezzük a pakolászást. A sátorba belépve még magam is meglepődöm kissé a mágiának köszönhető összkomforton, amellyel egy varázstalan változat aligha szolgálna. Tényleg magammal cipeltem néhány felesleges dolgot, amelyre így a legkevésbé sem lesz szükségem, de szerencsére ez is, akárcsak a Ki vagy, doki? híres-neves kék telefonfülkéje, belül tágasabb - a tértágító bűbájé az érdem -, nem lesz gond, hogy hol fog elférni, amire éppen nincs szükség. Idebent még a hőmérséklet is egészen kellemes, így az éppen becipelt hátizsákomat letéve megszabadulok a kabátomtól és a sáltól is, hogy aztán az utamba eső ágyra dobva helyet is foglaljak egyelőre.
- Ha már hosszú történet, szerintem ülj csak le nyugodtan, a kilátó tíz perccel később is ugyanott lesz, egyáltalán nem kell rohannunk semerre sem - javaslom, intve, hogy nyugodtan üljön csak le bárhová, ahol éppen szimpatikusabb. Két tábori ágy is van, meg néhány összecsukható szék, nyugodtan lehet válogatni. Igaz, azért jelzésértékűen éppen az általam befoglalt ágyon paskoltam meg a takarót az elhangzó szavaimhoz mellékelten, de ha másik helyet szemel ki magának, én ehhez nem ragaszkodom. Közben egyelőre a bakancsomtól is megszabadulok, hogy kényelmesen felhúzhassam a lábaimat is az ágyra, és törökülésbe helyezkedjek, érdeklődve hallgatva máris, mit is oszt meg velem gyerekkora karácsonyairól. Ahogy halad előre a történettel, annál inkább az az érzésem támad, hogy ennél bármilyen más kérdés jobb lett volna, még ha előbb-utóbb ez is előkerül. Kitartóan bogozza közben a hátizsákja madzagját. A fenébe. Most aztán vállon veregethetem magam alaposan, hogy ilyen szépen beletenyereltem ebbe.
- Mhm - dünnyögöm, amint befejezte, és kissé zavartan túrok bele a hajamba. Ezt tényleg megcsináltam. - Ricsi… biztos, hogy rendben van, nem fog ránk dőlni a sátor. Gyere inkább ide - szólalok meg pár pillanatnyi csend után türelmetlenül, majd pillanatokon belül lehúzom válláról a hátizsákot - ha rajtam múlik, még maradunk kicsit, mielőtt nekivágnánk az ösvények egyikének -, és átölelem. Szinte szorongatom, olyan erővel fonom köré a karjaimat, közel húzva a mellkasomhoz. - Úgy sajnálom. Bocsánat - szólalok meg. - Örülök, hogy jobbak már a karácsonyaid - teszem hozzá aztán, fokozatosan engedve a szorításomon, és rámosolygok, még ha egyelőre halvány is ez a mosoly, amit kap.
- Van amúgy ennek köze ahhoz, hogy gyógyító is szeretnél lenni, nem csak auror? - kérdezem meg hosszasnak tűnő hallgatás után. Nem lennék meglepődve, azt hiszem, ha igennel válaszolna esetleg.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 01:41 | Link



-  Persze, hogy érdekel, mi az a csak… de tudod, hogy úgysem nézném meg engedély nélkül - válaszolom. - De megpróbálhatom kitalálni… Hm… Csak nem arra gondoltál, hogy akár Hófehérke is lehetnék, csak Harisnyás Pippi szeplőivel mégsem az igazi a kép - nevetem el magam, amint kimondom, mi jutott éppen eszembe. Végtére is éppen arról volt szó, hogy olyan fehér a bőröm, mint a hó, csak… A szó aztán lassan sokkal komolyabb témákra terelődik köztünk, hála egyetlen kérdésnek, amit Ricsihez intézek. A karácsonyhoz egészen kellemetlen, rossz emlékei kapcsolódnak, mint kiderül, nyomasztó tapasztalatok, amelyekbe meglepően könnyedén sikerült belenyúlnom azzal az egy kérdéssel. Ahogy beszél mellettem ülve, egyre inkább hajlok rá, hogy ha végére ért a történetnek, igenis bocsánatot fogok kérni, amiért ezt egyáltalán felhoztam. Csak hát én meg a nagy szám.
- Persze, hogy érdekel. Bármi érdekel, amit elmondasz, csak valahogy azért az az érzésem, hogy ennél rosszabb kérdést fel sem tehettem volna így hirtelen - mondom, miközben szorosan ölelem még mindig. Jólesik azért, amit mond, hogy meg szerette volna osztani már valakivel, velem, de mégsem feszegetem tovább a témát. Nem látom jónak. Igaz, még ha akarnék is esetleg kérdezni, valószínűleg elfelejteném, mert egészen gyorsan és hatékonyan tereli el a figyelmemet az az aprócska tény, ahogy a nyakamhoz bújik. Hirtelen beleborzongok. Végül valami mégiscsak olyan kérdésem akad nem sokkal később, amely az eddigi témához is kötődik kicsit, de azért nem szorosan, mint kiderül, arra azonban tökéletes, hogy a választ hallgatva ismét kicsit szorosabban húzzam magamhoz. Összeszorul a szívem valahogy, miközben arról beszél, hogy mennyi minden jutott neki már eddig is. Ehhez képest én ritka szerencsés vagyok hátam mögött egy ép, normális és támogató családdal, mindössze szerelmi téren volt holmi katasztrofálisnak mondható tapasztalatom. És még én voltam el, pedig hát szót se szólhatok. Nyakához fúrom az arcom, ahogy eluralkodik rajtam valami zavarféle e felismerés hatására. Kell pár pillanat, hogy megpróbáljam helyére tenni az egészet, vagy legalább kiverni a fejemből, és ismét erre a pillanatra koncentrálni.
- Mhm. Rendben - dünnyögöm, amikor ismét a szemébe nézek, és halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy olyan közel hajol hozzám, hogy az orrunk összeér. Belesimítok a hajába, megélve azt a számomra igenis ritka pillanatát az életnek, amikor nem tudom, mit is mondhatnék, vagy kell-e mondanom bármit. Akarok-e mondani bármit is, vagy jó most ez a csend? Végül is nem érzem kínosnak, és a kényszer sincs meg, hogy mindenképpen beszédtémát keressek, hogy megtörhessem. Ujjaim elvesznek a tincsei között, és csak arra tudok gondolni, hogy nem tudom, mikor öltött ez ilyen határozott formát bennem, de én igenis akarom azt, hogy ez a “mi” működőképes legyen. Olyan természetesnek tűnik minden eget rengető, éles átmenet nélkül, hogy itt ülünk éppen.
- Az én karácsonyaim egészen csendes, normális ünnepek voltak, egészen addig, amíg be nem jelentettem egy alkalommal, hogy meleg vagyok. A nagyszüleim kissé konzervatív emberek voltak, és rémes vita lett belőle, hogy a szüleim ezt hogy tudják eltűrni. Megvan vagy tizenegy éve, azt hiszem ennek, és azóta sem volt közös karácsony, amiért úgy döntöttek, hogy inkább támogatnak, ha már ez van - szólalok meg végül, válaszolva egy most fel nem tett kérdésre, de ha már ő mesélt, nekem is éppen úgy ideje megosztani cserébe ezt, hiszen még meg is ígértem, hogy mesélni fogok erről. - Még a nagybátyáim is beálltak a sorba családostól, mai napig Attu az egyedüli a Szikszai ágon, aki úgy véli, hogy ez így teljesen rendben van, és számára elfogadható.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 01:50 | Link



- Mit kérnél cserébe? - kérdezem meg, miközben leheletnyit közelebb húzódom ujjaihoz. Jólesik az érintése bőrömön, és bár nem vagyok teljesen biztos benne, mit is jelentenek az ujja hegyével rajzolt vonalak, azt hiszem, a szeplőimmel szórakozik éppen. Tetszik az is, ahogy kihívóan teszi fel a kérdéseit éppen, húzva tovább az időt, s velem is játszani próbál közben. Mosolyra késztet az igyekezete, ahogy belemegy ebbe a játékba.
A karácsony témája aztán már kevésbé bizonyul kedélyesnek, sokkal inkább nehéz, nyomasztó, és végül még bocsánatot is kérek, hogy felhoztam. Lelkifurdalásom ugyan nem lesz, hogy kimondtam, amit éppen ki akartam, ilyesmin nem szokásom problémázni, de azért szeretném, ha tudná, hogy nem állt szándékomban elérni mégsem, hogy esetleg rosszul érezze magát. Jó érzés mégis, hogy azt mondja, könnyebb lett ettől a lelke, bár még mindig el akarok bújni nyaka hajlatában, amíg helyre rakom, hogy ehhez képest én tényleg meg sem szólalhatok, amennyire jó szerencsét kaptam születésemkor a csillagoktól. Kellemes az illata, megnyugtató, vonzó, kicsit mámorító is. Főleg abban a pillanatban tűnik annak, amikor beleborzongok, ahogy ujjai végigsiklanak a hátamon. Nem is tudja, milyen veszélyes területre tévedt feltehetően puszta jó szándékból. Lehunyom a szemem egy pillanatra, nagy levegőt véve, majd el is húzódok, hogy aztán szemébe nézve fúrjam ujjaimat a hajába. Tényleg akarom, hogy működjön ez. Akarom, hogy legyen valami köztünk, mert már most is van tulajdonképpen, még akkor is, ha nem is tudom nevén nevezni. Nem bánom a csendet, ami néhány percre közénk telepszik, és végül csak azért szakítom meg, hogy válaszoljak egy el nem hangzó kérdésre, de mégis úgy érzem, ha már ő válaszolt, joga van tudni ezt.
- Igen, habár vicces lenne, ha elleneznék. Apának pasija volt anyát megelőzően - jegyzem meg elmosolyodva. Valamiért viccesnek érzem ezt az apróságot, habár jó is. Bármit meg tudok vele beszélni, tényleg bármit, és cseppet sem néz rám furán. Érti. A gondolataimat viszont gyorsan eltereli az, hogy Ricsi ismét végigsimít a hátamon. Mit is akartam mondani? Jaj igen, a nagybátyáim kapcsán valami félszót.
- Nem tudom… nem érdekel - dünnyögöm végül, még mindig a szemébe nézve egy hosszú pillanatig. Elvarázsol az a tekintet. Nem írja felül azt a színváltót az arany pöttyökkel, de elhomályosítja, és nekem most ez kell, nem a vibrálás a levegőben. A nyugalmat akarom, amit Ricsi közelsége ígér. Ezt az új kezdetet akarom, amelyből hiányzik a múlt árnyainak hajkurászása.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 01:55 | Link



Lassan olyan témák kerülnek elő a könnyed évődés helyett, amelyek komolyabb, talán komorabb hangvételűvé teszik beszélgetésünket, de tulajdonképpen ezt sem bánom. Kell ez is. Szükség van rá, ha nem csak holmi felületes ismeretséget szeretnék, márpedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy Ricsitől ennél többre vágyom. Elmosolyodom csodálkozását látva, hiszen ez nekem igazán természetes, hogy apámnak is van egy ilyen oldala, még ha egészében nem is olyan, mint én. Megkönnyíti tulajdonképpen az életem, hogy olyan dolgokat beszélhetek meg vele bármikor, amit bizonyára nehezen tennék bárki mással.
- Bálint meghalt még valamikor a húszas évei elején egy balesetben. Anyát később ismerte meg és teljes mértékben szereti, és igazából ez szóba sem került addig a pillanatig, amikor azzal álltam eléjük, hogy meleg vagyok. Halottak napján azért kimegy Bálint sírjához is, de ez úgy nem igazán van hatással a családunkra, és azt hiszem, anya érti is, hogy ez semmilyen hatással nincs apa hűségére - vonom meg a vállam, hiszen amióta az eszem tudom, ez sose jelentett gondot a családunkban.
- Különben nem sokan tudják róla, mert Bálint apja ellenezte. Annyit tudok róla, hogy auror volt, és titokban kellett tartaniuk, apáról szerintem ezt nem is tudják a honvédségnél. Nem úgy, mint rólam - szalad ki a számon a nevetős szusszanás. Végtére is rólam gyakorlatilag mindenki tudja, akivel csak találkoztam, hogy meleg vagyok. Nem tudom megtartani a saját titkaim, és nem is akarom, így nem csak ezt nem őrzöm meg magamnak, hanem az egyre határozottabb alakot öltő vágyat sem, hogy igenis szeretném, ha Ricsivel közünk lenne egymáshoz, nem csak a barátság semleges szintjén. Nem. Úgy érzem, akarom, szükségem van rá, hogy az életemben gyökeret eresszen a nyugalma, hogy része legyen valami komolyabb, jelentősebb módon, mint eddig. Nem tudom azt mondani, hogy szeretem, de talán majd fogom idővel, ahogy megismerem lassacskán. Nem tudom azt sem kijelenteni határozottan, hogy tetszik, habár ez is olyan, hogy minden egyes együtt töltött pillanattal szebb lesz valahogy a szeme, nyaka íve, tincsei alól kibukkanó fülei, valami kis részlet, amihez hozzászokom. Azt viszont el tudom mondani, és el is mondtam, hogy kedvelem, most meg azt is elmondom, hogy szeretnék az élete része lenni, és ebből értetődően szeretném, ha az életem része lenne.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 02:18 | Link



Túrázás... majd holnap. Egész jól alszom, annak ellenére is, hogy majdnem minden órában felébredek egy-két pillanat erejéig. Jobb, mintha nem is aludnék egyáltalán, vagy nyomasztó álmok gyötörnének, és legalább addig is elnézem, milyen édesen alszik a karjaimban. Tényleg nehéz elhinni egy-egy pillanat erejéig, hogy nem álom ez az egész. Nem is tudom, kellene-e ennél nagyobb boldogság, vagy lehetne-e.
- Jó reggelt... - Mosolyogva húzódom hozzá közelebb kicsit, talán érzi is kiserkent borostámat a bőrén, ahogy megcsókolom, hangja hallatán meg egy fokkal szorosabban ölelem magamhoz, nevetős szusszanással fúrva az arcom a nyakához. Válaszul elnyújtottan morgok neki kicsit, arcom bőréhez dörgölve, akár egy macska tenné lelkesen igyekezve kifejezni ragaszkodását. Annyira jó érzés a közelsége, szinte nem is akarok felkelni hirtelen, megfordul a fejemben, hogy tulajdonképpen átlustálkodhatnánk itt a mai napot is, amíg csak el nem érkezik a csillaghullás ideje, de aztán csak elhessegetem a gondolatot. Hiszen lesz még időnk együtt ébredni, kis szerencsével, na meg munkával, éveken keresztül, nem kell most mindent behozni előre máris. Fészkelődöm  aztán kicsit, hogy csókot tudjak lopni ajkairól, és végül megmozdulok. Feltápászkodva megkeresni igyekszem az órámat, hogy fedelét felkattintva megnézzem a pontos időt. Nem különösebben számít idekint az erdő közepén, és úgy érzem, hogy Ricsivel főleg nem, nem abban az értelemben, hogy sietnék bármerre is, csupán kíváncsi vagyok.
- Van kedved megnézni velem a napkeltét? Ennél romantikusabb talán csak a csillaghullás lenne, de addig még sok van hátra. Készítek kávét is hozzá. Kérsz, ugye? - kérdezem két apró csók között. Valahogy természetesnek tűnik számomra a kép, hogy együtt kávézzunk a sátor előtt ácsorogva, miközben felkel a nap, és soha nem voltam különösebben vevő a romantikára néhány ritka kivételtől eltekintve, most ez mégis egészen szimpatikusnak tűnik.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 02:30 | Link



Kedvemre való ez az ébredés. Nem tudnám pontosan leírni, milyen érzések kavarognak bennem ezt illetően. Abban biztos vagyok, hogy örömmel tölt el, ahogy eszembe jut mindaz, ami ide vezetett, és jó érzés elnézni a vonásait, kócos tincseit, hozzáérni, beszívni bőre illatát. Valahogy egyszerre különleges és természetes ez az egész. Nem érzem a sürgető kényszert, hogy minél hamarabb eltűnjek innen, sőt inkább az a gondolat fut át az agyamon, hogy boldog lennék és elégedett, ha ez rendszeres lenne. Megmosolyogtat az is, ahogy ébredezik, ahogy mocorog, ahogy belesimít a hajamba. Olyan bensőséges az egész. Mintha régóta érne már, hogy ez így valóra váljon. Tényleg nem tudnám megragadni szavakban, hát el is engedem az érzést. Létezzen csak a maga megragadhatatlan valójában, elég azt tudnom róla, hogy kellemes, és Ricsi váltja ki belőlem. Megkeresem az órámat, és szusszanok egyet a nemtetszését kifejező szavakat hallva.
- Na… ne hiányolj máris annyira, még a végén nem fog elférni a májam a helyén. Nem megyek semerre, csak az órámat néztem meg. - Rávigyorgok, megpiszkálva kócos tincseit, majd a vigyor lassan mosollyá szelídül arcomon, aztán az is leolvad, helyet adva a csodálkozásnak. Ha tudná, milyen gyönyörű tud lenni, mennyire vonzó. Viszont ha nem mozdulunk meg, még lekésünk a kelő nap színpompás nyitányáról. Kidörzsölöm szememből az álom maradékát, nyújtózom egyet, hogy hangosan roppannak közben a csontjaim.
- Ébresztő, Csipkejózsika… megvolt már a varázscsók, mindjárt kávéd is lesz, addig kapd össze magad... - Rákacsintok, és már neki is látok, hogy elkészítsem az elixírnek is beillő italt. Percek kérdése csupán és néhány bűbájé, hogy gőzölgő bögrét nyújtsak felé, majd a takarót is hurcolva magam után kisétáljak a hajnali sötétségbe. Dereng már az ég alja, amikor átölelem a derekát, ha méltóztatik kijönni, és a takaróba igyekszem burkolózni közben.
- Fogd meg, kérlek - nyomom végül kezébe a bögrém, amíg megoldom a takaró kérdését, aztán vállán megtámasztva az állam visszaveszem az innivalóm. - Köszönöm - dünnyögöm a fülébe, és körülnézve elmosolyodom. - Hát nem gyönyörű? Nem gondoltam, hogy le fog havazni reggelre.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 17. 02:39 | Link



Mosolyogva simítom meg kócos tincseit szavai hallatán, és elnézem, ahogy ébredezik. Tetszik, ahogy a szemhéja rebben, az álomtól még kissé ködös tekintete, a mosolya, ahogy egyáltalán rám néz. Azt hiszem, minden perccel kicsit jobban szeretem, és minden egyes kis apróság, amit csak felfedezek, kicsit jobban megbabonáz. Nehezen engedem el, hogy felkeljek végre, és kijelentését hallva még visszafordulok, hogy gyorsan végigsimítsak arcán.
- Ezt én is, de a hajón akkor alszol nálam, amikor csak szeretnél - ajánlom neki. Igaz, én azt sem bánnám, ha a toronyban lenne rendszeres vendég, amikor csak kedve tartja - az előző párom a szobatársam volt, szóval gyakorlatilag nem is tudom szinte, milyen az, amikor valaki nincs ott az idő nagy részében -, kifogást, magyarázatot mindig lehet találni, de így, hogy már nem ott lakom, még egyszerűbb is. Azt azért mégsem szeretném, ha hátránya származna ebből, vagy éppen nekem köszönné meg az eddigi munkámat Kriszpin. Nekilátok végül elkészíteni a kávét. A magam részéről anélkül is felébredek rövid időn belül, és a vérnyomásommal sincs gond, hogy esetleg életképtelen lennék a koffein hiányában, inkább csak megszokás, amire még a bogolyfalvi ház konyhájában kaptam rá.
- Ezt sem mondták még. Tudod, nem vagyok az a szőke, fehér lovon érkező típus, csak egy egészen új Tűzvillámom van, de ha ez is megteszi, én nem bánom - közlöm vele nevetve, és ha már úgyis mágiát használok éppen a kávéfőzéshez is, szórakoztató ötletnek tűnik átváltoztatni egyetlen intéssel a kezem ügyébe akadó tárgyak valamelyikét gyerekrajzokon látható fényes koronává, hogy aztán kissé féloldalasan a hajamba illesszem. A másik mintapéldányt az ágyra teszem mellé.
- Ha tiarát szeretnél, az is megoldható, noha szerintem ez jobban fog állni - vigyorgok rá, és a kávéját is átnyújtom, ha már összeszedte magát annyira, hogy ki is dugjuk az orrunkat a sátorból. Belelépek a bakancsaimba, nem törődve a fűzővel, hadd lógjon, majd kisétálok a sötétbe, és Ricsi hátához simulva burkolózom a takaróba. Egész hideg van kint, de meseszép a táj, ahogy belepi a hó.
- Azt hiszem, sejtettem. Én is szeretem, ezért megéri korán kelni - válaszolom, kissé szorosabban ölelve egy pillanatig, valahogy olyan meglepően jó érzés felfedezni minden újabb kis apróságot, amin osztozunk így vagy úgy, és nem tudom, hogy érti-e ezt a mozdulatomból, de talán. Elmondani úgysem tudnám, milyen is. Futó csókot nyomok az arcára, majd belekortyolok a kávémba. - Sehol máshol nem lennék most szívesebben - mondom ki hangosan, ami éppen a fejemben jár, bámulva közben, hogyan is vált színt lassan az ég alja. - Van kedved sétálni egyet, ha már reggeliztünk is? Az útvonal tervet félretehetjük egy másik alkalomra, most… nem is tudom… csak nézzünk szét, ha már itt vagyunk, aztán meg kitaláljuk, mivel töltsük el az időt, amíg fel nem tűnnek a csillagok. Hm?   - kérdezem, de egyelőre nem érkezik válasz. Szótlanul bámuljuk, ahogy felkel a nap, majd csak reggeli után merül fel ismét, hogy a gondosan megtervezett csillagtúra melyik bejelölt ösvényein tegyünk hosszabb sétát, elütve az időt az esti csillaghullásig.
Szál megtekintése
A fővároson kívül - Návay L. Viktor hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek