A Mátra sosem volt a szíve csücske. Ő maga is dombos helyen nőtt fel, hiszen Egert is körbeveszi egy-két nagyobb..de a Mátra, az túl magas volt neki. Mivel azonban Luca jönni akart, hát jöttek. Bánta is meg nem is, hiszen végre megint kettesben lehetnek, beszélgethetnek fontos és unalmas dolgokról, a faház is kellemes, de a hó és a Kékes...Utoljára az anyja kényszerítette fel ide, egyszer. Többször ugyanis nem lehetett rávenni, de a Törpének nem olyan meglepő módon sikerült.
 - Már rég kész vagyok.
A biztonság kedvéért bekopog a lánynak az ablakon. Nem olyan meglepő, hogy a lány elfelejtette, hogy ő már kijött, túlságosan lefoglalta a hó és az öltözködés. Már legalább tíz perce kint állt és a cigijét szívta, a hüvelyk és a mutatóujja között sodorgatva a végét két slukk között. A kastélyban csak nagyon riktán nyúlt hozzá, de az az év amíg távol voltak, sok mindent megváltoztatott. Türelmesen várta, míg Lucának leesik a helyzet és hajlandó végre kijönni, mikor pedig ez megtörtent gyorsan a cigit a szájába véve elvette a lánytól a térképet.
- Az amelyikről nem zúgsz le. A lankásabb úton megyünk.
Mikor végzett visszaadta a menyasszonyának a térképet, 'játszhatsz vele' címszóval, majd ellökve magát a ház oldalától, elpöccintette a csikket és kézenfogta Lucát. Indulhatnak is.

Türelmes volt. Ha nem is született annak, a lány mellett az lett, még  hozzá nem is akármennyire. Nyugodtan lépdel Luca mellett, a tempóját az övéhez igazítja, bármennyire is lassú az neki. Így, hogy betöltötte a huszadik életévét, remélte, hogy már nem fog tovább nőni, mert bőven másfél fejjel magasabb volt a Törpénél, pedig mikor megismerkestek, nem így volt, így pedig igen nehéz Lucát kézen fogva vezetni, mert olyan nagyon lent van.
- Öhm, kezdek lelkes lenni, sőt, lelkes vagyok. Ez nem fair, abba hagynád?
Egy gyönge mosoly is összejött a kérés mellé, pedig a szánkózás gondolatától majd kiugrott a bőréből, de tudta, hogy ezek nem az ő érzelmei.
- Ha ezt befejezed, akkor szánkózhatunk.
Ám a reakció várat magára, Luca kisebb lesz mint volt, így kénytelen kiemelni őt a gödörből. A hóna alá nyúlva kiemeli és gyorsan vissza rakja biztos terepre.
- Milyen csoki? Hmm...na mindegy, acca', megéheztem.
Amint szabaddá tette a kezét máris nyújtja. Tényleg megéhezett egy picit és a csoji gondolata egész jónak tűnt. Mindennek ellenére átlátott a szitán. Tudta, hogy Luca sok mindenről nem szeretne beszélni, pedig a havas festői táj és a takony fagyasztó klíma tökéletes lenne egy mély beszélgetéhez. Legalább a hóban nem tud olyan gyorsan futni,hamar elesne és nem is esne keményre. Igazából annyira nem is rossz ötlet.
- Beszéltem Majával.
Böki ki végül, majd gyorsn elhallgat és próbál rájönni, hogy érzi magát, hátha leszűri mit érez Luca a dologgal kapcsolatban.

A lépései nehezebbek, lassabbak lettek, bokái gázolnak a hóban, néhol már térdig ér, de azért kitartóan húzza a szerelmét fel a Kékes felé. Szerencse, hogy Mátrafürden volt a szállásuk, így nem kell annyira magasra mászni,  tetején pedig van egy pár étterem, úgyhogy be tudnak húzódni mielőtt megfagynak. Egyedül már csak a tömeg zavarja, abban bízok, hogy a legtöbb mugli az délutára tekintettel feladja, hiszen nekik nincs olyan jó ruha melegítő és szárító bűbájuk, mint nekik.
- Az egész éjszakát szeretnéd kint tölteni? Holnap is lesz nap.
Vigyorog, közben boldogan konstatálja, hogy a lelkesedése már nem lángol annyira mint korábban, így oda tud figyelni az előttük álló útra. Épp kikerülnek egy nagyobb követ, mikor Lucában tudatosul a mondandója. Fáradtan sóhajt fel, még a szemeit is forgatja, a feltételezés sem állja meg a helyét, de megszokhattuk, hogy Luca egy egészem másik dimenzióban él.
- Miért akartam volna elhozni szánkózni?  Senkivel nem akartam szánkózni, az egyetlen aki erre rá tud venni az te vagy.
Nagyot harap a csokiból, kicsir elbénázik a fagyott karamellel, de mikor már nem korcog a foga alatt, egész jól esik neki.
- Felesleges féltekenykednek a húgodra.
Jól megnyomja a 'húgod' szót. Újra és újra tudatosítani kell Lucában a dolgot, így feladatának tekinti, hogy néha-néha benyögje neki a nem elhanyagolható infót.

- Először érjünk fel, aztán meglátjuk, mihez lesz erőnk.
Azt hitte, ennél azért könnyebb menet lesz, de be kell látnia, ő már nost elfáradt kissé, a monton felfelé menet sosem volt a kedvence és nem volt a legjobb kondiban...bár, ő soha nem volt abban. Ugyanakkor Luca még mindig nagyon lelke volt, nem zavarták a körülmények, ment kitartóan fölfelé, mintha kötelező lenne. Sajnos azonban ez nem foglalta le annyira, hogy ne kombináljon és beszéljen hülyeségeket.
- Luca. Egyetlen egyszer beszéltem vele, kb egy hete. Nem ismerem egyáltalán és nem, nem is szeretném. Legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod.
Tudta, hogy testvér dologgal Lucának csupán egyetlen-egy problémája van, hogy mégsem ő a legkisebb, ezt pedig nem volt hajlandó elfogadni, így az volt a legegyszerűbb ha Majáról sem vesz tudomást. Nem baj, igazából egy-egy az állás, mert jelenleg az a helyzet, hogy Maja sem akar tudomást venni róluk.
- Hagyjuk ezt. Nézd meg, mindjárt fent vagyunk, még csúszkálnak páran.
Épp elsiklik mellettük egy gyerek, borul egy hatalamasat, Vince pedig fintorog. Semmi kedve megmártózni a hóban.

- Ahogy jóban van Lottival is, meg jó pár másik régi házársunkkal.
Úgy látja, a vitának semmi értelme, így inkább lezárja egy laza szemforgatással, ma nem fogja tudni meggyőzni Lucát, vagyis ma sem, de ismét tudatosította benne a helyzetet, legközelebb már könnyebb lesz szóba hozni a dolgot, addig pedig marad a szánkózás. Éljen. Viszonozza a szerelme csókját, majd gyorsan előveszi a pálcáját. Mivel szánkót nem hoztak, így máshogy kell megoldaniuk. Amint elengedte a Törpét odalépett a pálya szélén egy törött szánkóhoz. A gazdájnak már nem kell, de nekik tökéletes. Egy pálcaintés és máris van egy tökéletes szánkójuk.
- Ha csúszni akarsz, akkor fel kell húznod a szánkónkat.
Igyekszik nem szélesen vigyorogni. Könnyebb lenne pálcával felküldeni a tetejére, de akkor Luca kevésbé fáradna el. Ő pedig nem akar sokat szánkózni, idősnek érzi magát ehhez és túl magasnak is. Sosem tudja hová pakolja a lábát ezen az izén. Ráadásul kiskorában folyton felborult vele, így nem maradt túl jó emlék.

Furcsa érzés volt ide megérkezni. Hirtelen úgy érezte, holnap már oltár elé kell állniuk és visszavonhatatlanul összeadják őket, akár akarja, akár nem. Nem mintja nem akarná, de tudja, hogy az esküvő több szempontból is surlódási pont kettőjük között. Ő nem erőltette, a dolog magától jött, és azzal nyugtatta magát, hogy egy papír nem fog változtatni a kapcsklatukon.
De most itt vannak. Már régóta váratott magára a személyes találkozó, hogy elrendezzék, véglegesítséaka rézsleteket, ehhez pedig el kellett ide jönniük.
- Vigyázz.
Még van annyi lélekjelenléte, hogy odébb húzza Lucát, mielőtt letarolja őket két mugli, akik egy igencsak nehéznek tűnő asztalt próbálnak kihúzni a hatalmas ajtón. Türelmesen megvárja, míg eltűntetik az asztalt, csak utána húzza be Lucát a hatalmas terembe.
-Úgy tűnik tegnap még buli volt.
Szilveszteri buli, vagy korai esküvő, igazából mindegy. A dekoráció még férfiszemmel is lélegzetelállító volt. Látszott, hogy a hely tulajdonosa jártas a mágiában, muglik nem tudnak ilyet csinálni.

Ő nem tapos végig a termen, felméri a terepet, próbálja ideképzelni azt, amit Luca ide ámodott. Nem biztos benne, hogy minden ötlet kivitelezhető lesz, de a mágia csodákra képinkáKözben félre ugrik egy újabb asztal elől, majd inkább Lucát kezdi bámulni, szórakozottan. Mint pasi, nem rajong különösebben az ötlöny és a csicsa gondolatáért, de ezért megéri. Vigyorogva rátámaszkodik az egyik székre, a tekintete lentebb csúszik a lányon, a gondolatai egy pimasz vigyor keretében egész másfelé kalandoznak, mondjuk úgy a ceremónia utánra. De sajnos a gondolatait megzavarja egy érkező, szőke, göndörhajú középkorú nő. Kedves mosolya kissé mézes-mázas, ráadásul kétszer is köhintenie kell, mire Vince egyáltalán érdemben felé fordul.
- Bocsánat, egy pillanatra...csak, nagyon szép ez a hely.
Amint a nő kezet nyújt, bemutatkoznak egymásnak, Vince pedig odafüttyent a menyasszonyának, ezzel próbálva meg kizökkenteni a csodálkozásból. Ugyanis nem csak azért jöttek ide, hogy rácsodálkozzanak a Pálmaházra, hanem azért, hogy megbeszéljék az esküvő részleteit, legalábbis ami a helyszínt illeti. Így Luca végre rajta kívül mást is kiakaszhat a hajmeresztő ötleteivel.